30. tanév, vizsgaidőszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:
Még 2 napig pályázhattok tanárnak vagy házvezetőnek! Részletek a főoldalon! Wink

Március 15-én zárul a karácsonyi vásár és a korcsolyapálya, valamint a két halloween-i téma is, így kérünk titeket, hogy ott futó játékaitokat addig zárjátok! Wink
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 115 116 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
A szünet első napja
Írta: 2014. december 22. 12:37
| Link

Tudta ő előre, hogy nem jó ötlet egyedül a nyakába vennie a mugli fővárost, és megtalálni benne valahol azt a részt, amit csak varázslók és boszorkányok laktak, nevezetesen Budanekeresdet. Tudta ő, igen, csak épp nagyjából két perccel azelőtt kezdte el tudni, hogy már tökéletesen el volt tévedve.
Pedig a legutóbbi vonatútja Lengyelországból Bogolyfalváig egészen jól ment, tekintve, hogy odatalált. És akkor még sötét is volt. Most inkább csak magát érezte sötétnek.
Jó, a cím megvolt, de sikerült rossz helyen leszállnia, nem gondolta volna, hogy ez a Keleti pályaudvar nevű helyet muglik használják. Elvégre olyan szép, és ódon volt, idegennek tűnt a modern üvegpalotáikba bújt varázstalanoktól.
Hogy valóban nem jó helyen járt, azután derült ki, miután többeket leszólított, hogy megkérdezze, merre található a művésznegyed, azok pedig próbálták kitalálni, mire gondolhat bolond lány ezalatt. Voltak, akik elirányították valamerre, de az utcanéven csak mosolyogtak, vagy a fejüket rázták, mondván ilyen nincs. Volt, aki elővette azt a fura világítós készülékét, és nekiállt simogatni, csak, hogy aztán öt perccel később közölje, hogy ilyen utca nem is létezik. Ezt persze Ella végül nem is nagyon értette, minek várta ki, hiszen abból a ketyeréből már kezdte kapisgálni, hogy egy muglival van dolga, akinek halvány lövése sem lehet Budanekeresdről.
Oké, szóval ez nem épp muglimentes városrész. Eltévedtem - állapította meg vidoran a vörös hajkorona alatt a lányka, majd tehetetlenül felkacagott. Elvégre mókás volt, ha bosszantó is.
Kisétált az állomás hatalmas ajtaján, le a lépcsőn, és a szürke fellegek alatt álló szürke városban találta magát. Lehangoló látvány volt, és ami nagyobb baj, hogy tökéletesen ismeretlen.
Összehúzta magán piros szövegkabátját, megigazította sárga-fekete sálját, majd elindult balra, hogy aztán megpördüljön, és elinduljon inkább jobbra. Nem egészen volt maga sem biztos benne, hogy merre menjen, de valamiért a balra nem tűnt jónak. De aztán kiderült, hogy a jobb is ugyanolyan bal. Hajjaj. Ilyenkor mi van?
Végül úgy döntött, hogy a már egyszer bevált megoldásnál marad, mégha az itt kevésbé nyerő is. Mikor a Bagolykőbe érkezett, és a diribát kellett keresnie, nem egy jó nagy rakás olyan ember közt próbált segítségre lelni, akinek semmi dolga nem volt ott.
- HAHÓ! Ki tudja, merre van Budanekeresd!? - kiáltotta a reggeli sürgés-forgásba.
Zsebre dugta kezét, és forgolódva, vigyorogva fogadta a megdöbbent és szúrós szemű pillantásokat. Sajnos azonban egyelőre egyikük tekintetében sem látszott ezek mellett az, hogy tudnák, miről beszél ez az eszelős.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Hazautazásra készen
Írta: 2014. december 22. 16:36
| Link

Ella


Nagy megkönnyebbülés, mondhatom. Még mindig hányingerem lesz, ha az előző hét eseményeire gondolok. Annyit, de annyit készültem arra, hogy félévkor évfolyamot tudjak lépni, hogy elmondani nem tudom. Szinte belebetegedtem a tanulásba. Hiába mondják, hogy később jöttem, és az lenne a legjobb, ha adnék magamnak elég időt arra, hogy nyelvtanból felfejlődjek, megszokjam az új közösséget, dolgozzak az akcentusomon, stb. Kitűztem magam elé valamit, és szeretném teljesíteni. Megdolgoztam érte, mindent beleadtam, úgyhogy szerintem megérdemlem a sikert. Egy karnyújtásnyira vagyok a beteljesüléstől... És mégis várnom kell a szünet utánig, akkor értékelik ki ugyanis a feladatlapokat. Mint speciális vizsgázó, gondolom a tanárok se érzik nagyon sürgetve magukat. De nem bántom őket, mert a szóbelinél jó fejek voltak.
Sokan vélték úgy, hogy ismét elhasalok a helyesírás miatt, mások pedig attól tartottak, hogy két évfolyam anyagát rohamtempóban tanulni lehetetlenség. Jómagam is eleget aggódtam ilyeneken. Egy idő után azonban muszáj volt egyéb elfoglaltságokat találnom, jól is jöttek ekkor a táncórák. És persze szükségem volt a diáktársaim támogatására is. Kezdtem túlságosan egyedül érezni magam a tankönyvek felett üldögélve. Borzalom. De azért magányos nem voltam, hiszen Tanja hatalmas változást hozott az életembe.
A megpróbáltatásoknak immár vége. Új korszak kezdődik, valószínűleg egy jobb időszaké. Már nyugtatgatom magam, hogy kész, többet nem kell izgulni. Túl vagyok rajta, és itt az ideje, hogy a hazautazásra koncentráljak. Alig várom, hogy találkozhassak anyával, aztán persze Ausztrália felé veszem az irányt, csak karácsonykor olyan nehéz jegyet kapni valamelyik járatra, hogy kénytelen vagyok várni még pár napot. Egye fene, ennyit még kibírok, addig az itteni rokonsággal találkozom.
Így tévedek tehát a pesti forgatagba. Javában zajlik az ünnepi készülődés, az emberek jobbra-balra rohangálnak, sokakat fenyőfával a kezében látok cipekedni, amit nem is értek, pedig látszólag őket egyáltalán nem zavarja. Nekem "csupán" egy tömött hátizsák, egy kisebb válltáska és egy magam után húzható bőrönd a terhem, utóbbi természetesen tértágító bűbájjal ellátva, hogy a hazacipelt ajándékok is biztonságosan elférjenek. A bogolyfalvi vasútállomásról jövök a nosztalgiajáratnak is vélhető gőzössel, aztán elveszek a tömegben.
Egy darabig nagy komolyan vonszolom magammal a cuccaimat, aztán feladom és leülök rajtuk egy félreeső helyen. Eddig tartott, hogy helybelinek akartam tűnni, aki úgy ismeri a fővárost, mint a tenyerét. Hát, ez nem így van sajnos. Fogalmam sincs, hogy merre tovább, valami találkozási pontot kellene keresnem, ahol összefuthatok anyámmal, vagy egyedül vágok neki az útnak, ne kelljen bajlódnia. Ekkor leszek figyelmes egy ismerős hangra. Automatikusan odakapom a fejem, majd felcsillanó szemekkel küzdöm el magam a csomagjaimmal a lány elé.
- Hello - talán eddigi legravaszabb mosolyommal integetek egyet, amikor már szemtől szemben állok vele. Kihúzom magam, s délcegen szemlélek végig a tömegen, időt adva neki a gondolkodásra. Kíváncsi vagyok, hogy felismer-e, vagy komplett idiótának fog majd találni. Ismerős nekem ez a lány, de ha idegen is, hát nem kiabál hülyeségeket. Minő megtiszteltetés, hogy ritka pillanatok egyikeként csak én értem azt, amit beszélt, még ha nem is feltétlenül tudok neki segíteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. december 22. 19:33 | Link

Lénárd

Sosem volt rá igazán jellemző, hogy túlzottan átgondolta volna a lépéseit, megrágta volna őket, vagy akár csak különösebben elmerengett volna róluk. Kitalált valamit, és rögtön neki is fogott a megvalósításához.
Kezébe akadt valahogy nemrég egy meghívó (amit most neki is állt előkeresni, hátha van rajta egy térkép is, amit eddig nem szúrt ki), ami egy ugyan már elmúlt házavató bulira invitált, de ez még nem jelentette azt, hogy utólag ne érjen oda. Elvégre biztos csak elkeveredett a bagoly, ami neki hozta volna ugyanezt, vagy ez éppen az volt, csak jól elrejtve az egyik folyosó kövén pihenve.
Miközben egy-két ember még mindig értetlen, vagy felháborodott kifejezéssel az arcán ment el mellette, ő inkább a táskájában kotorászott, de hiába, a fránya papír otthon maradt. Habár valamennyire emlékezett rá, és nem derengett neki, hogy útvonalat is rajzoltak volna rá, valahogy mégis jó lett volna biztosra menni, és rápillantani újfent.
De ha nem, hát nem. Annyi baj legyen, az, hogy a budanekeresdi művésznegyedet kellett megtalálnia, olyan biztos volt, mint az, hogy most nagyon el volt tévedve.
Lehet, hogy nem lett volna teljesen ostobaság baglyot küldeni előbb, vagy legalább megkérdezni Védát, vagy valakit, hogy miként is kell eljutni a varázslótelepülésre, de már oly mindegy volt. És felesleges is lett volna sokat keseregni ezen, helyette bé terv, jöhet a kérdezősködés. Volt egy minimális esélye annak, hogy egy varázstudó is hallja őt, szóval miért ne?
És mint kiderült, igaza is lett! Meglepően hatásos technikának bizonyult egy kisebb tömegben ordibálni. Ella az elé lépő srácra villantotta vigyorát, jelezve, milyen szuper, hogy itt van, és éppen most, nem pedig öt perccel később vagy épp hamarabb, mikor is a lány még nem volt itt.
- SZIAAaööö...! - nyitva maradt a szája, mintha bent ragadt volna a megszólítás, de csak simán nem jutott eszébe a neve. Némán a nyelve hegyére próbálta a fél ábécét, miközben az ujját is megemelte, jelezve, hogy mindjárt, de tényleg rögtön eszébe fog jutni, de csak nem sikerült. Pedig eridonos volt, és ő sok eridonost ismert már, az eridonosok tök jó arcok.
Valami fűszer.. Mustár, nem, nem, nem Mustár ezredes, az máshol van, és a kechup se.. Torma! Ezaz!
- Tormaaa! - nevetett fel vidáman, aztán kicsit elbizonytalanodott. Nem ez volt a neve, csak ő így nevezte el magában, mert olyan mókás volt. Valami keresztneve is van biztos. Próbált inkább tovább vigyorogni, hátha nem sértődik meg a másik túlzottan, és aztán gyorsan témába is vágta a hangját, hogy elterelje a "fogalmam sincs, hogy hívnak"-ról.
- Iszonyú szuper, hogy itt vagy! Merre van Budanekeresd? Te is oda tartasz, ugye? Mert akkor mehetünk együtt. Képzeld, ezek a muglik tök nem normálisak. Valami lapos ketyerét simogatnak, fogalmuk sincs róla, hogy annak gömb alakúnak kellene lennie, hogy választ kapjanak. Bár a jóslástan is elég nagy katyvasz, de legalább nem lapos a jósgömb. Akkor lehetne akár jóslap is. Most gondold el!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 22. 22:44 | Link

Ella


Nem gondoltam volna, hogy egy ismerős arc kiált a semmibe. Elvégre úgy iszkolnak haza a diákok ebben az időszakban, mint a nem is tudom micsodák. Kapok az alkalmon, és hogy egy nagy meglepetést szerezzek a navinés lánynak, odaállok elé. Pontosabban odaerőlködöm magam a táskáim társaságában, ami nem is olyan egyszerű, de a rendszeres sportdélutánoknak, amelyeket Ádámmal töltök el, íme az eredménye: különösebb kínlódás nélkül jutok el a célszemélyhez.
Ott aztán megpróbálom elképzelni, hogyan is érezheti magát ezek után, feltéve ha megismer egyáltalán. Mert a nevekkel bajban vagyok, hiába jár Tanja is ugyanabba a házba. Ha meg kellene fogalmaznom, talán hatalmas megkönnyebbülés lehetek a számára. Tényleg csoda, hogy összefutunk a kastélyon kívül, hiszen olyan izgalmas a varázstalan emberek előtt megjátszanunk magunkat.
- Őőő? - hajolok közelebb, hátha valójában kimondta a nevem, csak éppen nem értettem a nagy szia után. De mivel nagy, s nem épp díjazandó találgatásba kezd, éppen az ellenkezőjéről győz meg. Még az se biztos, hogy felismert, bár az a mosoly nálam eléggé arról árulkodik. Ő azonban bohókás természetnek tűnik, szóval mindent kinézek belőle. Látszólag azon van, hogy kitalálja a nevemet. Amikor meghallom azt, hogy torma, ledermedek és elkerekedett szemmel bámulok ki a fejemből.
- Fejezd be a nevemmel való viccelődést. - nézek szigorúan, és még a mutatóujjamat is magam mellé emelem, hogy kellően nyomatékos legyek -
Ez egy nagyon jól megfogalmazott mondat, amit a tökéletes pillanatban használok fel. Büszke is vagyok rá. Nem érzem magam zavarban, csak alig láthatóan megalázva. Micsoda dolog az, hogy valaki a segítségére siet a másiknak, hálából pedig kinevetik. Komolyságommal csak tudatni szeretném, ki is a főnök.
- Egyébként Tormay. És nincs sok köze ahhoz, amihez gondolod. - mormogom, de a bosszúság már el is tűnik az arcomról. Mintha mi se történt volna, újból a kedves és nyugodt énem köszön vissza. Ennyi szép szó után elfelejtem, mi volt eddig a negatívum.
- Ugye? Mindig jókor tűnök fel. - jegyzem meg büszkén - Budanekeresdet keresed? Nem, azt hiszem nem oda megyek, de valamerre arra van, amerre én mennék. Csak nem tudom, hova. Semmit se tudok már, elegem van, ajj, csak érnék haza és ne kellene itt a tömegben téblábolni!
Még nekem is leesik, hogy Budanekeresdet keresni valahol rettentően ironikus, vagy talán paradox? Fogalmam sincs, mi a jó szó rá, ennyit rólam. Láthatja, hogy az átlagosnál hisztisebbé válok, ami az embereknek, a zsúfolt és döcögős vonatútnak, hidegnek, honvágynak, hiánynak, fáradtságnak, és még sok minden másnak az oka.
- Már ne is haragudj, de szerintem az okostelefonokra gondolsz. Nyugi, tud olyat, amit az a gömb. - javítom ki, mert biztos vagyok benne, hogy hasznosnak, mintsem sértőnek fogja találni enyhe okoskodásom. Nem tudom megállni, hogy ne kontárkodjak bele panaszába, de mit tudok tenni, ha már egyszer muglik között éltem egy ideig, ő pedig látszólag aranyvérű, a keményebb fajtából.
- Te pedig, mi is a neved? Várj, tudom, hogy neked közöd van egy tanárhoz, ugye?

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. december 23. 10:10 | Link

Lénárd

Hiába vigyorgott, mint vadalma, a dolog nem tűnt enyhítő körülménynek a megszólítást illetően, mely kicsit fűszeresebbre sikerült a kelleténél. Pedig Ella szívesen megosztotta volna még vele azt is, hogy ó, ő nagyon szereti a tormát, de a pillantástól, és a srác szavaitól elbizonytalanodott abban, hogy ezzel javítani tudna a kínos helyzeten, vagy épp tovább rontaná esélyeit, hogy végül faképnél legyen hagyva.
- Igenis, bocsánat! - bólintott, és erőnek erejével visszafogta néhány pillanatra ajkait, hogy azok felfelé görbüljenek. Habár jellemzően ő folyton mosolygott meg vigyorgott valamin, sokan, akik még nem ismerték igazán (a szerencsések?), azt hihették, rajtuk mulat ilyen jól, pedig Ella inkább úgy gondolta, velük nevet, mégha a másik fél éppenséggel nem is derült túlzottan abban a pillanatban.
Szóval Tormay. Alig vétette el, na. Ehhez képest tiszta szerencse, hogy nem Mustárnak hívta. Azonban úgy állt a dolog, hogy így sem voltak sokkal előrébb, mindketten épp úgy nem tudták, merre van az arra.
- Okostelefon? - Ezen azért inkább fent akadt, mint eltévedésük tényén. Ez már tényleg sok volt a mugliktól. - Ennyire buták volnának, hogy a telefonjaiknak kell okosnak lenniük helyettük? Jó ég, elképesztőek!
Megrázta narancsos-vörös üstökét, és körbenézett, mintha abban reménykedett volna, hogy meglát egy elvarázsolt útjelzőt, amin a Budanekeresd felirat olvasható. Ennek azonban semmi nyoma nem volt. Ellenben annak, hogy Tormay sem tudja az ő nevét, már annál inkább, ami visszacsalta Ella vigyorát. Így mégse olyan kellemetlen.
- Valahogy úgy - bólogatott. - Szendrei Véda a keresztanyám, én pedig Ella lennék.
Ki is csapta feléje pracliját, és még szélesebbre húzta vigyorát. Íme, Ella.
- Azért ketten eltévedni mégiscsak sokkal jobb, mint egyedül, nem igaz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 23. 12:20 | Link

Ella


Egy vigyor mit sem segít, ha valaki a nevemmel gúnyolódik. Nem ismerem elég jól ahhoz, hogy meg tudjam állapítani örömének okát, ezért vagyok bizalmatlan. De semmi kedvem megbántani a leányzót. Nem lenne szép dolog már a hazautazásom napján magamra haragítani. Pláne azért sem, mert utána viszontlátjuk egymást a kastélyban. Inkább méltányolom igyekezetét, hiszen akkora ökörséget nem mondott. Mindig jó érzéssel tölt el, ha tudnak a létezésemről.
- Ugyan, semmiség. - legyintek -
Elvégre mindketten nagy bajban vagyunk. Fogalmunk sincs, hogy merre tovább, ami a pesti forgatagban nagy átok. Kiben másban bízna az ember, mint valamelyest ismerős arcokban? Nincs mese, együtt kell működnünk annak érdekében, hogy mindketten elérjük úticélunkat. Még ha az enyém olyan messze is van. Két átszállás, durván egy nap repülés, ha a várakozási időt is hozzácsapjuk. Ráadásul egy csomó pénz. Csodálkoznék, ha maradna még keret karácsonyi ajándékokra, esetleg apróságokat tudok elképzelni, vagy kézzel készített dolgokat a testvéreimtől. Az pedig milyen aranyos lenne. De persze előtte találjam meg anyámat, és szenteste még úgy vélem, nála leszek, szóval nem vagyok késésben.
- Nem, dehogy! Csak a saját életükön könnyítenek, hogy ne kelljen annyit gondolkodniuk. A telefon és az ember is okos. Egyszerre. Bár ez nem mindig igaz... - elbizonytalanodva veszítem el magyarázó gondolatmenetemet, aztán csendes beletörődéssel próbálok témát váltani. A magam részéről mindent megtettem, hogy egy kis szeletet nyújtsak a lánynak a mugli élet szépségeiből, ha pedig ezek után is marad kérdése, szívesen válaszolok. Elvégre megvan a tapasztalatom. Látszólag egyébként még nem teljesen békélt meg az általam vázolt valósággal.
- De jó! És keresztanyaként is szigorú? - érdeklődöm, arcomon kellő meglepetéssel - Én is akarok tanár rokont!
A kézfogás után már csak egy dolog marad, kezdeni magunkkal valamit. A Szendrei lánnyal, azaz Ellával karöltve nekem el kellene jutnom valamerre. Csak nem tudom, merre.
- Ja. - vonom meg a vállaimat - Akkor... merre menjünk? Figyelj csak, szerintem célozzuk meg a budai részt, neve szerint ott kell legyen.
Lelkileg felkészülök, hogy újból a csomagjaimat cipelhessem, és már el is indulnék valamerre. Jól jönne most egy okostelefon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. december 23. 15:38 | Link

Lénárd

Bocsánatkérés siker, öröm a köbön. Ella nem nagyon lelkesedett a gondolatért, hogy a srác idő előtt lekoptassa, főleg mivel ő jött oda a lányhoz, így aztán végképp ciki lett volna, mert hát ővele valamivel kintebb volt a vízből, mint egyedül, és egy varázslóval mégiscsak célszerűbb egy varázslótelepülést keresni, mint muglikkal. Tehát megkönnyebbülés rajzolódott ki arcán, amit alig zavart meg az értetlenkedése az okos telefonok körül.
- Szerintem ez a sok technikai kütyü csak elhülyíti őket, de ők tudják. - Megrántotta vállát, mert neki aztán mindegy volt. Nem értette, és egyúttal meg is vetette ezeket az ostoba vívmányokat, de azért még mindig meg tudott rajtuk lepődni.
Kezet fogtak, melynek keretében Ella lendületesen megrázogatta a másik karját, és vigyorgott hozzá egy széleset is - természetesen. Nála ez volt a dolog rendje, aki beéri egy szimpla, gyengéd kézszorítással, az nem is csinálja jól.
- Nem, nem igazán, még új neki a dolog - válaszolt derűsen, miközben nekiállt előkaparni a kesztyűit piros kabátjának mély zsebeiből. - Mármint persze tudta, hogy keresztanya, azt hiszem, azt nehéz nem észrevenni, ha az ember azzá válik, csak egészen pár hónappal ezelőttig alig-alig láttuk egymást. Anyám miatt.
Az utolsó két szót kissé más hangleejtéssel mondta ki, és tekintete is elkalandozott. Aztán visszafordította ma kissé szürkésebbnek tűnő szemeit Tormára (magában csak nem állta meg, hogy így nevezze), és folytatta:
- Budai rész, igen, igazad lehet.. - bólintott egyet-kettőt, mint aki tökéletesen tudja, mi is a következő lépés, pedig dehogyis, fogalma sem volt. Inkább csacsogott tovább: - Védát nagyon csípem amúgy, klassz, hogy ilyen nagynénén van. Mikor idejöttem, szabályosan betörtem hozzá az éjszaka közepén, és képzeld csak, nem dobott ki, hanem befogadott. És marha jó kávét csinál! Ezt a legjobb az egészben!
Hirtelen eszébe is ötlött, hogy már legalább egy órája nem ivott kávét. Arcára árnyékot vetett a szörnyű gondolat, és máris nézelődni kezdett, merre lehet a legközelebbi kávé. Hol egy üzlet, amire ki van írva, hogy "Erre gyere Ella, itt van kávé"? Esetleg rögtön lehetne egy olyan, hogy "Budai kávé"!
- Ú, várj meg! - ugrott egyet, mikor meglátta, hogy útitársa már meg is indult. Ella jól rábízta magát - ha így megindult, biztos tud valamit. Elbámult a jókora betontéren túlra, abba az irányba, amerre mugli sínek már nem vittek tovább az állomáson. - Ez most akkor nem Buda? Ez most csak Pest? Akkor most tovább kéne menni... arra? Útközben találjunk kávét, jó?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 23. 17:36 | Link

Ella


Nem reagálnék az előbb elhangzottakra. Szinte száz százalék, hogy aranyvérűvel van dolgom, ráadásul nem is akárkivel. Szendrei Véda tanárnő nevét jól ismerem, még ha magáról a személyről alig rendelkezem ismeretekkel. Lényegében igen szoros kapcsolat fűz a Navine házhoz, nem csoda hát, hogy több alkalommal hallok róla.
Azt azért álmomban se gondoltam volna, hogy ennyire tájékozatlan legyen a rokonsága. Remélem a tanárnő nem hasonló szinten áll a mugli kütyük terén, mert ösztönös felsőbbségérzetem támadna. Azért röhejes lenne, ha ez a beszélgetés igazából vele zajlana le, de mindegy. Igyekszem úgy tenni, hogy gondolatmenetemnek egy szikráját se adja vissza aktuális ábrázatom. Kifejezéstelenül meredek a semmibe, mint a mocsári béka, s csupán ajkaim állnak vigyázzban, hogy esetlegesen mosolyra húzódhassanak, ha Ella valami vicceset produkálna.
Kissé oldalra fordított fejem jelzi, hogy ámulattal hallgatom mondandóját, még ha olykor nehezemre is esik kiszűrni hangját az egyébként igen erőteljes háttérzajból. Nevetséges mód újfent a családnál kötünk ki, hát igen, ezzel is csak a sajátomat juttatja eszembe. Mindenesetre elvárom a Tormay ágtól, hogy megfelelően fogadjon majd, ne tegyen kétértelmű megjegyzéseket a válással kapcsolatban, meg ilyenek... A baglyok alapján olyan szépen rendeződni látszanak a dolgok, még ha Jamin levelei olyan furák, kétértelműek is néha. De talán csak azért asszociálok valami turpisságra, mert az utóbbi időben áttértem a magyarra, ő pedig angolul ír.
- Kár - kapok észbe a kizökkenés után - Örülök, hogy jó a kapcsolatotok. Én elég ritkán látom a családomat. Te nem így vagy. Milyen a viszonyod a gyerekeivel? Ha jól tudom, ők is a Bagolykő tanulói.
És valóban kellemes elképzelni, hogy vannak szerencsés diákok, akiknek a szülei is az iskolában tanítanak, ilyen például a közelmúltban megismert Balázs. Véda néniről tudom, hogy nagy családja van, de nem ástam bele magam a témába. Talán hiba volt, de vélhetően Ella részletesebben is felvilágosít majd.
Egy határozott mozdulatsor keretében megragadom a motyóim, mély levegőt veszek, és egy morcos pillantást vetek társaságomra, hogy érzékeltessem vele terheimnek súlyát. A nem mondom mim van ki az egésszel... Bárcsak lebegtethetném a varázstalanok előtt. Csak annak egy jó nagy büntetés az ára.
Ella pedig utánam szegődik, szegénykémet el is kapja az ijedtség, hogy esetleg hátrahagyom, pedig eszem ágában sem volt megtenni. Bubbára emlékeztet, ő szokott mindig a nyomomban lenni. Ó, szegény eb, hamarosan téged is viszontlátlak, és ha lesz elég pénz, elintézem, hogy a kastélyba kerülj, hozzám. Jó is lenne... Remélem Tyler rendesen eteti.
- Fú, téged nagy felelőtlenség volt ide elengedni. - nevetek fel kínomban, amely persze a sajnálatot is tükrözi, mert nem flegma vagyok - Egyébként én alig ismerem a várost szintén, csak fontosabb helyszíneket. De a lényeg, hogy van a budai meg a pesti oldal, a kettő együtt Budapest. És... Ha igaz minden... - húzom ki magam, s pillantok körbe cikázó szempárommal a környéken - Akkor, itt egy kicsit el, aztán ott, aztán be, és ki, és... Jah nem. A másik irány, okéj. Lesz itt erre az út! - bökök valamely épületek felé, mert ismerősnek tűnnek, de lehet csak azért, mert a túl sokat itt töltött idő azzá tette őket.
- Nézd már, metróállomás! Az aluljáróban biztos lehet kapni kávét. Megyünk metróval? Keresnünk kell egy vonaltérképet, úgy rémlik van Budára. - arcomra még talán soha nem látott lelkesedés ül ki, a híres-neves magyar metrót ugyanis eddig még nem volt szerencsém kipróbálni. Talán majd most.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 23. 20:00 | Link

Lin nem él a neki dobott mentőövvel, és valahol kicsit büszkén is gondolok rá: miért is húzná ki magát a kreatívkodás lehetősége alól? A keze arany. Még ha a lehetőség a karácsonyi répa, karácsonyi gomba, karácsonyi csiga, karácsonyi macska és ilyesmi sütiformák cukorhabbal való kidíszítésére is korlátozódik. Igen, a mi mézeskalácsformáink kissé rendhagyóak. Szeretjük a változatosságot. A kedvencem a karácsonyi medve a bojtos farkával, illetve a karácsonyi répa igazából hal, csak én festem mindig répának, mert tökre úgy néz ki, és sokkal viccesebb. Vannak helyénvaló mintáink is amúgy: mikulás, angyalka, szívecske, harang meg ilyenek. Túl sok szó a sütemények formájáról, ugye? Bocs.
Nem tudja a lány még, mibe vágta a fejszéjét. Egy ideig a székére támaszkodva hajolok át a válla fölött, nézem, ahogy dolgozik. Anyám közben megköszöni a süteményeket, apám pedig érdeklődik, mizu otthon náluk, a munkával és a Bagolykőn. Én leginkább hallgatok, mert ezt a sztorit már ismerem, egy kis idő múlva pedig el is tűnök a szobámban. Az öreganyó, Camaro kipurcanva fekszik a szőnyegemen, megdögönyözöm a lábammal, és leülök a géphez. Amikor megunom és visszatérek a konyhába, már csak egy-kettő mézeskalács van hátra.
- Na, kéremszépen - nyúlok Linke megcsappant habos zacskójához, és magam elé húzva egy csillagot "összefirkálom" kacskaringós vonalakkal.
- Absztrakt - magyarázom, ha bárki kételkedne abban, hogy ez díszítésnek minősül. Aztán meglátom Szilvi karja mellett  a féltucat további díszítetlen formát.
- Aaargh - morgok, és további festegetés helyett lezuttyanok az idő közben eltűnt apám helyére. Karomra támasztott állal szenvedem végig a maradék pingálást, és felpattanok, mikor végre tényleg az utolsó darabok készülnek el. Nem értem, Linnek hogy van még kedve nevetni az idegőrlő meló után (csináltam én ezt tavaly is, és egyáltalán nem vicces, mikor már a tizedik bárányformára próbálod a tizedik különböző mintát kiagyalni).
- Szuper, menjünk - lelkesedem, és kiterelem a lányt a konyhából - végre - a szobámba.
- Tettem ágyneműt a székre! - kiált utánunk anyám.
Az első utam a gépemhez vezet, kattintok egyet a jobb alsó sarokba, és meg is jön a válasz hangosan fel nem tett kérdésemre.
- Letöltöttem A beavatott című filmet, megnézzük majd? - kérdem és ott hagyom az egeret, lehuppanok a kanapészerepet is betöltő ágyamra.
Néhány napja nem váltottunk már levelet, így a legfrissebb eseményekről még én sem vagyok naprakész. Igazából egy dolog, ami igazán érdekel.
- Milyen volt a karácsonyi bál? Lecsapott már a kezemről egy jóvágású mestertanonc úriember? - mosolygok feszülten.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. december 25. 17:52 | Link

Lénárd

Ella könnyedén elcseverészik szinte bárkivel, ezúttal sem volt másként, noha a család nem feltétlenül volt a legjobb témakör, ha esetleg továbbterelődött volna a szó azok felé, akiket hátrahagyott, mikor egyszercsak fogta magát, és idejött Magyarországra. De amíg Védáról volt szó, nem lehetett gond, szóval vígan mondta tovább a magáét.
- Még nem mind, a legkisebb, Riri, vagyis hát Viktória, de mindenki Ririnek hívja, szóval ő még előkészítőbe jár - ecsetelte, miközben számba vette keresztanyja lányait. - Az ikrek pedig már mestertanoncok. Jövő tanévtől én is az leszek, feltéve, hogy átmegyek a vizsgán. Amúgy jól megvagyok velük, múltkor megfenyegettek, hogy zsákba vágnak, és elrabolnak. Pedig mondtam én, hogy magamtól is szívesen velük tartok kirándulni.
Valahogy nem érezte szükségét, hogy szépítsen a történeten, teljesen normálisnak tűnt számára, hogy unokatestvérei letámadják és elrabolják. Abszolút jó mókának tűnt.
- Riri pedig édes, és rettentően eleven, akit épp nem körülrajong, azt egy kanál torokfertőtlenítőbe szeretne fojtani, de úgy tudom, ilyen szuper viszonyban csak egy vagy két kislánnyal van.
Ők ketten persze remekül megértik egymást, Ella nem épp korának megfelelő viselkedése és lelki világa lévén nincs nehéz dolga jóban lenni a kiscsajjal. Épp olyan nagy lelkesedéssel tud például Keith-nek örülni, csak Ella azt is tudja, ha hasonlóképp ráakaszkodna a fiúra, ahogy Riri teszi, azt elég sokan néznék furcsa szemmel, talán épp Keith is, és Ella nem akarta elkergetni.
Eddigre már úton voltak, határozottnak szánt, céltudatos léptekkel haladtak előrefelé, és Torma láthatóan nagyon igyekezett megtalálni a betondzsungel már ismert ösvényeit. Mutogatott, nézelődött, és Ella jót derült rajta, hogy nem sokkal nőtt meg annak esélye, hogy úgy eltéved, hogy sose talál vissza. Nem tudott izgulni emiatt, valahogy úgyis lesz.
- Metró! Szuper! - kiállt fel, és gyorsan felzárkózik a srác mellé, és belékarol, mert látja, hogy föld alá készülnek menni. - A metró az a földalatti vasút, ugye? Ami elektromos.
Megrázogatta partnere karját, és rávigyorgott, egész biztos volt benne, hogy most jól megmutatta, hogy annyira nem tök a mugli dolgokban.
- Kávé, kávé, kávé..? - közben buzgón nézelődött, keresve, hol ihatna végre az életelixírből. Már lent jártak, dísztelen, egyszerű föld alá süllyesztett folyosón, Ella pedig hagyta magát vezetni. Nem messze előttük magától mozgó lépcső tűnt fel. Vagyis igazság szerint ők közelítettek afelé.
- Ott egy térkép! - kiáltott hirtelen fel Szendrei, és eleresztette a másikat, hogy előrerohanjon és becsúszva lefékezzen a kusza színes vonalakkal zsúfolt rajz előtt. Hamar megállapította, hogy jobb lesz, ha bevárja útitársát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2014. december 26. 02:23 | Link

Ella


Készségesen felel további kérdéseimre is. Még ha egy-egy dolog nem is teljesen világos előttem, azért ki tudom venni, hogy Szendrei Véda tanárnővel igen jó a kapcsolata, ami dicséretreméltó. Azt kívánom, bárcsak minimum ilyen viszonyt ápolna mindenki családtagjaival. Öröm hallani, ahogy családjának részleteit ecseteli, amit nagy ámulattal és érdeklődéssel hallgatok, jobb dolgom nem lévén. Az iskolán kívül mindannyian másként viselkedünk egy kissé, megszűnik a mindaddig észrevétlenül fojtogató nyomás, eltűnnek a kötelezettségek, a sietségnek is lába kél, tehát ráérünk azzal törődni, ami igazán fontos: az emberi kapcsolatokkal.
Szomorú, ha valaki nem jön rá arra, milyen fontos értéket is képvisel a család. Azaz képviselne, ha minden úgy működne, mint a mesékben. Mert megdöbbentő módon mindenhol vannak sötét foltok, melyeket jobb eltakarni, ráadásul nem vagyunk egyformák, így megannyi fajta és mennyiségű sötét folt létezik. Kinek mennyi jut belőle...
- Látásból ismerem párukat. - említem meg Ellának, hátha értékelni fogja, hogy nem teljesen ismeretlenek előttem - Ég, múlthéten nekem is voltak vizsgáim, kíváncsi vagyok majd az eredményeikre. Te egyébként mi szeretnél lenni majd? - érdeklődöm tapintatosan, ha már így szóba hozta.
Valamelyest megpróbálom leplezni, hogy megdöbbenek azokon, amiket mond. Kit ne érne váratlanul, ha olyanokat hallana, hogy zsákba vágják a másikat azért, mert mondjuk nem tanulnak elég jól. De az okostelefonos elmélkedésünk után nem vágok közbe, hátha ez valami eddig nem hallott magyar hasonlat, vagy netán az aranyvérű családoknál gyakori szokás.
Kezd kialakulni, hogy merre is menjünk tovább. Abban mindketten egyetértünk, hogy Buda felé kell vegyük az irányt, ha a varázslófalu megtalálása a cél. Ehhez pedig az imént megpillantott metró tökéletes útvonal lehet, már ha vezet oda járat. De úgy rémlik, hogy az egyik vonal arra megy, így hát felajánlom neki, hogy tegyünk egy próbát. A barátságtalan aluljáróban akár még kávéra is lelhetünk.
- Igen, az. Még én se voltam ezen, kíváncsi vagyok. - magyarázom neki magam után húzva, a bejárat felé sietve. Jól is teszi, hogy belém karol, elvégre könnyen elveszhetünk, ha nagyobb lesz a tömeg.  És ha a kifejezést magát tudja is, ki tudja mit képzel annak működéséről, nem akarom, hogy bármi baja essen. Egy aranyvérűt nagy felelősség a mugli világban kísérgetni. Nem akarom, hogy valami hülyeséget csináljon, mert az én lelkemen fog száradni, és még azt is elérem, hogy Tanja házából kitiltsanak. Véda néni szigorú.
Kibök egy térképet, így odasietek. Életemben egyszer, ha láttam térképen Budapestet ilyen formában, mint itt. A lila színezetű papíron a Közlekedési Központ névjegye köszön vissza, az ábrán pedig jól láthatóan fel van tüntetve az összes vonal. Egy perc alatt beazonosítom a Dunát, aztán bizony kisül, hogy a kettes számú vonal jó is lesz nekünk.
- Itt várj meg! És vigyázz a csomagokra! - parancsolok rá, majd a néhány méterrel arrébb világító automatához lépek. Ella odáig meg vissza lesz, amikor felfogja, mit is csinálok épp. A jegykiadó automata meg is örvendeztet két jeggyel, így visszatérve hozzá a részét a kezébe is nyomom.
- Tessék, ez a jegyünk. Mielőtt használjuk, ki kell lyukasztani gépben, majd utazás végéig megőrizni. Csináld utánam. - hívom fel figyelmét, majd cuccaimat sokadjára megragadva elindulok a mozgólépcsők irányába. A sárga gépezet ott is van, egy ügyes mozdulat, s már kezelve is van. Kifejezéstelen arccal lengetem meg a pufók ellenőr előtt, Ellára várva, aki remélhetőleg szintén problémamentesen jut át. Ereszkedünk is le a főváros gyomrába.
- Hogy tetszik? - fordulok hátra vigyorogva, mert a mozgólépcső nagyon meredek, büdös van, kosz van és erős a huzat. Lentről már hallani a recsegő szerelvényeket. Teljesen olyan a hely, mint amilyennek mondják. Tetőtől talpig szocialista hangulatot áraszt. Ez számomra nagyon különleges látványt nyújt. Könnyen megfejtem, merre kell menni, s várunk a következő metróra, amit az időjelző ki is jelez, hogy mikor érkezik. Furcsa alakok állnak körülöttünk, többször is megnézem a holmim, minden megvan-e.
Aztán begördül a metró. Fehér, ezek szerint ezen a vonalon egy újabb jár. A klasszikusra sok panaszt hallok. Felgyömöszöljük magunkat, de csak állóhely jut. Meglehetősen nagy a tömeg, van itt turistától helybéliig minden. Kapaszkodót jómagam nehezen találok, kérdés, hogy Ella hogy boldogul eközben.
- Sokat megyünk... - súgom neki, amikor a hangjelzés után mozgásba lendül a kocsi - Kapaszkodj, el ne ess! Nem félsz? - kezdem élvezni ezt az óvóbácsi szerepet -
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2014. december 26. 10:08 | Link

Lénárd

Az elmúlt évek során anyja elég sokszor nekiszegezte a kérdés: mi lesz belőled, lányom? Merre tovább? Mit akarsz csinálni? És ő mindig ugyanazt felelte, hogy nem tudja.
Miért kell ezt ilyen hamar kitalálni egyáltalán? Miért kell gondolkodni rajta, miért nincs valaki, aki pontosan meg tudná határozni, hogy neki ezt kellene csinálnia? Persze ezalatt nem az anyjára gondolt. Neki fogalma sem volt róla, hogy mi való Ellának, maga mellé akarta venni a minisztériumba, amitől a lánynak minden szál haja az égnek állt.
- Nie wiem - felelte ösztönösen a már olyan sokat hallott kérdésre, méghozzá ennélfogva anyai anyanyelvén. Aztán persze viszonylag gyorsan hozzáfűzte: - Mármint nem tudom. El kéne döntenem pedig lassan, hogy merre menjek tovább. Érdekel a sárkánykutatás is, de talán csak azért, hogy bosszantsam anyámat vele.
Valóban nagyon érdekelték őt a varázslatos, veszedelmes bestiák, de nem tudott szabadulni az érzéstől, hogy ha Véda nyomába szegődne, anyját ez mennyire bosszantaná, és egy pillanattal később már nem is a sárkányokon merengett, hanem azon, hogy milyen arcot vágna hozzá.
Szerencsére közben megérkeztek az elektromos lépcsőhöz, Torma pedig szerzett jegyeket. Ella kikapta a kezéből az egyiket és lelkesen megforgatta kezében.
- Imádom a jegyeket!
Pontosan követte a srác utasítását, követte őt a fura hangot kiadó gépezetig, ahova be kellett a papírt dugni. Mikor kihúzta, meglepődve látta, hogy az nem lett lyukas, így ismét bedugta, majd újra, de továbbra sem volt rajta egy fia lyuk sem.
- Te, ez szerintem elromlott. - De az egyik ellenőr megunta a szerencsétlenkedését, és odalépett hozzá megnézni, mi a baj.
Ella idétlenül rávigyorgott mindenkire, miután kiderült, hogy jó lesz a jegy így is, majd sietett útitársa után.
- Hogy ezek milyen mogorvák! - csóválta a fejét, majd visszavigyorgott a srácra, mikor az kérdést intézett felé. - Rémes!
Rövidesen lent voltak a peronon, ahová befutott egy a földalatti vasútból, melyről jókora tömeg tolakodott lefelé, majd hasonló vissza, köztük a két bagolykövessel.
Ella bizonytalanul nézelődött maga körül, hol kapaszkodhatna meg, mire a szerkezet meglódult alattuk, ő pedig gyorsan a társa után kapott, mielőtt elesik, és megkapaszkodott benne.
- Már kapaszkodom, már kapaszkodom! - vigyorgott rá, bár sanszos volt, hogy feltűnt neki, hogy Ella kapaszkodik, elvégre benne tette. - Nem félek. Mitől félnék?
Megrázta fejét, éppen akkor, mikor oldalt kinézve tökéletes feketeségbe száguldottak.
- Elektromos kukac! Ez egy elektromos kukac! - kiabált, több mugli igen meglepett pillantását vonva magára. Valamiért úgy képzelte, a metró éppen most túrja magának az alagutat, és ez végső soron nagyon szórakoztató gondolat volt.
- Tényleg.. te hová is mész? Mármint azután, hogy engem elkísértél. - Széles, lelkes mosoly, kedves pislogás, miközben két kézzel karolt a másikba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 27. 23:44 | Link

Alex "végigszenvedi" a díszítéses procedúrát, én meg néha bocsánatkérően pislogok felé, de amúgy egészen kedvelem az ilyenfajta időtöltést, nem számít, hogy sok a feladat. Hiszen rajzolni kell, bár éppenséggel nem portrét, de a tetoválószalonban sem Mona Lisát kellett mindenkire festeni. Az ott szerzett tudásomat azóta már többször is kamatoztattam, most is rengetegféle minta az eszembe jut, bár a legtöbb nem karácsonyias, de ez a legkisebb gondom.
Az utolsó darab befejezése után végre Alex szobájában kötök ki, le is ülök rögtön az ágya szélére.
- Persze, megnézhetjük. Mostanában úgysem volt lehetőségem filmeket nézni - bólogatok egyetértően. Hát igen, a varázslónegyedekben ritkán találni televíziót vagy internetet, pedig aztán szerintem igazán hasznos mugli eszközök is vannak, amiket nem ártana a varázslóknak használatba venni.
A fiú mellém ül, én pedig nyelek egyet. Régen nem hatott így rám a közelsége, ebben biztos vagyok. Azonnal túl melegnek érzem a szobát, szerencsére van még mit levennem, mielőtt ahhoz a réteghez érnék, ami már megbotránkoztatná a jelenlévőket. Lerángatom magamról a pulcsimat, alatta rövid ujjú, lila pólót viselek. Csuklóm körül rögtön megélénkülnek a pillangók, kicsit feljebb szálldosnak, rezegtetik szárnyaikat. Én már egészen megszoktam őket, mozgásuk egyáltalán nem zavar, Alex kérdése viszont megmosolyogtat.
- Valódi szőke herceg - mondom Anthonyra gondolva, majd felkacagva oldalba lököm a srácot. - De csak a diákom, semmi egyéb. Ne felejtsd el, már tanár vagyok, még, ha nem is nézek ki annak! Anthony általában aludni szokott az óráimon, viszont kedves volt tőle, hogy kísérőmnek jelentkezett. Hangulatos estém volt, de semmi különös.
Én is szívesen feltennék egy hasonlóan puhatolózó kérdést, de nem tudom, mire fel. Én nem tudok egy eseményre vagy alkalomra vonatkozóan tapogatózni a témában. Simán rákérdezni meg nem akarok, az olyan esetlenül hangzana.
- Na, és veled mi újság? Mit csináltál abban a pár napban, amíg nem hallottam felőled? - mosolygok, de közben némán korholom magam: "Gyáva vagy."
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 28. 03:19 | Link

Olyan szerényen ül az ágy szélén, mintha kényelmetlenül vagy feszélyezve érezné magát.
- Érezd magad otthon - bátorítom, ahelyett, hogy rákérdeznék, van-e valami baja. Kicsit talán más itt, mint a Bagolykőn, ahol tényleg mindketten otthon voltunk. De már máskor is volt itt, úgyhogy nem egészen értem a tartózkodást.
A film zöld utat kap. Ennek örülök, mert lelkes filmfaló vagyok, másfelől csak magamat fogom kínozni a közelségével a sötétben. Amúgy pedig egy barom vagyok, amiért nem akartam tönkretenni a barátságunkat, most ennek ellenére mégis tönkremegy, csak nem annyira direktben, mint ahogy akkor menne, ha egyszerűen közölném vele, hogy mi a helyzet.
- A filmezés a két dolog közül az egyik, amiben a Bagolykő elbukik az itthonnal szemben - bököm ki elkalandozásom miatt egy kicsit hosszabb ideig késve a reagálással, mint az indokolt lenne.
Nem egészen az a válasz jön a báltémára, mint amire számítottam. Vagy inkább reméltem. Állkapcsom megfeszül nevezett Anthony említésére, és Aileen hiába próbálja elmismásolni, elhatározom, hogy bagolyfordultával kiszedem Bálintból az infókat róla.
Vagy mondjuk most szépen befejezem a hőscincérkedést - hűtöm le magam, mielőtt jobban felfújódnék olyan dolgon, amihez vajmi kevés közöm van.
Hátamat a falnak döntöm, próbálok közömbösnek tűnni.
- Semmi extra, szokásos. Kockulás, kutyasétáltatás, lógás Noémiékkel. A karácsonyi szünetre engedélyeztem magamnak a tankönyvek félretolását, de járok külön tanárhoz is, hogy felkészítsen az érettségire - megvonom a vállam.
Indiszkrét kérdésem alatt feszülten figyeltem Lin arcára, ezért kerülhette el a figyelmem, de most, ahogy lefelé nézek, észreveszek a csuklóján egy mozgó valamit, ami elsőre karkötőnek tűnt. De nem az. Odanyúlok, és magam veszem magam elé.
- Hát ez meg? - hőkölve nézek fel a lányra, nem is tudom, mit mondjak, annyira nem jellemző rá. Vagy csak nem hittem, hogy jellemző, de mit tudok én?
- Nem gondoltál rá, mit mondasz majd az unokáidnak a... - itt jönne a szöveg a szottyadt bőrről és az aszott pillangókról, de tőlem nem várt módon időben kapcsolok. - És különben is, ezek meg hogy tudnak mozogni?
Ámulva hajolok még közelebb a csuklóhoz, és azon a szárnyukat lebegtető lepkékhez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 28. 16:02 | Link

Dr. Mácsai Zója



Csak áll vele szemben, dermedten és megrettenve, a kezében a gőzölgő forralt borral, azzal a tekintettel, mint aki épp egy különösen rémisztő szellemet lát. Zója ismerhetné már eléggé ahhoz, hogy vigyázzon ezekkel a kényes félinformációkkal, ha mondani akar valamit, ne felejtsen ki bizonyos tényeket. Dwayne ennek a negyedéért képes gyerekes hisztit csapni, hát még akkor, ha az exe bizonyos terhességi teszteket emleget itt, az utca kellős közepén.
   -  De akkor nem vagy az.
Láthatóan ez minden, ami érdekli, mintha a nő többi mondata elillant volna félúton és nem jutott volna el hozzá. Elvégre az lenne ám a komoly paranoiás helyzet, amellett eltörpül Zója mindenféle fejfájása, ami ezt a rendellenes kapcsolatukat illeti.
Megforgatja a szemeit, belekortyol az italába, ami még mindig forró és számára túl markánsan fűszeres. A másik kezét a zsebében pihenteti.
   -  Vigyázz ezekkel a dolgokkal - felel végül fojtottabb hangon, épp, hogy a beszéde kitűnjön az utca tömegének alapzajából - Amiket mondasz. Nekem. Léna legilimentor, meg a legjobb haverja is. Leellenőriznek. Még csak nem is gondolhatok olyanra, amire nem szabad, mert Nina megrövidít egy testrésszel...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Írta: 2014. december 28. 18:13 | Link

Kicsit úgy tűnik, mintha Alex lélekben máshol járna, de nem feltűnően bambul el, és láthatóan figyel rám, szóval nem teszem szóvá, és nem is aggódom különösebben miatta. Bizonyára fáradt, elvégre ő kezdte a díszítést.
- És mi a másik? - kérdezem, mert hirtelen nem jut eszembe semmi. Mármint azon kívül persze, hogy ott minden nap láthattam Alexet, és többet vele lehettem, mint itt. Az nagyon is számít, de azt úgyse mondanám el neki. Legalábbis nem így hoznám a tudomására.
Mikor szóba kerül a bál és Anthony, érzem, hogy a hangulat kicsit nyomottabbá, hm... nem, talán csak kicsit feszültebbé válik, és nem értem, miért. Felvont szemöldökkel nézek a fiúra, de végül mégsem kérdezek rá. Lehet, hogy rosszul érzem, és nincs is semmi baj, akkor meg inkább jobb nem piszkálni a dolgokat, mielőtt teremtődik egy.
Kérdésemre egyszerű válasz érkezik, nem is érzek mögötte semmi elhallgatást, úgyhogy meg is nyugszom rögtön. Azt észrevenném, ha Alex találkozott volna az igazival. Mármint észrevenném, nem? Csak feltűnne. Remélem.
Aggodalmam közepette egy pillanatra nem figyelek oda, a másikban meg már a fiú kezében van a kezem. Hirtelen felnézek, érintése kellemesen melengető és tűzforrón égető egyszerre. Elvörösödök, pedig mellette nem szoktam.
- Oh, ez? - nézek én is a most már riadtan odébb rebbenő és felszárnyaló lepkékre. - Ajándékba kaptam a mesteremtől, aki Brazíliában tanított. Nem fogadott el nemet válaszul arra a kérdésre, hogy festhet-e rám.
Halkan felnevetek, mert eszembe idéződik a fickó, és hát hihetetlen egy figura. De sokat tanultam tőle, hálás is vagyok neki, nem csak művészként, de emberként is.
- Az unokáimnak? - kapom el a mondattöredéket, majd hitetlenkedve felnevetek. Még mindig nem hiszem, hogy fogok addig élni, hogy unokáim legyenek. - A titok a festékben van, illetve a különféle krémekben, amit előtte a bőrre kennek. Nagyon izgalmas egyébként látni, ahogy elkészül egy ilyen. Én csak egyszerűbb formákra vagyok képes, de már az is büszkévé tesz, hogy egyáltalán meg tudom csinálni.
Nagyon élveztem a Brazíliában töltött időt, lelkesen is mesélek róla, bár sok mindent már levélben is megírtam Alexnek, hiszen folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Beszéd közben azonban feltűnik, hogy milyen közel van az arca a kezemhez. Szinte lélegzetvisszafojtva figyelem, ahogy a lepkéimet tanulmányozza, majd egy hirtelen ötlettel megsimogatom az arcát. Aztán hagyom karomat visszahullani a kezébe. Fogalmam sincs, hogyan fog reagálni rá.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 28. 18:58 | Link

Dwayne

Finoman megforgatja a szemét, és megrázza a fejét a férfire nézve.
- Nem.
Tesz egy tétova lépést, majd megtorpan, mint valami szerencsétlen kölyök, aki kimaradna még egy kicsit hétköznap este, de tudja, hogy a szülei rossz néven vennék. Érzi, ahogy a szemében könnyek gyűlnek, lehajtja a fejét, pislog párat, végül egy apró szipogással nyugtázza, hogy visszafordította a folyamatot.
- Tudod, ez szomorú. Ha bármit kérhetnék a sorstól, azt kérném, hogy pozitív legyen a teszt. Hogy terhes legyek, tőled. Féltem az eredményétől, de bár terhes lennék.
Szabad kezét ösztönösen a hasához emeli, az ilyen mozdulatok talán még jobban fájnak az embernek, úgy, hogy vágyik a gyerekre, és úgy, hogy ott volt az esély. Nem akarta elmondani, de magában sem tarthatta. Ha nem mond el semmit, akkor megint úgy járhat, mint régen, és nem akar veszekedni évek múlva egy most ki nem mondott gondolat miatt.
- Mi van?
Az, hogy leellenőrzik, megdöbbenti, és talán az még inkább, ahogy beszél róla. Mintha valamin rajta kaphatnák. Mintha Dwayne nem lenne felnőtt ember, aki majd eldönti, hogy mit tesz. A döbbenet az arcáról könnyen leolvasható, és nem is meglepő, erre nem számított.
- Jézusom. Papucs lettél. Félsz két nőtől, akik így azt tesznek az életeddel, amit akarnak. Megéri ezért Lénával lenned? Elveszted önmagad. Eltűnsz. Vasalni megtanultál már? Mert így nem mersz majd létezni vagy gondolkodni. Leellenőriznek. Úristen, Dwayne.
A poharat annak tartalmával együtt az első kukába dobja, és a fejét csóválva nézi, ahogy a papírszemét lassan beissza. Kár érte, finom és drága dolog, de ezek után már nem volt gusztusa hozzá.
- Legalább Lénának nem kell aggódnia miattam. Én egy _férfibe_ vagyok szerelmes, nem pedig egy idomított kutyába, aki nem gondolkozik, nem cselekszik, csak azt ami a gazdinak is jó. Léna egy marha bátor ember, hogy ilyet meg mer tenni bárkivel, Ninával egyetemben.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. december 28. 21:11 | Link

Dr. Mácsai Zója



   -  Ne beszélj ilyesmiről!
Fojtott hangon hadarja, már-már fojtja belé a szót, amikor a fantomterhességéről kezd már-már áradozni. Az arcára a pánik tiszta kifejezése költözik, érzi, ahogy a mellkasában a szíve gyorsabban kezd el verni, a végtagjai pedig egyszerre elhűlnek. A lehetőségnek még a gondolata is elég ahhoz, hogy a gyomra idegesen forduljon egyet. Gyávaság? Minden bizonnyal, ha ráfogják azonban letagadja. A múlt kényes emlékei azonban már bőven elegek ahhoz, hogy egy negatív terhességi teszt gondolatától is kiverje a hideg frász.  
Zója azonban tovább beszél. Amit pedig mond őszinte megütközést vált ki belőle, ami kiköltözik az arcára és megdermeszti az egész testét. A pulzusa ismét emelkedik egy keveset, a szája elnyílik, a szeme pedig végül megtalálja a nőét, hogy viszonozza annak undorral (vagy szánalommal?) telt pillantását.
   -  Te... - a mutatóujjával bök felé, ám mindez olyan, mintha egy élesített fegyverrel tenné - Te nem tudsz semmit se! És ne merj sértegetni, világos? Se engem, se Lénát, mert ő egyáltalán nem érdemli meg!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 502
Összes hsz: 1058
Írta: 2014. december 28. 21:54 | Link

Dwayne

- Miért, ha sértegetem, akkor mi lesz? Megtudja és megver?
Hihetetlenül fel tudja húzni magát egy pillanat alatt. Ő sosem kért tőle ilyet, sosem tette volna ilyenné, még a hűséget se követelte meg, és lám, ő csak addig kellett, amíg Léna ki tudja hol volt, mit csinált. Aztán visszajött és gyakorlatilag azt is, hogy ejtve van, úgy kellett kisakkoznia, nehogy Léna megtudja. Komolyan, mint egy kisgyerek vagy egy kutya. Azonban ha már mérges nem igazán gondolkozik. Merészen közelebb lép, az orruk szinte összeér, érzi, ahogy a teste ösztönösen simul a férfi testéhez.
- Vagy te versz meg? Képes lennél bántani?
Mivel nem magassarkú van rajta, ezért pipiskednie kell, de ez most meg se kottyan neki. Bosszantja az egész, hihetetlenül. Eltűnt az, akit ő tényleg szeretett, akiért tűzbe ment volna. Egy hosszú pillanatig így marad, majd a fejét csóválva ellép, és elindul az utcán. Nem érti, hogy mi a fene folyik itt. Mit tudhat az a nő, amiért gyakorlatilag mindenkinek vigyázzba kell állnia és egy pisszenés se lehet. Eddig nem volt baja Lénával, nem különösebben hatotta meg, és még csak ellenfélként se volt képes rá tekinteni, de most már szabályosan bosszantja a nő létezése. Ő maga se Dwayne Warren párja, hanem valami izéjé, amivé formálta.
- Sajnálom, hogy az, akit én szeretek nincs már. Jobb vágyódni egy valós ember iránt, mint látni, ahogy megszűnik létezni egy nő miatt. Sose változtattalak volna meg, sosem szabályoztalak volna. Mitől jobb az, aki keretek közé szorít? Aki átformál téged?
Komolyan érdekli a válasz, így megtorpan, pár lépésre van csak a férfitől. Nem fél tőle vagy attól, amit mond, egyszerűen csak szomorú. Nem tudja elhinni, hogy ez tényleg megtörtént. Ez nem lehet igaz. Dwayne nem változhatott meg így. Hiszen néhány hete még önmaga volt, nem ez az ijesztő szellem.
- Mit tennél, ha terhes lennék? Ha pozitív lenne a teszt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2014. december 29. 01:16 | Link

- Az itteni barátaim - felelem a kérdésére, mi a két dolog közül a másik, amiben a Dembinszky-lakás veri a Bagolykövet. - Egészen jól el tudja feledtetni velem az ottani brigád, de most, hogy itthon vagyok, azért örülök, hogy velük is lehetek kicsit. Most meg persze te...i hiányoztok.
Lin eztán mit sem sejtve kérdez rá az unokákra. Ő akarta, szinte követeli, hogy előrukkoljak a mániámmal. Mosom kezeimet. Höhö.
- Amikor majd szottyos bőrű nagymama leszel, és arra nevelnéd őket, hogy ne drogozzanak, ne lövessenek piercingeket és ne tetováltassanak... na ezzel nem leszel hiteles - magyarázom holt komolyan.
Nem értem őt, engem tuti nem varrhattak volna össze. Ha valaki odajön ezzel hozzám, megmondom neki, hogy hülye vagy. De nem akarom sokat firtatni ezt a dolgot, úgyhogy csak hümmögök, mintha megérteném, pedig nem.
Az azért viszont tényleg menő, hogy tud ilyet csinálni.
- És kidekorálod majd a diákokat a BK-n? - kérdem nevető szemekkel. Mondjuk amúgy is van ott már egy pár elvetemült kisgyerek, aki széttetováltatja magát, nem kell nekik bátorítás. - Aztán indítják a fegyelmi eljárást a "pank" tanárnő ellen. Hehe.
Közben rájövök, még van kérdésem. Az egyik némileg aggasztó, ugyanis azt hallottam, ha valaki tetováltat egyet, onnantól nem tudja abbahagyni. Élvezik, vagy nem tudom. Noén igazolódni is látom ezt. Az Alice csodaországban macskával kezdte az egyik alkarján, aztán került Tim Burton - Jack a másikra, azóta a vádliján is van már egy, és készül a lábfejére a következő, közben meg szárnyakat tervez a hátára... jó, hozzá mondjuk úgy-ahogy illik. A nagymamás moralizálást meg már ő is megkapta. Így hát aggódva kérdezem:
- Tervezel még többet is...?
Még forgatom kicsit a csuklót.
- És meg van oldva, ugye, hogy a muglik ne lássák mozgónak?
Teljesen kifaggattam a telefon... tetoválástémáról. Bocs, megzavart, ahogy váratlanul megsimított. Reflexből nyúlok a leejtett keze után és visszateszem a helyére, az arcomra, amit amúgy nem tennék meg, ha épp nem ment volna szünetre az agyam, de valahogy a szemei fogva tartják az enyémeket, és olyan, mintha a szivárványhártyámon átsurranva egészen a fejem belsejébe jutna, és lekattintotta volna a főkapcsolót, minek okán egy egyre hosszabb értelmetlen mondatot fogalmazok belül, amit most jobb is lesz, ha befejezek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
KARANTÉN


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2015. január 2. 13:43 | Link

Dr. Mácsai Zója



Csak áll és bámulja a nőt, mintha az épp pofon vágta volna. A kezét lassan visszaengedi maga mellé, a másikban továbbra is lustán gőzölög a forralt bor, ő pedig nagyon nehezen állja meg, hogy ne borítsa az egészet erre a fehérnépre az utca szeme láttára. Kissé megemeli az állát, ahogy a nő egészen közel lép hozz, bár a szemében megnő a távolság, mintha erővel igyekezne kizárni magából mindazt, ami történik. Zója tudhatja, mennyire mélységesen utálja ezt. Most pedig könyörtelenül felhasználja ellene.
Elfordítja az arcát, nem válaszol. Összeszorított szájjal tűri a nő szavait, bár az izmai megfeszülnek, a türelme pedig azon a határon inog, amit nem kéne itt az utcán átlépniük. Egyáltalán nem. Érthető módon fellélegzik tehát, ahogy Zója ellép tőle, majd megfordul, láthatóan távozóra fogja. A forralt bor megremeg a kezében.
   -  Na erről nem akarok hallani.
További választ már nem vár. Megfordul, a maradék bort az ingerült ember lendületével dobja a legközelebbi, rácsos szemetesbe, amiből azonnal továbbfolyik az utca díszköveire. Anélkül, hogy visszanézne, csörtet el, pillanatokon pedig  fő utcán elnyeli a vásározók színes tömege.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 2. 14:52 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása

A tegnap este történései álomként kúsznak be az emlékeibe, ahogy félálomban szuszog. Elképzelhetetlen volt számára, hogy a mellkasán békésen szuszogó lányt még annál is jobban szeresse, mint szerette, de tévedett. Ezután az este után csak még inkább eluralkodott rajta az érzés, átszőtte minden egyes gondolatát, minden mozdulatát. Szerelmes volt, most már határozottan tudta és ezt tegnap közölte is Lucával, igaz, akkor épp a boldogság és a bódultság mondatta vele, de az érzés reggelre sem tűnt el. A sötétítőn beszűrődő gyér fényre kinyitotta a szemét, lustán pislogott párat de megmozdulni nem akart, nem akarta felkelteni a lányt. Óvatosan felemelte a fejét, hogy lepillanthasson rá. Tényleg ott feküdt, nem álmodta! Ezek szerint minden ami tegnap történt, nem a képzelete szüleménye volt, hanem a valóság. Bár ezen nem kellett volna meglepődnie, ennyire nem jó a fantáziája. Óvatosan leemelte a törpe karját magáról és szépen lefektette az ágyra, majd felkelt és magára kapta a ruháit. Nem tétovázott, visszapillantott még az alvó szépségre, nem bírta megállni, hogy ne leheljen egy rövid csókot a szájára, majd elindult a rövid folyosón át a konyhába. Közben nagyokat nyújtózott, nyúzottan túrt a kócos hajába, de mikor beért a konyhába minden álmosság kiment a szeméből. Nem is emlékezett rá, hogy ekkora kupit csináltak. A konyha minden négyzetcentimétere tiszta liszt és nyers tészta volt. Odasétált a pulthoz és megpróbálta lekaparni az első útjába kerülő száraz tésztapacát, de nem tudta. Mérgesen felnyögött, majd inkább felrakott egy adag kávét főni, és magára kapta a kabátját. Emlékezett rá, hogy a ház alagsorrészében van egy bolt, ami mindig nyitva van. Lesétált, hogy vegyen magunkat egy kevés kaját, valami gyümölcslevet és egy-két péksütit, bár nem volt éhes, de gondolta úgyis az lesz előbb vagy utóbb.
Megpakolva indult vissza, mire felért pont kész lett a kávé, így nem volt más dolga, minthogy keressen egy tálcát, bögréket és a jól megpakolva bevigye a lánynak. Igyekezett óvatos lenni, de a liszt ráragadt a zoknijára és ahogy végigment a folyosón szép, egészséges nyomokat hagyott maga után. Óvatosan leült az ágy szélére, lerakta a tálcát közé és a lány közé, majd végigsimított a haján és szelíden megszólalt.
- A bolti óra szerint délután három óra van.
Vigyorogva csóválta a fejét, ő is szívesen aludt volna tovább, de lassan vissza kellett menniük a kastélyba, lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. január 2. 17:24 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


Öröm, utazás, izgalom, még nagyobb jókedv, érkezés, sütés, mókázás kettesben, buli, megint együtt, pattogás, nutella, ugrabugra, nevetés és boldogság. Tömören és lényegretörően mindezek az elmúlt nap és éjjel összefoglalói, amit maguk mögött tudhatnak, amit Luca látott, érzet és megélt belőle. Eléggé furcsán érezte még magát az elején, de aztán ahogy elkezdtek pörögni az események, gond egy szál se stílusban vetette magát bele mindenbe, ahogy valamikor kora reggel felpislogott a meleg takaró alól – berögzülés a koránkelés, az edzések miatt, csak nem tud még ilyenkor sem nyugton lenni – azonban a fáradtság most először győz, pillanatokon belül csukódik vissza a szeme és merül újra álomba Vincére feküdve oldalról. Mosolyog, folyamatosan, megmásíthatatlanul. Bármi jusson is eszébe, ezt teszi vele. Mikor napokkal korábban Zephyvel beszélgetett arról, mi is a helyzet, mik kavarognak benne, még annyira nem gondolt bele, hogy egész egyszerűen csak ki kell mondani dolgokat és azzal boldoggá teszi a másikat. Mert ugye az egy dolog, hogy ő picit ennél kényszeresebben vágyik rá, hogy inkább kimutassák felé, mert a szavakban annyira nem bízik. De igyekszik, semmit nem akar elrontani, és most tényleg inkább borítja rá az egész szeretetét az eridonosra, mintsem várjon holmi megfelelő időre. Azt maga teremtheti meg úgy is. Na, most pedig sikerült, tökéletesen.
Szeret, újra, nagyon és most félelem nélkül.
Olyan nyugodt és békés most minden, ahogy megmozdul mellette a fiú, kicsit magához tér, de a szemeit sem nyitja ki, csak magára húzza a takarót, aztán a csók után elmosolyodik. Valahogy nem igazán akaródzik neki megmozdulni, érzi, hogy a tegnapi aktívsága nyomán még az ujja hegyében is izomlázas nagyjából, hiszen már a szünet előtt, ha utoljára mozgott rendesen, az újév örömére pedig adott a kedve és a hangulata mindennek. A nagy szempihentetésnek eredményeként már másodjára is sikerült visszaaludnia és még magukkal is álmodnia… Kávéillat, ajtócsukódás és a közeledő léptek azok, amik a már nem túl mély alvásból ténylegesen felkeltik.
- Ühhüm.
Kinyitja a szemeit, de elsőre csak a fejére húzza a takarót Vince kezét elkapva két kézzel és az arcához húzza a takaróval együtt, hogy véletlenül se húzhassa el tőle egyiket se. Aztán egy kicsit rájátszott mély sóhaj után, ami a „muszáj”-t szimbolizálta, erőt vett magán, elengedte és felült az ágyon.
- Ki kell takarítanunk.
Felhúzta a lábait, és az ölébe keveredett párnát ölelgette kicsit ásítozva. Fáradt volt és még kicsit kimerült, de egyetlen percet sem cserélne el semmire. Talán még sütire és nutellára sem. A tálcára pillantva rájött, hogy egyébként éhesnek egyáltalán nem éhes, így csak nézte Vincét meg mi van a tálcán.
- Nem igazán vagyok éhes…
Aztán az ágy másik oldalán lefelé kezdett lógni, hogy megkeresse a cuccait. Jó, tud ő rendes lány lenni, meg szépen elpakolni, de alapvetően, hát, na, majd meglesz minden, mikor szükséges. A ruháknak nincs se keze, se lába, biztos nem léptek le. Bár annyira nem zavarná az sem, ha a rajta lévő pólóban kéne hazajutni, de valami hosszúnadrág nélkül kicsit hideg lesz… meg zokni és cipő, ahj. Jó, mindjárt, gyerünk Luca!
Inkább visszafordult. Vigyorgott rá, aztán óvatosan áthajolt a tálca fölött és megcsókolta Vincét, aminek köszönhetően majdnem sikerült átesnie rá. Nagy volt a lendület, fel is nevetett.
- Nem biztos, hogy azzal kéne kezdeni az újévet, hogy beléd esek… ma is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 2. 19:59 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása


Nem győzött rácsodálkozni a lányra, pedig ismerte már egy ideje. De Luca újra és újra képes volt meglepetést okozni neki, ahogy az este is tette. Azt hitte, hogy az egész majd vontatott lesz és nehéz, hiszen mégiscsak most voltak először igazán kettesben, amióta egy párt alkottak. Vince félelme azonban alaptalannak bizonyult, minden annyira természetes volt, annyira magával ragadó, természetes.  Rá mégis újszerűen hatott az élmény, mert soha nem szeretett senkit, ily módon és ilyen intenzíven. Eddig azt sem tudta, hogy ilyen tényleg létezik és lám, tényleg van, itt, kettőjük között. Nem akarta felkelteni, de megígérték, hogy megpróbálnak sötétedés előtt visszatérni, igaz, hopp porral néhány másodperc alatt hazaérnek, de nem titkolt szándéka volt kiélvezni még egy picit, hogy csak ketten vannak, abban a világban, amit olyan szépen felépítettek magunknak. Mosolyogva figyeli, ahogy Luca szép lassan magához tér, de nem akaródzik neki felkelni, legszívesebben Vince is leborítaná a tálcát és visszabújna a lány mellé az ágyba, de nem teheti. Épp csak tegnap este jött rá, hogy bár egy idősek, ebben a kapcsolatban mégsem lehetnek egészen egyformák.  Bár mindketten fiatalok és ez annak az időszaka, hogy felelőtlenek és bolondok legyenek, de Vince örömmel lemond erről azért, hogy Luca tovább lehessen gyerek. Meg amúgy is, ő a fiú, a törpe most már az ő felelőssége, és ha rajta múlik, örökre az is marad. Vigyorogva figyeli a lányt, majd mikor a keze az arcához ér megsimítja azt, kedveskedőn.
- Ettől még fel kell kelned.
Csóválja a fejét vigyorogva, tudja, hogy az egész csak játék, de igyekszik a szigorú srácot játszani, bár az arca és a hangja is nevet. Bár annak jobban örülne, ha látná a lány arcát, de mintha Luca csak a gondolataiban olvasna, nagy nehezen megint előbukkan a takaró alól.
- Az a legkevesebb, csak néhány pálcaintés. Bár elég nagy rumlit csináltunk, de senki nem fog betoppanni, úgyhogy ne foglalkozz vele.
Elcsodálkozik rajta, hogy tud a lány ilyenkor éppen a takarításra gondolni. Kiszabadítva az egyik kezét, a bögre után nyúl és belekortyol a kávéba. Nem sűrűn iszik, de most igényli a szervezete. Tompának és nehéznek érzi magát, ami betudható a tegnap estének, bár ezt egy percig sem bánja. Mosolyogva hallgatja a törpe nyavalygását és élvezettel nézi, ahogy szenved, bizonyára a ruhái után kutat, bárcsak tudná, hová tették őket! Ő is körbepillant, majd a mutató ujjával Lucának a háta mögé kutat, mindegy jelezvén, hogy a farmerja megvan, a szekrény tetején.
- Fogalmam sincs, hogy került oda.
Vallja be férfiasan, miközben elgondolkodva hunyorít, nézi a nadrágot, hátha eszébe jut neki. Aztán kap egy csókot, ami felidézi benne a tegnap történteket ismét. A megjegyzésre csak nevet és újra megcsókolja, miközben félretolja a tálcát, majd a lányt ledöntve a hátára ráfekszik. Igencsak felbátorodott, de hát bocsásson meg neki mindenki, szerelmes.
- Az arcod itt…nutellás.
Jegyzi meg nevetve, miközben picit távolabb húzódik, hogy megnézhesse, de beigazolódik az, amit első pillantásra látott. A lány arca a fülénél tiszta csoki volt.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. január 2. 21:53 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


- Mert mi lesz, ha nem kelek fel?
Felvonta a szemöldökét, miközben kibújt a takaró alól, de nem bírta ki nevetés nélkül a dolgot, mondjuk tényleg kíváncsi volt mi fog történni, ha ilyen nagyon „ellenáll”. Persze nem gondolta komolyan, ha muszáj, hát muszáj, erőt fog venni magán… lassan. Aztán ahogy látja a dolgokat, azért csak úgy nevelték, hogy főleg idegen helyen nem illik nagy kupit csinálni, de ha már sikerült, illik azt szépen rendbe tenni, és a legjobb emlékei szerint, nagyon jól sikerült rumli várja őket kint is. Bár neki is lennének jobb ötletei a takarításnál, leginkább az ágyban maradni. Megnyugtató, hogy Vince ilyen könnyen veszi, úgyhogy pár bólintással egyetértően lezártnak tekinti, viszont, ha már el kéne indulni az úton a felkelés felé, nem ártana ruhát találni hozzá, valahol. Igen, mondjuk nem ott, ahol látja ő is.
- De az messze van…
Morog egy kört egész halkan magában, mikor ő is megtalálja, aztán az eridonost nézve a kijelentésen csak felnevet és már nyitná szóra a száját, de inkább nem mond semmit. Édes tudatlanság. Hamar feladja a nagy „akkor felkelek” lendületet, és inkább csak megcsókolja, majd visszahátrálna az ágyba, de a következő pillanatban már zuhan is a puha párnák közé a fiúval fölötte. Még a megjegyzésen is csak kacarászik, majd csak ismételni tudja Őt, amire még rá is játszik kicsit.
- Fogalmam sincs, hogy került oda. Nem tudod véletlenül?
Ezen ő remekül elszórakozik, sőt kifejezetten élvezi, aztán közelebb húzza, hogy az orruk egészen összeérjen, aztán a nevetése mosollyá csendesül, végül közelebb húzza, hogy jó erősen magához ölelhesse, aztán egy puszit ad először az állára, aztán az arcára, de a szája előtt megáll. Nem igazán szeretné elengedni, viszont… Ha már annyira kérte Vince. Gyors mozdulattal tolja kicsit távolabb és csúszik ki alóla, hogy felülve mellette lehajoljon egy leesett párnáért.
- Szóval… azt mondtad fel kell kelnem.
Néz rá, aztán fel is kel, elmegy a nadrágért, aztán visszaérve az ágy mellé bele is fog bújni majd, magát ismerve kicsit szerencsétlenkedve ugrálja bele magát a szűk ruhaneműbe, amint belekezd. Na, azért annyi sütit nem evett tegnap, hogy ez ne menjen. Nagy vigyorral a párja tekint a nadrággal a kezében, még a kezét is csípőre teszi közben.
- Én fent vagyok…
Olyan vicces volt ez az egész, de nagyon is élvezte, mert pontosan tudta, hogy azt a felkelést még Vince sem gondolta teljesen komolyan, ráadásul az imént annyira jó volt. De ő rendes kisnagylány, és hallgat a kérésekre. Jó, talán az is közrejátszott, hogy ezzel húzhatta kicsit az eridonos agyát, persze csak hangyányit, nem akart ő rosszat. A legaranyosabb és legártatlanabb szemeket meresztette rá, még kicsit billegett is a kezeit maga mellé eresztve a nadrágot pedig az ágy végébe dobva. Nagyon várta mi lesz ebből. Jó, majd ad neki egy puszit, ha mérges lesz rá…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. január 5. 21:00 | Link

Ella


Csakis a rokonai miatt jönnek elő a vizsgák és a mestertanonc-képzés, ami nálam egyet jelent a közelgő jövővel. Ezért is bátorkodom rákérdezni, hogy neki esetleg vannak-e már elképzelései, hogyan látja magát évekkel múlva, ha oda kerülne a sor. Szinte mérget vennék rá, hogy egy ilyen családból származó lánynak muszáj lesz majd folytatnia mesterképzésen is tanulmányait. De ahogy a legtöbb végzőstől hallom, fogalmuk sincs, merre tovább. Heni se tudta még teljesen... Csak még jobban izgatottá tesz azzal, hogy még nem tudja, hiszen akkor mi lesz majd velem, ha oda kerülök? Egyelőre kár ezen idegeskednem, alig várom, hogy végre anyámhoz találva eltöltsek ott pár napot, aztán irány a Föld másik fele!
A szívbajt hozza rám. Hajszál híján förmedek rá, mert egy kukkot se értek abból, amit felel. Már attól tartok, a magyar nyelv eddig nem ismert mondását osztja meg velem... De valami szláv hablatynak tűnik.
- Ez milyen nyelv? - érdeklődöm kíváncsian -
- Jobb a békesség. - szalad ki a számon a nyugdíjasokéhoz hasonló károgás, nem hiába fogom be tenyeremmel a számat utána - Opsza, Te tudod. Remélem jól sikerül majd döntened.
Ekkorra már a tisztes távolságot felvéve szólok hozzá, ez az anyja körüli bosszúhadjárat ugyanis bűzlik nekem. Már sokadjára jön elő, vagy történik rá utalás a párbeszédünk alatt, szóval gyanítom, hogy valami komoly dolog lehet a háttérben, amire még mindig jobbnak látom nem rákérdezni. De a szétszórtnak tűnő, varázstalan világhoz nem értő, furcsa nyelven kotyogó, anyukája orra alá borsot törni óhajtó Szendrei lány egyre ijesztőbb számomra. Mi járhat a fejében ilyenkor? Mindenesetre kár, hogy eddig nem nagyon futottam össze vele.
Megkérem, hogy őrizze a csomagjaimat, amíg elintézem neki a jegyeket. A kisebb műveletsor után lejutunk a mozgólépcsőkön, ami mindkettőnk számára szórakoztató élmény. Tök mélyre jutunk így, a jellegzetes állomás látványa pedig egyből elfeledteti velem a lépcsők tetején történt szerencsétlenkedését Ellának. Az a fő, hogy épségben itt vagyunk. Befut az utasokkal tömött szerelvény, a cuccainkkal együtt pedig mi is feltolakodunk az utastérbe. Előre felhívom a figyelmét, hogy kapaszkodjon, mert gyorsan és hirtelen indul a metró, és fékezni is legalább ekképpen szeret, s még szerencse, hogy nem azon a sokat szidott hármason járunk, ami állítólag évente többször is kigyullad. Legalábbis egy cikkben ilyesmikről pusmogtak egyesek.
Egy nagy pislogás, és észreveszem, hogy Ella a derekamat szorongatja, mintha hatalmas ölelést kívánna adni. Egy zavart pillantást vetek rá, de meglepett arcom hamar megnyugszik, amikor rájövök, hogy csak kapaszkodni próbál. Így legalább biztosan tudom, hogy nem vágódik hanyatt a padlón. Csúnyán beégnénk... Égek is épp eleget, ahogy kiabál nekem az elektromos kukacról, ami nála a metrót jelenti. Valahogy nem így képzeltem el az első találkozásomat Budapest földalatti metróhálózatával. Sokkal csendesebbnek és modernebbnek gondoltam, hiába intettek óva, hogy koszos, ócska, drága, meg minden. Ehelyett néhány külföldi turista, s mellettük sorban egy halom idegen helybéli néz ránk különös tekintettel, én pedig érzem, ahogy fokozatosan elpirulok. A látványt csak fokozza a belém kapaszkodó Ella megjelenése. Azt hiszem élvezi. Fel is nevetek, kínomban, vagy talán nem is tudom, miért.
- Hát anyámhoz. - hajolok közelebb a füléhez, mert nincs kedvem még ennél is nagyobb zajt csapni - Szerinted hol kell leszállnunk? Hány megálló van még? - érdeklődöm meglehetősen nagy bizonytalansággal.
- A kávét se felejtsük el... Megvan mindenünk? Talán... majd itt kell leszállnunk, nem? - mutatok az ablaküvegre, ugyanis épp most gördülünk be egy állomásra, ami elvileg már jó nekünk, de mit tudom én. Jöhettünk volna villamossal, akkor legalább látnám, hogy hol vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Csornay Vince Levente
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 141
Összes hsz: 1041
Írta: 2015. január 10. 16:29 | Link

Lucának
2015.01.01. - Délután - Budapest, nagynéni lakása


Nem igazán tudott visszaemlékezni a tegnapra. Persze, a lényeges dolgok megvoltak számára. Az éjfél a Vörösmarty téren, a kergetőzés a rakparton a röpködő mínuszokba, a tánc a szoba közepén. Ezekre emlékezett, de arra már nem, hogy végül hogy találtak igazán egymásra.
 - Te dobtad fel oda.
Úgyhogy nem kell félni, Vincének bőven maradtak emlékei, amiket szívesen visszaidéz majd, mikor a könyv fölé kényszerül. Most viszont még nem ott van. Vigyorogva állja, ahogy Luca húzza az agyát, miközben támaszkodik mellette, nem tervezi összenyomni a lányt, ő nem viszonozza a puszikat, mert mire odajutna, hogy most ő következne, Luca egy ügyes mozdulattal csúszik ki alóla, Vince legnagyobb bánatra. Ez egy pillanatra még el is bizonytalanítja és a csalódottság kiül az arcára. Eddig azt hitte, hogy most minden oké, de talán elvetette a sulykot és Luca azért húzta be ilyen hirtelen a kéziféket. A hátára fordul és a feje alá húzva a párnát figyeli a lány ténykedését. Fel s alá járkál a szobába, összeszedegeti a ruháit, úgy látszik, pillanatok alatt felpörgött. Tényleg nem igazán értette, hogy most akkor mi is a helyzet. Igyekezett nyugtatni magát, pedig a kettősség majdnem szétfeszítettem. Azt adagolta magának, hogy igenis tudja, hogy vállalt és ez az egész a lánnyal jár, úgyhogy vesz szépen egy nagy levegőt és túlteszi magán ezek. Amint Luca megpróbálja felkínlódni magára a szűk farmert, fektében elvigyorodik és arra gondol, hogy ezt napestig eltudná nézni, igen, még az öltözést is. Soha nem volt nagyravágyó gyerek, megelégedett azzal, amit az élet dobott neki, ebben állt az egyszerűsége. Tudta, hogy az ilyen apró örömöket is ki kell élveznie, hiszen ki tudja, mikor lesz legközelebb ilyesmire lehetősége.
 - Én is, nézlek. Nyugodtan folytasd.
Legyint a kezével, majd mindkettőt a párna alá csúsztatja, oda ahol a tarkója van, ezzel jelezvén az elégedettségét. Nem akar még menni, még korán van, idejük, mint a tenger, ki akarja élvezni az utolsó pár órát, amit kettesben tölthetnek, ettől olyan rossz ember lenne? Tudta, hogy ez valahol csak játék, egyrészről élvezte, másrészről pedig fájt neki, hogy Luca olyan távol húzódott tőle. Ettől pedig úgy érezte, hogy neki is be kell szállnia a játékba, nem lehet ő a kiszolgáltatott fél.
 - Hát jó, ha menni akarsz akkor legyen.
Csalódott képet vág, miközben lassan felkel az ágyról, azért annyira nem sieti el, esélyt ad a lehetőségnek, hogy talán a törpe a meggondolja magát és felhagy ezzel a kínzó, buta játékkal.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szendrei Ella
INAKTÍV


Szederkés nutElla
offline
RPG hsz: 237
Összes hsz: 3245
Írta: 2015. január 10. 16:51 | Link

Lénárd

Megrántotta vállát, és lazán elvigyorodott, mutatva, hogy mennyire mindegy minden. Talán kérdéses volt még a jövője, de inkább legyen az, mintsem betonbiztosan egy olyan, amire nem vágyik. És amit az anyja elképzelt neki, az éppen ilyen volt. A háta közepére se.
- Majd lesz valahogy. Amúgy lengyel. Félig az vagyok, anyai ágon, és ott nőttem fel, csak nemrég jöttem el ide. Mármint Bogolyfalvára.
Merthogy az "ide" az folyamatosan változott, ahogy haladtak előre, először a mozgólépcsőt, és a lyukasztókat (melyek nem is lyukasztottak) hátrahagyva, majd felszállva az egyik földalatti vasútra. Ella nem győzött csodálkozni a sok lehetetlen dolgon. Furcsa tapasztalatok érték, de igyekezett lépést tartani Tormával, mert amíg nem tud hoppanálni, bizony kénytelen lesz mugli módon eljutni Budanekeresdre.
Az utasok közt többen értetlenül, döbbenten pillantottak a párosra, a vigyorgó, hangoskodó Ellára és szegény srácra, aki kezdte a lány hajszínét felölteni az arcára. Aztán együtt nevettek, de érezhetően nem ugyanazért. Ellát rendkívül szórakoztatta a helyzet, kapaszkodott a srácba, és közben nem győzött hangot adni elképedésének.
- Ez szööörnyűű!
Közben a srác a füléhez hajolt és úgy válaszolt már inkább a kérdésre, láthatóan nem akart még nagyobb felhajtást, és ez nem kerülte el Ella figyelmét. Elvigyorodott.
- Bocsánat, hol kell leszállni, ha Budanekeresdre megyünk? - kiabált a mellette álló nőnek, aki azonban csak látható értetlenkedéssel válaszolt, ráadásul addigra Ella már kifelé nézett a szerelvényből, követve Tormát.
- Tudom én! Gyere! - azzal megragadta a karját, és már húzta is maga után. A fejük felett Széll Kálmán tér volt kiírva, ami nagyjából semmit se mondott Ellának, de ha rossz helyen vannak, legfeljebb visszajönnek ide.
A tömeggel együtt a mozgólépcsőkhöz vergődtek, Ella pedig tovább kapaszkodott útitársába, valahogy kényelmesebb volt benne kapaszkodni, mint a mugli ketyere mozgó gumifogójába.
Mikor aztán kiértek a felszínre, és természetesen ott sem látott Ella semmit, ami segíthetne, merre tovább, letette cókmókját és ráült.
- Szerinted már eltévedtünk? Vagy még nem teljesen? Most már szerzünk kávét? - Persze a legfontosabb kérdést hagyta a végére.
Utoljára módosította:Szendrei Ella, 2015. január 10. 16:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Luca
INAKTÍV


Törpe° | Frau Liebhart | Valcsi trénerlánya°
offline
RPG hsz: 727
Összes hsz: 6633
Írta: 2015. január 10. 17:51 | Link

Vince;;

- 2015.01.01. - Délután -
~ Budapesten valahol ~


Jóleső és örömteli érzés tölti el, ahányszor visszapillant Vincére az ágyban, hiszen akaratlanul is elé kúszik a korábbi mókázás képekben, amik lássuk be, nem kicsit pörgetik fel a navinést. Ez neki elég lelki dopping ahhoz, hogy elkezdjen a szokásos módon pattogni, majdhogynem köröket futni saját maga körül. Érdekes látvány lenne. Valahogy csak belenyúlna ezzel a tér-idő kontinuum egy olyan szegletébe, amit jobb nem firtatni. Kinek a kávé, kinek az érzelmi löket, ugyebár. Ha most nem érezné a jogosságát a dolognak, és nem ismerne ebben magára, már biztos kézzel-lábbal tiltakozna, hogy ő ugyan ilyet sosem tenne. Nem hozna ételt az ágyba, nem dobálná a ruháit, nem lenne nyakig lisztes sütéskor, nem villogna felemás zokniban, mert elhagyta a párját... és így tovább. Bár meg kell hagyni, hogy Mickey meg Minnie egér szép páros a lábfején, így nem is olyan feltűnő, hogy az egyiken rózsaszín a másikon fehér a zokni. De a nehézség a nadrágnál következik be, amibe ugyan beleugrálja magát, de a cipzár és a gomb már nem olyan, ami miatt erőltetné magát. fújtat egyet, miközben felnéz a beszélő eridonosra.
- ...és élvezed.
Vigyorog rá, aztán  feladóan, mert elég is volt ennyi a ruhákból egyelőre, megemeli a kezeit aztán körbenéz a szobán, igazából annyira nem foglalkozott eddig a külcsínnel, most is hamar elviszi a figyelmét a párja, így megint elmarad a nagy terepszemle. Sajnálja... na jó, annyira nem, mert ideje feladni ezt a "jó akkor most csak azért is nekikezdek a napnak" projektet és inkább még körbeszeretgetni az eridonost. Az egyik szekrénytől figyelte, aztán pedig érdeklődve tekintett rá, ahogy mintha felkelni igyekezett volna - ismét - ő is.
- Ó, na neeeeem. Itt még nincs vége.
Megrázta a fejét aztán vigyorogva lendült neki, hogy futás szerű mozgásba kezdve közelítse meg az ágyat meg a fiút, aztán széttárt karokkal, mint valami tengeri csillag vetődik rá szegény párára magukat az ágynemű sűrűjébe préselve. Valamennyire próbál megtámaszkodni azért, hogy ne tejes erejével és súlyával érkezzen, nem szeretné szegényt megfosztani az életétől, ő csak örül neki és ezt igen sajátosan fejezi ki, ahogy az arcába vigyorog, aztán a fiú feje mellett előrenyújtózik és lassan érinti össze az ajkaikat, hogy hosszan megcsókolja. Nem gondolhatta ő sem komolyan az előbbi induljunk akciót.
- Nagyon jó volt tegnap, meg ma, meg most...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bayern Münchener Drachen cikeszkergetője | Mancs-hely
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. január 11. 01:30 | Link

Ella


- És az Ella számít ott egy gyakori névnek? - érdeklődöm tovább, miután megtudom, hogy anyai ágról lengyel gyökerekkel rendelkezik, ráadásul ott is élt egy darabig, egészen ameddig ide nem sodorta a szél. Így már nagyjából képben vagyok az előéletével. További részletekbe nem bocsátkoznék, sokkal inkább én lennék már a soros, hogy meséljek. De talán az majd máskor következzen.
- Tényleg annyira nagyon szeretik a magyarokat?
Mert van is az a mondóka, ami a fenéért se ugrik be. Egyébként sem vagyok olyan környezetben, amelyben nyugodtan tudnék gondolkodni. Kezd nyomasztóvá válni az aluljáró, túlságosan a föld mélyén érzem magam, mintha valami vakond lennék. Friss levegőre és napfényre vágyom, még ha utóbbit a tél miatt nem kaphatom meg. De már nem sokáig kell várnom, hogy végre a hőségben legyek.
Egy idő után megszokom a lány szorítását, hogy végig a derekamon csüng, mint egy koala. Abba is beletörődöm, hogy mindez az utazóközönség szeme láttára történik, akiknek reményeim szerint akad jobb dolguk, mint kettőnk bámulása. Már csak az kell, hogy azokkal a korábban említett okostelefonjaikkal levideózzanak minket, és a tartalmat feltöltsék valamelyik közösségi oldalra. Bár szerintem valamiféle profi bajelhárító-osztag már működésbe lépne a Minisztériumból, hiszen csak nem égetik szegény hátrányos helyzetű aranyvérű varázslóikat.
- Miéért? - kérdezek rá ugyanolyan hangon, mint ahogy ő nyavalyog. Már jóval halkabbak vagyunk, de na. Még így is képes leszólítani egy utast, hogy merre van Budanekeresd. Ha nem szorongatnám annyira azt a fránya kapaszkodót, esküszöm befognám a száját most már.
A Széll Kálmán téren kötünk ki. Nagyon különös névnek találom, és a szüleim még úgy mesélték, hogy sokáig Moszkva térnek hívták. Szerintem sokkal menőbb név volt, nem értem a változtatás szükségességét, de ez nyilván inkább a helyiek ügye.
Jóval rugalmasabban tévelygünk ki a földfelszín alól, egyelőre hagyom, hogy belém kapaszkodjon, aztán fogom magam és durcásan elengedem, mert a végén még félreértik a dolgot. Nem szeretnék kellemetlen szituációba keveredni, hiszen nekem van barátnőm, kérem szépen!
- Ha minden igaz, már közelebb járunk. Kell lennie valami mágikus segélykérőnek. - töprengek államat dörzsölve - Kávé, tessék, ott egy ilyen... bódé. De akkor már hozz nekem is, please.
Követve példáját, fogom magam és rátehénkedem a saját cókmókomra, majd ölbe tett kézzel várom, hogy hű útitársam kiszolgáljon.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 115 116 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek