36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 139 140 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 19. 19:02 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Gyakorlatilag az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy elfelejtette az egyik tankönyvet megvenni, mert éppen nem volt a boltban, amikor elindultak vásárolni, utána meg nemes egyszerűséggel kiment a fejéből, csak pakolásnál szembesült vele, hogy nincs meg minden a listájáról. Megígérte otthon, hogy gyorsan megjárja az utat, mert még együtt akartak vacsorázni, mielőtt visszautaznak majd a fiúk az iskolába. Sajnos Gareth-nek már ma el kellett utaznia, de Agatha már ebére is egy kész lakomát hozott össze.
Szerencsére a könyvesbolt csak két megálló volt villamossal, aztán még egy kis séta az épületek között, úgyhogy hamar odaért, viszont csak ekkor realizálta, hogy a pénztárcáját szépen otthon hagyta. Már mindent bepakolt, azt is, úgyhogy végül az összes dolog, amit fel tudott mutatni, az egy zsebéből kihúzott gyűrött papírzsepi volt, a Vesper, na meg a pálcája, amiért könyvet biztosan nem fog kapni. Fenébe. Hogy lehetett ekkora marha?
Meg sem próbálkozott vele, hogy esetleg felírassa a könyvet a kasszánál, egyszerűen csak visszarakta a polcra. Jobb híján majd kikölcsönzi, ha már ennyi esze volt, de hát a nagy kapkodásban néha neki sem jön össze minden. Mivel most már tudta, hogy idefelé is sikerült bliccelnie, ez úttal inkább sétálva indult haza, mert mindennek a tetejébe már csak az kellene, hogy még egy ellenőr is elkapja, más sem hiányzik az estéből. Elég idegesen leste hát maga előtt a járdát, miközben haladt, kezeit a zsebébe mélyesztette, és különféle otromba jelzőkkel látta el magát. Hát ezért nem fogják megdicsérni.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 23. 02:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 21. 22:12 | Link

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Fejben nagyon szépen eltervezte végig az egészet, de komolyan. Hogy majd ráfekszik szépen az asztalra, és majd oda felpingálják neki, éppen csak azt az apró részletet hagyta ki, hogy mindezt egy tűvel fogják csinálni. Egy_ giga_ tűvel_. És ezen a társa sem segít. Mert lehet, hogy a csapattársa vagy kétszer nagyobb egy átlag méretű embernél, lelkiekben olyan, mint a szőkénk. Fél. Szinte mindentől. Nagyon.  
Szóval szájrágcsálva pislog fel az üveg feletti feliratra, majd be, majd fel Matre.
- Ugye nem fogsz kiszaladni? - kérdezi kissé bátortalanul, halálosan komolyan, mert ha a támogató kéz ellécel, akkor ő ott helyben kidöglik.
- Mármint, ez nem vicc. Tényleg ne menj el. Légyszíves. - rázza meg fejét, könyörgő pillantásokat vetve rá, mintha az élete múlna azon, hogy most a seprűlovag ott marad- e lelket önteni belé, vagy nem. Hatalmas gombóc van a torkában, viszont nem lép le, még csak az kéne. Eddig már eljött, és kell neki az a varrás. Nagyon. Nagyon nagyon. Azon is az élete múlik.
Nagy levegőt vesz, majd visszafordul az ajtóhoz, s egy elég nagyot meg hangosat nyelve indul meg a kilincs felé, megpecsételve az elhatározást.
Benyit, az ajtó feletti szélcsengő kellemes hangot ad ki. Maga az előtér egész üres, egy fél fejen leborotvált csaj ül a pultnál, rágózik, műkörmeit vizsgálja, és a jelen esetben ifjabbik navinésünk komolyan megijed, hátra is hőkölne, csak - remélhetőleg - ott van mögötte a másik. Végül újra erőt vesz magán, a mai nap folyamán sokadjára, és megindul a nőci felé, hogy beregistrálja magát, vagy mit kell csinálnia.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 21. 22:49 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angus a sarkon várakozott már egy jó húsz perce. Lába mellett egy összegyűrt Burger Kinges hamburgercsomagolás pihen. A sokadik dohányt szívja már. Komolyan már, hogy ezek a kölykök mennyit tudnak egy könyves boltban tölteni! Hogy aztán teljesen üres kézzel jöjjenek ki onnan ráadásul.
Szabad kezében a kopott, olcsó zsebórát forgatja, unottan térképezve fel ujjaival újra és újra a már jól ismert vonalakat, íveket. Némelyiket a készítőjének köszönheti a tárgy, de van köztük olyan is, amit saját két kezével vésett bele. Lehetett volna könnyebben megdolgozható tárggyal is dolgozni - egy fadarabba könnyebb rúnákat vésni, de azt mondták neki annak idején, hogy az ilyen típusú varázslatokhoz a fém dukál. A karcos óralap alatt egy hajszál pihen, azt nem volt nehéz megszereznie.
Tulajdonképpen így, hogy a megfelelő előkészületeket megtette, nem kéne, hogy nehéz legyen most már semmi. Pikk-pakk, megszerzi a kölyök felett az irányítást, megkeresi a fatert, és a világ újra megmenekül hála Angus-nek. Szörnyen hálásak lesznek neki, majd, ha egyszer érdemei elszámolásra kerülnek. Lapos körömhegyével megpiszkálja a varázstárgy oldalát, azt az apró kis kiszögellést, amellyel a mutatókat lehet állítani. Percmutató. A percmutatóval levédi magukat - főleg a kölyköt, nála van más, amivel ezt az aprócska problémát már megoldotta. Na és most jön a lényeg.
Felnéz, Jared éppen most sétál el egy mostanra bezárt hot dog stand mellett. Jól van, sétálj csak, te kis nyeszedék, hamarosan úgy is szó szerint úgy fogsz táncolni, ahogyan Angus bácsi fütyül. Szórakozottan, csendesen a London bridge is falling down kezdetű nótát kezdi fütyörészni, amikor az óramutatót a tizenkettes számra állítja és mágiájával mozgásba lendíti a szerkezetet. Az egy halk kattanást követően felizzik, Angus hozzákötött tudata pedig a mágia által létrehozott hídon keresztül Jared elméje felé száguld. Nincsenek, határok, nincsenek akadályok, nem sokára ráteheti kezét a fiú emlékeire, hogy...

Az utolsó dolog, ami átfut a fején, hogy valami nem stimmel. A tárgy ritmustalan vibrálásba kezd a tenyerében.

Jared érzi a mentális támadást - tisztán és világosan, valami erőszakosan igyekszik a falai mögé tolakodni, már-már fizikai fájdalmat okozva számára.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 21. 22:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 21. 23:10 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Elég gyorsan szedte a lábát, mert így villamos nélkül még később érne csak haza, márpedig már kezdett korogni a gyomra, vacsorázni szeretett volna, aztán meg inni egy finom kakaót, bepakolni a maradék holmiját, beszélgetni még egy jót Agathával, Ricsinek adni egy jó éjt puszit, és hasonló érdekfeszítő dolgok, úgyhogy lényeg a lényeg, nem akart időt húzni.
Viszont lépteit egyszer csak olyasmi állította meg, amire végképp nem számított. Hirtelen egy idegen tudat környékezte meg, megpróbált betörni a fejébe azzal az összetéveszthetetlen érzéssel karöltve, amit már jól ismert a tanóráiról, de most ez nem az iskola volt. A nyílt utcán állt, Budapesten.
A másodperc tört része alatt reagált, mentális falai a maximumig csaptak az idegen tudatot pedig teljes erejéből megpróbálta kilökni a fejéből, miközben belé hasított a félelem. Megtalálták őket? Vagy csak egy idióta szórakozik vele? De ő is tudta, hogy akkora véletlenek nincsenek, hogy éppen őt szúrja ki valaki különösebb rossz szándék nélkül, egyszerűen csak rajta próbálgatva az erejét. Esélytelen.
Megpördült, mert az irányt nagyjából érezte, hogy honnan jött a támadás, de látni is akarta azt a másikat, mert az ugye nem lehet, hogy Ő lenne az, ugye nem? Az már csak azért is lehetetlen, mert arra sem emlékszik, hogy Jared a fia, nem követhette idáig...
Aztán a tekintete rátalált a gyanús alakra. Zsebébe rejtett kezének ujjai a pálcájára kulcsolódtak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 21. 23:17 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Nem jó. Nem csak az egyszerű ember - egyenesen a varázsló előérzete szólal meg benne, amikor ez a két szó, vagyis inkább a meggyőződés keltette kétely elönti. Használta már ezt a varázslatot máskor is, sosem reagált így. Valami zavarja vagy a fiú mágiágában vagy valami nála lévő varázstárgy, de az is lehet, hogy mind együtt gabalyodik úgy össze a támadásával, hogy az egyszerűen visszasül.
Jared mindebből főleg annyit fog fel, hogy sikeresen eltaszítja magától az idegen tudatot. Ám, ahogyan az egyre távolodik, a befolyásolómágia éles kampói, amelyeket már belemélyesztett Jared tudatába, ahelyett, hogy szelíden visszahúzódnának, tövestül tépnek ki a fiú elméjéből valami nagyon egyedit és jellegzeteset.

Angus, mintha az óra megégette volna, úgy csúsztatja vissza a zsebébe, visszahúzódva a sötétbe, és hátát a falnak veti. Ritkás hajának tövét verejték nedvesíti be, s értetlenségtől remegő kézzel durván megdörzsöli az arcát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 21. 23:36 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Sikerült megszabadulnia a támadó tudattól, már nem érezte az elméjének határán a kaparászást, ami olyan volt, mintha körömmel kaparnák a táblát, éles, kellemetlen, még ha nem is szó szerinti zaj. Eltűnt, csend lett. Minden idegszála adrenalinlökettől égett, a támadót kereste, aztán meg is találta, és innen már csak az volt a kérdés, hogy hogyan tovább? Meg kéne fordulnia és elfutni. Látta az arcát, be tudja azonosítani, szólnia kellene Gareth-nek, aki ki tudja miért nincs még itt, hiszen a Vesper...
De tulajdonképp, ha nincs itt, akkor azt sem tudja megakadályozni, hogy egy kicsit közelebbről nézze meg azt a valakit, akinek a körvonalait még mindig látta, hiába is próbált megbújni a sötétben. Talán üdvözölhetné, esetleg megkérdezhetné, hogy szolgál a kedves egészsége, de még az is lehet, hogy meghívná egy nagyon aranyos csevejre. Persze, miért is ne?
Valahol leghátul ugyan még ott kaparászott egy csendes hang, ami azt súgta, hogy fusson és hogy ő nem ilyen, ne tegye, de a fiú egy képzeletbeli intéssel elhallgattatta. Ne most.
Odasétált hát a férfihez, aki a falat támasztotta, és láthatóan nem volt valami jó bőrben. Nocsak, nocsak, már ennyi megviselte volna?
- Lenne szíves bemutatkozni, ha már a gondolataimra volt kíváncsi? - állt meg előtte, alig karnyújtásnyira, hideg tekintetét a férfiébe fúrva. Már nem félt, nem remegett. Mosolygott.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 21. 23:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 22. 20:31 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Türelmetlenül előkapar egy szál cigarettát és nonverbális varázslattal meggyújtja. Elég kihalt már ilyenkor errefelé ez a környék, hogy ez ne jelentsen problémát. Persze nem a törvények izgatják, de semmi kedve "varázslat!" felkiáltásokkal kíváncsiskodó muglik faggatózásához. Manapság mindig azt hiszik, hogy utcai bűvész vagy ami rosszabb: LARP RPG-s! Akármit is jelentsen ez a dolog.
Mindegy, látta, hogy a kölyök kiszúrta. Logikus lenne hoppanálnia, mégsem tesz egy lépést sem, mágiájának azt a részét még csak meg sem piszkálja, amellyel azt a varázslatot kéne végrehajtania. Nem baj, akkor majd kevésbé diszkrétan oldja meg az ügyet: a kölyök idejön, ő meg majd akkor kapja el. Figyeli a száján kiáramló füstöt, s azon keresztül az elé lépő Jaredet is.
- Hooogyne.
És a legilimencia működésbe lépve nekicsapódik Jared falainak. Ahogyan azt a jó öreg Angus képzeli, ám ezúttal a képzelet és valóság sajnálatos módon nem találkozik egymással. A saját varázsereje áll ellen a szándéknak, megmakacsolva magát, mozdulatlanul.
Zavartan a földre hamuzik.
- Angus vagyok és cseppet sem érdekelnek a gondolataid. Ellenben az emlékeiddel..
Csak úgy kicsúszik a száján, de nem is tűnik úgy, mint akinek feltűnt, hogy gyakorlatilag azonnal kiadta a motivációját és szándékait. Olybá tűnik, teljesen természetes számára, hogy ez így történik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 22. 20:48 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Roppant kíváncsi rá, hogy vajon miért is nem tűnt el a férfi a környékről abban a pillanatban, hogy a varázslata csődöt mondott, főleg, hogy nem épp úgy néz ki, mint aki képes komolyabb varázslatra. Izzad és támasztja a falat, ideges mozdulattal rakja a szájába a cigarettát... Semmiképp sem mondaná a határozott fellépés mintaképének. Eszébe sem jutott félni tőle, amikor közelebb lépett, csak annyit érzett, hogy irritáló a helyzet, és kellenek neki a miértek.
A másik előbb csak egy használhatatlan választ köpött ki magából, amitől a fiú szemöldöke megugrott, aztán fejét kicsit oldalra billentve, töretlen mosollyal szólalt meg újra.
- Igen, hogyne. Halljam! - A hangja halk volt, de ellentmondást nem tűrő, és ezúttal meg is kapta az áhított válaszokat. Ennyi viszont még koránt sem volt elég.
- Vezetéknevet! - parancsolta egy szóval, de az emlék szó hallatán a mosoly eltűnt az arcáról, rezzenéstelen kifejezésnek adva át a helyét. - Mire kellenek az emlékeim? - kérdezte, lecövekelve a férfi előtt. Amíg nem tálal ki, addig innen nem fognak mozdulni egy tapodtat sem.
Már csak egészen halk volt a hang, alig suttogásnyi, ami leghátul az agyában kaparászva próbálta közölni, hogy valami nincs rendjén, aztán az is eltűnt.
Utoljára módosította:Jared S. Nightingale, 2015. szeptember 22. 20:49 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 22. 22:18 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Az első gondolata a kölyökkel kapcsolatban az, hogy egészen biztosan nem normális, másképpen miért is mosolyogna ennyire céltalanul és ok nélkül? Igen, ismeri ezt, páran szeretik bevetni a "nyugtalanító konstans mosolyt", mint egyfajta eszköz, de öreg ő már ahhoz, hogy ezek hatással legyenek rá. Megfélemlíteni nem igazán sikerül ezzel. Sőt, általában az első dolga lenne ilyenkor leszedálni és eltenni az útból a zavaró tényezőket.
- Carpenter. Nem lettél vele okosabb, mi?
Nem valószínű, hogy valaha Jared hallotta a nevét. Sosem ment a házukba és az apja sem nevezte soha a nevén. A következő kérdésnél azonban egy pillanatra teljesen lefagy. A félresikerült varázslat kényszere vetekedik azzal, mennyire érdekei ellen való felfedni a célját, s számára sajnálatos módon nem éppen az utóbbi győzedelmeskedik.
- Az apádat könnyebb megtalálni úgy, ha biztos forrásból merítem az információkat.
Ugye, hogy könnyű volt ez, csak úgy ömlenek ki a szavak. Egészen könnyű igazat mondani ennek a fiúnak. A gondolataiban motoszkáló baljós érzésnek és - mostanra megmagyarázhatatlanná váló - kétségbeesésnek a nyoma lassacskán enyészik el.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 22. 22:19 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 22. 22:55 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Carpenter. Sajnos a férfinek igaza volt, tényleg nem jelentett számára semmit sem a név, de ez nem feltétlen jelentette azt, hogy nem az apja vonzáskörzetéből való. A fiú számára természetes volt, hogy a nála sokkal idősebb varázsló válaszol neki mindenre, hiszen annyira nyilvánvaló volt, hogy nincsenek egyazon társadalmi rangon, úgyhogy zavar nélkül folytatta a kérdezést.
Angus felelete nem lepte meg annyira, mint amennyire lehetett volna, de még mindig nem volt tiszta minden.
- Mit akar tőle? - szűkült össze a szeme és halkult le még inkább a hangja. Az apja említése nem volt jó ötlet, a fiúban rögtön felzengett valami elemi gyűlölet a hideg logika bástyája mögött, amit csak a megszokás tudott féken tartani. A dolog viszont még mindig kétesélyes volt, hiszen Angus lehet, hogy az apja hű csatlósa, de az is lehet, hogy megölni akarja. Ha az utóbbi a helyzet, akkor pedig nincs oka az útjába állni.
Sőt... Megállt egy pillanatra a mozdulatban, ahogy rádöbbent, hogy mi is az, ami nem stimmel körülötte. Hiszen miért bujkálnak ők, miért muglik és félvérek között, te jó ég, miközben már régen lerendezhették volna ezt az egészet? Seth mindig azt mondta, hogy nem elég erős, hogy nem lennének biztonságban, de ez már nem igaz. Miért is nem mennek hát végre haza, távol attól a porfészek kastélytól, oda, ahol elfoglalhatnák a nekik járó helyet a mágusvilágban? Ehelyett itt rostokolnak, iskolásat játszanak és csupa olyasmit tesznek, amivel meghazudtolják őseik minden eszméjét. Ez nincs rendjén.
Újra Angusra nézett, hideg pillantását a férfiébe fúrva. Pálcája szinte észrevétlen lendült, mielőtt a férfi mellkasához nyomta volna a hegyét.
- Segíteni fogsz nekem - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon, miközben valahol odabent egyre csak pörögtek a kérdések, amik megkérdőjelezték eddigi tetteit, a válaszok viszont még nem voltak készen. Most először is időre van szüksége.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 23. 01:28 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Az a nem várt szituáció állt elő, hogy hiába van birtokában továbbra is minden emlékének, minden személyiségjegyének, egyes motivációi most kiüresedettnek tűnnek. Céltalannak. Értelmetlennek.
Vannak emberek, akikben van kimondatlanul is egyfajta kellem, simulékony elegancia. Nem kell hozzá felöltözniük, szép gúnyát ölteni, gondosan fésülni a hajuk. Ezek az emberek reggel felkelve és kitévedve az ágyból, kócosan, gyűrött pizsamában is azt az eleganciát mutatják fel a külső szemlélődő számára, aminek talán tudatában sincsenek. Az ilyen emberek mozdulatait lenyűgözve nézzük. Gondolatban adózunk adottságuk előtt, tekintetünk a parányi mozdulatokon időzik el, miközben titkos, lelkünk egy kis része arra vágyik, hogy olyan lehessen, mint Ők.
Nos, Angus nem tartozik ezek közé az emberek közé. A tartása inkább görnyedt, mint lezser, és a cigarettát sem mutatósan, a mutató és középső ujjának bütykei között tartja, hanem a hüvelyk és mutató közé csípve fogja, amolyan tenyerestalpas módon.
- Kell nekem az ereje. Hasznos.
A felé nyúló pálcától, amennyire tud, hátrahajol a fal felé, de a mozdulata nem igazán pánikszagú, inkább valami léha, hanyag, dülöngélés.
- Miben kéne? - Lehetne ez dörzsölt ajánlatkérés is ugyan, ám Angus hangjában tisztán kivehető az egyetértés és beleegyezés.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 23. 01:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 23. 02:12 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Szépen lassan, de biztosan kezdtek rendeződni Jared gondolatai, érzelmei, az előbbi kilengés után most már megközelítve egy viszonylagos nyugalmi pontot. Újraindult a logikája és a veszélyt jelző rendszere, az idegszálai, amiken az előbb szinte erőszakot tettek, lecsillapodtak, és kezdett a felszínre kerülni egy olyan személyiség, ami mindeddig csak egy lehetséges út lett volna.
Nem engedhette meg magának, hogy fizikálisan is lehunyja a szemét, figyelnie kellett a másikat, de mégis, odabent egy pillanatnyi szünet után kezdte újra a gondolatmenetét. Szóval. Adva van egy támadó, aki az apját keresi. Jared tudja, hogy hol van az öreg, viszont ebben a percben teljesen irreálisnak tűnt számára, hogy miért is él még, vagy hogy miért nem álltak rajta igazán bosszút, illetve az is, hogy miért áll üresen otthon a kúria.
A kirakós elemei lassan kezdtek a helyükre kerülni. Haza kell menni, revansot kell venni és el kell érni, hogy Seth is ráébredjen, hogy sokkal jobb lenne nekik, ha azt az életet élnék, amire születtek. Ők ketten oda valók.
A másik valahol ezen a ponton kérdezte meg, hogy miben kellene segítenie. Miben is? Szinte látszott, hogy Jared fejében kattognak a fogaskerekek, ahogy lassan körvonalazódni kezdett a terv. Haza kell csalni Seth-et. Meggyőzéssel semmire sem fog menni, hiszen már az sem ment, hogy rávegye, hogy visszavegyék a saját nevük, mindig volt valami kifogás. Most viszont Jared úgy döntött, hogy ennek vége, és Seth-nek az volt a dolga, hogy vele tartson, de önszántából biztosan nem tenné, annyira jól beilleszkedett a képmutató kis életébe.
- Először is... - szólalt meg aztán hangosan, de nem folytatta a mondatot, inkább kiürítette a fejét és elővette a legilimenciát. Tudnia kellett, hogy milyen a múltja, legalább nagyjából, hogy ki ő, mik a motivációi, valóban hajlandó-e neki segíteni, és ha igen, akkor milyenek a képességei, mit várhat el tőle. Gyakorlottan siklott hát át az elme falai között, hogy megtalálja a válaszokat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. szeptember 23. 07:44 | Link

-- Milli --


~ Nem kellett volna eljönnöm, nem kellett volna eljönnöm... - bizony egy tetoválószalon előtt ácsorogva Mattben és mindenki másban is felmerül(het) a kérdés, hogy ő mit keres itt, de nincs ok az aggodalomra. Egyelőre nem tervezi, hogy matyóhímzést csináltat a hátára. A tű és a tetoválógép borzasztó berregése önmagukban is ájulásra bírják az óriást. Kamilla nem biztos, hogy teljesen átgondolta, hogy éppen őt hozta el magával. Valószínűleg egy szál kardvirág is nagyobb lelki támogatásban tudná részesíteni a lányt, mint Matthew. Persze azért pár napja tréningezi már a lelkét a dologra, tegnap például önszántából megközelített egy pókot 2 méterre! Ilyet előtte maximum akkor csinált volna, ha azzal fenyegetik, hogy forró ólmot öntenek a fülébe. Nem jelenthetjük ki teljes magabiztossággal, hogy Matthew a gyógyulás útjára lépett abban, hogy ne féljen mindentől és mindenkitől, aki él és mozog, de határozottan bátrabbnak tűnik.
Ők nem tudnak róla, így a srác megnyugtatni sem tudja Millit, de a tetoválásokat hál'istennek egy nagyon picike tűvel készítik el, és inkább kellemetlen, mint fájdalmas érzés az egész művelet. (trust me, varrtak már) Így hát mindketten továbbra is belül körmöt rágva állnak az üzlet előtt.
- Jó - brummogja háztársának. Feltett szándéka nem gyáva nyúl módjára megfutamodni ebből a helyiségből, szóval... a szándék megvan, a többi meg majd jön utána, nem?
Kamilla végül zöld ágra vergődik saját magával, és benyit az üzletbe. Az óriás hirtelen még levegőt is elfelejt venni, annyira feszülten várja, hogy mi les rájuk odabent. Egyelőre a legkomolyabb veszélyt az a borotvált fejű spiné jelenti, aki a pultnál unottan kérődzik. Milli vagy tényleg megijed, vagy csak idegességében, de hátralép egyet, ezzel egy masszív testbe ütközik, ami az óriáshoz tartozik. Háztársa jóindulattal is a hasáig ér, így minden komolyabb megmozdulás nélkül rakja a vállára a kezét, és igyekszik nem fájdalmasan, de bátorítóan megszorítani a testrészt. Mosolyogni nem igazán tud, de determinált nézéséből Kamilla könnyen rájöhet, hogy innen már nincs visszaút. Óvatosan lök egyet a lányon, hogy induljon el, ő pedig szorosan a nyomában igyekszik utána a pult felé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 23. 15:45 | Link

Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Egyik része visszatáncolna, a másik meg nem. De végül mégsem jut ki, egyrészt mert a maradni akarás nagyobb meg erősebb, másrészt meg, mert ott van mögötte Mat, aki kitakarja úgy az egész ajtót. Felpislog rá, majd kissé félve elmosolyodik. Mikor megérzi a nehéz kezeket vállain oda nyúl, megpaskolja őket, amolyan „oké, készen állok” stílusban, majd nagy levegőt véve indul el a pultosné felé. Mikor oda ér megáll, majd még egyet hátrapislant, mintegy meggyőződésképp. Megköszörüli torkát, köszön, meglepően szilárd és tiszta hangon, majd elmondja mit akar, az asztalra csúsztatva a cetlit az elképzelésével, amit még Lanettával rajzoltatott meg. Itt amúgy nem kell semmi nagy számra gondolni az egész igazából csak egy aprócska felirat, egy szó, olyan, ami elfér a csuklód belső vonalán.  ’C o n t r o l’, ennyi. Tökéletesen jellemzi, és mint mondtam, nem egy nagy szám, csak ő nem lett volna képes arra, hogy mindezt egy ceruzával leírja.
Nagy, szürke szemekkel néz a vörösre, aki még párszor megforgatja szájában a rágót, majd bólint.
- Ülj le, nemsokára sorra kerülsz. – biccent a székek felé, majd vissza is fordul a telefonja társaságához. Szőkénk vállat von, elragadja a kis cetliét, és már iszkol is vissza az óriáshoz, hogy jól lepakolja magát valahova.  Szóval várnak. Olyan öt – tíz percet, utána valami hapek kidugja a fejét és közli, hogy mehet. A száját rágcsálva néz megint a másikra, komolyan, mintha az apja lenne, és kérdezné, hogy mehet – e, és hogy jön – e vele.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 23. 23:59 | Link

Jared S. Nightingale
szeptember 30.

Angusnek valószínűleg egyébként elég komoly kompetenciája lehet az okklumenciához, mivel még így, a visszasült befolyásolómágia végett leengedett falakat is érezni lehet, amikor Jared áthalad rajtuk. Az évek folyamán már olyannyira megszokottá válhatott azok fenntartása, hogy már különösebben nem is kell tudatosan figyelnie rá - a varázsló 'szervezete' anélkül is fenntartja. Mégis, a kölyök kap egy egérutat, mikor kopogtat a férfi elméjén, hogy körülnézhessen. Néhol felfedezhet kisebb-nagyobb időbeli ugrásokat, kihagyásokat és fehér foltokat, de ezek hiányában is szépen összeáll minden, amire ő kíváncsi lehet: elsősorban az, hogy Angus hazudott-e neki azzal, hogy azt mondta, segít.
Efelől pedig nem kell aggódnia, a férfi valóban rábólintott Jared szavaira. Nem mintha lett volna más választása. A kutakodás ideje alatt olyan információkra lel rá Angus elméjében, mint hogy az animágia birtokosa, sőt, az alakját sem nehéz ennek nyomán kideríteni. Megbízhatónak cseppet sem megbízható, sosem volt egy rendes alak, s ezen a békeidők sem változtattak. Jelenlegi gondolatait viszont jobbára az tölti ki, hogy Jared szavaira figyeljen.
- Nos.. ?
Hiába a varázslat, az arckifejezéséből ítélve a személyisége nem enyészett el a végtelen szolgálatkészség terhe alatt. Felemelt szemöldöke ráncokat gyűr a homlokára, s nincs kétség afelől, hogy a kutakodás nem kerülte el a figyelmét. Egyszerre vár hát a mondat befejezésére és Jared értékítéletére egyaránt.
Utoljára módosította:Mesélő, 2015. szeptember 24. 00:06 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Gareth S. Nightingale
Házvezető Navine, Tanár, Illúziómágus, Gondnok


Whiskey in a teacup
offline
RPG hsz: 767
Összes hsz: 2526
Írta: 2015. szeptember 24. 00:10 | Link


Nem Magnus az egyetlen, aki szinte szőrszálhasogató aprólékossággal figyeli a varázslat alakulását és reakcióját az alig észrevehető módosításokra - Seth gondosan finomítgatja a módszerét, nem vakon próbálkozik. A bűbáj nem elég kompakt, illetve nem elég erős ehhez a szinthez, érzi ő is és nem kevés tapasztalata van benne, hogyan találjon rá viszonylag kevés lépésben a helyes irányra. A "kevés" azonban igen relatív jelző, elvégre számára, aki képes napokat, néha heteket eltölteni egy-egy új bűbáj fejlesztésével, ez jelenthet egy estét és tíz percet egyaránt, a varázslat komplexitásához mérten. Mivel a tanár nem szól közbe, szótlanul folytatja a kísérletezést, a frusztráció legkisebb jele nélkül futva újra és újra neki az oculusnak. A mana szálakból áll akkor is, ha jelenleg nem láthatja és az évek során kifejlesztett bizonyos fokú érzékenységet - különösen erős mágusok, mágikus tárgyak közelében szinte tapinthatónak tűnt az áramló energia, ezt az érzést hívta segítségül most, ahogy formába próbálta kényszeríteni a nyers varázserőt.
A kérdésre nem számított, pálcáját leeresztve megáll egy pillanatra, hogy ezzel a mozdulattal is időt nyerhessen, bár nem igazán fontolgathatja válaszát így sem.*
- Van benne gyakorlatom. Az öcsém legilimentor, neki segítek tanulni. Egyébként is hasznos technika.-*Nem hazudik, még csak nem is ferdít - az angol valószínűleg úgy jellemezné mindezt, hogy understatement. Azt azonban egyszerűen nem árulhatja el a tanárnak, hogy ha nem a szobájában, Jareddel kettesben ücsörög, jóformán szünet nélkül fenntart legalább egy mentális falat, hogy minden esetleges támadással, furcsa képességbirtokossal és Murphy-féle véletlennel szemben védett legyen. Esetében végképp nem babra ment a játék - most is pengeélen táncolt, mert kicsit furcsa kombináció az övék, még ha tökéletesen logikus választás is.
Utoljára módosította:Gareth S. Nightingale, 2015. szeptember 25. 21:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 24. 00:25 | Link

Mesélő
Szeptember 30.

Érezte a férfi fejében a falakat, de meglepően könnyedén átengedték minden burkon, úgyhogy hamarosan már birtokában volt minden tudásnak, amire vágyott. Angus halálfaló volt és animágus, bár az alakja akaratlanul is gúnyos vigyort varázsolt Jared arcára. Csótány? Hát erre még ő sem gondolt volna. A férfi viszont türelmetlen volt, még akkor is, hogy ha egyértelmű volt, hogy valóban segíteni fog neki. Jared ugyan még így is megkérdőjelezte, hogy miért, de amíg nem látta nyomát cselnek, addig kár lett volna nem kihasználni a helyzetet. Bár egy kis bebiztosítás így sem árthatott.
- Kérem a pálcád - mondta, tenyerét tartva a férfi elé, miután elengedte a varázst. Jobb lesz, ha magánál tartja, így nem tudják olyan egyszerűen hátba támadni, Angusnak pedig úgyis csak akkor lesz rá szüksége, ha ő kér tőle valamit. Mert abban ugye megegyeztek, hogy mostantól az ő kéréseit teljesíti.
- Induljunk! - adta aztán ki a parancsot a fiú. Nem maradhatott el sokáig, minden bizonnyal keresni kezdenék, amire most nem volt szüksége. Ürügyre annál inkább ahhoz, hogy ne kelljen egész este "otthon" ülnie, miközben lassan elkezdtek a fejében körvonalazódni a megvalósítandó tervek.
Út közben, még ha a férfi faggatta is, akkor sem felelt semmit, a gondolataiba volt merülve, egy képzeletbeli sakktáblán lépegetve ide-oda. Az első gondot, vagyis azt, hogy hogyan lépjen meg ma éjszakára, meg tudta oldani azzal, hogy a munkája miatt hamarabb kell indulnia, viszont még mindig ott volt a kérdés, hogy Seth-tel mi legyen. Még ha minimális is volt rá az esély, akkor is ott volt, hogy talán önként is vele tartana, de ezt hogyan deríthetné ki? Végül úgy döntött, talán egy megfelelő bájital a segítségére lehetne. Veritaszérum nem jó, túl sokáig tart elkészíteni, de talán ha egyszerűen csak annyit érne el egy ártalmatlan főzettel, hogy a testvére ne tudjon varázsolni, amikor beszél vele? Végül is, ha mellé áll, akkor maximum alszik egy jót utána, ha pedig nem... Akkor tovább lehet lépni a következő pontra.
Mikor Agatha házának közelébe értek, akkor megállította Angust.
- Várj meg itt. Nem sokára visszajövök, és keresünk egy fogadót, ahol tudok főzetet készíteni - mondta, aztán elsietett.
A lakásban nem sok időt töltött, csak közölte, hogy lent várja már a minisztérium egyik embere, mert sürgősen szükség lett rá, ezért most rögtön visszautazik Bogolyfalvára, aztán fogta a koffert, megígérte, hogy a macskáért majd hazautazik hamarosan, mert a hoppanálás nem tenne jót neki, aztán már igyekezett is kifelé a házból.
Még akkor is fintorgott, amikor újra megállt Angus előtt. Cseppet sem volt ínyére, hogy magyarázkodnia kellett, de belátta, hogy kénytelen megtenni, ha nem akarja, hogy idő előtt megsejtsék, hogy készül valamire.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Alexander Magnus
INAKTÍV


Illúziómágus
offline
RPG hsz: 33
Összes hsz: 94
Írta: 2015. szeptember 25. 22:18 | Link

Gareth S. Nightingale

Nem forszírozza a tovább ezt a kérdést, hiszen ebből a válaszból megtudja azt, amire jelenleg szüksége van. Az már csak igazán semmiségnek tűnik egy külső szemlélődőnek, hogy alig néhány pillanattal tovább tartja tekintetét Garethen, ki tudja, min gondolkodva így el. Jó, hogy a fiú lejjebb engedi a pálcát, amúgy is újabb javaslatot akart tenni.
- Gondoljon rá úgy, mintha az elméje köré húzná fel a falakat. Az oculus és az okklumencia hasonló mechanizmus alapján működik. Mindössze ebben az esetben a mágiáját a szemei előtt kell összepontosítania.
Talán, ha olyan dolgot használ referenciaként, amit a fiú ismer, könnyebben nyúl ehhez a varázslathoz. A következő néhány próbát még kivárja, nem sietteti Gareth-t. Viszont ahogy a magában előre kitűzött ideje a gyakorlásnak letelik, két próbálkozás között biccent a fiúnak.
- Mivel a jelenlegi cél az, hogy ezt a varázslatot legalább olyan szinten elsajátítsa, mint az illúziók létrehozását, saját maga is képes lesz gyakorolni addig a pontig. Hozzon létre illúziókat, majd alkalmazza az oculust. Amennyiben eljutunk addig, hogy a saját illúziójának manaszálait fel tudja fedni, tovább foglalkozunk majd ezzel is.
Amennyiben Gareth nem szeretne külön még valamit tőle, akkor erre az alkalomra elengedi a fiút, hogy a nap további részét opcionálisan pihenéssel, gyakorlással vagy Sárával töltse. Nem tudja, hogy a két növendék mennyire ismeri egymást, vagy egyáltalán beszélőviszonyban vannak-e. Mindenesetre év közben eleget kell majd egymással is gyakorolniuk ahhoz, hogy szokják a másik társaságát.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

„Light thinks it travels faster than anything but it is wrong. No matter how fast light travels, it finds the darkness has always got there first, and is waiting for it.”
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 25. 23:49 | Link

Jared S. Nightingale

- Feltétlenül? Levetkőzni ne vetkőzzek?
Végtére is, a pálcájától megszabadítani a varázslót olyan, mintha meztelenül kéne járkálnia. Védtelenül és kiszolgáltatottan. Jó, ez Angus esetében erősen túlzás, vannak elvégre más eszközei is ahhoz, hogy kislisszoljon a vészes helyzetekből. Van azonban olyan, amire nem lehet felkészülni, mint most ez a szituáció is. Egy kelletlen sóhajjal nyújtja át a pálcáját.
Útközben azonban nem fárasztja sem magát, sem pedig Jaredet kérdezgetéssel. Nem egy cserfes gyerek, akinek folytonos közléskényszere van,és úgy érzi, hogy a világnak minden kósza gondolatáról tudomást kéne szereznie. Ahelyett, hogy megkérdezné, merre mennek, a környéket figyeli inkább, az irányt, s csakhamar felismerés csillan a tekintetében. Igaz, no surprise, eléggé várható volt, hogy az első út ide fog vezetni, a további események viszont nem állnak az uralma alatt, felesleges is előre izgatnia magát.
- Jól van, jó, csak ne tartson túl sokáig.
Nem kifejezetten parancs, de senki sem szeret céltalanul ácsorogni egy fix ponton, várni valakire vagy valamire. Ejnye, pedig brit fából faragták;ők szeretnek sorban állni. A nemzeti vérébe kéne kódolva legyen a végtelen türelem.N Nagyot horkant a gondolatra. Na persze.
Amíg Jared elfoglalta magát benn, ő is talál valamit, amivel elütheti az időt, s ennek köszönhető, hogy nem néma csenddel fogadja a visszatérő fiút.
- Nem kell sokat keresni fogadót, tudok egyet.
Nevet és címet mond, ami valószínűleg Jared számára nem ismerős, de ez a lényeg. Ez nem egy túlzottan népszerű fogadó, inkább eldugott, de kétségtelenül ott van a város varázslóknak fenntartott negyedében.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Jared S. Nightingale
Független varázsló, Legilimentor, Végzett Diák



offline
RPG hsz: 888
Összes hsz: 3363
Írta: 2015. szeptember 26. 00:16 | Link

Mesélő

Nem felelt, csak olyan arccal nézett fel a férfire, amiből tisztán olvasható volt, hogy ha csak ilyen ötleteket ad, de pálcát nem, akkor lehet, hogy ezt is megvalósíttatja vele. Végül aztán meg is kapta, amit kért, és néma csöndben indultak el.
- Tart, ameddig tart - vetette még oda a férfinek, mikor az sürgetni próbálta, noha ő maga is úgy gondolta, hogy minél hamarabb szabadul a helyzetből, annál jobb.
Végül tényleg nem volt távol tovább egy fél óránál, talán még annyi sem volt. De kellett, hogy egy kicsit egyedül maradjon a szobában, azt ki kellett várnia, mert szüksége volt Ricsi füzetére, ha nem akarta, hogy a fiú afféle kérdései, hogy rendben visszaért-e a kastélyba, gyanút keltsenek. Seth egyelőre nem sejthet meg semmit.
- Rendben - biccentett, mikor Angus előállt azzal, hogy ismer egy megfelelő helyet. A fiúnak ugyan volt egy olyan sanda gyanúja, hogy ez nem egy öt csillagos szálloda lesz, de perpillanat nem nagyon válogathatott, nem úgy, hogy kérdéseket ne szegezzenek neki.
Angus ideiglenesen visszakapta a pálcáját, de csak addig, amíg hoppanáltak, utána újra Jared tette zsebre. Nem hiányzott neki, hogy a halálfaló magánakciókat rendezzen, amíg ő mással van elfoglalva. Ez után már nem maradt más, mint hogy kiválassza a megfelelő bájitalt és főzéshez kezdjen.
Másnap, amikor már minden készen állt, Bogolyfalvára hoppanáltak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Nemes L. Izabella
INAKTÍV


bejegyzett terromágus
offline
RPG hsz: 816
Összes hsz: 21707
Írta: 2015. szeptember 26. 15:27 | Link

Ádám bácsi
Szeptember 25., délután kettő; anyu; házikó

Hangosan felmorranva fordultam a fal felé, mikor anyu kopogott be a szobámba valami vendéget emlegetve, aki állítólag hozzám jött. Én viszont iskolakezdésig a családomon kívül senkit nem akartam látni, ezzel a mozdulattal pedig azt akartam jelezni, hogy küldjék el. Anyu viszont, miután látta hogy reagáltam a kedves szavakra, becsörtetett az ajtón, lerántotta rólam a takarót, mire Sassy felugrott a sarokból és rám vetette magát. Nyöszörögve igyekeztem a földre parancsolni a kutyát, úgy, hogy ne lökdössem semerre se nagyon, elvégre nem akartam én bántani. Végül aztán ő is megértette, hogy nincs kedvem játszani és összegömbölyödve elhelyezkedett az ágyam végén, míg én a falnak döntött háttal, nyakig felhúzott takaróval vizsgálgattam a kezem. Az ujjaim nem meglepő módon remegtek, ez az ominózus este óta így volt. Már csak azt tudtam remélni, hogy nem kell többet összefutnom azokkal az emberekkel. Akikről tulajdonképpen azóta nincs infója se apának, se anyának. Ez pedig kicsit aggasztott. Anya ekkor jelent meg az ajtónál, elhadart valami olyasmit, hogy egy tanár jött hozzám és a balesetről szeretne beszélgetni velem, aztán már el is tűnt. Kábán pislogtam a feltehetőleg a tornádó nőt követő tanárra, majd amint az belépett az ajtón, Sassy is felkapta rá a fejét.
- Jó napot! - végre hajlandó voltam másra is nézni a remegő ujjaimon kívül, amiket most az ölembe ejtve összefontam, ezzel próbálva megakadályozni a folytonos mozgást. Sassy még közelebb húzódott hozzám végig Merki bácsit nézve, én meg ebből jó gazdi módjára semmit sem vettem észre. Egyébként nem tett semmilyen fenyegető mozdulatot, még csak nem is morgott, mindössze abbahagyta a farokcsóválást és kicsit kinyújtózott, hogy ugrásra kész legyen.
- Anya azt mondta, beszélni szeretne velem.
Hozzászólásai ebben a témában

Bakonyi Annamária
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2015. szeptember 27. 16:55 | Link



Annácskánk alapvetően keménynek tartja magát, mert valahogy úgy van vele, hogy még akkor is tud nyugodtnak tűnni, ha legbelül legszívesebben teli torokból visítana vagy éppen zokogna, vagy tudja a fene, otthon mindig mindent jobbnak látott mindent megtartani magának, a kérdések csak magyarázkodásba fulladtak, az meg az anyjával... ehh. Színésznőnek nem lenne utolsó, ha érdekelné ez a területe a munkapiacnak, maradjunk ennyiben Ez viszont mégiscsak a Titanic, kifogott már rajta és most is kifog. Roppant nehezére esik visszafojtani a könnyeit, és általános cinizmusa is cserben hagyja, mégis hogy kritizálja az ember ezt a filmet, mint ha valami z kategóriás szerelmi nyavalygásról szóló rosszul besorolt borzalom lenne. Ez_a_Titanic. Szipog párat teljes erővel kapaszkodva közben a széke karfájába, és kicsit megpróbálja elterelni a gondolatait legalább az allergiás témával, addig is Norbira figyel, nem a vásznon zajló eseményekre és kicsit tolódik így az elkerülhetetlen.
- Írjunk hozzá petíciót. Első közt fogom aláírni - válaszolja és úgy érzi, itt az ideje, hogy egy papírzsebkendőt megkaparintva sűrű pislogás közepette trombitáljon egy sort. Ez egy nagyon csúnya allergiás reakció, senki nem vitathatja. Amint ismét a történéseket kezdi nyomon követni, sírhatnékja csak még komolyabbá válik, egyre jobban kínozza, hiába próbál ő erős maradni és leküzdeni ezt a kényszert. Ismét szipog párat és a hirtelen események hatására, aminek a film szereplői részeseivé válnak, teljes erővel kapaszkodik meg Norbi alkarjában a karfa helyett. Bocsánatot is kér, de azért valahol mégis megnyugtató, hogy az egész filmet nem egyedül nézi, hanem itt van Norbi is, aki ahelyett, hogy rámordulna esetleg, hogy inkább figyeljen oda és kapaszkodjon a székbe, ne belé, rárakja a mancsát az övére. Kifújja a visszatartott levegőt megnyugodva, aztán tovább nézi a filmet, amíg ismét úgy nem érzi, hogy vagy megszólal vagy mindjárt zokogásban tör ki, mert ezt már nem lehet csendben és teljesen nyugodtan végignézni. Hát miért nem csinál senki semmit?
- Nem lehet olyan opció, hogy ilyenkor az ember előkotorja mondjuk egy jól elrejtett, szépen kódolt banki széfből a szociopata énjét? Lehetne az a bikapata - kérdezi futólag elmosolyodva azért a bikapata gondolatára, ha már Norbi felhozta, egy pillanatra még felé is fordul, aztán vissza a vászon felé, és ne mááár. Most megint kénytelen orrot fújni, mielőtt elbőgi magát itt és kezdhetik elölről az egészet, amikor legközelebb adják a filmet. Még egyszer nem akarja mazochista módon ilyen kínszenvedésnek kitenni magát. Fél füllel figyel a fiú szavaira is, de másrészt meg dermedten figyeli a vásznon zajló eseményeket, mert sokadjára sem hisz a szemének. Norbi kérdése teljes mértékben összefoglalja a véleményét. Fészkelődik kicsit, aztán sóhajt egy nagyot, amivel kiábrándultságnak, csalódottságnak ad hangot.
- Nem tudom, de ez akkor is kiábrándító. Hogy lehet Jack is ilyen izé... lökött? Értem én, hogy nagyon szereti Rose-t és tényleg meghozza ezt az áldozatot is, nemes na... de csak bőghetnékem van tőle. Az egyik legnagyszerűbb filmes pasi, hogy hagyhatja Rose, hogy ott fagyjon meg, amikor tényleg van mellette hely? - minden eddiginél hevesebben pislog és szipog is hozzá, ismét kifújja az orrát. Már csak egy kicsit kell kibírnia, biztatja magát gondolatban, törölgeti az orrát, félig szétrágja a végére az alsó ajkát is idegességében, keze nyoma pedig már biztos meglátszik a karfán. Aztán végre stáblista, ő meg Norbira pillant kérdőn, hogy most már szabad-e sírni, mert nem igazán bírja tovább most már.
- Kész? - kérdezi kurtán már a zsebkendő után nyúlva és egyszerre kettőt is eltulajdonít, úgy érzi, kelleni fog, de nagyon, sőt, nem is lesz elég ahhoz az özönvízhez, ami várható itt mindjárt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Szentmihályi Norbert Dávid
INAKTÍV


#FiftyShadesOfNorbi
offline
RPG hsz: 140
Összes hsz: 547
Írta: 2015. szeptember 27. 18:28 | Link

Terelőangyalom <3
Budapesten egy régi moziban: Titanic vetítés

- Beleegyezek, írjunk! - felcsillan a szeme, ámbár nem tart sokáig ez az idilli pillanat, hiszen ismételten a vászon felé pillantanak. Érzi a szorítást az alkarján, de mivel ugyanezt érzi, így inkább nyugtatóan csúsztatja mancsait Mariséra. Most nem sírhatnak, most nem szabad engedniük, hogy a búbánat győzzön! Végtére is, ha mindent összegzünk, Jack túlélte, nem? Kapribogyó egy halom filmet forgatott azóta, simán űzi az ipart, tehát meghalt, de mégsem halt meg. Tiszta egyértelmű... Lenne, ha nem kéne közben ezt bámulni.
- Az már inkább bankipata, de a bikás megoldás tetszetősebb - még el is töpreng azon, hogy melyik hangzik jobban. De a szokás nagy úr, amúgy is érdemes a patikás történet végére pontot rakni, ha már fekete bikapaták kopognak a pepita kövén. Én mondjuk most elvesztettem a fonalat, de teljesen mindegy. Jack fagyoskodik, Rose meg mint valami elkényeztetett libuska, elterül a franciaágy méretű ajtón. Egyébként ez is milyen már? Pont mellette van egy ilyen izé, amire fel tud mászni, ez is csak a filmekben van így. Meg kéne halnia a Leopárd gyerekkel, úgy lenne értelme ennek a három órás szenvedésnek. Várjunk csak, három óra? Nem négy...? Vagy inkább öt. Jaj, a lényeg, hogy baromi hosszú. Közben hallgatja, ahogy Maris fújja az orrát és direkt nem pillant rá. Pislog párat felfelé, nem törődve a kicsordulni vágyó könnyekkel. Még a lány is tartja magát, nem adhatja fel a célegyenesben! Képtelen végigülni ismét ezt az x időt.
- Úgy, hogy Rose egy tudatlan fruska. Hát hagyja meghalni a jövendőbeli gyermekei apját! Vagyis hát lehetnének, ha nem fagyna Jack... - itt megtorpan, mert nem most kéne megbeszélni azt a témát ott lenn. - Halálra - szép mentés, csak így tovább. A legtragikusabb most jön. Az ifjú a tenger mélyére süllyed, Norbi már gondolatban felvágta az ereit, aztán a számára legmeghatóbb rész: a nagyi. Kiáll a hajó egyik végébe és mint amikor Jack átkarolta, feláll a korlátra és eldobja a nyakláncot, amit mindaddig a napig megőrzött... És jön a hajóroncs, ahol esküvői ruha és, úristen Norbi, EL NE BŐGD MAGAD. Előkap egy zsepit és gyorsan orrot fúj, lévén ez csak allergia, majd felpillant ismét, hogy észrevegye, megy a stáblista.
- Kifelé a teremből, aztán bőgünk, mert végem van - azzal felpattan és a szó szoros értelmében a vállára csapja Marist a megmaradt zsepikkel együtt, hogy kirohanjon. A friss levegőre érve talpra állítja, kér egy zsepit és kitör belőle a sírás. - Nehehem szabadohott vol-na meghalnia-a... - szipog, sír, de teljesítették! Végig kibírták! Éljen! - Muszáj valami vidám dolgot csinálnunk, gyere velem! - megfogja a lány kezét és, ha hagyja, akkor egy tűzlépcső felé viszi, hogy felmenjenek a tetőre... Egy tetőre, ahonnan üvölthetik a My Heart Will Go On-t. Merlin fizesse meg a munkájukat...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. szeptember 29. 18:31 | Link

-- Milli --


Matthew talán még Kamillánál is feszültebb - ha ez egyáltalán lehetséges - és eléggé merev mozgása elárulja, hogy nem oké vele minden. Szép lassan mintha leesne neki a tantusz, hogy valóban elmert jönni ide, és ez nem csak egy álom. Csendben, mikor Milli még a vörössel van elfoglalva, ő alig észrevehetően belecsíp az egyik kézfejébe, hogy megbizonyosodjon az ébrenlétéről. De tényleg kikelt reggel az ágyból és elkísérte erre a, számára hátborzongató, helyre háztársnőjét, hogy annak ne kelljen egyedül jönnie. Igazán lovagias és gáláns megnyilvánulás Matthew, szép volt!
Ülni egyelőre nem bír, szóval állva fogadja a visszatérő Kamillát, aki egy kicsivel sem tűnik kevésbé feszültnek, mint mikor beléptek, de ő legalább helyet foglal. Fogalma sincs ilyenkor mit lehet, vagy éppen mit kell mondani a másiknak, hogy jobban érezze magát, így a megváltó hallgatást választja inkább. Nem telik bele sok időbe, míg egy úriember dugja ki a fejét egy ajtón, és azt mondja a Navinés lánynak, hogy mehet. Az meg pislog fel rá, mintha az engedélyét várná. Az óriás alig észrevehetően biccent neki, majd szorosan a nyomában megindul a másik helyiség felé, ami kitudja miféle borzalmakat tartogat a számukra...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ha álmod nincs, csak remény kell.
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 22:04 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

A titkárságon nagyon rendesek vele. Mindent részletesen elmagyaráznak, a kezébe nyomják az órarendet, a házirendet, a tanárok névjegyzékét, az iskola térképét, és még ki tudja mennyi és milyen adatot tartalmazó tömérdek papírlapot. Krisz csak bólogat, és próbál megjegyezni mindent, de tudja, hogy a felét már akkor sem fogja tudni felidézni, mikor kilép az ajtón.
Ebben egyébként igaza is lesz, bár talán nem a rémes memóriája miatt, sokkal inkább a látvány veri ki fejéből a megjegyzendő információkat. A folyosó végén ezüst villanás hívja fel magára a figyelmet, és ő engedelmesen fordul oda, akárha tényleg szólítaná őt az, az apró, kulcs formájú medál. A nő haja szabadon, kiengedve takarja el vállait, mint mindig. Karcsú alakját némileg elrejti a magához szorított jegyzetfüzet. A lány mosolygósan odaköszön a portásnak. Krisz megállapítja, hogy ezt látni olyan érzés, mintha mellette kisütne a nap. Mint mikor reggel arra ébredsz, hogy egy kósza napsugár betévedt a függöny ráncai között, és éppen az orrodat csiklandozza, hogy felébredj. Egy cseppnyi tavasz.
Ekkor végre ráeszmél, hogy túl régóta bámulja a nőt, és ez talán kezd kínossá is válni, bár talán ő még nem vette észre a fiút. Krisz lehajtott fejjel indul el kifelé, csupán szeme sarkából követve a lány mozgását. Mikor mellé ér, halk köszönést morog az orra alatt, olyan "kriszeset". Ekkor hangot hall a háta mögül:
- Krisz!
Egyszerre fordulnak a hang felé, de csak akkor eszmél rá, hogy valószínűleg nem neki szóltak, mikor a saját morgós "igen"-jével együtt felcsendül a mellette álló nő hangja is. És bár ez kínosabb, mint az előző jelenet, csak az jár a fejében, hogy most hallotta először ilyen közelről a hangját, és hogy mennyire furcsán dallamosan ejti a szavakat. Vagy csak beképzeli?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 29. 22:25 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ez is csodálatos nap, ahogyan az összes többi. Krisztina kedélyesen beszélget a portással ugyanúgy, ahogy minden reggel teszi. Elmosolyodik, nevet, szemei csak úgy csillognak, hiszen imádja a munkáját, fiatal és üde. A hűvösre való tekintettel kicsit melegebben öltözött ma már, haja kibontva pihen a vállán, nyakában az oly jól ismert ezüst kulcs csillan meg. Az órára pillantva konstatálja, hogy itt az ideje rohanni, különben el fog késni. Egy intéssel és mosollyal elköszön és megindulna, azonban valaki utána szól. Megtorpan és azonnal a hang irányába fordul, de úgy tűnik, nem ő az egyetlen. Periférikusan észleli a fiút, aki nagyon halkan ugyan, de válaszol is egy igennel, pontosan abban a pillanatban, hogy a lány szóra nyitja száját.
- Egy pillanat és megyek! - fejét az imént említett fiú felé fordítja, de már szinte hiába, lehajtja a fejét. Nem nehéz kiszúrnia, hogy beiratkozási lapok vannak nála, szinte azonnal lép vissza egyet, hogy közelebb érjen az ismeretlenhez, aki minden bizonnyal diák. Krisztina egyébként zenetanár, zongoraoktatást végez az iskolában, tőle teljesen természetes, hogy egyszerűen leszólít másokat. Ragyogó mosollyal néz a fiúra, barna íriszeiből csak úgy árad a melegség.
- Zene vagy barkács? - az iratkupacra bök a fejével, majd mintha csak kupán verték volna, nyújtja is a kezét. - Krisztina vagyok, zongoratanár, minden rendben? Segíthetek valamiben? - a testtartása árulkodó, valóban kíváncsi a fiúra. Már párszor mintha látta volna a környéken, de nem mert volna megesküdni rá. Talán csak reménykedik, hogy újabb tanítványra tehet szert.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 29. 22:43 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Kínos a szitu, Krisz gyorsan el is slisszolna, és ebben segítségére van a portás, aki amint meglátja őt, már nyújtja is felé a gördeszkáját, amit még akkor kobozott el tőle, amikor belépett azzal az épületbe. Állítólag ez is valami házirendi pont vagy szabályzati dolog.
A srác elveszi a felé nyújtott "közlekedési eszközt", morogva megköszöni, aztán visszafordul a nő felé. Ilyen közel még egy alkalommal sem sikerült hozzá jutnia, pedig már elég sokszor látta. Ha teljesen őszinte akar lenni magához, amiatt az ezüst kulcs - na, meg a tulajdonosa - miatt van most is itt. Miatta iratkozik be az iskolába.
- Barkács - tekint fel a meleg barna szemekbe. Annyira egyszerűen jónak tűnik számára a lány, hogy valami benne önkéntelenül hátrálni szeretne, hogy ne fertőzze meg őt a belőle áradó sötétséggel. De egy másik érzés sokkal kellemesebb gondolatokkal akadályozza meg, hogy a hátráló mozdulatot valóban végre is hajtsa: úgy érzi, a lány képes lenne eltüntetni belőle ezt a sötétséget.
- Krisztián - húzza valamiféle mosolyra a száját. Vidámsága abból is fakadhatna, hogy a nevük igencsak hasonló, de valójában annak örül, hogy megtudta a nő nevét. Ügyetlenül húna alá kapja a gördeszkát, a papírokat átgyűri a másik kezébe, hogy megszoríthassa Krisztina ujjait. A lány bőre selymes tapintású, ilyen közelről illatát is érezni. Mielőtt elbódulna újszerű tapasztalataitól, inkább elengedi a kezet. - Köszönöm, de azt hiszem, nem kell segítség. Annyi papírt kaptam, hogy fél év sem lenne elég, hogy elolvassam mindet.
- Valahogy a zenéhez sosem volt érzékem - vallja be, de nem is tudja, miért beszél erről. Talán nem akarja, hogy Krisztina elmenjen. Addig szeretné nyújtani a találkozást, ameddig csak lehetséges.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 29. 22:58 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Ugyan a fiú nem tűnik kifejezetten bőbeszédűnek, Krisztina látott már ennél lényegesen nehezebb eseteket. Végtére is, ő legalább válaszol, nem úgy, mint annak idején Gyula, aki most már bármikor kedélyesen elbeszélget vele.
- Talán a te bútoraiddal rendezem majd be egyszer a házam - kellemesen csilingelő hangján felnevet, szavai mögött sem cinizmus, sem bántó szándék nem lapul. Egyszerűen csak reméli, hogy Krisz tényleg sokra viszi, ennyire természetesen és magától értetődően. A kézfogás eközben megtörténik és nem tudja figyelmen kívül hagyni, hogy mennyire meleg a másik keze. Határozott kontaktus ez, ami az illem szabályai szerint nem tart tovább a szükségesnél, bár még így is kisebb áramütést okoz.
- Ha a helyemben lennél, már kiszaladtál volna a világból - kissé fáradtan sóhajt fel. Rengeteg adminisztrációra van szükség egy iskolában, el sem tudja képzelni senki. Illetve ott vannak még a tananyagok, az összefirkált jegyzetek, a kották sokasága, amiket napról-napra magával kell cipelnie. Mint egy végeláthatatlan monoton ügetés. Viszont a tanítást nagyon élvezi, épp ezért hamar visszaköltözik arcára a mosoly.
- Ezt nem tudhatod, míg ki nem próbálod. Van kedved esetleg hozzá? - hátrapillant, mert tudja, hogy várnak rá, majd visszafordul, ugyanazzal az érdeklődéssel az arcán, mint korábban. Mintha nem kéne sietniük sehová és megállt volna az idő csak nekik. Mellesleg ezt a bizonyos vágjunk bele akciót most tervezte. - Ha nem érsz rá, megértem, de amíg a tanítványom átismétli a múlt órai anyagot, addig van egy kis időm - nem akarja ráerőltetni a másikra, ha nem, nem. Talán butaság is volt felajánlania, de ha csak egy cseppnyi esélyt is lát, hogy Krisztiánból jó zongorista válhat, nem szalaszthatja el - no meg kíváncsi is a fiúra kicsit közelebbről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Kolf Krisztián
INAKTÍV


Alíz az öribarim. Ha hozzányúlsz, visszajövök! >:)
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 598
Írta: 2015. szeptember 30. 08:31 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Mesélőm

Bólogat a képtelen ötletre, de egyáltalán nem hiszi, hogy annyira jó lesz valamiben valaha, mint amennyire a lány szavai pozitívan csengenek. Neki az is elég lenne, ha sikerülne megélnie belőle.
A kézfogás végén kénytelen elengedni a nő kezét, és közben kicsit tovább néz a szemébe, mint az tőle megszokott, de igazán nehezére esik elszakítania pillantását a sötét íriszekről. De aztán félrenéz, megtekinti a falat, egy kint lógó tablót, aztán tekintete újra visszatér Krisztina szemeihez. Csak, hogy aztán később újfent elkaphassa, hogy ne érjék bámuláson.
- Valószínű - bólint újfent. - Az elmélet és a papírok nem az én asztalom, jobb kedvelem a gyakorlatot.
Valójában nem sok értelmét látja olyan dolgoknak, amikről csak beszélni lehet, és elvitatkoznak róluk tudományos cikkekben, nyílt vitákon, úton-útfélen, de nincs valódi gyakorlati hasznuk. Az egész csak fölösleges időpocsékolás. Ahogy ez a rengeteg adminisztráció is. Ennyi adatnak a felére valószínűleg nincs is szükség.
- Hát korábban már... - kezdi, de aztán elharapja a mondatot. Valójában az előbbi mondat elég nagy hazugság volt, ami csak úgy kicsúszott a száján. Hiszen tud ő játszani, még a javítóban kezdte el megtanítani a legjobb haverja. Gitárból kifejezetten élvezhető hangokat, dallamokat tud kicsalni. De már annyira megszokta, hogy képességeit inkább tagadja, hogy ne kelljen elismernie, képes valamire, hogy a hazugság reflexszerűen jött. - De persze szívesen... és végül is időm az van. De te nem egész osztályokat tanítasz?
Kicsit megbizsereg, amikor letegezi a lányt, bár korban valószínűleg hasonlóak, általában a tanárokkal nem szokás ilyesmit tenni. Ha a nő emiatt nem küldi el, akkor már csak azért kell fohászkodnia, hogy ne gitártanár legyen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2015. szeptember 30. 09:40 | Link

Az ezüst kulcsos kaland - Krisztián
Krisztina

Talán az a legnagyobb előnye és egyben hátránya Krisztinának, hogy mindenkiben meglátja a jót, akkor is, ha az illetőben az valójában nincs. Közvetlen és kedves, megnyílik másoknak, hogy megnyíljanak neki, gondoskodik róluk, figyel rájuk. Annak idején édesanyja mindig azt mondogatta, belőle kiváló tanár lehetne, csakúgy, ahogy a nagyanyja volt, mielőtt pár éve meghalt volna. Az idős hölgynek nem volt sok pénze, mindössze egyetlen értékes zongorája, azt pedig Krisztára hagyta, ezzel megadva a végső lökést az oktatói pálya felé.
- Ebben egyetértek, de sajnos előbb jobb tudni bizonyos mechanizmusokat és utána belecsapni valaminek a közepébe - ha megkérdeznék, hát nem azért szereti a zongorázó ifjoncokat, mert taníthat nekik kottaolvasást, vagy a billentyűket, vagy akármi mást, sokkal inkább a zene az, ami élteti. Ezért kezdi a napot általában a teljesen kezdőkkel és fejezi be a profikkal. Így olyan, mintha egyetlen nap alatt valakit a legelejéről majdnem az egyik legjobb szintig tanítana, ami persze nem igaz, de szép kis elképzelése.
Látja a fiú habozását, de nem tudja, hogyan reagálhatna rá. Akkor ez most egy nem? Arcán ugyan fenn marad a mosoly, de belül kissé elszomorodik. Reménykedett, hogy talán, és most... Most mégis! Szemei megcsillannak, mintha csak karácsony reggel lenne, az arcán lévő görbület egy fokkal pedig nagyobb lesz.
- Péntek van, ilyenkor csak magánórákat adok, a többi napon vannak a csoportos oktatások. Illetve a többi napon még este adok különórát, néha hétvégén - nem zavarja, hogy tegeződnek, egyértelműen látszik, hogy korban majdnem megegyeznek. Ahogy megfordul, a fény megcsillan a nyakában lévő kulcson, de csak egy pillanat erejéig. Lassan lépdel, nem siet semerre, kényelmesen igyekszik a terem felé a fiúval együtt, majd behívja Annát is, akivel az órája lenne.
- Ismételd át, amit múlt órán vettünk, addig van egy kis dolgom. Ma valami újjal készültem - rákacsint a lányra, akinek felderül az arca. Tudja jól, hogy ez Krisztinánál mit jelent: nem unalmasan fognak gyakorolni végeláthatatlanul, következik a kihívás. Mint egy kis angyal kezd neki a munkának, míg a tanárnő Krisz felé fordul. - A szomszéd szobában meglátjuk, mit tudsz. Zongora vagy gitár? - merthogy gitározni is tud, csak nem oktatja. Minő meglepetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 22 ... 30 ... 139 140 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek