Budapest

Koszos képű
'13.05.25

Gergőével ellentétben, az én napom remekül alakult. Későn keltem, szerencsére Chris hagyott aludni, aztán lenéztünk a régiség boltba, majd készülődés. Mostanában egy kicsivel sűrűbbek a napok, mint eddig. De legalább nem unalmas. Ma délután is vengédeket fogadtunk, ugyanis mindenki szeretne bemutatkozni az új polgármesternek, ezeket a tiszteletköröket pedig le kell futni. Mindenhez jó képet vágok, örülök, hogy Nathaniel talált valamit, amit szívesen csinál. Amíg a férfiak a politikáról beszéltek, addig én könnyedebb témát vettem fel a női szakasznak. Az középkorú hölgy teljesen el volt ragadtatva a kis családunktól. Csodálkoztak rajta, hogy ilyen fiatalon ennyire jól megy nekünk minden. Hiszen itt vagyunk egymásnak, látszik rajtunk, hogy nem vagyunk begyepesedettek a kapcsolatunk terén, megházasodtunk, gyerekünk van, és gyönyörű otthonunk. Mindezek mellett pedig itt van még a hivatás is. Nos igen, tökéletes feleségnek lenni nem könnyű, de nem is nehéz, időbe telt amíg megtaláltuk az egyensúlyt, voltak hullám völgyek, de ennek most már vége, egyenesbe jöttünk. Ha előtt néhány perccel léptek ki az ajtón, nekem pedig eszembe jutott, hogy más dolgom is van mára, mint a bájolgás. Gyorsan felrohantam a hálószobába, kibontottam a hajamat, felvettem valami kényelmesebbet, majd kiosztva mindenkinek egy puszit, behopponáltam. Nem féltem egyedül hagyni a két srácot, hiszen imádták egymást, és tökéletesen megbíztam Nateben, hiszen ő az apja és nagyon jól csinálja.
Amint megérkeztem, körülpillantottam, majd kényelmes tempóban elindultam a betontömb felé, ahol a tábort sejtettem, ugyanis mára kivéletes feladatot kaptam. El kellett hoznom a rosszaságot, mert Janey a babával volt elfoglalva, Vincent pedig, nos...nem is nagyon akartam belegondolni abba mi lesz velük. Mikor megláttam Gergőt megszaporáztam a lépteimet és odaérve hozzá végigpillantottam rajta és elnevettem magamat...bármennyire is kellemetlen.
  - Hát te meg hogy nézel ki? Tiszta sár a képed..
Lehajoltam, kerestem egy olyan pontot az arcán, ahol a lekevésbé koszos, nyomtam egy puszit az arcára és összeborzoltam a haját. Durcásan, nagyfiúnak tettetve magát, koszosan is aranyos volt.
  - Bocsáss meg, nem akartalak kinevetni, de akkor is röhejes vagy. Milyen volt a kiképzés?
Beletúrtam a táskámba, előkaptam egy üveg vizet és a kis béka kezébe nyomtam, hátha szomjas.

öltözet

Koszos képű
'13.05.25

Gergőével ellentétben, az én napom remekül alakult. Későn keltem, szerencsére Chris hagyott aludni, aztán lenéztünk a régiség boltba, majd készülődés. Mostanában egy kicsivel sűrűbbek a napok, mint eddig. De legalább nem unalmas. Ma délután is vengédeket fogadtunk, ugyanis mindenki szeretne bemutatkozni az új polgármesternek, ezeket a tiszteletköröket pedig le kell futni. Mindenhez jó képet vágok, örülök, hogy Nathaniel talált valamit, amit szívesen csinál. Amíg a férfiak a politikáról beszéltek, addig én könnyedebb témát vettem fel a női szakasznak. Az középkorú hölgy teljesen el volt ragadtatva a kis családunktól. Csodálkoztak rajta, hogy ilyen fiatalon ennyire jól megy nekünk minden. Hiszen itt vagyunk egymásnak, látszik rajtunk, hogy nem vagyunk begyepesedettek a kapcsolatunk terén, megházasodtunk, gyerekünk van, és gyönyörű otthonunk. Mindezek mellett pedig itt van még a hivatás is. Nos igen, tökéletes feleségnek lenni nem könnyű, de nem is nehéz, időbe telt amíg megtaláltuk az egyensúlyt, voltak hullám völgyek, de ennek most már vége, egyenesbe jöttünk. Ha előtt néhány perccel léptek ki az ajtón, nekem pedig eszembe jutott, hogy más dolgom is van mára, mint a bájolgás. Gyorsan felrohantam a hálószobába, kibontottam a hajamat, felvettem valami kényelmesebbet, majd kiosztva mindenkinek egy puszit, behopponáltam. Nem féltem egyedül hagyni a két srácot, hiszen imádták egymást, és tökéletesen megbíztam Nateben, hiszen ő az apja és nagyon jól csinálja.
Amint megérkeztem, körülpillantottam, majd kényelmes tempóban elindultam a betontömb felé, ahol a tábort sejtettem, ugyanis mára kivéletes feladatot kaptam. El kellett hoznom a rosszaságot, mert Janey a babával volt elfoglalva, Vincent pedig, nos...nem is nagyon akartam belegondolni abba mi lesz velük. Mikor megláttam Gergőt megszaporáztam a lépteimet és odaérve hozzá végigpillantottam rajta és elnevettem magamat...bármennyire is kellemetlen.
  - Hát te meg hogy nézel ki? Tiszta sár a képed..
Lehajoltam, kerestem egy olyan pontot az arcán, ahol a lekevésbé koszos, nyomtam egy puszit az arcára és összeborzoltam a haját. Durcásan, nagyfiúnak tettetve magát, koszosan is aranyos volt.
  - Bocsáss meg, nem akartalak kinevetni, de akkor is röhejes vagy. Milyen volt a kiképzés?
Beletúrtam a táskámba, előkaptam egy üveg vizet és a kis béka kezébe nyomtam, hátha szomjas.

öltözet

Nicol néni

Ide_többé_nem_fogok_visszajönni. Ezt már eldöntöttem. Valahogy változtatnom kell a viselkedésemen és elhitetni Janey-vel, hogy ugyanaz a Gergő vagyok, aki kis cuki és nem csinál semmi rosszat. Mondjuk ezek után elég nehéz lesz ezt elérni. Janey pedig nem hülye, észreveszi, ha átvágom, úgyhogy ennyi. Nincs is kedvem "visszaváltozni" azzá, aki voltam. Jobb ez az új Gergő, szerintem mindenkinek jobban tetszik. Kivételt képeznek persze a tanárok és a szüleim, de ők nem is számítanak annyira... Már azon is gondolkodtam, hogy mi lenne, ha eltanácsolnának a suliból? Igazából nem tudom. Lehet Janeyék kitennének, vagy megkérnék az igazgatót, hogy fogadjon vissza. Tudja a halál, de ha így folytatom, akkor lehet ez be fog következni. Na, az azért tényleg durva lenne.
Alig vártam, hogy végre vége legyen ennek a napnak. A tábornok, - vagy mi - nagyon ijesztő és nagyon hangosan tud ordítani. Úgy érzem teljesen megsüketültem. Az egész testem szutykos, mert ma kb. csak a sárban másztunk, meg mindenféle megerőltető feladatot csináltunk. Bah, teljesen kész vagyok. Haza akarok menniiiii!! Vagyis a suliba, ott ezerszer jobb, mint otthon.
Amikor vége van fáradtan kikullogok és nekidőlök a falnak. Istenem! Meddig kell még idejárnom? Nem fogom ezt bírni. De Janeyék előtt azt kell mutatnom, hogy még mindig mekkora vagány vagyok, nem szabad, hogy elérjék azt, amit akarnak. Most nekem kell győznöm. Milyen nagy szerencse, hogy most Nicol jön értem, így nem kell látnia Janey-nek a fáradt és koszos fejem. Anyám barátnőjét tényleg nagyon szeretem, ő tuti nem tenné ezt velem.
Nem kellett sokat várnom a szőke nőre, hamar megjött. Mikor közelebb ért hozzám nevetni kezdett. Megforgattam a szemeimet, majd én is elmosolyodtam. Tényleg viccesen festhetek.
 - Ez igazán kedves. - nyújtom ki a nyelvem. - Óó... csodás. - hangomban érződött az irónia. - Soha többé nem akarok ide visszajönni. Te ezt megtennéd a gyerekeddel? - kérdezem, miközben elveszem a vizet.

Koszos képű
'13.05.25

Továbbra is vigyorogva nézek rá, igyekszem visszafojtani a nevetést. Hol a kezemmel takarom el a számat, hol pedig köhögésnek álcázok egy-két feltörni készüli kacagást. Nem tehetek róla, annyira aranyos, ahogy koszosan, fáradtan, durcás képpel néz fel rám, és nagy kegyesen el is veszi a felkínált vizet.
-  Nem, én nem tenném meg. Fenyítési eszköznek ott van Nathaniel. Hidd el nekem, inkább idejönnél, mint szembenéznél a haragjával.
Ezzel persze nem arra akarok célozni, hogy Janeyék nem nevelik rendesen Gergőt, hiszen ők mindent megtesznek, talán pont ez a baj. A kis srác olyan szinten el van szállva magától az utóbbi időben, hogy rá sem lehet ismerni. Ő persze ezt nagy élménynek éli meg, úgy érzi, örökké ilyen akar lenni. Tudom, mert én is így éreztem, amikor megváltoztam és kislányból bajkeverő lettem.
-  Ettől nem fogsz megváltozni, igaz?
Felvonom a szemöldökömet, majd lassan elindulok, abban reménykedve, hogy követ engem. Természetesen nem sietünk sehová, szívesen meghallgatom, ha nekem akar nyavalyogni, de nem szeretek egy helyen toporogni.
-  Hallottam, hogy voltál bent Natenél is.
Egy újabb mosoly tűnik fel az arcomon, miközben a zsebembe süllyesztem a kezemet és visszanézek rá. Túl gyorsan fel akar nőni. El sem tudja képzelni, mennyire jó érzés gyereknek lenni, de ő ezt el akarja tekerni. Nagynak tetteti magát, úgy érzi mintha lemaradna valamiről, vagy legalábbis azt hiszem, valami ilyesmit érez. Persze, ne lehetek benne biztos, remélem, hogy tévedek.
-  Amit csinálsz, az nem feltétlenül rossz...de nem így kellene intézned a dolgaidat, ezzel csak azt bizonyítod be, hogy még fiatal vagy és gyerekes. Szóval legyél inkább gyerek.
Nem én vagyok az anyja, nem az én dolgom rendben rakni, de szeretném megkönnyíteni Janey dolgát, hacsak egy kicsit is. Ki tudja, mi lesz ebből, valószínű, hogy egyik fülén be, a másikon ki, de azért megpróbáltam.

Nicol néni

Szerencsére nem kell sokat várnom Nicolra, megérkezik pár perc alatt. Örülök, hogy ilyen pontos és azért is boldog vagyok, hogy nem Janey jött értem. Feltesz pár kérdést, amire én normálisan válaszolok. Minek legyek bunkó Nicollal? Elég ha a suliban úgy viselkedem, mint egy rellonos és el, ha csak otthon nagy a pofám. Janey barátnőjével normális leszek. Persze azért az elején durcásan lesek rá, megmutatom neki, hogy ki itt a vagány gyerek, de aztán szépen lassan átváltok a mosolygós énemre. Elfogadom tőle a vizet és inni kezdek. Óh, de jó!
 - Nate bácsi nem lehet olyan rossz... - mondom kicsit elbizonytalanodva, miközben a kupakot rácsavarom az üvegre. Nem ismerem annyira Nate bácsi, hogy tudjam mennyire kemény. Bár eddig velem nagyon kedves volt. Visszaadom Nicolnak a vizet és megvárom, hogy letöröljön egy kis sarat az arcomról. El nem tudom képzelni, hogy nézhetek ki. Nem szabadna ilyen külsővel járkálnom az utcán, elvégre én vagyok Leroy Lasch Gergely, a falu bikája. Akit a szülei szobafogságra és katonai táborba ítéltek, de ez csak mellékes, ettől még nagy vagyok, vagány vagyok, sexy vagyok. Igen, ez így van, azt hiszem.
 - A katonai tábortól? Óh, te belelátsz a fejembe. - egy kicsit gúnyosan mondom. - Most komolyan... eljárok ide, normálisan fogok viselkedni, igazi angyal leszek. Ám amint lazul a póráz ugyanúgy fogok viselkedni, pár héttel ezelőtt. - mondom komolyan Nicolnak. Ez tényleg így lesz. Ha Jane azt hiszi, hogy visszakapja a régi kis Gergőjét, akkor nagyot téved. Már nem vagyok az a szerencsétlen kisfiú. - De erről nem szólsz Janey-nek. Bár... az anyám nem hülye, észreveszi ő, hogy megint csak átverem. - megforgatom a szemeimet. Elindulunk és miközben megyünk próbálom a többi sárfoltot is letakarítani az arcomról. Így nem láthat majd meg Janey, ő is biztosan nevetne. Bár már szeretnék otthon lenni és aludni, nagyon fáradt vagyok. Utoljára nyolc évesen voltam ilyen kimerült, akkor szilveszter volt és fennmaradtam hajnali egyig. Utána aludtam vagy tízig. Ugyanúgy zsebre dugom a kezem, ahogy Nicol.
 - Nem vagyok gyerekes. - mondom mérgesen. Még hogy én gyerekes? Ugyan már... - Mikor érünk már oda? - kérdezem türelmetlenül.