[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651875#post651875][b]Lewy Bojarski - 2016.12.29. 01:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651884#post651884][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 03:03[/b][/url]

Már az is jól esett neki, hogy itt volt, és a talajon akart két lábbal maradni, így igyekezett is beérni ezzel, ami volt. Most használta a csöpp kis eszét, még egyelőre úgy volt vele, így a jó. Az összefűzött kezeiket figyelgette, ahogy lépdelt, döcögően, de legalább nem volt messze. Még páran szállingóztak el, akik rájuk-rájuk néztek, de ez őt már nem igazán foglalkoztatta. Viszont Lewy válaszán ott kuncogott.
- Ühhüm… azért én is örültem volna, ha távol marad, bár ez legalább csak fizikailag fáj.
Kicsit elhúzta a száját, aztán inkább abba is hagyta a beszédet, mielőtt túlbonyolítja. Be kellett vallja magának, hogy nem csupán csak jól érezte magát a lengyel társaságában, hanem úgy fel volt villanyozva tőle, mint korábban egyszer sem, ez pedig sokszor rossz ütemben indította meg a nyelvét, sajnos.
- Azért te nagyon biztosra mentél. Kerestem a lakatot is, hátha kulcs nélkül jött…
Nevetve mondta, aztán óvatos fészkelődéssel kicsúszott az ágy végére, mert mielőtt kényelembe helyezi magát még van egy fordulója. De ennek ellenére figyelmesen várta, mi lesz ebből. Felvonta a szemöldökét, és még mielőtt bármit kiszúrt volna ujjaival illusztráltan számolt és beszélt - legalábbis a harmadik pontig eljutott, mielőtt vigyorogva a karját nézte volna.
- Na neeem. Egy, megígértetted, hogy vigyázok rá, ugye? Kettő, én, mint mondtam is, mindig betartom a szavam! Három… felejtsd el, ez az enyém, és senki nem mondta, hogy visszaadnám valaha is, bármi okból. A te kérésedet is beleértve ide persze.
Makacskodott, de mindezt teljesen komolyan tette, igen, vannak dolgok, amiket nem szabad elhamarkodni, és éppen a saját mondandója után vált világossá számára, hogy ez nem csak a nyakláncról szól. Vigyorogva állt fel, és végignézve rajta vonult ki, hogy gyorsan kerítsen egy itteni emberkét. Jelezte, hogy ezt még nem fejezték be szemei forgatásával, aztán kilépett az ajtón.
Mugli hely, valahol csak van vagy egy hajnyírójuk, vagy valami alkalmas dolog. Amint pedig sikerült egy takarítót, vagy valami olyasmit kiszúrnia, egyből érdeklődött is, és kisvártatva elvonult a néni. Nem sokkal később egy kicsit poros dobozt nyomott a kezébe, amiben vélhetően ez van. Hát, reméljük működik. Szépen megköszönte, aztán visszatipegett, többet nem igen akar már a hazamenetelen kívül járkálni, nem is tesz valami jót.
- Nem úsztál ám meg! - Ezen felkiáltással jelent meg újra, aztán az ágy melletti éjjeliszekrényre tette a dobozt, majd Lewy mögé ült és a válla fölött átnézve adott neki egy puszit, aztán a dobozt bontogatta. – Miért bántanálak?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651885#post651885][b]Lewy Bojarski - 2016.12.29. 03:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=651886#post651886][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 03:57[/b][/url]

Határozottan nem örült volna valami lelakatolt dolognak, és ennek semmi köze ahhoz, hogy ajándék meg karácsony, egyszerűen idő előtt megölte volna őt másként a kíváncsiság. Ha pedig nem csak innét nézzük, nem biztos, hogy tudott volna mit kezdeni vele. Maja nagyon rendes tud lenni, nincs oka rá, hogy más legyen, ahogy arra se, hogy át akarjon verni bárkit, de Lewy nyilván tapasztalatból okkal bizalmatlan, a navinés pedig… hát meg kell tanulnia dolgokat. Bizalmat építeni, valakire számítani, számolni vele, vagy hogy éppen hogyan kell szeretni. De legalább abban nagyon is egyetértenek, hogy semmi nem megy csak úgy.
- Nekem tényleg sötét a hajam. - Mondta egyből védekezve, valamiért folyton szükségét érzi ennek, olyan rossz érzése van minden megszólalástól, mintha ő nem felelne meg semmilyen kitételnek. Legyen szó akár csak barátságról is. - Vigyázok arra, ami fontos. Ez nem egy hajgumi, amiből csak úgy veszek másikat, én is tudom.
Ezt már egészen halkan, inkább magának mondta, nem akarta pedzegetni, nem érezte úgy, hogy ez lesz a nap fénypontja. Még maradt némi lelkesedése a meccsből, meg örült annak, hogy itt van a lengyel, nem akarta ezt a keveset is elveszteni. Rájárt a rúd - a szó szoros értelmében, ha az égős esetet vesszük -, nem fokozta volna.
- Már a meccs előtt is meg volt húzódva a combom egy… baleset miatt, akkor sem tudtam volna. Pedig biztos menő versenyfutásunk lenne.
Pillantott rá, majd megrázta a fejét, biztos, hogy nem szólt volna, majd egyszer elmúlik biztos ez az „egyedül megoldom, képes vagyok rá!” flúgja. Azonban nem akarta, hogy itt minden jogalap nélkül ilyenek történjenek.
- Nem, elég, ha megígérem, vagy tegyek nagyesküt? - Maja felé fordult, jelentőségteljesen várta a választ, aztán vigyorogva rakta össze a kapott eszközt. Itt van áram, juhú. Konnektor, bedug, indít… vagyis, várjunk. Valami még tuti nem klappol. Van itt egy rakás rá való alkatrész. Melyik kell hozzá?
- Nem fog bajod esni, amúgy is, tuti a fél világ ki akarna nyírni engem ellenkező esetben. Én meg szeretek élni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=652006#post652006][b]Lewy Bojarski - 2016.12.29. 18:23[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=652031#post652031][b]Czettner L. Maja - 2016.12.29. 19:26[/b][/url]

Egészen meglepő lett volna, ha nem jön elő valami ellenkezéssel, de sebaj, egyelőre legalább nem érezte úgy, hogy ezekkel rossz fát tenne a tűzre, sok, néha mondott olyanokat, ami másokat legalább nevetésre késztetett. Ha így vesszük tudat alatt működő humorérzéke is van, milyen jó neki. Ellenben felkapta egy picit a fejét arra, amit Lewy mondott, de ráharapva a nyelvére hallgatott. Nem mondott semmi, egy apró sóhaj után inkább tette a dolgát. Vagy úgy csinált, mintha lenne neki.
- A határaim remekül lennének, csak nem kalkuláltam bele, hogy a rúdhoz kötözve felejtenek…
Nagyot nyelve ráncolta homlokát és látszott is rajta, hogy ha nem is kelne ki magából, de kicsit talán mérges, viszont ez nem a saját felelőtlensége. Vagy nem teljesen. Még vitatott. Végül is, ha nem jóhiszemű, vagy kicsit többet gondolkodik, elkerülhetne mindent, vagy a felét a rossz dolgoknak, amik érik. De nem… Maja rendes, mindenkivel. Aztán nesze, Boldog Karácsonyt, kislány. De egy ilyen nem fogja visszafogni egy komoly meccstől, olyantól meg pláne, ahol ekkora a tét és még saját közönsége is van.
- Fel… fel. – Mondta nevetve, aztán ujjaival beletúrt óvatosan a barna hajba Lewy tarkójánál. – Nekem is tetszik így, nem szabadítanálak meg tőle teljesen, na. Csak… viszünk bele egy kis extrát!
Mondta és igyekezett látványosan másfelé koncentrálni ahogy észrevette, hogy már megint vetkőzik. Hát ezt amúgy tényleg alig akarta felfogni, már ott, a koliban is lefagyott, aztán megint. De mint a kisgyerek az első karácsonyán úgy lesegetett, na szépen vagyunk. Inkább fogott egy fejet, amire nagyobb szám volt írva, de nem túl nagy - kisilabizálva, hogy az nem vágja olyan rövidre, de sok hossza se marad -. Az utolsó mondatra csak magában tette hozzá, hogy akkor már ketten reménykednek. Majd picit sem szívbajosan húzott előre egy hosszabb tincset a saját hajából, és bekapcsolva a végéből nyesett a géppel. Legalább már tudja, hogy működik. Az ügyeskedő művelete közben, ha ránézett a lengyel, ártatlanul rávigyorgott és el is tűrte a sajátját, elég volt a próbából.
- Most még elfuthatsz amúgy… mármint…tényleg nem tudok utánad menni! - De bíztató itt valaki, de úgy tűnt nem ellenkezik, Maja mögé csúszott az ép lábát felhúzta az ágyra félig törökülésbe, a másikat inkább hagyta kinyújtva a fiú mellett, mert másként nem kényelmes. – Olyan kár, hogy pónit rajzolni se tudok… - biggyesztette le a száját látványosan, majd ezúttal ténylegesen bekapcsolta a hajnyírót és picit oldalra döntve a fejét kezdett bele óvatosan. Látott már ilyet legalább, és ollóval már csinált is ilyet! Csak nincs baj ebből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653251#post653251][b]Lewy Bojarski - 2017.01.03. 17:54[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653329#post653329][b]Czettner L. Maja - 2017.01.03. 20:59[/b][/url]

Nagyon furcsa módon, ha mást csinált, másról beszélt, vagy csak Lewyvel egy légtérbe került az agyából kirepültek az egyéb tényezők, ami most nem is volt nagy hátrány. Szomorúvá tették a tények és csak kimondogatott dolgokat, amikkel kérdéseket generált. Nem tudta eldönteni róla, ahogy máskor se igazán, hányadán áll hozzá, így azt sem hogyan feleljen erre érdemben. Aztán egy pillanatra megálltak a kezei, és csak nézte őt.
- Az emberek néha kegyetlenek egymással, de én voltam a buta, hogy bedőltem. - Megvonta a vállát, de nem akart sokat félrebeszélni, így valamennyire válaszolt is a kérdésre végül grimaszolva. - Állóspárgáztam, egy rúd mellett, tudod, ami körül táncolni is szoktak… aztán körbetekert egy égősorral, amivel hozzákötött… aztán huss, elszelelt.
Alapból elég vicces és komikus jelenet, és lehet ő is nevetne más helyzetben, vagy pár hét múlva már fog is, de most még nincs ínyére. De próbált felülemelkedni, mint mindig, a hajbabrálás pedig sokkal inkább kedvére való volt.
- Majd vigyázok arra a fene jó, anyukák kedvence imidzsedre, ígérem.
Megforgatta a szemeit, majd mosolyogva vette számításba, hogy mit is művelhetne. Már ketten reménykedtek abban, hogy érteni fog hozzá, Maja próbált bízni magában, mielőtt elszúrná, vagy hasonló. Neeem most kéne elhasalni a fiú előtt a nagy tudásában. Sőt, ha lehetne soha nem tenné, volt már elég kínos borulása, tört ki foga is. Fortuna plíz.
- Na akkor ne mocorogj, maradj a fenekeden addig. – Adta ki a legtermészetesebb utasítást, még odahajolt hozzá oldalt, hogy rá is nézzen, aztán szépen lassan kinézte hol volt előtte nyírva, hogy azért menthető legyen, ha minden kötél szakad, majd elkezdte kiformázni a kis karikát, ami a kilences teteje. Milyen meglepő minta… mindenesetre szívből van, és ha egyértelmű is, ők akkor is tudják, hogy Majától, ez meg a lánynak éppen elég. Annyira koncentrál, hogy azt sem veszi észre, hogy néha csücsörít vagy ráncolja a homlokát. De legalább halad vele…
- Nem volt baj amúgy, hogy most itt vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653717#post653717][b]Lewy Bojarski - 2017.01.06. 03:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653743#post653743][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 13:33[/b][/url]

Kifejezetten kellemetlennek érezte a panaszkodásba futó beszámolóját, arról nem beszélve hogy túl helyén valónak se tartotta. Nem szeretett másokra rosszat mondani csak úgy, és azt is tudta hogy a csalódottság bőven beszél belőle, a legtöbb csíny teteje volt ez azért. És nem a meghúzódás, inkább az, amit így kedvben és lélekben Majára nyomott. Figyelte Lewyt és látta, hogy valami más lett, a kérdéstől pedig el is némult hirtelen. Lesütötte a szemét, majd lehajtott fejjel piszkálgatta a nadrágját, mintha valami érdekes lenne rajta, pedig csak nem nagyon tudta, hogy ez miért olyan fontos, megkérdezni meg nem merte. Arról nem beszélve, hogy jobbnak látta amúgy is ha nem a félmeztelen Lewyt nézi. Szegény lány.
- Egy végzős rellonos, ismerem már, voltak már csínyek, csak ez úgy… mindegy, felejtsd el, jó?
Próbálta elhessegetni ezt az egészet, biztos másokat is bántanak meg, sőt, tudja. Az iskola, pláne egy bentlakásos, erről szól. Egymáson élik ki a stresszt, a sikertelenséget és a vágyakat a diákok, nem számolva vele, hogy ez másnak mennyire rossz lehet. Maja pedig ezt pontosan tudja, és nem akarja, hogy a mai napjára bélyeget nyomjon. Bár a jó hírének fejtegetése határozottan vidámságot csalt Maja arcára. Meg is rázta a fejét, de nem tudott rosszallóan nézni rá. Nem ítélkezik ő aztán, az biztos.
Kicsit megmozgatta a lábait a fiú keze alatt, aztán elvigyorodott és visszatért inkább ahhoz, amibe már belekezdett.
- Én nem úgy értettem, na. Csak nem akarom elrontani.
Aztán határozottabban folytatta és szépen lassan kialakult az a kilences bizony, és nem is lett olyan rossz, mint várta volna. Ezt persze csak magában osztja meg, mielőtt még kétségek merülnének fel Lewyben is a szakértelmét illetően. Kicsit összehajazott mindent, ami annyira nem zavarta, hát ki lehet az mosni, rázni, meg minden. Le akarta seperni a fiú válláról is a hajat, de aztán első érintésre, mint aki forróvízbe nyúlt visszahúzta a kezét. Ebben nincs éppen a toppon, na. A hajba turkálni egy dolog…
- Értem. Ühm… azt hiszem megvagyunk lassan. Ott balra van egy tükör is, meg tudod nézni mennyire szúrtam el… - mondta mosolyogva, mert annak ellenére, hogy őszintén mondta azt, amit büszke volt ám magára! A hallottakra meg még egy kicsit jobban. – Remélem azért megteszi…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653746#post653746][b]Lewy Bojarski - 2017.01.06. 14:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653774#post653774][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 15:04[/b][/url]

- Miért fontos neked ennyire, hogy hogy hívják Hajnát? Mármint neeem…
Aztán hirtelen megállt a levegő is, Maja meg lefagyott. Bekövetkezett az a nagyon kínos, maga által kreált csend, hogy a három várossal arrébb lévő tücsök ciripelése lágy dallamként kúszott elé, ahogy mereven bámulta a sztárhajtót. Nyelt egyet, de csak tátva maradt a szája, ahogy folytatni akarta. Na nem az volt a baj, ahogy nekiállt, inkább az, hogy nem akart ő árulkodni, aztán annyira figyelt, hogy a nevét csak így huss, kimondta. És azért tisztában van vele biztosan mindenki, hogy nem sok rellonos, ötödikes Hajna van. Sőt, egyetlen egy létezik, de ezt most igyekszik leküzdeni.
Könnyebb dolga volt kicsit, még nem neki kellett válaszolgatni vagy beszélni, mert ez így legalább valamennyit könnyített a lelkén, ha nem is sokat. Egész ügyesen dolgozott és gyorsan azért, szóval csak kicsit zsibbadt el a lába út közben, de majd kinyújtja később, katonadolog. Zavarban volt, miközben figyelte, ahogy ránéz a férfi, el is fordult inkább a tekintetétől és a haját figyelte.
- Igen… nem, dehogy, semmi. Mindjárt.
Egy mély levegő után gyors seprésekkel a nyakát, a vállait lepucolta, aztán a hátát is és ott úgy megállt a dologban. Bőven elég volt, még remegett is a keze egy kicsit. Ez a szerencsecsomag megint a helyzet magaslatán van. Bele se gondolt, hogy előre is sepert a hajból. Az majd eltűnik, megszűnik, lehullik ha feláll! Igen!
- Mehetsz, mindjárt összetakarítok.
Dobta fel, de persze utána fordulva figyelte a reakciót, az azért jobban érdekelte. Figyelte az ágyról, ahogy a tükörben megnézi, aztán amikor azt mondta tetszik neki, őszinte örömmel mosolygott és még a kezeit is összefűzte maga előtt úgy figyelte. Aztán mikor észrevette magát feltápászkodott, bár elég béna volt benne. Az öléből is kiseperte amennyire tudta a hajat, ezen meg majd a mosás segít úgy is. Az anyja… micsoda beszélgetések lesznek! „Mi ez a ruhán, Maja? – Csak macskaszőr, Vivi, tudod…” Inkább visszatér a jelenbe. Összerakja a gépet, már kevésbé remegő kézzel, aztán fél szemmel figyeli csak, hogy az ing visszakerült-e a tulajra, vagy valami.
- Örülök, ha tetszik, mivel ez marad egy darabig, nem lett volna jó, ha nem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653800#post653800][b]Lewy Bojarski - 2017.01.06. 16:13[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=653824#post653824][b]Czettner L. Maja - 2017.01.06. 17:22[/b][/url]

Rosszul érezte magát, mikor kimondta, aztán meg elszégyellte. Úgy érezte elszúrt valamit, vagy legalábbis fölöslegesen fecseg összevissza. Jó, tény, hogy akármilyen viccről van is szó, vannak, amiknek lehetnek következményei, ő mégsem képes utálkozni. Akkor se tenné, ha nem ismerte volna az illetőt, hát Hajna esetében meg pláne nem tud. Arca egészen elkeseredett mosolyt erőltetett magára, aztán inkább csak bólintott egyet. Figyelte mikor mondta, de nem nagyon tudott ehhez mit szólni, ha valaha szorult is segítségre, nem volt nagyon kihez, mihez közvetlenül, így hozzászokott, hogy a nagyobb dolgokat is inkább lenyeli, nem még ezeket.
Szerencsére a némasága nem jelentette azt, hogy most pokróc lesz, vagy sírni kezd, esetleg duzzogni, ugyan most már elengedni csak úgy nem tudja ezt, de a kedvére nem nyom bélyeget legalább. Azt megteszi a zavartság. El is pirult, érezte, ahogy melege lesz lassan, és azt is tudta, hogy ez bizony a pofiján hamarosan felüti jeleit, csupán ezért is tartott olyan sokáig erőt venni magán és segíteni. Maja_nem_tapogatott_eddig_senkit. Maja_mindjárt_összeolvadja_magát. Szóval voltak gondjai.
- Nem, nem… gondolom, tudom. - Nem rántotta el a kezét, csak lassan a pirosból vörös lett, már a férfi klubja el akarta volna kérni a színkódot Majától! Ebből adódóan ez nem ment csak úgy, parancsra, hogy ne remegjen, mekkora mázli, hogy nyírás közben nem mozdult a keze. Szép hullámok lettek volna, biztosan.
- Sehova, vagyis ahova akarsz. Mármint az előbb a tükörre gondoltam csak. - A nyelve meg az agya is összeakadt, így inkább végül csendbe maradt, még összetakarított valamennyire. Jobb a békesség, ugyebár. Mire felnézett pedig Ő már öltözött, szóval nem nagyon volt más hátra, mint hogy magát is összeszedje lassan, bár, ha őszinte akart lenni azért annyira sok kedve nem volt most elbicegni az átjáróig meg még hopp-porral hazaszökkenni. Pedig muszáj lesz majd.
- Az, abból ma kijutott bőven. - Mondta egy idő után mosolyogva, tényleg nagyon kerek lett ez a napja, ezt már senki nem veheti el tőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=654014#post654014][b]Lewy Bojarski - 2017.01.07. 00:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=658003#post658003][b]Lepsényi Zalán - 2017.01.31. 11:06[/b][/url]

Dai és Ricsi... mindketten pont annyira testvéreim vér szerint, mégis teljesen más a helyzet. Míg Ricsivel egész ezidáig együtt éltem, vele nőttem fel és teljes testvéremként nézhettem rá, így a tudat, hogy valójában csupán az egyik szülőnk közös, a kezdeti pánik után remélhetőleg nem fog nagy változást okozni a mi életünkben. Bízok benne, hogy hamarosan ki fogunk békülni, az agyam is ezt sejtetni, mert ismerem annyira a srácot, hogy tudjam, most ő is szenved és nem csak a megtudott információtól, hanem a verekedésünktől is. Lehet ő is már békülni akarna, én mindenképpen, mégis jó, ha van egy kis szünet köztünk, mialatt lenyugszunk, rendezzük gondolatainkat és aztán új erővel tudjunk egymás szemeibe nézni. Dai. Ő ilyen szempontból Ricsi esetének az ellentéte. Kezdetben nem is ismertük egymást, a kastély falai között ismerkedtünk meg és barátok, úgymond haverok lettünk. Idegenek voltunk egymásnak, aztán már nem annyira, de semmiképpen sem készültünk fel arra, hogy hirtelen megtudjuk, testvérek vagyunk. Míg Ricsi esetében szinte nem számít, hogy fél, vagy teljes a kapcsolat, addig Dainál rendkívül sokat billentett. A semmiből hirtelen szoros kapcsolat lett, noha ezt a gyakorlatba átvinni igen nehéz és máig nem sikerült annyira, de lelkiekben biztosan ő is megemésztette már a gondolatot.
A találkozónk előtt nagyon félek, hogy hogyan fog hozzámállni, de végül úgy tűnik, minden rendben van köztünk, innentől már csak az idő kell ahhoz, hogy valóban testvérekként viselkedjünk, de nagy baj már nem történhet. Nem mondom, hogy nem neheztelek rá még mindig, lehet túl könnyen megbocsátok neki, de nem szeretnék duzzogni és szidni a fejét, hogy mekkora köcsög volt, azt ő is pontosan tudja és belátta, úgyhogy jobb továbblépni a témán. Örülök, hogy láthatom és ha már itt van velem, ideje beszélnünk pár dologról. Jól esnek szavai, noha még nem vagyok kész rá, hogy találkozzak az apámmal, jelenleg legalábbis. Előbb szeretném, ha minden rendben lenne Ricsivel is. Azt pedig nem igazán értem, hogy egyedül kéne vele beszélnem. Mármint, persze, négyszemközt is fogok vele váltani néhány szót, hiszen neki van elég mondanivalója, melyet immáron nem titkolhat el előlem, de én úgy gondoltam, hogy Dai által fogok vele találkozni. Egyelőre csak bólintok, de tudom, hogy hamarosan úgyis visszatérünk erre.
Félig akaratlanul térek rá Ricsire, pedig nem akartam a mi problémánkról beszélni Dainak, de a szavak terén ugyancsak figyelmetlen vagyok. Nyilván rákérdez az esetre, mire nem tudok elsiklani felette, így egyértelműen kimondom a történteket. Ez nem Dai hibája, hanem az én gyengeségemé, rosszul alakultak a dolgok és elpattant a cérna. Valójában senki sem hibás, noha nem lehet lehunyt szemekkel elsiklani egy verekedés felett, főleg ha az testvérek között zajlik. Szörnyű ami történt, de a múlton nem lehet változtatni és az egyetlen elfogadható lehetőség Ricsi és köztem, az a békülés.  
- Erről te nem tehetsz, csak feszült voltam, ennyi. Hát ennél komolyabb szerintem nem is lehetne, mármint jelenleg nem beszélünk egymással, mindketten emésztjük a történteket, aztán majd ha visszamegyek a kastélyba, remélem megoldódnak a dolgok - magyarázom és bízok benne, hogy komolyan veszi az első megjegyzésemet. Ennél rosszabb mi lehetne? Ricsi nem tagadhat le, hiába mondja azt, hogy már nem vagyok a testvére, az vagyok, hacsak nem akarja molekuláris genetikai eljárásokkal módosítani a génállományomat, de az nagyon drága lenne és a jogszabály is tiltja, szóval remélem ennyire valóban nem nagy a baj. Felvetem közben, hogy üljünk be valahová, mert idekint eléggé hideg van és nem szeretek a forgalmas utcákon álldogálni és személyes témákról beszélgetni, feltételezem Dai sem. Nincs ellenvetése, ezáltal megindulunk az egyik kedvenc helyem felé. A séta során elmesélem, hogy beszéltem anyámmal és nagyon együtt érző volt. Láttam a nő szemében a bűntudatot, de tökéletesen kezelte a helyzetet, azonban nem hiszem, hogy segítene találkozni az apámmal, noha ez sem kizárt, de ilyet nem is kértem tőle, ezt majd én megoldom, nehogy Áron rajtakapjon minket és újabb családi botrány törne ki, amivel Ricsi és Vero ne adj isten elvesztené az apjukat.
- Örült és magunk között teljesen higgadtan meg tudtuk beszélni azt a helyzetet, még bocsánatot is kért, pedig nem vártam el tőle, az ő élete és én szeretem őt, akár Áront szereti, akár az apámat. Bár ez már ideje múlt, éppen azért, mert nem akar kapcsolatba kerülni az apánkkal, mivel fél, hogy esetleg rajtakapná ismét Áron. Tehát a közreműködése miatt nem kell aggódnunk. - Mire a mondandóm végére érek, már ott vagyunk a kocsma ajtaja előtt. Belépünk és kiválasztjuk a megfelelő helyet, ahová letelepedhetünk néhány órára. Dai nagyon nekiáll vetkőzni, én a pulcsimat azért magamon hagyom, mert így is vékony, nem véletlenül fáztam odakint nagyon. Rendelek magunknak egy-egy sört, majd a csöndet megtörve kérdezek rá a kényes témára, viszont tudni szeretném, azt hiszem nekem is közöm van hozzá most már. Feltételezem, hogy nem rólam van szó, bár meglehet, pont ettől félek és emiatt érdekel annyira. Vagy csak mert a testvérem és az apám és miért ne tudhatnám, mi van a hozzátartozóimmal, avagy azok között. Van egy tippen, amibe bele is trafálok, ez is csak azt bizonyítja, hogy jól ismerem már a srácot és ez nem a testvériségünkből adódik, hanem a barátságunkból. Nem akarom elveszíteni őt, szóval legyen akár rokon, vagy barát, számomra lényegtelen, de nem szeretnék vele rosszban lenni, vagy megszüntetni a kapcsolatunk legapróbb fonalát is. Mihelyst kimondja, hogy a szülei azt akarják, menjen vissza Japánba, fájdalmat érzek. Én sem akarom ezt, bár Japán nagyon jó hely, boldog vagyok, hogy Dai mégis itt akar maradni és az ittlétem az egyik ok számára, hogy maradjon. A kis meglepődés után annyira örülök, hogy elfelejtek még aggódni is, pedig kéne, mert jelenleg semmi sincs rendben.
- Én sem akarom, hogy visszamenj. Hamarosan már megmondhatod neki, pontosabban ketten fogjuk ezt megtenni valószínűleg és akkor reménykedhetünk abban, hogy minket látván majd jobban kompromisszumképes lesz. - Ha apa lennék és lenne két fiam hozzánk hasonló családi háttérrel, akkor én nagyon boldog lennék, ha a két fiam jól kijönne egymással és nem választanám őket el. Persze nem azt mondom, hogy nem tudnék Dai nélkül élni, ennyire még nem szoros a kapcsolatunk és nem is vagyok egy érzelgős típus, megoldanám, de nem szeretném. Jóban akarok lenni már végre vele is és testvérként szeretnék rá tekinteni az átlagos napokban is. Lehet az auror szakma annyira tetszik apánknak, hogy a fiát is annak akarja adni, de egy idő után nem erőltetheti tovább. És mi lesz, ha kiderülnek itt a dolgok? Tőlem is elvárja majd, hogy auror legyek? Csak mert én nem szeretnék, pont mint Dai. Jelenleg viszont ezt nem csupán egy adott probléma, hanem több. Alapból nem kéne nekik rosszban lenni az elkövetkező hetekben.
- Jó lenne, ha valahogy kibékülnétek, ha nem is sikerül megegyeznetek, de valahogy össze kéne hozni a békességet, mert addig nem szeretnék a színre lépni. Egy frusztrált pillanatban elsütött baki elég volt, nem akarok még egyszer hasonlóba keveredni. - Gondolom megérti, hogy miért akarok az apánk nyugodt perceiben a szeme elé kerülni. Ez most úgy hangzik, mintha bűnös lennék, pedig én aztán nem csináltam semmit, apa volt az, aki elrontott valamit a múltban - anyámmal együtt - és nincs kedvem azt játszani, hogy ismét az én fejemen csattan a dolog. Nem segíthetek ebben sajnos Dainak, egyedül kell elérnie a nyugalmat, de remélem ez az utolsó, amikor magára kell hagynom a családi ügyekben. Nem tehetek mást jelenleg.
- De ne aggódj, bőven van időd, mert nekem még ott van Ricsi és Vero is, amíg velük nem beszélek és simítom el a témát, addig amúgy sem lépnék tovább - nyugtatom Dait, majd nevetve folytatom. - Persze mire eljutok én odáig, hogy kész leszek az apámmal beszélni, addigra ti ötvenszer kibékültök és újból összevesztek. - Hát de most nem? Az elmúlt években is rengetegszer az én vállamon dühöngte ki magát Dai, mikor összeveszett apával. Sokszor van ez így, de én valahányszor megvigasztaltam még anno barátként. Testvérként is ezt teszem, de már nem azt kérdezem, hogy "tényleg veszekedtetek?", hanem hogy "már megint?". Természetesen én ezen csak nevetek, szerintem már Dai is, de elhiszem, hogy nehéz neki, nekem is az Áronnal, mert akárhányszor jött hozzám Dai panaszkodni az auror faterről, én pont annyiszor mentem hozzá hasonlóan Áron miatt. De ez csak az élet iróniája. Remélem érti, hogy miért nevetek és nem veszi sértésnek. Tán azért sikerül jobban elengednem magam, mert most már nem félek. Szavaiból érzem, hogy nem akar engem elveszíteni, sőt nyitott a testvéri kapcsolatra. Noha a jókedv és a röhögés sem tart örökké. Dai megérzi, hogy a kapcsolatunkon gondolkozok el és komolyabbra fordítva a szót, kimondja a találkozásunk legnagyobb okát és a leginkább érdekfeszítőbb kérdését. Elhúzom számat és nem kapkodom el a válaszadást, pedig nem kérdés számomra, mi lesz az.
- Figyelj, azt hiszem jelenleg a lányokon kívül mindannyian rossz tesók vagyunk. Az utóbbi időben elhamarkodott döntéseket hoztunk, vagy amikor nem, akkor pedig túl sokat hezitáltunk és amiatt lett rossz vége. Úgyhogy nem vagy egyedül és emiatt nem foglak eltaszítani magamtól. Én szeretném megpróbálni, amennyiben te is - mondom lesütött szemekkel, hol az asztalt bámulva, hol pedig az előttem ülő szemeibe nézve. Komolyan mondom, ez a hangomból meg sem kérdőjelezhető. Nehéz belegondolni, mennyire nagy jelentőségű ez a válaszom, elvégre egy életre kihat a jelenlegi döntésem és ebbe csak utólag gondolok bele. De jól döntöttem, még mindig ezen a véleményen vagyok. Remélem, Dai is hasonlóan érez, bár már előző szavaiból erre engedett következtetni. Minden rendben lesz. Bemutatjuk egymást a tesóknak, ő engem az apánknak és minden ehhez fogható teendőt sikerrel fogunk megtenni. A barátoknak is kikerekedhet majd a szemük, amikor megtudják az igazat. Vicces lesz, de megpróbálom ezentúl élvezni a kialakult családi kalamajkát, igaz előbb még Ricsivel kell kibékülnöm és Veronak kell elárulnom a nagy hírt. Azok még fájni fognak, ám erős a szívem, annak kell lennie. Hálás vagyok Dainak, hogy félretette az összes önbecsülését és képes volt felkeresni, valamint bocsánatot kérni. Nem ilyennek ismertem meg, de ezek szerint ő is változik, pont ahogy én. Ha így folytatjuk, mindent meg fogunk tudni oldani és mire lezárul az ügy, mindketten érett férfiak leszünk! Vagy nem...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=661665#post661665][b]Sonja Ainsworth - 2017.02.23. 16:10[/b][/url]

Igent mondott.
Amikor a srác elhívta ide, fogalma se volt, mi vár itt, de idén pont a tapasztalatgyűjtésekre hajt, nem látott semmi okot arra, hogy elküldje őt. Amúgy is... egészen kedvelte, már amennyire ő tud kedvelni valakit ugyebár. A falakon ugyan lazított, viszont még most sem képes túlságosan közel engedni magához senkit. Azonban már az is hatalmas előnynek minősül, hogy eljár emberekkel, vagy éppen nem küldi el őket a francba.
- Oké, innen merre? - áll meg hirtelen, Ricsire pislantva közben. Bár nem látszik rajta, egész jó kedve van, és még a Duna látványa is nyom rajta egyet. Az időjárás nem érdekli, nem érzi ezt hidegnek, de arra már rég rájött, hogy az itteniek máshogy viszonyulnak a mínuszokhoz. Nem érti, de elfogadja a többi hülye magyar szokással együtt, mert még most is fényévekkel jobbnak tartja ezt  a helyet.
- Uhh ők hová mennek? - fordul a nagyobb csoport után, akik szépen elhaladnak mellettük. Persze, tetszik neki ez az andalgás is... aránylag, de mióta hallotta, itt Pesten milyen jó bulik szoktak lenni, teljesen ki van éhezve rájuk. Hiába a csárda meg a PUB, ott csak a pia jó, semmi hangulat, vagy épp ereszd el a hajam, Sonja pedig nagyon szereti az ilyen estéket, noha ezt sokan meg nem mondanák róla.
- És egyébként... miért hívtál el? - most már eszébe jut az is, hogy ezt a kérdést feltegye, közben pedig bele is karol Ricsibe, olyan természetességgel teszi mindezt, mintha mindig is ezt csinálták volna. Nem érdekli a sötét sem, sem a tény, hogy a kisebb-nagyobb csoportokkal együtt, a furcsábbnál furcsább alakok is kezdenek itt felbukkanni.
- Nem akarunk enni valamit? Biztos jobban ismered a magyar kajákat, vagy uhh... együnk kínait - egyszer ugyanis mindent ki kell próbálni, nem? Sonja pedig sose evett, de úgy gondolja, ha Ricsi itt van mellette, nem fenyegeti az ételmérgezés veszélye... talán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662037#post662037][b]Máté Csinszka - 2017.02.24. 20:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662111#post662111][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.24. 21:38[/b][/url]

Csinszkát már messziről kiszúrja az ablak mellett üldögélni. Őszintén szólva nincs nehéz dolga, volt iskolatársát ugyanis még akkor is észrevenné, ha egy hatalmas tömegben kellene megtalálnia a nőt. Egyszerűen vonzza magára az ember tekintetét, hát még ha ilyen szoknyában van, mint most! Kristóf elismerően biccent, és miután megállapítja magában, hogy a nő nem sokat változott, elindul a kávézó felé.
Évek óta nem látta, még a katonaság előtt jártak ugyanabba az iskolába, az viszont már túl rég volt ahhoz, hogy emléke élénken éljen az emlékezetében. Nyilván meglepte, mikor kapott egy baglyot a nőtől, igazából azt sem értette, hogy hogyan találta meg. Meg miért. Ennek ellenére belement a találkozóba, de indulás előtt még megfordult a fejében, hogy lemondja.
- Elnézést, kisasszony - szólítja meg Csinszkát, mikor mellé ér. - Esetleg szabad ez a hely? - türelmesen vár a nő válaszára, eközben még arra is van ideje, hogy közelebbről megnézze magának rég nem látott ismerősét. Azt el kell ismernie, hogy sokkal nőiesebbé és csinosabbá vált, legalábbis az emlékeiben élő Csinszka még nem volt ennyire szívdöglesztő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662159#post662159][b]Máté Csinszka - 2017.02.24. 22:29[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662363#post662363][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.25. 14:09[/b][/url]

A nő mintha elfelejtene mindent, rögtön felpattan és közelebb lépve hozzá csókot nyom arcára. Kristóf megilletődve viszonozza a kedvességet, ajkait puhán érinti a nő porcelánbőréhez. Idegen neki ez a fajta üdvözlési mód, de fent kell tartani a látszatot, mert ők most elvileg nagyon jóban vannak egymással. Helyet foglal társával szemben, a feltett kérdésre csak késve reagál.
- Ki mondta, hogy nem akartam eljönni? - összeráncolt homlokkal gondolkozik azon, vajon mégis miért került ez elő. Nyilván hezitált némileg indulás előtt, elvégre nem mondhatni, hogy olyan nagyon közel álltak egymáshoz iskolás éveik alatt, azóta pedig mindketten megváltoztak; Kristóf mindenesetre teljesen más ember lett. Már nem olyan közvetlen, mint volt és a barátkozás is csak álca, unalomból űzött hobbijává vált.
- Régóta vársz? - A melléjük érkező pincértől magának is rendel egy kávét, majd amint a férfi Csinszka megbámulása után eltávolodik tőlük, Kristóf hangosan fújtatva fordul vissza a nőhöz. - Mielőtt még belemerülnénk a dolgokba, elárulhatnád, hogy mit keresel itt, mik a szándékaid, de a legfontosabb: mit akarsz tőlem? - az utolsó szót jól megnyomja, nehogy a nő esetleg még félreértelmezze a szándékait. Egyelőre esze ágában sincs az életéről kérdezni vagy ilyesmi, tudnia kell, hogy miért ül most itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662372#post662372][b]Máté Csinszka - 2017.02.25. 14:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662378#post662378][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.25. 14:58[/b][/url]

Csinszka válasza egyáltalán nem elégíti ki az igényeit, nyilván nem erre várt, de hát ez van, mit tehetne ellene. Semmit ugye. Továbbra is a nőt figyeli, pontosabban az arcát és hiába a kezdeti ellenszenv, meg kell állapítania magában, hogy bizony nagyon jól néz ki nyaktól felfelé és lefelé is. Tekintete egyelőre azonban csak az arcán időzik, de ő is férfiból van, egyszer el fog nézni másfele is.
Sztoikus nyugalommal hallgatja végig a kérdéseire kapott válaszokat, nyelvével ismét csettintenie kell, ugyanis ezekkel sincs megelégedve. Az ugyan nem érdekli, hogy miért itt találkoztak, ellentétben azzal, hogy miért vele. Erre a kérdésre pedig még csak választ sem kapott és ez aggasztja a legjobban.
- Nem válaszoltál a kérdésemre - rázza meg a fejét és hátradől a székében, majd folytatja. - Több tucatnyi volt iskolatársaddal találkozhattál volna most itt, miért pont engem választottál? - Amolyan "ha te védekezel, én támadok" technikát alkalmaz most, minél rövidebb időn belül szeretne több választ kiszedni a nőből. Hiába a szép pofi és a sminkelt arc, ha Kristófot ez nem köti le.
- De rendben. Tegyük fel, hogy tényleg érdekelt, mi van velem. Mit akarsz tudni? - szemei kihívóan villannak, ujjait összefonja az ölében. Ugyan nem azért jött, hogy ezt a játékot játsszák, kezdi egyre jobban élvezni a helyzetet. Főleg, ha a szabályok neki kedveznek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662551#post662551][b]Máté Csinszka - 2017.02.25. 20:26[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662580#post662580][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.25. 21:14[/b][/url]

Keresztlánya említésére teljesen lefagy. Pislogás nélkül mered a nőre, még a lélegzete is elakad egy pillanatra. Anikáról kevesen tudnak, szinte senki. Azután született, hogy katona lett, így még ha találkoztak is volna Csinszkával, akkor sem tudhatna róla. Ha a nő megkérdezett volna valaki Kristóf életéről, akkor sem tudhatna róla. És most mégis itt ül vele szemben és épp az előbb említette ki azon a csinos száján. Kristóf ujjai ökölbe szorulnak a térdén, idegesen hajol előre, fejét kissé megdönti oldalra.
- Mintha csak egy rossz filmben lennénk - keserédes mosoly kerül arcára, ujjait lassan kiengedi. - Te most megfenyegetsz a keresztlányommal, én pedig elmondok neked mindent. Csak kár, hogy ez nem egy film. Szóval megkérdezem még egyszer: mit akarsz tőlem? - Nem mondhatni, hogy nem esik jól a lelkének, amiért Csinszka őt választotta meg minden, de továbbra sem tetszik neki ez az egész. Aztán jön a vállával, Kristóf pedig ismét lefagy. Nagy levegőt vesz és próbálja kitalálni, hogy mégis mi a franc folyik itt, de mivel nem nagyon jártas a mágusvilágban, és a képességekről sem tud nagyon sokat, ezért lövése sincs, hogy mire kellene most gondolnia.
- Miről szól ez az egész tulajdonképpen? - hangja sokkal nyugodtabbá válik, és mire a kávéját is kihozzák, teljesen lenyugszik. Csak kerüljön elő még valami a múltjából, addig fog tartani ez az állapot...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662599#post662599][b]Máté Csinszka - 2017.02.25. 21:39[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662626#post662626][b]Angyal Zsombor Kristóf - 2017.02.25. 22:01[/b][/url]

Csinszka
» zárás

Ajka megremeg, mikor Csinszka beszélni kezd és még az sem érdekli, mikor a pincér lerakja elé a kávéját. Szemeit le sem veszi a nőről, de most kivételesen nem a szépsége miatt. Nem akar még több okot felsorakoztatni, miért volt rossz döntés eljönni erre a találkára. Igen, belátja, most már hiba volt idejönnie, nem értek el vele az ég világon semmit, de mivel valószínűleg többet nem is találkoznak már, így ezt a pár percet már igazán kibírja.
- Remek - biccent egyet, tárcájából pénzt vesz elő és az asztalra dobja; annyit, hogy a nő kávéját is kifizesse vele. - Örülök, hogy kedvelsz, sok más ember szintén így van vele. Mindenesetre egy élmény volt veled találkozni - szívesen mondaná, hogy összefuthatnak még máskor is, de egyrészt az nem lenne túl örömteli, másrészt pedig erre sok esélyt nem igazán lát. Közben felkel az asztaltól, de egyelőre még nem megy. Megáll a nő mellett és lepillant rá.
- További sok sikert, remélem mindig ennyire sziporkázó leszel - ismét biccent egyet, aztán mindenféle udvariaskodás nélkül lép el az asztaluktól és hagyja el a kávézót. Odakint nagy levegőt vesz és megáll, lehunyja szemeit. Ez aztán nem semmi találka volt. A kávézóra nem tekint vissza, csak továbbindul, Bogolyfalva felé, haza.

//Köszönöm //

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662798#post662798][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 11:51[/b][/url]

A szalon még nincs készen, sok apróság hiányzik belőle, Sára nélkül azonban Rebekának sem elegendő ideje, sem erőforrása nincsen ahhoz, hogy gyorsan befejezze a megkezdett munkálatokat. Így tehát szabadidejében, mikor épp van pár elkölteni való galleonja, folytatja a szépítgetést és az eszközök beszerzését. Egy tetoválószalon nem kis tétel, már amennyiben az ember tisztességesen csinálja és ki tudhatna többet minderről, mint a televarrt Rebeka?
Már dél körül járhat, erre az apró-cseprő információra pedig korgó gyomra hívja fel a figyelmet. Mit van mit tenni, ennie kell. Kilép a helyiségből és bezárja az ajtót maga után, hogy valami étel után nézzen, ekkor pedig azt hiszi, csak káprázik a szeme. Mit keres itt Dávid - akarja mondani Krisztián? Mert bizony, az út túloldalán ott áll teljes valójában a metamorfmágiában jártas barátja. De mi oka lenne álcáznia magát, elvégre már együtt vannak, mi más késztethetné még arra, hogy valaki más arcát használja?
Valójában mindegy is, mert a kérdések elsikkadnak a tény mellett, hogy vele ebédelhet. Minő szerencse! Pompás fordulat. Körülnéz és átszalad az úton, hogy utolérje a srácot, de már előtte nyitja a száját, hogy rá kiáltson.
- Krisztián!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662805#post662805][b]Drávecz Bálint - 2017.02.26. 12:14[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=662815#post662815][b]Ombozi Rebeka Liliána - 2017.02.26. 12:47[/b][/url]

Szikla szilárd meggyőződése, hogy a férfi, akit lát, pusztán párja a régről jól ismert alakban, fel sem merül benne a gondolat, hogy talán más lehetne. Esetleg az igazi személy. Mert hát, Krisztián nem élő emberről mintázta azt a kinézetét, ha pedig mégis létező személy, hát mennyi lenne az esélye annak, hogy pont itt, pont most fussanak össze? Szinte nulla.
Amint visszakérdez, Rebeka picit összezavarodik, pont akkor ráadásul, mikor megérkezik, pontosan a fiú elé.
- Hát mert ki más? Vagy ezzel az arccal már csak Dávidként tudlak megszólítani? - oldalra billenti a fejét. Talán Krisztián valóban kialakított egy másik személyiséget? Neeeem, arról bizonyosan tudna, elvégre elég sokat találkoznak ahhoz, hogy feltűnjön neki, ha a barátja, hogy is mondjam... Meghasonlana. Nem pszichológus ő, hogy "ezt majd ő tudja", de azért na. Meg amúgy is, Krisztián potom huszonkét éve metamorfmágus, ha bármiféle személyiségzavara lenne, annak már illett volna előjönnie. Bár ki tudja, mit ért ő ehhez?
- Azt hittem, ma dolgod van, hogy-hogy erre jársz? - a kérdés persze burkoltan arra vonatkozik, hogy csak nem olyan lovagias, hogy munkáját megszakítva véletlenül erre járt és pont együtt tudnak enni...? Rebeka hisz a sorsban és a karmában is, de ezt még ő se veszi be.