36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Isaac Matthew Philips
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 24. 15:49 | Link

Regős Manó


Megkönnyebbültem, mikor Manó leült, így a kis ördögöcske a belsőmben nem kezdi majd el uszolni, hogy üljön már le arra nyomi kis székre. Miután nagy vonalakban ( Haha, de vicces valaki... ) elmagyaráztam tetoválásom történetét, elmosolyodtam és levelezőtársam reakcióját vártam, egy-két hümmögéssel letudta a dolgot. Érdekes, nem is tudtam, hogy ennyire pontosan sikerült elmagyaráznom a dolgok, hogy ne maradjon a beszámolónál kérdése. Hm, good job Matt! Ekkor megérkezett a tetkós-srác. Mázli, hogy ülő helyzetben voltam, hisz ellenkező esetben tuti elkezdtem volna rongy lábazni az izgalomtól. A srác által felrajzolt minták rohadt jól néztek ki, elmondhatatlan érzés volt, hogy ezek a szépségek pár óra múlva a karomat fogják majd díszíteni. Gondoltam Manóval is lecenzúráztatom. Az, hogy nem érdekel, hogy mások mit gondolnak rólam, nem azt jelenti, hogy nem is hallgatom meg a véleményüket. És amúgy is, miért cibáltam volna el, ha ne érdekelne, mit gondola mintáról. Még kérdése is akadt, amit igyekeztem megválaszolni.
- Hát, igazából egyik se jelent nagyon semmit, a minták csak díszek, a betűk meg azért vannak, hogy kifejezzék az ásziai kultúra iránt érzett szeretetemet. -magyaráztam lelkesen. Egy kis idő múlva újra megszólaltam- Okké, akkor vágjunk bele! -adtam meg a kezdőszót, mire a tetkós helyet akart foglalni, ekkor meglátta a széken csücsülő Manót. Egy másodpercig némán nézte, majd vállat vont és odahúzott egy másik sámlit. Mielőtt rárakta volna a papírt a kezemre, meg akartam kérdezni valamit:
- Bocs, hogy is hívnak? -nevettem fel, mire a srác is elkacagta magát. - Nándor vagyok, de hívhatsz Nádornak is. -mosolygott lazán. Nádor...de jópofa... mosolyogtam magamban. Ezután nádor valami löttyöt fújt a kezemre, hogy a papír a kezemhez tapadjon. Jól odanyomkodta, majd lehúzta. A lila körvonal a kezemen maradt. Majd elővett egy pilctoll-szerűséget és elkezdte felrajzolni a betűket, a mintát pedig kiigazította a mintát, majd beizzította a gépezetet, ám mielőtt belekezdett, hozzátette:
- Csak szólok, hogy a kezeden és az ereidnél k***ra fájni fog. -húzta el a száját, majd elkezdte, én az óva intését amolyan "okkééé" fejjel nyugtáztam. Amikor a tű a bőrömhöz ért, felszisszentem, majd a kísérőmre néztem.
- Azta, ba***s, ez kemény! -mosolyogtam, azaz próbálkoztam elrejteni a fájdalmamat.
Utoljára módosította:A Matt-rac szelleme, 2015. október 29. 17:47 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Aiden Ward
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 110
Összes hsz: 208
Írta: 2015. október 24. 23:59 | Link

Shayleen

Meghűl az ereimben a vér szavai hallatán. Nem lehet, hogy feladta. A forró könnyek zápora egyetlen pillanatra sem hagy alább, bár a zokogás már halk szipogássá szelídült. Ingemet szorító ujjai továbbra is görcsösen kapaszkodnak a bordáim tájékán, szabad kezemet hát az ökölbe szoruló kézfejére simítom. Annyira megrémít, amit mondd, hogy az a jóleső, megnyugtató fáradtság maradéktalanul elpárolog azon nyomban, a mellkasomat nyomó nyugtalanság pedig apránként feszít belülről.
- Kérlek, ne mondd ezt! – préselem ki rekedtes hangon, szinte suttogva, de tökéletesen érthetően. Nem adhatja fel, egyszerűen csak… nem teheti. A tudatlanság és a tehetetlenség kombinációja felemészt, szinte fáj. Megállás nélkül cirógatom tovább a karját, hajszálpontosan ugyanazokat a mozdulatokat ismételve, ugyanazon az arasznyi szakaszon, mintha ez lenne belém programozva, közben pedig érzem, ahogy minden porcikája enged feszességéből. Megtörtént: feladta.
Az élettelen, vontatott szavak kapcsán ez nem is kétségbe vonható. Az egész testemet átjáró bizsergető tettvágy ismerős az étteremből, ahogy gyülemlik, fortyog a felszínt komótosan felperzselő érzelmek hada, a feszültség. Akárcsak a vulkánból kitörő pusztító láva. Szeretnék felpattanni, üvölteni, könyörögni azért, hogy ne tegye ezt. Nem küldhet el, nem hagyhatom magára, még akkor sem, ha igaz mindaz, amit órákkal korábban a fejemhez vágott. Csak fekszem ott, mint valami világ szerencsétlenje, és bámulom a plafont. Hogy mennyi ideig? Már rég nem tudom, nem érdekel. Mégis mit számít? Semmi nehézség nincs abban, amit kért: csak fel kéne kelnem, és hátra se nézve kisétálni az ajtón. Hiszen azt akarja, hogy felejtsem el. Kétlem, hogy ez bármilyen eszköz segítségével, vagy anélkül megtörténhetne, de megpróbálhatom.
Belemerevedve ebbe a kényelmetlen pózba próbálok rájönni, mit kéne tennem. Várok az isteni sugallatra, vagy mi. Ki hitte volna, ma már sokadszor hallhatta fohászom a világ minden vallásának istene(i), pedig aztán nálam nagyobb antihívőt csak keveset hord hátán ez a bolygó. Hisztérikus a legkevésbé sem jókedvről árulkodó röhögés szökik ki ajkaimon, a vége persze elcsuklik.
- Naiv vagy, ha egy pillanatra is úgy gondoltad, magadra hagylak. – Még mindig a plafon felé beszélek. Nem tudom, mikor született meg az elhatározás, de sziklaszilárd alapokon áll, teljesen felesleges lenne Shay minden erőfeszítése annak érdekében, hogy elmenjek. Nem fogok. Betakarom, a nyakáig húzom a vékony, elnyűtt anyagot, és elhúzódom, hogy kényelmesen elférjen, egy percig se zavarjam álmában, amibe remélhetőleg a mai kelletlenül hosszú, fáradalmas nap után lassan bekövetkezik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Regős Manó
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 151
Összes hsz: 428
Írta: 2015. október 26. 21:54 | Link

öltözet

Nem tud megszabadulni a rossz érzéstől, hogy útban van. De hát a fickó mondta, hogy üljenek le, így, többesszámban. És erre mutatott. Manó fél popóval, ugrásra készen kuporog a sámlin, ám a tetováló - Nándor - nem zavarja el, egy másik széket húz magának oda. Manó csak akkor nyugszik meg, mikor munkához lát a művész. Ekkor viszont teljes figyelmét leköti a munka. Sosem látott még ilyet, és falja szemeivel a látványt: hogy készül egy tetoválás. Olyan, mint egy kiállítás, egy különleges előadás, amit most megnézhet, és még személyessé is teszi a tény, hogy egy ismerőse ül abban a székben.
Különleges eszközt vesz kezébe Nándor, és megkezdi a beavatkozást. Matt mosolyog, de arcának rándulása elárulja Manónak, vagy legalábbis azt sejteti a szőkével, hogy nem felhőtlen érzés. Azt még Manó is tudja, hogy ez a procedúra bizony fájdalmas.
- Nem fáj? - kérdezi azért, így Matnek lehetősége van elmismásolni a dolgot, ha nem szeretné kimutatni fájdalmát. Majd hogy elterelje a srác figyelmét, visszakanyarodik egy korábbi témájukhoz.
- Mit szeretsz az ázsiai kultúrában?
Nem akarja kizárni Nándort a beszélgetésből, de neki úgyis van most egy fontos dolga. Ők pedig mindannyian hosszú ideig fognak itt ülni, valószínűleg kész sem lesz rögtön első alkalommal az egész. Ezt mondjuk Manó még nem sejti. Tenyerébe támasztott állal figyeli hol a kezet, hol Mat arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 28. 15:37 | Link

Az ismeretlen úriember részére
- más bőrbe bújva | Budapest | még nyáron -

Jelenlegi kinézet


Ha minden reggelem ilyen tökéletesen indulna, egy frissen, és jól lefőzött kávéval, croissant-nal, és a reggeli mágusújsággal, amit hétköznapi mugli sajtóterméknek bűvöltek át a kedvemért, semmi okom nem lenne a panaszra. Majdnem tökéletes reggel. A tény, hogy reggel nyolc órakor kint ülök a nagykörúton a lassan melegedő tavaszban, és összébb húzom magamon a kardigánom, némi morcosságot csempész az alapvetően vidám és cserfesnek mondott hangulatomba. Kalandozó gondolataim közepette magától vándorol a tekintetem a kezeimre- klasszikus, francia manikűr teszi megfelelővé az ujjaimat, kellemessé az összképet. Az apró részletek… A szüleim és a nagyszüleim gondoskodása minden apró mozdulatomban, porcikámban meglátszik. Elképesztő, milyen más értékeket, neveltetést és személyiséget kaptam ezáltal tőlük. Vagy inkább általuk.
A körúton elzúgó, csilingelő villamos sokszor úgy ráz fel a mélázásomból, mintha az lenne a világra ébresztő csengettyűm. Az én saját, külön bejáratú órám. Pedig semmiben sem különbözik más villamosok hangjától, csak eszembe juttatja az Altatót, József Attila gyönyörű versét. Pillanatnyi melegséget csempész a szívembe mindahányszor rágondolok. Félretéve a gyerekkoromból visszamaradt szép szokást, nem hiába ücsörgök itt, ideje összeszednem magam. Nem egy túl nehéz feladat, tekintve, hogy általában rendszerezett és alapos vagyok külügyi attaséként. A munkaköri leírásom része, hogy mindig a helyzet magaslatán álljak- mint most is. A francia máguskülügy minisztere nem hangoztatott módon a másodági unokabátyám, azaz a bácsikám. Ha ő külön megbízást ad, azt szó nélkül teljesítem- egyrészt jó lehetőség, hogy később rangi előrelépést zsaroljak ki belőle, másrészt a rangtól függetlenül is kapóra jön a kapcsolatépítés. De ezúttal végképp nem értettem, mi dolgom egy fegyverker… elnézést, egy könyvelővel.
Némi türelmetlenséget engedek meg a halántékmasszírozási mozdulatomban, mert az ügyfelem késik. Illetőleg a nagybátyám ügyfele. Nem akarom megtudni, honnan ismer egy orosz fegyvercsempészt. Érdekes, a név angol, de a bácsikám oroszként emlegette. Ezzel ráérek később foglalkozni, úgy hiszem- nem az én dolgom a nemzeti hovatartozását firtatni, hiszen én sem vagyok színtiszta magyar. Nyolc óra három perc, és a férfi még sehol… Lassan a kávém is elfogy, a croissant-ról már nem is beszélve.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darth Vader
INAKTÍV


Kinyírta a zenekart.
offline
RPG hsz: 344
Összes hsz: 1551
Írta: 2015. október 28. 16:01 | Link

E. T. K.  Embarrassed Rolleyes Grin


Meglepett a külügyminiszter telefonja a minap. A privát számot használta, amit tényleg csak kevés emberrel osztottam meg. Ma reggel elküld hozzám valakit, akivel a Nagykörúton találkozom, valami jó drága, elit kávézó kiülős részén. Csatolt egy képet is, amin egy barna hosszú hajú lány szerepelt macskaszerű szemekkel. Tekintve, hogy holnap reggelre amúgy se terveztem semmit a plafon bámulásán és néhány számla rendezgetésén kívül, minden további nélkül beleegyeztem. Egy dokumentumot kell átadnia, ami nem tűr halasztást. Mivel a képen szereplő hölgyemény elég szemrevalónak tűnt, reggel frissen a tükör elé álltam, alaposan megborotválkoztam, hogy egy lány is megirigyelte volna arcom puhaságát. Arcszesz, parfüm, szürke kockás ing, bőrdzseki, sötétkék farmer, kulcsok, pénztárca, egy kis csövű fegyver a bal bokámhoz meg egy nagyobb kaliberű az övembe rejtve és már ültem is fel fekete, matt színű motoromra, melyet édesded álmából keltem. Kicsit kótyagosan indult neki a reggelnek, de dorombolva hasított alattam a még kicsit csípős reggelen.
Rohadt budapesti közlekedési dugók. Szépeket káromkodtam, és bizony már 5 percet késtem, mikorra leparkoltam a mocit. Aha, meg a mérhetetlen mennyiségű kávézó ezen a környéken, katasztrófa! No nem baj, szerencsémre legyen szólva, hogy elég hamar megtaláltam a megbeszélt találkozási pontot, de egyetlen lányt sem láttam, aki csak megközelítőleg hasonlított volna a korábban kapott fotóra. Mindegy, hátha bent vár, mert épp a kávéjat szürcsölgeti. De nem, bent még jobban elvesztem a népek között. Egy pincérnő igen jól végigmért, s nem átallott kifejezni szavak nélkül, hogy bizonyára eltévedtem, mert a kocsma jobbra 4 üzletnyire van. Azért készségesen megkérdezte, hogy segíthet-e, mire mondtam neki egy nevet, hogy kit keresek. Furcsán felvonta a szemöldökét, mint aki megrökönyödött a név hallatára, azonban elmosolyodott és kért, hogy kövessem. Elejtette, hogy a grófnő odakint vár. Hogy a kicsoda? Egy.. gróf? Mi van? Egész összezavarodtam és zavaromban a hajamba túrtam újra meg újra. Gratulálok Bennett, valami szebb gúnyát is magadra ölthettél volna, mert ezzel úgy nézek ki, mint egy alsó középkategóriás iroda munkatársa. Bőrdzsekimet lekaptam magamról még mielőtt kiérthettünk volna a szabadtéri részhez és egy, a legközelebb eső szék háttámlájára hajítottam, üres zsebekkel. Így némileg azért jobb volt az összhatás: deréktájt betűrt, könyékig feltolt ujjú ing, hátamhoz simuló 22-es Magnum. A pincérnőm az asztalig vezetett, ahol finoman egy hölgy vállához ért, súgott valamit a fülébe, rám emelte a tekinetét, majd ott hagyott bennünket. Nem mintha nem lennék tisztában az alapvető udvariassági formákkal, de még életemben nem volt szerencsém olyasvalakihez, aki társadalmilag hivatalosan magasabb ranggal rendelkezett nálam. Finom megjelenéséről sugárzott, hogy ő nem az a fajta, akikkel az estéimet szoktam tölteni. Barna, rövidebb fazonú haj, mélyen ülő, kéken csillogó szemek és felettébb érdekes arcberendezés. Szomorkás vonásai vannak, mégis barátságot sugárzó a pillantása.
- Bocsánat, hogy késtem. Egy apácafelvonulás feltartott – jól van David, helyes, csak így tovább. Kínomban ismét a hajamba túrtam és a forgalmas utcára pillantottam. Mit követel ilyenkor a protokoll, mit kéne cselekedni? Meghívni egy kávéra? De ott van előtte az üres csésze. Mit, mit, MIT?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Az Ördög
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 387
Összes hsz: 5187
Írta: 2015. október 28. 16:16 | Link

Az ismeretlen úriember részére
- más bőrbe bújva | Budapest | még nyáron -

Jelenlegi kinézet


Már a harmadik villamos haladt ki előttünk a Király utcai megállóból, de még mindig sehol sincs a várva várt vendégem, azaz kliensem. Ezúttal én kaptam a nem túl hálás közvetítő feladatot, hogy eljuttassam a megfelelő információkat a megfelelő személynek. Problémának érzem, hogy marginális fogalmam sincs az illető kinézetéről, de a nagybátyám precízen továbbított rólam néhány beazonosításra szolgáló információt. Nem feltétlen vettem zokon a dolgot, de egy megkérdezésnek örültem volna. Az rak féket a nyelvemre, hogy tudom, ha mélyebben beleásom magam a kelleténél, megüthetem a bokám, és a karrierem íveléséhez nem hiányozna néhány fekete pont.
Türelmetlenül kezdek dobolni ujjaimmal az üvegasztalon, miközben felhörpintem a kávém maradékát. Az ujjaimon megcsillanó gyűrű még édesapám hagyatéka a halála előttről. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam tőle- hihetetlen, hogy már tíz éve itt hagyta a családot. Édesanyámmal nem ápolok rózsás viszonyt, Violával pedig kifejezetten ellenszenvvel viseltetünk egymás iránt; nincs olyan alkalom, hogy békésen váljunk el. Mire feleszmélek a gondolataimból, rá kell jönnöm, hogy már percek óta a körmeimet bámultam a beállt szünetben. Ekkor érkezik a pincérnő, és súgja a fülembe, hogy megjött a vendégem. Ideje volt…
Felemelkedem a székemből, hogy szembe fordulhassak a férfivel. A szemeim elé táruló, hihetetlenül kellemes férfiarc szilárd vonásokkal és nem kevés markánsággal rendelkezik a mély és kissé reszelős hang mellett. Olyan mellbevágó élményként telepszik rám a látvány, mintha megittam volna gyorsított tempóban két pohár pezsgőt. Csak a szavai erőszakolják ki belőlem a köhögős-visszafojtott nevetésféle egy halvány árnyékát. Muszáj összeszorítanom a szám, hogy ne törjön ki belőlem egyenesen az arcába a nyílt kacagás.
- Nos… khm… Reménykedem benne, hogy a hölgyek megtalálták a szent helyüket végül. Ugye nem kellett velük imádkoznia? – Mikor végre sikerül úrrá lennem a hangomon, eme két értelmesebb mondat és kérdés is kiutat talál belőlem a külvilágba. Ugyanakkor a szájszélem ott rejtegeti sarkában a jókedvem; képtelen vagyok ilyen hamar elhessegetni a nevetést.
- Kérem, foglaljon helyet, Mr. … - A nemzetközi angol kommunikációs nyelvet használom a közérthetőség reményében, s mert a beszélgetőpartnerem jelentős akcentusát nem tudtam nem meghallani. Nem ártana megejtenünk a bemutatkozásokat is- őszintén szólva az sem zavar, ha hamis névvel áll elő, én is csak a keresztnevem tervezem elárulni neki. Nem hiszem, hogy lesz még egy alkalom a találkozásra. Pedig igazán jól kinéző férfi… ahh…
- Ezúttal engem küldtek Önhöz. A nevem Csilla. Itt a küldeménye, Pohli úr. – Elé tolom a táskámból előkotort A4-es méretű borítékot, és elé tolom: címzés nélküli, jellegtelen darab, mintha csak egy szerkesztő találkozna az írójával, ugyanilyen könnyelmet is ütök meg vele szemben.
- Óhajt egy kávét? – Beszéd közben intek a pincérnőnek- ha ő nem kér semmit, én így is rendelek még egy lattét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

A Matt-rac szelleme
INAKTÍV


Melankolikus emo-punk, éjféllovag pálcikaember
offline
RPG hsz: 192
Összes hsz: 2385
Írta: 2015. október 29. 20:38 | Link

Regős Manó


A tetkós srác...vagyis mint később megtudtam, Nándor végre hozzálátott a mintám felhelyezéséhez, majd felvarrásához. A tetkó körvonalai már a kezemen voltak, már csak az ujjperceimen lévő betűket írogatta fel, illetve a vázlatot korrigálta. Engem és Manót is egyaránt lekötött a művelet, így mindketten szó nélkül, mondhatni áhítattal néztük a mestert munka közben. Végül kezébe vette a tűt és jó felebarát módjára előrebocsájtotta, hogy a művelet nem lesz éppen fájdalommentest. Persze tisztában voltam vele. Ha az ember fia tetoválást akar, persze mindíg megkapja az "tudod ez mennyire fájdalmas" vagy éppen a "ne tedd ezt magaddal", óh, és a kedvencemet se felejtsem ki "mit fognak gondolni mások". Mindig is utáltam, ha ezzel a tipikus hegyi beszéddel untattak. Ez az én testem, én döntöm el, mit teszek vele. Aki szeret és szimpi vagyok neki, hát tetkóval is szeressen, ha meg nem, akkor el lehet menni melegebb éghajlatra is, sőt ajánlott! A tetováló-ketyere a bőrömhöz ért, én pedig átéltem a fájdalmat. Manó észrevette az arcomra kiülő műmosolyt és feltette a legegyértelműbb kérdést, amit ilyenkor fel lehet tenni valakinek.
- Húh, hát, őszinte leszek, baromira. De na, kemény vagyok, ennyi kell. -próbáltam mosolyt erőszakolni az arcomra, de az ilyesmi elég nehéz, hogyha úgy érzed, mintha valaki összekeverte volna az ujjadat egy tűpárnával.
- STORRY-TIME! -mondtam kissé magasabb hangerővel, tündérport imitálva az épp nem agyonszúrt kezemmel és "mesélni kezdtem" -Hát, ez még az emo-korszakomban kezdődött egy-két éve. Sok emo képet láttam, amin anime szereplők vannak, így elkezdtem nézni néhányat és elindult a rajongásom irántuk. Azóta Japán- és Ázsiafan vagyok. -mosolyogtam, közben teljesen megfeletkeztem róla, hogy szétszúrják a nyomorult karomat. Én is kérdezni akartam valamit, de nem jutott szembe sok minden, így végignéztem rajta és megpróbáltam kierőszakolni magamból valamit.
- Egyébként nagyon menő a hajad! -no, ennyire sikerült kreatívnak lennem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Aki nem ismer, azt hiszi, őrült vagyok. Aki ismer, az tudja is...

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 30. 12:13 | Link

Choi Min Jong
Madame Brisbois

Budanekeresd egyik zsúfolt, forgalmas utcáján már messziről hirdeti a hatalmas felirat a mágikus balett oktatást, nehéz lenne eltéveszteni. Mostanában amúgy is mintha minden ezzel lenne tele, meg persze Madame Brisbois képével, az eddig elért eredményekkel, az előadásokat hirdető plakátokkal. És akármennyire idegesítőnek is tűnik ez a módszer és túl rámenősnek, igenis beválik. Az emberek, főleg a jómódúbb aranyvérűek egyre inkább kezdenek rákapni a dolog ízére. Már csak a fiatal, új generációt kell csábítani, hogy táncosok is legyenek a társulatban.
A jelentkezőket ötös csoportokban hívták, amolyan meghallgatásra, hogy belekóstolhassanak abba, miből áll egy ehhez hasonlót balett edzés. A jelentkezőket kicsit előbb beengedik a terembe, ahol a szokásos balett-terem tárul eléjük: a falakon tükrök, kapaszkodók a falakon, egy zongora az egyik sarokban, mögötte egy csinosan felöltözött, frakkos úriember. A könnyed, lágy zene csupán aláfestésként funkcionál. A táncosok a korlátok mentén gyakorolják a mozdulatokat, finomak, kecsesek, vékonyak. Mind pontosan egyszerre mozognak.
De még ennél is jobban vonzza a tekintetet Madame Brisbois alakja, aki sétálgat a táncosok mellett, éles, szigorú tekintettel vizsgálja minden mozdulatukat. Kezében egy elefántcsontból faragott, hófehér sétapálca található, de nem túl sokat használja a járásának segítésére, inkább csak szorongatja. Számol a zene ritmusára, megadva a tempót, hogyan táncoljanak, hangja betölti a termet. Amikor meglátja a fiatalokat, egyből felderül az arca és elmosolyodik.
 - Ó, máris ennyi lenne az idő? - Kérdezi, szórakozottan nevetve párat, majd összecsapkodva a tenyereit. - Akkor, édeseim, mára ennyi lenne, köszönöm a szép munkát. Találkozunk holnap.
A tapsokra egyből elhallgat a zene is, a táncosok is megállnak, amint pedig elhangzik a végszó, kedves beszélgetésben törnek ki, újra a hétköznapi énjüket veszik fel és úgy sétálnak ki az ajtón.
 - Üdvözöllek titeket, elsőre lenne pár kérdésem hozzátok. Van bármi tapasztalatotok már a balettal, esetleg a mágikus balettal? Mennyire vagytok otthon a tánc világában? - Érdeklődik a nő, akiről nem mondaná meg az ember, hogy lassan hatvanadik életévét tölti be. Tekintetével méregeti a megjelenteket, nem túl tolakodóan, mégis érdeklődően. Megakad a szeme Choi Min-en. Még mindig női sportnak van titulálva az ilyesmi, így mindig nagyon örül egy-egy férfi jelentkezőnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. október 30. 13:16 | Link

Mesélő

Balett. Mágikus balett. A felhívás úgy virított a képembe, hogy nehéz lett volna elkerülni. De ahogy jobban belegondoltam, az jutott eszembe, talán ez az, ami kell nekem. Elvégre ez is egy művészeti ág, ráadásul a legtöbb kedvencemet kombinálja össze: mozgást, zenét és mágiát. Még ha a balett a maga nemében nem is az a fajta tánc, ami közel áll hozzám, azért kellően érdekesnek tűnt és igazán úgy éreztem nem veszíthetek semmit, ha megnézem magamnak kicsit jobban. Ha nem megy, vagy mégsem az én műfajom, akkor nyugodtan kiszállhatok majd.
Ennek megfelelően, Bogolyfalvát, átmenetileg magára hagyva, hop-porral érkeztem Budanekeresre, s miután megtaláltam az épületet, ahol a próbákat tartják, némileg feszengve, de mégis izgatottan léptem át a küszöböt, majd mentem arra, amerre irányítottak.
A teremben még folyik egy már meglevő csoport próbája, így csendben ácsorgok, a többi várakozóval együtt és próbálom felmérni, hogy valóban szeretném-e ezt. A cipőmet már korábban az ajtóban levettem. Így most lábujjhegyre állva, majd visszahuppanva a sarkamra, figyelem a mozdulatokat és próbálom megállni, hogy röhögni kezdjek. Szimplán mert magamat nem tudom elképzelni, hogy így emelgetem a lábam... Na de ők lányok, biztos nem egyforma dolgokat kell csinálnunk... Vagyis remélem.
A lábujjhegyről-sarokra billegésből az térít magamhoz, hogy Madame Brisbois észrevesz minket és leállítja az éppen futó próbát. Rögtön minket kezd el nézni, én meg kihúzom magam, mert a 173 centimmel megint alacsonynak érzem magam, még akkor is, ha a statisztikák szerint alig maradok el az átlagtól, na meg... a többi jelenlevő sem égimeszelő, de mégis. Amikor a hölgy rám pillant, a szemeibe nézek, majd mint egy megszokásból meghajtom magam, köszönve-tiszteltem kifejezve felé. Elvégre lerí róla, hogy évekig a szakma nagyja lehetett, és bár nem egy fiatal, korombéli nő, mégis nagyon szépnek vélem a vonásait. A kérdésre érkező válaszokat figyelmesen hallgatom, majd én is válaszolok, remélhetőleg nem túl sok hülyeséget.
- Öhm... Láttam kiskoromban pár előadást, de nem tudnám megmondani, hogy mágikus volt-e - ez igaz. A nevelőapám elrángatott pár ilyen "emeltebb" művészeti előadásra, amit akkor kevésbé értékeltem. Nem is igazán emlékszem rá, azt tudom, hogy akkor nem jött be... De hát kicsi voltam. Változtam. Na meg közre játszott az a bizonyos "muszájfaktor is". - Régebben hip-hop-oztam, próbálkoztam break dance-szel is... Ööö... keringő? Cha-cha-cha... és hasonlók megvoltak...
Megvonom a vállam, ahogy befejezem. Nem tudom ezek mennyire jönnek jól a balettnél, de talán nem vagyok teljesen reménytelen eset. A hölgy majd megmondja, gondolom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 15:38 | Link

Léni <3

Mosoly ül ki az ajkaira, amikor egyre ismerősebb lesz a táj, majd fokozatosan szélesedik, amint a házak is feltűnnek lassan. Budapest. Mindjárt következik az állomás is, ezért elkezdi készülődni. Leveszi a táskáját a csomagtartóról, kisimítja fehér blúza látható és láthatatlan ráncait egyaránt, felveszi a kabátját, nyakába tekeri a sálát, ellenőrzi, hová is tette a pálcáját, kibontja a haját és ismét laza kontyba köti még hosszú pillanatokig igazgatva néhány általa nem tökéletesnek ítélt tincset közben az ülések fölötti tükörsávban figyelve önmaga képmását. Egy kicsit izgul. Hetek óta nem látta Lénit. Végre sikerült azonban kieszközölnie egy szabadnapot, és megszökni Budapestre egy egész háromnapos hétvégére így péntekestől, még ha ebből sajnos a sok órás zötykölődés el is vesz nem is keveset. Idő előtt siet ki a fülkéből, hogy aztán az ajtó ablakán kinézve várja, hogy végre megálljon a vonat, közben pedig egyik lábáról a másikra állva toporog, közben türelmetlenül rágcsálva kicsit a nyakába akasztott láncon lógó málnát mintázó medált. Ha minden igaz és Léninek sikerült megszökni az iskolából, akkor várni fogja az állomáson. Tértágított, aranyos kis baglyokkal tarkított hátizsákja fülét szorongatva számolja a másodperceket, amikor a vonat sípolva lassítani kezd, majd fellélegzik, amikor végre megáll és kinyílik az ajtó. Amint elsőként lelép a peronra, máris Lénit keresi izgatottan pislogva körbe az ott várakozók között. Bármennyire is örül annak a programnak, amibe felvették gyakornoknak, és akármilyen jó is az ispotályban gyerekekkel foglalkozni, Léni mégiscsak a hercije és nagyon hiányzik így, hogy sok-sok kilométerre vannak egymástól.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 30. 15:55 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Elérkezett a nagy nap, amire heteket kellett várnom. Tanja nagy nehezen, de végre kapott egy kis szabadságot - vagy kimenőt, ha úgy tetszik - az ispotályból, ahol most valami különleges képzésen vesz részt. Elég hosszú ideig egyébként, de nem ez az első nagy megpróbáltatásunk. Régóta együtt vagyunk ahhoz, én hiszek magunkban. A mai világban nem okoz gondot a távolság leküzdése, még ha jelen esetben országok között átívelő problémát jelent. Ahhoz egyikünknek sincs ereje, hogy szüneteltesse a kapcsolatot. Helyette maradnak a levelek, ha pedig mindketten ráérünk, találkozunk. Jelen esetben a fővárosban vagyunk, én már javában a pályaudvaron ácsorgok. A vonat szerencsére nem késik, időben pöfög be az állomásra. Én is elég hamar kiérek, a várakozással töltött időt pedig igyekszem hasznosan kihasználni. Keresek valahol egy virágboltot. Romantikus filmekbe illő jelenet, hogy ott vásárolok egy nagy csokor virágot. Többféle színű és fajtájú van benne, hiszen fő a változatosság. Még egy tábla csokit is kap mellé, és ezzel végleg kifogytam. Na jó, ez nem teljesen igaz, de nem azonnal szeretném elkölteni a pénzem.
A mozdony megtorpan, az ajtók kinyílnak, a szerelvények türelmetlen utasai pedig gyorsan a peronon találják magukat. A hangosbemondó mellett a bőröndök gördülő hangja tölti be a meglehetősen rossz akusztikájú épületet. Nem vagyok egyedüli várakozó, mindannyian izgatottan várjuk hozzátartozóinkat. Amint meglátom a barátnőmet, elvigyorodom és elegánsan átnyújtom neki ajándékait. Közben átveszem tőle a táskáját, és persze puszival üdvözlöm. Keresem a szavakat, de nem találom... Hátha ő ügyesebb lesz.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 16:16 | Link

Léni <3

A hosszú vonatozás után végre leszállhat Budapesten és első dolga Lénit keresni a tömegben. Nem telik sok időbe, hogy észrevegye hercijét. Mosolyogva integet neki pár lépés távolságról üdvözlésképpen, és ha nem kellene annyi embert kerülgetnie, talán még a rohanással is megpróbálkozna, így azonban csak sietősen kerülgeti az útjába akadókat. Lénihez érve megilletődve veszi át a csodaszép csokor virágot, még meg is szagolja őket, a csokit pedig táskájába csúsztatja, hogy ne kelljen azt is külön cipelni.
- Köszönöm. Annyira gyönyörűek - pillant futólag a virágokra, aztán vissza Lénire, aki még a hátizsákját is átveszi, noha igazán nem nehéz, elbírná azt is. Lovagias, mi több, igazi szőke herceg, ezt senki nem vitathatja. Hálája jeléül lábujjhegyre állva nagy puszit nyom a fiú arcára.
- Régóta vársz itt? Annyira hiányoztál - szalad ki a száján egy megkönnyebbült sóhajjal egyetemben. Fogalma sincs, mikor találkoztak utoljára, az utóbbi hetekben biztos, hogy csak levelet váltottak. Ebben a pillanatban még a szemében is visszatükröződik afölött érzett öröme, hogy végre itt lehet, szemtől szemben a fiúval. Füle mögé tűr egy makacs tincset, ami csak nem akart megállni ezek szerint a helyén, hiába próbálta néhány csattal is rögzíteni, és határozott királylány módjára megfogja Léni kezét.
- Itt egy kicsit mintha útban lennénk. Merre megyünk? Bár előbb jó lenne megnézni, mikor indul vonat Budanekeresdre. Vagy van egyenesen Bogolyfalvára is? Elfelejtettem megnézni - vallja be, bár a fiúnak feltehetőleg igazán nem újdonság, hogy ilyen kis szétszórt tud lenni.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. október 30. 16:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 30. 16:46 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Gyorsan összetalálkozunk. Azért annyira nem nehéz őt kiszúrni a tömegben. Pláne, ha epekedve várom, hogy végre felbukkanjon. Nincs valami sok időnk arra, hogy kettesben legyünk, de ezt a pár napot jó lenne tartalmasan eltölteni. Remélem, hogy a vonatút alatt kipihente magát, mert egy darabig még nem lesz lehetősége az alvásra. A virággal és a csokival sikerül meglepnem, pedig ezeket az apróságokat már igazán megszokhatta volna tőlem. Nem baj, én csak örülök, ha örömet szerezhetek neki.
- Örülök, hogy örülsz! - szalad ki belőlem, aztán elgondolkodom, hogy ez kimondva amúgy tök furán hangzik, majd mosolyogva folytatom - Csak nemrég érkeztem. Most már örülök, hogy épségben megérkeztél. Nagyon vártam már ezt az alkalmat, és nekem is nagyon hiányoztál. Fura volt nélküled...
A fentiek nagy részét már tudhatja, hiszen nem nehéz kitalálni, a távolság jelentős terhelést jelent a kapcsolatunknak. Lelki vívódásaim nagy részét papírra is vetettem és elküldtem a lánynak, valamint én is elég sok üzenetben megkaptam tőle, hogy mennyire hiányzom neki. Ugyanakkor annak a híve vagyok, hogy ezeket jobb élőben is kimondani. Az valahogy többet jelent, jobban megragad.
A viszontlátás örömeibe bocsátkozva magamhoz szorítom, és csak percek múlva engedem el. Addig nem is szólok semmit, csak lehunyt szemmel gondolkodom. Jó újra érezni Tanja illatát... Aztán mindketten belátjuk, hogy ideje lesz elhagyni a peronok körzetét, hogy valami ideálisabb helyet kerítsünk a beszélgetéshez.
- Nem tudom, menjünk beljebb és nézzük meg, bár még van egy csomó időnk. Előbb jegyet is veszel akkor? - érdeklődöm, miközben terveim szerint elindulunk a pályaudvar központi része felé. Akár be is ülhetünk valahová utána.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 30. 21:28 | Link

Léni <3

Mosolyra görbül a szája már Léni láttán, de majd a virággal meg a csokival még meg is lepi a fiú, természetes, hogy örül. Már akkor elkezdett kibontakozni minden pozitívra fogékony lelkében az öröm, amikor Innsbruckból útnak indult, hiszen olyan ritkán találkoznak. Ebben a pár napban most muszáj lesz kihasználni minden percet és egyetlen egyet sem pazarolni belőlük semmi rosszra, na nem, mintha Lénivel ilyesmi sűrűn fordulna elő szerencsére.
- Fura - sóhajtja megismételve a fiú iménti szavainak egyikét és tekintetében egy kevéske szomorúsággal meg bűntudattal néz fel rá. Ő tehet az egészről, mert amikor megtudta, hogy pályázhat ő is gyakornoki helyre egy program keretében az innsbrucki ispotályban és szülővárosa egyik legnevesebb gyógyítója szárnyai alatt tanulhat meg mindenféle gyakorlati dolgot, végig se gondolta, csak kutyafuttában beadott mindent, miután gyorsan megbeszélték. Akkor nem tűnt áthidalhatatlannak a távolság, és igazából ebben a pillanatban sem az, viszont csak érezhető és kihat rájuk, a kapcsolatukra. További beszéd helyett átöleli inkább Lénit ügyelve, hogy a virágot ne törje össze és a fiú ruháját se kenje össze közben, fejét pedig a mellkasába fúrja. Nagy levegőt véve igyekszik visszaszerezni mindenkori általános jókedvét, ami nem különösebben nehéz, hiszen örül, hogy itt lehet Lénivel, de az mégsem egy pillanat műve, amíg megszabadul hirtelen támadt bűntudata árnyától. Nem szabad most ezzel foglalkoznia, emlékezteti magát. Nem pazarolhatja erre a drága időt. Sokára engedi el csak a fiút, csak amikor már érzi, hogy Léni lassan lazít a szorításán, előbb esze ágában sem lenne kibontakozni az ölelő karokból, majd megemlíti a vonalat, amit szétszórt módon megnézni is elfelejtett.
- Legyen meg, aztán utána sétálhatnánk vagy beülhetünk valahová, jó? - javasolja ismét mosolyogva, és mehetnek is jegyet venni, nem éppen gyorsan a szokásos sornak hála, ahol ki kell várni a helyüket, de amint megvan, máris szabadok néhány óra erejéig.
- Mennyire ismered a várost? - kérdezi meg, amikor már kezében a jegy, már csak biztos helyre kell raknia, ezért táskája oldalzsebében turkál kicsit, amíg helyet nem talál neki.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. október 31. 03:10 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Kapok tőle némi bűnbánó pillantást, miután kinyögöm, hogy tulajdonképpen mi is jár a fejemben. Ezt azonban nem azért tettem, hogy rosszul érezze magát. Tudom, hogy nem könnyű így kettőnknek, de az önhibáztatás nem megoldás. A magam részéről tudomásul vettem, hogy mi a nagy helyzet. Nem kérdés, hogy a jövője, azaz a tanulmányai, s később a karrierje legyen a fontosabb. Hiszen igaz, hogy már évek óta egy párt alkotunk, de ez sajnos változhat, sokkal képlékenyebb dolog. Nem építhet csak rám. Ez ilyen, felnövünk és mindenki megy a maga útján. Viszont, ha elég erősek vagyunk, akkor persze léteznek csodák. Szinte meg vagyok róla győződve, hogy Tanjának jó helye van gyakornokként a hazájában. Én is nézelődtem ösztöndíjpályázatok és egyéb lehetőségek után a VAV előtt, de aztán meggondoltam magam. Ausztrália azért elég messze van, még ha jó is lenne viszontlátni a családom másik felét. Hihetetlen, hogy ennyire nagy távolságokat kell tűrjek. De pont ez az, ami reményt ad. Apám, testvéreim és háziállataim a megmondói annak, hogy tudok várni, kitartó egyéniség vagyok. Nem mondok le egykönnyen valamiről.
Hosszas percekig öleljük egymást, aztán elkezdünk a továbbiakon gondolkodni. A jegyvásárlást szeretnénk először letudni, úgyhogy a pénztárnál hosszasan sorban állva kipipálhatjuk. Innentől kezdve csak valami jó kis beülős helyen kellene törnöm a fejemet, de most egy sem jut eszembe. A jegyeket jól eltesszük, hogy majd később meglegyenek. Megvakarom a fejem és felidézem magam előtt a főváros térképét, már amennyire tudom. Ez egyébként nem nehéz számomra.
- Egészen jól, anya még itt lakik, amióta hazajött... Mondj egy helyet, ahová szívesen mennél, aztán meglátjuk!
Kávézó, étterem, teaház, tulajdonképpen bármi szóba jöhet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sólyomfi HELLena
INAKTÍV


Ward Nője <3
offline
RPG hsz: 167
Összes hsz: 938
Írta: 2015. október 31. 16:43 | Link

Mesélő

Felvételi
Grosserlieb - Budanekeresd


Ez annyira random ötlet volt, hogy igazából csak a HV-m meg az igazgató tudja, miért is szálltam fel a vonatra. Ők is csak azért, mert nekik kell, egyébként meg még az otthoniaknak se írtam meg, mire készülök.
Na, nem mintha onnan tudnának bármit is tenni, ide nem ér el a szülők keze, én meg most először érzem, hogy ez nem is feltétlenül rossz dolog.
Azt nem mondom, hogy nem korai, mert általában tizennyolc év után szoktak leválni a szülőkről, de... de már a honvágy sem akkora, és most, hogy lehetőségem nyílik itt is arra, hogy táncolhassak, annyira már nem is vágyok haza.
Persze tisztában vagyok azzal, hogy ez nehéz menet lesz, két iskolában megfelelni még úgy sem könnyű, ha fotografikus memóriával rendelkezel, de ott van az a tény is, hogy nekem az eddigi életem is arról szólt, hogy futkároztam összevissza, egyszerűen nem megy az, hogy csak feküdjek és henyéljek, én nem ilyen vagyok.
Budanekeresden aztán leszállok a vonatról, és előveszem a papírt, amire a fontosabb infókat írtam - köztük azt is, hogy jutok el a suliig - indulok el egy irányba.
Azért annyira profi nem vagyok, így párszor meg kell állnom érdeklődni, mert eltévedni azért nem szeretnék, hisz ez mégse Bogolyfalva, ahol lépten-nyomon egy sulistársba botlok, vagy épp olyas valakibe, aki nem rég végezte el azt.
Azért azt meg kell állapítanom, hogy a mágusok segítőkészebbek a mugliknál, ez már az első hetemen is szemet szúrt.
Azért beletelik némi időbe, mire látom magam előtt az iskolát, de mikor ez megtörténik, megeresztek egy mosolyt is, hogy aztán belépve, gyorsan letudjam az adminisztrációs dolgokat, aztán már csak várok, mire kerül rám a sor.
Nem mondhatni, hogy nem izgulok, hisz azt mégse tudom, itt mik a követelmények, csak sejtéseim lehetnek, na de hamarosan minden kiderül.
Hozzászólásai ebben a témában

- Na jó, azt hiszem tőled fogok tanulni
- Egy kolonc a nyakamba...

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. október 31. 21:17 | Link

Choi Min Jong
Madame Brisbois

Madame Brisbois vonásai melegek, kedvesek, ahogy a fiatalokat nézi. Csendben hallgatja mindegyikük történetét a zenével, tánccal kapcsolatban, csendesen bólogat és megjegyzi. Néhol elégedetten hümmög, de semmi különösen mély érzelem nem tükröződik az arcáról. A tekintete még mindig éles, mintha tényleg éle volna. Egy pillantással felboncol, kiveséz, ízeire szed és mégis megbéklyóz, nem enged.
 - Rendben, édeseim. A tánc olyasmi, amin tudunk segíteni gyakorlással, viszont van még egy dolog, ami fontos része ennek a sportnak. - Előrevetíti a dolgokat, miközben sétál, mustrál. Azt nézi, mit tud kihozni belőlük, mi lesz a jövőjük. Bízik a saját képességében, hogy első alkalom után meg tudja állapítani, kiben van potenciál, kiből tud majd később sztárt faragni. Erre van szüksége, fiatalokra, akik majd az ő kis reménységei lesznek.
 - Mennyire vagytok otthon a mágiában? A lenyűgözésben? A gyönyörködtetésben? Ideje elővennetek a szépérzéketek. - Ahogy folytatja mondanivalóját, egy sejtelmes kis mosoly ül ajkaira. Éppen csak szája sarkába, mégis ott bújik meg, tovább lágyítva idősödő vonásait. Mégsem tűnik gondoskodó nagymamának, nem melegség sugárzik belőle. Sokkal inkább elegancia, felsőbbrendűség, tapasztalat és vonzerő.
 - Vegyétek elő a pálcáitokat. Bármilyen varázslatot használhattok, amit nem szégyelltek. Az elemi mágusokat, illúziómágusokat, animágusokat különösen kedveljük a sportágunkban. - Sorolja az előnyöket és már nem a kis jelentkezők előtt sétálgat, hanem megindul egy szék felé. Egy darab található a teremben. Finom megmunkálású, velúr huzatú, vörös szék. Egy pillanatra sem kérdés, kinek a méltó trónja ez a szék. Madame Brisbois innen szokta figyelni kemény munkája gyümölcsét, a jövő csillagait.
 - A feladat: nyűgözzetek le. - Kihívás csillan a nő szemében, ahogy finom mozdulattal leül, keresztbe rakja a lábait. Egyik kezét a karfára simítja, másikban tartja sétabotját. Ajkán könnyed mosoly ül, és érdeklődve, feszülten figyel. Ha valamelyikük mutat bármit, amit még nem látott, gond nélkül ugrik és megtartja magának.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. október 31. 23:11 | Link

Léni <3

Egy egész kicsit tényleg bántja, hogy nincs a Bagolykőben, ahol akkor találkoztak, amikor csak kedvük tartotta, de igyekszik megszabadulni ettől, hogy véletlen se rontsa el az együtt tölthető idő örömét. Mosolyogva bújik a fiúhoz átölelve őt, majd felveti, hogy jó lenne megvásárolni a jegyét tovább Bogolyfalváig egészen. Amint végigállták a hosszú sort és ez is kihúzható a teendők listájáról, rájön, hogy ő igazából nem is ismeri ezt a nagy várost ténylegesen. Igaz, hogy kérdezni nem fél, ha kell, biztosan kapna útbaigazítást kedves járókelőktől, de mégis ijesztő belegondolni, hogy fogalma sem lenne egyedül, hogy a pályaudvarról kilépve jobbra vagy balra kell-e menni. Megkönnyebbülve mosolyodik el, amikor Léni közli, hogy Léni ismeri.
- De nem ebben a felében a városnak, igaz? Jaj, mindig úgy megkavar, ha valahová hopp-hálózattal jutok el vagy hoppanálva, sose tudom utána, hol is jártam pontosan - vallja be, és kicsit butusnak érzi most magát, hogy az állomás neki most olyan még, mintha teljesen különálló hely lenne, hiába tudja, hogy egyébként Budapestre érkezett. Még szerencse, hogy neki nem szokása sokáig töprengeni azon, ami már múltnak minősül, márpedig amit kimondott, az már biztosan a megmásíthatatlan múlt része. Inkább azon töpreng el közben a medált rágcsálva ismét - igazi rossz szokás lett ez már, észre se veszi többnyire -, hogy hová is lenne jó betérni.
- Cukrászda? - csillan fel pillanatokon belül a szeme. Még mindig nagyon szereti az édességet, még ha nem is csak azon él, mert az sok lenne a jóból. Cukrász apukájától belenevelődött, ez igazán érthető. Meg egyébként is, ha valahová beülnek, elő tudja keresni a táskájából végre Léni ajándékát, ami a vonatról leszállva még túl nagy kihívásnak tűnt. Ha Léni is benne van, akkor ő hűen követi idegenvezetővé előlépett hercijét, hogy majd amint leültek egy asztal mellé, máris a táskájában kezdjen kutatni és könyv méretű, szép piros-arany papírba csomagolt dobozt nyújtson át neki.
- Ezt neked hoztam - teszi hozzá mosolyogva és reménykedve, hogy tetszeni is fog a fiúnak. Egy saját készítésű fényképalbumot rejt a papír, amibe belekerültek közös képek, képeslapok, préselt virágok, mindenféle emlék, amit csak talált és fontosnak tartott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2015. november 1. 09:34 | Link

Mesélő

Ha két évvel ezelőtt kerülök ide, valószínűleg nem éreznék semmiféle aggodalmat, annak ellenére sem, hogy nem vagyok se illúziómágus, se animágus, és még az elemekhez sem értek. Most viszont már nem vagyok olyan magabiztos, ami a mágiát illeti. A pálcám után kezdek kutatni és bele telik jó pár másodpercbe míg megtalálom. Aztán elgondolkodom mire is használhatnám, megkocogtatom vele a kezem, leírok egy kisebb kört, aztán zsebre vágom újra. Leülök a földre, háttal a tánctérnek. Igaz a falakon levő tükrök miatt így sem lehet kizárni a többiek "művét", kénytelen vagyok hát lehunyni a szemeimet, a kezeimet pedig a fülemre tapasztom. Magamnak dúdolni kezdek, így zárva ki a külvilágot, amíg kitalálom mit is csinálok.
Hamar rájövök, hogy ha nem is a varázslás a legnagyobb erősségem, a félvámpírságból eredően jóval gyorsabb vagyok, mint az átlag, s ha az elemeket, az illúziót a maga javára fordíthatják mások, akkor én is kihasználhatom az "újonnan" szerzett sebességemet. Elmosolyodom, s felidézek magamban néhány lépést, amit korábban, csak úgy szórakozásból begyakoroltam. Egy újabb ötlet tolakszik a fejembe, aztán még egy, és már azt is tudom, a pálcám mire fog kelleni. Nem lesz tökéletes a produkció, hiszen évek óta nem táncoltam komolyan, s a koreográfiát sem gyakoroltam be. Mégis valamivel nyugodtabban engedem le a kezeimet, nyitom ki a szemeimet és fordulok vissza a valóságba, amikor úgy érzem készen állok.
A terem közepére sétálok, a nadrágom szárát felhajtom térdig, aztán levarázsolom a korlátokat a falakról. Gondolom ez nem fog annyira tetszeni a hölgynek - elsőre, legalábbis -, de nekem szükségem van rájuk. Megbűvölöm őket, hogy úgy mozogjanak, mintha keresztezett Tinikling bambusz rudak lennének, ezzel meg is adva a kezdő ritmust. Aztán jöhet a zene, ami megint csak kiakasztó lehet, de számomra több jelentéssel is bír. Beindul hát PSY Gangnam Style-ja, én pedig hip-hop-os mozdulatokkal kezdek el lépegetni-ugrálni az össze-össze ütköző rudak között. A pálcámat ezután pedig arra használom, hogy festéket varázsoljak a földre, először vöröset és sárgát, s a lépéseimmel kenem azt el a tánctéren, így alakítva a látszólag értelmetlen képet. Elsőre legalábbis biztos, hogy semmi értelme nincs.
Az összeütköző korlátokon kívülre is lépegetek, sőt még egy breakes mozdulattal is bepróbálkozom, egyik kezemet téve csak le földre a testemet pedig forgatva a levegőbe. Sosem tudtam, mi ennek a szakszerű megnevezése, csak próbálkoztam, amíg szerintem jó nem lett. Hirtelen jön az ötlet, hogy beugorjak a rudak közé megteszem hát, még mindig egy kézen (a jobbon), a másikkal meg a pálcámat szorongatva fekete festéket varázsolok, ami a pálcám végéből folyik a földön levő tenyerem alá, s azzal festek tovább. A harmadik kézen ugrás után, ismét a talpam helyezem a földre, s azzal kenem szét még jobban a fekete festéket.
Egy-egy lépés pontatlanul sikerül, de nem esem ki a ritmusból, s nem is állok meg csak mert valami nem tökéletes. Az utolsó hanging meg sem állok. Sőt utána sem. Még rátoldok egy ütemet, hogy befejezzem a képet, s csak utána próbálok meg jó messzire kiugrani az egészből, megállítva  rudakat.
Természetesen tiszta maszat vagyok a festéknek köszönhetően. A falról levarázsolt korlátok is vöröses-sárgás-fekete foltokkal díszelegnek, de a foltokat egy intéssel eltávolítom aztán visszavarázsolom a rudakat eredeti helyükre. Kissé lihegek, jóval több energiát vett igénybe a tervem, mint képzeltem. De a tánctér közepén most ott virít PSY. És ha nem is nyűgöztem le senkit ezzel, én rettentően elégedett vagyok. Sosem gondoltam volna, hogy így is tudok festeni, de lám-lám, sikerült!
A művemről Madam Brisbois-ra emelem a tekintetem, hogy megpróbáljam leolvasni a nemes vonásokról, mi is jár a fejében.


zene
kép
tinikling
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Tormay Lénárd
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 107
Összes hsz: 424
Írta: 2015. november 1. 13:17 | Link

Tanja
valamikor a szünetben, kimenővel


Néha elfeledkezem arról, hogy nem mindenki ismerheti olyan jól a várost. Én is csak a válás miatt ismertem meg egy kicsikét részletesebben, előtte pedig anyukám történeteiből és az internet segítségével tájékozódtam nagy vonalakban arról, hogy honnan is származik a családom, mit takar valójában a hely, amit mindig bediktálok, ha a születési adataimat kérik, illetve hol kezdtem az óvodát. Sose gondoltam volna, hogy egyszer még ennek a városnak az egyik pályaudvarán fogok várni a barátnőmre. Egyébként a klasszikus utazás híve vagyok, mindig a varázstalan világ eszközeit élvezem, ez már amolyan berögződés a részemről.
- Hát nem, de majd csak kitalálunk valamit - mosolyodom el - A fő, hogy együtt vagyunk.
És ezzel mindent el is mondtam. Közben felmerül a cukrászda lehetősége. Az nem is rossz ötlet, biztos van a közelben egy egészen megfelelő. Ilyen frekventált helyeken általában minőségi üzletek szoktak lenni, de legalább középkategóriások. Szépen nézne ki a város, ha nem így lenne... Tanja családjához közel áll a cukrászat, ha jól emlékszem. Szinte természetesnek veszem, hogy ez az egyik első gondolata. És tényleg jó választás, mert boldogan egyezek bele, enni-inni olyan nagyot nincs most kedvem. Nem farkaséhes vagyok, de egy kis édességnek mindig tudok örülni. Különben is, rég ettem már a faluban megtalálható cukrászdán kívül egy másikban, úgyhogy most legalább kipróbálok valami újat.
Kis időbe telik, de találunk egyet. Szerencsére nincsenek sokan, a helyiség pedig meglehetősen csinos. Beülünk és a magam részéről rendelek egy szelet csokitortát. Úgy látszik, hogy itt jóval kényelmesebben vagyunk mindenhez. Tanja előkeres valamit a táskájából, amire egyáltalán nem számítottam. Ajándék! Egy kis piros doboz, amiben el se tudom képzelni, mi lapulhat. Nagyon kíváncsian veszem át, megrázogatom, hátha ki tudom találni, hogy mit rejt. De nem... Valami könyvszerűség lehet, abban szinte biztos vagyok.
- Nahát! - döbbenek meg - Köszönöm szépen! - csak az asztal tart vissza, hogy ne ugorjak a nyakába. Egy csodálatos albummal örvendeztet meg, amiben mindenféle emlékek vannak. Nagyon szép ajándék. Lapozgatni kezdem.
- Ha így folytatom, el fogok érzékenyülni. De legalább mindenre emlékezni fogok - nevetem el magam - Te mit kérsz? - utalok a rendelésre
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
EM kirándulás
Írta: 2015. november 2. 15:00
| Link

November 2. 10:15

A vonatról leszállva gyorsan átszámolja a diákok létszámát, megkéri őket, hogy fejlődjenek fel kettes oszlopba, aztán kollégái segítségével vezetni kezdi a tanulókat a hopp-állomáshoz. Gyakran hátranézegetve, a piros lámpáknál mindig bevárva a teljes sort, haladnak nem túl gyorsan, de legalább biztosan.
Attila és Kiva segítsége hatalmasnak tűnik most a szemében. Egyedül biztosan nem tudná ennyire könnyen irányítani az egész csoportot, és előfordulhatna, hogy valaki elveszik, vagy lemarad a tömegben. A fővárosban sétálni egészen más, mint amihez a kastélyban vagy a faluban hozzászokhattak, itt tényleg rengeteg ember van, és mindenki időben oda szeretne érni, bárhová is megy. Vagy legalábbis szeretné fenntartani ennek látszatát, éppen ezért nem ritka a lökdösődés, tolakodás, türelmetlenség. Ez utóbbi az autósok és a gyalogok részéről is érezhető.
Ádám reméli, hogy minden diák látott azért már életében mugli várost, és nem most áll le nézelődni egy érdekes kirakatnál, vagy egy különösen furcsa mugli ketyerénél.
Végül csak sikerül megérkezniük a hopp-állomásra, ami inkább hasonlít egy okmányirodához első ránézésre. Belülről is hivatalnak néz ki, elvégre annak van álcázva, mivel azonban sehova nincs kiírva, hogy ez végül is micsoda, nem kell tartani a muglik betévedésétől. Aki meg mégis ilyesmire vetemedik, az fennakad a biztonsági őrökön.
Ádám odalép az egyikükhöz, bemutatja neki az iratait, és már mehetnek is tovább. A legtöbb hopp-állomás úgy néz ki, mint egy buszállomás, csak éppen a buszbeállók helyén kandallók láthatók. A fővárosi állomás azonban kicsit más, bár itt is egy nagy csarnokkal kezdődik minden, de csupán a jegyvétel zajlik itt, és az információs pultokat, valamint a tájékoztató táblákat találhatjuk a teremben.
Amíg Ádám "jegyeket" vesz - kis zacskónyi hopp-port mindenkinek az oda és a vissza útra -, van ideje mindenkinek kinézelődni magát. A tájékoztató táblák mutatják, hogy melyik emeletről melyik kontinensre lehet lehet eljutni. Az épület szárnyai égtájak szerint vannak felosztva, és minden ajtó mögött másik ország hopp-állomásaival összekötött kandallók találhatók.
Amint megvan a por, Ádám kiosztja mindenkinek a kis barna zacskókat, aztán elindulnak fel a negyedik emeletre, majd ott végigmennek néhány folyosón, és végül megérkeznek a 784-es számú ajtóhoz. Bent csak három kandalló áll, egyébként teljesen üres a szoba. Felettük az ODA, a VISSZA és a VÉSZHELYZETBEN felirat áll.
- Remélem, mindenki utazott már hopp-porral. Aki nem, az jöjjön ide, elmagyarázom, mit kell tenni! Aki tudja, az már indulhat is. Az ODA feliratú kandallót vegyétek igénybe, kérlek! Úti célunk Kremisa. Amint odaértetek, maradjatok ott, ne kószáljatok el semerre! Attila, kérlek, menj előre! - kéri a kollégát, aztán visszafordul a diákokhoz.

/Álmodói tudnivalók: november 4-én (szerdán) ezt a részt lezárom, és az utolsó hozzászólást linkkel összekötöm Mangrowe-erdővel, onnan fogjuk folytatni, illetve kezdeni a kirándulás lényegi részét. Most ide leírhatjátok a vonatút maradékát (végét), a sétát az állomásról a hopp-állomásig, és magát a hopp-állomáson történteket. Persze nem kötelező az egészet belesűríteni egy hsz-be, és még csak az sem, hogy az út minden részletéről írjatok.
Nem kötelező írni minden helyszínhez sem, de örülnék, ha mindenki legalább az út egy részén megjelenne szerepjátékosan is (persze én úgy fogom venni, hogy mindenki, akinek kell, itt van).
Szóval, aki eddig nem írt, annak itt van az utolsó lehetősége, hogy még az úton írjon.
Lehet kérdezni szerepjátékosan is, az ezen a helyszínen utolsó hozzászólásomban mindegyikre fogok válaszolni./
Utoljára módosította:Merkovszky Ádám, 2015. november 2. 15:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Szikszai Attila
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 79
Összes hsz: 123
Írta: 2015. november 2. 18:29 | Link

Tanulmányi kirándulás
November 2. 10:15

Izgalmas fázisa következett az utazásnak. Miután az utolsó diák is elhagyta a vonat területét, Attila végigsétált a folyosón. Bár nem számított rá, hogy szökni akaró vagy szimplán elszundító diákokra bukkanna valamelyik fülkében, azért fő volt az elővigyázatosság. Alapos szemléje után megállapította, hogy senki nem hagyott fenn semmilyen holmit, így megkezdődhetett a tempós gyaloglás a legközelebbi hopp-állomásra. Onnan már csak egy ugrás, majd el is érik várva várt céljukat. Odaútja során próbálta behatárolni, hogy vajon melyik állomásról lehet szó. Nem sűrűn folyamodott a hopp-hálózat használatához, diákkorában is inkább a varázstalan emberek által alkalmazott eszközöket preferálta. Abba már bele se gondolt, hogy valószínűleg a valaha volt legnagyobb távolságát kell majd megtennie, méghozzá mágikus úton. Ez a tudat még a tanár urat is nagyon nyugtalanította, pedig bízik a varázsvilágban. Arra azért kíváncsi volt, hogy a többieknek erről mi a véleménye, így hosszú idő után megszólalt, még ha nem is várt választ.
- Izgultok? - fordult a csoport várakozó tagjai felé, amíg lezajlott a belépéshez szükséges papírok ellenőrzése. Mindent rendben találtak, ahogyan az várható volt, hiszen szép is lenne, ha pont a Bagolykő csapata akadna fenn a rostán. Feltételezhetően előre értesültek a kirándulók érkezéséről, elvégre nem éppen szokványos kéményt kell majd igénybe venniük. Amikor megérkeztek a 784-es számú ajtóhoz, Attila már a kezében szorította a maga por adagját, amit néhány pillanat múlva készült felhasználni. Ügyelt arra, hogy Merkovszky tanár úr szavait mindenki figyelemmel kövesse, hiszen egy ilyen átutazást nem szabad félvállról venni. Komoly következményei lehetnek annak, ha valaki nem megfelelően hajtja végre. A tájékoztató tehát egyértelműen szükséges volt, remélhetőleg mindenki közelebb húzódott, hogy hallja az utasításokat.
Felkapta a fejét, amint meghallotta a saját nevét, ezzel ő kezdte az utazók sorát. Örömmel bújt be a megfelelő kandallóba, - szerencsére ehhez nem is kellett nagyon összehúznia magát - majd némi hatásszünet után a zöldes árnyalatú lángok már tették is a dolgukat.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


A Lidércnyomás Lánya
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2015. november 3. 12:14 | Link

Krisz és Ferdinánd
péntek délután | [zárt] | ruha

A reptérről siet, Budapest utcáin. Nem is mondhatni, hogy siet, sőt kényelmes tempóban halad, csak a kissrác köröz körülötte. De mivel lehetne lekötni a figyelmét, ha most mentek el a szülei valami nyaralásra, ahova őt nem tudták vinni. Egy hétig nem lesznek itthon, abból a hétvégét Gwennél tölti, utána meg jönnek, érte Shay szülei. Még nem volt ennyi időt külön a szüleitől, de bizonygatta nekik, hogy Ő már nagyfiú és nem fog sírni. Ezen a szőke csak mosolygott és bevállalta vele ezt a két és fél napot. Vigyázott már a kölyökre, mindig találnak valami programot, amit mind a ketten szeretnek és most, hogy Alíz a szőkéhez költözött, őt is bevonhatják. Talán az volt az egyetlen kifogás a vigyázás ellen, hogy Gwen konyhájában (és szobájában) rengeteg az édesség, amit a kisfiú könnyű szerrel megszerezhet. De a lány ígérgette, hogy elteszi őket, meg keveset fog adni neki, mert szeretne pár napot eltölteni keresztfiával.
Tehát a kisfiúval kézen fogva sétál Pest utcáin.
- Gwen, Gwen menjünk a játékboltba - kiabálja a kisfiú, a lány kezét huzigálva. Sejtette, hogy amint a szülők elmennek, megmutatja a foga fehérjét a dolgokkal kapcsolatban. Pedig, ha tudná, hogy Gwen egy plüssel várja otthon, amit Ferdinánd nagyon szeretne.
- Mehetünk, és írunk fel dolgokat a karácsonyi listádra - bár az hosszú lesz.
Annyira szereti a játékokat, mint Ő a könyveket, de melyik gyerek ne lenne így? A játékok a gyerekkor elengedhetetlen részei.
Ferdinánd elengedi a kezét, Gwen pedig nem tudja mi ennek az oka. Előre figyelt és nem nézett se jobbra, se balra, így nem vehette észre a játszóteret, ahova a fiú siet. Ő nem igyekszik annyira, szem előtt van, és nem tud a lánynál gyorsabban futni. A fiúcskát figyelve megy neki az egyik járókelőnek.
- Bocs! - kér elnézést, mielőtt felnézne.
Utoljára módosította:A Lidércnyomás Lánya, 2015. november 4. 19:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Bánkúti Izabella
INAKTÍV


#Zizi #Pocahontas
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 940
Írta: 2015. november 4. 13:23 | Link

Ki-Rándulás with Ricsi♥
ruccants

Jobb láb, bal láb, szépen egymás után. Erre meg a kilégzés és belégzés gyakorlatra még sikerül együtt koncentrálnia. Másra már nem igazán. Próbál a kis drágára figyelni a karjaiban, de igazság szerint teljesen feltűnésmentesen robogott fel a vonatra, majd eset be és át valakin. Vagyis ő csak annyit érzékelt, hogy belesétált. Lebiggyesztett szájjal figyelte, hogy esetleg rámordulnak, de kapcsolt, hogy a fiút már legalább egyszer látta és ő is kirándulni jön velük, szóval lehetőség van új barátra! Juhú! Izzynek mondjuk ha ismeretlen lenne ennél is jobban, se lenne vele gondja, de így hosszabb ideig boldogíthatja. Lehet, hogy a másik bánatára...
- Miért ne lennél? Tudsz beszélni, itt vagy, érdekesnek tűnsz, van valami cuki nálad is és...és...és... szereted a dinnyét? Igen? Nem? Mindegy is, akkor több jut nekem, amúgy meg Izabella vagyok, egyszer láttalak már azt hiszem Ádám bácsinál téged is. De a neved nem igazán tudom. Te is... neked is van elemed? Melyik? Szereted?
Kezd bele és nem nagyon törődve vele csatlakozhat-e csatlakozott mint társaság. A vonat megindult, zötykölődtek, Izabellának meg továbbra sem állt be a beszélőkéje. Igazság szerint nem élvezte, hogy egy könyv "érdekesebb" nála, viszont különösebben nem zavarta, hogy a fiú abba próbál menekülni. ez csak felhívás volt neki keringőre. Így egyébként elég gyorsan el is ment az utazás, kicsit Vattával játszott, meg fecsegett mindenféle állatról, az időjárásról. Ő próbálkozik, lankadatlan. De végül megérkeznek, mindenki leszáll és elindulnak tovább.
Levegő, sok ember, séta, utazás, mindjárt ott vannak, öröm.
Izabella úgy elbambul a látványtól, hogy természetesen fogalma sincsen, mi zajlik pontosan. A helytől leesett az álla, és először szorult belé a szó a mai napon. Végig pillogott maga körül, hogy a fura fiú itt van-e, nem igazán szeretné elhagyni. Valahogy nála összeszedettebbnek tűnik. Forog körbe kicsit a kérdése közben.
- Morcifiú, merre vagy?
Végre kezd kicsit összeállni neki, hogy megint valami komolyabb következik. szorongatja a nem olyan régen kapott zacskócskát, de Ádám felé fordul rövid úton.
- Mi történik Ádám bácsi, ha valaki elhagyja?
Izabelláról beszélünk... mindenesetre készen áll bármire, bár fogalma sincsen, hogy itt nem-e tud elveszni. Ő mondjuk egy zárt négy fallal keretezett helyiségben is el tud.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. november 6. 16:31 | Link

November 2. 10:45

- Akkor kap újat - válaszol Izzynek mosolyogva. - De, ha lehet, akkor ne ezzel apasszuk az egyre kevésbé jelentős mennyiségű vagyonomat.
Miközben ő elmagyarázza a hopp-porral való utazás mikéntjét az érdeklődőknek, azok, akik már tudják, hogyan kell, szép sorban elindulnak egymás, illetve Attila után. Amint biztos benne, hogy már mindenki tudja, mit kell tennie, a többieket is arra biztatja, hogy elinduljanak a kandalló felé. Figyeli, ahogy a diákok egyenként eltűnnek a zöld lángok között, míg végül rá kerül a sor. Előveszi a zsebéből a kis csomagnyi port, majd abból az adag felét a tenyerébe szorítja. A varázsszert a lángok közé szórja, aztán megvárja, hogy a lángok átszíneződjenek. Beállva a kandalló tűzterébe még egyszer körbenéz, nem-e hagyott valaki valamit a teremben, majd hangosan kimondja úti célja nevét.
- Kremisa!
Kicsit kaparja a torkát a füst, de megállja köhögés nélkül. Aztán egyszerűen csak hagyja, hogy az erő beszippantsa.

UGORJUNK!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. november 6. 21:34 | Link

Alfonz

Próbál komoly maradni, de be kell látnia, hogy nem megy. Minden gyanakvása ellenére elmosolyodik a megjegyzésen. Annyira ösztönösen jelenik meg arcán a görbe, hogy beletelik pár másodpercbe, míg ismételten eltünteti. Nincs annak most ott a helye.
- Nem vagyok haragtartó típus, ha mondhatom ezt. De örülnék, ha a közeljövőben megkímélne minket az ilyesfajta élményektől - felsóhajt, mert mit tehetne? Amúgy sem tudja nem észrevenni, hogy a kislány totálisan odavan Alfonzért. Naná, hogy imponáló neki, hiszen nemcsak a nőt, de most már őt magát is bókokkal halmozza el. Fleur is lány, még ha pici is, nem hibáztatható azért, mert tetszik neki, amit hall és lát.
- Anyu, viseld eeeeeel - vékony gyermekhangján szól Célestine-hez, miközben megrángatja a kabátja alját. Most mégis hogyan küldje el így a fiút? Nyilván sehogy, egy kis sétába és beszélgetésbe nem halhat bele. Azt mondanom sem kell, hogy Fleur egyből tudja: nyert ügye van. Vannak dolgok, amikre édesanyja szigorúan nemet mond, így előzve meg az elkényeztetetté válást, de bizonyos pontokon engedni kell. Ám legyen.
- Nem bánom. De csak akkor, ha tegeződünk a továbbiakban. Utálom a magázódást - elhúzza száját, miközben felveszi a kislányt és a karjára ülteti. Ő persze csillogó szemekkel vizslatja Alfonzt, amiről Renée próbál tudomást sem venni. Már csak azért is, mert ha már itt vannak, ő is szemrevételezné az úriembert. - Merre mész?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Tanja Gitta Polter
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. november 8. 22:38 | Link

Léni <3

Tányus szereti a varázsvilág közlekedési eszközeit is. Nem a zsupszkulcs a kedvence, miután minden utazást követően úgy érzi, hogy az elfogyasztott napi édességadag napvilágot óhajt látni, meg a hoppanálásnak is megvannak a hibái, akárcsak a hopp-hálózatnak, hiszen hol maradnak a látnivalók út közben, viszont mindegyik gyors. Sokkal gyorsabb, mint a mugli közlekedési módok bármelyike is, ez tagadhatatlan. Ellenben ma a vonatban sem csalódott, hiszen a sok órás zötykölődés alatt mégiscsak rengeteg szépet látott, még őzikét is például, meg rengeteg lovat és barikat, és ezért is igazán megérte. Itt, a betondzsungelben kissé elbolondulna ugyan, de szerencséjére van hercije, aki elkalauzolja, először jegyet venni, aztán meg a cukrászdába és máris minden tökéletes. Pontosabban mindig is minden az volt, mert Fortuna hogy másképp alakítaná a dolgokat, mint tökéletesen. Nagyon örül neki, hogy legalább erre a kis időre sikerült elszabadulni Innsbruckból és itt lehet Lénivel, a cukrászdában meg még az ajándékát is sikerül előszedni táskája egyik zsebéből. Beletelt pár napba, mire elkészítette, de csöppet sem bánja a rááldozott időt, hiszen elég csak a fiú arcára nézni, mennyire örül. Mosolyogva figyeli, ahogy bontogatja a csomagot, aztán meg ahogy belelapoz. Olyan jó nézni, hogy ennyire boldog tőle.
- Örülök, hogy tetszik - jelenti ki végül, majd csak a kérdés hallatán eszmél rá, hogy hoppá, ő még nem is rendelt semmit, pedig ő mondta a cukrászdát. Elgondolkodik, az ujjára húzott pillangós gyűrűjét forgatva pislog végig az felhozatalon, majd amint sikerül döntésre jutnia, felcsillan a szeme és a töprengő arckifejezése helyét átveszi egy elégedett mosoly.
- Egy szelet feketeerdő-torta lesz - jelenti ki, mert olyan jól néz ki az a süti, hogy összefut a nyál az ember szájában, és egyébként is az egyik kedvence. Ámde a figyelméből mégiscsak többet szán Lénire.
- Képzeld, tegnap a kis pöttömkék, akikkel egy ideje foglalkozom, rajzoltak nekem, és kaptam koronát, meg téged is odarajzoltak, mert meséltem nekik, hogy van ám hercim, aki mindig megment még a csúnya pocsolyáktól is, nemhogy a gonosz sárkányoktól - meséli lelkesen, miközben állát kézfejére támasztva könyököl fel az asztalra, és ha már sárkányok, kérdése is akad.
- Juuuj, és most mesélj, mesélj, milyen is a mesterképzés? - kíváncsian pislog a fiúra. Tud ezt-azt, de leírni mégse lehet mindent, márpedig érdekli, és büszke is nagyon, hogy Léni már mestertanonc. A hercije nem csak daliás, meg lovagias, de okos is. Mondta ő, hogy minden tökéletes.
Utoljára módosította:Tanja Gitta Polter, 2015. november 8. 22:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 9. 12:39 | Link

Shayleen
- kórházban -
- otd -


Még alig érkezett meg, csomagja lent pihen a kórház várótermében, és nem úgy néz ki, mint akit érdekel, beengedik - e vagy sem. Egész valója remeg az visszafojtott idegtől, úgy néz ki mint egy kitörni készülő vulkán.
Amikor megkapta a levelet, hogy Shay immáron pengeélen táncol, egyértelmű volt, hogy jön. Akkor is felült volna a gépre, ha a szülei nem engedik meg neki - mert a nővéréről van szó. Aki haldoklik. Mert igen, ez a nyilvánvaló, elszaladt vele a ló, és nem volt itt senki, aki vigyázhatott volna rá.
Az igazat megvallva fogalma sincs, kire haragszik most a leginkább. Az egész világot felrobbantaná, meg van veszve, az oltás pedig ki tudja mikor fog elkészülni, ha meglesz egyáltalán.
Benyit, körülötte megfagy a levegő, a szürkészöld íriszek zavarosak, akárcsak a benne tomboló vihar. Magában szitkozódik, mikor megpillantja a célszemélyt, és ha épp nem tartana attól, hogy Shay esetleg alszik, biztos hangot is adna annak a mocsoknak, ami az agyában lézeng.
Leül az ágy melletti székre, nézi a lányt, szólásra nyitja ajkait, ám hang még nem jön ki torkán. Pontosan tisztában van azzal, hogy jelen helyzetben minden egyes megnyilvánulást minimum tízszer át kell gondoljon, mielőtt cselekszik, minden egyes levegővétel átlendítheti Őt arra a kritikus pontra, ahonnan már tényleg nem lehet visszahozni. Megfeszülnek izmai, mély lélegzetet vesz, körbepillant.
- Na csá. - jelenleg ennyit képes kipréselni úgy, hogy közben uralkodjon is magán. Ujjait végighúzza a csont sovány alkaron, összeugrik a gyomra. Hibás. Ő is ugyan olyan hibás, mint bárki más. Itt kellett volna legyen, hogy visszarángassa, vele kellett volna jönnie, és akkor nem jutott volna idáig.
Mély levegő. Be. Ki. Be. Ki.
Ha feldühítenek, már vesztettél. - ismételgeti magában az edzője szavait, amiknek egészen eddig csupán az arénán belül volt jelentőségük.
Utoljára módosította:Adrian Ivanorovics Black, 2015. november 10. 08:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2015. november 10. 20:34 | Link

Adrian
A kórházban, másfél héttel a baleset után, délután 4 körül

Már lassan másfél hete idebent fekszik, egyetlen állandó látogatója Aiden, de vele sem kommunikál túl sokat. Illetve pontosabban szólva semennyit. A szülei arra sem vették a fáradtságot, hogy idáig eljöjjenek, amit különösképpen nem is bán. Nincs mondandója ezzel kapcsolatban. Makacs hallgatásba burkolózva tölti napjait, esetleg egy bólintásra hajlandó. A kiszabott ételadagokat hajlandó megenni, de azt sem mindig. Jobb pillanataiban habzsolni tudná és az utolsó morzsáig mindent eltűntet, másszor egyszerűen eltolja magától és nem hajlandó hozzányúlni. Ez mindaddig működött, míg meg nem fenyegették az infúziós csővel. Merthogy az első két napban azon kapta az ételt, utána váltottak a normális verzióra. A fenyegetés persze megtette a hatását és, ha nehezen is, de az adagok felét mindig letolta a torkán. Tegyük hozzá: nem mosolygott közben.
A mai délután még a szokottnál is csendesebb, Shayleen az ablak felé fordulva, lehunyt szemmel pihen, azonban nem alszik. Mintha csak tudná, hogy ma valami rendhagyó fog történni, nem tud álomba merülni. Nem is téved sokat, amikor is nyílik az ajtó. Nem fordítja oda fejét, azonban szemei az ablakra szegeződnek, mintha a tájat csodálná. A léptek zaja erősödik, mintha minden érzékszerve kiélesedne a hang hallatán. Még négy lépés, még három, még kettő, már csak egy... És akkor Adrian ül le a székre. A levitás egyetlen szóval sem reagál, még csak rá sem néz. Ajkait összepréseli, fél attól, ami a fiúban van. Azonban bármennyire is reméli, hogy öccse csupán csak egy délibáb, csalódnia kell, vagy inkább ráeszmélnie a tényre, hogy nem maradhat örökké szótlan. Hangja rekedtesen és elnyűtten cseng, hiszen jó ideje nem gyakorolja a beszédet, mint olyat. Bátortalan is kissé.
- Szia - még a torkát sem meri megköszörülni, ellenben íriszeit végre a fiúra emeli. Azonnal látja azt, amiről másnak fogalma sem lehet: a dühöt. Jól ismeri, túl jól, s éppen ezért nem tudja, mit mondhatna. Beharapja alsó ajkát, szinte már vére serken a nagy erőkifejtéstől, s egy örökkévalóságig tart a szünet két aprócska megszólalása között. - Sajnálom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Adrian Ivanorovics Black
INAKTÍV


cigarette daydream
offline
RPG hsz: 403
Összes hsz: 2893
Írta: 2015. november 10. 21:03 | Link

Shayleen
- kórházban -
- otd -


Újabb szusszanás, a nyakizom megfeszül, az Ádámcsutka megugrik, miközben nyel. Nem akarja így látni. Újra egészségesnek akarja, mint régen, amikor a kicsi volt a kicsi, a nagy meg a nagy, és nem kellett azon aggódni, hogy valaki még idő nap előtt elpatkol a családból. Gyerekes. Fél a felelősségtől, ami itt van a nyakában, ugyanakkor tudja, hogy kell, mindezt úgy, hogy szentimentálisan egy papucs szintjével ér fel. Megrándulnak ajkai, ez valami mosolygásfélének indult, csak valahol félúton befulladt.
A bocsánatkérésre megrázza fejét, nem, most nem erről lesz szó. Ismeri már a lányt, ahogy az egész folyamatot, és ez csak rontana a helyzeten. Hétköznapian kell viselkedni, orbitális marhaságokról beszélni, bármiről, ami nem ez.
- A Magyarok nem adnak ágyat, és ide jöttél pihenni? - gyenge próbálkozás, tiszta hülyeség, mégis kimondja, remélve, hogy elér vele valamit. Akármit.
- Elég morbid helyet találtál. - előre dől, térdére támaszkodik, kezei közé veszi Shay lesoványodott ujjait, kissé elbambulva néz rájuk, majd játszani kezd velük.
- Annyira.. Betegség szag van. - elfintorodik, orrát felhúzza, majd újra a lány arcára emeli tekinteteit.
- Tudom ám, hogy hiányoztam. - széles, - kissé ugyan irritált - vigyor jelenik meg arcán, végre, és tényleg nagyon próbálkozik elterelni önnön maga, és a nővére figyelmét is. Gyerünk, megy ez, máskor annyi értelmetlen sz*rt össze tud hordani, most mégis miért nem megy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Since you’re going back to hell you might as well get used to it.

Oldalak: « 1 2 ... 13 ... 21 22 [23] 24 25 ... 33 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek