36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 14. 15:26 | Link

Gareth S. Nightingale

Elég időt adott arra Garethnek, hogy összepakoljon minden számára fontos dolgot, ami nélkül két hétig úgy érzi, hogy nem lesz képes majd boldogulni – és arra, hogy megbeszélje mindenkivel a távollétét, akivel kívánja. Sárával ugyanígy tett, végül úgy döntött, hogy jobb ugyanarra az időszakra tenni mindkét diák esetében a felméréseket, legalább tényleg megismerik egymást kicsit jobban. Szükség lesz rá, a tanulmányaik során sokat fognak együtt gyakorlatozni, főleg, mivel közel egy szinten állnak. Ha volt bármelyiknek kérdése vagy kérése azzal kapcsolatban, milyen egyéb tárgyakat, varázstárgyakat, holmikat szeretnének magukkal vinni, azt végül is engedélyezte. A másik, hogy az előkészületekkel eltelt napokban megkapta a fiútól is a várt listát az eddig elolvasott szakirodalmakról. Nem egészen úgy nézett ki, ahogyan azt várta, ami azt illeti, eléggé meglepte, hogy egy átlagos könyvlistát tükörírással felfirkantva látott maga előtt. Még egy szemöldökemelést is kiváltott belőle, amire Dwayne, jó irodatárs lévén fel is hívta a figyelmét, az amerikaiak diszkréciójával és szofisztikáltságával („miva’?”). Ettől függetlenül sikerült megoldania a dolgot, fogta magát és egy egyszerű bűbájjal megfordította az írást, hogy neki se kelljen bogarásznia a szavakat. Mit gondolt a fiú? A tanulmányaival nincs gond, nem gondolná, hogy mindig így ír, szóval őt tüntette most ki ezzel a kis trükkel. Halványan félrebiccenti a fejét, elgondolkodva, de aztán inkább maga elé húzza ismét a lapot és átolvassa. Szorgalmasan olvasott, majdhogynem minden olyan, a témában értékelhető kötetet, ami az iskolai könyvtárban fellelhető; ez valahol értékelendő tulajdonság. Annyiban biztos, hogy kevesebbet kell majd fáradnia esetében az elméleti alapok magyarázatával. Különben sem tudná részletesebben elmondani azt, amit a könyvek, az ő dolga nem a száraz tananyag oktatása, hanem, hogy a kötetekben leírtaknak életet, gyakorlati hasznot és jelentést adjon a diákjai számára. Summa summarum: gyorsan elteltek a felkészülés napjai. Vasárnap estére kérte oda Sárát és a fiút is az előcsarnokba, hogy ott találkozzanak, addigra elrendezte a budapesti szállásukat, közel a normafai gyakorlópályához. Egy jól felszerelt, varázslóknak fenntartott szállót választott végül, ahol, annak elhelyezése miatt, gyakran szállnak meg aurorok, de alapvetően nem nekik van fenntartva, más vendégek is megfordulnak. Talán ez a fiatalokat kevésbé fogja frusztrálni, mintha ténylegesen egy laktanyába helyezte volna el magukat. Egy régi zsebórából elkészített zsupszkulccsal utaztak és egy gyors eligazítás után (ami azt foglalta magába, hogy rendezkedjenek be – ugyanabban a szobában – és Gareth reggel hétre legyen az előtérben, a pálcáját pedig mindenképpen hozza magával), magára is hagyta a két diákot. A szálló a normafa egy nyugodtabb részén, távol a budapesti nagy forgalomtól fekszik, erdős területekkel övezve, lejtős részen. Lefelé egy sarokra van egy kisbolt, amúgy főleg lakóházak és a fogaskerekű vasút sínjei. Reggel hét előtt tíz perccel érkezik, Sárának hagyott a szobában olyan illúziómágiával foglalkozó könyveket, amiket a lány még nem olvasott. Az első két napon külön-külön fog foglalkozni velük, aztán felváltva lesznek közös és egyéni foglalkozások. A mai nap Garethé. Most sem öltözött nagyon másként, eddig is feltűnő volt, hogy Alexander nem viseli a varázslók számára tradicionálisnak számító talárt, helyette a kényelmes, de visszafogott, nem hivalkodó, praktikus eleganciát részesíti előnyben.
Utoljára módosította:Alexander Magnus, 2015. július 14. 20:48
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 22:34 | Link


[illúziómágia-gyakorlat. állítólag.]


Hálásnak kellett volna lennie azért, hogy az idegei kötélből vannak - de ahogy itt ült, ebben az auroroktól nyüzsgő hotelben, a szomszéd szobában Anglia egyik legjobb ex-kémvadászával, a másik ágyon egy jóval idősebb, Rellonos lánnyal és a kezét nézve egyfajta tompasággal figyelte, hogy bármekkora is a kavargás a lelkében, nem rezdül, egyetlen ujja sem remeg. Egy feltűnő mozdulatot nem tehetett, egy felesleges varázslatot nem idézhetett, mégis úgy ült a reggeli kávéja mellett, mintha csak egy kávéház teraszán sütkérezne, pirítóst majszolva és a vaj mennyisége lenne a legnagyobb aggodalma. Őszintén szólva, már maga sem tudta, mit árul ez el a jelleméről. Egy biztos, erre az útra is éppolyan gondosan készült fel, mintha az életük múlna rajta, ennél többet nem tehetett. Nagy levegőt vett, aztán felhörpintette az itala maradékát és a mosogatóba téve a bögrét, nyújtózott egyet, mély-mély levegőt véve és lassan kifújva. Utána felrángatta a cipőjét és magára kanyarította a kabátját - ki tudja, hova mennek - és szütyőjével felszerelkezve elindult lefelé. A biztonság kedvéért magánál tartott néhány egyszerű, gyanútlan bájitalt, a pálcáját, a kísérletekhez használt szemüvegét és az iránytűjét. Ez utóbbinál sokáig vacillált, felírja-e a Magnusnak leadott listára, aztán a repdeszka bárki által hozzáférhető szabadalmára gondolva egy sóhajjal felírta és csak a neveket változtatta meg, biztos ami biztos alapon. Ha megvizsgálja, nem talál majd mást, mint néhány helyet, meg Sherlock manccsal díszített nevét, de az öccsének vagy Agathanak többé nyoma sincs a forgólapon, ezzel pedig egy kicsivel nagyobb biztonságban tudhatta őket.
A lift helyett a lépcsőket választotta, volt annyi ideje, hogy ne kelljen loholnia s míg a fokokat szedte, szép, egyenletes iramban, kitisztította az elméjét - veszélyes gondolatokat amúgy sem hagyott benne szabadon kószálni, nem bízott sem Sárában, sem a szálló többi lakójában, nem bízhatta a véletlenre a dolgokat, de rendben kellett szednie magát az illúziómágiához. Ez a mágiaág nem fér össze a ziláltsággal, már volt alkalma megtapasztalni, milyen könnyen széthullanak a képek, ha nem összpontosít megfelelően az alkotásukkor, mennyi különféle torzulást okozhat egy-egy becsúszó gondolat. Ezen a szinten már nagyjából túljutott, de tudta, hogy a vizuális illúziók a legkönnyebbek és minden további szinten az alapoknál megtanultakat kell majd használnia, amíg az egész nem megy könnyedén, olajozottan, szinte ösztönösen - ez pedig még nagyon messze volt.
Mire a földszintre ért, készen állt - befordult az előtérbe és felpillantva a várakozó Magnus tekintetével találkozott a sajátja. Nyugodtan sétált oda hozzá, legrosszabb esetben is pontosan érkezett, semmiképp sem késve. A tanár végigmérte - egyszerű, leginkább sportosnak nevezhető mugli öltözetben jött, hidegebb-melegebb időjárásra egyaránt felkészülve. Eleget járt futni, hogy ebben kényelmesen érezze magát és a célnak is megfelelt.*
- 'Reggelt.-*Tisztelgett a maga sajátos stílusában, instrukciókra vagy indulásra várva.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 10:21
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 15. 18:47 | Link

Gareth S. Nightingale

Tekintete a szemközti falon nyugvó órára esett, amely büszkén hirdette, hogy nem, a fiú még mindig időben van, még öt bő perc áll rendelkezésére megérkezni, mielőtt elindulnának. Nem türelmetlen, kényelmes, nem túl feszes vagy katonás, de szilárd tartással várakozik, s csak akkor néz fel vagy zökken ki ebből a csendes, szótlan állapotból, ha az itt megszálló aurorok némelyike, akik közül nem egyet ismer, üdvözli őt. Nem mondhatni, hogy túl rendszeresen járna el ide, viszont ez az egyetlen olyan gyakorlópálya, amely elég nagy ahhoz, hogy zavartalanul gyakorolhasson a diákokkal anélkül, hogy a más varázslók elől foglalják le az időpontot. Itt mindig vannak üres parcellák, amelyek kihasználatlanul maradnak; talán a normafai elhelyezkedése miatt: a minisztériumhoz közelebb eső gyakorlótermek is vannak, sőt, sokan ragaszkodnak inkább az aurorképző akadémia már megszokott termeihez, még ha ahhoz nagyobb távra kell hoppanálni/utazni.
Végre a fiú is megérkezik (meg kell jegyezni, még pont időben), az üdvözlésre pedig viszonzásképpen biccent.
- Magának is jó reggelt. A gyakorlótér bejárata mindössze néhány percnyi sétára van innen, induljunk.
Amúgy sem fog ártani, ha fizikailag is megmozgatják magukat, mielőtt a varázserejükkel tennék ugyanezt, főleg Gareth számára. Egyelőre amúgy is pusztán fel szeretné mérni, mire képes gyakorlatban a fiú, ad neki felkészülési időt. Az egyéb nehezítő tényezőket megtartja későbbre, amikor már tudja, hogy a diáktól látott teljesítmények mértékét hogyan viszonyítsa egymáshoz.
Hacsak nem szól közbe Gareth valamivel, el is indulnak - hegynek felfelé, a fogaskerekű vasút sínjeivel párhuzamos járdarészen, ahova a szálló ajtaja nyílik.

A bejárat mellett még egy olyan varázslónak is könnyű elmennie, aki tisztában van vele, hogy mi áll ott: a villanypózna és a vasút útvonalát a gyalogos részről elválasztó hevenyészett kerítés közötti füves placc illúzióval álcázott kapuként funkcionál. Abba az irányba fordul le Sándor is, intve Garethnek, hogy kövesse, ám, mielőtt átlépné a láthatatlan határvonalat, megállítja a fiút és szembefordul vele. Zsebéből egy üres kártyalapot vesz elő, melyet a diák felé nyújt.
- Fogd ezt. Enélkül nem fog beengedni a védelem.
Amint Gareth a kezébe fogja a kártyát, már érezheti a mágia apró bizsergését, ahogyan végigszalad az ujjain. A férfi sem engedi el a lapot, s amíg mindketten a két oldalán tartják a varázstárgyat, egy hosszabb szünet áll be. Nem nehéz kitalálni, mit csinál Alexander - varázsol, mert Gareth ujjairól a kézfejére fut fel a bizsergés, majd az alkarjára, onnan a felkarjára.. s elérkezik egy pont, amikor önmaga körül mindenhol érezni véli az apró kisüléseket. Aztán a jelenségnek hirtelen vége szakad.
- Tedd el a lapot, kérlek. Most már mehetünk.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 25. 01:05 | Link


- Remek.-*A férfi késlekedés nélkül vázolta, merre tovább, ő pedig nem húzta az időt, egyszerűen követte, kérdezősködés nélkül - ha fontos lenne még valamit tudnia, már elmondták volna neki és ezzel a mentalitással könnyen ki tudott békülni. Még mindig furcsa volt, hogy Magnus ennyivel magasabb, mert nem szokta meg, hogy beszélgetésnél felfelé kelljen néznie, de legalább könnyen lépést tartott vele. Semmi nem sértette volna jobban a hiúságát, mint ha loholnia kell a férfi mellett, míg az kényelmes tempóban sétál. Már ha a hiúsága fontos lett volna ebben a helyzetben, horkantott - szigorúan gondolatban - mert jelenleg két dologra összpontosíthatott csupán: a szerepére és az előtte álló feladatokra. Homályos elképzelésekkel bírt arról, mi várhat rá, mert azzal tisztában volt, milyen területekre összpontosítva fogják próbára tenni tudását, de ezen túl aligha érhette fel egy veterán kémvadász stratégiáit. Felesleges is lett volna ezen törnie a fejét, még nem kevés időbe fog telni, mire kiismeri némileg a gondolkodását, addig pedig a legtöbb, amit tehet, hogy mindenre felkészül.
Ha Magnus nem fordul le, valószínűleg észre sem veszi az illúzió alatt megbúvó kaput, de nem strapálta magát, hogy centiről centire átvizsgálja az egészet - egy olyan kezdő, mint ő, aligha lelne rajta lyukat. Követi az intést és szemöldökét enyhén megemelve eleget tesz az utasításnak, gondolatban derülve egyet azon, milyen remekül is festhetnek az utcán ácsorogva, ugyanazt a kártyát szorongatva, ám csak futólag, sokkal jobban lefoglalta maga az élmény. Bűbájokkal dolgozott, szétszedte, alakította, újraformálta őket és közelről ismerte az érzést, amit a varázslatok apró kisülései váltottak ki - nehezen lehetett bármihez is hasonlítani. Az ő varázslatai sosem voltak ennyire erősek, beleborzongott, ahogy a bizsergés végigkúszott a tagjain, egyszerre félt és vonzotta. Megkönnyebbült, amikor Magnus elengedte a kártyát és eltetette vele. Ami még furcsa volt, hogy nem tudta hirtelen eldönteni, melyik a rosszabb - ha tegezi vagy ha magázza, de míg az utóbbitól inkább csak feszengett, az előbbitől végigfutott a hátán a hideg. Remélte, hogy neki még jódarabig nem ajánlja fel a tegeződést, mert minden második mondatnál kitörte volna rajta a nyelvét.*
- Csak mostanra, vagy tartósan foglalt a pálya?-*Érdeklődött kurtán - nem remélte, hogy saját kulcsot kapna, de a puszta gondolat, hogy lenne egy hely, amit bármikor felkereshet, csábító volt. Az éjszakák nem lesznek rövidebbek, ő viszont nem kísérletezhet, nem úgy, hogy Sárával osztozik a szobán és el van vágva mindkét bájitalfőzőjétől. Ha valamit, a fejlesztéseiket semmiképp sem akarta bagolypostán keresztül tárgyalni, úgyhogy inkább lemondott róla erre a két hétre. Persze, itt az a szakirodalom, amit még nem volt módja olvasni, de előre érezte, hogy nem lesz elég - jó, de ahhoz, hogy igazán lekösse magát és levezesse a stresszt, kevés. Az öccse nélkül egyébként is csaknem lehetetlen feladat számára a lazítás, Jared viszont most épp önállóságát próbálja bizonygatni, így teljesen magára maradt. Az egyetlen szerencséje, hogy nagykorú - akkor hagyja el a szállót, amikor akarja, így legalább üres óráiban nem kell ott ülnie.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 25. 01:07
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 25. 13:51 | Link

Gareth S. Nightingale

Elsőre valóban akárkinek elhanyagolható lehet az a kis mágikus tér, ami elválasztja a mugli területet a varázslók által fenntartott területtől. Nem kell hozzá rendkívül okosnak lenni, hogy az ember rájöjjön, mennyire masszív mágia húzódhat egy auroroknak fenntartott gyakorlópálya körül, hogy az a varázstalanok szemei elől védve legyen. A felhúzott mágikus falaktól és illúzióktól függetlenül viszont az, hogy hozzákössenek valamit, némileg különálló varázslat - és nem is csak varázslat, a varázstárgy is szükségeltetik, ami már alapvetően az auror vagy egyéb kormányalkalmazottak (mint amilyen Magnus is) mágiájához van kötve.
- Ez lesz a kulcs a gyakorlótérhez, ami a gyakorlati idő teljes tartalmára foglalt, de csakis addig. Addigra a varázstárgyra tett bűbáj is elévül.
Így is csak a minisztériumi kapcsolatainak köszönheti, hogy két diák számára sikerült itt lefoglalnia egy gyakorlóteret, de akárhogy osztott-szorzott, jobb helyszínt nehezen találhatna. Itt minden kifejezetten ahhoz van kialakítva és igazítva, hogy a javulni és gyakorolni vágyó varázslóknak legyen minderre lehetősége.
Miután végzett a varázslattal, átlép a láthatatlan határvonalon és megvárja, amíg Gareth is követi. Az első, ami feltűnik a fogaskerekű vonat sínjei fölött átívelő modern építésű híd. Lehet, hogy korábban a varázslók előszeretettel nyúltak a régebbi korokat idéző szerkezetekhez, de itt láthatóan a látványt és a hangulatot felülírja a praktikum. Több aurort is látni, akik a hídon mennek át éppen vagy készülnek távozni. Közvetlenül előttük, a füves placc folytatása pedig láthatóan el van kerítve az elfelé kanyarodó úttól. Kezével apró mozdulatot tesz annak irányába.
- A hoppanálási pont. Ha legközelebb szükség lenne rá. A kártya miatt a védelem át fog engedni, amikor szükség lesz rá.
Nem véletlenül van így kialakítva, ez egy forgalmas terület: jobb nem megkockáztatni, hogy valakibe hoppanáljon az illető. A mágia sok mindent megold, például azt, hogy ne történjenek csúnya balesetek, ha egy varázsló olyan pontra hoppanál, ahol már áll valaki, de ettől függetlenül elég kényelmetlen lenne mindenki számára, ha a gyakorlópálya teljes területén váratlanul bukkannának fel varázslók, véletlenszerű helyeken.
Ezután célirányosan indul tovább, és ha rá is köszön valaki (csak futólag és röviden biccent felé). Most a diákja az első, Gareth élvez prioritást és abban a szerencsétlen helyzetben van, hogy Sandor figyelme rá összpontosul inkább. A hídon áthaladva aztán az újonnan érkező varázslók többsége azt várná, hogy a gyakorlópálya név valami hasonlót is fed.. egymástól elkerített nagy füves placcok. Ezzel ellentétben ajtók hosszú sora sorakozik a szabadban, a normafai fák alatt. Ha valaki megkerüli őket, teljesen átlagos ajtók elöl-hátul, csak éppen nem fogja őket közre fal, hanem mintha a semmibe lettek volna felállítva. Egy egyszerű faragású, szilfa ajtóhoz lép oda, de nem nyomja le a kilincset, hanem bólint a fiú felé.
- Ez lesz a miénk. - Nem közli ugyan szóban, hogy a fiúé az elsőbbség joga, de csak azért, mert a tartásából és gesztusaiból is könnyedén leszűrhető a szándék.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 26. 22:15 | Link


Ha érdekelte is a kulcs mágiájának működése, nem most fog leállni kérdezősködni, azt inkább meghagyja azokra az üres órákra, amik még rá várnak majd a következő napokban - erről információt valószínűleg mástól is szerezhet, nem a gyakorlásra kijelölt időt fogja pazarolni. Élt ugyan a gyanúval, hogy beszélgetés helyett inkább magányos farkast játszik majd, úgyhogy túlnyomórészt itt lesz majd, könyvekkel vagy anélkül - jobb, ha senki sem látja most lélekben ujjongani a kijelentésre, hogy a gyakorlatozás végéig szabad bejárása lesz ide. Visszafogottan biccent, jelezve, hogy tudomásul vette és beszéd helyett inkább a környezetet tanulmányozta, hogy biztosan tájékozódjon majd, ráadásul sosem látott még hasonlót. Minden a célszerűségnek van alárendelve, az alapvető elrendezéstől a tervezésen és megvalósításon keresztül - az aurorvilág puritán egyszerűsége hat át mindent. A hopp-pont külön előny, még ha kétli is, hogy szüksége lenne rá, mert ha reggel annyira késve ébred, hogy nem érne ide gyalog, jobb, ha el se indul. Akkor legalább hotelszobájának négy fala közt végeznek vele és nem teszik közszemlére maradványait, elrettentő példaként.
Útközben leginkább úgy érzi magát, mintha bólogató crupfigura lenne, mert ugyan nem ismeri az embereket, akik Magnust üdvözlik, azért bárdolatlanság lenne levegőnek nézni őket, miközben az oldalán sétál, így legalább visszafogott biccentéssel köszön vissza. Jobban belegondolva, most szinte hajszálra szinkronbólogatnak a férfival, egyetlen szót sem szólva, a helyzet pedig minden újabb ismeretlennel egyre komikusabb - mintha valamilyen titkos, közös koreográfiájuk lenne.
Amikor elérik a gyakorlópályát, Gareth visszafogottan pislant kettőt, inkább a fák árnyékában álló, semmibe nyíló ajtók összhatásán, semmint magán a tényen, hogy a zöldellő fűben üvegbetétes vagy azt nélkülöző, kisebb-nagyobb, egy meg kétszárnyas ajtók vannak mindenfelé. Mugli vagy sem, már negyedéves és ennyi időt bőven elégnek tart ahhoz, hogy mindenki hozzászokjon a nap mint nap használt mágia furcsaságaihoz, aminek viszonylatában néhány kósza nyílászáró még egyáltalán nem kirívó dolog. Amikor megálltak a sajátjuk előtt, azon töprengett, hogy ha átlépnek rajta, eltűnik-e - ezzel gátolva mások besétálását - vagy csak szimplán megjelenik egy apró "foglalt" táblácska. Ezt nem most fogja megtudni, ugyanis ezzel a kérdéssel legfeljebb rosszalló pillantást érdemelne ki, ő pedig jelenleg inkább némi elismerésre hajtott, amit nem lesz könnyű megszerezni. Magnus az ajtó felé intett, ő pedig egy vett egy nagy levegőt és lenyomta a kilincset.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. július 28. 19:56 | Link

Gareth S. Nightingale

Türelmesen áll a fiú mellett, egyáltalán nem sürgeti. Most már itt vannak, innentől semmi sem túlságosan sürgős. Még az sem feltétlenül, hogy minden varázslat azonnal és úgy sikerüljön, ahogy elvárja. Tapasztalatai szerint erre persze úgysem kerül sor, inkább az ő elvárásai miatt, mintsem azért, mert Gareth nem lenne elég kompetens az illúziómágiához. Azt már rég tudja, hogy az oktatáshoz idő és türelem kell, neki pedig mindkettő van.
Miután a fiú benyit az ajtón, egy egészen más tér tárul a szemei elé. Régi szocreál stílusú betonterem - még lefestve sincs, látszódnak a nagy betontömböl illesztései, a helyiség mérete pedig megközelíti egy nagyobb repülőhangárét. Ablakok nincsenek, mégis jól látni, nincs túl sötét, de nappali vakító világosság sem, még a fényerő is a szemnek pont ideális szintre van állítva. Síri csend honol, légmozgás nincs, kicsit olyan az egész terület, mintha időben és térben egyaránt egyfajta sztázis-szerű állapotba helyezték volna. Garethnek mégsincs túl sok ideje feldolgozni a környezet minden részletét, mivel egy bowling-golyó méretű tűzgömb száguld felé, minden különösebb figyelmeztetés nélkül, egyenesen szemből.
Sándor még az ajtóban áll, nem előzte be a fiút, így nem látni rá, hogy mozdul-e vagy sem, ellenben a varázslat egy-két másodperc és becsapódik. A fiú jelenlegi reflexeivel kísérletet ugyan tehet a hárítására, de a tűz túl közelinek tetszik, józan ésszel felmérhető, hogy egy varázslat létrehozására a jelenlegi reflexeiből nem fut.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. augusztus 3. 13:50 | Link


Magnus nyugalma valószínűleg mindenki mást hátborzongással ajándékoz meg, derűsségével arányosan növekvő libabőrökkel. Seth a legkevésbé sem örül, hogy neki kell elsőként belépnie, hátat fordítva a férfinek, de Gareth a zavar legkisebb jele nélkül mozdul és sétál előre, hogy szemrevételezze a terepet. Minél gyorsabban méri fel a teret, annál jobb, mert nem hiszi, hogy lenne módja bejárni és rendesen betájolni, bár az elé táruló pőre betontömbök nem is igazán adnak ez utóbbira lehetőséget. Semmitmondó szürkeség, álló levegő, mesterséges fény, monoton dermedtség - egy pillanatig.

Gareth a maga zsenge tizennyolc évével legfeljebb zöldfülű mágiagyakorlónak tűnhetett avatatlan szemek számára, azonban ebbe a maréknyi időbe számára többet zsúfoltak, mint másnak élete első három évtizedébe. A színészkedés megtanítja az embert, hogyan uralja testének minden porcikáját, rezzenését, mozdulatát, de arra is, hogyan reagáljon gyorsan, akár improvizálva, akár jól berögzült módon; az okklumencia gyakorlása lehetővé teszi, hogy figyelmét, akaratát csak arra koncentrálja, ami fontos; a szüntelen fenyegetettség készenlétben tartja az embert, esetében bármire készen; a tárgybűvölés precizitást és tökéletes pálcakezelést igényel; a tapasztalatok pedig arra, hogy ne támaszkodjon senkire, csak a saját erejére és képességeire. Ha akad is kivétel, az nem Magnus - hogy az ex-auror elméletben a tanára, aki felelősséget vállalt érte, a legkevesebbet sem nyom a latban, amikor törtperc alatt kell döntenie. Végiggondolni nem lenne ideje, de azt teszi, ami ebben a felállásban a leglogikusabb: oldalvást fordul, a lehető legkisebb felületet kínálva a tűzlabdának és elugrik, ugyanezzel a mozdulattal a másik irányba lökve a férfit. Ha elemeznie kellene az indokokat, a következők lennének:
- Magnus az a fajta ember, aki nem fog vele finomkodni
- ha ő idézte a varázslatot, megzavarhatja a koncentrációját
- nem csak a saját, hanem a hozzá tartozó emberek épsége is fontos
- akár igazi a labda, akár nem, ez egy reflexteszt, egy helyben maradni bukás
- Magnus nem ellenség, de ösztönből sem akar vele egy oldalon landolni, a hátát kínálva céltáblául.
Erre persze legfeljebb utólag lesz majd módja, jelenleg lefoglalja, hogy landolásának helyéről szinte azonnal továbbmozduljon és pálcát rántson. Talán nem a legokosabb dolog, a reflexei azonban erősebbek a szerepénél - ugyan ez még messze áll attól, amit Alexander akkor láthatna, ha Jared is a közelben lenne, így sem nyomhatja el "örökségét". A lehető legtöbb irányba figyel egyszerre, de nem pocsékolja erejét, kivár a következő mozdulat előtt.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. augusztus 4. 20:45 | Link

Gareth S. Nightingale

A fiú háta mögött kutató tekintettel figyeli, hogy mire készül most. Ő már ismeri a terem "üdvözlésre" beállított mágikus mechanikáját, az érdekli legjobban egyelőre, hogy Gareth hogyan dönt, ha egyáltalán dönt valahogy. Tudja ugyanis, hogy a tűzgömb gyorsasága nem hagy túl sok időt az átgondoltságra. Bár erre tökéletesen alapozni nem lehet, de ilyen szituációkban is megismerszik néhány hasznos apróság a másikról. Például az mindenképpen hasznos konzekvencia, hogy Gareth reflexei jók - többnyire az ide elhozott diákokat teljesen hirtelen éri a támadás és a paralízis megdermeszti az izmaikat. Ezzel szemben a fiú meglepően ura a testének és szinte azonnal mozdul.
Nem vesz nagy lendületet a lökéstől, de megérzi Gareth szándékát, hátra is kell lépnie egy-két lépést, ahogyan a fiú nekirugaszkodik a mozdulatsor véghezvitelének.
Ettől függetlenül a varázslat nagyon gyors volt, és már az is nagyon jó eredménynek számít, hogy nem érte volna őket teli találat a tűzgömb által. Ebben az esetben még így is elkapta volna Gareth vállát...
.. ha valódi.
Magnus visszasétál a gyakorlótéren belülre, hiszen az előző történések visszaszorították a küszöbön kívülre - ezúttal viszont már türelmes, ráérős mozdulatokkal bezárja maguk mögött az ajtót.
- Néha vannak alkalmak, amikor nincs idő mérlegelni, hogy a velünk szemben alkalmazott varázslat milyen típusú. Lehet illúzió és valódi egyaránt, sosem árt a kiélezett reakciókészség.
A legtöbb szoba valami hasonló ajándékkal szokta meglepni az ide érkező aurorokat, van olyan tér is, ahol kifejezetten ezt fejleszti az auror, aki ellátogat a gyakorlótérre. Végigpillant ismét a fiún és a pózon, amit végezetül felvett.
- Meglehetősen szokatlan ez a teljesítmény.
Véletlenül sem mondaná ki, hogy jó volt, ügyes voltál vagy hasonló fordulattal sem élne addig, ameddig tényleg nem gondolja komolyan. Egyelőre nem látott annyit, nincs olyan viszonyuk kettejüknek, hogy könnyedén osztogassa az explicit elismeréseket.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. augusztus 5. 20:16 | Link


Vannak dolgok, amik ha egyszer rögzültek, jóformán megtörhetetlen szokásként maradnak az emberrel élete végéig. Az, hogy Gareth szinte ösztönösen a nem pálcás kezét használta a lökéshez és azon az oldalon érte volna a találat a vállát, olyasmi volt, ami még mindig nem hagyta volna teljesen harcképtelenül, de amikor a gömb becsapódása nyomán sem égést, sem fájdalmat nem érzett, tudta, hogy ez nem is fenyegette. Ez alighanem a terem módja volt arra, hogy köszöntse őket, már Magnus ráérős, nyugodt reakciójából ítélve. Miután a helyzet kicsit arra emlékeztette, amikor a kocsmák ajtajában a férfi dolga előre menni és megóvni a szebbik nemet az esetleges sérüléstől, a nyelve hegyén érezte a kérdést, "És, mit iszik a hölgy?", de inkább beleharapott és lenyelte. Too soon.
Jól is teszi, ugyanis a férfi belefog a magyarázatba, bár nem tudhatja, hogy teljesen feleslegesen teszi, Gareth ugyanis pókerarca mögött lélekben épp belefejel a tenyerébe, mert annyira tudta, hogy ez lesz az indok. Persze, jogos és logikus, de szükséges az extra dráma? Az igazán veszélyes átkok egyébként sem szoktak ilyen nagyok és látványosak lenni - egy zöld vagy más színű villanás és kész. Kivédeni, elkerülni is nehezebb, míg egy ilyen lángoló veszedelem nagyon messziről kiszúrható, lassabb és egy kezdő is le tudja jegelni. Már amennyiben valós, mert ez a gömb evidensen túl gyorsan közeledett, még ha ezt csak utólag tudatosítja is. Általában a túlélés élvez elsőbbséget a filozofálás előtt, utólag is ráér kielemezgetni a történteket.
Egy kicsit lazított a tartásán, ami a párbajtartásra csak árnyékaiban emlékeztető póz volt - lehetővé tette, hogy könnyen mozduljon, közelharcban is effektívvé téve. Már egy ideje beletörődött, hogy Magnus mellett aligha maradhat rejtve, hogy kapott már kiképzést, úgyhogy szükség esetére előre megfogalmazta az igazsághoz lehető legközelebb álló magyarázatot.*
- Meglehetősen szokatlan órakezdés...-*A tekintete hangyányi irritációt mutat, de ez inkább a saját naivitásának szólt - mégis, mit várt a nyugalmazott aurorok gyöngyétől, egy auror gyakorlópályán? Az lett volna a furcsa, ha nem fogadja semmi ilyen. Well, no use crying over spilled milk... Legalább a ruhája meg a válla megúszta, azért még egy hozzá hasonló kezdőtől is kínos lett volna tulajdonképpen azelőtt munkaképtelenné válni, hogy egy fél illúziót létrehozott volna. Leginkább vár, instrukcióra, újabb támadásokra, bármire - sajnos az a típus, akinek ha egyszer felébresztik a paranoiáját, nem egykönnyen altatja vissza.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 16. 23:19
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. augusztus 16. 22:53 | Link

Gareth S. Nightingale

Még jó is, hogy a fiú lenyelte azt a nyelvére kívánkozó megjegyzést, mert valóban, jelenleg a kezdeti tanár-diák kapcsolatukba nem túl beleférősek a hasonló tréfák. Viszont az így fennálló csendben van ideje kielemezni az imént látottakat. Egyszerű, ha lehet úgy mondani, olcsó trükk ez, amit a termek szolgáltatnak, melyik-melyik máshogyan, másféleképpen, de tény, hogy van mit leszűrni a reakciókból. Első sorban inkább Gareth mozdulatait és reakciókészségét figyelte, hogy min lehetne javítani, mi az, ami még fejleszthető, bár ez még vajmi kevés egy tényleges "diagnózis" felállítására. Nem mellesleg az illető moráljáról is sokat elmond egy efféle azonnali reakció. Nincs átgondoltság, csak a tiszta ösztön. Az semmiképpen sem rossz, hogy őt is megpróbálta arrébb lökni a közeledő gömb útjából; volt már olyan tanítványa, aki csak egymaga igyekezett kitérni, nem sok sikerrel.
Nem is volt sokáig a tanítványa.
Ami az illúziót illeti, valóban nem egy mestermunka, ám nem is volt soha cél, hogy az legyen. Az ide látogató aurorok tudják, hogy a legtöbb ezek közül csak illúzió - bár van néhány terem, ahol valódi varázslatokat indít a belépő ellen a rendszer -, inkább csak a reflexek és reakcióidő kiélezésére szolgáló gyakorlásnak számítanak. Épp ezért nincs is belekalkulálva a egy varázslat eredményének tömege vagy súrlódási ereje, sem az egyik fizikai tényezők. De ez nem is számít, amikor csak amolyan bemelegítés gyanánt szükséges.
Beljebb lépdel a teremben, lépései pedig tompán, alig koppannak a sima betonon, miközben körbenéz a jelenlegi fizimiskáján az épületnek. Végül tekintete Gareth arcán állapodik meg.
- Szeretném, ha megmutatná, mit tanult eddig Renéetől és az olvasmányaiból, meddig jutott gyakorlatban. Magára bízom, hogy milyen illúziót hoz létre. Lehet nagy, látványos, megpróbálhat hatni pusztán az én érzékszerveimre, nem szabom meg a varázslat típusát. Lehet akár több egymás után is, ha úgy látja jónak.
Ez már hivatalosabb, órai szituáció, így a korábbi magához mérten közvetlenebb stílus (lehet egyáltalán akként aposztrofálni?) is eltűnik és marad a hűvös tárgyilagosság a helyén.
Utoljára módosította:Alexander Magnus, 2015. augusztus 16. 22:53
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. augusztus 17. 00:17 | Link


Magnus pár lépés után megáll és megfordul - újra farkasszemet néz a fekete tekintettel, ami az arcát tanulmányozza, csaknem olyan szenvtelenséggel, mint ahogy az imént a szürke betont. A kiváltott érzés ugyanaz, mint legutóbb, nyugtalanító, de józan, hideg módon tudja kezelni. Nem hazudik, nem ejti magát saját csapdájába, nem pánikol, a legjobb tudását és a tőle telhető legtöbb őszinteséget és nyitottságot fogja adni neki. A hozzá intézett szavak, főleg a magázáshoz való visszatérés oldják a belső feszültségét - ha feladata van, akkor arra koncentrál és a közéjük halmozott távolság most jól jön. Mély lélegzetet vesz, tisztára söpörve a fejét az iménti percek emlékétől, csak pár pillanatot vesztegetve, amíg megbizonyosodik felőle, hogy ereje stabil és elég képlékeny, aztán belekezd. Felemeli a balját, széttárt tenyérrel, amiben egy könyv jelenik meg - nem túl nagy, de aprólékosan kidolgozott kötet, smaragdszín bőrkötésben, nyomott mintákkal és finoman megsárgult papírral, ahogy kinyitja. A szöveg benne Magnus számára már túl messze van, hogy beleolvashasson, de a lapozások nyomán megkopott sarkak kivehetőek voltak. Aztán a pár oldallal odébb kilógó könyvjelző szalag vége meglebbent, mintha szél támadt volna és a lapok is mozogni, zizegni kezdtek halkan, majd egyre hangosabban és a nem létező légörvény ide-oda pörgette a könyvet. Aztán a lapok csapdosni kezdtek, kiszakadva a kötésből és felszállva, hangos suhogással, oszlopban körözve egyre feljebb és feljebb, közben pedig fokozatosan összehajtogatták magukat, tengernyi origami madárrá változva - ha az ember alaposan megnézte a kavargó tömeget, több féle állatot is kivehetett, darvakat, fecskéket, de akadt megmagyarázhatatlanul rájaforma is. Az egész azonban nem tartott sokáig, a lapok egymás után nyerték vissza eredeti alakjukat, a falakra tapadva, olyan rendezetten, mintha valaki velük tapétázta volna ki őket. Csönd állt be, pár pillanatig semmi sem mozdult, aztán a papírok hirtelen úgy kezdtek aszalódni-zsugorodni, mint az őszi levelek, széleik felkunkorodtak és szállingózni kezdtek a padló felé, mögöttük pedig fal helyett egy táj részlete vált láthatóvá. Végül a táj, mint egy eső áztatta kép, színenként lefolyt a falról és összeolvadt a papírokkal, mígnem az egész nyomtalanul eltűnt.
Maga az impozáns mutatvány meglehetősen alap technikákra és trükkökre épült - az évét azzal töltötte, hogy mennyiség helyett a minőségre gyúrt, az alapokat csiszolva és tökéletesítve. Úgy döntött, nem ugrik fejest olyasmibe, amihez jobb lenne egy tanár, inkább azt hozza fel a lehető legjobban, amit egyedül le tud tisztázni és arra figyelt, hogy megbízhatóan, egyenletesen, pontosan tudja használni ezeket, nem pazarolva feleslegesen az erejét. Az imént fokozatosan mutatta meg, mire képes - precizitás, részletesség, mozgás, hangok, felületek, tér és perspektíva mind benne volt. A légzésére végig ügyelt és nem erőltette magát feleslegesen annak tudatában, hogy ez mindössze az óra első illúziója - szüksége lesz még az erejére, amiből (hála a plusz stressznek) akadt bőven, de nem pazarolta. Nem várt dícséretet, de kíváncsian nézett Magnusra, mert eddig nem nagyon mutatta meg senkinek, mit is tud.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. augusztus 17. 10:53
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 1. 01:39 | Link

Gareth S. Nightingale

Némileg odébb húzódik, hogy teret hagyjon a fiú illúziójának és onnan figyeli. Nincsenek előzetes elvárásai, nála többnyire mindenki tiszta lappal kezd, amikor arra kerül sor, hogy megmutassák, mire képesek. Józanabb és objektív megítélés pedig nem létezik, ha automatikusan mindig hasonlít valamit valamihez. Amíg a fiú felkészül a kezdésre, addig ő némán feltesz magára egy varázslatot, amellyel nem csak magát az illúziót, hanem az azt képző manát is szemmel követheti. Elvégre arra is kíváncsi, hogy a tanonc mennyire tudja pillanatnyilag befolyásolni, koncentrálni és irányítani azt a varázslatnak megfelelően.
Gareth belekezd a varázslatba, Alexander pedig némán, szakértő, figyelő szemekkel fürkészi a részleteket. Kopottas papírok; pont ott meggyűrve, ahol az ember lapozáshoz hozzáér. A könyvjelző szalagja pedig tetszetősen hiteles, ahogy meglebben. Egészen jó az eridonos varázslatának "fizikája". Nem véti el számba venni az illúzió hangelemeit. Bár alapvetően nem nehéz, amit végrehajt, de az ismétlődések által, jó helyre beillesztve életet lehel a jelenetbe. Sokan esnek abba a hibába, hogy nem hangolják össze a hangot és vizuális látványt, ezáltal olyanná válik az illúzió, akár egy némafilm. Vagy rosszabb, mint egy elcsúszott szinkron egy rossz minőségű VHS kazetta alatt.
A tájat érti, hogy miért volt szükséges létrehozni, bár számára - ám ez valóban csak a magánvéleménye, a minőségbeli értékelésére nem hat ki - talán kissé túl romantikus volt ez a fajta megoldás. Az illúzió véget értével nem marad más, mint cipőjének tompa koppanása, ahogy Gareth mellé sétál.
- Akár Renéenek köszönhető, akár a különóráinak, jól haladt. Van érzéke a részletekhez.
Valószínűleg pillanatnyilag ez lehet a legnagyobb dicséret, amit Gareth helyzetében ki lehet húzni Alexanderből, de az is tény, ha nem is túl feltűnőek a dicséretei, nem irigy vagy szűkmarkú velük. Természetesen, csak a megfelelő pillanatban.
- Az év folyamán az auditív illúziókat fogjuk fejleszteni. Az ismétlést használni ez esetben megfelelő volt. - Elvégre igen, a könyv lapjainak pergése egyrészt nem túlságosan eltérő laponként, másrészt olyan gyorsan következnek egymásra a hangok, hogy az emberi hallás nem is nagyon fedezheti fel ezeket a nüanszokat.
- Mire végzünk, képes lesz reprodukálni az emberi beszédet és beszédhangokat is. Ez alkalommal viszont mással fogunk foglalkozni. Próbálkozott már az illúziók felfedésével?
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. szeptember 1. 21:14 | Link


Amit Magnus látott, evidensen nem olyan illúzió volt, ami bármilyen célnak alá lett volna rendelve azon túl, hogy képességét a lehető legtöbb oldalról mutassa meg, ebbe belefért, hogy a személyiségének egy darabját is felfedje ezekkel együtt. Ha konkrét feladatot kell megoldania, minden bizonnyal másképp jár el, hiszen mint a demonstráció is tanúsította, képes fotorealisztikusságot súroló képek alkotására, pusztán feleslegesnek tartotta mindenre ezt erőszakolni. Mindig is olyan rugalmasan kezelte a képességét, amennyire csak tudta, kipróbálva többféle stílust, látványvilágot, módszert, bár nem áltatta magát, hogy ne alakulna ki idővel valami, amit kézjegyének lehet majd tekinteni. Az ember képzelete messze szorosabb kapcsolatot ápolt a tudatalattijával, mint cselekvései, épp ezért jóval nehezebb szűrni vagy irányítani az ilyesmit. Volt ugyan némi gyakorlata ilyenben, de ismerte a határokat és nem is kívánta alkalmazni azokat a módszereket, amikkel őt vezette félre.
- A rajz sokat számít. Az emberben tudatosul, mennyi apróságból épül fel egy-egy kép.-*Diplomatikusan sem Renée oktatását, sem saját tanulmányait nem minősíti vagy hangsúlyozza, inkább gyakorlatias szemszögből reagál a dícséretre - mert kapaszkodjon meg mindenki, az imént nem kis verbális fejsimogatásban részesült. Nem hazudott azonban, tényleg a rajz tanította meg, hogyan haladjon világosabbtól sötétebb, háttértől közel, fénytől árnyék felé, hogyan dolgozzon árnyalatokkal, hideg-meleg színekkel, arányokkal, részletekkel. Az illúzióit is hasonlóan tervezte meg, gondosan rétegezve és energiáját nem vesztegetve.*
- Az lett volna soron.-*Biccent, mivel a hangillúziókba épp' csak belekezdtek, amikor előző tanára felmondott és távozni kényszerült. Ez nem kifogás, mindössze magyarázat arra, miért a a vizuális részt fejlesztette inkább és miért maradt el emögött jelentősen a következő érzéket jelentő szint. A kérdésre igent intett.*
- Futólag meg lettem ismertetve az alapokkal.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 6. 21:51 | Link

Gareth S. Nightingale

Figyelmesen bólint a magyarázatra, de igen, van ebben valami. Kell az apróságok és részletek ismerete ahhoz, hogy valaki életképes, épkézláb illúziókat hozzon létre, amelyek nem csak jól néznek ki, hanem hitelesek is. A hitelesség mindennél előbbre való ebben a műfajban, hiszed pont ez a lényege. Ettől lesz az illúzió illúzió, nem pedig egy hanyag, de díszes utcai látványosság.
- Vegye elő a pálcáját. Ha sikerrel jár, akkor az illúziót alkotó manaszálak felfedik magukat maga előtt.
Amíg a fiú a saját varázslatával volt elfoglalva, ő csendben a háttérben létrehozta a sajátját. Cseppet sem feltűnő, tulajdonképpen egyetlen felesleges graffiti van a fal egy szakaszán, ami se nem nagy, se nem élénk színű, így előtte és utána sem könnyen kelti fel valaki figyelmét. Főleg, ha az illető előtte el volt foglalva a saját illúziója megkreálásával és azt megelőzően egy tűzgömbbel. Az erősségét tekintve a közepes nehézség alsó határára pozicionálta a varázslatot, szóval Garethnek bele kell jönnie a próbálkozásba.. ha egyáltalán tart már ott a varázslat erősségét illetően. Aztán tervei szerint a következő években az illúziótípusok mellett szimultán próbálhatja az oculus erőszintjén fejleszteni, hogy minél komolyabb és komolyabb illúziókat legyen képes észlelni.
- Különleges mozdulat továbbra sincs, a pálcája mindössze fókuszként funkcionál a mágiája összpontosításához.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. szeptember 7. 23:23 | Link


Mivel az exaurorral szemben nem kockáztatja humora csillogtatását, annak még jó darabig csak józan, logikus, bár kissé flegma és szűkszavú énjéhez lesz szerencséje, bár úgy tűnik, kifejezetten értékeli, hogy nem fárasztják egymást feleslegesen. Már verbális téren, Seth idegei már kevésbé élték meg sétagaloppként a dolgot. Mégis, amikor előhúzta a pálcáját, az meg sem rezzent - a meglehetősen hosszú és díszes ébenfa éppoly magabiztosan simult a tenyerébe, mintha csak egy bűbájtan óra során kellene demonstrálnia egy olyan varázslatot, amit már évekkel ezelőtt megtanult. Szentelt egy pillanatot annak, hogy koncentrálja a varázserejét és kizárólag erre az egyetlen műveletre összpontosítson, mert kételkedett benne, hogy Magnus ugyanazon a szinten mozogna, mint amilyet Renée mellett tapasztalt. Látta, mire képes alkotás terén és elvárja tőle, hogy legalább ilyen szinten legyen képes teljesíteni a többi területen is.
- Oculus!-*Precízen és minden idegszálával a pálca jelzéseire figyelve rajzolta a megfelelő mozdulatot, annak tudatában, hogy valahol a teremben ott van egy illúzió, amit meg kell találnia. Maga az eljárás egyáltalán nem volt ismeretlen számára, sok hasonló vonást talált az új varázslatok alkotása és az illúziómágia közt, de míg az egyik szavak és gesztusok segítségével formált nagyon kötött varázsokat, addig a másik maximális szabadságot biztosított neki. Épp ezért sokkal nehezebb illúziókkal dolgozni, azonban roppantmód élvezte a kihívást - nem lepte meg, amikor az első sikeres Oculusa felfedte előtte a manaszálakat. Pont úgy festett, mint a nagyon komplikált, rétegzett bűbájok a tárgyakon, amiket a legtovább tartott kifejleszteni és egymásra építeni. Ahogy körbefordult, aprólékosan szemügyre vette a termet - nem izgult, meg akarta találni, amit elrejtettek előle.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 16. 01:46 | Link

Gareth S. Nightingale

Nem formál negatív vagy pozitív véleményt a fiú magabiztosságáról, mindenesetre az tény és való, hogy sokkal könnyebb úgy dolgozni, hogy átugorhatják a saját maga vagy képességei felett érzett bizonytalanságokat. Rengeteg varázslóval és boszorkánnyal fordul elő, hogy tulajdonképpen saját maguk emelnek gátat a sikeres vagy erős varázslatok végrehajtásának azáltal, hogy már jó előre elhatározzák, nem fog sikerülni. Gareth mozdulatai nem erről árulkodnak. Nem néz körbe a terembe, Sándor gesztusai alapján nemigen lehetne megállapítani, merre hozta létre a varázslatot. Magából indul ki, annak idején, amikor neki elsőre nem sikerült a varázslat, a bizonyítási vágya és büszkesége azonban fiatalon és forrófejűen nagyobb volt az igazmondás iránti igényénél, az alapján tippelte meg, hol van az illúzió, hogy az oktató pillantása hová tér mindig vissza és vissza.
Aznap elég tisztán és érthetően megtanították neki, hogy bár ez egy tanórán, első alkalommal beválhat, gyakorlatban semmi haszna. Nem is kíván alapot adni erre sem Garethnek, sem más tanítványoknak.
Az első varázslat sikeresen létrejön, azonban a fiú hiába fürkészi körbe a termet, egyelőre nem lát semmit. Szándékosan épp csak egy hajszállal komolyabb varázslatot hozott létre, mint amilyeneket eddig Gareth-től tapasztalt. Ugyanakkor nem behozhatatlan szakadék nyújtózik a nehézségi szintek között.
- A technikával nincs baj. Az oculus lényege, hogy minél többet gyakorolja és minél inkább hozzászokjon ahhoz a mágiahasználathoz, amit ez a varázslat igényel. Sokak dolgát általában megkönnyíti, ha megpróbálják vizualizálni a varázslat működését. Gondoljon arra, hogy vékony lencséket képez a szemei elé. Minél inkább koncentrálni tudja a varázslathoz felhasznált manát, annál könnyebbé válik egy illúzió felfedése.
Ez a módszer jobbára nincs leírva a könyvekbe. Nem azért, mert évszázados titok lenne, pusztán ez egy olyan tanács, amelyet a számtalan tanonc és a gyakorlat csiszolt készre.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. szeptember 17. 00:39 | Link


Talán mozdulatai túl természetesek, mindenesetre, ezzel nem nagyon tud mit kezdeni - a kezdetektől sejtette, hogy ha akarná, akkor sem igazán lenne képes átvágni Magnust ebben a tekintetben, azonban minél tovább figyelhette, annál biztosabb volt benne, hogy a legapróbb, felesleges hazugsággal is csak maga alatt vágná a fát. Semmiképp sem akart a férfi elől többet vagy tovább titkolni, mint amennyit okvetlen szükséges, amíg meg nem győződik róla, hogy megbízhat benne. Elsősorban nem a saját szabadsága a tét, hanem az öccséé, ami sokkal többet nyomott a latban. Azzal a magabiztossággal varázsolt hát, ami a mágia világába született, gyakorlott varázslók és boszorkák sajátja - természetesen, pontosan, sőt, bizonyos fokú eleganciával. Maga a felesleges mozdulat egyfajta mentális kapcsoló volt, ami segített neki fókuszálni az erejét és a lehető legegyenletesebben hajtani végre a varázslatot. Próbálkozását félsiker koronázta, a bűbáj létrejött, azonban ahogy a rövidlátó ember szemüveg nélkül, úgy ő sem tudott semmit kivenni a teremben, ami segítségére lehetett volna. Nem frusztrálta, igazából számított erre, mert az illúzióalkotásban jóval magasabb szinten állt már - ha Magnus ebből indult ki, akkor nagyon pici volt az esélye, hogy rögtön elsőre sikerül.
Némi magyarázatot mellékelnek neki, ő pedig némán bólint. Ismeri a technikát, a gond a gyakorlással van - mivel nem kereste meg a többi illúziómágia-tanoncot, az észlelése nem fejlődött igazán, amióta Renée elment, annak pedig már több hónapja. A másik tény, hogy nem is fektetett maximális energiát elsőre a varázslatba, mivel ennek szempontjából a leggazdaságosabb megoldás valahonnan középtájról indítani - ekkor 50-50% az esély, hogy eléri a szükséges szintet, s nem pazarolja feleslegesen erős, sem feleslegesen sok próbálkozásra az erejét. Szótlanul fog hozzá, hogy megismételje, most 75%-ra tornászva fel az erősséget és hosszabb időt szán a felkészülésre is, szemét lehunyva elvágva magát átmenetileg a terem képétől. Maga elé idézte azt, amikor a tárgyak bűvöléséhez használt szemüveget használta, mert tudta, hogy valami nagyon hasonlót kellene látnia - a kérdés csak az, meg tud-e alkotni pusztán varázslatból olyan erős lencséket, amik segítségével felfedi tanára kifinomult manaszálait? Valószínűleg van egy adott próbálkozásszáma, amibe ha nem fér bele, előbb Sárával kell majd gyakorolnia, hogy behozza a lemaradását, ami nem dobta fel túlzottan, de a legtöbb, amit tehetett, hogy tudomásul veszi a hiányosságát és nem próbálja meg máson levezetni, hogy egyszerűen bizalmatlan ahhoz, hogy önként keressen magának gyakorlópartnert.
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 17. 14:05 | Link

Gareth S. Nightingale

Alexanderen még mindig ott pihen a mágialátó varázslat, így pontosan figyelemmel tudja követni azt a stratégiát, amivel a fiú összegyűjti a manát és a varázslat funkciója szerint irányítani próbálja. Így a legkönnyebb tanítani ezeket, mert nem pusztán azt látja, hogy sikerül vagy sem, hanem azt is, hogy ha nem sikerül, miért nem sikerül. Illetve, hogy mit kéne másképpen csinálnia a tanoncnak. Továbbra is csendben marad, nem tesz felesleges mozdulatokat, amellyel megzavarhatná a fiú koncentrációját. Fejlődőképes, ha azt nézi, hogy milyen tudatossággal igyekszik uralni a mágiát, amely felépíti a varázslatot. Ugyanakkor látható, hogy még nem tud elég tömör és vékony "lencsét" (erre egyszerűen nincs jobb szó vagy hasonlat, mert lényegében tényleg erről van szó) létrehozni. Gyakorlás kérdése az egész. Szükséges is, mert a legideálisabb tanulás szempontjából, ha ez a két készség - az illúziók létrehozása és felfedése/megtörése - nagyjából egy szintre kerül. Jelenleg ahhoz képest, amilyen arányokat kéne látnia, túl nagy a szakadék, de ez nem azoknak a hibája, akiknek nem volt módjuk eleget gyakorolni. Nem is fontos, hogy ki miatt van ez, jobban koncentrál most inkább arra, hogy ezt szintre hozza.
Főleg, mert ez egyelőre csak a felfedés, illúziótörésről még szó sem volt, az majd egy következő lépés lesz számukra, amikor Gareth már látja egyáltalán, hogy mit kell lebontani. Az szerencsére nem ilyen körülményes, mint az oculus, ami precizitást és irányított koncentrációt igényel. Az a varázslat már inkább erőt kíván meg, azt a fajtát, amivel a varázsló a védelmi vagy támadó varázslatokat létrehozza SVK-n.
- Mondja, mennyire van otthon az okklumencia területén?
Szólal meg két három további próbálkozás után, ahol látja, hogy Gareth már bele-belekap abba a módszertanba, amelyre szüksége van, de még nem az igazi.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. szeptember 24. 00:10 | Link


Nem Magnus az egyetlen, aki szinte szőrszálhasogató aprólékossággal figyeli a varázslat alakulását és reakcióját az alig észrevehető módosításokra - Seth gondosan finomítgatja a módszerét, nem vakon próbálkozik. A bűbáj nem elég kompakt, illetve nem elég erős ehhez a szinthez, érzi ő is és nem kevés tapasztalata van benne, hogyan találjon rá viszonylag kevés lépésben a helyes irányra. A "kevés" azonban igen relatív jelző, elvégre számára, aki képes napokat, néha heteket eltölteni egy-egy új bűbáj fejlesztésével, ez jelenthet egy estét és tíz percet egyaránt, a varázslat komplexitásához mérten. Mivel a tanár nem szól közbe, szótlanul folytatja a kísérletezést, a frusztráció legkisebb jele nélkül futva újra és újra neki az oculusnak. A mana szálakból áll akkor is, ha jelenleg nem láthatja és az évek során kifejlesztett bizonyos fokú érzékenységet - különösen erős mágusok, mágikus tárgyak közelében szinte tapinthatónak tűnt az áramló energia, ezt az érzést hívta segítségül most, ahogy formába próbálta kényszeríteni a nyers varázserőt.
A kérdésre nem számított, pálcáját leeresztve megáll egy pillanatra, hogy ezzel a mozdulattal is időt nyerhessen, bár nem igazán fontolgathatja válaszát így sem.*
- Van benne gyakorlatom. Az öcsém legilimentor, neki segítek tanulni. Egyébként is hasznos technika.-*Nem hazudik, még csak nem is ferdít - az angol valószínűleg úgy jellemezné mindezt, hogy understatement. Azt azonban egyszerűen nem árulhatja el a tanárnak, hogy ha nem a szobájában, Jareddel kettesben ücsörög, jóformán szünet nélkül fenntart legalább egy mentális falat, hogy minden esetleges támadással, furcsa képességbirtokossal és Murphy-féle véletlennel szemben védett legyen. Esetében végképp nem babra ment a játék - most is pengeélen táncolt, mert kicsit furcsa kombináció az övék, még ha tökéletesen logikus választás is.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. szeptember 25. 21:40
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 25. 22:18 | Link

Gareth S. Nightingale

Nem forszírozza a tovább ezt a kérdést, hiszen ebből a válaszból megtudja azt, amire jelenleg szüksége van. Az már csak igazán semmiségnek tűnik egy külső szemlélődőnek, hogy alig néhány pillanattal tovább tartja tekintetét Garethen, ki tudja, min gondolkodva így el. Jó, hogy a fiú lejjebb engedi a pálcát, amúgy is újabb javaslatot akart tenni.
- Gondoljon rá úgy, mintha az elméje köré húzná fel a falakat. Az oculus és az okklumencia hasonló mechanizmus alapján működik. Mindössze ebben az esetben a mágiáját a szemei előtt kell összepontosítania.
Talán, ha olyan dolgot használ referenciaként, amit a fiú ismer, könnyebben nyúl ehhez a varázslathoz. A következő néhány próbát még kivárja, nem sietteti Gareth-t. Viszont ahogy a magában előre kitűzött ideje a gyakorlásnak letelik, két próbálkozás között biccent a fiúnak.
- Mivel a jelenlegi cél az, hogy ezt a varázslatot legalább olyan szinten elsajátítsa, mint az illúziók létrehozását, saját maga is képes lesz gyakorolni addig a pontig. Hozzon létre illúziókat, majd alkalmazza az oculust. Amennyiben eljutunk addig, hogy a saját illúziójának manaszálait fel tudja fedni, tovább foglalkozunk majd ezzel is.
Amennyiben Gareth nem szeretne külön még valamit tőle, akkor erre az alkalomra elengedi a fiút, hogy a nap további részét opcionálisan pihenéssel, gyakorlással vagy Sárával töltse. Nem tudja, hogy a két növendék mennyire ismeri egymást, vagy egyáltalán beszélőviszonyban vannak-e. Mindenesetre év közben eleget kell majd egymással is gyakorolniuk ahhoz, hogy szokják a másik társaságát.
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek