[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853597#post853597][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.30. 22:18[/b][/url]

Véletlenül sem érzi magát elnyomva. Volt idő, hogy szinte csak ő beszélt, s máig előfordul - bár hál' Merlinnek más okból - hogy ő mesél és magyaráz hosszan. Örömest háttérbe húzódik, amikor Beli kiengedi a hangját, itt-ott kérdezgetve, figyelmesen követve a násik gondolatainak csapongasát virágtól virágig. Szépek, a növények és az önfeledt Beli is.
- Szükségtelen, így már jól leszek,- biztosítja a másikat, amikor az hirtelen elhallgatva figyeli. Átveti a zakót karján, aztán szabad baljával Beli kezéért nyúl, hogy megsimítsa. A kézenfogva sétáláshoz túl meleg van, de nem kerülte el a figyelmét az apró, szégyenlős érintés. Nem úgy tűnik, mintha bárki törődne velük, de bármikor használhatja illúzióit.
- Mégsem annyira álomszép a lajhárlét, mint azt lefestetted. Látom magam előtt, milyen arcot vágnál, ha hátralévő életedben csak leveleket ehetnél,- teszi hozzá, csak hogy mondjon valamit, eloszlatva az aggodalmat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853599#post853599][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 22:27[/b][/url]

Ahogy haladnak növényről növényre, úgy érzi, hogy ezek után elmegy a pingvinekhez és fejest ugrik melléjük, majd ott fog úszni, még a halat is megeszi, ha kell, csak hűtsék le. Kellemetlen a tapadó felső, igazgatja is magán, de közben magyaráz, mintha ezzel sem lehetne kizökkenteni. És mégis, bár most inkább az, hogy a másikra figyel.
- Szólj, ha mégis - bólint, hogy rendben, akkor egyelőre maradhatnak idebent. Futólag pillant le az őt érő ujjakra, bőre bizsereg belé, és még éppen időben akasztja be ujját a másikéba, mintha kapaszkodni akarna, de nedves, izzadt tenyerét még nem adná oda. Nem érdekli a tömeg, mivel, milyen meglepő, tovább magyaráz. Végül csak nyammog párat, kezd kiszáradni, de nem, most sem töri meg. Felhorkan.
- Nagyon, nagyon sírnék, hogy legalább egy csirkecombot, valaki. Kifogynék a szép nadrágomból hamar - pillant le, majd vissza, hogy aztán, kihasználva kapaszkodó ujját, finoman tereli/húzza kifelé a másikat a szabad levegőre. Nem várja meg, míg migrént kapnak, odakint sóhajt fel és nedves tincseit simítja hátra. - Egy jegeskávé, fagyi, bármi hideg? - pillant vissza rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853600#post853600][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.30. 22:29[/b][/url]

Úgy tűnik, hiába öltöztek másként, még Belinek is túl meleg van ahhoz, hogy mindent meg bírjon csodálni - remélhetőleg a többi ház nem ennyire forró, bár azt azonnal érzi, hogy az esőerdei részek sokkal rosszabbak a sivatagos kifutóknál. Ennek ellenére nem engedi el, jólesik, hogy keresik a közelségét.
- Öntözhetnéd a könnyeiddel az üvegházad, fejjel lefele lógva,- nevet halkan, ellenállás nélkül hagyva magát terelni, megkönnyebbülten fellélegezve odakint, mert hiába melegszik gyorsan a nyáreleji levegő, még mindig hűvösnek tetszik a bentihez képest. Körülnézve nem lát elsőre egyetlen árust sem, úgyhogy a térképhez folyamodik.*
- Ha csak jeges jegeskávét csinálnak, szó lehet róla. Meglátjuk, mit árul a... Falatozoo- mered egy csipetnyi rosszallással a legközelebbi büfé képére. Amennyiben semmi cukormenteset nem talál,  marad az ásványvíz, de még reménykedik egy kinleyben. - Elméletileg rögtön mellette van az India-ház és a tövében a kis manulok,- böngész tovább, kiszúrva az egyik attrakciót, ami miatt ide akarta hozni Beliánt. Velük szemben párduckölykök laknak, szóval valami itókával elbámészkodni nem is rossz pihenő. Majd tartja Beli fagyiját, amíg fotóz, mert ott egészen biztosan megveszik dekára a durcás kis szőrmókok. Alig várja, hogy lássa a rakcióját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853602#post853602][b]Helvey Belián Balázs - 2022.09.30. 22:38[/b][/url]

Nem akar teljesen átizzadni sem, így aztán hamarabb kijutnak, mint amennyit magyarázni tudna a növények bármely részéről, kifelé menet azért megáll egy éppen virágzó fajtánál, hogy pár érdekességet elhintsen, amelyet ő is csak most, tanulmányai után fedezett fel. És nem is mágikus növényről van szó.
- Abból esőerdő lenne egyhamar. Rossz denevér lennék, aki Holdat ugat havonta egyszer - szórakozott vigyorral ingatja a fejét és halad ki, hogy felszusszanva húzza ki magát. Tényleg jó lenne ide egy párakapu, vagy egy hideg vizes medence, de nem a strandra jöttek, ámbár nagyon erős a késztetése, hogy megkérje, ugorjanak el valami kietlen tórészre csobbanni. Nincs nála fürdőnadrág, de most az a legkevesebb gondja.
- Szerintem mindenféle kávé van, hideg meg főleg. Ilyen melegben csak nem forralt bor a kínálat - néz el arra ő is, majd elengedve egy rohangáló gyerekcsoportot, már indul is a falatozó felé. - Egyedi névválasztás. De azt már látom, jégkrém van, ott a tábla - már most úgy csendül a hangja, mint valami gyereknek, a lépteit is kissé sietősebbre veszi. - Manulok? Azok aaaa... kismajmok? - pislogva pillant felé, majd nyit befelé,  hogy körbepillantson. Van itt minden, ami egyelőre kell és a belső tér légkondis. Kicsit meg is áll élvezni. - Legközelebb ha ilyen meleg lesz, víz közelbe kell menni. Vízi-farkast úgyse láttál - vigyorog egy sort, majd indul a fagyis pult felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853603#post853603][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.09.30. 22:40[/b][/url]

Nem is a kávé maga a gond, inkább a hozzá adagolt cukor/fagylalt mennyisége, helyesebben édessége. A gyereksereg azonban eltereli a figyelmét, így sosem jut odáig, hogy szóvá tegye a dolgot.* - Hogy bírnak szaladni?- morfondírozik az orra alatt, mert nem először tölti el borzadással vegyes csodálattal a kicsik energiaszintje. Beli némileg le is hagyja, mire elhalad a csoport.
- A manul a pusztai macska másik neve. Úgy néznek ki, mintha az igazgató szakállat növesztene és rossz napja lenne,- utal Anton a'la natúr ijesztő fizimiskájára. Talán kezd megbuggyanni a melegtől, de ez jutott eszébe, ahogy felidézte az arcukat. Egy jóleső, hangtalan sóhajjal áll meg a hűvösben, instant megborzongva a gondolattól, elfordítva fejét.*- Megpróbálhatjuk. Vannak halfarkasok, de a név elég félrevezető, azt kell mondjam,- kanyarodik el a víz témájától. Okkal hajózik az égen és nem ott, ahova a vitorlást eredetileg szánták. Némi alkudozás árán sikerül egy nagyon kávés, sok jeges, alig fagyis italt kérnie és Beli is megkapja a fagyiját, mielőtt újra nekivágnának a kifutóknak. A rozsomák az orrát se dugja ki, így a manulok és párducok közt állnak meg végül. A kicsik épp kint tobzódnak mindkét oldalon, elég sok embert vonzva.
- Megfogjam a fagylaltod, szeretnél fotózni?- kortyol a kávéból, mert itt nem fognak egyszerre mindketten odaférni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853610#post853610][b]Illés Ferdinánd - 2022.09.30. 23:55[/b][/url]

A sötétben kirajzolódik a szobor mellett a magas és szikár alkata, és annak hidegkék pillantása. Testét fedő bőrén megannyi minta és szín emeli ki valójában mennyire fehér krémes bőre van, amelyen az éles arccsontja vonalán, pirosas színnel jelzi: még valamennyi emberség szorult ezen testbe. Minden más pont az, ami miatt akkor is szépnek hathat amikor nem feltétlen ez a valóság. Pedig figyel magára, környezetére, és még erre a lepukkant helyre is úgy jött el, hogy ő maga rendezett. Igen, azt ígérték neki, hogy itt lehet faszán kuncsaftokat szerezni a megannyi szokatlan arcnak hála. Szokatlan. A másikról még nem döntötte el, hogy mit gondoljon. Vagy ő is szokatlan, vagy egy a tucatból akik nem bírnak a külső nyomással és a padlón kötnek ki. Ahogyan annak idején ő sem bírt - aztán más gondoskodott róla, hogy Feba se legyen a tucat része.
Lenéz rá, nem egészen magasodik fölé, hiszen valamivel arrébb áll. A türelme fogytán, az önuralma még kitart, de még hátrébb lép egy aprót a másik elől. A köszönetre némán biccentve válaszol mielőtt kékjeivel a sírhantok irányába néz, amerre a barna is a szavai után. Azok némileg tisztábbak. Mégis, Feba éles hallása még most is beleütközött a dobogásba és heves légzésbe.
Vége van. Az ismeretlennek pedig nagyon sok kérdése.
- Emberségből..? - hangja rekedtes, így kényszerül torkán köszörülni. Meglehet, hogy évekkel ezelőtt ott hagyta volna a lányt a padlón. Sőt, szinte biztos. De az ilyesfajta “mi lett volna ha” a legtöbbször csak késő bánat.
- Kellemetlen amikor a pánikroham a legpocsékabb időben és helyzetben ér - szemöldökét ráncolja. - Önmagában sem sétagalopp. Csak szimplán szar, lehetőleg ne tapossanak meg mellé - ereszti a lányra kellően józan pillantását. - Túl jól ismerem a szorongást - honnan máshonnan tudná? Nem ez a legjobb hely és a legjobb személy, hogy ezekbe belemenjen. Az ilyesfajta legjobbak még nem jöttek el az életében.
- Jobban érzed magad? - kérdezi, cipője talpa még egy lépéssel hátrébb nyomódik a kavicsok közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=853954#post853954][b]Homokföldi Réka - 2022.10.07. 06:46[/b][/url]

Bekötött szemmel ugrani a semmibe, tudva, hogy alul valami puhára fog esni. Ilyen érzése volt, amikor a férfi megkérte bízza rá magát. Széles mosollyal mondott igent neki. Nem igazán tudtak találkozni, de az egymástól távol töltött idő alatt sokat gondolt Bertire. Repkedő hason belüli pillangós, szájat széles mosolyra önként húzós gondolatok voltak ezek. Valami szerelemféleség alakult köztük, de az első időkben az ő Bagolykövessége, most pedig a távolság és az időhiány állt a kapcsolatuk útjába. Réka viszont, örök napsugaras optimistaként örült minden pillanatnak és hitt benne, hogy ha akarják, meg tudják találni a módot rá, hogy együtt legyenek. Igaza lett. Szép napsárga ruhában, hozzá illő kiskabátban és járható magasságú körömcipőben, amiket mind egyik Sárkányölős barátnőjétől kapott kölcsön, lépett oda az aurorhoz a hopp-ponton, ahonnan eljutottak ideáig. - Jaj nagyon! Olyan szép ez a hely és az étel is isteni! Köszönöm, hogy elhoztál - lelkesedik széles mosollyal, vidáman csillogó szemmel pillantva körbe immár sokadjára. Nem volt alkalma ilyen helyekre járni. Így most kiélvez minden pillanatot. A hangulatot, a színeket, ízeket, illatokat. Vidámsága sugárzó, megjelenése, bár ő ezt nem is igazán érzi, ragyogó. Boldog és elégedett, mert azzal lehet, akit igazán kedvel és az sem zavarja, hogy ez ki is ül az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854139#post854139][b]Helvey Belián Balázs - 2022.10.12. 21:17[/b][/url]

- Hmm? - fordul felé, amikor a hangját hallja, de már szinte nincs is mellette. Kénytelen előre lépkedni, hiszen közéjük vág egy kis csapat, tele energiával. Csak mosolyog a dolgon, hiszen a gyerekekkel nincs semmi gondja, valahol mélyen vágyik is egy sajátra, de ezt az álomképet már régen elengedte. Boldog azzal, amije van, amiben van, most is. Bevárja, hogy Seth ismét mellé érjen és csak akkor lépdel tovább.
- Lehet kifogtunk pár kiránduló osztályt, ahogy nézem. Én ilyen idősen béna dolognak tartottam az állatkerteket – egészen addig, ameddig rá nem jött, hogy a zsebpénzén azt ehet, amit akar. Ebédre chipset, csokoládét, fagylaltot. Persze ott van még a látványetetés a ragadozóknál, az pedig mindig érdekes volt. Most más fejjel mindent annak lát, így könnyű lenyűgözni.
- Ó, én attól az embertől úgy félek, mintha diák lennék. Meg vagyok róla győződve, hogy amikor találkozunk, majd megbüntet – nevet fel, mintha most is itt állna a férfi és őket nézné. Pedig, szerencsére Anton nem rossz ember, sosem volt vitájuk és amikor átvette az iskolát, akkor sem volt gond azzal, ami őt jellemzi minden hónapban. - Ritka aranyos macskák. Tényleg úgy néz ki, mint aki állandóan zsémber és mogorva. Ha tudna beszélni, lehet kettéállna a fülünk attól, hogyan küldene el – minden macskát érdekesnek tart és szeret, pedig alapvetően annak idején inkább kutyás alkat volt. Persze, az ember változik, saját lénye pedig iszonyat sokat változott. Már semmin sem lepődik meg.
- Halfarkas? Az meg mit csinál? - el nem tudja képzeli, persze biztos nem a holdat tátogja. Elhessegeti a furábbnál furább képzeteket és közelebb lép a kifutóhoz. A gyerekekkel az a jó, hogy náluk már bőven magasabb, így a csacsogó, zsibongó sereg felett bőven belát. A fagylalton is nyammog közben, ajkai pedig szélesre húzódnak.
- Ú, igen, ha nem gond – fordul is rögtön a másik felé és nyújtja is a fagyit. Amint kikerül az ujjai közül, visszafordulva igyekszik a legjobb pillanatokat lekapni. Amint a tömeg elunja, hézagosabb lesz, úgy nyúl Seth karja után és finoman húzza maga mellé, hogy lássa ő is.
- Nem lehet hazavinni egy picit, mi? - sóhajt egyet és visszaszerzi a fagylaltot, hogy ne csepegjen a másik kezére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854173#post854173][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.10.13. 21:08[/b][/url]

Hetekkel ezelőtt volt szerencsém utoljára látni. Az a rendhagyó találkozás ad most esélyt arra, hogy jóvátegyem az akkor elkövetett hibámat, és semmiért nem hagynám ki a lehetőséget. Visszagondolok szavaira, amelyek azóta is fejemben visszhangzanak: azért remélem maradt belőle. Azóta csak többet gondoltam vissza az akkori eseményekre, és mindig ugyanoda lyukadok ki - nem akarom, hogy maradjon belőle bármi is. Kezem lassan mozdul, és meg sem áll, míg nem érinti azt a pontot, ahol egy ideig Damien fognyomai voltak teljesen láthatóak. Mosolyt csal arcomra, pedig tudom, hogy semmi okom virulni ezen, és mégis...
Az üzenet rövid volt. Egy egyszerű kérés, hogy öltözzön ki, valamint egy időpont és az étterem neve. Bár alapesetben nem lennék rest érte autót küldeni, nem vagyok biztos abban, hogy ez a megmozdulásom pozitív reakciót váltana ki belőle, főleg, hogy igencsak mugli közlekedési mód - fogalmam sincs, hányadán áll vele. Arról nem is beszélve, hogy ennyi idő elteltével keresem fel és nem feltétlenül hagytam neki választási lehetőséget. Mindössze reménykedem abban, hogy valóban megjelenik. Kezdhetnék gondolkodni azon, hogy mi történik akkor, ha nem, de felesleges: akkor egyedül eszem egy pazar vacsorát, a kedvenc whiskymet kortyolgatnám utána ráérősen, míg meg nem unom, ahogy bámészkodnak, és lépek le.
Nem pillantok az ajtó felé, amivel szemben ülök. Ujjaim az asztalon pihennek, ajkaimon halvány mosoly van, mióta megérkeztem, és zavartalan fürkészem az ablakon túli sötétséget, figyelmen kívül hagyna saját tükörképemet, míg rá várok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854215#post854215][b]William Martin Krise - 2022.10.14. 17:30[/b][/url]

Az este szép lassan, ahogy szokott, darabjaira esett a fejében. nem tudja, hogy holnap vagy holnapután hogy fog emlékezni a történtekre, ha fel tudja majd őket idézni egyáltalán. Most azonban, ha igazán megerőltetné magát, töredékes mozzanatokként rémlenének fel benne.
Várakozás az Akácfa utcai hűvösben, a mozdulat, ahogy a magukkal hozott, üres üveget a sarkon egy utcai szemetes mellé dobta. A tömeg szaga, a zaj, az érthetetlen beszéd a pultnál. A koktél, ami a cipőjére borult. Adél kezének hűvöse, ahogy végigvezeti az emberek között. A barna haj libbenése. Valamelyik lány. Kilöttyent felesek. Röhögés. Gyere már le a pultról, kibasznak minket a picsába. Júlia.
Aztán ismét hűvös; az kezdte ismét kitisztítani az agyát. Ahogy nem először járt az Instantban Júliával, részükről talán nem is volt kérdés, hova mennek eztán. A feje zsong és szédül, a léptei imbolygók, először le kell pillantania az összekulcsolt ujjaikra, majd fel a lányra, hogy hunyorogva beazonosítsa, hogy a felesége az. Kába vigyor kúszik az arcára, Adélról Júliára néz tovább és szinte elérzékenyül a gondolattól, hogy ennél jobb és békésebb már tényleg semmi sem lehetne.
   -  Kurvára imádlak titeket - adja tudtukra, ebben a pillanatban pedig tényleg senkit sem szeret jobban, mint ezt a kettőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854228#post854228][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.15. 02:08[/b][/url]

Will, Júlia
- A szeptemberi Blaha éjszaka -

Valahol 20 perccel az Instantba érkezésük után kezdett az éjszaka egy képlékeny masszává összefolyni. Jelenleg emlékszik mindenre, ami negyedórás időkereten belül történt, minden annál régebbi dolog darabkákból tevődik össze a súlytalan, kellemesen zsongó agyában. A végtagjaiban ott lángol az alkohol, az olcsó koktélok varázsa, aztán a tatratea, aztán az újabb koktélok, a vodka, egyszóval amit össze lehetett inni, összeitta, és még nem hányta el magát. A gyomra meglepően rezisztens még azután is, hogy egy adott ponton felállt táncolni a bárpultra a pultos üvöltéssel párosított bosszúságára, de a jelenlévők éljenzésére és részeg röhögésére. És élvezte, borzasztóan élvezte, hogy nem gondolkodik, hogy felejt mindent és mindenkit, hogy egy percnél tovább képtelen koncentrálni és az is nagy művészet már ezen a ponton. Hogy összeakad a nyelve és nevetésbe fullad a fél mondata, hogy úgy zökkent le a pultról, hogy Will karjai közé érkezzen, de a háta mögött az ők Júliájára nevessen rá, és a fejét szinte örömtelien nyugtassa a férje nyakhajlatában. Igen, ide tartozik, a kemény karok közé a puha ajkakkal kiegészítve. És ez jó, ez természetes. Mitől is volt olyan boldogtalan? Óh, Noah miatt...
Ekkor elsírta magát már az utcán botorkálva Willékkel, de aztán kapott vodkát, és mindent megint elmosott a tüzes víz varázsa. Hathatósabb minden mágiánál. Az ujjai el nem eresztenék Will kezét, sőt amikor a férje színt vall legalább ilyen részegen, de sokkal gyakorlottabban állva a sarat, nemes egyszerűséggel csak visszafordul, hogy gyakorlatilag egy fél mandulaműtétet hajtson végre rajta nyelvvel.
- Nagyon szeretlek! - Aztán Júliát akarná mindenáron közelebb édesgetni legalább, hogy az arcát a hajába fúrhassa elengedvén a férjét. Szomorú, de mégsem, boldog, de nem az igazi. Az agya egy ködös sarka tudja, hogy ez csak egy állapot és holnap reggel minden más lesz megint, vagy pont, hogy a régi, de nem akar jelenleg ezzel foglalkozni.
- Éhes vagyok! - Angyali, gyermeki egyszerűséggel és lelkesedéssel rebegteti a pilláját a két rutinos alkoholistára, majd fogja magát, és játszi könnyedséggel perdül meg a tengelye körül, a végén meginogva, de el nem esve, piruettezik egyet a nagy lazaságban a 74-es troli megállójába érve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854240#post854240][b]Vattai Júlia - 2022.10.15. 12:43[/b][/url]

Will és Adél|
Randi| OOTD| 2/6 |
______________________________________________________

Alapjáraton se voltam teljesen józan, így nem kellett sok, hogy teljesen és totálisan elmerüljek a részeg emberek tajtékzó hullámában. A kis koktélok édes ízé mögött megbúvó alkoholt a lehető legkönnyebb benyakalni, néhány ilyen kis szar, és már tényleg nemsok agysejtem maradt az estére.
Egy ponton a koktélom felét Will cipőjére öntöm, mert túl kék volt és zavart, aztán valamennyivel Adél a pulton táncol, én pedig kiabálva tapsolok neki, hogy igen ez az én csajom! És ő olyan édesen kacag és viháncol, történeteket mesél, amiknek nincs se eleje se vége és boldognak látszik. Néha sír, de keveset, italokkal egészen hamar helyrehozható. Elégedettséggel tölt el, hogy végre élénknek és elevennek látom.
Nem tudom melyik volt az a pillanat, mikor eljutottunk a döntésre, ideje indulni tovább. Talán valamelyikünk megkorduló hasa, talán egy elszólás vagy csak Willel már annyiszor éltük át ezt, hogy van bennünk valami tudatalatti ösztön, ami szól, mikor kell menni.
Mindenesetre kilépünk a hűvösbe. A hajamat megfújja a szél, és az a hideg, büdös Budapesti séta valahol felér most egy csodás erdei kirándulással zöldellő füvek között, susogó lomboktól takarva.
Én megyek elől, a kis gerlepár mögöttem, valamiről épp pofázok fennhangon, amikor Will megszólal. Hátra pillantok, Adél már Will torkában matat.
- Buuuh, menjetek szobára és vigyetek magatokkal engem is  - vigyorogva kiáltok, Adélt pedig tárt karokkal fogadom, amikor átpártól Willtől.
- Mindjárt ott vagyunk asszem. WI-ILL, mennyi is még? Az asszonyka éhes! - szólok oda a férfinak. Valahol amúgy is erre kell lennie, az irány biztos jó, túl sokszor voltunk már itt ahhoz, hogy eltévedjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854243#post854243][b]William Martin Krise - 2022.10.15. 13:09[/b][/url]

Adél lelkesen a karjai közé veti magát, ő beleröhög a csókokba, Júlia megjegyzését pedig csak visszhangzó mormogásként hallja. Kényelmes melegség hullámzik benne, élvezi az érintést, azt, hogy foglalkoznak vele, de leginkább azt, hogy Adél tekintetében kihűlt az önsajnálat. Annyival jobban élvezi így a lányt!
Hagyja, hogy a felesége kibontakozzon mellőle. A kabátja zsebe után nyúl, bér elsőre elvéti azt, így egy pillanatra meg is kell állnia, hogy előhúzza a telefonját. Hunyorogva olvassa le az időt.
   -  Jólvanmár jólvan. Na.
Bár az imént már továbblépett, most ismét megtorpan. Felnéz a mellettük sötétlő homlokzatra. Az agya giroszkópja kétségbeesetten keresi a helyes irányt, még nem, az utcán továbbpillantva meglátja azt.
A Meki logója glóriaként lebeg az utca aszfaltja fölött. Szinte hallja az angyalok trombitaszóját. A telefonnal a kezében mutat arrafelé.
   -  Meki - jelenti ki ünnepélyesen. - Oda megyünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854340#post854340][b]Adele Nadia Krise - 2022.10.16. 00:58[/b][/url]

- Az lesz. - Vigyorog. És bizony rég nem vigyorgott, az elmúlt hónapok inkább stresszel, veszekedéssel teltek. Tudja, hogy féltékeny Júliára, mélységesen, de sokkal könnyebb most az alkohol bódító hatására elengedni ezt a gondolatot és az este további részét latolgatni inkább. Most épp speciel Júlia karjaiban.
- Hm? - Bágyadt-ködös tekintete keresi a feliratot, de Meki helyett csak a McDonald's betűi rajzolódnak ki. Egy másodpercre elfogja a tanácstalanság, de utána engedelmes kislányként megy Júliával kézen fogva, másik oldalról Willt karolva, nehogy elkóboroljon és találjon még egy szabad szoknyát magának.
Úgy röpke öt-tíz perc múlva már az emlegetett gyorsétterem bejáratát nyitja ki, a kabátzsebébe elsüllyesztett pálca segítségével, elvégre se ereje, se kedve azt a tömör ajtót megmozdítani, helyette kicsit fotocella életérzést kölcsönöz neki. Odabent akkora szemeket mereszt az egészségtelenebbnél egészségtelenebb ételek képeire, mintha kistányérokra cserélte volna a lencséit.
- Melyiket ajánlod? - Azonnal Júliához fordul feszült-részeg figyelme minden cseppjével megajándékozva őt, hogy három másodpercen belül átváltson Willre.
- De neked is ki kell próbálnod, amit én eszek! Valami nagyon finomat! - Ha magánál lenne, minden bizonnyal az "undorító" szót alkalmazná a gyorsétteremre, nem a "finom" túlságosan hízelgő fogalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854341#post854341][b]Vattai Júlia - 2022.10.16. 01:26[/b][/url]

Will és Adél|
Randi| OOTD| 2/6 | 2
______________________________________________________

Hunyorogva nézek fel a meglepően közeli táblára.
- Ez mindig is itt volt? - meg mertem volna esküdni, hogy végig azt hittem nincs az utcában a tábla, most meg bumm, ott a piros fény, beszarás ez a mugli technika.
A séta csak pár lépésnek hat, kézen fogva vezetem a lánykát, teljesen a cégérre koncentrálva. Az ajtóban megállok, előre engedem Adélt, nőknek mindig elsőbbséget kell adni. A pálcára felhúzom a szemöldökömet, viszont túl ködös az agyam ahhoz, hogy pánikba essek amiért Adél pálcát ránt egy mugli gyorsétterembe és mindenki mákjára csak az ajtót bökdösi vele.
- Will fizet ugye? Na akkor BBQ BOB-ot kérjél, abba van minden, kurva jó. Dupla húspogácsával kell kérni és nagy krumplival - okítom a lányt, halál komoly fejjel közel hajolva hozzá, mintha valami bizalmas infót adnék rá - van pulled pork vagy polly vagy mi a hülye fantázianeve. Na az retek rossz. Vagy az a tépett kacsás burger volt? - itt kicsit elgondolkodok, majd megvonom a vállamat. - vagy rendelj mindenből egyet, vagytok ti olyan vastagok - legyintek aztán már lépek is oda az egyik rendelős mugli ketyeréhez.
- Will nyuszi, te mit kérsz? - pillantok rá, bár valószínűleg Adél hatására ugyanazt mint az asszony.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854342#post854342][b]William Martin Krise - 2022.10.16. 01:41[/b][/url]

A hármasuk még csak nem is számít szokatlannak egy Blaha Lujza téri szombaton. A járásuk imbolygó és valószínűleg kurva hangosan beszélnek, ami nekik egyáltalalán nem tűnik fel. Ő úgy érzi, mintha héliummal fújták volna fel a fejét, egyszerre annyira könnyű a súly a vállain, a nyomott hangulatát és problémáit pedig még Rózsafán hagyta Júlia házában. A sarkcsillagként tündöklő mekis táblán kívül semminek sem kell számítania most. És ez annyira jól van így.
A lányok nyomában tér be a bántóan kivilágított étterembe. Olaj, só és a vendégek nyomán alkohol párája kering körülöttük. Mély levegőt vesz, ő is a rendelést leadó képernyőhöz lép, Adélt pedig hátulról átkarolva, a feje fölött sandít az ikonokra. Teljesen kizárt, hogy el tudja olvasni a feliratokat, szóval kénytelen óvodásként a képekre hagyatkozni.
   -  Adél, várj, bízd rám, ide figyelj - a lány válla mellett a képernyőre bök - Kell egy... BBQ Bob, egy Big Mac... nyilván dupla... abból kettő - nem foglalkozva azzal, hogy Júlia áll a legközelebb a kijelzőre, elkezdi meglehetősen ügyetlenül összeütögetni a rendelést. Amit csak eddig legalább kétszer rontott el - ... akkor egy ilyen wrap kurvaisten, mi ennek a neve... meg egy McFarm, és akkor... és akkor még mindegy, minden szar. Én fizetek naná, kurva nagy lábon élünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854482#post854482][b]Borbély A. Leila - 2022.10.18. 11:03[/b][/url]

Még mindig teljes testemben remegtem, de a mellkasom már úgy járt mint egy rendes embernek. Mondjuk miután lefutotta a maratont, de ez a szépsége egy kibaszott pánikrohamnak. Illetve az, hogy szinte nem is emlékszem mi váltotta ki, vagy hogy hogyan értem végül ki a hűvös éjszakába. Az egész olyan homályos, mint mikor a Prambergeren ébredve egyáltalán nem emlékszem az éjszakára. Mondjuk a két szituációban van valami közös: sosem vagyok józan.
- Nem mindenki annyira emberi, mint te - vontam meg a vállamat lazának tűnve, miközben a belsőm még mindig égett a levegővételtől is. Sose mutattam, ha fáj. Ha megalázva érzem magam, vagy kihasználva. Mert ha megtenném, akkor elismerném, hogy legyőztek. Konstantin sose győzhet.
- Jobban, most már megleszek. Menj csak vissza bulizni - mutattam a hely felé, ahonnan épp egy csapat ember vonult, kiszivárogtatva a csendes éjszakába a benti káoszt. - Nem akartam elrontani az estéd - szabadkoztam kissé, és lassan felálltam. Lábaim még gyengék voltak, és hajlottak mint a nádszál, de egy pár pillanattal később már kihúzva álltam a megmentőm előtt.
- Én azt hiszem inkább haza vetem az irányt - mutattam az ellenkező irányba. Pech, hogy ez jelen esetben a temető felé vezetett. Igazából csak tényleg egyedül akartam maradni. A gondolataimmal, és a félelmeimmel, amiket nem oszthatok meg mással.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=854541#post854541][b]Seth Gareth Selwyn - 2022.10.18. 18:19[/b][/url]

- Ebben az esetben szívesen látlak büntetőmunkán a műhelyemben,-*jegyzi meg, bár tapasztalatai alapján Rothman sokkal nagyobb élvezetét leli abban, hogy könyékig túrjon valaki életébe és dagonyázzon a kiváltott indulatokban. Mindezt azonban megtartja magának, elvégre kapcsolatuk professzionális, s amíg az igazgató nem lépi túl a hatáskörét vagy ő fel nem mond, hallgat. Szerencsére akad elég látnivaló, hogy senkinek se hiányozzon.
- A macskáknak valahogy alapból van egy ilyen pillantása, amitől még a felmenőim is azonnal elszégyenlik magukat,-*mereng, pedig Sherlock ragdoll arcocskája egész rokonszenves, mondjuk egy szfinx-szel vagy egy brit rövidszőrűvel összehasonlítva. Sebby így is sokat vitatkozott vele, hogy a kandúr szereti őt, bár maradéktalanul sosem sikerült erről meggyőznie.
- Mások halát lopkodja. Amolyan nagyobb sirályféle, sötét színű tollakkal,-*magyarázza, bár nem sikerül túl érzékletesre a leírás. Egyszerűbb lenne megmutatni, de épp se a mobilt, se a mágiát nem tudja használni, szóval majd máskor pótolja. Esetlenül áll a fagylalttal, szuggerálva, hogy ne olvadjon túl gyorsan - tényleg nem szeretne belenyalni, az édes dolgoktól általában csak émelyeg. Megkönnyebbül, amikor visszaadhatja a nyalánkságot, s kávéját kortyolva besorol Beli mellé.*
- Szerintem egyikőtök se élvezné igazán az együtt lakást,-* tér ki finoman a válasz elől, mert elméletileg simán meg tudná oldani, hogy kicsempésszék az egyik szőrgombócot; gyakorlatilag viszont a lelkiismerete sem engedné, hogy az evidensebb gátló tényezőkről ne beszéljenek. Hálásan megválik a fagyitól, s most, hogy az emberek java odébbállt, apró illúzióra szánja el magát - csapongó röptű lepkét lebegtet a kifutóba, hamarost felkeltve két kölyök figyelmét. Egy pár percig szórakoztatja őket - s általuk Belit is - mielőtt megint elkezdene gyűlni a tömeg. Szélnek ereszti hát a pillét, hogy elszivároghassanak.*
- Merre tovább?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855107#post855107][b]Damien Sebastian Felagund - 2022.10.25. 17:12[/b][/url]

Ha az üzenet bagolyban érkezik, lehet, ügyet sem vet rá - ilyen kurtán és követelően általában a nagyapja ugat neki utasításokat - azonban a mugli technológia előnye, hogy azonnal látható a küldő. A szemöldöke azonnal feljebb ugrik a név láttán, felülni azonban csak lassan ül fel ágyán, vigyázva, hogy ne lökje le öléből Ethelt. A tarka hátát simogatja, amíg újra átfutja a rövid, meghívónak csúfolható sorokat. Szerzs a jegyzetei tetején szörtyögve szunyókál, a mozgásra nyújtózkodni kezd és felül, egyszerű lélekként reménykedve benne, hogy minden út a konyhába vezet. Sajnos Damien mégse az ajtó, hanem az egyszem szekrény felé indul meg, amikor áttelepíti a másik macskát a párnára, úgyhogy a vörös kandúr csak sóhajt és a másik oldalára fekszik.

Az étterem felé közelítő alakot elsőre esélyesen meg se ismernék legtöbben - nem mintha annyira kicsípte volna magát, de a közhiedelemmel ellentétben ha akar, akkor tudja, hogyan öltözzön és ellensúlyozza megjelenésének kevésbé előnyös elemeit. A sziluettjén például - mondjuk a törött orrával ellentétben - határozottan lehet segíteni, ha lazább zakót és nadrágot választ. Tudás, amiről sosem hitte, hogy hasznára lesz... A dolgok néha felfoghatatlan sebességgel változnak. Pár hét hosszú idő; kétszeresen, amikor az addig visszatartott lélegzettel álló élet egyszerre újra felveszi a fonalat. Amint magas, tetőtől talpig feketébe öltözött belép, sietnek felé és csendes szóváltást követően kísérik az asztalhoz. A mozgása ruganyosabb, mint az ember várná, hanyagul idomul a környezethez, érdektelenül nézegetve a berendezést. Amikor végül Mihailra pillant, egy halovány félmosoly rándul a szája szélén, biccent, Nos, itt vagyok hát.
- K-k-köszönöm,-*vesz megkönnyebbült búcsút a pincértől, amint megkapja az étlapot és magukra hagyják őket.- Mmminek köszönhetem a mmeghívást?
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855144#post855144][b]Borbély A. Leila - 2022.10.25. 21:57[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855189#post855189][b]Helvey Belián Balázs - 2022.10.26. 20:32[/b][/url]

Meglepő lenne, ha ennyi idő után vennék elő, mert mondjuk nem túl szigorú, néha már-már haveri kapcsolatot alakít ki a diákokkal. Ebben azonban nincs semmi rossz, tud és hallott már elég furcsaságról, érdekességről és nem hazudna, ha azt kellene mondani, ő mindig professzionális volt. Ellenben, a küszöböt mindig úgy lépte át, hogy volt egy kis gombóc a gyomrában, ami hamar eloszlott. Azonban Seth szavaira nem tud nem megejteni egy félvigyort, amiben szinte ott a komiszság, hogy akkor menten el is követ valamit, hogy megkapja azt a munkát. Pillantásában csillan valami más, amelyről nem illik gyerekek közelében hangosan beszélni.
- Ó, jaj nekem. Holnap este, 8 órára? És mit kell csinálnom? - pillázik felé, mint aki valóban tart attól, hogy most jól a körmére néznek. Most van mit nézni itt bőven, nem is törődik az ujjaival, amelyek a fagylaltot tartják, vagy épp a mobilt. Figyelme visszaköltözik az állatkert idejébe és helyére, kíváncsian szemlélve mindent, amit csak láthat. A különbség közte és a körülöttük lézengő, csillogó szemű gyerekek között az, hogy ő már átlát a fejük felett, szavazati joga van és legálisan vehet alkoholt. De ha valaki mutatna neki egy labdamedencét, már venné is le a cipőt, hogy beleugorhasson. Tudja, hogy ez a kettősség túl kusza és fura másoknak, hogy ezzel sosem lesz minden szív vágya, nem is akar, végre élvezi azt, aki.
- Ááá, hogy sirály! Én konkrétan halat képzeltem el. Behalok. Neki kell állnom a növényes könyveim mellett állatosat is olvasnom – vagy épp a sok horror és krimi helyett. Annyi biztos, ha egyszer el kell tüntetnie egy holttestet, már-már illegálisan sok ötletet és inspirációt olvasott hozzá. Szerencsére, ilyen gondolatai nincsenek. Ezektől az apróságoktól pedig bőven nincs. Lehet Seth a fagyitól kapna cukorsokkot, de Belián ezektől a macskáktól fog. Mégis a fagyit kaparintja vissza és fordul felé.
- Tuuudom, de az ember ilyeneket mond. Aranyos egy tigris is, de nem lenne jó vele élni. Vicces lenne, mármint a kis szőrmókokkal odabentről, de nem. Lehet Chewie mellett én is a szekrény tetejére menekülnék – azonban nem tud nem vigyorogni és épp képet lőne, amikor Seth akcióba lép. Szeme elkerekedik, egy pillanatra néz oldalra, majd a ketyerét elrakva szemmel követi a mutatványt. Nevetgél a bukfencező, hatalmas vadászösztöneit felfedező apróságokon, miközben olvadásnak indult fagyiját pusztítja. Sikerül annak a részét a kezére csepegtetni, így éppen azt nyalogatja le, amikor a kérdés hallatán néz fel rá, mert ugye leguggolt, hogy jobban lásson. Feltápászkodva hümmög párat.
- Egy csapot kell keresni, mert ragadok. Aztán nem tudom. Hüllőház? Már ha nem iszonyodsz tőlük – vigyorog egy sort és körbepillant, merre lehet egy mosdó vagy ivókút. - Arra, szerintem – mutat, majd meg is indul vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=855949#post855949][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.11.06. 13:48[/b][/url]

Lehunyt szemekkel sóhajtok egy halkat, ujjaim ütemesen dobolnak továbbra is az asztallapon, mert a múltra való visszatekintés remek ötletnek tűnik ilyenkor. Nosztalgikus hangulatom közepén fordítom fejemet minimálisan az ajtó felé, hogy meglássam a feketébe öltözött ma esti vacsoratársamat. Szemöldököm rebben meg, ahogy nem feltűnően, de egyértelműen mérem végig, amíg a pincérrel beszél, végül mosolyogva, aprót csóválva a fejemen fordulok vissza az ablak felé.
Hihetetlen.
Akkor pillantok fel legközelebb, mikor a pincér az asztalhoz vezeti, és azzal a lendülettel is adom vissza az étlapot. - Már rendeltünk. Itallapot legyen szíves az úrnak - mosolyodom el kedvesen, hangom kellemesen lágyan kerül a pincér és közém, aki bólint és minimálisan meghajolva lép el tőlünk.
- Megmondtam - pillantok rá. - Kiengesztellek. Mi sem lenne ehhez a megfelelőbb, mint egy puccos étterem elkülönített asztala, gusztustalanul drága ételekkel és beszélgetéssel telve? - mosolyodom el szélesen, hangom itt-ott csendül fel szarkasztikusan, például mikor az étteremhez érek, de őszinte leszek: az egyik kedvenc éttermembe hívtam el.
- Meglepett, hogy eljöttél - az idő, amikor testemmel is felé fordulok, nem csak fejemmel, hogy biztosítsam afelől, immár minden figyelmem az övé. Beismerem, nem feltétlen úgy közöltem vele az információkat, ahogy egy normális ember teszi, de már belém ivódott, hogy mindig célravezetőbbek a rövid és tartalmas üzenetek, mintsem órákat elpazarolni arra, hogy minden részletet letisztázzunk.
És végül is: tényleg eljött.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856071#post856071][b]Winter Cone Danvers - 2022.11.08. 00:35[/b][/url]

Be akarok baszni. Ha May-el, akkor vele és ha be kell öltözni hozzá, akkor be kell, mit bánom én.
Azért nem kell nagyon aggódni értem. Annyira nem szartam a világra, hogy hagyjam magam valami Hollósi-féle nyomoroncnak beöltöztetni. Pláne nem párosan, amire már csak a középső ujjamat megemelve is elég volt közölni az egyértelmű véleményem.
A cigi lóg ajkaim közül, tincseim a festék bűbájtól hollófekete kócba áll, nyakamban a fémláncon lógó  lakat teszi egyértelműbbé a kurvára el nem rugaszkodott jelemezemet. Bakancsot, bőrnadrágot húztam, azon kívül nem viselek mást, csak egy dzsekit, ami alá bejut a hűvös levegő. Ha egy szőke bögyös is lenne mellettem, egyértelműbb lenne, helyette egy bekékült hullát kaptam. A tündérke jobban megerőltette magát és amikor ezt közölném vele, hogy elég baszó jelmezt magára aggatott, persze hogy megszólal. Pillantásom lassan engedem rá. Reflexből megkérdezném mégis hány évesnek hiszi magát.
- Nyerd meg te. Esélyes - közlöm, majd utolsót szívok, mielőtt a szál a végére ér és a földre dobva eltaposom. - Kivéve, hogy… - lassan ereszkedem le guggolásba és kapom az ujjaim közé. - Fogadjunk, orra esnél a hirdetéskor. Akkor meghívhatsz egy sörre - a kukához lépve pöccintem bele a csikket.
Fél szemöldököm megemelve pillantok rá.
- Ha eleget iszok, bármi megtörténhet - vonok vállat. - De ha nyivákolni fognak, most mondom, hogy le fogok lépni - egyelőre mellé lépek és pillantok a kikent fejére. Karomat a vállára téve indulok be a helyre, amilyen alacsony pont jó szinten tudok majd rá támaszkodni, ha netán nem tudok majd a saját lábamon állni. Ezt hasznos tudni.
- Hogy fogsz ebben a lepedőben kurvás táncot lejteni körülöttem? - kérdezem közömbös hangon, mintha csak azt szeretném tudni készen áll-e bemenni. Ami mindegy, mert már odabent szemezek a feje felett a távolabb eső bárpulttal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856257#post856257][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.11.10. 15:43[/b][/url]

Lehet elhamarkodottan fogalmaztam azzal kapcsolatban, hogy ki volt ehhez a bulihoz a legmegfelelőbb partner. Azonban ahhoz, amit tervezek, Cone valóban a tökéletes alany. Ugyanis nem elég, hogy halloweeni buli, amiket imádok - már csak a beöltözés miatt is -, de minden mellé korlátlan alkohol fogyasztás van: már azoknak, akik előre váltottak jegyet és nem helyszínen vették meg. És bár mindenki tudhatja, hogy nem szoktam inni, főleg nem sokat, de ez a mai este kivétel lesz: a munkámat imádom, de néha sok, Kendével sem tudtam olyan sokat találkozni mostanában, mint akartam volna, Ervint látni a folyosókon maga a megtestesült kegyetlenség, anya pedig... nos, ő teljesen el van a maga kis világában, amiben nem teszi tönkre a valóságot.
- Ha-ha-ha. Nem fogok olyanra fogadni, ami biztos. Könnyű így nyerni, Danvers - forgatom meg szemeimet egyáltalán nem visszafogottan. Mosolyom viszont szélesebb lesz.
- Akkor nincs mese, le kell, hogy itassalak, hogy hallhassalak énekelni. Kihívás elfogadva - vigyorgok felfelé rá, ahogy rám támaszkodik. Automatikus mozdulattal fogom meg kezét, ami lelóg a vállamról. - Ha eleget iszol, nem is fog érdekelni, hogy nyivákolnak. Ne legyél lelombozó már előre - tűröm hátra egy kék tincsemet, mielőtt belépnénk. A teremben már mindenhol villognak a fények, a zene üvölt a hangszórókból, már összesimult testek vannak mindenhol, és bár lábujjhegyre állok, de nem látom mennyien állnak a pultnál.
- Még okozhatok meglepetést - keze alól fordulok ki, ujjainkat kulcsolom össze és töröm magam előtt az utat a pultig. Szinte felfekszek rá, hogy észrevegyenek, és amint hozzánk lép a pultos mosolyodom el.
- Szia! Egy sört kérlek, két tequila silvert éééééés - egyetlen pillanatra gondolkodom el. - Négy cent Malibut őszibaracklével. Kókuszosat. Köszönööööm!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856327#post856327][b]Winter Cone Danvers - 2022.11.10. 23:55[/b][/url]

Pofátlanul elvigyorodom.
- Mi a baj a könnyűvel? - kérdezek vissza, és szinte csettintésre sétál el mellettünk két combfixbe bújtatott hosszú comb. - Alakul ez a halloween - nálam szinte meg is van a jelmezverseny nyertese.
- Dettó - vonok vállat mielőtt lepillantok a vigyorgó fejére. Rácsodálkoznék milyen egyszerűen boldoggá lehet tenni, de mióta leszedtem a bozótból, a Tündérke nagyon kevés dolog miatt ad okot bármiféle csodálkozásra. - Neked inkább az lenne kihívás, ha fel kellene vonszolni a helyes kis seggedet a színpadra - hajolok a füléhez miközben befelé tartunk. És mindketten tudjuk: igazam van. Neki nincs, mert nincs az az alkoholmennyiség amivel képes vagyok elviselni a szar zenét. Maximum részegen lefújjogom őket a hangszerektől, abban lehet partner, megengedem.
A villogó fények a lebegő töklámpásokból megvilágítják a maszkokat és eldeformált sminkeket. Két szó Eliasnak és ez a buli érdekesebb is lehetett volna - ahogy megfordul a gondolat a fejembe, úgy löki is ki azonnal egy másik.
- Akarom én azt? - összehúzott szemekkel nézek le rá, majd arra ahogy elkezd vezetni a tömegben. Megállok mögötte, amint szinte átbaszódik a pulton, de sajnos csak majdnem. Szó nélkül figyelem ahelyett, hogy rávilágítsak: talán engem észrevennének, mert nem akkorák a lábaim, mint egy tacskónak. Ez így mégis csak szórakoztatóbb.
- ...úgy érti két sört! - szólok közbe. Kezemet a derekára téve hajolok oda, hogy a srác jobban halljon. Elengedem, könyököm a pulton támaszkodik amikor elém kúszik egy csaj a bőrdzseki szélét megrángatva.
- Szexi! Imádom Rent! - és aztán el is tűnik, én meg értetlen nézek utána majd engedem is el. Lepillantok a hullámra.
- Tied a barackos lónyál és minden mást nekem rendeltél? Csak hogy tisztázzuk - nyúlok a kabát belső zseb felé, hogy kivegyek pár knútot borravalónak a gyereknek, aki lepakolja elénk a korsókat és poharakat. Közben valaki az oldalamba könyököl és két oldalról nyomnak minket össze a korlátlan alkoholért. ÉS eközben minket körülvesz a mérhetetlen emberszag. Mintha csak az egyik koncertünk után lennék, csak itt kevesebb az igazi és több a művér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856336#post856336][b]Havas-Mezei Margaréta - 2022.11.11. 11:48[/b][/url]

Halkan hallatok pf hangot a megnyilvánulására a lányra, nem is vagyok hajlandó válaszolni a feltett kérdésre. A könnyű néha jó, de egyébként csak elveszi az erőnket a küzdéstől, az pedig szörnyű érzés.
- Ah, köszönöm a bókot. Tényleg edzettem rá, örülök, hogy feltűnt - bólogatok hevesen. - És az valóban kihívás lenne. Biztosan nem tenném meg - bólogatok tovább. Gyorsan pillantok körbe az embertömegen, majd meglátva egy kis ösvényt már indulok is el a tömeget át előre, a pult felé, mert nagyon hamar kell valami itóka, mielőtt kiszáradok. Vállam felett fordulok hátra, mosolyodom el, de már csak a pultnál válaszolok.
- Tehát... nem tudom, hogy akarod-e, de még megtörténhet. Eleget kell innom hozzá valószínűleg - vonom meg vállaimat. Felfekve a pultra, hatalmas ívvel integetve vonom magamra a pultos figyelmét, mert ez nem az az este, amikor türelmesen kivárom a sorom, csak azért, mert nem vesznek észre. Nopity-nope. Ma nem.
Megszeppenve fordulok oldalra, Cone-ra nézek értetlen, majd vonom meg a vállam és a pultos felé bólintok egyet. Legyen két sör, bár mi a francnak, azt senki nem tudja. A hatalmas tenyeret szinte már meg sem érzem derekamon, annyira hozzászoktam az érintéséhez, de a melegség, ami eláraszt, már tudat alatt is kellemes érzésekkel tölt el. Fejemet kapom oldalra, megemelt szemöldökkel nézek a lányra, mérem végig és fordulok vissza előre. - Imádom Rent - figurázom ki halkabban tátogva, de el is engedem, amint elénk kerülnek a piák. Megmutatom a már előre feltett sárga karszalagot, a pultos int és el is lép tőlünk.
- Egy sör, és egy tequila neked - tolom is felé, de majdnem sikerül lelöknöm a pultról, ahogy az emberek tódulni kezdenek. Elhúzott szájjal teszem visszább a sört, majd nyúlok a Malibumért és a tequiláért. A másik átlátszó folyadékot nyomom Cone kezébe. - Kösz, hogy eljöttél velem. Egs - koccintom össze a poharakat, majd húzom le a tequilát. A hideg kiráz, arcomra fintor kerül, de végül vigyorogva nézek fel Cone-ra, aprót kortyolok a sárga löttyből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856402#post856402][b]Adele Nadia Krise - 2022.11.12. 13:08[/b][/url]

Weiler Dante
- két ügyvédi egyeztetés között -

Van benne némi ideges türelmetlenség, mióta Marius közölte, hogy talált független szakértőt a toxikológia megismétlésére, de nem közölt túl sok részletet, csak hogy lesz alkalma beszélni az illetővel ma. Még az aulában várakoztatják, a türelmetlenség ott ül az arcán az enyhén karikás szemei alatt- nem alszik túl sokat mostanság, cserébe viszont a külseje ismételten kifogástalan, ahogy az elvárható tőle. A szemei éberek, az agya is folyamatosan pörög, így minden arcot és minden, odabentről kifáradó személyt alaposan meg tud figyelni, akikből valljuk be, nincs sok, ez nem egy átjáróház. Nagyon szeretne bővebben beszélni ezzel az állítólagos szakértővel, hogy legalább azzal képbe kerüljön, az eddigiek alapján pontosan mi történt a fiával? A részletektől hajlamosak megkímélni az amúgy is gyenge idegeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856403#post856403][b]Weiler Dante - 2022.11.12. 13:10[/b][/url]

Adele

Sóhajtva lép ki az iroda ajtaján és ujjaival már a zakója belső zsebében lévő cigarettát keresi. Igazából csak párszor találkozott az érintett sráccal, Williammel, aki akkor említette is, hogy elkobozták a pálcáját. Nem zavarta, ha valaki tud a bájitalokról érdemben beszélgetni, Dante nem bánja, kiféle-miféle.
Azért még ő is meglepődött, mikor felhívták telefonon, hogy találkozzon valami ügyvéddel és.. adjon ajánlást. A toxikológia neméppen az ő hatásköre, élből el is utasította, hogy ő csinálja - de tény, hogy volt az ismeretségi körében olyasvalaki, aki kisegítheti (természetesen fizetség jegyében) Williamet és a jogi védőjét.
Unott arccal sétál le az aulába vezető lépcsőn, rögtön a pult felé indul, hogy az ideiglenes vendégkártyát visszaszolgáltassa.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856404#post856404][b]Adele Nadia Krise - 2022.11.12. 13:24[/b][/url]

Szinte azonnal odavillan a pillantása a frissen érkezőre, aztán vissza a pultra, a saját, adminisztratív szöszölésére. Idegesen kopogtat kettőt-hármat a körmeivel, mikoron is "véletlenül" (vagy mert a kíváncsisága égeti szokás szerint) oldalvást pillantva meglátja a listán épp adminisztráló másik nőt elvenni a kártyát és kipipálni a nevet... aki az ő ügyvédjéhez érkezett. Felvonja a szemöldökét egy pillanatra, aztán visszafordul a pult felé aláírni a saját kártyája után az átvételt.
- Ne haragudjon a hirtelen megszólításért, de teljesen véletlenül nem... a Krise-ügy kapcsán volt találkozója Monsiuer Cavaliere-vel? - Odafordulva már jól láthatóan ott a kezében a saját kártyája, mellette az aláírt papír, amin virít az "Adele Nadia Krise" név.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=856422#post856422][b]Weiler Dante - 2022.11.12. 18:07[/b][/url]

Dolgát végezve fordul el a recepciós pulttól, amikor is egy új arc kerül a látószögébe. Számított valami ilyesmire: a férfi, akivel beszélt már említette neki, hogy az előző időpontra pont a vádlott felesége jelentkezett be. Megmaradt a dolog, mert William nem tűnt túlzottan családközpontú, összeszedett embernek eddig - az pedig sosem jött szóba, hogy házas lenne.
- De igen. A pasas az irodában említette, hogy lehet érdeklődni fog.
Hallhatóan meg sem próbálja mívelni a formális beszédet. Felesleges. Elindul a pulttól, szándékosan lassabban, hogy Adele-nak ne kelljen loholnia utána.
- .. bár túl sok érdekességet nem hiszem, hogy tudok majd mondani.