36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 5. 21:40 | Link

Marci

Ha már Pesten vagyok, küldtem Marcinak egy sms-t, hátha van kedve találkozni velem. Szerencsére volt, bár mostanában nem beszéltünk és nem tudok róla semmit. Az elválásunk elég csúnya volt, de hátha most már meg tudjuk beszélni a dolgokat és barátok tudnánk lenni. Mondjuk a több, mint barátnak jobban örülnék, de hát ott van neki Kamilla, én meg nem vagyok olyan, aki foglalt srácokra rámászik.
Az elmúlt másfél hónap elég nehéz volt, még nem teljesen szoktam meg a napirendet. A pihenés meg most olyan jól esik, hogy csak a Franciaországban sütött fahéjas kekszek vannak nálam. Hoztam Marcinak is, mert szereti a sütiket. Az Erzsébet téren még nem voltam, de szerencsére a telefonommal megtaláltam. Az óriáskerék meg elég feltűnő, így odasétálok és a szememmel keresem Marcit. Egy srácot látok meg a közelében kék pólóban, a magassága és a haja is Marcié, de a testalkata nem. Egy pillanatra elbizonytalanodok, de végül inkább odamegyek, max elhajt, hogy nem ő az. Odalépek hozzá, majd megszólítom.
- Szia Marci! Hogy vagy? - kérdezem esetlenül, annyi mindent mondanék neki, de nem jut eszembe semmi. Na majd alakul a találkozó, csak fogalmam sincs, hogy mi lesz ebből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 21:54 | Link

Lina

Az utolsó gifet küldöm el Adriannek, amikor megszólítanak. Van közöttünk egy ilyen szavak nélküli gif kommunikáció arra, amikor tanulni kellene. Nagyon jól el lehet szórakozni ezzel, amikor másnap reggel vizsga van. A múltkor saját magamból csináltam gifet, ahogy szenvedve lecsúsztam egy korláton inkább, de akkor kis gyökér voltam, hogy még akkor is rajtam volta a táskám, miből kilátszott, hogy tankönyvekkel van tele. A nevem kimondásakor gyorsan rámegyek a küldés gombra, hogy Mr. Black megkapja a vonalzóval csapkodó idegbeteg néni képét, és csak utána fordulok Lina felé.
- Meglepetés.
Felelem mosolyogva. Most viszonylag azért hosszú a hajam, enyhén göndör is, ehhez jön a borosta, amivel ő még nem láthatott, illetve a megváltozott testfelépítést is érzékelheti, ahogy megölelem köszöntés gyanánt, ezt sem tapasztalhatta még, már a kinézetbeli változást, nem az ölelést, mert ölelgetni szoktam.
- Megvagyok, köszönöm. Új hobbim van.
Nem is fejtem ki, hogy mi, szerintem nem is kell. Hetek, sőt most már hónapok óta nagyon komolyan edzek. Először azért tettem, hogy felejtsek, hogy ne gondolkozzak, aztán meg annyira belejöttem, hogy már nem nagyon tudok nélküle lenni. Ma is úgy beszéltem meg a találkozót, hogy előtte Liamnél voltam, és egy kis pihenés után, tisztán és illatosan jöttem ide. Azóta meg az ujjaimat tornáztatom, hála Adriannek, aki írt valamit vissza, sőt hátrom... nem négy valamit, mert olyan gyorsan csippantak egymás után az értesítési hangok. Megnézni azonban nem nézem meg, a zsebembe rejtem a telefont.
- Üdv itthon, milyen érzés magyar földön?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 5. 22:25 | Link

Marci

Fura újra Magyarországon lenni, de egyben jó is. Sok országban laktam már, de ez az egyik kedvencem. Szép tájak, finom kaják, kedves emberek. Bár a pesszimizmus, ami árad az emberekből, nem tetszik. De hát semmi se tökéletes, igaz ez minden országra.
Az elején nem voltam biztos benne, hogy Marcit szólítom meg, de mikor felémfordul, eléggé meglepődök. Hosszú, göndör haj, borosta, izmos test a macialkat helyett. Csodálkozva nézem végig a feje tetejétől a lába ujjáig. Ezután megölel, én meg érzem, milyen izmos lett. Ha fagyi lennék, most ideolvadnék, az biztos.
- Marci, jól megváltoztál! Kamilla rávett az edzésre? - Na már rögtön szóba is hoztam, na most rontottam el a találkozásunkat. De olyan kíváncsi vagyok, hogy megvannak-e, meg hogy működik, hogy kicsúszott a számon. Na nem baj, csak nem szalad el, mert megkérdeztem. Ezután megemlíti az új hobbit, amire bólogatok.
- Hát igen, látszik. Kondi? Judo? Karate? - tippelgetek, majd hallom a telefon pittyenését. Biztos Kami írogat neki, ezerrel dúl a love. Valamiért mindig a rellonos lányra gondolok, mert még máig nem értem, hogy szerethetett belé. Na de majd egyszer elmondja.
- Hát fura itt lenni, kint Franciaországban minden más. De azért örülök, hogy visszajöttem kicsit. Bár hétfőn meg repülhetek vissza. - Kissé elszomorodom, mert közel se jártam be a fővárost. Kár, pedig nagyon szép, el lehet itt tölteni napokat is. Az ételek finomak, szerintem vagy két kilót híztam itt, de majd lemegy a pörgésben. Elég kemény a képzés, ketten ki is estek.
Utoljára módosította:Carolina Eleonore Bellini, 2018. június 7. 12:58 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 5. 23:16 | Link

Lina

- Kamilla?
Pillantok fel rá csodálkozva, de aztán elmosolyodom, és megcsóválom egy kicsit a fejem. Furcsa, hogy szóba hozta, de várható volt, így nem okoz akkora meglepetést a neve említése, mint hittem.
- Nem hiszem, hogy tetszik neki.
Az nem nagyon szokott tetszeni az embernek, amire azt mondják, hogy "furcsa", de nem beszéltük meg ezt komolyabban, elfogadta, hogy nekem erre szükségem van, hogy muszáj pótcselekvésekhez folyamodnom, hogy túltegyem magam z éppen aktuális problémáimon. Sikerült, nagyjából legalábbis, és az, ami csak túlélésre kellett, ma már szerves része az életemnek. Az eredeti tervem az volt, hogy csak átmenetileg lesz jelen az életemben, de tudom már, hogy nem szabadulhatok tőle. Igazából elég nehéz volt a döntés, mert vagy ez, vagy az evés, és mire én imádok enni, eléggé nagy esély volt rá, hogy a cukrászda és a falatozó között kajakómától ténferegve könyörgök a következő falatért, mégis, örülök, hogy nem ez lett.
- Kicsit minden. Van benne küzdősport is, futás is, és rengeteg önfegyelem. Az a legdurvább része amúgy, de mostanra talán a legjobban élvezhető is. Az elején nagyon utáltam, azt hittem, sosem fogom elfogadni, és mégis. Vannak későn beérő dolgok, ez is ilyen.
Azt hiszem, én amúgy is ezekkel a későn érő dolgokkal vagyok a legjobban. Az őrületbe kergetnek, és szívem szerint felrobbannék tőlük és azért, hogy ne kelljen velük foglalkoznom, hogy ne zavarjanak, de ilyen könnyen nem szabadul meg az ember a mumusaitól, és eddig mindig sikerült nyernem.
- Nem egy hosszú idő, hogyhogy ide jöttél?
Én hazamennék szerintem, megnézném a családomat, ha ilyen messze lennének tőlem, most viszont itt áll velem szemben. Nem nagyon hiszem, hogy pont én lennék az, akit most látni szeretne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. június 6. 23:31 | Link

Lilla


- Jókat kérdezel - válaszolja egy pillanatra megkísérelve, hogy ismét felöltse a maga kis megszokott álarcát, de aztán mintha csak túl fáradt lenne ebben a pillanatban még hozzá, lemond róla. Mi értelme is van tulajdonképpen? Tagadja, amit már elárult az imént félig-meddig? És különben is, igazán nem titok már ez a titok, amit még magának sem igazán volt hajlandó bevallani sokáig, hogy érez valamit. Ezen a ponton ez már a napnál is világosabb, semmi szükség rá, hogy megőrizgessen magának részleteket, amelyekről úgyis legalább sejtése van már Lillának is, hiszen nem hülye. Szemét forgatva számolja össze gondolatban, hányszor is fordult már vele elő ilyesféle álom, hangtalanul mozog hozzá az ajka is, aztán a már-már természetes velejárójának tekinthető kurta vállvonás közepette megszólal.
- Kétszer - vallja be, majd nevetős szusszanással rázza meg a fejét az újabb kérdést hallva, és tenyerével végigsimít a lány hátán. - Nem tudom. Az túl egyszerű lenne... és különben is, úgy nézek én ki, mint aki bárányokkal és unikornisokkal álmodik? - kérdezi az orrát ráncolva, miközben megnevezi ezeket a mesébe illően békés és az ő imidzséhez semmiképpen sem illő állatokat.
- Igazából... még kerítésen átugráló bárányokkal is gyerekként álmodtam utoljára, amikor kelletlen kényszerűen addig számoltam őket, hogy elaludjak, hogy álmomba is követték. Aztán meg persze, amennyire emlékszek, én is átugrottam a kerítésen utánuk, csak elszámoltam, így orra érkeztem és monoklival ébredtem. Tessék, még abban is képes voltam megsérülni - meséli már egészen kedélyesen, miközben a lányt öleli. Ebben a pillanatban még ez is annyira természetesnek tűnik hirtelen, hogy egymásba szőtt káromkodások és morgás helyett ilyet mesél, és még reméli is, hogy azért ez inkább megmosolyogtatja a lányt, semmint aggódásra bírja. Így is tudja, hogy aggódik eleget miatta, meglehet, hogy többet is, mint kellene, hiszen ezek az álmok csak zúzódásokat okoznak. Jó lenne, ha azt sem tennék, de még mindig jobb, mint ha esetleg töréseket is át tudna hozni például. Nem is válaszol inkább arra a kurta válaszra, csak egy puszit nyom a lány homlokára, elfojtva közben a késztetést, hogy sóhajtson esetleg egyet. Neki volt ideje megszokni ezt az egészet, és bár sosem volt erőssége az optimizmus, inkább reálisan szereti a dolgokat, alkalmanként némi pesszimista árnyalással, úgy van vele, hogy sokkal jobb már most is, mint ahol esélyesen egyedül tartana. Akárminek is köszönhető, hogy Lilla belecsöppent az álmaiba, hihetetlenül sokat segített neki.
- Annyira béna voltam, hogy csak az alvást? - kérdezi meg aztán pimasz vigyort villantva a lányra, noha érti, mit is szeretne mondani éppen, még ha kicsit bele-bele is zavarodik azokba a mondatokba. Gonosz módon egészen jól szórakozik azért ezen a szenvedős magyarázkodáson, miközben magára húzza a ruháit. Elgondolkodik aztán a felsoroltakat hallva, mielőtt megszólalna egy ásítást követően, nyújtózkodás közepette.
- A péksüti jó lesz, meg egy fél liter kávé... intravénásan.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Carolina Eleonore Bellini
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 82
Írta: 2018. június 7. 13:36 | Link

Marci

Kamilla nevének említésén meg se lepődik. Csak mosolyog és csóválja a fejét, meg annyit mond, hogy nem tetszik neki. Ezen kicsit felvonom a szemöldököm. Milyen lány az, akinek nem tetszik, hogy a barátja elkezd sportolni?
- És miért nem tetszik neki?
Csak ennyit kérdezek, nem is kellene többet beszélnünk róla. Amikor Kamillával találkoztam kettesben, akkor is érződött a feszültség. Teljesen ellentétek vagyunk, de inkább nem bosszantanám fel. A bűbájaim mit se érnek a levegő eleme ellen. Sajnos nem vagyok elemi mágus, de szerintem már nem is leszek. Annyira nem zavar, mert én inkább jó séf akarok lenni, mint egy elem kezelését tanulni.
A sportról szóló mondatára csak bólogatok, ráfért már egy új hobbi. Mondjuk így kisebb eséllyel fogom megetetni a kalóriadús olasz kajáimmal, de kitalálhatok majd egészségeset is. Mondjuk gyrostál bulgurral, vagy csirkecomb vele sült zöldségekkel.
- Örülök, hogy sportolsz, én is szeretnék, de nincs időm. Mondjuk amennyit pörgök a konyhában, az beillik egy keményebb kardioedzésnek. Nehéz volt megszokni, de egész jól belejöttem. Talán túlságosan is, mert Madame Gassario küldött el pihenni, mivel hétvégén se álltam le - elnevetem magam, pedig ez annyira nem vicces dolog. Meg se álltam, mert nem akarok kiperegni, hanem el akarom végezni ezt a kurzust.
- Hát igen, nem sok idő, de kell a pihenés is. Hogy miért ide? Hát otthon nincs senki, anyáék körúton vannak Európában, persze dolgoznak. A testvéreimnek mind megvan a saját programja, úgyhogy most nem aktuális a családi összejövetel. Szóval inkább eljöttem Magyarországra, mert azért megszerettem, Pesten meg még úgyse jártam. Kicsit szétnézek, vásárlok, pihenek, ilyesmi. Meg gondoltam, hogy hátha szeretnél velem találkozni a történtek ellenére is - a végén már a földet bámulom, nem tudok a szemébe nézni. Nem vagyok büszke arra, hogy nem bírom a barátnőjét és őt együtt látni és így kikeltem magamból, de hát a szenvedélyes olasz vérem miatt mindig csinálok ilyen dolgokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 7. 18:53 | Link



Általában laza, nemtörődöm viselkedése most mintha határok közé lenne szorítva. Mintha a közös múltunkról kiderült volna, nem is velünk történt meg, mi csak nézői voltunk, s most itt állunk, két idegen, akik nem tudják eldönteni, mi volt igaz s mi nem. Ezen a visszafogottságon túl van valami csendes nyugalom is, ahogy figyeljük egymást.
Nem hiszem, hogy valaha ismertem volna. Egy ideig elhitettük magunkkal és egymással, hogy igen, mert kényelmesebb volt úgy, de az elmúlt évek mozgásteret nyújtanak, hogy kissé hátraléphessünk. A gondolat egyszerre szomorú és reménykeltő. Kik voltak akkor ott Portsmouthban? Igaz volt-e, ami velük történt? Másfelől viszont itt van egy új lehetőség. Tabula rasa. Újrakezdhetjük. Ha… ha mindketten akarjuk. Azt se tudom, én mit akarok. Nem vagyok hozzászokva, hogy a szívemmel döntsek - nem, amikor az életemről van szó. Ahhoz sem, hogy csak hagyjam magam sodródni.
A megjegyzése kicsit megakaszt, aztán lassan elmosolyodom. Körülbelül most eshetett le neki is, hogy mit mondott, vagy hogy egyáltalán megszólalt.

Talán mégsem vagyunk annyira idegenek. Lelkünk lenyomatait a másik életén hagytuk, csak a részleteket kell most berajzolni. S kiegészíteni az elmúlt évek új foltjaival. Ami akkor volt, most is megvan, csupán kissé átalakult. Én… nem tudom. Talán nyugodtabb lettem. Jót tett, hogy elköltöztem. De azelőtt még eltelt egy kis idő, rögtön azután, hogy eltűnt az életemből, s ez a rész viszont sötét, olykor még mindig sajgó űrként borítja a szívem. Éhesen tátongó lyuk, mely minden boldogságot magába próbál szippantani. Fantomfájdalom. Ezt is be kell majd rajzolnia, remegő kézzel tán, de őszintén, valósághűen. Csupán gyenge másolat volnék nélküle.
Felnéz rám, nekem meg kissé tovább szélesedik a mosolyom. Még mindig nem az az igazi, az a fülig érő, de már alakul. Most csak ilyen csöndes, és csöndességében beszédes. Igen, értettelek.
Felvonom a szemöldököm, olyan ó?-arcot vágva, de hamar bólintok egyet. Nem akarom, hogy meggondolja magát. Azt sem akarom, hogy lássa a lelkesedésemet. De már hogyne volnék lelkes? A műhelye! Nála ez egyenlő egy szentéllyel, s mint minden igazán hívő, ő is szereti megtartani magának azt a kis szegletet az életéből. Megértem… hogyne érteném. Mégis örülök, hogy elhozott.
Utoljára módosította:Liam Laoiseach, 2018. június 7. 20:32 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somoskői Lilla
INAKTÍV


harci-Barbie
offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 7. 19:22 | Link

Álmos...
... és a Van Gogh kilátásos reggeli:)

Talán igazam volt, és tényleg nem kellett volna neki feltennem a keresztkérdésem, nem úgy néz ki, mint akinek minden vágya a velem kapcsolatos álmairól mesélni. De aztán legnagyobb meglepetésemre, mintha csak meggondolná magát, mégis megszólal. Kétszer. Emésztgetem kicsit a számot, igazából nevethetnékem is támad kissé, mert ez gyakorlatilag pontosan ugyanannyi, mint ahányszor én álmodtam vele az elmúlt időszakban. A különbség csak annyi, hogy én kicsit kevésbé khm... Szofisztikáltakat álmodtam vele. Az biztos, hogyha fordítottan történt volna a dolog, ennél sokkal-sokkal kínosabb ébredés utáni perceink lettek volna. Gondolkodom rajta, hogy elmondjam-e neki, hogy egyébként ez nem csak vele esett meg, de végül inkább nem mondom. Egyébként is akad más, amiről beszélhetünk.
Kicsit elnevetem magam a bárányos történeten, mert azért az nagyon tipikus, hogy még ebben is sikerült lerobbantani magát. Meg egyébként is, valahogy a gyerekméretű Álmos azért hozzácsatol némi cukiságfaktort a sztorihoz, én meg mégiscsak nő vagyok, valaki próbáljon meg közém és a szétolvadás közé állni...
- Ügyes - jelentem ki azért még remekül szórakozva, nem is sejtve, hogy hamarosan kamatostul visszakapom, mert ő fog nevetni rajtam.
El is jön a nagy indítványom... Hát köszi Álmos, nem segítesz sokat babám, mit ne mondjak. Sikerül még egy nagyon nagy lapáttal rádobnia a zavaromra, úgyhogy kicsit kényszeredett mosollyal nézek rá, miközben enyhén megkukulok. Aztán végül csak egy elég satnya magyarázkodásra futja, persze, az is teljesen felesleges, de mégsem bírom megállni.
- Dehogy, csak nem akartam nimfománnak tűnni, vagy tudomisén... De akár a lényegre is válaszolhatnál - jegyzem meg kicsit szúrósan, mert én itt küzdök hogy kibökjem a kis javaslatomat, ő meg még csak válaszra sem méltatja, hát szép.
- Igenis, mindjárt jövök! - mondom és a kezeimmel megadva a lendületet, lepattanok az ágyról. Mielőtt még kimennék, magamra dobok gyorsan egy fekete farmert, aztán átsurranok anyáékhoz, hogy megcsappantsam kicsit a készletet. Nagyjából öt percet vehet igénybe az egész, kávéfőzéssel együtt, aztán már újra Álmosra villantom a mosolyomat az ajtómból, visszatérve a reggelivel.
- Gyere, kitaláltam hol eszünk - biccentek a fejemmel kifelé, mert be sem léptem teljesen az ajtón - úgyis csak fordulhatnék vissza. A hónom alatt két termoszt szorongatok, sajnos kanült nem sikerült szereznem neki a kávéhoz, de talán megfelel majd neki a hagyományosan szájon át bevivős módszer is. A kezemben pedig két papírzacskót szorongatok, felkaptam mindent anyuék konyhájából. Az egyikben túrós táska, lekváros minisütik meg egy-két ilyen fura édes péksüti van, amiket első kukkantásra nem tudtam beazonosítani, a másikban a sósak. Virslis táska, szezámmagos kifli, sajtos perec, ilyesmi.
Ha megindult a nyomomban, akkor a kert vége felé veszem az irányt, szorosan a ház mellett. Egy idő után a világossárga fal helyett már csak beton van körülöttünk, a kert pedig rendezetlenebbé válik. Ez a része a háznak befejezetlen, még Olivérnek akarták anyuék beépíteni, de végül nem volt rá szüksége egyik bátyámnak sem, úgyhogy jegelve lett a projekt. Így most szellős betonoszlopok sokasága csak, amin elég jól átfúj a szél és átsüt a nap, és ami szerencsére az utcafrontról pont takarásban van a ház által, mert különben nagyon belerondítana az összképbe. Viszont amit a legtöbben nem tudnak, hogy bármilyen csúnya legyen is, fél emelettel magasabb a ház többi részénél, így nagyon szép kilátás nyílik róla a budanekeresdi lakóházak tetőire.
Pár további lépés után egy lépcső vezet fel rá, amelynek nincsen sem oldala, sem korlátja, úgyhogy előveszem a farzsebemből a pálcámat, hogy előreküldjem a reggelit, hogy ne zavarjanak még azok is a felegyensúlyozásban.  Fölfelé még nem is olyan vészes, inkább lefelé ijesztő a látvány és a kapaszkodó hiánya, úgyhogy remélem Álmos nem tériszonyos.
Felérve van két szélesebb gerenda, amin végig lehet sétálni egészen a szemközti falig - pontosabban csak képzeletbeli fal, mert sehol sincsen kész - ahol egyszer csak az építménynek vége szakad. Na ott vár ránk a reggeli egy keskeny betonlapon, és oda ülök le én is, belebámulva a budanekeresdi hajnalba.
- Jó ronda, mi? - kérdezem viccelődve Álmost, anélkül, hogy odanéznék. Néha feljövök ide egyedül, mert szeretem a kilátást, de hajnalban sosem láttam még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 9. 20:15 | Link

Lina

- Talán csak az évek meg a rutin, megszokta aki vagyok, amilyen vagyok, és furcsa neki a változás.
Nem tudok mást mondani, nem tudom, hogy ez az-e egyáltalán, ami az igazság, néha nagyon bizonytalan vagyok a történettel kapcsolatban. Nem kettőnkkel, hanem, hogy mit is gondol. Általában csendes, a múltkor viszont, amikor a macit vittem, olyan volt, mint amilyenre elsőben emlékeztem rá, egyszerű, vidám. Egyikünk sem az a harsány szerető fajta, nálunk inkább az érintésnek és a tekintetnek van ereje.
- Igen, a konyha az egy veszélyes övezet, néha az ember bele se gondol, mennyit hajt. De én mondjuk vagy a suliban ülök, vagy a szerkesztőségben, szóval ha nem kezdek magammal valamit, még a végén nekiálltam volna eljabbásodni, és az azért nem egy vonzó formátum.
Kicsit megpróbálom utánozni a Star Wars ikonikus alakját, ahogy ott piheg egy kis nevetés után. Csak nekem nincs az oldalamon egy Leia, aki feldobná a showt abban a bikiniben.
- Akkor ez egyfajta elismerés tőle, nem? Hiszen miért küldene el pihenni? Olyan lehet, mint az az ordítozós séf, sosem emlékem a nevére, tudod, amelyik bármit csinálsz, mégis kiabál veled. Aztán persze bocsi, ha igazából egy tünemény a nő, annyira nem vagyok otthon a gasztronómiában.
Azon kívül, hogy szeretek enni. Azt viszont nagyon szeretem csinálni, így mondjuk úgy, hogy mégiscsak konyítok hozzá egy egészen kicsit. Ha jó a kaja, kétszer szedek. Ezt még most is megteszem, legfeljebb a bűntudat miatt kicsit ráedzek még a helyzetre.  
- Meddig is tart ez a dolog?
Érdeklődöm, mert tudom, hogy mondta, de nem emlékszem, és nem akarok úgy csinálni, mint aki mindent ért, aztán meg vágom a fejeket, miközben megpróbálok visszaemlékezni, hanem inkább rákérdezek, hogy akkor most mégis meddig lesz még távol.
- A történtek ellenére?
Érdeklődöm, mert ezt még mindig nem nagyon értem. Amikor összejöttünk, akkor konkrétan felkértem egy szerepre, egy olyan szerepre, amit korábban már más betöltött, azért, hogy magabiztosabbnak és elérhetetlenebbnek tűnjek, nem pedig olyannak, aki a sarokban szűköl, mert nem kapja meg, amit akar. Az elején is letisztáztam neki, hogy én Kamillát szeretem, és azt gondoltam, és gondolom most is, hogy megértette. Részemről nem hiszem, hogy lenne okom neheztelni rá, hiszen az alku amit kötöttünk, kölcsönösen kielégítő volt, és mellette egy szimpatikus és kedves személyt ismerhettem meg. Viszont érdekel, hogy ő mit ért ez alatt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 11. 19:39 | Link




Beszélni fogok Agnesszel. Ha tudna valamit, elmondta volna - pontosabban már indulásból nem hagyta volna megtörténni -, de lehet, hogy vannak sejtései. Félelmei. Vagy nincsenek, s akkor talán megnyugtathat. Ha a legkisebb esély is van rá, hogy igazam van, akkor nem fog hazudni. Sőt, majd nekem kell visszatartanom őt. Igen… így fogok tenni. Még ma este elküldöm a baglyot. Holnap már tudni fogom. Ma pedig nincs mit tegyek úgysem. Csak legyek itt.
A pincér kicsit mindkettőnket visszarángat a jelenbe, s elmosolyodom Thomas zavarán. Csak ezután esik le, hogy nincs fordító nála. Biztos bűbájt sem szórtak ki rá indulás előtt, hisz nem is lett volna, ki megtegye. Nálam sincs talizmán most, de én értek és beszélek már annyira magyarul, hogy elboldoguljak, főleg hogy nem először rendelem itt ugyanazt.
Már nyitnám a szám, hogy gyorsan felsoroljam, mi kapható, vagy esélyt adjak a pincérnek, hogy angolul is elmondja a kínálatot, amikor Thomas választ egyet, amit még ő is megértett. Angolul szólt, de a pincér mosolyogva bólint és sarkon fordulva elsiet, hogy leadja a rendelésünket.
- Van valamim számodra - mosolygok a fiúra, s közben előveszem a pálcám. Ráirányítom a táskámra s előhívok belőle egy dobozt. Megkereshettem volna kézzel is, de tértágító bűbájjal van ellátva a táska, órákig is kajtathatok benne, mire meglelem, amit keresek.
A doboz pici, sötétkék, semmi különös nincs rajta, én mégis végtelenül zavartan nyújtom oda a fiúnak. Ha kinyitja, egy nyakláncot talál odabent egy pici ezüst kereszttel. Nem hivalkodó, póló alatt észre se lehet venni, mégis aggódok, hogy mit fog szólni. Nem akarom ráerőltetni a hitemet, úgy is felfoghatja, hogy a kereszt engem szimbolizál, nem kell túlgondolni.
- Fordító talizmán, érteni fogod vele, ha magyarul szólnak hozzád, illetve a magyar szöveget is eltudod olvasni, mintha angol lenne, s téged is ugyanúgy megértenek majd - magyarázom az arcomat vakargatva. Majd otthon megláthatja, hogy nekem is hasonlóm van, csak az én keresztem nagyon régi és jóval nagyobb. Átméretezhetném, de én így szeretem. Ilyen volt mindigis, még amikor édesanyámé volt, meg még azelőtt, amikor az ő édesanyjáé volt. Fordító-képessége már újkeletűbb, de szerintem találó.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ohridszki-Füst Álmos
Mestertanonc Rellon (H), Minisztériumi dolgozó, Bogolyfalvi lakos, Magántanuló, Harmadikos mestertanonc


álomjáró | Vladislav
offline
RPG hsz: 256
Összes hsz: 308
Írta: 2018. június 12. 00:17 | Link

Lilla


- Mondtam én egy szóval is, hogy nem? - kérdezi meg teljesen komoly arcot vágva, kissé megemelve a szemöldökét, amint megemlíti a lány, hogy a lényegre is válaszolhatna. Tulajdonképpen arra is válaszolt, úgy véli, hiszen hallgatás beleegyezés, vagy mi a szösz, de ha már szóba kerül, akkor ezúttal is kérdéssel teszi meg. Megvonja aztán a vállát is.
- Különben is csak azért nem ragaszkodtam utóbb hozzá, mert többször álmodtam veled akkor is, amikor nem voltál ott, de most, hogy már tudod... nem sok értelme lenne - közli maga elé pislogva, száját kissé elcsavarva balra, de aztán halvány mosollyal jelenik meg a szája szegletében, ahogy felpillant és ismét kurtán vállat von. Nem tehet róla. Ez van, és most, hogy már lebukott, tényleg nincs értelme mentegetőznie vagy magyarázkodnia sem. Még a lány után pislog fél percig akkor is, amikor Lilla már sehol sincs, mert reggelit vadászik (habár ez a szó szoros értelmében inkább gyűjtögetésnek minősül antropológiai értelemben, ez azonban teljességgel mellékes a lényeg szempontjából), majd addig is, amíg visszatér, elücsörög az ágyon elgondolkodva a történteken. Még emésztenie kell kicsit, habár most már legalább felfogta, hogy tényleg nem csupán egy újabb álom volt az egész. Na persze az az öt perc nem elég hosszas filozofálgatásra, ami amúgy sem éppen a kedvenc elfoglaltsága, csak most jólesik kicsit még elnyúlva az ágyon elmerengeni ezen, mondhatnánk álmodozni, csak hát neki ez a szó nem feltétlen pozitív töltetű, ami valószínűleg érthető is. Feltápászkodik, amint Lilla visszatér, nem kell kétszer mondani neki, és úgy lép bele a bakancsaiba, hogy nem köti be a fűzőt, hagyja csak úgy lógni. Át csak nem esik rajta, ha meg mégis, akkor így járt. Követi a lányt a kerten át a nagy ismeretlenbe, merthogy itt még sosem járt, hiába jár amúgy ide meglehetősen hosszú ideje, még mindig csak a lány szobáját ismeri, azt viszont lassan úgy, mint a tenyerét. Kicsit olyan, mintha hazajárna, annyira megszokta igazából. Körbenéz hát éppen ezért, hogy mégiscsak lássa, merre is haladnak pontosan, mielőtt még megállna felmérni a kilátást a lépcsőn felérve, a gerendákon is túl (ahol a kurtafarkú malac éppen nem túr, de túrhatna igazából).
- Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. Még üveges szemekkel aludtak a boltok, s lomhán söpörtek a vad kővidék felvert porában a vicék, mint álmos dsinnek, rosszkedvű koboldok. Ez most pont olyan... - szólal meg pár pillanatnyi csend után, ezúttal minden szarkazmustól mentesen. Inkább rácsodálkozik erre a kilátásra, ami valahogy pont olyan, mint a versben, amit mellékesen nagyon szeret. Meg úgy általában Tóth Árpád roppantul melankolikus verseit, amit talán senki még csak nem is feltételezne róla egyetlen pillanatra sem. Meglehet, még azt is nehéz elhinni, hogy egyáltalán olvasni tud, pedig megy az neki.
- Fogjuk rá. Azért kösz - mondja nemsokára a lány felé fordulva, és leül ő is végre. - Sokszor jársz ki ide?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ónodi Adél
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 57
Írta: 2018. június 12. 08:23 | Link

Fancsi
Valahol Pesten egy délután


Látom és érzem is, hogy nincs teljesen itt. Alkarjaimmal a vállfákat tartó rúdra támaszkodom, és arcomat jobb karomra fektetve, szelíd, várakozó tekintettel nézek fel Fannira. Szerencsére én nem tudom, milyen elveszíteni egy szerettet, aki ennyire fontos és ilyen közel áll, hiszen apai nagyapám születésem előtt meghalt, az anyai meg hála Merlinnek! még mindig azzal tölti a kívülálló szemnek nyugodalmas és több, mint tökéletes napjait, hogy követi szegény Kocsonya minden lépését; ellenőrzi az ételeket, a szőlőkacsokat, a gyomot és mindent, amihez az öreg házimanónak köze lehet. Mamikám ilyenkor nem szól semmit, csak a fejét csóválja és alkalomadtán anyának panaszkodik.
Habár vérszerinti családtagot nem temettem, Fanni mellett én is át- és megéltem a veszteséget. Akkor döbbenve csak rá igazán, mit is jelent a tiszta, igazi barátság. Ha neki fáj, nekem is fáj. Ha ő boldog, én is az vagyok. Csak... ne menjen el sárkányeleségnek abban a nagy boldogságban.
- Ott - emelem fel a fejem, és a vállfákat hátrahagyva kapom fel az eddig összeválogatott darabokat, és sétálok át velük Fanni oldalára. - Arra gondoltam, hogy meglátogatom.
Abba persze egy pillanatig sem gondoltam bele, mikor a nagy utazást kitaláltam, hogy egyébként szorgalmi időszak van kötelező óralátogatással és olyan tanárokkal, mint Felagund professzor, aki még akkor is elvárja a jelenlétet, mikor az ember lánya éppen nyomorultul feküdne az ágyában, és szépen csendben, a macskáiba kapaszkodva, cicaszőrben lehelné ki a lelkét.
- Ha kérdezik, majd azt mondom, elkaptam valami csúnya, modernkori bubópestist - adok magyarázatot a kezemben fekvő szoknyáknak, aztán elkerekedő szemekkel pillantok fel Fannira. - Hidd el, hogy komolyan gondolta! Ez az egészben a legrosszabb. Ha én igent mondok, ki tudja mi lett volna az estéből... szent szalamandra!
Undorító. Blah. Még a hideg is végigfut a testemen, és egy pillanatra le kell hunynom a szemem, hogy elkergessem a kéretlen képzelgéseket arról a bizonyos - szerencsére - soha meg nem történt estéről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 13. 21:00 | Link



Hmm. Érthető. Bólogatok egy párat szórakozottan. Én nem nőkkel ugyan, de hasonló problémamegoldó módszerekhez folyamodok olykor. Egészen addig, amíg nem pont emiatt születnek újabb problémák. Vagy ha a slamasztika eredete nem pont ebben gyökerezett már amúgyis. Olyankor ezzel semmire se megyek, csak tovább rontok a helyzeten. Ettől függetlenül gyakran teszem, aztán csodálkozok, hogy miért nem lett jobb semmi.
- Te, lehet, hogy az alkoholizmus kevésbé életveszélyes függőség - vetem fel, amikor ilyen szépen elérek a gondolatmenetem végére. Lassan széles mosolyra kúszik a szám. Én se gondoltam komolyan. - Vagy maradj csak az edzésnél.
Tudom, hogy mennyire erős igény és szükség tud lenni ez is. Naponta érzem. Ha huzamosabb ideig nem tudok edzeni vagy legalább valamit sportolni, leszámítva azt a heti pár órát, amikor a gyerekeket tanítom, érzem, hogy felrobbanok. Nem találom a helyem. Semmi se jó. Frusztrált leszek és morcos. Nem is szoktam sokáig bírni, mert egy ponton túl nem vagyok képes másra koncentrálni. Csak arra, hogy kell. Az adrenalin, a szabadság, a zsák ritmikus püfölése, amit csak a saját légzésem kísér, vagy a lépteim zaja az aszfalton, a szél az arcomban... Vagy éjszakánként odafent lenni… De az nem. Nem ilyen. Nem ennyire. Vagy igen? Nem… Kicsit megrázom a fejem, s csak utána esik le, hogy nem csak mentálisan tettem meg.
- Ne félj, ez a mi kis titkunk lesz - kacsintok rá és vezetem is befele az egyik hátsó asztalhoz. Jólesőn huppanok le egy székre, s a lábizmaim hálásan felsóhajtanak. A táskám ledobom a mellettem lévő székre s neki is fogok nézelődni a pincér után. Nincs nagy forgalom még ebben az órában. Kellemesen duruzsoló háttérzaj tölti be a teret, ahogy mindenki csöndesen beszélget, a pincérek nyüzsögnek, a kávégép olykor felbrummog.
- Kéne azért valami táplálék is, nem? - Túl sok mindennel nem szolgálnak, de egy-két féle saláta meg szendvics azért kapható.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 14. 21:58 | Link

LIAM BÁCSI
érkezésem után a palacsintázóban | x

Nagyon jó. A pincér megértett, minden a legnagyobb rendben van. Elégedetten becsukom a menüt és lerakom az asztalra, aztán meglepetten és érdeklődőn pislogok bácsikámra a bejelentése nyomán. Izgatottan figyelem, ahogy elővarázsol valamit a táskájából. Egy kis kék doboz. Elképzelésem sincs, mi lehet benne. Ez vajon valami ajándék? Még egy? Nem mintha kaptam volna a szó szoros értelmében vett ajándékot már tőle, azonban én teljesen úgy érzem, mintha ez a sokadik lenne. És még csak alig egy órája ismerem!
Kinyitom a kis dobozt és eltátom kicsit a számat. Ez egy nyaklánc. Ha valaha is viseltem ékszert, az valami zsinórból font karkötő volt, vagy mondjuk virágokból eszkábált korona. Ez viszont egy fém holmi. Talán egyenesen nemesfém. Ezüst? Rajta meg egy kereszt. Kiveszem a dobozból, ujjaimon pihentetve, nézegetve, majd kérdőn pillantok Liam bácsira. Koránt sem felelősségrevonóan, sokkal inkább megilletődötten és a magyarázatot várva bármiféle előítélet nélkül. Eszembe sem jut, hogy bármit rám akarna erőltetni, arról nem is beszélve, hogy ha akarná, itt helyben megkeresztelkednék és minden vasárnap mennék a templomba.
- Váo - kerekedik el a szemem, miközben kicsúszik véleményem, miután elmondta, mi is ez pontosan. Számat csücsörítve emelem feljebb, hogy jobban megnézzem magamnak, aztán nyakamba akasztom, és rögtön fel is kapom a fejem, ahogy érteni kezdem, amit a palacsintázó népe beszél. A pincér is megjön nemsokára a finomságainkkal és immáron úgy köszönöm meg neki, hogy érti, ő pedig úgy szól hozzánk, hogy már értem én is.
- Köszönöm - fogdosom még a keresztet szórakozottan a nyakamban, bácsikámat nézve. Ez fantasztikus! Mintha hallottam már volna ilyen megbűvölt tárgyakról, azonban dolgom nem volt még velük. Most meg már van nekem is! Így aztán nem lesz gond a suliban. Noha egy percig se hittem, hogy  gyámom pácban hagyna.
Jóízűen látunk neki palacsintáinknak, amik valami isteniek. Ahogy ez az egész nap. Nem bírom abbahagyni a mosolygást. Sem, amikor végzünk, sem, miközben beszélgetünk még az asztalnál, sem, amikor elindulunk ki az étteremből. Nagyon nagyon nagyon boldognak érzem magam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. június 15. 20:08 | Link

Riley
este a Szent István Bazilika tetején
emlékszel, kicsikém, de csuda volt?

Jól van, hát én meg bizonyos korokban jóvágású férfinak számítottam volna, de ahogy ettől még én nem leszek szép, úgy a vörösbegyet sem fogom hirtelen hüllőnek tekinteni. De értem, mire gondol.
Komoly ábrázattal figyelem, ahogy mesélni kezd. Látom mikrokifejezéseiben, mozdulataiban, szeme fényében és hallom hangjában mély bánatát, amely fakulhatott bár az idők folyamán, ám áthatja azóta is. Ikertestvér. Az meg aztán különösen nehéz lehet. Minden esetre ennyi elég nekem ebben a témában, hiszen mindaz, amit most elém tárt, nekem a többszörösét mondja annál, mint ami puszta szavakban elhangzott. Lassan bólogatok, és közelítek is a süti második felével, majd miután azt magáévé tette, ujjbegyemmel elsodrok egy morzsát szája széléről.
- A pár héttel ezelőtti réginek számít? - kérdezem cinkosan, miután elmajszoltam a sima sós falatot, utalva a megismerkedésünk idejére és arra, hogy azóta elég sok új álmom lett. Ajj, de akkor ezek újak. Oké, értem.
- Nem, nem igazán van különben. Nem vagyok egy álmodozó alkat - vallom meg lazán a cudar valóságot. Nagyon érdekesnek találom az ábrándokat, a művészetet, a mindenféle ködöket az emberek agyán, azonban a valóság sokkal jobban izgat. Ráadásul koránt sem annyira álmodozom, mint inkább eldöntök dolgokat és megvalósítom őket. Olyasmikről nem elmélkedem, amik túl távoliak. Jól elvagyok mindazzal, ami körülvesz. Főleg, ha ilyen hosszú lábai vannak és ilyen igéző tekintete.
- Féltékeny típus vagy? - érkezek a következő kérdéssel.

###
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 15. 21:53 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Az ablak párkányán fekszem, bóbiskolok, de fülelek. Már kora hajnalban felébredtem s kiszökött az álom a szememből. Csöndben kislattyogtam a konyhába, ahol egy gyors kávéfogyasztás után levedlettem emberi formám és felkucorodtam az ablakba. A szomszédok biztos meg vannak győződve, hogy a háziállatom vagyok. Egy túlméretezett, nagyon ronda macska. Bár ha jobban ismernének, biztos nem tudnák összeegyeztetni a jellemem és az életem azzal a feltételezéssel, hogy macskát tartok.
Emlegetett szamarak. Egy vörös példány felsziszeg rám a szemközti ház kertjéből, feldomborítja a hátát és nagyon szeretne engem innen leverni, mint egy pimasz muskátlit. Elmosolyodok. Szürreális látvány lehetek. Egy mosolygó tasmán ördög.
A távolból sírás. Hegyezni kezdem a fülem, oldalra billentem a fejem is, hogy jobban halljak. Áh, csak egy gyerek. Vége a csöndes pihenésnek a szülei számára. Visszahelyezkedek a reggel első sugarainak melegébe.

Már egy hete így éldegélünk. Még mindig olyan különös. Néha elfelejtem, hogy nem egyedül lakok. Éjszakákat átvirrasztok, lesem a kinti zajokat, de az itthoniakat is. Nem hallottam olyasmit egy ideje, amiért ki kellett volna mennem, úgyhogy lassan elérem azt a szintet, hogy már-már pihentnek érzem magam. Először nem is tudom, mióta. Minden foltom és horzsolásom kezd már zöldes lenni. Egy se kék! Nagyon bizarr.

Folyton megakad a tekintetem az ajtaján. Új ajtó. Szűkösnek bizonyult hirtelen az eddig tágasnak hitt lakásom. Kellett még egy szoba. Kitágítottam a háló melletti részt és ajtót bütyköltünk a nappali irányában rá, elválasztva az enyémtől. A fürdőnek is vágtunk kijáratot a nappali fele. Még nincs teljesen berendezve a szobája, de mindent szép sorban. Hamarosan be fogja lakni. Hamarosan talán otthonnak fogja érezni.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 18. 22:52 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon | x

Vége az első sulihétnek. Nagyon izgalmas volt és megismerkedtem pár jófej iskolatárssal, meg úgy összességében igazán tetszik a tanoda. Tágas és igazán hangulatos. A pompás élmények ellenére viszont a napom fénypontja mindig az volt, amikor beléptem a kandallóba és hazajöttem. Haza. Egyedül azért nem érzem magam még teljesen otthon, mert alig tudom felfogni, hogy van otthonom.
Dünnyögve adom jelét, hogy ébredezni kezdek. Laposakat pislogva nézek rá az órára a kisasztalomon az ágyam mellett, és egy pillanatra talán meg is ijedek, hiszen már 8 óra, suliban kéne lennem. Aztán rájövök, hogy szombat van. Elégedetten nyújtózom hát egyet, majd felülök, ledobva magamról a takarót és fel is kelek. Rajtam egy nagy póló meg egy bő melegítőnadrág pizsamaként. A régi adományholmijaim az árvaházból, ám ezeket mostmár csak így itthon hordom. Liam bácsival egyik délután elmentünk pár ruhát venni, ahogy ígérte. Nagyon klasszakat kaptam. Mind új és mind az én méretem. Kell ennél több? Azt mondta, majd veszünk még továbbiakat is. Meg bútorokat is szerzünk még a szobámba. Egyelőre van egy ágyam meg egy éjjeliszekrényem meg egy kis szekrény és ennyi. A falak üresek és nem igazán van semmilyen cuccom a ruháimon meg tankönyveimen kívül, azonban nekem már így is tökéletes.
Ásítok egyet, majd kilépek az ajtómon és körbenézek, bácsikám után kutatva szűk szemeimmel. Helyette azonban valami szőrmókot pillantok meg az ablakpárkányon. Valamiféle állat, viszont meg nem mondom, mi. Érdeklődve közelítem meg mezítlábas lépteimmel és arcomra lassan, de biztosan mosoly szökik, hiszen egészen nyugodt kis lénynek tűnik. Fel sem merül bennem, hogy esetleg ne lenne itt keresnivalója. Olyasmik ugranak be, hogy talán valaki itt hagyta Liam bácsinál megőrzésre a kis kedvencét meg hasonlók. Nem mintha nagyon igyekeznék azon, hogy ész érvekkel támasszam alá, mit csinál itt a sötét szőrű szerzet.
- Szia! Hát te? - hajolok le hozzá és simogatom meg gondolkodás nélkül. Tényleg barátságosnak látszik, szóval miért ne? Jó ég, nagyon aranyos. Mindjárt megeszem! Derűsen simogatom, leguggolva az ablak előtt, hogy egy szinten legyek vele.
- Nem tudod, hol a bácsikám? - teszem fel a költői kérdést, miközben kicsit körbenézek a nappaliban. Nem várom, hogy a tasmán ördög válaszoljon nekem. Nem mintha tudnám, hogy ő egy tasmán ördög. Azt meg végképp nem, hogy a bácsikám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló


jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
offline
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
Írta: 2018. június 18. 23:40 | Link

Anton
#hide'nseek

Szótlan issza szavaimat, alig párat bólintva, s kicsit olyan ez a csend, mint amit bent is érzek - talpalatnyi kihűlt hely, maréknyi űr, amit nem lehet és nem is akarok kitölteni. Néha végigsimítok az üresen maradt folton, amit fekete tintaként a bőrömön is hordok, de csak ritkán merengek azok, ami elmúlt. Hiányzik, ám tudom, hogy még találkozunk.*
- Pár hét? Éveknek tűnt,-*nevetek, s arcomon hirtelen lepereg néhány évtized, megszázszorozva az aranyló szeplőket, ráncokat hagyva nyomában, megfakítva bőröm és hajam fényét, ősz szálakat vegyítve a rézszínűek közé. Ahogy lassan hömpölygő víz vájja a partot, úgy minden vonalamat átrajzolja némileg az idő - pillanatokig játszom csak, Anton tekintetét és reakcióját figyelve, de különös belegondolni, hogy most egyidősnek tűnünk. Nem tudhatom, tényleg ilyen lesz-e, leszek-e majd. Nem bánom, hogy meggyűri arcom a sok mosoly vagy megkoptatja hangom a nevetés; csak a tekintetem ne halványuljon és minden rendben lesz.*
- Kár. Akkor nincs is mit valóra váltani?-*műszomorkodom ajkam lebiggyesztve. Cinkosa vagyok, ha már megszegjük a kis játékszabályainkat, visszadobom a labdát. Azért élvezem, mert nincs tétje, pusztán saját szórakoztatásunkra futjuk ezeket a köröket.
Kapok egy újabb kókuszost és egy apró simítást, ám most nem hagyom ennyiben - odakapok, kézfejére fogva finoman, hogy tenyerébe bújhassak arcommal. Lopok egy keveset melegéből, s mielőtt elengedem, csókot lehelek csuklójára.
A kérdés egyszerű, mégsem felelek azonnal, mert magamba kell nézzek hozzá.*
- Zöldszemű is vagyok, szörny is vagyok, de nem hiszem,-*mosolygok, jobb válasz híján. Senki sem tett próbára - az egy- vagy páréjszakás kalandok sosem kaptak esélyt, hogy akár csak futó kapcsolattá váljanak. Én döntöttem így és nincs bennem megbánás, nem volt hely és idő az életemben még valakinek.
Megpihen rajta tekintetem, tűnődve, s derűsen megingatom fejem a süti másik felére. Nekem elég most, enélkül is szívesen játszom tovább - ám ha mégis jutalmazna, fantáziájára bízom magam.*
- Szoktál énekelni, magadnak vagy másnak?-*Valahogy kínálja magát a kérdés, annyira kellemes a hangja. Ez persze nem garantálja, hogy tud vagy akar énekelni, de kecsegtető. Közelebb húzódom kicsit. Fogjuk az esti szélre és a vékony ruhára.
Vagy inkább fogjuk rá meg a cápamosolyára. Igen. Határozottan.
Utoljára módosította:Dr. Riley Meyers, 2018. június 18. 23:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
Írta: 2018. június 22. 00:16 | Link

Riley
este a Szent István Bazilika tetején
emlékszel, kicsikém, de csuda volt?

Érdeklődő, figyelő mosollyal fürkészem vonásai, haja, lénye alakulását az idősebb kori önmagára. Valóban, most nagyjából annyinak mutatja magát, mint amilyen jelenleg én vagyok. Csak ő sokkal szebb, mint én. Tetszik. Igazán. Megnézném, amikor valóban eléri ezt az állapotot. Jó lenne ott lenni. Vagy mondjuk itt. Pont itt, pont így.
- Ó, dehogy nincs. Ez a két dolog nem függ össze - rázom a fejem, aztán ismét simítok arcán, amikor a csuklómat csókolja, miközben újra meg újra végigjáratom a tekintetem rajta, rezdülésein.
Bekapom én a sütit, ha nem kéri. Noha nekem is elég már. Össze is csapom kezeimet, megszabadulva a morzsáktól és iszok egyet a falatra. Szóval nem féltékeny típus. Kipróbálhatta ezt különben más kapcsolatokban is, nem kell annak feltétlen szerelminek lennie. Emberek szoktak féltékenyek lenni akkor is, ha a szüleik jobban szeretik a testvérüket szerintük, vagy ha a barátjuknak lesz egy másik barátja. De különben én sem vagyok féltékeny típus. Lehet, hogy ennek az az oka, hogy egy részt a kedveseim nem azok a szédelgő fajták, más részt pedig az esetleges udvarlók megérzik, hogy veszélyes területre tévednének, ha az én nőmnek akarnák csapni a szelet. Vagy simán csak pofátlanul magabiztos vagyok, ráadásul túl jól ismerem az embereket. Vagy ez mind együtt.
- Énekelni? Nem igazán - vonok vállat nyeglén.
- Dúdolni inkább - szalad fel szemöldököm, további arcjátékaim mellett, aztán rá is zendítek egy dallamra, zümmögve. A Varázs, varázs, ősi varázs talán. Fejem ide-oda biccentgetem közben és jólesően körbepislogok kicsit az éjszakai égen, aztán a lányra nézek, odahajolok és lágyan megcsókolom. Kezem is hamar tarkóján terem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apáthy Marcell
INAKTÍV


Sárgászöld vidrabocs | Újságírók gyöngye
offline
RPG hsz: 77
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 22. 10:37 | Link

Liam

- Egyelőre még ismerkedem a lehetőségeimmel, mérlegelek és majd döntök, addig viszont egyik opciót sem kívánom elhanyagolni.
Jelentem ki diplomatikus hangsúllyal a jelenlegi tényállásomat, ami igazából eléggé vicces, hiszen, ha az ember józanul gondolkozik, hogy igyon-e vagy edzéstervet kövessen, nyilván, könnyedén dönt, mert két teljesen különálló történetszálról beszélünk, de én jelenleg még fiatal versenyző vagyok mind a kettőben, és mind a kettőt túlságosan élvezem. Igaz, azt még nem kockáztattam meg, hogy ittas állapotban kerüljek haza, mert félek az asszonytól, és amit velem tenne. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt tolerálná tőlem. Viszont mosolyra húzódik a szám a diplomatikus kijelentés végén, így igencsak elégedett vagyok a helyzetemmel. Mostanában lazábban élek meg mindent, és ezt Liamnek köszönhetem.
- Már látom is magam előtt az esküvői fogadalmamat. Ígérem neked, xy, hogy örök hűséggel leszek irántad, és ígérem, hogy hűséges leszek Mr. Laoiseach-hoz is, aki kis titkaim őrzője.
A végén elrévedek a távolba, de aztán elnevetem magam, és egy kicsit megrázom a fejem. Nem mintha ne hinném, hogy egy nap majd férj lesz belőlem, csak abban nem vagyok jelenleg biztos, hogy a nő, akit szeretek, a feleségem akar majd lenni. Pedig jelenleg nagyon örülnék neki. Nem, nem fogom megkérni, nem azért, csak így, ezen a fáradtsági fokon sok mindenre gondolni szoktam. Ehhez pedig hozzájön majd az alkohol, és tényleg eléggé reménykedek benne, hogy nem állítok majd így haza, hanem most is majd kapok egy kis sarkot amíg kiszenvedem magam.  
- Félsz, hogy megüt majd nagyon a pia? Vállalhatatlanok leszünk ma éjjel?
Mondjuk olyan igazán mocskos részeg, mint a mugli filmekben, még nem voltam, pedig a másnaposok eléggé bejött, egyszer egy olyan állapotot szívesen kipróbálnék.
- Én csak valami könnyűt ennék. Valamit amiben van paradicsom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. június 22. 14:02 | Link


Budanekeresd | otthon | szombat reggel


Összerezzenek a hangjára. Elbóbiskolhattam. Kicsit a frászt hozta rám, ami abban nyilvánul meg, hogy felborzolom a szőröm és picit arrébb húzódok, de hamar lenyugodnak az állati ösztöneim, amikor tudatosítom magamban, hogy ez csak Thomas. Hogy tudtam pont most bealudni? Nem tudtam volna mondjuk két órával ezelőtt megtenni, amikor az ágyamban hánykolódtam?
Tovább beszél hozzám a fiú, s rájövök, hogy még mindig állatnak néz. Egyfelől picit kellemetlen a helyzet, mert… hát, izé, simogatja a fejemet. Másfelől meg kedvesen s örömmel fogad egy láthatóan nem hagyományos házi kedvencet. Az emberek nem szoktak aranyosnak tartani. Ha valaki meg is lát így, nem az az első reakciója, hogy megsimogasson. Thomasnak viszont igen. Jóleső meleg érzés árad szét a gyomrom táján. Büszkeség, azt hiszem.
Hogy tisztázzuk a félreértést, s hogy az ő kérdését is megválaszoljam, leugrok a párkányról s kicsit arrébb húzódva átalakulok. Emberi alakom még mindig pizsamát hord, szerencsére megtartom a ruháimat, amikor átváltozok. Nagyon kellemetlen lenne egyébként.
- Jó reggelt - köszönök vissza kicsit megkésve, de kedélyesen, mintha ezt minden reggel eljátszanánk. - Rántottát?


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Celestyna M. Czerny
INAKTÍV


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 201
Összes hsz: 290
Írta: 2018. június 22. 15:26 | Link


Budanekeresd

A festésben az a legszebb, hogy akármikor nekikezdhetsz újra, olyan, mint a biciklizés. Már, ha azt nem vesszük, hogy a biciklid jobb esetben 10 év után is ugyanolyan, csapatsz rá egy kis zsírt és már gurul is. Ezzel ellentétben a festékeim egy része teljesen beszáradt, az ecseteim fele pedig fogalmam sincs, hová tűnt, így elég morcosan sikerült betévedni a helyi boltba.
Lehet, hogy kicsit válogatósabb is vagyok, de a pasztell színű festékekből csak olyan márka volt, amivel volt már rossz tapasztalatom, szóval elhalasztotta ezt az egészet.
De most hétvége van és szabad vagyok, minden különösebb lelkiismeret-furdalás nélkül ruccantam fel Budanekeresdre, a kedvenc hobbiboltomba. Nem is értettem, hogy lehet ennyi féle festéke egy üzletnek, minden egyes alkalommal elámultam rajta. Szóval felkaptam az egyik kihelyezett kosarat és kicsit talán gyorsabban is sikerült félig pakolnom mindenfélével, mint azt gondoltam volna elsőre. És még csak nem is szégyellem.
Igazából ma egész sokan is voltak ahhoz képest, hogy volt már, hogy egyedül töltöttem itt egy teljes órát.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2018. július 4. 23:55 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Thomas Middleton
KARANTÉN


cinnamon roll
offline
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
Írta: 2018. június 22. 20:51 | Link

LIAM BÁCSI
szombat reggel otthon | x

A szőrcsomó a kérdésemet követően leugrik a párkányról, kicsúszva kezem alól. Felállok és érdeklődve figyelem, mit csinál. Mintha értette volna, amit kérdeztem és tényleg meg akarná mutatni, hol a bácsikám. Persze, ezt csak úgy magamban állapítom meg szórakozottan, nem is sejtve, hogy tényleg erről van szó.
- Bocs, nem akartalak megzavarni a... - állnék neki szabadkozni amiatt, hogy valószínűleg kizökkentettem a pihenéséből azzal, hogy barátkoztam vele; ám mondandóm közben az állat formálódni kezd. Mármint először nőni, aztán közben formálódni. Mozdulatlanná leszek és így figyelem, mi történik. Számat lassan, de biztosan eltátom, ahogy valami emberi alak kezd kibontakozni. Nem tagadom, kicsit meg is ijedek. Azonban, amint felismerem bácsikámat, nagy kő esik le a szívemről, csodálkozásom viszont nem múlik. Elképedt ábrázattal figyelem őt.
- Jó... jó reggelt - hebegem, próbálva összerakni magam.
- Igen, kérek szépen - bólogatok, elhaló szavaim közben. Azt hiszem, ha most azt kérdezte volna, szeretnék-e reggelire egy kis durrfarkú szurcsók müzlit sárkánypikellyel ízesítve, arra is ugyanezt válaszoltam volna.
- Liam bácsi, te animágus vagy? - kérdezek rá a nyilvánvalóra, dehát muszáj. Hiába egyértelmű, soha nem láttam még ilyen átalakulást és nem is ismertem egy hasonló képességű embert sem. Vajon milyen meglepetéseket tartogat még nekem gyámom? Ügyvéd, harcművész és még szőrmók is.
- Milyen állat? - csúszik ki belőlem további érdeklődésem egy egyszerű tőmondat formájában. Nem, még tőmondatnak is gyenge. De az hülyén hangzana, hogy milyen állat vagy. Azt mondjuk kérdezhettem volna, hogy milyen állattá tudsz változni, azonban jelen körülmények között igazán szép tőlem, hogy ennyit ki tudtam nyökögni. Bár meglepődöttségem lassan végleg átfordul teljes csodálatba, miközben lépdelek bácsikám után a konyha felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. június 23. 13:53 | Link



Még én se döntöttem el, hogy tényleg jó ötletnek tartom ezt vagy sem, de nagyon impulzív voltam, ha abban a pillanatban jónak tűnt, akkor miért ne? Szóval nem igazán kérdezősködtem, csak itt voltunk Pesten és éppen a szokott címre indultam. Nem, nekem nem volt pc-m, azaz, de, egyszer volt egy, a nyelvemben, amit aztán tiszta, józan mentális állapotban kiszedtem és be is gyógyíttattam, mert nem élek ilyenekkel.
- Ő velem egy időben végezte el a tetováló képzést, de ékszerekben már vagy nyolc éve utazik. Rendes csaj és csak jót hallottam róla eddig - soroltam el a róla hasznos infókat, mert hát, Melinda aranyos volt, meg minden. Nekem hajlamos volt még kedvezményt is adni.
Az együtt töltött idő alatt kezdtem már megszokni, hogy a legváratlanabb helyeken és időkben kezdte el sorolni a statisztikáit, meg a számszerű adatait, szóval különösebb rezzenés nélkül hallgattam végig, hogy mit is mond a tinikről. Igazából még jópofa is volt.
- Én már nagyon régen csatlakoztam ehhez a 62%-hoz, de nem bántam meg. Szerintem jobb esetben te sem fogod. Bár egy pc az más, mint egy tetoválás, de te nem vagy módosult tudatállapotban. Ugye? - néztem rá gyanakodva, majd elnevettem magamat, megadóan felemelve a kezeim, hogy nem bántani akarom, de ez most olyan magas labda volt. - Nálam még csak egy csaj járt, adtam neki egy névjegyet, én a leszedésével nem foglalkozom. Uh, itt lesz jobbra az első utca végén!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Wittner Stella
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 514
Írta: 2018. június 23. 16:48 | Link


péntek délután ¤ #OOTD


Alig kezdődött meg a június, teljesen olyan, mintha nyár kellős közepe lenne már, az időjárást nézve. Meg lehet kukulni ebben a melegben, szóval én se vittem túlzásba az öltözködést az utolsó órám után. Persze még szétfetrengtem Dávid ágyát indulás előtt, meg hagytam neki egy csomag félig megevett kínait, gondoltam ő értékeli, nekem meg már tele volt a pocim. Arról nem beszélve, hogy holnap szülinapja van, és mint mindent, ezt is mostanra hagytam. Sürgősen ajándék után kell néznem!
Szerencsére a suli viszonylag jó helyen van, így egy óra alatt már a pesti forgatagban találtam magam és jártam boltokról boltokra. Voltak undi dolgok, amiket tudom, hogy sose venne fel, iszit venni neki meg olyan semmilyen lenne. Így kénytelen voltam erőt venni magamon és ha már a neten rendelés remek lehetőségeivel egy ideje nem tudok élni, betopogtam egy képregényboltba. A srác nagyon méregetett, meg előbb majdnem kiestek a szemei, pláne mikor elég konkrét kérdéseket tettem fel neki, mit is szeretnék megszerezni. Leizzadt, a tenyerét vakargatta meg dadogott is kicsit. Jól ki is nevettem, tényleg olyan volt a szitu. De jó negyed óra alatt sikerült valamire bukkannom, így megfáradva, de törve nem a kis csomaggal a hátizsákomban ballagtam tovább. Éppen elsétáltam volna a kávézó előtt, amikor a két órája még dugig tele pocim megkordult. Fújtattam is egyet, majd fordulva be is tértem oda.
Nem voltam ismerős a helyen, de ez kit zavar. Elég sűrű volt minden, szóval a pultnál várakoztam egy itallapot lapozgatva, amíg valaki a táskám nem kezdte taperálni.
- Héééé... öcsi, az az enyém! - csattantam fel, mire a srác megemelve a kezeit el is hátrált a morgásomra. Helyes. Olyan közegben növögetek fel, ahol semmi sem lehetetlen, szóval nekem csak ne nyúlkáljanak a dolgaimhoz engedély nélkül. - Ó, helló... egy ilyen narancsos-étcsokis koffeinmentes kávés fagyis cuccot szeretnék. Van ilyen rolettitek is? Azt is lehetne?
Szerencsére a pincérlány megértett, mert bólintott párat majd intett, keressek bent helyet, ki fogja hozni, így lassan nyújtogatva a nyakam nézelődtem bent jobbra meg balra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bogna Zdanowska
INAKTÍV


titkos mikkentyű
offline
RPG hsz: 106
Összes hsz: 204
Írta: 2018. június 23. 23:19 | Link


÷ benézet ÷ május 26. ÷


- Ez jól hangzik, szóval érti a dolgát. Gondolom olyan sok időt egy ilyen nem vesz igénybe, ha jól tudom, csak belövik, megnézik okés-e, elmondja a tudnivalót, meg fizetek ééés kész. Tak.
Odafigyeltem a dolgokra, amiket mondott, megjegyeztem amit kellett és ez pont elég volt azt hiszem. Sosem kérdezgettem őt különösebben róla, ha már tetovál ő is gyűjti-e őket vagy az ékszereket, nem éreztem a késztetést, vagy mindig volt más, mert állítólag nem igen törődöm a magánélet fogalmával. Szerintem ez hülyeség, de mindegy is. Nem kifejezetten megnyugtatásra vártám, ideges nem voltam, inkább csak kíváncsi, ezért is bukkant fel a kérdésem, aztán ahogy a szél kicsit felélénkült és lobogtatni kezdte a szoknyámon lógó fekete részt utána nyúlva szorongattam egy darabig, aztán csak elengedve összefűztem a kezeim magam előtt, ahogy nézelődtem és folyt belőlem a szó.
- Kétlem, már a megbánást. Az akkor van, ha az ember valami olyan okból teszi, ami nem racionális. Tudod, fogadás, külső behatás, utánzás... bármi, ami egyértelművé teszi, hogy nem a saját jelleméhez illeszkedik - fejtettem ki kicsit tulajdonképpen azt, hogy nem, én nem olyan vagyok, mint a lányok, akik mennek és magukra tetováltatják egy fiú nevét két nap után, hogy öt nap múlva leszedessék. Aztán a vicceskedésére csak oldalra biccentette fejjel néztem fel rá, hogy most komolyan? Még meg is forgattam a szemem, mielőtt ingatni kezdtem volna a fejem. - Sosem próbáltam semmi hasonlót, nemhogy most. Nem szabadott.
Olyan könnyen jelentettem ki, mintha ez így is lenen normális, holott valahol én is tudtam, hogy nem feltétlenül az az izoláltság. De tavaly mikor idejöttem lettem önálló, ha úgy tetszik, addig mindig a család volt és az, amit elvártak, akkor is, ha ufónak néztek és néznek mai napig.
- Durva - jegyeztem meg, aztán majdnem elsodortattam magam, mert későn kezdtem fordulni, be is gyalogoltam majdnem elé, de aztán megtorpanva el is fordultam, hogy végigmenjek az ablakok alatt, már látva valami üzletszerűt a végén. - Amúgy meg, még lógsz nekem azzal a képregénymegmutogatással. - vigyorodtam el egy pillanatra felé nézve, hogy azért tudja, neki szól és megjegyeztem, ezt is, mint sok mást.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. június 25. 21:15 | Link


Végre kicsit itthon lehet, jó pár hosszú egyetemen töltött nap után. Ennél pedig jobb része is van a napnak, mert hamarosan Andris is benéz hozzá “konzolozni” kicsit, ahogyan manapság ők hívják a dolgot, és amit már Milán anyukája is egyre egyértelműbben nem hisz el. Mindenesetre be kell látnia, hogy hálával tartoznak anyukának, mert nagyon diszkrét - Milán édesapja valószínűleg Andris létezéséről is csak futólag tud, nem hogy bármi másról. Mert hát van itt némi “bármi más”, nem is annyira kevés, hogy őszinték legyünk. Már-már olyan mértékű, hogy a legtöbb pillanatban értelmesen gondolkodni sem bír tőle, még a bájitalfőzés sem úgy megy mint eddig, éppen ezért egy új módszert próbált ki, amivel Andrisra is tud gondolni és a bájitalokra is. Win-win.
Elég fáradt. Andris nem tud róla, de már jó pár hete egy új főzeten dolgozik, aminek a tervei most is az íróasztalán vannak, a felső fiókban (ahol egyébként a konzol irányítóit is tartani szokták). Ez a bájital pedig Andrisnak készül(ne), ha haladna vele, de nagyon nem egyszerű a dolog, pedig több tanárát is bevonta és vért izzadnak együtt. Egyszerűen túl sok hatóanyag kellene, a fele eleve üti a másik felét, nem tudja mivel helyettesíthetné be… Teljesen tanácstalan. Elterülve fekszik az ágyon, Andrissal megbeszélte, hogy ma tényleg konzolozni (is) fognak kicsit, de egyelőre arra sem érzi az erőt, hogy megmozduljon. Ránéz a faliórára, bármelyik percben itt lehet. Kellemes melegség fut át rajta erre a gondolatra, elképzeli az ajtóban megjelenő bozontot. Valószínűleg Andris egyenesen fel fog jönni a szobájába, mert most egyik családtagja sincsen itthon és az ajtót direkt nyitva hagyta neki, de ha le kellene mennie érte, az sem lenne baj - az ő kedvéért még az ágyból is kikelne, még annak ellenére is, hogy szinte mindene zsibbad az agya tompaságától és a legalapabb funkciók is hirtelen nagyon nehéznek tűnnek. Úgy érzi magát, mint egy részeg este végén, amikor már annyira kimerültél, hogy semmidet nem bírod mozdítani.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. június 25. 21:17 | Link


Egész jó napom volt ma. Elkezdtem dolgozni valamin, még nem tökéletes, nagyon nem - az egyik turisztikai alapismereteken írogattam a szöveget, nos… nem annyira köt le a szakom, na. Érdekes, meg minden, de… annyira nem… fontos.
Sokkal fontosabb a dal, amit elkezdtem. Azt tudni kell rólam, hogy ilyenkor, amikor dolgozom valamin, mindig olyan elvarázsolt fejem van, a hajam sokkal jobban szerteáll, mint egyébként, mert amikor nagyon benne vagyok valamiben, olyankor folyamatosan beletúrok, emiatt az állapota pedig igen súlyossá válik. Így is érkezem meg a budanekeresdi ház elé, ott viszont megállok az ajtó előtt, megpróbálom kicsit kikapcsolni az agyam. Nagyon pörgök. A Hold állása ugyanis épp ideális, majdnem félúton vagyok a következő teliholdig, ilyenkor mindig sokkal energikusabb is vagyok. Főleg, ha pörgök. Ha dolgozok valamin. Mint most.
Andris, hűtsd le magad, adom ki az utasítást, mert még az arcomon is érzem, hogy forró, meg ilyenkor állítólag csak úgy sugárzik belőlem, hogy mi van, azt mondják. Nálam a zene azt hiszem egy teljesen másik lelki állapot.
Na jó. Szóval benyitok a házba, egy kósza “jónapot”-ot is eleresztek, de mivel nincs rá válasz, feltételezem, hogy Milán anyukája nincsen itthon. Azért… remélem, van egy kis kaja. Nem mintha éhes lennék, na mindegy.
Felcsörtetek a lépcsőn, a szobaajtón is rögtön be, aztán sugárzó vigyorral vágódok le az ágyra Milán mellé.
- Szia - köszönök egy gyors csókot követően, még mindig vigyorogva. - Mi újság? Fáradt vagy? - kérdem rögtön, mert ha igen, azt hiszem tényleg le kéne állítanom magam. Néha fárasztó tud lenni másoknak, ahogy pörgök.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.

Fellegi L. Milán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 89
Összes hsz: 183
Írta: 2018. június 25. 21:18 | Link


És megérkezik. Milán pedig – ha lenne ereje – biztosan megdöbbenne rajta, hogy mekkora hatással van rá Andris még ennyi idő után is, akárhányszor csak megjelenik. De főleg akkor, amikor olyan, mint most – szinte sugárzik, ragyog az egész ember, olyan mintha egy vakító napsugár lépne a szobába, aminek a fényét semmilyen napszemüveg nem tudja letompítani, Milán pedig még mindezek mellett is egy olyan szemüveget visel, amely az egészet csak még jobban felerősíti. Így aztán Andris belép, ő pedig megvakul. Aztán le is veti magát mellé az ágyra, ő pedig alig várja a csókot, amit szerencsére késlekedés nélkül meg is kap és ami majdnem tökéletes, éppen csak egy baj van vele... Egy kicsit azért hosszabb is lehetne, igazán. Ő alig mozdul, most Andris hoz be minden távolságot közöttük és helyezkedik el az ágyon, éppen csak egy kicsit megy arrébb, hogy helyet hagyjon neki (de jobban nem is akar, akkor már egyébként is túl távol lenne tőle).
- Uhummm – mormogja megerősítés gyanánt, miközben a feje búbját Andris nyakába fúrja, az arcát pedig megtámasztja a mellkasán. Aztán nyom egy puszit a nyakába, meg még egyet.
-  Hiányoztál – motyogja bele Andris nyakába a vallomást artikulálatlanul, bár gyanúja szerint fogja érteni. Szokta.
-  De megígértem, hogy ma játszunk. A kontrollerek a felső fiókban vannak – mondja Andrisnak boci szemekkel, jelezve, hogy kivételesen tényleg alig bír megmoccanni, úgyhogy nagyon hálás lenne, ha idehozná majd. Már ha van még kedve játszani, de nem úgy néz ki, mint akinek ne lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Andrássy Tamás Milán
INAKTÍV


mutyulii
offline
RPG hsz: 75
Összes hsz: 134
Írta: 2018. június 25. 21:20 | Link


Reflexszerűen beletúrok a hajamba ismét, és jaaaj de jól esik, hogy ilyen közel van - na, ez rögtön el is tereli a figyelmemet bizonyos kis dalocskákról, ugyan már, minek is figyelnék rájuk? Szeretek hozzá jönni, mert az egész szoba, minden Milán illatú, itt még jobban érzem, még intenzívebben, mint egyébként. Ez tök jó.
Ahogy nyakamba ad két puszit, át is karolom és megsimítom a hátát, haajj, de jól esik ez, gondolom neki is. Mostanában mindig olyan kimerült az egyetem miatt. Mosolyom egészen más lesz, mikor megszólal ismét, megszelídül egy kicsit, már nem az a vad vigyorgás, csak olyan… “ez most jó”-mosoly. Nyomok egy csókot a hajába.
- Te is nekem - motyogom így, aztán adok neki még egyet, és konstans ismétlődő mozdulattal simizem. De… ja, mondjuk nem sokáig. Vagyis majdnem nem sokáig. - Naa, hogy sietsz. - Kicsit felemelem az állát, hogy megint megcsókoljam, most ez már nem csak kis üdvözlő puszi. Az a helyzet, hogy tényleg hiányzott, szóval na, ennyi most kijár nekem is, neki is, ha már így hiányoztunk egymásnak.
Ha vége szakad, csak akkor sóhajtok egyet mártírom módra, mert neeeemár hogy fel kell kelnem naaa. Jó, nem nagy áldozat, persze, csak nincs kedvem most kikászálódni.
- Meeeeh, de olyan nehéz felkelniiii - adom tudtára kínomat hangosan is, ahogy szenvedve forogni meg ficeregni kezdek ide-oda. De ez csak a műsor része. - Na jóóó… jó, mindjárt. - Szusszanok, igen, még kell az erőgyűjtés, szóval odahajolok megint a hajához. Illat, illat, oké, ez már elég üzemanyag lesz.
- Na, engedj - kicsit kikecmergek alóla, hogy cammogó léptekkel a fiókhoz menjek.
Kihúzom a felső fiókót, és a konzolokat kivéve valami papír is hozzájuk ragad, szóval azt - óvatosan, hogy ne tegyek tönkre semmilyen beadandót vagy fene tudja mit - leszedem a játékról. És csak épp rávetül a tekintetem, amikor… meglátok rajta valamit. Persze, háttal vagyok neki, szóval ezt, gondolom, nem veszi észre rögtön.
Belemerülök hirtelen, nézegetem, és valami kezd derengeni. Azért mellette egyrészt magamra szedtem valamit GYNT-ből meg BIT-ből (esélyem se lett volna ezt kihagyni), de a másik az, hogy elég régóta vagyok már farkas ahhoz, hogy felismerjek pár dolgot.
- Ez valami új farkasölőfű? - pillantok hátra, egyik kezemben a papírral, másikban a konzolokkal. - Még sosem hallottam róla.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nem Tomi. Nem Milán. Nem Tamás. Nem András.
Andris.


Oldalak: « 1 2 ... 64 ... 72 73 [74] 75 76 ... 84 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek