[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672581#post672581][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 20:09[/b][/url]

Ádám nevetésben tör ki, mikor meghallja Auróra szavait. Számára minden és mindenki megvehető, hiszen ő ebben a világban nőtt fel, ezt látta mindenhol.
- Ha annyira szereted, akkor miért engeded neki, hogy esténként más-más nővel legyen?
Bevet mindent és még igazat is mond, annyira pedig tudtánál van, hogy megkavarhassa azt a bizonyos idillt, amit kialakulóban lát.
Kabátja zsebéből elővesz egy csekket, amire csak az aláírás helyét tölti ki.
- Annyit írsz rá, amennyit akarsz, hidd el jobban jársz.
Odaejti a nő ölébe, majd diadalittas mámorban, szédelegve, majdnem az üvegasztalra esve, felkel és elindul a barátai után.
Bálint közben már az ágyba dobta a szenvedő Kátét és idegesen fordul az érkező barátja felé. Kioktató szavakkal közli vele, hogy takarodjanak el reggel, amilyen gyorsan csak tudnak, majd rájuk vágva az ajtót lépked vissza a nappaliba.
- Ne haragudjatok, tesókódex, vagy mi a fene- erre muszáj innia egyet, a bárszekrényhez lépdel, tölt magának egy pohár whiskyt, majd visszalépked a kanapéhoz és leül a két hölgyhöz.
- Minden oké? - tudja, hogy ez felesleges kérdés, mert már a kopogás és óbégatás éppen elegendő ok arra, hogy ne legyen minden rendben. De látja Aurórán, hogy itt más is lapul, ennyire nem ostoba. Már ismeri annyira a nőt, hogy minden egyes mozzanatából tudja, hogy éppen milyen a hangulata.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672586#post672586][b]Egressy Auróra - 2017.04.05. 20:23[/b][/url]

Meglepődik, még szép. Minden ízében elönti az elkeseredettség, a féltékenységről nem is beszélve. De nem mutatja, a szeme sem rezdül. Sőt, még egy lesajnáló mosolyra is futja, pedig legszívesebben betörné Ádám orrát. De nem teheti, egyrészt mert itt ül mellette a lánya, másrészt nem az a fajta, aki fizikai erőszakhoz folyamodik.
- Túl snassz ez a szöveg, nem gondolod?
Hanna nyüszög egy picit, egyáltalán nem neki való ez a téma. Nagy szemeket mereszt Ádámra, aztán gyorsan visszahúzódik az anyja mögé.
- Undorító vagy.
Sziszegi neki, és az ölébe ejtett papírt figyeli. Nem akar hozzáérni, úgy tesz, mintha valami halálos fertőzés lenne rajta. Még akkor is megkövülten bámulja, mikor Bálint leül mellé.
- Nem....nem oké. A haverod megpróbált lefizetni, hogy tűnjek el az életedből.Még mindig az ölében lévő csekket bámulja, a többit inkább nem is meri mondani, mert fél, hogy mi lesz ennek a következménye, na neg az igazságtól is tart.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672588#post672588][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 20:34[/b][/url]

Idegesen néz a nő ölében heverő csekkre, majd dühösen ragadja meg azt. Ha Hanna nem lenne itt, akkor a két srác nagyon rosszul járna, de most inkább visszafogja magát. Széttépi a papírt, majd az asztalra dobja egy visszafogott káromkodás kíséretében, ezután  Auróra felé fordul.
- Miket mondott neked?- Muszáj tudnia, minden szót hallania kell, ami elhagyta a félkegyelmű száját. Ezt még nagyon meg fogja bánni, abban biztos lehet. Szereti, ha nem támadják hátba, főleg azok az emberek, akiket elvileg a legjobb barátainak képzel. Már pedig a szobában fekvő két részeg, számára olyanok, mint a testvérei. Azonban az ilyen húzásaikkal nagyon el tudják rontani az életét, mint például most is. Muszáj lesz ezt velük komolyabb körülmények között megbeszélnie, mert a végén még meg kell válnia tőlük, mind az üzletben, mind az életben.
- Ne hagyj ki semmit. - Hangja követelőző, mégis békés. Nem a nő felé irányul a haragja, s nagyon reméli, hogy Auróra is tisztában van ezzel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672592#post672592][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 20:39[/b][/url]

Nem gondolkodik, rögtön cselekszik. Tudja hogy baj lesz, de megállítani már nem tudja a férfi átkát, amely telibekapja Leont. A Carbunculus hatására Leonon égető kelések jelennek meg, Bárcián pedig felszisszen egy pillanatra, hiszen még a látvány is fájdalmas. Pálcája már a kezében, egyetlen pillanat alatt került oda - úgy tűnik ez a rutinos mozdulat még benne van a kezében. Pár pillanat alatt von egy Protego-t Leon és önmaga köré, amely hamar meg is gyengül, mivel a támadó nem adta fel, újabb átka pedig az imént pattant le a pajzsról.
- Morsosso! - mondja ki magabiztosan a varázsigét, amely hál' Istennek eléri a férfit, aki ennek hatására megtántorodva ejti el a pálcáját, kétségbeesetten kapva a csuklója után, értetlenül konstatálva, mennyire rémesen fáj az egész karja. A lábain is alig áll az átok által keltett fájdalomérzet miatt, azonban Berci nem bízza a véletlenre.
- Invito - ejti ki nyugodtan a varázsigét, látva, hogy a férfi már nem támadóképes. Az idegen pálcája a kezében landol, ő pedig elmormol egy gyors Finite-t, hogy megszüntesse a férfi fájdalmát, aki azóta már a macskaköveken térdel, segítségért kiabálva. A segélykiáltások abbamaradnak, a férfi azonban továbbra is a sokktól bénultan ül a földön.
A pálcát az egyik bámészkodó kezébe nyomja, ezzel valamennyi időt nyerve maguknak, elvégre addig sincs annál az idiótánál. A következő másodpercben azonban már Leon felé fordul, aki láthatóan nincsen túl jó állapotban. Segítségre van szüksége. Mivel Berci számára a hoppanálás nem opció, tudja, hogy minél gyorsabban le kell lécelniük innen, mégpedig lábon. A tömeg az egyik irányban már nem tűnik olyan végtelennek, így úgy dönt, arra fognak kijutni.
- El kell tűnnünk innen, utána meggyógyítalak - hajol közelebb Leonhoz, hogy az őket bámuló tömeg ne hallhassa, mit mond neki. Utána pedig megragadja a férfi kezét, és amennyire gyorsan csak lehetséges, igyekszik átverekedni magukat az embereken.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672593#post672593][b]Egressy Auróra - 2017.04.05. 20:41[/b][/url]

Hát ezek után ha akarná se merné eltitkolni mi történt. Keserű képet vágni, kiejteni sem nagyon akarja a szavakat, tekintve, hogy Hanna ott ül mellette, úgyhogy kicsit felhangosítja a televíziót, hogy a kislány figyelme inkább arra irányuljon. Mivelazegyetlen veszélyes tényező most már csak Báint, tőle meg Hanna nem tart, így kicsit megnyugszik.
- Hát megkérdezte mennyit kérnék, hogy eltűnjek, azt mondtam neki, hogy szeretlek és nincs annyi pénz amivel engem el tudna innen üldözni, azt mondta hogyha szeretlek, akkor miért engedem, hogy más nővel is legyél aztán meg idedobta a csekket.
Több dolog is tudatosul benne. Az egyik, hogy pontosan mit mondott neki Ádám, a másik pedig, hogy elárulta, hogy érez. Annyira hadar, hogy fel sem tűnik neki mit mondott, csak később esik le neki, és rögtön csöndbe burkolózik inkább, a hajába túr és köhintve a tv felé pillant.
- Nem hiszek neki. Tudom, tudom hogy nem...te...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672595#post672595][b]Dwayne Warren - 2017.04.05. 20:45[/b][/url]

Megforgatja a szemét, hátradől a fém széken. Hogyne. Majd odaköltözik Bogolyfalvára. Mina sem gondolhatja komolyan, hogy ezt megteszi, hogy majd úgy fognak élni mindannyian, mint egy elcseszett kommunában. Ő, Zója és Sean az egyik házban, a többiek pedig a másikban, mindannyian a fizetésén élősködve, vasárnaponként pedig majd együtt ebédelnek, mint egy hatalmas, boldog család.
Még az utóbbi nem is állna távol tőle; ahogy idősödik, egyre gyakrabban veszi észre magán az igényt a higgadt és langymeleg családi életre. Ám ebből a majdani feleségén és a vér szerinti gyerekein mindenki ki van zárva, ez pedig baj: Zója ugyanis már beújított egy lelenc gyerekkel, akivel ő soha, de bizony soha nem lesz hajlandó egy fedél alatt élni.
Tehát feleségül sem veszi. Innentől pedig, mélyen tudja jól, a kapcsolatuk napjai, ahogy mondják, meg vannak számlálva.
   -  Na ne légy hülye. Nem költöznék haza anyámékhoz... vennék egy házat Milwaukee-ben. De nem hiszem, hogy ebből bármi lesz. Nem akarlak itthagyni se téged, se Seant. Zója pedig nem jönne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672597#post672597][b]Drávecz Bálint - 2017.04.05. 20:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672607#post672607][b]Egressy Auróra - 2017.04.05. 20:58[/b][/url]

Megijed, azt hitte, hogy egyből jön a tagadás, megnyugodnak, maximum Bálint elhordja a barátját mindennek amiért ilyeneket állít, aztán ennyi. De csalódnia kell. Nagy szemeket mereszt a férfire, majd Hannára siklik a tekintete, ki az egészet végighallgatta. Talán tényleg igaz amit mondott Ádám? Nem hitt neki, de látva Bálintot elbizonytalanodik. Felveszi Hannát, és elindul vele a szobába, lerakja a ágyra, megvárja amíg elalszik, majd behúzza rá az ajtót. Így nyugodtabb a helyzet és bár a lánya még nem akart aludni, ebben nem ismer tréfát.
- Szóval?
Kellően távol helyezkedik tőle, miközben összefűzi a kezeit, kész arra, hogy elhiggyen mindent.
Ahogy tudatosul benne miről is van szó, enged a pózból, leül a kanapéra és úgy hallgatja. Gusztus kérdése a dolog, de nincs feltétlenül ellenére.
- Nem történt semmi, egyikkel sem...
Nem feltétlen kérdés, inkább csak muszáj, hogy magában is tudatosítani.
- Miért nem mondtad el?
Nem hisztériázik, inkább csak értetlen egy picit. Ha nem tesz semmi rosszat, miért nem mondta el neki?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672627#post672627][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 21:23[/b][/url]

Mikor elhangzik az átok, csak remélni meri, hogy nem ér célt - mert ugye mindenki magából indul ki. Sajnálatos azonban, hogy az ismeretlen férfi igen jó pálcaforgató, így tökéletes pontossággal találja el Leont, aki egyből felnyög, ahogy megjelennek rajta a kelések. A levegővétele egyre szaporábbá válik, legszívesebben felüvöltene a fájdalomtól. De nem, ezt az örömet senkinek sem adja meg, egyszerűen csak összeszorítja fogát és próbálja egyenletesen venni a levegőt. Ezek a kelések mocskosul tudnak ám fájni. Létezik olyan átok, amely képes vándorkeléseket okozni, amit gyógyítani is kétszer olyan nehéz, mint a sima változatát. Akárki is találta ki ezeket, nem volt normális.
Alig észlel valamit a kialakuló párbajból, arca elég gyorsan sápad, homloka pedig gyöngyözni kezd az erőlködéstől, hogy ne mutassa, mennyire fáj neki. Csak arra ocsúdik fel, hogy Bárcián kezében két pálca van, de hogy addig mi történt, azt már nem tudná felidézni. Tudja, mit kéne tennie, hát persze, viszont minden bájitala otthon maradt, a lakásán, ahová ilyen dekoncentráltsággal életveszélyes lenne hoppanálni. Az biztos, hogy nincs ideje nekiállni beszerezni a hozzávalókat és elkészíteni a gyógyfőzetet, mert előbb esik össze, minthogy sikerül neki. Azonnali segítségre lenne szüksége, mégsem eshet itt össze vagy agonizálhat. Bárcián sem nagyon tehetne vele semmit, ha most hirtelen bepánikolna. Elvégre Leon szakképzett gyógyító: ha ő kétségbe esik, akkor az ex-auror mit csinálna? Na ugye. Különben sincs veszve semmi.
Nagyjából sikerül összeszednie magát, mikor a férfi megragadja a kezét, hogy kihúzza a tömegből. Még mindig elég rosszul néz ki, de elkezd uralkodni a fájdalmán. Megpróbálja helyén kezelni a keléseket, tudva, hogy hamarosan jobban lesz. Hagyja, hogy végre egy nyugalmas, viszonylag kihalt szakaszhoz érjenek, ott pedig egyből meg is áll.
- Van itt valahol egy bájitalbolt. Sürgősen kell Unguentum ferveo főzet, hogy lekenhessem vele a keléseimet - mielőtt bármit is tudna mondani, például nekikezdene a hálálkodásnak, rögtön a tárgyra tér. Mással nem tüntethetőek el ezek a borzalmak. Egyébként, ha már erre jár, előhalássza a pálcáját, hogy elmormoljon egy fájdalomcsillapító bűbájt és kicsit visszazökkenjen a rendes kerékvágásba. Nincs könnyű dolga, csak az segíti előre még ekkor is, hogy bízik Bárciánban. Elvégre éppen most húzta ki egy igen nagy csávából. - Köszönöm a segítséged. Azt hiszem, nem kezelem jól ezeket a helyzeteket... - amint arra került a sor, hogy megoldást találjon a keléseire, rögtön profi üzemmódba váltott, de egészen addig, míg a "harcmezőn" volt... Na hát azt inkább hagyjuk. Eközben körbenéz és az utca végén megpillantja azt a boltot, amit keresett. Hallelujah!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672636#post672636][b]Warren Mina - 2017.04.05. 21:51[/b][/url]

- Tőőőőled tanulta. Anya. Ezt a szemforgatást tőled tanulta. Mert nem csak szemforgattok, de pofavágás is meg közben.
Egész életemben ott volt ez a rejtély. Fogalmam sem volt, hogy anya honnan vette át ezt a szokást, mert bizony a többi rokona nem ilyen stílusban csinálja ezt, de annyira egyértelmű, hogy ezt tőle tanulta el. Láttam mindid, mind a két szülőmnél, de csak most állt össze az egész, tudtam, hogy tudom, csak nem láttam át. Most viszont a nagy rejtély összeállt, innen már csak egy lépés, hogy az univerzum legtitkosabb kérdései is összeálljanak.
-  Miért gondolod, hogy nem menne? Egész életében veled akart lenni.
Már öt évesen is felfogtam, hogy apát akarja, akkor is, amikor Tamás felesége volt, láttam rajta. Gyerek voltam, de nem hülye, na meg, ahogy beszélt róla mindig, annyira egyértelmű volt. Voltak osztálytársaim, akiknek a szülei ölték egymást, akár házasok voltak, akár elváltak. Ennek ellenére anyám sosem szidta apámat. Aztán persze összekerültek, és akkor már nehezebben bírt magával, apa pedig meg sem erőltette magát, hogy ne szidja őt, de akkor sem értem, hogy miért gondolja.
- Apa, boldog lennél itt?
Az utolsó falatot még a kérdés előtt bekapom, gyorsan megrágom és lenyelem, de a kérdésre már felpillantok rá, miközben megtörlöm a számat. Néha nagyon meg tud lepni apa, mert azt hittem, hogy az első ilyen alkalommal már becsomagolva, készen állva arra, hogy búcsút intsen mindennek, közli velünk, hogy lelép. Ehhez képest képes lenne maradni, miattunk. Ez egy olyan dolog, amitől már megint leesik az állam.
- Ha úgy érzed, hogy nem, akkor inkább kérdezd meg őt. Menjünk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672643#post672643][b]Dwayne Warren - 2017.04.05. 22:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672646#post672646][b]Béres Bárcián - 2017.04.05. 22:11[/b][/url]

Ahogy eloszlik a tömeg, úgy száll fel az ijedtség Leonról is, akinek pillanatról pillanatra, szinte láthatóan tér vissza a lélekjelenléte. Mintha ólomsúly hagyná el a mellkasát, úgy könnyebbül meg Bárcián, látva, hogy a helyzet nem annyira súlyos, hogy a gyógyító teljesen elhagyta volna miatta önmagát.
Nem telik el sok idő, mire kiérnek egy viszonylag csendes térre. A távolban ugyan hallatszik a dühös tömeg kiabálása, mégis van valami nagyon nyugodt a légkörben az öreg budanekeresdi házak között. Ekkor jön rá, hogy még mindig fogja Leon kezét, így aztán egy bocsánatkérő mosollyal elengedi a férfi ujjait. Ő már láthatóan összeszedte magát kicsit, szerencsére. Sőt, éppen fájdalomcsillapító bűbájt tesz önmagára, Bercinek pedig átsuhan az agyán a gondolat, hogy ezt ő is igazán megtehette volna. Most már mondjuk késő bánat.
- Szerzünk! - vágja rá rögtön, tekintetével a bájitalbolt után kutatva, miközben törzsből is fordul kicsit, hogy megfelelően körülnézhessen. Ő is megpillanatja a boltot, ám hirtelen visszafordul és Leonra néz, mivel a férfi beszélni kezd. A férfi megjegyzésére leheletnyien halk kuncogás hagyja el Berci ajkait, majd kicsit közelebb lép, és kiszed egy falevelet a férfi hajából, ami még a dulakodáskor kerülhetett oda.
- Hát nem. - Kicsit talán túl őszinte, de közben végig kedvesen mosolyog. Nincsen ezzel semmi baj, tudja ő már régóta, hogy nem mindenki viseli hozzá hasonlóan jól az ilyesfajta helyzeteket. Mások vagyunk, ez már csak így van. Végül finoman megveregeti a férfi vállát, aztán megpördül a sarka körül, ám előtte még az alábbi szavakat intézi hozzá:
- Na gyere, eltüntetjük rólad ezt a borzalmat!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672650#post672650][b]Leon Rjurik - 2017.04.05. 22:31[/b][/url]

Kínosan rosszul kezelte a szituációt, de szerencsére kettejük közül legalább Bárciánnak volt annyi lélekjelenléte, hogy elintézze azt a pasast. Az utómunkálatokhoz meg Leonnak van esze és gyakorlata. Látszik, melyikük miben jártas.
Azért gyógyítónk valahol kedvesnek találja, hogy társa a bajban ennyire lelkesen szeretne rajta segíteni. Nem lett volna kötelessége kihúzni a pácból a fiamat, még csak megvédenie sem, nemhogy nyugodt helyre hoznia. Az pedig, hogy ezután is segít... Ilyesfajta kedvességgel ritkán találkozni manapság, éppen ezért ez rendkívüli hálát ébreszt hősünkben. És, ha már itt tartunk, ennek ideje hangot is adnia, mely miután megtörténik... Mit csinál? Miért lép közel? Felé nyúl. Úristen. Csak egy falevél volt. Édes egek. Fogalma sincs, hogy ez a hirtelen kialakult komfortzónán belüli tartózkodás vagy a pimasz helyeslés háborítja-e fel jobban, végül azonban csak egy mosoly telik tőle. Picit kisfiúsnak érzi magát, ettől a gondolattól pedig kis híján el is pirul. De végül nem! Mi van vele mostanában...?
- Ha már a párbajban nem tudtam kidomborítani, miért is vagyok hasznos, talán most majd sikerül. Te nem sérültél meg? - jut eszébe hirtelen és azonnal felpillant a mellette gyaloglóra. Merthogy idő közben már a bolt felé tartanak. Végső soron Leon így mindent beszerezhet: a főzetet és egyéb hozzávalókat is, amiket amúgy is venni akart. Igyekszik gyorsan kapkodni a málnakeverőit, hogy mihamarabb odaérjenek, amint pedig mindez megtörténik, lendületből nyit be.
Nos, nem kell kétszer elmondania, mi a nyűgje, tisztán látható a karján, a nyakán, sőt, még az arcán is. És biztos abban, hogy a hátán is van. Hogy azt hogy fogja bekenni, még fogalma sincs, de a hídon tán majd akkor megy át, ha odaért. Folyamatosan sorol minden olyan dolgot, ami elfogyott nála, majd a vásárlás végén fizet. Érdekes módon annyira leköti a figyelmét az egész, hogy Bárciánról egy ideig meg is feledkezik. Egészen pontosan annyira imádja a munkáját, hogy nem foglalkozik közben mással.
- Köszönöm még egyszer, hogy elkísértél. Viszont... Lehetne egy kérésem? Mondhatsz nemet is, de szükségem volna még egy kis segítségre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672764#post672764][b]Drávecz Bálint - 2017.04.06. 20:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672770#post672770][b]Egressy Auróra - 2017.04.06. 20:53[/b][/url]

Valamilyen furcsa okból kifolyólag hisz neki. Az utóbbi időben sokat változott, számára bizonyított, így nincs oka kételkedni benne. Ettől függetlenül az ajtó mögött alvó két ember roppantul zavarja, úgy érzi, most már soha nem fog tudni nyugodt maradni a környezetükben. A poén az, hogy ma mindannyian itt alszanak, legalábbis úgy áll a dolog.
- Értem.
Bólint, próbál normálisan hozzáállni, de ahhoz most kell neki egy kis szünet, amíg összeszedi a gondolatait. Nem haragszik rá, aggódik. Mert mi van akkor, ha egy nála szebb láyt fog találni, akiért érdemes őt elhagyni. Aki okosabb, és befolyásos a családja, vékonyabb és megnyerőbb. Nem hülye, tisztában van az adottságaival, de egyúttal azt is tudja, hogy mindig van jobb. Gondolatainak hála akaratlanul nekiáll a szája szélét rágcsálni.
- Azért elmondhattad volna, nem haragszom...nincs miért.
Engedi, hogy melléüljön, kezével a háttámlára könyököl úgy figyeli a férfit, de a gondolatai még mindig lefoglalják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672774#post672774][b]Drávecz Bálint - 2017.04.06. 21:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672779#post672779][b]Egressy Auróra - 2017.04.06. 21:26[/b][/url]

Nem húzódik el, szomorú pillantásokkal méregeti. Bele sem gondolt eddig, hogy vajon a mellette ülőnek milyen érzés lehet az apja árnyékában élni. Természetes, hogy szeretne onnan kitörni. Pontosan ezért nem haragszik rá, ésszerű határokon belül meg kell tennie mindent a siker érdekében. Auróra feladata pedig az, hogy elnézze neki mindezt, s bár nehezen megy, de felül kerekedik önmagán.
- Nincs ezzel baj. Megértelek. Nem mondom, hogy könnyű, de ez a szükséges rossz.
Felsóhajt, végül is nem a világ vége ez, csak furcsa egy kicsit. Halvány mosollyal az arcán karolja át, miközben a hátát és a tarkóját simogatja. Próbál vslami megnyugtatót mondani, de semmi nem jut az eszébe. Talán azt kellene mondania, hogy bízik benne, szereti és támogatja. De fél, hogy Bálintnak túl sok lenne egyszerre, hiszen hadilábon áll az érezlmekkel.
- Tudok neked valamiben segíteni esetleg?
Mondjuk, bármiben. Ha kell szívesen beszáll a dologba, felveszi a legcsinosabb ruháját, előveszi a legcsábosabb mosolyát. Csak egy szavába kerül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=672936#post672936][b]Warren Mina - 2017.04.07. 22:41[/b][/url]

- Nem annyira? Még a végén megszereted az itteni létet.
Pedig bizony azt hittem, hogy az én apámat semmi és senki sem tarthatná itt, hogy az első adandó alkalommal búcsút intene, és erre azt mondja, hogy nem annyira rossz itt. Ez valljuk be, nagyon is meglepő.
- Sorsomra hagynál?
Felnőtt vagyok, de azért annyira mégsem. Sokáig voltam a szétcsúszott anyám mellett felnőtt, én előbb voltam érett és felelősségteljes, és csak valahol Ombozi Noel agyamba férkőzése idején lettem bohó és gyerek, csak akkor engedtem el magam és csináltam gyerekes dolgokat. Az pedig nem volt olyan nagyon régen, nem voltam még eleget gyerek.
- Tudod jól, hogy szívesebben élnék ott.
Ez kegyetlenül hangozhat, de én úgy vagyok vele nagyon sokszor, hogy szeretnék kitörni innen, nem akarok beleragadni ebbe az egészbe, nem akarok itt maradni. Túl sok az emlék, és még túl frissek a negatív emlékek. Talán, ha elmennék egy időre, akkor ami rossz volt elfakul, ami meg jó, az felerősödik. És amikor visszatérek ide, akkor csak boldogságot érzek. A múltkor pont ez történt, és a múltkor jó volt, amikor ez történt. Miután hazajöttem, sokkal boldogabb voltam.
- Viszont, ha nem akarod, hogy menjek, mert nem illenék oda be, akkor azt mondd.
Jegyzem meg csendesen, nem pillantva rá, a szalvétával játszok egy kicsit, elszakad, így csak összegyűröm és leteszem az asztalra. Görgetem, mint egy macska, végül azonban csak sóhajtok egyet.
- Indulunk lassan? Be akarok még menni anyához, hátha kicsit felvidul.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673040#post673040][b]Drávecz Bálint - 2017.04.08. 12:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673441#post673441][b]Egressy Auróra - 2017.04.09. 21:11[/b][/url]

Csak bólogat. Talán most először életében nem tud semmit mondani a kialakult helyzetre, véleménye persze van, de azt megtartja magának. Lenyeli a békát még skkor is, ha egyébként jelenleg baromi nehéz dolga van ezzel kapcsolatban. Veszekedni nem fog, nem akar. Érti ő a motivációt, tudja, hogy Bálint mire képes ha valamit el akar érni.
- Hát nem is tudom.
Zavartan túr bele a hajába, miközben lesüti a szemeit és próbálja kivágni magát a szituációból. Kivárja, amíg a férfi kiélvezi a helyzetet, majd egy rövid beszélgetés után úgy döntenek a legjobb lesz, ha ennek a napnsk a végére érnek, úgyhogy lefekszenek aludni.
Hanna koráb ébreszti. Apró kezével az arcát paskolja, kócos haja az anyja arcát csikalndozza. Közöttük alust a kislány éjdzaka, szerette volna maga mellett tudni így, hogy társaságuk volt. Mivel azonban a férfi még békésen aludt,  ő pedig egyedül nem mert kimenni úgy döntött itt az ágyon játszanak, ejtőznek még kicsit, amíg a ház ura fel nem kel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673447#post673447][b]Drávecz Bálint - 2017.04.09. 21:43[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673452#post673452][b]Egressy Auróra - 2017.04.09. 21:51[/b][/url]

Mosolyogva figyeli ahogy a kislány érintésére Bálint kinyitja a szemeit. Furcsa volt látni, hogy ilyen nyugodtan tűrik egymást, sőt mi több, szuperül elvannak. Azonabn tény, hogy sokáig nem bírta visszafogni az apróságot, Hanna Bálint figyelmére vágyott, úgyhogy addig piszkálta, ameddig fel nem keltette. Bűnbánó mosollyal az arcán figyeli a jelenetet,Hanna győztes mosolyával együtt.
- Jó reggelt édes.
Nem szokta becézgetni, most először csúszott ki a száján, s mikor csókot kap jön rá, hogy egész komolyan gondolja. Hanna visszadől a puszi után, szorongatja a plüss unikornist, és csöndesen hallgatja a felnőtteket. Innentől a többi már nem az ő feladata, a nehezét az anyjára hagyja, neki kell megmagyarázni miért vannak még bent.
- Nem akartam velük találkozni.
Fintorba szalad az arca, vádlón bök a fejével az ajtó felé. Ki tudja mit csináltak ott éjszaka odakint. Nem ismeri őket, s a tegnapiak után nem is akarja. Így azzal sem lehet tisztában, hogy mikor kelnek, azt sem tudja, mennyi az idő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673490#post673490][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.09. 23:39[/b][/url]

Lelépett. Nagyot szív a friss levegőből, élve azzal a kósza ábránddal, hogy segít. Nem segít. Sose segít. Még az Isten tudja hányadik szál cigi sem, amit most gyújt meg. Lábait lóbálja a stégen, próbálva megtalálni azt a r*hadt lelkibékét, amihez elfelejtettek neki térképet adni. Nézi a hajókat, a víz fodrozódását, próbálja kikapcsolni az agyát, visszatoloncolni a ködöt. Nem megy.
Az egész tartása feszült, körül lengi az a fajta aura, ami bárkit meggátol abban, hogy most a közelébe menjen. Hall olykor közeledő, aztán gyorsabban távolodó lépteket, de nem érdekli. Nyúl a mellette lévő üveghez. Meghúzza. Az segít, az mindig segít. Tompít, nem érez... nem úgy érez, és az jó. Nézi a kacsákat, nem lesz nyugodtabb, nem párolog a köd, egyre csak sűrűsödve telepszik az agyára. Mint egy porcelánbaba, mered maga elé pislogás nélkül, nem itt van. Otthon van, otthon... pff...  
Elfogy a cigi, elpöcköli, megint meghúzza az üveget, még a hajókürtre se rezzen össze. Nem fél. Sose fél, pedig kéne.
Nem akar a kastélyban lenni, így nem lehet. Így nem láthatják, mert ez ő. Tényleg Ő.
Ég a szeme, sőt, mintha belülről marná valami, de nagyon régóta semmi nem jön onnan ki. Nem sír, nem tud sírni, pedig akar... szeretne, nem megy. Lassan őrőli fel a saját múltja. Nyúl a dobozért, újabb szálat vesz ki, kattan az öngyújtó, a cigi vége vörösen izzik fel, marad a láng, azt nézi. Nincs rajta dzseki... nem fázik, a lába sem, semmi sem, egy orosz ilyen időben sose fázik, még akkor sem, ha csak jeget érez mindenhol.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673497#post673497][b]Ward Weaver - 2017.04.10. 00:18[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673499#post673499][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 00:36[/b][/url]

Amúgy is ritkán találkoztak. És ha találkoztak is, Sonja utána nemes egyszerűséggel levegőnek nézte a kastélyban, és csak akkor találta meg újra, mikor szüksége volt rá. Ezt most gondolhatja bárki önzőségnek, de az épp mellé ülő kapott tőle olyat, amit a kastélyban még senki, se előtte, se utána. Nehezen osztogat bizalmat, jobban mondva nem osztogat. Most se tart többre senkit, mint eddig, úgy igazából Wardot sem, mégis... az egyetlen életképes egyednek bizonyult eddig, aki látta a lányt, mármint úgy tényleg és nem rohant még el, pedig neki se könnyítette meg soha a dolgát.
Kedveli? Fogalma sincs, nem tudja, az milyen, nem akarja tudni, ezek olyan dolgok, amikről már nagyon rég lemondott.
Lassan fordítja felé a fejét, ugyanolyan mereven pislogva rá, mint a vízre, vagy az öngyújtójára.
- Ha a jobb napjaimat tartogatnám neked, belém esnél - mindennek ellenére, képes poénkodni vele, még ha mosoly nincs is az arcán. A hanglejtése erről árulkodik.
- Azt remélem nem egyedül akarod inni... ennek már annyi - mutatja meg a saját szerzeményét, amit aztán a Dunába is hajít, adózva a környezetszennyezésnek is ezzel.
- Megint kattant... majdnem felakasztottam egy gólyát az egyik páncélra - kezd mesélésbe, de szárazon, mert utálja ezt, és így magát is. Megfogadta, hogy változik, azt hitte egy időben, hogy ez menni is fog, nem ment.
- Te meg pukkadj meg... ott hagytál egyedül azokkal - hangjában is felcsendül a düh, ahogy benne is feltör újra. Szüksége van a férfire, és most hogy nincs elérhető közegben, fogalma sincs, mi lesz... ki tartja majd vissza, bevállalva azt, hogy ő maga sem ússza meg.
- Nem tudom, mit csinálsz, de... szük...sé..gem...van... rád - tényleg nehezen nyögi ki a szavakat, azok olyan esetlenül hangzanak ráadásul, mint a kiskölyök szájából, aki csak most kezd beszélni. Sonjának az ilyesmi sose ment, még akkor se vallotta volna be, ha az teljesen nyilvánvaló lenne. De most feszült kissé. Most már nem kell Wardnak ott teremnie, ha az agya megint becsődöl... most már nincs, aki visszaűzze a ködöt... nincs, aki meg tudná ezt tenni. Csak neki megy.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673501#post673501][b]Ward Weaver - 2017.04.10. 01:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673503#post673503][b]Sonja Ainsworth - 2017.04.10. 01:24[/b][/url]

Biztos tudja, hogy nem ellene szól, mindig tudja, Sonja ezért sem kezd egyből szabadkozásba, vagy felesleges bocsánatkérésbe. Mert hogy az a másik, amit szinte soha. Egyszer tette csak meg, akkor is csak azért, mert ha nem, valószínűleg máig az erdőben dekkolna.
Elmosolyodik, lassan nyugszik le, de ez hatásos. És most még csak képen se kell ütni érte senkit. Csak Ward kell. És utálja ezt, nem akarja, de küzdeni se akar ellene, naivan még reménykedik abban, hogy a másik hagy fel vele, meg azzal, hogy jön, ha hívják, és nyugodtan utálhatja.... és megkímélheti magától. De nem. Mindig jön, és Sonja mindig örül neki és utálja érte egyszerre. Nem erős, annyira nem, hogy saját maga próbáljon meg távol maradni, főleg nem ilyenkor. Mikor a legsebezhetőbb.
- Már így is azt hiszik, alkoholista vagyok - horkan fel, kinyitva az üveget, aztán vállat vonva húzza is meg. Sose foglalkoztatta, ki mit gondol róla, eztán se fogja.
- Nem csinált semmit... kérdezett... ennyi - teszi még hozzá, mert ez így ebben a fekvésben egyáltalán nem normális, még egy rellonostól sem. Azért érezte, hogy le kell lépnie, messzire onnan, nehogy megint kárt tegyen valakiben. Most már bőven nagykorú, nem tudnák le ejnyével és pszichológussal.
Saját maga is megütközött azon, hogy ilyet mondott, ez egy pillanatig az arcán is megül. Aztán meg a tanácstalanság, mert nem tud mit kezdeni vele. Nem kérheti azt, hogy loholjon a sarkában, igazából semmire sem kérheti.
- Ez nem ennyire egyszerű.... Nem ugyanolyan semmi... Mindig ott voltál, jó volt tudni, hogy a falak között vagy... És most nem... és nincs senki... és nem is akarom, hogy legyen más... - túr a hajába kétségbeesetten, piszok nehéz erről beszélnie, de még maga az érzés is az. És még csak meg se tudja magyarázni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673505#post673505][b]Ward Weaver - 2017.04.10. 01:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673513#post673513][b]Drávecz Bálint - 2017.04.10. 08:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=673515#post673515][b]Egressy Auróra - 2017.04.10. 10:11[/b][/url]

Fintorogva figyeli a jelenetet, tényleg ennyire nagy probléma lenne, hogy bent maradtak? Unottan emeli égnek a tekintetét, nem akarja még csak látni sem, hogy Bálint kicsúfolja.
- Örülök, hogy ilyen jól elszórakozol.
Összefonja a kezeit maga előtt. Hannának tetszik a dolog, az anyjának már kevésbé és mindez kiül az arcára is.
- Nem félek tőlük...undorom.
Mégis ki beszélt itt félelemről? Fél pillanat alatt szétátkozná őket ha arra kerülne sor. Nem akar ellenkezni, úgyhogy miután Bálint elindítja a csapatot ő is felkel, majd Hannát maga előtt tolva kimennek a konyhába. Felkapja a kislányt és leülteti a magasított székre és nekiáll valami reggelit csinálni, de a tekintete folyton a zárt ajtóra siklik, persze csak alig láthatóan, nem feltünően méregeti. Egyszerűen idegesíti a jelenlétük, a gondolat, hogy tegnap pénzt akartak neki adni. Úgy dönt palacsintát csinál, míg a férfi a kávét csinálja ügyesen kerülgeti, hogy még csak véletlenül se akadályozzák egymást. Összeszedi a hozzávalókat és nekiáll méricskélni. Elővigyázatosságból nem használja a pálcát, ki tudja alapon.