Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=824156#post824156][b]Bernáthy Zsófia - 2021.01.05. 19:22[/b][/url]

Igen sűrű, és egyben unalmas napot hagytam magam mögött. A tanárok annyi anyagot borítottak ránk, mint az előző két hétben összesen. Nem is volt sok óránk, viszont ami volt, azok a lehető legunalmasabbak voltak. Kezdve a mágiatörivel, amit félálomban hallgattam végig. A prof szerencsére nem vett észre, nem is kérdezett semmit. Az egyik túlbuzgó levitás válaszolta meg szinte az összes kérdést. Miután sikerült kicsit felébrednem, szenvedtem még egy sort átváltoztatás tanon. És ekkor még korántsem voltam a nap felénél. Kikapcsolódásképpen viszont meg kellett nézhettem egy-két lakást a faluban, amihez viszont fel kellett hurcolnom magam, hogy külön engedélyt kérjek.
A lakásnézés végül egészen jól ment, annak ellenére, hogy nem tudom még, melyiket engedhetem meg magamnak. A fáradságom viszont nem múlt el, és a pizzéria felé indultam, hogy legalább valami élvezet is legyen a napomban.
A hely viszonylag üres volt, tekintve, hogy a diákok most nem lepték el teljesen. Kedvemre válogathattam az üres asztalok között.
Először azonban rendelnem kellett valamit, mert a gyomrom már hangosan korgott. A kínálaton végig futva hosszas tanakodás után kiválasztottam az étlapon szereplő első nevet, meg egy narancsos limonádét. Az italt szinte rögtön meg is kaptam, így a pultra támaszkodva vártam a pizzámat is. Csak egy valaki várakozott mellettem, valami papírokat vizsgálgatva. Talán ő ihletett meg, de én is előhalásztam a hátizsákomból az albérletek listáját, és elkezdtem kihúzogatni azokat, amik biztosan túl drágák lesznek nekem. Egy nagyobb mozdulatomnál azonban túlcsúszott a kezem, és egyenesen beleütöttem a teli poharamba. A limonádé persze kiömlött, egyenesen a mellettem várakozó csaj papírjaira, teljesen beborítva azokat, nem csak vízzel, de narancs- és citrom darabkákkal is. Egy pillanatig csak lefagyva bámulok az elázott lapokra, majd pálcámat előkapva próbálom menteni a menthetőt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=825669#post825669][b]Bernáthy Zsófia - 2021.02.01. 23:42[/b][/url]

Nem, nem vagyok ügyetlen. Általában. De balesetek mindenkivel történnek, nem igaz? De. Velem is. Meglepően későn reagáltam arra, mi történt, így egy hosszú-hosszú pillanatig nem is kezdek semmit a dologgal. Ahogy viszont Zsófi felpattant mellettem, nekem is el jutottak a tudatomig a történtek. Nem is ismertem fel, ki ült mellettem, míg szembe nem kerültem vele. Hiszem ismerjük egymást - igaz ami igaz, egy ideje nem találkoztunk. Egy ideje már kerülöm az aranyvérű köröket, egyszerűen nem szeretem a hangulatát. Pont az olyan pletykák és rosszalló nézések miatt, amiket Zsófi kapott. Egy-egy nagyobb összejövetel után a családi asztalál is végig hallgattam, mennyire nincs helye köztünk a Hollóvölgyi lánynak. Hogy mekkora szégyen, hogy életben van. Már 10-12 évesen is éreztem, hogy mennyire nem fair így beszélni róla szegény lány háta mögött. Talán szimpátiából akartam mindig megismerni közelebbről is. Végül sosem váltottunk pár szónál többet egymással. Még így sem, hogy egy helyen élünk.
De most itt volt az alkalom.
- Ne haragudj - nevettem fel kínosan. Ezt az egy reakciót tudtam kipréselni magamból a mondatára.
Neki is láttam kisebb-nagyobb sikerrel eltakarítani a kiömlött üdítőt, ám a háztartási bűbájok sosem voltak az erősségeim. Talán mert minden porcikámmal próbálok ellenállni annak, hogy olyan háziasszonyka legyek, amilyennek a szüleim szántak. Sosem esett szó róla, hogy esetleg férjhez akarnak adni egy bizonyos jó családból származó fiúcskához. Ám bármikor előállhatnak vele, és amikor ez megtörténik, én szeretnék tőlük a legmesszebb lenni. Lehetőleg olyan messze, hogy meg se találjanak.
- Szerencse. - Vissza is léptem egyet a pulttól, tekintve, hogy sem sikere, sem értelme nem volt a pálcámmal hadonászni az ázott papírok felett.
- Régen láttuk egymást - jegyeztem meg visszaülve a székemre. - Hogy telnek a napjaid, távol az "igazi varázslóktól"? - idézőjelet formáltam ujjaimból az utolsó két szóra, utalva arra a néhány - szerencsére egyre kevesebb - arrogáns mágusra, akik felsőbbrendűségüket vallják családfájukra hivatkozva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=827325#post827325][b]Bernáthy Zsófia - 2021.03.09. 15:53[/b][/url]

Én is felnevettem, bár inkább kínosan, s nem olyan könnyeden, mint Zsófia. Közben folytattam a kiömlött üdítő feltörlését is.
- Köszönöm - pillantottam a nőre hálásan. Bár ki tudtam volna fizetni az újabb pohár limonádét, nem ellenkeztem a meghívásra sem, ha már ilyen kedves.
A szüleim elém raktak mindent, amire csak szükségem volt, már születésem óta. Akkor sem tagadták meg tőlem a pénzt, amikor nem úgy cselekedtem, ahogy azt elvárták volna tőlem. Mindig volt tehát nálam elegendő pénz. Egyelőre. Mert ha más nem, az elköltözésem gondolata biztosan kiborítja majd a Bernáthy szülőket. Nekem is nehéz lesz, mindenképpen. Hiszen bármennyire is ellene vagyok a családomnak, a pénzhez hozzá vagyok szokva. Nehéz lesz minimális fizetésből élni, ahhoz képest, ami eddig volt körülöttem. Talán arra rá tudom venni őket, hogy az iskolához szükséges költségeket állják, hiszen az oktatás mindennél fontosabb nekik. Akkor pedig ki tudom fizetni a lakást.
- Hát igen - nevettem fel. Hangomba kis keserűség vegyült.
Igen, ilyesmi indokkal tudom csak kihúzni magam az összejövetelek alól. Amíg Lídia szívesen megy, a szüleimnek van kit bemutatni. Van, aki fenntartsa a Bernáthy család jó hírnevét. Van, aki bebizonyítsa, milyen jó házasság az, ami a Kalóz és Bernáthy családok közt köttetett. Szerencsére viszont nem én vagyok az az ember.
Ismét csak keserűen felnevettem, másképp nem tudok reagálni. Sem a bájmosolygás, sem az úri fiúk gondolata nem idegen tőlem.
- Nem, szerencsére még nem álltak elő senkivel. Ellenben Lídia nagyon szemez az egyik Vittman fiúval. A szüleim pedig kiugranának a bőrükből, ha házasság lenne a dolog vége. - Közben belekortyoltam a limonádémba, amit a felszolgáló elém elém rakott. - Én a világ végéig rohannék, ha hozzá akarnának adni valakihez. - Ha nem is vagyunk közeli barátok, Zsófi ismerhet már annyira, hogy tudja, nem szívesen hódolok be a szüleim akaratának.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=827897#post827897][b]Bernáthy Zsófia - 2021.03.20. 17:38[/b][/url]

Más családokban nem néznék jó szemmel, ha a lány kutat udvarló után. A szüleim viszont bíznak a nővéremben. Tudják, hogy azzal a tűzzel, ami benne ég, bárkit megszerez magának. Nekem nem hagynák, hogy magamtól válasszak. Bennem nem bíznak, nem hiszik, hogy jó családból való férjet szerzek magamnak. Lídia tökéletes magatartása, kiváló eredményei feljebb tudják emelni őt a ranglétrán, mint ahogy a szüleink elindultak. Az én viselkedésem ellenben csak "szégyenbe hozza a családot". Tehát míg Lidi könnyedén talál magának férjet, tőlem sokkal jobban fognak tartózkodni a családok. Jelenleg azonban nem zavar a dolog. Ha rajtam múlik, nem szeretnék benne ragadni a társaságban. Nem szeretném az egész életemet a "felsőbbrendűek" körében tölteni.
- Igen, ez a jobbik eset. A szüleim tudják, hogy a nővérem eléri, amit akar, Meg azt is tudják, hogy azt akarja amit ők. Egy jó családba beházasodni. - Talán abban is szerencsések vagyunk, hogy nem házasítottak ki minket amint nagykorúak lettünk. Igaz, anyám majdnem 30 éves volt, mire férjhez ment. Nagy port is kavart, amikor visszatért Magyarországra, és kiderült, hogy még nincs férjnél. Nagy szerencsének, és a nagymamám rámenősségének köszönhető, hogy apám végül elvette.
- Azt sem tudom, akarok-e egyáltalán férjhez menni - vontam vállat. - Legrosszabb esetben is van még három évem, mielőtt férjhez adnak. A tudás a szüleim számára kincs, sosem vennének ki az iskolából, csak, hogy gyerekeket szüljek. A nevemet úgysem örökölnék a gyerekeim, a családi örökséget az unokatesómnak kell tovább vinnie, szóval... - nem fejeztem be a mondatot, csak beleittam a limonádémba. Nem is tudom, pontosan mivel is fejeztem volna be. - Na és te hogy állsz ehhez a házasság témához? Szülői nyomás akkor rajtad nincsen? - Zsófi sem úgy néz ki, mint aki a közeljövőben tervez férjhez menni. De minél idősebb, annál kevesebb esélye van aranyvérű körökben házasodni. Persze az ő esélyei eleve alacsonyabbak. Aztán lehet, hogy nem is számít neki annyit a vér. Ahogy nekem sem. Igazából egész házasság dolog a háttérbe szorul nálam.
Persze tudom, hogy a szüleim úgysem hagynák, hogy férj nélkül maragyjak. De amíg Lidi jövője van a középpontban, én kitalálhatom, hogy mihez kezdjek az egész témával. Bár az biztos, hogy a múltkor Emmával is a házasság témánál lyukadtunk ki. Talán ez azt mutatja, közelebb van ez a dolog, mint hiszem. Nagykorúnak minden értelemben mondható vagyok, így ez nem tudja megakadályozni a szüleimet. A mindennapjaimban azonban nem jut eszembe a házasság, így soha bele sem gondoltam, mennyire a nyakamon van az egész. Abba sem, hogy ha a szüleim végül hozzá adnak valakihez, az tönkreteszi minden jövőbeli tervemet.- Merlinre, dehogy! - hevesebben nem is reagálhattam volna a felvetésre. - Sok tervem van a következő éveimre, de a házasság egyáltalán nem szerepel köztük! - elég érthető voltam? Azt hiszem igen. - Talán majd egyszer - tettem hozzá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=829528#post829528][b]Bernáthy Zsófia - 2021.04.13. 00:04[/b][/url]

- Nem tervezem - nevettem fel, megrázva a fejemet.
Azt viszont nem mondhatom, hogy nincs bennem félelem azzal kapcsolatban, hogy hozzá adnak. Mert ha más nem lesz, talán hozzáadnak egy olyan férfihoz, aki jóval idősebb nálam. Nem akarok foglalkozni ezzel az egésszel, a hátam mögött akarom hagyni, élni a saját életemet. Viszont ebben nőttem fel, és tudom, amíg a Bernáthy nevet viselem, az aranyvérű körökben ismerni fognak. A családunk nem áll a ranglétra tetején, meg sem közelíti az akkora családokat, mint mondjuk a Zsófi által is említett Andrássy-ék. A szüleim viszont szünet nélkül azért küzdenek, hogy kivívják mindenki elismerését az elitben. Anyám persze hátrányból indul, későn ment férjhez, elment az országból, mikor arra kellett volna koncentrálnia, hogy családot alapítson. Az ilyen hibákat pedig nehezen nézik el. Ha Lídiának viszont sikerül házasságot kötnie kiszemeltjével, engem is könnyebben fognak majd "eladni", még édesanyán múltjával is.
Egy részről ijesztő a dolog. Akármennyire is próbálok kiszakadni az otthon környezetből, mégis csak visszatérek minden nyáron, s amíg nevet nem változtatok, letagadni sem tudom a származásomat. Ezzel együtt pedig 16 éves korom óta bennem van a tudat, hogy bármelyik pillanatban elém állhatnak egy jó családból származó fiúval, és azzal a bejelentéssel, hogy két hónap múlva esküvő.
- Rendesek, amíg érzik, hogy kézben tartják a dolgokat - sóhajtottam fel. Tudom, hogy férjhez akarnak adni. Ők maguk mondták. Mert akármennyire a női ág az erőteljesebb a családban, mindenki úgy tartja, hogy a lánygyermek dolga, hogy annak idejében férjhez menjen. Abban viszont igaza volt Zsófinak, hogy a beképzelt családok állítottak már rosszabb példát is a következő generáció elé. S bár az én szüleim is régimódiak és beképzeltek, találkoztam már rosszabb esetekkel is. - De talán attól nem kell tartanom, hogy hozzáadnak az első felbukkanó kérőhöz. - Halvány mosoly jelent meg a szám sarkában, talán a megkönnyebbülés jeleként. - Utálom ezt a gondolatot, de ha a nővéremnek sikerül beházasodnia egy jó családba, nekem is több esélyem lesz, hogy nem egy negyvenes éveiben járó özvegyhez adnak hozzá. Bár legszívesebben nem is gondolnék erre az egészre. Otthagynám a teljes házasság és aranyvér dolgot. - A limonádémba belekortyolva a velünk szemben emelkedő falra bámultam. Nem is tudom, hogyan sikerült megint kifogni ezt a témát. Mostanában túlságosan is aktuális lehet. Ismét Zsófira nézve elmosolyodtam, ahogy a párkapcsolatokat említette. - Azt hiszem, nem vagy egyedül ezzel a dologgal. - Bár én pár évvel fiatalabb vagyok nála, talán mások egy 19 éves lánynál is furcsállnák a kapcsolatok hiányát. Nálam viszont valahogy nem merült fel soha, hogy bárkivel hosszabban fűződjön a románc, mint egy kis flörtölés. Igen, talán némi előnyöm is származna egy elrendezett házasságból.
- Ó, legfőbb tervem, hogy elkerüljek otthonról - nevettem fel keserűen. - Rövidtávú terveim közt szerepel, hogy a faluba költözzek - közben az előttem heverő papírokra böktem. Egyelőre a kisebb házakat néztem csak meg, bár azokat sem tudnám megvenni, se kibérelni egyedül. Leendő lakótárs azonban még nem keresett, hiába a hirdetés. - Nem tudsz esetleg egy olcsón kibérelhető házat? - Ha már egymásba futottunk, nem árt rákérdezni. - Bár valószínűleg az egyik társasházba fogok beköltözni. Mindenesetre szeretnék egy saját helyet a faluban, az sok mindent megkönnyítene. Hosszútávra pedig - bár ki tudja, mit tartogat a jövő - vontam vállat - szeretnék nyitni egy saját éttermet, vagy valami hasonlót.
Azt pedig, hogy utazzak, hogy felszedjem a tapasztalatot, ami egy saját üzlet fenntartásához kell... Nos, igazán megnehezítené egy férj.
- No és neked milyen terveidet húztam keresztbe, azzal, hogy leöntöttem? - vetettem rá egy bocsánatkérő pillantást ismét, ám tekintetemben hamar kiült a kíváncsiság is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=831219#post831219][b]Bernáthy Zsófia - 2021.05.10. 22:41[/b][/url]

Csak egy lemondó fejrázást kapott válaszként. Bár azt hiszem, Zsófi is sejtette, hogy ez lesz a felelet. Elég jól ismeri az aranyvérű családokat ahhoz, hogy tudja, semmi esetre sem hagynának olyat megtörténni, ami csorbát ejthet a család hírnevén. Ha engem elengednének, hamar kiderülne, hogy elvesztették az irányítást fölöttem, azt pedig nem néznék jó szemmel az elit körökben. Maximum egy-két év távollétet tudnának kimagyarázni, külföldi oktatással, ha pedig akkor visszatérnék, még a kezükre is játszanék, könnyebben tudnának "eladni", mint külföldön művelődött lányt. Talán igaza van Zsófinak, és azzal járok a legjobban, ha olyan férjet keresek magamnak, akivel még jól ki is jövök. Ha a szüleimre hagyom, ki tudja, milyen ember mellett fogok kikötni. A gond csak az, hogy a világon a legmesszebb áll tőlem, hogy tisztavérű fiúk után vadásszak, mint alma után a piacon. Én nem a nővérem vagyok.
Felcsillanó szemmel hallgattam, ahogy a házakról mesélt. Kívülről láttam már őket, s a pultra kipakolt papírjaim is a leírásukat, árukat tartalmazzák. Már csak arra várok, hátha felbukkan egy lakótárs. Hiszen egyedül könnyen megsavanyodik az ember, hát még az olyan, aki csak társaságban érzi igazán jól magát. No meg a lakbért felét fizetni csak... Az igazán megkönnyítené a helyzetemet.
- Ó, szuper lenne, ha valamikor körbe tudnál vezetni, megmutogatni a kiadó házakat. Még csak kívülről láttam őket, de ha be akarok költözni, nem ártana, ha belülről is látnám őket - nevettem fel.
Persze az, hogy a kastélyban élek az év nagyobb részében, biztosít egyfajta szabadságot számomra. Az igazi korlátlanság az volna, ha saját magamról gondoskodhatnék, ha például saját pénzemből vett székre ülhetnék le enni. Nem kötnének a kastély szabályai a nap 24 órájában, csak abban a 6-8-ban, amit az órákon töltök. Munkám már van, már csak elég pénzt kell összegyűjteni ahhoz, hogy legalább az első havi lakbért kifizessem, és berendezhessem a házat. Azt viszont, hogy a szüleimnek hogyan fogom tálalni ezt az egészet, még nem tudom.
Közben a pincér is megjelent, két kézzel két pizzát egyensúlyozva, hogy aztán letegyen elénk egyet-egyet. Megittam a limonádémból maradt utolsó kortyokat, majd félre toltam a poharat, hogy felvághassam az ebédemet.
- Hű, gratulálok! - Meglepett a válasza, azt hittem, munka az, ami fölött ül. Sosem gondoltam volna, ilyesmi dolgon gondolkodik.
Meglepettségem ellenére azonnal tisztelet ébredt bennem. Becsülöm azokat az embereket, akik egyedül vágnak bele a gyereknevelésbe. Én sosem lennék képes rá. Őszintén szólva gyerekek nem is szerepelnek a terveim között. Ha elképzelem a jövőmet, csak önmagamat látom benne. Furcsamód, hiszen mindig emberek közé vágyom. Konkrét terveim között viszont nem szerepel se férj, se gyerekek. Talán csak ez csak egy újabb út, amivel szembe szállhatok a szüleimmel.
- Nem hiszem, hogy nekem valaha is lesznek gyerekeim - osztottam meg a mellettem ülővel is gondolataimat. - Pláne, ha végül férjem se lesz - vissza az előző témához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=831968#post831968][b]Bernáthy Zsófia - 2021.05.30. 00:09[/b][/url]

Felnevettem a rövidke történetre. Számomra jó lenne bármelyik utca, sőt, ha a saját ízlésem szerint otthonosság tudom tenni, igazából bármelyik ház is. Az, hogy egyedül béreljek házat viszont eltántorít az egésztől, akármilyen vonzó is Zsófia ajánlata. Valószínűleg pénzben sem tudnám megengedni magamnak, de unatkoznék is borzasztóan. Muszáj volna hát találnom egy lakótársat. A diákok nagyobb részének azonban kényelmes a kastély, élvezik, bármikor kilóghatnak a konyhába nassolni, hogy a házimanók mosnak és főznek rájuk, no meg, hogy nem kell felsétálni a faluból az órákra. Tényleg kényelmes a dolog, azt be kell látnom. Én viszont szabadulnék. A tanárok és fontoskodó prefektusok megvető tekintetétől, attól, hogy mások gondoskodnak rólam. És attól is, hogy haza kelljen mennem a szünetekre, mert nincsen értelmes indokom az "Otthon a helyed ilyenkor!" felszólításra.
Mosolyogva néztem rá, ám arcom akaratlanul is megrándult, ahogy kezébe vette az evőeszközöket. Én csak egy szeletet vágtam ki a pizzából, hogy aztán azt a kezembe véve kezdjem falatozni. Jobban belegondolva azonban Zsófi tökéletes eleganciájához jobban illett a kés-villa párossal való evés, mintha egyszerűen megragadta volna a szeletet, mint ahogy én is tettem.
Miközben mesélt, akaratlanul is elképzeltem magam, egy majd aztán több gyerekkel is az oldalamon. Meg kell hogy mondjam, szürreális kép volt. Pedig elvárják tőlem, hogy anya legyek, hogy - még ha nevemet nem is fogják viselni a gyerekeim - tovább örökítsem úgy a Bernáthy, ahogy a Kalóz vérvonalat is. Ám míg a nővéremmel vannak elfoglalva, addig én feledésbe merülök ezzel a témával kapcsolatban. Legnagyobb szerencsémre még legalább 3-4 évig ez így is marad.
Mosolyom eltorzult aztán, ahogy a férfiakra visszatért ő is. Furcsállom, hogy egy ennyire magabiztos és erős nő így vélekedik magáról, szóvá azonban nem tettem a dolgot. Inkább pizzát tömtem a számba, és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Zsófia egy gyerekkel. Gyűlölöm, hogy eszembe jutott, de bekúszott az agyamba: vajon mit fog ehhez szólni az elit? A társaság peremén álló lányka egyedül akar gyereket nevelni. Előre hallom az unatkozó banyákat, ahogy csámcsognak a sztorin. Tény, hogy nem érdekelnek értelmes embert. Azt viszont be kell látnom, hogy nem lehet könnyű Zsófinak.
- Nagy bátorságod van, hogy bevállalod ezt az egészet - néztem rá őszintén bevallva amit gondolok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=833858#post833858][b]Bernáthy Zsófia - 2021.07.06. 15:27[/b][/url]

Kedvesen nevettem fel a szóhasználatra. Igen, talán az őrürt kifejezés is illik a helyzetbe. Legalábbis fog, bizonyos helyzetekben biztosan. Nekem soha nem lenne elég erőm és energiám ahhoz, hogy egyedül felneveljek egy gyereket. Már ahhoz se, hogy valaki mással neveljek föl egy gyereket. Az én szüleim pedig sosem fogadnának be a családba valaki olyat, aki nem az ő vérükből származik. Nem tekintenének rá úgy, mint örökösre, saját unokára, úgy, mint ahogy Lídia gyerekeire fognak. A kérdés az, a vérszerinti gyerekeimre fognak-e valaha úgy tekinteni, mint Lídia gyerekeire. Már ha lesznek, és remélem, hogy nem. Ha már hozzá kell mennem egy idegenhez, legalább a gyerekektől kíméljen meg Merlin!
Mosolyogva hallgattam, ahogy mesél. Jó az, ha az embert ennyien támogatják egy ilyen nagy döntésben. Vajon az én családomból lenne bárki is, aki mellém áll? Norina valószínűleg igen, de ő az egyetlen.
- Akkor megbékélt azzal is, hogy nem vérszerinti utóddal ajándékozod meg? - Bár, ha így gondolkodna, talán a nevére vette volna a lányát, amikor megszületett, és nem hagyta volna különcként felnőni. Ha a saját lányával nem tudott rendesen bánni, egy unokához talán annyira sem tud jól hozzáálni. Ha viszont Zsófi bízik benne, az azt jelenti, hogy a férfi talán felelősségteljesebb. Azért még így is remélem, hogy nem Richárd lesz az, aki el akar majd venni.
Nem számítottam a hirtelen dícséretre, csak meghatott mosollyal pillantottam hát Zsófira. Tényleg reménykedtem benne, hogy igaza lesz, de a családom teljesen másképp gondolkodik, mint én. Az eljegyzésemig pedig sokkal kevesebb idő telt el, mint reméltem, hogy fog.
- Őszintén szólva nem hiszem, hogy megváltoznak majd a dolgok, de majd kitalálok valami - szóltam keserűen.
A pizzámnak közben lassan már a fele is elfogyott, én pedig teli hassal dőltem hátra a széken.