[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677102#post677102][b]Farkas Kamilla - 2017.04.24. 20:35[/b][/url]

Hosszú léptekkel, sietve, leszegett fejjel kanyarodom be a szűk, sötét utcába. Nagyokat nyelek, úgy érzem magam, mintha követne valaki, de tudom, hogy nem jön utánam senki. Nagyon kell koncentrálnom, hogy a most, a megszokottnál is sokkal instabilabb erőm a kezeim között maradjon. Elvégre a rémálmom, valamint a tanerőtől való folyamatos félelmem amúgy sem tett jót neki, a Noellel való szakítás csak még inkább tetézett a dolgokon. És most itt vagyok, és bele se merek gondolni, hogy ha Iannel a szingliségem előtt mi történt, mi történhetne most.
Aztán mégis megtörténik. Valami megzavar, elpattan a hajszálvékony szál, ami a kontrollom alatt tartja a dolgokat. Hogy mi ez? Őszintén, már fogalmam sincs. Lehet egy hirtelen felnyávogó macska ami megrémít, ahogy valakinek a köhögése, esetleg egy kutya ügető léptei. Először nem történik semmi. Először csak egy apró szellő söpör végig a talajon, kitakarítja azt, papírzacskók, és pillepalackok sodródnak a macskakövezett úton. Majd egy erősebb löketnek köszönhetően felborul egy kuka, hatalmasat csattanva, közvetlenül mellettem, mire felsikítva ugrok arrébb, és szorulok neki a hideg falnak. Lüktető fejemre szorítom kezeim, a szél süvít a vékony sikátorban, és érzem, ahogy lassan kezd kialakulni körülöttem az a káosz, ami a koponyám alatt lapul. Mikor következőre kinyitom szürkéim, a tárolóból kiborult szemétdarabok békésen lebegnek a levegőben. Pillanatok alatt gyengülök le, érzem, hogy itt még nincs vége, hogy ennél csak rosszabb lesz. A vihar tombolni akar. Homlokomra tapasztom kezeim, mintha csak vissza akarnám taszítani a borzalmat oda, ahova való. A fal mentén lecsúszok a földig, összekuporodom. Iszonyúan fáj a fejem, mintha szét akarnák hasítani, és sajognak az izmaim, ahogy a csontjaim is. Dörögni kezd, majd nem sokkal később lecsap egy villám. Haza akarok menni, viszont felfogom, hogy ilyen állapotban nem okos dolog hoppanállni. Nem akarok úgy járni, mint Noel, még véletlenül sem, és ha azt nézzük, itt nem lehet különösebb bajom. Azon kívül, hogy az elmém halálra meríti a testem. Nehézkesen veszem a levegőt, zihálni kezdek, gyorsakat, felületeseket lélegzem, esélyt sem adva a tüdőmnek, hogy teljesen megteljen, vagy kiürüljön. Az ég egy újabb dörrenésével, a felhők egy újabb villanásával egyetemben felszakad belőlem az elállíthatatlan zokogás is. Nem akarok itt lenni. Otthon akarok lenni, az apukámmal, ahol süt a nap, és nem ez van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677316#post677316][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.25. 20:34[/b][/url]

Kényelmetlen. Nem tudja, hogy mi, de valami nagyon. Félálomban van, nem akar felkelni, még levegőt venni is nehezére esik. Amikor iszogatásra invitálta Hajnát, akkor nem egészen erre gondolt, mert hát ittak és ittak.
Ahogy fordul egyet, hogy javítson a kellemeltlen állapotán, valami édeskés illat tolakodik be az agyába, ami egyszerre ismerős és ismeretlen. Fél szemét kinyitja, az illat forrása után kutatva. Az első, amivel szembe találja magát egy jó adag szőke hajfürt, szinte mindent beterít, elterül párnán és nem hagyja ki a az ő arcát sem. Szemöldökét összevonja és lassan felül, reménykedve, hogy a fejfájás még nem érkezik meg a mozdulattal. S ekkor minden hirtelen teljesen tiszta lesz. A tegnap este történései lepörögnek lelki szemei előtt, nem hagyva ki egyetlen apró részletet sem.
Hajna nem egyedül jött. Hanem elhozta Szofit is, akiről azelőtt csak néhányszor hallott, szerencséje nem volt hozzá, eddig. A szőke lány merőben más volt, mint amihez eddig a szeme hozzászokott, az újdonság varázsa mellett pedig ott volt néhány dolog, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni és ami azt illeti, nem is hagyta. Tekintetét végigvezeti a lány sziluettjén, egy-két helyen meg is állapodik egy rövid időre, végül, mintha csak valami rosszat tett volna, zavarában megvakarja a tarkóját. Be kell ismernie, hogy az életében nem látott még ilyen szépet, szinte tökéletes. Felsóhajt, majd a takaróért nyúl, hogy eltakarja a szöszkét, még maga elől is. Fogalma sincs, mennyi lehet az idő, de abban biztos volt, hogy ezt nem tudja itt hagyni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677331#post677331][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.25. 20:54[/b][/url]

Az ablakon beeső fénysugarak bántották a szőkeség szemeit. Fáradtan emelte eléjük a karját és élesen hasított a tudatába, hogy ez bizony egy nagyon rossz döntés volt. Talán a tegnapi este folyamán valamivel többet ivott, mint az feltétlenül szükséges lett volna, de erről ő igazán nem tehetett. Hajna ötlete volt az egész, hiszen tegnap este gyakorlatilag karon ragadta és közölte, hogy akkor most ők ketten elmennek Vincéhez és inni fognak.
Apropó Vince.
Szofi óvatosan fordult meg, ahogy megérezte a takaró simítását a bőrén, ami nyilvánvalóan nem kelt önálló életre, hogy jófejségből betakargassa és óvatosan lesett ki a kezei mögül. Valahol a lelke mélyén pontosan tudta, hogy a dolgoknak nem ez lenne a hivatalos menete, de újra meg újra beleesett ebbe a hibába. Mármint, hogy részegen elhagyja valahová a belé nevelt úrinőt.
Halvány mosollyal furakodott közelebb a férfihez és visszacsukta a szemeit, mert az erős fénytől újult erővel robbant be a tudatába a fájdalom. Vince egészen más volt, mint az eddigi férfiak, akik csak úgy jöttek-mentek az életében és általában pontosan tisztában voltak vele, hogy ők a szépfiúk, akik bárkit, bármikor megkaphatnak. Az orosz lánynak kifejezetten imponáló volt, hogy ezúttal nem próbálnak úgy tenni, mintha ő egy félreállítható báb lenne.
- Szia –lesett ki a szempillái alól egy halvány mosollyal. - Jól aludtál?
A szőkeség lassan, cicásan nyújtózkodott egyet és feltámaszkodott a karjára, hogy jobb rálátást nyerjen Vincére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677348#post677348][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.25. 21:31[/b][/url]

Nem akarta felébreszteni. Jobb volt békében, mert ha mindketten fent vannak, akkor jön a kínos csönd, vagy ami még rosszabb, beszélgetni kell. Fogalma sincs miket hordott össze előző este, ettől pedig a helyzet csak rosszabb lesz. Feltéve a pontot arra a bizonyos betűre, a lány megmoccan, Vince pedig lefagy, ami valljuk be nem túl meglepő, valahol reménykedik benne, hogy csak átfordul a másik oldalára, de a józan esze megálljt parancsol neki, túlgondolja a dolgot.  Csak akkor elevenedik meg, mikor Szofi megszólal. Köhintve fordítja felé a fejét, igyekszik kizárólag a szemeit figyelni, de hát a nyújtózás, a kérdéssel fűszerezve túl sok neki.
- Ehh..
Kinyitja a száját, aztán becsukja. Mit mondhatna erre? Nem igazán tudja, hogy hogy aludt, az is lehet, hogy még mindig alszik. Megrázza a fejét, ideje lesz észhez térnie, mielőtt a szöszke kétségbe  vonja józan eszének létezését.
- Azt hiszem. És te? Ha akarsz, aludhatsz még, nem akartalak felkelteni. Vagy csinálhatok egy kávét, vagy valami.
Megvonja a vállát, az biztos, hogy ő nem tudna olyan nyugodtan feküdni itt, mint korábban az öntudatlanságban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677439#post677439][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 09:09[/b][/url]

A lány majdnem felnevetett a fiú pillanatnyi zavara láttán, de igyekezett mindezt egy mosolyba fojtani. Úgy tetszett, kettejük közül ő kezeli sokkal könnyebben ezt a helyzetet. Az évek meg a tapasztalat…
Feltámaszkodott a karjára, amíg Vince a megfelelő szavakat kereste és elgondolkozva futtatta végig rajta a tekintetét. Határozottan nem így képzelte el az estét, bár számíthatott volna erre a végkifejletre, amikor a barátnője bekopogtatott hozzá tegnap este.
- Egy kávé jól esne –ismerte be végül egy halvány mosollyal, hátha így némileg kisegítheti Vincét, aki éppenséggel nem tartózkodott a helyzet magaslatán.
Szofi életben az elmúlt két évben –bár nem volt büszke rá– a férfiak úgy jöttek és mentek, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Nem lepte meg, hogy a kastélyban különböző pletykák keringenek róla, hiszen a vőlegényét ő maga hagyta ott az oltárnál, méghozzá egy másik férfi miatt.
Ez, itt és most teljesen más volt.
Vince egyáltalán nem hasonlított azokra, akikkel eddig dolga akadt és valamiért ez a tudat megnyugtatta. Elgondolkozva figyelte egy pillanatig a férfit, mérlegelte, hogy kimondja-e, ami a fejében jár, de végül ismét győzött a kíváncsi-Szofi.
- Zavarban vagy mellettem?
Őszinte meglepettség csengett ki a hangjából, ahogy feltette a kérdést. Nem volt hozzászokva, hogy feszengjenek a jelenlétében, márpedig nagyon úgy tűnt, hogy Vincét összezavarja a helyzet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677444#post677444][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 09:39[/b][/url]

Úgy tűnik Szofi semmit kivetnivalót nem talál ebben a helyzetben. Pedig a normális és reális végkifejlet az lenne, hogy amit tudatosul benne, hogy hol van és kivel, megkeresi a legközelebbi kijáratot és lelép. Félreértés ne essék, nem becsüli ennyire le magát, csak tisztában van a helyzettel. Az ilyen lányok nem az olyan srácokra buknak, mint ő.
- Hozom.
Megereszt egy halvány mosolyt, majd felkelve összeborzolja az amúgy is kócos haját. Nem sűrűn jár a lakásba, így időbe telik, mire rátalál a kávéra, de legalább addig kitalálja, hogyan kell úgy viselkedni, hogy kevésbé tűnjön retardáltnak. Azonban a kávéfőző sajnálatos módon nem hagy neki elég időt, így kitölti a bögrékbe a gőzölgő folyadékot és ráérősen visszamegy a szobába. Egy pillanatig abban a hitbe ringatta magát, hogy a képzelete űz mocskos tréfát vele, de mikor visszaér, a szőke még mindig ott van, ahol hagyta. Leül az ágyra és a lány felé nyújtja az italt. Ideje válaszolni a kérdésre, mit korábban lógva hagyott. Megtehetné, hogy hazudik, hogy lazának és nagyképűnek mutatja magát, de nincs oka hamis képet mutatni felé. Az előző este bizonyára sok minden szóbakerült, ha csak egy részére emlékeznek mindketten az is bővennl megteszi.
- Még szép. Mármint, szoktál tükörbe nézni.
Burkolt bóknak szánja, reméli, hogy Szofi csiszolt annyira, hogy ne sértésnek vegye. Hiszen a helyzet egyértelmű, ő meg nem hülye. Vagyis általában nem hülye, kivéve most. Soha életében nem csinált ilyesmit, nem volt az a fajta, aki így bánik a szebbik nemmel. Arra tanították, hogy becsülje meg őket, mutasson tiszteletet. Nem felejtette el az intelmet, szóval igyekszik behozni azt, mit tegnap esetleg kihagyott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677446#post677446][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 09:59[/b][/url]

Amíg Vince a kávéval bíbelődött Szofi ülő helyzetbe varázsolta magát és kisebb kutatás után megtalálta az elhagyott ruhadarabjait is.  Valószínűleg a tegnapi estének egyáltalán nem így kellett volna alakulnia, de ez mostmár részletkérdés. Ami történt, megtörtént.
Magára kapta a felsőjét és hátradobta szőke hullámait, miközben felmérte a szobát. Vince nem az ő típusa volt és ez már akkor nyilvánvalóvá vált, amikor a két lány megjelent a küszöbön. Szofi nem volt elég jó ember hozzá és ezzel teljes mértékben tisztában volt. Sok hibát elkövetett élete során és, ha a fiú csak a felével is tisztában lenne, most vélhetőleg nem lenne itt.
- Köszönöm, életet mentesz! –Nevetve vette el a kávét, és amíg a másik a válasszal bajlódott ő ivott egy kortyot.
Igen, szokott tükörbe nézni, de ez csak a felszín. Jó géneket örökölt és bár már gyógyultnak nyilvánították, tény, hogy soha az életében nem lesz az a Szofi, aki a balett és az ebből fakadó problémák előtt volt. Vagy aki az eljegyzés, az esküvő és a menyasszonyszöktetés előtt, ha már itt tartunk. Maga volt a két lábon járó katasztrófa, még ha igen szépen el is rejtette ezt a világ elöl.
Halvány görbületet engedélyezett magának és egy aprót rázott a fején.
- Van egy olyan érzésem, hogy túlértékelsz –szerette volna kikerülni ezt a témát, ezért a legkézenfekvőbb módon próbált témát váltani. - Mire emlékszel az estéből?
A szöszke memóriája cseppet hézagos volt és úgy gondolta jobb lenne helyre tenni, mielőtt még jobban belebonyolódnak. Szembe fordult Vincével és úgy szorongatta a bögrét, mintha legalábbis tényleg az élete múlna rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677452#post677452][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 10:21[/b][/url]

- Ugyan, ez csak kávé.
Vigyorogva kortyolt bele a sajátjába, s bár az ital leforrázza a nyelvét, égeti s torkát, nem foglalkozik vele. Már csak a cigarettája hiányzik neki és tökéletes lenne a reggel, de nem kockáztatja meg, hogy magára hagyja a lányt. Beszélni akar vele, beszélni akar hozzá, a probléma csak az, hogy nem tudja, hogy tegye mindezt.
- Túlértékellek? Szofi...fogalmad sincs róla mennyire nincs igazad.
Tekintetét a lányéba fúrja, érdeklődve billenti oldalra a fejét, bárcsak tudná mi jár a fejében, sokkal egyszerűbb lenne.
- Na várj. Teljesen tiszta az, mikor megérkeztetek, hogy elindultunk a belvárosba. Jó pár helyet végig ittunk, aztán feljöttünk ide, ketten. Sokat beszéltél...előtte.
Nem emlékszik mindenre, de van jó néhány dolog, amit megtudott, de ez nem változtatott a végkimenetelen. Nem érdekelte.
- Nagyjából ennyi. A részletek nem egészen tiszták.
Annyi azonban világos, hogy mi történt, az meg még inkább, hogy nem bánta meg a dolgot. A lány felé nyúl, tekintetében keresi a engedélyt, majd óvatosan kisöpri a szöszke látóteréből a szőke tincseket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677636#post677636][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 19:12[/b][/url]

A lány nem akarta kikérni magának, hogy ő bizony teljesen tisztában van a saját értékével, mert ebben a pillanatban sokkal fontosabb dolgok is lekötötték a gondolatait. Például az, hogy megpróbáljon életben maradni a kávé segítségével és úgy tegyen, mintha nem érezné magát annyira ramatyul, amennyire kinéz.
Elgondolkozva hallgatta a fiú rövid beszámolóját és azoknál a részeknél, amire ő maga is emlékezett bólogatott. Az határozottan nem tartozott ide, ami a csacsogására vonatkozott. Összevonta a szemöldökét és a pillantását a takaróra szegezte, amit most a baljával gyűrögetett. Nyilvánvaló volt, miről is beszélt össze-vissza, ennek ellenére most mindketten itt voltak. Ez több, mint meglepő.
- Nagyjából én is erre emlékszem –erősítette meg Vincét. - Meg, hogy Hajna nem volt odáig, amiért mind a ketten egy cseppet ignoráltuk.
Az emlék hatására egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán és ismét Vince tekintetét kezdte kutatni. Nem húzódott el az érintése elől, sőt tulajdonképpen még egy egészen kicsivel közelebb is hajolt hozzá és keze a másik kezére simult , mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne az, amit ők ketten most éppen átélnek. Bárkit kérdeztek volna meg az ismeretségi körükből, határozottan ellenezték volna ezt a kapcsolatot.
- Megbántad?
Egyértelmű volt, hogy mire vonatkozik a kérdés, ezért a szőke nem is tervezte bővebben kifejteni. Ő nem bánta meg, egyetlen pillanatot sem bánt meg, de talán nem volt a leghelyesebb azonnal letámadni Vincét a kérdéssel és valószínűleg a lány arcára ki is ülhetett a bizonytalanság és a zavar egy röpke pillanatra, de olyan gyorsan elillant, mintha soha ott sem lett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677643#post677643][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 19:27[/b][/url]

Hajna ki fogja nyírni, ez nem kérdés. De ezért az élményért simán megéri meghalni, még ha ezt jelenleg hangosan nem is meri kimondani. Helyette csak helyeslően bólogat, igen, eredetileh hárman indultak el, de a lakásban egész biztos csak ketten vannak, tudja, mert körülpillantott, míg főtt a kávé.
- Majd valahogy kiengesztelem.
Hajnából bármit kinéz, de hát maximum leüti és akkor szent lesz a béke. Furcsa, simán kinézi a kis amazonból. De nagyjánól eddig jut el a gondolatmenet, mert Szofi tekintete rabul ejti az övét, gondolatban az éjszakánál jár, miközben a haja után végigsimít a nyakán és a vállán, de a lány kezei végül feltartóztatják.
- Mi? Viccelsz velem? Nem. Dehogy.
Hogy is gondolhat ilyet egy olyan lány, mint Szofi? Volt olyan aki őt valaha megbánta? Nehezen hinné el. A bűntudat azonban felüti a fejét, hiszen azért mégiscsak meg kellett volna bánnia, hiszen neki eredetileg van valaki az életében, de a megbánás nem jön, hiába is várná. Helyette viszont valami egészen más tör utat magának. Még egyszer, szeretné tudni, hogy ez a valóság. Lerakja az éjjeli szekrényre a bögrét, szabaddá téve a másik kezét a lány arcára simítja és lehajolva hozzá könnyed csókot nyom a szájára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677657#post677657][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.26. 20:25[/b][/url]

Szofi fején átfutott a gondolat, hogy esetleg neki is meg kellene próbálnia kiengesztelni a barátnőjét, mert hát mégiscsak ő hozta el tegnap este és igazán csúnya húzás volt a részéről, hogy csak úgy szó nélkül magára hagyta, de aztán elvetette az ötletet. Szíves örömest dobta Vincét az oroszlánok közé… na, nem mintha olyan könnyen menne neki, de tény, hogy inkább fedezékből nézné végig Hajna kiengesztelését.
- Csak nyugodtan, majd a nevemben is kérj bocsánatot, mert én egyelőre nem merem megközelíteni.
Felnevetett és ivott még egy kortyot a kávéjából, mielőtt a férfi kivette volna a kezéből. A szöszke tartott tőle, hogy esetleg Vince már megbánta, hogy tegnap este felhozta ide magával és hibaként tartja számon –persze, akkor most éppen ilyen halál nyugodtan csücsültek volna itt. Szofi és a logikus gondolkodás két teljesen külön dolog volt az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben. Csakhogy a legtöbb hímnemű egyed az életében olyan könnyen jött és ment, hogy a lánynak ideje sem maradt mérlegelni, vajon bánják-e a vele töltött időt.
Talán most először merült fel benne a gondolat és ez megrémítette, mert azt jelentette, hogy számított neki mindaz, ami este történt. Márpedig Bojarski óta nemigen számított neki senki sem… annak meg láthattuk, milyen Pazar vége lett.
- Nem ilyen vagyok, amikor viccelek –súgta, miközben valamivel még közelebb hajolt a férfihez.
Tudta, mire készül Vince és esze ágában sem volt elhúzódni. Viszonozta a csókot, ajkai puhán találták meg a fiúét és keze önkéntelenül is Vince nyaka köré fonódott, hogy még közelebb vonhassa magához, szinte teljesen hozzásimuljon. Ebben a pillanatban nem számított a külvilág, a rengeteg csalódás, sem pedig a szűnni nem akaró fejfájás. Új fejezetet nyitott. Itt és most.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677672#post677672][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.26. 21:07[/b][/url]

Még szép, hogy bevállalja, a kék szempárért még ennél sokkal többre is képes lenne. Nem tudja, mennyire haragudhatott meg rájuk Hajna, de ha szerencséje van, megússza néhány keményebb odaszólással és az örökké tartó piszkálással. De jelenleg most egészen másfelé járnak a gondolatai. A lány keze a nyaka körül felbátorítja, elmélyíti a csókot, miközben visszadönti a párnák közé. Az alkohol feledtette vele, hogy milyen törékenynek is tűnik a lány, de most figyel rá és nem préseli bele az ágyba, bármennyire is szeretné. Helyette megtámaszkodik a feje mellett, épségben hagyva a porcelán babákat szégyenbe hozó testet, nem ehhez van hozzászokva és minden mozdulatán érződik.
A hosszab kitérő után kicsit elhúzódik, de csak azért, hogy nyomjon az arcára egy puszit és folytassa a nyakánál. Egyik keze a derekára csúszik, feltűrve a pólóját, ám ekkor valami hirtelen eszébe jut a tegnap estéről.  
- Tényleg ott hagytál valakit az esküvőd napján?
Furcsa, hogy ez pont most jut az eszébe, de kíváncsi. Hangjában nincs semmi lenéző, ahogy a tekintetében sem. Nem ítéli el ezért, tényleg csak a kíváncsiság hajtja, többet akar tudni róla. Minden akar, belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677705#post677705][b]Nemes L. Izabella - 2017.04.26. 21:56[/b][/url]

Az előttem álló úriemberrel ellentétben nekem nincs ínyemre valamelyik szennylap címlapjára kerülni egy bizonyítékok nélküli cikk keretében, így sajnálatos módon, de ki kell hagynom azt a bizonyos Drávecz – Nemes sztorit, ami hatalmas port kavarna körülbelül mindenhol, ahol csak ismerik egy kicsit is kettőnk családját. Kedves szüleim elmúlt hónapos tevékenységei alapján pedig úgy érzem, egyre többen kezdik felismerni őket a varázsvilágban, ami engem egészen addig teljesen hidegen hagy, míg nem kevernek bele semmibe, ebbe pedig sajnos az a bizonyos címlapsztori is beletartozik. Meg gondolom, Norbi sem repdesne éppen az örömtől, ha olvasná.
A családom még mindig nem tartozik éppen a kedvenc témáim közé, mert azon kívül, amennyit a nővérem baglyiból néha megtudok, fogalmam sincs, most éppen mi van a szüleimmel meg a nagy aranyvérűségükkel, amit olyan bőszen igyekeznek helyreállítani. Még azt sem tudom, hogy ez a jó szó-e arra, amit művelnek.
- Mhm, most vagyok végzős mestertanonc, idén végzek – válaszolok a fel sem tett kérdésére, amit csak így magamnak kreáltam unalmamban, mert mi mást is csinálnék.
Bálint persze emlékszik Vivienre, amit csak egy halvány mosollyal nyugtázok. A nővérem a mai napig is ugyanolyan sziporkázó, mint fiatalabb korában volt, nem is értem miért nem talált még magának valakit, akivel aztán sziporkázva élheti tovább az életét. Vagy inkább hagyja az egészet a fenébe és majd a szüleink találnak neki valakit, mert miért is ne, aranyvérűéknél ez így megy ugyebár. Csak kár, hogy az előre elrendezett házassággal elkéstek pár évet, kétlem, hogy a nővérem belemenne bármilyen érdekházasságba.
- Korollnak? – Szemöldökeim egészen magasra emelkednek, zöld szemeim hatalmasra kerekednek, mikor kiejtem a számon az ismeretlen férfi nevét. Hamar kiderül, hogy valami nagyon drámaiba tenyereltem éppen bele, így le is hajtom a fejem. Nem vagyok benne teljesen biztos, hogy bölcs döntés lenne ezt a témát tovább feszegetni, inkább segítek neki valami ajándékot keresni, abban talán még jobb is vagyok, mint a párkapcsolati drámák kivesézésében. Wardnál sem jött be.
- A kislánynak nem feltétlenül kell ékszer, neki vehetsz akármit. Plüsst, társast, tiarát, tütüt, mini pónit, és persze rengeteg édességet, mert hidd el, semmi más nem fog számítani - vetek rá egy jelentőségteljes pillantást, ezzel pedig meg is magyaráztam mindent. Én is voltam három éves, akkor mindenkinek a rózsaszín tütü, a póni és a csoki a legfontosabb, egy kislányt pedig igazán bűn lenne megfosztani mindezektől.
Érzem Bálint ujjait a karomon, mire meglepődve lassítok le és fordulok felé, de mielőtt bármit kérdezhetnék, ő már válaszol is rá. Némán kérek elnézést egy vállvonással és némi pislogással, nekem ez teljesen természetes tempó és valószínűleg nem lesz olyan könnyű most majd itt lassan sétálgatni, mintha olyan sok időm lenne. Pedig van, ma már az ég világon semmi dolgom sincs.
- Megszoktam, hogy sietnem kell ide-oda, nem tehetek róla - vonom meg a vállam, és én ezzel el is intéztem a dolgot. Folytatom utam a kiszemelt bolt felé, majd a kirakat előtt lecövekelve ha szükséges bevárom Bálintot - bár mentségemre szóljon, igyekszem visszafogni magam - és fejemmel az üveg mögött csillogó ékszerekre bökök. - Mit gondolsz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677738#post677738][b]Kelemen Farkas - 2017.04.26. 22:54[/b][/url]

Feels like I'm frozen,
Nowhere to run, nowhere to run from here.

Nem is olyan régen még a környéken lakott. Csukott szemmel is elboldogul az utcácskák kusza rengetegében, így gondolataiba mélyedve halad a hoppanálásra alkalmas sikátor felé. Kedvenc könyvesboltja alig egy saroknyira van innen. Szabadnapját kihasználva benézett oda is, és e látogatás eredményeként az éppen oldalához szorított vaskos francia–magyar szótárral lett gazdagabb, meg egy Baudelaire kötettel és egy szintén nem éppen vékonyka nyelvtani útmutatóval is. Eldöntötte, hogy az elmúlt időben tett kirándulás során összeszedett, egyelőre nagyon is minimális nyelvtudását tovább fogja fejleszteni. Éppen igazít egyet a könyveken, mivel a szótár vastag borítója kényelmetlenül vág oldalába, így egész gyanútlanul sétál be a sikátorba. Soha semmi veszedelmessel nem találta szembe itt még magát, hiszen néhány kukázó nem mondható igazán ijesztőnek sem még. Az erre megforduló szerfüggők talán még beleesnek ebbe a kategóriába, de annyira azért ők sem. Eddig főként csupa ködös tekintetű, álomvilágba merült alakhoz volt szerencséje errefelé. Nem is tart tőlük. Ártalmatlan szerencsétlenek, akik így próbálják betölteni a mellkasukban tátongó űrt. Ezúttal azonban sem egyik, sem másik csoport tagjait nem fedezi fel. Valami sokkal rosszabb várja. Hirtelen szakad szilánkokra szeme előtt a kép. Villanás. Szerteágazó, erős fényű, hangos dörrenés kísérte elektromos kisülés. Villám. Gyomra máris görcsbe rándul, kavicsméretűre zsugorodva. Ösztönösen lép hátra fedezéket keresve. A sötétkék zakóban különösen sápadtnak tűnik, még a fehér ing is mintha csak ezt emelné ki, hogy mennyire sikerült ráijesztenie egyetlen villámnak is. Vihar van. Ez egy rémálom, fut át máris agyán a gondolat. Hiszen az előbb nem volt még sehol egy felhő sem. Képtelenség. Még az áprilisi szeszélyes időjárás ellenére is egyszerűen képtelenség ez a vihar. Mellkasához szorítja a könyveket, mintha azok megvédenék bármitől is, és szemét lehunyva igyekszik megnyugodni. Dolgoznak már ezen Zójával. Nem akar egész életében ezzel a hülye asztrafóbiával küzdeni. Logikátlan. Tudja, hogy ezek a viharok... ezek csak vannak tőle függetlenül, és a legkevésbé sem bántják. Persze, nem kell fa alatt ácsorogni viharos időben, de tényleg puszta természeti jelenségek. Kényszeríti magát, hogy mély levegőt vegyen. Csak nyugalom, Farkas, nyugalom, mantrázza magának. Akkor akad meg a szeme a lányon, amikor ismét kinyitja a szemét. Ismeri. Tudja, hogy bagolyköves, de nem annyira onnan emlékszik rá. Balázs lánya. Igaz, a nevét meg nem mondja, talán Klementina vagy Kata... Katinka? Valami k betűvel kezdődő, annyiban biztos, ebben a percben meg végképp ne várja senki, hogy ilyesmik jussanak eszébe, mégiscsak egy zabolátlan aeromágussal sikerült szembetalálnia magát. Mélyen szívja be a levegőt, majd nagyot sóhajtva fújja ki. Kissé remeg a keze, ahogy a pálcát szorongatja jobbjában. Egyelőre nem emeli a lányra, mert nem tudja, mihez is kezdjen. Egy kábító átok talán csak rontana a helyzeten, egy amphicraneára nem feltétlen van szíve, amilyen erős fejfájást bír okozni, és különben is ki tudja, az is mit vált ki. Talán egy relaxo... vagy ha nyugodt lenne, akkor... de hát nem nyugodt. Ha legalább egy épkázláb ötlete lenne, de jó is lenne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677836#post677836][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 14:38[/b][/url]

A lány karjai egy pillanatra megfeszültek Vince nyaka körül, miközben az puhán hátra döntötte a párnákra. Szofi belemosolygott a csókba, amikor tudatosult benne, hogy a fiú mennyire óvatos, mintha legalábbis üvegből lenne és bármelyik pillanatban szilánkjaira hullhatna az érintése alatt.
A tegnap éjjel hézagos emlékei most hirtelen élettel teltek meg és a szőke pontosan tudja, mit is akar és hová tart ez az egész kettejük között. Egy röpke pillanatig ő maga is elhitte, hogy nincsen semmi meglepő, vagy éppen furcsa ebben a semmiből jött vonzalomban és nagy egymásra találásban.
Egy sóhaj szakad fel az ajkai közül, keze végigvándorolt Vince mellkasán és a derekán állapodott meg.
A kérdés egy pillanat alatt visszarántotta a valóságba és ő fészkelődni kezdett a férfi alatt. Nem volt benne biztos, hogy erről bővebben szeretne beszélni, mert bár éjszaka nyilván elég sok információt elkotyogott, ez nem az a téma volt, amit itt és most kellett volna megvitatniuk. Kibújt Vince érintése alól és valahová az ajtó irányába pislogott, mikor megszólalt.
- Igen -felelte rezignáltan és tudatosan került mindenféle kontaktust. - Gyakorlatilag az esküvő előtt egy órával léptem le a tanúmmal.
Bár nem volt büszke rá, értelmetlen lett volna letagadnia. Abban az időben szinte mindenki erről beszélt, a kastélyban különböző elméletek és pletykák keringtek arról, hogy Szofi mégis miért döntött úgy, ahogyan. Ő lett az első számú közellenség, bár a szemébe soha senki sem tette fel a kérdést; az arcokon egyértelműen ott ült a vélemény.
Most nem tudott Vince szemébe nézni, nem akarta látni, ahogyan neki is ugyanaz játszódik le a fejében, ami mindenki másnak. Szofi szentül hitte, hogy ő nem rossz ember, de mostanában egyre inkább kételkedni kezdett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677839#post677839][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.27. 15:29[/b][/url]

Könnyebb lett volna szőnyeg alá söpörni a csúf igazságot. Nyilván ez lett volna a legkényelmesebb megoldás, de a tegnap este után rájött arra, hogy mennyivel másabb is lehet. Nem teregetné ki, de elég nyilvánvaló volt, hogy nem tartozott a csajozós srácok közé, egész eddigi életében egyetlen lányt szeretett így nem volt összehasonlítasi alapja. Szofi azonban olyan lehetőségeket csillantott fel előtte, amiknek a létezéséről sem tudott. Kezét nem veszi le a lány karcsú derekáról, hüvelykujjával végigsimítotr a finom bőrön, miközben hallgatta a kissé visszafogott választ.
- Hmm...
Épp csak néhány pillanatnyi gondolkodási időt hagy magának, pont ő az az ember, aki jelenleg nem ítélkezhet. De látja Szofin, hogy valahol mintha szégyellné ezt a dolgot.
- Nekem elvileg menyasszonyom van.
Színtelen hangon jelenti ki, lehet, hogy a lány emlékszik rá, lehet, hogy nem, de most már tudja. Ez azonban nem jelenti azt, hogy most akkor ennyi volt, közel sem. Visszahajol a lányhoz, folytatja ott, ahol abbahagyta, kiélvezve minden egyes négyzetcentiméterét, a keze egyre föntebb halad, majd megint megakad.
- Lépjünk le.
Mármint nem most azonnal gondolta, hanem csak úgy általánosságban, de nem tudja folytatni, pedig a fejében végigvitte a gondolatot. El kellene menniük valahová, hol nem ismerik őket, ahol kideríthetnék van ebben valami más is, mint elemi vonzalom, ami fellángol, majd elhal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677876#post677876][b]Farkas Kamilla - 2017.04.27. 19:37[/b][/url]

Homlokom felhúzott térdeimnek nyomom, remegő kezeim a füleimre tapasztom. Meg kell nyugodnom. Meg kell nyugodnom, hogy vége legyen. Idege illat vegyül a levegőbe, lassan, alattomosan kúszva be a tudatomba. A hangok tompítva jutnak el, érzem, ahogy lassan leszívja az erőmet. Én ilyen dolgokat nem tudok magamtól, akaratból csinálni, és ennek köszönhetően olyan hamar merítenek ki, amilyen hamar csak tudnak. Komolyan, még egy vákuumot sem vagyok képes létrehozni, mert nem birok túllépni azon. És egyelőre nem is szeretnék közelebb kerülni Livhez mint mondjuk másfél méter. A hajam hozzátapad arcomhoz, a rajtam levő sötét felső átázik, és egy második bőrréteget von a testem köré. Fázom. Rettentően fázom. Összekoccannak fogaim, fogalmam sincs, hogy az engem körülvevő hidegtől-e, vagy a félelemtől, attól, ami körülöttem van. Az idegen illat egyre erősebbé válik, nem erőszakosan, sokkal inkább kellemesen lengi körbe a levegőt. A tudat, vagy inkább a sejtés, hogy nem vagyok egyedül, valamiféle hatással van rám. Nem akarok másokat bántani, akkor se, ha az esetleg egy állat. Hosszú, mély lélegzeteket veszek az orromon keresztül, hogy ugyan olyan hosszan fújom ki. Először csak a szél hagy alább, majd teljesen eltűnik. Érzem. Elmondhatatlanul fáradtnak érzem magam, az izmaim tovább remegnek, nehezen kapok levegőt. Összeszorítom szemeim ahogy a nap lassan próbálja felmelegíteni fedetlen bőröm, mintha nem is történt volna semmi. Mintha ami az előbb volt, csupán egy távoli dolog lenne.
Lassan nyitom ki szemeim, számon keresztül veszek levegőt. A szorítás az izmaimban alábbhagy, karjaim elengednek, ismét lehunyom szemeim. A lüktetés a fejemben csak még erősebb, vagy talán csak én érzem annak, ahogy kimerültem.
- Haza akarok menni - egészen halk, erőtlen nyöszörgés tőlem, magamnak. Tenyereim előre csúsznak, az arcomra tapadnak, elzárják tőle a külvilágot. Sötétséget teremtenek, a sötétség pedig megnyugtat. A sötétség mindig megnyugtat. Viszont nem ülhetek örökké sem itt, előbb-utóbb el kell innen mennem, és hogy őszinte legyek előnyösebb lenne az előbb. Veszek még egy nagyobb lélegzetet, leengedem egyik kezem, majd kitárva ujjaim tesztelem le magam. Hát nem valami stabil. Ismét lehunyom szemeim, majd megrázom fejem. Gyerünk Kamilla, gyerünk, menni fog az.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677889#post677889][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.04.27. 20:23[/b][/url]

Vince érintése nyomán a lány megborzongott, miközben előadta a maga kis történetének roppant módon rövidített verzióját. Mindez -az esküvő és a szökés Hunterrel-, mintha valamikor egy másik életben történt volna. Szinte ideje sem volt gondolni Nikora, vagy éppenséggel a lengyelre az elmúlt időszakban, ellenben a szőke levitást nem volt ilyen könnyű félrerakni.
Szégyellte magát az esküvői csellengése miatt, ugyanakkor mindennek nyomós oka volt. A vőlegénye már nem úgy viszonyult hozzá, mint az elején és ezt még a vak is láthatta. Talán tényleg szerette, talán nem, minden esetre az orosz lány szíve már máshoz húzott, ennek pedig nem lehetett megálljt parancsolni. Meg kellett történnie.
Kékségei visszavándoroltak a férfire, amikor ő megemlítette a menyasszony-témát. Szofinak halványan rémlett, hogy erről váltottak néhány szót este, de szinte teljesen hidegen hagyta. Akit vinni lehet, azt viszik is. Nyilvánvalóan Vince már nem volt boldog a másik lány mellett, vagy talán az tett valamit ellene; ez már nem Szofi dolga volt.
- És még mindig el akarod venni? -Miközben feltette a kérdést közelebb hajolt a férfihez, majd egy óvatos, puha csókot lehelt az ajkaira.
Nem azért, mert meg akarta győzni, hogy maradjon mellette, erről csak és kizárólag Vince dönthetett. Sokkal inkább azért, mert érezni akarta a férfit, szüksége volt rá.
Arról, ami Angliában történt senkinek sem beszélt, csak és kizárólag ő és Hunter tudtak róla, de ez nem jelentette azt, hogy Szofinak nincsen szüksége valakire, aki még tudatlanságában is hatalmas támaszt jelenthet számára.
Felkacagott a hirtelen jött ötleten és jobbját felvezette Vince vállán, egészen az arcáig, ahol aztán megpihent.
- Meneküljünk el a problémák elöl? -Vonta fel a szemöldökét és az ajkába harapott. - Bárcsak ilyen egyszerű lenne...
Tényleg ezt kívánta; csak elfutni és maguk mögött hagyni mindent, ami a múltban történt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=677944#post677944][b]Csornay Vince Levente - 2017.04.27. 23:37[/b][/url]

Vajon mi lenne a helyes válasz? Az önzőbbik fele azt mantrázza, hogy azonnal tiltakozzon a válaszában, a józanabbik oldala azonban türelemre inti. Elgondolkodik, vajon létezik-e egyáltalán olyan válasz, ami ki tud elégíteni egy nőt. Ha rögtön rávágja, hogy nem, nem fog-e csapodár képében tetszelegni a lány előtt? Aki könnyedén megszeg egy ilyen súlyos ígeretet. Ha pedig azt válaszolja, hogy nem tudja, nem biztos benne, vagy akár csak tovább gondolkodik, mint a nő türelme bírja, akkor a mostani cselekedeteit löki bele a biztos halálba. Ahogy Szofia teszi most vele, ahogy közelebb hajol hozzá és az ajka megérinti a övét, ahogy megmérgezi az elméjét. A józan észnek búcsút mond, az őszinteségnek azonban nem. Reméli, hogy a tömör válasz magában rejti mindazt, amit még szívesen hozzátenne, de egyszerűen képtelen rá.
- Azt hiszem, nem.
A menyasszonya az első szerelme, hozzá kötődnek az élete eddigi legfontosabb és legkedvesebb emlékei, ő volt az, akit beleszőtt az első irományába, amit aztán könyv formájában látott viszont a boltok polcain. De jelenti ez mindazt, hogy ennél jobbak nem lesznek? Elnézve a szőke a szépséget a válasz egyértelmű nem volt. Reménykedett benne, hogy az élet többet tartogat neki, még ha csak egy kevéssel is.
- A problémák akkor is itt lesznek, ha visszajövünk.
Ami jó, az soha sem egyszerű, ezt már megtanulta. Viszont képes tenni érte, sosem várta, hogy a jó dolgok az ölébe hullanak. Tett értük. Úgy érzi, talán a nőnek is jót tenne, ha egy kicsit elszakadhatna a problémáktól, legyen hoppon maradt vőlegény, vagy befuccsolt kapcsolat és ki tudja még mi, amiről nem tud, vagy amire nem emlékszik. Nem fog válaszokat követelni, ahogy kikényszeríteni sem kényszerít ki semmit. Talán csak ezt a néhány órát még, mielőtt visszatérne a való világba. Nem kérdez rá semmi másra, nem beszélteti tovább, helyette inkább visszatér a korábban megkezdett, kellemesebb elfoglaltságoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678339#post678339][b]Drávecz Bálint - 2017.04.29. 16:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678343#post678343][b]Egressy Auróra - 2017.04.29. 17:07[/b][/url]

- Nem céloztam semmire. Nem foglak arra kényszeríteni, hogy vigyázz rá.
Mégsem kérhet tőle ilyesmit, még akkor sem, ha egyébként jól megvannak. Hanna piszok gyorsan megbarátkozott Bálinttal, az első perctől fogva levette a lábáról. De ez nem jelenti azt, hogy ha bekopog a kisördög akkor majd megkíméli a férrfit. Elég egy rossz pillant és törik a mécses, akkor pedig örök életre elmegy a kedvük egymástól. A fenébe is ezt nem akarja kockáztatni. Ahogy azt sem, hogy Bálintnak meginogjon a bizalma. Tudja, hogy képes vigyázni egy gyerekre, a véletlenek azok, amik kétségeket formálnak benne.
- Lerakom aludni es visszaérek mire felkel...remélem.
A kislányára pillant, majd fel Bálintra. Helytelen gondolatok fogalmazódnak benne, ismét, mint már oly sokszor. Miért nem találkoztak korábban? Miért csak most? Mi lett volna, ha?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678344#post678344][b]Drávecz Bálint - 2017.04.29. 17:22[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678351#post678351][b]Drávecz Bálint - 2017.04.29. 17:38[/b][/url]

– Mik a terveid azután, hogy végeztél? – teljes őszinteséggel teszem fel a kérdésemet. Régen találkoztunk már, de ettől függetlenül nem szűnt meg az érdeklődésem, sem felé sem pedig a családja fele. Kapcsolatok jönnek és mennek, de vannak olyan emberek, akiket ha évekig sem látsz, akkor sem tudsz kiverni a fejedből. Na hát ez a szőke leányzó pontosan ilyen, na meg a nővére is.
– Ja tudod, ott tanít az iskolában, lehet a-val vagy i-vel van a neve – nem különösebben érdekel, hogyan hívják. Szememben neki semmi értéke nincsen, mert megvetem azokat, akik felcsinálnak valakit, aztán eltűnnek. Bár becsületére váljék, hogy amint megtudta, hogy gyerek van, próbál belekerülni az életébe, de ettől még nem lesz nagyobb ember a szememben. Csak megtanítanám a gimnáziumokban és a varázslóképzőkben egy-egy óra keretén belül a fogamzásgátlás szabályait, meg lehetőségeit. Na de már mindegy. Hanna van és lesz is, én meg majd apja helyett leszek az apja, szerencsétlenségére.
– Az édességet hanyagoljuk, mert utána meg fizethetem a fogorvost is – kínomban elnevetem magamat. – A tütü az nem az autó megnevezése? – most már megvakarom a tarkómat is. Kezdem elveszettebbnek érezni magamat, pedig még mielőtt Izabella megkiabált, már akkor is teljesen végem volt. – Pónit meg nem hiszem, hogy bevihetnénk a lakásba, nincs kertünk – reménytelenül felsóhajtok és széttárom a karjaimat. – Így akkor maradjunk a tiaránál, azt tudunk ékszerüzletben is, nem? Akkor egy helyen tudok venni nekik, mert hát csak nem veszek valami bóvli műanyag kacatot – de nem ám, nekem igazi kell, ami sokba fog kerülni, amely miatt majd fájhat később a fejem. Hanna megérdemli, bár abban nem reménykedem, hogy az a tiara sokáig fogja bírni, de meg fogja érni, az tuti.
-  Jól van, nem olyan gáz, de elég nevetségesen néz ki, hogy te futsz előttem én meg loholok utánad. A végén még azt hiszik, hogy menekülsz előlem – bár lehet jobban járna, ha tényleg ezt tenné. Most még elviselhető vagyok, de csak azért, mert lehetőséget látok a lányban, ő lesz a napom megmentője, amelyet majd a tőlem megszokott, túlságosan is bőséges nagylelkűséggel fogok neki meghálálni. Már van is ötletem arra, hogy milyen kivitelben, az biztos, hogy sok pénzem fog rámenni. Megint. Lassan lépdelek oda a kirakathoz, amelyben nem is az ékszereket nézem, hanem az árukat. Nem túl drágák, sőt van, amelyik eléggé olcsónak tűnik, így nem igazán nyeri el a tetszésemet. Kicsit még töprengek, majd a lány felé fordítom fejemet. – Ennél drágább termékekben gondolkozzunk – bevillantok egy vigyort. Had költekezzek egy kicsit jobban, hiszen van miből. Még nézem egy kicsit a kirakat mögött csillogó ékszereket, majd egy apró lökéssel jelzem a levitásnak, hogy akár indulhatnánk is tovább, bár én aztán nem sietek, eltöltöm vele az egész délutánt, ha arról van szó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678364#post678364][b]Leon Rjurik - 2017.04.29. 18:05[/b][/url]

Természetesen azonnal zavarba jön a visszakérdezéstől. Nem egészen így értette, igazából ismét próbált vicces lenni és, Bárcián nevet, szóval sikerült neki, nem? Jaj szegény fejének!
- Inkább nem próbálnék meg versenyezni - úgy csinál, mintha lerázná magáról a kérdést, de valahol mélyen picit elgondolkodik ezen. Esélye sem lenne egy ilyen versenyen, ki az, akit lekörözhetne? Jó, egy gyógyítóra igenis szükség van, mi több, életeket ment és nélkülük milliónyi varázsló halna meg naponta. Na jó, túlzok, de nagyon sok. Épp ezért előkelő helyen szerepelne, mégsem érzi úgy, hogy megmérettetés tárgyaként kellene magára tekintenie.
Mivel a férfi kijelenti, hogy kutya baja, bólint egyet, elkönyvelve, hogy ezek szerint tényleg csak saját magának kell vásárolnia. És így is tesz. Ha nem lennének rajta ezek az undormányok és nem érezné a fájdalomcsillapító ellenére is, biztosan csillogna a szeme, ahogy az idős hölgy összeszedi neki a dolgokat. Ez a kis kitérő eltereli figyelmét az iménti intermezzóról, valamelyest visszatér belé az élet és lelkesedés, ami fekélyekkel a testén nem kis teljesítmény. De hát, kicsit munkamániás a szentem, nem meglepő. A boltból kilépve viszont úgy érzi, kérnie kell egy szívességet, ezt pedig igen nagy hűhóval vezeti fel. Nem örül, hogy még több segítséget fog kapni, elvégre felnőtt férfi. Mégis, néha sokkal esendőbb, mint azt be merné ismerni akár magának, akár másnak.
- El tudnál jönni velem a faluig? Illetve hazáig? Nem érzem magam igazán jól és nem örülnék, ha valami idegen kanalazna össze valahol - elhúzza a száját és érződik rajta, hogy tényleg rosszul érzi magát, amiért ekkora szívességet kér. Végső soron ugyanarra mennek, hiszen a kastély egy tíz perces sétára van Bogolyfalvától és mégis... Kínos ez neki. - Persze, ha nem, az is rendben van - még fejét is elfordítja, olyan kis cuki! Pedig szerintem feleslegesen aggódik, ez igazán nem nagy áldozat, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678373#post678373][b]Béres Bárcián - 2017.04.29. 18:33[/b][/url]

Miközben a férfi válaszol Berci mosolya kicsit elhalványul, addigra pedig szinte teljesen eltűnik, mire Leon befejezi a mondatot. Kétféleképpen lehet érteni, amit mond: Nem versenyzem, mert nincsen rá szükség, vagy nem versenyzem, mert úgysem nyernék. A hangsúlyból és Leon korábbi megnyilvánulásaiból Bárcián erősen sejti, hogy itt az utóbbiról van szó. Persze tudja ő, hogy Leon nagyon máshogyan látja magát, mint ahogyan ő látja - ez nyilvánvaló is - mégsem egészen érti, hogy egy ilyen férfi hogyan gondolhat önmagáról ilyen keveset. Habár normális esetben itt vége lenne a beszélgetés ezen részének, Leon annyira elesettnek tűnik így sérülten, ezután a mondat után pedig végképp, hogy úgy érzi, mondania kell még valamit.
- Helyes, adj esélyt másoknak is! - mosolyog rá bátorítóan. Persze fogalma sincs honnan gondolja, hogy Leonnak pont az ő bátorítására lenne szüksége, de úgy van vele, minden kedves szó jól jöhet.
Úgy negyed óra múlva már egészen más szituációban állnak egymással szemben, ő pedig érdeklődve várja, mi lehet az a hatalmas szívesség, amit meg kell tennie. Meglepődve vonja fel a szemöldökeit a férfi kérésére, a szabadkozásra pedig végképp elcsodálkozik. Fel sem merült benne, hogy Leon ilyet fog kérni, elvégre az ilyesmit nem kell kérni. Tőle legalábbis biztosan nem.
- Eszem ágában sem volt ebben az állapotban egyedül hagyni téged - rázza meg a fejét határozottan, elvégre így igaz. Az este befejezése eddig is úgy élt a fejében, hogy a férfi otthonánál válnak el útjaik, bárhol legyen is az.
- Csak mutasd az utat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678914#post678914][b]Egressy Auróra - 2017.05.02. 19:32[/b][/url]

- Tudom.
Felvigyorog rá, hogy bebizonyítsa komolyan is gondolja. Bízik benne, legyen ez bármilyen érthetetlen. Mákor sem volt kettőjükkel semmi gond, kétli, hogy ez alatt a néhány óra alatt tennék egymást töbkre. Hannára pillant, aki épp csak annyi időre veszi le a szemét a képernyőről, hogy rávigyorogjon Bálintra, tudja miről folyik a szó, csak épp szeret úgy tenni, mint aki nem figyel, hogy aztán egy váratlan pillantban a korábban hallottakat fel tudja használni az ember ellen. A szeme persze a képernyőn, mert a mese annyira addiktív, hogy épp csak egy pillanatra tud tőle elszakadni. Kevesebb tv, ezt fel kell írnia valahová.
- De azzal találkozom...és legalább ötszáz éves.
Mondandója közben elégedetten felsóhajt, ahogy a férfi hozzáér és a kezeit a kezére csúsztatja. Nem akar ebből felesleges vitát, kár is volna, szátalan helyen találkozik férfiakkal, de az egyáltalán nem olyan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678917#post678917][b]Drávecz Bálint - 2017.05.02. 19:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=678936#post678936][b]Egressy Auróra - 2017.05.02. 20:23[/b][/url]

Egy ideig a mesével foglalkozik, unottan benyögi a válaszokat a szereplő által feltett bugyuta kérdésekre. Szörnyű, az egésztől hányni tudna, de legalább nyugalom van és Hanna nagyon is lelkesen próbál válaszolgatni, gagyog a tvnek, hol törökül, hol magyarul. Hinni szeretné, hogy van ennek valami pozitív oldala is, például, hogy Hanna zsnul egy keveset belőlük.
- Közöttünk csak öt év van. Olyan sok lenne?
Eddig nem igazán foglalkozott ezzel, most is csak megrándítja a vállát, számára a kor csak egy szám, semmi több, akkor sem zavarná a dolog, ha Bálint idősebb lenne, de ez a korkülönbség kettőjük között pont tökéletes, neki legalábbis az.
- Ő nem olyan szívdöglesztő, mint te.
Hát igen, errről van szó. Rora se lát se hall ha másik férfiről van szó. Soha nem volt csapodár, erre most sem cáfol rá. Nincs szüksége arra, hogy keresgéljen, korábban sem tette.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=679348#post679348][b]Kelemen Farkas - 2017.05.04. 23:38[/b][/url]

Through hell's gates
The ground shakes
And valor wakes
And so it begins

Tétlenül szorongatja a pálcát a kezében. Kezdi úgy érezni, hogy ez már nem is a tanult tehetetlenségből fakad, egyszerűen csak akarás kérdése. Minden egyes varázslat, amely eszébe ötlik, fájdalommal járna, vagy éppen bizonytalan kimenetelű, már ami az elemi mágiára való hatását illeti. Azt sem szeretné, ha meg kellene magyaráznia Balázsnak, miért került a lánya ispotályba holmi átok mellékhatásaként. Nem mintha bárki mást is szándékában állna csak úgy csuklóból bántani. Ráhagyja ezt azokra az emberekre, akiknek könnyebb a lelkiismerete, ha átkok szórásáról van szó, ő beéri a sóbálványátokkal is, csakhogy az most éppen annyi lenne, mint halottnak a csók. Kár megidéznie, legfeljebb csak még vadabb lesz attól is a vihar. Nem emeli fel a pálcát. Energiáját inkább arra fordítja, hogy önmagát győzze meg, nem árt ez a legkevésbé sem. Most nem fog elfogyni az oxigén, nem tűnik el a talaj a lába alól, mert ennek egyáltalán semmi köze hozzá. Bizonyára még csak nem is szándékos, pusztán egy tanonc veszítette el a kontrollt egyelőre beláthatatlan ereje fölött. Nem gondatlanság, csupán tapasztalatlanság rejtőzhet az egész mögött, és esetleg instabil lelki állapot segíthet rá, de fogalma sincs a pontos részletekről. Igyekszik nem ítélkezni. Megnyugodni kellene. Kócos tincsei lassan teljesen átáznak és súlyos csomókban tapadnak a homlokába. Arcán lefolynak az esőcseppek. Még arra sem használja a mágiát, hogy az esőtől megvédje magát. Zakója is átnedvesedik lassan, a mellkasához szorított könyvek lapjai pedig elkezdik felszívni a vizet. Majd megszárítja őket. Visszacsúsztatja a zakó ujjába a pálcát egyelőre, és úgy dönt, hátát a falnak vetve megvárja, amíg elcsendesedik az egész. Lassan abba kell maradnia, ha jól gondolja, hiszen a lány mintha már kezdene kimerülni. Mélyen szívja be a levegőt, szinte érzi, ahogy még az utolsó kis hörgőbe is eljut az oxigén, és ez mégiscsak megnyugtatja. Először a szél csendesedik le, majd tűnik el teljesen, végül a nap is kisüt újra. Csak most tudatosul benne, hogy már valamikor jóval ezelőtt sikerült megnyugodnia. Tekintetét a lányra emeli. Nem fest túl jól. Az erőtlen nyöszörgést nem is érti, de az sem valami biztató. Ebben az állapotban csak nem hagyja itt. Szétnéz, megbizonyosodva, hogy nem jár erre senki, majd néhány gyors, biztos intéssel szárítja meg a lány átázott ruháit éppen úgy, mint a sajátjait. A könyvekre is szór a bűbájból, majd közelebb lép a lányhoz.
– Hahó - szólal meg félúton félhangosan. Nem szeretné a frászt hozni rá azzal, hogy hangtalanul feltűnik. – Hé... találkoztunk már, emlékszel rám? Auror vagyok a minisztériumnál, akárcsak Balázs. Farkas... már a keresztnevem, épp mint a te családneved. Emlékszel? Te mondtad, hogy a farkasok mindig megtalálják egymást. - A családnevére legalább emlékszik, ha a keresztnevére nem is. Túl sok a K betűvel kezdődő az utónévtárban. Igyekszik kapaszkodóval szolgálni azt illetően, hogy nem teljesen ismeretlen. Még tesz egy lépést, majd még egyet, végül leguggol éppen előtte, közel fél méternyire. – Mi történt?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=679431#post679431][b]Drávecz Bálint - 2017.05.05. 19:16[/b][/url]