Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837506#post837506][b]Dévai Vince Áron - 2021.09.30. 13:21[/b][/url]

Annyira unom már a sulis kaját, muszáj lesz már valami mást ennem. Olyan mint amikor a gyereknek van egy kedvenc csokija, és addig eszi ameddig csak bírja. Egy idő után megunja, és változatosságra vágy. Ebben az állapotban vagyok én is, és mivel semmi dolgom nincsen és jelenleg a faluban sétálok a spanokkal, megkívánom a pizzát. Kis idő után elbúcsúzkodunk, mert néhányuknak kell valami házi dogát írnia a következő órára, így hát egyedül megyek be a kajáldába. Majdnem fellökök egy embert miután belépek, a sor szinte kígyózik. Az biztos hogy lesz egy tíz perc várakozás. Én cseppet sem bánom, mert ráérek és látok néhány ismerős arcot. Leállok beszélgetni egy töpörödött varázslóval, aki megdicsérte a Nike csukámat. Elég jó fej az öreg, de egy kicsit be van csiccsentve. Mikor rájön hogy nem jó helyen jár, int egyet és távozik. Szuper, már csak páran állnak előttem és pont én vagyok az utolsó. Kettő percen belül sorra kerülök, kérek egy csípős szalámis pizzát, meg egy kis dobozos kólát, és körbenézek. Sajnos nincs több hely, pedig én mindenképpen itt akarok kajálni. A túlsó sarokban egy srác ül egyedül, mellette három üres szék. Majd valahogy lebeszélem vele hogy engedjen oda, nem zavarom én csak tömöm a fejemet és nézelődök. Egyébként meg, most miért ne mennék oda? Meg miért zavarnám? Megfogom a tálcát, és nagy léptekkel hamar odaérek. Megállok előtte, és köhintek egy jó nagyot. Mikor úgy gondolom hogy már figyel rám, előadom a mondókámat. Remélem hogy nem ősbunkó, mert én könnyen tudok az lenni, és két bika nem fér meg egymás mellett.
- Hello, ne haragudj! Szabad lenne leülni? Nincs több hely ott – mondom és az ujjammal a megtelt helyek felé mutatok. A választ várva elkezdem vizsgálni a srácot. Mármint a szememmel, mert most az eszközöket a kastélyban hagytam. Bazi nagy szemek, jó nagy kezek. Biztos tudna kezeskedni értem, ha arra lenne szükségem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838676#post838676][b]Dévai Vince Áron - 2021.10.29. 17:57[/b][/url]

Tetszik az előttem ülő gyerek stílusa, eléggé megfogja az embert a maga módján. Lefogadom hogy kaméleon alkat, minden és mindenki jól áll neki avagy rajta. Ha nem itt találkoznék vele akkor még jó hogy divatgurunak nézném, és szerintem némi kurázsija is meglenne hozzá. Meghozza a döntést, aminek bár örülök azért meglepett. A modora hűvös, de még is tekintélyt parancsoló. Én sok vagyok mindenkinek, de kettőnk között megvan a vezető szerepnek az elnyerője. Szívesen át is adom, főleg úgy hogy nem ismerem még az illetőt aki egy kis ideig kénytelen az asztaltársam lenni. Szerintem megengedhetünk a másiknak pár szót, arra fogadást mernék tenni hogy ebből az akaratlan találkozásból nem fog nagy beszélgetés kibontakozni, de reméljük a legjobbakat. Pittyen egyet a telefonom, ami azt jelzi hogy az egyik haverom végre visszaírt az üzenethadakra, figyelmen kívül hagyom egy kicsit forrjon a levében, hadd egye a fene. Mikor a kajával kezdek mókolni, felborítom még a sótartót is. Tudom hogy szól a mondás, ezért a bal vállam felett átdobok belőle egy keveset, és remélem hogy beledobom egy éppen arra eltipegő valakinek az itókájába. Dobj a tequilába egy kis sót, felpörgetjük a mai showt.
- Köszkösz – mondom csámcsogva, cseppet sem törődve azzal ha zavarja, gyorsan végzek a kajával és lépek. Nem szeretek mindenkit megzavarni, a legtöbb embert igen de lehet mindjárt elkezd mesélni hogy hogyan tekeri ki a nyakamat azért mert le mertem ülni mellé. Az ő szeméből nem tudom kitudakolni azt amire épp gondol, de mivel diák vagyok és fiatalabb nála lehet nem bánna egy kis szórakoztatást. Mielőtt megkezdem a szórakoztatását, visszadobom a táskámba a kilógó fülhallgatót, majd az egészet a földre rakom le.
- Ööö.. talán elkérhetem a kecsapot? Kicsit feldobnám a pizza hangulatát – kérem el a csípős szószt, mivel éppen a tányérja mellett helyezkedik el, ami csak azt jelenti vagy már tett rá magának, vagy arra készül. Remélem az utóbbi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=839035#post839035][b]Dévai Vince Áron - 2021.11.12. 14:07[/b][/url]

A velem szemben elhelyezkedő magas gyereket élvezetes bámulni evés közben. Mindig is fürkészni az embereket, magamban szeretem is véleményezni is őket. A lányokat és fiúkat is ugyanúgy. Ha rákérdeznek én elmondom mit gondolok, ha közelebbről is megismerkedünk egymással arról a dologról is szívesen beszélgetek, és ha kell pontozom a teljesítményt is, vagy hogy ki mennyire odaadó. Az evés témájához nem gondolom hogy illik az éppen elgondolt téma, így el is hessegetem. Az egy másik alkalommal majd. Kicsit zavaró, hogy tőlem is magasabb már-már szinte felém magasodik, fentről az égi bírák mellett tekint le rám zöld szemeivel. Azt mondják hogy ezek az emberek a legveszélyesebbek, de lehet csak közhiedelem. Ördög tudja. Elég nagy szelet pizzákat sütnek ki, ránézve a megkezdett szeletre olyan mint amikor egy egészen parányi egér, megkezd egy kilós sajtot. Amíg van mivel leöblítenem addig nincsen semmi probléma. Most egy újabb falat után úgy érzem hogy elférne rá egy kis só. Én nyilván olyan hülye voltam hogy eldobtam, viszont nem fogom megsózni mert akkor biztos hogy nagyon sós lesz, így hozzágondolom a sót. Szokásom hogy elsózom a kajákat.
- Szeretnéd? – kérdezem a köpésre utalva, majd pár korty vizet töltök a számba, és mutogatok hogy most akkor köpjek vagy ne. Úgy döntök hogy nem, ezért lefolyik a torkomon. Lehet hogy jót beszélgetek ma, vagy talán tudok egy kis zűrzavart csinálni az ő fejében is? Hát, nem lenne tanácsos mert lehet rám borítja az asztalt vagy letömi egyben a pizzát a torkomon. Őt megkíméljük. Ha tudná milyen nagy szó hogy valakivel nem szórakozok, szó szerint meghajolna előttem. Bár, nyilván azt hinné hogy ő kivételezett személy.
- Köszöntem. Nem tudod elég pikáns? – kérdezem, hátha már volt szerencséje a Félszemű kecsapjához. Eszembe jut, hogy még sosem próbáltam mustárral a pizzát, legközelebb biztos megcsinálom. Lehet hasmenés lesz a vége, ezért Dominikkal próbálom ki. Valami kisebb tolás éri a lábam, azt hiszem hogy a tulaj macskája szaladt el az asztal alatt.
- Nem gáz, ezért felesleges bocsánatot kérni – mondom neki, és szószt nyomok a szeletre.