BK Fórum - Félszemű Kukorica Pizzéria

Zorka

Mostanság sokkal jobban áll a főzéssel, amióta Rebeka megmutatott neki néhány trükköt, meg megszerezte azt a nagyon jó receptes füzetet, amit a fiatal nő osztott szét a ház szerencsétlenebb férfilakói között. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szívesen veti magát alá a konyhaművészet csodáinak, hiszen döcögve megy, ráadásul nem tartja éppen a legjobb elfoglaltságnak, amikor annyi minden mást is csinálhat a gőzben való vesztekelés helyett. Igaz, leginkább pihenni szeret meg zenét hallgatni, de még az is jobb, mint munka után dolgozni.
Emiatt időnként nehéz szívvel, de megenged magának egy-egy éttermi fogást, pizzát, egy gyors hamburgert vagy bármit, ami még nem az ötcsillagos étkezdéből kerül ki.
Ma úgy ment haza munkából, hogy más nem egy instant levest főz, azonban semmi kedve nem volt a héten már harmadszor azt enni, így kedvtelenül, de zárás előtti órára odaért a Félszeműhöz, ahol többen már csak elvitelre kérték az ételt.
Meg is rendelte a sajátját, sonka-gomba-kukoricásat, ám kért rá extra paradicsomot, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon figyelne a zöldségbevitelre. Fizetést követően még matatott a pénztárcájával, így nem tudott azonnal elindulni. Sietősen készül távozni az emberektől nyüzsgő épületből, nehogy még összefusson valakivel, vagy valami diák betalálja, így csak felkapja a dobozt, hogy kiforduljon, mint aki itt sem járt, azonban egy kedves női hang a nevén szólítja. Furcsállja, hogy miért szeretne bárki ennyire szívesen találkozni vele, elvégre nem alakított ki túl sok új kapcsolatot errefelé az elmúlt egy évben. Döbbenetét leplezve, faarccal emeli tekintetét a hang irányában lévő szőke hölgyre, aki nagyon ismerősen fest számára, azonban hirtelen nem tudja hová tenni. Egy pillanatnyi tétova pislogás és kínos csend után sikerül a fejében nevet is találnia az előtte állóhoz. – Zorka? – Kérdi ezúttal nem leplezve meglepettségét. Nagyon régen nem találkoztak, 11 éve látta utoljára a fiatal nőt. Az utolsó tanévben már nem sokat beszéltek, mert egészen furcsán kezdett a kamasz Ákos közelében viselkedni. A fiúnak akkor volt már barátnője, akivel aztán szét is ment. Igazából még tetszett is volna neki a navinés leányzó, ha nem viselkedett volna olyan kínosan. Aztán meg jött a végzős év, a tanulás… teljesen elsodródtak egymástól. Mostanra biztosan felnőtt és családja van, nem úgy, mint Ákosnak. – Szia, hát ez… rég volt. Nem változtál sokat. – Nem úgy, mint Ákos, aki a cserfes, mindenre elszánt ifjúból egy megkeseredett, reszketeg tanárrá változott, mert elrontotta a karrierjét.
Kékjeivel pislogva próbálja felfogni, hogy miről beszél Zorka, milyen mentes és társai, azonban végül sikerül lefelé irányítani a tekintetét a dobozra, ahol megpillantja a ’Bánki Zorka’ nevet. – Áh… ez a Tied. – Nyújtja át a dobozt és kicseréli a sajátjára, azonban először megnézi a tartalmát. Mi van, ha azt cserélték először össze és csak utána az embereket? – Jó, ebben ez van, amit kértem. – Erősíti meg, bár kicsit furcsállja, hogy miért szeretne Zorka a nevével ellátott dobozzal futkározni. – Remélhetőleg attól már nem lesz bajod. Csak nem… gyengélkedsz? – Kérdi, ahogy remegő jobbjával próbálja visszazárni a dobozt. Reméli, hogy nem nézi idegesnek vagy alkoholistának a nő. – Nem is tudtam, hogy erre laksz. – Nem mintha olyan sok mindenkit ismerne errefelé, de azért csak sikerült belefutnia a régi ismerősökbe. Lizibe, Rudiba, meg persze Balázsba is. Egy újabb ember, aki előtt szégyenkezhet, még akkor is, ha az elmúlt időben sokat változott az előnyére. Mindenesetre aggasztó, hogy egy paradicsomos son-go-ku ártalmas lehet a számára.