[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886802#post886802][b]Lénárd Anna - 2025.02.10. 17:28[/b][/url]

Marcit elképzelni egy kisgyerekkel felér egy tábla csokoládéval. Nem lenne szabad, de hát annyira édes, hogy az ember nem tud neki ellenállni. Ha valakinek, akkor neki biztosan jól állna az apaság is. Edit szerint valószínűleg ez csak akkor lenne így, ha Anna lenne a szülőpáros másik fele.
- Sajnálom - ez viszont csak a szájára jön, nem érzi így, bármennyire is legyen ez gonoszság tőle. Az önzőség azt mondja, addig jó, mert nem kell senkivel megverekedni a férfiért, ha egyszer arra kerül a sor, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül elmondják egymásnak érzéseiket. Mint most, amikor Anna persze képtelen egyetlen szót is kinyögni, ami alátámasztaná vagy tagadná, hogy ő is erre vágyik. Hiába tagadja maga előtt is, legszívesebben el sem engedné Marcit, csak ölelné, csókolná és napokig ki sem szállnának az ágyból, ha rajta múlna. A vallomás elhangzása után már nem titok egyikük előtt sem, hogy érez a másik, ami egyenes út a következő lépéshez. Ennek viszont még nincs itt az ideje, de legfőképpen a helye. Addig viszont ebben az ölelésben benne van minden, amit szavakkal képtelen elmondani jelen pillanatban.
A kezük mintha össze lenne ragadva - tényleg nem engedik el egymást, mint egy igazi szerelmespár. Anna tekintete követi Marci másik kezét, egy pillanatra ott marad a kigombolt ingen, majd mire felnéz, már az elveszett kendővel néz farkasszemet.
- Azt hittem, elveszett - de ezt valószínűleg Ő is sejti. Szinte félve fogja a kezébe és széles mosollyal néz a férfi szemébe. - Tudtad, ugye? Hogy vissza fogok jönni. - Hisz Marci már azelőtt megmondta, nem jó ötlet, mielőtt még belevágott volna. Idő kérdése volt, hogy Anna visszataláljon.
A tánc ezután kisit kizökkenti őket a nagy romantikázásból. A tempósabb, pörgősebb tánc nagy lelkesedést vált ki a nőből, mert most érzi igazán, nem volt mitől félnie, párja még mindig ugyanolyan profizmussal forgatja és vezeti őt, mint régen. Bongyorkával újabb olyan emlékeket tudhatnak a magukénak, amiket jó lesz sok év múlva felidézni. Akárcsak az első, ajakelharapós borulásukat. Réka most minden bizonnyal igen csúnyán figyeli őket az asztalnál ülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886826#post886826][b]Androvics B. Márton - 2025.02.10. 22:51[/b][/url]

- Én nem. - Szóval legalább ketten vannak ezzel az érzéssel. Marci a legteljesebb mértékig úgy érzi, hogy az élete így is kerek volt, és lehet, hogyha nagyobb hangsúlyt kapott volna az életében a romantika, most egyáltalán nem ülnének itt, egymás karjában, mint két friss szerelmes tinédzser.
Az érzései sokban nem különböznek, csak ha lehet, még intenzívebben éli meg őket, mint egykoron, tapasztalatlan kis fiúcskaként. Ezek az érintések, mint ez az hosszas ölelés is, többet mondanak minden kimondható szónál, és sokkal érzékenyebben érintik a férfit, mint bármi valaha.
- Végülis igen, elvesztetted valahogy a cuccaim között. - Nem volt élete könnyű pillanata között, mikor véletlenül a kezébe akadt a textil. Azt nem is tudja felidézni, pontosan hol talált rá, de azt igen, hogy a lány hiánya akkor sírásig erősödött benne. - Erősen reméltem. - Sosem volt olyan magabiztos, hogy kész tényként kijelentse, hogy Anna visszatér hozzá. Hiszen az élet nem ilyen egyszerű, és valamiért hozzáment Tamáshoz egykoron. Alakulhatott volna úgy is, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. De az ő meséjüknek nem ez a vége.
Amennyire az előző tánc lassú mélységét szereti, legalább annyira élvezi ennek a kirobbanó energiáit. Önfeledten énekelni, miközben Gyöngyvirággal táncolhat - ettől szebbet kívánni sem lehetne. A külvilágról épp csak annyira hajlandó tudomást venni, hogy lehetőleg egyetlen másik párt se taroljanak le, egyébként minden figyelme a körülötte forgolódó nőé, akibe most egy kicsit ismét beleszeret.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886830#post886830][b]Lénárd Anna - 2025.02.11. 09:03[/b][/url]

Valójában azon sem kellene csodálkozni, ha Anna a fejét veszítette volna el Marci cuccai között. Igazából... ez is megtörtént, azóta sem találja, de legalább a legjobb emberre bízta a szívével együtt. Mert valahol az utolsó átbeszélgetett éjszakán azt is nála felejtette. A sors akarhatta így, adott nekik egy kisebb pofont, hogy legyen később lehetőségük általa rájönni, milyen kis buták voltak amíg azt gondolták, egymás nélkül tudnak majd élni. Vagyis leginkább Anna, mert Marcinak nem volt beleszólása a döntésbe. Sajnos. Ha akkor hallgatott volna rá, már a közös kutyájukat fogadnák örökbe a közös otthonukba - ez biztos.
Szíve ezekben a percekben egyszerre akar kiugrani a tánc intenzitása, a zene lüktetése és Bongyi pillantása miatt. Több alkoholra biztosan nincs szüksége az este folyamán, már érzi, hogy fejbe vágta az a szilvapálinka - talán mégsem volt annyira jó ötlet. Viszont önfeledten jól érzi magát, minden kétsége szertefoszlott, a szeretett férfi pedig úgy tartja egész este a karjában, mintha attól félne, elszalad, ha nem fogja rendesen. Kell ennél több? Esetleg még az a várva várt csók, de... Nem ma, nem részegen, nem ezen a helyen.
Végül hajlandóak a régi ismerősökkel is beszélgetésbe elegyedni, el nem engedve egymást. Anna keze szinte állandóan valahol Marcin pihen, ahogy a tekintete is. A vak is láthatja, végre jó úton járnak afelé, amit mindenki várt.
- Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam - kissé már fáradtan hangzik el a köszönet Anna szájából. Hajnalodik, de a napfelkeltéig van még néhány óra. Csodálatos estét tudhatnak maguk mögött, amiből még legalább ezret szeretne. - Hozzád vagy hozzám? - teszi fel a kérdést mindenféle hátsószándék nélkül. Egyértelművé vált mióta visszajött, hogy ha lehet, akkor egymás mellett, egymás bőrének illatába burkolózva hajtják álomra fejüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887191#post887191][b]Gergelyfi László - 2025.02.21. 18:48[/b][/url]

Nagyon vártam már ezt a meccset, de tényleg! Ezzel a rájátszásba juthat a csapatom, amire elég rég volt példa, hiába sokszoros Budapest Bajnoka a 'dörgők. Elhívtam Theó-t is, akivel ugyan nem vagyunk egyébként annyira közeli kapcsolatban, de ha kviddicsről kell dumálni valakivel, ő az egyike azoknak, akikkel lehet és érdemes. Tud ő is szenvedélyesen üvöltözni akár a Navinének, akár a külföldi csapatának... még sosem kérdeztem, hogy tetszik-e neki valamelyik külföldi, de látva őt és ahogy néha összeülünk többedmagammal, nem lehet, hogy csak úgy szeresse a sportágat. Rólam tudják, hogy Mennydörgős vagyok, szóval ha ott történik valami tőlem bármit megtudhatnak. Néha alig lelet lelőni, mert még az utolsó számukra érdektelen információmorzsát is át akarom adni. Egyszer mondjuk - nem emlékszem Théo ott volt-e -, még le is sóbálványoztak és otthagytak. Még jó, hogy nem örökre tart, de nem szegték a kedvemet, a következő összeröffenésen folytattam, ahol abbahagytam. Csak már közel tettem a pálcámat, haha! Kaptam jegyet és egy ígéretet.
- Képzeld, ha átmegyek a VAV-on és a Mennydörgők a rájátszásba jutnak, jövőre apáék vesznek bérletet a meccsekre. Szóval csúnyán rá kell állnom a tanulásra - ecsetelem, miközben még fél óra van hátra a meccskezdésig. Kaptam két jegyet és Mirella tanácsára a szüleim azt mondták, hogy csak lánnyal mehetek, mert nincs senkim. Hát mondjuk Théóval nincs bajom, de még sosem közeledtünk egymáshoz, kivéve, ha hógolyócsatáztunk egymást szidva valamelyik kviddics-érdekellentétben. - Kérsz? - nyújtok oda egy kis megbűvölt kukoricát a kajahalom közepéből. Nem mindenkinek tetszik, de őszintén nem érdekel, ma jól fogunk szórakozni. mondjuk ez főleg a csapaton múlik, de főleg Filiszter Annán, a fogónkon.
- Mit tudsz, mik a hírek a Bikáknál, Tillik játszik? Úgy tudom, hogy a könyökével voltak gondok és hiába a mágia, ő normálisan szeret gyógyulni, ami egy ökörség. Bár azt mondják, hogy a test elfelejt bizonyos dolgokat, amikor mágiával helyrehozzák, én ezt nem hiszem. Mit gondolsz? - bedobok egy kis popcornt és figyelem, ahogy a nézők gyülekeznek. Jó sokan lesznek, én biztos, hogy üvölteni fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887448#post887448][b]Théodora Beauville - 2025.03.02. 00:31[/b][/url]

Meglepte a meghívás, de egy jó kviddics mérkőzésre sosem mond nemet. Főleg, hogy az utóbbi években a világjárás és a költözés nem is igazán tették lehetővé, hogy ezen szenvedélyének hódoljon. Mióta abbahagyta az aktív játékot, már csak a nézőtérről veszi ki a részét a sportból. A magyar csapatokat ismeri ugyan valamelyest, de még kell egy kis idő, hogy teljesen belerázódjon a haza sportéletben. Épp ezért legalább pártatlanul tudja szemlélni a találkozókat, és a rajongás heve helyett objektíven képes a játékra figyelni.
- A Mennydörgőknek meg győzni ma – vág vissza azonnal vigyorogva, mintha erre csekélyebb esélyeket látna mint arra, hogy a fiú átmegy a VAV-on. Ami egyébként így is van, mert azért az a vizsga nem akkora hajcihő, hogy ne lehessen legalább átcsúszni rajta, arról pedig ugye nem szól a fáma, hogy milyen érdemjegy kellene szerepeljen a vizsgalapon. Azt meg már százszor végig hallgatta Lacától a közös meccsnézések és kviddicskibeszélők alatt, hogy mennyire régen nem sikerült a csapatának megugrania ezt a feladatot, és mennyire jó lenne, ha most végre sikerülne.
- Nem, köszi. – Nem a rágcsás típus, úgy amúgy sem, de neki ez valahogy kimaradt a sportnézéshez kapcsolódó szocializációjából. Lehet, hogyha az apukája miatt lenne rajongó, akkor neki is valamilyen nasi szorosan hozzátartozna az élményhez, de így jól meg van enélkül is. – A héten már azt mondták, hogy igen, de ma olvastam egy cikket, amiben még sérültként jegyzik. Szóval a bevonuláskor kiderül hol az igazság – vonja meg vállait. Ezek a sporthírek néha olyan megbízhatatlanok tudnak lenni. Főleg, ha valaki mugli módszereket választ a gyógyulásra a mágia helyett – sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi az életet. – Az ő dolga, ő tudja mi a jó a testének. Egyébként nem tudom, a térdem többször kellett gyógyítani, de járni vagy futni sosem felejtettem el. Szóval vagy teljesen alaptalan pletyka, vagy nem tudom, lehet egyénfüggő, vagy attól is függhet, hogy mit és hogy hoznak helyre. – Nem gyógyító, hogy ilyen komoly szakmai kérdésekre választ adjon. – Téged sosem kellett összefoltozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887648#post887648][b]Gergelyfi László - 2025.03.10. 15:09[/b][/url]

- Így-így! - bólogatok, Théónak van szeme az ilyesmihez. Néhányszor játszottunk már együtt, és nem mintha én nagy fenomén lennék, de szerintem neki van tehetsége ehhez. Kár, hogy már nem csinálja, de nem szólhatok bele, az ő döntése. Nekem elég abból tapasztalatot gyűjteni, hogy apám irányít eleget, nem adom tovább ezt a nagyszerű élményt.
- Ha mégis, itt van egy csomó minden - egyezek bele, nem kell erőltetni mindent, még szép. Én meg ha ideges vagyok, sokszor eszem, most meg főleg az vagyok. Kicsit megigazgatom a Mennydörgős sálamat és bekapok pár falatot, miközben hallgatom őt, ahogy Tillikről osztja meg a híreket. Ezeket én is ismertem, szóval újat nem tudok meg. - Kár - pedig jobb lett volna, ha ad még egy kis segítséget a csapatomnak, hogy "nem lép ma pályára", ahogy a muglik mondják.
- Hát nem tudom - vonom meg végül a vállam az értekezésre. - Hát volt már pár kéz- és lábtörésem, némi agyrázkódás... ezért is vagyok ilyen - nevetek az önirónián. - Semmi extra - ezt, ha egy mugli hallaná, biztos elsápadna. De nálunk nem gond a szalagszakadás sem, minden gyógyítható.
- Úgy kérdezted, mintha nálad akadt volna komolyabb, vagy tévedek? - a kíváncsiság hajt, közben bevonulnak a csapatok. Sportszerűen és nagyon halkan megtapsolom az ellenfelet, majd felugorva üvöltözve fogadom a mijeinket. Hí, de jól néz ki Várnai még mindig, rajta is felejtem a szemeim. Van pár kviddicstalár nélküli, normális fotóm róla, azért... nem rossz, nem rossz. Théóra pillantok, majd vissza az érkezőkre, egész magabiztosnak tűnnek.
- Öt perc és meglesz a cikesz nekünk -  nézem a kezdést, majd feldobják a kis vörös bogyót és indul a meccs! - Azta, rohadt gyorsak! - csak kapkodom a fejem, azért egy felnőtt meccs sokkal másabb tempójú, mint egy diák. - Tetszik valaki onnan, bemutathatlak neki - mutatok a zöld talárosok felé, van némi esély bejutni az öltözőjükbe, vannak nyílt napok, a mai pont ilyen. Ezért is ajánlom fel olyan könnyen a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=888337#post888337][b]Théodora Beauville - 2025.04.08. 11:12[/b][/url]

- Köszi – biccent oda még egyszer, még ha nem is valószínű, hogy élni fog az ajánlattal. Azért jófej dolog a sráctól, hogy kész lenne önzetlenül megosztozni az értékes nassolnivalókon, amelyekért egyesek gyilkolni tudnának. Nem mindenki értékeli, ha valaki más beleeszik a kajájába.
- Hát az attól függ. A te nézőpontodból igen, de a Bikák valószínű nem sírnának, ha nem játszana ma. -  Minden csak nézőpont kérdése. És pártatlanul nézni egy meccset egy törzsszurkolóval nagyon vicces élmény, mert ezeket a nézőpontokat az orra alá dörgölheti úton-útfélen.
Theo is elvigyorodik az agyrázkódásos poénon, de nem akar gonosz lenni, és rákontrázni valami még csúnyábbal. – Semmi elképesztően komoly szerencsére. – Azért a halálból még sosem kellett visszahozni, még azelőtt abbahagyta az aktív sportot, hogy ez megtörtént volna. A jobb térde mondjuk már sosem lesz szász százalék, hiába a gyógyítók odaadó munkája, ha túlerőlteti, akár korcsolyázás, akár túrázás közben akkor azért érzi, hogy nem minden kerek.
Mindkét csapatot egyformán sportszerű tapssal jutalmazza, mit sem törődve azzal, hogy Laca mellette szinte megőrül, amikor csapata pályára lép. – Még kétszer elmondod, és figyeld meg, hogy úgy kikaptok, hogy csak úgy porzik majd. – Gyakori eset ez, amikor az ember túlzott magabiztossággal áll valamihez.
Egyetértően bólogat, válaszolna is, hogy ez a sport már csak ilyen, de akkor a kvaff a Mennydörgők egyik karikájában landol. – Hoppá – böki oldalba Lacát vigyorogva. Egy gól persze még semmit nem jelent, legfeljebb némi elégedettséget, hogy a Mennydörgőknek mégsem sikerült úgy bekezdeni, mint akarták. – Nem szükséges. Tudod, nem mindenki azért jár meccsre, hogy a nyálát csorgassa. – A legkevésbé sem az emberre kíváncsi, hanem a csapatra és a játékra. Őt ez a szenvedély viszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=890519#post890519][b]Androvics B. Márton - 2025.08.26. 13:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=890714#post890714][b]Lénárd Anna - 2025.09.23. 16:45[/b][/url]

Ennyi idő barátság után is a legjobb dolognak tartja az életében a Bongyort, akivel néhány hónappal korábban végre bevallották egymásnak szóban is, hogyan éreznek egymás iránt. Hiába volt köztük a rezgés, az a sok ki nem mondott érzés, rengeteget vártak arra a bizonyos első csókra, amit azóta nem győznek ismételni. Most is amikor Marcira pillant oldalról, a szíve kihagy egy ütemet, testében melegség árad szét. Ez a boldogság kiül az arcára egy mosoly, valamint egy csillogó szempár formájában.
- Úgy érzem, öregek vagyunk mi már ehhez - neveti el magát a nő kissé szakadozva véve a levegőt. Azon igyekszik, hogy tüdejét megtöltse a friss levegővel, miközben pulzusát megpróbálja csökkenteni. Négylábú gyermekük sokkal könnyebben vette az akadályokat, na de ahogy mondani szokás, a cél megéri a fáradtságot.
- Mi van arra? - érdeklődik, ámbár hiába, a válasz mindig "majd meglátod". Egyébként száz százalékig rábízza magát párjára, ahogy tette azt oly sok évig. Marci csalódást még nem okozott a meglepetéseivel. Hozzá képest Anna képtelen igazi meglepetést okozni. Elég csak a múlt heti próbálkozására gondolni Marci születésnapja kapcsán, amikor is az ajándékkal lebukott még mielőtt becsomagolta volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=890792#post890792][b]Boráros Szkilla - 2025.09.30. 12:31[/b][/url]

Mr. Jókay


- De most szólok előre, hogy ha leég valami, én nem vállalom a felelősséget - emeltem a mutatóujjamat közvetlenül az arca elé, ahogy hátrálva tettem pár lépést a járdán. Nyilván csak azért, hogy a szemébe tudjak nézni, és nem azért, mert most annyira igényelte a figyelmet.
A családom szerintem teljesen kiborulna, ha hallanák, hogy én ilyen borzasztó dolgokra vagyok képes, mint beiratkozni egy páros főzőtanfolyamra, hogy ha úgy hozza a sors, ne haljunk éhen. De a családomat nem kérdezte senki, mert az igazság az, hogy még nem vittem haza Ricsit bemutatni, mert apám tuti kiborulna. És nem abban az értelemben, hogy az egyszem lányom igenis túl fiatal hozzá, hogy hazahozzon valakit, hanem a hiperventillálós, majdnem elájulós módon, ahogy a rajongólányok szoktak, ha hírességet látnak. Jobb ezt egyelőre nem a tudtára adni. Annyit tudnak,  hogy ismerkedem valakivel, de apa amúgy is ritkán néz fel az ógörög irodalomból, így nem kellett semmit kitaláljak.
A recepciósok aranyosak voltak, rögtön mutatták is, merre kell menni, én pedig egy alapos kézmosás után fel is vettem a fekete kötényt, majd felé tartottam a babakéket.
- Kiemeli a szemed, kiscsillag, tuti jól fogsz majd kinézni! - nevetgéltem egy kicsit, mert nyilván a színes mindenhol a lányokon volt... ez engem nem igazán mozgatott meg. - Emlékeztess még egyszer, miért is csináljuk ezt? Ahelyett, hogy mint minden normális fiatal felnőtt, megpróbálnánk családi receptekből főzni valamit, ami botrányosan szarul sikerül, majd sütünk egy omlettet és másnap rendelünk egy menüt valahonnan? Tudom, hogy volt valami okunk rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=890818#post890818][b]Jókay Richárd - 2025.10.03. 09:51[/b][/url]

- Nyugi, ezért jöttünk olyan helyre, ahol vannak képzett szakemberek, akik meg tudják állítani a pusztításunkat. – és még az is lehet, hogy ez az egész a végén jól sül el. Mert ez egy olyan félfelnőttes, ámde komoly dolog. Kicsit kevésbé komoly, mint beiratkozni a Bagolykőbe mesterképzésre ennyi év kihagyás után, de legyünk őszinték, szükségszerű. Van egy éppencsak alapvégzettségem és tizenéves korom közepe óta nem vagyok más, csak profi kviddicses egy nagy múltú csapatban. A testem érzi ezt, fejjel is felfogtam, és sokáig nem is számított az, ha esetleg egy gurkó leszed és úgy lesz végem, a pályán halok, volt már erre példa, én is láttam csapattagot így végezni. Aztán jött Szkilla és az egész dolog bennem átalakult. Most már egészen fontos az életem. A kviddics is, ezért döntöttem az edzőség mellett és az sem kizárt, hogy veszek vagy alapítok egy csapatot. Ezt még Volkovnak nem mertem felhozni, de ami késik, az ugyebár nem múlik.
- Szexi leszek lisztesen? – kérdezem buja vigyorral, noha abszolút tiszteletben tartom a határokat, és furcsa mód nem is akarok feltétlen nyomulni, mintha elég lenne csak ő így. Lehet, hogy tényleg eltalált az a gurkó, kómában vagyok és Szkilla a gyógyszerek hatására jött létre? Bármi is az igazság, kurva jó a cucc. - Mert ez egy olyan felnőtt randizós program, ami még jól is jöhet a későbbiekben. Mielőtt a nagyi legjobb burgonyás pogácsáját sütnénk olyan keményre, hogy azzal ölni lehet, előbb elrontunk olyan kajákat, amikhez nem fűznek érzelmek minket. Aztán jöhetnek a sírban forgó ősök, majd a kajarendelés. De tudod, ha bejön ez a dolog neked meg nekem, akkor biztosabb lenne, ha legalább a tojás ötven fajtáján túl is életben tudnánk tartani az utódokat Ilikém. – nyomok egy csókot a homlokára futólag, mielőtt elkezdődne a bevezető köszöntés, és mindenki be ne mutatkozna, mindenkinek eléggé aranyos motivációja van itt lenni, gyerekek mellől kimozdulás, új hobbi, közös hobbi és aztán jövünk mi. Hagyom, hogy előbb Szkilla mutatkozzon be, aztán én.
- Sziasztok, Jókay Richárd vagyok, sportoló, a személyes motivációm pedig az, hogy a párom – itt Szkilla felé bökök mosolyogva - tudja, hogy honnan indultam és mi lett belőlem, amikor megpróbálom majd meglepni a családi receptek egyikével. – ketten is látom, hogy összesúgnak, még egy „megmondtam, hogy ő az” is elhangzik, én meg úgy csinálok, mint aki nem hallotta. De hamarosan úgy vélem pletyka lesz az, hogy Jókay Richárd új barátnőt villantott. Hát igen, a legutóbbi jó ideje volt, és azt hiszem, ez most valami olyan, amit már nem is nagyon akarok titkolni.