36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:25 | Link



- Hja, de emberként se vagyok valami nagy és nézz csak rám, szerintem tipikusan finom falatnak nézek ki - válaszolta és ezúttal teljesen véletlenül futott bele egy kétértelmű kijelentésbe, tulajdonképpen nem is realizálta, mert túlságosan lefoglalta Feather meg a menekülés.
Annyira, hogy azt se vette észre, hogy már a konyhában van. Hát ez ciki.
- Oh - nézett körbe, aztán vissza a kutyára, mint aki nagyon vívódik valamivel. Végül is elég békésnek látszik, tán csak nem kap belé... Végül kicsit tétován ugyan de tett egy lépést az állat felé, aztán leguggolt és a kezét nyújtotta felé, hogy megszaglászhassa. Nem arról volt szó, hogy nem tud bánni a kutyákkal, ha nagyon muszáj, mert el lehet képzelni, hogy egy öt gyerekes családban hány kóbor állat fordult meg az évek során, csak mert valamelyik összeszedte az utcáról, de ettől még nem voltak a szíve csücskei. Akkor már inkább a nyuszik. Puha, vicces és aranyos nyuszik, és ezt az ég világon senkinek nem fogja soha de soha hangosan is kimondani. Meg a tengeri malac és a sün.
Miután befejezték a rövid ismerkedést, újra felkelt a földről és odaállt a fiú mellé.
- Pedig tök jó! Én régen nagyon szerettem, mert kihívást jelent - magyarázta. - Főleg a tájképek vagy a csillagos ég nagyban, na azzal el lehet szórakozni jó sokáig - tette hozzá, bár csakhamar újra távolabb lépett mert zavarban volt a közelség miatt. Hiányzott neki az érintés és hogy úgy kommunikáljon, de nem tudta, hogy hol a határ és inkább nem kockáztatott azóta az első este óta.
- És most mit fogunk csinálni? - kérdezte aztán, csak hogy tájékozódjon kicsit vendéglátója terveiről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 01:38 | Link


Ez most meghaladta a képességeit. Mármint, miről beszélnek? Az állat ártalmatlan, még csak nem is tapad Averyre - van olyan okos, hogy kiérezze, ki az, aki nem kér a társaságából. Neki nincs idegzete ahhoz, hogy tovább lovagoljon a témán, így minden igyekezete ellenére előjön személyiségének kellemetlen része, mert a másikra az elviekben felnőtt Ave nem hallgat.*
- Nem akarlak megsérteni, de amíg nem kutyatáp vagy sonka vagy, addig tökéletesen érdektelen vagy számára. Ráadásul, kicsit költséges lenne az etetése emberhússal.-*Részéről a téma itt ért véget, így innentől ha érkeznek is megjegyzések, nem reagál rájuk. Úgy tűnik azonban, hogy mondandója végre eljut a célközönséghez, mert a másik legalább annyira hajlandó, hogy összeismerkedjen a kutyával. Feather barátságosan megszaglászta a feléje nyújtott kezet és Avery nadrágját is, majd egy lagymatag csóválást követően otthagyta - ha nincs simi, akkor részéről letudták a bemutatkozást és Seth után ügetett, hogy lába mellett a földre tottyanhasson és kíváncsian nyújtogatta a nyakát a doboz felé. Talán abban reménykedett, hogy valamilyen eddig ismeretlen finomságot rejt. Gazdája már jóval szkeptikusabb volt a témát illetően, mert úgy érezte, ez is egyike azoknak a jókora különbségeknek, amiket nagyon nehéz áthidalni varázs- és varázstalan világ közt. Ha viccesek akarunk lenni, fogalmazhatunk úgy, hogy nem látta a dolog varázsát.*
- Hát jó.-*Visszaadta a dobozt és a nappali felé intett.*- Tedd csak le. Kérsz teát vagy kávét?-*Érdeklődött, mert jó lenne megfőzni, mielőtt még leülnek és belemerülnek ebbe az igen hosszúnak ígérkező játékba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:42 | Link



A kicsit szarkasztikusra sikeredett válaszra mosollyal felelt, mert vitatkozni nem volt kedve, meg amúgy is kissé leszerelve érezte magát. A másik egy árva olyan jelet sem küldött felé mindeddig, amiből úgy érezte volna, hogy tényleg nem csak valami furcsa és megmagyarázhatatlan kényszer miatt látják vendégül, habár nem állt szándékában ellenkezni az eljárás ellen. Látszott, hogy Seth fáradt, meg merte volna kockáztatni, hogy akár nyugtató is van benne, ráadásul annyira aranyos volt a nála jóval nagyobb pulóverében hogy kedve lett volna egyszerűen odaállni elé és az ujjaival felfelé görbíteni a szája szélét, hogy mosolyogjon már.
- Teát kérnék - felelte aztán már útban a nappali felé, hogy lerakja a puzzlet a dohányzóasztalra és már épp fordult is volna meg, mikor meglátta a számítógépet a sarokban. Mi a csuda.
Egész vidám arccal tért vissza Seth-hez, hogy ha kell, akkor segédkezzen az italok körül.
- Nem is gondoltam, hogy van gépetek. Net is van hozzá? - érdeklődött. - Mert ha van akkor megadhatom a címem skypeon és úgy sokkal egyszerűbben tudnánk kommunikálni - vetette fel. - Na meg tisztábban és kevésbé feltűnően. Múltkor a minisztériumból jött levelem és a főbérlőm meglátta a küldöncöt - fintorgott. - Meg is kérdezte, hogy nem tartok-e véletlen döglött egereket a párkányon, mert azt annyira nem díjazná - regélte el a történetet, miközben azzal szórakozott, hogy az egyik tincsét újra meg újra a füle mögé tűrte, mert minden egyes alkalommal elszabadult.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 01:55 | Link


Nem állt szándékában a másikat bántani, épp csak messze túl fáradt és türelmetlen volt ahhoz, hogy jól kezelje az ilyen helyzeteket. Nyerssé tették a most szunnyadó indulatok, az örökös félelem és idegesség, pont olyan bántóan egyenessé, mint Jared szokott lenni. Nyugtatóval talán könnyebb lett volna, de így is túl sokat használt. A mosoly elérte, hogy vegyen egy mély levegőt és megpróbálja elölről, mert nem akarta olyanon élni ki a frusztrációját, akinek nem sok köze az egészhez.*
- Normál vagy óriásbögre?-*Témaváltás, ha már kínálja magát. A fajtára csak azért nem kérdezett rá, mert egyféle tea volt csak otthon, assam, úgyhogy Avery kénytelen lesz azzal beérni. Alapjáraton nem készültek fel valami jól vendégek fogadására, talán mert sem ő, sem testvérei nem igazán hoztak magukkal ide senkit. Amíg a forrni tett víz melegedett, mindent kirakott a kis tálcára, amit hirtelenjében talált - cukrot meg némi citrompótlót, lévén ritkán voltak itthon, úgyhogy többnyire tartós cuccok maradtak csak, ő pedig általában nem vett semmit. Talált még egy adag bontatlan kekszet, amit szintén kipakolt, miközben Ave visszatért a konyhába.*
- Van. Néha keresek zenét meg olvasgatok.-*A porréteg arról árulkodott, hogy ez sem mostanában történt, a folytatásra pedig csak pislogott.*- Hogy...mi?-*Ő örült, ha megtalálta a böngészőben, amit keresett és jó felhasználóhoz méltó módon nem kattogott össze-vissza, mivel a legkevésbé sem értett volna az esetleges hiba helyrehozásához. Amikor Agatha itthon volt, határozottan nem a géppel akart foglalkozni, sokkal jobban lekötötte a beszélgetés és a régi lemezek közös hallgatása, elvégre pótanyja sokkal többet és érdekesebben tudott neki mesélni róluk, mint bármelyik wikipédia oldal. Ráadásul azt a keveset, amit főzőtudomány néven tartott számon, tőle szerezte, bár rendszeresen legyilkolta a szerencsétlen recepteket, talán a fűszerezés kivételével.*
- A kandallón át üzenés kényelmesebb, bár kétlem, hogy szeretnéd, hogy az egyszobás lakásodba lógjon bármelyik auror feje. Már ha közben nem költöztél.-*Tőle telhetően igyekezett csevegni, ha már valódi beszélgetésre nem igazán futotta, bár kérdéses, érdemes-e egyáltalán erőlködnie. Nem tudta jól játszani a szerepeit mostanában.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 01:59 | Link



- Óriás - felelte egy vigyorral. - Fogjuk a félig angol véremre, de nagyon szeretek teázni - tette még hozzá. Igaz, a kávé is kedvelt itala volt, mert az aromája le tudta nyűgözni, ha jól volt elkészítve, de annak dacára, hogy szinte bárhol és bármikor el tudott aludni, mégsem volt rá igazán szüksége, hogy mindig igyon, inkább csak az élvezet kedvéért főzte le reggelente.
Közben aztán jött és ment, és feltűnt neki a gép, ami lehetőségek új skáláját nyitotta meg előttük. A fiú értetlen arcát látva aztán megint elvigyorodott, mert a helyzet erős dejavu érzést keltett benne, és magyarázatba fogott.
- A skype egy üzenetküldő rendszer. Írni is lehet a másiknak vagy fel is lehet hívni, mintha telefon lenne, de ha olyan az ember kedve, akkor még képet is lehet kapcsolni, és látják egymást a felek a világ különböző pontjairól - mondta. - Ha csinálunk neked is, akkor akármikor elérhetsz, ha kedved van hozzá, mert nekem ezen is üzemel - húzta elő a telefonját és ismét Seth mellé lépve be is kapcsolta az alkalmazást és megmutatta gyorsan, hogy hol vannak az ismerősök és hova lehet írni az üzenetet.
- Meg nincs is kandallóm - felelte aztán vidáman. - Nem költöztem egyébként, túl kényelmes az a kis lakás - tette még hozzá. - Viszont ha nem eszünk akkor az ételt berakom a hűtőbe, oké? - ajánlotta fel. Kezdte magát egész otthonosan érezni, mert igyekezett alkalmazkodni, és ha a másik rábólintott, akkor a kínai az egyik polcra került, ha pedig közben elkészült a tea is, akkor segített bevinni az egészet a nappaliba.
- Padlóra borítsam a puzzle-t vagy az asztalon rakjuk? Azt hiszem kiférne rá - nézegette kicsit tűnődve a dohányzóasztalt, de tény ami tény, a szemmértéke éppenséggel nem volt olyan jó mint számos egyéb képessége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:06 | Link


- Én egészen angol vagyok és nem szeretem.-*Vállat vont, mert mostanság rá se nagyon tudott  nézni azokra a tipikusan brites fekete teákra, amiket azelőtt legalább megivott. Nem is nagyon kísérletezett velük, de régóta elég nyilvánvalóan koffeinfüggő, szóval  talán elég is egy ilyen ártalom. Kicsit megkésve mondjuk rádöbbent, hogy féligazságot mondott.*- Mármint, jártam gyerekként párszor a kontinensen, de sosem éreztem magam kifejezetten magyarnak. Az itteni ételek akkoriban egyáltalán nem ízlettek.-*Minden túl zsíros, csípős meg fűszeres volt számára, a halászlét utálta, az édességeket meg szintúgy, ráadásul a nehéz ételekkel még igen könnyen el is csapta az ember a gyomrát.
Avery szörnyen élvezte a helyzetet, büszkén mutogatott és magyarázott, mégsem fellengzősen vagy lenézően, szóval volt ebben a lelkesedésben valami aranyos. Nem értett mindent, de tudta nagyjából követni a dolgokat, már a saját megítélése szerint.*
- Kicsit...személytelennek tűnik.-*Varázslóként megszokta, hogy szemtől-szembe beszéljen az emberekkel, talán a tükröket kivéve, de ott pont fontos volt számára a személytelenség, hogy láthatatlan maradhatott. Az üzenőfüzeteket Jaredékkel azért használták, mert külön házakba jártak és sokat dolgoztak, de egyébként? Szinte soha. Mióta volt jogosítványa, pillanatok alatt elérhetett bárkit, akiről tudta, hol tartózkodott és ezt ki is használta. Ennek ellenére felismerte az alkalmazás lehetséges előnyeit.*- Ha megmutatod, mit hogy kell, jó lesz, amíg nem tudok patrónust idézni.
- Végül is, ha a hamutartóban raksz tüzet három szál gyufából, az is kifűti.-*Jegyezte meg, mert szinte hírhedten rémes humora egy pillanatra felvetette, hogy ha Avery kandallót akarna, minden mást ki kellene költöztetnie a lakásból.*
- Rendben. Ha megéheznél, egyél nyugodtan nélkülem.-*közben felforrt a víz és leöntötte a teát - a kávéja kicsit hamarabb elkészült - de mire Avery a tálca felé nyúlhatott volna, már felkapta és vitte. Legalább nyomokban illett volna megőrizni a benyomást, hogy valóban ő a vendéglátó, akármilyen siralmasan is startolt.*
- Asztal. Szükség esetén meg lehet nagyobbítani.-*Na igen, a született mágusok kissé másként kezelik az ilyen problémákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:10 | Link



- Hm, nekem pont fordítva volt. Angliában csak ünnepekkor fordultunk meg és valahogy mindig ízetlennek éreztem az ottani ételeket - tűnödött el hangosan. - Igaz, nem itt laktunk akkoriban nagyrészt, de a német ételek is elég karakteresek - magyarázta, miközben azt figyelte, ahogy tesz-vesz a másik.
A magyarázástól eléggé elemébe került, úgyhogy gyorsan megmutogatta az alkalmazás főbb funkcióit, csak hogy aztán csodálkozva pislogjon Seth-re, mikor a személytelenséget kezdte emlegetni.
- Nem tudom, én nem érzem annak... - mondta kicsit lelassítva, miközben a telefonját méricskélte, de aztán a fiú második megjegyzését hallva újra vidámabban nézett rá. - Naná, hogy megmutatom, igazán nem ördöngösség! - felelte.
Pár pillanattal később pedig már hangosan kacagott.
- Hogy neked mennyire igazad van! - mondta nevetve. - Nem is véletlen, hogy azt a lakást választottam annak idején - tette hozzá vidáman. Mert egyébként tény és való, ő volt annyira praktikus gondolkodású, hogy amellett, hogy szigorúan mugli környéket keresett és olcsó, de rendes helyet, arra is odafigyelt, hogy milyen számlákat fog kapni. Például a fűtés miatt.
Kicsivel később áthelyezték a székhelyüket a nappaliba, Avery pedig nekilátott, hogy kibontsa a puzzle-t, aztán pedig kiszórta az egész kupacot az asztalra.
- A lényeg egyszerű, csak meg kell találni az egymáshoz passzoló darabokat - mondta a biztonság kedvéért, mert nem tudta, hogy mennyire logikus a dolog egy ízig-vérig varázslónak, de közben már el is kezdett kutakodni a szélen található darabkák után.
A harmadikat vette ki a halomból, amikor megállt a keze a levegőben és Seth-re nézett. Várjunk csak... a patrónus bűbájig? Az nem két nap. És személytelen a beszélgetés?
Ha pirulós fajta lett volna most biztosan az arcába szökik a vér, mert bár kis fáziskéséssel, de kapcsolt, hogy a fiú hosszabb távú találkozásokról beszél. Hirtelen mosolyodott el, ahogy nézte őt, aztán visszafordult a puzzle-höz, tincsei eltakarták vonásai nagy részét, pedig a jókedv még mindig ott ült az arcán. Aprócska diadal, de igencsak örömteli.
Annyira, hogy egy időre el is hallgatott, pedig gyakorlatilag nem is állt be a szája, mióta itt volt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:17 | Link


Talán megerőltető volt, hogy reagáljon a másik kényelmetlenségére és módosítsa a viselkedését, de az a pár plusz szó, amit mondandójához toldott, elérte, hogy Avery feloldódjon, bár lehet, hogy a másiknak csak a lehetőségre volt szüksége, hogy belelovalhassa magát a beszédbe. Legutóbb is rengeteget szövegelt, bár többé-kevésbé rá volt kényszerítve, mivel ő nem nagyon volt beszélgetőképes állapotban. Furcsa, főleg a Kins-Ricsi-Sebby trió mellett, akik inkább tömören és velősen nyilatkoztak, na meg Gergő, aki leginkább hallgatott. Talán Viktor volt még ilyen könnyed és csevegős, bár ha a megfelelő kérdéseket tette fel az ember, valamennyiüket rá tudta venni arra, hogy szinte ontsák a szavakat. Figyelte, hogy nevet a másik, különös, ismerős érzés moccant meg benne, bár arcán a legkevésbé sem látszott.
Mielőtt végleg letelepedett volna, még megállt egy pillanatra a polcok előtt.*
- Zenét?-*Ő sokat hallgatott, néha csak háttérzörejnek, de általában ezzel vezette le a stresszt - ha a gyűjteményükben nem akad Avery kedvére való, még mindig ott a youtube.
Ahogy elhelyezkedett az asztal mellett a földön, az instrukció hallatán finoman felvonta a szemöldökét, aztán ahogy a másik lelkesen kotorászni kezdett, tétován vett egy darabot. Utána a doboz fedeléért nyúlt és némi forgatás után beazonosította a kezében tartott darabot, megtalálta a helyét és az asztalon le is tette nagyjából oda. Aztán a következőért nyúlt, azon töprengve, ebben vajon mi olyan szórakoztató - végül is, lehet mellette beszélgetni, de úgy alapból kicsit...kevés. Mindenesetre, mivel semmi érdekesebbel sem tudott szolgálni, nem ő fogja elrontani a másik mulatságát.
Avery ledermedt mellette és az aktuálisan vizsgált, hárompöckösről felpillantva értetlenül néztek össze, mielőtt Ave egészen különös arcjátéka elárulta volna, mi is történik. Mármint, úgy részben, mert Seth nem igazán tudatosította előző kijelentéseinek súlyát - ő csak tudta, hogy ha történik is bármi kettejük közt, az nem egy és nem két nap időt vesz majd igénybe és nem érezte úgy, hogy egy ennyire fontos kapcsolat építése során egy képernyővel akar társalogni. Számára rengeteget jelentett egy ember mozgása, mimikája, kisugárzása és érintései, talán mert kényszeresen megfigyelt mindenkit, de a hozzá közel állókra különösen odafigyelt. Őt csak a mosoly érte el és bár a fejét lehajtó Avery nem láthatta, egy pillanatig elvarázsolódva meredt rá, vagyis inkább a mosoly helyére emlékeiben. Gödröcskék. Csak most tudatosította, hogy akkor régen, a párnacsata alatt már látta.
És hogy veszélyesen odavan értük. Mi a fene. Ahogy jobban belegondolt, jóformán valamennyi barátjának vagy kedvesebb ismerősének gödröcskéi voltak.
What the...?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:23 | Link



- Jöhet! - vágta rá a választ a kérdésre, csak hogy egy pillanattal később észbe kapjon és moderálja magát. - Vagyis kapcsolhatsz, persze - tette hozzá a dologhoz, aztán kíváncsian fülelt, hogy a másik vajon milyen zenét választ.
A puzzle-rakás láthatóan nem igazán nyerte el egyelőre Seth tetszését, bár Avery nem volt benne biztos, hogy tényleg így van-e vagy csak éppen letompult kicsit a lelkesedése, de mivel úgy volt vele, hogy a házigazdának bármikor van lehetősége megvétózni az esti programot, nem aggodalmaskodik ezen. Egyébként is, csakhamar másfelé terelődtek a gondolatai és ahogy összenéztek egy pillanatra megint magához ragadta az a szürkéskék szempár, ami annyira különbözött az övétől és valamikor régen olyan gondosan megfigyelte minden porcikáját. A rajz azóta is megvolt, bár sokáig egyáltalán nem vette elő, viszont mielőtt először megkereste Seth-et újra megkereste a fiók mélyén és hosszasan nézegette. Még mindig megvolt az érzés, amit akkor ütötte meg, mikor meglátta a vonalak szövevényét, hogy a másik meglátott benne valamit. Átlátott rajta. Nem is realizálta akkor, hogy mit tesz, de így utólag visszagondolva az, hogy odavetette életének egy fontos darabját a fiú lába elé, kicsit olyan volt, mintha fuldoklóként kapott volna egy kar után. Nem volt senkije, mindenkinek hazudott, de egy világos, megcsillanó pillantás meglátott valamit egészen mélyen.
Egy darabig szótlan rakta hát a puzzle-t és Seth is visszafordult a saját darabkáihoz, egészen addig, amíg Avery észre nem vette, hogy a doboztető alapján véletlenszerűen rakja a darabokat.
- Te meg mit csinálsz? - nézett rá felvont szemöldökkel és kicsit döbbenten. Nem volt benne biztos, hogy a másik nem érti, hogy mit is kéne tennie vagy egyszerűen csak így rak puzzle-t, de akárhogy is, ez azért meglehetősen furcsa látvány volt.
Viszont ha már megállt azért, hogy kérdezzen, akkor a teát is beízesítette és ivott pár kortyot, elégedetten mosolyodva el újra.
- Azt hiszem ki fogsz nevetni, de van egy tea, aminek nagyon hiányzik az íze - fogott újabb mesébe. - A menzás tea. Mármint a mugli iskolában amit kaptunk uzsonnához. Annyira rossz volt, hogy az már jó - tette oda a végére a magyarázatot, mert azt azért ő is elismerte, hogy amit a kezében tart, az ezerszer ízletesebb. - Neked mi a kedvenc ételed? - kérdezte aztán abban a reményben, hogy hátha kap némi fogódzkodót ahhoz, ha legközelebb együtt esznek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:28 | Link


*A biztatásra kicsit eltöprengett, aztán leemelt egy CD-t a polcról és a lejátszóba csúsztatta, a hangfalakból pedig kicsivel később Freddy Mercury kezdett dőlni. Persze lehet, hogy a Queen orbitális melléfogásnak bizonyul majd, de talán nem baj, ha elkezdik szokni egymás sajátos kis bogarait. Még halkított rajta egy kicsit, mielőtt leült az asztalhoz.
Furcsa volt. Ez az egész helyzet, az előzmények és a körülmények - hirtelen feszültnek érezte magát, mint amikor először találkozik valakivel, akit még nem ismer és akár a sakkban, hibátlan nyitást kell játszania, ha lépéselőnybe akar kerülni és kifigyelni, mit mutasson neki. Számított. Számított, amit tesz és mond - akármilyen tompává, érzéketlenné vagy épp túlérzékennyé vált is az utóbbi hónapokban, most mindezen átderengett. Kettejük közt csak egy éjszaka volt, ami túl kevés támaszt nyújtott, már az kész csoda, hogy idáig megmaradt belőle valami. Most meg kiderül, hogy imádnivalóak a gödröcskék, amit eddig észre sem vett másokon. Meg sem próbálta bárkinek bemagyarázni, hogy érti.
Avery hangjára összerezzent- elkalandozott és szinte zavartan kapta fel a fejét.*
-...Puzzlet rakok? Minden darabot a helyére?-*Kérdezett vissza, mint aki nem érti, hogy mivel van a gond - ő szedte sorra a kezébe akadó pöcköcskéket meg mélyedéseket és szépen, megfelelő irányba forgatva behelyezte a képbe. Nem ez a cél? A zavarára pedig csak rátett egy lapáttal a menzás teás történet. Mármint...mihez kellene kezdenie ezzel az infóval? Osonjon be iskolákba és lopjon onnan teát a másiknak? Ehhez...ehhez ő kevés. A kávéja után nyúlt, hideg ujjait a bögre oldalán melengetve, hogy addig se kelljen semmit válaszolnia, amíg iszik belőle. A kérdést viszont már nem kerülhette ki.*
- Nem tudom.-*Jóformán motyogott,  mert az étel sosem foglalt el túl előkelő helyet fontossági listáján. Nem véletlenül jöttek mostanában annyira kapóra a vastag pulóverek, erről feledkezett meg a legkönnyebben még akkor is, amikor semmi baja sem volt.*- A...krumpli...gondolom?-*Torkát köszörülve megkockáztatta, hogy felnézzen a bögréből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:31 | Link



A zene kellemesen betöltötte a szobát, Avery pedig elmosolyodott a hallatán, mert ezt ő is ismerte és szerette. Úgy tűnt, mindketten eléggé a gondolataikba mélyedtek, egészen addig, amíg fel nem tűnt neki Seth roppant különös módszere.
- Biztos..? - nézett megütődve a válasz hallatán, aztán a doboz tetejéért nyúlt - Kérem egy kicsit! - mondta és ha megkapta, akkor sűrű pislogások közepette nézte meg, hogy valóban a helyükre tette-e a másik a darabokat, amik az asztalon úgy néztek ki, mintha csak véletlenszerűen lerakosgatta volna őket. Márpedig amennyire Avery egyáltalán meg tudta állapítani, mind jó helyen volt.
- Mi a fene - motyogta az orra alatt, miközben visszaadta a doboztetőt. - Még senkit sem láttam így rakni puzzle-t, de... egyébként jól csináltad. - Kicsit olyan volt a hangja, mint aki maga sem hiszi, hogy ezzel a módszerrel lehet haladni, márpedig az eredmények őt cáfolták.
Nem igazán tűnt fel neki, hogy Seth nem érti a menzás történetet miértjét, amit csak a beszéd kedvéért adott elő, mert amúgy sem volt valami szószátyár a másik, úgyhogy simán betudta ennek azt, hogy válasz nélkül maradt.
- A krumplit én is szeretem - mondta aztán, de közben már elterelte a figyelmét Seth kávéja. Kíváncsian hajolt közelebb, hogy jól látja-e, de úgy tűnt, hogy a másik tényleg teljesen feketén issza, igaz, azt nem láthatta a sötét folyadékon, hogy van-e benne cukor.
- Te üresen iszod a kávét? - érdeklődte aztán felpislogva a másikra. Fekete szemei a kávé árnyalatával vetekedtek, bár attól talán még sötétebbnek tetszettek.
Mennyi apró furcsaság, amit még nem tudtak a másikról és mind felfedezésre vár! Ezen töprengve kortyolt még egyet a teájából, mielőtt visszarakta volna a tálcára a bögrét és visszatért volna a képhez.
- Én úgy szoktam, hogy előbb kirakom a szélét körben, aztán a szélén lévő darabokhoz próbálom megkeresni, ami passzol - mondta, visszatérve az eredeti témához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:34 | Link


*Odaadta a dobozt és figyelte, ahogy Avery hitetlenkedve összehasonlítja a rajta lévő képet a darabkák helyzetével - általában tudta, hogy kicsit máshogy gondolkodik, mint a többség, de neki ez tűnt a legeffektívebb módszernek és a rengeteg kísérlet miatt egyébként is megszokta, hogy pontosan ugyanoda rakja a holmiját. Valahol megkönnyebbült, hogy a másik nem vette észre a megingását, mert az első pillanatok pánikszerű zavarára még Feather is felfigyelt és közelebb araszolt, fejét az ölébe rakva le. Okos kutya, dicsérte meg magában, míg pár pillanatig a nyakát simogatva nyugtatta magát. A racionalitása olyan gyenge lábakon állt, hogy apró, de számára érthetetlen dolgok is kiborították, pedig Avery semmi rosszat sem akart. Feather alighanem arra a küszöbre reagált, amit átlépve kiabált vagy menekült és most egyik sem lett volna szerencsés. Igyekezett ügyelni a légzésére, a kávé kellemes illatára és melegére, a számára hirtelen feltűnő arc közelségétől azonban nem kicsit rezzent össze, épp' csak nem locsolva mindent végig. A szíve kihagyott egy ütemet és nem a jó értelemben.*
- LASSAN.-*Sziszegte, mert épp fogát összeszorítva nyomta el magában a választ, amit mágiája az ilyesmire adhatott. Kellett néhány másodperc, mire sikerült ellazulnia, főként azért, mert nehezen tudta csak letenni az ijedtében görcsösen megmarkolt porcelánt, míg a kutya aggódva bökdöste, amíg végre hozzá nem fért. Talán nem volt terápiás állat, de a nyugalma és a türelme aranyat ért.*
- Figyelmeztetnem kellett volna, de nem vagyok nyugtató alatt. Nem a közelség zavar, de lehetőleg szólj előre vagy mozdulj lassan. A tudatalattim harckészenlétben tart, 24/7.-*Így tudta a legrövidebben vázolni a helyzetet, megpróbálva egy mosolyt szúrni az egész végére, de nem volt benne semmi őszinte. Rosszul volt, ami rányomta a bélyegét élete valamennyi területére - naivitás volt azt képzelni, majd pont erre nem.*
- Igen, üresen. Nem szeretem az édeset, legfeljebb ír kávét iszom.-*Megpróbált visszatérni a beszélgetéshez, téve egy hiábavaló kísérletet arra, hogy az egészet valahogy szőnyeg alá söpörje, mintha mi sem történt volna, annak reményében, hogy Avery nem itt áll fel és megy haza. Félretette a bögrét és fegyelmezetten mozgott, de Feather még egy darabig nem tágított mellőle, hiába tért vissza a rakosgatáshoz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:37 | Link



Seth összerezzent, ahogy közelebb hajolt, pedig ő azt hitte, hogy nem volt hirtelen a mozdulat, igaz, talán egy pillanatra el is feledkezett az óvatosságról.
- Ne haragudj - húzódott rögtön vissza, nyelve egy nagyot és próbálva figyelmen kívül hagyni, hogy összekoccantak a tárgyak a tálcán. Nem ijedt meg Seth-től, az viszont kellemetlenül érintette, hogy a másik így reagált rá, még ha pillanatokon belül meg is kapta a magyarázatot. Újra felnézett rá és bólintott egyet, hogy jelezze, megértette a kérést. Csak bár ne mosolygott volna a végén Seth! Látszott, hogy erőltettet, nem valódi, nem önmaga. Avery is próbált visszatérni a beszélgetéshez, de nem igazán ment, mert túlságosan tele volt gondolatokkal a feje. Szinte gépiesen rakott le pár darabot az asztalra, de egy ponton feladta és megtámasztotta csuklóját a lapon, egyre csak forgatva egy kékes színű apróságot az ujjai között.
- Nem igazán mertem hozzád érni, mert féltem, hogy zavarni fog, pedig nehéz így kommunikálnom - mondta végül halkan. - A folyamatos szövegeléssel próbálom palástolni, hogy fogalmam sincs, mit csináljak. Nem szoktam így... barátkozni. - Lehunyta egy pillanatra a szemét de következőben már újra nyitva volt és Seth-re nézett, mosolyogva. - Szerintem behozom a vacsorát. Te is kérsz? - kérdezte, aztán feltápászkodott, hogy legalább pár percet nyerjen magának, amíg kicsit rendezi a sorait és megmelegíti az ételt. Nem sokat szórakozott vele, dobozostul nyomta be a mikróba és a hozzá kapott pálcikákat hozta magával evőeszközgyanánt. Nehéz volt ez így, olyan terepen mozgott, amit nem igazán ismert és előbb kínos volt az ügy a kutya miatt, aztán meg ostoba hibát vétett figyelmetlenségből. Nem lesz ez így jó.
Mikor már meleg volt az étel, akkor elindult vele vissza a szobába és eddigre már elsimította az arcán a gondterhelt gondolatok nyomát, úgyhogy egyszerűen csak visszaült a helyére.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:41 | Link


- Nem haragszom. Nem a te hibád.-*Nehezen beszélt, a szavak erőltetettnek hangzottak a szájából, pedig komolyan gondolta őket, de a pillanatnyi rémület, hogy esetleg kárt tesz a másikban, csenevész energiatartalékai jókora hányadát elhasználta. A közéjük telepedő csönd más volt, mint az előző, kellemetlen, feszülő, bár igyekezett nem venni tudomást erről. Nem tudott volna mit mondani. Óvatosabbnak kell lenned, mert félek, hogy megölhetlek? Anélkül, hogy szándékomban állna? A gyomrában az előbb félpillanatra felbukkanó apró érzés egyszerre jeges kőtömbbé változott.
Avery halk hangja olyan volt, hogy összeszorult tőle a torka. Az visszhangzott benne, hogy sajnálja. Hogy nem normális. Hogy neki mindig, mindenben másnak kell lennie. Fennhangon nem mondott semmit és a kérdésre is csak megrázta a fejét. Egy falat sem ment volna le a torkán. Csendesen nézte, ahogy Avery kiment az ajtón és a következő pillanatban elködösítette tekintetét az elkeseredett düh. Az eddig pulóvere ujjába rejtett pálcát kapta elő, hogy a szemben lévő sarokba hajítsa, kezébe temetve az arcát. Miért kellett varázslónak születnie? Most először fogalmazódott meg benne a gondolat, de olyan élesen vájt belé, mint még soha. Ha nem mágus, ez az egész sosem történik meg, az egész, a neveltetésüktől a menekülésig, a főbenjárókig, az imperiusig, Angusig, semmi! Talán nem mágikus kacatokat bűvölne és nem illúziómágiát tanulna, de nem rettegne attól, hogy valaki a fejébe túr és nem fenyegetne másokat azzal, hogy egy rossz mozdulattól elpattan a húr. Lett volna kvibli, vagy akár mugli! Alig mondta ki a kívánságát, tudta, hogy badarság - életének fontos személyei mind varázslók és boszorkák voltak, de nem emiatt bánta volna elvesztésüket, hanem mert nem volt még egy Kins vagy Agatha. Érezte, hogy megint sír, és olyan volt, mintha az elmúlt napok, a beszélgetés, az örökbefogadás, a vallomás Ricsinek, meg sem történtek volna. Ugyanott volt. Ahogy a mikró sípolását hallotta, tudta, hogy nincs elég ideje eltüntetni a nyomokat, Feather pedig nyüsszögve kúszott közelebb - még nem látta így kiborulni, ő viszont csak összehúzta magát, nem nézve fel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 02:43 | Link



Hallotta, hogy valami csattant, de már csak a padlón guruló pálcát látta. Meg kellett támaszkodnia a konyhapulton, mert nyilvánvaló volt, hogy erről az egészről ő tehet és bár nem teljesen értette, hogy a másik miért lett dühös az ő szerencsétlenségétől, megsejtette, hogy félreérthette a szavait, ahogy neki is sajgott, hogy a közelségtől a másik összerezzent.
Kellett az a pár perc. Nem ment vissza hamarabb, még nem tudta, hogy mit kezdjen a helyzettel és ki kellett találnia, mielőtt visszacaplat a másik életébe, hogy akaratlan is tovább gyötörje. El kell neki mondania, hogy nem ő tehet róla.
Lassú léptekkel tért hát vissza a szobába és az étel végül az asztalon végezte, míg ő megállt a fiú mellett, aztán pedig letérdelt mellette, szomorú szemekkel nézve a megtört alakot.
- Seth... - Puhán, óvatosan érintette meg a másik vállát és ha nem lökték el a kezét, akkor kicsit közelebb húzódott. - Erről nem te tehetsz. Akkor sem tudnám, ha nem lenne... ez az egész. Már rég elfelejtettem, hogy kell úgy közeledni, hogy abban nem a testiség a lényeg. - A hangja halk volt és benne zengett valami abból, ami odabent egyre marta, felőrölve lassan a színeket. Ha Seth nem húzódott el, akkor még közelebb húzódott hozzá és ha engedte, akkor a vállára hajtotta a homlokát.
- Azt hittem könnyebb lesz ha kimondom, ahogy te is figyelmeztettél engem. - Majdnem suttogott. Úgy érezte, hogy valamit végleg elrontott és minden újabb másodperc egyre szorosabb marokra fogta a torkát. - Megjátszani tudnék. Színészkedve elhitetni hogy mindent kézben tartok és minden rendben.  De nem akarom. Neked nem, mert akkor nem lenne ez sem különb, mint... - Elakadt a szava, nem akarta kimondani. Csak pár együtt töltött óra kötötte őket össze, de ez több volt számára, mint amit bárkitől kapott. De miért kell ennyire tehetetlennek lennie? Miért nem tud úgy közeledni, mint mások, miért csak a színészkedés és a manipuláció menne? Abban sem volt biztos, hogy Seth hallotta-e a mondatai végét, miközben meglepően kicsire húzta össze magát mellette.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 02:57 | Link


Nem hallotta a lépéseket, még a doboz koppanását se az asztalon, túl hangos volt minden más odabenn. Úgy tűnhetett, az érintéstől rezzen össze, de a sírástól remegett, aminek hangjait makacsul igyekezett elfojtani. Nem volt büszke, nagyon régóta gyarló és esendő embernek tartotta magát, ha épp nem egyenesen szörnyetegnek, hiába is próbálták meggyőzni az ellenkezőjéről. Felrémlett a beszélgetésük Kins-szel, Matthew arca és barátságos, bizalmas hangja, amire nem tudott nem nyers őszinteséggel válaszolni.

The line between human and monster is drawn on water.

Hallotta a szavakat, furcsa puhaságukat és fájt, most minden fájt, minden, ami elromlott és eltört. Nem mozdult, nem akarta, hogy lássák az arcát. Lassan valahogy utat talált hozzá Avery illata és ahogy a feje a vállára nehezedett, a suttogás félig beleveszett pulóvere anyagába, mégis, elpattant tőle valami. És elsírta, hogy nem akar senkit megölni vagy bántani, hogy fáradt, hogy fél, hogy egyedül van, hogy lassan minden más érzés kiveszik belőle, hogy gyűlöli magát, hogy elege van a rémálmokból, a nyugtatóból, a magányból, a menekülésből, az önvádból, mindent... A felét, talán a negyedét se lehetett érteni, mert az indulatai úgy dobálták, mint szél a falevelet. Nem volt szép, sem megható, mert nem filmbe illően egy-két könnycsepp gördült végig az arcán, nem tudta volna visszafogni a zokogást akkor se, ha akarja. Csak pulóverének ujjával próbálta valamennyire felitatni, leginkább elkenve mindent. Lassan csillapodott, vagy inkább, elfogyott az ereje  és egyre kevésbé rázta a sírás. Annyira kimerült, hogy ha nem beszélnek hozzá, el fog aludni, s talán jobb is lenne most.
Egyikük sem tehet róla. De akkor miért? Miért nekik kell szenvedniük? Mivel érdemelte ki? Mit véthetett? Vagy ha tényleg, semmilyen módon nem tehetett róla, akkor miért? Nem volt még...elég?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 9. 03:00 | Link



Szavaira először csak csend volt a válasz, mély, feszült, miközben Seth válla meg-megrázkódott. Sírt, biztos volt benne, még ha nem is látta, de egy pillanattal később már zúdult is az egész, valami elszakadt a másikban, és Averynek nagyon kellett figyelnie, hogy értse, mit mond. Márpedig minden figyelmét felé fordította, igyekezett kihámozni a sírástól érthetetlen szavakat is és ahogy hallgatta, ahogy nézte, lassú simogatással csitította, neki is fájt az egész. Nem szólt közbe még egy árva hanggal sem, mert megérezte, hogy talán jót fog tenni, ha kimondja, ő pedig nem akart az útjába állni, főleg nem úgy, hogy valamiért éppen ő lett az, aki hallotta.
Mikor Seth elhallgatott és már csak kicsit rázta a vállát a sírás, csak akkor szólalt meg újra, éppen olyan halkan, mint ahogy annak előtte beszélt.
- Jobb lesz. Minden nappal könnyebb lesz és nézd, itt a kezem, kapaszkodj belé - suttogta, miközben megfogta Seth balját. A tette és szavai mögött most, még ha tőle hihetetlen is, nem az mozgott, hogy magához akarta volna kötni, hanem az, hogy őszintén segíteni akart neki. Ő nem félt tőle, nem volt miért és kívülről lépett az egészbe. Talán könnyebb lenne ha ott lenne mellette, mint egy esély. Vagy nem?
De most nem volt mód ezen gondolkodni, mert látszott, hogy Seth ha állna, akkor lassan összeesne a fáradtságtól.
- Gyere - hívta magával a kanapéra, nem eresztve el a kezét. Közben csak annyira volt érkezése, hogy az ételt átrakja gyorsan egy magasabb polcra, hogy a kutya ne érje el és legyen tőle rosszul esetleg, mert ők most aludni fognak, ebben biztos volt.
Ha Seth hajlandó volt elfeküdni a kanapén, akkor még megfogta a kockás pokrócot, ami összehajtva hevert a közelben, majd egy pálcaintéssel lekapcsolta a lámpát és a hirtelen megülő félhomályban pár pillanatig csak a kanapé szélén ülve nézte a fiút. Mi legyen?
Végül úgy döntött, hogy az lesz a legjobb, ha mellé heveredik, úgyhogy bebújt ő is a takaró alá és odabújt Seth-hez, magához ölelve. Pillantása még egy darabig a falakon időzött, mielőtt ő is lecsukta volna a szemét.

Arra ébredt, hogy fázik a dereka és valami nagyon hideg és nedves ér hozzá pár másodpercenként. Elsőre fogalma sem volt, hogy hol van vagy mi lehet ez a kellemetlen érzés, de aztán ahogy kapcsolt, hogy ki mellett fekszik rájött, hogy ez a kutya lesz.
Össze is rezzent.
A következő pillanatban már ledermedve figyelte, hogy felkeltette-e Sethet, de úgy tűnt, hogy alszik tovább, úgyhogy megnyugodva fújta ki a levegőt, amit eddig bent tartott. Oké.
A kutya viszont csak nem hagyta békén, sőt, egy idő után halk nyüsszentésekkel próbált valamit a tudtára adni, amitől Avery minden volt, csak boldog nem. Nem akart kibújni Seth mellől, akit úgy tűnik, töretlenül ölelgetett, de egy ponton már úgy tűnt, hogy ha nem nézi meg mi baja a hülye dögnek, akkor Sethet fogja felébreszteni, azt pedig nem akarta. Óvatosan mászott hát ki a fiú mellől és elindult a konyha felé, remélve, hogy a kutya követi. Ez is micsoda fordulat, még hogy szeretné, hogy utána menjen... Heh. Az asztal mellett megállva aztán tök értelmetlenül kérdezte a kutyától, hogy mit akar, mert úgysem hallotta, de ebben a pillanatban neki ez végképp nem jutott eszébe, viszont Feather a bejárati ajtó felé ügetett, úgyhogy nem volt nehéz kitalálni, hogy mi baja.
Avery fájdalmas sóhajt hallatott, ahogy rájött, hogy kénytelen lesz levinni, különben még takaríthat is utána. Vetett még egy aggódó pillantást Seth irányába, mielőtt kiosont, hogy bakancsot és kabátot húzzon, de a fiú mozdulatlan volt és nyugodt. Hát jó, akkor legyen.
A kutya nyakára csatolta a pórázt és elindult vele, kívülről zárva be a bejárati ajtót a közben megszerzett kulccsal, biztos, ami biztos alapon, bár nem kívánt sokáig időzni lent a kutyával. Gyakorlatilag két métert tett meg vele odakint, aztán megállt, és morcosan figyelte az állatot, aki rögtön elvégezte a dolgát, bár Avery így sem tudta megállni, hogy fennhangon sürgesse. Ami persze megint csak felesleges volt. Viszont amint végzett, már fordult is vissza vele, és amilyen halkan lejöttek, épp olyan halkan lopóztak vissza a lakásba.
Utoljára módosította:Avery Lyall, 2015. december 9. 22:44 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 9. 23:59 | Link


Elfogytak a könnyek, elfogytak a szavak és a fájdalom tompán, egész testében sajgó érzéssé változott, tagjai és feje elnehezedtek. Üresnek érezte magát, reménytelenül üresnek, mégis, valahogy könnyebbnek. Nem tudott gondolkodni, beszélni pedig végképp nem bírt, a kép egyetlen színes folttá olvadt szemei előtt és a feje furcsán zúgott, valószínűleg mind a sírás utóhatásaként. Ha rajta múlik, valószínűleg a földön alszik, de fogták a kezét és beszéltek hozzá - ha nem is igazán fogta fel a szavakat, hagyta, hogy mint egy gyereket, terelgessék. Nehezen küzdötte magát lábra, de segítettek neki és ahogy betakarták, a sötét puhán szállt alá, kisvártatva pedig melléfészkelt Avery.
Annyira fáradt volt, hogy ahogy legalább átmenetileg megkönnyebbült, azonnal abba a szinte ájulásszerűen mély álomba zuhant, amibe néha túlhajtás után, amikor lecsengett a stressz, ami talpon tartotta és szervezete pár napra megadta magát. Az elmúlt két hónap súlya megroppantotta, mert elvesztette az eddigi támaszát és sem éjjel, sem nappal nem nyughatott, ami felőrölte.
Jólesett a bűbájok adta teljes csend, a másik test melege, az ölelés, bár az illatba furcsán régi emlékek vegyültek. Nem mintha tudatosított volna ebből bármit, de ébrenlétének röpke idejében kellemes lenyomatot hagyott ez a pár apróság és főleg az, hogy ott voltak körötte a karok és a halk neszek. Védve érezte magát, talán mert az, ahogy Avery a mellkasához vonta a fejét, hasonlított Sebby mozdulatára - amikor nagyon felzaklatta őt valami, mindig így csitította. Az éjszaka folyamán jóformán nem is mozdult, talán egy icipici fészkelődést leszámítva és reggel sem riadt fel, bár mintha elkezdtek volna beszivárogni a neszek és a mozgás, ahogy eltűnt mellőle a másik. Reakciót viszont csak akkor mutatott, amikor a sétát követően Avery visszakúszott a takaró alá, magával hozva a kinti hideget. Szemhéja megrebbent, de lehunyva maradt - nyilván túl nagy feladat volt még - és arcán is csak árnyéka futott át a zavartan csodálkozó kifejezésnek.*
- Mhmhmm?-*Kábán és még félálomban próbált valamit kérdezni, azonban sem a nyelve, sem az ajkai nem engedelmeskedtek neki, ahogy megszaglászta a fiú haját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 10. 00:05 | Link



Nem volt kellemes kint az idő, az tény és való, főleg nem egy ennyire hajnali órán (ami most kivételesen nem csak az ő mércéjével volt az), úgyhogy erősen vágyott vissza a takaró alá. Miután úgy tűnt, hogy az eb megnyugodott és egyenesen a helyére trappolt, Avery is újra megközelítette a kanapét, pár pillanatig csak csendesen nézve a fiú most nyugodt vonásait, ahogy pihent. Annyira szép volt. Világos színei, amik teljesen elütöttek Avery karamelljétől ebben az alig fényben kicsit mintha kísértetiesnek tűntek volna, de mindezt ellensúlyozta a szép vonású arc, a szemöldök, az orr finom vonala, az ajkak... Avery most kivételesen örült neki, hogy túl álmos volt még ahhoz, hogy hosszan töprengjen a dolgokon, így csak töredék gondolat volt az emlék, hogy milyen volt csókolni.
Miután visszamászott a pokróc alá, újra odabújt Seth-hez, de ez úttal nem az ő fejét vonta a mellkasára, hanem fordítva. A fiú mocorogni kezdett, aztán valami kérdő hangsúlyú megnyilvánulás után beleszusszant a hajába, ami Averyt egyértelműen megborzongatta. Jó volt és olyan... meghitt?
- Levittem Feathert mert már nem bírta tovább tartani - felelte halkan, abban reménykedve, hogy eltalálta a kérdést, avagy hogy hol járt és miért hozta magával a kinti hideget.
Igazából csak most realizálta, hogy mennyire kínos is lehetne majd az, ha tényleg felébred a másik is, de éppen ez a gondolat sarkallta arra, hogy addig is kiélvezze a múló perceket. Arcát a fiú mellkasába fúrta, lassan lélegezve be az illatát. Annyira jó lenne még így maradni...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 10. 00:18 | Link


A szusszanás részéről a szokatlan, de kellemes illatnak szólt - olyan meghatározhatatlanul diós-mandulás és kicsit füstös volt, sampon és ízesített dohány aromája keveredett benne, meg egy kicsit a hajnali levegőé. Valahol olyan volt ez az egész, mint egy álom és annyira békés, mint már nagyon rég semmi, ami túl szép volt ahhoz, hogy kapálózzon ellene. Valahol, elméje legperemén, tudta, ki fekszik mellette, különben nem így reagált volna, de mindez túl halvány volt ahhoz, hogy körvonalazódhasson benne. Jólesett, szomjazta ezt és ráfért még néhány óra pihenés, úgyhogy a mellkasához fészkelőt gond nélkül visszafogadta.*
- Mmhmmmmmm.-*Ezzel részéről le is volt tudva a beszélgetés, álomittas hümmögése lassan szuszogásba ment át és ha nem is olyan mélyen, mint eddig, de visszaaludt. Furcsa, hogy mennyire megnyugtatta, ha nem egyedül aludt - akár a kutyaféléknél, neki is megmagyarázhatatlan biztonságérzetet adott a másik test melege és súlya, a lélegzés egyenletes ritmusa... Ritkán gondolt bele, mert ő természetesnek érezte, hogy érintésekkel is kommunikáljon és meg tudta ezt úgy tenni, hogy ne érthessék félre közvetlenségét.

Amikor jóval később tényleg ébredezni kezdett, érezte azt a tipikus reggeli, semmivel össze nem téveszthető nyomást a tarkóján, ami az alacsony vérnyomással párosult és kegyetlen kábává tette az embert. Lassan tudatosította csak a környezetét - legelőször a hangokat, bár mindössze halk szuszogást érzékelt, aminek forrása alighanem az, aki hozzá vackolva az igazak álmát aludta még. A melege érte el másodikként, aztán a tény, hogy egyik karját átvetette rajta, így szelíden emelkedett-süllyedt. Nyelt egyet, kellemetlenül száraznak érezve szája belsejét - megint nem ivott vagy evett eleget - és gondolatok után kaparászott. Kereste a tegnapot, megpróbálva kinyitni a szemét és fókuszálni, de már az első lépés is szokatlanul nehezen ment. Amikor végre sikerült, sötét tincseket látott csak, majd szeme sarkából az asztalon szétszórt puzzlet. Nem  volt hirtelen felismerés, inkább csak lassan, lépésről lépésre rakta össze az estét, míg megkapta a teljes képet. Puzzle, bögrék, a sírásnyomok az arcán és a többi... Egy pillanatra összeszorult a torka, de akárcsak legutóbb, Avery most is itt volt, itt maradt vele. Nem látott az arcába, de úgy érezte, nem lenne fair felébreszteni, így csak feküdt tovább és csendesen gondolkodott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 10. 00:20 | Link



Nem tartott sokáig, hogy visszaaludjon, mégpedig mosollyal az arcán, mert az, ahogy Seth szavak nélkül próbált beszélni, egyszerre volt nagyon aranyos és vicces is. Érdekes volt számára megismerni ilyen apróságokat, és bár nem mondta volna, egyre csak gyűjtögette őket, mint bizonyítékát annak, hogy tényleg jó ember mellett szeretne lenni. Mit számítottak a dührohamok? Hiszen tudta, hogy miért történik, és még ha nehéz is volt ezek, vagy a tompaság mögött meglátni az embert, villanásokra mégis megmutatkozott, ahogy időnként találkoztak. Csak egy fél gondolattal adózott annak, hogy Seth illata még mindig ugyanolyan, még ha ölelni kicsit más is, de hát legutóbb még csak tizenhat volt, természetes, hogy változott. A közelsége neki is nyugtató volt, az utolsó cseppjéig kiélvezte, és még jobban esett neki, hogy a másik is átkarolta. Nem emlékezett rá, mikor aludt utoljára így valakivel, hogy nem volt semmi más és mégis összebújtak. Talán valamikor gyerekkorában, a testvéreivel.
Nem igazán tudta, hogy mennyi idő telt el, mire felébredt, de odakintről már beszűrődött a nappali fény. Pár másodpercig még nem mozdult, legalábbis addig, amíg újra tudatosította, hogy hol van és kivel, aztán meg már azért nem, mert akart még lopni magának pár perc nyugalmat vele. Csak csendesen figyelte, hogy ahogy a mellkasa emelkedik és süllyed, ilyen közelről még a szívverését is hallotta és majdnem vissza is aludt az ütemtől, de aztán inkább egy kis helyezkedés árán felnézett, hogy lássa, Seth felébredt-e már. Mikor összetalálkozott a tekintetük, Avery elmosolyodott.
- Jó reggelt – köszöntötte halkan, és most még azt sem bánta, hogy valószínűleg csupa fekete maszat a szeme, mert sminkben aludt el, hajnalban meg eszébe sem jutott ilyesmi. Tök mindegy.
- Fel akarsz kelni? - érdeklődte aztán és a választól függően feküdt tovább vagy mászott ki a takaró alól és hagyta a másikat is felülni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 10. 00:39 | Link


Az idő lassan, szinte békésen csordogált - nem látott rá az órára, így azt sem tudta megmondani, pontosan mennyit mutat, de már benne jártak a délelőttben. Furcsa volt a halk, ütemes kattogások közti szünetekben ráébredni, hogy ha nehézkesen is, de képes a gondolkodásra. Leginkább csendesen leltárt próbált írni, számot vetni a történtekkel és az előtte álló nappal, A tagjai sajogtak, nem annyira a kanapétól, hanem attól, hogy nagyon keveset pihentette őket mostanában és még mindig ott húzódott bennük a fáradtság tompa, ólmos érzése. Nem esett jól mozdulni és úgy döntött, vigye ördög a tanórákat, nem fog kapkodva készülődni vagy idegeskedni, egyszerűen nem megy be. Neki nem fog hiányozni, a tanárok pedig igazán szemet hunyhatnak egy darab hiányzás felett, elvégre sosem lehetett rá panaszuk. Helyette az este történteken tűnődött, megpróbálva újraértékelni és valahogy helyére tenni magában, bár még mindig nagyon elevenen élt benne az érzés, ami a sutba vágatta vele a pálcáját. A maszatokat is érezte arcán feszülni, annak emlékeztetőjeként, mi mindent próbált elmondani. Vajon mennyit érthetett belőle a másik? Számára ez a rész már homályosabban maradt meg, csak abban volt biztos, hogy gondolkodás vagy válogatás nélkül rázúdított mindent, ami addig sehogy sem akart felszakadni. Félt a beszélgetéstől, amit mindez elindíthatott.
A másik egyszerre fészkelődni kezdett, de Ave a mocorgás után olyan sokáig feküdt mozdulatlanul, hogy már azt hitte, nem is ébredt fel, azonban a másik felnézett és szótlanul fürkészhette a fekete szempárt egy kicsit.*
- Jó reggelt,-*viszonozta semleges, kissé rekedtes tónusban, majd ahogy tudatosodott benne, hogy mitől olyan furcsa Ave arca, akaratlanul is kibukott belőle a rácsodálkozás, mert az általa ismert emberek egyike sem használt szemceruzát, nemhogy sminket.*- Panda.-*És még ázsiai is a tetejébe. Lehet, hogy a bambuszt is szereti? A kérdésre határozatlanul intett a fejével, amit még mindig nehezére esett felemelni.*
- Jólesne egy kávé, de nem sürgős.-*Mármint, a másik jóformán csak most nyitotta ki a szemét, ő ilyenkor még alkalmatlan rá, hogy elhagyja az ágyát. Fekve szédelegni pedig annyira nem vészes.
Utoljára módosította:Seth Gareth Selwyn, 2015. december 10. 00:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 10. 00:44 | Link



Neki egyelőre tökéletesen megfelelt ez a helyzet. Meleg is volt, kényelmes is és nyugodt, ráadásul végre nem úgy ébredt, hogy egymaga lesi a plafont a lakásában. Seth tekintete megült rajta ő pedig nem bánta, bár az ezt követő kijelentéstől felnevetett, arcát egy pillanatra újra a fiú pulcsijába fúrva.
- Nem baj, a pandák aranyosak - jegyezte meg, aztán újra felfelé kukucskált, mígnem megkapta a választ arra is, hogy mi legyen. Seth szavait hallva önkényesen úgy döntött, hogy ezt úgy veszi, hogy még maradhatnak összebújva kicsit, úgyhogy vissza is helyezkedett és szusszant egy nagyot.
- Utálok felkelni - mormolta az orra alatt csak úgy mert jólesett, ráadásul rájött, hogy Seth valószínűleg nem is igazán bánja, hogy ölelik egymást, ez pedig melengette a lelkét.
Eltelt pár perc, mire képes volt rá, hogy elengedje a fiút és nyújtózzon egy nagyot. Régen aludt már úgy, hogy az ennyire jólesett neki, szóval most igazán kipihentnek érezte magát, hajnali kutyasétáltatás ide vagy oda.
- Lefőzöm a kávét - tette aztán hozzá, hogy mi az úticélja, mikor felkelt a kanapéról és elindult. Alig tett meg pár lépést, amikor meglátta Seth pálcáját, aminek volt annyi szerencséje, hogy nem gurult teljesen az út közepére, mert akkor lehet, hogy rátaposott volna, mikor a kutyával szerencsétlenkedett. Megfogta hát az eszközt és lerakta szépen a dohányzóasztalra a puzzle mellé, Sethre bízva, hogy most mi lesz, majd ment is tovább a konyha felé.
Odakint könnyen feltalálta magát, és amíg a kávé főtt, tett egy rövid kitérőt a mosdóba is arcmosás céljából, és csak akkor vette észre, hogy Seth a konyhaajtóban áll és figyeli őt, mikor már visszajött.
- Most már nem vagyok panda - mosolygott rá, miközben keresett két bögrét. Az asztalra téve nem sokára beléjük töltötte a kész kávét is, de szinte bizsergette a hátát Seth pillantása, ahogy nézte. - Nem vagyok egy konyhatündér, de azért remélem tűrhető lesz - fűzte a mozdulat mellé, amivel a saját italát megcukrozta, mert úgy érezte, hogy a másik talán nem bízik a képességeiben. Még egy fordulat, csak amíg megnézte, hogy nem volt a hűtőben tej, aztán visszatért a bögrékhez, és a két egyforma közül az egyiket Seth kezébe adta.
- Egészségedre! - adott mellé reggelinek egy újabb mosolyt is, majd belekortyolt sajátjába és...
A keserű szörnyűség grimaszba húzta az arcát. Összecserélte a bögréket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 10. 00:48 | Link


Még jó, hogy nem pusztán világos inget húzott, különben az édes kis panda éppen monoklikat törölgetne a ruhájába, futott át a fején, bár különösebben nem haragudott volna azért sem - nem azért volt tisztítóbűbáj a világon, hogy az ember ügyet csináljon az ilyesmiből, na meg két év együttélés egy ragdollal elég jól beidomítja az embert. Avery egyébként is eléggé hasonlított a már emlegetett ragadozókra, már ha figyelembe vesszük, hogy Seth nem nagyon tudta volna máshoz hasonlítani, lévén Sherlockon kívül nem töltött elég időt állatokkal - mindenesetre, a kényelmes kis helyezkedés és elégedett sóhajka nagyon rájuk emlékeztették. A megjegyzést kommentár nélkül hagyta, mert ő évek óta képtelen volt eldönteni, hogy az ébredéseket utálja, vagy csak simán a vérnyomását. Helyette csendesen figyelte még a fényben szállingózó porszemeket, hogy aztán Avery nyújtózkodására eszméljen - jómaga sokkal lassabban és nehézkesebben kászálódott ki az "ágyból", komótos óvatossággal mozgatva át fájó tagjait. A kijelentésre biccentett, halk köszönömszerűséget mormogva, míg fázósan összehúzta magát és elnyomott egy ásítást. Ahogy Avery felemelte a földről és az asztalra tette a pálcáját, vetett arra egy pillantást, aztán némi habozás után otthagyta, ahol volt. Követte a fiút, de csak a konyháig, egyrészt, hogy navigálja, ha szükséges, másrészt, jóideje nem volt olyan állapotban, hogy beleegyen vagy -igyon bármibe, aminek a készítésénél nem volt végig jelen. Leülhetett volna, de miután a csapnál leöblített arcáról a maszatokat, csak az ajtófélfának támaszkodott, ahonnan jobb rálátása nyílt a dolgokra - innen nézte végig, ahogy a másik belejt a képbe, rövid fürdőlátogatását követően. A mosoly és a szöveg elérte, hogy egészen kicsit felfelé húzódjon a szája széle, bár még álmosan hunyorgott kissé, hogy a kócos és gyűrött megjelenéséről már ne is beszéljünk. Szótlanul figyelte Avery sürgés-forgását és magában megeresztett egy lemondó sóhajt, ami azoknak az áldott szerencséjű embereknek szólt, akik mindenféle koffein és egyéb drogok nélkül is tökéletesen működőképesek voltak reggelente. Bár jó kérdés, hogy ilyeneknek minek a kávé?
Végül a kezébe kapta az egyik bögrét és ahogy megérezte az illatát, összefutott a nyál a szájában.*
- Köszönöm. Neked is.-*Az illem azért nem veszett ki belőle teljesen, bár ahogy a másik mozdulatával szinkronban ajkához emelte az adagját és beleivott, minden jólneveltség elhagyta egy pillanatra. Ha épp nem a kortyot próbálja legyűrni, jókora grimasszal, valószínűleg szitok is kiszalad a száján, de annyi önuralma maradt, hogy ne imitáljon szökőkutat.*
- Ew. Eeeeeeeeeew.-*Közölte velősen, a pult szélére téve az alaposan megédesített kávét, majd a biztonság kedvéért még hátrált is vagy két lépést. Az arcán még mindig ott ült az előbbi fintor maradványa, bár valami mosolyféle is megjelent, Avery arckifejezésének láttán. Megcsóválta a fejét, újra megborzongva az íz emlékére.*
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 10. 00:50 | Link



Nem sűrűn volt szokása zavarba jönni, de most akaratlanul is ezt hozta ki belőle a figyelő szempár. Kicsit mintha kezdtek volna apró kis gátlások tűnni fel az eddig sima és akadályok nélküli cselekedetek sorában, ahogy elkezdte őt érdekelni, hogy Seth mit lát belőle és hogyan ítéli meg. Ennek lett az eredménye az is, hogy összecserélte a kávéjukat.
Az első korty után már képtelen lett volna megpróbálkozni egy újjal, egyszerűen csak lerakta a bögrét az asztalra és levegőért kapkodott.
- Cseréljünk. - Szinte hörögte a kérést, aztán ha sikerült megszereznie a saját bögréjét, akkor gyorsan ivott belőle, hogy elfeledtesse az ízlelőbimbóival az előbbi traumát. - Iszonyú, amit iszol. De komolyan - csóválta a fejét nem kicsit hitetlenül, mikor képes volt újra normális beszédre.
A fiú arcára nézve viszont végül ő is elmosolyodott, egy pillanattal később pedig már elnevette magát, mert azért megvolt a helyzetnek a maga humora.
- Na ha ettől a sokktól nem ébredtél fel, akkor semmitől - mondta még, majd újra belesett a hűtőbe, ez úttal már valamilyen reggelinek való élelmiszer után kutatva. Egy adag kínai még volt, de az nem éppen az a kategória, ami jólesne ilyenkor, úgyhogy kérdő tekintettel fordult vissza a fiúhoz.
- Reggelit akarunk? - érdeklődte. Nem volt benne teljesen biztos, hogy a másik hogyan tervezi a továbbiakban a napját, ráadásul a vendégszeretetével sem kellett volna visszaélnie, de ha őszinték akarunk lenni, akkor Averynek nem igazán akaródzott még hazamenni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Szépvölgyi Richárd
INAKTÍV


aeromágus mentőorvos
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 1038
Írta: 2015. december 11. 21:36 | Link



Semmi szándékom nem volt ezzel a kijelentéssel; igazság szerint csak azért tettem, hogy megszólaljak, de mikor Seth megállt, akkor lelkiekben rögtön a legrosszabbra készültem, nevezetesen arra, hogy teljesen kiakad. Nyugtató cseppek mindig vannak a táskámban, ez jutott eszembe, s rögtön feltérképeztem magamban minden opciót arra vonatkozólag, hogy éles helyzetben mit tudnék tenni. Emellett hirtelen azt a következtetést is levontam magamban, mielőtt halálra vált arccal megszólalt volna, hogy Seth mellett nem lehetséges csak úgy megjegyzéseket eleresztenem, főleg ebben az állapotban nem. Eddig nem gondoltam át minden egyes szót, azt hiszem, ezentúl azonban ezt fogom tenni. Kétszer is.
"Kins--poszt--stressz--szindr"; nagyjából ennyit értettem a betűhalmazból, de ezt is csak azért, mert Seth jelenleg úgy beszélt, mint én szoktam stresszhelyzetben. Poszttraumás stressz-szindróma? Jól értettem, igaz? Minden bizonnyal. Ugyanis testvérem úgy nézett rám, mintha most mondta volna ki a végítéletet, s két pillanat múlva kezdődne a saját maga kivégzése. Maximum három hónap telt el az eset óta, tehát pont a krónikusság határán vagyunk, kivéve, ha a tünetek később kezdődtek, akkor késleltetett. Persze erről fogalmam sem lehetett, de valószínű, hogy az első eset lesz az. Kerüli Sebbyt, az emléket, ó... értem. Összeállt a fejemben a tünethalmaz. Tehát amire számítani lehet: rémálmok, esetleg hallucinációk, sírásrohamok, stresszrohamok, talán agresszivitás, de ez elég személyfüggő. Adathalmazok sorakoztak a fejemben, ezeket kapcsoltam most össze Sethtel. Tehát... akkor értem.
Pszichoterápiára lenne szüksége. Még ha ez nem is igaz (bár Kinsey valószínűleg elég jó ezekben, de ezt csak sejteni tudom), ha már csak a lehetősége is felmerült... gyógyszeres kezelés következne, de ha elmegy pszichoterápiára, igencsak sok gátlást kell majd feloldani, hiszen az alapoktól kell kezdeni, a gyermekkori traumáknál, amikre ráépülnek a mostaniak.
Miután ez a gondolatmenet három másodperc alatt lefutott a fejemben, a száraz tények mellé érzelmek csatlakoztak. Basszus, Sethnek van PTSD-je. Erre nem lesz elég egy kutya, bár biztosan sokat segít.
- Nyugalom, semmi baj - mondtam - Ezt át kell gondolni. - leginkább nekem, hiszen Seth valószínűleg rengeteget tépődhetett ezen. PTSD. Fél, valószínűleg, ettől az egésztől, ami egy teljesen érthető válaszreakció. Pszichoterápia... nem fog elmenni. "Agyturkászhoz?" Miután fél és irtózik a legilimenciától? Nem hiszem.
- Megölelhetlek? - kérdeztem aztán, bár elég érthetetlen lehet ez a reakció. Magamból indultam ki elsősorban. Pánikroham, félelem? Traumák? Mi a megoldás? Lehorgonyzás, elsősorban fizikailag. Egy erős ölelés számomra kiutat jelent ebből a borzalmasan feszült állapotból, hiszen ha remegek, lecsillapít a másik ember szilárdsága.
Utoljára módosította:Szépvölgyi Richárd, 2015. december 12. 22:52 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Seth Gareth Selwyn
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. december 12. 00:35 | Link


Egyetértett a felvetéssel és amíg Avery szinte rávetette magát a pulton hagyott bögrére, ő addig az asztalra lecsapott kávé után nyúlt, hogy fintora végre feloldódhasson az arcán. Néhány korty elég volt, hogy világa ismét kicsit egyensúlyba kerüljön, bár még jó negyed óra, mire a koffein hatni is fog. A vádakra megvonta a vállát.*
- Bagoly mondja...-*A másik ugyan egyáltalán nincs egyedül a véleményével, számos ismerőse tartja bűncselekménynek, amit kávé gyanánt iszik (sőt, néhányan meggyanúsították, hogy reggeli itókája Dr. Frankenstein laborjából szokott elősétálni). Ő így szerette, feketén és erősen, mint egy gurkóütés. Ha Sebby fűszerekkel meg tejszínnel kísérletezett, általában elnézte neki, a saját szórakoztatására azonban sosem próbálkozott semmi ilyennel. Avery végül elnevette magát és nem tudta egy pillanatra nem rajta felejteni a tekintetét, mielőtt a fiú a hűtő fosztogatásához látott volna, ő pedig kávéja felszínét nézegetve párbeszédet kezdeményezett saját magával - szigorúan fejben. Gödröcskék, huh? A világ egy igen furcsa hely.
- Az egyetlen probléma, hogy az adrenalin hamarabb lecseng, mint ahogy a koffein beüt.-*Jegyezte meg, bögréjébe mélyedve, a fidzsider ürességének tökéletes tudatában, nem akarta azonban elrontani a másik szórakozását. Vadásszon csak kedvére.*
- Leginkább egy zuhanyt szeretnék. Nincs kedvem bemenni az órákra, úgyhogy utána felőlem reggelizhetünk, de fél tizenegy van.-*Bökött állával a legközelebbi óra irányába. Nem mintha őt zavarta volna, bár ritkán tért el ennyire megszokott ritmusától és főleg attól, amihez a baleset óta tartotta magát. Most mégsem érezte, hogy a napja menthetetlenül üressé és értelmetlenné válna, bár sejtette, hogy ez leginkább egyedül fenyegetné - most viszont, ahogy arra egy lábát böködő orr és vidám csóválás emlékeztette, semmiképp sincs egyedül. Homályos emlékek derengtek fel.*
- Te levitted sétálni hajnalban?-*Nézett fel Averyre, kissé csodálkozva-hitetlenül, miközben szabad kezével megsimogatta a szőrös kobakot.*- Köszönöm.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Avery Lyall
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 119
Összes hsz: 384
Írta: 2015. december 12. 01:08 | Link



- Azt hiszem az nekem is jól jönne - állapította meg Avery a zuhany kapcsán. - Már ha nem gond. De haza is hoppanálhatok akár - ajánlotta fel, mert kezdte úgy érezni, hogy első látogatáshoz képest visszaél a másik vendégszeretetével.
Az órára pislogva kicsit felvonta a szemöldökét, aztán megállapította magában, hogy tulajdonképpen nem is kelt annyira sokkal később, mint ami számára a kényelmes szokott lenni, de inkább nem tette szóvá, mert a másiknak nyilvánvalóan ki kell vakarnia magát reggel az ágyból ha órákat is akar látogatni. Igaz, amit eddig látott, abból úgy tűnt, hogy néha a fiú talán le sem fekszik éjjelente, de ezt csak tippelte.
- Akkor inkább ebéd lesz - döntött végül. - Még van egy adag kínai, de a másik szerintem megromlott a polcon, úgyhogy ha szeretnél, elmehetnénk bevásárolni - mondta, miközben gyorsan számba vette fejben a lehetőségeket. Mint legutóbb kiderült, egyikük sem egy főzőzseni, úgyhogy talán a legjobb lenne beülni valahova és megkajálni, vagy esetleg választani valamit, ami mindkettejüknek ínyére van.
- Nem sokat lehettek ebben a lakásban - zárta vissza a hűtőt, ami egyébként tényleg vészesen kongott.
Közben az ő kávéja el is fogyott, mert tej nélkül nem volt annyira oda érte, hogy sokáig szórakozzon vele, úgyhogy odalépett a mosogatóhoz, hogy gyorsan elöblítse a bögréjét. Úgy szokta meg, hogy lehetőség szerint azonnal mosogasson, mert nem is volt otthon sok edénye, ráadásul vakarni sem szerette róluk a rájuk száradt dolgokat. Ennek köszönhetően éppen nem szemben állt Seth-tel, mikor a kérdés jött, azonban ennek most tulajdonképpen örült.
- Fel akart téged kelteni - felelte könnyed hangon, mintha nem is most ismerte volna el, hogy igenis odafigyelt arra, hogy a másik jól aludjon és eleget. Egyebet nem is igen fűzött hozzá, mert volt egy olyan sanda gyanúja, hogy talán nem kellene egyből reggelről piszkálni az este történteket, már ha egyáltalán szóba kerül még valamikor.
- Megittad? - kérdezte aztán a fiúra nézve, és ha igenlő választ kapott, akkor elkérte tőle a bögrét, hogy ha már úgyis belenyúlt a vízbe, akkor azt is elmossa. Igen, meg lehetett volna ezt oldani egy egyszerű bűbájjal is, de ő a lelke mélyén még most is abszolút muglinak érezte magát, meg úgy őszintén, eszébe sem jutott, hogy ezt tegye.
Miután végzett, megtörölte a kezét és megállt Seth előtt.
- Na, hogy legyen?
Utoljára módosította:Sebastian Jared Selwyn, 2015. december 14. 08:36 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mezőssy Eliza
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 254
Nem várt lebukás
Írta: 2015. december 13. 17:41
| Link

Anya

O u t f i t


Lassan már egy hónapja tengődök össze-vissza  nagyvilágban. Vagyis egészen pontosan Magyarországon. A fő terv az volt, hogy minél távolabb innen, hogy senki ne találjon rám. De rá kellett jönnöm, hogy az nehezebb, mint gondoltam. Így végül egy budapesti klubban kötöttem ki, ahol munkát vállaltam. Jelenleg mint pultos, esetenként pincér dolgozom. De megismerkedtem Erikkel, aki lassan de biztosan belevezet a nagybetűs életbe és a DJ pult rejtelmeibe. Élvezem! Nagyon jó dolog ez a "zenecsinálás", pláne ha az ember lányát ilyen alakok tanítják, mint Ő. Szuper volt a vele töltött közel három hét. Azt hiszem szerelmes vagyok, sőt időközben nagylány is lettem. De ez mellékes széljegyzet. Immár eszem ágába sincs külföldre menni. Most pénzt próbálok kuporgatni, hogy amit elszórtam, az visszatérjen. Szerencsére Erik felajánlotta, hogy lakhatok nála, és majd később beszállok a rezsibe, ha összeszedtem magam. Nagyon rendes tőle, így már egy hete vele élek.
A mai nap eléggé unalmasan kezdődik. A klub maga napközben kávézóként is üzemel, csak hétvégente este csapnak fel a fények és dübörög a house. Ma én vagyok a délelőttös és a reggeli hajrá után senki nem nyitotta rám az ajtót. Azóta csak támasztom a fejem a pultnál és unott tekintettel meredek a semmibe. Erik ma ügyeket intéz, így ő sem boldogít. A főnök pedig naponta egyszer beles, iszik egy kávét és megy is tovább. Már éppen csukódnának le a szemeim, amikor nyílik az ajtó és egy fiatal pár lép be. A pulthoz jönnek és kikérnek két hosszú kávét sok tejjel. Felveszem a rendelést, majd neki is állok az italok elkészítésének. Ők pedig eközben egy asztalhoz lépnek és helyet foglalnak. Hátra fordulok a tejért, és figyelem őket. Nagy lehet a szerelem, mert szinte felfalják egymást a tekintetükkel. Egy széles mosoly terül el arcomon és Erikre gondolok. Egy sóhaj kíséretében fordulok vissza a kávégéphez.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. december 13. 20:56 | Link

Mezőssy Eliza
Lányom


Napok óta alig alszik. Nem megy a munka és Eliza sincs sehol. A kiérkezett iskolai értesítő óta pánikszerűen felkereste lánya összes régi ismerősét, rokonokat, a testvérét, még az apjával is felvette a kapcsolatot - évek óta először. Szégyen, félelem, düh - hogy történhetett mindez? Nem hitte volna, hogy egyszer bánni fogja, hogy nem az apjánál van a lánya.
Eliza nem kiskorú, ezért nem egyértelmű, hogy a hivatalos szervek elkezdjék keresni - Annamária, bár édesanyja boszorkány volt, sokkal kevésbé igazodik ki a mágusvilág rendszerében, mint most kellene, bár őszintén kétli, hogy a lánya abban a világban bujkálna. Jól ismeri az álláspontját ezzel kapcsolatban és számára világos, hogy nem fogják ott megtalálni, ahonnan/amiből elszökött. Feltéve persze, ha nem történt valami sokkal rosszabb - rossz társaságba keveredett? Hol alszik? Mit eszik? És mégis mit mondjon a mugli rendőrségen, hol látta utoljára...?
A levél szerint Eliza már két hete nem bukkant fel egyetlen óráján se - nem alszik a körletében, nem eszik a nagyteremben, nincs a gyengélkedőn és látszólag egyetlen tanár vagy diák se tud róla semmit. Kezd eluralkodni a káosz. Felhívták rá a figyelmét, miféle következményekkel jár a további mulasztás, egyúttal pedig őhozzá fordultak, tud-e bármit a lányról. Természetesen nem - a legutóbbi beszélgetésük alkalmával is csak veszekedtek. Bár nem mondhatni, hogy ettől elöntötték a szokásos lelkiismeret furdaláshoz hasonló érzések (hiszen neki volt igaza akkor is), most mégis fájdalmas aggodalom érződik rajta.  
Ráadásul az értesítés óta is hosszú napok teltek el, közel két hét. Időbe telt, mire személyes kutakodás árán konstatálta, hogy valóban senki nem tud semmit, így hamarosan személyes találkozóra készül az igazgatóval.  
Fáradt mozgás, szürkés karikák, kócos haj és a szokásos hivatalos ruha. Valójában nem is nézi, hová fordul be, mikor némi kávé reményében benyit a bárba - az, hogy előtte, neki némileg háttal az idióta cowboy-kalapban magát a lányát pillantja meg, olyan váratlan és sokkoló, hogy megtorpan a bejártól alig két lépésnyire. Először valóban azt hiszi, pusztán a képzelet játszik vele - de nem tudná nem megismerni a saját lányát, a mozdulatait, hiába nem látja szemből az arcát. Nehezen tudná azonosítani mindazt az érzést, amit ez a látvány hirtelen szabadjára enged benne, úgyhogy jobb híján eltorzul az arca a dühtől.  A legrosszabbat sejtető feszült, halk hangján hívja fel magára a figyelmet.
- Mit művelsz itt? Eliza!
  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 16 ... 24 25 [26] 27 28 ... 36 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek