36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed
Félszemű Kukorica Pizzéria - Lucas M. Deighton hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 13:53 | Link

Lili

Nem a legszebben váltunk el legutóbb, pontosabban Lili kiabált velem, én meg nem nagyon értettem azt, hogy miért váltott át Hófehérkéből hirtelen a gonosz banyává. Rosszul is esett, meg bántott is a dolog, de közben próbáltam kielemezni, hogy miért is viselkedhetett úgy, ahogy. Aztán végül arra jöttem rá, hogy hát azért, mert lány, és a lányok tök máshogy gondolkodnak, és biztos tettem valami olyat, ami nem tetszett neki, vagy amin megsértődött. Bár ezt nem igazán értettem, hisz épp elhívtam egy randira. A lényeg, hogy nem jól alakult az a délután, még olyasmit is hozzám vágott, hogy talán nem is fog velem randizni, szóval nem voltam benne biztos, hogy mégis eljönne velem. Ezért is küldtem neki később egy baglyot, amiben újra szóba hoztam a randit, viszont mivel előzőleg már elhívtam, nem is kérdeztem ezúttal rá, hogy jönne-e, hanem csak elküldtem neki a címet és az időpontot. Erről sokan mások gondolhatnák, hogy mekkora bunkó vagyok, vagy hogy mennyire nagy az egóm, ha azt hiszem, hogy csak úgy eljön majd. Pedig nem erről volt szó, közel sem voltam biztos abban, hogy Lili ott lesz, inkább csak próbálkoztam, hátha mégis odajön, és akkor tudunk beszélgetni. Ezen kétségek miatt nem is úgy készültem erre a találkozóra, mint aki tényleg randira készül, az az izgalom hiányzott belőlem. Mármint, izgultam persze, de inkább azért, mert attól féltem, hogy majd nem jön el.
A gondolataim amúgy is ezer felé terjengtek, voltak napok, amikor magamba fordultam, aztán néha meg hiányérzetem támadt. Hiányzott Lili társasága, még akkor is, ha mondjuk veszekedett velem. Szóval, ilyen vegyes érzelmekkel vágtam bele a napba, egy halászgatyát meg egy inget kaptam magamra, s gondoltam rá, hogy szerzek valami szép virágot, de félúton eszembe jutott, hogy egyszer már adtam neki, és akkor annyira azért nem örült neki, mert a csokit szereti. Emiatt az utolsó pillanatban irányt váltottam, s bár távolabb volt az édességbolt, de odamentem, és vettem is neki egy doboz bonbont, valami jó félét nem túl csicsás dobozban. Volt szív alakú is, de olyat nem akartam venni, nehogy aztán azzal törje be a fejem, így maradtam a szimpla sötétbarna doboznál-bordó csíkokkal.
A kis rögtönzött vásárlás végett persze sikerült pár percet késnem, így szinte beestem a pizzéria ajtaján, hátam mögé rejtve a dobozt. Pillantásom először körbejárta a termet, majd még egyszer, s akkor végre kiszúrtam Lilit, aki mégis eljött. Pedig egy pillanat erejéig azt hittem, hogy cserben hagyott. De nem, mert mégis ott ült, majd beleolvadva a belső dizájnba.
- Szia Lili! - lépdeltem közelebb az asztalhoz, egy halovány mosolyt is villantottam felé, de ami azt illeti, feszült voltam a múltkori miatt, nem is tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. - Csinos vagy - ez egyből feltűnt, jól állt neki ez a ruha, ment a halványkék ingemhez. - Hát ejöttél…- kezdtem bele, s még egyelőre nem is ültem le, mert nem tudtam, hogy most adjak neki puszit, vagy öleljem meg, vagy csak vágódjak le mellé, nem volt jellemző rám ez a randi téma, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 14:27 | Link

Lili

Visszaköszönt, és még mosolygott is! Ez már jó jel volt azt hiszem, s ennek örömére egy kicsit bátrabban szélesedett ki a mosolyom, s már nem éreztem azt, hogy Lili le akarná tépni a fejem. - Igen, azt látom, sárga falak, sárga ruha, pont ideillő - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, s talán ezzel próbáltam leplezni azt a nem kis zavart, ami rám telepedett, mert hát, tényleg nem tudtam, hogy most hányadán is állunk. Valóban kimaradtak ezek a kötelező körök, s talán túl hamar történtek meg dolgok. Ezeket mondjuk nem bántam, de lehet, hogy Lilinek épp ez volt a gondja, nem tudom. Mindenesetre most itt volt, eljött, nem hagyott cserben, s ez azt jelentette számomra, hogy akkor talán még sem akkora nagy az a harag, s ki tudja, talán már el is párolgott.
- Igen, le - bólintottam, de épp csak, hogy leültem, már fel is pattantam. - Igaz, akkor előbb rendeljünk, de várj..ezt neked hoztam - hátam mögül előhúzva a doboz bonbont, Lili elé csúsztattam az asztalon. - Ezerízű bonbon - fűztem hozzá mosolyogva, mondjuk nem kóstoltam, de a boltban ezt mondták, hogy állítólag sok íz van benne, olyanok, amikre épp gondol az, aki eszi. - Örülök amúgy, hogy eljöttél, mert azt hittem, hogy haragszol rám. Szóóval, mit együnk? - magam elé húztam az étlapot, miközben helyet foglaltam Lilivel szemben a széken, s gyorsan végig futottam a kínálatot, de mi tagadás, volt benne egy-két bizarr választás. - Fúú, Te, ezek nagyon rémes pizzák. Lehet, hogy én ilyen három kívánságot kérek sonka-gomba-kukoricásat, mindenféle magic utóíz nélkül. Te mit kérsz?
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 14:59 | Link

Lili

Kíváncsian figyeltem a mozdulatait, ahogyan a doboz után nyúlt, próbáltam elcsípni a reakcióit, hogy most vajon örül-e a bonbonnak, vagy ezzel is mellé lőttem, mint legutóbb a virággal. Aztán végül csak kiderült, hogy jó választás volt ez az édesség, így a vigyorom is kiszélesedett, örültem magamnak, hogy végre valamit jól csináltam, meg persze annak is, hogy sikerült ezzel egy kis örömöt szereznem a lánynak. Egy pillanat erejéig azt hittem, hogy most azon nyomban enni is fog belőle, mert máris felnyitotta a dobozt, s bevallom, meglepett volna, ha pizza előtt betol ebből párat, de szerencsére nem így történt. Magamban már azt is elhatároztam, hogy bármit is kér, a vendégem lesz, mert ez azt hiszem, így szokás, és szerencsére volt még félrerakva némi pénzem. Gyorsan górcső alá is vettük az étlapot, nekem annyira nem tetszett ez a sok furcsaság, Lilinek viszont annál inkább, láthatóan lelkesebb volt, olyannyira, hogy végül ezzel a kedvvel, na meg a tekintetével csak rávett arra, hogy olyat válasszak, amit Ő.
- Jó-jó, legyen akkor ez a medzsik utóízes, de felelősséget nem vállalok magamért a továbbiakban! - tettem hozzá nevetve, máris kicsit könnyedebbnek éreztem magam a társaságában, mintha azok a fullasztó kövek elkezdtek volna leomolni a mellkasomról. - Akkor máris rendelek, kóla, víz vagy gyümilé? - még mielőtt ott hagytam, ezt gyorsan megkérdeztem, akár egy pincér, majd kisétáltam, leadtam gyorsan a rendelést, aztán visszatértem két pohár itallal , az egyiket elé csúsztattam, az enyémben jéghideg cola volt, sok jégkockával, szívószállal. - Szóval mi újság veled mostanában? - visszatelepedve vele szemben, összefűztem az ujjaimat, s érdeklődve figyeltem. Azt még se kérdezhettem meg, hogy mondjuk jár-e valakivel, vagy mi van azzal a csajjal, akivel azon a bulin láttam még régebben. Igaz, akkoriban nem gondoltam, hogy lenne jelentősége, most meg nem tudtam, de nem is kérdeztem rá, ha akar, majd úgyis mesél magáról.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 16:01 | Link

Lili

- Na jó, de ha rosszul leszek, akkor te fogsz megápolni! - nevetve lengettem meg előtte a mutatóujjamat figyelmeztetésként, mert nem voltam ám arra felkészülve, hogy egyedül fetrengjek betegen, így inkább előre bebiztosítottam magam arra az esetre, ha netán nem jönne össze az a meglepetésíz a végén. Megindultam a pult felé, de biccentve okéztam a kérést, s a pultig még kétszer elismételtem magamban, hogy narancslé jégkockával, nehogy aztán rosszat kérjek ki.
A pultnál egy-két percet kellett csak várakoznom, de ez az idő elég volt arra, hogy lopva ilyen távolból is szemügyre vegyem Lilit, meg is mosolyogtatott, ahogy felpakolta a lábait a székemre.
- Kérsz még valamit? - kérdezte a rendelés után az eladó, de megráztam a fejem, mondta, hogy nagyjából tizenöt perc múlva kihozzák majd a pizzát, addig is szereztem két üdítőt, sok-sok jégkockával. - Köszi, hogy foglaltad a helyem - jegyeztem meg egy mosollyal, utalva a lábtartóra, majd míg kényelembe helyeztem magam, s iszogattam a kólát, Lilire figyeltem. Ő viszont nem tűnt beszédesnek, mondhatni nagyjából semmit sem mesélt magáról, ebből nem tudtam megítélni, hogy ez most jó-e, vagy rossz. - Ah, az jó, ha nincs semmi, az még mindig jobb, mintha valami rossz lenne - fűztem hozzá mosolyogva, bár lehet, hogy hülyeséget dumáltam ilyenkor össze, mert azért még egy kicsit zavarban voltam annak a tényétől, hogy ez most ilyen papírformabeli randi. Valahogy egyszerűbb volt a tóparton  beszélgetni, bohóckodni, meg…szóval jah.
- Jól vagyok, köszi. Mostanában elkezdtem tanulni - mondtam teljes komolysággal, ami azért is volt nagy szó, mert sajnos korábban igen lusta voltam, s Lili azt is hallhatta, mikor Olívia az iskolaudvar közepén szégyenített meg, mikor a képembe vágta, hogy ő segített a vizsgáknál. - Meg párszor voltam a menhelyen, tök jófej kutyák vannak ott, így önkéntesen segédkeztem. Mondjuk jól jönne valami igazi meló, meg nem is tudom, hogy mennyire volt jó választás a színjátszó, vannak ott hullámvölgyeim - vallottam be, mert ez a színészet volt, mikor jól ment, volt, amikor meg sehogy.  - Van ott egy…várj - nem akartam ráhozni a frászt, de a sárga ruhája bevonzott egy apró pókot. Átnyújtóztam az asztal fölött, s a nyaka mellől finoman pöcköltem el a pókot, hogy annak se essen baja, meg Lilin se mászkáljon valami állat.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 16:41 | Link

Lili

- De ám, hidd el - értettem a viccet, nem is haragudtam meg Lili kontráján, mi több, vele együtt nevettem, mert ez tényleg vicces volt, még akkor is, ha ez valóban egy komoly előrelépés volt a részemről. S ha egy valamire megtanított az előző szakításom, akkor az az volt, hogy tegyek le valamit az asztalra, és ne csak lézengjek. Talán Olíviával nem sikerült, de nem akartam azt, hogy más is csak egy lúzert lásson bennem. - Köszönöm - jól esett a dicsérete, nem is tudom, hogy hányszor kaptam dicséretet az életem során, de nem sokszor, így külön jól esett Lilitől az, hogy így támogatott az elhatározásomban.
- Korrepetálhatlak, ha szeretnéd - villantottam felé vigyort, majd elnevettem magam, hisz viccből mondtam, nem voltam ám olyan szinten, hogy én adjak tudást át neki. Ha rosszul is állt, szerintem még nálam is jobb lehetett a suliban, végül is, levitás. -  Víta a nővéred? - kérdeztem vissza, mert úgy emlékeztem, mintha már egyszer említette volna egy beszélgetésünk során, bár tény, hogy nem sokszor dumáltunk ilyen mély dolgokról, mert sokszor a beszélgetés elakadt, s helyette valami egész mást csináltunk.
- Áh, sebaj, bármikor lehet jelentkezni, jövő héten is megyek, csatlakozhatsz hozzám - dobtam be az ötletet, aztán kortyoltam a kólámból, de ezután jött a mentőakció, mert hát egy pók Lilit szemelte ki áldozatául. - Várjál, mindjárt….mindjárt..most. Sikerült, és ne aggódj, nem kentem szét a ruhádon - vágtam be vigyorogva, majd mielőtt megijedt volna, gyorsan meg is nyugtattam. - Nyugi, nincs baja, ott mászik a földön, iszkol el- mutattam a földre, aztán reflexből végig simítottam a karján, s egy pillanatra össze is akadt a tekintetem vele.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 18:21 | Link

Lili

- Talán csak rossz a tanítási módszere, vagy másra terelődött a figyelmed a tanulás helyett - jegyeztem meg egy mosollyal, mert azt nem gondoltam, hogy Lili olyan nagyon buta lány lenne, legfeljebb szétszórt és néha naiv, meg talán álmodozó. Pár dologban hasonlítottunk is, ezt már csak magamban jegyeztem meg, majd mikor szóba jött a menhely, el is hívtam Lilit. Ezt vehette akár már egy második randinak is, pedig még az elsőn sem voltunk túl, de azért hívtam, hogy több időt tölthessek vele, mert a tavas incidens óta már nem igen kereste a társaságom, és ez zavart.  - Nincs mit, cserébe ő fizeti az italokat - elnevettem magam, persze csak vicceltem, mert biztos, hogy ez a pók nem fog minket meghívni semmire sem, akkor inkább már gyorsan eliszkol. Viszont Lili itt maradt, még nem pattant fel, még nem hagyott magamra, ami jó jel volt, tekintve azt, hogy párszor ez már megtörtént. Az is igaz, hogy ezúttal nem történt köztünk semmi olyan dolog, ami után  aztán kiborulhatna, pedig nem esett volna nehezemre, hogy megcsókoljam, sőt…igazából vonzott is a közelsége, nem is tudtam megállni, hogy ne érjek hozzá, de mégis fékeztem magam. - Hé, minden okés? - aggódva figyeltem, ahogy félrenyelte az italt, egy picit finoman hátba is veregettem őt, figyelve, hogy biztosan jól van-e, közben viszont megérkeztek a gőzölgő pizzák, s máris az asztalon termettek.
- Köszönjük, kérhetnénk még két üdítőt? - mosolyogva kértem a pincérlányt, mert fogyóban voltak az italok, majd a finom gőzölgő olasz kajára pillantottam, s magamba szívtam az illatát. - Ez mennyei, nézd hogy nyúlik a sajt - mutattam, ahogy egy szeletet próbáltam elválasztani a többitől, majd bele is haraptam, de túl forró volt, ezért legyeztem a nyelvem, meg ittam rá a hideg kólából, hátha lehűti majd. - Ennyit az ízlelőbimbóimról - jegyeztem meg egy kínos mosollyal. - Neked hogy ízlik?
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 19:09 | Link

Lili

Talán szóba jött volna más is, ha nem jelenik meg a pultos lány a pizzákkal, s ezzel nem zavarja meg kettősünket. Így viszont nem maradt más hátra, mint hogy együnk egy kis pizzát, meg amúgy is éhes voltam, így nem kellett kétszer mondani, a sajátomra szinte azonnal lecsaptam. A mohóságnak azonban ára van, nekem is fizetnem kellett, méghozzá a nyelvem hegyével, ami úgy megégett, hogy még a hideg kóla sem hatott, hiába szürcsöltem befelé. Lili persze jót nevetett rajtam, mire komolyan kaptam fel rá a pillantásom.
- Hiányolnád, ha nem lenne mi? - kérdeztem nevetve, bár rájöttem arra, hogy ezzel olyasmire utaltam, amire talán Lili most nem is akart gondolni. - Amúgy még nem halt el, ennek olyan…pörkölt íze van - jegyeztem meg, szerencsére a pörkölttel nem volt bajom, nagyon szerettem, de ezúttal már óvatosabban haraptam, előtte még fújtam is, mert nem volt célom a nyelvem teljes felületét elpusztítani.  - Amúgy te mindig ilyen csöndes vagy? - kíváncsian pillantottam rá, mert az eddigiek alapján úgy tapasztaltam, hogy sokszor harapófogóval kellett kihúzni belőle a szavakat, kivéve amikor edzeni jártunk, mert akkor viszont csak mondta és mondta, hogy gyerünk Lucas, még egy kör, még kettő, nyomj ki még tízet stb. Egy igazi kis hajcsár volt. - Mesélj már valamit magadról , és ne azt mond, hogy nincs semmi - kíváncsi mosollyal pillantottam rá, hátha végre megnyílik egy kicsit.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. június 27. 20:05 | Link

Lili

- Aham, marhapöri - bólogattam mosolyogva, a magyar ételek közül ez volt az egyik kedvencem. Mondjuk az egy kicsit bizarr volt, hogy a pizzának ez volt a meglepetés utóíze, mert hiányoltam így a szaftot, meg mellé az uborkát, de egye fene, végül is, pizzáról beszéltünk, így ez még pont belefért, és amúgy is, jobb volt, mint amire számítottam. Lili szemei is felcsillantak, úgy tűnt, hogy kedveli a pörkölt ízt, mert máris le akart csapni a lehetőségre, el is nevettem magam, hogy teli szájjal máris pizzát lejmolt. - Miért adjak? Még le sem nyelted, amire ráharaptál - nevetve ráztam meg a fejem, ezúttal a lány tűnt mohónak, de azért csak megkínáltam, a szeletet a tátott szája felé nyújtottam, s hagytam, hogy kedvére harapjon belőle magának. Ezután folytattam én is az evést, egyáltalán nem zavart az, hogy beleharapott, onnan folytattam tovább a pizza fogyasztását. - Hé, ez nem is igaz! - ellent kellett mondanom, amikor azt hozta fel, hogy eddig nem akartam vele beszélgetni. - Emlékszel még a Szilveszterre? Akkor is dumálni akartam veled, azért is mentem oda hozzád - mondtam komolyan, nem elnevetve a dolgot, hogy tényleg komolyan is vegye. Pedig volt ott több barátnője, mégis hozzá telepedtem le beszélgetni, csak aztán kicsit máshogy alakultak a dolgok, ezt viszont már nem hoztam fel.
- Neee, ez így nem megy - nevetve ráztam meg a fejem. - Most megkérdezhetném, hogy mi a kedvenc színed , meg ilyenek, de arra gondoltam, hogy Te mondhatnál magadról valamit, amit úgy érzel, hogy megosztanál velem, aztán én is mondok valami olyat. Mit szólsz? Vagy aztán kérdezhetsz bármit, na? - kezdtem alkudozni egy mosollyal két falat pizza és egy nagy korty kóla közt.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. július 11. 20:13 | Link

Lili

- Nem, nincs ilyen hagyományunk - mondtam egy mosollyal, miközben tekintetébe fúrtam a pillantásom, mert tényleg nem volt ilyen. Igaz, az szokás volt, hogy csókot adjanak egymásnak szilveszterkor, de ez leginkább a párokra volt jellemző, mi meg nem voltunk egy pár. Nekem Olíviával kellett volna lennem, de őt mindig lefoglalta az újság, meg a kviddics, s azt hiszem, hogy még akkor is a szerkesztői tevékenységei után futott. S bár hiba volt ott ez a kis csók, az estém végül remek volt. S hogy ne csak arról beszéljünk, ami kapcsán akaratlanul is felmerülhet a volt barátnőm neve, inkább Lilit magáról kérdeztem. Amúgy is érdekelt, szerettem volna jobban megismerni, kértem is, hogy mondjon valamit. De mikor elkezdte sorolni a színeket, nevetve ráztam meg a fejem, mert nem egészen erre voltam kíváncsi. Azt hittem, hogy majd jobban megnyílik, s olyan dolgokat is elmond, amiket korábban nem. Végül azért csak belekezdett, mert szóba hozta a családját, ami már egy jó jel. Érdeklődve hallgattam, s egy kicsit meg is lepett, hogy a Víta nevű nővérén kívül még egy bátyja és egy öccse is van, őt eddig valamiért elhallgatta. - Nahát, szép kis család. Persze, mutass majd, kíváncsi vagyok rájuk - bólintottam mosolyogva, miközben kortyoltam az italomból egyet. Jött a kérdés, éreztem, hogy én is sorra kerülök, de igazából már felkészültem rá, s talán nem is esett most úgy nehezemre ez, mint régen. - Nem, egyke vagyok. Másfél éve vett magához a nagynéném. Apám börtönben van azt hiszem, anyám meg… jobb helyen - röviden mondtam csak, nem is akartam ezt kifejteni, Lili ebből pontosan tudhatta, hogy nem épp jó körülmények közül jöttem. - A nagynéném amúgy jó arc, néha beugrik a faluba , majd egyszer bemutatlak neki - meséltem egy mosollyal, s újra haraptam a pizzámból, aminek lassan a végére is értem.
- Huhh, fullon vagyok - mondtam, ahogy kieresztettem a pocakomat és meg is paskoltam. - Érdekes volt így pörkölt utóízzel, nem volt rossz, de máskor szerintem a hagyományost választom - mondtam nevetve. - Neked hogy ízlett? Akarsz még desszertet? Vagy elmenjünk sétálni? - kíváncsian pillantottam rá.
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. július 20. 09:18 | Link

Lili

- Szerintem a nénikém is szívesen megismerkedne veled - feleltem egy sokat sejtető mosollyal, amiből sok mindenre is következtethetett. A nagynéném igazán jó arc volt, és szerintem kedvelte volna Lilit is. - Akkor a nénikéid tényleg jófejek, de ez már csak ilyen, nem? - mondtam nevetve, utalva arra, hogy általában az ilyen rokonokra mindig lehet számítani. Nekem is a nagynéném volt a mentsváram, még ha nem is fejeztem ki felé, azért hálás voltam neki, amiért nem hagyott magamra ott Bostonban, és magához vett. Sokkal jobb volt így, mint hogy nevelőszülőkhöz kerüljek, ezt viszont nem fejtettem ki Lilinek, mert nem volt kellemes téma, nekem pedig nem az volt a célom, hogy lelombozzam őt. - Örülök, hogy már nem vagy éhes, az éhes Lili félelmetes - mondtam nevetve, ezzel cukkolva őt, majd kiittam az üdítőm utolsó negyedét is, így már a pohár is ott árválkodott az üres, nyomokban pizzamorzsát tartalmazó tányér mellett. - Tuti? Látom, hogy bejön az a fagyi, biztos nem kérsz? - kérdeztem nevetve, de mivel nem kért, felálltam én is. Gondolkodtam azon, hogy illik ilyenkor, aztán egyszer csak a kezemet nyújtottam Lilinek, ha megfogta, én is rátekertem ujjaimat a kézfejére, majd megindultam vele ki a pizzériából egy kis sétára, hogy ledolgozzuk a finom falatokat. - Szép időnk van, lassan megy le a nap - jegyeztem meg, ahogy a sétány felé indultunk, ilyenkor szép volt, nyugodt rész. Egy kicsit mégis frusztráltnak éreztem magam, mert nem voltam egy randiguru, nem tudtam, hogy most mit kéne mondanom, engem az ilyen szabályok megkötöttek. - Öhm…- rámosolyogtam, mert tényleg fura volt így randizni. - Bocs, hogy csak most hoztalak el randizni, általában nem szokásom randizni - vallottam be, egy kis zavart mosoly is felütötte fejét az arcomon. - De kedvellek amúgy és megcsókolnálak, de ha szeretnéd, ezentúl lehet, hogy csak sétálgatunk és nem érek hozzád, ígérem - emeltem fel a jobbomat esküként, hogy biztosítsam, nem lesz több faház, ha nem szeretné.
  
Szál megtekintése
Lucas M. Deighton
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 214
Összes hsz: 267
Írta: 2021. július 28. 19:59 | Link

Lili

Miután jól kiveséztük a családtémát, meg a nénikéink funkcióját és jó szokásaikat, elfogyott a pizza is, s immár jóllakottan indulhattunk tovább. Belém már semmi sem fért volna, de biztos, ami biztos, rákérdeztem Lilinél, hogy nem akar-e fagyit, s csak aztán hagytuk magunk mögött a fagyizót. Kifelé menet a kezét is megfogtam, bár nem tudom, hogy miért, inkább csak ösztönszerűen nyújtottam, mert a romantika az nagyon nem volt a világom.
- Nincs mit, örülök, hogy mégis eljöttél - még egy mosolyt is megengedtem felé, már bátrabban, mert bizony idefele jövet még az is kérdés volt, hogy vajon eljön-e. Bizonyára haragudott rám a történtek miatt, én meg nem akartam magyarázatot keresni a tetteimre, hogy miért történtek úgy a dolgok, ahogy. Ha meg is bántottam, azt biztos, hogy nem szánt szándékkal tettem.
Közben, ahogy a sétány felé vettük az utunkat, s épp nem tudtam, hogy mit is mondjak, elárultam, hogy tőlem távol áll ez a randevúsdi, s úgy tűnt, hogy Lilinek is újdonság volt ez. -  Hááát, a mi megismerkedésünk egész máshogy ment, szerintem sosem vittem el randizni, nem emlékszem rá. Az lehet, hogy beültünk kajálni, de akkor már egy pár voltunk - meséltem Lili kérdésére, majd elmosolyodtam, mert eszembe jutott valami, csak azért nem mertem megtenni, mert azt gondoltam, hogy akkor megint leszidna, veszekedne velem és faképnél hagyna. Ezért inkább csak közöltem vele, hogy mihez is lenne kedvem, hagyva, hogy dönthessen. S talán nem kellett volna meglepődnöm a válaszán, azért mégis rámosolyogtam, majd meg is csókoltam, s végül hazakísértem, miközben tök sok mindenről beszélgettünk még.
Szál megtekintése
Félszemű Kukorica Pizzéria - Lucas M. Deighton hozzászólásai (11 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed