36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] 2 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 14:39 | Link


[Nightingale-lakás, madagaszkár után]


Kicsit tartott a mai naptól – már egy ideje tudta, hogy eljön és megpróbálta rá valamennyire felkészíteni Jaredet is, de azon túl, hogy bízott Agatha emberismeretében, nem sokat tehetett. Őszintén szerette volna, ha Márk és a fia jófejek, mert örült volna, ha annyi év özvegység után nevelőanyjuk valódi társra, családra talál, amiben ők is jól érezhetik magukat, viszont tisztában volt azzal is, hogy egy férfi elfogadása sokkal nehezebb lesz. Ehhez képest az első néhány óra viszonylag gyorsan eltelt és a Márknál elköltött ebéd és délutáni program után estére már visszatértek a másik lakásra, ami tágasabb volt és nekik nyújtotta a hazai terep előnyét. Amíg zuhanyozott, kicsit kikapcsolt, nem gondolkodva, csak áztatva magát egy ideig – annyira elbambult, hogy jóformán megint nekiállt megborotválkozni, pedig az ebéd kedvéért kicsípte magát (Jared ki is röhögte, amiért szinte eufórikus állapotban örült az ingének, amit egy ideje álcája miatt nem hordhatott - elég kevés tizenéves táplál az övéhez hasonló rajongást ezen ruhadarabok irányába). Ha nem varázslónak születik, mostanra valószínűleg már hetedíziglen elátkozott volna minden borotvagyártót – összehasonlíthatatlanul egyszerűbb volt egy pálcaintéssel válni meg mostanában jelentkező (és roppant idétlen) arcszőrzetétől, ami így nem is bosszantotta annyira.
Felöltözött, fogat mosott, aztán felhelyezte a szemszínváltó bűbájt és nyakába csapta a törülközőjét, hogy átsétáljon a szobájukba.*
- Mehet a következő.-*Jelentette, haját szárogatva.*
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:37
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 14:42 | Link



Már egy ideje tudatosan készültem erre; igazság szerint nem sokat tudtam a „családunk” új részéről, csak annyit, hogy a nőt Agathanak hívják. Aztán, mikor odaértem, és megtudtam, hogy Gareth Nightingale az egyik fiú (a másik pedig bizonyos Jared), azért kicsit megfordult velem a világ. Gyakorlatilag gyorsan sikerült ezt elrendeznem magamban (vagy inkább csak elhatároztam, hogy majd kiakadok, mikor egyedül leszek), habár nem voltam a lehető legnyugodtabb; főleg annak hallatán lettem elég feszült, hogy egy számomra idegen házban kell aludnom egy sráccal, akit nem ismerek (de nem úgy szűrtem le, hogy kifejezetten kedvelne), és egy másikkal, akinek zokogva meséltem el minden bajomat – de nem, vagy csak alig emlékszik rá. Nem tűnt túl jó felosztásnak. Ahogy ültem az ágyamon, egy szobában Jareddel, zavart csendbe burkolóztam, s körmeim piszkálásával próbáltam elterelni a figyelmem. Nem nagyon tudtam, mit lehetne kezdeni ezzel az egésszel; nyilvánvaló volt, hogy Gareth és Jared nagyon összetartóak. Ezt szinte rögtön le lehetett szűrni… és egy kívülálló, hogy jön ehhez? Mit keresek én itt? Gyakorlatilag ezt a kérdést éreztem a levegőben, bár lehet, hogy csak beképzeltem. A frissen fürdött Gareth nyomán másfelé néztem. A nemrég beszerzett élményeim bőven elegek voltak ahhoz, hogy még csak ránézni se merjek.
– Mész? – kérdeztem halkan Jaredre pillantva. Persze, szívesebben „bújtam volna el” egy kicsit a fürdőben, de próbáltam olyan elővigyázatosan reagálni és létezni ebben az idegen házban, amennyire csak tudtam. Nem én vagyok itt a „házigazda”, nem vagyok idősebb, meg semmilyen se, ami kirángatna engem az alárendelt helyzetből. Remek.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 14:46 | Link


Belépve volt egy pár másodperce, hogy felmérje a szobában uralkodó helyzetet, bár leginkább süket csönd fogadta és mintha senki sem moccant volna, mióta fürödni indult. Jared egyértelműen fáradtság jeleit mutatta – tartotta magát ahhoz, amit Gareth javasolt neki, hogy ha úgyis fejlesztésre szorul legtöbb társasági készsége, akkor használja ki az alkalmat és legyen nyitottabb Márkékkal, még akkor is, ha az iskola és munkájuk miatt kevés időt fognak velük tölteni. Mindenesetre, megérte a belefektetett energiát, mert az asztalnál nem fagyott meg a hangulat és konfliktus nélkül, simán túljutottak a nap ezen részén. Ricsi most is, mint az ebédnél, inkább feszengőnek tűnt, amit nem tudott csodálni – idegen helyen, összezárva az öccse „hagyjatok lógva” arckifejezésével, amit könnyen félre lehetett értelmezni, semmiképp sem könnyítette meg az egész elfogadását.
Amint Jared holmiját felkapva elcsattogott és kettesben maradtak a Rellonossal, még feltűnőbbé vált, hogy Ricsi kerüli a szemkontaktust, sőt, még csak felé se néz. Gareth érzései szerint ennek oka valahol elfelejtett beszélgetésük lehet, bár még így is furcsa, elvégre annak a végén megölelte, nem gondolta, hogy ilyen messzemenő változások állnak be, ha az, amit mondott – legyen az bármi is – leülepedett. Mindenesetre, aggasztotta. Ahogy a törülközőt a radiátorra dobta és lehuppant az emeletes ágy alsó részére, megszokásból bekönyvjelzőzve az ott hagyott kötetet és félretéve, bár tudta, hogy Jared emlékezetében tartja az utolsó oldal számát.*
– Haragszol rám? –*Törte meg aztán a csendet, nem kényszerítve Richárdot, hogy farkasszemet nézzen vele, pusztán a plafonnak intézte a kérdést. Nem mintha sok módja lett volna kiengesztelni, de ha tényleg neheztel rá, akkor tudomásul veszi és kitér előle, hogy ne okozzon felesleges konfliktust.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:36
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 14:50 | Link



Nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel. Komolyan. Ha valaki nem kíváncsi rám – márpedig Jared láthatólag, sőt, szinte tüntetőleg nem volt kíváncsi rám –, akkor békén hagyom. Azonban ez hosszútávon igencsak kellemetlen érzés lesz, hiszen egy fedél alatt kényszerülünk majd élni például egész nyáron, meg a hétvégéken, amiket itthon töltünk, ünnepekkor, családi összejövetelekkor, meg minden ilyesmi. Jared a kortársam volt, talán egy évvel volt idősebb nálam, de mégis úgy viselkedett, mintha nem is tudom, mi lettem volna. Egy betolakodó kisgyerek. Persze, igyekeztem nem magamra venni a dolgot, neki is fura ez a helyzet, én sem vagyok túl emberszerető vagy barátságos fajta, de mégis elég kellemetlenül éreztem magam így.
Végül egy flegma „ja”-val válaszolva tűnt el törülközőjével együtt az ajtó mögött. Egy apró sóhaj kíséretében nyúltam a könyvemért (Daniel Keyes – Az ötödik Sally), megpróbálva nem kimutatni kellemetlen érzésem Gareth irányába.
Kérdése őszintén meglepett, ugyanakkor eszembe juttatta azt a beszélgetős estét, azokat a szavakat, amik rengeteg gondolkodásra ösztökéltek és ösztökélnek a mai napig. Csodálkozó tekintettel néztem rá.
– Miért haragudnék?… – kis szünet. – Ha a beszélgetésre gondolsz… egyáltalán nem haragszom. Mármint… segített. Tényleg sokat segített.
Hisz valóban; anélkül nem tudtam volna ilyen jól reagálni már rögtön aznap este Erikék borzalmas viselkedésére, se David Bennett attrakciójára a Fürdőfülkékben hajnali egy órakor. Bár a családommal kapcsolatos tanácsokat egyelőre nem voltam képes feldolgozni.
– Akartam is mondani hogy… jövök neked egyel. – tettem hozzá egy kicsit zavartan, de hangomban érezhette a komolyságot. Tudom, hogy azzal a „kemény” tizenöt életévemmel nem sokat tudtam neki segíteni, de azért mégis. Ez így sokkal korrektebb.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 15:02 | Link


– Akkor jó.–*elmosolyodott, ahogy a másik ránézett, könnyebbülve, főleg amikor őszinteséget érzékelt – ha csak picit is, Ricsi felengedett és ez kezdetnek jó volt. Örült, hogy segíthetett, mert a fiú még most is ijesztően vékonynak és megviseltnek tűnt, valószínűleg eredendő sápadtsága ellenére is - Márk nem alaptalanul aggódott. Amikor arra kérte, hogy figyeljen rá helyette, amíg az iskolában lesz, tulajdonképpen gondolkodás nélkül beleegyezett. A legtöbb emberrel könnyedén ki tudott jönni, mert nevelése és színészi vénája lehetővé tette, hogy simulékonyan elkerüljön minden konfliktust, de vele ezt nem tehette meg. Egyrészt, mert már elvetette ennek a lehetőségét, amikor a bájitalt felajánlotta, másrészt, családon belül nem akart színlelni vagy hazudni, amennyiben el tudta ezt kerülni. Nem érezte helyesnek, mert Agatha tudta az igazat és ha minden a tervek szerint halad, akkor nekik lesz esélyük önként hagyni fel a bujkálással és akkor fontos lesz, hogy minél kevesebb ilyen álljon közéjük és mások elfogadása közé.*
– Szerintem hagyd –*ingatta a fejét, mert míg nem tudta, pontosabban, nem emlékezett a történtekre, inkább nem kért a hálából, nem érezte helyesnek. – Ne értsd félre, nem arról van szó, hogy ne tudnád viszonozni, de nem érzem, hogy annyira nagy dolgot tettem volna.–Talán motiválta az is, hogyha esetleg valaha hasonló helyzetbe kerül az öccse, remélhesse, hogy valaki neki is segít majd, de alapból nem akart semmit az óráért cserébe. Mint sok „önzetlen” ember, a lelki nyugalmáért és jó érzésért tette, bár ez nem csökkentette a tett jelentőségét a fogadó szemszögéből. Részéről viszont a téma le lett zárva, nem akarta, hogy többet felmerüljön, mert öccsének eddig elfelejtette említeni az esetet, azt pedig végképp, hogy családjuk legifjabb tagját is érinti.*
– Ami Jared mufurcságát illeti, ne vedd magadra, semmi személyes. Koraérett és távolságtartó, de megszokható.–*Nem oszlathatta el teljesen a feszültséget, de talán csökkenthette azzal, ha megpróbálja egy hullámhosszra hangolni őket - azt tervezte, hogy ha lehetősége nyílik, a fivére kíváncsiságát is felkelti, elvégre Richárd egyértelműen érdeklődött a tudományok iránt, szívesen olvasott nehéz könyveket és szintén kicsit elveszett volt, ami az emberi kapcsolatokat illette.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:37
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 15:08 | Link



Zavartan piszkáltam a kezemben lévő könyv lapjait, aztán amint rájöttem, hogy ez igencsak zavaró hanghatásokkal jár, áttértem a (most már kicsit túl bő) fölsőm csavargatására, hogy valamibe beleöljem a zavarom és a kellemetlen érzésem.
Eléggé meglepődtem Gareth válaszán, elvégre az elsők között volt, akiknek megemlítettem, hogy tartozok valamivel. Annak ellenére, hogy ezt most elutasította, mindenképpen megjegyeztem magamnak ez a dolgot, s elhatároztam, hogyha egyszer szüksége lenne erre, fel fogom neki ajánlani. A tartozásaimat amúgy sem szoktam elfelejteni soha. Utálok tartozni.
– Pedig tettél. – jegyeztem meg halkan, szinte már csak magamnak. – De ahogy gondolod.
Kezdtem kicsit megijedni Garethtől, mert olyan volt, mintha kitalálta volna a gondolataimat. Ahogy elkezdtem az öccsén agyalni, szinte rögtön megjegyezte, hogy nem személyem ellen irányul a viselkedése. Ennyire nyilvánvalóan ki lenne írva az arcomra, hogy mit gondolok? Vagy csak sima megérzés. Amilyen emberséges Gareth, ez is előfordulhatott, hogy automatikusan rá tud hangolódni az ember bajaira, és ráérezni, mi nyomja a lelkét.
– Ööh, rendben van, akkor nem aggódom. Remélem, azért… majd megbékélünk.
Csak ennyit nyögtem ki, mert nem tudtam, hogyan fejezhetném ki a gondolataimat. Én sem vagyok túl beszédes fajta, nem azt reméltem, hogy majd éjszakába menően társalgunk Jareddel, még azt sem, hogy beszélgetünk, csak hogy nem fogom ennyire feszélyezve érezni magam a jelenlétében. Azért az nem lett volna rossz. Akkor legalább itthon nem érezném magam rosszul a saját szobámban, nem úgy, mint a Bagolykőn. Erikék... fuh. Nem is gondolok inkább rájuk.
Végül nem folytathattuk tovább a párbeszédet, ugyanis Jared visszajött, én pedig szinte rögvest felkaptam a fürdős cuccom, és egy kényelmes tempóban elindultam a fürdő felé.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 14. 15:16
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 15:11 | Link


- Ha türelmes leszel, szerintem menni fog. Nekünk is új a helyzet.-*Valamivel talán jobban kezelik, elvégre ők ketten vannak és főként egymásra támaszkodnak, ám ettől még Jared pont annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, mint Ricsi. Valószínűleg azt forgatja a fejében, hogy majd szépen megkerüli az egészet, az nagyon rá vallana. Ennek ellenére nem hitte, hogy ha a másik közeledni próbálna, csak úgy elmarná, bár Ricsinek szüksége lesz némi kitartásra, amíg megtanulja, hogy Seb nyers őszintesége elsősorban nem bántásnak van szánva.
Tovább nem jutottak, mert az emlegetett szamár lépett be az ajtón és Ricsin volt a sor, hogy fürödni menjen. Alig húzta ki a lábát a szobából, Jared levetette magát az ágyra, megélénkülve - Gareth csak elkapta a pillantását és már hallotta is a kimondatlan kérdést, halk sóhajjal adva meg magát. Legyen, elemezzenek.*
- Márk első benyomásra Solomonra emlékeztet. Nyugodt, türelmes, aggódó, gondos és barátságos, amilyennek egy gyógyítónak lennie kell. Illik Agathahoz.-*Amennyire meg tudta ítélni, kiegyensúlyozott kapcsolatuk lehetett, derűs és megértő, ami inkább lelki kapocsra, semmint testiségre épült. Összekötötte őket a munkájuk, a család- és emberszeretet, békés, de erős jellemük.*
- Richárd nehezen barátkozó, kissé bizalmatlan, komplexusos, de értelmes. Egyszer már találkoztam vele, érdekli a csillagászat és a pszichológia. Többet én se tudok.-*Egy egészen picit ferdített, de a többi sejtése vagy megérzése nem segített volna ebben a helyzetben, így jobbnak látta egyelőre nem adni nekik hangot.*
- Mire jutottál te?-*Dobta vissza a kérdést, hogy kimozdítsa kicsit makacs zárkózottságából.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:38
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 15:12 | Link

Gareth És Richárd

Jared nem nagyon számított erre a fordulatra, de ha őszinték akarunk lenni, akkor nem is nagyon rázta meg. Az a fajta ember volt, aki jót akart a szeretteinek, márpedig Agathát oda sorolta, úgyhogy igyekezett jó képet vágni mindenhez. A hapsi egyébként is rendesnek tűnt, a kölyök meg nem sűrűn érdekelte őt, alig lesz idő, amit kénytelenek lesznek együtt tölteni. Az ágyán ült, amíg Gareth fürdeni volt, és olvasott, amig a másik srác ki tudja mit csinált. Nem figyelt rá, nem is akart, nem is érdekelte, holnap már úgyse lesznek egy szobába zárva, az egész napos jópofizás pedig végképp kimerítette minden jómodor tartalékát, gyakorlatilag már csak aludni akart. Aztán Gareth végzett, ő pedig összeszedte a holmiját.
Hosszan folyatta magára a vizet, hajat is mosott, hogy közben csináljon valamit. Végre egyedül volt egy kicsit, próbálta átlátni a helyzetet, de nem jutott tovább annál, hogy igazából az ő életében ez a két idegen nem sok vizet zavar, hiszen az ideje nagy részét az iskolában tölti, ráadásul még a szünetei is kérdésesek a munkája miatt. Végül úgy döntött, hogy fáradt most ehhez, és inkább visszament a szobába.
Mikor kiment Richárd, Jared némileg felszabadulva ült a testvére mellé. Kicsit tényleg betolakodónak érezte a srácot, de nem jobban, mint eleinte a szobatársukat, de ennek könnyen lehetett az az oka, hogy még nem látta át minden hátulütőjét a helyzetnek. Ennek ellenére is igyekezett nem zsigerből elutasító lenni, de ez komoly erőfeszítésekbe került neki napközben is, most pedig… hát már elég késő volt hozzá.
Márk nekem is szimpatikus – bólintott Gareth szavaira. – Valószínűleg jót tesz majd Agathának a jelenléte, mindig sajnáltam, amiért annyira egyedül van – merengett el. A férfi egyébként kifejezetten annak a fajtának tűnt, aki nem is próbálja majd más gyerekeit irányítgatni, hanem inkább egy afféle felnőtt-haverként lehet hozzáállni, már ha találkoznak ehhez eleget. Egyébként is felkeltette Jared érdeklődését, hogy ért a bájitalokhoz, ezért lehet, hogy egyszer még megpróbál majd vele spontán társalogni is a témáról.
A fiú furcsa – folytatta aztán. – Nem ellenszenves vagy ilyesmi, inkább csak annyi, hogy nem túl kellemes az… aurája? – vitte fel a hangsúlyt, mert nem találta a jó szót. – Valószínűleg amiatt, hogy zárkózott, de kicsit olyan semmilyennek tűnik így az első benyomás alapján – Tény, ami tény, Jared tisztában volt azzal, hogy ő maga sem arról híres, hogy rögtön barátsággal fordul mindenki felé, sőt, de határozottan úgy érezte, hogy ha ő képes volt rá, akkor a srác is egy picit jobban megerőltethette volna magát, mert bár udvarias volt, de nem különösebben érdeklődő. Jaredet ez nem is azért bántotta, mert vágyott volna rá, hogy egy idegen ismerkedjen vele, hanem Agathával szemben érezte igazságtalannak, mert szerinte a nő ennél több kedvességet érdemelne a leendő nevelt fiától. Ezt pedig szóvá is tette.
Szerintem sértő, hogy mennyire nem érdekelte Agatha. Attól csak boldog vagyok, ha velem nem akar bratyizni, de annyira már nem kicsi, hogy erre a karót nyelt stílusra szorítkozzon egész délután és este – mondta, de a hangja nem vádló volt, sokkal inkább merengő, mint aki azon tűnődik, hogy ez miért van így. – Őszintén szólva engem sem érdekel Márk, de már csak Agatha iránti tiszteletből is beszélgettem vele és érdeklődtem felőle. Ezt hiányoltam visszafelé – fejezte be. Az elmondottak ellenére azért nem skatulyázta be a srácot teljesen, hiszen nem sokat voltak együtt még, de az tény volt, hogy nem tett rá olyan jó benyomást, mint az apja.
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 15:16 | Link


- Azt hiszem, ő egyedül próbál megvívni mindig, minden csatát.-*Csak benyomásokról beszélhetett, de emberek megfigyelésében mindig is remekelt, ha nem is tudta tudományosan alátámasztani azt, amit a látottak és hallottak kiváltottak belőle. Sosem könyvekből, hanem gyakorlatban, élesben kellett tanulnia, így elemzés helyett gyorsabb, ösztönösebb módon értékelt és reagált. Jared feltevésére megcsóválta a fejét, nem tudott igazán egyetérteni, de nem is ismerte annyira Ricsit, hogy igazán érvelhessen ellene.*
- Mondja ezt az, akiről még mindig csak én tudom, hogy van humora. Vagy max az imádott főnököd.-*Helyesbített, bár számára Osztravszky és az öccse kapcsolata egy merőben furcsa dolog volt. Azt pedig végképp nem értette, hogyan sikerült összeszedni ehhez a workaholic aktakukachoz a vadőrt, aki megérkezése óta furcsábbnál furcsább pletykákat gerjesztett lépten-nyomon. Szó se róla, jó benyomást tett rá és szimpatikus volt neki, ettől függetlenül ahogy ő a Jaredszabású pokrócmorc embereket, az öccse úgy vonzotta mágnesként a különcöket.*
- Jóval nagyobb stressz alatt van. Nem érzem, hogy a kapcsolatuk Márkkal túl szoros lenne, hogy érzelmileg függne tőle. Egyszerre három, nála idősebb idegennel kellett szembenéznie, támogatás nélkül. És hagy ne kelljen emlékeztetnem rá, milyen voltál te először Agathaval.-*amikor megérkeztek ebbe az idegen országba, hogy sorsukat letegyék ennek a sosem látott nőnek a kezébe, egyikük sem állt a helyzet magaslatán – ő egy merő idegesség volt, amire a kialvatlanság csak rátett, ennek köszönhetően viszont az öccse is ugyanilyen módon reagált mindenre. Olyanok voltak, mint két farkaskölyök.*
- Adj neki időt, Sebby. Nem lehet mindenki olyan, mint te vagy én.-*Ami nekik apróságnak tűnt, másnak lehetett nagyobb és nehezebben leküzdhető akadály.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:39
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 15:21 | Link

Gareth és Richárd

- Meglehet - fogadta el Gareth véleményét, bár nem teljesen volt meggyőződve az igazáról. Ennek ellenére azt el kellett ismernie, hogy mindig is a testvére volt a jobb emberismerő közülük, úgyhogy ellenkezni nem akart vele.
Addig helyezkedett közben az ágyon, hogy végül felült egészen a falhoz, a térdeit felhúzta, és arra helyezte az állát. Az egész lényéből szinte sugárzott, hogy nagyon erősen gondolkodik az egész helyzeten, ami azért jó jel volt, hiszen megtehette volna, hogy egy az egyben elhatárolja magát az eseményektől, de ettől azért jobban szerette Agathát, nem akarta, hogy azt higgye a nő, hogy nem támogatja őt.
Gareth szavaira aztán csak fintorgott egyet.
- Jó, tudom, én sem vagyok a nyitottság mintaképe, de ez... - nem fejezte be, az előbb már kifejtette, hogy mi a problémája. Ráadásul a vitázáshoz most már nagyon fáradt volt, pedig ha a másik oldalról nézte, akkor éppen mert nem kötődött Richárd Márkhoz, azért kellett volna sokkal kevésbé megviselnie a dolognak. De hát nem látott bele a fiú fejébe, illetve ha akart volna belelát, de nem volt az a fajta, aki csak úgy engedély nélkül effélét tesz. Persze ha eltekintünk néhány balesettől és kényszerű helyzettől.
- Szerintem a mi helyzetünk azért sokkal komolyabb volt ennél - sóhajtott fel. Nem úgy tűnt, mintha a srác halálos veszélyben forogna vagy menekülnie kellene.
Mintha a gondolataira válaszolt volna a testvére, mikor türelemre intette.
- Ideje mint a tenger - felelte. Akárhogy is, nem tetszett neki ez az új felállás, sokkal jobb lett volna, ha a csomagban csak egy férj van Agatha számára. - Még jó, hogy nem egy házban vagyunk a suliban - zárta le részéről a témát, aztán eltűnődve bámult egy ideig a felső ágy aljára. Nem esett jól felmásznia.
- Veled aludhatok? - érdeklődött, aztán ha igenlő volt a válasz, akkor bevackolt a takaró alá a fivére mellé.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 15:42 | Link



A fürdő szintén ismeretlen terep volt számomra, de ezzel a helyiséggel sokkal jobban tudtam azonosulni, mint egy olyannal, ahol két számomra szinte ismeretlen fiú van.
A zuhany nagyon jól esett, segített tisztán látni a dolgokat, és mint minden hozzám hasonló embernek, nekem is itt jöttek általában a „világmegváltó” gondolataim. Ahogy a víz rám folyt, úgy kezdtek el áradni a gondolataim is.
Ahogy Agathara és Márkra pillantottam a vacsora közben, harmóniát láttam köztük. Teljes egyetértést; olyan volt, mintha teljesen egymásra találtak volna. Agatha egyébként kedvesnek tűnt, bár tartottam tőle, hogy előbb-utóbb előjön az anyáskodó énje, még akkor is, ha egyelőre nem így tűnt. Nem tudtam róla sokat, nem is akartam hamar ítélni, de első blikkre egy nagyon nyugodt embernek tűnt. Nem árt valaki Márk mellé, aki visszatartja bizonyos dolgoktól, Agatha pedig alkalmasnak tűnt.
Ami Jaredet illeti, volt vele kapcsolatban egy határozott megérzésem, s bár én nem szoktam hallgatni vagy támaszkodni az ilyenekre, most mégis olyan erős volt ez a benyomás, hogy nem hagyhattam figyelmen kívül. Jaredben volt valamiféle vadság, már ha nem is a szó szoros értelmében vesszük. Persze, ezt a „megfigyelést” nem tudtam semmire se alapozni, mégis valahogy ez jött le; hogy Jared olyan, mint… mint valamilyen bokor, vagy nem tudom. Nem árt senkinek alapvetően, de úgy fog nőni, ahogy akar. Amint ezt a gondolatot megfogalmaztam magamban, rám jött a nevethetnék, ugyanis hasonlatot még soha senki sem fogalmazott meg ilyen szörnyen. Ezért nem szoktam ilyesmikben gondolkodni.
Gareth egy olyan személy, akit egyelőre nem tudtam definiálni, mert túlságosan elrejtette a személyiségét, legalábbis úgy gondoltam. A beszélgetésünk alapján megvannak a saját gondolatai, de nem feltétlen osztja meg a külvilággal, hacsak nem szükséges (mint ahogy a testvére, és én is ilyenek vagyunk). A másik, ami egyből lejött, hogy figyelmes, és ahogy láttam, neki is tehetsége volt ahhoz, hogy megtalálja az ember rését a védelmi rendszeren.
A zuhanyzóból kiszállván eszembe jutott, hogy ha Márkra és Agathara nézek, teljes harmóniát látok. Ha Jaredre és Garethre, úgyszintén. Csak én vagyok ilyen kívülálló. Ez egyelőre ellentétes érzéseket keltett bennem.
Immár pizsamában, de egy kicsit még mindig csöpögő hajjal indultam meg a szoba felé. Be akartam volna nyitni, de az ajtó előtt megtorpantam. Kopogjak, vagy ne kopogjak? Ez a kérdés vetődött fel bennem. Ahogy ott álltam, mint valami szerencsétlen, egyszer csak annyit hallottam: „nem lehet mindenki olyan mint te, vagy én”. Érdeklődve hajoltam közelebb az ajtóhoz. „Még jó, hogy nem egy házban vagyunk a suliban”, hallottam Jared hangját. Azt hiszem, jobb lenne kopogni…
Tehát egy halk kopogás után benyitottam. Hajamat még egyszer megborzoltam a törölközővel, majd felnézvén láttam, ahogy Jared Gareth mellé vackolva fekszik az ágyban. Egy pillanatra meglepődtem, aztán valahogy mosolyogni lett volna kedvem rajtuk, végül viszont elfordítottam a fejemet, és felemeltem a könyvemet. Már majdnem kiolvastam.
Igazság szerint tényleg nem mertem megszólalni. Nem akartam zavarni.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 15:56 | Link


Magában sóhajtott - nem fognak egyhamar dűlőre jutni, de ha legalább annyit elér, hogy Jared ne utasítsa el a másik fiút csípőből, már sikernek könyvelheti el az estét. A kérdésre bólintott, sosem mondott volna nemet, ezt mindketten tudták, mégis megmaradt valamiféle kis szertartásnak ez az egész. Eligazította némileg a takarót, bár öccsével ellentétben pillanatok alatt melege lett alatta, az itteni nyár, főleg panelben, még mindig megkínozta. A kopogásra felpillantott, tekintete találkozott Ricsiével és a meglepett arcon mintha átsuhant volna egy majdnem-mosoly. Visszamosolygott, de addigra a másik már elkapta a tekintetét és a könyvéért nyúlt, ügyet sem vetve a testvérekre. Hagyta, nem erőltetve rá a társaságát, de némi rossz érzés telepedett rá. Nem tudta kiszámítani a másik reakcióit.
Jared nem igazán zavartatta magát, az Eridonban alighanem megszokta már, hogy akad egy-két plusz fő a szobájukban, úgyhogy kényelmesen befészkelte magát a fal és közé, apránként addig tekeregve és rakosgatva a tagjait a takaró alatt, amíg meg nem találta a tökéletes pózt. Ilyenkor roppant macskás volt, sokáig  helyezkedett, de amint jól érezte magát, jóformán azonnal elnyomta a buzgóság és hamarosan most is meghallotta azt a halk, békés szuszogást, ami arról árulkodott, hogy öccse már mélyen alszik. Sokszor riadt éjszaka a másik forgolódására, amire a kisebbik Nightingale egyáltalán nem is emlékezett, de nem bánta, mert mindig arra ébredt, hogy ott van vele és pillanatok alatt megnyugodott és vissza tudott aludni. Most azonban még kicsit se érezte magát álmosnak – fáradtnak igen, de amíg az agya zakatolt, úgysem bírt pihenni. Jólesett volna egy szál cigaretta, de eddig még csak gondolatban sem hozakodott ezzel elő, mert nem akart vitázni, ha már megúszták katasztrófa nélkül ezt a napot. Hosszú percek teltek, amíg a plafon helyett a másik ágy alját nézegette, latolgatva a lehetőségeit, majd Ricsire nézett, akiről szinte el is feledkezett, annyira csendben volt, mintha levegőt sem venne. Tanulmányozta egy kicsit, tartását, rezzenéseit, aztán döntött, óvatosan kicsusszanva Jared mellől-alól, betakarva, mielőtt felült. Ricsi felé intett, hogy felhívja magára a figyelmét, az ajtó felé bökve fejével, egy félmosollyal, hogy ne ijessze meg.*
- Hozd a könyvedet is, ha akarod.-*Suttogta, majd felkelt és elindult kifelé, kiengedve maga előtt a kisebbet, hogy leolthassa a villanyt. A konyhában nem volt teljesen sötét, beszűrődtek a város fényei, aztán meggyújtotta a pult feletti kis neont. A szütyő a kezében himbálózott.*
- Rá akartam gyújtani egyre, és úgy láttam, te sem tudsz aludni.-*Richárdról ordított a feszültség, legalábbis számára egyértelmű volt, hogy amíg ő ébren lesz, a másik sem alhat. Nem a legideálisabb kombináció, tényleg jobb, hogy nem laknak állandóan egy szobában, mert az őrületbe kergetné szegény gyereket az összevissza alvásával és kelésével.*
- Kérsz egy kakaót?-*Érdeklődött, mert más ötlete nem igazán volt – persze, főzhetett volna teát, de úgy érezte, inkább beszélgetéssel oldható a gond, semmint gyógyfüvekkel.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 15:59 | Link



Nem akartam zavarni. Tudtam, tisztábban voltam vele, hogy egy családi idillnek nevezhető dolgot rontok el éppen, de ez ellen semmit se tehettem. Így hát azzal próbáltam védekezni, hogy olvastam, és meghúztam magam. Emellett persze megvan az a jó szokásom, hogy ha egy szobában alszom valakikkel, én szeretek elaludni utolsónak – illetve, addig nem tudok, amíg mindenki el nem szenderül. Valószínűleg a rellonos szobatársaim okozta „paranoia” miatt alakult ki ez a stikkem. Nemsokára hallottam, ahogy valamelyikük – felpillantva konstatáltam, hogy Jared – már alszik is testvére oldalán. Ilyenkor azért titkon én is vágytam egy testvérre, de ezt a világért se ismertem volna be magamnak.
Félig fekve, félig ülve temetkeztem bele a könyvembe, próbálván nem tudomást venni a mellettem lévő családi összetartásról, azonban mozgásra figyeltem fel; Gareth felhívta a figyelmemet, és intett, hogy menjek ki vele a konyhába. Ha nem Gareth lett volna, meggondoltam volna a dolgot, azonban valahogy ösztönösen mozdultam a hívására. Ezen el kellett volna gondolkodnom, de a fáradtság rajtam is kezdett úrrá lenni, így hát nem ez volt rá a legalkalmasabb időpont. A könyvvel a kezemben slisszoltam ki előtte az ajtón, bár fogalmam sincs, miért hoztam magammal, ugyanis biztosra vettem, hogy mellette nem fogok olvasni. Nem gondoltam egyébként, hogy konkrét megbeszélnivalója lenne velem, csupán annyi lehetett ez az egész, hogy egyrészt hagyni akarja aludni a testvérét, másrészt… figyelmesség. Gondolom.
– Nem… tényleg nem tudok. – A részletekbe már nem avattam be, csak figyeltem, ahogy előkerül a cigaretta. Nem gondoltam volna róla, hogy dohányzik, de így nézve beleillett a képbe. Olyan tipikusnak tűnt. A vigyázó nagy testvér.
Felajánlása komolyan meglepett, egy kicsit meg is illetődtem.
– Igen, kérek. – válaszoltam halkan. Úgy éreztem magam, mint egy félős kisgyerek. Furcsa volt újra megtapasztalni ezeket a családi dolgokat, eszembe juttatták a kilenc éves korom előtti emlékeket. A nagymamám, Márk anyukája mindig cukrot pörkölt nekem, amit tejbe áztatott, gyakorlatilag karamelles tejet ittam nála minden egyes este, mielőtt lefeküdtem volna aludni. Akármennyire is utáltam, hogy így van, de megmosolyogtatott az emlék. Hiányzott az a gondtalanság…
– Te… hogyhogy nem tudsz aludni? – kérdeztem, hogy megpróbáljam kicsit kiszakítani magam a gondolatmenetemből, és amúgy is; érdekelt.
Tisztábban voltam vele egyébként, hogy ez mindnyájunknak új helyzet, de valahogy úgy gondoltam, hogy ők hárman – Agatha, Jared és Gareth – együtt birkóznak meg vele, én viszont ebben nem számítok (számíthatok) Márk segítségére. Ahogy elnéztem Garethet, az fogalmazódott meg bennem, hogy szívesen belelátnék a gondolataiba egy pillanatra, vagy legalább kikérném a véleményét a helyzetről, Márkról, saját magamról, a viselkedésemről…
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. július 14. 16:00
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:02 | Link


- Tegyek bele csokoládét? Vagy fűszert?-*Könyékig eltűnt a fenti szekrényben, egy csuprot és egy pléh bögrét kerítve, amibe aztán cukrot és kakaót adagolt, összekeverve és felöntve tejjel – Agatha ellenezte az instant italokat és ételeket, ő pedig ráhagyta, mert egyébként sem fűlt a foga különösebben ezekhez a mugli rémségekhez. Ha Ricsi nem kért semmit, akkor nem erőltette a dolgot, elvégre nem értett hozzá annyira, mint Jared, aki játszi könnyedséggel ízesített bármit és többnyire el is találta a dolgot. Amíg a tej melegedett, elpakolta az alapanyagokat és miközben időnként megkeverte a lassan gőzölögni kezdő italt, megsodorta a cigarettáját, ráérősen és nyugodtan. Első pillantásra tényleg sablonosnak tűnhetett, de sosem érdekelte igazán a kívülállók véleménye, még akkor sem, amikor ilyen vagy olyan okból rokonszenvük elnyerésén fáradozott, bár mostanában apránként gyűltek az olyan emberek, akiknek igenis nyomott a szavuk a latban.
- Rossz alvó vagyok. Későn fekszem, mert éjjel tudok zavartalanul olvasni, kísérletezni, vagy csak mert az agyam tovább kattog.-*Halkan magyarázott, de a lakásban olyan csönd honolt, hogy nem is nagyon kellett megemelnie a hangját. A pultnak támaszkodott, szórakozottan játszva a kész cigarettával, azokon a fél- és negyedmosolyokon töprengve, amiket a mellette ácsorgó fiú olyan gyorsan és szorgalmasan fojt el, jóformán csírájukban, amíg észbe nem kapott, kitöltve a kakaót és odaadta Ricsinek.*
- Tessék. Van kedved kiülni?-*Intett aztán a balkon felé, ahol beszélgethettek volna – a másik lehetőség a nappali, bár ha ott telepednek le, esélyesen megint hajnalig nem alszik, mert Agatha zenegyűjteménye mindig elcsábította. Mindenesetre, a másik döntésére bízta magukat.
Alig helyezkedett el, öngyújtó kattant és pár pillanatig narancsos fény villant. Ritkán gyújtott rá – nagyon stresszes napok után, néha Kins társaságában és ha álmatlanság gyötörte, így nem érződött a ruháján vagy látszott az ujjain. Ma kifejezetten kívánta ezt az egy szálat, jóleső sóhajjal fújta ki az első korty füstöt.*
- Mesélj.-*Vetette fel, némi hallgatás után.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:40
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 16:12 | Link

Gareth és Richárd

Azt már nem hallotta, mikor Richárd visszajött a szobába, mert túl hosszú volt a nap és pillanatok alatt elaludt. Megnyugtatta őt, hogy ott volt vele Gareth, jólesett odabújni hozzá, mert biztonságot jelentett neki ebben a felfordult helyzetben is. Nem álmodott semmit, és tulajdonképpen egészen hamar fel is riadt arra, hogy eltűnt az előbbi kényelmes langyosság, meg egyébként is, valahogy túlságosan nagy csönd volt. Felkapcsolta a kislámpát az ágy mellett, csak hogy szétnézzen, mert az már biztos volt, hogy Gareth nincs mellette, de ez nem szokatlan, viszont hogy a másik srác is eltűnt, az már homlokráncolásra késztette. Mi a fene. Egy darabig gondolkodott rajta, hogy hagyja-e ennyiben és aludjon tovább vagy keresse meg őket, de végül az utóbbi verzió mellett döntött. Nem értette a dolgot, persze lehet, hogy nem is együtt vonultak el valahova, ki tudja, de jobb lesz, ha utána néz. Meglepetésként érte, hogy Gareth éppen kakaót készített a kölyöknek, mikor rájuk talált. Hirtelen ismeretlen érzés kerítette hatalmába, némi dac és düh keveréke - avagy féltékenység -, mert azt hitte, hogy ennyire azért nincsenek jóban. Hangtalan követte őket, mikor elindultak valamerre, hogy aztán az ajtó mögött megállva figyelje, hogy miről van szó. Nem szép dolog hallgatózni, de néha szükséges, és egyáltalán nem tetszett neki, hogy Gareth ennyire barátságosan viselkedik egy vadidegennel.
Hozzászólásai ebben a témában


Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:16 | Link



– Ahogy gondolod. – Ráhagytam a dolgot, egyrészt, mert nem akartam nagyon gyerekesen csillogó szemekkel kimondani, hogy „rakj bele nekem fahéjat!”, másrészt meg kíváncsi voltam, hogy dönt. Nem tudom, miért.
A másik bizonyította válaszával, hogy ugyanúgy, mint én, az éjszakai baglyok közé tartozik. Én is szerettem esténként fent maradni – amíg nem kezdtem el tanulmányaimat a Bagolykőben, gyakoroltam is ezt a szokásomat, azonban bezárva a körletembe (ami egy pince, és még a csillagokat sem lehet nézni) nem volt épp a legizgalmasabb program fennmaradni.
A kísérlet szó hallatán akaratlanul is felcsillant a szemem, de még nem kérdeztem rá, miken dolgozik; egyszer már elmondta pár szóban, és nem akartam tolakodó lenni, vagy ilyesmik. Azért reméltem, hogy valamikor kifigyelhetem majd, milyen Gareth, mikor éjszaka dolgozik… hiszen az emberek olyankor mutatják meg az igazi arcukat, mikor a szenvedélyüknek élnek, és ezt egyedül teszik.
A meleg italt a kezembe véve még egy igazi mosolyt is az arcomra engedtem, ahogy felnéztem. Na, nem vigyorogtam, de ritkaságszámba ment, hogy valakire akár csak kicsit is, de őszintén mosolyogjak.
– Köszönöm szépen. – Ismét kisgyereknek éreztem magam. A magam csendességében azért próbáltam kedves lenni Garethtel, de az a tény, hogy az emberekkel sosem, vagy alig kommunikálok, nem segítette elő az eszköztáram fejlesztését.
Arra a kérdésre, hogy kiüljünk-e, bólintottam; amikor hazautazom, minden esti percemet valamilyen ablak mellett töltöm, hogy lássam a csillagokat. Tényleg borzasztó frusztráló tud lenni a Rellon földalattisága.
Ahogy mesélésre biztatott, rögtön eszembe jutott az előző „mesélésem”, s észre kellett vennem, hogy mi Garethtel csak csillagok mellett, vacsora után tudunk párbeszédet folytatni. Furcsa érzéssel töltött el ez a látszólagos mintázat, valahogy megnyugodtam egy kicsit, de feszült is lettem, nagyon ellentétes dolog volt.
– Istenem, de bánom, hogy megittad azt a bájitalt…! – sóhajtottam. Mennyivel könnyebb lenne folytatnom az előző gondolatmenetemet, amit már ott elkezdtem! Így nem tudok mesélni neki. Ez így nem megy, hiszen az alapvető dolgaimat akkor és ott tudta meg, a többit csak erre tudtam volna építeni.
– Hát… – kezdtem, s felpillantottam rá, miközben kortyoltam a kakaómból. – Furcsa ez a helyzet. Valahogy nem tudok vele mit kezdeni. De gondolom, ezt látod.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:19 | Link


- Hmmm...-*Ha nem döntésképtelen, nem kérdezi, de ebben a helyzetben talán teljesen ártalmatlan dolog kihasználnia képességét – lassan húzza végig ujját a fűszerek során, mintha gondolkodna, valójában azonban Ricsi apró rezzenéseit lesi, a fahéjnál állapodva meg. Erre reagált, ezt kedvelheti, bár arra is figyelnie kell, mennyit tegyen bele, mert magától meg nem mondaná és ha eltúlozza, akkor az egész ihatatlanná válik (saját vállat megpaskolós tapasztalat).  A fiú őszinte mosolyát látva úgy érezte, megérte ehhez az egyébként megvetett  eszközhöz folyamodni, még ha egy kicsit csalásnak is tűnt a szemében.
- Szívesen.-*Ha Ricsi nem is kommunikált túl jól vagy beszélt túl sokat, számára elég érthető volt. Nem mindig, mert számos tettére vagy épp nem-tettére nem talált igazán magyarázatot, de a lényeget általában megértette. Egyelőre nem tehetett mást, mint hogy elég időt és teret hagy neki, hogy Ricsi biztonságban érezhesse magát, és megvárja, amíg saját tempójában leküzdi ezeket a korlátokat.
Odakint szélcsend volt, úgyhogy igyekezett úgy fújni a füstöt, hogy ne menjen a másik orra alá – az lustán kacskaringózott felfelé, halovány, kísérteties mintákat rajzolva. Kényelmesen elhelyezkedett a fotelben, ráérősen mozdult, nem engedve, hogy fáradtsága is látszódjon.
- Inkább ez, mint hogy azt bánd, hogy nem ittam meg.-*Válaszolta, valószínűleg ugyanazzal a logikával, ami akkor is mozgatta. Azt viszont jó jelnek tartotta, hogy Ricsi kibékült annak gondolatával, hogy valakivel megossza terheit, még akkor is, ha legközelebb esetleg nem rá esik a választása. Inkább meséljen másnak, semhogy mindent elfojtson és aztán ostobaságot csináljon.
- Minden kezdet nehéz, de igazából, elsülhetett volna ez a nap sokkal rosszabbul is. Részemről örülök, hogy megúsztuk baleset, vita és veszekedés nélkül.-*Ez a helyzet mindüknek furcsa volt, talán Agatha kivételével, aki őket is úgy fogadta be és ráadásul le kellett küzdenie a származásukkal kapcsolatos félelmeit és előítéleteit is. Tudta, hogy jelenleg ő áll a legjobban – felnőtt, jövőre befejezi az alapképzését, van munkája és még a legrosszabb esetben is el tudna úgy lavírozni a többiek közt, hogy ne gerjesszen további súrlódást. Ezért is igyekezett megkönnyíteni Márkéknak a beilleszkedést, főleg Ricsinek, aki a legelveszettebbnek tűnt most.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:44
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:21 | Link



Fahéj. Amikor Gareth lassan végighúzta ujját a fűszereken, a fahéjnál összepréseltem az ajkaim. A másik ekkor levette a kis tasakot a polcról, én pedig konstatáltam, hogy ebben a házban nem csak én tudok a testbeszédből olvasni. Bár az is előfordulhatott, hogy merő véletlen volt az egész…
A hűvös szél jól esett ebben a melegben; kissé lehűtött, segített összeszedni magam legalább egy minimális szinten. A fahéjas kakaóval és a csillagokkal valahogy még jobb volt ez az egész. Pár pillanatig egészen bensőséges érzésem volt, amit nem tudok megfogalmazni…
Gareth logikája érthető volt, én azonban… örültem volna, ha emlékszik azokra a dolgokra, amiket mondtam neki. Ezt felfogván zavar lett úrrá rajtam és értetlenség; mégis miért szeretném azt, hogy valaki tudja minden apró cseprő titkomat? Hogyan is lehetne logikus, hogy kiadom magam valakinek? Sóhajtottam. Szerencse, hogy megitta, ezt akartam gondolni, de valami mégsem engedte.
– Milyen igaz!… – Igazság szerint bele se gondoltam, hogy igen rosszul is elsülhetett volna a mai nap; valahogy biztos voltam benne ezidáig, hogy semmi komolyabb konfliktus nem lesz. Én kordában tartom magam, s valahogy evidensnek tűnt, hogy a többiek is ezt fogják tenni.
Felpillantottam az égre, s igyekeztem egy kicsit kizárni a stresszes gondolataimat. Annyi minden bajom volt az elmúlt időszakban, hogy gyakorlatilag egy merő görcs vagyok, s nem vagyok képes kommunikálni az emberekkel semmilyen formában, csak ha rá vagyok kényszerítve. Változtatnom kellett volna ezen, de bestresszeltem már csak a gondolattól is.
Kilélegeztem, és ismét megpróbáltam magam összeszedni, mert két pillanat alatt képes voltam szétesni. Hihetetlen, hogy mennyire gyenge vagyok.
– Gondolom, majd megszokjuk ezt az egészet, ugye? – Ez gyakorlatilag nem kérdés volt, inkább magamat akartam biztatni. – Mármint, úgy mindenki.
Gondoltam itt főként Jaredre. Komolyan feszélyezve éreztem magam tőle. Belekortyoltam a kakaómba, s eztán Garethre pillantottam.
Hozzászólásai ebben a témában



Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. július 14. 16:22 | Link

Gareth és Richárd

Nem tetszett neki ez a helyzet. A bátyja olyan módon beszélt Richárddal, ami nem úgy tűnt, hogy alig ismerné, vagy hogy csak pár szót váltottak ez előtt. Már pedig ha ez így van, akkor lehet, hogy Gareth nem mondott neki igazat? Jared még sohasem került olyan helyzetbe, hogy effélét kelljen feltételeznie, úgyhogy ez most nem érintette kifejezetten jól. Erősen fülelt, mert igazságtalanul nem akarta a bátyját vádolni, de aztán egyszer csak a másik fiú mondott egy furcsát. Bájital? Vajon miféle bájitalról van szó? Jarednek hirtelen eszébe jutott, hogy mintha a konyhapulton látta volna a bájitalos szütyőt, úgyhogy visszahátrált addig, és megnézte, hogy vajon mi változott a bájitalok között. Először nem jött rá, mert minden ugyanolyannak tűnt, mint eddig, de aztán a kezébe akadt a Bordeaux-bájital, ami határozottan másik üvegcsében volt, és nem abban, amit ő töltött meg. Mély lélegzetet vett, hogy végiggondolja a dolgot. A bátyja egy állítólag ismeretlenre pazarolta a bájitalt, aminek nem épp átlagos a hatása, és neki még azt sem mondta el, hogy ez megtörtént. Pedig kérdezte tőle, hogy mi a véleménye és hogy ismeri-e. Oké, ha megitta a bájitalt, akkor nem is emlékszik arra, amit Richárd mondott, de ettől még annyit megoszthatott volna vele, hogy valamiért már egyszer úgy döntött, hogy beszélget vele valami valószínűleg komoly dologról. De nem, ezt nem tette meg, még akkor sem, ha nem is tudott volna titkot elárulni, ehelyett viszont kakaót főzött ennek kis taknyosnak és vele múlatta az időt, amíg őt meg egyedül hagyta a szobában. Valószínűleg a késői időpont és az amúgy is zűrös nap tette, de Jared a szokásaival ellentétben most teljesen kikelt magából. Nem tűrte a hazugságot és bár saját maga előtt nem vallotta be, de féltékeny is volt, nem is akármennyire. Ez biztatta arra, hogy megzavarja az édes kettesben beszélgetést és tudassa, hogy bizony, hallotta. Gyorsan visszapakolt a szütyőbe, de közben észrevett egy régi, még viccből készített bájitalt, amit csak próbaképp kevert, hátha el lehetne adni. A dolog ötletet adott neki, és miután a teljes alsó szint hangszigeteléssel volt éjszakára ellátva a házban, nem kellett attól tartania, hogy Agatha fel fog ébredni a kiváltott hangokra. Visszament az ajtóhoz és még egy pillanatra belehallgatott a beszélgetésbe, azonban mivel az még mindig a túl meghitt kategóriát képviselte az ő szemében, pillanatok alatt döntött. Levette a fiola kupakját és a padlóra dobta az üvegcsét a fiúk közé, aztán becsapta maga mögött az ajtót. Odakint pedig iszonyatosan büdös záptojásszag kezdett terjengeni. Ez után részéről elintézettnek tekintette az ügyet, illetve majd még később leoson, hogy kitakarítson a szag után, ha az a kettő nem tenné, de most csak mérgesen felcsattogott a szobába, magához vette a pálcáját és az ágyneműjét, majd átvonult Agatha dolgozószobájába és magára zárta az ajtót.
Hozzászólásai ebben a témában


Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:24 | Link


- Eddig biztatóan al...-*Már nem jutott el a mondat végéig, mert hirtelen mozgást érzékelt, aztán valamit a lábukhoz dobtak és hatalmas csattanást hallott (mint később tudatosította, a balkonajtót csapták rájuk teljes erőből). Az első gondolata az  volt, hogy támadás érte őket és nem is igazán állt meg gondolkodni, mennyire logikátlan ez, csak amikor már kivont pálcával, átkozásra készen állt, nem a szabályos párbajpózt, sokkal inkább egy közelharcra is kész testhelyzetet véve fel. Eltelt azonban egy-két pillanat és további varázslatok nem érkeztek, síri csend borult mindenre és átható rothadásszag kezdett terjengeni, aminek köszönhetően összeállt a fejében, mi is történt.
- Jared!-*Csattant fel, a keretbe bokszolva öklével, de válasz nem érkezett, az ajtót pedig szintén nem hatotta meg a dolog. Horkanva legalább a bájital maradékait eltüntette egy intéssel, hogy ne lengje be őket a záptojásszag, majd a korlátig hátrált, hogy nekidőlhessen és így képletesen és fizikailag is némi távolságot halmozzon maga és a probléma közé. Az öccse épp kipróbálta rajtuk az egyik félresikerült főzetét és kizárta őket a balkonra, miután valószínűleg teljes harci truccban elcsörtetett aludni. Ok? Hallgatózás. A beszélgetés egyetlen része, a bájitalok említése elég volt, hogy az öccse ellenőrizze a készletét és rájöjjön, miről van szó, na meg arra is, hogy nem osztotta meg vele a történetet (aminek kilencven százalékára nem is emlékezhetett...). Ez még mindig kevés, normál esetben rákérdezne.*
- Egyeseknek nehezebben fog menni, mint gondoltam...-*Meredt az üvegre, amiben jelenleg csak a város tükröződött, az ő elmosódott körvonalaival egyetemben. Ő már tudta, amit Ricsi nem – nem csak az ajtó zárult be előttük, hanem az arra és a lakás köré szórt valamennyi védőbűbáj is, amik tekintettel a lehetséges veszélyekre, nem gyerekes kis jelzővarázslatok voltak. Innen nem fognak bejutni, hacsak nem akar instant szívrohamot okozni az összes odabent alvónak.*
- F***.-*Közölte gondolatmenetének egyik hangsúlyos részét hangosan is, bár különösebb beleélés nélkül, mert még mindig jócskán lekötötte a döbbenet, amit Jared reakciója váltott ki belőle. Lassan kezdett egyértelművé válni, hogy akármilyen hihetetlen is, a fivére féltékeny. Őszintén szólva hitetlenkedve és tanácstalanul állt a helyzet előtt, mert ha hasonlóan más hangot is ütött meg Ricsivel, mint Matthew vagy Agatha társaságában, messze nem volt vele annyira nyitott vagy közvetlen, mint amennyire külső szemlélőnek tűnhetett.
- Oh, for f***'s sake...-*Mostanra tűnt fel neki, hogy valami nem ül és jókora késéssel tudatosította, hogy rövid pánikjában markába gyűrte a cigarettáját, mielőtt még elolthatta volna, csak épp a keze érzéketlensége miatt nem regisztrálta, hogy égeti. Remek. Egy újabb seb, amiről folyton el fog feledkezni és még meg se mutathatja Agathanak. Ingerülten hajította el a csikket, pedig egyébként soha nem szemetelt.*
- Azt hiszem, a legegyszerűbb, ha hoppanálunk valahova. Nem akarok magyarázkodni már az első estén és a bűbájoktól nem jutunk be.-*Foglalta össze a dolgokat, nagy levegőt véve és kifújva, várva, hátha a másiknak több ötlete van.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:45
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:28 | Link



Egyszer csak üvegcsörömpölést, majd egy nagy csapódást hallottam; szörnyű záptojásszag kezdett el terjengeni, Gareth pedig kivont pálcával pattant fel. Én is felálltam, azonban amint az eszközért nyúltam volna, a másik felcsattant, hogy „Jared!”…
– Basszus… – közöltem nemes egyszerűséggel. Féltékenység, egyből ez jutott eszembe, noha nem értettem az okát. Kijöttem Garethtel beszélgetni, ő csinált nekem egy kakaót…
Eszembe jutott, hogy honnan lehet a bájital, amit egyébként Gareth idő közben eltüntetett; gondolom, abból a szütyőből, amit én is láttam elővillanni az után a vacsora után, ergo biztosan megnézte a dolgot annak nyomán, hogy a bájitalt emlegettem. Nem beszélték volna meg? Gareth nem mondta el neki, hogy… És Jared emiatt haragudna? Vagy valami teljesen más? Mindenesetre egyelőre ezt vettem alapul, hogy miattam van az egész. Mert hogy miattam van.
Gareth közben angolul káromkodott, én inkább nem szóltam semmit. Leültem a székre, s a kiloccsant kakaóm maradékát kortyoltam. Hogyan fűtsünk családi viszályt két mondattal; megvolt. Remek, Szépvölgyi, elintézted, hogy ez a két testvér, akik szinte össze vannak nőve, összevesszenek. Nagyon jó…! Pedig ez most tényleg nem volt célom, sőt – azt szerettem volna, ha minden nyugis marad. De hát, nem így lett, természetesen.
– Azt hiszem, kicsit elkiabáltad a „biztatóan alakulnak a dolgok”-at. – jelentettem ki halkan az erkélyajtót fixírozva. – Bocs, ez az én saram. Nem akartam…
Élmény lesz ezek után hazajárni. Jared úgy fog rám nézni, mintha meg akarna ölni, ebben biztos voltam, és ez nem éppen örömteli dolog volt. Tényleg azt hittem, hogy nyugodt mederben fog folyni ez az egész, nem lesz nagy felhajtás, megpróbálunk illeszkedni egymáshoz, és nem lesz olyan szörnyű, mikor haza kell jönnöm. Nos de. Az lesz.
– Bűbájoktól? – kérdeztem összevont szemöldökkel. – Milyen bűbájoktól?
Sóhajtottam. Hova is tudnánk hoppanálni? Sejtettem, hogy Agathat és Márkot nem akarjuk felverni, de akkor mégis hova mehetnénk? Megfordult a fejemben, hogy éjszakázhatnánk az erkélyen is, de az nem lenne túl jó. Pénz nem volt nálam (és gondolom, hogy Garethnél sem), hogy valami hotelbe menjünk esetleg, szóval ötletem sem volt.
– Hova menjünk? – nem néztem fel rá, csak a körmeimet piszkáltam, hogy elrejtsem a… bűntudatom? Ja. Olyasmi.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:32 | Link


Az első mondatra kicsit „nem mondod” fejjel pislogott, aztán csak sóhajtott egyet, egyfajta mentális legyintésként Ricsi bűntudatára.*
- Ő reagálta túl, csak a bájos Eridonos örökség részeként jelenleg nem tudok ezzel mit kezdeni, előbb le kell higgadnia.-*Jared messze ritkábban vesztette el a hidegvérét, mint ő, sokkal kevésbé ingadozott a hangulata vagy ragadták el az érzelmei, de ha egyszer elkapták az indulatok, akkor Merlin irgalmazzon mindenkinek, aki épp a közelében tartózkodik. Leállítani nem lehetett, amíg ki nem tombolta magát, most viszont esélyesen hosszas, tüntető sértődésre is számíthatott, főleg, ha nem sikerül valahogy feloldani a féltékenységét.*
- Nem beszéltem neki a bájitalról, mert nagyon magánjellegűnek éreztem az egészet akkor is, ha nem emlékszem sokra. Könyörgöm, egy vacsoráról meg három csillagképről tudnék számot adni.-*Emelte az égre a tekintetét, mert mostanra abban sem volt biztos, hogy elkerülhette volna a történteket annyival, ha az öccse tud Madagaszkárról, vagy esetleg csak olaj lett volna a tűzre. Sebby esélyesen nem tudatosította, hogy ha nem jelentene rájuk fenyegetést minden idegen, sokkal barátságosabb és nyitottabb lett volna mindenkivel, mert vele ellentétben igényelte a társaságot és nem érezte jól magát egyedül, a szobájába zárkózva. Ez nem azt jelentette, hogy kevésbé ragaszkodott volna a testvéréhez, de természete része volt, akár a rajztehetség vagy a maximalizmus.*
- Betörőellenes védőbűbájok. Elég nagy lakás, Agatha itt tartja a készletei egy részét is, úgyhogy levédette.-*Az igazság ennél egy kicsit több okot sorolt volna fel, de így is logikusan elfogadható indokkal látta el – ez volt az egyik oka, amiért a nő azt szorgalmazta, hogy a fiúké legyen a lakás, ha ők összeköltöznek Márkkal. Többen is voltak, de főleg a nagyobb biztonság kedvéért.*
- Kins talán nem ölne meg, ha beállítanék hozzá, de semmi kedvem Bogolyfalván grasszálni az éjszaka közepén, így.-*Gesztikulált alsónadrágos-atlétás szerelésére, plusz ez megint némi magyarázkodást jelentett volna. A kastély viszont messze van a birtok határától, ahova már lehet hoppanálni, nem lenne élvezet mezítláb gyalogolni és még a prefektusokkal is fogócskázni utána, úgy, hogy még a detektor sincs nála (az is bent hevert az asztalon a szütyőben). Gondolkodás közben a pálcájával játszott, sorra véve az épp elérhető helyeket.*
- Csak az erdei faház jut eszembe. Esetleg a vadőr egyik karámja.-*Közölte végül lehetőségeiknek lehangolóan rövid listáját.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:36 | Link



Ahogy Gareth a tenyerére nézett, majd elhajította az immár nem égő csikket, megrökönyödtem egy pillanatra. Pár pillanatig még figyeltem, s csak egy bizonyos párbeszédmennyiség után láttam, hogy egyáltalán nem fordít figyelmet a sebre.
– Nem fájt? – kérdeztem halkan, meglepve. Azért az nem mindennapi, hogy valaki nem érzi meg, hogy elolt egy égő cigarettát a kezén. Nekem még nem volt benne részem, de nem is kívántam, mert hallottam már, milyen fájdalmas; Gareth azonban még csak meg se nyalogatta a sebét, vagy ilyenek, mint ahogy az átlagemberek csinálják.
Furcsa volt, hogy Gareth nem automatikusan engem hibáztatott. Bár az étkezdés beszélgetésünk alatt bizonyította kiváló logikáját, mégis az lett volna a „logikus” lépés, főleg egy eridonostól, ha rögtön a másikat kezdi hibáztatni.
Csupán bólintottam erre, nem helyeslően, inkább tudomásul vettem a dolgot. Remek. Tényleg, nagyon jó.
– Izé… ezt köszönöm. – nyökögtem. Nem beszélt neki róla, pedig gondolom ők is azok a fajta testvérek, akik mindent megosztanak egymással. Ez mindenképpen fura volt, ugyanis akárhogyan nézzük, nem várhatom el tőle, hogy soha senkinek ne mondja el a gyengeségemet, de mégis, ő megőrizte a „titkot”. S bár ennek kifejezetten látható ára volt, mégis megtette, amivel ha nem is kivívta a tiszteletemet, de mindenképpen elismerést váltott ki belőlem.
A kezembe temettem az arcom egy pillanatra, majd ujjaimmal összekócolva a saját hajamat néztem vissza Garethre. A kakaóm már elfogyott, a bögrét az asztalra tettem. Hova mehetnénk?
– Betörők. Értem. – vajon a gyógynövények és a bájitalok ennyire értékes dolgok? Mindegy, ez igazság szerint irreleváns volt abban a helyzetben.
Feldúlt volt; felvetett egy lehetőséget, de ugyanabban a mondatban el is vetette. Hangja is ingerült volt kissé, úgyhogy inkább csak bólintottam a Kinses mondatára (mellesleg ki a fene az a Kins?), és hagytam. Ha az nem jó, hát nem jó.
– Faház! – csillant fel a szemem. – Jó ötlet. Nincs is túl messze a hoppanálási határtól, és vannak babzsákok. Aztán, ha más nem, majd reggel visszajövünk…
Semmi kedvem sem lett volna visszajönni, főleg így. Jared kifejezetten nem kedvel engem, legalábbis a viselkedése alapján azt hiszem megalapozott lehetett ez a gyanúm. Sóhajtottam. Pedig most igyekeztem. Úgy látszik, tök felesleges. Rendben, ezentúl hagyom a fenébe a jó modort.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:43 | Link


Általában nem fordított figyelmet a sebeire, mert hozzászokott, hogy a felszínt begyógyítják, amint az ő megítélése szerint eleget szenvedett és nem adta meg neki azt az élvezetet, hogy könyörögjön vagy akár csak jelét adja, hogy fáj. Hozzá lehetett edződni és a hiúsága is fűtötte, gyengének végképp nem akart mutatkozni. Amióta eljöttek, mindez alig változott, de Agatha lassan belé nevelte, hogy mutassa meg a sérüléseit.
Egy pillanatra lehunyta a szemét – rajtakapták, pedig ezt a titkot eddig sikerült megőriznie, lassan két éve senki sem fogott gyanút és néha már meg is feledkezett a létezéséről.*
- Nem.-*Eddig mindössze két embernek árulta el önként, most pedig kényszerűen egy harmadiknak fogja, mert ostobaság lenne szemtől szembe hazudni.*- A jobbom nem egyszerűen ügyetlen, érzékelten. Hideg-meleg, tapintás egyáltalán, fájdalom majdnem semmi.-*A lényegre szorítkozott, egyfajta bocsánatkérő negyed mosollyal, amiért legutóbb félrevezette. Nem akart igazán erről beszélni, mert bár fokozatosan beletörődött és nem szégyellte, nem is kürtölte szét, mert akkor el kellett volna azt is mondania, hogy történt, megint hazudni, mivel az igazság érthetően számításba sem jöhetett, eltűrni a sajnálkozást és a szánalmat, a kérdéseket... Kapott a lehetőségen, hogy témát váltsanak.
- Talán nem úgy tűnik, de ő is ugyanezt tette volna a helyemben.-*Jared már nem egy ízben bizonyította neki, hogy ha nehezen és lassan is, de próbál és akar nyitni, figyel az emberekre. Szerinte nagyobb bűn érzést lopni, mint gondolatot és pont ez mozgatta őt is – nem akarta továbbadni azokat az érzéseket, amiket Ricsi felfedett előtte, még ha igen kevésre is emlékezett.
- Ha lenne ötleted, mit mondhatnék neki magyarázatképp, hálásan venném. Nem tudom, mennyit, hogyan oszthatok meg vele, hogy megértse.-*Nem akart hazudni, de azt sem tehette meg, hogy Richárd beleegyezése nélkül megoszt mindent, ami megmaradt. A fiú egyébként is túl gyanakvó és bizalmatlan volt mindenkivel szemben, nem akarta elveszíteni azt a kicsi valamit, ami jelenleg kapcsot jelentett köztük. Szerencsére a további mondataiba nem kötött bele, ha nem is fogadta el őket egy az egyben.
- Rendben, akkor faház.-*Egyezett bele, de kénytelen volt emlékeztetni a másikat egy kissé kellemetlen tényre.*- Vonattal kellene visszamennünk.-*Ez a hivatalos forgatókönyvük része volt, amit valószínűleg azért találtak ki Márkék, hogy legyen idejük az úton ismerkedni, ha már különböző házakba járnak. Ha nem jelennek meg reggel, abból úgyszint magyarázkodás lesz.
- Kapaszkodj belém!-*Intette közelebb a fiút, majd elméjében gyorsan betájolta, hova kellene érkezniük, irányt, távolságot, kettejük súlyát véve számításba, majd elegánsan beleejtette magukat a semmibe. Egy pillanattal később a birtokon álltak, térdig érő fűben és tücsökciripelésben. Jólesően megborzongott, mert itt sokkal hűvösebb volt, mint a városban, ahol napnyugta után is okádta magából a forróságot az aszfalt és a beton, de épp ezért nem is akart sokáig ácsorogni.
- Lumos!-*Motyogta, hogy tájékozódhasson – iránytű híján csak fejből navigálhatott, de szerencsére nem voltak messze céljuktól, csak mezítláb haladtak lassan.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:21
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 16:53 | Link



Tehát ezért törte szét majdnem a múltkor a kézfejemet. Egy bólintással jeleztem, hogy értem, de nem fűztem hozzá semmit; gondolom, nem azért titkolta, mert kedve lenne róla beszélni, vagy kifejteni az okát, a „sérülés” történetét. Diszkrét volt velem, így én is az voltam vele. Semmi kínos kérdés. Ki tudja.
Bizonygatta, hogy Jared is ugyanezt tette volna, de a legkevésbé sem hittem el. Jared Nightingale egyelőre igazán gyerekesnek és forrófejűnek tűnt a számomra, Gareth teljes ellentétének. Egyáltalán nem volt szimpatikus a viselkedése, főleg, hogy kellemetlenül éreztem magam miatta; bűntudatom volt. Utálom, mikor bűntudatom van.
– Ha te mondod… – hagytam inkább rá. Tényleg, nem fogok ezen vitatkozni vele. Nem ismerem Jaredet, nyilván, de egyelőre nem voltam képes elhinni ezt a dolgot. Jared semmiképpen sem tűnt diszkrétnek.
Nehéz kérdés volt, hogy Gareth mennyit áruljon el Jarednek. Ezek után minimális szinten sem szerettem volna, ha megosztja vele a dolgot, de nyilván erre nem volt lehetőségem, hiszen akkor elmérgesedett volna a konfliktus, és mindhárman, sőt, mind az öten rosszul jöttünk volna ki belőle. Sóhajtottam, s gyorsan átgondoltam a dolgot.
– Amennyit jónak látsz. Azért a sírós részt mellőzd, ha teheted, kérlek. – préseltem ki magamból. Nem akartam, hogy ez a srác bármit is megtudjon rólam, viszont Gareth egyértelműen nem hagyhatta őt magyarázat nélkül. Kínos.
Annak ellenére, hogy azt hiszem, épp eleget megtudtam Jaredről a mai nap folyamán, mégis vonattal akartak minket visszaküldeni az iskolába, hogy legyen időnk ismerkedni. Fantasztikus egy út lesz. Majd csendben ülök, és akkor sem szólalok meg, ha kérdeznek. Nagyon jó lesz, minden porcikám előre repesett. Nem.
– Nagyon király. Remek. – közöltem szarkasztikusan, s bár haragom nem Garethre irányult, mégis vele közöltem ezt így. – Bocs. Nem ellened szól.
Rögtön közelebb is léptem hozzá, s kicsit sután bár, de belé kapaszkodtam. A semmibe kerültünk, nekem pedig felkavarodott a gyomrom, ahogy földet értünk. Bár nem volt szokásom káromkodni, mégis egy halk kicsúszott, ahogy a gyomromra szorítottam a kezem. Mindig is gyűlöltem hoppanálni.
– Egy pillanat. – nyögtem, és a térdemre támasztottam a kezem. Nem terveztem hányni, mégis pihennem kellett legalább két percet, mire már nem voltam olyan sápadt, és legyűrtem az öklendezési kényszert. – Mehetünk…
A szellő kellemesen hűvös volt, s ezerszer jobb hőmérsékletet biztosított, mint Budapest forró utcái. Fellélegeztem, s ezek után tüdőmmel faltam a friss levegőt. Ez mindig is sokkal szimpatikusabb volt, mint a nagyvárosi lét; hegyek, tiszta levegő, szél, erdők. Sokkal jobb.
Felpillantottam az égre, s szemeimmel megkerestem a Nagy Göncölt, utána pedig a kicsit. Bemértem a távolságot, s megtaláltam az esthajnalcsillagot, azok alapján pedig északot.
– Arra. – mutattam, bár valószínűleg Gareth is pontosan tudta, merre kell menni, de nekem csak így ment a tájékozódás ilyen sötétben. Észak felé kell mennünk, vagyis egy kicsit inkább észak-nyugat felé, azt pedig könnyű a csillagok alapján.
Bár beleléptem egy-két szúrósabb ágba, nem panaszkodtam; az idő elment a sétálással, a lélegzéssel, a csillagok nézegetésével. Sokkal jobban éreztem magam itt, az éjszaka közepén Garethtel, mint egy jó meleg ágyban, de Jared társaságában.
– Ha jól látom, az lesz az. – böktem a faház vélt irányába jó tizenöt percnyi sétálás után. Néha eddig is elvonultam ide, amikor nem nagyon volt ínyemre a szobámban lenni, de senki sem tudott róla, hogy ez igencsak kedvelt helyem.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 16:57 | Link



Ricsi nem kérdezett és ő hálás volt érte. Apróság, de néha az ilyen apróságok számítanak  igazán. Bár azért annak is örült volna, ha nem ilyen teljesen nyilvánvalóan elutasító, de azért látszólag beleegyező választ kap. Némán megcsóválta a fejét – beszélhet ő, most minden falra hányt borsó, pedig most találkoznak először, de mindkét önjelölt viselkedéselemző máris komplex, tévedhetetlen képet alkotott a másikról. Micsoda képtelen helyzet, megtoldva még ezzel az...erkélyjelenettel.*
- Vicces, hogy mindkettőtök rém gyerekesnek tartja a másikat.-*Jegyezte meg végül, különösebb bántó él nélkül, leginkább magának beszélve. Egyszerűen... mindketten meg vannak győződve róla, hogy mennyivel érettebbek a másiknál és milyen felnőtt módjára viselkednek, közben pedig itt áll, a jobbján egy üres kakaós csuporral és némi cinizmussal, a balján meg valakivel, aki nem is olyan rég még kávéval akarta lefizetni, hogy visszajöjjön az Eridonos szobájukba, mert hogy is fogalmazott? Sherlock hiányolja őt?
- Köszönöm. Nem fogok a szükségesnél többet elmondani.-*Biztosította, érezve, hogy egyáltalán nem lehet könnyé és kellemes beleegyezni abba, hogy egy harmadik személynek meséljenek erről. Több szót viszont nem pazarolt az egészre, az előbbi megszólalása már így is felesleges volt, ami pedig a vonatot illeti, ráér holnap foglalkozni vele, mert most semmit sem fog megoldani, már ha egyáltalán képes lesz ilyesmire. Inkább a hoppanálásra koncentrált, mert ha valami, hát egy amputoportálás hiányzott most egy legkevésbé az este megkoronázásaképp.
Landolás után kicsit megingott – a sima járólap után a durva talaj minden volt, csak nem kellemes, de legalább épen és pontosan érkeztek a kívánt helyre.*
– Van időnk...-*Felelte, a legközelebbi fának támaszkodva, mert bár sosem volt ennyire rosszul, azért megélt már hasonlót és igazán nem siettek sehova, ráadásul csak az erdő szélénél jártak, így a bestiák sem jelenthettek túlzott fenyegetést. Ami őt illette, álmos nem volt, de szép lassan elpárolgott minden indulat belőle, csak a fáradtságot hagyva maguk mögött. Akárhonnan nézte, hacsak nem történik csoda, hosszú távú viszálykodásra számíthat, amiben bájosan ő kerül két tűz közé – mennyire ironikus, hogy bár úgy érezte, mindkettejüket meg tudná győzni előbb-utóbb, nem lesz rá módja. A legszomorúbb az egészben, hogy míg ő mindkettejükben látta a főbb hibákat és azt, ami megkapóvá tette őket, nem mutathatta meg nekik, mert úgy fújtak egymásra, mint macska a tükörképére.
Ricsi útmutatása és az emlékei alapján már könnyen megtalálták a házikót – útközben és odafenn sem beszéltek már igazán, valahogy túl hosszúra nyúlt a nap és a kedve sem volt az igazi. Kutakodás közben még talált két megviselt, de viszonylag tiszta takarót, amit elosztott, majd összegömbölyödött az egyik babzsákon, pálcáját keze ügyében tartva.

Az egyetlen dolog, amivel nem számolt, a saját átkainak egyike volt, ami rögtön ébredés után lecsapott rá – még ki sem nyitotta a szemét, már érezte a szokásos ragacsos, undok ködöt, ami úgy telepedett minden gondolatára, mint egy lethifold, elszívva az életerejét és csalogatva vissza álomföldre. A babzsákot valamennyire tudatosította, de azt hitte, az Eridonban aludtak el Jareddel a közös kis társalgóban, ami megesett már néhányszor, az pedig halványan rémlett, hogy ha tegnap szombat volt, akkor ma vasárnap van és talán munkája sincs. Lustán, összegyógyult szemhéjjal tapogatózott körbe, rém álmosan ölelve magához a közelében fekvő öccsét.*
- Csináááálj nekeeeem kááávééééét...-*A hangja egészen elkenődött, nyüssz-gyanús és vízszintes hangfekvésű volt, mint ilyenkor rendesen – a hangulata jobbára nyűgös és harapós között ingadozott, most ez előbbi mutatkozott meg.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:20
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 23:08 | Link



A takaróba bújva sokáig gondolkodtam, végigvettem minden apró részletet, ami aznap történt; Jared viselkedését, Márk és Agatha derűlátását, Gareth diszkrécióját, hogy kakaót csinált nekem, mindent. Azon elmélkedtem, hogy kéne hozzáállnom ehhez az egész dologhoz, hogy „új család”, meg minden. Fogalmam sem volt. Örülnöm kéne? Gondolom, egy normális ember ezt tenné, bár az erkélyre kizáró mostohatestvér nem épp biztató. Vagy félnem? Semlegesen hozzáállnom? Szerettem volna tisztán látni a dolgokat, de nem ment, valahogy nem bírtam logikus és objektív látásmódot felvenni. Féltem, azt hiszem, és elegem volt.
Mire rájöttem, hogy meg kéne próbálnom aludni, már hajnali kettő lett. Lehunytam a szemem. Aztán ez nem ment, pozíciót váltottam. Elaludtam pár percre, de felriadtam. Aztán az egész éjszaka zajlott; többször keltem fel bagolyhuhogásra, egy-egy szellőre, vagy arra, hogy leestem a fekhelyemről, szóval nem aludtam túl jól. Már akár reggel hét felé is járhatott az idő, mire sikerült úgy lehunynom a szemem, hogy éreztem; most végre tudok majd pihenni pár órát.
Két pillanat múlva egyszer csak egy súlyos kart éreztem magamra puffanni. Szemeim kipattantak, s éreztem, ahogy a kar tulajdonosa – Gareth – magához húz, és nyűgösen felszólít, hogy csináljak kávét. Két pillanatig köpni-nyelni nem tudtam, szívem vágtázni kezdett a rendkívül kínos helyzettől, hogy éppen egy srác karol át a faházban hajnali hét-fél nyolc környékén. Ez vajon normális? Mármint, úgy komolyan. Sejtettem, hogy nem nagyon van tudatában annak, hol is van, vagy kik vannak körülötte, de… azért… én nem szoktam meg ilyesmit. Krákogtam, hogy meg tudjak szólalni.
– Te Gareth… – kezdtem rekedten – A faházban nincs kávé…
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 23:14 | Link


A válasz, amit kapott, cseppet sem volt ínyére. Egy, nem Sebby hangja volt a valaminek, amit megölelgetett, így inkább el is engedte, de kettő, a hang olyasmit közölt vele, ami mélységesen felháborította, főleg ilyenkor, hajnalok hajnalán. Felült, a mozdulat azonban édeskevés volt hozzá, hogy fel is ébredjen, mindössze fájdalmasan evidenssé tette szánalmas állapotát. Össze-vissza meredező, hatvanhatszor elaludt haj, csíkszemek, gyűrött ruha és egy álmos ötéves arca – ezekkel szembesülhetett Ricsi, ha felnézett, míg Gareth még ültében is kicsit imbolyogva próbálta feldolgozni a hallottakat. Milyen faház? És mi az, hogy NINCS KÁVÉ?! Képtelenség. Kávénak lennie kell. Ez élet-halál kérdése.*
- Te nem Jared vagy.-*Állapította meg egy kivételes lángelme éleslátásával (mivel a sajátja még nem funkcionált), majd akkorát ásított, hogy belereccsent az állkapcsa. Pálcája után kotorászott, sok-sok évnyi megszokásnak és némi előrelátásnak köszönhetően meg is találva, de korántsem nyújtott bizalomgerjesztő látványt a varázseszközzel.*
- Kávé. Koffein. Kell.-*Próbálta leegyszerűsíteni mondanivalóját, mert míg öccsének nem kellett magyaráznia, ez a valaki – furcsán ismerős, kicsit kaparós hangjával – nem értette meg elsőre. Úgy volt vele, hogy ha még sokáig kell magyaráznia, akkor maga keresi fel a konyhát, pedig minden elgémberedett porcikája tiltakozott az ellen, hogy most ilyen messzire induljon. Ő most a fürdőbe vágyott. Zuhanyra. Kellemes, langyos zuhanyra, tiszta, frissen vasalt ingre meg egy fésűre, hogy kellő módon jelenhessen meg mások előtt. Amennyiben Ricsi beleegyezik, hogy szállítja neki az áhított nedűt, úgy egy roppant nagyvonalú (és a szándékozottnál mélyebb) helyeslő bólintással bocsátja útjára, míg ő elindul megkeresni a fürdőt. Biztosan tudja, hogy a szobából kilépve jobbkézt van, úgyhogy összefogja magán a takarót, hercegi palástként húzva maga után, és nekivág a faháznak. Az első falon csak ablakot talál, ajtót meg kilincset nem. Türelmesen áttámolyog a következő falhoz, szorgosan keresve tovább, csodával határos módon nem esve hasra semmiben – de ismerjük el, előbb-utóbb be fog következni a dolog.
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. július 14. 23:19 | Link



Az, ahogy Gareth kinézett, definiálhatatlanul vicces volt. Rá nézvén vigyorogni kezdtem, önkéntelenül is, mert annyira… cuki volt. Komolyan. Erre én sem tudtam volna mást mondani. Még sosem láttam ilyennek őt, és furcsa volt, hogy van egy oldala, aki olyan, mint egy álmos öt éves kisfiú.
– What a suprise! – közöltem angolul, hátha jobban megérti. – Itt Szépvölgyi Richárd, emlékszel?
Ekkora ásítást se láttam egy ideje; Gareth később a pálcája után kutatott, hogy aztán némileg durcásan jelentsen ki három szót. Ennek hatására elnevettem magam. Gareth Nightingale, a kávét követelő kisgyerek.
– Hozok a kastélyból, jó? – kérdeztem még mindig vigyorogva. – Csak várj meg itt, jó?
Kikászálódtam az ágyból (sejtettem, hogy egy séta jót fog tenni, ugyanis én is elég pocsék formában voltam), s azzal próbáltam magam motiválni, hogy nem csak Garethnek, hanem nekem is lesz kávém, ami kifejezetten pozitív indítása lenne a napnak, még akkor is, ha tudom, hogy a többi része elég pocsék lesz.
Egy sóhaj kíséretében indultam meg a kijárat felé, azonban észrevettem, hogy Gareth gyakorlatilag látás nélkül tapogatózik valami után, ami vélhetően egyáltalán nem található meg a faházban. A hercegi palástként szolgáló takaró szintén röhögésre késztetett, de igyekeztem visszafogni magam.
– Gareth, feküdj vissza és lustulj egyet, a kávé is jobban fog esni az ágyban. – kértem, egyrészt, mert féltem, hogy képes lenne kiesni a faházból a valamit keresve, másrészt meg nem tűnt túl szimpatikusnak, hogy visszaértemkor egy idegronccsal kerüljek szembe a valami hiánya miatt.
Én pedig elindultam, s mindenféle titkos utakat igénybe véve elég hamar visszaértem a faházba (annak ellenére, hogy én is úgy vonszoltam magam föl-le, mint egy hulla), immár két adag kávéval a kezemben. Tejet és cukrot külön hoztam, gondoltam, majd ő ízesíti.
Amint felértem, leraktam a cuccokat a földre, Gareth puffjától tisztes távolságban (hogy még véletlen se borítsa ki a saját bögréjét).
– Itt van, válassz bögrét. – közöltem vele.
Hozzászólásai ebben a témában



Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 768
Összes hsz: 2527
Írta: 2015. július 14. 23:22 | Link


- Aaaa....-*Láthatóan kutakodnia kellett a név után, majd mintha kapcsolt volna.*- Ricsillag, mit keresl te itt?-*Érdeklődött, bár tulajdonképpen a kérdés eredetiben úgy folytatódott, „ha nincs nálad  koffein?”. A következő mondat azonban kisimította a megfeszített gondolkodástól homlokára gyűrődött ráncokat és szapora bólogatással szorgalmazta az említett terv mihamarabbi véghezvitelét. Olyan volt, mint azoknak az idegesítő bólintgató állatoknak az egyike, bár csakhamar abbahagyta, visszatérve a morcogáshoz.
- Gusztustalanul jó kedved van ebben az embertelenül korai órában.-*Közölte vele, mert bár nem látta a vigyorgást, a hangjából nagyon is kihallotta és valahol azt is sejtette, hogy ő eme derű forrása. Egyáltalán, honnan veszi a bátorságot, hogy utasítgatni próbálja, őt! De való igaz, ha a mozgása is olyan lassú, mint az észjárása, jobb, ha alszik még egyet, mire megérkezik a kávéja. Némi kóválygás után meg is találja a babzsákot, amin éjszakázott és pokrócába csavarva magát visszagömbölyödik a helyére, kicsit még ficeregve, majd kinyúlva a pálcáját maga mellé téve – valószínűleg az imént az oldalába állhatott bele, ezért kívánja kicsit távolabb helyezni.
Amikor Ricsi visszaért, a hangjára érthetetlen morgás hallatszott, aztán a kávéillat némi mocorgást váltott ki, mígnem a takarókupacból kinyúlt egy kéz és becserkészte a legközelebbi bögrét, magával vonszolva. Csak utána ült föl, azonnal bele is kortyolva és bár nem beszélt, a köd lassan tisztulni kezdett – nagyjából tíz perc hallgatag szürcsölés után kinyíltak a szemei és pislogott kettőt.*
- Öhm. Jó reggelt...-*Kockáztatta meg, fejét kicsit vállai közé húzva nézve Richárdra, miközben lassan visszaszállingóztak az emlékei az előző estéről, meg a nem is olyan régen tett ébredési kísérletről.*
- Teljesen megfeledkeztem arról, hogy figyelmeztesselek, a reggeli kávém előtt nem érdemes velem megpróbálni tárgyalni. Kriminálisan alacsony a vérnyomásom.-*Persze, ez most leginkább kifogásnak hatott, de mihez kezdjen, ha a medimágus is kétszer méri, hogy az összeget beírhassa és ne kényszerüljön élőholtnak nyilvánítani? Jobb napokon is 80/60-nal startol, a rosszabbakról nem is beszélve.*
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. július 15. 09:19
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] 2 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek