36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 17. 12:31 | Link

Dwayne Warren
Budai-hegység
késő éjjel

Verseny a budai hegyekben. Erre készülünk barátommal, ahogy megbeszéltük. Fehér Jaguar XJ-S XJ27em begördül a helyszínre, ahol az auror már ott vár a szürke Volvo S40ével. Meglehetősen másfajta verdák, az övé kevéssé alkalmas arra, amire készülünk. Úgy tudom, otthon az USAban van neki egy menőbb járgánya, de teljesen mindegy, feszültséglevezető, lélekfelszabadító céljainknak ez is tökéletesen megteszi.
A térképet kiterítjük a motorháztetőmre és kijelöljük a pályát, a teljesítendő távot. Izgalmasnak tűnik. Rábólintok. Tőlem mehet! Bepattanunk hát kocsijainkba, a starthoz hajtunk, stílusosan bőgetjük motorjainkat, letekert ablakainkon át sandítva egymásra, és megkezdjük a visszaszámlálást, fokozatosan keményedő és erősödő hanggal. Három... kettő... egy... Maga a kezdő jelzés pedig már csak valami morduló kiáltás mindkettőnk részéről. Számat összepréselem, orromat megráncolom és a gázra taposok. Csikorognak a kerekek, kavarog a por, mi pedig szépen eltűzünk.
Általában egyedül szoktam repeszteni kihalt útszakaszokon. Ez így társaságban egészen más. Még pezsdítőbb élmény. Néha barátom felé sandítok, máskor az úton tartom a szemem, és eszem ágában sincs a fékre lépni. Egyre jobban átadom magam az önfeledt száguldásnak. Sápadt ábrázatomra lassan, de biztosan egy játékos, elégedett mosoly kúszik, megállapodva rajta.

###
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 17. 14:41 | Link

Adam Kensington



Összehajtja a térképet, félszegen bólint egyet a férfi felé, nyugtázva a tervet. A kocsi halogénizzós reflektorának fényében az alakja hosszú árnyékot vet az őszről maradt falevelekkel teleszóródott, ritkán járt betonúton, ahogy megkerüli Volvót, majd kinyitja annak ajtaját.
Nem mai gyerek már, meg kell hagyni, ám ahogy az ő késői tinédzserévei elmúltak, úgy vesztette el a lelkesedését az iránt, hogy állandóan új kocsit vezessen. Persze annak is megvan a maga elvitathatatlan varázsa, mint mikor a frissen kibontott elektronikai eszközről először mi húzhatjuk le a biztonsági fóliát, a már-már perverz, bűnös élvezet. Régen ő is kergette ezt a fajta benzingőzös kielégülést, az otthonában ma is szívesen garázdálkodik a hűséges pickuppal, itt azonban egyáltalán nem. Ezt az ezüstszürke, lassan öt éves autót az ideköltözését követő első héten vette, arra, amire használja, a rakparton araszolni vele bőven megfelel.
Versenyre még sose használta.
A tárképet bedobja az anyósülésre, beülve bevágja maga mögött az ajtót, ráadja a gyújtást, csak aztán nyúl a biztonsági öv után. Az 1.8-as diesel motor inkább morog, mint dorombol, ellenben Adam eleve sportolásra szánt járgányával. Kissé letekeri az ablakot, épp annyira, hogy a hűvös levegő befolyjon rajta, a pálcáját maga mellé teszi az ülésre.
Just in case.
A kijelölt rajtvonalig ráérősen vezet el, a jobb kezét a váltón pihenteti. A reflektorok kanyargós hegyi út egy szakaszát világítják meg, erdővel és rozsdás szalagkorláttal szegélyezve. Épp elég széles hozzá, hogy ketten elférjenek, azonban ahhoz már nem, hogy ha egy idegen bukkanna fel szemből, kikerüljék a frontális becsapódást. Dwayne tudja ezt. Valószínűleg Adam is.
Nem csoda, hogy ezt a helyet javasolta.  
Három, kettő, egy. Az ő kocsija - felépítéséből és meghajtásából fakadóan - lomhábban indul, mintha nyújtózkodva ébredne egy hosszas alvás után, ezt követően azonban felveszi és tartja a tempót, ahogy kell. Erőszakosan nyúl a váltó után ismét, az ő arcán pedig egész más tükröződik vissza.
Az elfojtott, kiadni kívánt harag.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2015. február 17. 14:41
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 11:15 | Link

Dwayne Warren
Budai-hegység
késő éjjel

Az én lidércszerű vonásaim is eltorzulnak olykor a vezetés hevében, máskor visszasimulnak mámorittas elégedetté. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, milyen veszélyes, agyament sportot űzünk éppen, azonban nincs okom rá, hogy ez engem eltántorítson. Nekem nem igazán lehet bajom, maximum a kocsimat tehetem tönkre -természetesen kár lenne érte-, azonban kétlem, hogy bármilyen baleset érne, hiszen az ösztöneim, fokozott érzékeim ezt nem engedik. Nagyon el kéne bambuljak, hogy bármi tragikus bekövetkezzen. Barátom miatt aggódhatnék, persze, dehát nem fogok. Minek tenném? Csak ő felelős saját magáért, ráadásul tapasztalt sofőrnek tűnik. Tudja, mit csinál. Az adrenalin meg úgyis besegít neki, hogy végképp a toppon legyen.
Nem a száguldás az, ami különleges a számomra ebben a mi kis feszültséglevezetésünkben, hiszen én magam sokkal gyorsabban mozgok és tudok le bármilyen távot, mint egy autó. Itt az a lényeg, hogy egy ekkora géppel döngetek és hogy versenyzünk egymással. Nagyjából fej-fej mellett haladunk. Néha az egyikünk tör előre, néha a másikunk. A kanyaroknál akadnak főleg izgalmak. Ilyenkor összes-összeszorítom a fogam, vicsorítva szinte. Élvezem.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 18. 12:13 | Link

Dwayne, Adam

Az elején kijelölt útvonal teljesen megfelelőnek tűnik, valóban, az útviszonyok szempontjából is. Bár néhol az út mentén megtépázott fák és a növényzet arról tanúskodik, hogy nemrégiben komolyabb vihar pusztított a környéken, sehol egy útra dőlt törzs, amely derékba törné egy remek verseny lehetőségét. Ugyan Dwayne vezetési stílusa enyhén szólva is az agresszív kategóriáját súrolja, az első kilométerek csak úgy elsuhannak mellettük a száguldás lendületében. Egy kanyart vesznek be éppen, a volvo az út belső ívén halad el, a fehér jaguar pedig a külsőn; épp egy meglehetősen terebélyes fa alatt haladnak el, annak sűrű, csupasz ágai takarják el azt a kevés fényt is, amelyet a felhőkön keresztültüremkedő holdfény nyújtani tudna. Csak az autók lámpáinak fénypászmái hasítják át a szinte kézzel fogható sötétséget. Veszélyes futam, ezen a szakaszon mindössze annyit látnak az útból, amennyit bevilágítanak, így minden kanyarnál ösztöneik és reflexeik legjobbját kell nyújtaniuk.
Az első szokatlan tapasztalat azonban mégsem ebből fakad, hanem abból a fémes dörrenésből, amit Dwayne a feje fölül hall – ugyanúgy Adam érzékei is felfigyelnek a jelenségre, amely még a menetszél süvítésén és a motorok hangján keresztül is átsejlik. Ha lenne is arra esély, hogy talán csak egy lezuhanó toboz volt (igaz, ahhoz túl hangos, valami nagyobbnak kellett lennie) a dörrenést rövid, motozásszerű zörgés kíséri. Dwayne szeme sarkából érzékelheti a mozgást a két elülső ablak felső pereménél. Ebből a szögből nem is tudja megállapítani elsőre pontosan, hogy mi lehet az vagy mik lehetnek azok.
Ellenben Adam a túlvégről tisztán kiveheti a sápatag, csontos kézfejet a felé eső oldalon, amely görcsösen próbál megkapaszkodni bármilyen kiszögellésben. Mást azonban nemigen lát, az autók túl közel vannak egymáshoz ahhoz, hogy fel tudja mérni, mi lehet a volvo tetején.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 18. 12:46 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



Wrooom- wrooom, egy hároméves kisfiú szavaival élve.
Az ujjai a kormányra fonódnak, érzi, ahogy a műbőr borítás varrása a tenyere bőrébe nyomódik, szinte fájón. Ő az úton tartja a szemét, nem pillant sem a vámpír, sem annak kocsija felé, a haja félig a szemébe hull, az állkapcsa megfeszül, ahogy összeszorítja a fogait. Az agyában hónapok óta őrjöngve kavargó gondolatokat pedig végre elhallgattatja a szenvedő motor és a fejében zakatoló vér zaja.
Élesen veszi be a kanyart, megrántva a kormányt, érzi, ahogy az autó hátsó fele a gravitációnak némileg engedve a szalagkorlát felé sodródik. Ösztönösen fékez és kerül így Adam mögé, a kanyar után egyenesbe rántja a kormányt, ismét a gázra lép...
Bumm, egy másik hároméves kisfiú szavaival élve.
Egy auror az élete során két dolgot kénytelen a saját bőrén megtanulni, ha még ámítja magát a hosszú élet lehetőségével. Az egyik, hogy nincs olyan apró, jelentéktelennek tűnő seb, ami nem gennyesedhetne be annyira, hogy végül végtagvesztéssel járjon, a szakszerű ellátás tehát kötelező. A második ennél egyszerűbb, olyan törvényszerűség, amit már nem a tanteremben, hanem a csatatéren ismernek meg, onnan ivódik az elemi ösztöneik közé:
Ha a fejed fölött dörren valami, húzd össze magad, különben kifolyik az agyvelőd.
Egy átlagos vérmérséklettel, tapasztalatokkal és reflexekkel rendelkező ember nyomban arra gondolna, egy állatt ütött el, vagy egy terjedelmes faág puffant a kocsi tetején. Ezzel szemben egy auror, nos, ő egyáltalán nem gondolkodik.
Ahogy a teste összerándul, a kormányt úgy rántja balra közvetlenül a becsapódás után. A kocsija orra nem sokkal véti el Adam hátsó lámpáját, ahogy csikorogva keresztbe fordul az úton, majd a korlátnak ütközik, a lassulás miatt azonban abban már nemigen tesz kárt.
A dolog pedig, hacsak nem kapaszkodik igazán, valószínűleg a betonra esik.

Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 18. 14:02 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Egy újabb kanyar, barátom mögém kerül. Rátekintek a visszapillantón át, és hasítok tovább az úton. Valamire aztán figyelmes leszek. Hiába van sötét, amelyet csak a fényszóróink világítanak be, nekem ez a természetes közeg. Látni mégsem annyira látom azt a valamit, mint inkább érzékelem. Dwayne kocsijának tetején landol, nem sokkal azután, hogy a férfi nagyjából felzárkózott mellém. Odakapom a fejem, még mielőtt becsapódna az auror feje fölött az a dolog, és hamarosan látom, ahogy kapaszkodik csontos kezével. Dehát mégis mi ez?
Versenytársam elrántja a kormányt. Nem lassítok még, hiszen akkor nekem jön. Hajtok tovább, így bár csak pár centi híja, de nem koccan nekem. A szalagkorlátnak viszont szépen nekifut. A fékre lépek, félreállva az úton valamivel távolabb, majd kipattanok a kocsimból és egy pillanat múlva már a szerencsétlenül járt verdánál vagyok. Éppen csak elnézek a szerzet felé, ami a balesetet okozta, de most első sorban barátommal foglalkozom. Az az akármi ráér utána. A fél szemem persze azért rajta tartom. Lehajolok, benézve a sofőrülésre, és kinyitom ajtót.
- Dwayne... - szólítom meg a férfit.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 18. 14:30 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bántja a fület a kerekek csikorgása a rossz minőségű úton, mégis ez az utolsó dolog, amire akármelyikük is elsősorban figyelne most. Dwaynenek csak nehezen sikerül azt a maradék uralmat is megőrizni a volvo felett, mégis, az autó szerencsés módon úgy állt meg, hogy a férfinak semmi komolyabb baja nem történt - legalábbis csonttörés biztos nem. Azonban mutatványának lendülete arra elég volt, hogy egy erős rántást érezzen a nyakánál – egyedül a bekapcsolt biztonsági övnek köszönheti, hogy nem zuhan ki az ablakon, ám a fejének így is kellemesnek éppen nem mondható találkozásban van része az ablakkal. Megszédül és a nyakában is állandósulni látszik a görcsös fájdalom, amit az iménti rántás generált, ettől függetlenül viszont határozottan tudatánál marad.

A manővernek egy haszna biztosan volt – akármi is volt az autó tetején, az most elegáns ívben zuhan előre, nagy puffanással és egy elkínzott, artikulálatlan kiáltással érkezve a hideg betonra. Adam rövid pillantása épp annyira elég, hogy a vizuális érzékelése valami fehéres-világos színt dolgozzon fel.

Az autó ajtaja enged Adamnek, halk kattanással nyílik, a sofőrülésen pedig annak rendje és módja szerint ott van Dwayne, életben. A halántékánál egy kisebb horzsolás, valamint a testének izmai még ösztönösen megfeszülnek, ahogy tudat alatt is próbálta magát védeni.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 18. 15:43 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



Nem a sebesség az, ami megöl, fiam. Hanem a nem várt parkolás.
Mélyeket lélegzik. A szívverése lüktetésén és a fülében kezdődő, halk sípoláson kívül hallja, ahogy a Volvo lefullad az út szélén. Összeszorítja, majd hunyorogva kinyitja a szemét, amíg ismét tisztán lát, megrázná a fejét, hogy a haját kisöpörje a szeméből... a teste ekkor rándul össze ismét a csigolyáin végigfutó fájdalomtól, amibe a szeme is könnybe lábad. Az első gondolata az, hogy kitörte a nyakát. A második szintén. Harmadjára azonban kiegyezik egy komolyabb rándulással.
Lassan engedi le a kezeit, amiket az utolsó pillanatban védekezőn maga elé kapott. A jobb keze ujjai a biztonsági öv csatja után matatnak, ami fájón feszíti az ülésnek, szinte kipréselve a tüdejéből a levegőt. Legalább is ő így érzi most.
Adam hangja az, ami végül emlékezteti arra, hol van és mit csinál. Az öv csatja halkan kattan, a mozdulat felénél, anélkül, hogy a fejét arra fordíthatná, int a férfinek egy aprót. Megvagyok, élek még. Bal keze, melynek könyökét szintén csúnyán odavágta, zsibbadtan nyúl a halántékához, majd elhúzza onnan, hogy megnézze az ujjait. Vörös maszat. Épp egy kevés. Túléli.
   -  F*ck... - ez az első, ami egy mély sóhajjal kiszakad belőle. Egy lökéssel kinyitja a vezető oldali ajtót.
   -  Mi a p*csát ütöttem el...?
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 19. 11:52 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Barátom egyben van. Jelzi is nekem, de látom és érzem is rajta. Nincs semmi komoly baja. Megrándultak tagjai, beütötte magát néhol, halántéka pedig vérzik. Aprót nyelek csak ennek láttán. Fogaim nem bújnak elő. Tiszta, higgadt tudatállapotban könnyedén visszatartom őket, ha akarom. Márpedig most akarom, hiszen már csak az hiányozna még az aurornak, hogy a kivont agyaraim miatt kezdjen aggódni.
Hátrébb lépek, ahogy jobban kilöki az ajtót. Nyújtanám neki a kezem, vagy alá karolnék, de nem az a típus, aki rajong a segítségért, vagy legalábbis aki vállalná, hogy rajong érte. Meg hát tényleg nincs vele nagy gond. Ha mégis megszédülne, vagy támogatásra szorulna, könnyen és gyorsan ott teremhetek érte. Egyelőre azonban ez szükségtelen. Hagyom őt összeszedni magát. Jogos kérdése nyomán pedig a szóban forgó szerzet irányába fordítom fejem.
- Inkább: mi zuhant a kocsidra? - javítom ki a kérdését, hiszen az az akármi fentről érkezett, nem az úton volt. Az a helyzet, hogy ha eleddig a figyelmemet a lénynek szenteltem volna akár csak minimálisan, már rég beazonosíthattam volna, mi az. Hiszen fejlett érzékeimnek és a halandók számára feldolgozhatatlan gyorsaságomnak köszönhetően egyetlen pillantás, egyetlen nesz elkapása, egyetlen szippantás a levegőből elég ahhoz, hogy nagy mennyiségű információ birtokába jussak. Egyedül azért nem tudom még, mivel van dolgunk, mert eddig ez nem érdekelt. Az a része majd most jön. Most, hogy barátomat viszonylagos épségben tudom.
Komótos, bakancsos lépteimet a kocsi tetejéről az útra vágódott szerencsétlen felé veszem. Hosszú, sápadt kezeimet magam mellett lógatom. Fejem kissé oldalra biccentem. Nyugodtan közelítem meg, már távolról felmérve mindazt, amit eddig elmulasztottam, hogy így mihamarább kiderüljön, mivel van dolgunk és hogy mekkora kárt szenvedett, milyen állapotban van.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 19. 12:22 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Amíg a páros összeszedi magát, pontosabban Adam segítségével vagy anélkül, de Dwayne kikászálódik az autóból, a betonra esett „csomag”, nem igen mozdult. Csak jobban megnézve vehető ki az összekucorodott, vékonyka test. Mert hogy egy emberi testről van szó, olyan sápadt, hogy még ebből a sötétből is kirí, ugyanakkor szemmel látható törékenysége ellenére nincs benne semmi légies vagy szellemszerű. Ha fájt is neki a zuhanás, semmi jelét nem mutatja, mert mióta földet ért, magzatpózba merevedve, térdei fölül mered feszülten a vámpírra és az aurorra. Nehéz megállapítani, hogy a sápatag bőr alatt húzódó hevenyészett inak a félelemtől vagy valami más szélsőséges érzelemtől feszülnek pattanásig – leginkább egy sarokba szorított állat tekintetéhez hasonlít a pillantása, amely világos, élénk türkizkék íriszekből süt Adam és Dwayne felé.
Teljesen meztelen, a bőre fehérségét néhol horzsolásszerű sérülések szakítják meg, azok a legfeltűnőbbek onnan a Dologtól hat-hét méterre, ahol a kettős áll. Első látásra egyértelműen ember, de túlzottan kicsire húzza össze magát, hogy feltűnő szemein és fehérbe hajló, egyenes haján kívül jobban meg lehessen szemlélni.

Ahogy Adam jobban koncentrál arra, hogy megállapíthassa, miféle-kiféle szerzetről van szó, egyszerre több zavaró tényre is rá kell eszmélnie. Egyrészt, hogy hosszú élete során még vért, amelynek ilyen aromája lenne, nem szagolt. Azt mondaná, hogy vérfarkas, talán, de mégsem olyan a szaga, mint az alakváltóké. Mondhatná, hogy mágus, de mégsem olyan, mint a mágusoké. Még magába az emberi szagba is valami kellemetlen, szúrós, természetellenes vegyül, úgy rántja össze az érzékeit egyetlen kínlódó gócponttá, akár az égett műanyag intenzív bűze. Akárki is fekszik előttük, a vére alapján is épp olyan beteg, mint amilyennek kinéz. Amikor pedig a vámpír közelíteni kezd felé, állati morgással csúszik ki addigi mozdulatlanságából, négy lábra emelkedve, egy kutya támadó pózába húzódva vissza – nyújtott karokkal és behajlított, ugrásra kész lábakkal.

Az egész jelenség olyan groteszk. Így már látni, hogy nőről vagy legalábbis lányról van szó, de borzasztóan alulfejlett, bőre papírvékony, körmein egészségtelen fehér pöttyök árulkodnak a feltételezhető vashiányról. Vicsorra húzott ajkai repedezettek és szárazak, közöttük azokban erős, fehér, hegyes, állati állkapocsra emlékeztető fogsor húzódik, amit most fenyegetően összecsattint. Morgás morajlik fel mélyen belőle, masszívabb, testesebb és veszélyesebb annál, mint amilyet az ember a látvány alapján várna. A felkarja belső részén mintha fekete tinta egy apró részlete villanna, de a szög nem megfelelő sem Adam, sem Dwayne számára, hogy kivegyék mi lehet az.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. február 19. 12:26
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 19. 13:51 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



Elütötte vagy a tetejére zuhant, számára teljesen mindegy. Igaz, nem csak a nyakát fájlalná, ha egy szarvas koponyáját díszítő tízpontos trófea döfte volna át a szélvédőt és állt volna meg a tüdejében, ahogy azt az agancsok szokták ebben a helyzetben. az elsődleges kárfelmérés alapján, amit magán végzett, olcsón megúszta a találkozást a valamivel - ami akár egy egyszerű, korhadt farönk is lehetett.
Ahogy Adam elhátrál a kocsi ajtajától, darabos, vontatott mozdulattal fordul oldalra. Az egyik kezével a kormányt, a másikkal a Volvo oldalát markolva teszi bakancsos lábait a betonra, majd egy fájó szisszenéssel emelkedik fel az ülésből. A pálcája, amit korábban elővigyázatosan az ülésre tett, pattogva gurul be az autó alá.
   -  Ooohh... b*sszamegazajó...
A kezét a kocsi oldalán végighúzva kezd óvatosan térdre ereszkedni, hogy a pálcát magához vegye, később pedig azzal helyrehozhassa a nyakát, mikor jóval arrébb, az autó túloldaláról meghallja a hangot. Mozdulatlanná dermed, mint a szagot fogó vadászkopók, arrafelé fordul, amerre korábban Adam indult. Az ereiben pedig perceken belül már másodjára hűl meg egészen a vér.
Jóval távolabb van a lénytől (lánytól?), mint a vámpír, így a reflektorok visszaverődő fényében a legalapvetőbb jegyeit figyelheti meg. A sápadt bőrt, a hosszú hajat, ezt a majomszerű testtartást, ami különben emberi felépítését hátborzongatóan állatiassá teszi. És a fogakat, ó igen, ez az első, ami szemet szúr neki.
   -  Mi... - a kérdés foszlánya afféle halk sóhaj csupán. Hosszú másodpercekig csak bámulja a teremtményt, a szája elnyílik - Hé! - emeli fel a hangját végül - mit ugrálsz a kocsi tetejére, mi?!
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 19. 16:26 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Abban a különleges élményben van részem, hogy csaknem fogalmam sincs, mi kuporog itt előttem. Kicsit hasonlít ehhez, kicsit ahhoz, összességében pedig valamiféle bizarr, beteges teremtmény. A látvány, ahogy ez a szerzet magzatpózban gubbaszt az úton az éjszakában, biztos sokak gyomrát és lelkét megviselné, azonban egyikünk egy minden tekintetben edzett auror -aki most mondjuk éppen a varázspálcát hajkurássza, de ez mellékes-, a másikunk meg egy sok száz éves tapasztalattal rendelkező, több életre eleget látott, éjjeli ragadozó. Ami tehát az érzékeim elé tárul, groteszk valója ellenére egyáltalán nem megrémiszt vagy taszít, hanem összességében sokkal inkább lappangó szánalmat és törődést ébreszt bennem és mindenek felett felkelti az érdeklődésem. Ritkán adódik, hogy nem tudom, mivel van dolgom.
Jobban megnézem magamnak, ahogy morogva támadó pozíciót vesz fel. Megállok tőle pár lépésnyire és csak figyelem őt vizsgálódón, rezzenéstelenül. Dwayne megszólítja valahonnan a kocsi mellől a maga szokásosan szimpla, direkt módján. Nem tudom, kapunk-e bármilyen választ a csont és bőr leányzótól, minden esetre nyugodtan kémlelem tovább, ügyelve rá, hogy kisugárzásom, amely máskor halálos fenyegetést sugallhat, most csak békés közvetlenséget árasszon. Szépen, lassan felemelem sápadt kezeimet nagyjából deréktájig, tenyereimet az idegen felé tartva, így jelezve neki, hogy nem akarjuk bántani. Én legalábbis.
Van valami a karja belső felén, kivenni viszont még nem tudom teljesen, mi az. Sok minden felvetődik bennem, mi lehet, minden esetre eléggé elüt az amúgy rikítóan fehér bőrétől. Várom, lenyugszik-e és megközelíthetem, vagy kénytelen leszek akarata ellenére begyűjteni. Megtehetnénk, hogy egyszerűen itt hagyjuk, részemről azonban nem vagyok ez a fajta. Eleve szeretek bizonyos dolgoknak a végére járni, másfelől meg meztelen, sérült, kétségbeesett lényeket nem hagyunk így magukra az úton, főleg így, hogy előtte jól eltrafáltuk őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 19. 17:52 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Bár ténylegesen nem tesz egyetlen lépést se – sem hátra, sem előre, szemmel látható, hogyan változtatja a súlypontját fokozatosan hátrébb és hátrébb tolva, azzal arányosan, minél közelebb ér hozzá Adam. Ő is megáll aztán, egy hosszú pillanatig farkasszemet néznek egymással. Alig megállapítható, hogy van-e emberi értelem az állatias mozdulatok mögött, ennek megállapításához részletesen fel kéne fejteni és kiválogatni egyenként azokat az érzelmeket, amelyek most kavalkádként hömpölyögnek benne: rémület, értetlenség, fáradtság, düh és még ki tudja mennyi minden, mind ott van a türkiz pillantásban, amit most a vámpírra szegez.
Adam, illetve a fenevad ösztönei jeleznek, bizonyos fokú óvatosságra intik, mert nem kizárt, hogy el tudna bánni a teremtménnyel, de nem sokat tud róla, az évek pedig megtaníthatták már arra, hogy nem minden a látvány. Azonban a lány nem támad végül, csak feszülten figyeli minden egyes rezdülését a hozzá közelebb álló lénynek. Elvégre valószínűleg számára a másik kettő épp úgy ismeretlen és potenciális veszélyforrás lehet, mint ahogyan ez fordítva is igaz.
 
A „fekete” lassan mozog és nem gondolná, hogy támadni akar..
.. ekkor azonban a „vérszagú” egyszer csak hangos, indulatos hangot ad ki magából, mire ő akaratlanul is megrezzen, morgása felerősödik. Beleszagol a levegőbe, Ők nincsenek a közelben, csak ez a kettő.


A mozdulatai simák és határozottak, egyáltalán nem olyanok, mint valakié, aki az imént repült át egy autó tetejéről az út másik oldalára, végigbucskázva a betonon. Az egyik kezét megemeli és Adam felé csap karmokba hajlított ujjaival. Nincs kartávolságon belül, a mozdulat célja nem is a tényleges támadás lehet, hanem mindössze egy jelzés arra, hogy ne tovább. A fekete tinta mintázata láthatóvá válik erre a rövid időre, egyértelműen egy tetoválás az, amely a „AW22” betű és számsort ábrázolja. Hátrál egy lépést, hol Adamre, hol Dwayne-re néz – utóbbi esetében mindig a levegőbe szagol, mint aki megérezte a sérült állatot a „falkában”.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. február 19. 20:32 | Link

Adam Kensington és a Mesélő
Budai- hegység



A tenyerét az autó poros oldalán húzza végig, ahogy lassan megkerüli azt. A nyaka rettentően fáj még, a végtagjait pedig szokatlanul könnyűnek és gyengének érzi, ez azonban tudja jól, hogy csak a szapora szívverése és korábbi, kapkodó légzése hozománya. Ezek már csillapodni kezdenek, pláne így, hogy a figyelmét a dologra fókuszálhatja.
A vörös fénnyel égő hátsó lámpa fölött emeli el a kezét az ezüstszínű fényezéstől és ereszti le maga mellé. Közelebb azonban nem megy, egy megveszekedett lépést sem, na még az hiányozna. Ebből a kényelmes távolságból és szögből ép látja azt, amire kíváncsi, az pedig épp elég is hozzá, hogy a hátán futkározni kezdjen a hideg. A szeme a testtartástól meggörbült, vékony gerincoszlopon marad, a papírvékony bőrrel fedett karokon, vonakodva bámul az áthatóan kék szemekbe.
   -  Adam, asszem menjünk...
Mormogja halkan, a szemét nem fordítja el a lényről... amiről azt se igazán képes megállapítani, ember vagy állat inkább. Chupacabra. Azonban bármi, a morgásából ítélve nincs szüksége segítségre - részéről tehát kocsiba pattanna, hogy elhúzza a csíkot innen.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. február 20. 10:26 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

AW22. Mint valami kísérleti alany kódja. Legelsőnek ez ugrik be. Persze, akármi más is lehet. Minden esetre ezt az adatot megjegyzem magamnak, különben viszont mélyen egyetértek barátommal a távozást illetően. Ha a lény súlyosan megsérült volna, nem hagynám itt magára, azonban látom és érzem, hogy nincs komolyabb baja. Ez esetben meg minek ebbe jobban beleártani magunkat? Rég megtanultam már, hogy nem kell mindennek a végére járni mindig. Bizonyos dolgokat úgy kell hagyni, ahogy vannak. Ettől függetlenül egy bejelentést mindenképpen tehetünk majd. Lehetőleg minél hamarabb. Ezt viszont nem most fogom megvitatni az aurorral. A javaslata nyomán egyszerűen csak bólintok neki, régi fényű tekintetem viszont a szerzeten tartom.
- Megvárom, amíg elindulsz. - közlöm a férfival és olyan helyre húzódom az úton, ahol nem zavarok be neki a kitolatásnál és a tovább hajtásnál. Mehetnék már rögtön a kocsimhoz én is, azonban látom a teremtményen, hogy felfigyelt Dwayne állapotára és nem vagyok biztos benne, hogy ne használná ki. Szóval fedezem barátomat. Persze, így felmerül a jogos kérdés: ha egyszer feltételezem, hogy egy veszélyes egyeddel van dolgunk, hogy hagyhatom szabadon elmenni? Az ok egyszerű: mert még én sem tudom pontosan felmérni az erejét. Ha úgy találnám, elbírok vele, nem haboznék cselekedni. Így viszont nagy ostobaság lenne. Rá kell ezt hagyni a hatóságokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. február 20. 13:20 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Sem a "fekete", sem pedig a "vérszagú" nem tesz hirtelen és fenyegető mozdulatokat, így az ő morgása is alábbhagy egy kicsit. A tartása nem lesz lazább, továbbra is látni, mennyire pattanásig feszül minden ín a bőre alatt, de az arcát kevésbé torzítja vicsor, az orrtövénél felgyűrődött bőr kisimul - így valamivel jobban hasonlít egy emberrel. Gyanakvóan néz hol erre, hol arra, aztán tekintete Adamen állapodik meg, amikor a férfi megmozdul, hogy odébb húzódjon. Pokoli hideg van, ezt a lény is érezheti, mert látni, ahogy lúdbőrözni kezd, a fák között elsuhanó éjszakai légáramlat miatt. Közelebb ereszkedik a földhöz és megfog egy keze ügyébe eső követ, majd Adam felé hajítja. Nem egyenesen a vámpírnak, hanem elé a földre, aztán felkapja a fejét rá, mint aki figyeli, mi lesz a "fekete" reakciója erre. Némileg komikus is lehet a szituáció, hiszen hiába emlékeztet csak nyomokban emberre, mégis ő vizsgálja úgy a másikat, ahogy a kisgyerekek böködik az érdekes kisállatokat.
Ez az ismerkedési fázis azonban hamar megszakad az autófelzúgó hangjára, amire rémült csaholásszerű hanggal ugrik meg és menekül át a szalagkorlát másik felén lévő kiszögellésre, a fém fölül lesve a megmozduló kocsit és a vámpírt.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2015. március 3. 11:34 | Link

Adam Kensington és a Mesélő


Neki aztán nem kell könyörögni. Aurori pályafutása alatt számtalan életbennmaradási tippet elsajátított, ennek köszönhető, hogy nem csak sikeresen elhagyta a harmadik x-et, de közeledik a negyedikhez. De még csak nem is kell minden nap az életét kockáztatnia ahhoz, hogy józan ésszel rájöjjön, ha valami így néz ki és ilyen pofát vág, azt inkább hagyja békén a kövesút közepén, ne játsszon vadbefogót.
Bólintana, ha tudna, ám így mindössze a kezét az autó fényezésén végighúzva hátrál vissza a vezetőoldali ajtó mellé. Vonakodva bár, de kénytelen elszakítani a tekintetét a lénytől, hogy fájó, öregemberes mozdulatokkal hajoljon le, a kezével pedig kitapogassa a pálcáját az autó kereke mellett. Ezzel együtt, ahogy felegyenesedik, máris nagyobb biztonságban érzi magát, ám mégse eléggé ahhoz, hogy a saját szakállára felfedezőútra induljon a dolog közelébe.
Amilyen szerencséje van a nőkkel, ez biztos azonnal kitörné a nyakát vagy valami.
Behunyja a szemét, amíg elmormol egy könnyű varázsigét, hogy a csigolyái éles fájdalmát csillapítsa. Nem teszi el a pálcát, amíg fellélegezve megmozgatja a nyakát, az autóba visszaülve is maga mellé teszi az ülésre, elvégre sose lehet tudni. Egy szitkozódás és egy fohász groteszk keverékére gondol, amíg elfordítja az indítókulcsot és Isten tudja melyik, de használ: a Volvo, bár sértődött köhécseléssel, de indul. Elővigyázatosan tolat hátra, a hűtőrácsba akadt bokrokat és út széli növényeket maga után vonszolva, a becsapódás helyszínén pedig fénylő üvegszilánkokat és egy deformált szalagkorlát- szakaszt hagyva hátra.
Adam tud vigyázni magára - ezzel a gondolattal halad el széles ívben kikerülve a cuccot és az úton álldogáló barátját, majd hajt tovább a hegyi szerpentinen. Pár kanyar után biztos bevárja majd, de... de most jobb neki távolabb innen.
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Adam Kensington
Bogolyfalvi lakos, Staff, Alapító, Boltos


suicidally romantic scoundrel
offline
RPG hsz: 1282
Összes hsz: 8148
Írta: 2015. március 3. 12:04 | Link

Dwayne Warren és a valami
Budai-hegység
késő éjjel

Nem nézek barátom felé, épp csak akkor pillantok utána, mikor már elhajtott. Különben tekintetem végig a furcsa szerzeten tartom. Most, hogy Dwaynet már biztonságban tudom -legalábbis távol a lénytől-, alkalmam nyílik kiélvezni a helyzetet. Amit pedig élvezek benne, az nem más, mint az ismeretlen, az újdonság. Nem túl gyakori eset az ilyesmi nálam. Márpedig még azt is értékelni és becsülni szoktam, amihez már oly' sokszor volt alkalmam, hát még mit kezdek azzal, ami ennyire ritkaságszámba megy. Megélem, magamévá teszem, hagyom hatni rám, elraktározom. Szóval bár megtehetném, hogy sarkon fordulok és megyek a kocsimhoz, hisz ez az érzékelésemen, egy esetleges támadáskor tanúsított reakcióidőmön mit sem változtatna; viszont most hátrafelé kezdek lépkedni, mert addig is szemlélhetem az groteszk egyedet. Ahogy elérek az autómhoz, vetek még a különös teremtményre egy pillantást, majd bevetem magam a Jaguárba és egyszerűen elhajtok. A tükörben még vissza-vissza nézek a valamire, míg el nem tűnik a szemem elől.
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. március 3. 14:24 | Link

Dwayne, Adam
Budai-hegység

Ha lenne szőre, akkor biztosan borzolná, így azonban csak természetellenes szögben púpozza a hátát, inkább egy kutya acsarkodó mozdulatára hajazva, mintsem a macskák lusta nyújtózkodására. Emberi anatómia szerint a csípőnek nem kéne tudnia ilyen ívet leírnia – a vékony bőr alól felsejlenek halványan a bordák vonalai, az erek kéksége… Olyan mű az egész, irracionális, szürreális látvány, mint az a tengernyi szobor Madame Tussaud panoptikumában.

Először a vérszagú száll vissza az autóba, látott már ilyet korábban az ablakból egyszer-egyszer. Aztán a másik lény. Furcsa a szaga, felkorbácsolja az indulatait, de nem támadhat. Miért?

Ahogy a másik motor is felzúg, majd elindul, leül a hideg földre és megpihen, lassan kifújja a levegőt, de tekintete követi a hátul haladó járművet. Adamet a visszapillantó tükörbe nézve az a baljós érzés fogja el, hogy azon keresztül a lány pontosan a szemébe néz, még ilyen távolról is.

Végül eltűnnek a szeme elől. Az autók zúgó hangja is elhalkul, ő pedig magára marad az erdő csendjével, a sötéttel és az ázott avar és nedves, fonnyadt levelek szúrós szagával. Két lábra áll, próbálgatva, hogy sikerül-e még, halkan roppannak belül a csontjai, ahogy összecsúsznak, rendeződnek. Megmozgatja a lábujjait, ránehezedik a lábára, igaz meginog egy pillanatra, mielőtt megtalálná ezt a merőben másfajta egyensúlyt. Jó, hogy nem kellett megállnia harcolni, nincs annyi ideje.

- Ez meleg volt.

Azzal beveti magát a sűrűbe, folytatva fékevesztett rohanását.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek