36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 50 ... 58 59 [60] 61 62 ... 70 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 20. 22:43 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem nagyon tudtam elmagyarázni igazából, hogy csak én nem akarok hülyének tűnni, hogy gyakorlatilag még azt sem tudom mit meg hogyan akar rajtam a bácsi vagy néni megvizsgálni. Arról nem beszélve, hogy eredménytől függően hogyan tovább. Annak azért tudtam örülni, hogy se a vérvételnél, se amikor a lapomat csinálta az a kedves nő, nem néztek rám semmi miatt furán. Még a koromat se pedzegette.
- Gondolom, de tudod, hogy legtöbbször semmit nem tudok rendesen. Nem szeretnék ott ülni bután. Csak… mindegy, tudom, hogy majd segítenek, erre vannak.
Hiába az izgalom vagy aggodalom, esetleg is-is, ami bennem kavargott, azért az állatkertet nem lehet nem élvezni. A vidráktól a macikig a makikon át mindegyiknél csak újabb széles vigyorral leselkedtem és egy picit megint azt a gondtalan, boldog pillanatot éltem, mint minden alkalommal, mikor kicsiként is idehoztak. Itt senki nem kérdezett soha rossz dolgokról, nem bántottak és hát, ha be kell vallani, a legjobb dolgokat is itt szedtem össze. Nem csak dolgokat.
Most pedig, csak hogy bővülhessen a kis szeretetes csomagom, éppen itt térdelt előttem a férjem majdnem nevetve, ami miatt én sem nagyon bírtam azt visszafojtani. A szemébe néztem, aztán a kis pacis gyűrűre, de gyakorlatilag olyan kis döbbenetet, persze jófélét, hozott nekem, hogy el is felejtettem hol vagyunk, meg mennyien. Ez előnyös volt abból a szempontból, hogy nem viszolyogtam és görcsöltem semmin, hogy csak rá figyeltem, még a csók is egészen hevesre sikerült hirtelen, de aztán ugye, mint mindig, valaminek történnie kell. Ez most éppen a néni volt, de őt is próbáltam kizárni, és inkább elindulni az utunkra egy újabb puszi után.
- Tuudom, de azért. Ezt jobb hallani. Nekem jobb így - jegyeztem meg kicsit félszegen, ahogy a kezét finoman megszorítottam kifelé ballagva. Igazából már a kapunál megint éreztem azt a gombócot a pocimba, aminek nem örültem, de úgy voltam vele, hogy legalább túlesünk rajta.
- Te tudod ugya, hova kell menni? - Sok dolgot csinálok, de a helyek memorizálása és az infók megjegyzése nem igen tartozik ide. Pontosan ezért tévesztettem anno ajtót a koliban elsőre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 21. 04:39 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az összes orvosi vizsgálat kínos vagy legalábbis kellemetlen és nincs olyan ember, aki meg tudja nekem magyarázni, hogy ez nem így van. Én az összeset próbálom valami hülye viccel oldani, a legtöbbször sikertelenül, mert egy időben mindig flörtölés lett belőle, mostanság meg kínos csend. Nem is tudom, hogy melyik jobb...
- Iiigen értem én, de tudod, az eddigi 25 évemet sikerült úgy átvészelnem, hogy még egyszer sem vizsgáltak meg, terhes vagyok-e. És ha már itt tartunk, a nőimet sem - köszörültem meg a torkomat, mert hát, volt belőlük egy pár, de általában nem sikerült meggyőzniük róla, hogy bármi közöm lenne az esetleges nagy pocakhoz. Túlságosan is figyeltem, hogy a génállományom az enyém maradjon.
Szóval inkább az állatkákra, meg a családokra figyeltem, meg ugye közben az asszonyra is, csak egy egészen kicsit elkalandoztam fejben. Egészen az omniózus leánykérésig, amiben katasztrofális voltam, de legalább megtettem, ha nevetve is. Talán anno is így illett volna, de akkor kissé kevésbé érzelmesre, közvetlenre és mosolygósra sikerült. Az a csoda, hogy igent mondott. Most inkább felhagytam a gondolatmenettel és élveztem azt a bizonyos csókot, de a nyanya gyakorlatilag belelihegett az aurámba és ez baromi idegesítő volt. Szóval hagytam, hogy az asszony elszállítson a helyszínről, lassan a kijárat felé indulva.
- Jó, hát azért vagyok itt, ha ettől jobb, akkor hintelj én meg kimondom - nevettem fel kicsit, szintén megszorítva a kezét, majd a furcsi sorompós kijáratnál elengedtem a kezét és előre tessékeltem. Ezek az ajtók mindig a frászt hozzák rám, undik. A kérdésre egy pillanatra átöleltem hátulról, az arcom a hajába fúrva és úgy hümmögve valami aha szerűséget. Kicsit azért kellett ez.
- Iiiiigen, de ha nem tudnám, fel van írva a mobilomba, biztos, ami biztos. Nem szeretem a véletlenre bízni az ilyesmit - fordítottam irányba a hölgyet, majd elengedve sasszoltam vissza mellé, az ujjaim az övéi közé fűzve ismét. A séta nem is tartott sokáig, mármint, idefelé is viszonylag hamar elment, így most se tartott sokkal tovább. - Csak ne stresszelj rá, jó? Így is, úgy is minden rendben lesz.
Vagy legalábbis, mondhatom ezt, mert így kevésbé tűnök idegroggyant apa-jelöltnek, aki hisztigörcsöt kapna, ha ezután kiderülne, hogy nincs breki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 21. 15:13 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igaz, hogy a téma cseppet sem volt vicces, sőt, leginkább tragikusnak mondanám, ha már be kéne kategorizálnom valahova. Ennek ellenére ahogy figyeltem őt és éppen fejtegette, hogy őt az elmúlt 25 évében még senki nem vizsgálta meg terhes-e, előbb lassan elmosolyodtam majd némi elfojtás okozta hümmögés után ki is nevettem őt. Persze nem olyan kifigurázósan, csak hát na, ez így mókás volt.
- Hát szerintem, ha szólsz, lehet téged is megvizsgál valaki szívesen. Sőt, ha lehetne én szívesen átadnám az időpontom, aztán esetleg visszajövök máááskor - jegyeztem meg, és pont olyan voltam, mint egy nyuszi, aki a bokorrezdülésre visszaugrál a kis rejtekébe. Csak nem, nem akartam semmi orvost, vagy műszert, ne adj isten papírokat és gyógyszereket. Az utolsó mondatrész miatt azért mikor abbahagytam picit bambultam magam elé, nem gondoltam, hogy arra reagálnom kéne, sőt, igazából nem is különösebben foglalkoztatott. Mármint de, nyilván érdekelt volna mondjuk kicsit korábban az is a múltjából, hogy talán volt-e, még ha hírre nem emlékszem, olyan lány más, akivel bármi terve volt, de azt hiszem ebbe nem akartam belefolyni, meg ezzel talán meg is válaszolta. Különben is, abban majdnem biztos vagyok, hogy senkinek nem jár egy éven belül két leánykérés, nekem mégis. Ez mondjuk lehet furi, bár szerintem tök cuki tőle, nem az, hogy megteszi, hanem, hogy igyekszik megtartani a szavát. Még ha nem is voltam mindig tudatában annak a bizonyos ígéretemnek én is tartottam magam hozzá. Bár most éppen igen undi vagyok, ahogy a száját lefoglaltam.
- Majd meglátjuk. - Ez leginkább egyenesen arányos azzal, hogy csendben és kukán tudnék ülni, még valaki nem hozza a harapófogót. Kééépletesen, egy igazitól lehet el is szaladnék. Sőt, biztosan. Az ölelésre mikor kiértünk halványan elmosolyodtam kicsit hümmögve magam elé, a kezem meg az övére simult. De aztán az infóra és az elirányításra felszusszantam és bár a lábaim nem nagyon kívántak velem egyetemben közreműködni, de elindultam. Ahogy meg egyre közelebb volt az épület, aztán a lépcső és végül a bejárat, csak nyeltem egy nagyobbat és oldalról néztem felfelé a férjemre. Bólogattam, bár ez nem megy igazán parancsszóra.
- Szeretlek.
Mondjuk az utómondatát nem is tudtam mennyire hihetem el éppen, szerintem megnyugtatásnak szánja, de most éppen ezen csak forog az agyam tovább. Ez nagyjából addig tart még a kezét szorongatva hagyom, hogy az épületben elnavigáljon és valaki megszólítva minket egy folyosó végi ajtóhoz küld. Éreztem, hogy izzad a tenyerem, és kicsit talán jobban szorítottam a kezét a kelleténél, de aztán egy nagyobb sóhajjal ellazítottam azt és csak a földet bámulva ballagtam előre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 21. 23:56 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Bármennyire segítettem volna szívesen, a terhesség dolgot eddig még nem pipáltam a listámon sem magamnál, sem másnál - hála az égnek -, így nem tudtam benne nagyon előrébb segíteni a társalgást. De! Legalább sikerült megnevettetni, így származott belőle pozitivitás is. Én is kissé felkuncogtam, de aztán csak finoman oldalba böktem.
- Nem, igazán nagylelkű tőled, de majd kérek magamnak egy saját időpontot, nem veszem el a tiédet. Biztos kapok - bólogattam magabiztosan, bár nem állt szándékomban tényleg ilyesmit tenni. Az én kutyorgó hasam senki ne fülelje, hogy lakik-e ott valaki.
Összességében a sors nagyon furcsa dolog és olyasmikbe sodorja az embert, amit legvadabb álmaiban sem gondolna. Csak pilláztam magam elé néha, azon gondolkozva, hogyan is került az a bizonyos karika az ujjamra, mikor anno megfogadtam, hogy sosem fogok megnősülni. Arról nem is beszélve, hogy kis híján steril lettem, mint a sanytol, most meg éppen kézenfogva kísértem vissza a feleségem az orvoshoz, azon stresszelve, mi van, ha mégsem terhes.
Az ölelés csak kellett, még kissé a nyakába is szuszogtam pár másodpercre, mielőtt elengedtem volna, hogy a kezét fogva kalauzoljam vissza a komplexum felé. Nem akartam, hogy túlságosan ideges legyen miatta, de mégis mit tehettem volna ellene? Már az arcán és a járásán is látszott, hogy ha lehetne, akkor inkább hazafelé venné az irányt.
- Én is, nyuszó - cirógattam meg a kézfejét lágyan, miközben beléptünk az épületbe, rövid biccentést szenteltem a recepciósnak, aki a baloldali folyosó felé mutatott, hogy arra legyünk szívesek indulni. A kezem szorongatta, én pedig apró szusszanással kopogtam be az ajtón, amit nem sokára ki is nyitott egy elég szimpatikus, kb ötvenes éveiben járó nő, hogy aztán beinvitáljon minket. Legalább a folyosón nem kellett már várakozni. Betessékeltem magam előtt az asszonykát, majd utána sétáltam be, be is mutatkozva. Fő az udvariasság.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 23. 19:45 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Nem tudtam volna megmondani pontosan mi is történt most, már a nyilvánvalón túl. Ha őszinte akartam lenni, valahol egyszerre stresszelt jobban és tett boldoggá, hogy ő is attól tart, amitől én. Plusz volt az aggodalmamban, hiszen így már nem csak én nem akartam odamenni, de ő se szívesen látta volna így az eredményt valószínűleg. Viszont az is igaz, hogy éreztem ebből, pontosan ugyan azt szeretnénk, bármennyire is nem hitem volna ezt mondjuk egy éve, vagy mikor találkoztunk előtte. A kis brekit.
Visszaérve az épületbe a szabad kezemmel a ruhám szélét piszkálgattam, hol a padlót kémlelve, hol a fehér ajtókat, amik nem voltak túl hívogatók. A célállomásnál aztán csak felnéztem a férjecskémre, talán  elég látványos elveszettség és bátortalanság látszott rajtam, hogy az a halvány mosoly még egyelőre ne sokat érjen. Lassan bekopogott és beterelt minket, mikor kinyílt az ajtó, leginkább lökhetett, mert nem nagyon akaródzottam átlépni a küszöböt. Bent a néni aztán engem felcsücsültetett arra a vizsgálóasztalszerű dologra, Lewynek meg mutatott egy széket mellette és eltűnt egy másik ajtón egy kis időre. A számat rágtam, de nem azon az aranyos, inkább a pótcselekvős módon, miközben próbáltam pár nagyobb levegő után kivárni, mi is lesz. Mikor visszajött, akkor mosolyogva nézett ránk nyitogatva egy mappát, ami gondolom a papírjaimat rejtette.
- Minden rendben volt délelőtt? - A doktornő érdeklődése ugyan kedves volt, de én csak bólogattam szótlanul, amúgy sem szeretek bárkivel dumcsizgatni, ha új. - Megkaptuk az eredményeket, akadt pár érték, ami nem tökéletes, de betudható az izgalomnak is mindez, pár vitaminnal korrigálható.
Nekem úgy tűnt éppen, hogy a percek csigalassúsággal peregnek, hogy mintha kerülné azt, hogy kimondja, mi van pontosan, ettől pedig csak az ágyon magam mellett heverő kezemmel finoman szorongattam a szivacsos anyagot. Kérdezgetett pár dolgot, amit reggel is, hogy mik történtek velem mostanában, milyen tünetek, aztán kihúzta a legalsó lapot és ránk mosolygott. Lehet, hogy kérdést várt, de az belőlem nem nagyon indult el.
- Azt hiszem, hogy nem pont ezekre voltak elsősorban kíváncsiak, a vizsgálat eredménye szerint önök babát várnak. Gratulálok.
A szavak lassan tudatosultak csak bennem, előbb kissé mereven bámultam a hölgyre, majd éreztem, ahogy leesik a tantusz és elér hozzám a hír rendesen. A szájam mosolyra húzódott és egy apró felsóhajtás után fordultam a Drága felé. Közben megkért a néni, hogy ha készen állok, feküdjek fel és tűrjem fel a ruhámat is, de egyelőre lefagytam azon, hogy izgatottan és megkönnyebbülten pillogtam, aztán halkan motyogtam Lewynek.
- Lesz kis breki...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 24. 04:15 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Azt hiszem, kicsit benyeltek az események, mert mire észbe kaphattam volna, már be lettünk tessékelve a rendelőbe. A nő egészen jóindulatúnak nézett ki, nem méregetett minket rosszallóan, se semmi hasonló, de azt hiszem, Maját ez a tény sem tudta volna megnyugtatni. Elég volt a tudat, hogy a nő orvos.
Majus felcsüccsent az asztalra, én meg a székre mellette és utána rápillantottam felvont szemöldökkel. Nem nézett ki túl jól, nem tudtam eldönteni, hogy most elfehéredett vagy elzöldült. Kicsit olyan köztes állapotot ütött meg. Ha nem ül olyan istentelen messze, megfogtam volna a kezét, ehelyett csak a széken dobolva figyeltem az ajtót türelmetlenül, hogy mikor jön vissza a dokinő.
- Igen, mondhatjuk. Csak a stressz... - vontam meg a vállamat, noha nem engem kérdezett, de Maja nem volt olyan kedvében, hogy válaszoljon is. Ezt mondjuk nem csodálom, jobb is, ha csendben marad és nem hány mondjuk ide.
A vitaminos részre kicsit én is bólogattam, hogy azért majd a macik mellé nem ártana valami hasonlót beszerezni, ha mondjuk kiderül, hogy anyuci. Szóval ilyet, csak brekisben. A nő viszont egy béka tempójában böngészte a papírokat. Egyszerűen nem volt képes végigérni a rohadt kötegen. A végére már kis híján szétvetett az ideg, mert mindig talált egy-két utolsó adatot, amit még megosztana velünk. A tenyerem izzadt, a kezem remegett, a levegő is hirtelen nagyon sűrű lett a szobában, kicsit túlságosan ahhoz, hogy a tüdőm hasznosítsa.
Akkor gördült csak le ez a bizonyos szikla a mellkasomról, mikor a nő kijelentette, hogy gyerekünk lesz. Szinte abban a másodpercben ugrottam fel a székről, ami kissé még meg is billent, a kezeim először a szám elé kaptam majd a hajamba túrtam, mielőtt halkan felnevettem volna. Mármint... apa leszek.
A nő valamit mondott Majának valamit, amire nem is különösebben figyeltem, mert még az agyam dolgozta fel az infót és csak ekkor fordultam vissza Majához, és a legragyogóbb mosolyommal léptem oda, hogy megsimítsam az arcát.
- Lesz egy babánk... - közöltem kissé nyünnyögve, mielőtt moderáltam volna magam egy torokköszörüléssel. Visszaejtettem magam mellé a karom, majd rezzenéstelen arccal visszacsüccsentem arra a székre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 24. 08:06 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Igyekeztem kicsit összekapargatni magam és legalább annyira magamra erőltetni egy halovány mosolyt, hogy az üdvözléskor ne lehessen nagy probléma. Ez úgy nagyjából sikerült is, bár határozottan rosszul nézhettem ki. Éreztem, hogy kipirultam, mert hirtelen olyan kellemetlen melegség fogott el, majd el is múlt ez. Nem kavargott a gyomrom, vagy akartam ott helyben elájulni, de a önérzetem s a görcs az eléggé eltántorított mindentől. Vettem pár nagyobb levegőt, ahogy a vizsgálóasztal közepe felé csücsiztem és erősen szorítottam az anyagot magam alatt. Most sem voltam beszédes, Lewy pedig amennyire lehetett, ki is segített ebben.
Apót bólintottam a ő mondókája végén is, majd a figyelmem a doktornőnek szenteltem, aki lassan kezdte elmondani, mi a helyzet velem. Az annyira nem lepett meg, hogy valami nem stimmelt, hiszen még ha… szóval a lényeg, hogy voltak furcsa dolgaim az elmúlt hetekben, amik nem csak úgy megtörténtek velem. Persze ahogy egyre több és több tétel került felsorolásra a papírról é úgy lettem egyre zavartabb és idegesebb. Hol a férjemre, hol a hölgyre néztem, de végül az ölemen pihent meg a tekintetem mégnem kimondta azt a bizonyos pár szót, amire úgy vártunk.
Szinte éreztem, ahogy a csomó a tokomból visszacsúszik a helyére, vagy legalábbis eltűnik, miközben az agyam elég lassan fogta fel az elhangzottakat. A tekintetem a Drágán járt, aki felpattant és valahol a hajára sikló tekintetem találkozott a kékjeivel. Neltem egyet, de a mosolyom már lassan kisebb vigyorba kúszott, aztán a számra harapva éreztem meg a kezét az arcomon. Kicsit felé döntöttem a buksim is. Szülők leszünk. Igazik, ohanásan.
- Egy baba - ismételtem meg a mondat végét halkan. Aztán ahogy ő eltávolodott szépen elfordulva az ágyon feljebb csúsztam és elfeküdtem, felhajtottam a szoknyám is ahogy kérte a hölgy. A ruhát a felsőtestemhez szorítottam mindkét kezemmel, úgy feküdtem, még nem jött közelebb és nyomta rám azt a hideg zselés izét. Fel is szisszentem kicsit. Elmondta, hogy most meg kell nézni, a magzat él-e a papíroktól függetlenül, amitől egyből elég fehérbe váltottam megint, de próbált nyugtatni, hogy ez elég rutinszerű.
- Megnézzük, hogy fejlődik-e, mekkora most és mi a helyzet vele. - A vállam majdnem Lewy széke mellé ért, oldalra fordítottam a fejecském, majd rá mosolyogtam boldogan, igyekezve az iméntieknek a jobbik részét figyelembe venni, hogy aztán a képernyőre tekintsek. Hát, mindjárt lehet láthatjuk is Őt. Ahogy éreztem a nyomást, ami a hasamra telepedett a műanyagtól, kissé grimaszba csúszott az arcom, de nem szakítottam el a tekintetem a képtől.
- Úgy látom, minden rendesen halad. Az első trimeszter második felében jár. Ott, ha jobban megnézik látszik az a kisebb bogyós gyümölcs méretű folt, az maga a magzat. Nézhetjük a szívhangot is?
A doktornő kérdés közben rám nézett, bár én kicsit még az egész hatása alatt csak mosolyogtam magam elé, de valami választ sikerült kinyögnöm végül.
- Ühhüm, szeretném...szeretnénk.
Utoljára módosította:Maja Bojarska, 2017. augusztus 24. 08:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 24. 19:07 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Az a mosoly kissé erőltetett volt, de legalább megpróbálta és ez a részéről már kifejezetten nagy erőfeszítésnek számított. Rendesen büszke voltam rá. De nem igazán tudtam ezt most kifejezni, mert túlságosan beleszállt az a gombóc a gyomromba és nem is tudtam eltüntetni onnan, hiába a mély levegők és a belső hümmögés. Maja szinte úgy szorította a vizsgáló-asztalt, hogy az ujjbegyei belefehéredtek, én pedig csak az ajkamba harapva vettem egyre mélyebb levegőket. Kénytelen voltam, hiszen a szervezetem bevágta a hisztit. Túl sok volt az infó, amiből semmire nem tudtam következtetni, ez pedig rendesen frusztrált.
És aztán jött az a pár szó, ami feloldozott. Azonnal felugrottam és a kezem a szám elé kaptam, hogy csendben maradjak, majd a hajamba túrtam, mert próbáltam feldolgozni a kapott infót. A barna pillantás az enyémbe mélyedt, én pedig a karom magam mellé ejtve léptem közelebb, mielőtt a kezem az arcára csúszott volna lágyan.
- Egy olyan igazi, aki majd totyogós lesz - próbáltam nyomatékosítani a dolgot, de ettől még nem tudtam elhinni, hogy tényleg lesz egy kis brekink, aki ott fog majd Volt mellett idegeket tépázni nagymenőként. Szóval visszaültem a helyemre és igyekeztem kevés sikerrel a seggemen maradni és figyelni, mit is mond a nő. Maja felhúzta a ruháját, én pedig, gyerek ide vagy oda, akaratlanul is a formás alakjára vetettem a pillantásom. Visszamosolyogtam Majusra és ismét a dokinénire néztem, aki azzal a furi műanyag izével kezdte vizsgálni. Aztán rámutatott, hogy ott az a pici pötyi a monitoron a mi kicsi brekink. Finoman az asszonyka vállára tettem a kezem, kicsit meg is szorítottam és most nem tudtam eldönteni, hogy szeretnék itt maradni és csak nézni a képet, vagy megcsókolni az asszonykát.
A kérdésre én is bólintottam, hogy igen, az többesszám.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 27. 23:25 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Egyikünknek sem volt könnyű eddig ez a nap hiába próbálkoztunk meg a legtöbb dologgal. Be kell vallanom, hogy mióta átléptem a küszöbét ennek a szobának, annyira görcsösen figyelek arra, mi hagyja el az orvos száját, hogy teljesen elfelejtettem egy-egy ütemben lélegezni is azt hiszem. Nem volt valami ideális, ráadásul percekig csak olyan dolgokat hallottam, amiktől nem éreztem magam okosabbnak vagy előrébb. Idő kellett, hogy bármit be akarjon a buksim fogadni.
Aztán jött a hír. Az arcomon elterült az a bizonyos mosoly, a tekintetem egyből a férjemét kereste és próbáltam azt látni, amit azt hiszem én is éreztem. Sikerült is. A tenyerem lassan a kézfejére csúszott úgy szorítottam kicsit az arcomhoz, mielőtt elmozdulhatott volna előlem. Nem akartam, hogy elmenjen onnan, vagy hogy megint olyan messze csücsüljön, de végül elengedtem a karját, amíg kicsit hitetlenül mondtam magam elé az egészet. Igyekeztem feldolgozni, hinni, hiszen már tény volt, már kimondta a néni. Biztosan gyermeket várok. Várunk. Nincs téves teszt, betegség, egyszerűen egy bogyónyi baba van. Majd lesz két lábikója, két kezecskéje, egy szép és okos bucija és boldog lesz. Legalább annyira, mint mi éppen.
- Tudom, baba. Egy baba. A mi babánk.
Ugyan bólogattam azt hiszem, vagy akartam legalább, de nem tuti, hogy sikerült, mert fel kellett közben feküdnöm az asztalra, de a mondandóm végén a fejem felé fordítva mosolyogtam. Beharaptam az alsó ajkam, aztán néztem csak a képre, amin a néni magarázott egy halom fura dolgot, amikből csak azt sikerült felfognom, hogy melyik pont a fontos. Melyik az, amiből bizony a kis brekink hamarosan nagy lesz és szép és baba.
- Te is látod, Lewy? Ugye igen?
Éreztem, ahogy picit hangosabban szólaltam fel és elé izgatottan, ezért el is hallgattam végül, de nem bántam az egészet. Vigyorogva forgattam a fejem közte és a néni mutogatós karja között, nem is törődve vele, hogy lassan kinyomkodja belőlem a szőlőlét is. Persze aztán jött az a tompa búgás, majd az a lüktetős hang, én pedig csak csendben bambultam a hasamat nyomkodó műanyagra. A balom felemelve húztam a vállamhoz, hogy a Szívecske ujjaira csúsztattassam, és finoman szorongassam. Már tényleg-tényleg van. Lesz. Ott lakik bent a pocimban.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 28. 01:48 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Ez a nap akkor sem lehetett volna nyugisabb, ha korábban jövünk. Maja nem szerette az orvosokat asszem, én meg csak stresszeltem azon, mit mondanak majd a brekinkről, mert ugye már eléggé kezdtem ragaszkodni hozzá. De mint kiderült, a baba ott volt és semmi stressz, csak mi négyen, mint boldog ohana. Az ilyesmi mindig jó.
Talán egy kicsit jobban is kimutattam az érzelmeimet, mint amennyire szerettem, vagy eredetileg terveztem volna, arról már nem is beszélve, hogy a régi imidzsembe ez mennyire nem illett volna bele, legfeljebb szomorú fejjel, meg telefonhívással az ügyvédemnek...
De a kezem az arcához szorította, nekem meg majdnem kiugrott a szívem a mellkasomból, azon a jóféle módon, mert alig tudtam elhinni, hogy lesz egy babánk. Olyan valódi, kis gügyögős, aki akkor kel fel, mikor aludnál és megtépi a hajad puszta szeretetből.
Kissé hitetlenkedve haraptam az ajkamba, de aprókat bólintottam, hogy bizony, egy pici baba ott csücsül a pocijában, még ha most jobban is hasonlít egy gumicukor brekire, mint egy rendes babára. Csak pár pillanatra tudtam levenni a pillantásomat a képernyőről, hogy a pocis asszonykára nézzek, de abban ezerwattos mosolyt csillantottam rá. De túlságosan elfoglalt, hogy a tekintetem a pöti bogyón tartsam a képernyőn.
- Azt a parányi, bogyósgyümi méretű szépet? Igen, persze - nevettem el magam, talán egy egészen kicsit hitetlenkedve. Azért nem szerettem volna a helyébe kerülni, mert nem látszott a néni túl kedvesnek, ahogyan nyomkodta szerencsétlen pociját. A halk búgásra, majd lüktetésre az ajkamba haraptam és lágyan megszorítottam az ujjait. Minden rendben volt, a kis breki ott búgott és várta, hogy végre megismerhesse anyut. Hogy mikor keltem fel, kérdéses, de az biztos, hogy az ajkaim ismét súrolták a homlokát.
- A mi kicsi babánk... - bámultam még pár pillanatig a pocakjára, enyhén döbbenten, de valami olyan fura boldogsággal, amit nem sokan ismernek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 28. 19:51 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Ha hangeffektekkel lehetne illusztrálni érzéseket, most a zuhanó kavicsok kopogásától biztos keveset hallanánk, mert valami ilyesmi történt, miután kiderült, hogy minden rendben van. A lehető legnagyobban és úgy néz ki, hogy már csak idő kérdése, hogy a mini boldogságbogyónk gyarapodjon, majd egyszer úgy döntsön, hogy meg is akar minket ismerni. Lehet, hogy örülni rögtön tudtam, de kellett pár perc, mire tudatosult is mindaz, ami kiderült, mire úgy igazán őszinte és nagy vigyor csúszhatott volna az arcomra, ahogy ő visszacsücsült az arcomról elhúzva a kezét én meg elfeküdtem. Vettem pár nagyobb levegőt közben, úgy figyeltem, mit is tesz a néni. A mondatai nagyobbik részét nem igazán értettem, mert valami méreteket magyarázott meg rögzített, utána meg csak az erős nyomást éreztem többször, mai nem volt kellemes. De kettő vagy három után teljesen belebambultam a képbe. A leendő gyerekünkbe.
A tekintetem a férjecském felé fordítottam néha és egyszer még éppen ő is így tett, akkor olyan nagyon arcot ráncoló na vigyorral meredtem rá, majd vissza a pötyire.
- Ühhüm, nagyon piciii - húztam el a szót, ahogy izgatottan figyelgettem. Észre sem vettem, hogy néha a pipőm orrát is összekocogtatva mozogtak a lábaim, de mikor a néni is felfigyelt rá szépen abbahagytam, mielőtt baj lesz. De aztán ott volt az a hang, hogy bizony él, jól van, dobog a baba szívecskéje. Csak szorongattam a feltűrt szoknám meg életem szerelmének kacsóját, miközben a számat rágcsizva figyeltem. Éppen nem tudtam magammal mit kezdeni. Fel akartam kelni belebújni a karjaiba, vagy ugrálni, vagy nem is tudom. De úgy mindent. Láttam, hogy ő boldog én ettől is csak vidámabb voltam és nyugodtabb.
- Ott van, igen… lesz nagy ohanánk.
Mire legközelebb elfordultam a monitortól ő már fölém hajolt én felnevettem a puszira, aztán a doktornő adott papírt, hogy töröljem le a pocim, én pedig felcsücsültem, hogy ezt megtehessem, mielőtt visszaigazgatom magam a ruhába. Közben kérdezett valamit, hogy akarunk-e képet vagy videót, de nem figyeltem rá én csak vigyorogtam a hasam törölgetve a ragadós izéból néha felpillantva Lewyre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. augusztus 28. 20:54 | Link

Dwayne
Egy közeli park, koraeste
Kinézet

Kivételesen nincs olyan forróság, de azért nem kell attól félni, hogy ha kilépnek, akkor megfagynak majd. Még mindig elég egy könnyedebb ruha. Egyszerűen csak nem ég el az ember. Pár hete közösen sétáltatták a kutyát, aztán beindult a vizsgaidőszak, és valahogy nem került sor rá megint. Tegnap viszont megígérte Seannak, hogy elmennek apához korábban, nem csak este, vacsorakor, sétálnak egy nagyot, és sétáltathatja megint ő a kutyát. De csak finoman. Most tehát ez a helyzet, Sean előttük halad néhány méterrel, a kutya megadóan és egészen felelősségteljesen sétál hol mellette, hol előtte kicsivel - az első alkalommal nagyon aggódott emiatt - ők ketten pedig mögöttük sétálnak. Zóján érződik, hogy mondana valamit, egész nap érződött, de valahányszor elkezdte, mindig félbe maradt. Most is, hol Seant nézi, hol a tájat, de közben lopva mindig Dwayne-re pillant.
- Jó, hogy már nincs olyan meleg.
Mert pont nem érdekel amúgy ez senkit, hogy milyen idő van éppen, csak hát valahogy el kell kezdeni. Elkezdjük szépen Ádámtól és Évától, majd kihagyunk pár fejezetet, és akár bele is csaphatunk a közelébe. Majd mindjárt. Csak még előtte meg kell próbálnia valamit. Elfordítva a tekintetét, mint valami szűzies leány, megsimogatja ujjaival Dwayne ujjait, és finoman megpróbálkozik azzal, hogy megfogja a másik kezét.


Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 28. 21:23 | Link

Kriszta

- Mindig tudom, hogy mivel vegyem le a lányokat a lábukról. Elárulok neked egy titkot. Záráskor a kamerákat kikapcsolják, mert körülbelül két óra alatt menti le a felvételeket.
Régi technika, és elég fura. Mugli holmi, én meg nem vagyok egy Cameron, hogy értsek hozzá. Szóval inkább csak elhiszem nekik. Ők valami ilyesmit mondtak, mert azt mondták, hogy amikor zárok, akkor két óráig oda kell figyelnem, mert nincs kamera, zárjak be mindent rendesen.
- Szóval abban a két órában nincsenek figyelő szemek. Táncolhatsz akár itt a pulton is, ruhát sem kell viselned.
Pimasz mosollyal nézek a szemébe. A szemébe, és nem máshova. Pedig más azt tenné, lepillantana a dekoltázsára, és úgy, hogy igazából belemászott a számba, simán megtehetném én is, mégsem teszem. Pont ettől vagyok másabb, mint az a tipikus nagydarab fickó, aki leül mellé, és üdvözlésként röffent egyet. Ez az öcsém, ezzel befutó leszel. Elszakítom tőle a tekintetemet, és kitöltök egy újabb adag aranyló whisky-t a drága barátunknak, aki lecsapja az árát meg a kis extrámat, már ismerem, de most nem megy el, csak nézi Krisztát, mintha szellemet látna. Én csak vigyorgok és megrázom a fejem.
- Már nincs közöttünk, annyit ivott. Nem tud beszélgetni a lányokkal. Fél tőlük.
Elég érdekes, amikor egy férfi, akiről azt hiszed, hogy minimum egy fél maffiacsapatot vezet, kiönti neked a szívét, és kiderül, hogy például a női ideálja még csak a közelébe se jön egy olyan helynek, mint ez. Szomorú, hogy a külső alapján ítélnek, pedig rendes srác, csak szegényem tényleg eléggé elveszett.
- Szóval valami keserű. Hm. Nyald meg, ez az?
Egy ujjnyi bazilitát adok neki, valószínűleg nem illik bele az összeállításba a keserű likőr, de azért biztosnak kell benne lennem. Barátunk, akit csak Johnnynak hívunk, még mindig Krisztát nézi, de végre pislog egyet. Egy kicsit zavaró lehet, de szerencsés, hogy nem erőszakos. Lassan hívhatok neki egy taxit, mint mindig. Kár érte, mert eszes gyerek.
- Umm, egy kicsit szégyellem magam. De mocskosul izgat az, hogy milyen lennél apácaruhában.
Ez a lány veszélyes, nagyon, nagyon veszélyes, és élvezem, hogy vele elmerülhetek egy ilyen beszélgetésbe. Ha ezt a nagymamám hallaná, valószínűleg a fülemnél fogva rángatna ki erről a helyről, mondjuk ő már azért is, mert itt dolgozom.
- Ez gonosz ám. Nekem csak lányok vannak, neked lányok és fiúk is? Nem szép dolog. Bár kíváncsi vagyok, hogy van-e annyi neked, mint nekem.
Az elején látványosan lekámpicsorodik a szám, aztán a végére már vigyorgok. Izgalmas. Közben azért előveszem a mobilom, és gyorsan leadom a rendelésemet egy taxira, ami hazaviszi a barátunkat.
- Helyes kölyök. Rokon, saját?
Nekem valahogy az se baj, ha saját. Szeretem a gyerekeket, mondjuk az már másnak biztos necces, ha mondjuk egy férj is tartozik hozzá, de az se érdekel, ha őt sem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. augusztus 28. 21:35 | Link

Dr. Mácsai Zója
Szent István park, koraeste




A másfeledik körüket róják a rózsakertek közti, poros salakon. Az esti, babakocsis köreiket tartó párok, apró gyermekeket kísérő fiatalok közül ők sem igazán lógnak ki - kutyás, gyerekes összképük már- már szirupos, festői. Még másfél évvel korábban is fintorgott az efféle esti program ötletén, szép lassan azonban hozzácsiszolódott a szerephez. Bár néha még mindig idegesíti a családosdi, nem tagadhatja, ez egyre ritkább.
   -  Ja.
Nem figyelve a nőre, hagyja rá a kijelentését, az egyik kezét a zsebébe ejtve lép tovább. A reumás tempót az előtte ballag gyerek és a nyelvét lógató, rozoga kutya diktálja, ő csak egyfajta kísérete, testőre a kettősnek. Illetve, ahogy megszokta, mozgó ATM, ha a barátnője vagy a gyereke például fagyizni kíván.
Az érintésre azonnal elrántja a kezét, ám csak egy pillanatra, mint mindig, ha nem számít rá. Az izmai azonban szinte azonnal ismét ellazulnak, ő pedig, figyelemre sem méltatva a reflexet, maga fog rá a nő kezére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. augusztus 28. 21:57 | Link

Dwayne

Arra, ahogy elrántja a kezét, nem reagál, mindig ez van, ha váratlanul éri, ismeri, ám azzal, hogy utána ő kezdeményez, egy széles mosolyt varázsol a nő arcára és nem kevés biztatást azzal kapcsolatban, amit el akar mondani.
- Eladtam a házat. A bogolyfalvit.
Csendesen, de érthetően, határozottan jelenti ki a tényt. Nem beszélt róla senkinek két nappal ezelőttig, egészen addig, amíg el nem jött a döntés ideje. Ráhel még mindig haragszik, érzi, és azt is, hogy ki kell szabadulnia abból a házból. Bella azt mondta, magához venné, hogy egy kicsit próbálna segíteni neki, úgy tűnik a húga végre elkezdett felelősségteljesebb lenni. Mina ha haza akar jönni, sokszor az apjához megy, így akár az otthon töltött idő egy helyen is csoportosulhatna. Persze ezt még valahogy fel kell hozni.
- Többet kaptam érte, mint amennyiért vettük, vissza tudom fizetni neked, amit belefizettél.
Emellett eladta a debreceni lakást is, amiről Dwayne nem is tudott, így nem is említi. Azt a pénzt nagyrészt Bellának adta, aki egy kisebb házat vett belőle a faluban, a maradékot pedig Minának, aki szintén sokszor adta kölcsön a spórolt pénzét. Viszont őket megkérte, hogy ezt ne meséljék el, mert nem akar veszekedni a lakás miatt. Elvégre ha azt anno eladja, akkor Dwayne-nek nem kellett volna belefizetnie a mostaniba. Ez logikus is lett volna, de hát ismerjük Zóját, elég logikátlanul képes működni.
- Arra gondoltam, hogy összeköltözhetnénk, mint egy rendes család.
Vagyis ha még Dwayne így gondolja. Na mondjuk ezt lehet jobb lett volna az előtt megbeszélni, hogy aláírta a papírokat a szeptember 15-ei kiköltözéssel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 28. 22:02 | Link

Ervin
Let's make a party




Két óra.. Mennyi minden belefér abba az időbe, a fantázia világom már életre is kelt, teljesen máshová visz, egy pillanatra el is veszek benne. – Talán nem lesz kevés.. – incselkedve nézem őt. Az elején még töprengtem azon, hogy vajon csak játszik-e és tesztel, meddig megyek, de most már, ha kényszerítenem kell, akkor sem fogom hagyni, hogy meghátráljon. Ó.. túlságosan is felkeltette az érdeklődésemet, a galád. Ködös vágyaim tengeréből egy idegen érkezése ébreszt fel. Nem csak fejemmel, hanem testemmel is felé fordulok, s mivel jó kedvem van még egy mosolyt is küldök felé. Különös egy szerzet, de nem tűnik annyira félelmetesnek. Látom az elhomályosult tekintetét, de mivel szavakat nem intéz hozzám, így teljesen hidegen hagy, hogy a továbbiakban mit művel. Nem vagyok egy félős alkat, s reménykedem abban is, hogyha véletlenül megindulna felém, akkor lesz, aki megvéd.
– Szegény ember, még ha iszik, se tud? Tudod, mint az Agymenőkben az indiai – erősen gondolkozom a tag nevén, de nem jut eszembe. Azt se tudom, hogy Ervin képben van-e azzal, hogy miről fecsegek, ha nem akkor majd legyintünk egyet a dologra, hiszen úgysem olyan fontos.
Kérdőn pillantok rá, először nem értem, hogy mit szeretne, de amikor meglátom az ujját, már minden világos. Megemelem a hátsómat, előre dőlök, szinte belemászom megint az arcába, s még mielőtt neki állnék, elidőzöm egy keveset a tekintetében. Aztán megint az elém nyújtott testrészre nézek, kicsit megdöntöm a fejemet és elhessegetem a mocskos gondolataimat.
– Öhm – ott az ujja előttem, én pedig nem vagyok a szégyenlős kislány, szóval bekapom és kicsit játszom is vele, mert hát miért is hagynám ezt ki. De persze még azelőtt elhúzom a számat, mielőtt még kínossá válna a szitu, bár én egyáltalán nem annak szánom.. –Igen, ez az, bár így az ujjadon…hmm – alsó ajkamat kicsit beharapom, szemeimben furcsa csillogás lejt táncot. Legszívesebben újra átmásznék a pult másik oldalára, de nem biztos, hogy megállnék egyetlen egy csóknál. Az már édes kevés lesz. Előre dőlésem közepette oldalra pillantok a férfira, akinek nem tudom, hogy a produkció vagy a fenekem tetszik-e, de egy pislogással legalább életjelet ad. Amíg nem indul meg felém, addig nem érdekel, hogy mennyire bámul, figyelmemet úgyis más irányába kell fordítanom.
- Ha tudtam volna, hogy valakinek ennyire megmozgatja a fantáziáját, magammal hozom - kajánul vigyorogva dőlök vissza a helyemre, s popsimat leteszem a székre. Vannak ám otthon ilyen beöltözős ruhák, bár abban nem vagyok biztos, hogy apáca szerkó is található a szekrény mélyén. De ezen ne múljon, ha szeretne egy ilyen showt, akár még össze is hozok neki, úgy egy fél órán belül.
– Óóóó, tényleg kíváncsi vagy? Semmi fújjolás, meg fintorgás és ilyenek? - meglepődve nézek rá. Hát ilyesmire nem számítottam, a végén még tényleg elő kell vennem azt a listát és elkezdeni összehasonlítgatni az övével. – Milyen vicces lenne a tiéden és az enyémen ugyanazokat a neveket megtalálni – egy másik helyen és időben ez még tényleg érdekelne is. Mert hát ugye vannak olyanok, akik jönnek a szöveggel, hogy ők aztán ilyet soha.. Aztán mégis.
- Hmm.. Ha azt mondanám, hogy az enyém az lendítené vagy visszavetné azt, ahova tartunk? – érdeklődve nézek rá. Nem mintha a válasza bármit is változtatna az enyémet, csupán kíváncsi vagyok. – Nem az enyém, de úgy szeretem, mintha az lenne – hangom a mondat végére kissé halkabbá válik. Az oka az, hogy én tudom, hogy sajtom soha nem lesz, de hát ezt mégsem kötheti az ember mindenkinek az orrára. Vetek még egy utolsó pillantást a képre , aztán visszacsúsztatom a telefont a zsebembe, s figyelmemet újra a szépfiúnak szentelem.
- Mennyi is van még a zárásig? – nem mintha sietnék, csak hát, na.. Olyan szép ígéret lebeg a szemem előtt, hogy mielőbb szeretnék hozzájutni.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 28. 23:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Haruka Yamasaki
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. augusztus 28. 22:20 | Link

Gwen

Pestseholse || Music || Atashi



A kikapcsolódás az, amit jó ideje hírből sem ismertem. Néha sikerült egy kis időt szakítanom arra, hogy ne csak az ételosztályon nézelődjek, de tény, hogy mióta elköltöztem, túl sokat dolgoztam. Nem aggódtam, hogy valaha is problémám akadna abból, hogy már nem vagyok alkalmazott munkás, de még idén elő akartam rukkolni egy saját márkával. Minimum három-négy seprűt jelent ez, bár én leginkább tízre gondoltam. Ehhez még fel kell mérnem...
Várjunk. Én nem azért jöttem el otthonról, hogy ezen filózzak. Sóhajtottam egyet, közben nekidőltem az épület falának, miközben Gwenre vártam. Nem olyan régi ismerősöm, de ő volt az első, akire gondoltam, mikor társaságot kerestem magam mellé. Nem is csalódtam, egész hamar lebeszéltük, hogy Budapesten egy bár előtt találkozunk. Onnan pedig hová megyünk? Majd eldől. Nem agyalni jöttem ide, épp ellenkezőleg, csak szórakozni.
Ahogy kiszúrtam a szőke lányt, mosolyogva indultam meg felé.
- Szia - köszöntem, talán egy kicsit túl lelkesen is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. augusztus 28. 22:38 | Link

Dr. Mácsai Zója


Zója keze engedelmesen belesimul az övébe, összekulcsolja az ujjaikat, a salakot nézve lép tovább. A Duna felől, a fákon keresztül még átszűrődik néhány utolsó, derengő napsugár, az világítja meg a parkot, mielőtt a gömb utcalámpákat felkapcsolnák. Élvezi a hűvöst, ami a víz felől árad, az egész város gőzölög a forró nyár után.
Összevonja a szemöldökét, Zójára néz mindaddig, amíg az nem viszonozza a tekintetét. Egy aprót szorít a kezén, amivel megállásra kényszeríti a nőt és, bár a gyerek és a kutya továbbsétálnak, az elzárt parkban úgysem kóvályoghatnak messzire.
   -  Nem arról volt szó, legközelebb beavatsz, mielőtt valami ilyesmit csinálsz?
Birtoklón szorítja a kezét, a tekintetében épp, hogy feldereng a vádló sötétség. Zója megígérte neki, hogy szólni fog, mielőtt olyasmit tenne, ami befolyásolja akár az ő, akár a fia életét.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. augusztus 28. 22:48 | Link

Dwayne

Engedelmesen megáll, amikor a férfi megállásra figyelmezteti. Sejtette, hogy lesz egy ilyen, számolt a következményekkel. Szólhatott volna róla neki, akár két napja is, amikor Bellát beavatta, de nem tette meg, akarta, de nem tette.
- Gyorsan kellett döntenem.
Ez mondjuk nem kifogás, hiszen egy pillanat alatt odahívhatta volna a férfi legalább hat féle módon, ám mégsem tette. Miért nem? Mert félt az elutasítástól. Na nem mintha most ne állna fenn a dolog. Lapos cipője miatt fel kell néznie a férfira, hogy tényleg tarthassa a szemkontaktust. Van azonban egy zavaró tényező ebben a pillanatban.
- Ne haragudj.
Itt nem azért kér bocsánatot, amit tett, hanem azért, mert meg kell szakítania a szemkontaktust, el kell fordítania a fejét, csak addig, hogy lássa, a gyerek megvan még, nem ment olyan messzire a kutyával. Látnia kell őt, hogy biztonságban tudja. Amint megbizonyosodott erről, visszafordul Dwayne felé. Fáj a keze az erős szorítástól, de nem ellenkezik. A birtoklás a kapcsolatuk szerves része, már régen megtanult együtt élni vele.
- Szeretlek, és veled akarok lenni, nem csak hetente háromszor vagy négyszer, vagy ahogy éppen kijön a lépés. Rendesen veled akarok lenni. Lezárni azt, ami ott van, elszakadni.
Mert tudja, rájött végre, hogy amíg ott van, addig nem lehet boldog itt. El kell szakadnia. Véget kell annak ott érnie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 29. 02:21 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Talán tényleg kicsit túlaggódtuk az egész baba dolgot, mert ha több teszt is pozitív volt, meg a tünetek is állandóak, mi baj lehetett volna? Mégis jobb volt így, mintha semmilyen érzést nem vált ki belőlünk, hogy esetleg összejött egy bogyó-baba. Ugyanazt láttam lassan visszacsillani Maja arcáról, amit éreztem a sajátomra is kiülni. A boldogság és a megkönnyebbülés mixét, egy egészen csinos adag várakozással.
Figyelmesen hallgattam azért a néni által felsorolt adatokat is, néha aprókat bólintva, egyszer még az ajkam is beharapva, mert jahj, hogy lehet ilyen kicsi?
Ugyan látszott a kis feleségem arcán, hogy ez most nem éppen kellemes, de aztán teljesen másfelé kalandozott az ő pillantása is, mint az enyém.
- De ott csücsül - mosolyodtam el kissé, az ajkamba harapva, aztán a nő kocogó cipőire néztem és enyhén felvontam a szemöldökömet. Nem értettem, mit kopog, mint Dorothy, de el is engedtem a dolgot, hagyva, hogy csináljon, amit akar. Mikor a halk búgás elkezdődött, már el is hallgattak a cipőcskék, így hát nem is lepődtem meg a dolgon.
Kellett a bootholási idő, de nem tudtam nem boldog lenni a ténytől, hogy hallottam, ahogyan a gyerekünk pici szíve hogyan dobog.
- Igen. Olyan naaaagyon boldog, teljes, igazi ohana - bólogattam tudálékosan, az ajkamba harapva ismét, hogy ne kezdjek el hülye hangokat kiadni. Maja a pociját törölgette, én meg addig a nőre néztem, aki megkérdezte, hogy szeretnénk-e képet vagy videót, én meg hatalmas szemekkel meredtem rá, értetlenül.
- Van, aki nem? - kérdeztem, mire a nőci elmosolyodott, én meg ismét Majához léptem, a nózim kicsit a nyakának nyomva. - Szeretlek, babygirl.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Scarlett Conroy
INAKTÍV


Troublemaker, Svájc. 2017 réme
offline
RPG hsz: 454
Összes hsz: 2298
Írta: 2017. augusztus 29. 14:22 | Link

Ervó, Balu, Örwájn or whatever the hell we want


  Csak vállat vont a fiú kiakadására, amikor nem tudta elfogadni a "Miért szép a szép lány" órán tartott előadását. - Az előbb azt mondtad, hogy a kávézóban szépek a kiszolgálók. Már te is megkülönböztetted őket a többi lánytól - hívta fel a szőke a figyelmét, mint a fiú még csak a tudatában sem lenne annak, hogy miket is beszél. Bár ha jobban belegondolunk....
  Scar hangosan felnevetett, amikor a fiú azt mondta, hogy ennyire azért nem betegek az emberek. A körülöttük állok erre fejcsóválva mentek el, de a szőke akkor sem tudta abbahagyni a nevetést, sőt inkább még jobban rákezdett. Lehet, hogy ez már csak amolyan annyira fáradt az ember, hogy mindenen nevet feelingű kitörés volt, de szinte már nem is hallotta Ervin magyarázatát a csokival kapcsolatban. Aztán szép lassan, nagy levegőket vett, és alábbhagyott a nevetőgörcse. - Jajj, sajnálom. Nem téged nevettelek ki - kért elnézést a fiútól, bár őszintén szólva eléggé komikusan festhetett a jelenet, ahogy ő áll egy zacskó dunakaviccsal a kezében, és nevet. A semmin.
  A kisebb fajta malőr után ugyanúgy visszaálltak a kerékvágásba. Mindent beszereztek, kivéve a piát. Erre külön módszerük volt. Vigyázz, kész, tűzre indultak, aztán uccu neki, amit csak értek. Az üvegeket csak úgy kapkodták le sorban a polcokról. Aztán a végén összeszámolták.
  - Azt hittem éppen az a lényeg, hogy megártson... - tette csípőre a kezét, mintha tényleg elgondolkodna most a dolgon. Ez élet nagy kérdéseire időt kell szánni. No de nem most, mert lassan zárt a bolt, a vevők egyre kevesebben voltak, és ez bizony nem tűnt biztatónak. Így nagyobb figyelem jut rájuk.
  - Juhú! - kontrázott a fiú kijelentésére, és indultak el a kék pólóba öltözött nő felé. Sorban felpakoltak mindent, a kasszás el is kérte a személyijüket, mire Scarban megszólalt a vészharang, de csak megszokásból. Magyarországon annyival gyorsabban lehetett italhoz jutni, nem kellett megvárni a 21 éves kort.
  A parancsra a lány rögtön pattan, és két három gyors mozdulattal már benne is van. Teljesen a kocsi hátuljához ül le, aztán a lábát próbálja valahogy úgy elhelyezni, hogy a vásárolt cuccoknak semmi bajuk ne legyen.
  - Indulhat kapitány! - adta meg az utolsó parancsot is, és már érezte is, hogy gördül alatta a talaj. Majdnem felsikkantott, de tudta, hogy az a legjobb, ha minél később veszik őket észre.
  Az őr kiáltozott, hogy álljanak meg, de ők természetesen nem hallgattak rá, csak hajtottak tovább. Elég nagydarab volt az egyenruhás, így szinte még el sem kezdték igazán hajtani a kocsit, máris lehagyták.
Utoljára módosította:Scarlett Conroy, 2017. augusztus 29. 14:24 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Itt járt Lala Rolleyes
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. augusztus 29. 15:44 | Link

Dr. Mácsai Zója


A bocsánatkérésre csak ciccen egyet, elnéz a park kerítésén túl az Újpesti rakpart felé. A gyerek jól van, a tér geometriájából következően úgysem mehet tőlük negyven méternél messzebbre, Zója így igazán hanyagolhatná a túlaggódást. A fia születése óta forgatja a szemét az anyai, féltő túlkapásokra, ha pedig kérdezik, ki is fejtik a véleményét: ha óvják a srácot, csak egy életképtelen kis köcsög lehet belőle.
Különben is a kutyával van. Majd az gondoskodik róla ott, a neonszínű póráz végén.
   -  Szóval akkor döntöttél.
Végül visszafordítja a tekintetét felé, enyhítve a szorításon. Sokadjára hangzik el a kijelentés valamilyen formában egészen Zója éjszakai szökése óta: ebben te fogsz dönteni. Elvégre jó ideje már a nő az, aki a kapcsolatuk történéseit irányítja, lelép majd visszajön, simogat vagy pofon vág, Dwayne mindössze sodródik vele.
   -  Teljesen biztos vagy benne? Mert nekem jó. De nem biztos, hogy nektek is az lesz velem.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 29. 15:47 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Azt hiszem az egész gyomorgörcs, amit az orvoshoz érkezés és az eredmény várása okozott fölösleges volt. Egy részét kivéve, mivel az talán kijelenthető így, hogy kiderült mindketten mennyire szerettük volna ezt az egészet. Talán az is frusztráló lett volna, ha semmit nem vált ki belőlünk, vagy éppen ellenkezőleg, hogy azon izgult volna esetleg a férjecském, hogy csak ne most. De nem így történt, sőt, mindenre fény is derült.
Ahogy feküdtem a vizsgálóasztalon és a monitorra meredve lestem, majd hallgattam az apró, de gyors szívdobbanásokat csak aprókat szusszantam. Az arcomra letörölhetetlen vigyor kúszott és még a kellemetlen érzéseket is figyelmen kívül tudtam hagyni egy kis időre. Annyira pici volt az a pötyi, akit bemutatott nekünk a néni, hogy nem is igazán sikerült felfognom, hogy ott van, majd nagyobb lesz, aztán már alig fér majd el a pocimban. De már ott lakik, velem van, mindig. A fejem Lewy felé fordítottam, láttam, hogy ő is leragadt bizony, nem hibáztattam, nekem sem ment sokáig másfelé nézni, mondjuk figyelni se, szóval az orvos is háttérzajnak lett minősítve. Lehet beszélt hozzám, de kicsit el voltam kalandozva, de most igazán nem hibáztathat senki. A gyerekünk elrabolta azt és már imádtam érte.
- Boldog, bizony. Jahj, nem tudom elhinni… vagyis de, látom…de. Baba.
Semmi értelmes nem igazán akarta elhagyni a számat, pedig beszéltem is volna meg nem is. Csak összepréseltem az ajkaim mielőtt megint nagy vigyorral elfogadtam volna a törlőket, hogy a hasam megtisztítsam felcsüccsenve. Kicsit összekentem az alsóneműm meg a ruhám, de egy picit sem zavart a dolog. Közben csak a férjecske visszakérdésére eszméltem, és egy mit nem? Nyökögés után esett le, én meg csak oldalra billentettem a fejem. A néni el is ment valamiért, gondolom nyomtatni vagy dvd-t keresni, fene se tudja mit és hogyan csinálnak itt. Még picit bambultam le bárgyún a hasamra, aztán ahogy odalépett hozzám letettem a papírt, elengedtem a könnyű anyagot igazgatás nélkül és átkaroltam a derekát. - Én is, Nyuszó. Most már azt hiszem, szeretném azt a fagyit…
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Dr. Mácsai Zója
INAKTÍV


Félvéla pszichomókus | Mrs. DW
offline
RPG hsz: 519
Összes hsz: 1076
Írta: 2017. augusztus 29. 18:33 | Link

Dwayne

A szorítás enyhülését biztató jelnek veszi, ám teljesen megnyugodni csak akkor tud, amikor a férfi azt mondja, hogy neki jó. Széles mosoly terül szét a pofiján, és arra, hogy nekik nem lesz olyan jó, megvonja a vállát. Persze először arra gondolt, hogy a nyakába ugrik, és csókolgatja meg ölelgeti, mint egy nagy macit, de aztán inkább erről letett, és igyekezett normálisan, laza jófej módon reagálni.
- Ha nem próbálod ki, nem tudod, milyen. Az is lehet, hogy nekünk lesz jó, és neked nem. Az erős Mácsai vér.
Ami inkább Warren, de mindegy. Minában lát még reménysugarat, de Sean egyértelműen olyan, mint az apja. Nem mintha ő maga szeretné a Mácsaiakat, sőt, irigyli a húgát, amiért megtarthatta az Oravecz nevet a válás után is. Ő pedig majdnem Warren lett, akkor feltett szándéka volt felvenni a férfi nevét, most azonban már nem biztos benne. Mármint, ha Dwayne valaha is úgy döntene, hogy elveszi őt, lehet, hogy nem venné fel. Így, hogy most már nem Bogolyfalván laknak, esetleg egy-két magánpácienssel többet is fogadhatna, akkor meg jobb az eredeti név megtartása.
- Komolyan gondolom. Ezért léptem meg, mert ez akarom.
Ha meg nem működik, akkor úgyis lelép, ismerjük, nem ez lenne az első alkalom, amikor úgy dönt, hogy neki a távozás jobban áll, és inkább elhagyja a terepet.
- Szegény Dwayne, vége a nyugodt napjaidnak.
A meglazult szorítást most megerősíti, nem annyira, mint a férfi tette, épp csak, hogy jelezze, indulhatnak tovább. Ha már fogja a kezét, akkor azt ki kell használni, nem lehet csak úgy engedni, hogy elillanjon a pillanat. Ez egy olyan tipikus ritka alkalom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2017. augusztus 29. 21:44 | Link

Kriszta

- Talán nem csak itt lehet lenni.
Elvégre számos hely van, ahol az ember meg tudja oldani a szükségletei kielégítését, ha éppen úgy hozza a helyzet. Sosem aggódtam azért, hogy esetleg a megfelelő helyszín hiánya miatt hiúsul meg a terv. A tekintetét állom, sőt vágyok rá, hogy még inkább kiélvezhessem. A kérdésére lassan megrázom a fejem, és barátunk felé fordulok.
- Ööö Rajesh?
Ha jól emlékszem, de most nem vagyok benne biztos. Olyan régen nem néztem már Agymenőket, hogy nagyon. De most, hogy felemlegette, határozottan kijelenthetem, hogy hiányzik. Feljegyzem magamnak, és csak remélem, hogy nem felejtem el, hogy meg kell néznem pár részt. Még mielőtt teljesen bekebelez az egyetem, meg a várható költözés, mert elég esélyes, hogy Bogolyfalvát elhagyva, áttérek Pestre.
- Egyáltalán nem. Ha lesz olyan ismerősöm, aki neki esetleg ideális lenne, össze fogom hozni őket. Ez az én életem küldetése.
Elhivatottan kihúzom magam, komoly arccal tekintve a távolba, mint a filmekbe az emberek, akik éppen nagyon nagy – és a valóságban nagyon lehetetlen –, kihívás előtt állnak, és utolsó alkalommal még az agyunkba véshetjük, hogy milyen csinos pofijuk volt. Éppen kifejteném az elméletem erről, amikor a következő pillanatban a lányka szemei az enyémbe fúródnak, finom, alkoholos leheletét érzem az arcomon. Aztán ahogy a szájába veszi az ujjam, a másik kezemmel muszáj megszorítanom a pult szélét. Nem tudok betelni a látvánnyal.
- Bolondos vagy.
És bátor, tekintve, hogy nem csak ketten vagyunk itt a pultnál. Ahogy nézett rám, ahogy az előbb cselekedett, ahogy az alsó ajkába harap… szemét, nagyon szemét. Azt akarom, hogy vége legyen végre ennek a napnak. Köhintek egyet, amikor a főnököm megjelenik, és elkezdem törölni a pultot. Cicceg egyet, és elismerően végigpillant Krisztán, majd egész közel hajol hozzám, a figyelmemet kénytelen vagyok felé fordítani. Csak néhány egyeztető kérdése van, nem zavarja az, amit a kamerán lát. Végül megveregeti a vállam, és távozik. Megvárom, amíg eltűnik a bejárati ajtón. Már közel sincsenek olyan sokan.
- Azt mondta, ha megszorulnál, és pénz kell, jöhetnél ide pincérnőnek, mert bulis csajnak tűnsz.
Nem viccelek, tényleg ezt mondta, meg azt is, hogy ne felejtsem el a taxit, és hogy úgy riasszak be, hogy holnap jönnek a takarítónők a heti nagytakarításra.
- Nem vicces lenne, motiváló. Gondolatébresztő.
Tekintve, hogy a listáinkon az egyező nevek csakis nőket rejthetnek, nekem csak jó. Ez a felállás teljesen kényelmes és kihívással teli, de mégis nekem a legjobb, ha azt vesszük. Persze ezt nem fejtem ki jobban, mert van egy olyan érzésem, hogy a gondolatébresztő, mint kifejezés, éppen elég neki.
- Miért fintorognék?
Nem olyan gyerek vagyok én, aki csak azért, mert valami nem hétköznapi, már nem is nyúl hozzá, én szeretek kipróbálni új dolgokat, szeretem bővíteni az ismereteimet.
- Nem befolyásolná, ha mondjuk, a drága apukája itt lófrálna, akkor ő lehet, de maga a kiskölyök nem. Kedvelem a kicsiket. Van egy nevelőotthon, árva gyerekek vannak benne főleg, szoktam ott önkénteskedni. Főleg játékokban segítek, meg, ha mondjuk, rendezvényük van, akkor én is ott vagyok, és magamra vállalok ezt-azt. Egy gyerek nevetése és boldogsága igazi öröm.
Zavarban vagyok. Nem tűnök olyannak, mint aki képes lenne gondoskodni egy gyerekről, pedig nem igaz, mert képes vagyok. Lexáéknál is ott van Kincső, de amúgy is, hiszem, hogy amikor majd eljön az idő, becsukom a kis listámat, akkor majd jó apja leszek a gyerekeimnek.
- Öhm… tíz perc.
Az eltérő téma, és az eltérő gondolatok egy pillanatra kirántottak a valóságból, így most gyorsan próbálom összeszedni magam, miközben ittas barátunkat a szokásos taxisofőr kikíséri. Lassan elszivárognak az utolsó emberek is, szépen lassan ketten maradunk.
- Eléggé másabb lesz ez a hely, ha eltűnnek az emberek.
Jegyzem meg visszarázónak. Viszont még mindig van nyolc perc, előbb nem zárhatok be, csak pontban egészkor, így csak a pultra könyökölök, és most én hajolok bele Kriszta aurájába, szinte a szájába suttogva a szavakat:
- Vicces lenne, ha most bejönne valaki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Drávecz Krisztina
INAKTÍV


#Ervinné
offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 419
Írta: 2017. augusztus 29. 22:31 | Link

Ervin
Let's make a party




Nem csak itt, kecsegtető, elgondolkodtató és vágykeltő ajánlat. Záróra gyere olyan gyorsan, amennyire csak lehetséges, mert én bizony ezt már nem bírom sokáig.
– Igen, igen ő az, vagy valami ilyesmi. De jó vagy – küldök felé egy puszit örömömben. Apróságokkal is lehet nekem boldogságot szerezni, ez pont ilyen. Mert ezer százalék, hogyha ezt most nem mondja meg, akkor ezen kattogtam volna egy darabig. Az meg kinek lett volna jó? – Szép kis cél – mosolyogva vetek még egy pillantást az említett úriemberre, aztán a továbbiakban én már nem kívánok sokat foglalkozni vele. Van jobb dolgom, méghozzá egy elég jó.
Csak pár pillanatig játszadozom, de az olyan hatással van rám, hogyha nem könyökölnék a pulton, biztosan lefolynék a székről. Végignézem, az összes rezdülését jól megjegyzem. Állati, amit kivált belőle ez a kis játék, teljesen elvesztem tőle az eszemet, s ha most nem lenne itt más…
– Szerintem neked éppen ez tetszik most – kacéran mosolyogok rá. Lássuk be, ha póló felhúzós, nyáladzó tiniként jöttem volna, akkor szerintem most nem lennénk ebben a helyzetben.
Ujjaimat megmozgatom, így köszönök a főnöknek, akit látásból már van szerencsém ismerni. Nem zavartatom magam, pironkodni sem állok neki. Úgy gondolom, hogy látott ő már ennél meredekebb produkciókat is, szóval nem hiszem, hogy kivetnivalója lenne ellenem. Ja és mellesleg én legalább nem az italért csináltam, hiszen még fizettem is, azért amit én magam kértem, a csuda vigye el.
Míg társalognak, rendezem soraimat. Az ember jöhetett volna előbb, mert éppen egy olyan valaminek a kezdetét zavarta meg, amibe hosszas cicázgatás után, sodródtunk bele. Nagyon remélem, hogy ez nem fogja Ervint visszavetni, mert nagyon is kár lenne érte. Mikor a főnök távozik, ugyanazzal a kézmozdulattal köszönök el tőle, s nézem, ahogy férfiasan kirázza magát a klubból. Végül szemeim visszatérnek Ervinhez és nevetve hallgatom őt végig.
– Nem járna jól.. Túl sokszor tűnnék el, s lehet, vinném magammal egy régebbi alkalmazottját is – sőt biztosan, nem is egyszer. De szerencsére ilyennel nem kell törődni. Ha apám véletlenül csődbe megy, akkor majd keresek valami olyan állást, amit szeretek is. Hát, ha már egyetemi végzettségem van, csak felvesznek valami gyors kajáldába, nem?
– Komolyan mondom, elkezdek csak ezért vezetni egy listát – mosolyom nem tűnik el. Nincsenek feljegyezve a nevek, szerintem van, akiért nem is tudom. Erre pedig nem vagyok igazán büszke. Volt sajnos olyan időszak, amikor túlzásokba estem, manapság maximum a szám nagy, de cselekedés szintjén, nem vagyok a toppon. – Nem tudom, van aki ránézni se bír azokra, akik csak említés szintjén felhozzák ezt – megvonom a vállaimat, nem lényeg. Örülök, hogy ez nem hátráltat egyikünket se.
– Ahh, de cuki vagy. Hihetetlen. Komolyan nem néztem volna ki ezt belőled, ahogy beszélsz, hűű. Ide neked egy gyereket, de gyorsan – persze csak viccelek. Meg az is lehet, hogy már van neki, ezt nem tudom. Viszont azt teljesen komolyan gondolom, hogy cuki ahogy beszél. Jó hallgatni, manapság az ilyen férfi eléggé ritkaság számba megy.
– Sok – tíz perc jelenesetben rengetem, de majd talán gyorsan lefolyik a homokóra és jöhet az, ami már egy ideje itt lebeg. Milyen szívás lenne, ha éppen most ütne be valamelyik pia és kidőlnék. Isteni sugallat volt az, hogy kevés menjen e és ne is keverjem. Ó majd egy imádban, megköszönöm.
– Nem biztos, hogy túlélné – suttogom vissza szavaimat, majd megszüntetem azt a kevés távolságot is és egy apró csókot lehelek az ajkaira. – Vaaagy, ha jó bőr, akkor marasztaljuk – a majdnem meghitt pillanatból szélvész gyorsasággal váltok, s elbolondozom, ahogy mindig. Fel is pattanok a székből, körbeforgok egyszer, hogy szememet végigjártassam a kiürült helyen, majd újra visszafordulok a pult felé. Tekintetemmel elkapom az övét, közben lassan haladok egyre közelebb. Kezeimmel megtámaszkodok a pulton, szemeim még mindig nem szakítom el, mélyen a tüdőmbe szívok egy nagyobb levegő adagot, majd lassan adagolva engedem ki. Megveszek. Még jó, hogy ez a pult kettőnk között van, különben már ráugrottam volna.
Jobbom mutatóujját lassan végigtáncoltatom a pulton, majd újra mindkét tenyeremmel megtámaszkodom, hogy felnyomjam magamat, s lábaimat szépen átvessem az akadályon. Most azonban nem mászok le mellé. Leülök, lábaimat azon az oldalon lógatom le, ahol ő áll. Még mindig nézem. Egyetlen egy pillanatra sem szakadtam el a tekintetétől, teljesen rabul ejtett, vagy esetleg én őt? Nem tudom. Viszont egyelőre több lépést nem teszek, most ő jön. Bele akarok sétálni a csapdájába és elveszni, meglátni azt, hogy ő hogyan csinálja, hogy éri ezt el.
Utoljára módosította:Drávecz Krisztina, 2017. augusztus 29. 23:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Lewy Bojarski
INAKTÍV


Lengyel csk | Satan | Apuci | Mr Schwarz| kewy
offline
RPG hsz: 1199
Összes hsz: 2273
Írta: 2017. augusztus 30. 13:44 | Link


#csekkolós|júli 25|vizit és wuuu *-*


Nem csak én vidultam fel az apró dobbanásoktól, ez pedig még inkább rátett egy lapáttal. Szerettem volna, ha most tényleg mehetünk már innen, mert tudtuk, amit szerettünk volna és már nem volt olyan dolog, ami itt tartott volna. Jobb lett volna, ha ketten vagyunk, megölelhetem és kimutathatom, tényleg mennyire örülök neki.
Én ugyan figyeltem a néni szavaira, de sokkal jobban lekötötte a tekintetemet a kicsi pötty, aki boldogan csücsült ott, azzal az egyetlen pici zajjal a tudtunkra adva, hogy bizony, ő ott van és marad is.
- Igen az, baba - nevettem fel halkan, megsimogatva még egyszer Majus pofiját, de aztán csak elmosolyodtam és a nénire is pillantottam, azért ne érezze magát teljesen ignorálva, hátha még van valami fontos, amit el szeretne mondani. Maja közben feltápászkodott és csendesen bambulva törölgette a hasát a papírtörlőkkel, hogy azért ne maradjon olyan cuclis. Azért ez nem Bee Happy.
Én közben kértem a nőcit, hogy csináljon képet is, meg videót is, mert nekem kell mind a kettő. Azt hiszem tipikusan az a fajta apuka leszek, aki az ovis fotózáson is huszonöt példányt kér a képből.
Maja hozzám lépve átkarolta a derekamat, én pedig a buksim a hajának döntöttem. Szükségem volt arra a bizonyos illatra, az érzésre, hogy csak mi vagyunk...hárman.
- Akkor azt hiszem, intézem a számlát, aztán mehetünk. Jó? Milyen fagyit szeretnél? - érdeklődtem mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2017. augusztus 30. 22:19 | Link

Dr. Mácsai Zója


Mélységesen megrendült volna, ha Zója a nyakába veti magát, az is megtörténhet, hogy egyenesen ellökte volna magától és nem azért, mert neheztel rá vagy undorodik tőle. Egész egyszerűen: ő ilyen. Bár zárt ajtók mögött megtanulta kifejezésre juttatni az érzelmeit, ez emberek előtt még mindig nehezére esik. Két közös gyerek ide vagy oda, az illetéktelenek kézfogáson kívül mást nemigen láthattak tőle.
A jelzésre nem lép tovább. Elnéz a salakon sétáló fia felé, aki épp a szimatolni megtorpant kutyát rángatja arrébb. Hát akkor ez lesz az élete. Kutya, gyerek, összeköltözés. Bár mindig erre vágyott, mégsem hitte, hogy valaha bármelyik is teljesülhet - most pedig, hogy itt van, furcsamód apatikus nyugalommal fogadja. Nyilvánvalóan elégedett, hisz' különben nem lenne a nővel, ám az agya legmélyén a bizonytalansága tovább munkál benne. Mert ó, igen, pontosan tudja, Zója milyen könnyen lelép, ha forróvá válik a talaj.
Kinyújtja a kezét, a kézfejével megérinti a nő arcélét.
   -  Hát akkor.
Szereti őt. Ezer éve nem szerelemmel, de az istenért, szereti. Lehet, hogy a vélamágia által fokozott függősége csak, ő nem tehet róla, de így van.
   -  Menjünk haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

ISTP-T: a virtuóz
Maja Bojarska
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2017. augusztus 30. 23:25 | Link


ííígy-így | július 25. | ZOO *-* és a nyunny ._.


Hiába haraptam rá a szájacskámra, így sem sikerült nagyon moderálnom magam, de úgy éreztem most nem is igazán szabadna. Miért tettem volna? Hiszen olyan hírt közöltek, aminek a legtöbb nő sírva, nyüszítve örülni. Nos, én legalább lekorlátoztam a sok apró vinnyogásra és izgésre meg mozgásra. Bár ami késik ugye… Ennek ellenére egy pindurit jobban lefoglalt a pötyikénk mellett az, hogy Lewyt lesegessem. Annak ellenére, mennyire éreztem, hogy minden rendben van és az, hogy ennél nem lehetne ez így tökéletesebb, látni akartam rajta, amit én is éreztem. Az a vigyor, ami az arcára ült pedig mindent tisztán érthetővé tett.
- Olyan boldog vagyok - néztem rá a megerősítésére, pedig már a hárommal korábbi megszólalásnál is tudtam, tudnom kellett, érezni, mégis így volt az igazi. Szerintem a néni már teljesen értelmi fogyatékosnak titulált az újabb visszakérdéseimért, de ő csak bájosan mosolygott ránk, mintha meg sem lepte volna az egész. Bár ő biztos sok párt tett már boldoggá élete során, szóval nem hibáztathatjuk. Közben én megtisztultam, az orvosunk pedig elindult a dolgokért, amik jönnek velünk haza, ekkor pillantottam fel a férjecskére azzal a nagyon nagy, nagyon ragyogó, nagyon szép mosollyal. Ahogy átkaroltam a kezemmel a hátát cirógattam még hozzásimultam. Csak akkor hajoltam el picit, mikor a néni visszajött a kért dolgokkal, meg még mellé pár gyógyszerjavaslattal, amit ugyan elvettem, de kicsin múlt, hogy ne húzzam a szám rá. Úgysem tudom rendesen szedni, akkor sem, ha ma el kéne kezdeni. Szomorú, pedig a hajvitaminos mackókat már jól beosztom.
- Ühhüm, én meg megigazítom magam. Neeeem tudom. Finomat - határoltam be neki nagyon pontosan, de érezve mennyit segítettem csak az orrom alatt vigyorodtam el. Ugyan a monitoron már csak a kimerevített kép figyelt vissza még a férjecske intézkedett én még azt bambultam kicsit, ahogy a táskám szorongattam magam előtt bárgyún mosolyogva. Mert ugye felfogtam ám, anyuka leszek. Végül abbahagytam a sarkamon való billegést és ezt a kis bámészkodást is, hogy elinduljak ki és végre elhagyjuk ezt a továbbra sem szimpatikus intézményt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Jamie Leroux
INAKTÍV


ginzd || möszjő dzsimi
offline
RPG hsz: 62
Összes hsz: 258
Írta: 2017. augusztus 31. 15:21 | Link

Claire Anne Livingstone


A hely mostanra zsúfolásig telt, a zene hangosan morajlott, megrezegtetve olykor a pultot, a parkettát meg a régi falakat. Az emberek között sűrűn gomolygott a füst. Átláthatatlan volt, tejfehér, mint a hajnali köd, egyedül csak a villódzó fények hatoltak át rajta. Én a pultnál álltam, és a többieket figyelve vártam a sorban tálcára kerülő italokat, hogy majd azokkal együtt üljek le én is a színpadhoz legközelebb eső asztalhoz, ahol a kollégák már láthatóan nagyon jól érezték magukat. Egymáshoz közel hajolva nevetgéltek, és csak néha küldtek felém amolyan mikor jössz már? pillantásokat.
Bevallom, nem így terveztem a ma estét, de a havonta tartott karaoke buli alól nem volt kibúvó - még nekem sem. A délutános műszak összes fiatal kollégája itt volt, így nem hivatkozhattam arra, hogy hosszú napom volt, fáradt vagyok és egyébként is javítanom kell még. Majd egész nap az ispotályban voltak ők is, velem együtt élték át a szolgálat minden percet, az egyetemi kötelességeimmel pedig inkább csak cukkolni próbáltak, mintsem komolyan belebonyolódni. Nevettünk egyet, ha épp szóba került, és az élet ment tovább. Persze tudtam, hogy a szívük mélyén büszkék rám, néha - egészen véletlenül - még el is szólták magukat.
- Én nem fogok énekelni - szögeztem le, mikor végre leültem közéjük, és koccintottunk egy újabb sikeres napra. Állítólag a mi asztalunktól volt a legjobb rálátás a színpadra, és a bátorságukat már előzőleg összegyűjtő, mámoros tekintetű alkalmi fellépőkre.
A semmiből jövő, tisztán felcsendülő hangra aztán elfordultam a többiektől, és a mély, szélesszájú poharam fölött pillantottam rá a mikrofon mögött álló lányra. Asztalon pihenő balommal dőltem hátra, lassan kortyoltam a borostyánszínű italból. A tekintetem eközben hozzátapadt a lány hangokat formáló szájához, a lecsukódó szeméhez és nőies arcvonásaihoz. Ugyan hallottam a mellettem ülők beszélgetését, és küldtem is feléjük egy-egy sejtelmes vigyort, eszemben sem volt becsatlakozni hozzájuk. Addig legalábbis, míg ez a lány állt odafent, biztosan nem. Újabb korty, újabb pillantás. És egyszeriben már egyáltalán nem bántam, hogy a vizsgalapok helyett ezt a bulit választottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 50 ... 58 59 [60] 61 62 ... 70 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek