[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532755#post532755][b]Catherine Shayleen Black - 2015.10.20. 12:52[/b][/url]

Nem akar enni. Olyannyira nem akar enni, hogy fogalma sincs, miért egyezett bele abba, hogy Aidennel kajálni menjenek. Villáját néha beletúrja az előtte lévő ételbe, kicsit osztogatja, de egyetlen falatot se nagyon emel a szájához. Végre közeledik a cél, hamarosan szép vékony lesz, nem hagyhatja mindezt veszni. Elküzdötte magát 32,57 kilóig, nem teheti tönkre a munkáját. Zójának hazudott mindenről, Gergőnek mit sem említett, ahogyan a rellonos sem tud semmit. A szobatársai sem látják a változást, nem mutatja meg. Felesleges lenne vitatkozniuk olyasmiről, amit nem értenek. Ami egyéb állapotát illeti, nincs jól. Az utóbbi időben borzalmasan fáradt, a haja még fénytelenebb, mint volt, arca beesettebb, de ami a legaggasztóbb, a szervezete egyre nehezebben látja el alapfunkcióit. Az, hogy vérzése nincs, az általános jelenség, azonban az állandó szédülés nem jelent semmi jót. Folyton csak aludna, képtelen koncentrálni és néha rájön a kényszer, hogy ennie kell. Ekkor érkezik el a pillanat, hogy elborult agyát vízzel csillapítja. Megiszik négy-öt pohárral és egy időre megnyugszik mindene, nem követeli a bejuttatandó táplálékot. Hogy mit fogyaszt nap, mint nap? Tulajdonképpen semmit. Ha úgy ítéli meg, egy kefír és egy alma, esetleg pár salátalevél, de ez csak a legjobb napokra igaz. Máskülönben maximum az alma gurul le, de húsra gondolni sem bír. Furcsa, hogy onnan, ahol járt, idáig jutott, hiszen megindult a gyógyulás felé: mindennek a fordulópontja a végzős bál volt. Kövérnek találta magát és rájött, hibát követett el. Bár a lelkiismerete nem hagyta nyugodni, a bűntudat, amit azért érzett, mert olyan sokat evett, nem akart csillapodni, így most bünteti magát. Ha minden sikerül, télre olyan könnyűvé válik, hogy a hóban nem hagy majd lábnyomot. De ezt senkinek sem mondja, titok.
- Szerintem mehetnénk valamerre – lerakja evőeszközét és tulajdonképpen érintetlen tányérját eltolja magától. Képtelen ránézni, hasa tiltakozásképp megmoccan, de nem hangosan. Nem engedheti, hogy egy állatias ösztönnek engedve teletömje magát. Istenem, menjenek már!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=533220#post533220][b]Szentmihályi Alfonz - 2015.10.22. 12:37[/b][/url]

Sem az ország, sem a környék, sem az emberek nem változtak számottevően azon idő alatt, amíg Angliában tartózkodott, ezért könnyű számára visszazökkenni az itteni életbe. Egy kicsit lassabban éli a hétköznapokat, mint odaát, de ugyanúgy élvezve minden egyes percet. Azt azért kicsit nehezen viseli, hogy a faluban nem igazán jut komoly feladat nekik, ennyi erővel közös pasziánszozással is elüthetnék az időt. Mármint hát persze felelősségteljes munka az övék, de a faluban éppen pang a bűnözés.
Éppen ezért mindig örül, ha "Pesttől" kap feladatot. Bár néha úgy érzi, ezek nem is igazi munkák. Mintha csak a tudását akarnák felmérni. Persze lehet téved, hiszen neki csak kis részek jutnak ki egy-egy ügyből: követés, megfigyelés. Néhány beszélgetésfoszlány, egy-egy ember napirendje... Ezekből nem áll össze miről is lehet szó. Mintha a puzzleből egyetlen darab lenne a kezedben, és abból akarnád kitalálni, mit is ábrázolhat a kép.
Alfonz éppen egy ilyen követős feladat miatt tartózkodik a fővárosban. Kapott néhány adatot, azok alapján be is tájolta a szőke nőt, és pár órája már a nyomában van. Láthatta egy kislánnyal - valószínűleg a sajátjával, elvégre az emberek ritkán sétálgatnak mások gyerekeivel a szabadnapjukon, bár ezt sem lehet kizárni, lehet más lányrokon is -, vásárolni, étteremben étkezni. És egy ideje már egy könyvesboltban tartózkodik. Olyan sokáig van benn, hogy Alfonz végül úgy dönt, bemegy ő is. Éppen lépne be, mikor nyílik az ajtó, és ő kis híján ütközik a nővel, akit követnie kellene...  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536002#post536002][b]Az Ördög - 2015.10.28. 15:37[/b][/url]

Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=536999#post536999][b]Mesélő - 2015.10.30. 12:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=537048#post537048][b]Tanja Gitta Polter - 2015.10.30. 15:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=538360#post538360][b]Merkovszky Ádám - 2015.11.02. 15:00[/b][/url]

A vonatról leszállva gyorsan átszámolja a diákok létszámát, megkéri őket, hogy fejlődjenek fel kettes oszlopba, aztán kollégái segítségével vezetni kezdi a tanulókat a hopp-állomáshoz. Gyakran hátranézegetve, a piros lámpáknál mindig bevárva a teljes sort, haladnak nem túl gyorsan, de legalább biztosan.
Attila és Kiva segítsége hatalmasnak tűnik most a szemében. Egyedül biztosan nem tudná ennyire könnyen irányítani az egész csoportot, és előfordulhatna, hogy valaki elveszik, vagy lemarad a tömegben. A fővárosban sétálni egészen más, mint amihez a kastélyban vagy a faluban hozzászokhattak, itt tényleg rengeteg ember van, és mindenki időben oda szeretne érni, bárhová is megy. Vagy legalábbis szeretné fenntartani ennek látszatát, éppen ezért nem ritka a lökdösődés, tolakodás, türelmetlenség. Ez utóbbi az autósok és a gyalogok részéről is érezhető.
Ádám reméli, hogy minden diák látott azért már életében mugli várost, és nem most áll le nézelődni egy érdekes kirakatnál, vagy egy különösen furcsa mugli ketyerénél.
Végül csak sikerül megérkezniük a hopp-állomásra, ami inkább hasonlít egy okmányirodához első ránézésre. Belülről is hivatalnak néz ki, elvégre annak van álcázva, mivel azonban sehova nincs kiírva, hogy ez végül is micsoda, nem kell tartani a muglik betévedésétől. Aki meg mégis ilyesmire vetemedik, az fennakad a biztonsági őrökön.
Ádám odalép az egyikükhöz, bemutatja neki az iratait, és már mehetnek is tovább. A legtöbb hopp-állomás úgy néz ki, mint egy buszállomás, csak éppen a buszbeállók helyén kandallók láthatók. A fővárosi állomás azonban kicsit más, bár itt is egy nagy csarnokkal kezdődik minden, de csupán a jegyvétel zajlik itt, és az információs pultokat, valamint a tájékoztató táblákat találhatjuk a teremben.
Amíg Ádám "jegyeket" vesz - kis zacskónyi hopp-port mindenkinek az oda és a vissza útra -, van ideje mindenkinek kinézelődni magát. A tájékoztató táblák mutatják, hogy melyik emeletről melyik kontinensre lehet lehet eljutni. Az épület szárnyai égtájak szerint vannak felosztva, és minden ajtó mögött másik ország hopp-állomásaival összekötött kandallók találhatók.
Amint megvan a por, Ádám kiosztja mindenkinek a kis barna zacskókat, aztán elindulnak fel a negyedik emeletre, majd ott végigmennek néhány folyosón, és végül megérkeznek a 784-es számú ajtóhoz. Bent csak három kandalló áll, egyébként teljesen üres a szoba. Felettük az ODA, a VISSZA és a VÉSZHELYZETBEN felirat áll.
- Remélem, mindenki utazott már hopp-porral. Aki nem, az jöjjön ide, elmagyarázom, mit kell tenni! Aki tudja, az már indulhat is. Az ODA feliratú kandallót vegyétek igénybe, kérlek! Úti célunk Kremisa. Amint odaértetek, maradjatok ott, ne kószáljatok el semerre! Attila, kérlek, menj előre! - kéri a kollégát, aztán visszafordul a diákokhoz.

/Álmodói tudnivalók: november 4-én (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm Mangrowe-erdővel, onnan fogjuk folytatni, illetve kezdeni a kirándulás lényegi részét. Most ide leírhatjátok a vonatút maradékát (végét), a sétát az állomásról a hopp-állomásig, és magát a hopp-állomáson történteket. Persze nem kötelező az egészet belesűríteni egy hsz-be, és még csak az sem, hogy az út minden részletéről írjatok.
Nem kötelező írni minden helyszínhez sem, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Szóval, aki eddig nem írt, annak itt van az utolsó lehetősége, hogy még az úton írjon.
Lehet kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=538783#post538783][b]A Lidércnyomás Lánya - 2015.11.03. 12:14[/b][/url]

A reptérről siet, Budapest utcáin. Nem is mondhatni, hogy siet, sőt kényelmes tempóban halad, csak a kissrác köröz körülötte. De mivel lehetne lekötni a figyelmét, ha most mentek el a szülei valami nyaralásra, ahova őt nem tudták vinni. Egy hétig nem lesznek itthon, abból a hétvégét Gwennél tölti, utána meg jönnek, érte Shay szülei. Még nem volt ennyi időt külön a szüleitől, de bizonygatta nekik, hogy Ő már nagyfiú és nem fog sírni. Ezen a szőke csak mosolygott és bevállalta vele ezt a két és fél napot. Vigyázott már a kölyökre, mindig találnak valami programot, amit mind a ketten szeretnek és most, hogy Alíz a szőkéhez költözött, őt is bevonhatják. Talán az volt az egyetlen kifogás a vigyázás ellen, hogy Gwen konyhájában (és szobájában) rengeteg az édesség, amit a kisfiú könnyű szerrel megszerezhet. De a lány ígérgette, hogy elteszi őket, meg keveset fog adni neki, mert szeretne pár napot eltölteni keresztfiával.
Tehát a kisfiúval kézen fogva sétál Pest utcáin.
- Gwen, Gwen menjünk a játékboltba - kiabálja a kisfiú, a lány kezét huzigálva. Sejtette, hogy amint a szülők elmennek, megmutatja a foga fehérjét a dolgokkal kapcsolatban. Pedig, ha tudná, hogy Gwen egy plüssel várja otthon, amit Ferdinánd nagyon szeretne.
- Mehetünk, és írunk fel dolgokat a karácsonyi listádra - bár az hosszú lesz.
Annyira szereti a játékokat, mint Ő a könyveket, de melyik gyerek ne lenne így? A játékok a gyerekkor elengedhetetlen részei.
Ferdinánd elengedi a kezét, Gwen pedig nem tudja mi ennek az oka. Előre figyelt és nem nézett se jobbra, se balra, így nem vehette észre a játszóteret, ahova a fiú siet. Ő nem igyekszik annyira, szem előtt van, és nem tud a lánynál gyorsabban futni. A fiúcskát figyelve megy neki az egyik járókelőnek.
- Bocs! - kér elnézést, mielőtt felnézne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=540894#post540894][b]Adrian Ivanorovics Black - 2015.11.09. 12:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=543388#post543388][b]Seth Gareth Selwyn - 2015.11.14. 23:22[/b][/url]

Ha észlelt is valamit Ricsi tétovázásából és szándékaiból, nem igazán tudott reagálni rá. Valóban nem szívesen időzött emberek közt, bár a kabát egész egyszerűen eszébe sem jutott - a fáradtság hol fázóssá, hol tompává tette, így nem melegedett túl. Olyan érzése volt, mintha valamit elfelejtett volna, valami fontosat, de a gondolatai túlságosan a menhely és az örökbe fogadni vágyott állat körül összpontosultak. Amikor a fiú végül megállt előtte, azt sem tudta volna megmondani, mennyi idő is telt el, de végül is, nem számított, úgyhogy hanyagolta a kérdést. Egyszerűen követte Ricsit a bolt elé és az általa adott cím és koordináták alapján betájolta magát nagyjából. Amikor a pálcájáért nyúlt, hogy dehoppanálhassanak, csak akkor esett le, miről is feledkezett meg, de úgy döntött, jobb, ha előbb áthelyeződnek a céljukhoz és csak utána pótolja a mulasztását. Minden koncentrációjára szüksége lesz, bár az utóbbi másfél évben, mióta hoppanálhatott, elérte, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ért pontosan célba, most még ez is kihívást jelentett, de nem lehetetlent.
Hal pukkanással tűntek fel egy hoppanálásra kijelölt ponton - Pest-szerte voltak ilyenek, hogy a viszonylag nagy városban megkönnyítsék a közlekedést és Seth jól ismerte a nagyobbik részüket. Egy kicsit sétálniuk kell a menhelyig, de az a pár perc talán jót is tesz. Mindenesetre, ahogy elengedi Ricsi a karját, a mindig övén függő szütyő felé nyúl, hogy rövid kotorászás után előhalássza belőle azt a kis füzetet, aminek fedelét csillagképek díszítették, valamint a hozzá tartozó lapos bőrtokot, ami egy asztrolábiumot rejtett.*
- Sajnálom, lekéstem a születésnapodat és be sem csomagoltam, de remélem, tetszik.-*A legelső beszélgetésükből maradt meg neki, hogy Ricsi valamiféle égbolt-modellt szeretett volna, amit még mindig nem tudott megalkotni neki, de amikor elkezdett az után kutatni, hogyan is kellene kinéznie a dolognak, belebotlott ebbe a muglik által kevéssé használt, de roppant praktikus és szép műszerbe. Nem, nem ő csinálta, csak kissé kényelmesebbé és ellenállóbbá tette néhány bűbájjal - a tokban feleakkora helyet foglalt, mint ha kivették belőle, törésgátlóval és világító rovátkákkal látta el, de ennyiben ki is merült az extrák sora.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545155#post545155][b]Aiden Ward - 2015.11.19. 17:48[/b][/url]

Két ujjal masszírozom a másnaposságtól lüktető, épp széthasadni készülő halántékomat, ahogy rutinos léptekkel masírozok a pult mögött ülő nővérhez. Rekedtes hangon kérdezek rá, hogy a már nem először látogatott lányt áthelyezték- e esetleg máshová, és a nemleges választ hallva, a kelleténél mogorvábban utasítom el a fiatal hölgy segítségét. Magamtól is odatalálok. Többször jártam már meg a Shayleen szobájához vezető utat, mint szerettem volna, és ki tudja, meddig fog még tartani, míg elérik a célként kitűzött állapotot. Nem sokat árulnak el arról, hogyan haladnak, hiszen nem vagyok közvetlen hozzátartozó. Elintéznek annyival, hogy stabil az állapota, esetleg közlik, hogy evett pár falatot a folyamatosan beléöntött tápanyagok mellett. És minden alkalommal hatalmas kő esik le a szívemről, még annak ellenére is, hogy kifejezetten bosszantónak találom a kikerült kérdéseket, hogy nem tudnak egyenes választ adni.
Hogy miért? Nos, Shay mostanában nem túlzottan beszédes. Hogy teljesen pontos legyek, egyetlen szót sem szólt hozzám a látogatásaim alkalmával. Rendkívül idegőrlő, hogy ilyen szinten ignorál, de nem adom fel, és azt sem hagyom, hogy ő maga megtehesse. A baleset után egy kis ideig vártam. Kifogásokat gyártottam folyamatosan: nem akarom zavarni a pihenésben; biztosan van más, akinek jobban örül; hiszen gyűlöl! Végül megelégeltem az indokolatlan tépelődést, és azon kaptam magam, hogy kórházi szoba ajtaja előtt állok. Ahol most is. Óvatosan nyomom le a kilincset, és igyekszem minél halkabban bejutni, hogy ne ébresszem fel, ha esetleg alszik.
- Szia Shay. Hogy vagy? – csak miután látom, hogy kitartóan bámulja a plafont, egy torokköszörülés után kérdezek. Hülyeséget, nyilvánvalóan, de ötletem sincs, mi mással nyithatnék. Letelepszek a látogatóknak fenntartott ágy melletti székre. – Hoztam pár könyvet, biztos unalmas itt, bár azt nemt’om, eltaláltam- e az ízlésed.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545511#post545511][b]Neviczky Eszter - 2015.11.20. 16:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=545857#post545857][b]Péter Fanni - 2015.11.21. 20:13[/b][/url]

Apu szerdaeste küldött nekem egy baglyot, nem írt benne túl sok mindent, a lényege az volt, hogy menjek haza, mert fontos dologról akar majd velem beszélni. Örültem, hisz újra láthattam a világ legjobb emberét, viszont halványlila egyszarvú pukim sem volt arról, hogy vajon mi a fenéről akar velem dumálni. Őrültebbnél őrültebb ötletek fordultak meg a fejemben. Attól tartottam, hogy elköltözik külföldre, engem meg visszaküld anyámékhoz. Egészen péntek délutánig ehhez hasonló agymenéseken kattogtam egyfolytában, míg végül a vonatról leszállva megpillantottam s a nyakába ugrottam Himéstől, mindenestül. Még aznap este elmondta otthon, hogy megismerkedett egy nővel, aki nagy eséllyel a nevelőanyám is lehet, ha hozzáköltözik a jövő héten és el is veszi majd. Természetesen kiakadtam. Több okból is, egy: Nem szólt a nőről. Kettő: Mi az, hogy egy senkiházi boszorkány el akarja venni az apámat tőlem? Még mit nem! S ehhez hasonló gondolatok úsztak keresztül az agyamon. Nem találtam szavakat. Kívül-belül tomboltam, felháborodtam. Ebből a beszélgetésből pedig egy naaagy veszekedés kerekedett ki, de megegyeztünk. Nagyjából.
Ottmaradtam a hétvégére, de vasárnapdélután indulnom kellett vissza, Bogolyfalvára. Bakancsomba belebújtam, Himére ráerőszakoltam a hámját és a pórázát is a nyakörvéhez csatlakoztattam, s végül megvártuk aput, aki a bőröndömet hozta. Elindultunk vissza a pályaudvarra. Útközben megéheztem, kellett nekem kihagyni az ebédet... Így egy büfés standnál megálltunk valahol Pest szívében. Amíg fater kaját szerzett én elkóboroltam a kutyám társaságában a muglik világában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=546532#post546532][b]Kolf Krisztián - 2015.11.24. 15:13[/b][/url]

Egy pesti kávézóban ülve vár egy lányra. Kívülről nézve egy átlagos randinak, átlagos párnak tűnhetnek. De Krisz és Alíz nincsenek együtt, soha nem is voltak, lévén a fiú a lány legjobb barátnőjével járt. Az, hogy most mégis Alízzal találkozik és nem Gwennel, csak annyit jelent, hogy vele könnyebben kommunikál, mint a szőkével.
Alíz mindent megtett, hogy együtt tartsa őket, és Krisz szeretné megköszönni neki, hogy ott volt. Nem azt, hogy Miko szavaival élve, beleszólt a dolgaikba, hanem azt, hogy támasza volt mindkettőjüknek. Nem lehetett könnyű a lánynak, és Krisz így utólag emeli is a kalapját előtte.
Mivel le akarja zárni maga mögött a múltat, és el akar szakadni a varázsvilágtól majdnem teljesen, szeretne elbúcsúzni a vöröstől. Még ajándékot is hozott, bár nagyon nem jellemző rá a figyelmesség. De talán ezzel azt akarja megmutatni a lánynak, sikerült végre a saját lábára állnia, és nem kell aggódnia, minden rendben lesz. Alíz túlságosan is kedves, és valahogy "szeret" aggódni. Krisz nem szeretné, ha miatta lennének a lánynak álmatlan éjszakái, bár valahol mélyen nem érzi úgy, hogy ennyire fontos lenne neki.
Mikor a lány végre belép az ajtón, int neki, hogy észrevegye őt, majd feláll, mikor Alíz odaér az asztala mellé. Nem tudja, mit kellene tennie - megölelje, ne ölelje -, így hát esetlenül integet neki, és köszön.
- Szia! Rég láttalak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547004#post547004][b]Almásy Léna - 2015.11.25. 17:48[/b][/url]

Volt egy pillanat, amikor elhitte, Nándor bizony végig fogja rókázni az utcát, amint rövidre szabott utazásuk véget ér. Mélyet szippantott a nagyvárosok jellegzetes aromájú levegőjéből, barnáit pedig a férfire szegezte. Nagy örömére a korábban feltételezett rosszullétnek nyomát sem vélte felfedezni főnöke arcán, így megindultak a kijelölt célpont felé. Cseppet sem volt benne biztos, hogy jó ötlet az egész, hisz' nyilván a Révay család sarja nem ilyesfaja gyorséttermi - ám minden tekintetben finom - hulladékhoz van hozzászokva. Mint ahogyan ő maga sem. Ritkán akad olyan alkalom, amikor a saját készítésű vacsoráját helyettesíti holmi sajtburgerekkel és tisztességes, földből elővakart krumplit sosem látott sült burgonyával, ám ezen alkalmakkor valami oknál fogva mindig jóllakott óvodásként tér haza.
Még egy utolsó sarok, ami egy forgalmasabb utcára vezet...
 - Nem vagyok benne biztos, hogy tetszeni fog... - ezzel belépett a sivár utcából tökéletesen kiemelt, éhes emberekkel jól megtömött étterem ajtaján - ...de azért próbáljuk meg.
Nem bizonyult túl egyszerű feladatnak a hároméves visítozó gyerekek és azok ordibáló szülei közti manőverezés, de rövidke harc és vagy ezernyi, arcába szemtelenül toluló McDonald's embléma után végre elfoglalhatták helyüket a kasszához vezető legkisebb sor végén. A gyors kiszolgálásnak köszönhetően nem sokkal később már a nyúzott ábrázatú pénztáros előtt álltak.
 - Én két sajtburgert szeretnék és fél liter kólát. Az úrnak pedig...? - félve pillantott annak arcára. Nos, maximum kap még egy hónap próbaidőt, amiért megpróbálta megmérgezni ilyen mugli badarságokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=547818#post547818][b]Szépvölgyi Richárd - 2015.11.28. 22:39[/b][/url]

Elég sok dolog történt velem az utóbbi időben, ezek a dolgok pedig átformálták egy kicsit a világlátásom, és talán engem magamat is. Szünetel a párkapcsolatom, elkezdtem szívterápiára járni, amit egy aeromágus gyógyító tart nekem. Emellett párhuzamosan edzeni kezdtem, rengeteget tanulok, olyan dolgokat, amik érdekelnek. Elkezdtem beleásni magam a pszichológiába, és mellette, ha van időm, szépirodalmat is olvasok. Ezek a dolgok minden energiámat lekötik, és emellett még ott van a testvérem és Iszet is. Teljesen le vagyok kötve.
És mégis - Pesten jártam épp a hóesésben, mert most lett vége a terápiának. Én pedig lépkedtem a vékony hórétegen, mely ropogott a talpam alatt, s a temető felé tartottam. Mert el akartam menni édesanyám sírjához. Igen, most először. Az emberek többsége biztosan nem értené, hogy egy árva gyerek miért tizenhat évesen látogat el először az édesanyja sírjához... de eddig nem volt elég erőm ahhoz, hogy szembenézzek a dologgal. Nem a ténnyel, hogy anya meghalt - csak azzal, hogy lássam a követ, ami elfedi őt.
A sírok között lépkedve eszméltem fel csak igazán. Leheletem látszódott a hidegben, ahogy sóhajtottam, mikor megláttam a nevet, s az apró kép körvonalait így távolról. Talán még sosem nehezültek el jobban a lábaim, mint akkor, mikor a kőtáblák között lavírozva indultam el felé. Nem csak azért voltam végtelenül szomorú és feszült, mert most először vagyok itt - azért is, mert tudtam, hogy a temetőkben általában olyan képek vannak a sírokon, amik erős mágiával rendelkeznek. Amik talán még tátogni is tudnak. Amik úgy viselkednek, mint azok, akikről csinálták őket.
Ahogy közelebb értem, a kép egyre élesebbé vált; ahogy kivettem az arcát, megláttam, hogy néz engem. A mágikus képen lévő nő, akiről eddig csupán két fotóm volt, észrevett, s mikor odaértem, láttam, hogy potyogni kezdenek a könnyei. Hát akkor felismert. Biztos édesapámra emlékeztetem, arra az emberre, akinek még a nevéről sincs fogalmam.
Nehéz szívvel tettem le a fehér rózsát a már lesöpört sírra. Valaki ma járt itt. Egy mécses égett a kőtábla előtt.
- Szia, anya... - suttogtam halkan, elszoruló torokkal. A képmás a kezébe temette az arcát, el is fordult, hogy ne lássam sírni. De a szőke, kissé hullámos haj, a fekete ruha így is látható maradt számomra.
Aztán visszafordult, s ekkor láthatta meg, hogy az én arcomat is pár csepp csíkozza. Csak némán könnyeztem, s ha valaki megkérdezné, azt mondanám, a hidegtől.
- Milyen nagyra nőttél - tátogta édesanyám. Ez valahogy azért eltört egy kicsit. Nagyra nőttem, igen. Koraszülöttként látott utoljára. Mondjuk Márk biztos hozott már fényképet rólam...
Addig húztam, ameddig lehetett, de tudtam, hogy vissza kell érnem az iskolába, mert csak arra kaptam engedélyt, hogy gyógyterápiára menjek. Egy óra, másfél - ennyit tölthettem el itt. Eztán köszöntem el.
A temető kapuján kilépve megtöröltem az arcom, s elindultam, szinte nem is nézve, merre megyek. Remegős téli sóhaj szaladt ki a számon.
Aztán egyszer csak annyit vettem észre, hogy valami kicsi emberbe ütköztem - elsőre azt hittem, hogy egy gyerek lesz az, azonban rá kellett jönnöm, hogy sokkal de sokkal rosszabb ez még egy gyereknél is. Avery.
Reflexből töröltem meg még egyszer a szemem, bár nem volt ott könny, ami árulkodhatott volna.
- Bocs, nem láttalak. - mondtam rögtön, ahogy lenéztem a másikra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=551328#post551328][b]Avery Lyall - 2015.12.09. 00:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=552770#post552770][b]Mezőssy Eliza - 2015.12.13. 17:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=558500#post558500][b]Mesélő - 2015.12.28. 16:50[/b][/url]

A reggel egészen monoton módon indul Krisztián számára, a napja pedig ennél már csak hátborzongatóbb lesz. Az iskola falai között minden a régi, ő valahogy ma mégsem annak fogja látni a dolgokat. Még csak két nap telt el azóta, hogy tiszteletét tette szüleinél, s a kezdeti émelygésen kívül semmiféle más mellékhatást nem váltott ki belőle a szülei és közte lezajlott incidens. Ahogyan a poharába rejtett bájital sem.
Ma új nap virradt, s a kötelező óráira Krisztián pontosan érkezik, ahogyan  mindig teszi - vagy majdnem mindig -, a kapun belépve azonban döbbenetes dolgot tapasztal. Emlékszik még Krisztinára? Hogy is felejthetné el?! A barna fürtök, a kecses, vékony alkat, a finom kezek, a barátságos és meleg szemek, az a szeretetteljes hang, amivel beszélt hozzá... Mind megelevenedik, most azonban sokkal élesebben. A múlt más kontextusba kerül. Minden nőnemű egyed ugyanis Krisztina képében tűnik fel körülötte. A mérgező bájital és egy kis bűbáj segítségével az iskola egész területén csak és kizárólag ezt a nőt látja. Egyedül persze annyi változik, hogy más-más ruhadarabban tűnik fel, de egyebekben ugyanolyanok. Illetve van még egy eltérés, egy aprócska dolog, amire talán már nem is emlékszik...
Amíg viszont eszébe jut bármilyen aprócska részlet, minden folyosón és sarkon ebbe a szimpatikus, kedves hölgybe botlik bele, aki mind újabb és újabb hangon és személyiséggel fordul felé. Olyan ez, mint tűt keresni a szénakazalban. Egy biztos: Krisztián tudja, hogy valami nincs rendben, ám a puzzle darabkái még közel sem állnak össze.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560154#post560154][b]Egerszegi Nina Viktória - 2016.01.02. 00:47[/b][/url]

Amit egyszer megígérek, azt be is tartom. Így lehetséges, hogy Attilával ma este a Dobozban ülök és már ki tudja, hanyadjára próbálom rávenni arra, hogy átszeleteljen velem az újévbe. Nos, igen. Rengeteget nyaggattam, hogy muszáj egyszer elmennie egy diszkóba és csapatni a bulit (esetleg veretni, ahogy manapság mondani szokás), folyton talált kibúvót. Az egyetlen szerencsétlensége csupán az, hogy ezen a csodás napon már nem dolgozik senki éjjel, másnap nincsenek halaszthatatlan ügyeink, így be kellett adnia a derekát. Amúgy is ellenállhatatlan vagyok, egyértelmű volt, hogy előbb-utóbb én nyerek.
- Na, még egy feles és mehet a dansz - azzal intek is, hogy még kettőt kérek. Így már csak lesz elég oldott állapotban ahhoz, hogy szeleteljünk egy jót! A pénzt könnyeden dobom a pultra és a férfi kezébe nyomom a poharát. Felvonom fél szemöldököm és ezek után a pohár tartalma el is tűnik az utolsó cseppig. Igazán nőies lehetek ilyenkor, de sebaj. Megragadom Attila kezét és lehúzom a bárszékről, be a tuctuc zenés terembe, hogy végre teljesítse a ma éjjel kihívását.
- Maradj velem és te leszel a táncparkett ördöge! - hangosan kiabálok, hogy meghallja, majd kezeit derekamra rakom, karjaimat pedig nyaka köré fonom csakúgy, ahogy az összes többi pár teszi mellettünk. Oké, mi nem vagyunk együtt, de ezt senki sem tudja, mi pedig elvegyülni jöttünk. Mellesleg végérvényesen levágattam a hajam vállig érőre, ami kevésbé fűt és nem akad bele mindenbe. Meg jól is áll. Fejemet megemelem és tartom a szemkontaktust a férfival, miközben alattomos módon egy gyönyörű vélamosolyra húzódik ajkam. Csak hogy biztosan menjen neki a tánc.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=560184#post560184][b]Kolf Krisztián - 2016.01.02. 12:48[/b][/url]

Krisztián nem érzi úgy, hogy ilyen idegállapotban folytatni tudná a napot, mintha mi sem történne körülötte, így hát az iskola elhagyása mellett dönt. A portástól visszakéri a gördeszkáját, feldobja vállára a táskáját, és már kint is van. Arcát megcsapja a hideg levegő, és ettől végre tisztul valamennyit a feje.
Nem megy haza, inkább megpróbálja átgondolni azt, amit tud, hátha sikerül egyedül megoldania a rejtélyt. Abban biztos, hogy ez az egész neki lett címezve, és Krisztáról szól. De a lány biztosan nem tud semmiről, elvégre mugli, és még csak nem is olyan, aki titokban hisz a tündérekben meg az unikornisokban. Egyszerű, varázstalan élete van, olyan, amilyenre Krisz is vágyik egy ideje.
Viszont az a kulcs... valami nem stimmelt vele. Ebben teljesen biztos a férfi, így hát egy meglehetősen kényelmetlen gondolat üt tanyát a fejében. Próbálja elhessegetni, letagadni maga elől, hogy egyáltalán gondolt rá, de végül nem jut eszébe semmi más. Addig-addig kering a fejében, mire eljut odáig, hogy egy próbát megér.
Tudja hol lakik Kriszta, bár nem azért, mert követte - hova gondoltok? -, de egyszer látta bemenni egy társasházba, mikor hazafelé tartott. Persze lehetne, hogy éppen a barátnőjét vagy az anyját látogatta meg, de attól még egy próbát megér Krisznek. Útját a ház felé veszi, mikor odaér, megkönnyebbülten veszi tudomásul, hogy a nő neve szerepel a kaputelefon címkéi között. Körbenézés nélkül - mert az csak gyanút kelt - rásuttog egy Alohomorát az ajtóra, és besurran a házba. Hálát ad azért, hogy régi szokás szerint még mindig magával cipeli a pálcáját, bár ugyanezért szidja is magát, elvégre mugli ismerősök előtt nehéz lenne megmagyarázni, miért is cipel magával mindenhova egy fadarabot.
Emeletenként körbenéz, figyeli az ajtón a neveket, s mikor meglátja Krisztáét, újból előkapja a pálcáját, hogy ezt az ajtót is zárnyitó bűbájjal kezeljen, aztán besurran a nő lakásába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564300#post564300][b]Kolf Krisztián - 2016.01.19. 11:34[/b][/url]

Amint a kezében tartja a kulcsot, tudja, hogy ez az, amit keres. Arról viszont fogalma sincs, hogy ebben az esetben, mit hord a láncán a lány. Az biztos, hogy mágia van a dologban, és az is biztos, hogy ez az egész miatta van. Krisz dühös. Magára, és arra a bizonyos illetőre, aki szórakozik vele. Főként azért feldúlt, mert a lányt is belekeverték, akinek semmi köze nincs a varázslathoz, és nem is szabad, hogy legyen.
Figyelve, hogy a kutyák ne szökhessenek ki mellette, kilép a lakásból, bezárja maga mögött az ajtót, aztán gyorsan elhagyja a lakást is. Rohanva teszi meg az utat visszafelé az iskolához. A csengő akkor szólal meg, amikor belép az ajtón. Összeszorított fogai között szűrt káromkodással nyugtázza, hogy egy kicsit elkésett. Bár talán ez így van rendjén. Ha megint rátört volna a lányra tanítás közben, le sem moshatná többé magáról, hogy nem komplett. Egy ilyen ostobaság miatt nem akarja Krisztát elveszíteni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=564586#post564586][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.20. 23:29[/b][/url]

Van Budapesten egy viszonylag újnak számító ékszerüzlet azoknak a sznob varázslóknak, akik itt élnek, nem akarnak Üstödig hopponálni, de Pestseholse túl koszos nekik. Az ő egyöntetű véleményük, hogy a fővárosnak erre már igencsak szüksége volt - mégiscsak ez a központ! - és az üzlet tulajdonosa is így vélheti, ennél feltűnőbbre ugyanis nehezen tehette volna a hely csupa törhetetlen, ragyogó üvegből készült falait, a csillogó fehér márványpadlóját, drága, modern festményeit és mindennek az ékét, a bent tornyosuló szikrázó kristálycsillárt. Bár a muglik mindezt nem láthatják, a tulajdonos nem volt hajlandó egy ócska lepratelep illúzióját kelteni bennük, főleg nem a Váci utca egy beugrójában - így ők egy közeli szálloda hátuljának vélik a helyet, egy olyan bejáratnak, amit csak az ott dolgozók használhatnak - lényegtelen információ, mely felett egy átlagos ember hamar elsiklik.
Hátránya csak egy van; viszonylag gyorsan zár. Épphogy lement a Nap, 17:00-17:30 fele jár az idő és Iannek bő fél órája maradt, hogy kiválassza a legmegfelelőbb ajándékot Ethan számára - egyrészt azért, mert dolga van utána, másrészt pedig hatkor sűrű mosolyok közepette fogják kitessékelni az üzletből.
Valószínűleg a sietsége teszi - vagy a szemébe villant a természetellenesen fényes épület - de ahelyett, hogy az utat nézné és a sietősen bekanyarodó, felé igyekvő közeledő taxit, következetesen nem vesz róla tudomást, aminek egy hatalmas fékezés az eredménye. Mindketten kellettek ahhoz, hogy elkerüljék ezt az ütközést; a sofőr gyors reakciója és Ian reflexe is, aki a taxi felé tartott kézzel védekezően ugrik arrébb. Kell pár másodperc, míg mindketten felocsúdnak, addig meglepetten bámulnak egymás szemébe - végül Ian tér magához hamarabb, felegyenesedve int a férfinak, a sűrű káromkodását pedig már meg se hallja, mert újra célirányba fordul és ruganyos lépteivel felkocog a bolt előtti néhány lépcsőfokon. Csilingelve csukódik utána az ajtó, ő pedig az egyik eladó(hölgy) kezébe kerül - vele aztán a méregdrága, elvarázsolt karórákat kezdi nézegetni, utána egyedül marad. Az ékszerek felé hajolva nem is figyel a hely számtalan egyéb választékára, de a pult mögött maga a tulajdonos áll. A belül is roppant fényes, fehér helyiség érdekes kontrasztban van a kinti környezet sötétségével - így majdnem hogy bensőséges környezetet teremt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566249#post566249][b]Báthory Elizabet - 2016.01.24. 20:12[/b][/url]

Miután a tegnap estéje elment egyhangú és unalmas levélírással, szüksége volt ma arra, hogy kimozduljon. Egyszerűen érthetetlen ez a visszamaradottság a varázsvilág részéről, hogy még mindig bagollyal kelljen intéznie a különféle ügyeit ahelyett, hogy felcsapná a számítógépét. Egy email gyorsabb és tisztább lenne, de nem: a varázslóknak fontos, hogy minél lassabb legyen az információcsere. Az, ami mellesleg már egyébként is szörnyen felesleges - véli ő. Régen nem kellett ahhoz a bürokrácia útvesztőit végigjárnia, hogy támogasson egy fiatal, tehetséges varázslót, akinek nincs pénze. A család örült, hogy valaki patronálja, hogy valaki finanszírozza a tanulmányainak egy részét, esetleg a tehetségének csiszolásához szükséges különórákat, oktatókat, mestereket.
Ma már csupán azért, mert klinikai értelemben nem számít élőnek, sokkal jobban felügyelik a pénzmozgásait, hogy miből-mennyit-mire áldoz. Például az állandó, rendszeres utaláshoz Elizabet számára szükséges a minisztérium hozzájárulása - persze azért, mert a kedvezményezett egy fiatalkorú varázsló. Be is tenné az ajtót, ha úgy gondolnák, közük van a vagyonkezeléséhez bármilyen más esetben.
Utálja a papírmunkát. Fel kéne valakit vennie, aki elvégzi helyette, sokkal egyszerűbb lenne az élete, sokkal több szabadideje is lenne.
Például többet járhatna ide is, ebbe a kissé füstös, de a maga módján mégis gondosan berendezett pubba, amelynek törzsközönsége varázslókból és boszorkányokból áll, nem mellesleg tulajdonos édesapja régi jó barátja, így szabad bejárása van - mindig van valaki, aki behívja.
Vadászik. Egy odébb eső boxban ül egymagában, egyik lábát kényelmesen átvetve a másikon, csuklóját a lecsiszolt, lakkozott tölgyfaasztalon támasztja, miközben a szipka végén égő csikkről lustán letörik a leégett vég, hogy aztán a hamutálban szétomoljon. Valaki számára is tetszetőset keres, valakit, aki nem elég részeg még, hogy megártson neki (vagy elrontsa az ízét), valakit, aki a szemének is kellemes. Manapság luxus válogatni a magafajtájának, de kérem, ki másnak járna a luxus, ha nem neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=570395#post570395][b]Maróti A. Krisztof - 2016.03.03. 23:50[/b][/url]

Hámori kisasszony
- Budapest szívében -

Egy átlagos csütörtök estén teljességgel természetes a bárpult mellett tölteni az idejét egy pohár jó minőségi whisky társaságában és élvezni a forgatag nyújtotta előnyöket, a választékot főképp, és a csapos ismeretének varázsát. A csinos, kreol bőrű hölgy csaposét, természetesen. Könnyed csevegés, néha egy-egy szertelen nevetésfoszlány vész el a dübörgő zene basszusában, lopott tekintetek érnek célba. El nem mondhatja, milyen pazar  alaphangulatot kölcsönzött neki kurta félóra, mióta megérkezett. Az egészet megkoronázandó, jazzt játszik az élőzenekar. Ennél többet keresve sem kérhetne.
Illetve de, volna még a kívánságlistáján bőven hely, most viszont válogat, ez az aprólékos megfigyelés ötperce, amikor a latin származású pultoslányt mások foglalják le, neki pedig van ideje végigpásztázni a felhozatalt. Egy, kettő... legfeljebb három jöhet szóba, már azok közül, akik benne foglaltatnak a látóterébe.
Egyedülállónak lenni jó. Rendelkezik azzal a luxussal, hogy nincs lekötve egy partnerhez, kedvére kimozdulhat bármikor a komfortzónából, vagy visszamászhat oda. Sokkal több mozgástérrel bír egy lekötött férfihez képest. Ezért sem fog soha megnősülni, de még a gondolatot is messzire elkerüli. Csütörtök este, üdv neked, Krisztof repesve várja, milyen meglepetéseket tartogatsz neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573231#post573231][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.13. 22:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=574391#post574391][b]Borostyán Lenke - 2016.03.16. 18:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=576601#post576601][b]Aaron E. Blake - 2016.03.23. 21:34[/b][/url]

Ostobaság az egész. Nem kellett volna belemennie a fogadásba. Nem mintha az egész számítana. Felszed egy csajt, aztán búcsút int neki. Nem ez lenne az első eset. De mit bizonyít ezzel? Miért csinálja? Ha sikerül, tovább mélyíti Lenkében az eddig róla kialakult képet, és ezzel a valószínűsíthető utálatot is. Ha nem sikerül, valószínűleg csak lenézést kap. Ő ezzel nem nyerhet.
Mégis itt van, mégis belép a szórakozóhely ajtaján, és mégis kinéz magának egy szőke lányt, aki egyedül ül a bárpultnál. Unott fejjel leül mellé, és nem töpreng tovább az okain. Itt van, elüti valahogy az időd, egyáltalán nem lényeges miért is teszi, amit tesz.
Nem köszön a lánynak, csak rendel egy italt, aztán a poharat kézbe véve felméri a terepet. Nem nagy szám a hely, de azért nem is a legalja. A zene a másik teremben fülsüketítő, de itt a bárpult mellett azért még meg lehet érteni, amit a másik mond. A pultos egyik embertől lép a másikig, láthatóan jó napja van, ha nem is nevezhető teltháznak, de megközelíti. Aaron ránéz a szőkére, aztán végre belekortyol az italba. Az íze kesernyés, marja a torkát, de jólesően átmelegíti. Fekete bőrkabátját leveszi, feldobja maga mellé a pultra, aztán tovább szemlélődik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=577894#post577894][b]Adrian Ivanorovics Black - 2016.03.26. 10:31[/b][/url]

Határozottan fáradt, nem tesz jót hosszútávon az ötkor kelés - egykor fekvés - edzés - vizsga - edzés - edzés dolog neki, de csinálja, mert miért is ne csinálhatná. Jelenleg épp a nemlétező szabadidejét tölti ki, mert ő egy jó barát, ő törődik a barátnőjével, ő nem hanyagolja el. Megkeveri az erős feketét, majd belekortyol, s kinéz az üvegen az utcára. Itt a jó idő, kezdődik a szabadság, kezdődnek a meccsek, most kezdődik csak úgy igazán az élet.
- Hogy vagy? - ránéz Izára, a hangja üres, szinte már érdektelen. Nem azért, mert tényleg nem érdekli mi van a lánnyal, mert ha nem érdekelné nem kérdezte volna meg, csak.. Fárad. Amikor fárad, ne várjon többet el tőle az ember. Ismét belekortyol a feketébe, lehunyja szemeit, jólesően felsóhajt, ahogy a keserű, meleg íz végigrobog a nyelvén, torkán, majd be a gyomrába.
Kezébe veszi a kiskanalat, leválaszt egy darabot az elé helyezett süteményből, megkóstolja. Nem rossz, bár kétség kívül evett már jobbat is, de nem emel panaszt, ízlések és pofonok.
- Hogy megy a kviddics? - megemeli egyik szemöldökét az újabb kérdést követően, hangja még mindig ugyan olyan üres. Pedig értékeli ő a sportot, tényleg, bár sokszor nem tudja felfogni, hogy abban mi olyan nehéz. Mármint tényleg, ő kviddicsezett, még Roxfortban - bár nem is vette véresen komolyan - , tudja milyen. Csak a boksz valahogy mindig keményebbnek tűnt neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=583103#post583103][b]Lepsényi Zalán - 2016.04.03. 20:26[/b][/url]

Általában a diákok alig várják már, hogy hazautazhassanak a családjukhoz és kellemesen eltöltsék a szünidejüket. Nos, ez nálam kicsit máshogy néz ki. Én is nagyon örültem, hogy végre befejeződött a tanév és egy ideig nem kell tanulni, viszont szívesen maradtam volna az iskolában. Itthon mindig csak a veszekedés ment, a köztem és apám között folyó szűnni nem akaró konfliktus teljesen elátkozta a családi légkört. A kajálások, főleg az ebéd kínosan zajlottak volna, ha a húgom és anyám nem igyekeztek volna tenni ellene. A húgom folyamatosan jártatta a száját, talán fogalma sem volt, hogy mennyire utáltam az apám előtt ülni az asztalnál, anyám pedig tudatosan küzdött a kínos csenddel és a feszült hangulattal. Éppen egy ilyen ebéd után üldögéltem a szobámban és olvastam egy könyvet, amit a polcomról vettem le. Talán valamelyik születésnapomra kaphattam, de még nem olvastam el. Harminc oldal után csörtetésre figyeltem fel az ablaknál. Bagoly jött. Mutatóujjamat az aktuális oldalnál hagyva becsuktam a könyvet és az ablakhoz ugrottam, hogy beengedjem Beck-et, az amerikai uhu baglyomat. Szerettem az állatot, hozzám hasonlóan csendes volt, egyáltalán nem idegesített. Sokszor hagytam, hogy a szobámban legyen, hisz elég tiszta, igényes madár volt. Most sem zavartam el, miután elvettem tőle a levelet, felrepült a könyves szekrényem tetejére és onnan figyelt tovább. Meglepő volt, hogy a levél Gwentől jött. Jóban voltam a lánnyal, csak nem vártam, hogy szünetben is gondol rám. Mikor az felolvasta magát – Gwen hangjával –, belelkesültem. „Az aquaworldben várlak.” Egy egészen jó indok, hogy lelépjek itthonról.
Annyira sok idő nem telt el a levél megérkezése óta, talán csak háromnegyed óra. Annyi idő pedig kellett, hogy összedobjam a cuccaimat, az irataimat és a tömegközlekedés is elvett néhány percet az életemből. Alig tudtam otthon tartani a húgomat, nagyon velem akart jönni, de közöltem vele, hogy most nem. Szóval abban a tudatban volt, hogy randim lesz és mindenféle hülye kérdést feltett. Idegesítő nőszemély. Feltételeztem, hogy Gwen már bent várt a medencéknél és nem majd csak utánam érkezik. Könnyedén bejutottam és átöltöztem az egyik kabinban. A cuccomat beraktam az értékmegőrzőbe és csak egy törülközővel a vállamon léptem be a medencék birodalmába. Rohadt nagy volt a hely és nehezen belátható is. Elindultam körbe a medencék mentén szememmel Gwent keresve. Ha a csúszdáknál volt éppen, akkor az szívás. Nem adtam fel. Útközben elmentem egy üres napozóágy mellett, ezért lefoglaltam magamnak, ami abból állt, hogy lehajítottam rá a törülközőmet. Még pár métert haladtam, amikor elértem a jacuzzikhoz, melyeknek pereme magasított volt, azaz nekem pont a hasamnál könyökölhettek az emberek. Halkan mentem oda, mintha csak osontam volna, ám nekem ilyen volt az átlagos járásom. Odamentem Gwen mögé, aki már relaxálva ázott a medencében és finoman a vállaira tettem a kezeimet. Nem szándékoztam megijeszteni, inkább csak közölni vele, hogy megérkeztem, bizony eljöttem.
- Szia! – Köszöntem neki, amikor rájött, hogy a csupasz vállán lévő kezek hozzám tartoznak. – Elég meleg a víz? – Kérdeztem, mintha csak azon gondolkodnék, hogy bemenjek-e mellé, de valójában tudtam a választ, hiszen már sokszor jártam itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=601331#post601331][b]Michelle Angelique Saint-Venant - 2016.06.10. 21:31[/b][/url]

Eléggé feldúlt állapotban próbálja kitalálni, vajon melyik terhességet kimutató tesztet vegye meg. Nem is feltétlenül tesztek ezek, legalábbis ebben a patikában semmi sem olyan, mint kéne lennie. Egyáltalán patika ez? Tanácstalanul ácsorog, miközben folyamatosan azt figyeli, Vasil hogyan próbálja elrejteni elégedett mosolyát. Nos, legalább egyikük örülne egy nem várt családtag érkezésének, bravó. Na de ne szaladjunk ennyire előre.
A helyzet az, hogy a Mikulás minden hónapban meglátogatja a hölgyeket, Michelle-t viszont egy hónapja elkerüli. Mondhatnánk, hogy biztos rossz volt és a szemét állatja virgácsot gyűjt, de túlzás volna ilyesmit kijelenteni. Szóval hát megfogalmazódott a gondolat a fejében, hogy talán, de csak talán, ennek esetleg egy sokkal egzaktabb magyarázata is van. Nem akar arra gondolni, mi lenne akkor, ha tényleg gyermeket várna, mert hiába szeretné a bolgárral leélni az életét, barokkos túlzás lenne a családalapítást már most elkezdenie. Szeretné befejezni a sulit teljesen, hogy a második szakmája is meglegyen, aztán egy-két évet dolgozni - nem mintha bármiben is szűkölködnének -, utána pedig, olyan huszonhét évesen jöhet az első poronty. Az persze kétségtelen, hogy drága párja egészen máshogy vélekedik ebben a kérdésben. Olyannyira, hogy pofátlanul cukkolja a szőkét már napok óta. Indokolatlanul megsimogatja a hasát, többes számban beszél Michelle-ről, mintha már most ketten lennének. De nincsenek!
- Megtennéd, hogy nem vigyorogsz? Úgy szólna az a buta eskü, hogy jóban és rosszban együtt vagyunk, ez épp a rossz időszak, tartsuk magunkat ehhez - noha nem házasodtak össze és ki tudja, fognak-e egyáltalán valaha, mégis fontos letenni kapcsolatuk alapköveit. Mert azért ez annak számít, nem? Kiszúrva egy jónak tűnőt leemel a polcról és forgatni kezdi a kezében. Miért nem mugli patikába mentek, miért? Bár, ha jobban meggondolom, sosincs késő célt változtatni.