Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838546#post838546][b]Weiss Arion Ruben - 2021.10.24. 11:06[/b][/url]

A telefon kijelzőjét nézi és hatalmasat sóhajt. Tudna mit írni, csak azt nemigen szeretné senki sem olvasni. Értékeli, hogy a technika erre is elért legalább ezen a szinten, hiszen a bagolyhadból kinek nincs elege, sokkal praktikusabb is, csak éppen pont olyan személytelen, mint egy levél. Nem tud odanyúlni, hogy elkapja a torkát és addig szorítsa, ameddig bele nem lilul a feje. Végül mégis nem létező megbocsátásáról ír, majd rövid váltásokkal új időpontot találnak és helyet. Ez is csak azért kellett, mert elviekben erre járt volna és akkor kellemes a hasznossal, azonban éppen nem kellemes. Nem szereti az olcsó tömeghelyeket, talán látni is, ahogy kitűnik a tömegből, ide túlöltözve. De a félig üzleti megbeszélésnek már csak ad valami küllemet, úgy néz ki, mindhiába. Így kénytelen lesz megenni, amit rendelt, bár még nem ért ide. A telefont az asztalra dobva dörgöli meg arcát, majd kortyol az italba. Maximum amikor ideér az étel, be is csomagoltatja és elviszi Kim-hez, neki vélhetően a nap bármely szakaszában kedveskedésnek számít egy pizza, ámbár az sem árt, ha magába táplál valamit, mert az üres gyomorra ivás otthon, majd itt, nem épp egészséges étrend. Egy szeletet kibír.
A hely hamar megtelik, meglepi őt is, mennyien tódulnak be és kapkodnak a helyek után. Az ő asztalához azonban senkinek nem volt bátorsága, így örömmel dől hátra. A tömeg egyenlő azzal, hogy nemigen sietik el a kiszolgálást sem, az órájára pillant, mintha türelmetlen lenne, de leginkább csak szabadulna. A tömeggel nő a zsivaj, a hangerő és az olyan témák száma, amik sehol sem érdeklik. Türelmetlen sóhajt fel, amikor észleli, hogy közeledik valaki felé.
- Na végre – dörmögi, végül azonban csak egy srác áll ott, tálcával és nem neki szánt étellel. Helyet keres. Íme az első és egyetlen bátor versenyző. Csendben méri végig, ahogy ott ácsorog, majd végül vállat ránt. Nem marad sokáig úgysem.
- Nem haragszom. Tedd le magad – mutat az üres hely felé. Úgy néz ki, elfelejtették, hogy itt ül, vár, vagy túl nagyot kért? Korántsem. Mindegy most már, elteszi a telefont és újra kortyol egyet, miközben figyeli, ahogy újdonsült asztaltársasága helyet foglal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=838738#post838738][b]Weiss Arion Ruben - 2021.11.01. 15:53[/b][/url]

Nyilvánvalóan diák, hiszen fiatal fizimiskája abba illik bele, hogy a kastély egy lakója. Érdekes arcok jönnek onnan, még ha nem is beszél velük, csak látja őket egy nyitott napon sétálni, létezni a faluban és néha igencsak felcsúszik a szemöldöke. Vannak arcok, amiket élből beverne, a másik fajtának mást verne be és akkor még a nővé cseperedő lánykákról nem is beszélt senki sem. Néha, egészen öt percig úgy érzi, szívesen szétnézne tüzetesebben, valami koravén diáknak vagy fiatal oktatónak kiadva magát, hogy aztán rájöjjön, csúnya vége lenne annak a napnak. Mert az érdekesek mellett sok a sallang, a senki, akiktől bizonyára hamar elszállna az agya és abból semmi jó nem származna. Így, végül hamar elveti, hogy neki ott bármit kéne tennie, akár a közelébe mennie és ezt azok is tudják, akik a feladatokat szórják ki. Mindig emlékezteti magát, hogy ott vannak gyerek gyerekek is, mint az Előkészítőben, amely a másik tabu hely, így könnyű távol maradni. Hiába van itt már régóta, ha egyszer nem szerette meg a kölköket, nem lett hozzá türelme, akkor már nem is fog. Közben szemöldöke szalad feljebb, ahogy a srác, miután bénázik egy sort, sót dobál maga mögé. Valahol rémlik neki a babonás dolog, ahol létra alatt átmenni meg hasonlók miatt rettegnek az emberek, hogy ebből baj lesz. Pedig tükröt tört már, nem is egyet és nincs balszerencsére, se hét év, se semmi. Totál felesleges.
- Ennyi erővel köpködhetnél is – jegyzi meg szárazon, hogy a másik kedvence az. Egy öregasszony látott eddig, aki az egyik vásárról hazatérve macskát látott, aztán köpködni kezdett. Mivel épp mellette haladt el, kerül a cipőjére is, így egy jót veszekedett a vénséggel, mire feladta, mert már nem volt ép az elméje. Ha a srác ezen felbuzdulva leköpködi az asztalt, lehet átrendezi a fogsorát.
- Ahhoz ez kevés. De tessék – tolja oda hozzá. Persze, az ő ízlésével van a gond, hiszen neki a pizza elég snassz étel, oda sem neki, nem ehhez van hozzászokva. Kortyol párat, mielőtt újra falatot tenne a szájába. Persze, késsel és villával, mert kézzel nem eszik, mint az itteniek nagy része, ehhez szokott hozzá. Hosszú lábait nyújtaná ki, mikor ütközik a srácéval, így kénytelen visszahúzni azt, száját elhúzva.
- Ne haragudj – megszokta egyedül, most jó lesz így is.