[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688771#post688771][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:48[/b][/url]

Tudom, hogy milyen sokszor elmondták már, ne álljak szóba idegenekkel, de valamiért ezzel mindig hadilábon álltam. Ennek vagy az volt az oka, mert nemhogy idegennel, de ismerőssel se beszéltem, vagy mert elég könnyen elkezdtek beszéltetni, bár utóbbi emberek elég kevesen voltak. Most mégis sikerült. A hátamon lévő hátizsákból kihalásztam a Stitches kulacsom, aztán megrántottam a vállam mikor hozzám hajolt. Igazából az iszire koncentráltam, de azért nem akartam kuka lenni és csendben csak bámulni őt. Az nagyon fuuura lett volna.
- Nem tudom meg szabad-e mondanom. Te nem vagy rossz ember? - Mert ugye a jóknak meg lehetne, azzal csak nem lesz baj. A cipőm orrával a földet piszkálgattam, aztán a szemeimmel az arcát nézegettem. Lehet egy picit túl sok lesz a bámiszkodás. - A vidrákat és macikat? Az jó lenne, láttam a képüket, de nem tudom elolvasni merre...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688773#post688773][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688775#post688775][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 15:56[/b][/url]

Furi volt, de nagyon. Mások ilyenkorra már minimum kis ufónak néznek a hihetetlen kérdéseimért, vagy válaszok helyett visszakérdeznek, ő mégsem ezt tette. Kedves volt, pedig fiú, és a köveimet se bántotta vagy szólta le. A papi szerint ilyen nem lányok nincsenek is. Kicsit bebambultam úgy pislogtam a kulacsom fölött, aztán pedig eldöntöttem, hogy hát én ezt elhiszem neki.
- Engem Majának hívnak. - Elárultam végül a nevem, hol felnézve rá, hol a földet figyelgetve. Aztán kicsit megijedtem a felém tartott kéztől. Tudtam, hogy egyedül nem boldogulnék, de én csak anya meg a nagyiék kezét szoktam fogni. Párszor a barátnőimét is az oviban, meg az óvó néniét, de hát ez nem olyan sok, igaz? Bátortalanul csúsztattam a kacsóm az övébe, aztán elpirulva kezdtem követni, ha elindult.
- Te is szereted őket? - Az állatok kapcsán elég kíváncsi tudtam lenni mindig, de nem hagyott nyugodni azért más sem. Kicsit nézelődtem, mielőtt rákérdeztem volna arra, ami bántotta a lelkecskémet. Féltem ettől azért. - Mi történik, ha nem talál meg a papa?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688776#post688776][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 15:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688777#post688777][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 16:04[/b][/url]

Szótlanul lépdeltem, ahogy a kezem szorította. Éreztem, hogy kicsit izzad a tenyerem, de szerencsére nem volt ebből baj, legalábbis ő nem szólt rám és el sem engedte. Nem igazán tudtam, hogy ez mennyire van így rendben, ő biztos tudja, hiszen nagyobb. Gondoltam segít eligazodni, ahogy kell és akkor a Papa is előkerül. Már egészen hiányzott és nehéz lett volna azt mondanom, hogy csak az állatok érdekelnek, mert nem így van. Nem akartam elkeveredni így, azt hittem jön mögöttem, aztán mire egyszer megfordultam nem volt ott.
- Mi a legkedvencebb állatod? - Ránéztem még mielőtt kiszúrtam volna az információs táblán a vidrák képét, akkor kicsit gyorsabb és nagyobb lépésekkel kezdtem közeledni, lehet picit meg is rántva a kezét magam után. Izgatott voltam és örültem, hogy ideértünk. - Szeretném, ha megtalálna. Ő hozott ide, igen, csak ő ért ma rá.
Meséltem el, miközben én már a vizes részeket nézve kerestem a cukika lényeket, még a kulacsomról is megfeledkeztem, amiből így kicsöpögött a víz magam mellé egy kicsit. - Ilyen magas, sötét haja van és olyan mint egy nagypapa, nem láttad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688779#post688779][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 16:08[/b][/url]

Láthatóan izgult, de nem akartam miatta bántani, mert ha bármit megtanultam az utóbbi években, akkor az az, hogy a hisztis lányoknál rosszabb a földön nincsen! Nem éri meg, bármennyire is vágysz valamire.
- Hm... Állatkerti vagy otthoni? Kutya vagy jegesmaci - húztam el a számat, mert nem volt egyszerű eldönteni, hogy most melyik a kérdés. Arról nem is beszélve, hogy néha nagyon elbizonytalanodtam, hogy jól értettem-e mindent. Mi van, ha nem?  - Ez elég szomorú... vagy nem tudom. Én örültem volna, ha csak egy ember jön velem.
A több ember már társaság és velük együtt kell mozogni és az lassú. A maximális két fővel tudtam aktívan dolgozni, de néha azokkal is csak kínkeservesen. Akár a pályán, akár a magánéletben.
Én is szemügyre vettem a vidrákat nagy szemekkel, mert azért a kertben nem futkoznak otthon, bármilyen szomorú is.
- Nem egészen tudom, hogy az milyen, de... de majd figyelek - közöltem aprókat bólogatva, majd kissé a mellettünk állókra tekintettem. - Látsz rendesen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688780#post688780][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 16:18[/b][/url]

Nem igazán gondoltam bele, hogy esetleg értelmetlen lenne a kérdésem, így meglepődve kaptam felé a fejem, mikor visszakérdezett. Nem nagyon tudtam eldönteni, hogy mire is gondoltam én sem, csak érdekelt, úgy teljesen. Az állatok jók, aranyosak, mindegyik olyan kis imádnivaló. Mint a kis gyík, akit a nagyiéknál tarthatok, hiába rohanna a mama ki a világból tőle. Azért megengedte, hogy maradjon.
- Úgy mindegyik. Azok aranyosak, a kutyik naaaaagyon szuperek. Én is szerettem volna, de nem szabaaad. - Kicsit letörten és elszontyolodva figyeltem előre ennek a ténynek a közlése után, mert nem valami jó, mikor hiába szereted a cukikat, de nem engednek egy sajátot. - Szomorú? Ti hogy jártok ide? A szüleiddel?
Lehet buta kérdések, de nem értettem teljesen azt, mit mondott. Most szomorú, de örülne? Az milyen, ráadásul kicsit bele is zavarodtam azt hiszem. Jobb volt, hogy inkább azért ágaskodtam a korlátot szorítva, hog belássak a vidrák medencéjéhez, ahol a legtöbb volt.
- Akkor biztos nem láttad te se. De ha nem lesz meg, hogy megyek haza? - A kérdésem még egészen nyugodt volt, kicsit hadarós talán, de aztán csak nagy szemekkel pislogtam a kérdésére. Megráztam a fejem, mert annyira nem volt az igazi, de nem értettem ezen hogy segítene.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688790#post688790][b]Lewy Bojarski - 2017.07.06. 17:46[/b][/url]

Kicsit olyan Monty Python beütése volt az egész visszakérdésnek, aki a fecskéket feszegette, helyette nekem sima mezei állatokról volt szó. A kérdésre felkapta a fejét, nekem meg az járt az eszemben "vajon neki ettől nem fájdult meg a nyaka?". Mert így elképzelhetetlen volt, hogy kényelmes így nézegetni felfelé.
- Nem lehet? Miért nem? - Nem sok értelmét láttam ennek a kijelentésnek, elvégre ha van hol lakniuk és pénzük is van, akkor miért ne lehetne egy kutyájuk? Egy akármilyen, egy pici vagy nagy, esetleg közepes, ilyen puha vagy rövid szőrű. Aztán persze igyekeztem inkább elterelni a figyelmét, mielőtt még tényleg komolyabban elszomorodik. - Nem, nem. A szüleim nem szívesen járnak együtt sehova. Anyukám és a nagymamám vannak itt velem.
Így volt az lehetséges, hogy egyszerre volt szomorú, hogy csak a papája ért rá, de én irigyeltem ezért még egy egészen kicsit.
Azért persze aggasztotta, hogyan is fog majd hazajutni, amit meg is értettem, mert elveszni kicsiként egy ilyen zsufis helyen rossz. Figyeltem, ahogyan lábujjhegyen pipiskedve próbálta a vidrákat figyelni, majd az ajkamba haraptam.
- Megoldjuk, manócska - közöltem, majd apró sóhajjal hajoltam le hozzá és felkaptam, hogy közelebbről is szemügyre vehesse a vidrákat. Korábban is vigyáztam a családban gyerekre, szóval ez nem volt újdonság. - Jobb így?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688793#post688793][b]Maja Bojarska - 2017.07.06. 18:11[/b][/url]

Ha igaziból bele kellett gondoljak, nem nagyon tudtam mit mondani a fiú kérdéseire. Talán ezek olyanok, amire tényleg csak anyácska tudja a választ, de ő leginkább csak nemet mondd az ilyen ötleteimre magyarázkodás nélkül. Nem szeretem a vitákat, így ennyiben marad mindig sajnos. De valamit csak momdanom kellene, úgy éreztem legalábbis.
- Azt nem tudom rendesen, nem mondta meg az anyukám. Csak hogy szerinte beleunnék, és akkor mehetne új ohanát keresni neki. Pedig nem iiis. - A vállaim rángattam sóhajtva, aztán szürcsölve beleittam az iszimbe.
- Velem el sem akart más jönni... a felnőttek buták. - Persze ez nem volt igaz mindegyikre, de néha elég érthetetlenek. A papit szeretem és biztos vagyok benne, hogy nagyon keres már és hamarosan megérkezik. Jó lenne azért. Közben érdeklődve nézelődtem, aztán kicsit meglepődtem, mikor a lábikóim elemelkedtek a földtől. Felnevettem, aztán erősen kapaszkodva a kulacsba meg a korlátba nyújtózkodtam. Így tényleg sokkal-sokkal jobb vooolt.
- Jajajajaj, ott vannak, de soookan, meg kicsi is. Őket mért nem lehet simizni, mint a kecskéket?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688856#post688856][b]Kovács Panka - 2017.07.07. 12:15[/b][/url]

A lábaimat lóbálva vártam a barátnőmre, és már épp azon gondolkoztam, hogy inkább előkapom a jegyzeteimet, amikor végre fogta magát, és megjelent a drága hölgyemény. Szinte biztos voltam benne, hogy rohadt sokat fog késni, velem ellentétben neki nem sorolható a pontosság a legjobb tulajdonságaihoz. Persze ezzel nem magamat akarom magasztalni, Isten ments, egyszerűen tényleg szeretek nem késni és mindig mindent időben megcsinálni, lerendezni. Mindennek a titka az aranyos, kiskutyás jegyzettömböm, amit magammal cipelek a legtöbb helyre, hogy lehetőleg ne hagyjam el még a fejemet is. Amúgy elég feledékeny vagyok –khmmmm – szóval most már minden felírok, és még két naplót is vezetek arról, hogy mi a helyzet velem, a másikban meg arról írok, hogy pontosan mik jutottak eszembe. Így került be négy kérdőjellel az idősebb Lepsényi fiú neve, és a fiatalabb kellemes, férfias illata mellé. Érdekes, hogy az nem is naplónak tűnik, csupán egy füzetnek, amibe össze-vissza írogat az ember random dolgokat, ugyanis egyelőre még nem emlékek, hanem csak benyomások jutnak eszembe, de azok folyamatosan.
- Elég jellemző tulajdonságod – mosolyogtam rá kedvesen – De azt beszélik, hogy a nagyvárosokban mindenki késik, mert sokszor elkerülhetetlen, szóval ne vedd rossz néven. Szöulban velem is megesett a dolog, nem is egyszer.
Bár ott sokkal modernebb a közlekedés, így ritkán történt meg, hogy nem értem be a suliba, nagyjából csak akkor, ha az utakon baleset volt. Nem is csináltam még meg a jogosítványt, teljesen felesleges lett volna ott gyakorolni, mindenki úgy száguldozik, mint egy idióta, sokszor forgalommal szembe. Így a tanulást azt inkább itt szeretném majd elkezdni.
Az órás ajánlatomra tett válaszán csak felnevettem, és megráztam a fejem.
- Pedig az óra a legjobb ajándék. Ha valami szépet kapsz, akkor automatikusan szereted majd nézegetni, csak hát ilyenkor szerintem te mindent néznél, csak az időt nem – csóváltam meg a fejem vigyorogva, miután egy picit odaszurkáltam neki. Tény és való, hogy nálam kiskoromban még bevált a dolog a kis békás mutatójú órával, és most is imádom őket, mint kiegészítők, leginkább a barna, egyszerű darabokat, de az is igaz, hogy nem mindenki van oda értük. Én úgy vettem észre, hogy egyre divatosabb kiegészítők.
- Azért az őrangyalod nem leszek, az a szerep már foglalt. – mosolyogtam rá, bár egy kis szomorkás él is vegyült a vigyoromban, ahogy Zalán arca jelent meg a lelki szemeim előtt. Anya mesélte, hogy mennyit főztem rá, mennyi sütit sütöttem neki, mert eléggé otthonosan mozgok a konyhában. Hogy mindig vittem neki plusz uzsonnát, hátha elfelejtené, és azt délután, együtt ettük meg. Egyszer elvileg még csokit is csináltam neki szépen becsomagolva, szóval mondhatni Zali volt számomra a fiú, akit elhalmoztam a kedvességemmel, illetve pár napja ugrott be az emlék, ahogyan a zebránál kölcsönösen húztuk vissza a másikat, ha rosszkor akart lelépni. Soha életemben nem találtam még embert, akivel ennyire egyenrangú lehettem volna.
Az emlékeket kiverve a fejemből kortyoltam bele a teámba, majd Gwen hangjára kezdtem el figyelni, hogy az végképp elűzze a fejemből a fiút. Nem szabad Zalánra gondolnom, különben sosem felejtem el.
- Rendben, én is meg akarok venni valamit ott – bólintottam, mivel tényleg napok óta kinéztem már egy könyvet, amit nagyon szeretnék elolvasni, az egyik Navinés lány ajánlotta nekem.
- Nem feltétlenül azok, az emberek sokféleképpen lehetnek csinosak – lóbáltam meg a pad alatt a lábaimat – Szerintem én most kifejezetten csinosan öltöztem fel, a koreai nők nagyon elegánsan öltözködnek, anyu is. Vannak kényelmes darabok, csak meg kell találni őket.
Az én ruhatáram nagy része inkább praktikus dolgokból áll, de tény, hogy vannak elegáns és szép cuccaim. Annyi a fontos a ruhaválasztásnál, hogy légies, könnyed esésű fazont nézzünk ki, lehetőleg ne a legfeszülősebb cuccal, sarokból pedig érdemes vagy a most nagyon divatos törpesarkú cipőket – amik nekem nem tetszenek, mert a legtöbb elég nagyis – vagy pedig vastagabb sarkakat viselni, esetleg telitalpú cipőt, balerinacipőt... Rengeteg lehetőség van a kényelmesen csinos megjelenésre.
- Azzal a cipővel semmi baj, Koreában a nők tíz centikben úgy futnak, mint a versenyzők – mosolyodtam el kedvesen, aztán folytattam – De akkor tudom milyen ruhákat fogunk neked nézni. Bízd csak rám.
Tény és való, hogy a mostani ruhája amúgy egészen jó, talán nekem a színe egy picit túl harsány és sötét, de ez azért van, mert leginkább fehérből és pasztell árnyalatokból, fényes anyagú ezüstös ruhákból áll a szekrényem tartalma.
- Sportosabb, hétköznapibb egybe ruháid nincsenek? – néztem rá, miközben kortyoltam egyet a teámból, a pincér pedig felhozta a sushinkat, szóval hátrahúzódtam, hogy letehesse elém – Mint ami rajtam is van. Azt simán felveheted egy ilyennel.
Előrenyújtottam a lábam, amin most éppen drapp színű, kissé magasított talpú sportcipő volt, így már nem is néztem volna ki annyira törpének Gwen mellett, de ő is magassarkút választott. Én jobban szeretem a különleges fazonú, egyszerű ruhákat, amihez illik az, hogy két tincsemet hátrafogva viselhessem, szóval összességében szerintem az öltözködésem csinos annak ellenére, hogy kerülöm a nagyon magas sarkú cipőket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688901#post688901][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.07. 22:04[/b][/url]

- Ne hepciáskodj asszony, először gondoltam lenézünk a mélybe, honnan jöttünk.
Hajna sokszor előbb beszélt, mint gondolkodott és ha valami nem tetszett neki, akkor előszeretettel követelőzött is. Máté mindezzel tisztában volt és igyekezett a helyén kezelni, hiszen senki sem tökéletes és ez így is volt jól. Ő sem volt az, sőt, szerette ha az van amit ő akar, de most a lány kedvébe akart tenni. Ilyen önzetlen sem gyakran szokott lenni, bárnnem mondható önzőnek sem, hiszen egy katona nem lehet önző, az ő világában legalábbis nem. Így csak vesz egy mély levegőt és továbblép, vagyis viccesen hárít. A halászbástya felé húzza, ahol bár viszonylag többen vannak, de onnan a legszebb az éjszakai kilátás. Na meg az egész szép, bár a megvilágítása nem maradéktalan, de ez nem mondható el a parlamentről, ami ilyen pazar, még neki is, pedig sokat látott ember volt. Azonban neki Hajna jobban tetszik és ezt szívesen a tudtára is adná, de nem jönnek a szavak a szájára, így hamat kiveri a fejéből a bókokat.
- Na gyere...nézzük meg innen a világítást.
Csak pár lépcsőfok és máris megpillantják az egészet, hiábs a szmog, akkor is nagyon  szép az egész. Az egyik ablakhoz huzza a lányt és mögé áll, hogy mindketten jól lássanak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688905#post688905][b]Csizmazia Hajna - 2017.07.07. 22:13[/b][/url]

Kinyújtja a nyelvét Mátéra, hát honnan kellett volna ezt tudnia. Csak az éttermet említette a férfi, abból pedig egyből a kaja felé vonatkoztatott, nyilván. Sokszor megesik, hogy nem gondolkozik, ez tény. De ezen hiába is akar változtatni, nem tud.
- Hűűűű, ez tök klassz- annyira kihajol amennyire ez lehetséges. Nem is emlékszik arra mikor volt itt legutoljára, talán még kisgyermek korában és akkor nem nézelődhetett ennyire szabadon.
- Egy mocsadék vagy - csak úgy hirtelen a semmiből közli ezt a dolgot. Hangja lágy, nem szemétkedésből vágja a férfihoz a szavakat. Ezzel csak felvezette azt, amit tényleg mondani szeretne. Mikor már megunja a kifelé hajolást, visszaegyenesedik és a férfi felé fordul.
- Tök jó élményeket adsz és ezzel még jobban meg fogod nehezíteni a dolgomat - egy pillanatra elkeseredik. Csak azért beszél, mert Máté nem látja az arcát. Ez így sokkal könnyebb számára, mintha szemtől szemben kellene állniuk. Ez pedig ott volt eddig is a levegőben, csak most jutott el addig, hogy ki is mondja. Kifejezetten rossz ez helyzet számára, hiába tagadja folyamatosan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688917#post688917][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.07. 22:55[/b][/url]

Az egyetlen dolga az, hogy erősen fogja Hajnát, hogy ne essen  a mélybe, mikor lepillant. Úgyhogy köhint egyet, majd átfogja a derekát, hogy biztosan tartsa. Rendesen végzi a feladatát, odasimul hozzá és mélyen beszívja az illatát, a gondolatai gyorsan elterelődnek, hiszen mégiscsak ferfiból van, nem tud elvonatkoztatni attól, milyen közel van hozzá. De semmi nem tart örökké, Hajna ért ahhoz, hogyan tegye tönkre a pillanatot.
- Hajna. Nem fogunk szakítani azért mert elmegyek. Fogd fel úgy, hogy lesz mit várnod. És ezek után pedig sok ilyen élményed lesz még. Megígértem nem?
Valamivel kompenzálnia kell azt, hogy nem lehet a lány mellett mindig. Egy hosszú nap után nem bújhat hozzá és nem köszöntheti reggelente. Nyilván ez nem egy szokványos helyzet, de most ez van, nem tud vele mit tenni, csak biztosítja arról, hogy nem fogja örökre itt hagyni. Később pedig bármi lehet, talán változik a helyzet, talán nem maradnak sokáig külön, hiszen felnőttek, nem tudni mit hoz a sors.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688934#post688934][b]Lewy Bojarski - 2017.07.08. 01:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688937#post688937][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 02:36[/b][/url]

- Lehet. - Ugyan nem örültem, hogy ki volt úgymond tiltva egy kutyi az életemből, ennek ellenére azért nem szomorodtam úgy el szerencsére. Kicsit grimaszoltam magam elé, de be kellett látnom, hogy igaza van, lehet, ha majd nagyobb kislány leszek, akkor átgondolják újra. Mondjuk a következő szülinapomon, az már mindjárt itt van. Már csak aludni kell pár nagyot addig, múltkor az Andi nénivel tanultuk is megszámolni mennyit, csak most nem emlékszem. Azt már tudom viszont, hogy ott lesz miiindenki, Papiék, anyu, apa és az uncsitesók, mert mindenki megígérte, hogy jön és jót fogunk enni.
- Sport? Lasztizol, mint a többi fiú? Én táncolok, az jó, szeretem. - Miközben megkérdeztem őt, figyeltem tovább, ami azért elég nehezen szokott menni, most se volt könnyű, sőt, eléggé nem is értettem, milyen költözés meg pénz, de inkább csak bólogattam, gondoltam ő biztos tudja, miről is van szó és igaza van. Meg éppen az égnek emelt, ami kicsit elbizonytalanított, nehogy rosszat mondjak, mert nem akarom beütni a lábikóm. Hogy megyek úgy táncizni?
- Biztos félnek, olyan kis kicsik még, én is félnék, vagyis szoktam, igazuk van. De azért egyszer szívesen megsimizném őket. Vagy a fókát. Vagy egy macit. Olyan édik, tudod mikor úgy odanyomja a... fejét a ide. - Felé tartottam a kezem, nem jutott eszembe hirtelen, hogy a tenyerembe, ezért megmutattam. A kérdést viszont kicsit ízlelgettem.
- A nagylányok mind buták? Akiket láttam, hangosan nevetnek, bántóak és olyan furán belemásznak a fiúk arcába, undik. Nem akarok ilyen nagylány lenni. Buta sem.
Miközben végigmondtam a kezemmel a korlátot piszkáltam és úgy figyeltem azt, mintha nagyon érdekes lenne, pedig csak nem voltam jóban azzal, ha beszélgetni kell valakivel. Nehéz dolog ám! - De lehet tévedek, a fiúkra is azt mondta a papi is, hogy bunkók meg azt is, hogy csak bántanak. De te kedves vagy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688940#post688940][b]Lewy Bojarski - 2017.07.08. 03:37[/b][/url]

Lasztizok... végül is, más fiúkkal együtt foglalkoztunk különböző labdákkal, úgyhogy nem füllentettem nagyot neki, mikor elkezdtem lelkesen bólogatni. Anya mindig azt mondja, hogy nem szabad hazudni, főleg nem a lányoknak, mert akkor Isten megharagszik és mehetek megint gyónni. De a bácsi múltkor is creepy volt a szomszéd szobában, folyton kérdezgetett, mikor nem is tartozik rá a dolog. Szóval mostanság igyekszem őszinte lenni.
- A tánc is jó, bár én nem szoktam. Mindig megbotlok a lábamban - közöltem összepréselve az ajkaim, majd megráztam a fejemet, jelezve, hogy nem is akarok róla tovább beszélni.
Nem teljesen értettem a macis dolgot, de azért elnevettem magamat, mert nem mondhatjuk, hogy nem volt elég aranyos, ahogyan megpróbálta elmesélni a dolgot.
- Biztos lehet fókát simizni... most megígérném, hogy majd egyszer elviszlek, de nem tudom, találkozunk-e még - közöltem elgondolkozva, mert hát a fókát én is megsimiztem volna szívesen. És akkor miért ne jöhetett volna? Bár anya szerint a lányokat ritkán engedik el nagyfiúkkal bárhova.
A kérdés pedig teljességgel jogos volt. Mert hát honnét kéne neki tudni, hogy milyenek a nagylányok, ha nincs neki nagytesója? Még tuti nem jár iskolába. A kis mázlista.
- Nem tudom, elég sok buta lánnyal találkoztam. Nagyon hangosak, mindig igazuk kell legyen és tényleg belemásznak a fiúk arcába. Néha egy nap többébe is - sóhajtottam fel, mert ott volt például Joanna, aki aranyos lánynak tűnt. Hát... Pawel is ezt gondolta róla. Mikor azt mondta, hogy kedves vagyok, csak megingattam kicsit a fejemet, majd lepakoltam a földre,
intve a fejemmel, hogy menjünk. - Megnézzük a macikat? Ha akarod, viszlek a nyakamban. Onnan is biztos látsz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688943#post688943][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 04:33[/b][/url]

Kicsit felnevettem, de aztán csak bámiztam őt, majd újra az állatokat. Sokan mondják, hogy nem megy nekik a tánc, pedig szerintem nem is bonyi. Van zene, egy csomó szép mozdulat, ha meg egymás után csinálod kijön egy egész nagy. Pörgés, forgás, csini ruhák és dicséret. Szeretem ezeket, olyan jó, mikor azt a nagy tapsot megkapjuk, mondjuk a legjobban mindig anyunak meg a nagyinak örülök, ha kijönnek megnézni. Szeretek olyankor táncolni és jobban is megy, ha van kiért mindezt csinálnom.
- Lehet? Tényleg? Írták valahol? Vagy csak úgy mondod... áh. - Kicsit elszontyolodtam, nem miatta, csak a tényen, hogy ez lehet csak úgy felmerült, de nincs is ilyen. Mindegy lehetett volna, de nekem azért lényeges volt ez is. - Szerintem, ha valamit nagyon szeretnék, megtörténik, de nem kell megígérni ha nem gondolod komolyan, Én is csak akkor teszek kisujjesküt, ha komolyan megígérek valamit. Mint azt, hogy undi dolgokat nem csinálok csak úgy.
Elgondolkodtam, hogy igaza is lehet és megeshet, hamarosan elindul haza én meg itt maradok keresni a nagyaput, ha meg nem lesz meg, leülhetek sírni a makik előtti padra. Mondjuk az is, hogy előfordul, nem látom őt máskor, az kár lenne, tényleg rendesnek tűnik és a többi fiúhoz képest, akik megrúgnak vagy meghúzzák a hajam, meg ragasztót tesznek bele sokkal cukibb is.
- Fúj, ez nagyon-nagyon undi. Miért kell ilyet csinálniuk? De... szerinted én is buta lány vagyok? - Kicsit rémülten kérdeztem, nem nagyon voltam biztos benne, hogy most én mi lettem, mert lehet nem csináltam sem gusztustalant, de ki tudja, mi mást sem kéne még. A kiizadt tenyerem a nacimban letöröltem, a kulacsom meg visszacsúsztattam a táskámba, mikor a földre kerültem.
- Igen, igen, igen... Tényleg? Szabad? Oda nem enged fel a papi, mindig azt mondja sózsák vagyok és megfájdul a háta. Neked nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688946#post688946][b]Csizmazia Hajna - 2017.07.08. 05:59[/b][/url]

Az arcán gyermeki örömmel nézelődik. Eszébe sem jut a lehetőség, hogy egyre
 rossz mozdulattal, akar előre bukfencezhet, egészen addig míg meg nem érzi a védelmezően ölelő kezeket. Ha lehetséges kipréseli kettejük közül az összes felesleges levegőt, hogy még inkább hozzáférhessen a katona.
Élvezi azt, hogy ennyire közel van hozzá, de a rossz érzéseit ez sem feledteti. Mindig ott van a kis ördög a fejében, ami gúnyosan nevetve figyelmezteti arra, hogy nem lehet annyira boldog, mint mások. S hiába próbál erről tudomást sem venni, egyszerűen már van az a szint, amikor harcolni már felesleges. Máté szavait meghallva arcán már aggodalom és félelem tükröződik. Eztán témát a gyermek énje egyáltalán nem kedveli és hallani sem akarja, így elbújt valahová, hogy a gondterhelt énjének adja át a terepet.
- Nem is azt mondtam, hogy szakítunk - a szemeit az égre emeli, nem mondja ki, de megfordult a fejében. Hiszen mennyivel egyszerűbb lenne úgy ez az egész, nem élné át többször is a veszteség érzését. Így kimondva viszont már nem tetszik neki annyira a dolog. A szíve összeszorul, pedig tudja, hogy ez most nem arról szól, hogy elválnak útjaik. De már a feltételezés is ilyen hatással van rá, hát mi lesz vele, amikor véletlenül tényleg bekövetkezik ez az egész?
- Ultimátumot adtál. Ha nem sikerül, akkor mi lesz? Nem biztos, hogy levizsgázom -emlékszik. Mindenre emlékszik, amiről beszéltek, pontosan vissza tudja idézni a szavakat. Ez egy felettébb rossz tulajdonsága​, legalábbis ilyenkor. A vizsgákon nagyon jól jön, de ezt nem mondta még el senkinek. Jobb is ez, így is már érte olyan vád, hogy csak a vizsgákon. Pedig csak megkeresi a saját buksijában található moziban a megfelelő tekercset és lejátssza, hogy meglegyen a jó jegy. Ennyire egyszerű, csak hogy ehhez órákra is be kellene járni. Amivel ugyebár mostanában gondok vannak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688947#post688947][b]Lewy Bojarski - 2017.07.08. 06:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688980#post688980][b]Dobrovitz Máté - 2017.07.08. 15:00[/b][/url]

Megfordult a fejében neki is, hogy jobb lenne az egészet hagyni a francba, talán meg kellene bántania, úgy, hogy soha többet még látni se akarja. A baj csak az, hogy ő nem ilyen önzetlen ember, meg akarja tartani a korábbi életét és Hajnát is, igyekszik lavírozni a két világ között, de ehhez a lány is kell. Pedig egyszerűbb és nyugodtabb lenne az élete, ha nem kellene ingáznia két ország között. Viszont nem akarja Hajnát kiszakítani ebből a környezetből, bármennyire is kényelmes lenne. Nem akarja, hogy a négy fal között üljön egész nap. Itt legalább vannak barátai, nincs egyedül, iskolába jár, tanul (legalábbis reméli) és ami a legfontosabb, hogy le tudja foglalni magát. Egy rövid ideig a gondolataiba temetkezik, megpróbálja maga elé képzelni milyen fejet vág a lány, talán fintorog, vagy égnek emeli a szemeit, valami ilyesmit tud elképzelni. Azt azonban nem hagyja, hogy megforduljon, inkább ő is nézi a fényeket, állát a lány feje búbján pihentetve, úgy érzi ha nem látják egymást mindketten őszintébbek.
- Muszáj leszel. Ha nem sikerülnek a vizsgáid, akkor is fogunk találkozni. De szeretném ha sikeres lennél. Mert tudom, hogy képes vagy rá. És meg fogod csinálni.
Bár még ez még nem holnap lesz, vagy egy hónap múlva, de nem árt felkészülni rá, ha ez az egész a tanulás rovására megy, akkor kénytelen lesz szigorú apukát játszani és szankciókhoz folyamodni. Mert tervezi kivinni magával, ha egyelőre nem is örökre, akkor egy pár napra biztosan, de csak akkor, ha nem hanyagolja el a tanulni valót. Tisztában van vele, hogy ez Hajnát annyira nem köti le, de ha csinálja, akkor csinálja rendesen, ne csak azért, hogy lekösse a felesleges energiáit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688982#post688982][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 15:20[/b][/url]

Próbáltam ügyesen a nagyfiúra figyelni, de ahogy megemlítette a fókás dolgot, én azzal voltam elfoglalva, hogy elképzeljem, milyen lehet velük pacsizni, meg tényleg csúszósak-e, mint ahogy kinéznek messziről. Előttem volt a kép, ahogy megpróbáljuk megölelni és kicsúszik a kezecskéink közül az állat. Egyszerre vicces és szomorú, még egy nagy ölelést se tudnék neki adni rendesen, szegén fókácska. Bár ez a gondolatdolog addig tartott csak, még fel nem vetődött, hogy ígérjem meg, sosem leszek olyan gusztitlan, mint ezek a nagylányok, akiket látni lehet.
- Nekem akarsz ígérni? - Az anya szerint hatalmas, bambi szemeimmel meredtem rá, mert nem egészen értettem, amit mond. Nekem sosem szoktak ígéretet tenni, olyat legalábbis, amit be is tartanak. Anyu nem teszi, hogy ne kelljen megbántania, apa rendszeresen mond dolgokat, de mindig akad más dolga helyettem, a papi csak szimplán áldozata, ahogy ő mondja a dolgaimnak. Ilyen ez. Felemeltem a bal kezemet vigyorogva, a másikat meg a szívecskémre tettem, miközben már a talpiimon felé fordultam. - Becsszó, sosem leszek undi és buta lány, az nagyon fúúúj.
Közben persze figyeltem arra, amit rólam mond és meg is nyugodtam, hogy szerinte nem vagyok buta lány, meg gondolom undi se akkor, bár az oviban már csúfoltak engem is, szóval nem értem miért nem ugyan azt gondolja mindenki, nem szoktam ott sem más lenni, mint most itt.
- És ez rossz? Márhogy kicsi vagyok. A papi azt mondta még nőhetek és lehetek magasabb. Hiányzik, tényleg nem láttad?
Ilyenkor kicsit olyan vagyok, mintha nem tudnám, hogy már kérdeztem, pedig de, csak reménykedem, hogy a válasz egyszer nem az lesz, mint korábban. Azt hiszem kezdtem aggódni. Csak az dobott fel éppen, amit felajánlott. Igaziból tetszett az ötlet nagyon és fel is akartam a nyakába csücsülni, ő magas volt, onnan tuti nagyon jól lehet látni!
- Akkor neked jófej a hátad is. De puha a hajaaaad. - Igen, a nagy kapaszkodás közben a haját nyomogattam, ami olyan jó puhi volt, el is foglalt, még nem láttam macikat elég jól. Mikor szólt, hogy kapaszkodjak, előrébb hajoltam, és az álla alatt összefűztem az ujjaim, de nem szorítottam össze a karjaim, nem akartam én fojtogatni. Vigyorogva nézelődtem és mintha egy ismerős pólót is láttam volna, de aztán… - Ooott vannak a maciiiik!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688993#post688993][b]Lewy Bojarski - 2017.07.08. 19:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=688995#post688995][b]Maja Bojarska - 2017.07.08. 21:39[/b][/url]

Azért be kell vallanom, elég furi a nagyfiú, nem mintha zavarna, rám is szoktak ilyet mondani, de nem egészen értettem hogy lehet velem ilyen. Pár perce gyalogoltam a lábaihoz, most meg már sétáltunk, segített vidrákat nézni és még ez is. Kicsit azt hiszem még mindig zavarban voltam, mint mikor megszorította a kezem, le is sütöttem a szemem.
- Velem, csak… csak nekem nem szoktak ígérgetni, vagy aki mégis megesküszik mindenre, az sosem tartja be. - A vállaimon rántva párat lendültem ezen át és inkább elvigyorodtam magán az ígéreten, én úgy gondoltam, hogy vagyok olyan ügyes, hogy be tudjam tartani, de amikor ő is kimondta, akkor félrebillentett fejjel pislogtam rá, aztán vigyorogva kaptam a kacsóim a szájam elé. - Nagyon vicces fiú vagy, ez aranyos. Anya azt mondta, hogy huszonnegyvenhat éves korig ilyenre gondolni se szabad, az messze van ám nagyon. Addig biztos nem csak ilyen undis lányokat ismersz meg, lesz más, nem?
Soha nem beszélgettem még ilyesmiről, azt se igazán értettem, a felnőtteknél ez hogy megy. Nekem nem is volt igazán ilyen szülős-házasos dolgom a családban. Anya mindig azt mondta apa nem ér rá, sokat dolgozik, máshol van dolga, szóval ránk nincs elég ideje, mikor pedig megkérdeztem, miért nincs olyan karika az ujján, mint a többi néninek a szülőiről, csak leintett.
- Ha megtaláljuk, és még lesz időd, leülhetünk piknikezni, van egy csomó és csomó finom nasi a táskámban ám. - Szeretek enni, a mami szerint ez a világ legjobb dolga, a papi szerint meg kinövöm ez majd még elválik. De az biztos, ha ideges vagyok, vagy szomorú, akkor ez mindig előkerül. Közben én már a magasban nézelődtem, nagyon tetszett odafent, észre sem vettem, mikor a lábaimmal kalimpáltam egyet-egyet. Ahogy Lewy álla alatt összefűztem a kezem és kapaszkodtam a buksim az övére támasztva meredtem előre. Kicsit hunyorogtam is, hátha a papit is kiszúrom, nem csak a macikat. De a drágák előbb meglettek.
- Olyan zöld, tudod, mint az erdős bujkálós, az a… az a… katonais! Olyan, meg nála van a pónim is ha a kezében van, úgy tuti megismerem. - Nem, amúgy is felismerem a papit, csak, mindegy, ahogy a kezem hozzáért az arcához, kicsit belezavarodtam a mondatomban és inkább picit elhúzódva tőle néztem körbe. Aztán mintha valaki méregetett volna minket, de lekötött a maci, hogy odaforduljak…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689006#post689006][b]Hunter Bailey - 2017.07.08. 23:36[/b][/url]

Rapunzel

Budapest szívében, néhány méterrel a már előre kinézett ékszerüzlet előtt torpan meg, és pillant le a karján ülő kicsi lányára. A rámeredő átható kék tekintetre, és kacajra álló, nyáladzó szájacskára előbb szélesen elmosolyodik, majd lebiggyedő ajkakkal Szofiára pillant.
- Nem – rázza meg a fejét, és dob egy aprót Natashán, hogy mindkettejüknek kényelmesebb legyen. – A-a. Mi nem megyünk be oda.
Jelentőségteljesen fordul az üzlet díszes bejárati ajtaja felé, majd sértett tekintetét visszavezeti gyermekei anyjára. Igaz, hogy ezen már ezerszer átrágták magukat, és Szofi a beszélgetések végére mindig meggyőzte őt arról, hogy ez egyszerű rutinművelet, ami gyakorlatilag semmilyen kockázattal nem jár, és egyébként is, nézzen már körbe, világszerte millió nőnek van fülbevalója, többek között neki is, mégsem szenved életreszóló mellékhatástól – maximum Huntertől, aki jobban tenné, ha befogná.
- Ez emberkínzás – tátogja a mestertanonc úgy, hogy a kacagó-nyáladzó kicsi lányt mellkasához tartja, és szabad kezével befogja a fülét, nehogy idejekorán olyan szitokszavakat halljon meg, mint ember, vagy kínzás. – Az én beleegyezésem is kell ahhoz, hogy kilyukaszd a lányunk gyönyörű, tökéletes fülét, huh?
Mert, ha igen, Merlin a tanúja, ő soha nem egyezik bele. Már a kötelező védőoltásokon is gyötrelem volt túlesni apának és lányának egyaránt, így nem csoda, hogy ez a ma délutáni tortúra egyikőjüknek sem hiányzik.
- És ha mellészúrják? - hangját ismét lehalkítja, de kikerekedett szemei elárulják a tervezett hangerőt. Ujjaival közben puhán végigsimít a kislány szöszke fején, majd - míg sértetten farkasszemet néz Szofival - apró, védelmező puszit nyom a samponillatú babahajba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689098#post689098][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.07.09. 13:35[/b][/url]

Ezerszer átrágták már ezt a témát –reggel, pelenkázás közben; délután, amikor a lány végre valahára elaltatta a kicsiket és éppen teljes lelki nyugalommal döntötte magába az életet jelentő koffeint; és este, amikor Natasha éppen baromi nyűgösen könyörgött az anyjáért, miközben Szofi könyékig a picike fürdőkádban bíbelődött Chrisszel. Mintha az ikrek mellé nyert volna magának még egy gyermeket, aki hasonlóan hisztis, de lényegesen többet eszik.
A szőkeség megállt és egy mély sóhajjal vette tudomásul, hogy már megint témánál vannak. Megigazította a karján Christ ahogy visszafordult és egy igazán lesújtó pillantással jutalmazta gyermekei apját.
- De igen, bemegyünk –közölte a kegyetlen tényeket rezignáltan. - Ezerszer átbeszéltük már, szedd össze magad és légy férfi, Bailey!
Mintha legalábbis az ő fülét igyekeztek volna kifúratni. Őszintén, a szőkeségnek a leghalványabb emlékképe sem volt erről a minden bizonnyal életveszélyes és kártékony műveletről, amitől a –már nem annyira– friss apuka rettegett.
Hunter egyik pillanatról a másikra vált mintaapával, aki úgy védelmezte az egyetlen picike lányát, mintha legalábbis az orosz maga lenne az Ördög, aki megkísérti egy csinos aranyfülbevalóval. A rellonosnak el kellett ismernie, hogy valahol a lelke mélyén rettentően imponálónak találta a helyzetet, elvégre álmában sem gondolta volna, hogy a kezdeti nehézségek –nevezzük csak így– ellenére a levitásból mintaapuka lesz.
A kérdésekre csak egy szemforgatással reagált és fél kézzel elkapta Chris cumiját, ami majdnem a betonon kötött ki, míg ők olyan életbevágó témáról fecsegtek, mint a fülbevaló.
- Nincsen szükségem a beleegyezésedre és nem fogják mellé szúrni. Értenek hozzá –közelebb lépett élete két kincséhez és miután Chris nyűgös követelésének engedve átadta a cumit belekarolt a levitásba. - Nem fog neki fájni, megígérem! És, ha ügyesek lesztek, utána elviszlek ebédelni, rendben?
Ez utóbbi kijelentésével hihetetlen Hunter-ismeretről tett tanúbizonyságot. Ismerte már a férfit és sejtette, hogy ha egy cseppet sikerül más irányba kormányoznia a gondolatait, akkor nem eresztenek itt gyökeret az üzlet előtt, miközben arról folytatnak mélyreható eszmecserét, hogy vajon követelt-e már életeket egy egyszerű fülbevaló belövés.
- Kiválaszthatod te, ha szeretnéd –fűzte még hozzá nagykegyesen és az ajtóért nyúlt, hogy kinyithassa és ne kínáljon további menekülési alternatívákat a férfinek.
Mikor lett ő, Szofi, három gyermek édesanyja? Kettővel is bőven elég volt és bár tagadhatatlan, hogy a legnagyobb előnyei közé tartozott azon tehetsége, hogy férfiasan segített nekik berendezkedni a lakásban, néha úgy érezte, sokkal több energiáját felemészti, mint az ikrek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689104#post689104][b]Lewy Bojarski - 2017.07.09. 14:07[/b][/url]

A lányoknak velem is szokott bőven bajuk lenni, mert túl sok időt töltök a kviddiccsel, ahelyett, hogy, mondjuk velük mennék moziba vagy vásárolni. Milyen szomorú... Maja meg már attól zavarba jött, hogy megfogtam a kezét. Furi világban élünk, nem? És akkor még nem is meséltem az igérgetéses részéről.
- Jó, de én nem olyan nem betartós fiú vagyok, bármennyire is szeretnéd. Én figyelek rá, hogy mit mondok - persze nem kellett hinnie nekem, nem volt garancia a szavam semmire.
Azért én is tettem neki egy ígéretet, amire valószínűleg pár év múlva nem is fog emlékezni. Túl kicsi és gondtalan még ahhoz, hogy ilyeneket komolyan vegyen. A kezét a szája elé kapta, én meg megingattam a fejemet.
-Persze, sok lánnyal találkozom, de az nem jelenti, hogy tetszenek majd. Türelmes vagyok, ha megéri várni. - Túl sok buta lányt láttam már ahhoz, hogy bármelyiket komolyan vegyem a jövőben. Hiába mondtak anyáék mást.
Az én szüleim már jó ideje együtt voltak, de bár ne lettek volna! Sokszor azért imádkoztam este, hogy egy nap egyikük csak ne jöjjön haza többet, maradjon, ahol van. De sosem tartoztam Isten kegyeltjei közé.
- Nem tudom a papád mennyire örülne, ha egy idegen fiút kéne a délután hátralevő részében nézegetni. De köszönöm... amúgy sem szabad édeset ennem, az edzőm mérges lesz - ráncoltam össze kissé az orromat a gondolatra. Ritkán ettem édességet, anyáék amúgy is folyton beleszóltak. Sem a kalimpálásért, sem azért nem szóltam, hogy a fejét az enyémre támasztotta. Ha neki így kényelmes, csak tessék.
Ezek után persze kicsit jobban kezdtem figyelni az emberek ruháit, hátha kiszúrom a bácsit a kamuflázsban.
- Milyen póni? - érdeklődtem, majd kicsit megsimogattam a kezét, közelebb sétálva a jegesmacik kifutójához. Beletellett pár percbe,mire észrevettem, hogy figyelnek minket. - Cicám, nem ő a papád?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689139#post689139][b]Maja Bojarska - 2017.07.09. 16:07[/b][/url]

Hinni akartam neki, hogy ő bizony tényleg nem olyan fiú, aki majd két perc múlva meggondolja magát és átvált bunkó és bántó figurába. Nem akartam hogy olyan legyen, nem azért, mert félnék, hogy tényleg mondjuk meghúzza a hajam, vagy éppen csúnyát mond, de így olyan rendes volt és kedves és ez sokkal jobb. Ez így nagyon jó, tényleg.
- Elhiszem, hogy betartod ám, nem rossziból mondtam. Én is be fogom, megígértem, és azt meg kell tartani. - Erősítettem meg a dolgot még egyszer, aztán fejeztem be az örülést is az ígérete terén. Ilyet azt hiszem csak a nagyfiúk mondanak a nagylányoknak, nem csak ígérgetéssel, hanem amúgy. Pont ezért elég különlegesnek, meg kicsit furinak éreztem. De nagyon szélesen mosolyogtam. Igazából még arra se kértek soha rendesen, hogy valakinek a barátja legyek, nem még esetleg sok-sok év múlva én legyek a nagylány, akivel majd együtt játszik, néz mesét meg jár eszizni, meg amiket még szoktak. - Én azt nem mindig tudok, de szoktam gyakorolni. Múltkor kivártam még hazaér anya, mielőtt bekapcsoltam a mesét! Te szereted őket, ugye? Az unokatesóim mindig azt mondják fúúúúj…
A szemeim is megforgattam, ahogy kifiguráztam a lehurrogásukat, amit rendszeresen kapok. Ezt úgy utálom, pedig nincs ezekben semmi rossz, sőt, aranyosak és okos dolgok is vannak benne. És viccesek! Közben inkább felajánlottam neki, hogy nasizhatna velem, ilyet se csináltam soha, aztán kicsit csalódottan hümmögtem és rántottam meg a vállam, hogy hát ha nem akar, nem muszáj. A papi majd hamizik velem, ha meglesz. - Van sós is.
Azért nem bírtam ki, hogy ne próbálkozzam kicsit, nem esett jól a lelkecskémnek a dolog, de a mondandója jórészén csak áttipegtem fejben. Meg azon voltam, hogy ne nagyon fogdossam és érjek hozzá, az olyan nagyon fuuuuuri volt. Azt mondta egyszer a mami, hogy majd a férjemet, ha nagyon nagy leszek és lesz, simizhetem, addig jobb, ha nem, asszem igaza van, addig tök izés.
- A kabalám…óóó! PAPIIIIII! - Erős visítás mellett hívtam fel a figyelmet magunkra, nem mintha ne szegezte volna már amúgy is ránk a szemeit, mintha mérges lett volna, én is hasonlóan néztem rá, aztán megvártam, hogy az új pajtim letesz-e vagy így odamegyünk, de amint közel kerültünk hozzá, jól leszóltam, ahogy Kincsecskézett nekem. - Te jól elvesztél, most mi lett volna, ha nem talállak meg? Ne csinálj ilyeneket, papi!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689148#post689148][b]Lewy Bojarski - 2017.07.09. 18:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689196#post689196][b]Maja Bojarska - 2017.07.09. 19:59[/b][/url]

- Következő találkozás? Lesz olyan? És mikor? - Azt hiszem indokolatlanul lekesedtem a semmiért, nem sok ember van, akikkel összejárnék az ovin kívül, leginkább a rokonok járnak csak át hozzám játszani is, szóval ez meglepet, de olyan kellemes volt. Persze azért csak hallgattam inkább, mert nem akartam megijeszteni azzal, hogy majd így ráragadok, mint a hajamra múltkor az epres. Nem szomorodtam el, hogy nem annyira mesés, nem lehet mindenki ilyen, de azért örültem, hogy ő nem úgy csinált, mint a többi fiú. Van aki ezért kicsúfol, vagy azt mondja, hogy baba vagyok. Pedig nem is, már náluk sokkal nagyobbra nőttem. Meg járni is tudok és szebben beszélek. A nyálam sem folyik mindig!
- Dehogy zavarnál, hát miért hívnálak akkor? De ha van jobb dolgod, nem tartalak fel, menj nyugodtan. Csak megérdemled, segítettél megtalálni a vidrákat meg a macikat is. - Meg a papust is, ami ezt követően derült ki számomra, de annyira bebambultam, hogy fáziskéséssel szálltam le és szaladtam a papi elé. Nem volt boldog, határozottan nem.
- Mit beszéltél meg anyáddal? Hogy mindig fogod valaki kezét, nem császkálsz el és nem állsz szóba idegenekkel, igaz? Szervusz, fiam! - Szomorú is volt, láttam rajta, ettől én is rosszul éreztem magam, leszegtem a fejemet és a kavicsot piszkáltam a lábaimmal, mikor hallottam az új pajtim köszönni. Felnéztem rá, aztán meg a papára, aki kezet nyújtott neki, meg megkérte, hogy ne csókolomozzon.
- De én... ő megfogta a kezem ne legyen baj, és nem beszéltem idegennel, ő Levi. Ő meg a papa. - Ami asszem a Levente becézése, ezt mondta, nem? Mindegy is. Igaz akkor ismertem meg, de mire megfogta a kezem és beszéltünk már nem volt idegen! Azt hiszem ha hazamegyünk nagy bajban leszek. Nagyot sóhajtott, úgy nézett minket, aztán összefonta a karjait.
- Anyádnak ezt inkább ne meséld el, és mit fogunk most csinálni, kisasszony? - Én erre bólintottam párat, aztán a fiúra néztem, hogy akkor hogy is áll a nasival, már le is vettem a hátim a kezeimbe fogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=689300#post689300][b]Lewy Bojarski - 2017.07.09. 23:22[/b][/url]