[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886781#post886781][b]Androvics B. Márton - 2025.02.09. 22:40[/b][/url]

Mosolyogva bólint, ahogy a picike lányra bólint. - Amirának hívják. Tündéri kislány, szerintem nagyon jól kijöttök majd. - Mivel sok időt tölt a kislánnyal, ezért természetes számára a gondolat, hogy előbb-utóbb Panni is részese lesz ennek a kapcsolatnak. - Csak mindkettőnket nagyon szeret - vonja meg a vállát. Ő már megszokta, és minden bizonnyal Anna is, ha az elmúlt években tényleg ennyire szoros volt a kapcsolatuk, hogy besúgót játszott a kedvéért.
- Kamilla óta nem igazán randiztam senkivel. - Találkozgatott néhány nővel, de egyikükkel sem jutott tovább egy-két randevúnál. És jól is volt ez így, elfogadta, hogy ez most egy olyan szakasza az életének, amikor egyedül kell helytállnia. Egész addig, míg Anna vissza nem sétált hozzá.
Őszinte elégedettséggel tölti el a reakció. Az, hogy sikerül zavarba ejtenie csak azzal, hogy őszinte hozzá, a gátlásoktól mentes, felszabadult énjének az első sikere. Nem valami furcsa perverzió okán, szimplán csak azért, mert ezzel Anna azt üzeni számára, hogy ő is erre vágyik. És most, hogy ezt így megbeszélték bármikor megteheti végre - már ha emlékezni fog holnap erre.
Mormog valamit arról, hogy a kettő nem zárja ki egymást, de Panni hirtelen jövő közelsége beléfojtja a szót. Azon túl, hogy mélyet sóhajt, kiélvezve a pillanatot, még mindig a másik derekát öleli, finoman cirógatva a szépívű hátat a gerince mentén.
- Táncoljunk - ismétli meg ő is, és talprakászálódva a kezét nyújtja a nő felé. Szabad kezével kigombol egy gombot az ingjén, mert kezd borzasztó melege lenni. Ahogy ígérték, a következő rend vajdaszentiványi, így Marci elővarázsol zsebéből egy keszkenőt, és Anna felé nyújtja, aki ráismerhet egy korábbi, rég elveszettnek hitt kendőjére. Marci maga sem tudta, hogy vagy mikor maradhatott nála, mindenesetre az utóbbi években kincsként őrizte, várva erre a pillanatra, hogy újra használatba vehessék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886802#post886802][b]Lénárd Anna - 2025.02.10. 17:28[/b][/url]

Marcit elképzelni egy kisgyerekkel felér egy tábla csokoládéval. Nem lenne szabad, de hát annyira édes, hogy az ember nem tud neki ellenállni. Ha valakinek, akkor neki biztosan jól állna az apaság is. Edit szerint valószínűleg ez csak akkor lenne így, ha Anna lenne a szülőpáros másik fele.
- Sajnálom - ez viszont csak a szájára jön, nem érzi így, bármennyire is legyen ez gonoszság tőle. Az önzőség azt mondja, addig jó, mert nem kell senkivel megverekedni a férfiért, ha egyszer arra kerül a sor, hogy őszintén, köntörfalazás nélkül elmondják egymásnak érzéseiket. Mint most, amikor Anna persze képtelen egyetlen szót is kinyögni, ami alátámasztaná vagy tagadná, hogy ő is erre vágyik. Hiába tagadja maga előtt is, legszívesebben el sem engedné Marcit, csak ölelné, csókolná és napokig ki sem szállnának az ágyból, ha rajta múlna. A vallomás elhangzása után már nem titok egyikük előtt sem, hogy érez a másik, ami egyenes út a következő lépéshez. Ennek viszont még nincs itt az ideje, de legfőképpen a helye. Addig viszont ebben az ölelésben benne van minden, amit szavakkal képtelen elmondani jelen pillanatban.
A kezük mintha össze lenne ragadva - tényleg nem engedik el egymást, mint egy igazi szerelmespár. Anna tekintete követi Marci másik kezét, egy pillanatra ott marad a kigombolt ingen, majd mire felnéz, már az elveszett kendővel néz farkasszemet.
- Azt hittem, elveszett - de ezt valószínűleg Ő is sejti. Szinte félve fogja a kezébe és széles mosollyal néz a férfi szemébe. - Tudtad, ugye? Hogy vissza fogok jönni. - Hisz Marci már azelőtt megmondta, nem jó ötlet, mielőtt még belevágott volna. Idő kérdése volt, hogy Anna visszataláljon.
A tánc ezután kisit kizökkenti őket a nagy romantikázásból. A tempósabb, pörgősebb tánc nagy lelkesedést vált ki a nőből, mert most érzi igazán, nem volt mitől félnie, párja még mindig ugyanolyan profizmussal forgatja és vezeti őt, mint régen. Bongyorkával újabb olyan emlékeket tudhatnak a magukénak, amiket jó lesz sok év múlva felidézni. Akárcsak az első, ajakelharapós borulásukat. Réka most minden bizonnyal igen csúnyán figyeli őket az asztalnál ülve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886826#post886826][b]Androvics B. Márton - 2025.02.10. 22:51[/b][/url]

- Én nem. - Szóval legalább ketten vannak ezzel az érzéssel. Marci a legteljesebb mértékig úgy érzi, hogy az élete így is kerek volt, és lehet, hogyha nagyobb hangsúlyt kapott volna az életében a romantika, most egyáltalán nem ülnének itt, egymás karjában, mint két friss szerelmes tinédzser.
Az érzései sokban nem különböznek, csak ha lehet, még intenzívebben éli meg őket, mint egykoron, tapasztalatlan kis fiúcskaként. Ezek az érintések, mint ez az hosszas ölelés is, többet mondanak minden kimondható szónál, és sokkal érzékenyebben érintik a férfit, mint bármi valaha.
- Végülis igen, elvesztetted valahogy a cuccaim között. - Nem volt élete könnyű pillanata között, mikor véletlenül a kezébe akadt a textil. Azt nem is tudja felidézni, pontosan hol talált rá, de azt igen, hogy a lány hiánya akkor sírásig erősödött benne. - Erősen reméltem. - Sosem volt olyan magabiztos, hogy kész tényként kijelentse, hogy Anna visszatér hozzá. Hiszen az élet nem ilyen egyszerű, és valamiért hozzáment Tamáshoz egykoron. Alakulhatott volna úgy is, hogy boldogan élnek, míg meg nem halnak. De az ő meséjüknek nem ez a vége.
Amennyire az előző tánc lassú mélységét szereti, legalább annyira élvezi ennek a kirobbanó energiáit. Önfeledten énekelni, miközben Gyöngyvirággal táncolhat - ettől szebbet kívánni sem lehetne. A külvilágról épp csak annyira hajlandó tudomást venni, hogy lehetőleg egyetlen másik párt se taroljanak le, egyébként minden figyelme a körülötte forgolódó nőé, akibe most egy kicsit ismét beleszeret.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=886830#post886830][b]Lénárd Anna - 2025.02.11. 09:03[/b][/url]

Valójában azon sem kellene csodálkozni, ha Anna a fejét veszítette volna el Marci cuccai között. Igazából... ez is megtörtént, azóta sem találja, de legalább a legjobb emberre bízta a szívével együtt. Mert valahol az utolsó átbeszélgetett éjszakán azt is nála felejtette. A sors akarhatta így, adott nekik egy kisebb pofont, hogy legyen később lehetőségük általa rájönni, milyen kis buták voltak amíg azt gondolták, egymás nélkül tudnak majd élni. Vagyis leginkább Anna, mert Marcinak nem volt beleszólása a döntésbe. Sajnos. Ha akkor hallgatott volna rá, már a közös kutyájukat fogadnák örökbe a közös otthonukba - ez biztos.
Szíve ezekben a percekben egyszerre akar kiugrani a tánc intenzitása, a zene lüktetése és Bongyi pillantása miatt. Több alkoholra biztosan nincs szüksége az este folyamán, már érzi, hogy fejbe vágta az a szilvapálinka - talán mégsem volt annyira jó ötlet. Viszont önfeledten jól érzi magát, minden kétsége szertefoszlott, a szeretett férfi pedig úgy tartja egész este a karjában, mintha attól félne, elszalad, ha nem fogja rendesen. Kell ennél több? Esetleg még az a várva várt csók, de... Nem ma, nem részegen, nem ezen a helyen.
Végül hajlandóak a régi ismerősökkel is beszélgetésbe elegyedni, el nem engedve egymást. Anna keze szinte állandóan valahol Marcin pihen, ahogy a tekintete is. A vak is láthatja, végre jó úton járnak afelé, amit mindenki várt.
- Köszönöm az estét. Nagyon jól éreztem magam - kissé már fáradtan hangzik el a köszönet Anna szájából. Hajnalodik, de a napfelkeltéig van még néhány óra. Csodálatos estét tudhatnak maguk mögött, amiből még legalább ezret szeretne. - Hozzád vagy hozzám? - teszi fel a kérdést mindenféle hátsószándék nélkül. Egyértelművé vált mióta visszajött, hogy ha lehet, akkor egymás mellett, egymás bőrének illatába burkolózva hajtják álomra fejüket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887191#post887191][b]Gergelyfi László - 2025.02.21. 18:48[/b][/url]

Nagyon vártam már ezt a meccset, de tényleg! Ezzel a rájátszásba juthat a csapatom, amire elég rég volt példa, hiába sokszoros Budapest Bajnoka a 'dörgők. Elhívtam Theó-t is, akivel ugyan nem vagyunk egyébként annyira közeli kapcsolatban, de ha kviddicsről kell dumálni valakivel, ő az egyike azoknak, akikkel lehet és érdemes. Tud ő is szenvedélyesen üvöltözni akár a Navinének, akár a külföldi csapatának... még sosem kérdeztem, hogy tetszik-e neki valamelyik külföldi, de látva őt és ahogy néha összeülünk többedmagammal, nem lehet, hogy csak úgy szeresse a sportágat. Rólam tudják, hogy Mennydörgős vagyok, szóval ha ott történik valami tőlem bármit megtudhatnak. Néha alig lelet lelőni, mert még az utolsó számukra érdektelen információmorzsát is át akarom adni. Egyszer mondjuk - nem emlékszem Théo ott volt-e -, még le is sóbálványoztak és otthagytak. Még jó, hogy nem örökre tart, de nem szegték a kedvemet, a következő összeröffenésen folytattam, ahol abbahagytam. Csak már közel tettem a pálcámat, haha! Kaptam jegyet és egy ígéretet.
- Képzeld, ha átmegyek a VAV-on és a Mennydörgők a rájátszásba jutnak, jövőre apáék vesznek bérletet a meccsekre. Szóval csúnyán rá kell állnom a tanulásra - ecsetelem, miközben még fél óra van hátra a meccskezdésig. Kaptam két jegyet és Mirella tanácsára a szüleim azt mondták, hogy csak lánnyal mehetek, mert nincs senkim. Hát mondjuk Théóval nincs bajom, de még sosem közeledtünk egymáshoz, kivéve, ha hógolyócsatáztunk egymást szidva valamelyik kviddics-érdekellentétben. - Kérsz? - nyújtok oda egy kis megbűvölt kukoricát a kajahalom közepéből. Nem mindenkinek tetszik, de őszintén nem érdekel, ma jól fogunk szórakozni. mondjuk ez főleg a csapaton múlik, de főleg Filiszter Annán, a fogónkon.
- Mit tudsz, mik a hírek a Bikáknál, Tillik játszik? Úgy tudom, hogy a könyökével voltak gondok és hiába a mágia, ő normálisan szeret gyógyulni, ami egy ökörség. Bár azt mondják, hogy a test elfelejt bizonyos dolgokat, amikor mágiával helyrehozzák, én ezt nem hiszem. Mit gondolsz? - bedobok egy kis popcornt és figyelem, ahogy a nézők gyülekeznek. Jó sokan lesznek, én biztos, hogy üvölteni fogok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887448#post887448][b]Théodora Beauville - 2025.03.02. 00:31[/b][/url]

Meglepte a meghívás, de egy jó kviddics mérkőzésre sosem mond nemet. Főleg, hogy az utóbbi években a világjárás és a költözés nem is igazán tették lehetővé, hogy ezen szenvedélyének hódoljon. Mióta abbahagyta az aktív játékot, már csak a nézőtérről veszi ki a részét a sportból. A magyar csapatokat ismeri ugyan valamelyest, de még kell egy kis idő, hogy teljesen belerázódjon a haza sportéletben. Épp ezért legalább pártatlanul tudja szemlélni a találkozókat, és a rajongás heve helyett objektíven képes a játékra figyelni.
- A Mennydörgőknek meg győzni ma – vág vissza azonnal vigyorogva, mintha erre csekélyebb esélyeket látna mint arra, hogy a fiú átmegy a VAV-on. Ami egyébként így is van, mert azért az a vizsga nem akkora hajcihő, hogy ne lehessen legalább átcsúszni rajta, arról pedig ugye nem szól a fáma, hogy milyen érdemjegy kellene szerepeljen a vizsgalapon. Azt meg már százszor végig hallgatta Lacától a közös meccsnézések és kviddicskibeszélők alatt, hogy mennyire régen nem sikerült a csapatának megugrania ezt a feladatot, és mennyire jó lenne, ha most végre sikerülne.
- Nem, köszi. – Nem a rágcsás típus, úgy amúgy sem, de neki ez valahogy kimaradt a sportnézéshez kapcsolódó szocializációjából. Lehet, hogyha az apukája miatt lenne rajongó, akkor neki is valamilyen nasi szorosan hozzátartozna az élményhez, de így jól meg van enélkül is. – A héten már azt mondták, hogy igen, de ma olvastam egy cikket, amiben még sérültként jegyzik. Szóval a bevonuláskor kiderül hol az igazság – vonja meg vállait. Ezek a sporthírek néha olyan megbízhatatlanok tudnak lenni. Főleg, ha valaki mugli módszereket választ a gyógyulásra a mágia helyett – sokkal kiszámíthatatlanabbá teszi az életet. – Az ő dolga, ő tudja mi a jó a testének. Egyébként nem tudom, a térdem többször kellett gyógyítani, de járni vagy futni sosem felejtettem el. Szóval vagy teljesen alaptalan pletyka, vagy nem tudom, lehet egyénfüggő, vagy attól is függhet, hogy mit és hogy hoznak helyre. – Nem gyógyító, hogy ilyen komoly szakmai kérdésekre választ adjon. – Téged sosem kellett összefoltozni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=887648#post887648][b]Gergelyfi László - 2025.03.10. 15:09[/b][/url]

- Így-így! - bólogatok, Théónak van szeme az ilyesmihez. Néhányszor játszottunk már együtt, és nem mintha én nagy fenomén lennék, de szerintem neki van tehetsége ehhez. Kár, hogy már nem csinálja, de nem szólhatok bele, az ő döntése. Nekem elég abból tapasztalatot gyűjteni, hogy apám irányít eleget, nem adom tovább ezt a nagyszerű élményt.
- Ha mégis, itt van egy csomó minden - egyezek bele, nem kell erőltetni mindent, még szép. Én meg ha ideges vagyok, sokszor eszem, most meg főleg az vagyok. Kicsit megigazgatom a Mennydörgős sálamat és bekapok pár falatot, miközben hallgatom őt, ahogy Tillikről osztja meg a híreket. Ezeket én is ismertem, szóval újat nem tudok meg. - Kár - pedig jobb lett volna, ha ad még egy kis segítséget a csapatomnak, hogy "nem lép ma pályára", ahogy a muglik mondják.
- Hát nem tudom - vonom meg végül a vállam az értekezésre. - Hát volt már pár kéz- és lábtörésem, némi agyrázkódás... ezért is vagyok ilyen - nevetek az önirónián. - Semmi extra - ezt, ha egy mugli hallaná, biztos elsápadna. De nálunk nem gond a szalagszakadás sem, minden gyógyítható.
- Úgy kérdezted, mintha nálad akadt volna komolyabb, vagy tévedek? - a kíváncsiság hajt, közben bevonulnak a csapatok. Sportszerűen és nagyon halkan megtapsolom az ellenfelet, majd felugorva üvöltözve fogadom a mijeinket. Hí, de jól néz ki Várnai még mindig, rajta is felejtem a szemeim. Van pár kviddicstalár nélküli, normális fotóm róla, azért... nem rossz, nem rossz. Théóra pillantok, majd vissza az érkezőkre, egész magabiztosnak tűnnek.
- Öt perc és meglesz a cikesz nekünk -  nézem a kezdést, majd feldobják a kis vörös bogyót és indul a meccs! - Azta, rohadt gyorsak! - csak kapkodom a fejem, azért egy felnőtt meccs sokkal másabb tempójú, mint egy diák. - Tetszik valaki onnan, bemutathatlak neki - mutatok a zöld talárosok felé, van némi esély bejutni az öltözőjükbe, vannak nyílt napok, a mai pont ilyen. Ezért is ajánlom fel olyan könnyen a lehetőséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=888337#post888337][b]Théodora Beauville - 2025.04.08. 11:12[/b][/url]

- Köszi – biccent oda még egyszer, még ha nem is valószínű, hogy élni fog az ajánlattal. Azért jófej dolog a sráctól, hogy kész lenne önzetlenül megosztozni az értékes nassolnivalókon, amelyekért egyesek gyilkolni tudnának. Nem mindenki értékeli, ha valaki más beleeszik a kajájába.
- Hát az attól függ. A te nézőpontodból igen, de a Bikák valószínű nem sírnának, ha nem játszana ma. -  Minden csak nézőpont kérdése. És pártatlanul nézni egy meccset egy törzsszurkolóval nagyon vicces élmény, mert ezeket a nézőpontokat az orra alá dörgölheti úton-útfélen.
Theo is elvigyorodik az agyrázkódásos poénon, de nem akar gonosz lenni, és rákontrázni valami még csúnyábbal. – Semmi elképesztően komoly szerencsére. – Azért a halálból még sosem kellett visszahozni, még azelőtt abbahagyta az aktív sportot, hogy ez megtörtént volna. A jobb térde mondjuk már sosem lesz szász százalék, hiába a gyógyítók odaadó munkája, ha túlerőlteti, akár korcsolyázás, akár túrázás közben akkor azért érzi, hogy nem minden kerek.
Mindkét csapatot egyformán sportszerű tapssal jutalmazza, mit sem törődve azzal, hogy Laca mellette szinte megőrül, amikor csapata pályára lép. – Még kétszer elmondod, és figyeld meg, hogy úgy kikaptok, hogy csak úgy porzik majd. – Gyakori eset ez, amikor az ember túlzott magabiztossággal áll valamihez.
Egyetértően bólogat, válaszolna is, hogy ez a sport már csak ilyen, de akkor a kvaff a Mennydörgők egyik karikájában landol. – Hoppá – böki oldalba Lacát vigyorogva. Egy gól persze még semmit nem jelent, legfeljebb némi elégedettséget, hogy a Mennydörgőknek mégsem sikerült úgy bekezdeni, mint akarták. – Nem szükséges. Tudod, nem mindenki azért jár meccsre, hogy a nyálát csorgassa. – A legkevésbé sem az emberre kíváncsi, hanem a csapatra és a játékra. Őt ez a szenvedély viszi.