[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525751#post525751][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 11:34[/b][/url]

Mint egy bólogatós kutya. Elismeri a nő szavaiban rejlő igazságot, bár teljesen nem ért egyet vele, ugyanakkor nem is találja érdemesnek a témát egy vitára, inkább csak bólint egyet.
A kezdeti megtorpanás után mégis belemegy a spontán óra lehetőségébe. Hetek óta csak azért ment el nap, mint nap az iskola előtt, hogy egy pillantást vethessen Krisztinára, még szép, hogy ragaszkodik minden pillanathoz, amit még mellette, vele eltölthet.
Mivel a lány nem bánja a tegezést, Krisz egészen felvidul, bár ezt nála csupán egy rövid időre felvillanó őszinte mosoly jelzi, ami szinte amint megjelenik, el is tűnik az arcáról. A kulcs villanása egészen barátságosan hívogatónak tűnik számára, indul is utána rögtön, bár a portás előbb szól neki, hogy, ha mégsem hagyja el az intézményt, megint kénytelen lesz leadni a gördeszkáját. Annyi baj legyen. Hanyagul átnyújtja az idősebb úrnak a tárgyat, aztán már siet is a nő után.
Csendben várja, hogy Krisztina letudja tanári kötelességét, és továbbra is némán követi őt a másik terembe, ahol szembesül azzal, hogy éppen csak megússza hazugságának következményeit.
- Zongora - vágja rá, talán túl hirtelen. Aztán kezdi rosszul érezni magát amiatt, hogy hazudott a nőnek. De azért ilyen gyorsan nem törik meg. Majd esetleg később talán bevallja neki. - Érdekesebbnek tűnik, és ritkábban látok ilyen hangszert - próbálja kimagyarázni hevességét, aztán inkább lehajtja a fejét, és a cipőfűzőit kezdi tanulmányozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525753#post525753][b]Mesélő - 2015.09.30. 11:53[/b][/url]

A régi diák már jól ismeri Krisztinát, még egy kicsit örül is, hogy átismételheti, amit aztán ki fog kérdezni - vagy inkább vissza akar hallani a nő. Eközben Krisztiánnal már a másik terembe mennek, ahol csend van. A zongora halk hangja átszűrődik a másik helyiségből, mire a lány megcsóválja a fejét.
- Egy hangot rontott az előbb - elmosolyodik, mert tudja, hogy nem volt könnyű a múlt órai anyag. Fél füllel természetes, hogy a tanítványát hallgatja, azonban ez a figyelem lassan lankad és átadódik teljesen a mellette álló fiúnak. Rögtön az egyik zongorához lép és kérdés nélkül elmond pár alapinformáció, például a pedálokról és billentyűkről. Nem hosszú kiselőadás ez, pusztán pár apró mondat, majd maga mellé húz egy széket.
- Szeretek a boci boci tarkával indítani, mert az az egyik legegyszerűbb dal, amit meg lehet tanítani zongorán, de gondolom ez téged nem hoz lázba - mosolya mögött nevetés bujkál, ahogy megint áthatóan pillant a fiú íriszeibe és talán egy pillanattal tovább próbálja tartani a szemkontaktust. Nincs könnyű dolga, ha tényleg a hangszerre szeretne figyelni. Azért, hogy figyelmét elterelje, inkább a zongora felé fordul. - Ha nem haragszol, kivételesen nem nagy zeneszerzők műveit fogom játszani, hanem ismertebb slágereket, hátha felismered őket, aztán egyet tanítok is - a beszélgetés végeztével feltűri hosszú ujjú felsőjét, egy pillanatra lehunyja szemét, majd kinyitva azt zongorázni kezd. Elméjét megtöltik a dallamok, kezei kecsesen suhannak a billentyűkön, ahogyan a Nothing Else Matters-t játssza le éppen. Az első profi órán mindig azt mondja: "aki ezt lejátssza nekem hibátlanul elsőre, az kap egy kiválót". Persze senki sem szokta, most azonban nem érdekli. Csak játszik és játszik, majd a dal végére érve kiengedi a benn tartott levegőt és oldalra billentve fejét néz a fiúra.
- Na mi volt ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525758#post525758][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 12:31[/b][/url]

Figyelmesen hallgatja a magyarázatot, de lényegesen kevesebbszer néz a hangszerre, mint a lányra. Az információk jönnek - és, ha nem kapaszkodna beléjük erősen -, mennének is, hogy csak annyi maradjon meg belőlük, hogy mennyire édes Krisztina mosolya, milyen lelkesnek tűnik, és, hogy mennyire sötétnek és hosszúnak látszanak a szempillái.
- Valóban nem - mosolyog vissza, bár kicsit zavartan, mert elképzelése sincs róla, mi a fene lehet az a boci boci tarka. Azon túl, hogy valószínűleg egy foltos tehénre utal. De mindegy is, mert közben helyet foglal a lány mellett, és minden figyelmét leköti, hogy érezze a Krisztina testéből áradó meleget, hogy egy pillanatra egymáshoz ér a könyökük, és, hogy milyen édes illatú a lány lehelete.
Aztán a tanárnő játszani kezd, és a fiút elbűvölik a zongorából áradó hangok. Egy ideje már ismerkedik a mugli zenei kultúrával, de alig három hete kezdett el ilyesmiket hallgatni, szóval szinte egyet sem ismer. Ez a dal is teljesen új számára, de elméje felszippantja a dallamot, mint szivacs a vizet. Sejti, hogyan kellene gitáron játszani, szinte hallja is, hogyan hangzana.
Mikor vége, a nő felé fordul. Kérdésére szeretné lazán rávágni, hogy fogalma sincs, de amint észleli, mennyire közel van hozzá Krisztina, elveszíti a fonalat. Valamiért az ugrik be neki, hogy most annyira könnyen megcsókolhatná... de inkább félrefordul, rátekint a zongora billentyűire, és enyhén hátrahajol. A továbbiakban a hangszerhez beszél:
- Ötletem sincs. Tudod, öhm... a szüleim nem igazán kedvelik a zenét, és eddig nem is nagyon hallgattam ilyesmit, szóval... nem igazán ismerem ezeket.
Persze ez egy újabb hazugság, legalábbis félig-meddig. A szülei igenis kedvelik a zenét, csak éppen a mugli előadókkal szemben vannak fenntartásaik. Persze ettől még a tény nem változik, Krisz valóban teljesen fehér lap a mugli slágereket illetően. Számára most még minden dal új.
- De kifejezetten tetszett - teszi még hozzá gyorsan, megint a nőre pillantva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525760#post525760][b]Mesélő - 2015.09.30. 12:49[/b][/url]

Ahogy sejtette, nem egy tehénnel fogja levenni a lábáról a fiút - hacsak nem szó szerint nézzük az opciókat -, vagy inkább felkelteni az érdeklődését a zongora iránt. Így a válasz hallatán elmosolyodik és belefog a játékba. Szereti ezt a dalt, mindennél jobban, ha tehetné, egész nap csak ezt játszaná egy rakat másik ismert számmal együtt. Nagy szívfájdalma viszont, hogy énekelni nem tud. Nagyon jó érzéke van a hangszerekhez, de hogy a hangszálaival is kezdjen valamit, az számára lehetetlenség. Így esik meg, hogy teljesen belefeledkezik a dalba és átadja magát neki, szinte kivirul, ahogy egyre csak játszik és játszik... A végén nem sokon múlik, hogy édesen el ne piruljon. Sosem érzi magát zavarban, ha játszik valakinek, kivéve most.
- Ó, értem - még milliónyi kérdése lenne ezzel kapcsolatban, de nem turkálhat csak úgy másnak a magánéletében. - Ez egy elég régi dal, eredetileg a rock műfajából, a Metallica együttes Nothing Else Matters című száma - rámosolyog. Semmi ítélet, semmi kellemetlen közbevágás, inkább elsiklik felette, hiszen ő az időt kellemessé és nem feszélyezetté akarja tenni. A bók hallatán enyhe pír jelenik meg arcán, így gyorsan el is fordul a hangszer felé. Csak nyugodtan.
- Mutatok még egyet, hátha azt felismered - ezúttal egy olyan zenét választ, amely a szalagavatók nagy részén felcsendül, hiszen imádnak rá keringőzni. A legtöbb fiú már álmában is menekül tőle, legalább akkora mumus számukra, mint a Once Upon A December. Mi lehetne más, mint Seal-től a Kiss From A Rose? Lágyan, finoman indít, majd a játék egyre hevesebbé és gyorsabbá válik, hogy a végén visszatérjen a kezdeti finomsághoz. Most ismét a fiúra néz, hátha ezt már el tudja találni. Utána úgyis egészen mást fog tanítani neki.
- Na, van ötleted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525764#post525764][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 13:13[/b][/url]

Kellemes csalódást okoz a fiúnak, hogy a lány egyszerűen átsiklik életének ezen kínos részlete felett, nem áll neki kérdezősködni, nem akarja kicsikarni belőle a válaszokat. Egyszerűen továbblép, és talán ez a magától értetődő kedves szelídség az, ami vonzza őt a nőben.
- Kösz, mindenképpen utánanézek - mondja, és nem csak udvariasságból, tényleg felkeltette érdeklődését a korábban sosem hallott dal, és az azt kitaláló együttes. Meg az elpiruló lány édes arckifejezése. Szívesen zavarba hozná megint, csak, hogy láthassa, amint a vörösség felkúszik az arcára, de nem akarja kényelmetlenné tenni a helyzetet.
- Nem vagyok bizakodó, de egy próbát megér - nevet fel, és kedve lenne hozzátenni: "Mindegy, mit játszol, amíg nekem teszed." De ez egyrészt túl nyálasan hangzana, másrészt túl tolakodónak is, ahhoz képest, hogy még csak most találkoztak hivatalosan. Ez a dallam sem rosszabb, mint az előző, de ezúttal sokkal több figyelmet fordít az előadóra, mint a dalra. Figyeli a vékony, kecses ujjak mozgását a billentyűkön. A nő arckifejezését, ahogy játszik. Elnézné még órákig, napokig, hetekig...
- Öhm... - Lassan ocsúdik fel elbambulásából, de aztán fejét megrázva válaszol: - Sajnálom, ez sem rémlik. Biztos nagyon gáz - mosollyal leplezi idegességét. Egyértelmű, hogy hatalmas lemaradása van azokkal szemben, akik muglik között nőttek fel. Talán soha nem fog elég jól beilleszkedni közéjük, kicsit mindig ki fog lógni mindenhonnan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525766#post525766][b]Mesélő - 2015.09.30. 13:28[/b][/url]

Ha mást nem, annyit biztosan elért, hogy a szám tetszett a fiúnak és ezután meghallgatja az eredeti verziót is. Már ettől felderül arca, így nem különösebben zavarja az, hogy a másik már most bizalmatlan a még le nem játszott dallal szemben. Egy pillanatra rásandít, de aztán kizárja a külvilágot.
Egy kis része folyamatosan észleli, hogy Krisztián őt figyeli, azonban a zene szeretete képes elnyomni ezt a bizsergető érzést, ami egyébként végigfutna egész testén. Megpróbálja szívverését is csitítani, főleg azért, mert nagyon szereti ezt a romantikus számot. Túlságosan is. Felpillantva talán egy kicsit reméli, hogy a fiú felismeri, de sajnos nem. Elmosolyodik Krisz zavarán, aztán gyorsan válaszol is, nehogy azt higgye a másik, hogy kineveti.
- Ez csak annyit jelent, hogy megúsztál egy fél osztálynyi lányt, akik esküvői ruhában erre akarnak keringőzni - még hozzá tenné, ami nem nagy veszteség, de visszaemlékezve a sajátjára nem gondolja mindezt igaznak. Számára fontos volt a szalagavatója, nagyon szerette. Egy pillanatig ajkain ragad a görbe, de csak míg nosztalgiázik, aztán magához térve ismét a fiú szemeibe néz. - Ez Seal-től a Kiss From A Rose, nagyon népszerű volt annak idején, de még most is az - vállat von. Ez is szubjektív dolog. Régen az ABBA volt népszerű, aztán Madonna, most David Guetta. Az idők változnak.
- És akkor jöjjön az a dal, aminek az elejét szeretném, ha megpróbálnád majd utánam eljátszani. Ne aggódj segítek - biztatóan mosolyog Kriszre, majd ismételten átadja magát a zenének. Egyetlen egyszer suttogja csak halkan a szám címét a dallamra - kivételesen egész jól: Wake Me Up When September Ends.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525774#post525774][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 13:53[/b][/url]

- Oh, értem. Öhm... magántanuló voltam, szóval... - hagyja nyitva a mondat végét, és kapja el újra a pillantását. Egy újabb hazugság. Már nem is számolja, hányadik. És mostantól mindenkinek ennyit kell hazudoznia, ha nem akarja lebuktatni a varázsvilágot, vagy ami lényegesebb, ha nem akarja, hogy bolondnak nézzék? Na, nem mintha korábban folyton igazat mondott volna.
Feltűnik neki a lány elmerengése, de nem zavarja meg őt, helyette elgondolkozik azon, hogy vajon hány közös vagy hasonló emléke lehet a korabeli mugli fiataloknak, amikhez neki soha nem volt köze, s így nem is osztozhat velük rajta.
- Rendben, megpróbálom - bólint, és igyekszik megjegyezni Krisztina ujjainak mozgását, a billentyűk sorrendjét, a dallamot. Gitártudása némileg segít, de azért a két hangszer jelentősen különbözik is, így gyorsan elveszíti a fonalat, a teljesen egyformának tűnő fehér és fekete részek között.
A nő suttogásától megborzong, karján végig feláll a szőr, de jóleső érzés ez, bár felettébb furcsa. Amíg Krisztina játszik, ő egy kicsit odébb ráteszi az egyik kezét a hangszerre, és a billentyűket finoman érintve próbálja utánozni a lányt anélkül, hogy ténylegesen lenyomná őket, és ezzel hangot csalna ki a zongorából. Nem akarja megzavarni tanárnőjét, csak neki könnyebb, ha csinálhatja, mint ha csak nézi. Elmélet és gyakorlat... mint már volt róla szó.
Nem teljesen tökéletes, és egy zongorista szemével nézve meglehetősen ronda tartással, de egész sikeresen ismétli a mozdulatokat. Eszébe sem jut, hogy ezzel talán le is buktatja első hazugságát, miszerint nincs hozzá érzéke.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525788#post525788][b]Mesélő - 2015.09.30. 14:22[/b][/url]

Bólint egyet a tanárnő, nem óhajtja befejezni a mondatot. Az ő öccse is az, most pedig enyhén szólva küzd a szocializálódással, de ez mind lényegtelen. Még egyszer elmosolyodik és már mondja is a következő lépéseket. Illetve inkább játssza.
Bár rendszerint belefeledkezik a dalba, most a fele környékén feltűnik a perifériás látókörében, hogy hoppá, Krisz próbálgatja. Innentől kezdve kettejükre is figyel, nemcsak magára. Persze így sokkal nehezebb számára a játék, hiszen míg a fiú az ő ujjait figyeli, Krisztina a srácét. Mégsem hibázik, egyszerűen csak megakad a tekintete azon, hogy tulajdonképpen nulla zenei érzékkel ilyen jól tudja utánozni a mozdulatokat. Persze korántsem tökéletes, főleg a tartás és a tempóbeli lassúság miatt, de ügyes, főleg elsőre. Nem nehéz rájönnie, hogy a másik valószínűleg nem mondott igazat a zenével való kapcsolatáról, de nem áll jogában firtatni mindezt, csak kicsit csalódott, hogy hazudtak neki. A dal végén egyenesen a másik szemébe néz, ajka felfelé ível.
- Nem is rossz, most cseréljünk helyet és tiéd a pálya. Én végig itt leszek és mutatom - azzal feláll és int, hogy üljön át, majd megáll a fiú mögött. Beharapja alsó ajkát most, hogy nem láthatja senki, majd egyszerűen előrehajol és nagyon finoman megfogja Krisz kezét, hogy a megfelelő billentyűkre tegye. Nem kerüli el a figyelmét a kellemes illat, ami hirtelen bekebelezi. Nyakláncán lógó ezüst kulcsa súrolja a fiú vállát folyamatosan, míg ők végtelenül közel kerülnek egymáshoz. Túl közel.
- Nem nehéz, az eleje a legkönnyebb, annál többet nem is érdemes tudni, főleg nem teljesen kezdőknek - észre sem veszi, hogy finoman utalt arra, a fiú mennyire nem most kezdi. Megemeli a kezét és a saját ujjait a fiú ujjai fölött tartva mutatja, hogy milyen sorrendben kell lenyomnia a billentyűket. Mindeközben persze vészesen zakatol a szíve, de nem mer vele foglalkozni. Nem olyan hosszú ez a dal, azután tényleg mennie kell a tanítványához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525795#post525795][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 14:46[/b][/url]

Krisztina szerencsére nem teszi szóvá, hogy rájött a hazugságára, Krisznek pedig eszébe sem jut, hogy esetleg lebukott, túlságosan is figyel, szeretné jól eljátszani a dalt. Ez nem is csak a lány miatt vágya, valójában eléggé kötődik a zenéhez, hiszen az segített neki a javítóban, az szerzett neki barátokat, és egykor még úgy is gondolta, hogy egy nap, majd híres sztárok lesznek Danival. Persze a pillanat már elmúlt, és talán soha nem is volt lehetséges, de a zenéhez való kötődése ma is élénken él benne.
Egészen addig még koncentrálni is tud, amíg a tanárnő mögé nem áll, és át nem karolja. Na, jó, valójában csak nagyon közel hajol, de nem sokon múlik, talán csak pár centin, hogy ezt még nem ölelésnek hívják.
A srác pulzusa meglódul, kedve lenne tenyérrel felfelé fordítani a kezét, hogy aztán megszoríthassa a nőét. Mégsem teszi, inkább szolgaian követi a vékony ujjak mozgását, óvatosan lenyomva a billentyűket. Figyel a dallamra, próbálja összeegyeztetni azzal, amit hallott, s nem telik el sok idő, mikor már nem követi a tanárnőt, hanem vele egy időben mozdítja a kezét. A dallam felismerhető, bár tempója nem tökéletes.
Eszébe jut, hogy megjátszhatná magát, direkt ronthatna, de a nő megjegyzése egyértelművé teszi számára, hogy ezt a lapot már késő kijátszani. Jobban is figyelhetett volna, de most már mindegy. Remélhetőleg nem sértette meg őt nagyon a hazugsággal. Valahogy le kell szoknia róla. Vagy kitalálhatna valami könnyen emészthető, az igazsághoz szörnyen közeli múltat magának. A javítót például kénytelen lesz bevallani. Persze csak, ha valaha történik köztük valami.
Bár már ez is sokkal több, mint amit remélt. Érzi, ahogy az aprócska kulcs neki-nekikoccan a vállának. Érzi a nő tincseinek könnyű súlyát a hátán, és az illatot, amiben képes lenne elveszni. Bár hosszabb lenne ez a dal...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525803#post525803][b]Mesélő - 2015.09.30. 15:10[/b][/url]

Túl közel vannak, ez helytelen. Krisztina mégsem húzódik el, s bár szíve őrületes módon zakatol, végül mintha megtalálná, mintha megtalálhatná a fiú szívének ritmusát, azzal együtt pumpálja a vért ereibe. Olyan közel vannak, hogy érzi Krisz illatát és melegségét, a keze szinte hozzáér a fiúéhoz. Túl közel vannak, ez pedig nagyon helytelen.
Épphogy ezek a gondolatok végigsuhannak a fején véget ér a dal és kopogtatás is hallatszik a másik teremből. Mintha csak megégette volna magát, hirtelen egyenesedik fel, arcát elönti a pír és rögtön rohan is az ajtóhoz. Még szerencse, hogy Krisz nem látja ezt a zavart az arcán, különben tán félreértené... Gyorsan nyitja a zárat és rendbe szedve vonásait kedvesen rámosolyog Annára.
- Sajnálom, hogy megváratlak, végeztél? - a leányzó bólint és bekukucskál Krisztina mellett, aki arrébb áll, hogy jól láthassa a tanítvány, csak zongoráztak. De vajon ez tényleg így volt? Bólint egyet, kivirul az arca és visszamegy a helyére, miközben a nő zavartan egy tincset igazít a füle mögé.
- Hát akkor... Nekem mennem kell - ráveszi magát, hogy Krisz szemébe nézzen és nem kevés önuralomra van szüksége, hogy megtarthassa egészséges színét és ne vörösödjön el. - Ha valamikor esetleg lenne kedved gyakorolni, nyugodtan keress meg - egy biztató görbét villant, miközben kezét nyújtja a másik felé. Előre tudja, hogy áramütés fog bekövetkezni, amint egymáshoz érnek, azonban megerősíti magát abban, hogy az illem szerint így helyes most elbúcsúznia. Ha mindez megtörtént, kikíséri Krisztiánt a teremből. Ahogy csukódik az ajtó, még egyszer megcsillan az ezüst színű kulcs a nő nyakában, pusztán egyetlen pillanatra, ennyi azonban elég ahhoz, hogy véglegesen bevésődjön a fiú emlékezetébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=525809#post525809][b]Kolf Krisztián - 2015.09.30. 15:37[/b][/url]

Annyira közel vannak egymáshoz, de mégsem elég közel. Legalábbis Krisz kibírna még néhány centivel kevesebb helyet maguk között. És még annál is kevesebbet. A nő keze majdnem hozzáér az övéhez. De csak majdnem, mert a kettő között ott van egy leheletnyi távolság. Olyan, mintha érintkeznének, de mégsem. A dalnak pedig vége szakad, szinte egy pillanatban a szomszédból felhangzó kopogtatással. Krisznek még újra kell tanulnia a légcserét, mielőtt újra megszólalhatna, ezért örül is neki, hogy pár pillanatig senki nem figyel rá, és okkal mutathat hátat nekik.
Aztán persze feláll a zongora mellől, összeszedi a papírjait, és az ajtóhoz siet. A nő a szemébe néz, és a srác nem fordítja el a fejét, pupillái kitágulnak, szinte elnyelik zöld íriszét.
- Értem, és úgy lesz. De biztosan összefutunk még - int a beiratkozási papírok felé, jelezve, hogy bár a két intézmény külön működik, de egy épületben, lehetetlen, hogy sikerüljön elkerülniük egymást, főleg, ha erre egyikük sem törekszik.
Megfogja a tanárnő kezét, s bár szívesen tartaná hosszabban ujjai között az ujjait - még akkor is, ha olyan érzés, mintha éppen megcsapná a kettőhúsz, sőt, ezért főleg -, kénytelen elengedni, és búcsút inteni neki. Figyelmét még magára vonja a nő furcsa alakú medálja, aztán már siet is a kijárat felé. Gyanús, hogy vészesen elkésett utolsó munkanapján, de megérte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=527331#post527331][b]Isaac Matthew Philips - 2015.10.03. 22:04[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=528046#post528046][b]Regős Manó - 2015.10.05. 17:11[/b][/url]

öltözet

- Á... - kezdte volna Manó, amikor Mat hellyel kínálta. Aztán meggondolta magát. - Na jó.
Leült a sámlira. Ha mégsem neki lesz, legfeljebb elzavarják, de mégis sok lenne végigállni a procedúrát.
Nem gondolta, hogy ilyen mélyre tapint ezzel a kérdéssel. Hogy Mat tetoválása hátterében sokkal több van, mint egy minta és egy felirat. Nem merte megkérdezni, de nagyon érdekelni kezdte, mi történhetett a fontos személlyel, és mi lehetett ez a sötét időszak, ami ráadásul nem is ért végleg véget. Jól megnézte magának Matet. Nem tűnt depressziósnak. De mit ért ő ehhez? Elhessegette a gondolatot, hiszen nem ért hozzá, és nincs joga elemezgetni levelezőtársát.
Mielőtt bármit reagálnia kellett volna erre - mivel hümmögésen vagy bólogatáson kívül mást nem tudott volna, kérdéseket pedig nem tartotta illendőnek feltenni -, szerencsére megjelent a "varrómester".
Mat szörnyen lelkes lett az újrarajzolt minta láttán. Manó elgondolkodott, vajon milyen érzés lenne számára a tetoválás küszöbén állni. Mit rakatna magára? Nem tudta.
A fiú őt is megkérdezte a mintával kapcsolatban. A szőke még mindig túl soknak és feltűnőnek tartotta, de maga a kép tényleg jó volt, és ha a gazdája örömét lelte benne, hát miért ne? Ha mindentől függetlenül nézi, tényleg menő látvány volt. Így őszintén tudta felelni:
- Igen, király lesz! - mosolyodott el újra.
A másik kép is ott volt a srác keze ügyében, Manó arra is ránézett, hátha felfedez különbségeket. Csak most, ahogy tüzetesebben megnézte, vett észre egyéb részleteket az eredeti ábrából.
- Ezek a betűk mit jelentenek? - mutatott a kézfejen lévő két-két betű felé. - És a kínai jelek ott fent?
Aztán mikor észre vette magát, mocorogni kezdett a széken. Nincs útban? Nem zavar? A tetoválómesterre nézett, mit szeretne, és hogyan ne akadályozza ebben Manó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=528558#post528558][b]Grósz Anna - 2015.10.07. 10:11[/b][/url]

- Többnyire a pénzüket kedvelem. - Adja meg az egyszerű választ, miközben felemeli a poharát és a fiatalember felé biccentve újra megkóstolja a whiskyt. Talán a tiédet is.
Pálcáját elérhető közelségben a mellényén lévő vékony tartóba helyezi, pálcás kezét pedig lustán a combján pihenteti. A kocsma hangulata ekkor ténylegesen visszazökken az incidens előtti állapotba, már nem szegeződnek rájuk kíváncsi, éhes pillantások - amint a fegyver eltűnt és legurultak az első kortyok, ismét érdektelenné váltak a közéletben.
- Meglepő lett volna, hogy a munkaadód felháborodik, miután rátámadtál. - Nyilván nem szívességből tette, amit tett és bujkáló, rosszindulatú mosolya se a barátkozás egyértelmű jele, mindinkább a nemrég távozott férfiak lenézése, mindenesetre a hangjában felcsendülő szarkazmus megnyugtatóan hangzik. Úgy, mintha a fiút, aki kiborította az italát, még mindig többre becsülné annál, aki ráesett az asztalára. Nos, ez is valami...
Nem tartozik rá, ezért nem is tér ki arra, mennyire ostoba dolognak tartja, hogy néhány unatkozó pénzszóró mágus efféle helyeken próbálja megtárgyalni az ügye részleteit - olyan, mintha Anna aranyvérű bálokban jelenne meg valami koszos utazóköpenyben, hogy elvégezze az egyik munkáját. Feltűnő és nem odaillő, nem elegáns. De így természetesen azt se közli a fiúval, mennyire gyümölcsöző lehet ilyen idiótákkal dolgozni és hogy egyáltalán miért tudja ő, ki volt kinek az alkalmazottja és ki-kinek az eszköze az imént. Egyébként se abból indul ki, hogy a szemben ülőnek szüksége lenne szakmai tanácsokra.
- Bagolykő? - Szebben ez úgy hangzana, hogy "A Bagolykőbe jártál, igaz? Nem olyan régen végezhettél, vagy talán még ott tanulsz?" de a fennmaradó plusz időt inkább a poharában lévő italra fordítja ahelyett, hogy beszélne. Ez se egy bonyolult gondolatmenet eredménye; a fiú jól beszél magyarul és fiatal, kevés francia mágusiskolából érkezett tölti azzal a szabadidejét, hogy magyarul tanuljon csak azért, hogy ezt később kocsmákban kamatoztathassa.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529906#post529906][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.11. 10:50[/b][/url]

Az idő kellemes, se nem túl hideg és se nem túl meleg, egyszóval majdnem tökéletes az egyik kedvenc filmem újranézéséhez. Hogy miért csak majdnem tökéletes az idő? Hát ez egyszerű: egész éjszaka esett az eső és mindenhol tócsák állnak, ettől függetlenül a hőmérséklet is jó helyen van ahhoz, hogy ezt kellemesnek lehessen mondani. Már csak a célszemélynek kell megérkeznie és teljes lesz a szett. Amíg viszont ez nem igen akart megtörténni, a szobámban ücsörögtem és hol a falra pillantottam az egyik Kapitányt ábrázoló poszterre, hol az előttem fekvő laptopra meredtem, majd gyakorlottként kerestem ki a letöltött filmek mappámból a megfelelőt. Még bele is néztem picit, természetesen a legjobb részbe: ahol Bucky is szerepel. Amint visszapörgettem az elejére és eltüntettem a pirítósom maradékát már csengettek is. A tányért felkapva siettem le a lépcsőn és a konyhába bedobva -nem szó szerint- a tálat már mentem is ajtót nyitni.
- Anyaaa...! - kiáltottam még vissza, miközben a kitárt ajtó előtt ösztönösen húztam össze a kardigánom, hogy azért ne fagyjak meg, míg Zétény méltóztatik befáradni. - Na, helló. Remélem villamossal jöttél a sok mugli között és nagyon jól érezted magad.
Nem tudtam megállni, hogy ne piszkáljam egy kicsit, az ajtót pedig rögtön csaptam is be, miután tényleg befáradt, aztán eltávolodva attól a lépcső egyik alsó fokára léptem. Anya pedig azon nyomban jött is elő a konyhából, bemutatkozott, megdicsérte a rellonos haját(?), majd miután megkérdezte mit kérünk, biccentve visszatért a konyhába. Még szerencse, hogy apámnak valami roppant fontos ügy miatt a parancsnokságra kellett mennie és nem veregethette meg Zétény vállát istenesen. De kár. Meg sem várva, hogy édesanyám alakja teljesen eltűnjön a konyhaajtó mögött ragadtam meg Zétény kezét és húzni kezdtem felfelé.
- Egy szót se szólj, majd fent - sziszegtem még hátra, mert természetesen én sem vagyok hülye és tudtam, hogy emlékszik a faluban történtekre, viszont nem akartam anyu és Vivien (a nővérem is valahol a konyhában lehetett) előtt vitázni a fiúval, így miután sikeresen feljutottunk az emeletre beterelgettem a szobámba és az ajtót halkan becsukva nekidőltem a fának.
- Csüccs - mutattam a fehér, puha, bolyhos takarómmal leterített ágyamra és én magam is helyet foglaltam a laptop előtt. Amiről kérdőn tekintettem Zétényre, nem voltam ugyanis biztos benne, hogy ismeri a gépet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=529965#post529965][b]Farkas Zétény - 2015.10.11. 14:03[/b][/url]

Nem is értem magam, de tényleg, hogy mugli városba beteszem az én isteni lábam. Persze ez nekik megtiszteltetés, mégsem hajlongnak, mert nem ismernek. Talán jobb is így, akkor biztosan nem jutnék el Izabellákéhoz. Miért is megyek én oda egyáltalán? Rábeszélt, hogy nézzek meg vele egy szuperhősös filmet, de kikötöttem, hogy csak olyan helyen, ahol nincsenek muglik. Erre mit csinált ez a lány? Meghívott magukhoz, ami a múltkori szájra puszi után már majdnem gyanús. Állítólag otthon van vele az anyukája, meg a tesója is, képzelem, hogy mi jutott elsőre eszükbe erről. Izabellához átjön egy fiú filmet nézni. Persze, csak tiszta barátságból. A legnevetségesebb magyarázat, és én sem hinném el a helyükben. Az más kérdés, hogy ha már mesélt rólam, akkor tudhatják, hogy el vagyok jegyezve, tehát elvileg Izával tényleg csak barátok lehetünk, és talán engem érdekel egy film. Na persze, rohadtul, de inkább hagytam magam rábeszélni. Lehet, hogy régebben csak félrelököm őt és elviharzok, de mondhatjuk, hogy valóban barátok lettünk, ami inkább nekem meglepetés. Ahhoz képest, hogy mennyire mások vagyunk, semmi értelme, hogy barátok lettünk. Úgy értem, hogy jó dolog, persze, mert lehet ugratni a másikat, meg tudom, hogy mire számíthatok tőle, meg imádom, amikor kiakad, meg r*h*dt jó csaj, de a mentalitásuk és a gondolkodásmódunk nagyon messze áll a másikétól. Mégis, így alakult, pedig az első találkozás után ki gondolta volna? Na, mindegy, mert közben megérkezem a házuk elé. A nyálkás időre a legújabb divatú ballonkabátban érkezem, alatta egy kockás ing, és egy kényelmes sötét farmer, természetesen az egyik legszebb fekete cipőm. Ha már idejövök, illik jól kinéznem. Álldogálok még egy kicsit, mert nem tudom, hogy mennyire jó ötlet ez az egész, de végül nem akarom, hogy csalódjon Iza, meg azt sem, hogy ezt verje a fejemhez életem végéig, hogy nem mertem idejönni, vagy valami hasonlót. Becsengetek, és az esernyőmre támaszkodva várom, hogy jöjjön valaki. Nem igazán lehet komornyik, egy pár másodperccel többet váratnak, mint ahogy illene, de nyílik az ajtó és Iza jelenik meg benne mosolyogva, én is küldök neki vissza egy rövidet.
- Hellóka! Nálunk a mosónő mos, nem a villa, szóval nem, nem jöttem semmi szörnyű mugli járművel. Kifizettem egy közeli család hopphálózatának a díját, még marasztalni is akartak, de mondtam, hogy nem várathatom meg a legjobb csajt a suliban – mire befejeztem és beléptem a házba, már meg is érkezett az édesanyja, aki nem meglepően szintén nagyon csinos volt. Kölcsönösen bemutatkoztunk, tőlem kapott egy kedves kézcsókot Ninell, aki kimentette a házurát és megdicsérte a hajamat. Elmondtam neki, hogy szívesen megadnám a fodrászom számát, de úgy látom, hogy erre semmi szükség. Még viccelődve hozzátettem azt is, hogy: „Van az a mugli mondás, hogy nézd meg az anyját… sajnos tovább nem jut eszembe, elnézést.” Egy kis zavart nevetgélés, és már „olyan kis mindentudó” mosollyal ott is hagyott minket.
Iza azonnal húzni kezdett felfelé, de megállítottam, mert le kellett vetkőznöm. Cipő és kabát le, az esernyőm pedig a kabát alatti tartóra helyeztem, majd hagytam magam felrángatni. Tényleg olyan érzésem volt, mintha a fiúja lennék és még azt is el tudtam képzelni, hogy a tesója – aki sajnos nem mutatta meg magát – valahol leskelődik. Végül felértünk, ahol Iza becsukta az ajtót, engem pedig egy ilyen téglatest alakú doboz elé ültetett. Gőzöm sincs, hogy mi az, de hát ő tudja, lehet, hogy ezzel kell vezérelni az ördögi mugli szerkezetet. Közben végignéztem a szobán, aprólékosan, míg végül rajta állapodott meg a szemem. Nos, igen, ez tényleg nem egy randi, de rajtunk(?) kívül ezt senki sem hinné el.
- Egészen otthonos, illik hozzád. Nem látok itt valami izét, ahol nézzük a filmet. Nagyon csinos anyukád van… - húzogatom meg a szemöldököm, majd hátradőlök.
- Mit kell csinálnom? Csak várjak, hogy lesz valami? Még egy puszit sem adtál – fintorodok el egy kissé, mert Iza biztos nem akarta az anyukája előtt ilyen istenkáromkodást, vagy mit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530557#post530557][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.12. 20:24[/b][/url]

Általában nem szoktam üvöltözni és amennyiben ez mégis megtörtént, csak kviddicsmeccsek közben vagy esetleg vendégek érkezésekor következhetett be. Mint például ahogy most is. Anya amúgy is meg akarta picit ismerni Zétényt, nekem pedig muszáj volt valahogy figyelmeztetnem, hogy megérkezett és mivel nem akartam össze-vissza rohangálni a lakásban, ez maradt csak. Szerencsére pedig egyikük sem szedte le a fejem, hogy "hát mi üvöltöl, kislányom?" .
  - Ilyen főbenjáró bűnt nehogy elkövess egyszer se - bólogattam a szavaira már alig várva, hogy mikor lép be az ajtón és szoríthatom ki a hideget annak becsapásával. Anya természetesen még elbeszélgetett vele, én viszont csak a szemem forgattam a rellonos bókjaira, aztán felráncigáltam magammal a szobámba. Ahol meleg volt. Mert fűtünk. Normális emberek módjára, szeptemberben fűtöttünk. Azt hiszem majd inkább még egyszer megfontolom azt a normális jelzőt... De egyelőre törődjünk Zéténnyel.
  - Igen, tudom. Vivien hasonlít is rá, asszem - vontam meg a vállam, miközben az ágyon elnyúlva kihúztam a fiókom és kotorászni kezdtem benne a megfelelő kábel után kutatva. Merthogy nekem elég lett volna, ha csak a laptopon nézzük, de semmiképpen sem akartam, hogy a fiú bármiben is hiányt szenvedjen. Na jó, talán van ami miatt szenvedhet. Amint megtaláltam a keresett eszközt, már fordultam is vissza a laptop felé, amikor a szavak eljutottak a tudatomig és egy pillanatra lefagytam. Hogy azután úgy tegyek, mintha nem is hallottam volna meg az utolsó siránkozást, és a gépet az ölembe kapva léptem oda az ágyammal szembeni szekrényre rakott tévéhez.
  - Ezen fogod látni majd, amint megcsináltam. Addig nézd a falat, a takarót, a párnát vagy mit tudom én. Van ott egy csomó plüss is, nem tudom tudod-e mi az, de éppen rajtuk fekszel - pillantottam hátra kicsit bosszúsan Zétény hátát méregetve, de inkább csak visszafordultam a tévé felé. Pár pillanat múlva - mert én egy zseni vagyok - már meg is jelent a film első négy másodperce a képernyőn, amit egy kattintással állítottam meg s a földön ülve néztem újra a fiúra.
  - Helyezd magad kényelembe, mindjárt kezdődik. És valamelyik takaróval dobj már meg, lécci. Elég hideg van itt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530584#post530584][b]Farkas Zétény - 2015.10.12. 21:23[/b][/url]

- Hidd el, figyelek rá – kedélyesen mosolyogtam, mert nem állt szándékomban sem megbántani, sem keménykedni vele. Úgyis pontosan tudja, hogy mi a véleményem, és tudom, hogy ezzel csak ugratni szeretne. A lényeg, hogy beenged végre, én pedig megismerkedhetek az édesanyjával. Egy gyors és rövid ismerkedést követően pedig máris bent vagyok Izabella birodalmában. Kíváncsi lennék, hogy hány fiú látta ezt eddig előttem.
- Azt hiszed? – meglepő, hogy nem tudja, pontosan, hogy a tesója hasonlít-e az anyukájára. – Nem baj, remélem ő is tiszteletét teszi, kíváncsi vagyok – vonok vállat kedélyesen, tényleg nem vagyok bunkó, sőt, nagyon is szolidan viselkedem vele.
Mégsem azon a kis izén fogjuk nézni, pedig már gondoltam rá, hogy egy bazibummal felnövesztem. Csak nem tudom, hogy varázsolhatnék-e itt egyáltalán. Ezek a törvények valahogy nem ívódtak belém. Ráadásul tényleg nem kaptam egy puszit, vagy valamit, ha már idehívott magához. Oké, már az is valami, hogy egy Farkast beenged a bárányok közé, de akkor is. Csalódottság tükröződik a képemről, miközben elmagyarázza, hogy a TV-ben - bizony, én is tudok egy-két dolgot – fogjuk nézni a filmet. Hát jó legyen. Ráültem a plüssjeire, bármik is legyenek azok, így hirtelen felpattanok és már majdnem elnézést kérek, mikor kiderülnek, hogy azok ilyen kis játékizék. Óvatosan félretettem őket és elhelyezkedtem, de Izabella leült a földre.
- Nem együtt nézzük, vagy ott jobb? Gondolom, viccelsz. Nyugi, nem mászok rád, de ez így nekem kínos – nézek rá, miközben a takarót keresem, és sikeresen találok is egyet. Majd megfogom és odanyújtom neki, miközben visszamászok az ágyára. Hát ez így nagyon hülyén néz ki, öcsém, de nem mondhatom meg neki, hogy mit csináljon. Tényleg nagyon zárkózott most, pedig ültünk mi már egymás mellett is. Mondjuk így, ha benyitnak a többiek, láthatják, hogy csak ismerősök vagyunk, és nincs semmi köztünk.
- Akkor menjen – mondom lemondóan, és próbálok koncentrálni a TV-re, de minduntalan a szőke fürtökre csúszik csalódottan a tekintetem. Persze, ha felém fordulna Iza, a TV-t nézem már, nem túl lelkesen. Remélem nem fog sokáig tartani így, mert ez nagyon nem oké. Lehet, hogy el kéne inkább mennem…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=530863#post530863][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.13. 20:27[/b][/url]

Csak a szemeim forgattam, mikor a rellonos a nővérem emlegette és már előre is kezdtem reménykedni benne, hogy a lány nem fog felbukkanni. Holott tudtam, hogy ez teljességgel kizárt, hiszen anyu tuti be fogja küldeni valamilyen indokkal, hogy ellenőriztessen minket. Mert azt hiszi, hogyha maga helyett beküld valakit, nem fogok rájönni milyen célja is van a benyitónak. Köszi, anyu, én is szeretlek.
  - Mindjárt megyek, várjál. De meg kell nézni nincs-e valami gebasz, innen könnyebben meg tudom csinálni, mert az ágyról fel kell kelni, ide kell mászni és érted. Szóval türelem - csitítottam Zétényt, aki közben a plüsseimmel is összebarátkozott már, majd amikor úgy láttam, elhelyezkedett és megfelelően vette a levegőt, elindítottam a filmet. Lélegzetvisszafojtva figyeltem az első pár másodpercet, aztán szépen lassan elkezdtem az ágy felé csúszni, amikor azonban megjelentek a Kapitányt megmentő katonák, lecövekeltem az ágy mellett s már csak akkor észleltem fel újra, mikor Norvégia következett.
  - Nagyon figyelj - suttogtam a fiú felé fordulva és betakarózva lehuppantam mellé az ágyra, hogy aztán mintha most látnám először, csillogó szemekkel és érdeklődve figyeljem a nagy képernyőjű tévét. Nem is kicsit voltam izgatott ahhoz képest, hogy már egy csomószor láttam a filmet. Mivel ugye pedig az év nagy részében a suliban vagyok, ahol hát nem igazán fellelhető internet, itthon a szünetekben nagyon sok mindent kell behoznom, ez a film viszont olyannyira megtetszett, hogy másik helyett ezt néztem meg még kétszer.
Halkan felsikkantottam a közben már Bucky-t mutató tévé láttán és egy pillanatra Zétényre pillantottam, hogy megbizonyosodjak abban, a fiú még mindig figyel és nem aludt be Bucky láttán. Mert azért harapok. Nagyon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531221#post531221][b]Farkas Zétény - 2015.10.14. 21:57[/b][/url]

Most nem értem, hogy miért nem tetszik neki, hogy a nővére bejön. oké, tuti itt lesz, le kell ellenőrizni a fiatalokat, nehogy valami rosszat csináljanak. Az a vicc, hogy ha a fiatalok rosszalkodni akarnak, akkor általában nem haza mennek, szóval ez a szülői óvatosság általában hülyeség. De úgy van vele biztos Iza édesanyja, hogy meg kell védeni a kicsi lányát, Ha más nem azzal, hogy beküldi a nővérkét egy sütivel, vagy valamivel. Pedig biztos vagyok benne, hogy nagyjából el mondta Iza, hogy mit is fogunk csinálni.
Persze nem tetszik, nagyon nem, hogy ő a földön akar ülni, engem meg száműzött a szőrös izéihez. Ezt muszáj kikérnem magamnak, mélyen csalódott vagyok.
Aztán jön a magyarázat persze, én meg csak vállat vonok. hiszem, ha látom, öcsém.
- Rohadt türelmes vagyok, tudhatnád. De oké, várok – persze nem adom meg magam, nekem van igazam és egyébként is, ezt előre is elmondhatta volna. Nem értek az ilyen mugli szemetekhez, nem ártott volna, ha felvilágosít kicsit. Aztán elkezdődik a film, én pedig bambulom, hogy mégis mi ez. Egy kisgyerek háborúba akar menni, hogy meghaljon. Eddig tetszik, én simán besoroznám. Azért reménykedem benne, hogy a végére meghal, mégiscsak egy mugli.
- Csupa szem vagyok – sóhajtok egy nagyot. Szóval végül eljut a vézna kissrác a háborúba. Ekkor Iza végre felmászik hozzám, ami tényleg jól esik. nem azért, mert hű de jó, hogy közel van hozzám a melle, hanem, mert hű de jó, hogy… itt van velem. Nem tudom, ezt tartom normálisnak.
Közben a srácból valami bájitallal kemény csávót csinálnak és egy „náci” fickó az ellenfele, aki okos. Találnak valami cuccot, amiből még veszélyesebb cuccot csinálnak, vagy mi. Nem egészen értem. A Kapitány meg fellép jó csajokkal, az mondjuk jó rész, mert hát a muglik között is vannak jó csajok, és úgy tűnik ide lettek válogatva. Bár eddig a szőke a nyerő, aki lekapta a kapitányt, azzal én is eljárnék egy pár táncot, persze ha más lennék, és nem idegenkednék a mugliktól.
- Minek örülsz ennyire? – kérdezem vigyorogva, majd visszanézve látom, hogy a Kapitány barátja a menő nála. Hát jóképű, de… kit érdekel, le is zuhan a p****ba. Közben a filmben sok minden történik, amit nem értek, meg azt sem, hogy hol játszódik, meg néha azt sem, hogy ki kivel van, de végül is elmegy. Azért én nem feszülök úgy rá, mint Iza, talán ha egy jó csaj lenne a főszereplő.
- Jól van, nem fogok elaludni rajta - ütöm meg a vállammal a lány vállát és hátradőlök a falnak. Nézem tovább, hátha izgalmasabb lesz. Tényleg nem rossz, sokkal rosszabbra számítottam.
- Lesz még benne csaj? – kuncogok, mert a kis ugráló libák tényleg feldobták a filmet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531442#post531442][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.15. 22:24[/b][/url]

Mindig fellelkesülök, ha olyan filmet kell nézni amit szeretek és amennyire is húzta először a száját, annyira fog tetszeni Zéténynek a film. Egyszerűen nem lehet nem szeretni, ez tény és való, még a rellonosnak is bele kell törődnie és előbb vagy utóbb rá fog jönni, hogy tetszik neki a film, de persze biztos nem fogja bevallani, mert hát hogy egy ilyen mugli cucc tetsszen neki? Áááá... Az bizonyára nagyon nagy csapás lenne az életében, amit ugyebár kár lenne kihagyni. Mindenkinek kell egy-egy rossz nap, ez pedig lehetne az övé.
  - Tudom - suttogtam magam elé mosolyogva, talán Zétény meg sem hallotta olyannyira a plüsseimmel törődött, én meg ugye a gépet piszkáltam, volt egy kis háttérzaj. Háttérzaj. Az. Aztán végül mindent megoldottam, el is kezdődött, Zétény is többé-kevésbé érdeklődve figyelte, én meg aztán pláne. Még nem is mutatták Steve-t már rajongtam, amikor meg szegényt megverte az a gonosz bácsi és Bucky mentette meg, hát az valami fenomenális volt. Nagyon lelkesedtem, szerintem látszott is rajtam mennyire szerettem őket nézni. Még hogy hülyeség, chh... Ne viccelj már. Közben zajlottak ám az események, és mire észbe kaptam már Bucky meghalt de közben meg mégsem. Azt a jelenetet nem szerettem, habár a Kapitány feje nagyon aranyos volt, ahogy aggódott a barátja miatt és utána még meg is könnyezte. Imádom.
  - Sosem azt nézed, ami lényeges. Borzasztó - és ez lett a végszó, kopogtak s nyílt az ajtó, belépett rajta Vivien és ennek a rímnek itt vége szakad. Szóval Vivien belépett az ajtón, én pedig óvatosan még jobban magam köré húztam a takarómat, hogy a kinti hideg levegő ne érhessen annyira. Vivi letette az ágyra a tálcát, amit hozott, majd felegyenesedve végigmérte Zétényt, bemutatkozott neki és a filmre vetve egy pillantást kilibbent a szobából. Homlokom a felhúzott térdeimnek nyomtam, sóhajtva ráztam meg a fejem miután becsukódott az ajtó.
  - Szóval ő a tesóm.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531501#post531501][b]Farkas Zétény - 2015.10.16. 08:24[/b][/url]

Tök jó a mugli, nem alszok el rajta! Na, tessék, jobbat csináltak a muglik, mint Felagund bájitaltan órája. Még ilyet, sosem mondtam volna ki. Oké, a kung-fu is jó, bár biztos vagyok benne, hogy azt is valami mágus vezette be. A legnagyobb mesterek ugyanis túlságosan is varázslatos dolgokat tudnak ahhoz, hogy egy egyszerű mugli meg tudja csinálni. Na de térjünk vissza a filmhez. Szóval elmegy, meg minden, csak zavar, hogy a csávó, a kapitány ennyire… jó. Tényleg nincs benne semmi rossz, oké néha hibázik, de alapvetően nyálasan tökéletes. Meg jóképű, meg izmos, meg… ugyan, ilyen csak egy van, és az én vagyok. Annyi, hogy engem emiatt nem kellett begyógyszerezni.
Örülök, hogy Iza meggondolta magát és mégis odajött mellém. Na így már éreztem a törődést, és azt, amit elvártam. Bár még hozzám is dőlhetne, de ne legyünk telhetetlenek igaz? Ahhoz azt kéne, hogy vattacukorral bekenjem a vállamat, ő meg leharapdálja, szóval erre mennyi esély van? Semennyi, mert, hogy én ahhoz a ragacsos vacakhoz biztos nem nyúlok többet, öcsém. Annyira elgondolkodtam ezen, hogy Iza kislányos sikkantása hoz vissza a filmhez. Komolyan jobban tetszik neki a mellékszereplő, mint a főhős. Mondjuk az is jóképű és nem kellett begyógyszerezni. Csak hát meghal… röhögnék is, ha nem látnám, hogy a szöszi sajnálja. Még a végén megütne miatta…
- „Bádi” a lényeg, mi? Haha, nem nézem a lényeget… - zrikálom egy kicsit, már csak azért, mert tuti, hogy ez azért jó, mert jó pasikkal van tele. A vörös koponya mondjuk erős szereplő, kár, hogy néha elrontják a szerepét. Ahelyett, hogy megölné ezeket a szerencsétleneket, beszélget velük…
Nyílik az ajtó, ahogy vártuk és megjelenik Vivien, csak ő lehet. Jól megnéz magának, de én is viszonzom ezt. Nagyon csinos egy család, öcsém! Lehet, többet fogok jönni, mehehe!
- Nyugi nem lesz semmi olyan, amiről tudnotok kéne. Iza elég visszafogott – kacsintok Vivienre, aki távozik, én pedig csak mosolygok az ajtót bámulva. A film folytatódik, és tudom, hogy ezért még majd kapok a fejemre. Kicsit kinyújtózok, megropogtatom a vállam, mert kezdek elzsibbadni. Már vagy egy órája, ha nem több tart a film, és nem úgy néz ki, mintha egyhamar vége lenne. Aztán hasra fekszem, felkönyökölök és úgy nézem a kapitányt és bandáját. Iza meg nézheti a lábamat. Kicsit arrébb tolom a tálcát, amit a tesója hozott, nem vagyok éhes. Csak haladjunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531606#post531606][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.16. 21:24[/b][/url]

Ha nem ismerném, azt mondnám élvezte a filmet. Tetszett neki. Jól döntött, hogy eljött és megnézte. Ilyen filmes találkozót többször is csinálni kellene, legalább okosodna is egy kicsit, csak aztán nehogy balhé legyen belőle otthon. Azért nem vállalom a felelősséget, mert hát végül is ő maga ajánlotta fel, hogy akkor megnéz velem egy filmet és egyáltalán nem erőltettem rá semmit. A fő utcán szobrozó szöszi is a tanúm rá.
  - Steve a lényeg - csóváltam csalódottan a fejem. Ezek szerint Rogers nem érte el nála a kellő hatást, vagy én nem tudom, de ő volt a középpontban, rá kellett volna figyelnie. Az már más kérdés, hogy én "Bádival" voltam elfoglalva és őt néztem egészen addig, míg le nem zuhant arról a csúnya vonatról. Tényleg szerettem és miatta is érdemes volt nézni a filmet. Miatta is. Merthogy valóban Steve volt ennek az egésznek a központjában, őt szerettem a legjobban, de kettejük közül nem tudtam volna dönteni. Bocsánat, hármójuk közül. Ott volt ugyanis még Tony is, már csak az a szerencse, hogy ebben a részben még nem igazán akaródzott élni, pedig szívesen néztem volna a cuki babapofiját.
  - Hahaha, komolyan, nagyon vicces vagy. Nézd a filmet - csóváltam mosolyogva a fejem, miközben én magam is így tettem s a mozizás további húsz perce csendben telt el. Izgultam, ahol kellett, néha lopva a fiúra pillantottam hátha elaludt vagy rosseb tudja, szerencsére azonban ilyen nem történt. Talán még élvezte is Bádi és Sztív kalandjait. Hah, ez már majdnem szív. Milyen kis kreatív vagyok. Közben izgalmas részhez érkezett a történet, Peggy és Steve utolsó beszélgetése. Talán ez volt a legszomorúbb jelent az egész filmben Bucky halála után, meg is böktem Zétény lábát, hogy nagyon figyeljen rájuk. Nem vettem volna a lelkemre, ha lecsúszik erről a mélyenszántó és megható jelenetről. A végén még kimaradna az életéből, ezt meg ugye egyikünk sem akarja. A film pedig közben véget ért, ezt azonban csak a stáblista felénél vettem észre, addig is elhallgattam a zenét és alig észrevehetően ringattam magam az ütemére.
  - Naaaaaa? - álltam fel az ágyról, hogy a laptophoz sétálva megállítsam a filmet. - Hogy tetszett?
Direkt nem csak simán a "tetszett?" kérdést tettem fel, hiszen az alap dolog, hogy Zéténynek tetszett a film. Biztos levágta már ezalatt az iszonyú gyorsan elrepült majdnem két óra alatt, hogy igencsak kényes téma lehetett ez a tetszik nem tetszik dolog. Jól vigyázzon tehát, hogy mit válaszol... Amíg pedig ő a válaszon törte a buksiját, végleg bezártam a filmet és szétszereltem a gépet, majd a laptoppal az ölemben az ágyhoz vonultam s leraktam a fiú elé. Hadd ismerkedjen meg vele egy kicsit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531891#post531891][b]Bakonyi Annamária - 2015.10.17. 15:39[/b][/url]

A petícióról még győzködni se kell nagyon a fiút, amitől alig észrevehetően, de felfele kunkorodik a szája szeglete hirtelen, elvégre jó dolog azzal szembesülni, hogy nem kell valakit győzködnie a gondolat létjogosultságáról. Talán határozottabb is lenne az a mosoly más körülmények között, tekintve, hogy eleinte némi fenntartása volt még az ilyesféle ötletek hangos kimondása ellen attól tartva, hogy még a végén kinevetik, de hát ezt illetően Norbi felülmúlta minden kapcsolódó várakozását, csak ugye a film ne lenne, aminek még a zenéjétől is sírhatnékja van. Hogy mosolyogjon így az ember lánya, kérem, legyen szó akármiről is, hiszen ott van Jack és Rose és ismét ezerrel kapaszkodik a szék karfájába, vagy éppen Norbi alkarjába, ki tudja azt, amikor tekintete a vászonra szegeződik és lélegzetvisszafojtva figyel, hiába tudja, mi is lesz, egy egész kicsit reménykedik legbelül, hogy de azért hátha. A paták témaköre szerencsére még időben kizökkenti, mielőtt elsírná magát, pedig nem sok választja el ettől a végzetes cselekedettől, aztán meg nézhetnék újra az egészet.
- Most, hogy mondod... jahm, de végül is a bika tényleg jobb - helyesel, aztán ismét a vászon felé fordul, hogy tovább szenvedjen a torkát fojtogató sírással. Kicsit szipog, kifújja az orrát is párszor, mert ezt a film kész kínzás, Rose meg olyan ostoba már, hogy hagyja Jack-et a vízben szétfagyni, pedig tényleg ott az a sok hely. Vagy lehet, hogy elsüllyednének? Nem tudja, hogy van a dolog fizikai része, de akkor is, ránézésre lenne elég hely, és az a sok gyerek is, hát nincs szíve annak, aki ezt nem könnyezi meg. Norbi még ki is mondja hangosan, amiről ő csak csendben elmélkedik tágra nyílt szemekkel, feszült figyelemmel bámulva a történéseket, még mindig nehezen hiszi el, hogy ez tényleg megtörténik. Hiába film, de akkor is. Kegyetlen.
- Ühümm - bólogat, de nem válaszol többet hümmögésnél, mert még mindig nagyon, de nagyon a vászonra mered, könnyektől fátyolos szemmel és irtó sűrűn pislog, szipog, orrot töröl, és amikor végre felbukkan a stáblista, megkönnyebbülten szusszan fel. Egy könnycsepp már kicsivel előbb megpróbált kibuggyanni, még időben letörölte a kezében szorongatott zsepivel, de most már szabad utat enged a sírásnak. Norbira pillant, hogy áll ő a sírással, de a fiú szó szerint felkapja, és meg sem áll vele, amíg ki nem ér a szabadba. Normál esetben Marisunk már kapálózna és mindenféle szebbnél szebb becenevekkel illetné, amíg le nem teszi, de ez alkalommal jobban lefoglalja a film utóhatása, Norbi szerencséjére. Zsepi az van, kap a fiú is, nem kell kétszer kérni, aztán meg leányzónk a legközelebbi falnak döntve a hátát leül a földre és cseppet sem zavartatva magát azzal, hogy nézik-e vagy sem, nyugodtan kisírja magát.
- Ha... ha nem hagyta volna... az egész... nem... szehegény Jack - ezt tessék elképzelni kórusban a fiúval, micsoda alkotás már ez a Titanic, hogy ezt váltja ki belőlük. Még sírna tovább is ott ülve, ha Norbi nem rángatná máris fel azzal, hogy valami vidámat kellene csinálni.
- Deh... váhááárj - még mindig nem fejezte be a sírást, na, kicsit meglepett, kicsit sértett, hogy nem hagyják nyugodtan bánkódni a látottakon, de Norbi se ismeri a nemet. Hogy ő is csupa ilyen hímneműbe botlik bele, az valami érdekes, de ezt nem most vitatja meg magával, ideje se lenne. A tűzlépcső megmászása közben kicsit sikerül összeszedni magát, felérve még egyszer kifújja az orrát, megtörli a szemét és egy szemetest keres, hogy a zsebébe gyömöszölt zsepiktől megszabaduljon.
- Hjaj, ez kész kínzás volt. Mondd, hogy valami jó ötleted van - néz a fiúra kérdőn, mondhatni, hogy már összeszedettebben, bár vörös szeme kicsit sem szalonképes, de sebaj. Mégiscsak a film után vannak. Valami fura gyanú elkezd megfogalmazódni közben a fejében, mit is akar egy tetőn Norbi.
- Te énekelni akarsz - állapítja meg úgy két másodperccel később hangosan, és kuncogni kezd. Az biztos, hogy valami röhejes lesz, mert ő aztán nem tud énekelni, halláskárosodásra lehet készülni. Megköszörüli a torkát rákészülésnek, és a tető peremén áthajolva kicsit lenéz, vajon mekkora közönségük is lesz. Csak járókelőket lát, semmi vészes, még ha nyel is egy nagyot, úgyse jönnek ide vissza, mindegy akkor, nem?
- Na és mi a szíved vágya? Celine Dion? - végtére is ő ajánlotta a fogadást, csinálják akkor rendesen, még ha nem is veszítette el egyikük se éppenséggel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=531956#post531956][b]Farkas Zétény - 2015.10.17. 17:35[/b][/url]

- Steve? Óóóó – cukkolom, de tényleg ő a főszereplő, nem gondoltam volna. Pedig még a címe is az, hogy Amerika Kapitány, nahát-nahát. Szóval ez a csávó mindenkit megment, és ő a muglik erkölcsi királya. Nyilván csak filmen létezik ilyen. Lehet, hogy ha élőben is lenne valaki, aki ilyesmi, akkor talán érdekelnének a muglik. Ja, nem. Viszont nem annyira rossz, tényleg, mint, ahogy gondoltam. Néha még én is szorítottam annak az idiótának, de jobban kedveltem a Hidra vezért. Volt, hogy elmosolyodtam néhány bárgyú poénon, de hát, na, nagyon úgy néz ki, hogy ki fogom bírni a végéig és nem is fogok elaludni rajta. Nem semmi, öcsém.
Közben bejön a tesó, elszórakozok egy kicsit vele és cukkolom Izát, ahogy azt illik. Na, én nem vinném haza őt, csak úgy, először tréninget tartanék neki, hogy mit és hogyan, meg kinek mit és kinek ne. Pláne, hogy csak akkor vinném haza, ha komoly indokom lenne rá, szóval nem igen fogja meglátni életében a Farkas birtokot.
- Igenis asszonyom! – tisztelgek, mint a filmben és helyet változtatok. Hasra fekszem, és feltámasztom a könyökömet, na meg a tenyerembe a fejemet. Így nézem végig az egészet, de továbbra sem nyúlok a kajához és az üdítőhöz. Mármint gondolom, hogy az, nálunk akár bort is ihatna Iza. csak bámulom a végét, elkalandoztam egy kicsit. Furcsán jól érzem magam, olyan, mintha beengedett volna egy titkos helyre. Végül is, lehet, hogy pontosan így van. De miért pont engem? Nem tudom…
Miután ő lemászik az ágyról, hogy kezelje az ördögi masinát, a hátamra fekszem és szétdobom a végtagjaim. Enyém az ágy, ahahaha!
- Jó volt – mondom semleges hangnemben. Nem mondanám, hogy, hű de lázba hozott, de ennél jóval rosszabbra számítottam. Szóval, ahhoz képest sokkal jobb volt. Közben Iza mellém teszi azt az izét, így kénytelen vagyok odafordulni hozzá. Érzem, hogy meleget sugároz felém a gép, kicsit hátrébb is húzódom.
- Nem fogja felgyújtania házat? – érdeklődöm, majd megnyomom az egyik kis téglatestet rajta, ahol a ’z’ betű van, de nem történik semmi. Vagy nem látom, de csak ugyanaz a kép fogad. Vállat vonok, ehhez nagyon nem értek, de tényleg. Pedig biztos nagyot nőnék a szemében, ha azon az interizén küldenék neki „üzit”, ahogy a sárvérűek nyomják a folyosón. Hát ez van, ebben a tökéletességemben kell velem barátkozni.
- Jó a szobád, olyan Izás – mondom elég halkan, magam is meglepve ezzel.
- És most, mi lesz? Mit csinálunk? Vagy menjek? – ülök fel zavartam és nézem a kék szemeit. Tényleg jobb lenne, ha lenne pasija, mert így csak magába fog bolondítani. Mégis csak az lenne a legjobb, ha mennék, nem? Hacsak nincs valami jobb ötlete, talán már így is sokig maradtam.
- Nem akarok zavarni – mondom zavartan, és felülök, majd fel is állok és vizsgálni kezdem a szobát. Gyakorlatilag téblábolok és a könyveinek a címét olvasom, meg ilyesmi. Sajnos, csak a fura nyomás nő a mellkasomban, talán valami bajom van?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532206#post532206][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.18. 11:15[/b][/url]

Elég jól viselte a filmet, és tetszett is neki, amiért külön piros pont meg egy buksisimi jár. Tudtam én már a kezdetektől fogva, hogy biztos élvezni fogja a filmezést, de most nem arról van szó, hogy velem nézte vagy mert rá lett erőltetve, hanem tényleg azért élvezte, mert jó volt a film. Bárki bármit mondhat, a muglik is tudnak jó dolgokat csinálni, ezt pedig az előbb Zétény is beismerhette magának, akár hallottam akár nem. De biztos soha az életben nem fogom én azt hallani, hogy valami, amit a muglik csináltak jó. Így sosem fogja kijelenteni, de nem is várom el tőle. Elég, ha csak néha látom az arckifejezését. Az mindent elárul.
- Nem fogja felgyújtani a házat - ráztam mosolyogva a fejem tekintetem hol a laptopra, hol a fiúra emelve. Aranyos volt ahogy tartott attól a kis géptől, pedig semmi oka sem lehetett rá. Eddig még semmit sem gyújtott fel és biztos nem akkor akarja elkezdeni, mikor a rellonos is a közelben tartózkodik, hiszen, felgyújtani egy aranyvérű család leszármazottját milyen dolog lenne már...? Nagyon csúnya és gonosz, ezért is lenne jó elkerülni az ilyen helyzeteket.
- Nem kell elmenned - lehajtott fejjel válaszoltam, körmömmel a billentyűzet egyik gombját piszkálgattam. Kicsit zavart a kérdése, tudtam, hogy előbb vagy utóbb úgyis rá fog kérdezni arra, ami a faluban történt én meg nem akarok neki hazudni, de az igazságot meg amúgy sem fogja elhinni. Kerülni akartam a témát, de mást nem tudtam volna felhozni, hogy akkor azzal majd eltereljem a gondolatait más irányba. Zöldjeimmel a lassan elsötétedő képernyőre meredtem, és ekkor felpillantás nélkül is éreztem ahogy a fiú felállt az ágyról. Nem akartam magunkat ilyen kellemetlen helyzetbe hozni, de amíg ő nem gondol vissza a dologra, addig ez csak bennem okozhat némi lelkiismeret furdalást.
- Nem kell elmenned - ismételtem meg magam felpillantva. Zétény a polcomnál járt, és éppen a könyveimet vizsgálgatta, amiből volt egy pár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532250#post532250][b]Farkas Kamilla - 2015.10.18. 13:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532254#post532254][b]Farkas Zétény - 2015.10.18. 13:33[/b][/url]

Nem tudom mennyire elégedett Iza, én végül is pozitívan csalódtam. De ezt nem kell annak venni, hogy hű meg há ez a film, csak sokkal jobb, mint amire számítottam. Gyorsan elintéztem ezt egy semleges válasszal, és láthatóan ez megnyugtatta őt. Nem hiszem, hogy sokat fogok jönni őrjöngve követelve, hogy gyerünk, nézzünk meg még egyet, de talán belefér pár nap, csak azért, hogy építsük a barátságunkat.
- Akkor jó – a szavaimmal ellentétben, még egy kicsit elhúzódom a gépizétől. Nem is értem, hogy hogyan működhet ez egyáltalán, úgy tudtam, hogy a mugli ketyeréket megbolondítja a mágia. Pedig maga a ház eléggé mágikus, látszik, hogy varázslók, illetve többnyire boszorkányok lakják. Viszont kezdett kínos lenni a beálló csend. Általában megyünk valahova, vagy jövünk valahonnan, vagy csak sétálunk és beszélgetünk, vagy ápolgatom a lelkét valami „hűdefontosIzadolog” miatt, de mindenképpen van terünk. Most nincs, egy pár négyzetméteres szobában vagyunk ketten és az, ami az ürügy volt, hogy idejöjjek már elmúlt. A csodamasina leáll, vagy elromlik, nem tudom, mert kikapcsol a kép. Gondolom az előbbi, mert a szőke nem kap idegbajt, csak lehajtott fejjel kaparássza az egyik gombot. Én már nem tudom magamban tartani ezt a kínlódást, szóval talán tényleg el kéne mennem. Ő azt mondja, ne menjek, de érzem, hogy ő sem tudja, hogy mi legyen, csak ne menjek. Hát, köszi, és ezzel mit kezdjek, hmm? Írjunk leckét közösen, öcsém? Ha. Ha. Ha. Mondjuk, lehet, hogy a végén az lesz, mert nem tudok rá nézni. Sokat jelent nekem, azt hiszem, de mivel tiltva van a közeledés, és nincs mit csinálni… f****m tudja, mit csináljak, és ez egyben zavar és idegesít egyszerre.
Nézegetem a könyveit, nagyon sok mugli író van közötte gondolom, de csak nem gyújtom fel, vagy ilyesmi…
- Már mondtad, maradok – vörösödöm is, szerintem melegem van, Elkaphattam valamit? Mondjuk egy csomó muglival találkoztam, szóval lehet, hogy ezután lefertőtlenítem magam és elmegyek az indiánhoz, hogy űzze el rólam a rossz mugli szellemeket.
- Csak szívattál ugye? A fő utcán, amikor azokat mondtad – gratulálok Zétény, sikerült még kínosabbá tenni a helyzetet. A legrosszabb az, hogy kíváncsi vagyok a válaszra. Gondolom, tudja, hogy mire gondolok, és mond valamit. Nem tudom, hogy mi lenne neki a jó. Egyébként nem fordultam felé a kérdésnél, hanem tovább böngészem a könyvtárát, és le is veszek egyet. Kihajtom és elkezdem olvasgatni, de amúgy nem tudom, hogy mi az értelme a szavaknak, mert valójában rá koncentrálok. Feszültem várom a választ. Hogy melyik lenne jó? Ha azt mondaná, hogy igen? Talán, de azt meg nem biztos, hogy elhinném, hiszen annyit szórakozunk egymással. Közben leveszek egy másik könyvet, az előzőt visszateszem a helyére. Ha azt mondaná, hogy nem? Csalódnék? Fájna? Nem értem, hogy mi van velem, de ez tutira nem normális, öcsém! Mindegy, mondjon valamit, vagy ne, csak legyünk túl rajta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532535#post532535][b]Nemes L. Izabella - 2015.10.18. 21:58[/b][/url]

Rákérdezett. Szívem őrült ütemben kezdett el dobolni, azt hittem akkor és ott robban ki belőlem. Azt hittem a pillanatnyilag beállt csendben meghallja, mennyire zakatol bennem, így magam elé húztam a takaróm, hátha ezzel meg tudnám akadozni, hogy meghallja. Fejem tüntetőlegesen fordítottam az elsötétült képernyő felé, felhúzott térdeimre fektettem állam és úgy bámultam a laptopot. Percekig nem válaszoltam, csak hallgattam a könyvek lapjainak halk rezgését. Szinte komolyan láttam magam előtt Zétény bús arcát, ahogy kiejtette a szavakat. Szorosan lehunytam a szemem, élesen beszívtam a levegőt és végül feltekintve szipogtam egyet.
- Nem - mondtam semmi olyat, akartam még hozzátenni de végül ez lemaradt. Alsó ajkam beharapva tekintettem fel a fiúra. Szerettem volna többet mondani, de tudtam, hogy ezzel az egyik szóval is többet ártottam, mint használtam. Amikor láttam, hogy új könyvet vett le a polcról, újra lesütöttem a szemem. Amint kikapcsolt a gép, lassan lehajtottam a tetejét és a takaróm kezdtem el piszkálni. Olyan volt ez az egész helyzet, mintha minimum arról lett volna szó, hogy megcsalt valakivel... Úristen.
- Sétálunk egyet? - valahogy mindig nyugtatóan hatott rám, ha beszélgetés közben járhatott a lábam és nem kellett kínos csendben hallgatva egy bizonyos pontot néznem. Ott legalább tudok bámészkodni, és nem is kell a szoba fullasztó levegőjét szívni. Reménykedtem az igenlő válaszban, valójában most sokkal jobb lett volna mindkettőnknek, ha egy kicsit kiszellőztethettük volna a fejünket. Nekem legalábbis mindenképp használt volna, és azt hiszem benne is kavargott néhány ide nem illő gondolat. Főleg a válaszommal kapcsolatban. Biztos voltam benne, hogy érzett valamit, amit nem kellett volna. Tudom, hogy félreérthette volna. Tudom, hogy olyat érzett irántam, amit nem tudott letisztázni magában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=532578#post532578][b]Farkas Zétény - 2015.10.19. 09:33[/b][/url]

Sosem voltam valami jó ebben. A semmittevésben, és a kínos dolgok előhozatalában, vagy a beszélgetés elkezdésében. Nem jutott más eszembe, csak ez, és abban biztos vagyok, hogy azért, mert itt voltam Izával, kettesben. Egy csomó más témáról is beszélgethettünk volna, mondjuk a vizsgáiról, vagy a tesójáról akár, meg, hogy mutasson meg mindenfélét, amit itt szeret. Na, és persze mit is hoztam elő elsőre? Hogy viccelődött a csajjal és a szeretőmnek mutatkozott be Bogolyfalva Fő utcáján, úgy kábé mindenki előtt. De ez nyilván csak azért volt, hogy a csajnak megnehezítse a dolgát, meg, hogy velem szórakozzon. Amit egyébként én sosem bánok, mert így felhatalmaz arra, hogy én is ugyanezt tehessem vele. Viszont, ahogy kimondta, hogy ez valójában nem poén volt, én lemerevedtem azonnal. A szívem is hevesen verni kezdet és ezerféle gondolat száguldott át a fejemben. Többek között az, hogy mi lesz, mi legyen most? Poénkodjam el, hogy „jól van Iza, ne kamuzz”, vagy vegyem komolyan? Azt viszont biztosan tudom, hogy nem kamuzik, és azt is, hogy nem akarom elveszíteni a barátságát sem, sőt igazából semmit vele kapcsolatban, ami eddig összekötött minket. Tudom, hogy nem vagyok egy egyszerű eset, de a szöszi amellett, hogy erre mindig emlékeztet, de el is fogadja, nem akar megváltoztatni. Csak a mugligyűlöletemet teszi mindig próbára. Mégis tessék, most is itt vagyok, és inkább miatta, mint a film miatt, ugye öcsém? Visszateszem a könyvet és felé fordulok, és akkor találkozom a szép kék szemeivel. Ezzel mindig is levett a lábamról, csak ugye sosem gondoltam volna ilyesmire. Mondanom kéne valamit, nem? Csinálni kéne valamit? Szemétkednem kellene vele, igaz? Nem, nem tehetem és nem is akarom. Most nem tudom, hogy sajnáljam-e Izát, vagy örüljek neki, hogy elmondta? Mégiscsak tud mindenről, ami velem kapcsolatos – igaz, apám kálváriáját nem mondtam el neki -, és azt is tudja, hogy mindkettőnket nehéz helyzetbe hozott. Persze nem tehet róla, hiszen sokaknak tetszem, és nekem is sokan tetszenek, de Iza különleges helyet foglal el nálam, és ezek szerint én is nála. Csak állok ott, mint egy birka és nézem, fogalmam sincs, hogy milyen képet vágok. Ő szakítja meg a kínos csendet, és mintha egy mázsa kő esett volna le a szívemről nagy hirtelen.
- Jó ötlet – még egy halvány mosolyt is ki tudtam erőltetni magamból. – Megengedem, hogy belém karolj – mondom szelíden, úgy, hogy ne tudja eldönteni, hogy szórakozom vele, vagy nagyon szeretném ezt. Rossz idő van, de nem akarok itt maradni most vele, ahol bármikor ránk nyithatnak és csak két összezavart fiatalt látnak, nem, ez nem nekem való. Nyújtom a kezem neki, és elindulunk lefelé. Felöltözöm, ha engedi, ráadom a kabátját is – már, ha éppen felismerem, hogy melyik az övé -, az esernyőt kibontom és kiszabadulunk a szomorkás időbe.  Nagyon fogom emiatt utálni magam, mert a cipőmnek valószínűleg nem fog jót tenni a koszos víz. De nem érdekel. Felajánlom a karomat, ha elfogadja, akkor tudunk menni egy esernyő alatt, ha nem, akkor csak mellette lépkedem. A szívdobogásom azóta sem lassult, teljesen zavarodott vagyok, mint a mérgezett egér. Most mi a sz** lesz?
- Iza – kezdek bele, miután elindultunk végre, gőzöm sincs merre, hagyom, hogy ő vezessen. - Mit szeretnél? – szinte susogom, mert kiszárad a torkom, de próbálok rá nézve beszélni, és nézni az angyali arcot. A lelkemben pedig harc dúl, mert az életem nagy fordulópontra érkezhetett. A legrosszabb azon gyötrődni, hogy én mit szeretnék. Ez nem nekem való, nagyon nem. És aki ezt az egész szerelem mizériát kitalálta, az nagyon gyorsan rohadjon meg!