36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] 70 71 ... 79 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 20. 23:34 | Link

Dimi Love
viselet

Minden ünnepet szeret, az adott témához illő díszeket készít saját kezűleg és ha ajándékozós, akkor a meglepetéseket is kézzel csinálja. Elpepecsel az apró virágokkal, a színekkel. Minden pillanatát élvezi. Aztán pedig az ünneplését.
Ez a nap nem az a nap amikor bármiféle kedvességgel kellene készülnie. Ez az a nap, amikor a nagypapája már korán reggel az éjjeliszekrényére helyez egy kaspó virágot, melyet később elültetnek az anyjával és a nagymamájával közösen. Egészen kicsi kora óta így megy ez, el sem tudná képzelni a nagypapa köszöntése nélkül a nőnapot.
Szabad napocska lévén napját a városban tölti, elnézi a kirakatokat teli virággal és ilyen-olyan köszöntőkkel, na meg a plakátokat, melyek az esti bulira invitálják a hölgyeket. Van, ami szigorúan tizennyolc év felettiek számára van. Pont olyan, amire bár szívesen bemenne, valószínűleg arcának pirossága elárulná; semmi keresnivalója a lenge ruhás férfiak között.
Mosolyogva fordul sarkon és pillantja meg a férfit, aki virágkoszorút oszt és a távozó néni után pillant. Mosolya kiszélesedik, szökellve indul meg a férfi felé. Úgy érzi, egyáltalán nem idegen számára ő, mindenféle zavar nélkül szólíthatja meg.
- Ön készítette a koszorúkat? - pislog Dimire érdeklődve. - Mert ha igen, engem is megtaníthatna rá. Szeretem a virágokat a hajamban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 21. 20:19 | Link

Zsé | megjelenés | Budanekeresd, március 8.


Még alig távolodik el a néni a szekerével, már rögtön megrohamoznak. Jó, csak egy ember, de annyival másabb itt a reakció, mint a faluban, hogy hirtelen tömegnek érzem azt az egy embert is. Rávigyorgok az elém toppanó lányra. Nem sokat köntörfalazik, tetszik.
- Én… is. Ezt… - megkeresem a karomon azt, amiről biztos vagyok, hogy az én alkotásom. Hogy miért? Mert csámpás szegény. De legalább egyénisége van. - Ezt én, meg még néhányat - emelem fel a csodás példányt. Egy szirom épp most dönt úgy, hogy könnyes búcsút vesz a többiektől és bánatos lassúsággal kezd aláhullni. Figyelem egész addig, amíg földet nem ér, aztán megköszörülöm a torkomat. - A többi jobban sikerült. De tudom, hogyan kell, legalábbis elméletben, csak körülbelül fél órája kezdtem el ezt az egészet tanulni, nem vagyok még profi benne.
Közben a fejére biggyesztek neki is egy koronát s gyorsan arrébb suhanok, hogy egy siető nőnek is adjak egyet, akinek az arcából ítélve újra hálát adhatok, hogy tekintettel nem lehet ölni. Mindegy, nem tudok mindenkit boldoggá tenni, s nem is akarok. Visszafordulok a lányhoz inkább, ő legalább értékeli a művészetemet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 21. 21:48 | Link

Dimi Love
viselet

Nem ismeri a férfit, de ez nem tántorítja el attól, hogy barátkozásba kezdjen. Zselyke sosem volt olyan típusú ember, aki visszariadt volna a kapcsolatok kialakításától. Teljesen normálisnak tartja, hogy amikor valaki szimpatikus számára, azzal megpróbál kapcsolatba lépni. Már egészen kicsiként is ilyen volt, pusziosztó cukorfalat.
Most pedig cukiságával és kíváncsiságával a koszorús férfit támadja le, aki nagy szerencséjére nem reagálja rosszul le a dolgot. Sőt! A lányka széles mosollyal nézi meg magának a karján tartott koszorúkat, majd a pólójára is vet egy pillantást. Halkan kuncog fel.
- Azok a legszebbek - mutat az ő általa készítettekre és nagy büszkén húzza ki magát amint a fején landol egy ilyen kicsit csálé, de ettől tökéletes alkotás. Minden formában, színben, fajtában imádja a növényeket, így elképzelhető, hogy virágkoszorúval a fején fog addig járni, amíg le nem hervad onnan.
- Nekem is így menne ilyen hamar? - csodálkozik el. Lelkesen emelkedik lábujjhegyre egy pillanatra. Vigyorog ott magának még úgy is, hogy a mellettük elsuhanó idegenek furcsa szemmel néznek rá. Nem értik a boldogságot.
- Jaj! Egyébként Zselyke vagyok és köszönöm a virágot - pillog a férfira mikor az visszafordul felé. Kezet is nyújt, úgy hivatalos. Hiszen új ismeretséget kötöttek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 22. 21:08 | Link

Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


A legszebbek? Hmm. Ránézek a koszorúkra, amik közül egyértelműen kitűnik, hogy melyiket alkotta profi, s melyiket én. De igaza van. A szépség relatív, s egyébként is, túlértékelt. Az egyéniség többet ér. Meg… meg azokat én csináltam, nem valaki kötelességből, azért mert fizettem érte.
- Nem - felelem halálkomolyan, aztán elkezdek vigyorogni. - Neked sokkal jobban menne.
Nincsenek szálas rózsáim, csak ha szétszedek egy koszorút, de esetleg kerítünk valahonnan, biztos találunk ma virágárusokat. Vagy szétszedünk egy koszorút. Végülis minden szálban benne van a lehetőség, hogy korona legyen! Újra lehet őket alkotni. És biztos sokkal szebbek lennének.
- Dimitri és szívesen - rázom meg a felém nyújtott kezet, ami mellett az enyém egy medvemancsnak tűnik. Pedig nem az, nagyon nem, csak kicsit durva meg heges.
- Segítesz ezekkel? - bökök a ládámra, amiben soksok koszorú vár szétosztogatásra, csak nem volt elég karom, hogy mindegyiket felakasztgassam.
- Né, ott jön egy csapat lány - intek a közelben beszélgetve-nevetve sétáló lányokra, aztán várakozva Zselykéhez fordulok. Most adhat ő virágot, ha akar. Az hülyeség, hogy férfi kell adja. Igazából én férfiaknak is osztogatnám, csak lehet, hogy hozzám vágnák, s kár a virágokért. Pedig mindenkin jól mutat egy rózsakorona. Csak rám kell nézni! Egy esztétikai gyönyör vagyok.


Utoljára módosította:Krushnic Dimitri, 2018. március 22. 21:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. március 23. 08:30 | Link

Dimi

Kiszélesedik a mosoly arcán. Kezeit összefűzi maga előtt és egy kissé felhúzza a vállát. Sejtette, hogy nem véletlenül találkozott ma a férfival. Feldobta a napját már azzal, hogy ott ácsorgott és koszorút osztott, az ilyen emberek sosem lehetnek rosszak. Zselyke pedig imádja az ilyeneket, minden egyes találkozás hozzátesz valamit a boldogságához. Boldogságmanója a fejében örömtáncot jár.
- Hűha, neked aztán szép a kezed - elcsodálkozva, résnyire nyitott ajkakkal figyeli a férfi kezét és húzza vissza két kezével fogva. Vékony ujjait végighúzza a bőrén, majd egy kis idő után elengedi. Fel sem tűnt a lánynak, hogy letegezte az egyébként láthatóan nála jóóóval idősebb férfit. Nem számít. Ha mégis, majd szól.
- Azta! Persze - felcsillan a szeme amint meglátja, mennyi koszorú vár még kiosztásra. Most már nem az az elsődleges, hogy megtanítsa a készítésükre, sokkal inkább a közeledő lányok, akik elé már be is perdül. Édes mosollyal köszön rájuk és kérdezi, hogy elfogadják-e ezeket a szépségeket. Elég megnyerő tud lenni, nem túl rámenős, de ahhoz eléggé, hogy elérje; mindannyian színes virágokkal a fejükön nevetgéljenek tovább.
Zselyke büszkén kihúzva magát, fején a koszorút félkézzel megigazítva reppen vissza Dimihez és újabb adagot helyez a karjára. Beáll mellé és nézi, kinek adhatnának.
- Van feleséged? Ha nincs, lehetne ő. Szép az aurája - mutat az ujjával a közeledő, csinos szőke nőre. Határozottan el tudná képzelni a medvemancsú mellett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. március 23. 20:25 | Link

Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


Úgy vigyorog itt nekem, mintha azt mondtam volna, hogy az egész élet kiskutyákból és csokitortákból áll, és soha nem halunk meg. De ragályos a jókedve, s nem csak rám, hanem úgy látom, mindenkire átragad, akihez hozzászól. Lüke törpe.
A kezemet olyan áhitattal csodálja, amitől nagyon furcsán kezdem érezni magam. Nem szoktam furcsán érezni magam. De a kezemet se szokták csodálni, úgyhogy ez egy ilyen nap. Ma minden szép. Vagy legalábbis ennek a lánynak az.
- Az enyémek, megtartanám őket - jelzem diszkréten, de azért mosolyogva. Közben megpróbálok nem röhögni, amitől egy túlérett padlizsánra emlékeztet a fejem.
Úgy látom, nekem ma már sok dolgom nem lesz itt. Koszorú-osztogató menedzser lettem. Kérném a fizetésemelést, köszöntem.
- Szerintem ehhez neki is lenne néhány szava - nézek el a nő felé. Oké, tényleg csinos. Kicsit megbököm a törpét, hogy most majd én. Teszek néhány lépést a nő fele, aki erre észrevesz s meglepődve kis mosolyt küld felém. Oké, Töpszli, ne vigyorogj. Átadok egy koszorút a nőnek, aki teljesen jól reagálja le a helyzetet, pukedlizve teszi fel a fejére, aztán siet is tovább.
- Szerinted a tavaszi vagy az őszi esküvőket szereti jobban? - lépek vissza Zselyke mellé, még mindig a távolodó nőt bámulva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Wittner Dávid
INAKTÍV


Sudden | Tattoo-boy
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 175
Írta: 2018. március 26. 20:25 | Link

Eszterházy Diána
outfit

- Pedig érdemes lenne. Vannak sokkal gagyibbak is a neten, pénzért, elég vicces összegekért - meséltem el, mert vannak egyértelműen másolt darabok, amik még csak nem is olyan jól kidolgozottak. Ezek alá néha be szoktam dobni egy-egy "I'm done" gifet, majd tovább állok, hogy erről ennyit.
Ahhoz képest, hogy az előbb még nem különösebb érdeklődést mutatott az egész verseny iránt, egészen lelkesnek tűnt, mikor közöltem, hogy én nem zártam ki, ami kicsit mosolygásra késztetett. Azért nem estem túlzásokba.
- Titok? Nem, elég őszinte ember vagyok. Képregény és fantasy, leginkább, vagy néha napján még, esetleg egy-egy tájképes cucc, de azt csak akkor ha a díjazás mérvadó. Túl sok vele a munka - ráztam meg a fejem, jelezve, hogy nem igazán éri meg a dolog. Bár tény, hogy a szalonom árának egy részét ezekből sikerült összekupacolni, meg abból, amit az átmeneti helyen fizettek a munkámért.
A közelben lévők közül egy pár felénk sandított, de az összesúgás elmaradt, talán semmi olyat nem feltételeztek, ami most ne lett volna reális. Nem is különösebben hatott meg, csak az emberek közt lavírozva igyekeztem eljutni a zsűrihez, néha hátra-hátra pillantva, hogy itt van-e még.
- És mióta rajzolsz komolyabban?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 2. 11:35 | Link


valami pesti bulihely
arc
ruha

SOHA NEM VOLTAM LÁNY. ANNYIRA IZGALMAS. Ez volt az első gondolatom, amikor reggel belenéztem a tükörbe és rájöttem, hogy nem csak a kávém és a reggelim hiánya miatt képzelődök. Aztán arra gondoltam, hogy mindig is tudtam, hogy szőke lennék, és nagyok lennének a melleim meg vékonyak a lábaim, mert az olyan lányokat szeretem. Elég beteg, hogy olyan lány lettem, amilyen lányokat szeretek.
Cole már kevésbé jött izgalomba a ténytől, hogy egy olyan nemű egyeddé váltam, amit nem szeret. Nem mondom, hogy kimenőt kaptam, mert amúgy sem vagyunk mi együtt se semmi, de ez a dolog, hogy egy szőke lány lettem, lelohasztotta. Már a vágyait. Jaj. Úgysem jön ki ebből semmi jó. Szóval megkértem, hogy akkor már sminkeljen ki, mert ő festő, és ha vászonra tud festeni, akkor az arcomra is, szóval megtette, aztán a nővérem ruháiból is lenyúltam a legszexibb két darabot, meg egy menő sportcipőt, mert csak nyolc centivel lettem alacsonyabb, így a száznyolcvannyolc helyett most csak száznyolcvanban feszítek. És ha már lány vagyok, akkor elmegyek egy buliba, ahol még inkább lány lehetek, és az identitásomban meg az a legszebb, hogy most, így lányként BÁRKIVEL smárolhatok, mert amikor két lány smárol, azt mindenki vonzóbbnak találja. Imádok nő lenni.
Leplezetlen vigyorral veszem tehát számba a Mohito szívószálát, miközben látványosan keresztbe teszem lábaim a pult melletti széken.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2018. április 2. 13:53 | Link

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Lerázta a csapatot. Megszabadult mindenkitől aki ismeri és az összes szívrohamot túlélte. Szóval eljutott ide is, ahol az este további részében még ki akarja próbálni, milyen igazán pasinak lenni. Eddig elég jól csinálta, úgy érzi, mert megállították autogramot adni is. Erdős Ármin, a menő kviddicses, és most még be is toppan egy menő szórakozóhelyre...
Már a férfiasabb kiállásával áll meg belépést követően, végignéz a felhozatalon. Nem teketóriázik sokat, mert ki tudja meddig tart az átváltozás. Kiszúr magának egy elég dögös csajt a pultnál. Odasétál hozzá és félmosollyal az arcán leinti a srácot, aki megpróbálja megközelíteni.
- Tipli van - szól oda neki, aztán átveszi a helyét és a pultnak támaszkodik. - Taníts valami jó csajozós dumát. Gondolom hallottál már egy-kettőt - pillant a nőre, akit így közelebbről is rendesen végigmér. Annak ellenére, hogy sosem vonzotta különösebben a saját neme, most alaposan belejött a férfi szerepbe.
- Innál valamit, vagy táncoljunk? - kérdez rá mindenféle elcseszett duma helyett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 2. 14:12 | Link


valami pesti bulihely
arc
ruha

Szélesen mosolyogva forgatom a fejem, olyan lányosan, enyhén csücsörítve, csak úgy, hogy ne vegyék észre azt a mozdulatot. Nem tudom miért vagyok ilyen jó nő, a viselkedésemben, de minden esetre nagyon elégedett vagyok az eredménnyel.
- Be kell vallanom, eddig a konkurencia elhessegetése volt a legjobb - kicsit megemelve állam nézek fel a felbukkanó férfire, látványosan kiszélesedő mosollyal, ahogy egyik kezemben a szívószállal kavargatom a mojito maradékát, másikkat pedig kecsesen a combomra fektetem. Kicsit meg is emelem a poharam felé, jelezvén az elismerésem, mielőtt visszatenném a pultra, és a szívószálat a számba irányítva rá pillantanék így oldalasan. Marhára jó nő vagyok, és most marhára ki is élvezem, nem változok ám át minden nap.
- Még egy pohárral ebből a mentás csodából, szívesen elfogadnék - ismét az a cserfes mosoly, amit a férfiak egyszerűen nem tudnak visszautasítani, mert annyi mindent ígér, és olyan vonzó, közben meg ők is tudják, hogy a nő csak azt akarja, hogy fizessenek neki, és cserébe legfeljebb táncolnak a másikkal egyet. De hát ez van, a férfi gének, a fajfenntartás ösztöne, ezek olyan tényezők, amik nem engedik a józan észt működni, amikor az együtt töltött éjszaka szaga van a dologban. Lehet ezért teremtettek férfinek, mert nőként rövid időn belül elk*rvulnék. Pedig szép lehet az élet, ha keveset kell magadra költened, de mégsem kell szűkölködnöd.
- De még kicsit ráérhet, ez a kedvenc zeném - lecsúszva a földre nyújtom felé kezem. Ha már táncolni akar.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2018. április 2. 14:31 | Link

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Esze ágában sincs visszafogni magát. Ha már így alakult és nem tudja, mitől, legalább ne kelljen már rágódnia a dolgon. Mindig is ki akarta próbálni a másik nemet, de sosem ivott százfűlé-főzetet hozzá.
Mintha csak egy lenne a barátnői közül. Tipikus olyan csajok, akik szeretnek úgy tenni, mintha kiválasztanák maguknak a kellő férfit, néhányat visszautasítanak előtte, de egyébként elmennek bárkivel, akinek megfelel egy könnyűvérű nőcske. Ez kell neki. A csaj elég szép, tökéletes lesz.
- Jobbat érdemelsz annál - bök a fejével a távozó pasi irányába. Nem teketóriázik az sem sokáig, már rá is röpül a következő áldozatára. Mivel úriember - vagy úrihölgy -, ezért megvárja, mihez lenne kedve a csajnak. Már intene a csaposnak és kérne két italt amikor megváltozik a program és a kezét nyújtja neki.
- Jól nézel ki - így közelebbről is végigméri, majd a derekánál fogva tereli maga elé. Bevezeti a táncparkettközepére, ahol finoman közelebb húzza magához és kezeit a csípőjére pakolva kezd mozgásba. Ez azért még nehézkesen megy neki, pontosan ahhoz van szokva, amit az előtte álló produkál és nem a darabos, egy helyben ácsorgós pasitánchoz.
- Botlábú vagyok, bocs - von vállat a nő füléhez hajolva. - Máshol jobban teljesítek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 2. 15:07 | Link


valami pesti bulihely
arc
ruha

- Igen? Miből gondolod ezt? - meglóbálva kicsit a lábam kérdezek vissza, mert tényleg érdekel. Annak ellenére, hogy ő is ugyan olyan hidegen hagy, mint az előző pasi, ő sokkal rámenősebb, és ez hihetetlenül szórakoztató számomra. Annak fényében pedig, hogy úgysem lesz semmi belőle, mert van akihez hazamennem (és akit nem érdekel a csodás női alakom), megér egy tizenöt percet játszani nekem is.
- Ó, köszönöm - tudom, hogy jól nézek ki, még így is. Igaz, kicsit zavar ez a hirtelen hosszú haj, még ha a vállamig is ér. Ez nekem már hosszúnak számít, sosem volt ekkora sörényem, szóval most is serényen hajtom hátra, mag tűröm a fülem mögé. Szembe fordulva a férfival ejtem karjaim a vállára, és fonom össze karjaim a tarkóján, ha már ilyen közel van. Most, hogy így feltálalta magát a lehetőség, nem is tűnik olyan izgalmas ötletnek smárolni valaki idegennel a női bőrömben.
- Abban biztos vagyok - kicsit oldalra hajtva fejem nevetek fel halkan, csak így visszafogottan, ahogy az arcát vizslatom a tekintetemmel. Újra egy olyan mondat, amivel nem ígérek semmit, de azért elég biztató a másik félnek, én pedig nagyon gyorsan ki tudok bújni, ha úgy van kedvem. Újra ott bujkál a mosolyom a szám szegletében, mire beharapom alsó ajkam, hogy majd ezzel jól leleplezem, holott tudom, mire képes egy ilyen, mert Cole is mindig ezt szokta csinálni, és nagyon... hatásos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2018. április 2. 16:36 | Link

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

- Túl sok időt töltöttél készülődéssel - vigyorodik el. Tudja ő, milyen egy bulira csajként készülni. Órákba telik kiválasztani a megfelelő ruhát, a smink és haj elkészítése szintén hosszú idő. Aztán jöhet az újratervezés, mert hideg van, túl rövid, túl hosszú a szoknya... Vagy épp nem illik a cipőhöz. A férfiaknak bezzeg könnyű. Annak kellene maradnia. Mondjuk Ármin bőrében elviselné a dolgot.
Elég hamar sikerül táncba vinnie a nőt, akivel könnyen el tudja képzelni, hogy az este folyamán lesz valami. Már ha ő is akarja. De nem lepődne meg azon sem, ha visszautasítaná. A nők értik a nőket. Ennyi az egész. Nagy valószínűséggel nem fog jelenetet rendezni.
- Na és le akarod tesztelni? - tekintete a karjaiban tartott nő arcára siklik. Ajkait nézi, majd a szemét, továbbra is mosolyog. Bármikor képes lenne távozni az oldalán. Addig azonban nem lép, amíg csak szórakozik. A keze viszont tánc közben lejjebb siklik a csípőjéről és közelebb húzza magához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2018. április 2. 17:28 | Link


valami pesti bulihely
arc
ruha

- Hohó, ha te tudnád, mennyit - kicsit hátra hajtva fejem nevetgélek tovább, annyira vicces, ha nem fognám magam vissza ennyire, valószínűleg össze vissza röhögném magam begörnyedve, és a térdem csapkodva, mert még sosem voltam ilyen mókás helyzetben. Hihetetlen, hogy tényleg képes vagyok ennyire megjátszani magam, hogy már a második pasi feltételek nélkül elhiszi, hogy én valóban lány vagyok. Ez a hihetetlen önbizalom pedig, ami, szerintem, abból is adódó, hogy szóba álltam vele, meg itt táncikálok vele, amit Cole tanított valami meleg bárban ahova elvitt a szülinapomon valahogy adja a helyzetet, hogy megsemmisítsem. Vagy, ha nem is semmisítem meg, legalább kikosarazhassam, most, hogy látszólag a nyeregben érzi magát.
- Hűha, nagyon hamar a lényegre tértél - nem mintha mást vártam volna el, de öt perce sincs, hogy még ott ültem, erre máris gerincre akar vágni.. Ejj ejj. A nyakához hajolok, aprót sóhajtok, ahogy megérzem a fenekemen a kezét, hagyom, hogy az enyhe mentolos-limeos illat végigjárja a bőrét, majd...
- Bocsi, de meleg vagyok - a fülébe suttogom, egészen halkan, de azért úgy, hogy tisztán hallja. Úgy érzem, ez a fordulat jobb még a "van barátom", vagy "még szűz vagyok", de még a "vár otthon a gyerekem" is. A legszebb az egészben az, hogy nem is hazudok. Igaz, hogy bi vagyok, de most épp barátom van, és nem barátnőm, úgyhogy az most pont meleg. Széles vigyor jelenik meg az arcomon, ahogy elhajolok, majd megveregetve a vállát hátrébb is lépek egy fél lépést. Boom boom, april fools.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Antoinette Myra Blackburn
Független boszorkány


Magyar Mennydörgő | anya
offline
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
Írta: 2018. április 2. 17:48 | Link

Szexicsajszi
szexivagyokmégmindig

Azt hitte, jobban fogja élvezni ezt az egészet. Természetesen csinálja a dolgokat, mintha valóban pasi lenne, de közben érzi, hogy ezt csajként jobban csinálja. Elvégre az előző két este is sikerült Balázzsal hazamennie. Ami valószínűleg több alkalom is lesz.
- Udvarolnom kellene még? Nem vagy te olyan - jegyzi meg kissé csípősebben. Férfi ugyan, de előjönnek a nőies előítéletei és azon jár az esze, hány pasival lehetett a napokban a csaj.
Talán szerencse, talán pech, de megkönnyebbül amikor a minimális közeledés helyett mégis visszavonulót fúj a másik. Elvigyorodik.
- Én meg csaj vagyok - szól utána. Nem tudja, hallotta-e vagy sem, de nem is számít. Ez a pasis udvarlás nem neki való, kezdi hiányolni a saját testrészeit. És ha már testrészek...kifelé menet betér a mosdóba, ahol még elidőz az ügyetlenségével, és aztán távozik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Eszterházy Diána
Egyetemi hallgató, Végzett Hallgató



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 683
Írta: 2018. április 2. 19:07 | Link

Dávid

- De azokat nem is veszi meg senki, gondolom. Vagy nagyon ízléstelennek és nagyon gazdagnak kell hozzá lenni. Mondjuk én azt sem értettem, mikor néhány éve azért az eszméletlen sok zsozsóért eladtak egy teljesen kék képet, középen egy fehér csíkkal, mi a tök.
Természetesen a "tanult" elvont ízlés is annyira távol áll tőle, mint az a bizonyos Makó attól  bizonyos Jeruzsálemtől. MOME-n, egyetemen, fősulin, művészeti képzőben az emberek tanulnak egy csomó elméletet meg művészettörténetet, beléjük dumálják, hogy miért kell értékesnek tartani ezeket a képeket, és.. lehet, hogy a szakma szerint értékes is. Dia sajnos csak egy kék vásznat átszelő fehér csíkot lát.
- Ú, várj, akkor te rajzolsz saját képregényt? Nemár, ez király. Nekem ebben a műfajban a legszámottevőbb firkáim csak ilyen Teen Titansos fanartok.
Mert amikor fiatalon megmutatták neki a mesét mugli származású iskolatársak, egyből volt egy egész tisztességes crusha Robinon.. meg Ravenön. Egy ideig még úgy is öltözködött, olyan gótosan, mert irtó menőnek találta. Ma is hajlamos olyan göncöket felvenni, de ez nem meglepő, manapság bármit hajlandó felvenni, amiről úgy gondolja, hogy jól áll neki és egyedi.
Egy ponton Dávid átveszi a vezetést a tömegben, de jobb is, mert részéről nem szúrja ki azonnal a többi zsűri tagot. A telefonját a szükséges képekkel megnyitva a galériában azért kéznél tartja.
- Semmióta. Mármint nem tudom, hogy nevezhető-e komolyabbnak akár ez is. Nézek tutorialvideókat meg nyilván tök jó, ha fejlődöm benne, de azokhoz képest, akik iskolában is tanulják, ez nem számít komolynak, gondolom. Heellóó.
Alighogy az egyik mondat végére ért csevegő hangnemben, úgy viszi fel a hangsúlyt a köszönés miatt, mire odaérnek a zsűrihez. Hagyja, míg Dávid röviden összefoglalja a beszélgetést, valószínűleg úgyis arra kíváncsiak elsődlegesen, Dia meg nem akar beleszólni. Mindenesetre némi kétkedést még így is lát az arcokon, még akkor is, mikor arra kerül a sor, hogy a felefonja képernyőjét feloldva megmutogasson néhányat a korábbi rajzaiból.
- Ez novemberi, itt a mentés dátuma, tessék, ez meg.. - lepuskázza, mert fejből ő sem tudja - szeptemberi, ez meg tavaly nyári.
Széttárja a kezeit, majd visszasüllyeszti a telefont a zsebébe, miután a többi zsűritag is megnézhette a képeket, ellenőrizve a dátumokat is. Érzékeli, hogy ez az egész szitu egy kicsit mindenkinek kínos, de ezzel nincs mit tenni.
- Szóval sajnálom, ha valakiben rossz érzést keltett a téma hasonlósága, de tuti nem másoltam egy évre visszamenőleg a karaktereimet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Society: Be yourself.
Society: No. Not like that.
Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 4. 09:58 | Link

Dimi

Zselyke egy kis álomvilágban él, mégsem egy elvarázsolt hercegnő. Csak örül mindennek, ami olyan hatással van a fejére. Ilyen például a férfi, meg a kezei. Sok mindent elárul az emberről a keze, egyből rengeteg gondolat fogalmazódik meg a lány buksijában arról, vajon mivel foglalkozik Dimi.
Elengedi a férfi kezeit, nem is igazán veszi a lapot. Általában csak azzal csinál ilyet, akivel azonnal megtalálja az összhangot, szóval tessék, Dimitrinek van egy új kis barátja Manócska képében. Persze ki tudja, talán csak néhány percre, néhány órára amíg virágot osztogatnak.
- Hajrá - súgja utána amikor a nő közelebb ér és most a kisasszony helyett maga a készítő teszi a fejére a koszorút. Ő meg csak ott áll és vigyorogva nézi őket. Drukkol neki, mert a nő a mosolyából ítélve is egy igazi, emberré vált tündér.
Integet a nőnek amint elsuhan, aztán kíváncsian felvonva szemöldökét fordul szembe Dimivel. Elgondolkodva pillant a hosszú, lebegő hajzuhatag után.
- Tavasztündér volt. Ha jobban megnézed, látni fogod a szárnyait, figyelj - mutatóujjával a távolodó nőre mutat és körberajzolja a képzelt szárnyait. - Miért nem mész utána? Én osztogathatom tovább a koszorúkat. El fogod szalasztani, ha nem sietsz - a férfira pislog és már oda is ugrik a ládához, hogy újabb alkotásokkal repdessen a közeledő hölgyek elé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Krushnic Dimitri
KARANTÉN


Árminné | Lois | dárdás nádtippin
offline
RPG hsz: 224
Összes hsz: 2850
Írta: 2018. április 5. 09:38 | Link

Zsé |megjelenés | Budanekeresd, március 8. |
flower power


Furcsa a kislány. De a furcsa az jó. Nálam az a normális. A normális meg a furcsa. Jó lenne, ha többen lennének normálisak - mármint furcsák -, de ne mindenki, mert akkor az válna a furcsává - vagyis a normálissá. Azt meg nem akarom. Akkor visszafele kéne csinálni az egészet s én nem akarok normálissá - vagyis akkor furcsává - válni. Érted. Úgyhogy nem bánom, ha csak egy páran vagyunk ilyenek. A töpszli, meg én, meg esetleg az a nő. Meg még egy páran, nagyon exkluzív a klub.
- Csak volt? Mi lett vele? - azért utána nézek, mármint eddig is utána néztem, de most azt figyelem, hogy hol vannak a szárnyai. Esküszöm, hogy csak a szárnyait nézem.
- Hagyjál, nem megyek utána, még a végén feljelent zaklatásért - morgom oda a lánynak, de azért a lábaim izegnek-mozognak, mennének meg nem is. Elkérhetném a… számát? Vagy a nevét? Sose tudom a varázslókkal. Felhívni sokkal egyszerűbb, de a legtöbb még mindig merlinkáromlásnak tartja a telefonokat. Ja, mert sokkal normálisabb hozzákötni a leveledet egy madárhoz s kidobni az ablakon. Megint ez a hülye normalitás.
Aztán azon kapom magam, hogy szedem a lábaim és kiabálok, mint egy marha. A nő megfordul, csodálkozva, de nem tűnik mérgesnek vagy ijedtnek. Épp becsúszok elé, amikor a pólóm a “parázna” szóra vált s a nő felkacag. Zavartan vigyorgok neki, meg vakargatom a tarkóm, de aztán csak kibököm. A telefonszámát kérem. És lássanak csodát, van neki. Meg is adja, én pedig lelkesen pötyögöm be az én készülékembe, s mire megvagyok, ott is hagyott. Így a nevéig nem jutok el, s csak bámulom a telefon képernyőjét, miközben visszasétálok Zséhez. Tavasztündér. Így mentem el a számát és büszkén a lány fele fordítom, hogy ő is lássa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Légrádi-Manó Zselyke
INAKTÍV


Dimi lánya
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 424
Írta: 2018. április 5. 14:13 | Link

Dimi

- A szerelmet keresi. Biztosan nem talált rá tündérként. Hogyha egy tündér emberré szeretne válni, elveszíti a szárnyait - kissé szomorkásan sóhajt fel, de közben mosolyog. Hiszen a szárnyáért cserébe szerelmet kaphat. Ha pedig ő ehhez hozzásegítheti a nőt, akkor meg fog tenni ezért mindent. Például utána küldi a virágos férfit, Zselyke érzi, hogy nem lehet rossz vége.
- Elszalasztanád? Azt hittem, te nem olyan vagy - elhúzza a száját miközben egy kicsit talán ezzel akarja rávezetni a férfit a helyes útra. Nem is kell sokáig küzdenie érte, nagy vigyorral az arcán figyeli, amint Dimi meglódul a nő után.
A lányka szemei követik, épp csak annyi időre néz máshová, amíg egy koszorút nagy vidáman felrak egy babakocsit tologató anyuka vörös fejére. Jól állnak neki a kék virágok. Majdnem annyira, mint a tavasztündérnek, akinek a mosolya még így a távolból is elvarázsolja Zselyt.
Figyeli az eseményeket. Megesküdne rá, hogy az ellibbenő tündérnek egy pillanatra a szárnyait is látta. Dimitri pedig diadalmasan mutatja neki a telefont, melyben a megszerzett zsákmány most a nő telefonszáma. Zselyke vigyorogva öleli át a férfit, talán meg is bökdösi a virágokkal.
- Remélem megtalálja a szerelmet a Tündér - huncutság csillan a szemében amint felpillant az ölelésből a férfira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2018. április 7. 16:56 | Link


kinézegetek | bulivan | szeptember 25


- És elég jól mutat? - vihogtam el magam, mert egy ideje a a múzsa nem igazán volt átjáró vendég nála, még ha ezt nem is igazán látta be. De én inkább csak csendben maradtam, nem akartam ebbe komolyabban belemenni, nem ez az este volt az, amelyik erre alkalmas.
- Jaj igen, lebuktam. Nem tudom elképzelni az életemet a látványod nélkül, Kevi, jaj ne hagyj el! - vihogtam, már jóformán könnyesre magamat, de aztán inkább csak bele is fujtottam magamat kis híján a piámba, amit az orrom elé tolt, hogy azonnal igyam meg. A pultoslány kissé mintha meg lett volna szeppenve, de végül is, mi nem fogunk semmit fizetni, akkor megihatunk mindent is.
- Teve, ne murkálj a feletonomba - nyúltam a keze után, de nem is sikerült pontosan eltalálni a kezét. Azt hiszem, hogy az előző ital, ha nekünk is készült, sokkal jobb cucc volt, mint az előző. Valahogy sikerült a megfelelő helyre kattintani, körülbelül a negyetodik próbálkozásra, majd fel is raktam.
- Én mindig képes vagyok varázsolni, ha szépen nézelnek rám. Te nem? Shame - néztem sokatmondó pillantással a lengyelszármazékra, aztán inkább rendeltem még egy kört, mielőtt végleg kiszáradunk itt a pult mellett. Hogy lehet ennyi ideig váratni valakit? Nem engem és Kevét fognak, ez is biztos.


//köfönöm a játékot*-*//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Cesare Alfonso Belmonte
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 770
Írta: 2018. április 9. 18:53 | Link

Bongyor
Kinézet | szünetben | Jardin bár


A varangy megrúgta ot, ezért elslisszolta a vizsgáit. Volt amire be se ment, mert fontosabbnak tartotta, hogy az egyetemen haladjon. Szerencsére minden lében kanál novére nem szidta össze vissza, mint a bokrot, kivételesen. Jót is tett az önérzetének ez az apró dolog. A szülei lassan már semmit se szólnak. Nem mintha tudnának tenni a dolog ellen. Megszokták.
Kikapcsolódásra vágyott, ezért indult neki a csodás fővárosnak. Igazából nem tartja annak, de ez is jobb a semminél. Kissé hiányzik neki már az olasz városok pezsgése, mozgása. Mégsem látogat haza, nincs valami nagy kedve a családhoz. Vagyis ahhoz a részéhez ahol körbepuszilja mindenki majd jönnek az ölelések és kérdések hada, hogy merre rejtegeti az asszonykát. Jelenleg nem rejtegeti sehol, pedig milyen jól tenné.
Ilyen gondolatok hada sorakozik a fejében miközben befordul az egyik sarkon. Valamelyik csuda jó ismerősétől hallotta, hogy van egy bár amit érdemes meglátogatni. Ez az egyetlen egy dolog vonzza most, így nem is kell sok és már a bárban találja magát. Ahogy belép, megcsapja, magához vonzza és megtartja a hely hangulata. Egyedi, hangulatos, nem mindennapi. Kevés ilyen helyet lehet találni ami nem egy lepukkant kocsma, mint a faluban lévő csárda. Ott a csövesektől fogva mindenki megfordul, itt pedig megjelenés, kisugárzás és pénztársa vastagság kell ahhoz, hogy belépj és marasztaljanak. Az egyik pincélányka szívélyesen egy asztal felé terelgeti az olaszt, ő meg hülye lenne nem utána menni. Kényelmesen elhelyezkedik, fellapozza az itallapot és vár. Várja azt, hogy mit válasszon na meg, hogy ki lesz a mai estére a társasága. Ismerkedne, kibújna a mestertanonci és egyetemi hallgató hétköznapokból. Változatosságra van szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. április 12. 22:45 | Link


Kicsit elengedtem magam ma este. Volt még pénzem, ugye, mi értelme lenne nem felhasználni? Okos gondolat. Szerintem okos gondolat, hogy legalább a negyedét piára költöm, egy kis részét egyéb élvezetfokozókra, és akkor most... Megnyitom a telefonom névjegyzékét. Nem tudom, említettem-e már, amúgy nem vagyok telefonálós részeg. Most sem vagyok kifejezetten részeg. Úgy... spicces, az vagyok, de azért tudok magamról. Kösz a kérdést. Nem is néztek furán rám a többiek - a srácok igazából nem kebelbarátaim (ezt úgy kell érteni, hogy inni járunk össze csak), hát miért is érdekelné őket, kit hívok? Mondjuk az is igaz, hogy már nem vagyok ott a bárnál. Már eljöttem, sétálgattam kicsit.
Rágyújtok. Nézem egy kicsit a névjegyet. Elég rég volt. Még sétálok egyébként, folyamatosan mozgásban vagyok most, hol erre, hol arra. Megyek.
Valami fura érzésem van, ez is mintha már lett volna még régebben, de nem tudom beazonosítani. Mindegy. Kit érdekel? Mit számít?
Jobbra húzom az ujjam, tárcsázok. Közben beleszívok a cigibe. Ja, nem tudom, mit fog gondolni, hogy csöng a céges mobil negyed egykor, de biztos örülni fog neki. Bár, igazából hol érdekel ez engem, ugye.
Mióta nem járok a suliba, még annál is kevesebb dolog érdekel, mint ott. Sokszor nincs mivel elfoglalnom magam.
Kicseng. Egyre inkább erősödik bennem az a valami, nemtom'. Érdekes.
Még mindig kicseng. És még mindig... Eszembe jut, hogy amúgy vajon mi a tökömet akarok neki mondani, és ezt - mint oly' sok minden mást az életemben - nem találtam ki előre. Mondjuk amúgy sem vagyok a híve. De talán nem ártana.
Megszűnik a csöngés.
- Csá, itt Cole - kezdem, majd beleszívok a cigimbe, ismét. Valószínűleg beszűrődik a hívásba a mellettem elhúzó kocsi hangja. És akkor gondolok egyet, és lekanyarodom az egyik sarkon. - Mindjárt a dojonál vagyok. - Közlöm nemes egyszerűséggel. Asszem' (bár ez csak most kezd derengeni) egészen eddig ekörül a hely körül köröztem. - Szóval gyere oda. - Mert persze, nem lehet más dolga, mint ez. Nem. Amúgy is, mindig leszartam, hogy kinek milyen dolga van. Megyek, ha nekem tetszik. Aztán jön, ha neki is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. április 14. 13:25 | Link



A dojotól két saroknyira vagyok, egy pékség tetején. A tulajdonosa halálos fenyegetéseket jelentett az auroroknál, de azok nem vették komolyan. Miért fenyegetnének egy pékséget? Kinek lenne útjában? Nekem van egy sejtésem, de inkább megérzés, meg néhány elejtett félinformáció, amihez  nem épp legális úton jutottam hozzá. Azt se épp legálisan tudtam meg, hogy ez az egész információcsere lezajlott a pék és az aurorok között. Úgyhogy jobb megoldás híján, itt gubbasztok ma éjszaka. De hétköznapi, fekete szerelésben, “civilben”. Nem számítok nagy akcióra. Sejtésem szerint az ex-felesége fenyegette meg, mert nem fizeti idejében a gyerektartásit. De nem volt komoly a fenyegetés, épp csak ráakart ijeszteni. De ha mégsem, ha tévedek - jobb, ha itt maradok még néhány órát. Ez a legalkalmasabb időszak bármiféle bűntényre. Még néhány óra, aztán kora hajnal lesz. Olyankor a bűnözők is visszakúsznak a lyukba, ahonnan előjöttek sötétedéskor. A bűnözők, az éjszakában élők, meg én.
Csend van. A környéken semmi mozgás, csak néhány macska kapirgál a szemétben. Távolabb kocsik zúgnak, néhány ember siet dolgára. Hirtelen rezegni kezd a telefon a zsebemben, amit csak megszokásból hoztam magammal. Nem vagyok egy ijedős típus, de ugrok egyet ültömben s majdnem lecsúszok a tetőről. Ki a franc keres? Ránézek a készülékre - ráadásul az irodai számot hívják. Nem ismerem a hívót. Felhúzom a lábaim és talpraállok. Veszek egy mély levegőt, amíg összeszedem magam. Hátrébb lépek, jobban behúzódva a sötétbe, távolabb az úttól.
- Igen? - kérdem rekedten, enyhén irritált hanglejtéssel. Lehet, hogy egy bajbakerült kliens, úgyhogy igyekszem kicsit palástolni, hogy mennyire örülök a hívásának ebben az órában. Beleszól a hívó és… hát nem egy kliens. A légzésem - idióta légzés - rögtön hangosabb lesz. Kicsit eltartom a számtól a készüléket, csak a hangszórós részt tartom a fülemnél. Hallgatok. A dojo felé kapom a fejem, de ez a távolság nekem is sok. Nem tudok arcokat kivenni, főleg nem úgy, ha közben épületek állják el a láthatárt.
- Nem vagyok a dojonál - fordítom vissza a számhoz a mobilt. Megnyalom az ajkam és közelebb lépek a vészlépcsőhöz. - De a közelben vagyok.
Szeretném magam jól seggberúgni, de mielőtt eltudnék jutni odáig, már félúton vagyok lefele a falon, a telefont kinyomva és visszasüllyesztve a zsebembe. Nem a lépcsőkön megyek, az túl sokáig tartana, hanem kívülről engedem le magam, szintenként elkapom a vasszerkezet szélét, aztán újra elengedem, hogy egy egész emeletet essek, mielőtt újra megkapaszkodnék. Így lehet a legjobban kitörni a bokádat, de más eszköz híján gyorsabban nem lehet lejutni. Még az animágus formám se tud repülni, legfeljebb nagyobbat esni.
A hátsó utcákon hamar az edzőteremhez érek, átugrom a saját kerítésemet és a kertben landolok. Úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony. Hátranyomom a csuklyámat és beljebb sétálok. Nem tudom, hogy bejött-e már, a saját lihegésemtől alig hallok. Zárva volt az ajtó, de nem hiszem, hogy ez megállítaná.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. április 14. 20:19 | Link



"A közelben van", állítja, én meg kifújom a füstöt. A közelben, aha. Megpillantom a kínai büfét.
- Mennyi az a kö-...? Louis? - kérdem, de addigra már mindegy, lerakta. A közelben, oké, elégedjek meg ennyivel, mi? A közelben. Na mindegy. Meglátom viszont a kerítést, megvakarom a fejem. Aha, szóval... Ha illedelmes fiú lennék, most szépen várnék egy kicsit, hogy ideérjen. Sosem voltam az a ficsúr-fajta.
Körülnézek. Azért a falra felrohanni nem tudok, nem vagyok ninja, de legalább annyi eszem van, hogy felmérem, mit tudok használni, és lássanak csodát - egy kuka, ami tökéletesen elég lesz, hogy átjussak. Ismét körbepillantok, és mikor nem látok egy embert sem az utcában, felmászok a kukára, onnan pedig felugrok és megkapaszkodok, hogy aztán átlendüljek a túloldalra. A fenébe, meg kéne ajándékoznom L-t valami graffitivel, úgyis ez volt a mániája régebben, hogy fessek neki. Bár, tulajdonképpen nem muszáj összecsesznem a tulajdonában álló épületet. Végül is.
Amikor meglátom, azért valami furcsa érzésem van megint, de leplezem azzal, hogy beletúrok a hajamba.
- Van valami maszkod? - kérdem rögtön, hanyagul pöccintve le a hamut a cigarettám végéről. Azért azt sejtheti, hogy ha még kicsit spicces is vagyok, forgatok valamit a fejemben. Na, most nem kell rosszra gondolni. Nem arra kell a maszk. A hátizsákomba nyúlok, hogy onnan kivegyek egy festékszórót, és felé hajítsam hanyagul, gondolom, majd el fogja kapni, de végül is nem üt túl nagyot, ha véletlen fejbe vágom vele. - Gondolom, még sosem fújtál semmit a falra. Most kipróbálod.
Felvont szemöldökkel nézek rá, kíváncsi vagyok, belemegy-e. Elvégre, simán jöhet megint a "törvény embere vagyok"-szöveggel (mármint, hogy ügyvéd), és azt sem tudom, mennyit változott, mialatt nem láttam.
Ahhoz nem kell sok ész, hogy rájöjjön - valamiféle Cole-próbatétellel lehet dolga.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2018. április 15. 17:11 | Link

Cesare



Nem emlékszem arra, hogy mikor voltam utoljára ilyen hosszasan az országban. Egy hónapja tengődőm. Üresnek érzem magamat, mikor nincsen mit tenni, ugyanakkor valahogy már nem érzem azt a tüzet, ami még az elején hajtott.
Azt hiszem a felismerés, hogy nem tudok normális emberi kapcsolatokat kialakítani, ha sose lehet rám számítani, lett a végzete az egésznek. Imádom az utazást, felfedezni a világot és írni róla. Szeretek új embereket megismerni, újdonságokat kipróbálni és más-más kultúrát megismerni, de valami mégis hiányzik. Elértem arra a pontra, amikor már nem a szórakozást szeretném előtérbe helyezni, hanem a saját életemet, melynek valami célt kellene keresni. De a mai estét sem erre találták ki.
A Jardinban ücsörgök, próbálok egy olyan utat találni, mely az úúj elképzeléseimnek megfelelő lenne, de egyelőre nem látom a fényt. Mindenhol falak és elhullott kapcsolatok tetemei kacsintanak vissza rám, ami kissé megrémít. Nem a legjobb dolog, mikor szembesülsz azzal, hogy az eddigi életedből nem tudsz felmutatni olyan dolgot, amelyre igazán büszke lehetsz. Már pedig sajnos én jelenleg ezen a szinten állok.
Kezeim között forgatom a poharamat, mely alkohol nélküli koktélt tartalmaz, s az előttem elhaladó lányka és az utána lépdelő férfira tekintek. Valahonnan ismerős. Nem a lányka, hanem az őt követő alak. De sajnos nem tudom, hogy honnan. Még mielőtt kínos lenne, ahogy bámulok, tekintetem visszatáncoltatom a pohárkára és egy aprót kortyolok belőle. De a kíváncsiság nem alszik, szemeim ismét áttáncolnak a közeli asztal mellé leült alakra és egy apró mosolyt is küldök felé. Többre most nem telik. Ha két héttel ezelőtt találkoztunk volna, akkor már szembe ülnék vele, de ma. Nem megy. Így csak poharamat emelem meg, ha éppen odafigyel el is kaphatja a mozzanatot.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2018. április 15. 17:11 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. április 15. 20:01 | Link



Mögöttem mozgás van, valaki tologatja a kukát a kerítés másik felén, aztán felmászik rá. Leereszkednek a vállaim s lassan kifújom a levegőt. Összefont karral várom, hogy átérkezzen. Ha a kuka nem gondolja úgy, hogy ő most inkább beszakad. Vagy a kerítés nem bizonyul túl magasnak még így is.
De semmi ilyesmi nem történik és a következő pillanatban előttem áll Cole, a haját igazgatva és cigizve. Hogy az ördögbe tud cigizni, miközben kerítést mászik? De most komolyan. Annyira nonchalant, laza próbál lenni, ami pontosan az ellenkezőjét bizonyítja. Én se vagyok jobb, ahogy összefont karral, pulcsiban állok egy kifejezetten meleg este, és még mindig szaporán veszem a levegőt, már én se tudom, hogy mi miatt.
- Maszk? - kérdem s egy pillanatra megáll bennem az ütő. Aztán rájövök, mire érti. Nem, olyan maszkom nincs. Csak olyan, amivel az identitásom szoktam leplezni, amikor idegeneket verek el az éjszakában. Csak ilyen hagyományos, tudod. A festékszórót röptében elkapom, mielőtt még közelebbi kapcsolatba kerülne a fejemmel. Leengedem a karom és hitetlenkedve, apró szusszanós mosollyal megrázom a fejem. Ez annyira ő. Idejön éjszaka, mégcsak arra se veszi a fáradtságot, hogy az ajtón érkezzen be, hozzámvág egy festéket és közli, hogy most itt a fantasztikus alkalom, hogy lefessem a saját falamat.
Én pedig ránézek a falra, mintha cinkosa volna a dologban, s a tudatalattim közben már azon kattog, hogy mit fessünk. Ez meg annyira én vagyok.
- És mit fújnál a falamra? - Oké, akkor játsszunk Cole-osat. Ha már itt vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. április 15. 22:02 | Link


Ahogy leérek a falról, rágyújtok. Nem imbolyog velem a világ, annyit azért nem ittam - de van bennem valami tompaság azért, vagy valami, amitől könnyebben kezelem magam. Ami miatt felhívtam. Gondolom. Egyébként nem biztos, hogy megtettem volna, pedig a kiállítás óta a telefonomban van a száma.
És akkor megfordulok, szembe kerülök vele, és még nagyobbat slukkolok. A füst úgy távozik belőlem, mint valami sárkányból. Hirtelen nem tüdőztem le ugyanis.
- Maszk. Tudod... mint a V for Vendettában, maszk. - Magyarázom neki felvont szemöldökkel. - De te okos vagy Louis, neked tudnod kéne, mit jelent ez a szó. - Szinte megvonom a vállam, ismét a füstbe burkolózóm. Nem megyek hozzá közelebb. Egészen távol állunk egymástól.
Ügyes, elkapja a neki szánt csomagot, én meg elkezdem előszedni a táskámból azt a maszkot, amit graffitizéshez általában használni szoktam. Igazából még elő sem kerül az említett tárgy, mikor ismét meghallom a hangját, és szinte hitetlenkedve nézek fel rá.
- Ki mondta, hogy a te faladra? Szerinted akkor keresgélném a maszkomat? - kérdem, majd elő is húzom a táskából az említett tárgyat, amit itt-ott már festékfoltok borítanak, talán direkt, talán egy-egy baleset miatt. - Itt túl könnyű graffitizni, nem bukhatok le. - De csak nézem Louist, nézem, és akkor lassan elkezd leesni, hogy ugyanazt csinálja, mint régebben.
- Te most megint ezt a pszichológiás, értelmezgetős, szimbólumos beszédes izét csinálod? Jól értem? - Szimbólumos... szimb... Valami ilyesmi, mindegy. A lényeg az, hogy már megint mintha elemezni akarná, amiket mondok, magában. Hogy ez ezt jelenti, ez azt jelenti. Nem, nem jelent semmit. Úgy értem, ahogy mondom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. április 16. 20:00 | Link



/pillanatnyilag a dojoban, de ez bármikor megváltozhat/

Csak lapos pillantással méltatom a kioktatását. Az egészben a legnagyobb vicc az, hogy egy maszkkal élek. Igen, tudom, mi az. Még akkor is, ha fogalmam sincs, mi az a V for Vendetta. Biztos valami könyv. Vagy film. Mert annyi szabadidőm van ilyesmikkel szórakoztatni magam.
Amit előszed, az egyáltalán nem hasonlít az enyémhez. Az enyém fekete és arra hivatott, hogy eltakarja az arcom felső felét. Tudományos tény, hogy az emberek sokkal könnyebben megjegyeznek egy arcot, ha az illető szemébe néznek. Nem akarom megadni senkinek ezt az esélyt, amikor odakint vagyok. Cole maszkja viszont… hát. Gyönyörű. Ha rám akarja adni, akkor nagyon melléfogott.
- A határozott névelő elég erősen utalt arra, hogy egy közösen ismert falról van szó - ránézek a mellettünk álló négy méteres példányra, hogy szemléltessem a mondandómat. - Ez pontosan az egyetlen ilyen egyed.
Igazából az a legkisebb mértékben sem meglepő, hogy névelőket téveszt össze. Ahogy elnézem, van neki most a nyelvtannál nagyobb baja is. Már-már felajánlom nagyvonalúan, hogyha jobban esik neki, szívesen ráhívom a zsarukat, de aztán nem jutok el odáig. Mert kiakad.
- Nem, rosszul érted - rázom meg a fejem. - Csak próbálom megérteni, hogy mit csinálunk itt hajnali egykor.
Megnézem a kezemben tartott festékszórót. Kék. A sor törvénytelen cselekedetem mellé majd felírhatom a köz- vagy magántulajdon rongálását is. Attól függ, milyen falról is van szó. Bár gyakorlatilag ez a kerítés sem az enyém, nem jogilag, mert csak bérlem a helyet, de a főbérlőt valószínűleg pont ott érdekelné. Amíg havonta küldöm a bért és nem ég le a kóceráj, felőle hupililára is festhetem a falakat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Allan Colton Fisher
INAKTÍV


pultosfiú | ColeciCa
offline
RPG hsz: 307
Összes hsz: 621
Írta: 2018. április 28. 22:05 | Link



- "A határozott névelő elég erősen utalt arra hogy blaaablablablaaabla" - parodizálom ki a fellengzős-magyarázós stílusát. Az ilyen gúnyos mosolyra késztet. Valaki nagyon... elit. Megint elfog az az érzés, ami régen, mikor Louis odajött az asztalunkhoz, hogy "szívesen megismerne minket", a lecsúszott művészkedő kamaszokat. Sosem fog tudni úgy mozogni ebben a világban, hogy ne lógna ki teljesen. - Tényleg ez a legfontosabb? A névelők, Louis? - még mindig ott a mosoly, meg is csóválom a fejem. Semmit sem változtál.
Hogy van az, hogy már megint ugyanott tartunk? Megint csak pofázunk mindenről, névelőkröl meg nemtom', tudhatná hogy ez engem nem érdekel. Nem ez érdekel benne, sosem érdekelt. Bár, ez túlzás. Volt talán, hogy igen...
- Hogy mit csinálunk? - kérdem, kifújva a füstöt. Már nem is tartom számon, eldobtam-e egy cigit és azóta újra gyújtottam-e. Vegyétek úgy, hogy nonstop dohányzom. - Hát mit csinálunk, Louis? - Nézek rá még egy kicsit. - Próbálom újra megmutatni, amit rohadtul elfelejtettél. Na - fogom a hátizsákom, a maszkom meg még mindig a kezemben tartva fordulok meg és elindulok. - Jössz?
Nem számítok rá, hogy nemet mond, sőt, szerintem rögtön be fog csatlakozni mellém. Gondolom. Általában ezt szokták csinálni. És amúgy - nem meglepetés - ezt eléggé élvezem.
Mindegy, most egy másmilyen cigarettára gyújtok rá, legalábbis az illata más, az biztos. Jó, nem durván, nem erősen más ez se', nem akarok teljesen kilenni, de szeretem ezzel kiakasztani, ha kiakad rajta egyáltalán. Mondjuk erős túlzás lenne azt mondani, hogy csak miatta csinálom.
- Kérsz? - felé nyújtom. Mondjuk nem hiszem, hogy csatlakozik, így biztos nem, de adok neki esélyt, hogy meglepjen. Ha szándékában áll.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Liam Laoiseach
INAKTÍV


† lawful chaotic †
offline
RPG hsz: 210
Összes hsz: 512
Írta: 2018. április 28. 22:41 | Link



/pillanatnyilag a dojoban, de ez bármikor megváltozhat/

Tüntetően hangosan felsóhajtok s úgy forgatom a szemeim, hogy az már majdnem fáj. Mindig szerette gyerekesen elhülyéskedni a vitákat, amikor nem tudta már kivakarni magát belőle érvekkel. A gúny a legjobb érve. Szomorú.
Ha tudná, hogy a határozott névelőnél kisebb dolgokon is hányszor múlik egy ember sorsa. Leolvadna az arcáról a gúnyos mosoly egy hétnyi tárgyalóterem-látogatás után. Vagy akár egy nap is elég.
Annyira elkap a racionalizálás lendülete, hogy amikor visszakérdez, már nyitom is a szám, hogy visszapofázzak valamit, de belém reked a szó s lassan kifújom a levegőt. A fenébe. Igaza van. Nagyon nem viselem jól, ha nem nekem van igazam. Szakmai ártalom. De most Louis vagyok. Vele szemben nem számítanak a névelők. Talán úgy általában kevésbé számítanak, mint én azt gondolom.
- Mi a legfontosabb? - Amikor az érvek mennek ki a kukába, akkor jönnek a bumeráng-kérdések. Fölöslegesek, mert úgyis visszajönnek hozzám, de arra jók, hogy eltereljem a témát s halogassam a választ. Abba kéne hagyjam ezt a rutinos ügyvédesdit. Cole-lal soha nem működött. Mintha macskát próbálnék pórázon vezetni. Nevetséges is a próbálkozásom.
- Vezess - tárom szét a karom felé, hogy csak tessék. El nem tudom képzelni, hogy mit felejtettem el, de teljesen biztos vagyok benne, hogy akkor is megmondja, ha nem akarom. Vagy megmutatja. Sokszor az utóbbi egyszerűbb.
Közben újabb cigire gyújt rá, de ez most más, már ránézésre feltűnik. Azt hiszi, hogy ettől kiakadok. Hogy előjön belőlem a szenteskedő törvény embere. Hogy majd kioktatom, vagy minimum rosszallásomat fejezem ki. Nagyobbat nem is tévedhetne.
- Oké - vonom meg a vállam haláli nemtörődömséggel. Mégcsak nem is dohányzom, néha megiszom a magam sörét, ez tény, de úgy érzem, bőséggel akad idióta, önpusztító életdöntésem, nem muszáj még tovább rontsam a túlélési esélyeimet. Vagy ha még nem úszott el teljesen a menny-opció számomra, akkor hátha még menthető a helyzet. Kétlem, de nem árt, ha néha próbálkozok. Tudod, nem gyújtok rá, nem káromkodok, tíz üdvözlégy, aztán mehet tovább az élet.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 59 ... 67 68 [69] 70 71 ... 79 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek