Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=829777#post829777][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.04.18. 11:34[/b][/url]

Az a jó abban, ha van ismeretséged, hogy tudsz igen nagy meglepetéseket is okozni, mint például egy teljesen üres pizzéria, ahol, ahogy a neve is mutatja, éppen azt készíthetsz az asszonynak, amit a legjobban szeret: pizzát. Márpedig a tavalyi év után nyilvánvalóan azt szeretnéd, hogy az idei mind a kettőtöket kárpótoljon, és, hogy eljöjjön a pillanat, amikor úgy érzi, hogy képes lenne elkötelezni a szívét és a bizalmát is melletted. Utóbbi is igencsak fontos, és valljuk be, mi számos alkalommal igencsak híján voltunk ennek.
Így hát, most, hogy kulccsal és nem feszítővassal, a riasztó bűbáj szakszerű kiiktatása mellett besétáltunk, remélem, hogy a mai éjjel igazán jól fog sikerülni. Nem kényszer, mert azt én is tudom, hogy akkor nem jutunk egyről a kettőre, hanem inkább egy vidám, kötetlen éjszaka. Tudom, hogy sokat kell dolgoznunk a kapcsolatunkon, de szép, hogy egyáltalán mondhatjuk azt, hogy kapcsolatunk van. Szóval ennek szellemében, és persze, hogy lenyűgözzem, alkudtam ki azt, hogy most itt lehetünk, kettesben, én pedig, mindenféle kétségbeesett szakácskönyvnézegetéstől mentesen gyártom a pillatésztát. Mint, aki valójában itt dolgozik. Pedig nem, így is csoda, hogy Will volt annyira jó fej, és megtartott, habár a fizetésem érezhetően csökkent, és valljuk be, mivel nem vagyok puccos aranyvérű, ez azért megérződik. Elég kemény menet lenne most az életünk, és valószínűleg anyagilag rengeteget veszekednénk is, ha most együtt élnénk a faluban, mert mégsem telne úgy mindenre, mint hittem akkor, amikor kijelentettem, hogy fog. Elég vad elképzelés volt, ami azt illeti, de a világért se vallanám be, hogy túlzásba estem akkor, amikor ezt kijelentettem.
- Szóval, a jó hír az, hogy minden van, bármit kérhetsz rá, két féle tésztát csináltam, így lehet két felé is szedni a feltéteket, a rossz hír az, hogy kilenc féle sajt van, és mindegyiket szeretem, így valószínűleg holnap reggelre sajttá fogok válni.
Pillantok fel rá mosolyogva. Ideérkezésünk után kineveztem áfonyalé felelősnek, vagyis, az a munkája, hogy ha üres a poharam, megtöltse, és megitasson, de nagyon kedves voltam, mert már az elején leszögeztem, hogy dinamikusan fejlődő cégünk támogatja az alkalmazottak fejlődését, így ha jól halad, a munkaidő felénél akár már vezető beosztást is betölthet. És tessék, máris alapanyag menedzserré vált. Igen dinamikusan.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=829797#post829797][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.04.18. 16:29[/b][/url]

- Nem tudok, csak az eszem játszom.
Felelem teljes komolysággal, mintha tényleg ez lenne a helyzet, és addig szórakoznék, amíg valahogy össze nem áll a massza, amit itt kavargatok az ujjaimmal, aztán lesz, ami lesz, ráfogom majd a kemencére. Nem, a helyzet az, hogy nagyon is tudom, hogy mit csinálok, és egy pillanattal később már elég nagy vigyor ül az arcomon.
- Amikor hárman, majd négyen lettünk, a szüleim elég hamar elfáradtak, anya sokszor volt ideges, amikor mondjuk odakapott a főzelék, pedig egyszerű a trükkje, ehető, csak ne merj az aljából.
Még a vállam is megvonom, nem igénytelen vagyok, csak praktikus, csak mert valami nem tökéletes, vannak jó részei, így egy főzelék is tud finom lenni, ha picit odakap, csak ha baj van, akkor ne kapkodj, és ne kapard fel, ez a trükk az élet számos területén követendő, és akkor viszonylag nyugis életet élsz.
- Már akkor is érdeklődtem, amikor Ervin született, aztán, amikor Zente, akkor komolyabban elkezdtem átvállalni a terhet, mert mégsem hagyhattam, hogy Domca éhen haljon, bár csábító volt a gondolat. Tényleg szeretem csinálni, megnyugtat. Ha nem a gyógyítást, akkor valószínűleg a gasztronómiát választottam volna. Lehetett volna ez a mi pizzériánk is.
Egy pillanatra megállok a mozdulatban, mert valljuk be, eléggé elgondolkodtató, hogy ha nem csak egy pizzázós estét adok neki, hanem mondjuk azt mondom, hogy megvettem a kedvenc éttermét, ahhoz mit szól. Oké, valljuk be, ez egy enyhén túlzó és burzsuj dolog lett volna, meg aztán ugyebár ott tartunk megint, hogy miből. El kéne adom az egyik vesémet érte, mondanám, hogy a tüdőmet, de azt nem hiszem, hogy olyan sokan vinnék, megtermékenyített petesejtem pedig nincs, pedig állítólag olaszba tízmillánál kezdődik az ára, ami megintcsak nem rossz.
- Az erősben egyetértünk, holnap pedig randizhatunk a gyengélkedőn. Majd romantikusan összetolunk két ágyat, és együtt szenvedünk hátul. Úgyis rég szerepeltünk az Edictumban. Nem is tudom, hogy az eljegyzésünk végül felbontódott-e, vagy már a feleségem vagy.
Esetleg megcsaltuk egymást, de tényleg, egy idő után, valaghogy nem volt gusztusom követni az eseményeket magunkkal kapcsolatban. Nyilván jobb lett volna a hozzáállásom, ha közben együtt vagyunk, és nem éppen a Rómeó és Júlia összes jelenetét visszük színre.
- Nem hiszem. Végül is, ez egy diéta. Minden diéta, meg edzés tartalmaz csalónapot. Az a lényeg, hogy a csalónap motiváljon a további napok betartására, nem? Szóval, ha ma eszel pár szelet pizzát, az motiváló lehet arra, hogy ha folytatod a diétát, akkor hamarosan újra kaphatsz valamit. És akkor mázlista vagy, hogy a pasid nem csak szexi a bongyor hajával, de bármit képes megfőzni vagy sütni neked. Én nem dobnám ki ezt a kincset. Csak szólok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=830373#post830373][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.04.26. 19:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=830799#post830799][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.05.03. 10:50[/b][/url]

- És ha kis Daryák?
Pillantok fel kérdőn, mert nem ragaszkodom én ahhoz, hogy fiunk legyen csak. Pusztán csak azt jegyeztem meg, hogy mi fiús szülők vagyunk. Ebben pedig nem  hiszem, hogy tévedtem.
- Két gyerek. Az egy elkényeztetett, a kettő ideális. Tisztes, de nem nagy korkülönbséggel, hogy kiélvezzék az anyjuk nyújtotta... nos... előnyöket.
Ujjaimmal finoman a melle környékére irányzok, hogy értse, hogyan értem a dolgot. De tényleg, kell a különbség. Ha Domca és én nem lennénk ennyire közel egymáshoz, akkor valószínűleg másabb lenne a viszonyunk, talán nem lennék én sem ennyire, nem is tudom, morcos. Van egy alap nem tetszésem vele szemben, de erről ő nem tehet, ez az én hibám, én nem tudok megbékélni ennyi év után sem.
- Ha egyszer apa leszek, szeretném jól csinálni. Jelen lenni. Tudom, hogy akkor másik hivatást kellett volna választanom, de úgy érzem, hogy a megfelelő nővel, sikerülhet.
Az egyik pillanatban még kedvesen és szépen udvarolok neki, a következőben meg már úgy nézek rá, mint aki szellemet látott, megint eggyel arrébb pedig kitör belőlem a nevetés, és erősebben megrázom a fejem.
- Ne reménykedj, teljes bizonyossággal állíthatom magamról, hogy monogám kapcsolatban élő, egyetlen nőről álmodozó, heteroszexuális férfi vagyok, a szerelem azon szakaszában, amikor a szemem elé táruló mocskos és perverz képzelgésekben még a nőm, és nem Mila Kunis jelenik meg. Vagy az a babaarcú szőke színésznő, akinek nem jut eszembe a neve. Ilyen kék a szeme. Na mindegy, szóval, ha tetszik, ha nem, jelen pillanatban elkötelezett Daryaista vagyok, aki legszívesebben mindenhol is magáévá tenne.
De most még nem szabad, egyelőre kell egy kicsit híznia ahhoz, hogy én magam se féljek attól, hogy fájdalmat okozok neki. Csak még egy kicsit, csak annyira, hogy ne érezzek bűntudatot, ha erősebben fogom meg, márpedig erősebben fognám meg.  
- Itt maradnál velem?
Megállok a mozdulatban, és meghatódottan pillantok rá. Egy hosszú pillanatig csak nézem őt, mielőtt végül mozdulok. Kezeimet kicsit megtörölve, hogy mégse kenjem össze, lépek oda hozzá, hogy két kezem mellette megtámasztva hálás csókot nyomjak az ajkaira.
- Elmentem volna veled Oroszországba, akkor is, ha csak kifutófiú lettem volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=831965#post831965][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.05.29. 23:56[/b][/url]

- Tudod, ez külső szemmel baromira érzéketlennek tűnhet, de én nagyon élvezem, hogy ennyire határozott és egyező elképzelésünk van a jövőről.
Tudom, tudom, ez nem az a nagy romantika, amit az emberek többsége elvár egy kapcsolattól, de mi legyünk bármennyire csöpögősek, és igen, elképesztően sziruposak is tudunk lenni, mégis imádom, hogy ennyire céltudatosak vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban. Pár dolgot biztosan tudok, hogy őt akarom, és hogy még éveket akarok vele tölteni. Én nem akarom azt, hogy bármelyikünk is feladjon bármit, azért, mert jön a gyerek, csak szépen sorba, mindent csak a megfelelő időben és helyen. Rendben, volt olyan, amit elhamarkodottan jelentettem ki, mint azt, hogy éljünk együtt, de az a nagy helyzet ezzel a témával kapcsolatban, hogy még mindig szentül hiszek benne, hogy ez egy jó döntés lenne, csak éppen nem hangoztatom. Még.
- Áh, felesleges, igazából olykor szexinek, olykor riasztónak gondolom a nagy szemeit, nem lennék képes pár óránál tovább vele lenni. Nem mintha lenne esélyem, de ha mondjuk felajánlanák ezt, akkor is tudom, hogy olyan száötven perc után azon gondolkoznék, hogy mennyire nagyon para ez a nő. De, nem akarlak elveszíteni, nincs más, és nem is lesz.
Ebben egészen biztos vagyok. Csak ő, nem tudom, hogy mikor történt, nem tudom, hogy hogyan, mert ez más, mint a vágy, más, mint a szerelem. Vágytam rá, akkor éjjel, amikor először voltunk együtt, és másnap is, amikor újra megkaptam, vágytam a testére. Szerelembe estem vele, amikor hallgattam őt, amikor megismertem mindazt, amit korábban talán senki, szerelmes lettem a lelkébe.
De ez, ami kettőnk között van, egyszerre mindkettő, és mégsem. Ez valami, több, valami más. Ez az otthon. Amikor a világban bárhol vagy is, nem számít, mert csak az a hely a tökéletes, ahol ő van. Én nem vágyom többre, másra, csak rá, és amióta ezt tudom, azóta van bennem ez az átkozott kettősség. Mintha állandó háborúban állna a lelki béke, és az szív örvénylő káosza. Kívül nyugodt vagyok, belül forr a vérem, és mellette, azt hiszem, egyre empatikusabbá és szelídebbé válok. Ahogy homlokunk egymásét támasztja, tudom, hogy miatta válok jobb emberré, hogy miatta éri meg.
- Csak arra ne kérj, hogy a trapézra is utánad menjek, mert annál kevesebb megaláztatást tudok csak elképzelni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=832310#post832310][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.06.05. 08:06[/b][/url]

- Tudom, ezért szeretsz.
Nem, nem csak ezért, sőt, ami azt illeti, néha szent meggyőződésem, hogy ezért szeret a legkevésbé, de mit van mit tenni, ha olyan fene mód összepasszolósok vagyunk, mint amilyeneket elképzelni se tudtam volna. Néha még most is fekszem, bámulom a plafont, és felrémlik egy-egy veszekedésünk. Milyen jókat is üvöltöttünk. Van egy ér a jobb halántékomon, amit az egyik haverom Kazanova-érnek nevezett el, mert mindig akkor jött elő, amikor vele üvöltöttem. Ha nem lány lett volna, párszor már szétvertem volna, de lássuk be, azért nagy előnyei vannak annak, hogy lány, nem csaptak ki verekedését és jó vele a szex, de elég sok végigordított év kellett hozzá, hogy elkezdjek pozitív érveket is mellé sorolni. Aztán mostanra már ott tartunk, hogy néha random elmosolyodok, meg olyan furcsa, kuncogó hangot hallatok. Szerelmes vagyok.
- Láttál te már engem magasban? Hidd el, kiábrándulnál. Én szeretem adni a magabiztos férfit, de csak síkterepen.
Mondja a fiú, aki a Mátrába él, dolgozik, tanul és Pécsre jár iskolába. Ennél jobban, ha akartam volna, de tudtam volna belőni a történetet. De ezekhez hozzászoktam, ellentétben azzal, ha tényleg olyan mocsok magasra kellene felmásznom.
- Nem vitatom a művészi értékét.
Teszem még hozzá, mert tényleg nem, csak nekem ne kelljen. Abba bele se szeretnék gondolni, hogy mi lenne akkor, ha nem kapnám el. Azt hiszem, nem tudnék elképzelni egy Darya nélküli világot, vagy olyat, amiben korlátozva van. És mind a kettőt átélhettem, és bár már csak az álmaimban jönnek elő a múlt eseményei, az a világ kiszínezi, és némiképp átformálja az eseményeket, amik eleve nem voltak könnyedek és kellemesek.
- Szóval, én lennék a személyi edződ?
Simítok végig a karján elgondolkodva, miközben a teret lassan belenge a sülő pizza illata, és bár én próbálok nagyon, de nagyon romantikus lenni, a hasam hangos korgással jelzi, hogy ő ezt most nem nagyon akarja megélni, inkább enni adjak neki. A hosszú és hangos korgás pedig hosszú nevetést eredményez, én pedig nevetve hajtom a fejem Darya ölébe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833963#post833963][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.07.08. 16:26[/b][/url]

- Muszáj lesz. Szeretném, ha a családod legalább egy szikrányi potenciált látna bennem, mielőtt kétrét görnyedve kezdenek el röhögni azon, hogy kit vittél haza, és vagy azt kezdik el kérdezgetni, hogy hol rejtegeted a valódi barátodat, vagy elkezdenek lehetőségeket ajánlani.
Valljuk be, ezek a kis vicces megjegyzések egyáltalán nem alaptalanok. Én leszek ott a kis hülyegyerek, ami elég sértő, tekintve, hogy Magyarországon egy jó, sőt, kiváló kondiba lévő, egészséges sportolónak számítok. De Oroszországban... ott nem vagyok más, mint a nyikhaj hülyegyerek. Az se kizárt, hogy ha meglátnak, azt hiszik majd, hogy mágia miatt van velem a lány, pedig semmit sem vetettem be, hogy mellettem kössön ki. Semmi törvénytelent.
- Horizontális testhelyzetben?
Emelkedik meg egy kicsit a szemöldököm, miközben játékosan visszakérdezek. Ó igen, édesem? Hát úgy szeretnél? A puszin meglepődök, érzékelem, hogy nem csók, éppen ezért próbálom még idejében fordítani a fejem, hogy azért az ajkai az ajkaimat érintsék, de ő a gyorsabb, és hát a fene vigye el, ez a nő most éppen valami olyasmibe kezdett, amit az állapotára való tekintettel próbáltam elkerülni. Mielőtt még bárki messzemenő következtetéseket vonna le, szeretném jelezni, hogy téved. Kazanova kisasszony nekem negyven kilósan is és százhúsz kilósan is ugyanannyira a szerelmem, de mondjuk annak jobban örülök nyilván, ha egészséges értékeket tudhat a magáénak, és ha már egészségtelen, akkor meg inkább több, mint kevesebb. Lassan eljutok odáig, hogy gyógyító legyek, szóval ezekkel a dolgokkal is tisztában vagyok.
- Ami azt illeti, elég régen voltunk már horizontális testhelyzetben. Vagy bármilyenben, ahol nincs előírt viselet.
Azért annyit engedjen meg a világ, hogy nyelvem hegyével finoman megérintsem a füle mögötti érzékeny területet. Egy apró jelzés, hogy kívánom őt, nagyon, nehogy azt gondolja, hogy teljesen kihűltem, mert szó sincs erről. Viszont érzem, hogy valami fontos van itt, hogy ez most egy olyan pillanat, amikor nem kérdéses, hogy nincs szex, helyette kétszáz százalékos odafigyelés van.
- Együtt örömben, izomlázban. Amúgy sem szeretnék felhagyni az edzéssel, összehangolhatnánk kettőnkét. És, hogy mikor lesz kész? Most. Boszorkány vagy, mondták már?
A most csak egy szó, de kivételesen tényleg eltaláltam, mert ahogy felkelek, már érkezik is a csilingelés, hogy hahó, készen vagyok. Mint a villám, elléptem tőle, aztán vissza, hogy egy gyors csókot nyomjak az ajkaira, aztán megint vissza, de már pizzával. Nagy jövő állna előttem, mint vendéglátási alkalmazott.
- Pizza a 'la Darytor. Tudtad, hogy ez a shipnevünk? Elég markáns, mintha egy orosz és egy mexikói szerelemgyereke lenne. Az csíp egy kicsit, az nem csíp, de sok a sajt rajta, az meg a pokol tüze, egy kis tésztám maradt, de túlment a feltét, szóval csak óvatosan.
Visszahuppanva, mielőtt enni kezdünk, elkapom a kezét, és rámosolygok, de ez a mosoly most más, ez most valahogy minden érzelmet magába foglal. Öröm, bizalom, büszkeség, szerelem. Erős és határozott érzések.
- Nagyon büszke vagyok rád. Én is gondolkoztam a jövőn.
Elhúzva a kezem, elveszek egy nagyon sajtos pizzát, és teszek rá egy kis csípős ketchupot. Erre más nem való.
- A gyermekgyógyászat irányába szeretném folytatni a tanulmányaimat. Ezzel dolgozhatok a faluban és az iskolában is, sőt, ami azt illeti, lenne egy hely a faluban, fél év múlva, amennyiben helyben maradnék, és, arról még nem beszélgettünk, hogy mi lesz a Bagolykő után. Szalamanton, Bogolyfalva, Oroszország. Mindegyik mellett és ellen is vannak érveink, és még van egy kis időnk, tudom, de lassan úgy kell majd csinálnunk, mintha felnőttek lennénk.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=837555#post837555][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.10.01. 18:55[/b][/url]

- Szóval lehet mexikói bajszom?
A válaszát meg se várva indulok a pult mögé, és nyilván a világ egyik leghülyébb eljárását alkalmazom: fekete alkoholos filccel rajzolok magamnak tökéletes bajuszt. Kicsit vastagabb forma, a vége ívesen szűkül középen egy leheletnyi sáv, a szám alatt egy enyhe kis pamacska. Nem figyelek a válaszára, mert úgyis tudom, hogy nemet mondott volna, de hát nyilván tudja, hogy kit választott, szóval, akár még sejtheti is, hogy valahogy lesz bajszom.
- Szerintem nem rossz, egy vékonyabb verziót akár növeszthetek is, mit gondolsz?
Lépek teljesen természetesen hozzá, mintha ne lenne igazán drasztikus a változás. Csak gondolj bele, az.
- Szóval akkor ez megint egy olyan, hogy mind a ketten lemondunk valamiről, amit szeretünk. Korrekt.
Nem érzek szomorúságot. Mármint, tudom, hogy Oroszország neki tökéletes lenne, szeretné, élvezné, nekem viszont Bogolyfalva lenne ugyanaz. Ami nekünk jó, az a másiknak nem, de igaza van abban, hogy egy sok lehetőséget tartogató, új hely, mind a kettőnk számára elhozhatná azokat a dolgokat, amiket vágyunk. Szeretem a terveinket, a határozottságunkat, és szeretem a csípőset is, bár valljuk be, hirtelen nagyon meleg lesz itt, mivel ezt a pizzát valóban Daryanak találták ki. De küzdök, hogy kellőképp férfinak hassak, ami nem könnyű. Nem is tudom, hogy mit keres mellettem, bár, olyan lehengerlő humorral, stílussal, mint ami nekem van... legyünk őszinték: kurva nagy mázlim van. Nincs erre jobb magyarázat, mert bárkit megkaphatna, de ő velem akar lenni. A szerelem vak, és beteg a humora, de ki vagyok én, hogy ezt szóvá teszem.  
- Belefér az első öt évbe, hogy én legyek a családod?
Teszem fel a kérdést teljesen nyugodtan, mert valljuk be, egy rossz falat, és belehalok ebbe a pokol tüzébe, de azért érezze, hogy szerettem volna, ha hozzám jön feleségül. Én terveztem, csak aztán a paprika végzett velem.
- Természetesen az évi két Oroszországgal és azzal, hogy a gyermekeink orosz keresztnevet kapnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=839272#post839272][b]Somogyi Viktor Domonkos - 2021.11.21. 21:39[/b][/url]

- Nem csókolnál meg? Ms. Kazanov, még a végén aggódnom kell, hogy esetleg egy bizonyos elvárt kinézettel kell szolgálnom? Már látom is magam előtt a házassági szerződésünket, te meghízhatsz, de nekem mindig úgy kell majd kinéznem mint egy latin lover.
Ezt a kifejezést az egyik ezer éves újságban láttam, ami érthetetlen módon, de lent van a tárolónkban. Mivel lassan, de biztosan haladunk afelé, hogy nekünk közös életünk és közös otthonunk legyen, ezért az egyik hétvégén, amikor hazamentem, lenéztem a tárolóba, hogy mit lehet ott találni, és akkor bukkantam rá a kincsekre, vagyis a múlt legfélelmetesebb emlékeire. Vannak meglepő dolgok, mit ne mondjak.
- Nem is akarok kockáztatni. Szerintem ez teljesen működőképes. Nem egyszer te, egyszer én. Csak arra kell majd figyelnünk, hogy egyforma nagyságú dolgok legyenek.
Mondjuk ezt kimondani is kár, eddig nagyon egyformán gondolkoztunk, nagyon ésszerű döntéseket hoztunk, még, ha ez nem is tűnhet úgy a mi esetünkben. De könnyű, igazából nem bánok semmit, mert érzem, hogy ahogy rá pillantok, a tökéletes társamat látom, a nőt, aki erős, aki küzd, aki okos, eszes, bosszantóan tudálékos, szörnyen magas, idegesítő, az, aki mellett nem tudok nyugalmat erőltetni magamra, és akiért ölni is képes lennék. Néha megfojtanám egy kiskanál vízben, máskor a széltől is óvom. Nekem teremtették, igazán nekem. És egy ilyen kincset, egy ilyen találkozást sosem szabad félvállról venni.
- Mondjuk jobb, hogy állat, mintha más, de amúgy, hogyan fogom én ezt leszedni?
Mert persze kell a csókja, és hát én, egyszerű lélek azt hittem, hogy ez dörzsöléssel lejön, de nem. Csak piros lesz a felülete a bőrömnek, ahogy dörzsölöm, de még csak el sem mosódik, úgy tűnik, így maradok egy ideig, de ez sem zavar, most minden jó, és titkon csak repes a szívem azért, mert eszik, de ennek semmi jelét nem adom, hiszen ez teljesen természetes. Ez itt a tökéletes este, a tökéletes élet.