36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 110 ... 118 119 [120] 121 122 ... 130 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. május 29. 12:23 | Link

Eli
Szüneti kalandok
Ruha

Visszaereszkedem a talpamra, ahogy kiengedünk az ölelésből mindketten. Nem vagyok nagyon magas, ő viszont nem alacsony, így kénytelen vagyok lábújhegyre emelkedni kicsit, hogyha megölelném. Nem bánom azonban cseppet sem, nem okoz akkora gondot a dolog, hogy ne akarjam megölelni miatta.
- Igen, szerencsénk volt - mosolygok érveire. Tavaly tényleg sikerült a nyár legesősebb hetén mennünk, és kénytelek voltunk egész héten a bérelt apartmanban ülni. Persze az se volt rossz, mert legalább együtt voltunk a családdal, társasoztunk meg ilyenek. Annyira bevállalósak nem vagyunk, hogy Elihez hasonlóan fürdeni menjünk az esőben, vagy esetleg viharban.
Őszinte meglepettség ül ki az arcomra, ahogy felém nyújtja az ajándékot, azt azonban fel is váltja a mosoly és izgatottság. Kíváncsian kukkantok bele szatyorba, hogy aztán hálásan pillantva a fiúra emelhessem ki a plüssfigurát és leshessem meg alatta a csokit, a bögrét és a többi apróságot. A puszival még magamat is meglepem, de nem bánom meg, hogy megtettem. Csak mondok még egy "köszönömöt" Elinek. Visszatéve a cicát nézek fel rá, meghallgatva, mik a tervei. Arra nem számítok viszont, amit elsőnek ad válaszol. Én is nevetek picit, nagyrészt zavaromban, s talán picit el is pirulok. Még mindig őt nézem viszont.
- Nekem jó - felelek végül, és el is indulok abba az irányba, ahová az előbb mutatott. Agyam azonban rögtön kattogni kezd: vajon mit akar elmondani? - Meghallgatom, bármit szeretnél mondani - szólok útközben.
Az árnyékban elhelyezkedve aztán megvárom, hogy ő is leüljön, és kíváncsian nézek rá. A szívem közben hevesen dobog, amint azon agyalok, mit fog mondani. Felmerülnek bennem azok a mondatok, melyekre titkon a legjobban vágyom tőle, ám a legrosszabb eshetőségekre is megpróbálok felkészülni. Eszembe jutnak Darya szavai, amik akkor is észhez térítettek, mikor hozzá fordultam télen a korizás előtt. Nem hívott volna el ideáig, ha azt akarná közölni velem, hogy többé nem akar látni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. május 30. 20:59 | Link

Betti
a szünet vége felé, Pesten andalogva



- Nagyon lutri egy nyaralás, én mondom – mert sose tudni, mi fogad. Meséltek már a rokonok minden rosszról, ami elvenné az ember kedvét, jobb esetben. Amikor betegek lettek, mert olyan ételt ettek, de ilyen velem is volt már. Nem mindenki figyel oda, aztán hamar kész is a baj, ha akarja az ember, ha nem. Az ilyenre fel kell készülni, más nem, gyógyszerrel. Csak így lehet elmenni, ha minden van az embernél, csakhogy, általában mindig az marad el, ami „lehet, hogy kelleni” fog, mégis kimarad a csomagból, mert inkább egy másik pár cipőt teszünk a helyébe. Mindegy is, itthon vagyunk, itthon vagyunk, így most nem kell aggódni, hogy nincs meg valami. Nem lakom messze, ha esetleg esne az eső, leszaladunk a metróhoz, onnan közel az otthon és… és és. Akkor bemutatom anyukámnak. Sokat meséltem róla neki, mármint anyának és ő már nagyon szeretné látni. Terveim között szerepel az is, hogy ha nem siet haza, akkor a vacsorát nálunk töltse. De az előtt mindenképp szeretnék vele beszélgetni. Mindenről. A kis ajándékcsomag inkább az izgalmak enyhítésére van, bár lehet, hogy jobban zavarba hoztam vele, mint illene. Na mindegy, mert én örülök, hogy tetszik neki, esetleg minden, amit csak beletettem. Nem zavar, hogy csak én adok, sőt, én még adnék is, ha lenne nálam. Na de talán a bátorságom ma elég lesz.
- Szuper – bólogatok, bár lehet, hogy ijesztően hangzik az, ahogy tálaltam. Gyakoroltam pedig, bolondnak tűntem a szobámban sétálgatva, hogy jaj, akkor most hogyan kellene. Az lesz a legegyszerűbb, mint rájöttem, ha csak mondom, ami jön. Ha elakadok, akkor kérek szünetet, de örökké nem ücsöröghetek azon, amiket érzek és gondolok. Nem, mert ki tudja ki lesz bátrabb és ügyesebb, aztán egyedül maradok mindennel. Ha pedig a válaszok nem-re hajaznak, akkor sem mondhatom majd, hogy semmit sem ért, nem tettem meg. Finoman fogom meg a kezét, majd indulok el vele az árnyékba. Kikerülök egy fűben ücsörgő csoportot, akik már nagyban söröznek. Inni hozhattam volna, ha nem is sört, de valami hűs üdítőt. Na mindegy, majd utána beülünk valahová vagy veszünk egy fagyit, nem messze innen láttam egy pultot, szóval megejtjük. Odaérve engedem el, hogy leüljek, majd megvárom, míg ő is így tesz.
- Huh. Fejben minden jobban hangzik majd, ahogy sikerül kimondanom, szóval előre is elnézést érte – ejtek meg egy zavart nevetést, majd nagy levegőt veszek. Nem tudom honnan veszem a bátorságot, csak arra gondolok, hogy mások ezen évekkel ezelőtt túl vannak. Tudom, le vagyok maradva, nem is érdekel. Finoman fogok rá az ujjaira, úgy csinálom, ahogy elképzeltem. Fejem emelem meg, tekintetemmel keresem az övéit, majd fúrom bele a sajátom és nem eresztem.
- Betti, te egy nagyon csinos és csodálatos lány vagy – kezdek bele, hangom és talán ujjaim is kicsit remegnek. - Nem is értem, hogy az ilyen békát, mint engem, hogy tudsz kedvelni de… de én ennek nagyon örülök. Annál is jobban – mosolyodom el. Csak így tovább – mondja a fejemben a hang, de a szívem ki akar szakadni. - Már nagyon régóta szeretném elmondani, hogy… hogy én nagyon kedvellek, jobban is, mintha azt mondanám, barátok vagyunk csak. Tudom, hogy nagyon bénán csinálok mindent és hogy ami randinak volt vehető, nem tűnt annak de… - nyelek egyet. Mondd ki, mondjam már ki. Kicsit elmegy a hangom, krákogok párat, nagyon szomjas lettem, érzem hogy leizzadok. De akkor sem állok meg. Egy szusszra, aztán, jöhet az ítélet.
- Szeretlek, és szeretném ha… velem lennél és nem mással. Ideges vagyok ha nem találkozunk, hogy vajon… hiszen ilyen szép lányra mindenki vágyik. Szóval… veled szeretnék lenni és szeretném, ha ma este átjönnél hozzám vacsorára, hogy… bemutassalak az anyukámnak is. Addig is… beszélgetnénk meg… - meg mi? Semmi mi. Szeretem, erre jöttem rá, amikor vásároltam neki a nyaralás során. Amiről azt hittem, sose, mégis valós. Minden szavam végére, mint valami pont, közel hajolok hozzá és hacsak nem zavar el, csap arcon, az ajakira csókolok. Rövid, apró, de ettől biztosnak tűnnek béna szavaim. Reszket belül a gyomrom, hogy mit kapok válasznak, de ujjaimmal simogatom az övéit és várom, hogy megszólaljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. június 1. 00:30 | Link

Eli
Szüneti kalandok
Ruha

A szívem majd kiugrik a mellkasomból, arcomról azonban egy percre sem tűnik el a lelkes mosoly. Elindulunk, s Eli az aki megteszi, mire én is gondolok. Most ő a bátrabbik kettőnk közül. Ő az, aki megragadja kezemet, én pedig csak remélem, hogy nem izzad nagyon a tenyerem, ahogy én is rákulcsolom ujjaimat az övéire. Azt hiszem ez jó jel, mármint, hogy megfogta a kezem. A gonosz ki ördög a vállamon azonban folyamatosan felhívja a figyelmemet arra, milyen negatív kimenetelei lehetnek a következő beszélgetésünknek. Próbálok azonban pozitív maradni, és kissé elpirulva ugyan, de mosollyal az arcomon helyezkedem el, miután elengedi a kezem. Minden erőmmel azon vagyok, hogy szabályozzam a légzésemet, és kívülről ne látszódjon, mennyire izgulok a mondandója miatt.
Nem zavar, hogy ismét megfogja a kezemet. Bőröm felmelegszik az övé alatt. Ahogy pedig tekintetem kapja el, úgy fúrom én is barnáimat az övéibe, és mélyedek el szemeiben. A légzésemet ugyan sikerül lelassítanom kissé, tekintete megnyugtat, szívem azonban még mindig hevesen kalapál. Akkor sem csendesedik, mikor beszélni, s egyúttal dicsérni kezd. Most már nem akarok tenni ellene, elvörösödöm. Tekintetem azonban még mindig Eliében tartom, és eszembe se jut, hogy elszakítsam onnan. Ahogy az sem, hogy megszólaljak, ezzel félbeszakítva őt. Csak figyelek rá, minden porcikámmal. Egyedül hüvelykujjam mozdul meg, és simít végig kézfején, mikor önmagáról beszél. Ösztönös mozdulat ez részemről, de azon ritka alkalmak egyike, mikor nem bánom meg, hogy megtettem. Ösztönös az is, hogy közelebb húzódom hozzá, mikor elmondja, mennyire kedvel. Közelebb húzódom, mert én is kedvelem, nagyon. Vágyom rá, hogy a közelében legyek, pláne, hogy már tudom, ő is kedvel. Az ördögöcske egy szempillantás alatt tűnik el a vállamról, belátva, hogy nem volt igaza. Melegség árad szét bennem, mosolyom pedig még szélesebbre húzódik, ha lehetséges. Hihetetlen megnyugvást ül rám, hiszem mindennél jobban vágytam rá, hogy ezekkel a szavakkal forduljon hozzám.
Elijah azonban folytatja, következő szavait pedig tágra nyílt szemekkel fogadom. Szeret. Elfelejtek azzal foglalkozni, hogy palástoljam meglepettségemet, vagy azt, arcom mennyire ég. Hosszú perceknek tűnő pillanatokig fogalmam sincs, mit kéne erre mondanom? Hogyan kéne reagálnom? Egy pillanatig ki akarnám rántani ujjaimat Eli kezéből, az ő mozdulatai azonban gyorsabbak, mint az én gondolataim. Csókja olyan váratlanul ér, ahogy vallomása tette. Ösztönből ellökném magamtól, ám valamiért mégsem teszem. Az, hogy ennyire közel kerül hozzám, ráébreszt, hogy én is vele akarok lenni. Hogy az előbb majd kiugrottam a bőrömből, már attól, hogy tudom, kedvel.
Rászorítok kezeire, és anélkül, hogy végig gondolnám, ő is kap tőlem egy csókot, válaszképpen. Hátrébb húzódva pár pillanatig csak nézem őt, elsüllyedek szemeiben, mielőtt választ adnék a meghívására.
- Szívesen átmegyek hozzátok - hangom remeg, mert túl sok az érzelem most bennem. Az ördög is visszatér, arra ösztönözve, hogy menjek, maradjak egyedül a gondolataimmal. Semmiképp sem szeretném azonban otthagyni Elijah-t. Közelebb húzódom hozzá inkább, s az eltántorító gondolatok hamar tovább is állnak. A közelsége megnyugtat, bármilyen új is ez a helyzet most nekem. Sőt, talán mindkettőnknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
INAKTÍV


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 120
Összes hsz: 166
Írta: 2021. június 6. 09:37 | Link

Helló Mindenki


Nem figyelek oda a közbeékelt megjegyzésekre, csak arra, amit Darya mond, és nekem tetszik talán a legkevésbé az, hogy nem megy bele az összeköltözésbe. Tudom, hogy mivel fog járni a két iskola, hogy nem fogom tudni minden szabad időmet vele tölteni, hogy sokat elvesz majd az utazás, a készülés, egyszerűen csak, valahogy úgy éreztem, sőt, még most is úgy érzem, hogy, ha együtt élnénk, akkor együtt tudnánk lenni olyan pillanatokban is, amikor nem tudunk effektíve egymással foglalkozni, és ezt úgy szeretném, hogy senki se legyen ott. Szeretnék számos pillanatot kettesben megélni, ami több száz fővel együtt élve nem megy olyan könnyedén.
- Rendben, akkor még nem költözünk össze.
A még szót egy picit megnyomom, jelezve, hogy nem vagyok hajlandó ettől elállni, de hajlandó vagyok némiképp odébb tenni az időpontot. Arra, hogy miért adtam csak kilencvenöt százalékot a tökéletességére, nem állok neki itt magyarázatot adni, ha bárkit érdekel, akkor kifejtem később. Különben is, a válasza hirtelen önt el forrósággal. Abban a biztos tudatban jöttem be ide, hogy azt mondja, a dohányzásról mondjak le, amit képes lettem volna megtenni, de olyat kér tőlem, ami a lényem része. Jobban belegondolva viszont ugyanolyan súlyban van jelen az életemben, mint neki a balett, valami, amit szeretünk, de képes megnyomorítani, sőt, talán meg is ölni minket. Így nem mehetünk bele egy közös életbe, márpedig egyértelműen, hogy ez egy logikus lépés lenne.
- Még sosem hoztam senkiért ekkora áldozatot, de legyen.
A torkom kicsit kapar, ahogy elkezdem kimondani a mondatot, rekedtesen tudom csak megtenni, de kimondom, és amit én kimondok, az úgy is van. Az elbeszélgetésre bólintok, mégsem mozdulok, tekintetem továbbsiklik és a férfiról a szőkére vándorol, néma kommunikációt folytatva le vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Angyal Odett Abigél
INAKTÍV


Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
offline
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
Írta: 2021. június 6. 09:52 | Link

Családi banzáj a Szent Margitban


Nekem tetszik ez a műsor, bár hoztam volna popcornt meg mondjuk egy nagy canada dry-t, és élvezhetném jobban a showt. Én lennék az a néző a moziban, aki teletömi a száját, a fogai alatt olykor megcsikordulna egy-egy szem, és közben szürcsölve tolná az italát. Aztán, persze, a film felénél iszonyatosan kellene pisilnie, és mivel a sor közepén ül, ezért mindenkin is áttapos, hogy kijusson. Nyugi, alapból tök kulturált mozizó vagyok, de most a fánkokkal kell beérnem, és mivel nekem nem nagyon kell beszélnem, ezért csak laposkúszásban tömöm a fejem, amíg a dráma megy. Én itt, koszorúslány leszek, vagy talán tanú, de az még arrébb van, és bár megjegyzéseket tehetnék, de olyan finom ez a fánk, hogy inkább nem teszem.
De persze, minden jónak vége szakad, Somogyi rám emeli a tekintetét, pont, amikor a két pofazacskóm a legszélesebbé válik, a szemem meg ettől egészen összeszűkül, mert nagy izgalmamban egy fél fánkot magamba tömtem. Nézem őt, és közben próbálom lenyelhető méretűr aprítani a fánkot, de persze olyankor, amikor mindenki engem néz, akkor sikerül úgy nyelnem, mint a bundás viccnél. Hát ez valami csodálatos. Amúgy se ítéljen el senki, aki nem látott telihold előtt enni. Na, az valami brutális mennyiség egyszerre a számban. De, most azt hiszem, nem ezt kellene kifejtenem ilyen hosszan.
- Uhmmm. Jól van, kezdjük velem.
Adom meg magam, és mielőtt még bárki azt hinné, hogy eleget ettem, kiemelem az eleve nekem szánt fánkot a dobozból, és felemelkedve az ágyról, visszahajolva adok egy nagy cuppanósat Darya fejére. Lehet picit ragacsos is a cukortól, de hát majd megmosakszik.
- Viktor nem fog hazajönni, feltett szándéka, hogy ezen a kényelmetlen széken ülve várja meg az átszállítást, és szeretné, ha mi ketten lelépnénk, hogy megkezdhesse az őrséget.
Végig Kazi mesterre pillantok, mert hát én tudom, hogy Viktor mit akar, ő is tudja, hogy mit akar, Darya meg együtt volt vele, csak tudja, hogy mit akar. Szegény apuka az, aki viszont nem biztos, hogy tisztában van itt a dolgokkal. Azzal például, hogy a lánya aktív nemi életet él a fiúval, aki összeköltözne vele, biztos, hogy nincs tudomása, szóval ezt majd elég ciki lesz négyszemközt is tisztázniuk. Meg aztán az én fejmosásom sem tartozik másra. Kinyújtom felé a kezem, hogy jöjjön, menjünk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. június 27. 09:35 | Link

Betti
a szünet vége felé, Pesten andalogva



Hirtelen még az árnyékban is olyan meleg lesz, mintha a tűző napon ülnénk kint és még ki is gyulladt volna a világ. Nagyon remélem, hogy nem nagyon látszik meg, de érzem, ahogy tarkómon veríték csordul le, a hajam tövéből, a hátamon is érzem. Jesszusom, remélem nem fogok úgy kinézni, mint az esküvőkön a nagybácsik, akik átizzadt ingben mulatnak és foltot folt hátára halmoznak. Lehet ez inkább az izgalom, mert amúgy itt, hűvösben jó és kellemes, nem lehet panaszom semmire, nem lehetne, ha nem rólam lenne szó.
A szavak elindulnak kifelé és már nem gondolkodom nagyon. Sokáig, sokszor próbáltam neki elmondani, egyáltalán akár csak magamnak közölni, hogy mi és hogyan pihen odabent. Igyekeztem az idősebb srácokat figyelni, hogy ők milyen magabiztosak, nekik hogy megy és hogyan boldogulnak. Próbáltam pár könyvet olvasni, ahol hasonló helyzetekben kialakulva vallottak röviden, hosszan egymásnak. Annyira szép szavakat találtam ki és szöveget hozzá, de amint odaértem, elfelejtettem vagy rettentő kínosnak éreztem az egészet. Mint most is. Lehet nem fog kinevetni, csak azt mondani, hogy ő ezt nem érzi, nem így érzi, hogy kedvel. Lehet, hogy ha van is valami, nem meri, úgy, mint én eddig. Őszintén, kivárom azt, amikor bátrabb lesz, ha ennyin múlik a dolog. Várok én addig, ameddig kell és ameddig csak lehet, nincs hova sietnem és főképp, nincs kihez. Ismerek más lányokat és hozzájuk teljesen máshogy állok. Szeretem őket is, kedvelem, de nem úgy és nem olyan mértékben, mint Bettit. Ekkor, amikor ezek leestek, jöttem rá, hogy… hogy szerelem van bennem. Nem hittem, hogy valaha megélem ezt, vagy ha igen, annak nem egyoldalú móka lesz a vége. Csak mondom és mondom, mintha nekem már nem lenne holnap és a szavak nem számítanának.
Érzem, ahogy ujja moccan a kézfejemen. Apró érintés, mégis, az egész testemet rázza ki a hideg, kúszik végig rajta a libabőr, mintha soha többé nem lehetne jobb érzés a világon nekem. Ez kicsit erőt ad, mosolyt húz arcomra, hogy folytassam, hogy kimondjak mindent és végül, egy nagy levegővétellel fejezzem be. Lehet, hogy a csók egy kicsit sok volt, tolakodó, de visszavonni nem tudom és őszintén, nem is bánom. Megpofozhatna, vagy éppen csak elmehetne, mert nem és miért csinálom, végül nem teszi. Olyan nagyokat dobban a szívem, mintha ki akarna szakadni, mint aki eddig rohant volna és most ugrik le és vár, míg az ernyőt nyithatja… Ekkor érzem meg az ajkait a sajátjaimon. Nem akarom, hogy véget érjen, ismeretlen késztetés, ahogy aprón viszonzom és mégis, hagyom elhúzódni. Álomszerű az egész, mégis, tudom, hogy megtörténik, minden.
- Szuper! - kiáltok fel, aztán kapcsolok. Zavartan nevetek egy sort és szabad kezemmel a tarkómra vakarok. Remek. Remek minden, hirtelen mégsem tudom, mit kellene tenni.
- Addig… addig elmehetnénk inni valami hideget meg fagyizni… ha van kedved – nem akarom rávenni semmire, inkább csak azt, hogy az előbbi tekintetet lássam magam előtt, úgy, örökre… Hát magam sem hiszem el ezt, de mégis. Hangosan sóhajtok fel, mintha az érzéseim titkának súlya alól szabadultam volna ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2021. június 29. 18:20 | Link


Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom

Lerobbant a busz. Részleteket nem közöltek - bár nem is várja ezt az ember attól a sofőrtől, aki homlokáról patakot fakasztva erőlködik a váltónál, hangosan káromkodva zárja minden megállónál az ajtót, és inkább átrobog a sárga lámpán, de nem várja meg a felé rohanókat. Küldenek másikat, ennyi vakkantást sikerül kivennie a dudaszó és morgások egyvelegén túlról, és kifejezéstelen arccal tűri, hogy ketten kétfelől nyomják össze, hogy mind elférjenek a keskeny járdaszigeten. Hűtőbűbája nélkül valószínűleg már megbolondult volna, körbenézve azonban pontosan látja, hogy mások nem ilyen szerencsések, és az árnyéktalan tömegben igencsak kerülgeti őket a gutaütés. Száját elhúzva sóhajt, ezzel egyúttal beszippantva némi izzadt dezodorszagba keveredett kipufogóbűzt, és a dugót elnézve próbál beletörődni, hogy innen egy darabig nem fognak tudni továbbmenni - nem tud hol megérkezni az a bizonyos másik pótlóbusz.
Nagyon próbál beletörődni, az azonban nem erőssége, így inkább morog magában amiért nem tette még le a hoppanálás-vizsgáját, akkor ugyanis biztosan nem került volna ebbe a helyzetbe. Ismét kihúzza magát, hátha valami csoda folytán megpillanthat egy szárnyakat növesztett, erre tartó buszt, de helyette csak egy hirtelenszőke üstök kúszik látóterébe a sok szokványos barna és piszkosszőke között. Bár ránéz, igyekszik úgy tenni, mintha nem ismerte volna fel a másikat, és (robotszerűen sima) lassú forgatással fejét ismét előrenézetbe állítja. Nem is látta Mihimihit. Dehogy. A tömeg ritkul kissé, ahogy néhányan megtörten inkább gyalog mennek tovább, és így egyre kevesebb ember van, akinek a takarásában kényelmesen elejtőzhetne. Felmordul elvesztett papucsának gondolatára, de makacsul mered előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. június 29. 21:29 | Link

Domka
jaj nekem / valahogy

A helyzet bosszantó. Túlságosan is az, de tudom, hogy azzal, hogy valóban bosszankodom rajta, aligha segítek magamon. Márpedig jelenleg csak és kizárólag magamon akarnék segíteni, senki máson. Amint a lábam érte a földet a buszról a táskámból kaptam ki az esernyőt, merthogy engem ne érjen a nap. Nem éghetek le, amikor a szezon szezonja van, és hamarosan utaznom kell az első jelenésemre. Hüvelyk- és mutatóujjam közé csippentem a félig leégett cigarettát, majd a faltól ellökve magam nyomom el a kukán azt és dobom is bele. Maximum felgyújtom, semmi extra. Sóhajtva emelem fejemet felfelé, hogy a sétálók után nézzek. Ígértek pótlóbuszt, de mégis mennyi az esélye annak, hogy valóban meg is fog érkezni? Nem maradhatok itt. A vonatot elkéstem, nem jókedvemből kényszerültem a büdös buszra, ami természetesen a legnagyobb lendülettel robbant le alattunk, mint amit el lehet képzelni. Hajamba túrva sóhajtok egyet és hajtom lejjebb fejemet, amit meg is ingatok, majd a hirtelen mozgásra kapom a fejem oldalra, ahogy egy srác áll fel a padkáról. Félrebiccen a fejem, előrehulló fehér tincseimet tűröm arrébb, majd lépek a lány mögé, kissé előrébb tartva az esernyőmet, hogy kitakarja a napot.
- Ha az utódom elhalálozik, akkor az rám is rossz fényt vet - szólalok meg, hangomon egyértelműen hallatszik a mosolyom, ami arcomat ékesíti. Az esernyő alól nézek ki, és ismét szembesülnöm kell azzal, hogy egyetlen felhő sincs az égen, tényleg a nap süt, mintha muszáj lenne neki. Látványosan húzom el a számat, majd pillantok le Domkára. - Ha már megtisztellek a társaságommal, mit szólnál, ha hűvösebb helyen várnánk meg a pótlót? - feltéve, ha jön egyáltalán. Hüvelykujjammal mutatok magam mögé lezser mozdulattal, mivel valami bevásárló lófasz van arra, ahol valószínűleg sokkalta jobb a hőmérséklet. Ennél mondjuk minden jobb. Szemöldökömet emelem meg Domka felé, ellenállhatatlan mosollyal, nyújtom felé végül szabad kezemet, hogy felsegíthessem, ha őnagysága hajlandó elfogadni. Nem felhőtlen a kapcsolatunk - most megforgattam volna a szememet, ha nem telibe a lányra néznék -, de azért csak-csak gyorsabban megy az idő, ha elütjük azt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Agáta Dominika
INAKTÍV


Marslakócskák
offline
RPG hsz: 99
Összes hsz: 173
Írta: 2021. június 29. 22:02 | Link


Bp; tűző nap; minimum 40 fok; csúcsforgalom

Van az a kínos érzés, amikor tudod, hogy észrevettek. Észrevettek, feléd tartanak, mire te próbálsz úgy tenni, mintha ott sem lennél, sőt mi több, sosem lettél volna, és miközben átkozod a felmenőidet amiért nem szültek kaméleonnak, megpróbálsz legalább a hajad mögé elbújni.
Nem is próbálja meg visszafojtani mélyről jövő sóhaját, amikor az árnyék lassan fölé kúszik, de ez nem annak szól, hogy immáron egészen kis bőrfelületen mentesül a gőzerővel grillező napsugarak hatása alól, inkább az elfogadásnak, hogy már hiába is próbál kitérni a találkozás elől. - Elég peches szerepnek hangzik, elvégre nem lehetsz ott mindig, hogy megvédj a véletlenektől - néz fel, majd magát megacélozva fordul meg törzsből. - Szóval nekem is életben kéne tudnom tartani Móricot? Nem erre szerződtem - válik szarkasztikussá mosolya, ami talán érthető is, ha figyelembe vesszük kiről is van szó éppen. Móric épségét garantálni? Na ezt azért senki sem kérheti.
- Megtiszteltetésnek kéne vennem? - kérdez vissza selymes hangon, de felszökő szemöldöke azt sugallja, nem ért egyet teljesen Mihail helyzetértelmezésével. - Visszahoztad már a papucsom? - szűkíti össze szemeit, s tapodtat a felé nyújtott kezet figyelmen kívül hagyva felkel a padka széléről, tessék-lássék leporolva fenekét. - Különben sincs olyan nagyon meleg - teszi hozzá, és reménykedik benne, hogy bűbája kitart még, hogy ne induljon el egy árulkodó izzadtságcsepp sem a halántéka mentén. Karjait keresztbe fonja, úgy néz fel, állva a másik hűvös tekintetét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

domca
Darya Mikhaila Kazanova
INAKTÍV


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 215
Összes hsz: 482
Írta: 2021. június 29. 23:24 | Link

Chem bol'she, tem luchshe | ¤


Nem is tudom melyik volt az a pillanat, amikor elkezdtem érezni, hogy már nem bírok sokat, de biztosan rég eljött már. Talán már akkor, amikor Misha megjelent. Vagy amikor ez másodszor történt meg. Vagy még utána? A lényeg egy volt. Aludni akartam, mert minden egyes porcikám sajgott az ébrenléttől, a fejem zsongott az emberektől, nem is beszélve a rengeteg történésről. Apám megjelenése se feltétlenül tett jót a jelenlegi állapotomban, mégis hálás voltam érte, hogy ott van. Öt éves korom óta először, igazán mellettem volt, mikor baj történt.
Hiába nem tetszett először Somogyinak a kikötésem, ha ő így játszik, ugyanazt kapja vissza. Annak viszont örültem, hogy bár Mishára vallana, mégse szólt bele a dolgokba. Nem abba, amit a férfi mondott nekem. És ami utána jött egy halvány mosolyt varázsolt az arcomra. Úgy viselkedett, mintha az apám lenne. Az apám volt eddig is, és ezután is, de abban a pillanatban nem csak névileg. Nem csak genetikailag, hanem éreztem valamiféle törődést is az irányomba. Talán megijesztették a történések. Talán csak túl sokat látok bele. De mindenféleképpen jó volt.
Amint kiléptek a kórteremből barátaim, lehunytam pilláim, és szinte azonnal álomba merültem. Szükségem volt rá, még akkor is, ha nem a saját ágyam volt. Ha tudtam, hogy ez egy szörnyű esemény következménye, és hogy hosszú lesz  felépülés. Most egyedül a jelenre tudtam koncentrálni.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mikhail Sergejevics Kazanov
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 138
Összes hsz: 483
Írta: 2021. június 30. 00:37 | Link

нет свадьбы!!!!!!



Nézem azt a néma cirkuszt amit a hörcsögpofis leányzó és Rómeó  vittek végbe. Aztán mikor Odett felállt és elsőnek jelentkezik. Akarok szólni, de ő folytatja is, amire csak pislogok párat.
- Én is sok mindent szeretnék és mivel itt én vagyok a legfelnőttebb felnőtt az én szavam a mérvadó - jelentem ki és gyűlölöm, hogy mindenki felnőtt és nem mondhatom azt, hogy én vagyok itt az egyetlen. Pláne, hogy az érvelésem olyan gyerekesnek számít mint aki még a bilit se tanulta meg használni. A lány kinyújtott kezét megfogom, de nem indulok el.
- Somogyi, velünk jössz - húzom vissza Odettet ha túl messzire akar menni, aztán egy olyan hangot veszek fel, amit valószínűleg egyikük sem hallott még tőlem.
- Mert ha ő tud róla - mutatok a szőkére- akkor te is tudsz róla - most Somogyira - és ha te is tudsz róla, akkor ő is tud róla, és ha kiderül, hogy akármelyikőtök tudott róla én esküszöm, hogy koholt vádakkal de elintézem, hogy fél évig annyi iskola utáni feladatot kapjatok, hogy az ágyba esetleg lerogyni legyen kedvetek de semmi mást se csinálni, a szabadidő pedig ismeretlen fogalommá válik, szóval mozgás. Most - hangom nem emelem fel, sőt halkabb mint előtte, Daryaig alig jut el, mégis fenyegető és dühös. Az a navinés kedves bácsi, aki általában szoktam lenni eltűnt, csak az a higgadt orosz marad lángoló szemekkel, aki halálnyugodtan töri ki egyetlen mozdulattal a másik nyakát és megy el meginni egy Unikumot a hideg ellen amit a test elásása közben érzett.
Itt talán már nyilvánvalóvá vállt mindkettejüknek az is, hogy nem a mostani kis vallomásról akarok beszélni. Hiszen izgat is az engem, Darya azt mondta nem költözik, akkor nem lehet olyan komoly a dolog, meg amúgy is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 18:39 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml


Hatodjára megy el a giccses vázák sora mellett és ekkor áll meg. Felpillantva kutatja tekintete a táblát, amely az irányt mutatná, de úgy néz ki, most istenesen átverte. Ha volt mostanság hülye ötlete, akkor ez az egyik, hogy egyedül vágott bele ebbe a körútba. A reklámmal ellentétben őt baromira nem izgatja a svéd vegán húsgolyó, ellenben az, hogy átrendezné a szobáját és beszerezne hozzá pár új dolgot, igen. Unatkozott, elindult és bár így, gyalog nemigen fogja hazacipelni a kimondhatatlan nevű könyvespolcot, attól még pár apróságot összekapdosott. Ezekkel felszerelkezve lépkedett előre avval a céllal, hogy ő most majd fizet, elmegy enni, míg a következő vonatot eléri vissza, csakhogy hiába követte a kissé hangos családot, akik szintén nagyon fizetésre készültek, már őket is elhagyta. Fújtat egyet, majd indul el ismét és kitartóan eltökéli, hogy majd most sikerrel jár.
Kínjában énekel, ahol fél óra múlva a kiállított ágy szélére huppan le. Vádliját megdörzsölve néz körbe és sóhajt. Koránt sem szofisztikált szavait mormogja a tervezők felé, akik megépítették a tökéletes labirintust, ahol az Isten pénzét is el lehet költeni, mire valaki kiszabadul. Beletúr a zsebébe, hogy a neten keres valami kiutat, de amennyire lassú most a hálózat, inkább feladja. A nyelvét rágcsálja, a kijelzőn táncolnak az ujjai, majd feloldva azt, a híváslistába lép bele. A neveket figyeli, majd ugorja át, hogy ő biztos nem ér rá, amaz otthon sincs, nem mintha olyan hosszú lenne, akikkel beszélni is szokott. Végül, szusszanva bök rá lakótársa nevére, lesz ami lesz.
- Vedd fel, vedd fel, vedd feeel - halkan mormolja, miután füléhez emeli és rugózik párat az ágyon. Elégedetten hümmög, ahogy szabad kezével nyomkodja meg a matracot. Még a végén haza akarja ezt is vinni, szóval minél előbb szedik ki innen, annál jobb.
Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2021. június 30. 18:57 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. június 30. 20:39 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz

légy szíves:
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2021. július 5. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 21:05 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml


Valami vérszegény vigyort villant egy előtte elhaladóra, aki épp furán néz rá, mert az ágy rugózását teszteli. Nem mintha két méterrel arrébb nem éppen a tökéletes TV-fotelben döglene egy alak, aki megunta az asszony körözését és kinevezte azt a helyet férfimegőrzőnek. A vigyor lekonyul, abbahagyja a mocorgást és próbálja kitalálni, mégis mi a francot mondjon. Nem hiszi, hogy újat tudna mutatni, hiszen hosszan tartó egy fedél alatt való életük során már mindent látott és mutatott, a jót, a rosszat, a legrosszabbat. A közelmúlt nem éppen a legjobb élménynek számít, többször mordultak egymásra, mint azt illene, most viszont mintha kezdne visszatalálni legalább az alaphoz, onnan meg már minden rendben lesz. Legalábbis, eddig a napig. Mert oké, hogy ha részeg és bénázik, ha éppen kibújt a farkasbőrből és egy kupakot nincs ereje lecsavarni, de józanul, tiszta fejjel ekkora kreténnek lenni, még saját magának is külön művészet. Fújtat egyet, orrnyergét dörzsöli meg, miközben ujjaival a telefon hátlapján kocogtatja körmét, amit még nem rágott le.
- Minek neked telefon, komolyan – és ilyenkor van az, hogy az emberek a felénél felveszik és akkor kínosan valahogy menteni kell a helyzetet. Szerencsére maximum az utolsó szó hallatszik be, ahogy végül kapcsol és felveszi. Felcsillan a remény, hogy valaha még látja Bogolyfalvát és nem lesz biodíszlet különböző osztályokon. Tény és való, kényelmes az ágy, el is alszik rajta ha kell, és este a biztonsági őrök bizonyára kikísérik szívesen, de addig nem várna.
- Sziaaa – mintha a másik nem éppen minden haragját próbálná a telefonon keresztül a nyakába zúdítani. Ó érzi ő, csak inkább nem foglalkozik vele, hiszen szükség van rá, nagyon is, hangja vidám, mintha ezer éve nem beszéltek volna, nem pár órája, amikor elköszönt. - Igazából, eléggé fáj, szóval lehet mindjárt meg is történik – pillant le, a sok séta miatt már érzi, de hogy leszakadna? Dehogy is, viszont a költői túlzás nagyon is kell.
- Figyelj, égető szükségem van rád. Tudom, rettentő elfoglalt ember vagy, de… nos, majd szépen kérem – mézesmázos ugyan nem, de hízelgő, mindjárt bókolni is kezd, ha kell, de nem, csak nagy levegőt vesz végül.
- Az a nagy helyzet, hogy mennyire vágod te az IKEA-t? Mert azt hiszem, vagyis nagyon úgy néz ki… - mert akkor maradjon egyenes és mondja ki. … - Hát eltévedtem. Itt ülök egy fasza matracon és abban reménykedem, hogy leszel-e a hősöm – nem. Vagyis de, mert addig nem fogja békén hagyni. És akkor most jöhet a röhögés, kicsit eltartja a fülétől a telefont, mert érzi, bármi is lesz, az hangosan csapódik majd vissza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. június 30. 21:23 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz

légy szíves:
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2021. július 5. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 21:52 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml; hello 700.


Lehet, hogy mégis kellett volna az a húsgolyó, mert akkor nem érezné azt, hogy mire bármi is történik, az éhenhalás szélére kerülne. Még csak az kéne, hogy a fáradtság mellé még az is odaüljön és akkor hisztizik majd, mint valami hülye picsa, mert már menne nagyon. Amúgy is, csak hát van egy olyan bibi ebben az egészben, hogy valahogy meg kell fűzni a másikat. Lehet Baj-t kellett volna hívnia, de mivel úgy gondolta, lehet ott van nála az a pasas most is, nem kellene belerondítani. Viszont kevésbé lenne fájdalmas és kínszenvedős, az tény. Jót röhögnének, mert ezen már csak azt lehet, semmi mást. Most mit bánkódjon, bosszankodjon, mert lehetne az is, hogy most ő vörös fejjel kiabál, üvölt, de semmi értelme. Mindenre van megoldás, melyik hogyan könnyebb. Talán Denis épp a legnehezebb fokozat, de aligha lehet fokozni már a dolgokat. Még mindig nem dobta ki, még akkor sem, amikor bizonyára eret vágott volna a másik attól, ami hangulatot vitt a házba. Viszont változott, ott már biztosan otthon érzi magát és rég nem visít azon, ha lengébb, vagy épp semmi se takarja. Ellenben, most jobban izgul, mint valaha.
- Hogyne. Arról vagyok híres – mármint a kirabolásról. Leülni a sarokra még oké, más nem nekiáll kornyikálni és kiírja, hogy egy ötezresért abbahagyja. Vagy mást is lehet a sarkon keresni, csak éppen ahhoz még nagyon nappal van. Nem mintha gyomra lenne rá.
Amint leokézza – aházza, pontosabban –, hogy vágja a helyet, már bele is csap a közepébe. A csend frusztráló kicsit, majdnem hallozni kezd, amikor a másik mégis megszólal.
- Itt vagyok az IKEA-ban és eltévedtem. Órák óta keringek, mint gólyafos a levegőben és nem találom a rohadt kijáratot – elismétli hát, ha kell hatszor is, mert megérti, ez a hihetetlen helyzet, nem az, hogy Jóska UFÓ-t lát. Feljebb csusszan az ágyon, lábát mozgatja a ritmusra, lassan mint valami gyerek, akinek az anyukája nevét mindjárt bemondják a hangosban, hogy ugyan keresse már meg.
- Ez halál komoly, Denis. Nem a csodára várok, hanem rád. Vagy felőlem lehetsz csoda is, csak gyere – légyszi? Tenné hozzá, de mégsem. Választ nem kap, csak a várt röhögés tör ki. És nem marad abba, mintha csak egy várakoztató zene lenne, csak itt senki sem zongorán kalimpál.
- Csak nyugodtan, én ráérek – de azért az ő arcán is ott bujkál a vigyor, meg prüsszögve röhög egy sort, bár neki nagyobb a kínja. Sóhajt egyet, nemes egyszerűen végigfekszik az ágyon, aztán vár és vár. Majdnem észre sem veszi, hogy beszél ismét.
- Megvagy még? Oké. Már kezdtem aggódni, hogy ma öllek meg – szusszan egy nagyot, mintha aggódott volna. - A pokolban. Vagyis nem, ez Budaörs. Öhm… hálószoba lakosztály, kurva nagy ágyakkal? Nem tudom a címet – néz körbe, majd vissza a mennyezetre. - Akkor megmentesz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. június 30. 22:08 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz


Ez kurvára nem történhet meg. Nem történhetne meg egy normális világban, normális emberekkel, akiknek normális lakótársuk van. Vágod, hogy én nem ebbe a kategóriába tartozom, ugye? Mert egyik sem adatott meg valamiért, mintha verne a sors, pedig van éppen elég baj a fejemben ezek nélkül is, amit éppen elnyom a hangos a röhögésem. Leszek én a csoda basszameg, ne ezen múljon, de a franc sem gondolta volna, hogy egyszer így adatik meg, hogy hatalmas hős legyek valakinek a szemében. Mélyeket lélegzem, miközben komótosan lépkedek a konyhába és veszek ki egy üveg vizet a hűtőből. Vállammal szorítom nevetgélve a készüléket a fülemhez, bontom ki a palackot, majd iszok pár kortyot, amíg Helvey beszél.
- Ha te nem is engem, én téged biztosan. Érzéked van ahhoz, hogy meditálás közben zavarj meg - csavarom vissza a kupakot, majd forgatgatom kezemben a hűvös üveget, majd forgatom meg szemeimet. Persze, miért is tudná, hogy mégis hol a bánatban van. Véletlenül sem könnyítjük meg. Mármint nekem nem. Az, hogy ő mennyire szenved jelenleg, éppenséggel nagyon is hidegen hagy, mikor megint foglalkoztatva vagyok. Az üveget teszem a pultra, pólóm alá benyúlva simítok végig hasamon, majd felfelé tolva a pólót veszem azt le, és dobom a kanapéra. - Nem is tudom, Helvey - felelek a kérdésre, miközben belépek a szobába és az első inget kapom magamra. - Lehet kéne hagynom, hogy egyedül oldd meg - beszélek teljesen nyugodt hangon, ahogy a gombokkal babrálok az ingen, majd rendesen megfogom a telefont és vigyorodom el, amit szerencsére nem láthat. És nem is hallhat. - Elmehetnél a konyhás részre körülnézni, kellenének új bárszékek. Legalább hasznod is legyen, ha már balfasz vagy. Biztos találnál valami jót. Bár az elhozása necces - lépek ki az ajtón, amit halkan csukok be magam mögött, majd pálcámat előkapva zárom be, és indulok a hopponálási pont felé, hogy megmenthessem ezt a balfaszt. Amiről neki nem kell tudnia, természetesen addig fogom húzni az agyát, amíg megtehetem, mert ez fantasztikus, és az ölembe hulló lehetőséget a világért nem hagynám ki. Vidáman cammogok, egyáltalán nem sietek, és még a vigyor sem törölhető le arcomról, kivéve, ha egy csapat diák jön velem szembe. Hirtelen kapom szám elé mutatóujjamat, szemmel üzenem, hogy nehogy köszönni merjenek, mert mindegyiket megbuktatom - bárkik is legyenek ők -, majd lépkedek tovább.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 30. 22:35 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml;


Az biztos, hogy nem unatkozhat mellette. Noha, minden bizonnyal, amikor felkaparta a szökőkút mellől, tuti nem erre számított. Nyugalomra, egy csendes valakire, aki hálából mindig főz, rendben tart mindent és ez így is van a mai napig, most is van kaja a hűtőben, rend is van, ellenben csend? Aligha. Vagyis félig. De semmiképp nem a nyugalom, az biztos. Rosszabb is lehetne, ez tény, ordíthatnának egymással minden másnap, ehelyett a röhögését hallgatja. Ez egy jó skill, hogy már az elején is sokszor sikerült neki nevetésre bírnia, most is megy, más kérdés, hogy nem viccel, hanem halálosan komolyan közli, hogy mi történt vele. Ha nem lenne pénze hazamenni, nem hívta volna, simán felül a vonatra, megbüntetettei magát a vasúttal, majd másnap kifizeti, ezen nem aggódik. De ajtót nem talál, nemhogy vonatot. Vagyis vonat van, fából, valahol a játékok között.
- Dehogy ölsz meg, tudom, hogy szeretsz – mégis, igaza van, abban, hogy beletoppant nem egyszer abba, amikor épp kikapcsolna. Isten lássa lelkét, már többször próbál olyankor lebegve közlekedni és levegőt se venni, vagy a maga módján ugyan úgy lemenni alfába, csak az ember nem ezt jegyzi meg, hanem azt, ha valami történik. A halál gondolata majd ott lebeg megint, kérdés, vajon mennyi marad belőle. Lehet elég lesz a végére egy gyufásdoboz.
- Nahh – mocorog ültében és kezet vált, mert a másik már zsibbad. - Tudom én, hogy milyen hatalmas tanári szellemed lett, de ebből nem akarok tanulni – mindjárt nekiáll duzzogni, viszont nem, ez még a kérlelős hangneme, amikor szépíteni próbálja a helyzetet. - Bármit megteszek? Próbáltam megoldani én egyedül – annyira, hogy menten át lehet írni a lakcímét erre a helyre. Komolyan, mit tudna még mondani? Ezer dolgot, de azért na, kicsit maradjon tartása is, bár nincs sok. Lehet inkább megint nekiindul, de érzi, akkor ugyan úgy felhívná, csak jóvalta hisztisebb hangnemben, hogy akkor eddig bírta. Az emberek nézik meg, vagy az ágyat, miközben próbál békés arccal kommunikálni.
- Hogyne, máris. Igazából tök mindegy, hogy hol nem tudom, merre van a kijárat – tápászkodik fel, nyekeregve pár sort, mert a tagjai elgémberedtek. - Majd összezsugorítod és beletesszük szatyorba. Tudsz te ilyet – beszél erről úgy, mintha teljesen természetes dolog lenne mágiával megoldani. Akkor már menten néz új konyhapultot is, szekrénysort. - Esetleg nézhetnék egy nagy kádat is, hogy végre tudjak hemperegni benne – dobja be, hogy ha már székek, akkor a fürdőszobában is lehetne valami új. A kocsira támaszkodik és elindul, bár fogalma sincs, hol a konyharészleg. Mindegy, majd megleli.
- No, beleférek az idődbe? - csendben van, bár ez nem újdonság. Talán letette valahova a telefont és hagyja a faszba, kitelik tőle. - Hallooo – csak ne merüljön le addig, bár ahogy nézi, ez nem fenyegeti.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. július 1. 09:38 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz

légy szíves:
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2021. július 5. 20:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 1. 18:39 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml;


Hallja, hogy valamit motoszkál, de ez semmit sem jelent, mert bizonyára, ahogy kizökkentette a zenből, már tesz és vesz, vagy éppen kimegy gödröt ásni, ahova kerül, ha egyszer hazatér. Ő meg csak szuszog és vár, hát komolyan, tudta ő, hogy nem lesz egyszerű, még az sem, ha simán csak nemet mond és kerek perec elküldi a fenébe. Denis-el semmi sem egyszerű, soha nem is lesz az és nem is akarja, nem az egyszerűség miatt bírja annak ellenére, hogy néha nyers és igencsak erős szavakat vág a fejéhez. Vagy épp, ahogy most is viselkedik. Csak egy nagyot sóhajt, mintha ő most már tényleg a toronyban gubbasztó királylány lenne, unalmasan könyökölve a párkányon és vár a megmentőre. Bár a sors iróniája, Denis inkább a sárkány, mintsem valami lovag.
- Kerestem a kifelé utat, csak ezek a sorok fogták magukat baszki és míg én csempemintákat néztem, átköltöztek máshova – dohog a lehetetlenen, vagy éppen nem az, de tényleg úgy tűnt, hiába balról jött, ha balra kanyarodott, akkor nem ott találta magát. - Nem majd egy helyben álltam volna órákig – pedig talán akkor lehet, hogy  meglelte volna valaki, aki segíthet. De pechjére, azokkal is elkerülték egymást, mintha nem is dolgozna itt senki sem, aki a sorok között mozogna vagy ha látott távolból, akkor mire odaért, az sem volt ott.
- Mennék én, de a konyharész is elköltö… óóó, de jópofa komód – talán hallani, ahogy megállva húzza ki a fiókokat, azoknak mélységét kutatva, vagy éppen a fogantyú jó fogását. - Keresem, jaja – kapcsol végül és indul tovább. Már megvan az irány, egy boldog nyikkanás-szerűt hallat, amint megleli az utat és indul előre, mintha most ez a feladat új erőt adott volna neki. Pedig már unja, tele minden cipője ezzel a hellyel és a kocsitologatással. Már elhaladt a tűzhelyek mellett, a pultokat is megnézte, közben a sajátjukat idézi fel és kutatja tekintetével a lehetőségeket.
- Összevagyok. De tudok úgy fájni, mint aki hatszáz éves és olyankor naaagyon jól esne kiáztatni magam – nem mintha a zuhany alatt annyira rossz lenne, de amikor az embernek az a csontja is sajog, amiről addig fogalma sem volt, jól jönne, ha nem kellene egy percet sem ácsorognia. Mindegyiknek van pró és kontra érve. - Meg hát tudod, lehet benne – és megszakad. Hallja a búgást, majd végül a csendet. Pislogva halloz bele többször is, majd elemelve fülétől, lepillant.
- Hogy kapnád be – már éppen dühösen nyomja a kijelzőt, hogy felhívja, addig hívja, ameddig létezik ezen a világon, amikor felvillan a neve. Pöccint egyet, majd visszaemeli a füléhez. - Jah, akkor jó. Szóval… a kád mellett érvelve. Lehet abban dolgokat is csinálni, szóval én meggondolnám. Bár ezt nem nekem kellene mondanom – elég furán hangzik az, hogy kampányol a kádban való szex mellett. Mindegy is. - Találtam, kettőt is. Az egyi… - és megint kinyomja, bár most közli, hogy le kell tennie. - ...ik. Az isten áldjon meg húsz gyerekkel – na ilyenkor mi van? Mered a telefonra, megáll és vár. Nem szólt semmit hogy jön, nem jön, bassza meg, akármi. Duzzogva ül le az egyik bárszékre – nesze neked, itt van a hülye bárszéked – és azért is csörgeti.
- Megetetem veled a széked, csak vegyed fel – oké, lehet, hogy most kezd már hisztis lenni. Körbe forog a bárszékkel és megállapítja, hogy ez nagyon kényelmes lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. július 1. 19:38 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz


Nem hiszem, hogy vágja, hogy mindenki jobban járt volna, ha csak egy helyben áll és hagyja, hogy megtalálják. Előbb vagy utóbb csak arra ment volna valami dolgozó, aki megkérdezi, hogy esetleg segíthet-e, ő meg nagyon felnőttesen közölhette volna, hogy igen, megkeresni a kijáratot például. De nem. Mit csinál? Mint akinek belecsíptek a seggébe szaladgál, hogy én legyek az utolsó mentsvára. Ennyi erővel egy darázsfészekbe is belenyúlhatott volna röhögve, de hát… inkább csak hallgatom, ahogy magyaráz, de már nincs erőm válaszolni, csak hallgatom, ahogy a kád mellett magyaráz. Persze. Majd miatta át fogom rendezni a házat, mert ha bővíteni akarjuk a fürdőt, akkor a házat is kicsit át kellene rendezni. Na, szerinted nekem ehhez mennyi kedvem, időm és energiám van? Nagyon vág az agyad, hamarosan büszke leszek, csak addig állj vívóállásba. Kösz.
- Nem tudom, én kád nélkül is megoldom a szexet - vonom meg vállamat, majd nyomom is ki a telefont, mert ha akció van, akkor akció van. Mármint nem az IKEA-ban, hanem mert helyszínre értem, és már-már célom lett, hogy megkeressem. Sóhajtozva szorongatom a flamingót, ami mindig csúszni akar kifelé a kezemből, mikor kékjeim pattannak ki kicsit, ahogy megérzem Belián gondolatait. Erről van szó, már tudom, hogy hol van. Óvatosan csusszanok ki a fejéből, és mintha csak megérezte volna csörög a telefonom. Hónom alá vágom a flamingót is, majd túrom ki zsebemből a készüléket.
- Mi van? - szólok bele cukin, aminek hatására még a nő is befogja végre. Felemelem mutatóujjamat, hogy legyen már szíves kicsit tényleg kussolni, amíg ezt elintézem. - Fordulj meg - szólalok meg pár pillanat múlva Beliánnak, nem is figyeltem arra miről magyaráz, csak bedobom ezt, és ha megteszi, és ennek hangot is ad, röhögök fel hangosan. - Azt hitted, mi? Szóval, mit akarsz? - tartok pillanatnyi szünetet. - Júj, találtál bárszéket? - hát mindjárt izgatott leszek ettől az információtól!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 1. 20:22 | Link

Eli
Szüneti kalandok
Ruha

Szavai egyenként jutnak el tudatomig, kapnak értelmet. Egyszerre rémisztenek meg, tesznek izgatottá és boldoggá, ébresztenek bennem rengeteg érzelmet. A szívem mintha ki akarna szakadni a mellkasomból, arcom ég, mint egy ashwinder tojása, bőröm pedig kellemesen bizsereg érintése alatt. Kevés ilyen pillanat van, de gondolataim csak itt vannak. Itt és most. Nem azon gondolkodom, mit fogok csinálni holnap, csak szavait ismétlem fejemben, próbálom megemészteni. Vágytam rá eddig is, szinte mindennél jobban vágytam rá, hogy megjelenjen a "szőke herceg fehér lovon" az életemben, de ez a kép nagyon sokáig csak a romantikus regények és élnék fantáziám nyoma volt. Aztán, mikor táncoltunk a bálon, a szőke herceg képét átvette az előttem ülő göndör fiú. Onnantól kezdve pedig nem csak képzelet volt, sokkal inkább vágy. Nem gondoltam bele, milyen lesz, ha valóra válik. Nagyon akartam, akarom még most is, de féltem tőle, milyen lesz, ha valóra válik. Merlinre, még mindig nagyon félek! De nem vagyok feszült, nyugodt vagyok. Egyszerre vagyok nyugodt és félek is. Közben pedig izgatottan várom, mit hoz ez az egész. Mert ahogy megcsókol, már tudom, hogy akarom, bármennyire is félek. Jól esik a közelsége, és úgy megnyugszom tőle úgy, ahogy soha máskor.
A külvilág teljesen eltűnik. Az autók zaja, a nevetgélő társaságok, a szirénázó mentőautók, mind nagyon távolinak tűnnek. Csak én vagyok meg Elijah, közel egymáshoz, egymás szemébe bámulva, egy olyan helyzetben, amiben soha nem hittem volna, hogy benne leszek. Második csókunk hosszabb, de így sem akarom, hogy véget érjen. Tartson örökké! Ujjaim rászorítanak az övéire, és húzodom hozzá közel, egészen közel. Már nem jövök zavarba attól, hogy kicsi a távolság köztünk, csak újra meg akarnám csókolni, ha lenne hozzá bátorságom.
Mosolyogva nézek szembe vele, és látom rajta, hogy megkönnyebbült. Ő menne tovább, de engem még feszítenek belülről a ki nem mondott szavak és kérdések.
- Még maradjunk itt kicsit - kérem halkan. Minden erőmet megpróbálom összeszedni, hogy én is kimondjam, amik megfogalmazódnak bennem. Ha ő is bátor volt, nekem is annak kell lennem. Minden szavát megjegyeztem, azokra szeretnék neki válaszolni, ám először csak makogok. - Nem vagy béka - csúszik ki végül ez elsőnek. Kifújom a levegőt, és akárcsak ő az imént, én is erőt veszek magamon, hogy beszéljek. - Én is kedvellek... Sőt, nem is, én is szeretlek és azt hiszem, ugyan azt érzem mint te - vallom be. - És szeretem azt is, amit te talán bénának gondolsz. Hogy a sátor mellett táncoltunk, csak mi ketten, és, hogy megtaníthattalak korcsolyázni, valami olyan dologra, amit én nagyon szeretek. - Mosolyom csak egyre szélesebb lesz, félelmem pedig meglepő módon kezd alább hagyni. Mert őszintén beszélek, és komolyan gondolom minden szavamat. - Közben szeretem azt, hogy figyelsz rám, és meg kérdezed, mit szeretnék, hova szeretnék menni - nem tartok sok szünetet, éppen annyit, hogy levegőhöz jussak. Csak dőlnek belőlem a szavak, a levakarhatatlan mosolyom mögül, közben pedig elveszek Eli barna szemeiben. - Amikor elsőben megkérdezted elmennék-e veled a bálba, egy totál idegen srác voltál, én mégis igent mondtam neked. És bár akkor még csak barátként, az egyik első ember lettél nekem a Bagolykőben, aki igazán fontos lett számomra. Azóta pedig már szokás lett, hogy együtt bálozunk. Aztán táncoltunk kettesben, és onnantól másképp kezdtem rád tekinteni, nem mint barát. Egész évben rettegtem, hogy te nem így érzed. Attól pedig még jobban, hogy elmész a Bagolykőből, és soha többé nem látlak. - Mosolyom nem tűnik, arcomon azonban könnyek gördülnek le. Nem azért mert szomorú lennék. A megkönnyebbültségtől, és reménykedem benne, hogy ezt ő is látja rajtam. Megkönnyebbülten sóhajtok fel, mert úgy érzem, kimondtam mindent, amit akartam. Majdnem mindent. - De nem mentél, és már semmiképp sem akarlak elveszíteni. Én is veled akarok lenni - sóhajtok fel.
Fejemet a vállára hajtom, mellé húzódom, szorosan mellé. Közben letörölgetem könnyeimet. Mindkét kezét szorítom, de csak annyira, hogy érezze, minden szavamat csakis neki szántam. Hosszú ideig nem szólalok meg, csak magamba szívom az illatát, hallgatom a légzését, ahogy fejem a vállán pihen, ha el nem lök.
- Akkor mi most... ? Te meg én... ? - emelem fel a fejem hosszú idő után. Egy pár. Ezt akarnám kérdezni, ha megtalálnának a szavak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 1. 21:15 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml;


Lehet, hogy a neve és a logika két külön könyvben szerepel néha, egyre erősebb, hogy néhanapján teljesen elhagyja, máskor pedig olyannyira megfontolt, hogy követni sem lehet. Még mindig ott van, mintha két ember lenne egyszerre: az, akitől a falra mászott, mert csak a fájdalom érződött belőle és ez a bohókás barom, aki tényleg azzal hívta fel lakótársát, hogy mentse ki a svédek börtönéből, ha lesz olyan kedves. Hogy melyikkel könnyebb és bánik szívesebben a másik, ez maradjon költői kérdés. Türelmesen vár, lépeget, keresgél, ha már olyan kedvesen meg lett kérve rá. Felolvas pár nevet félig halkan és reméli, nem fog démon megjelenni a közelében, vagy épp hozza el a Ragnarököt, mert az még a jelenlegi helyzeténél is kellemetlenebb lenne.
- Ki gondolt arra? Én próbáltam célozni a gumikacsákkal való relaxáló fürdőre – persze, hogy arra gondolt. A kényelemre inkább, mert az legalább állandó az életében, a szex meg… mivel megint nemigen ismerkedik és keresgél, így népmese lesz csupán. Vagy fogalma sincs. - Perverz disznó vagy, nem is tudom, hogy engedhetnek téged gyerekek közé – csóválja meg a fejét, mert bár várja, mint a Messiást, nem tudja kihagyni, hogy ne szóljon be neki, úgy a saját módján. De tovább fűzni már nem lehet, mert a vonal megszakad és nem úgy néz ki, mintha folytatni akarná.
Három csengés, négy, ettől a búgástól menten ideges lesz és kedve lenne kiabálni. Akkor végképp valaki idejönne és kivinné, miért is nem jutott eszébe, hogy mondjuk letolja a gatyáját, sipítozzon és akkor kikísérik kedvesen, csak éppen, a zsaruk kezei közé mondjuk. Egyre jobb kilátások lennének. Tovább búg, majd végül hallja meg kedvesnek is elmenő hangját, amiből aztán semmi jót nem sejteni.
- Mi lenne? Én még mindig itt vagyok, te meg sehol. Most tényleg azt akarod, hogy könyörögjek? - morog, mert nem akar, de ha kell… ó, már így is az agyára ment biztos. - Mi? Minek? - mászik le a székről és fordul lassan körbe és végül szúrja ki Denist. Ez az a pillanat, ahol kedve lenne a nyakába ugrani de valahol meg is fojtani a másikat.
- Cseszd meg! - kiált fel, kinyomja a telefont és a zsebébe tömködve szökken oda hozzá. Nem öleli meg végül, csak dobbant egyet, ahogy folytatja. - Azt hát. Annyit se mondtál, hogy fapapucs, csak a szokásos kedvességeddel húztad az időt – szusszan egyet, majd végül angyali mosollyal pislog felé. - Mit akarok? Hát eddig téged akartalak, most kijutni innen – bólogat. - No meg enni – pillant hátra a székek felé. - Japp. De nem tudom még, hogy agyonüsselek-e vele vagy sem. Amúgy mi a szarnak új? Összetört a segged alatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Elijah Kearney
INAKTÍV


katasztrófamágus
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 971
Írta: 2021. július 3. 15:06 | Link

Betti
a szünet vége felé, Pesten andalogva



A félelem szépen lassan apad és ürül ki belőlem. Féltem, hogy nemet mond, hogy itt hagy vagy kinevet. Féltem, hogy az esetleges bátrabb fiúknak is feltűnik, hogy milyen okos, szép és nagyszerű lány és majd eszükbe jut, hogy hoppá, az övék is lehetne. Persze, hogy ettől rettegtem talán a legjobban. Sok éjjel „álmodtam” meg ébren, milyen is lesz ez és hogyan sikerülne. Nagyon okos és szép beszédeket találtam ki, azonban most, mikor ki kellett volna mondanom, egyikre sem emlékszem. Vagyis, pontosítok, miközben beszéltem, mert éppen ezekben a percekben, amikor kicsit csendesebbek vagyunk és pihenünk pár másodpercet, percet, már rémlenek a mondatok. Mindegy, akkor maradnak ott. Állítólag amúgy is sokkal jobb az, ami spontán jön, nem pedig eltervezett és óramű pontos, mert hát… az olyan merev. Én eddig sem voltam merev és kimért, megtervezett szavakkal. Az rettentő távol áll tőlem, szerencsére. Talán emiatt is tűnök szerencsétlennek és bénának, ám állom, legyen így, van elég díszmajom az iskola falai között bőven szerintem, akik mellett elférek és lehet, hogy a legtöbb babért és csajt ők kapják meg, de engem nem is érdekel mindenki. Sosem érdekelt, ez az első és egyetlen alkalom, amikor mégis felbukkant bennem. Ó, persze, neveztek engem már melegnek emiatt, hogy biztos a fiúk érdekelnek és azért lógok ennyit Petyával, mert mi szerelmesek vagyunk egymásba titokban. Meg kell nyugtassak minden kíváncsi lelket, erről szó sincs, egyszerűen haverok vagyunk, a legjobbak és imádjuk egymás társaságát úgy eltölteni, hogy mindig találunk ki valamit. Ne mondja nekem senki, hogy ilyen velük nincs, csak épp lehet, hogy nekik valami istentelen buli meg sok alkohol az. Fúj. Örülök, hogy Petya nem ilyen. Apropó, Petya… Jézusom! Ezt neki is el kell minél előbb mondanom, bár tudomásom szerint, most éppen nagyon nyaralnak az anyukájával. Ha jól emlékszem, a tanév előtt érnek haza nem sokkal, vagy keverem. Felírtam valahova, szóval majd megnézem mert… mert nem is tudom hogyan meséljek el ennyi mindent. Inkább megrázom a fejem gondolatban csak, maradok a jelennél és amikor megszólal, mosolyogva bólintok egyet.
- Rendben, maradunk – nem sietek én már sehova sem. Felesleges. Az idő telik, tudom, de most lelassult, ahogy végre tisztán és őszintén ülhetek vele szemben. Lehet azt hitte, olyan jó barátomnak veszem őt, mint Petyát, és eleinte én is azt hittem. Végül, rájöttem, hogy ebben sokkal több minden akad.
- Csak egy kicsit – nevetgélek arra, hogy békának hívom magam. Őszintén? Nem zavar. A békákból lesznek a hercegek, és most, hogy csókolóztunk, úgy is érzem magam, mint akiről leszakadt egy átok. Az, ami miatt nem mertem beszélni őszintén, nagyon sehogy sem, ami miatt mindig béna voltam és furán izgatott szívveréssel. Most is bennem vannak, de már tudom kezelni. Szavai hallatán még gyorsabb ütemben dobol odabent, de csak sóhajtok. Olyat, amilyet akkor ad az ember, amikor megkönnyebbül, úgy igazán.
- Még szép, hogy figyelek rád! - vágok közbe, kicsit hangosabban. - Mert… mert szeretem, amikor el tudod engedni magad. Tudom milyen nehéz és furcsa tud lenni minden új hely. És mert szeretem amikor megtörténik és mosolyogsz és bátor vagy – és én is bátrabb vagyok olyankor. Igen, kutattam néha, mi az, ami nem ijesztő, sokkoló, de kényelmes és jól élvezhető. Nem sajnáltam erre az energiát, még ha én annyira tudom, hogy nem is voltam oda érte. Mert nem számított, én mit akarok, csak jót a másiknak.
- Én voltam az első? - pislogok rá nagyokat. Hogy mennyire vak voltam! Te jó ég. Mondjuk, gyerek is, fejben, aki nem erre figyelt. - El akartam menni, de aztán szép lassan megkedveltem ezt a világot, a mágiát. És persze, nagyon sokat nyomott a latban, hogy akkor így maradhatok veled is. Még ha mindig amiatt voltam ideges, hogy majd jön egy helyesebb, menőbb, jobb dumájú srác, aki levesz a lábadról és… szóval ja. Nem megyek el, ha kell, addig bukdácsolok, míg itt vagy – nevetgélek egy sort, pedig valóban így gondolom. Nagyon nagyokat vallottunk egymásnak, mégis, annyira szebb minden: a fák, a világ, ő, pedig nem tudom, lehet-e még fokozni. A végén megvakít majd a szépsége. Átölelem és egy puszit nyomok feje búbjára. Nem lettem sokkal bátrabb, de ölelni és csókolni szeretném sokat, viszont nem szeretnék sok lenni és tolakodó. Nem is tudnék.
- Ühüm. Igaz, bénán, de kimondtam. Te és én, együtt. Nekem nagyon tetszik a gondolat – fűzöm ujjaimat az övéibe és simogatom meg a kézfejét. - Örülök ennek az egésznek, Betti. Én még… nekem még sosem volt… aki… akit így szerettem – szusszanva vallom meg a legvégső igazságot.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Amikor bajban vagyok, énekelek.
Aztán rájövök, hogy a hangom igazából sokkal rosszabb, mint a helyzetem.
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák


Harmatcsepp
offline
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
Írta: 2021. július 3. 23:01 | Link

Eli
Szüneti kalandok
Ruha

Boldog vagyok most. Nagyon boldog. Sokszor képzeltem magam romantikus regényekbe, mert vágytam rá, hogy velem is megtörténjen. Ez most viszont más. Ez valódi és sokkal jobb, és egy olyan pillanat, amit örökké meg akarok őrizni.
Bólintok, ahogy válaszol, bár szinte biztos voltam benne, hogy nem fog elrángatni, ha azt kérem, maradjunk. Veszek egy mély levegőt, megpróbálom kitalálni mit mondjak. Ő előbb felel viszont, én pedig vele, nevetek, pedig nem szeretem, amikor így beszél magáról. Agyam viszont azon kattog most, hogyan mondjak ki, amit érzek. Ő vallott nekem, most pedig én jövök.
A szavak végül csak kibuknak belőlem, minden előjön, amin gondolkodtam Elivel kapcsolatban, minden, amit érzek. Kiadom magamból mindazt, amit legbelül neki szántam, mert ő váltotta ki belőlem. Könnyeimben is csak ezek az érzelmek vannak, semmi negatív. Arcomon boldog mosoly ül, ujjaim meg úgy szorítanak rá a kezére, hogy érezze, semmiképpen sem akarom elengedni.
Ahogy közbevág, kicsit zavarba jövök, lesütött szemmel nevetem el magam. Én is szeretem, hogy mellette bátrabb tudok lenni, és, hogy bátorítjuk egymást. Hogy együtt bátrabbak és erősebbek vagyunk, mi ketten.
- Igen - erősítem meg. - Nem ismertem senkit, mikor idejöttem, nagyon magányos voltam. Aztán megjelentél a bál előtt, és ahelyett, hogy egyedül töltöttem volna a karácsonyt, veled tölthettem - mesélek, közben pedig könnyeim újra kicsordulnak az emlék hatására.
Elpirulok, még mindig zavarba tud hozni, mikor kijelenti, hogy miattam maradt. És maradni akar, velem, amíg csak lehet. Én is vele akarok maradni, főleg most, itt ebben a pillanatban. Abban a burokban, amiben most vagyunk. Közben azért felnevetek vele az utolsó mondatán, annak ellenére, hogy megint eszembe jut, mi lesz, ha végez?
Fejemet hajtom a vállára, puszijára pedig kiszélesedik mosolyom, ha lehetséges az még egyáltalán. Csak egy pillanatra emelem aztán fel a fejem, hogy tőlem az arcára kapjon egy puszit válaszul. Nem is olyan rég, mikor megérkeztünk ide, még zavarban voltam attól, mit fog szólni. Most sokkal nagyobb könnyedséggel puszilom meg, és csak még közelebb szeretnék lenni hozzá. Még egyszer megcsókolni, aztán megint, és hozzá bújni, akárcsak most.
- Együtt - ismétlem meg magabiztosan. - Nekem is, nagyon! - Ujjaim rákulcsolódnak az övéire, hüvelykujjam pedig simít végig a kézfején, ahogy ő is megsimogatja az enyémet. Hallgatom a légzését, ahogy fejem még mindig a vállán pihen, és csak élvezem a pillanatot. - Nekem sem volt - felelek aztán, kis szünet után. - Fogalmam sincs, hogyan kell ezt az egészet csinálni - vallom be félelmemet. Nem is félelem igazán, mert most úgy érzem, mindent meg tudok oldani, amíg mellettem van.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. július 4. 17:39 | Link

Domka
jaj nekem / valahogy

Az a sóhaj olyan elégedett és széles mosolyt eredményez nálam, még a legtávolabbi bolygóról is látható valószínűleg. Megtaláltuk egymást, és ilyen tökéletes visszajelzések mellett még el is hinné, hogy magára hagyom, amikor élvezhetnénk egymás társaságát? Semmi pénzért nem lennék képes megfosztani magam egy ekkora lehetőségtől, és ami még fontosabb, élménytől. Viccelsz? Szórakoztatom magam, amíg kénytelen vagyok várni. Arcomra fagy a mosoly szavai hallatán. Értetlen pislogok párat lefelé, ahogy ő felém fordul.
- Megismételnéd, kérlek? - kérdezek vissza hitetlen, mert ez lehetetlen. Nincs más magyarázat, minthogy napszúrást kaptam. - Mórocz? - és igazából ebben a pillanatban nagyjából mindegy, hogy melyikről beszélünk, mert egyik rosszabb, mint a másik. És eljött annak is a pillanata, hogy valaki még tud nekem meglepetéseket okozni, mert most nem azért, de az, hogy Domka helyettese Mórocz lett semmire nem garancia. Főleg nem az életben maradásra, de ez már nem az én gondom.
- Természetesen - bólintok határozottat. Nem lehet szebb annál a napja senkinek, minthogy velem töltheti. És ezért hagyom teljesen figyelmen kívül megemelkedő szemöldökét, ami esetleg arra engedne következtetni, hogy nem egy állásponton vagyunk. - Hozzám vágtad, és nem kérted vissza. Megtartom. Már fel is címkéztem, hogy ajándékba kaptam tőled - bólintok ismét pár aprót, ahogy felegyenesedem, mivel nincs szüksége a segítő kezemre. Most az én szemöldököm emelkedik meg, mikor elhangzik, hogy nincs olyan meleg. Elmosolyodva lépek hátrébb egyet, így az esernyő kellemes árnyéka is jön velem, ahogy végig pillantok Domkán. Valami oka csak van annak, hogy mégis felállt a padkáról és immár előttem állva kéreti magát. Megvonom vállamat.
- Nos, rendben. Akkor megyek egyedül - lépek közelebb egy aprót és paskolom meg a vállát. - Örülök, hogy találkoztunk, de azért azt gondold át, hogyha elhalálozol, Móric lesz az elnök - ami egyenlő a káosszal magával, és kötve hiszem, hogy a Somogyi lány ezt olyan könnyen hagyná, mikor mindig mindent a kezében tart. Majdnem mindig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2021. július 5. 20:08 | Link

Helvey
ha a hülyeség fájna - rám nézhetsz


Gumikacsákkal való relaxáló fürdő. Ha így folytatja, a végére ő lesz gumikacsa, mert akkorára nyomom össze, a világát nem fogja tudni. És a végén még én vagyok a perverz! Nem is reagálok, mert egyébként teljesen jogos a felvetés, csak szerencsére ilyesmi kérdéseket nem tettek fel az interjúkon. Kicsit olyan ez a tanáriság nekem is, mint Helvey-nek. Ő a szende és balfasz lelkével, én meg a gyerek-utálatommal vagyunk gyerekek között, és lássuk be, mindkettő kurvára indokolatlan. Ennek örömére csapom rá a telefont, mert el kell rendeznem azt a rohadt flamingót, ami állandóan kirepülne kezem alól, pedig nem kellene még, legalábbis nem addig, amíg nem találtam meg neki a megfelelő helyet. Mondjuk Helvey seggében, mert megint hív. Cukin veszem fel, és már nem bírom tovább, szóval a legilimenciának hála tapogatom ki, mégis merre jár, tökéletesen terelem úgy a nőt, hogy Helvey mögött legyünk, majd kérem meg lakótársamat, hogy pördüljön már meg a tengelye körül, hogy haszna is legyen.
Hangosan röhögve teszem el zsebembe a telefont, és még hangosabban röhögve várom meg, amíg odaér hozzánk. Széles vigyorral hallgatom minden szavát, mert lássuk be, rohadt nagy arc vagyok. Mondandója befejeztével, amit érdeklődve bólogattam és ahamoztam végig, mutatok rá hüvelykujjammal vállam felett, miközben a nő felé fordulok. - Látja milyen kis édes? Így mutatja ki, hogy mennyire hiányoztam neki. Már a telefonban is arról beszélt, hogy kéne kád a… tudja - kacsintok a nőre, majd lépek Belián mellé és dobom át lazán vállán kezemet, hogy közelebb húzzam magamhoz. - Nyugalom, édesem, más fog ma összetörni alattunk - vigyorodom el szemtelenül, ahogy végig nézem, hogy a nő teljesen zavarba jön a nyilvános akciótól, amit Beliánnal tolok. Vagyis, jelen esetben, Belián a kelléke az egésznek, mert ahogy ismerem, rohadtul nem fog leesni neki a dolog, de ideje, hogy a fagyi visszanyaljon a nőnek, amiért lélegezni sem hagyott egyedül. - A lényeg, hogy már itt vagyok, és szereztem neked flamingót - veszem ki kezem alól a madarat, majd dobom a kosárba, amit maga előtt tolt ez a jóember. Minden mást is belecsapok abba a szarba, könnyed mozdulattal simítom hátra tincseimet, majd elbűvölő félmosollyal nézek Beliánra. - Takarodjunk innen, amíg sokk alatt van, különben vele együtt lógatlak le a tetőről - lépek ismét mellé, majd derekát átölelve indulok el a kijárat felé könnyed léptekkel. A következő sarkon befordulva engedem el lakótársamat. - Ha még egyszer egyedül mész vásárolni, komolyan ott foglak hagyni - szólalok meg pár méter után, majd battyogok a pénztár felé, hogy a cucc felét pakoljam ki előtte és hagyjam az ott dolgozókra, hogy visszarakhassák a helyére őket. Kell a fasznak műanyag flamingó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 6. 22:19 | Link

Budaörs, IKEA; eltévedtem. ez is csak nekem sikerül #fml;


Persze, hogy ezerrel beszél neki, amikor feszült vagy bármi van, locsog – kivéve ha teljesen leblokkol –, de most egyszerűen csak menni akar innen el, haza, bárhova, ahol legalább tudja, merre van a kijárat és úgy bármi más. Ehelyett még mindig a patentul kiállított bútorokat nézegetheti, fülénél meg ott a telefon és magyaráz. Kell ennél több? Igen, mondjuk az, ide elé, akinek beszél. Nem türelmetlen ember ő alapvetően, most sem az, inkább amikor kezd nyűgös lenni, olyankor nehéz minden. Mivel mostanság a mérleg csúnyákat billent oda és vissza, még nehezen viseli, ha a szituáció nem épp kellemes. Bár ezen már csak röhögni lehet, Denis szavain nem, mert süt belőlük, hogy oldja meg, ő meg nem emeli a seggét az biztos. Nincs életveszélyben, így nem is indokolt, csak szépen kér, kérne, ha nem nyomná ki állandóan a telefont. Jellemzően. Már-már obszcén sms írásra adná a fejét, amikor végül is, igencsak közelről hallja őt. És megint megszívatta, ahogy szép csendben eljött.
- Az anyád kiskésit – morogja, miközben karba tenné a kezét, de egyelőre a mutatott nő felé pillant, akinek Denis kezd beszélni. Felvonja a szemöldökét, szája nyílik a szavakra, majd csukja is be azt, ahogy koppan a dolog. Lakótársa karja lendül át a vállán, koccan sajátja a másikéval, nekidől hát és olyan bárgyú mosolyt ereszt, mint a szerelmesek szoktak.
- Ne mindenkivel oszt meg a hálószobatitkainkat… - kuncog is mellé, fél szemmel a nőt figyelve, akin nevetni támad kedve. Imádja ezt, amikor ilyenbe botlik. A jó öreg rasszizmus, legyen az akármi formában, most épp a homofób fajta, akinek már két, igazából csak egymásnak dőlő srác is elég ahhoz, hogy falfehér legyen. Ha olyannal lenne, aki nem Denis, most simán olyan nyelves csókot váltana, hogy hazáig szalad a közönség, de így csak pillog felé.
- Ezt nekem? Ajh, köszönöm édes – figyeli miket rak be, a flamingón tényleg felderül, olyan szinten, hogy ki is veszi és jól megnézi magának. Hát kész röhej, ez honnan jött neki? Nem is érdekli, megtartja. Visszatéve pillant rá ő is, majd a kedves kis szólásra, amit csak ő hall, senki más, elmosolyodik.
- Én hősöm – azzal fogja magát és úgy mind a kettejüknek egy utolsó csapást mérve, arcon csókolja a másikat. Látni rajta, hogy röhögést fojt vissza, ahogy kezével a derekán indul el, majd mikor már messzebb vannak, végre felröhöghet.
- És akkor most kivel menjek cipőt meg nadrágot venni? Veled, édesem? - tolja meg az utolsó szót, majd felszisszen. - Na, na, na. Ő velünk jön – torpan meg, majd határozott mozdulattal kapja fel a flamingót és teszi vissza a kosárba, majd indul tovább. Tény és való, hogy hálás, de erről majd később, előbb ennie kell hozzá.
- Ferenc mától velünk lakik – lapogatja meg a flamingó fejét. Ó, tudja is, hogy hova fogja tenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 12. 05:00 | Link

vásárlás serpapával, avagy a babaosztály rejtélye. Én meg főleg indokolt vagyok itt.


Denis azt mondta, ne menjen egyedül vásárolni, hát nem tette. Mindjárt meg is írja neki sms-ben, hátha kettő másodpercig büszke is lesz, hogy tényleg betartotta. No, nem mintha ez motiválta volna erre az egészre, vagy a félelem attól, hogy ott hagyja. Először is, nem az IKEA-ba ment. Másodszor, Dimivel jött és van, mert miért ne tartsanak „csajos” napot, ahol főleg a szatyroké és az árcéduláké a főszerep, habos kávé hozzá meg egy kis pletyka. Mondjuk habot pont nem kért a kávéra, azt még mindig nem szereti annyira, de beszélni beszélnek.
Menet közben szerzett magának cipőt, kellemest a hasznossal jeligére, meg mert tényleg kell, de most nem a farmerok felé tartanak, arról le tud mondani, ha kell, vannak fontosabb célok. Adott egy élethelyzet, ami új, no nem neki, az övé unalmas, állandó, de vihető és élhető. Dimi aprólábas népének jelenléte azonban merőben más, amikor ott van, segít, vagy éppen hagyja magát legyőzni. Kifejezetten szereti, ha a hajával babrálnak, - bár a pillangós hajcsatokat reméli, hogy sosem fedezik fel – és úgy meglehetősen jól bírja, de persze, nem neki kell 0-24-ben figyelni rájuk és úgy, felelősség meg mindennel együtt nevelni őket. Erre nem kész, talán sosem lesz és nem is „fenyegeti”, hogy része lesz benne. Sok mindenről megtanult lemondani, ügyes, tele élettel és mindennel. Jelenleg három nagy kérdőjellel.
- Kizárt, hogy ekkora ember létezik – egy újszülöttre való rugdalózót emelt le az egy egyik polcról és ezzel a kezében fordul oda a másikhoz. Neki ez olyan most, mint gyerekként bemenni a bugyik és melltartók közé: jónak jó élmény, csak lehet perceken belül kirohan.
- Ezekre mondják a csajok, hogy „decukiiii”? - emeli meg az i-t, miközben visszaakasztja és odalép mellé. Fogalma sincs mit keresnek, vagy ha mondta, nem tudja, hogyan néz ki. Amikor ő volt gyerek, biztos nem volt ennyi cucc, vagy ahogy gyerekkori énjét ismeri, egy szál kukacban élte a világát. Hol volt akkor még benne gátlás...
- Mondjuk fene a pofájukat, egy kockás valamit se látok aludni, bezzeg a dínósat. Én is akarok – szusszan mellette, majd odales, mit ügyködik. Ez egy igencsak érdekes nap és még csak most jöttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2021. július 12. 10:22 | Link

Belián
shoppingolunk |
I'm a barbie girl in a barbie wooorld


Szürcsölgetem a papírpohárból a már langyosra melegedett jeges kávémat; ma kirúgunk a hámból s elmegyünk vásárolni! Kivételesen csak átvitt értelemben rúgunk ki, be nem fogunk, mert korán van még s a gyerekekre kellene költenem a pénzt, nem alkoholra, de egyébként sem érzek efféle késztetést. Ez a kávé pont jó volt arra, hogy a lelkem felsóhajtson elégedetten s a testem is kicsit erőre kapjon a nagy kaland előtt.
Először is elmentünk Beliánnak cipőt vásárolni, ami problémamentesen lezajlott, már el is felejtettem, milyen az, amikor nem veri senki magát földhöz, hogy "de én akkoris a csillámpónis szandált akarom!!!". Én csak szakmai hümmögésemmel kellett hozzájáruljak a nagy döntéshez, aztán mehettünk is újra ki az olvadó betondzsungelbe.
Szerencsére ebben az órában kevés vásárló merészkedik elő a légkondis irodákból, hűs lakásokból. Így senkinek nem fog szemet szúrni, amint bemasírozunk a gyerekruha boltba. Lecövekelek s csak nézek ide-oda. Balra a lányok, jobbra a fiúk. Roppant szexista ez a világ.
Beliánt elképeszti egy minilényre tervezett rugi, én viszont csak bólogatok bölcsen.
- Pedig létezik bizony, a saját szememmel láttam! Az tény, hogy utána hopp, máris nőni kezdenek, mint a gomba, s észre se veszed, de már pörögnek a fejeden.
Pillanatra elmerengek azon a napon, amikor az ikreket láttam. Születésük napja volt, Ármin karjaiban aludtak, két pici paszuly bepólyálva. Óvatosan átvettem a rózsaszín paszulyt s csak tartottam a kezemben. Alig volt súlyosabb egy kiscicánál. Az anyjuk még aludt, csak ketten voltunk Árminnal a szobában. Emlékszem, könnyes volt Ármin szeme, s épp kinyúltam felé hogy letöröljem, mikor rájöttem, én is sírok, s nem tudtam, miért is. Nagyon örültem s nagyon fájt egyszerre. Azóta persze megváltozott minden, de az az első találkozás még mindig szúr odabent.
- Tudományos tény, hogy ezek cukik - jelentem ki komolyan, aztán elvigyorodok, s elindulok a sorok között. - Amiért jöttünk, az a Bébék matching outfitje a szülinapjukra. Egyszerűbb volna a dolgunk, ha nem lenne minden kék, illetve rózsaszín, úgyhogy azt hiszem, valamit a kettő között kellene találni. Vagy valami... vicceset - megállok egy habos-babos ruha előtt s megvakarom a fejem.
Általában nem szoktunk sokat törődni, hogy ki mit vesz fel, már mindhárom poronty szereti egyedül eldönteni, épp milyen öltözéket akar felvenni. Amíg az időjárásnak megfelelő, addig senkit nem érdekel, hogy milyen színű, milyen állatka van rajta. A nagylány kicsit hátrányban van, ő senkitől se örököl és nincs akkora választási lehetősége, viszont már szavakkal is eltudja mondani, mit szeretne. Aztán ha az épp teljesíthető kívánság, akkor meg is kapja.
De most kitaláltuk, hogy első szülinap négyesben, meg kell ünnepelni. S nem jöhetnek a szokásos játszós cuccaikban. Kell valami... extra.
- Pffft - engedem ki a számon hangosan a levegőt. Halp.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 110 ... 118 119 [120] 121 122 ... 130 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek