[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566508#post566508][b]Benedict Ian Lloyd - 2016.01.25. 23:06[/b][/url]

'Awww?' Szóval awwww. "aawww".
Nem veszi direkt gúnyolódásnak a nő reakcióját, de mégse képes arra, hogy figyelembe se véve eltekintsen felette - no persze, túlzás lenne azt feltételezni, hogy egyáltalán megpróbálja. Mindez némileg józanítólag hat rá, még hatásosabban, mint a legutóbbi saját próbálkozása.
- Awww. - Visszajátssza a mozdulatait és a hangmagasságát, finoman dramatizálva azokat - utána mosolytalan arccal adja tudtára, hogy így kidomborítani egy apró, akaratlan botlást, mennyire nem szükségszerű. Persze vehetjük úgy, hogy ez méltó revans a sminkbaleset után, de valószínűtlen, hogy erről Ian-t is meg lehetne győzni, elvégre kérem, itt most a hiúságáról van szó! Főleg nem az ezután következő kedélyes fejsimogatás után...kezdi furcsállni, hogy már másodjára intik arra, hogy vigyázzon magára.
- Diamonds are a girl's best friend, igaz? Régen mindig azt hittem, hogy inkább a ruhák azok. - Jegyzi meg semleges hangon, miközben félig már visszafordul az Ethan-nek kinézett óra felé, amit mintha egy pillanatra teljesen elfelejtett volna. Ez a nő...van benne valami szükségszerű hatalom, valami illékony, megfoghatatlan...Ian egészen sok kultúrában nőtt fel egyszerre, de mégis ismeri az érzést, mikor valaki olyannal találkozik, akiről megsejteni, hogy idegen helyről jött - anélkül, hogy bármit látnál a viselkedéséből. Nos, a nőre pillantva valami olyan érzés fogja el, mintha szintén egy idegen lenne, de a különbség mélyebb, mint a nemzeti hovatartozás; van benne valami egészen nem emberi. A modora, a megjelenése egy olyan vadászhoz teszi hasonlatossá, akihez örömmel járulnának az áldozatok, miközben biztos, hogy egy varázsló se akad, aki ne érezné a belőle áradó különös mágiát vagy ne hitetné el magával szívesen, hogy a szépségen kívül nincs más fegyvere. Még akkor se, ha erre többször figyelmeztetik.    
Ha pedig magát az gyémántmán-jelenséget nem is, de a szenvedélyt, ami egyes embereket a drága ékszerekhez köt, közel érzi magához - futólag elmosolyodik, de csak az orra alatt, mert már legalább fél órája nem jutott eszébe a kviddics - aztán kiemeli az ajándékba szánt mágikus órát, természetesen a hozzátartozó dobozába illesztve. Döntött, végzett - de egyelőre nem indul, csak a másikra néz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566811#post566811][b]Báthory Elizabet - 2016.01.27. 00:55[/b][/url]

Az a híres férfi becsület, amibe mélyen bele van kódolva, hogy "egy férfit nem nevezhetnek aranyosnak". Sőt, most bebizonyosodik, hogy még csak az erre való utalás is bűnnek számít. Legalábbis Ian arckifejezése és a már-már sértett éllel kinyögött ismétlése a rövid, ámde szívből jövő "awwjának" erre enged következtetni.
A nő sajnos nem mutat hajlandóságot, hogy megbánást tanúsítson, mivel a mosolya csak tovább szélesedik.
- Túlzás, hogy a legjobb, de meglehetősen jó viszonyt ápolunk, igen.
Ha öltözködni az ő ízlésének néha nem is tudott jól (pontosabban akkor, amikor éppen ikonikus fénykép készül róla), a szállóige tulajdonosának szavaiban azért mégis csak volt valami.
- Egy csinos ruha méltó dísze csak egy szép ékszer lehet.
Más dolga nem lévén érdeklődve figyeli, melyik óra felé nyúl Ian, amikor láthatóan döntésre jut a kérdéses darabbal kapcsolatban. Ahogy Ian ránéz, habár egyértelmű, hogy szó sem lenne arról, hogy esetleg az ő véleményére várjon, de ez nem akadályozza meg abban, hogy a tudtára adja.
- Ha megengeded, én inkább azt választanám a szerencsés barátodnak... párodnak? Akinek szánod. - Ha magának válogatna, akkor kevesebb dilemmával járna, egyszerűen a férfi agy könnyebben dönt szép-nem szép kérdéskörben. Szóval az, hogy ilyen körültekintéssel és hosszas megfontolással szemezget a különböző modellek között, arra utal, hogy inkább ajándékba lesz, nem egyéni használatra.
Egy kettővel arrébb lévő, nagyon hasonló darabra mutat, csak az óraszíj színe sötétebb kicsit.
- A szíj jobb minőségű, jobban fogja bírni a terhelést és később kell javíttatni, ha arra kerül sor, viszont ugyanabban az árfekvésben van, mint amit a kezedben tartasz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566945#post566945][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.01.27. 14:31[/b][/url]

Morózus csendjéből követi a szemben ülő nő mozdulatait, figyeli szóra nyíló vörös ajkait, a hivatalos levél sorain sebesen végigszaladó szemeit. Fürkészi a sminkkel elfedett arcbőrt, a túlontúl szőke fürtöket, amik más nőn bizonyosan műhatást keltenének, de Elizabetnek sem a kozmetikum, sem a ruha, sem ez a hajszín nem áll rosszul, sőt. Lehet, hogy más, lehet, hogy az emberhez csak testében hasonlatos, veszélyes lény, Konstantin szemében mégis igazi nő, aki nemcsak felvenni, hordani, de viselni is tudja a külcsínt.
- Az – feleli, s pillantását elválasztja a kézműves munkát sejtető szipkáról, hogy tekintetük újból találkozhasson. Báthory kisasszony megtévesztő; a hivatalnok hol törékenynek látja, hol uralkodónak, erősnek, aki bár elbűvölően beszél, korántsem biztos, hogy a gálánsnak hangzó szavak mögött megbúvó szándék is ugyanolyan bájos. Talán csak egy elragadó, éhes szörnyeteg.
- Szerencsés volnék? – halk nevetéssel kérdez vissza, szája csak éppen, hogy mozdul, vonásai azonban továbbra is ugyanolyan rezzenéstelenül ülnek arcán, mint előtte. Nem, ő nem a szerencse fia. De ez így rendben is van, már megbékélt vele, hónapokkal ezelőtt kezet fogott sorsával. Soha nem hitt Istenben, felsőbb hatalomban, útmutatásban, sorsban. Ha viszont a lánya egyszer megkérdezi tőle, higgyen-e valamiben, azt fogja felelni, higgyen mindenben, olyan erősen, amilyen erősen csak tud. - Szerencse nem létezik. Akarat és kitartás már annál inkább.
Magabiztosan beszél, de csak futólag néz Elizabetre. Helyette a lassú mozdulatokkal forgatott poharat figyeli és a benne hullámzó italt. Majd, mikor elhallgat, szájához emeli azt, és kortyol néhányat. A keserű ital összerántja torkát, végigmarja nyelőcsövét, és máris érezhető melegséggel tölti el ereit. Arcizmai egy halvány pillanatra megfeszülnek, de köhintése hamar feloldja őket.
- De a sikeres eljárásnak örülök - lélegzetvételnyi idő múlva tér vissza a tárgyra, némán követelve ki a szemkontaktust. Csak akkor folytatja, ha Elizabet ránéz és a tekintete nem kalandozik el másfelé. - Szeretném, ha hozzám fordulna, mikor hivatalos ügye akad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=566982#post566982][b]Révay Nándor - 2016.01.27. 15:56[/b][/url]

Noha az ennivaló már a kezében van egy roppant esztétikus barna papírzacskóba csomagolva, még mindig nem láthat neki. Szinte már szigorú arccal fürkészi az asztalsorokat szabad helyek után kutatva, de valahogy egyik lehetőség sem nyeri el a tetszését. Szerencséjére Léna is hasonlóképpen vélekedik, mert indítványozza, hogy inkább valahol máshol költsék el fenséges lakomájukat. Nem, valóban nem hiányzik neki az ölébe boruló üdítő‘, sem pedig ez az egész miliő. Mindenféle hezitálás nélkül indul meg a kijárat felé, ennyi elég is volt neki ebből a helyből. Valószínűleg nem lesz visszajáró vendég.
 - Nekem az is megfelel - kezdene ellenkezni a nővel, amikor amaz újabb hoppanálást emleget, de mire befejezhetné a mondatát, Léna már be is fűzi karját a férfiéba és egy szempillantással később már ismét érzi a tüdejéből kipréselődő levegőt. Ujjai a zacskóra fonódnak, nehogy elhagyja... Az egyik pillanatban még az egész utca, vijjogó sziréna hangjától teli, a másikban fülét szinte néma csönd tölti meg. Alattuk a város terül el, Budapest teljes fénypompájában, ám a zajok távoliak már közel sem annyira zavaróak.
A Citadella. Régóta nem járt erre, talán, mióta előléptették. Hosszú másodpercekig issza magába a látványt, igazából semmin sem merengve.
Ma este úgy tűnik, mázlijuk van, nincsenek erre lézengő turisták, sem pedig viháncoló párocskák a közelben. Persze ennek megvan az oka, amiről a férfi nem tud... Az alkarjához erősí­tett tartóból markába csúsztatja pálcáját, majd egy elegáns legyintéssel kényelmes ülőalkalmatossággá változtatja a legközelebbi kukát.
 - Igazán remek választás, ezt meg kell hagyni... mindenképpen jobb, mint az étterem zsivaja, és a panoráma is kellemesebb - megereszt egy sármos mosolyt a nő irányába, majd egy apró biccentéssel jelzi számára, ha gondolja, foglaljon helyet.  
Csak most tudatosul benne, hogy még sohasem töltött el időt az aurorral kettesben, legalábbis nem az irodáján kívül. Az este azonban elég váratlanul alakult, amikor még ott állt a váróban gyomortartalmának lent tartásán mesterkedve, eszébe sem ötlött, hogy útja nem hazafelé fog vezetni. Bánni természetesen egyáltalán nem bánja, Léna szemet vonzó teremtmény ezt Ő sem mulasztotta el észrevenni, ám ízlésének talán túlságosan is... félénk?!
 - Leül vagy mi lesz? - sürgeti meg végül a nőt, majd pedig végre a zacskónak fordí­tja figyelmét. Egy gyors szemlét követően azonban kissé zavartan húz elő egy semmire sem hasonlító apró,lila plüss figurát. Szemeit összeszűkítve forgatja kezében a plasztik zacskóba csomagolt figurát, majd a következő konklúzióra jut:
 - Összecserélték a rendelésünket... - jegyzi meg komolyan, pillantását most fordítja csak Lénára, aki maga úgy fest, menten kipukkad...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=567014#post567014][b]Almásy Léna - 2016.01.27. 17:11[/b][/url]

Nincs is annál jobb, mint nap végén mélyet szippantani a mugli autók bűzétől mentes friss levegőből. Pontosan ugyanezt szokta érezni, amikor a nagyvárost elhagyva megérkezik Bogolyfalva szűziesen tiszta környékére, ám most, csodák csodájára Budapest ajándékozta meg ezzel az élménnyel.
 - MĂ©g gyerek voltam, amikor utoljára itt jártam. Apám hozott fel ide mindig, de amiĂłta Ĺ‘ nincs... - nyelt egy nagyot, kezĂ©ben megcsörrent a papĂ­rzacskĂł, ahogy megadta magát ujjai szorĂ­tásának - SzĂłval gondoltam nem bánja majd.
Tekintete cikázott a kivilágított város és Nándor arca között, aztán megállapodott annak kétség kívül bugyihúzogató mosolyán. Nos, lehet, hogy a férfi kivételesen méretes önbizalommal rendelkezik, de meg kell hagyni, hogy nem ok nélkül. Válaszul ő is villantott egy suta mosolyt, ami pár pillanattal később szájpréssé, majd rejtett szájharapdálássá fajult. Almásy Léna, javíthatatlan vagy.
Gondolatai közül a férfi sürgető szavai rángatták vissza a valóságba. Úgy tűnt, a kezében fityegő papírzacskóról már réges régen elfeledkezett, annak tartalma nyilván már kis is hűlt, de ez nem igazán tudta felzaklatni. Sokkal inkább piszkálta a tudat, hogy ő bizony nem otthon tölti a péntek estét, hanem a szerelmesek kilátójában, egy hímnemű egyeddel, aki ráadásul a főnöke... Mindennapi, végül is.
 - Jaa.. igen, le - ezzel lehuppant a kukábĂłl avanzsált ĂĽlĹ‘alkalmatosságra Nándor mellĂ©. PapĂ­rzacskĂłját kinyitva elĹ‘halászta belĹ‘le a kĂłlás poharat, hogy a szĂ­vĂłszálat szakszerűen kibontva Ă©s belehelyezve benedvesĂ­thesse torkát nĂ©mi cukros ipari hulladĂ©kkal. Mert az, attĂłl fĂĽggetlenĂĽl, hogy imádja.
Szeme sarkából figyelte közben főnöke mozdulatait, s amikor az előhúzott a csomagjából egy lila, beazonosíthatatlan és rendkívül idiótán kinéző plüssfigurát, rátört a még a gyorsétteremben visszafojtott idétlen kuncogás. A jelenet fénypontja pedig Nándi teljesen komolynak szánt kijelentése volt, amely épp egy korty leküzdése közben érte... Az üdítőt és a szívószálat kis híján kiköpve tört ki köhögés és vihogás keverékében. Szegény, szegény Parancsnok.
 - Khmm... nem. Az egy Happy Meal, Parancsnok. Amit kĂ©rt... - nagy levegĹ‘t vett, hogy az Ăşjra feltörĹ‘ röhögĂ©sĂ©t vissza tudja tartani. Baljával a szemĂ©hez nyĂşlt, hogy letörölhessen egy kigördĂĽlt könnycseppet.
 - Ne haragudjon. Azt hittem, tudja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568791#post568791][b]Báthory Elizabet - 2016.02.29. 10:46[/b][/url]

Valóban nem Elizabet maga a természetesség megtestesítője, de valljuk be, nevetséges kísérlet lenne tőle ez. Pont tőle, akinek magának a létezése szembemegy mindennel, ami a természet törvénye - az emberek szerint. A nő látásmódja mostanra sokat változott. Régen sokat gondolkodott azon, hogy mennyire a teremtő isten elleni bűntett is a faja. A hite szerint azonban, ha valóban isten teremtette a világmindenséget, akkor az őket mozgató mágia is az Ő keze munkája. Bár azt kétli, hogy egy tudatos teremtői munka eredményei lennének, inkább valamiféle kellemetlen melléktermék lehetnek, egy rosszul sikerült fejlődési rendellenesség.
Nos, a "rosszul sikerült" részével a saját okfejtésében gyakran vitába száll. Egyértelműen kifinomultabb, effektívebb, több tapasztalati potenciált befogadni tudó lények, magasabban állnak a táplálékláncon. Csak azért, mert a vallás szerint bűnös valami, nem feltétlenül rossz is. Ezek az elvek, ezek a nagy szavak! Mindig beleun a teológiai eszmefuttatásai felébe.
- Ebben az esetben? Igen. Általában? Nem tudom, vannak olyanok, akiknek egyszerűen nem áll jól a szerencse.
Ezek az emberek általában a vevői, azok a vevők, akik valóban egy rossz véletlen folytán nyúlnak olyan tárgyak után, és veszik meg azokat, amelyeknek a tulajdonságairól ő sem feltétlenül tud mindent. Vannak esetek, amikor leginkább semmit. Micsoda egy bolttulaj!
- Hogyne létezne, ahogy a balszerencse is úgy rá képes telepedni valakire, mint a keserű füst. Folyton utánakígyózik, elvakítja a tekintetét, hogy ne lássa a padkát maga előtt és elessen benne, vagy pont azon a napon pont másfelé menjen haza, arra, amerre éppen baleset éri.
Egyik kezével felkönyököl az asztalon, úgy beszél tovább, csevegő hangon - nem a pattogó hanglejtésű fiatal lányok lelkes hadarásával, inkább egy megszokott, otthonos tempóban fűzi fel egymásra a szavakat.
- Szeretné. Szívesen lenne a kalauzom a halandók ingoványos hivatalai ügyeiben? Cseppet sem rossz ajánlat, de meglep a készségessége.
Milyen szokatlan! Hiába csinos sokak szemében, sőt, több, mint "csinos", mégis tudja ő is, nem könnyű átlépni az ösztönök villogó szirénái felett az emberek számára. Megszokta és használja is szívesen ezeket az ambivalens érzéseket, amelyeket kivált. Mégis minden alkalommal örömét lelki egy-egy váratlanabb reakcióban. Közelebb hajol az asztal fölött, metszően kék szemeivel a hivatalnok tekintetét fürkészi, miközben arcán a parányi mosolykezdemény, amivé az iménti örvendezése visszaszelídült, továbbra sem tűnik tova.
- Kicsit sem tart tőlem?
Lényegtelen kérdés valójában, hallja a férfi szívverésének minden dobbanását, ha koncentrál, és nem zárja ki, mint egyszerű háttérzörejt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568792#post568792][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.02.29. 10:48[/b][/url]

Budapest, bár - folytatás

Elizabetnek elég csak megszólalnia ahhoz, hogy a szemben ülő férfi azonnal, önkéntelenül is ráemelje szürke tekintetét. Nem kell, hogy érdekeset vagy olyasmit mondjon, ami meglepné őt, szavainak még csak figyelemfelhívónak sem kell lenniük, Konstantin akkor is ránéz, mert rá kell néznie. Figyeli a vörös rúzs alatt formálódó ajkakat, azt a hideg, metsző kék tekintetet, amitől megborzong, s karjain, a zakó és ing rejtekében megemelkednek a sötét szőrszálak. Figyeli, mert az a búgó, kellemes női hang úgy hat rá, mint más emberre a vélavér. Felpillant, odanéz és figyeli a nőt, mert hangja, akár az áldozatát hálóba csalogató pók, odavonzza. Megreszkető gyomorral hallgatja, de hiába a hosszasan fejtegetett gondolatmenet, a hivatalnokot nem győzi meg. Számára ezek csupán véletlenek, nincs jó vagy rossz szerencse, ami rátapad az emberre és utánakígyózik, mint ahogy azt az asztalra könyöklő nő mondja. Régebben a véletlenben sem hitt; akkoriban úgy vélte, minden, ami történik, azért van, hogy tanuljunk belőle. De ha így van, akkor a szerencse is létező, valami olyan, ami így vagy úgy, de kiegészíti a véletleneket.
Annak ellenére, hogy követi Báthory kisasszony eszmefuttatását, mi több, vele együtt gondolkodik, nem szólal meg. A szavába egyébként sem vágna bele, ahhoz túlságosan is udvarias, illemtudó jellem – főleg, hogy ez az első találkozójuk, és ha később megmutatná más arcát is a nőnek, ezen az estén legjobb énjének tiszta leple alól egyetlen pillanatra sem akar kilógni. De pillanatok múlva, azután sem mond semmit, hogy Elizabet elhallgat, és csak beszéd nélkül, csendben fürkészi őt. Nem szívesen keveredne vitába vele, legyen szó egy ennyire balga, kicsinyes dologról is, mint a szerencse és véletlenek kérdése. Még nem tudja, mire számíthat, hogy a szemben ülő éjlény mennyire veszélyes. Feltehetőleg roppant mód, olyannyira, amit elképzelni sem tud, amit elhinni sem akar. Felajánlása éppen ezért meglepő – bizonyára pont olyannyira a nőnek is, mint saját magának. Komoly tekintettel mered rá, de poharára fonódó ujjai megreszketnek, ahogy válaszol.
- Mint mondtam, volna valamiféle hátsószándékom – mozdulnak meg végül az ő ajkai is. Mélyhangú kijelentése közben szívverése felgyorsul, hormonjai fokozódnak, érzi, hogy vértől zsongó erei felett bal keze zsibbadásnak indul. Elnyíló, valamit még mondani akaró szájjal pillant le rá, majd ökölbe szorított kezét az asztal alá, lábára engedi. – Szeretek adni is, ha már kérnem kell.
Még nem tudja, pontosan miben is tudna neki segíteni az elementáris erővel bíró szőke, hiszen várhatóan nem fognak éjszakákat ágyban tölteni és arról diskurálni, hogy házassága egy hozzá hasonló lénnyel – az alapvető tényeken túl - miért ment tönkre máris, és arról, hogy ez milyen mérhetetlenül megviseli őt. Hogy szüksége van valakire, valamire, aki segít neki, akivel választ kereshet a benne zakatoló miértekre, arra a sok kérdésre, amire Katherine már nem felelhet. Erről azonban nem beszélgethet akárkivel.
Ujjai ismét megremegnek, ahogy a rászegeződő tekintet mellé egy jól irányzott kérdést is kap. Hogy tart-e? Maga sem tudja, mit érez, hiszen az izgalom miatt az orra hegyéig sem lát el. Elvakítja a remény, és az a valami, amit képtelen nevén nevezni.
- Dehogynem – feleli, bár tudja, hogy a bordái alatt ritmustalanul dobogó szíve elárulja. – Csak az ostobák és tudatlanok nem tartanának Öntől. De... – elhallgat egy pillanatra, asztal alatt elrejtett kezével megvakarja orra hegyét. – De nem félek. Nekem nincs veszítenivalóm.
Dehogy nincs. Ott van egyetlen gyermeke, a kis Fleur, akit jobban szeret bárkinél a világon, de róla már csak a saját biztonsága érdekében sem beszél. Noha, nem teljesen bizalmatlan Elizabettel szemben, az óvatosságról most nem feledkezhet meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568794#post568794][b]Báthory Elizabet - 2016.02.29. 10:50[/b][/url]

Nem jött volna ilyen célirányosan, még a munka ellenére sem, ha nem lenne valamiféle egyéb motiváció is a mozdulatai és szavai mögött, mégis a nő gyönyörűségét leli abban az őszinteségben, amellyel Konstantin fordul hozzá. Az általános reakció könnyen kiszámítható, a vér hevesen robog, száguld a szűk vénákban, csak az ő erre kiélezett érzékei ránganak meg a kényszertől. Mert elfedheti a lényét alapozóval, erős rúzzsal, hangsúlyos fekete tussal, de a festék alatt ott lüktet a ragadozó tiszta megfontolás nélküli vágya. Nincs ebben semmi gonosz, semmi aljas és alattomos, sem megtervezett vágy arra, hogy kárt tegyen a másikban, a létezésének elemi esszenciája pezseg a bőre alatt, amit elnyomni elnyomhat, de a létezése minden egyes pillanatban ott bizsereg az elméjében, mint egy állandó, enyhe nyomás a csontkoponya sarkában.
Nyelve hegyét eltöprengve húzza végig az egyik szemfoga hegyén, miközben a férfi meggondolatlanul kiejti a "szeretnék adni" szavakat a száján. Végigzongorázik a szabályos fogsor redőin, és a mosolya, szabad szemmel alig látható bár a változás, de mélyebb árnyalatú lesz, mohó és várakozó. Pillanatnyilag nem az az első gondolata, hogy szegény fiú min mehetett át, ami ezt mondatja vele, ebben a másodpercben nem érdekli, miért ilyen elhagyatott és magányos a szemben ülő tekintete, hogy miért van a csendes szavaknak olyan érzete, mint egy kétségbeesett kiáltás.
Szegény fiatal. Mégis csak arra tud gondolni, milyen lesz az íze. Ez az óvatlan megadás, amivel gyakorlatilag átnyújtja magát, erre a tényre tereli minden figyelmét.
- Nincs?
A jelenléte anélkül terjed ki és hömpölyög körülöttük, hogy az különösebben feltűnő lenne valakinek távolabbról. Ők továbbra is egy csendesen beszélgető páros a füstös kocsma sarkában. Konstantin viszont az érzékeit meghazudtoló közelségből véli hallani a búgó alt kérdését. Olyan érzés, mintha közvetlenül mellette ülne, s a vokális inger fizikai formában ölelné át kedvesen.
- Hajlandó lenne odaadni nekem saját akaratából azt, amire szükségem van?
Nem nyúl hozzá ahhoz a kevés mágiához, amit nem mint boszorkány, hanem mint vértestvér birtokol, számára édesebbé teszi az élményt az, ha önként adják neki, amit akar. Abban benne van a nagylelkűség zamata, testessé teszi az áldozat, amellyel legyen az bármilyen ok is, de megtisztelik őt magát. Természetesen mindez leginkább a saját elképzelése, Elizabet maga képzeli hozzá a különbséget az erőszakkal ontott vértől - ám ez nem változtat azon, hogy számára létező különbség.
- Ebben az esetben hadd hívjam meg magamhoz egy italra.
Egyszerű meghívás, egyszerű grammatikai formában, mindössze annyiban más a már százszor feltett testvérétől, hogy ezúttal az italról egészen más elképzelései vannak a kérdezőnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568799#post568799][b]Neviczky Eszter - 2016.02.29. 11:03[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568820#post568820][b]Kolf Krisztián - 2016.02.29. 11:43[/b][/url]

- Mintha lenne benne bármi jó. Persze tudom, te annyira felszínes vagy, hogy a hírnév és a pénz már alapból boldogít is. Ezzel meg is dőlt a tökéletességed látszata. És ne feledd, én ismerlek, tudom, hogy nem vagy tökéletes! De játszd csak meg, engem már nem érdekeltek!
Nem is érti, miért foglalkozik még mindig a szőkével, amikor annyi minden más sokkal érdekesebb dolgot csinálhatna. Például mugli írók könyveit olvashatná. Mostanában kifejezetten oda van a krimikért, és éppen az egyik szaktársa szerinti  klasszikusokat pótolja be. Hihetetlen élmény annyi középszerű aranyvérű olvasmány után.
- Ez rossz kérdés nővérkém. Inkább az nem nyilvánvaló, miért NE hazudnál? Ráadásul most kibújt a pálca a talárzsebből. Mivel nem érdeked, hogy éljek, nem lenne nagy szám úgy megbűvölni azt a pergament, hogy holtan essek össze, amint aláírom. Az aurorokat lefizetitek, az újságban meg majd az jelenik meg, hogy benyaltam valami mugli vírust, és attól patkoltam el. Hát kösz, nem!
Beszéd közben a távirányító gombjait nyomkodja, de most valahogy nem kötik le a mugliknak szóló műsorok. A javítót hallva megremeg a keze, de összeszorítja a száját, nem szól vissza. Ez az egyetlen dolog, amit nem tud a szüleire kenni, ez a saját ostobasága miatt volt, de már megszenvedte az árát. Vége van.
- Igazad van, túl nagy, és én már unom, hogy úgy kell lepislognom rád. Úgyhogy akár el is hagyhatnád a lakásom.
Int a távirányítóval az ajtó felé, hátha Eszter végre eltűnik a fenébe, őt meg hagyja úgy élni, ahogy eddig is. Neviczkymentesen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568853#post568853][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.02.29. 13:01[/b][/url]

Budapest, bár - folytatás

Nincs?
A kérdésre megborzong, a nő felélénkülő hangjára minden porcikáját, egész testét belepi a libabőr. Elég ez az egyetlenegy szó, hogy társaságában mostantól ne azt a dúskeblű, kívánatos nőt lássa, akit a világon bárki szívesen meghívna néhány italra, hogy aztán megtisztelje őt egy együttöltött éjszakával. Ebben az egyetlen – egyszerre nyers és bársonyos - szóban benne van az életre kelt, mély álmából ébredt vadállatiság, olyasfajta belső ösztön, ami a halandókból csak nagyon ritkán, talán csak a halál torkában tűnik ki.
A férfi csak nagyon lassan emeli tekintetét Elizabetre, mintha attól tartana, hogy ha most rápillant, már nem az a szempár néz vissza rá, ami percekkel ezelőtt még olyan erős, megingathatatlan nyugalmat árasztott magából, hogy ő megbizonyosodás nélkül elhitte neki; csak egy sokat megélt nő, akivel rossz dolgok történtek, és ezt az utat kellett választania. Ostobaság volt hinni a látszatnak. Noha az éjlény pont úgy mosolyog, mint másodpercekkel ezelőtt tette, valami mégis érezhetően megváltozott körülöttük. Hogy ezt csak ők ketten érzik-e, vagy rajtuk kívül mindenki más is, talány, de a hivatalnok szíve lüktető, kiszáradt torkába szökik. Tökéletesen érez mindent; Báthory kisasszony aurája, mágiája, éhsége körüllengi asztalukat, tekintetével már-már felfalja a whiskyjébe kapaszkodó férfit. Konstantin még soha nem érzett ilyet. Nem találkozott még ehhez fogható, testét és elméjét is megbabonázó erővel.
Szürke fényeit elszakítja a szemben ülő nő ragadozó tekintetétől, futólag az asztalra pillant, s mikor éppen szóra nyitja ajkait, a vámpír akkor csap le újra. Konstantin ráncolt homloka alól néz fel ismét, de csalódnia kell: az imént hiába hallotta maga mellől Elizabet hangját, ő még mindig az asztal túloldalán, mozdulatlanul ül, arcán mélyen barázdált mosollyal. Pedig esküdni merne rá, hogy félreérthetetlen kérdését közvetlen közelről hallotta. Ez lehetetlen.
Felgyorsuló lélegzetének hangja csak most jut el hallójárataiba, csak most hallja meg, hogy milyen hangosan is szedi a levegőt. Olybá tűnhet, hogy fél, hiszen mindez számára annak ellenére is ismeretlen maradt, hogy maga is egy tűhegyes fogú nővel kelt egybe. Katherine mégsem, egyetlen ízében sem hasonlatos Báthory kisasszonnyal.
A hivatalnok rendezi vonásait, homlokán elhalványulnak az utóbbi év során egyre csak mélyülő ráncok, kiszáradt szemeiből néhány pislogás kiűzi az égető fájdalmat és a köhintés, ami utolsó, mély sóhaját követi, jelzi társaságának, hogy ismét kész megszólalni.
- Ma éjszaka? - nem hadar, lassan, ízesen kérdez. Arcára visszatér az életteli, egészséges bőrszín, és még egy korty alkohol is belefér, mielőtt folytatja. - Semmiképp sem.
Bár hízelgő a kiéhezett nő meghívása, nem bízik benne, amihez bőven hozzájárult az előbb megtapasztalt ereje is. Abba pedig még bele sem gondolt, hogy amit látott és érzett, az nem minden, sőt mi több, talán csak egy aprócska, szemfényvesztő darabka volt, a felszín egy szeglete, és az azt körülölelő sötétségben még sok meglepetés várhat rá. Ahhoz, hogy önként felajánlja vérét, az kell, hogy kialakuljon közöttük valami - vagy magánéletileg, vagy hivatalosan, szerződéses formában. Lennie kell valaminek, ami azt sugallja a férfinak, hogy nem fog csalódni. Tudnia kell, hogy megkapja, amit akar, és kapcsolatuk avagy üzletük - ahogy Elizabetnek jobban tetszik -, kölcsönös lesz.
- Szívesen odaadom Önnek, amit tőlem megkíván - szólal meg újra, szavait megrágja, ízlelgeti, hanghordozásában és testtartásában is a másik fél odaadó tisztelete uralkodik. - De szeretném tudni, hogy nem marad adósom. Ha kapok, adok. Ha adok, kapnom is kell.
Jobbja pohara mellett pihen, a gyűrű megcsillan gyűrűsujján, de beszéd közben nem törődik vele. Elizabet tekintetét keresi, s ha megtalálja, tartja vele a szemkontaktust.
- A kérésem csupán annyi volna, hogy egyszer-egyszer kísérjen el étterembe, töltsön velem néhány órát, jöjjön el hozzám, vagy hívjon el magához - adja elő saját feltételeit, amit csak azután egészít ki, hogy a nő teljes figyelmét elnyeri. - Félreértés ne essék, nem testiségre vágyom, hanem szellemi együttlétre. Beszélgetni szeretnék Önnel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=568901#post568901][b]Báthory Elizabet - 2016.02.29. 14:23[/b][/url]

Kár lenne összehasonlítani egy emberségét még hűen őrző újszülöttet és a maga fajtát. Nem  jobb-rosszabb értékítéletekre alkalmas vizsgálódási alap. Elizabet nyilván jobban tisztában van nem csak a lehetőségeivel, de a határaival is, ugyanakkor lassan sorvad el benne az a halandó tűz, amely mozgó, színes forgataggá varázsolja az emberek számára a világot. Hétköznapi problémák, nehézségek, kihívások, célok, amikért bármit megtennének, elhivatottság, elragadtatottság, igyekezet, türelmetlenség! Mennyi magas hőfokon égő, csodálatos, eleven érzés és indulat!
Szomorúan lebiggyeszti a száját az elutasító válaszra, és a vállait is leejti. Mintha sosem lett volna ott, úgy szivárog el egyszeriben a különös légkör. Olyan a társasága, mint egy természetfeletti hullámvasút, amilyen már-már fojtogató volt a jelenléte, most ismét a hidrogénezett szőke, jól öltözött hölgy az asztal másik felében. Most éppen egy nagyon csalódott hölgy. Elgondolkodva csavargat mutatóujja körül egy fürtöt.
- Elszomorít, hogy így visszautasít.
Tulajdonképpen elvehetné erőszakkal is a vérét. Ez egy lehetséges opció. Amilyen szívesen fest magáról a közösség előtt egyfajta filantróp képet, olyannyira nem mélyről fakadó ez az emberszeretet. Nehéz lenne meghatározni mit is érez ezek iránt a törékeny lények iránt. Az egyszerű muglik talán olyanok, mint az érdekes, de nem túl veszélyes kisállatok, eldédelgeti az ember, de ráun előbb-utóbb. A mágusok a bennük lüktető varázserő miatt már annál egzotikusabbak, lenyűgözőek, kedvtelve nézegeti és csodálja őket, még becsüli is, ám mégis ott a faji szakadék közöttük. Más nyelven beszélnek, más törvények szerint működnek.
Megfordul hát a fejében, és különösebb bűntudatot sem érez amiatt, hogy rákényszerítse az akaratát a férfira - még csak nem is emlékezne azután a másik, mégis ez már olyannyira idejét múlt. Ráadásul inkább rövidtávon kifizetődő, míg Elizabetnek már csak alkatilag is a hosszútávú befektetések fontosabbak.
Arcát tenyerébe fekteti, úgy pillant át az asztallap másik felén Konstantinra, miközben hallgatja a megfontolt szavakat, amelyek arról tanúskodnak, hogy mégsem olyan teljeskörű az a visszautasítás, amivel az imént élt.
- Jogos elvárás, kedvesem, halljuk, mit adhatok én... ?
Nem zavartatja magát a gyűrű miatt, ugyan már, neki is van jó pár, viselte is őket halhatatlan élete során számtalanszor, az isten előtt köttetett eskükben már csak a hozomány és a szerződések végett hisz. Őszintén szólva arra számít, hogy valami komolyabb árat kérnek a vitae-ért cserébe, hiszen számára, bár nem mondja ki, de az aranynál és gyémántnál is nagyobb értékkel bírnak a bíbor cseppek.
Mégis, ami elhangzik, az nem más, mint néhány csekély óra és nap idejének végtelen óceánjából! Szélesen, vidáman elmosolyodik, ami majdhogynem képes elfeledtetni a szemben ülővel, hogy mennyire különböznek is egymástól.
- Csak ennyi volna? Ez esetben örülök, hogy a szándékaink egy irányba mutatnak, természetesen nincs ellenemre, hogy találkozzunk.
Milyen különös fiú! Még ki is emeli, hogy nem a testiséget igényli. Nem mintha ne hallotta volna ezt a mondatot már sokszor olyan hamissággal, mint egy félrehangolt hegedű: sikítva a fals hangokat. Mégis, ezúttal őszinte az ígéret, mintha Konstantin feltételezné, hogy a gondos smink és besütött frizura mögött találhat az ízlésének megfelelő szellemi partnert. Ritka, hogy ilyesmit feltételeznek, ami megmosolyogtatja.
- Milyen kényelmes ez a megoldás, egészen üdítő. Imádok csevegni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=569654#post569654][b]Neviczky Eszter - 2016.03.02. 15:48[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=569686#post569686][b]Kolf Krisztián - 2016.03.02. 16:39[/b][/url]

Egy lenéző pillantáson túl nem válaszol a filozófiai eszmefuttatásra. Ha valaki ennyire nem képes a szeretetre, azt csak sajnálni képes. Persze mindaz tudja boldogítani az embert, amiket a lány felsorolt, de ugyan már hol vannak ezek ahhoz képest, hogy van valaki melletted, aki szeret, és akit szerethetsz. Valaki, akinek a szemében te jobb vagy, mint amilyen valaha lehetnél. Krisz nem ismer ennél jobb érzést, és bármit megadna érte, még azt az átkozott papírt is aláírná.
De inkább húzza még a nővére agyát, mert hát ez azért mégiscsak egy eléggé undorító szerződés, és még, ha a lelkét nem is, a büszkeségét mindenképpen el kell adnia érte.
- Jó tudni, hogy azért ti sem tudtok mindent olyan egyszerűen elintézni - jegyzi meg, de továbbra sem nyúl a pergamen felé. Azért ez mégiscsak egy súlyos döntés. Bár eddig sem volt Neviczky, sosem érezte magát annak, de azért most mégiscsak az identitását, a múltját veszik el tőle. Hadd odázza még egy kicsit a döntést!
A nő kis megjegyzését hallva elvigyorodik. Magában elismeri, hogy ha másért nem, a vitáik miatt biztosan hiányozni fog a nővére. Aztán ettől a gondolattól egészen kileli a hideg. Hiányozni?! Már majdnem valami kedveset gondolt a testvéréről. A végén még azt is beképzeli magának, hogy szereti a családját. Na, nem. Ez nem történhet meg.
- Na, jó, elég ebből, add a pénzt, aztán ne is lássalak többet! - mordul fel kissé farkasosan. Szinte kitépi a nő kezéből a zsákot és a pregament is. Előbbit a kanapéra dobja, utóbbit aláfirkantja egy egyszerű golyóstoll segítségével, és persze kaján vigyorral. Pennát már régen nem is tartott az ujjai között, és azt tervezi, soha többé nem is fog.
Végül kitessékeli a nőt a lakásból, és a szerződés értelmében joggal várja el, hogy soha többé ne fussanak össze. Tudja már mihez kezd a pénzzel, és ahhoz nem kell, hogy mugli valutában legyen. Bár a döntésében nagy súllyal szerepelt az a tény, hogy Eszter hajlandó lenne hozzáérni ilyen pénzhez. A tévét kikapcsolva papírt keres elő, hogy megírja, érzése szerint élete utolsó, máguspostára szánt levelét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=569732#post569732][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2016.03.02. 18:40[/b][/url]

Budapest, bár - zárás

A varázs egyszerre megtörik. Az asztaluk körül fojtogató füstként imbolygó láthatatlan köd egy pillanat alatt szertefoszlik, Konstantin feje azonnal kitisztul. Poharát balra-jobbra döntögetve figyeli a szemben ülő dívát, fürkészi az arcát, kislányként lebiggyesztett ajkait és az előző percben még oly hívogató, erős tekintetét, melyben immáron leplezetlen csalódottság ül. A szürke pillantás az előreeső vállakra vándorol, és ha már ott jár, a mélyen dekoltált ruha szegélyén is végighalad. Lassan, kiélvezve a látvány minden pillanatát. Elizabet viselkedése, majd érzéseit felszínre hozó, kimondott szavai simogatják csonka férfiöntudatát, a gondolat, hogy efféle csalódást okozott a nagyságos asszonynak, imponál neki és erősebbé teszi; az elmúlt majdnem egy évben darabjaira hulló hivatalnok most először érzi úgy, hogy az életnek ezzel még koránt sincs vége.
- Ezt örömmel hallom - oldalra billentett fejjel, a szemkontaktust mindvégig tartva, tisztelettudóan bólint egy mélyet, mikor a hölgy nemhogy nem utasítja el azonnal az újabb találkozók lehetőségét, de azoknak előre örvendve, még szívélyesen bele is egyezik. A férfi halvány mosollyal fűzi tovább szavait. – Lesz lehetősége csevegni, efelől biztosíthatom.
Amint elcsendesednek, asztaluknál teret nyer a duruzsoló, sokakat táncba csábító zene. Konstantin ugyan már saját gondolataiba merülve, de még sokáig nézi Elizabetet, mielőtt aztán végleg elszakítaná tőle kutakodó tekintetét, és poharához fordulva kihörpintené belőle itala utolsó megmaradt cseppjeit is. Nézi, mert a lénye úgy vonzza magához, mintha csak mágnes volna, úgy, mint ahogy a felesége is vonzotta első pillanattól kezdve. Érdekes, eddig még egyszer sem gondolt arra, hogy valami különös oknál fogva talán erősebb vonzalmat érez a vámpírok iránt, mint az emberek nagy része általában szokott. De maga előtt nem titkolhatja – és minden bizonnyal Báthory kisasszony is tisztában van vele -, hogy tetszik neki. Hogy az erőteljes vonzalom hátterében inkább a nő vagy inkább a lény ereje áll, azt még nem tudja, de idővel arra is fény derülhet. Talán ez is egyfajta érzékenység, mint a sorozatban vélanőkbe szerető férfiak esetében. Ki tudja.
Üvegpohara vastag alja élesen koppan az asztalon.
- Nos, akkor én nem is zavarom tovább – berekedt hangon, torkát megköszörülve szakítja meg a rájuk telepedő, könnyed csendet. Feláll, zakója gombját egyetlen gyors mozdulattal visszabújtatja a helyére, és a nőhöz lépve kezéért nyúl, hogy kissé meghajolva, száját éppen csak, hogy bőréhez érintve, megcsókolja hófehér, hűvös kézfejét. – Ön nagyszerű társaság, Elizabet. Legyen szép éjszakája, viszontlátásra.
A szemét, pont, ahogyan illik, a kézcsók közben, de még utolsó szavai alatt sem választja el a kéken ragyogó szempártól. Végül kiegyenesedik, a nő finoman tartott kezét elengedi, és egy újabb alig látható mosollyal hátat fordít neki, hogy a bárból úgy léphessen ki a friss levegőre, hogy egyszer sem nézett vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=570395#post570395][b]Maróti A. Krisztof - 2016.03.03. 23:50[/b][/url]

Hámori kisasszony
- Budapest szívében -

Egy átlagos csütörtök estén teljességgel természetes a bárpult mellett tölteni az idejét egy pohár jó minőségi whisky társaságában és élvezni a forgatag nyújtotta előnyöket, a választékot főképp, és a csapos ismeretének varázsát. A csinos, kreol bőrű hölgy csaposét, természetesen. Könnyed csevegés, néha egy-egy szertelen nevetésfoszlány vész el a dübörgő zene basszusában, lopott tekintetek érnek célba. El nem mondhatja, milyen pazar  alaphangulatot kölcsönzött neki kurta félóra, mióta megérkezett. Az egészet megkoronázandó, jazzt játszik az élőzenekar. Ennél többet keresve sem kérhetne.
Illetve de, volna még a kívánságlistáján bőven hely, most viszont válogat, ez az aprólékos megfigyelés ötperce, amikor a latin származású pultoslányt mások foglalják le, neki pedig van ideje végigpásztázni a felhozatalt. Egy, kettő... legfeljebb három jöhet szóba, már azok közül, akik benne foglaltatnak a látóterébe.
Egyedülállónak lenni jó. Rendelkezik azzal a luxussal, hogy nincs lekötve egy partnerhez, kedvére kimozdulhat bármikor a komfortzónából, vagy visszamászhat oda. Sokkal több mozgástérrel bír egy lekötött férfihez képest. Ezért sem fog soha megnősülni, de még a gondolatot is messzire elkerüli. Csütörtök este, üdv neked, Krisztof repesve várja, milyen meglepetéseket tartogatsz neki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=570422#post570422][b]Hámori A. Vanda - 2016.03.04. 13:59[/b][/url]

Vannak olyan békák, amiket az ember lánya nehezen nyel le - ilyenkor választhatunk, hogy a belénk nevelt társadalmi szerepnek megfelelve uralkodunk magunkon, és túllendülünk a problémán, mert egy nő hát az mindent kibír; vagy azt a bizonyos békát jól irányzottan visszaköpjük arcba. Hát, azt is elmondhatjuk, hogy vannak olyan békák, amik nem hagynak választási lehetőséget.
Még egy-két szépen kicicomázott jelzőt eldohogok magamban, miközben visszacsúsztatom a mobilomat a táskámba, és a bárpulthoz lépek. Attól függetlenül, hogy a jelek szerint Gerda és így társaság nélkül nézek szembe az estével, még ihatok egyet a stresszgócom valódi okára: a vizsgákra. Fulladna meg az összes, akinek köze van a szenvedésemhez és a VAV-hoz. Bánatomra a csinos kis pultos lány minden kapálózásom és szuggerálásom ellenére sem képes velem foglalkozni – bezzeg ha pasi lenne… - így úgy néz ki, még a bár is felültet.
Kissé indulatosan egy mélyet sóhajtok és leülök az időközben már a csípőmbe fúródott bárszékre, hogy utána a világ gondjairól gondolkodva várjam a soromat, mikor pillantásom a mellettem helyet foglaló férfira vetődik. A kósza pislogás végül vissza-visszavándorló tekintetté válik, hogy jobban szemügyre vehessem, bár inkább az itala  érdekel, mint ő maga. Az csak bónusz, hogy jól is néz ki, legalább őt előbb észreveszi az a dög a pultban, mint engem. Mondjuk minek arra várni?
A pislogásokat megelégelve kicsit közelebb hajolva próbálom magamra felhívni a figyelmet, hogy szemkontaktust teremtsek, ha eddig nem sikerült volna - bár meg kell valljam, önmagamba vetett hitem meginogna, ha nem érzékelte volna már eddig a jelenlétemet, és szám sarkában megbúvó játékos mosollyal vékony ujjaimmal a kezében tartott pohár felé osonok, hogy átvegyem azt. A meglepetés erejét használva és a következményekkel nem törődve elveszem a whiskyt, és a pohár pereme felett még mindig a férfit figyelve aprót kortyolok belőle.
Hát igen, a türelem nem kimondottan az én erősségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573231#post573231][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.13. 22:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573666#post573666][b]Szikszai Attila - 2016.03.14. 23:10[/b][/url]

A hétvégi nap ellenére már korán reggel elhagyta a házat, hogy egyenesen a Minisztériumba vegye az irányt. Elegáns öltözetével ismét a mágusok és a varázstalanok közötti aranyközépút megtalálására törekedett. Csanád miatt nem kellett aggódnia, hiszen a reggelit szokás szerint kikészítette az étkezőasztalra, bár szinte mérget vett volna rá, hogy lesz dél is, mire kikászálódik az ágyából. Pláne, ha nincs otthon senki, aki még délelőtt felkelthetné. Eltelt már annyi idő, hogy nyugodt szívvel lépjen ki a házból, a riasztóbűbájok meg idejében szólnak, ha valami rettenetes katasztrófa sújtaná a házat. A fiú iránt táplált bizalma azonban elérte azt a szintet, hogy ezúttal megadhassa neki ezt a kis szabadságot, hogy egyedül hagyja a saját házában. Délután már otthon lesz, reményei szerint.
Fővárosi látogatásának oka egy jelentéktelenebb megbízás. Ám ezekből az apró ügyekből egészen sokat vállal az év ezen szakaszában, hiszen megfogyatkozik az iskolai tennivaló, muszáj hát valamiből extra pénzt csinálni. Két ember, plusz az állandó tartalékolás. Ha minden jól megy, a nyáron valamikor örülne egy hét tengerparti üdülésnek, ehhez azonban a tanári fizetés nem lenne elég. De anyagi helyzete firtatása helyett inkább törődött a munkával. Aztán végül úgy alakult, hogy hamarabb vége lett a tárgyalásnak, mint azt előre remélték. A delegáció tagjaként a belváros másik végén kötöttek ki, onnan pedig nem várt okra hivatkozva szabadon útjára bocsátották. Indulhatott hát haza, és mivel a körúti éttermeknek nem tudott ellenállni, ebédidő tájékán a férfias megoldás mellett döntött. Otthoni főzés helyett valamiféle készétellel lepné meg a fiút, úgyis rég volt ilyenben része. Annak ellenére, hogy a tanár úr egyébként ügyes szakácsnak mondható, nekiállt valami finom után kutatni. A kirakatok bámulása alatt persze a járókelőkre is rápillantott. Élénk ruhája rögtön feltűnt, azt azonban nem gondolta volna, hogy pont akkor, pont Őt, azaz bagolyköves kolléganőjét ismeri fel. A döbbenettől mosolyra derült arccal lopózott oda mellé a legnagyobb titokban, majd bökte meg oldalát.
- Hát te? Hogyhogy itt? - kérdezte ebben a szabadabb, közvetlen stílusában, hiszen nem az iskola falai között voltak, még ha nem is ismeri annyira - Nem tudsz valami jó éttermet a környéken, ahol elvitelre is lehet kérni? -hátha szerencséje lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573673#post573673][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.14. 23:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573687#post573687][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 00:13[/b][/url]

Bökése után ijesztő sikkantás, lendülő tenyér... Attila védekezőpózba vágódik. Összehúzta magát, behunyta a szemét és egyik kezével próbálta elkapni kollégája karját, nehogy az véletlenül arcon találja. Merlinnek köszönhetően az utolsó pillanatban sikerült megúsznia a katasztrófát, így ismét természetes testtartást vehetett fel. Még azért fújt egyet, hiszen kissé lesápadt az események hirtelensége miatt, aztán jobbnak látta körbenézni párszor, nem-e nézték őt valami közönséges zsebesnek, aki pórul járt. Szerencsére nem sok szemtanúja akadt a komikus jelenetnek, vagy csak ennyire hozzászokott a pesti lakosság az efféle történésekhez.
- Semmi baj. Akkor rosszkor? Vagyis... sietsz? Mert akkor nem tartalak fel - mondta bűnbánóan, hiszen nem elég, hogy a frászt hozta társára, még hátráltatja is a közlekedésben. Persze Nekeresd nem ebben az irányban van, bár ebbe akkor bele se gondolt. Az a "még van időm" persze erősen azt sugallja, hogy az imént egy hülye kérdést tett fel, de biztosra akart menni. Későbbi dolga ellenére igenis lehetnek más elintéznivalói az embernek, máskülönben miért sétálgatna oly határozottan  a körúton? Jó ötletnek tűnt leszólítania, de nem erőlködik, ha jobbnak látná egyedül folytatni útját. A környező éttermekről azért még megkérdezte, hátha a segítségére lehet, de sajnos nem lett okosabb. Sőt, a válasz egy kissé furcsa is volt. Feltehetőleg nem jár gyakran erre. Még az is megfordult a tanerő fejében, hogy esetleg eltévedt. Inkább nem kérdezett rá, nehogy beégjen és rossz viszonyt alakítson ki azzal a személlyel, akivel körülbelül minden nap találkozhat az iskolában.
- Mindegy, majd elintézem valahogy. Nem olyan sürgős, vagy nem is muszáj. Hogy vagy egyébként? Bírod még a vizsgaidőszakot?
Tény, hogy a tanár úrénál kevesebb létszámot tanít, de attól még lehet ugyanolyan megterhelő számára ez a hónap.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573692#post573692][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.15. 00:38[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573694#post573694][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 01:08[/b][/url]

Megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy bátor akciója nem volt hiábavaló. Még ha egy kissé zavartnak is tűnt a válaszával, bár ezt betudta az imént okozott sokkhatásnak. Na igen, kellemetlen helyzetbe hozott egy nőt. Sürgősen jóvá kell tennie a baklövést, még mielőtt a tanáriban valami negatív kép rajzolódna ki róla a háta mögött. A hírnevére azért oda-odafigyel. Ami viszont jóval nagyobb húzóerővel bírt, az a kettejük kapcsolatának problematikája. Elnézve Vikot, hirtelen egy olyan alkalmat se tudott volna mondani, amikor ők ketten hosszasan elbeszélgettek volna bármiről is, ami nem a tanításhoz köthető. És ez egyébként igaz a többi kollégájának többségével is. Talán égi jel, hogy változtasson ezen, hogy ne csak a munkahely legyen közös, hanem egy kicsit ismerjék meg egymást jobban is. Lehet persze, hogy csak ő ez a barátkozós fajta, de úgy gondolta tehet egy próbát. Nem szeretne barátok nélkül a sírba menni. A régi kapcsolatait nem hagyta elévülni, sok ismerősével fut össze a gimnáziumi évekből, vagy netán a gyerekkori ismertségek bukkannak fel időnként, de ezek egyre inkább halványodnak az évek előrehaladtával. Év közben, ha elmerül a tanításban, akkor szinte csak a szűk családi körrel és a kastély vonzáskörzetében élőkkel tudja ápolni a viszonyát, egyébként semmi-senki új nem jön az életébe.
- Na, örülök... Hát igen, így már könnyű - nevette el magát a dolgon. Végül Viko is tanár lett, s csak néhány éven múlt, hogy nem tanította. Arról azonban nem sokat tudott, hogy az üzleti dolgaival mi a helyzet, de túl hülyén vette volna ki magát, ha nyíltan rákérdez. Hely kellett, ahová beülhettek. El is kezdett a szemével keresni egy megfelelő kávézót.
- Én megvagyok, köszönöm. Most végeztem egy olyan tárgyalás féleséggel, a szokásos tolmács-szerep. Hát, hétköznap azért nem könnyű, évről évre többen vannak a vizsgázók közül, de igyekszem mindig a jobbik jegyet adni.
Sajnos még így is előfordul, hogy valaki megbukik, de van az a pont, amikor már senki nem segíthet a diákon. Az ilyen eset kizárólag a tanuló hibája.
- Neem, már nincs dolgom. A kajavásárláson kívül, ami meg ráér. Ha gondolod, akkor esetleg...? Beülhetnénk valahova, úgyis keveset tudok rólad - vallotta be őszintén.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573727#post573727][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.15. 11:01[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573741#post573741][b]Szikszai Attila - 2016.03.15. 12:01[/b][/url]

- Igen, amolyan másodállásban. Igazából a legkülönfélébb feladatokkal bíznak meg a Minisztériumban, aztán megyek, ha ráérek - magyarázkodott a láthatóan megdöbbent beszélgetőtársának. Tulajdonképpen ő is meglepődött, hogy ezt még nem tudták róla. Úgy hitte, ennyit azért legalább ismernek Szikszairól, még ha esetleg nem is találkoztak vele. Valóban hasznos, ha az ember több nyelven is beszél, különösen az utóbbi években kapott nagyobb szerepet az ilyen munka. Jó döntés volt annak idején ráfeküdnie erre a területre, hiszen ha nem lenne már benne ennyire a dolgokban, ilyen tapasztalattal, akkor valószínűleg a fiatalabbakat foglalkoztatnák odabenn. Merthogy pont az utánajövő generáció büszkélkedik több tolmáccsal.
- Nálam is meg kell küzdeni, ha jó jegyet akarnak - pontosított, még mielőtt téves következtetéseket vont volna le - Szerintem biztos ismered azt a kávézót a budanekeresdi főtér mellett. Az esetleg?
Mint megtudta, nem nagyon ismeri a járást, a körúton pedig sosem tudhatja az ember, hogy milyen helyre ül be. Történetesen nem tartozott Attila kedvenc vendéglátói-övezetéhez, s mivel a lány is a mágusnegyedbe tartott, gondolta elhoppanálhatnának. Az egész csak egy pukkanásnyi idő, s megkímélik magukat a hosszú gyaloglástól, zsúfolt tömegközlekedéstől vagy a szúrópróbaszerű étteremteszttől. A régi és jól ismert régió mellett adták le voksukat. A tanár úr kissé kinyújtotta karját, hogy Viko azt megragadva csatlakozzon a hoppanáláshoz, majd ha ő is benne volt a dologban, másodpercek alatt már az említett kávéház bejáratánál álltak. A jó időnek hála a kinti részlegen is le lehetett már ülni, így letelepedtek egy kétszemélyes asztalkánál.
- Mindjárt más - nyújtózott, hisz öltözetében nehezen tudott elkényelmesedni - Mit kérsz? - kérdezte, még mielőtt rátértek volna egyéb témákra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=573864#post573864][b]Vikohino Thaihasy - 2016.03.15. 14:11[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=574391#post574391][b]Borostyán Lenke - 2016.03.16. 18:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=574402#post574402][b]Aaron E. Blake - 2016.03.16. 18:42[/b][/url]

A mai főzőleckét is sikeresen vette. Csak egyszer gyújtotta fel majdnem a fél konyhát, ráadásul azt a felét, amiben nem is ő dolgozott. Mindig mondom, hogy hatalmas tehetség ez a gyerek. Csak még nem tudom, miben.
Fáradtan és kissé unatkozva őgyeleg most a városban, jobb dolga nem lévén a járókelőket figyelve. Lassan majd elindul haza, Alízhoz, a lányhoz, aki rávette arra az átkozott főzőtanfolyamra. De hát alku volt és ígéret, amit még Aaron is tudja, hogy betartani érdemesebb, mint megszegni.
A nagy bámészkodásban feltűnik neki egy nő, aki furcsán ébernek tűnik. Mintha attól félne, hogy a következő sarkon elé ugrik egy mumus. Vagy a mágiaügyi miniszter. Na, az a fickó elég ijesztően néz ki.
Aaron kíváncsian elindul a nő után, tudni akarja, mi lesz ennek a vége. Vajon tényleg követik vagy csak paranoiás? A férfi körbeles, de saját magán kívül nem lát senkit, aki különösebben érdeklődne a lány után. Vállat vonva zsebre tett kezekkel halad tovább az ismeretlen nyomában, és az a számára szórakoztató gondolat ötlik fel elméjében, hogy így most már van is oka a nőnek követésre gyanakodni. Még a végén meg is köszönheti neki, hogy bizonyította számára, nem üldözési mániában szenved. Vagy, ha mégis, legalább igaza van.
Aztán az egyik lámpánál a lány oldalra néz, Aaron pedig felismeri. Kissé elképedve lép közelebb Lenkéhez, akinek társasága mindig is felettébb szórakoztató volt számára.
Némán mögé lép, majd hirtelen megragadja a vállát. Á, nem azért, hogy a frászt hozza rá. Nem, Aaron nem ennyire gyerekes... Na, jó, de, ezért csinálja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=574417#post574417][b]Borostyán Lenke - 2016.03.16. 19:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=574425#post574425][b]Aaron E. Blake - 2016.03.16. 19:49[/b][/url]

- Hú, hát én is örülök neked. Nem gondoltam volna, hogy ennyire hiányoztam - jegyzi meg a srác egy félmosollyal, amit persze Lenke nem is láthat, mert már indul is, kezdősebességéből ítélve a végtelenbe és tovább, de legalábbis jó messzire Aarontól. Ő persze nem hagyhatja annyiban, elvégre tényleg rég látták egymást, és igaz, ami igaz, neki bizony hiányoztak a lány epés megjegyzései, és az ugratások, amikkel mindig sikerült Lenke pulzusát az egekbe pumpálni. Szóval ilyen könnyen nem fogja hagyni, hogy meglépjen.
- Túlságosan ijedős vagy - siet a lány után, bár nagyon nem kell megerőltetnie magát. Viszonylag könnyen is tartja a lépést a dühös nővel. - Mit gondoltál ki vagyok? A szatírok nem éppen verőfényes délután szoktak munkálkodni. Vagy netán bűnöző lettél, mióta nem láttalak? Á, tudom, férfiatlanítottál egy pasast, aki nem nyitotta ki előtted az ajtót. Eltaláltam?
Vigyora nem is lehetne szélesebb, kitűnően érzi magát. Végre valaki, akin levezetheti a feszültséget. Még az sem zavarja, hogy a pólóra vállrészén egy igencsak feltűnő paradicsomfolt éktelenkedik. Így jár az, aki nem hajlandó kötényt felvenni az oktató sokadszori kérésére sem. Ez az egész most egyáltalán nem számít, mert itt van Lenke, akit lehetősége van újfent kiakasztani.