36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 115 ... 123 124 [125] 126 127 ... 135 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 15. 22:26 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Felnevet. A hangja csilingelő, és meglepő könnyedséggel csempész bele műboldogságot. Willen kívül valószínűleg minden, hirtelen meglepetten odapillantó ember azt hiszi, épp flörtölnek egymással és nagyon gördülékenyen halad a randevújuk. Az épp odanéző Andrássy grófnő sokatmondóan összemosolyog a még mindig enyhén feszült, de szerepét jól játszó Magdával.
- De mégis neked van nagyobb szavad ebben az egészben, nem? A férfiak mindig többet kapnak ebben a játékleosztásban. - A vonásai meglágyulnak, kedvesen keserűvé válnak. Akarva-akaratlan ott lapul a fanyar irónia a háttérben; Dominik mindent visz, ő csak a koncot. Ettől függetlenül nem tudja elvitatni, hogy amit Willnek ígért az apja, több mint csábító, érthető hát, hogy a férfi fontolóra vette az egész házasság-dolgot.
- Magyarán ajánlottak neked egy tiszta lapot... Az apámat ismerve számíthatsz rá, hogy maradéktalanul betartja az ígéretét, ha aláírod a cirkalmasan megfogalmazott házassági szerződést, és elviselsz engem mint feleséged. - Beszéd közben Will elé tolja a kávéját finoman jelezve, hogy viheti, ha kéri. Semmi nem került bele ízesítésként, de ő most már a látványától is rosszul van. Ha lehet, még sápadtabb, mint érkezéskor. Mélyről jön az újabb sóhaja, meglebbenti az egyik, kivételesen az eredeti szőkéjében pompázó hajtincsét.
- Játsszunk akkor így. Nekem az anyagi függetlenségem kell, neked az új életed. Az apám nem szokott bárkiért két fűszálat is keresztbe tenni, tehát elég értékes vagy, hogy megmozduljon miattad. Még véletlenül sem ringatom magam abba a tévhitbe, hogy ez rólam szól. Itt te vagy a főszereplő nem meglepő módon. A kérdésem csak annyi: ha belemegyek ebbe az egészbe, hajlandó leszel a lehető legrövidebb időn belül elválni tőlem? Amint mindketten megkaptuk, amit akartunk? - Az arcán folyamatosan ott ül a kissé gyermeteg, de mindenképp nagyon kedves, érdeklődő mosoly. Tudja, hogy figyelik, ezért tartja kissé az arca előtt a kezét, félig-meddig feltámaszkodva a tenyerére, hogy takarhassa némileg az ajkait. A végén még Magda vagy valamelyik másik leolvasná a szavait a szájáról, és azt nem akarja. Csak a feje ne kezdene hasogatni kegyetlenül...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 15. 23:43 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Nem vitatkozik vele, ki kapott jobb lapokat jelenleg, csak összeszorított szájjal pillant félre.
Négy nappal ezelőtt szánta rá magát és tépte fel a borítékot és még aznap válaszolt az üzenetre. Az Andrássy asszonytól kapott meghívó mellett két további, hivatalos hangvételű levél fogadta őt. Egy a saját nagyanyjától: tartalmában emlékeztetve a férfit a származásának ingatagságára, a nagyapja hagyatékára és a gyámság alatt álló vagyonára. Ezeket a szavakat ismerte már, Madlen nem rejtette el a fenyegetését sosem, ezt pedig mindig tisztelte benne. Most sem köntörfalazott előtte, a sorokat egyenesen zárta: Amennyiben visszautasítod az ajánlatot, a családunk sajnálatos módon nem támogathat többé. Ölel: nagyanyád.
A másik, szigorúan gépelt és címzett üzenetet már nehezebben értelmezte. A hivatalos frázisok között üres dicséretek, egyfajta visszafogott, úrias hencegés, majd pedig egy tiszta és száraz üzleti ajánlat bújtak meg. A nevedért cserébe visszakapod azt, amit elvettek tőled: a becsületedet. Azonban, hogy ez mit jelent a gyakorlatban, ennek a tárgyalásnak jelenleg ő sem részese.
Akkor néz a lány szemébe ismét, amikor az beszélni kezd; szavai nyomán pedig egy pillanatra elfelejti, hogy alig tizenhét éves a vele szemben ülő nő. Látszik, hogy a társasági életben való lavírozásra nevelték, mosolya hibátlan, a gesztusai egész bájosak. Az asztalon közelebb húzza a kávét, leginkább, hogy matathasson valamivel, amíg a kiskanállal lustán kevergetni kezdi azt.
   -  Annyira hamar, amennyire a szerződés engedi - bólint egy cseppet ő is. Mert mással akarok lenni, nem veled - Talán három vagy öt év, addig minden elül körülöttünk és elválok tőled. Addig pedig látnod sem kell engem. Én nem fogok hozzád érni, te pedig tiszteletben tarthatod a szabadságomat. Mit szólsz?
Nos igen - nem Adél lenne az első, aki gyors szökésen gondolkodik. Talán ő nem látta a klauzulát, amit William már igen: a kötelező minimumot.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 15. 23:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 16. 00:00 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Először csak elvékonyodik az a professzionális mosoly, aztán teljesen lefagy az arcáról. Három-öt év. Nyel egyet. Akárhogy is latolgatja, az rengeteg idő, és neki annyi nincs, ebben teljesen biztos. Még három hónapja sincs tekintve jelenlegi helyzetét. Egy pillanatig szinte meredten néz Willre, míg ismét felrázza önmagát, és emlékezteti elkalandozó felét, hogy szerepet kell játszania. A mosoly visszatér, bár sokkal fakóbb, mint korábban.
- Benne vagyok, de túl sok időt vetítesz előre, de majd lefaragunk belőle. Plusz nem is láttuk még a házassági szerződést. Ha minden jól megy, pár hónap és meg is szabadulunk egymás kényszertársaságától. - Hogy hogyan, azt nincs alkalma kifejteni, mert a hirtelen rátörő hányinger megakadályozza bárminemű további színjátszásban. Kezét a szájára kénytelen szorítani, és haláli hangon csak annyit bír elmotyogni, hogy 'Elnézést, mosdó.', aztán már fel is pattan, hogy viszonylag diszkréten, de villámgyorsan kimasírozzon az étteremből a női mosdó felé. Beérve szerencséjére csak egyetlen fülke foglalt, így fenntartások nélkül hányni kezdhet, amint magára zárta a szűk fülke ajtaját. Hallani, amint a szomszédból sietősen távozik az eddig bent tartózkodó akárki.
Az arca kipirosodik, az erek megdagadnak a halántékán az erőlködéstől. A reggelije teljes egészében távozik belőle némi epével megspékelve. Remegő ujjakkal nyit ajtót, miután lehúzta a vécét, csak hogy szembesüljön saját maga borzalmasan sápadt másával a pazar tükörben. Undorító. Ha ezzel jár a terhesség, nem biztos, hogy kedve van ehhez az egészhez. Ráadásul még mindig nem kapott semmiféle választ az eddigi leveleire tőle.

Eközben Andrássy grófnő megragadja a kínálkozó alkalmat, hogy odalibbenjen Willhez egy pillanatra érdeklődni.
- Úgy látom, mégsem olyan kétes a helyzet, mint amilyennek megpróbáltad lefesteni, kedves William. - Majdhogynem anyáskodó, de mindenképp cinkos a mosolya, miközben finoman leül a Willel szembeni szék szélére. - Gondold át a dolgot. Persze nem kell sietned, de... Machay Adélnál jobb party jelenleg nincs a piacon, ezt bizton állíthatom. - Olybá tűnhet, gőzerővel próbálja Willt rábeszélni a házasságra, de akik jobban ismerik a grófnőt, már tudhatják, hogy amit egyszer a fejébe vesz, amiben fantáziát lát (jelen esetben Will és Adél párosa), azt nehezen, vagy egyáltalán nem hajlandó elengedni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 00:22 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Egy egyelőre bizalmatlan, de tiszta megkönnyebbülés kezdi átvenni az uralmat fölötte: úgy fest, ő és a lány ugyanazzal a véleménnyel és tervvel érkeztek ide. Összeházasodni, egyesíteni a neveket és a családokat, formálisan hidat képezni az anyagi javak áramlásának, majd elválni és sosem találkozni többet. Nem az ő briliáns elméjükből pattant ki ez a szikra, nem ők lennének az elsők, sem pedig az utolsók - a családokat pedig még messziről sem szokta érdekelni ez.
Talán még működhet is, talán ő volt az egyedüli, aki túl borúsan látta az életét, talán a nagybátyjának mégis igaza van: csak el kell merülni a játékban egy időre, majd pedig ha tisztul a víz, csöndben kimondani egy per nélküli válást. Még együtt sem kell élniük hozzá, ötlik az eszébe, hiszen a lány iskolába jár; minden maradhat a régiben, az ő kezére ugyan gyűrű kerül, de Júliát, úgy tűnt, ez nem fogja zavarni. Sőt, billenti oldalra a fejét cseppet a lány vonásait fürkészve, még az is lehet, megkedveli ezt az Adélt. Talán barátok is lehetnek, bajtársak ebben a színjátékban.
Válassza nyitja a száját, a keze a lányé után nyúl - de Adél föláll a székéből és hamarabb elsiet, mint, hogy megszólíthatta volna. Némi megrökönyödéssel néz utána, szeme épp, hogy összeszűkül.
   -  Hmm? - a megszólításra fordítja az arcát vissza az asztal felé. Vonásait diplomatikus mosolyba rendezi ismét - Nem, tényleg nem kétes. Szerintem ez működni fog, bár... jól van? Utánamenjek, vagy valami?
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 16. 00:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 16. 00:38 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Andrássy grófnő mosolya határozottan elégedett színt ölt annak ellenére, hogy a páros női tagja a lehető legfinomabb módon, de mégis kiviharzott az előbb. Magda egyébként szándékosan nem megy a lánya után, hiszen azzal kompromittálná saját magát is, elismerné, hogy a sejtésének van helye és létjogosultsága, akkor pedig ő is elég sok mindent kockáztatna. Túlélőnek nevelte a gyermekét, ideje próbára tennie, hogyan vágja ki magát ebből a helyzetből, elvégre nem mindig lesz ott Adél mellett egy anya, aki segítsen rajta. Kegyetlen? Tökéletesen. Az egész családjuk ilyen.
- Ennek nagyon örülök! - Jobb hírt nem is kaphatott volna mára a grófnő. Úgy tűnik, egy újabb sikerélményt írhat fel a képzeletbeli önéletrajzába. - Olyan álomesküvőtök lesz, amilyet még nem látott Magyarország, kedvesem! De persze előtte menj és tényleg nézd meg azt a kislányt. Biztos valami rosszat evett reggelire, rólad pedig azt rebesgetik, remek gyógyító vagy. Nem árt, ha érezteted vele egy kicsit, milyen szerencsés. - A grófnő ezzel, amilyen könnyen jött, olyan gyorsan visszalibben a Magda-Petre pároshoz immáron tökéletesen kielégítve házasságszervezői minőségében.

Odabent a női mosdóban teljes csönd honol. Ő maga az egyik lehajtott vécédeszkán ül még mindig halottsápadtan, homlokát a tenyereibe temetve, mert a mosdó fala túl gusztustalan, hogy nekidőljön, akárhogy is nézi a helyzetet. Mélyeket lélegzik, hogy lassan, de biztosan megpróbálja legyűrni az újabb hányási kényszert, de egyelőre még az epe ízének emléke is képes azonnal ingert generálni a torkába. Nyomorultnak érzi a helyzetét- ugyan talált kiutat, de az is időbe telik, és ha elárulja bárkinek is, hogy terhes, soha a büdös életben nem fogja senki elvenni, de még örökséget sem kap. Talán elvetethetné a gyereket, de nem igazán akarja. Jean-Paulé, és ez minduntalan visszahúzza a végső döntésben. Még mindig úgy érzi, teljes szívéből szereti a volt bűbájtan tanárát, és kitartóan várja a választ, amiben Jean-Paul megerősíti, vele akarja leélni az életét és kész ezért lépéseket tenni. Talán meg kellene írnia, hogy az ő gyerekével terhes? Akkor válaszolna, igen, akkor biztos érezné azt a kellő nyomást. Férfiak, amíg nem az örökös kérdése merül fel, halogatnak bármilyen választ adni.
Halkan felnyög az újabb fejfájás hullámtól.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 00:52 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


Csak bólint, felületesen figyelve a nő szavait. Álomesküvő - ki sem tudná szavakkal fejezni, mennyire nem feszíti ez, mi több, mennyire undorodik a gondolatától, azonban az a jeges rettegés, ami még reggel elfogta, ahogy a mai találkozóra gondolt, szinte nyom nélkül felszívódott benne.
El fogja venni a lányt. Érezte a nyomásgyakorlást eddig is, most azonban, ahogy ismét csak bólint, eldönti, hogy nem, hogy nincs értelme ellenállnia neki, de egyenesen ostobaság lenne. A lány pontosan úgy gondolkodik, ahogy ő, nem akar tőle mást, csak nyugtot a családjától, valakit, akinek távolról viselheti a nevét, majd pedig akitől pár év múlva búcsút inthet, hogy keressen valakit, akit tényleg szeret. Ő különben tiszteli a házasság intézményét, mi több, mindig úgy képzelte, hogy egyszer elvesz valakit, családot alapít, letelepedik és pontosan ugyanolyan kispolgári, nyomorúságos életet él majd, mint az apja. Majd a következő. Majd legközelebb.
Visszakapja a korábbi életét. Talán még gyógyíthat is!
Mr és Mrs Krise. Apropó.
   -  Ránézek, mi van vele.
Kelletlenül áll fel - valójában felajánlása inkább udvariassági volt, mint komoly. Nem gondol rá, hogy Adélnak bármi baja lenne, mi több, magában elkönyveli, hogy talán sír. Tizenhét éves, a kurva életbe is, természetes, hogy nem tud uralkodni magán, sőt, ebbe pedig némi undorral gondol bele, talán tőle fél.
Elvégre mégsem tudhatja róla, hogy ártalmatlan.
Ártalmatlan egyáltalán?
Különben szeretnéd bántani, Will?
Szétnéz az előtérben, pár lézengő muglin kívül senki sincs körülötte, senkit sem érdekli, mit csinál. A vállával, óvatosan löki be a női mosdó ajtaját, épp résnyire nyitja azt.
   -  Adél. Benn vagy? Hívjam anyádat vagy valami?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 16. 01:04 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Adél köszöni szépen, egyre rosszabb eredménnyel birkózik az újabb hányinger ellen, így amikor meghallja Will hangját, szerencsétlen egybeesés, hogy már felrántotta az ülőkét, amin pár másodperce ült, és térdre rogyva hányni kezd minden magyarázkodás helyett. Az undorító hangok magukért beszélnek, ahogy a kényszeredett lihegés is. Bárcsak sírna vagy pánikolna, de jelen pillanatban épp újabb adag epét ad ki magából. Végül aztán egy hosszabb csöndet követően felhangzik a rekedtes-még kislányos hang remegő aláfestéssel.
- Ne hívd... kérlek... Tudnál hozni... valami gyömbérest? Légy szíves... Vagy, ha van... hányáscsillapítód... azt is megköszönöm... Vagy palackozott vized... - Köhögve tűnik fel a fülke ajtajában, ami nyöszörögve lendül be utána a helyére. A kezei remegve nyúlnak előbb a ruhája, majd a csap után; első dolga eltüntetni minden belső nyomot a szájából, ami hányásra utal. Mielőtt kijött a fülkéből, azért rendezte a haját és az arcvonásait, amennyire lehetett, mert a teljes ziláltságot, és hogy úgy lássák, nem bírná elviselni.
- Kirúgatom azt az ostoba tyúkot... Biztos romlott volt a tojás, amit felszolgált reggelire. - Alig hallhatóan motyog, miközben kezet és arcot most, majd elkezdi újrasminkelni magát. A táskája természetesen nála van, mint mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 16. 13:54 | Link


Várnegyed, Budapest - chaperone: Petre Konstantyn Flaviu    


A résnyire nyitott ajtóból hallja a mosdóból visszhangzó hangokat - így részben tapintatból, részben pedig az arcára is kiülő undorból visszacsukja azt. Rendszeresen látott rosszabbat, mint egy vécé fölött öklendező lány, de nem hiszi, hogy bármi értelme lenne végighallgatnia a Hilton mosdójában való szenvedését. Azon nem gondolkodik, mi baja lehet, elvégre nem tartozik rá, azon se lepődne meg, ha az aranyvérű lányokra jellemző idegesség miatt telefonálna a fehér kagylóban ennyire heves átéléssel.
Tanácstalanul pillant el az étterem tágas bejárata felé, majd vissza a bezárt ajtóra. Miért az ő felelőssége ez és miért nem az édesanyjáé? Egyáltalán mikor jön el az a pont, amikor kényszerűen ő válik a lány őrszeméré, ha eljön egyáltalán? Ezeket a nem elhanyagolható részleteket tudja, hogy tisztázni kell majd, jelenleg azonban elég, ha a hallban álló italautomatához lép, aprót keres és zsebre tett kézzel megvárja, hogy a kóla zörögve az alsó tálcába hulljon.
De hiszen még csak tizenhét. Számít ez egyáltalán, ha nem fog hozzányúlni?
Nem fogsz, ugye?
A lány már a mosdó előtt áll, amikor az ajtó ismét óvatosan és hangtalanul épp, hogy résnyire nyílik. Csak egy kar nyúlik be rajta a párás üveggel, cseppet meglengetve azt.
   -  A legjobb hányingerre. Csak lassan.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2021. december 16. 14:11 | Link

William Krise
- Várnegyed, Budapest - kísérő: Magdalena Flaviu -


Minden egyes réteg egyre jótékonyabban fedi el a viszontagságok nyomait. Egy kis alapozó, korrektor, némi pirosító, egy szép vörös rúzs, és máris úgy néz ki, mintha élne közel öt perc ügyködés után.
A benyújtott kólát egy visszafogott 'Köszönöm'-mel fogadja el, de alig iszik bele. A cukros-szénsavas lé kellemetlenül égeti végig az eleven torkát. Legalább az előbbi atrocitásnak már nyoma sincs, a külseje makulátlan, a lehelete tökéletes menta, az arca tökéletesre sminkelt, így amikor kilép a mosdó ajtaján, csak az elszántság és a céltudatosság kapnak helyet az arcán, gyűrődéseknek nyoma sincs.
- Bízom benne, hogy állod majd a szavad, William, és mindkettőnk számára előnyös üzletet kötünk. - Az előbb elmaradt kézfogásra most lehetőségük nyílik. Mindketten csak szabadulni akarnak ebből az egész szituációból, és ha ehhez szerepjátszás szükséges, az idősebbek meg fogják kapni az elvárható, elsőosztályú alakítást.

Együtt térnek vissza, de immáron a kísérőkhöz, egymás mellé ülnek le, és a tényleges ebéddel kezdetét veszi a tervezés. Innentől a beszélgetés fonalát Andrássy grófnő irányítja, nekik csupán annyi a dolguk, hogy az egész étkezés alatt egyetértésükről biztosítsák a grófnőt jó időben beszúrt hümmögésekkel és igenekkel. A végére valószínűleg a két kísérőnek sem lesz oka panaszra- mindketten megfelelően eleget tettek már most a kötelességeiknek. A találkozó betudható egy kisebb sikernek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
Írta: 2021. december 22. 09:40 | Link



Oké, ez most fájt. Shit. Fogamat erősen megszívva egyenesedek ki, és a fejemet vakarászva csupán alulról pillantok fel Sunshine-ra. Vonásaimban, minden apró ráncomban bűnbánás bújik meg, hiszen igaza van, és a felismeréstől hirtelen elszégyellem magam. Mit mondjak? Ez, a semmittevés meg a pamutszalvéta a gallérban és villa a kézben típusú várakozás, hogy a sültgalamb a számba repüljön is csak azt bizonyítja, mennyire kijöttem a gyakorlatból. Nem mintha régebben jobban kezeltem volna a nőket - onnantól persze, hogy a kapcsolatunk kilépni látszott a biztonságot jelentő pihe-puha friendzone-ból. Addig minden simán ment. Barátfélének, aki kajálni visz meg gyűrött, de még pont jó zsepit keres a hátsózsebében, ha sírsz a tahó pasid miatt, tehát jó vagyok. De hogy ezután mi következik? Fogalmam sincs. Soha nem éltem még át, milyen valaki mellett ébredni ma, holnap és még azután is.
- Bocs, hogy nem kerestelek - szólalok meg visszafojtott hangon, és fejemet kissé balra döntve Zorka tekintetét keresem. Ahogy ő, úgy én is oldódni látszom, arcomat újra megszínezi a derű, szemeimben életkedv csillan, majd már vigyorra húzódó ajkakkal megjegyzem: - A sárkányokkal könnyebb. Terepen egyértelmű szabályok alapján játszunk, tisztán. A nők viszont...
...azt szeretik, ha keresik őket. Ekkora blődséget! A széktámlának dőlve, idilli békémből figyelem a szemközt ücsörgő, mostanra ismét elmélyült mosolygödröcskéi fölül rám pillogó szöszkét, majd mikor mellénk ér a pincér, és kikérem a szokásosat, mellkasom előtt összefűzött karokkal kezdem hallgatni, mit fog enni. Érdeklődő tekintetem tételről tételre nyílik nagyobbra, és vele együtt ajkaim is kiszélesednek. Őt nézvén eltölt a büszkeség, és legszívesebben világgá - de legalábbis az étterembe - kürtölném, hogy ez itt az én csajom. A legdögösebb tyúk e föld kerekén. Oh, yeah. What a lucky man I am!
- I - mád - lak - suttogom jól artikuláltan, miközben előrébb dőlök, és széles vigyorral folytatom. - Mmmm, június második hétvégéjén szabad vagyok, szóval ha épp egyikőtöknek se lesz életbevágó teendője... fehér paripán utolsó pillanatban beeső szőke herceg vagy egy jó pizzaparty... azelőtt viszont eljöhetnél velem a nagyihoz. Monnyuk jövő szombaton. Kirakózni.
Zorka valószínűleg nem tudja, milyen fontosak nekem ezek a szombatok, ahogy azt sem, mit is jelent nekem pontosan a nagymamám. Érdekes, ha jobban belegondolok,  épp csak a szívem közepén lakó érzésekről nem beszélek soha. Most sem tűnik úgy, hogy különösebb jelentősége van a meghívásnak, még a pillantásom is elkalandozik közben. Egyszerű szombat, csak pont ráérek, miért is ne tölthetnénk együtt? Közben beugrunk a nagyihoz, aztán miénk a nap. Figyelmem futólag a pult körül nevetgélő srácokra terelődik, a hangomból sem hallatszik ki semmi szokatlan. Pedig... pedig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 23. 13:26 | Link

Jason
Május eleje


– Jason – néz komolyan a másik szemeibe. – Ha bármelyikünk is neheztelne a másikra az elmúlt hét miatt, akkor most nem ülnénk itt – mosolyodik el szelíden. – Hosszú és nehéz hét volt, de ez nem jelenti azt, hogy ne akartam volna mindennap végén legalább egy ölelést tőled –már azzal is beérte volna bőven, most viszont nem így jött ki a lépés, hát majd legközelebb. Véleménye szerint nem ezen fog múlni a további, ha lesz valami.
– Mert aztán ti férfiak könnyebb esetek vagytok, nem? – neveti el magát halkan, figyelve arra, hogy ne zavarjon meg senkit. Ő még a saját bátyját is nehezen kezeli. Barátokkal el van, elszórakozik, elnevetgél, de az még sosem esett meg vele, hogy akinek már talán túlságosan is sok mindent elmondott a nyamvadt életéről, azzal kerüljön ilyen helyzetbe, mint most a vele szemben ülővel. Ez most más. Határozottan túlságosan sokat veszíthet, ha rossz helyre lép. Ő pedig ezt nem szeretné.
A rendelés leadása gördülékenyen megy, s hálát ad mindennek, hogy Jason nem közben veti oda a szót, amitől most elfelejt levegőt venni, nyelni és még azt is érzi, hogy tetőtől talpig elvörösödik. Hirtelen megszólalni sem tud, ezért csak félrepillant, majd újfent a másikra, aki előtt még egy steaket is képes lenne bevágni, ha arról van szó. S egyáltalán nem szégyellné a választást.
– Hmm, nem tudom.. Majd megkérdezem a képzeletbeli szőke herceget, hogy az napra elenged-e és nem randizna-e a képzeletbeli feleségével – ami az egészben vicces, hogy Zorka tényleg képes lefolytatni egy ilyen beszélgetést, anélkül, hogy innia kellene hozzá.
– Nagyidhoz? – rebegteti meg kissé zavartan a pilláit. Nem mintha, nem ismerné a Payne család jelentős hányadát már, de azért az idősebb generációval még nem sokszor volt alkalma összefutni. Sőt, talán soha. Ezért is néz annyira balgán és megilletődve néhány pillanat erejéig. –El tudsz engem képzelni kirakózni? –neveti el végül magát, ezzel lendülvén át azon, hogy látszólag nem nagydolog ez, hiszen Jason sem verejtékező homlokkal vezette fel az ötletet. – Szereti a sütit? Vihetnénk neki valami finomat – gondolkozik máris előre, ha már úgy tanították, hogy vendégségbe illik valamit vinni. – Vagy inkább a csokoládét szereti? – azt inkább nem kérdezi, hogy italt? Mert még a végén Payne őrültnek nézi, bár aztán ki tudja, lehet, hogy a nagyi nem vet meg egy jóféle bort, pezsgőt vagy valami ütősebbet. De azt be kell látnia szőkeségnek, hogy erős bemutatkozás lenne valami lőrével beállítani. – Úúú nem is – csap egy picikét az asztalra, mintha a világ legjobb ötlete támadta volna meg aprócska agysejtjeit. – Festhetnék neki valamit, mármint..  Izé.. – ugyan miért kellene a nagyinak egy Bánki Zorka féle festmény? Hova is gondol? – Mennyi idős is és szereti egyáltalán, ha kap valamit? –ez sem utolsó. Vannak olyanok, akik csak nyűgként élik meg azt, ha ajándékot visznek neki. Ő speciel rühelli a kis mütyüröket, amelyeket porfogónak lehet csak nevezni, aztán mégis mindig kap valakitől valami ilyesmit.
Aztán még mielőtt tovább pöröghetne ezen, szerencséjükre megérkezik az étel, amit kértek, s ez jelzi Zorkának, hogy most vegyen vissza egy kicsit. Ő pedig így is tesz. Meghúzza magát, mintha csak elszállna belőle valami szer hatása. Pedig ez még semmi.. Zorka magához képest tök nyugodt, s csoda, hogy még nem fordult le az asztal alá azok után, hogy Jason szépen artikuláltan azt hangoztatta, hogy imádja..
Utoljára módosította:Bánki Zorka, 2021. december 23. 13:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. december 23. 18:20 | Link


egy kiállításon, darabok belőlem


- Hidd el, azt is, aki nézi – nevetek halkan, de ez egy finom bók, nem bántó, nem tolakodó. - De ne érts félre, mert tényleg jól áll. Kiemeli a vöröset és fordítva – folytatom és fejezem be a gondolatot. Vannak pillantások, elkapok párat, amik éhesen vetülnek a nő felé, akik talán inkább azt a zöldet a padlón látnák és azt csodálnák, mi van alatta. Mellettem áll viszont és nem az a tipikus, kínos távolság, ahol még attól is fél az ember, hogy véletlen ér hozzá, nemhogy direkt. Mégsem másztam rá, így azonban mégis megóvom olyanoktól, akik kínos, de eléggé egyértelmű társalgással untatnák őt, vagy engem. Nem itt akarok felszedni bármit, nem mondom, nemet sem mondanék, azonban a műkedvelők nagy része üresfejű, újgazdag valaki, akik szeretnek kiöltözni, drága pezsgőt kortyolni és ezt társaságban, hogy mindenki lássa, megengedhetik maguknak. Közben képeket néznek, felük sem érti, mi van a képen, de elégedetten bólogatnak és minél drágább, annál jobban kell nekik. Ne értsen félre senki, nagyon jól tudom, hogy akadnak bőségesen olyanok, akik a gazdagság mellett tényleg értik is, hogy mit akarnak venni, de az ilyen kisebb, amatőr, bemutatkozó kiállításokra ők ritkábban térnek be. Inkább az előbbi a jellemző, még amikor pakoltam ki, odalépett hozzám valaki kísérője és magyarázott a modern csodákról. Nos, hajrá, alkossanak.
- Elhiszem – bólogatok. - Egy lány egyszer megkért, hogy legyek a modellje a portfólióhoz. Akkor éreztem hasonlót én is – emlékszem vissza, bár nem tudom, az ki lett-e állítva, vagy sem, elég volt a kamera egyik oldalán lenni. - De örülök, hogy nem ellenzed és nincs harag, hogy idehoztam őket. Meg téged. Rossz lenne, ha titokban alkottam volna és most tudnád meg, szerencsére azonban a kisbolt varázsa nem múlt el – nem tudom, hogy mire és mikor kérem még fel, de ameddig neki ez jó és nem kényelmetlen  vagy rossz kényszer, meg fogom tenni. Rajta kívül nemigen használok színeket, látni a többin is, így ameddig lehet, szükségem lesz a benne lobogó tűzbe. Talán egy festményemen ezt is érzékeltethetném. Különleges festék, módszer, de hirtelen felbukkan bennem. Talán a hajánál. Talán. Elteszem későbbre.
- Ugyan. Én köszönöm – veszem is el az italt, pontosabban kettőt. Egyet neki nyújtok, egy nálam marad, úgy állok meg ismét meg mellette. Felpillantok ahogy beszélni kezd, majd bólintok aprót.
- Igen. Az elsőnél még látni, hogy ez az első és nos, olyankor mindig izgul az ember, bármi is legyen az. Aztán szép lassan kinyíltál és… igen. Az utolsóra még minden beképzeltség nélkül is büszke vagyok – szusszanok egyet és aprót kortyolok. - Egyszer, ha egy negyedik is beleférne neked, ott már egyenesen parázslanál – mosolyodom el. Ez persze az ő döntése. - De ma igyunk erre a hármasra és rád, hogy rád találtam – emelem végül poharam egy koccintásra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Házvezető-helyettes Eridon, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos


Pötty :)
offline
RPG hsz: 332
Összes hsz: 387
Írta: 2021. december 24. 06:13 | Link

Alex


- Igen. Amikor ruhát választok, sokszor nincs könnyű dolgom, mert a hajamhoz nem áll jól minden. Vannak színek, amiket szabályosan kerülnöm kell, hogy az összhatás ne legyen zavaró, mert olyankor én sem érzem jól magam.
Senki se hinné el, ha azt mondanám, hogy fogalmam sincs, hogyan kell megélni a nőiességét. Pedig ez az igazság. Fogalmam sincs. Nem volt mellettem stabil apa, akinek a hercegnője lehettem volna, majd férfi, akinek a szerelme. Egész eddigi életemben azt láttam, azt cselekedtem, amit anyutól tanultam, hogy egyedül vagyok a világban, és független nőként kell megállnom a helyem, olyan emberként, aki nem lehet gyenge. Ő is így élt, és most így élek én is. Titkon remélem csak, hogy Erika masszív jelleme segíti majd, hogy ő ne így végezze, mert bármennyire is erős vagyok, szeretnék gyenge lenni, de túl sok bennem a gát ahhoz, hogy ezt megcselekedjem.  
- Milyen volt a vászon másik oldalán lenni?
Én tudom, hogy milyen, viszont én sosem voltam festő, sosem tanultam vagy csináltam ezt a tevékenységet, ahhoz én racionálisabb ember vagyok, sokkal alacsonyabb képzelőerővel, mint ami szükséges ahhoz, hogy csodálatos képeket alkothassak. Szerintem nekem az a most népszerű számos kifestő lenne a legideálisabb, de még az sem, mert csak felidegesítene a sikertelenség.
- Dehogy, eszemben sem volt. Jó, egy kicsit zavarba hozott a tény, mert tudom, hogy vannak műkedvelők Bogolyfalván, vagyis, minden esély megvan rá, hogy valaki idesétálva meglátja a képeket, de a szívem szakadt volna meg, ha csak a sarokban porosodnának, mint, akik nem elég értékesek, hogy a falra kerüljenek.
Így hát bárki, aki erre jár, ismerős és ismeretlen megcsodálhatja a finom ecsetvonásokat, vagy a bőrömön pihenő millió szeplőt, melyek mintha önmagukban is öltöztetnének. Különleges védjegy ez, és szeretem. A kisboltra mosolygok, ott is szoktam, mindig, mikor eszembe jut, hogy hogyan is lépett oda hozzám. Vicces volt, de örömteli.
- Az utolsóra én is. Nagyon.
A gondolatra, hogy legyen egy negyedik is, halványan elpirulok, főleg a parázslás miatt. Tekintetem végigjár az első három képen, és lassan bólintok, miközben koccintok vele.
- Rendben van, legyen egy negyedik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. december 26. 09:50 | Link

Veréna
Még nyár végén...


Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent.
- Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is.
Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt.
- Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos.
Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. december 26. 12:21 | Link

Gábriel


Könnyebb lett egy kicsit az élet, amióta tudják. Mindenki örült és ez rám is átragadt. Zajos családom lett és hatalmas. Csak kapkodtam a fejemet. Olyan élményekkel gazdagodtam az eltelt idő alatt, amilyenekben például szegény húgomnak Zsófinak biztosan nem volt része. Jókívánságokban, békés estékben, igazi örömteli ünneplésben. Ajándékokkal és őszinte szeretettel. Nagy nevetésekben a terített asztalnál, mert én főztem Gábriel volt feleségének esküvőjén. Ebből nem engedtem, mert valamivel meg szerettem volna hálálni a kedvességüket. Imádtam főzni a menüt. A lányok segítettek mindenben. Ügyesek és viccesek voltak. Ennyit azt hiszem életemben nem kacagtam. Konyhafőnök lehettem mellettük és ez is csodás volt. Lúdgégés marhalábszárból csináltunk levest, rántott hús hegyeket sütöttünk és persze édességek és sós apróságok garmadáját is elkészítettük. Meg a tortát, amit a cukrászunk közreműködésével raktam össze. Ennyi hangos, jó ízűen falatozó embert még sosem láttam. Ott ültem köztük és csak néztem őket. Még mindig én vagyok a leghallgatagabb, de már sokkal természetesebb ez a szótlanság, amit könnyen oldok fel és folyok bele egy-egy beszélgetésbe. Gábriel mellett biztonságban érzem magam. Szeretem őt nagyon. Szerintem nem is tudja, hogy mennyire. - Ezen még nem gondolkoztam. Az árvaházban fehérek voltak a falak. Aztán meg Károly ízlését tükrözte az, ami nála volt berendezve. - fordítom felé arcomat és egyik kezem a mind nagyobbra növő hasamon tartom, a másikkal meg az ő kezét keresem, hogy megfoghassam. Izzad a tenyerem és izgulok. Ma tudjuk meg a babánk nemét és azt, hogy minden rendben van-e vele. - Állatos minta? Lehetnének a patrónusaink, amik védik őt vagy...Merlinre nem tudom!...Ha azt kérdeznéd mit fogok főzni jövő héten, azt simán kitalálnám egy perc alatt, de ezt... - mosolygok zavaromban megilletődötten, majd inkább lesütöm a szememet. Sosem voltak nagy igényeim. Elég volt egy ágy, egy asztal, meg egy szék és egy meleg, biztonságos szoba, hogy boldog legyek. Fejlődnöm kellene ebben is, méghozzá nem is keveset. Talán menni fog az ötletelés nekem is, ha végre biztos leszek abban, hogy a pici egészséges és minden rendben van velünk. Az is sokat fog segíteni, ha tudjuk lányka vagy fiúcska lesz. - Segíts apának és anyának, mutasd meg magad - mondom magamban és simogatni kezdem a hasamat. Jöhetne már a gyógyító, mert ezt az izgalmat nehezen bírom.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2022. január 24. 21:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2021. december 26. 23:53 | Link


Zippzhar-család alias Zippzhárka (zárka, érted)

Egyikünk sem siettette a találkozás dolgot különösebben. Henrik valószínűleg nem szerette volna erőltetni, én biztos, hogy nem szerettem volna erőltetni, meg hát aztán naptártól szokatlan gyorsasággal telt az idő, mialatt mi technikailag még mindig csak ismerkedtünk és csiszolódtunk össze, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkin is túl nagy lett volna a nyomás. Kísérlet, ó, kísérlet volt rá, és talán ez a legröhejesebb: valamilyen rajtunk kívül álló ok miatt mindig meghiúsult az otthoni látogatás. Egyszer anya hívott, hogy benyaltak valami jó kis hányós hasmenős vírust, mi lenne ha nem mennénk, ha egyszer két wc-re nem jobb az öt ember három helyett; másszor én kaptam büntetőmunkát (TUDOM, hogy ez valahol azért mégiscsak az én hibám, de elaludtam na); harmadszor... lassan nem is emlékszem. Ja, de, akkor volt az, hogy elindultunk, de valami zavargásba keveredtünk a budanekeresdi hopponton, és az aurorok hazaküldtek? Azt hiszem. Egy ami száz és száz ami egy: most már a célegyenesben vagyunk. Talán. Az előzmények ismeretében nem merek inni a medve bőrére.
- Írtam anyának, hogy pár perc és érkezünk - zárom le mobilomat, ahogy kifordulunk a hosszú utcából. Innen már csak pár rövid perc a házig, de azért kényelmes tempóban fűzöm felszabaduló ujjaimat Henrik tenyerébe, ráérősen lóbálva meg magunk között. - Márk majd csak holnap jön, együtt karácsonyoznak valahol a városban.
Ez sem volt eddig teljesen egyértelmű, az utolsó pillanatban ismét egy betegség volt az, ami változtatott a dolgokon, de meglep ez már az eddigiek után? Nem, valóban, a legkevésbé sem. Meg sem próbálom elrejteni, tenyerem azért kicsit síkosabb az idegességtől a szokásosnál, de próbálom nem túlaggódni. Úgyis mindenki cuki lesz és a végén tök jól sül el, de na. Fontos, mivel fontos. Ezt jól megaszondtam. - Remélem elhoztam mindent amit akartam - fújok ki egy meleg párafelhőt magam elé, ahogy mélázva tekintek az égre. Mindent becsomagoltam, az biztos, de végül eljutottak a táskáig? Rejtély, ami csak akkor oldódik majd meg, amikor már úgyis túl késő lenne javítani.
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Jason Henry Payne
INAKTÍV


grizzlyme
offline
RPG hsz: 129
Összes hsz: 232
ez egy nagyon boldog, karácsonyi üzenet
Írta: 2021. december 27. 11:03
| Link

sunshine
grizzlyme | egy dal neked


- Ühhüm, Westminsterbe - mondom halvány mosolyom fölött pillantva át az asztal túloldalára, és látva a szőke zavarát bennem is elindul valami. Valami idegen, előzmény nélküli érzés, amire hirtelen nem is találok magyarázatot, csak azt tudom róla, hogy futótűzként terjed a testemben. Mintha vizsgadrukkom volna, görcsöt szül a gyomromban a gondolat, hogy hazaviszem ezt a lányt, pedig nem kérdés, hogy odáig lesz érte a nagyi, és a találkozás utáni első közös szombatunkon ragyogó szemekkel áradozik majd nekem róla. Kisfiam, hát én olyan nagyon boldog vagyok! Végre! És az egészben a legjobb, hogy Zorkának még csak másnak sem kell mutatnia magát ahhoz, hogy elnyerje az öreglány szívét. - Majd a versenyszellem meghozza a kedved hozzá - kiszélesedő ajkakkal fordulok felé, és míg beszélek, eszembe jut, mennyit játszottunk vele gyerekkorunkban. Apa elhúzódó időhiánya miatt sakkozni is ő tanított bennünket, pedig állította, hogy az a férfiak és így a családfő reszortja. Nagyon szerettem. Nem számított, hogy az előző pillanatban még a zongora mellett ült Arianával, a következőben már nyúlt is a seprűért, kérnem sem kellett. Egyetlen olyan alkalomra sem emlékszem, mikor kifogást keresett volna, ő mindig, minden szentségtörésben partner volt, sőt, olykor megesett az is, hogy a felbujtó szerepében tetszelgett. - Előre szólok, nem árt ha figyelsz, mert a nagyi kemény ellenfél. Az összes mágusjátékot prímán ismeri, de szó nélkül elnyeri rólad a bugyit kártyában is. Persze csal rendesen, és még büszke is rá.
A gondolatot nevetősen fejezem be, merthát tagadhatatlan, hogy nagy franc az öreglány, mégis olyan ártatlanul adja elő, hogy képtelenség rá haragudni emiatt. Nekem már attól mosolyog a szívem, ha rágondolok, milyen nagyon szeret játszani. Akár egy kisgyerek.
Míg az ebédünk megérkezik, és az asztalunk egyik pillanatról a másikra illatozni kezd, én derűs kuncogással hallgatom Sunshine-t meg az ötleteit.
- Konyak, Zorcsi. A megfejtés a konyak - mondom ki a mágikus szót, majd a késemmel élesen nyakon szúrom az előttem tornyosuló burgert. Egy forró falattal a számban, aranyvérűhöz kicsit sem illő csámcsogással folytatom. - Amúgy... csak ha már így szóbahoztad, egy rólam készült faltól-falig portrénak biztos nagyon örülne a mammer. Úgy emlékszem, idén töltötte a hetvenhatot - elgondolkodva húzom össze a szemöldököm. - vagy ötöt. Négyet? Hm. Mindenesetre frappáns ajándék lenne, amit cipelhetne magával a kizárólag klasszikusokkal foglalkozó könyvklubba.
Én legalábbis bírnám, és ez az érzés az arcomra is kiül.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

#chillbaby #navinés-plüsssárkány
...ha még nem hallottad elégszer
Bánki Zorka
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 143
Összes hsz: 734
Írta: 2021. december 27. 15:02 | Link

Jason
Május eleje


– Szóval nálatok nem a perverz nagybácsitól kell tartani egy-egy családi összejövetel során, hanem a rafkós mamitól? – neveti el magát halkan, ami nem is biztos, hogy Jason mondanivalójának szól, hanem inkább annak, ahogy elképzeli, hogy a néni mindenkit elver mindenben és közben kárörvendően közli velük, hogy de bénák vagytok már megint, Merlin áldjon meg titeket. – Most akkor bugyi nélkül menjek a nagymamádhoz, hogy nehogy elnyerje tőlem? – igen, ez egy olyan igazi, meggondolatlan, Bánki Zorka féle kérdés, melynek tartalma csak akkor jut el a szőke agyáig, mikor már késő. El is vörösödik nyomban, összehúzza magát, s tekintetével keres valamit, amit gyorsan maga elé tarhat, hogy mögé bújjon, de hiába. – Mármint, izé.. nyilván nem – és kezeit tartja arca elé, miközben rázza a fejét, s magában jól leszidja magát.
Az étel a legjobbkor jön, mert ez talán kimentheti őt. Zorkának még helyre kell tennie magában, hogy nem feltétlen előnyös mindenbe gondolkodás nélkül belerohanni, bár azért reméli, hogy Jason is tisztában van azzal, hogy ő belőle az ilyen hülyeségek ösztönösen jönnek, elég nehéz lenne kiirtani.
– Konyak? – néz egy kissé még mindig zavartan a másikra. – Nem igazán vagyok jó a konyakokban, segítesz majd választani? – listát fog írni. Első pontban a bugyi, másodikban meg majd a konyak lesz.. Ez a kettő tuti lesz nála a hétvégén.
Nézi, ahogy a másik nem zavartatja magát és ugyanazt a formát mutatja, akit az elmúlt évek során. Ettől pedig olyasfajta boldogság járja át, melyet még soha nem érzett. Eddig sem kételkedett, de a mackót nézve, hallgatva, tudja jól, hogy a legjobb helyen van most.
– Hahh! – emeli fel mutatóujját, mintha Jason Payne a világot megváltó legjobb ötlettel állt volna elő. – Milyen szerencse, hogy a pincémben éppen van egy faltól-falig kép rólad – szélesednek ajkai mosolygásra. –Tudod az előtt áll az évek óta épülő szentély, néhány hajszál, egy-egy hajgumi, póló, stb.. a woodoobabádtól meg egyenesen elájulna a nagyi – bólogat mondanivalójához serényen, mint valami eszelős liba. – Most érted.. valahogy el kellett érnem, hogy ennyi ideig elviselj – ad magyarázatot még mielőtt a kérdést feltenné a másik, hogy ugyan erre meg mi szüksége volt eddig. Az egész kis történet végére arca és mozdulatai nem árulják el, hogy amit most mondott az valóban igaz-e vagy sem. Jason talán sosem fogja megtudni, hogy van-e ennyire őrült a nő.
– Ahh ez tök jó választás volt, már csak ránézek és érzem, hogy az ereim sírva könyörögnek, hogy ne tegyem ezt velük – ő elég proli evés terén, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hamburgert kétfelé választja, ha már dupla húsos, legalább a zsömle aljára és tetejére is jut belőle. Szór egy kis hagymát rá, s míg egyik kezében a hamburger fele pihen, másikkal pár szem krumplit is felszed és úgy áll neki enni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Alexander Burton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 118
Összes hsz: 134
Írta: 2021. december 27. 19:07 | Link


egy kiállításon, darabok belőlem


Belebeg elém a kép, amiben lila vagy épp egy élék rózsaszín színben pompázik az a ruha rajta, ami most és megértem, miért mondja azt, hogy kerülnie kell. Nem mondom, hogy borzalmas, hanem inkább emel ki olyat, amit nem kellene és rejt el mást, amit pedig nem. Bólintok hát egyet, pedig az öltözetekhez pontosan annyi közöm van, mint az asztalos munkákhoz.
- Megértem, bár én nemigen szoktam nagyon túlgondolni ezt. Azt veszem fel, amiben jól érzem magam, csak nem nézem meg, mi áll tényleg jól. Lehet adhatnál majd tanácsokat – nevetek egy aprót. Nem vagyunk egyformák, nekem is vannak halovány szeplőim el-elszórva, a hajam viszont átlagos és barna, ahogy az egész lényem az. Így nem nagyon tudok olyan rosszul tenni, persze, a neonszíneket messze elkerülöm. Azért ahhoz még nekem is merészség kellene vagy egy jó, beöltözős buli.
- Ó. Ő fotózott – pontosítok, hogy milyen vászon volt és milyen mű. - Egyébként nagyon fura, még ha nem is kért, hogy tekerjem ki a karom olyan furán, mint a plakátokon látni néha – amit nem is értek, de a lényeg, kényelmes volt mégis egy része. - Azt hiszem jobban szeretek a magam oldalán maradni. Most én is tanulom ezt a fotózás dolgot – mutatok a pár, kisebb kép felé. - Ha már úgy éreztem, maradnom kell még itt egy kicsit, eltöltöm hasznosan – az, hogy ez végül jó döntés volt-e vagy sem, majd kiderül, nekem még mindig van időm. Most is, amit pedig nem is végképp magamra szentelek.
- Igen, tudom, hogy vannak. Azért is maradtunk azon a terepen, ahol mindenkinek kényelmes. Ha idejönnek, nem fogják azt látni, hogy egy nő az erkölcstelenséget választotta. Mármint ne érts félre, egy akt is tud bőven művészi lenni, de lehet nekik nem úgy jönnének át. Ha az egyik olyan lenne, akkor olyan helyre vinném, ami már túl messze van nekik – mosolygok cinkosan, mintha ez lehetséges lenne, csak épp azt mutatom, figyeltem arra, hogy neki itt neve van és nap mint nap köztük jár. - Köszönöm. Mármint, hogy értékesnek tartod őket meg a munkám – jól esik, ezért csinálom. A mosolyért, a pillantásért, mindenért. Csak alkothassak, ha lázas vagyok, ha épp nem jó, de akkor is.
- Ezt örömmel hallom! - csillan fel tekintetem. Nem tudom mikor, nem tudom hogyan, de negyedik. Őszintén, ennél ma már nem leszek boldogabb. - És mit szeretnél, meglépni valamit vagy az utolsót megragadni és folytatni?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Orbán Gábriel
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 96
Összes hsz: 115
Írta: 2021. december 30. 07:50 | Link

Veréna


Egészen új ez az élethelyzet, de egyáltalán nem kellemetlen. Valószínűleg, ha az apróság megszületik, akkor már másabbul fogok erre gondolni, de jelenleg egészen jó minden. A projektek haladnak, és egyre jobban összeáll a kép egésszé.
- Mármint, ilyen rajzolt állatok. Szoktak lenni erdei állatok a falakon, meh fák, madarak, ilyesmi jutott az eszembe.
Szeretek rajzolni, kikapcsol, egyfajta hobbi, ami sosem csapott át művészetbe, pedig nem vagyok ügyetlen, sőt, mégsem éreztem, hogy azt, amit szeretek csinálni, pénzzé kellene tennem. Különben is, az ember a legszeretettebb dolgait ne árusítsa ki, így aztán én is inkább csak hobbi rajzoló maradtam, aki szívesen merül el egy-egy üres vászon vagy papírlap előtt.
- Mondjuk beszélgethetünk a menüről is, de a mai izgalmak után inkább elmennék valahova enni. Mihez lenne kedved?
Mert ma, ma végre megtudjuk, hogy fiú vagy lány. Nekem mindegy, mert imádom a lányokat, és könnyebb feladat is lenne, ha lány lenne, hiszen jártasságaim e téren már-már kiemelkedőek, azonban a fiú sem rossz, mert ott meg lehetnének olyan programok, amik másokkal nem. Tekintve, hogy ebben a családban Klaudió az egyetlen férfi, ő pedig már saját családot alapított Szamantával, mire én az apja lettem, nem sok tapasztalásom van. Bárhogy is legyen, én már annak is nagyon örülök, hogy egyáltalán van. Már nem érzem korainak, már nem furcsa, hanem teljesen idilli. Működni fog, hiszek benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Éjféli Veréna
INAKTÍV


Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
Írta: 2021. december 30. 12:10 | Link

Gábriel


Szorongatom a kezét és hallgatom, ahogy beszél. Azt hiszem megnyugtat a hangja. Figyelek rá, de igazából bármit mondhatna most, nekem a jelenléte beszédesebb ezer szónál. Neki is fontos a babánk, ami engem boldoggá tesz. Igazi családdá fogunk válni. Nem tudom milyennek kellene lennie, de nekem pont így tökéletes. A hormonok miatt lehet, de néha csak nézem őt és elönt a hála, amiért kiáll mellettem, amiért vele ébredhetek mostanában egyre többször. Még mindig a panzióban van a hivatalos lakhelyem, de már inkább élek Gábrielnél. Lassan ideje lesz átjelentenem a kirendeltségen a tartózkodási helyemet. Nem szeretnék bajba kerülni emiatt. De nem szabad ezen aggódnom, úgyhogy megint arra figyelek, amit mond. - Rám ne nézz én csak énekelni tudok - mosolyodom el a gondolatra, hogy esetleg nekem kellene kipingálni a gyerekszobát - Ha rajtam múlik maximum kották lesznek a falon - fejtem ki egy kicsit jobban a dolgot - Szóval rád bízom, részemről elfogadom azt amit szeretnél. Jöhetnek az állatkák - egyezek bele a faldekorba, aztán fejemet a vállára hajtom. Közben ő ismét megszólal és kérdez. Szeretem, amiért ezt teszi. - Ehetnénk valami édeset...ölni tudnék egy tál madártejért sok habbal- mondom ki, aztán rájövök, hogy képes vagyok az ölés szót úgy kiejteni a számon, hogy nem érzek semmi fájdalmat, ami egy kicsit riasztó. Azt hiszem ez az a fajta áttörés, amiről a Doktornő beszélt a kontrollon. Rendszeresen járok és nem csak azért mert ez a szabadságom egyik feltétele, hanem mert jó hatással van rám a kezelés. Azt mondta a pszichológus, hogy eljön a pillanat, amikor már nem fogok félni a szavaktól. Megértem, hogy attól ha azt mondom ölnék, még nem érzek majd késztetést rá, hogy bármit is tegyek. Igaza lett. Viszont még mielőtt ezt elmondhatnám, szólítanak bennünket. - Jó napot! A nevem Dr. Harmatkürti Johanna - üdvözöl az orvos miután belépünk a vizsgálóba. Mindkettőnkkel röviden kezet ráz, majd felém fordul. - Kérem, feküdjön fel ide, és tegye szabaddá a hasát - mutat egy kényelmes ágy felé, ami mellett egy hatalmas ultrahang gép áll, tele gombokkal, madzagokkal és a közepén egy jókora monitorral. - Ön pedig, oda tud leülni, hogy mindent lásson - beszél ezután a hatvanas évei elején járó, kedves arcú hölgy Gábrielhez. Felkászálódok az ágyra, majd felhúzom a pulóveremet és le a nadrágom korcát. Egy ideje már csak a gumírozott derekakat tudom elviselni. Kíváncsi aggodalommal keresem Gábriel pillantását, hogy azután a még sötét monitort kezdjem nézni.
Utoljára módosította:Éjféli Veréna, 2022. január 19. 13:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:13 | Link

Börni Love
Kinézetem


Francia vagyok. Mármint részben persze, anyám révén, akivel amúgy egyáltalán nincs jó viszonyom, de azért néha tudunk egymáshoz jól is szólni, csak inkább nem. És vicces, de apás gyerek vagyok, ami meg azért érdekes, mert ez az ember simán elárult, és férjhez kényszerített, és ha Denis nem lett volna, akkor egy öreg, perverz ember felesége lennék, és biztos, hogy már gyerekeket nevelnék. Brrr. Szóval a dolgok jól sültek el, de azért annyira mégsem, hogy teljesen nyugodt legyen a világ. Viszont vannak dolgok, mint például a házasságom meglétének ténye, melyet eddig nem hoztam felszínre, főleg, mert amikor megismerkedtünk, úgy volt, hogy el vagyok válva. Aztán meg távol volt, aztán meg most van. Nem csak a férfiak halnak korán a nők hülyeségei miatt, de úgy érzem, hogy egyes nők is, a saját hülyeségük miatt. Ilyen vagyok én is.
- Egy kicsit zavarod volt a vége.
Ismerem be, miközben közelebb húzódok hozzá, hogy egy biciklis el tudjon haladni mellettünk. Aztán persze visszamehetnék arrébb, de miért is kéne? Végül is, az is lehet, hogy ez az utolsó alkalmunk, és azt, ha tudjuk, ki kell használnunk.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
INAKTÍV


ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
Írta: 2022. január 7. 09:34 | Link

c a t h e r i n e
utolsó alkalom? engedd meg, hogy azt én döntsem el


Tudom, hogy titkol előlem valamit. És mivel alig ér hozzám, na meg a vetítés alatti közeledésem sem kapott egyértelmű választ, nyilvánvaló, hogy az a valami kínos. Vagy legalábbis kellemetlen. Kérdés, hogy melyikünk számára lesz az. Csak a szemem sarkából figyelem ahogy közelebb jön hozzám, hangjára mély, elnyújtott hümmentéssel reagálok.
- Többet vártam az első magyar horrorfilmtől - jegyzem meg és felé sem pillantva a nadrágzsebembe nyúlok. Habár azt mondtam, leszokok, nem szoktam le, a cigaretta máris ott fityeg ajkaim között. Elvégre, a mai este az őszinteségről szól, nekem pedig - tádádá! - nincs rejtegetnivalóm. - Úgy hallottam, Oscar-díjra jelölik. Kötve hiszem, hogy sok értelme volna.
Mélyen a szálba szívok, és míg a vége vörösen felparázslik, tekintetemmel Catherine arcára találok.
- Te viszont, cicám, az este fénypontja vagy. Ahogy mindig - mondom rekedten, a sötétben szürkén hömpölygő füsttömeg mögül.
Utoljára módosította:Radetzky Bernárd, 2022. január 7. 09:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 09:43 | Link

Börni Love


- Oscar-ra? Szerintem nem ezt a filmet kellene választaniuk. Ki fogják szórni a rostán, hidd el nekem.
Pedig nincs bajom amúgy a horrorral, mert olyankor legálisan bújhatsz a másikhoz, és félhetsz, és megvédhet, de hát, ha éppen valami nagyon nagy gebasz van, akkor arra tudsz csak gondolni, hogy nagyon nagy gebasz van.
- Próbálkozik az ember.
Felelem, miközben felpillantok, és orromon akaratlan is beszökik a cigaretta fütje.
~ Oh, dohányzik? ~
Emlékszem, hogy azt mondta, hogy leszokik, de nem tette, vagy talán azt mondta, hogy leszokott? Igen, mintha azt mondta volna, hogy ez meg is történt. De hát, nem. Pedig az mondta. Szóvaaal...
- Házas vagyok.
Jelentem ki olyan hirtelen, mintha éppen csak most világosodtam volna meg. De nem, ezt én már egy ideje tudom. Olyan szinten kiszakad belőlem, és utána olyan mély felszabadulással sóhajtok, hogy többen felénk fordulnak. Végre, kint van.
- Én azt hittem, hogy nem vagyok, de aztán kiderült, hogy de, és Denis azt hitte, hogy már elvált tőlem, de kiderült, hogy nem, mert nem adta be a papírokat, és aztán az egész feledésbe merült, és valahogy úgy elmaradt, és még az vagyok. Házas vagyok. És egy szörnyeteg, amiért erről nem szóltam, de úgy szeretek veled lenni, és olyan jó, hogy visszajöttél, és aztán ott volt a gyűrű, és én majdnem elájultam. El is akartam, de aztán valójában nagyon mérges voltam rád, és... el kellett volna mondanom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
INAKTÍV


ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
Írta: 2022. január 7. 10:06 | Link

c a t h e r i n e
utolsó alkalom? engedd meg, hogy azt én döntsem el


A meglepetés ereje.
Az, ahogy kibukik belőle a szó: házas, ahogy kiszabadul belőle az igazság és ezzel együtt elhagyja testét az úgy kínzó bűntudat, olyan, mint mikor az ember pár korsó hűvös barnasör után böfög egy baszottnagyot, és oly' sokára végre megkönnyebbül a gyomrát nyomó levegőtől.
Habár a járókelők felvont szemöldökkel fordulnak felénk, én csak egy, feltehetőleg Catherine kijelentése nyomán félszegen megdermedő ételfutárra nézek rá, és fejemet megbillentve, szavak nélkül, csupán a pillantásommal kérdezem tőle, hogy segítségre szorul-e, mert ha nem, tisztelettel üzeni a két szép szemem, illő volna, hogy folytassa a munkáját.
- Nahát - ...hogy hova fajul a világ, döbbenet! fordulok teljes testemmel a kiscicám felé, és őt nézve újra a szálba szívok. Nem vagyok ideges, mérges vagy csalódott, de ami a legszembetűnőbb lehet, hogy nem vagyok meglepett sem. Hosszasan fújom ki a füstöt, töprengek. Pillantásom az övét kutatja, talán érzéseit kívánja kifürkészni. Aztán eltartva magamtól megpöccintem a szálat, mire a hamu a délutáni esőtől még nedves betonra hullik.
Tekintetem újra a nőre emelem.
- Láttam a személyigazolványod, bébi - szólalok meg kisvártatva. - Apádat meg tudtommal Payne-nek hívják. Nem érdekel a férjed, mert nem akarok az lenni. Megmondtam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Catherine Hope Brightmore
INAKTÍV


Cicus =^.^=
offline
RPG hsz: 434
Összes hsz: 1245
Írta: 2022. január 7. 10:21 | Link

Börni Love


Meglepődök, leginkább azon, hogy ő nem lepődik meg, és a nahát, az bizony máskor nagyon jól esne a hidrogénezett agyamnak, mert szeretem, ha butának néznek. Komolyan, az ember olyan nagyon sokat tud spórolni azzal, ha az emberek feltételezik róla, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, hogy az hihetetlen. Pár ember, köztük persze Bernárd is, tudhatja, hogy azért nem vagyok olyan butuska, mint, amilyennek magamat mutatom, ez pusztán egy stratégia. És milyen jól működik! Erre meg itt teljesen összezavar.
- Igen, de, elválhattam, vagy viselhetném anyám nevét, vagy bármi, de nem, mert nekem férjem van. Igazából a legjobb barátom, de nem élünk együtt, szóval, ez igazából nem is rendes házasság. De elég jól jártam vele.
Hirtelen olyan sok mindent lenne kedvem mesélni róla, hogy Denis-szel milyen sok mindent megéltünk, hogy megátkoztak, hogy majdnem megölt, hogy azért tanultam okklumenciát, hogy ne csukják le, hogy mi tényleg örömben és bánatban is együtt vagyunk, de valahogy nem érzem illőnek, hogy most erről beszéljünk.
- Tényleg nem haragszol? Elmondtam volna, ha tudom, hogy még mindig házas vagyok. Most meg olyan nagyon rosszul jön ki, és féltem, hogy így, elromlik valami.
Mert azt nem szeretném. Jól érzem magam vele, olyan férfi, akivel szeretek lenni. És bár feleségül nem akar venni, és ez az egész így nagyon is kellemes nekünk, fogalmam sincs, hogy neki mi fér bele és mi nem. Ezek szerint a tény, hogy férjnél vagyok, igen.
- Szóval nem szoktál le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Bernárd
INAKTÍV


ardo
offline
RPG hsz: 80
Összes hsz: 102
Írta: 2022. január 7. 13:52 | Link

c a t h e r i n e
utolsó alkalom? engedd meg, hogy azt én döntsem el


Szemöldökeimet összehúzom, úgy nézek le rá.
- Anyádat Be... Beau... sss... - tartok egy lélegzetvételnyi szünetet, míg a homlokomon keresztbefut néhány kellemetlen ránc. Aztán ismét felpillantok, hogy egy alig hallható szusszanással később újra nekifussak. - Cicám, anyád rémesen francia.
Elismerem, kevés időt töltöttünk együtt. Egyik különleges erő sem arról híres, hogy sűrűn jut eltáv a szolgálatot teljesítő katonának, de az, ahonnan én jövök, e tekintetben az egyik, ha nem a legszűkmarkúbb kiképzőlétesítmény. Ettől függetlenül majd' mindenre emlékszem, amit ez a lány valaha is mondott nekem. Emlékszem, mit tettek vele tizennégy éves korában, mindenre, amit a családjáról mesélt, az összes testvére nevére, na jó, a legtöbbre. Emlékszem az anyja nevére is, még ha kimondani nem is tudom. Nagyon sok nappal és éjjel tartottak életben a beszélgetéseink és hangjának, nevetése vidám csengésének emlékképei, játszottam vissza gondolatban sóhajait, a szemeit, a mosolyát. Nem is baj, hogy ezt nem tudja.
- Catherine - állítom meg, és utolsót szívva a cigarettába, fémtartóba teszem a csikket. A füstöt kifújom, és keze után nyúlva sétára invitálom. A pesti fényeknél aligha létezik szebb magyar földön. - Azt hittem, barátok vagyunk. Miért ne beszélhetnél nekem Denis-ről? Ugyan már, rég kijártuk az elemit. Cserébe én is mesélek neked egy nőről.
Túl rég volt már, hogy utoljára rá gondoltam. Irina, kedvesem. Egy nap újra látlak majd, és akkor meggyónom neked minden bűnömet.
- Úgy tűnik - vigyorodom el cinkosan, és ujjaim szorosan az övéi közé fonva megvonom a vállam.  - Jobban szeretem, mint gondoltam. Attól tartok, nem szívesen mondanék le róla.
Utoljára módosította:Radetzky Bernárd, 2022. január 7. 14:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Ipkovich Kornél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 40
Írta: 2022. január 8. 20:55 | Link

Adél&Will, Cass(?)


A szezon ékkövei. Azok a párok, azok a házasság előtt álló, vagy éppen frissházas kettősök, akik azért jelenhettek meg ma itt, ezen a rendkívüli eseményen, mert általuk két nemes család egyesülése történik majd.
Ők mind apró kis reménységként kezdték meg útjukat a mai ebédig. Abban a pillanatban, hogy egy nemesi leány áldott állapotba kerül, hogy a fogantatást követő harmadik hónap is eltelik, a remény kicsíny ékkővé válik, felkerül az első hivatalos listára a házasságszerzőnél. Ezt követően három éves korában a kiházasítandók listájára, és ekkor - jobb esetben persze - elkezdődik a megfigyelés. A gyermek útja dokumentálva lesz, milyen származás, milyen vehemencia, tanulmányok, megélt traumák és a lereagálásuk. Hiszen a házasságszerző nem hibázhat. Tökéletes társakat kell találnia a listán szereplőknek, méghozzá a listán szereplőkből.
Ipkovich Kornél immáron huszonötödik életévében van, ami azt jelenti, hogy mostanra első gyermekével kellene foglalkoznia. Miért nem így történt? Mert Kornél nem csak harmadik gyermek, és ezzel együtt második fiúgyermek a családjában, de igen késői, váratlan ékkövecske is. Éppen ezért, élete szabadabb. Volt. Eddig szabadabb volt, mondjuk így, habár ez a gyermek, ez a kis hercegecske, egyáltalán nem érzi a súlyát annak, hogy mi is vár rá. Ő nem érzi azt, amit sokan a teremben, nincs gyomorfekélye, nincsenek pattanásig feszült idegei. Mert mit tud? Cass szép. Nagyon szép lány. Nagyon kedvesnek is tűnik. Vagyis, jó feleség és jó anya lesz. Ipkovichék vidám kisfia olyan ember, aki önmagától sosem tartott volna itt, akit szó szerint egy nőnek kellett volna férjül vennie. Az egész család elcsodálkozott hát, amikor megjelent a házasságszerző, és felhívta a családfő figyelmét arra, hogy Kornélnak ideje megállapodnia. Kornél csak van. Testvéreinél majd két évtizeddel fiatalabban, unokatestvéreinél pár évvel idősebben.
Ez nem jelenti azt, hogy a család is elfelejtette, hogy rejtegették. A teremben sétálva ugyanis, mindenkihez van egy kedves szava, mindenkivel jóban van, mindenkiről tud mindent. Aztán, ahogy fordul egyet, megtorpan, és feje, akárcsak a kutyák buksija, oldalra dől egy párost látva. A lányt többször is megnézi, arca felderül, büszkén rikkantja el magát.
- Te egy Machay vagy. Te pedig… segít. De ne nagyon, hadd találjam ki - kérleli kedvesen a fiút. Mély hangjába kedves játékosság cseng, és szemében is ugyanez csillan. Napja szinte egészét gyermekek között tölti, mégis, mit várhatunk tőle? Amilyen magas és széles, olyan gyermeki ő.
Utoljára módosította:Ipkovich Kornél, 2022. január 8. 20:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2022. január 8. 22:23 | Link


William nem ékkőként kezdte az életét. Az anyja terhességének hírét nem követte örömünnep, pezsgőbontás, sem egyéb más szirupos ás bárgyú Bridgeton-marhaság. Ha az apja nem erősködik, ha anyja pedig nem a tizenhat évesek lázadását éli, ugyanoda került volna, mint a többi házasságon kívül fogant fattyú: a lefolyóba. Ahhoz pedig elég időt töltött pánikban esdeklő, megesett és a hibájukat elfedni vágyó aranyvérű nők társaságában, hogy sejtse, ezzel az életúttal nincs egyedül.
A sorsnak tényleg perverz humora van, állapítja meg, míg oldalra pillant a lányra. Az embrió. Utoljára négy nappal korábban beszéltek, így az Adélban növekvő kis korcs sorsáról azóta nem váltottak szót. Akkor marad, hogy megszülöm, ezt mondta Adél legutóbb, de azzal kapcsolatban, hogy neki egyáltalán szán-e szerepet benne, már nem tértek ki. Pedig ha úgy tervezi, megtartja és felneveli, William pedig kénytelenül apává válik, ezt a beszélgetést a lehető leghamarabb meg kell ejteniük. Más helyzetben ezen a ponton kezdenék beavatni a családot és a barátokat, csak idő kérdése, míg a ruhák sem lesznek elegek ahhoz, hogy eltakarják az állapotot.
   -  ... én csak azt mondom, ma este megnézhetnénk a házat. Utána akár át is jöhetnél.
A magas asztal mellett állva az olivabogyó jobbra-balra gurulgat az üres pohara alján, ahogy billegteti a kezében. Belesimul a társaságba, ez nem esik nehezére, az abroszra könyökölve nem látszik rajta feszengés. Pedig a szabad délutánját szívesebben töltené bárhol máshol, például a menyasszonyával kettesben, akinek látja a riasztó sápadtságát, de nem volt alkalma félrehívni, hogy őszintén megkérdezze az okát. Adél ettől függetlenül ragyog, mint mindig, ő engedékenyen marad az árnyékában, csak követi a vezetését.
Felemeli a fejét, a szeme a lányról a gyár tömegből kiváló férfi felé siklik. Please, go away. Please, go away. Please, go away. Kiegyenesedik, a martinis poharat az asztalon hagyja, az arcára diplomatikus mosolyt ölt, úgy nyújt kezet.
Én pedig ehhez nem vagyok eléggé bebaszva.
   -  Nem hiszem, hogy ismersz. Nem rég élek az országban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Machay Adél
Egyetemi hallgató, Művészetis tanonc, Végzett Diák


Gucci Vanilla - ex-Mrs. Krise
offline
RPG hsz: 1506
Összes hsz: 1527
Írta: 2022. január 9. 02:49 | Link

Will, Cassy (?) és Kornél


Róla pedig aztán ne is beszéljünk. Ha Machay Ilyán múlt volna, ő szimplán nem jön világra. Létezését valószínűleg Magdának és az ideális családképnek köszönheti, amiben a fiú jön először -ezt teljesítették Dominik személyében- és adott egy kisebb lánygyermek, az oltalmazható, az elesett, a hercegnő. Adél ezt a pozíciót töltötte be nagyon sokáig azzal a csendes hibával, hogy a szeretet minimális adagolása eldeformálta a személyiségét. De hát a Machay családról beszélünk, remekül titkolták, hogy a kisebbik gyermekük ideggyengeségben szenved és legtöbbször elpattan, elborul, csinál valami őrültséget, amit aztán a család takaríthat utána.
A mostani hibája viszont már egy teljesen más skálán mozog, ez a hiba megszületik hamarosan, hacsak nem veszi be Jeremy bájitalát záros határidőn belül. Megszabadulni a kisbabájától... aki csuklik...
Talán kicsit erősebben szorítja ökölbe a kezét, miközben beszélnek hozzá. Szabad keze ujjai a halántékát masszírozzák - a sápadtsága továbbra is roppant feltűnő így, hogy nem tudja az embereket bűbáj alá vonni és elhitetni velük, hogy semmi baja.
- Mhm, menjünk. Engem is érdekel, milyen lett a beosztás és a berendezés. - Végre ránéz Willre, majd az üres poharára, végül ismét a vőlegényére. Elmereng egy pillanatra, hogy vajon csak akkor fognak így, kötetlenül beszélgetni, ha ő túlvan egy kiadós dugáson egy szeretővel, Will pedig ivott egy kicsit, hogy elviselje őt? Bár most kifejezetten kedvesnek hat, emberközelinek. Ki kellene használja, hogy végre nem tányértörő hangulat dúl közöttük. Ennek talán némi oka az alkoholon és az ő, jelenleg kielégített hangulatán túl, hogy mindketten a maguk kis szerepében teljesítenek: ő a ragyogó mosolyával sorra rázta meg azokat az undorító, fennhéjázó kezeket, sorra mutatta be Willt rendületlen erővel és csevegett mindkettejük helyett néhány szót az összes jelenlévő matrónával. Hogy mennyire rühelli mindet! Magára vállalta a társasági villámhárító szerepét, ha már úgyis ebben nőtt fel és ezek az ő vizei, Willnek csak a minimálisat kell teljesítenie továbbra is.
Vagyis kellene, de úgy tűnik, a problémák két lábon járnak és megtalálják őket. A melléjük érkező férfinek elég egyetlen rossz mondatot elsütnie, hogy elsötétüljön az arca: Te egy Machay vagy. Kedve lenne képen önteni azzal a megivott pohár martinival. Nem egy Machay, hanem A Machay! Az összes jelentéktelen rokona közül természetesen saját magát érzi felsőbbrendűnek ilyenkor, ez a két lábon járó létra pedig csak így mellesleg jegyzi meg, hogy egy Machay.
Mindez rendkívüli gyorsasággal szalad végig az agyán, és az arca apró rándulását Will válla mögé rejti, mintha a táskáját tenné le a leendő férje mellé, hogy aztán kezet nyújtson...
- Ipkovich Kornél, az utolsó, fennmaradó hercegek egyike. Megtiszteltetés, a nevem Machay Adél... még. -  Teszi hozzá gyöngyöző kuncogással, majd belekarol Willbe lazán. - Ő itt a vőlegényem, William Krise. Tudós. - Szándékosan rontja el Kornél találgatási játékát bosszúból az előbbi, nem megfelelő megszólításért.
Utoljára módosította:Machay Adél, 2022. január 9. 12:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 115 ... 123 124 [125] 126 127 ... 135 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek