36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 27. 20:43 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Végtelenül türelmes, úgy néz ki. Mármint, ezt már a gyorsétteremben is megtapasztalta, pedig ott aztán akadtak olyanok, akiknek kapásból tálcát lehetett volna csapni az arcába, kétszer is, ő viszont ha kicsit vicsorogva is, de tűrte és hagyta őket. Persze, most már talán más lenne ott, a benne pihenő  feszültség bizonyára átnyúlna a pulton, hogy leosszon egy tockost, ezért talán jobb is, hogy azt a helyet nem kell felkeresnie. Mivel azonban végtelen mazoista, ide jött hát, egy pizzázóba és lényegében most sétálva teszi próbára a türelmét. Ez kifejezetten vicces olyankor, amikor a naptár máshol jár és mondjuk lejön egy rakás diák, akik csivitelnek, röhögnek és képtelenek elmondani, melyik pizza felét kérik az egyik és másik oldalra, mert közben ugyanúgy röhögnek, vihognak, mint a hiénák. Lehet fűvel etetik őket. Lehet csak mert tinik. Lehet ő lett már öreg.
A falnak dőlve szív egy nagyot a cigarettából, kezében egy pohárban némi kávé. Ennek felét már megitta, egy kis beálló szünetben kilépett eltölteni a szusszanásnyi idejét és bámulni a járókelőket, miközben iszik és fúj. Csak hát ilyenkor történik mindig az, hogy valaki jön, a többiek meg ugyanúgy kint vannak és érdekesnek vélik a földet bámulni vagy süketet játszani. Persze, majd az újonc mosogat, meg farag le az idejéből. De ő ugye türelmes.
Egy utolsó slukk, egy utolsó korty, a csikket a pohárba dobja és a földre teszi, majd később kidobja. Gyors kéztörlés és már be is libben, már oda is indul a kényelmesen majdhogynem fetrengő alakhoz. Így is lehet, végül is. Valahol irigyli, olyan lazának tűnik, hogy menten szétesik. Ezt még meg kell tanulnia.
- Ne haragudjon a várakoztatásért – áll meg végül, veszi elő a „nem tojtunk a fejedre, te vagy az első” arcát. - Mit hozhatok? Vagy még várjak ezzel? - fogalma sincs, vár-e valakit, így vacillál azon, mit is akar itt kezdeni. Neki meg ugye a türelem, nem siet semerre. Még bőven van hátra a munkaidőből.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 28. 18:51 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Elkalandozott, egy pillanatra azt hiszi, el is aludt. Akkor talán pokrócot kellene keresni, sosem volt még dolga bealudt vendéggel. A régebbi helyén csak felpörögtek attól, amit ettek és valljuk be, nincs idegesítőbb a visító gyerektömeggel, akiket lelőni sem lehet, mert egy, illegális, kettő, az anyjukra sem hallgatnak, mit érdekli őket valaki a pult mögött. De nem alszik és nem is fog visítani, ő meg a toll kis akasztójával szórakozik, amit holnapra ilyen ütemben le fog törni és akkor lesz már három, amit így végzett ki. És reccsen is, amint a kérés elhangzik, csak mert annyira meglepi, mintha az asztalra köpne. Pár pillanatra lehunyja a szemeit, azért kedve lenne vigyorogni egy sort, de nem teszi, csak egy hosszú pislantásnak tűnik az egész. Közben meg, wáó.
- Azzal, minden tudásomat beleadva sem tudok szolgálni – hacsak nem ugrik ki a raktárból valami rozzant alak, aki csak erre várt, hogy elhangozzon, de amúgy nem komoly, ez a hely nem tűnik annak, amit most elméje gyors lefest. Ki nem szórakoztatja magát a választást várva, vagy csak mikor megpillant valakit. Ez már csak ilyen. Nem mintha ő olyannak tűnne, akinek a raktárban a helye, de olyannak sem, akinek festik a glóriát. Kicsit megint lehet irigy, meg minden, de sosem tudni, hogy a merész külső, vagy épp a varratok mit takarnak. Ő meg, mint akit kicibáltak egy sitcom-ból, a kis kötényével, megint saját akarattal rendeződő hajtincsekkel, hogy üvölt róla, hogy ez az egyetlen hely, ahol karriert építhet.
- Hozom is a kávét akkor. De nem lenne jó órabérem, ha ücsörögnék – nem azért utasítja el, mert fúj és minden, hanem mert úgy véli, ez nem a munkaköre. Aztán ki tudja. Itt van már egy ideje, egész tetszik neki, nem akarja elcseszni, főleg, mert Arie elé kipakolta a kártyáit, minden rosszal és mégis ideengedte, pedig legjobb tudása szerint sem kedvelik azt, ami ő. Vagy ki tudja, még mindig nem tud mindent.
- Balázs – bök a kis táblácskára, amit magára aggatott, a szíve tájékán. Aztán gyors elillan, hogy a kávét, amit csak fél szóval is akár, de megrendelt, kész is legyen. Egyszerű lesz, mivel nem volt különös kívánság, így a tálcára pakol mindent, amiről úgy tudja, ember a kávéjába öntheti. Még sót is hoz, ha extrém lenne. Végül lepakol az asztalra, a füsttel nincs gondja, de nem tudja nem azt nézni, míg pakol. Oké, az új dolgokon leakad, folyton. Aztán kapcsol és megrázza a fejét.
- Tessék. Azért még valamit? - még mindig áll, milyen kis illedelmes.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 30. 23:08 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Ugye aki a fél karját is... Bár ez sem teljesen igaz, de a vendéglátásban mindent értük szituáció áll fent, csak ha épp ingoványosabb talajhoz érnek, az szül pár kellemetlen momentumot. Bár most abszolút nincs ilyenben, noha köze nem volt a szerhez sosem, ő is volt olyan korban, amikor bele-belekóstolt a dolgokba, az ártatlanabbakba, de amikor nem volt egy hatalmas fék a nyakában. Ki gondolta volna, hogy most még egy sörre is úgy rázza a fejét, hogy majd leesik, előtte pedig simán versenyt ivott bárkivel. Az élet szívás, egy rohadt gödör, amit addig ásnak, ameddig elég mély nem lesz az örök pihenőre. Addig meg néha kivigyorog, hogy egész rendben van.
- Sajnos. Sok gonddal járna – mintha tényleg ez lenne a legnagyobb baj, azon kívül, hogy nagyon más tematika lépne életbe a helyen belül, mint valami rossz filmben, és olyan, ahova nemigen esnének be csak úgy és szívesen. Pláne nem kölykök. Valahol most kényelmesebb, hogy nincsenek itt, azt tudja, hogy nekik mindjárt vége, így az alappopuláción kívül nem lesznek többen, nem lesz roham, mint mikor lejönnek ide és a hosszú sétától mindenki egyszerre éhes, neki meg hat kezének kéne lennie. Nem mintha baj lenne, de... Határok. Van, amikor vékonyabb minden perem.
Ő most a békés korszakot fogta ki, már ha jól saccolja a napokat, mindenkinek jobb így, még azoknak is odakint vagy épp bent, fogalma sincs, azóta bejött-e bárki a szünetről, vagy még most is a lábukat pihentetik. Oda sem neki, csak egy fél pillantás erejéig néz körbe, már azért is, hogy nem bújt elő más akárhonnan, aki rá vár, vagy akár a kávéra, széles választékkal. Nem határozta meg, mit merre, aztán próbált kreatív lenni. Vagy valami olyasmi.
- Aha, az a védjegyem – többek között. Elég ennyit tudnia bárkinek. Azonban nem enged abból, amelyet nemrég hozott fel, a rögtönzött pihenés és társaság ötletéből, és ha valóban nem türelmes, még a végén parancsol, vagy ki tudja. Nem ismeri a tagot, kit ismer ő igazán innen, a tapasztalatlanság kellemetlen dolog, mint valami elsőrandis, téblábol a legtöbb esetben és próbálja kitalálni, mi a franc lehet a jó megoldás. Most végül azonban felszusszan, leteszi a kezéből a tálcát és a széket kihúzva ül le rá. Tessék. Szófogadó is?
- Már csak az kéne, hogy miattam veszítsed el. Ők meg... - fordul ismét arrafelé, ahonnan érkezett ő is, majd egyszerűen vállat von. - Nem vészes, engem nem zavar, hogy néha lepasszolják a dolgokat, amikor mégis, nem számít. Meg kell csinálni – fordul vissza, bár nem gyújt rá, akármennyire is kényelmes megoldás lenne, csak lábait nyújtja ki és dönti hátát a támlának. Így már jobban látja és még okosabb is lesz. Vagy így!
- Ha ez így lesz, estig itt ülök ha kell – jó nem, de na. Még egy valamiféle vigyort is megereszt, bár a tény, hogy tényleg ő tartja vissza a tombolástól, nem teljesen megnyugtató. Isten tudja mikor „hadakozott” magán kívül bárkivel, talán tök elpuhult.
- Hogy szólíthatlak? Ha már Arie ismeretsége vagy és majd el kell dicsekednem vele, hogy elfoglaltalak.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 14:42 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Általában ezek azok a percek, amik döntenek arról, mi is az a bizonyos benyomás, milyennek is látszik most, itt. Hát talán egy rakás szerencsétlenségnek, ez azonban még mindig békésebb, mint bármi más. Van az úgy, hogy nem érdekli az, mennyire már a valóság és az, mi és a másik fejében. Mert nem számít, hiszen itt annyian jönnek és mennek, hogy mire ő itt kiér, már lehet el is felejti. A véletlenek meg pont nem itt fognak végbemenni, tehet bármit, ameddig nem a kávét önti a fejére, nincs különösebb probléma. A többit meg majd túléli. Hát így hagyja rá az ültetést, a pillantást, bármit. Mert nem számol vele, mert nem gondolkodik ismét, csak hagyja magát sodródni. Talán üvölt róla, hogy neki a rendelés felvételéig tartanak a kontaktok, hogy talán a borravalón még nem esik zavarba, vagy bármibe, de tovább nem gondolkodik, hogy igazából akármennyien veszik körbe, ő akkor is egyedül van, kivéve, amikor betolakodnak oda, akármivel. Lehet az, hogy ráhagynak mindent, lehet az, hogy beszéltetik. Azt meg nem mondhatja meg senkinek sem, hogy miképp ítélje meg épp akkor, amikor kényelmesen dől hátra. Tetézhetné, cipelhetne magának is egy kávét, elnyomhatna még egy cigarettát is, de mégsem merész. Két külön lap és fejezet az életből, ahogy rápillant, és ahogy követi az utolsó füstcsomó útját. Még mindig túl zavaros némely dolog, azonban már nem szólal fel, nem hirdeti hátrányát és mivoltát, nem valami felvonulás ez, hogy kikönyörögje a jóindulatot.
Időközben egy még vissza is merészkedik, így felé pillant, semmi több, se a fölényes mosoly, csak nézi, hagyja, hogy a tekintetek találkozzanak, majd már fordul is vissza. Nem szán rá több időt, talán amaz sem, nem itt fogja meglelni a tökéletes alapokat a barátsághoz. Kérdés, hogy egyáltalán menne-e az, rozsdás mindene.
- Nos, ők majd megkapják a hétvégéket, illetve, mikor a diákok ismét ellepik a helyet – von vállat, úgyis oda fog esni nem is egy alkalom, amikor el kell kerülnie a helyet, vagy épp semmi ereje sem lesz, így aztán ez nem is igazán bosszú, neki előny, és mégis, annak adhatja el, hogy ő sem teljes mértékben jámbor, inkább alattomos és sunyi, hogy valami ilyesmivel vág vissza. Vagy tényleg reménytelen. Mit számít. Ha azt veszi ki a szavaiból, akkor itt fog ülni még egy darabig, és akaratlan le fogja pakolni a kártyáit. Kicsit több, mint amire eddig vállalkozott, de a hátárok arra vannak, hogy tologassák. Vagy mi.
- Bár minden bizonnyal erre az ajánlatra mind ideülne – utalok azokra, akik miatt ő lett a szerencsés, és még valami apró vigyort is a szája szélébe ültet. Aztán persze nem hülye, ezek a dolgok addig igazak, míg kimondják, így mindenre számíthat majd, semmin nem fog meglepődni. Néha kapar vissza kicsit, a múltba, mintha más lenne ott és azt kívánná másolni, műanyagíz azonban az egész, semmi több, csak kapálózás és kényszer. Le kellene szoknia róla, de talán ha még többet mozog a tömegben, elképzelhető.
- Mondhatnám, hogy kedves tőled, de fogalmam sincs, mit miért teszel. De tőlem, ha így jó – mert valóban, mi játék ez, csak ő tudja. Nem olvas a sorok között, ahhoz tapasztalatlan. Akaratlan járnak ujjai, nem dobol, nem csap zajt, inkább körmeit piszkálja, mintha mániákusan koszt keresne, amely nincs és mégis.
- A mestere – hümmög egy sort, lehet ehhez bármit társítani, a kettejük dolga. - Mondjuk ez nekem nem mondd többet, ha valakihez nevet kell társítanom. Vagy talán titok övezi? - mert inkább volt kérdése személyes, hogy mégis, ha már ő adott nevet, akkor a másik is. Aztán mégis megszegi a dolgát, kezével jelezve áll fel és megy tölteni magának egy adag kávét, ha már az előzőtől el kellett búcsúznia. Nem az, hogy felbátorították erre, talán kicsit táncol csak a fütyülésre és amúgy nem a kedvence ez a lötty, mégis, valami cselekvés kell. Így ül vissza, ízesíti be és kortyol aprót. Idő lesz rá.
- Alapvetően nem szokásom az ilyesmi, szóval nézd el nekem, ha egy idiótának nézek ki.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 19:50 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Ezért még szívni fogják a vérét és kicsit zavarja is a figyelem, ami rá vetül, mintha akaratlan tolta volna a srác ki középre, a székkel együtt és tessék, most jól meg lehet bámulni. Akaratlan nyakát vakarja meg, mintha épp oda égne a rosszalló vagy épp meglepett pillantások bármelyike, végül is, az nem tilos, hogy bárki nézze vagy épp megítélje, ez már csak olyan védekező mechanizmus a magafajtáknak. Aztán leereszti merev vállait, ha túlfeszeng, itt szemben vele is csak a feszültséget keveri, aztán akkor talán szétzúz valamit, akaratlan. Áhh. Nem éri meg. Mégsem sikerül a leglazábban, de már haladt egy sort.
- Nem vagyok totál hülye – csak elharap dolgokat, amik a javát szolgálják. Mégis, a ténye annak, hogy megússza az egy-két hétvégét a zsibogás nélkül, megér ennyi cselességet. Nekik meg több fejfájást. Bár gyanítja, ők is lesznek majd hasonlóan cselesek, egyenesen szemetek és hasonlók, azonban nem aggódik. Ugyan velük már semmit nem osztott meg nagyon magáról, más az, miket lehet akár hallani. Ez egy falu, nemigen van sok lehetőség semmire sem, határolt és elég sokan ismernek majdnem mindenkit. Egy idő után felüti a fejét minden, akár vele is, így kellemetlen meglepetések még akadhatnak, talán ha nem is ül időzített bombán. Van elég idő mindenre, nem tervez örökké itt maradni. Csak amennyit szükséges, semmi többet. Viszont, hogy hova megy, az már egy jó kérdés. Minek előre gondolkodni, ennyire, úgyis úgy fog változni minden, ahogy nem akarja. Mégis, a furán felcsapó gondolatokat félresöpörve arca békés. Ez már nagyon jól megy.
- Annyira csak nem lehetetlen. De ha ezzel aláásom a hírneved, ki se mondtam – sejtése sincs továbbra sem, annyira rosszul ismer ki bármit, hogy az fájó. Mindenki olyan könnyedén olvas másokból és ő is tudna, de a szöveg kínaiul van, így aztán előtte ő egy rejtvény, amit kinyitott, megnézett és most a toll végét rágva – képletes – csak bámulja, honnan kezdjen neki.
- Semmi – mert valóban. Végtére is, apróságokon múlik a legtöbb dolog, akár csak a könnyebb lélek. Vagy a kellemesebb. Ennek ellenére tűnik el mégis egy szösszenetnyi időre lelép, mást azonban megtalál, így furcsa érzet, ahogy ül és önnön kollégájára pillant fel, még nem tért be ide civilben, ha kellett valami, elvitte melegében, inkább otthonevős típus. Így persze, hogy elsőre nem kapcsol, hogy mit várnak tőle. Pislogva néz a másikra, majd megint a kollégára, hogy mi a francra várnak. Aztán persze.
- Hű, leesett, ne nézz így rám – tényleg lassan. Meg hát, ezt már nem gondolta, eddig csak ülésről volt szó. Kicsit sután kap az étlap után, persze, minek kéne az, tudja fejből, mégis, kicsit a kusza fejét húzza rendbe. Aha, szűzieskedik.
- A pásztorosból kérek, köszi – ó, hát szép tekintetet már nem. Munkaidőben mi. Még vigyort is ereszt, de inkább annak szól, lehetőleg ne köpj rá, mielőtt kihozod címmel. Ha megtudja, akkor lehet belenyomja a sajtok közé a fejét. A köcsögösködést nem szereti, akármennyire békés.
- Oké, Denis. Így már könnyebb – fordul vissza. - Ez még vissza fog ütni, de köszönöm – annyira nem volt éhes, neki azonban ezzel nincs gondja, a maradék meg elfér majd ebédre is. Továbbra is az étlappal szórakozik, de túl sutának és csendesnek érzi a helyzetet.
- Fogalmam sincs, milyen témával tudnálak lekötni, így... hát felőlem mesélj bármiről.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 20:41 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Legyint egyet a pillantásra, felesleges tovább húzni a dolgot, hiszen nem fontos, az időbeosztás olyan dolog, amivel egyedül kell megtanulnia bánni, senki orrára nem kell kötni és főleg nem elpanaszolni, ha esetleg szarul vagy épp jól csinálja. Akkor aztán végképp olyan elveszett anyámasszony katonája lenne, hogy kár rá pazarolni a perceket is, odáig meg nincs lesüllyedve, vagy már nincs részletkérdés. A gödör mélyének a mélye, viszont nem várhatja mindenkitől, hogy létrát vagy kezet nyújtson. Attól nem fél, hogy elcseszi a munkalehetőséget, ha valóban ilyen a kapcsolat, az meg már más, hogy ami eddig alakult a többiekkel, annak totál más lesz a vége. Mindegy is, hiszen nem haverkodni jár be ide, bár most épp az ellenkezőjét műveli. Ilyenek a véletlenek. A kávéba nagyobbat kortyol, most már teljesen elűzte a reggeli kótyagosságot, még ha nemrég még volt is belőle akármi. A többi innentől a maga hülyesége.
- Vicces? Szar a humorom újabban – mondjuk ki, nincs. Vagy lassú. Pedig előtte élt vele, a morbiddal, a kellemessel, akármivel. Hogy most inkább szánalmas nyekergés, az már más. - Honnan tudhatom, hogy van-e. Azt viszont biztosra, hogy régebb óta vagy itt, így valami csak akad. A rossz is az, ha úgy nézzük – akaratlan ragad rá az emberre, hiszen ez az, amit nem kér és kap, előbbiért meg jobban meg kell dolgozni. De ha nincs, hát nincs, elvégre csak szófordulat, semmi több. Próbálkozik, mondja, ami először felötlik ott, ahol másnak a régi ismeretség kútja fakad és a tudás, hogy legalább megkérdezze, hogy van, mint működik manapság. Ha nincs, akkor ezek egyelőre feleslegesek.
- Erre már tényleg azt kell mondanom, hogy elkényeztetsz – pillant le a dobozra, aztán odanyúl. A bagózás kifejezetten tökéletes cselekvés a magafajtáknak, látszik, hogy nem tudja letenni. Zsebéből előkerül a gyújtója, majd már szívja is, a dicséretre pironkodhatna, de nem teszi, fogalma sincs, mit érdemel, az élet úgyis megkínálja majd vele. Már épp azon van, hogy valami hamunak valót is beszerez most már, ha ennyire el kell engednie magát, de a kövér slukk úgy csusszan félre, mint máskor egy korty víz. Prüszkölve, köhögve dől előre, de nem a friss bagósok gondjával, hanem mint akire most nyomták rá a bélyeget. Vagyis éppen letépték a ragtapaszt, amivel takarta. A jóságos. Az.
- Arie mondta, gondolom – szűri ki fogai között, miközben visszadől, és talán egy árnyalattal feszültebben de most aztán totál hálásan szív bele a cigarettába. Persze, ő a naiv, hova gondolná ő ki és hol matat, még ha érezni is lehet, csak a gerincén futkározik fel és alá, nem tudja betájolni. Ebben valóban szűz volt, az elméje legalább csak az ő terepe.
- Több? Mind ugyanúgy kezdődik és végződik. Bemész, kimész, ha nem pusztulsz bele, akkor pedig van ez, hogy meghúzod magad és köntörfalazol. Nem épp kellemes – nem sértett, nem áll fel és rúgja rá az asztalt, csupán valóban kínos kimondani az igazat.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 3. 22:12 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤



- Azt se biztos, hogy gondolom. Csak kimondtam – mert hát már nem talál magában erre jobb magyarázatot sem, sem azt, hogy miért kellene megcáfolnia. Belekavarodott talán, vagy már nem is érte, merre akart kilyukadni. Egyszerűbb lett volna ki sem mondani, csak akkor még némább lett volna, mint ami már akár kellemetlen is. Áhh.
- Ahogy gondolom mindenről. Ezért veszett ügy egy falu – mert hát nincs továbbra sem kibékülve vele, a vidék addig volt jó, míg maga volt, a sok fül és szem pedig csak a bajt okozza. Nem mintha vágyna bármire, még pletykára sem, elég volt azokból anno a gimiben, ne kelljen visszamennie az időben, hogy megtanulja totál ignorálni az összeset. Vagy hát, ami elválik. Mondhatná, hogy erre a pletykavonalra célzott megérzéssel, de nem teszi, amúgy is olyan sebeden törlődik el az eddigi gondja, mint ahogy mások pislogni szoktak. Mert hát talán egy fals pletyka kellemesebb tagadnivaló és időtöltés, mint egyből a közepébe vetülni. Még köhécsel párat, míg a másik kiszórakozza magát a kínján, ugyan a hátára nem csapnak rá, szükségtelen, a szavak is elegek voltak, egy tenyérrel aztán csak rosszabb lenne. De megmarad, nem kell a gödröt sem készíteni, visszadőlve normalizálja levegővételeit és sandít a másik felé.
Arie nem. Azért valahol megnyugtató, de kellemetlen is, nem akart azonnal és alaptalan vádat generálni, de ez amolyan ösztönös reakció volt, amely egyenes ágon jött a fulladással és a védelmi mechanizmussal. Vagy mi a szösszel.
- Jó, jó, nem ő – szív egy újabb slukkot, amit már nem kíván kiköpni, sem véglegesen megfulladni, és amúgy is érzi, hogy ezzel kicsit most belenyúlt, érthetően kelt akaratlan a védelmére. De akkor is.
- A fejembe – most aztán jöhetne a kretén játék, hogy mégis milyen számra gondolok, mit lát és mit nem, de csak szemei akadnak fenn kissé, hunyja is le őket és elnyújtott, fáradt sóhaj hagyja el ajkait.
- Hogy én milyen rohadtul utálom ezt a mágia dolgot ilyenkor – valami rémlik neki egy olvasatában, hogy ilyen létezik, de eddig csak olcsó mentalista dolognak vélte, át tudatosan sosem élte, az utolsók között sem lett volna, mint lehetőség a miértre. Orrnyergét dörzsöli, ha nagyon idiótán akarna viselkedni, jöhetne a filmes klisé a fóliasapkával, de nem tesz semmit. Csak ül, lehajt egy adag kávét, és odabent minden faszom.
- Komolyan könnyebb lenne arról beszélni, hogy valami gáz pornó terjed rólam a neten, mint ez – pöcköli le a hamut, elpillant a konyha felé, libben-e az ajtó. De hát a kajának még nincs itt az ideje, ő meg elnémult, mintha szavakat keresne, pedig nem kell.
- Mert utálom. Azért – fordul vissza. - Ha ez a szar nem lenne, nem kéne itt ülnöm, elviselnem, hogy azok épp mivel akarnak szopatni, vagy épp azt, hogy egy olyan helyre kell mennem tanulni, ahol kicseszett seprűn repkednek. Minden zsigerem tiltakozik, és mégis, most még el is kell magyaráznom. Nem a legkedvesebb hobbi – nyomja el a csikket, ha eddig nyomorultnak tűnt, most annál határozottabb mindene. Ebben legalább biztos.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 7. 09:24 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


- Talán azt kéne, meglehet – tény, bevallja, nem mindig teszi. Néha minden üres és meg kell tölteni valamivel, viszont ez nem feltétlen az, hogy ő felül bármiféle pletykavonatra, ahol aztán tovább szövi, hogy bizony harmadik szeme is volt és a többi. Nem. Ha valamit hall és érdekes, talán még rá is kérdez, ha jó passzban van, viszont róla ő nem tudja ezeket és azokat, így alaptalan és tét nélkül piszkálta meg kicsi, de bánja a fene. Ennyi még elmegy.
- Mindenkivel ezt művelik? Mármint, a pletyka – akaratlan is kell tudni, mennyire veszélyes ez a falu, hogy tényleg inkább befogja-e a száját és inkább folytassa az üres és lényegtelen fecsegést, még ha gázos is. És aztán az iskola. Már majdnem bele is sápad a gondolatba, hogy ott... Nem, talán eleve egy hülye ötlet volt, hogy belement, hogy nem csak elment csendben vizsgázni és elfelejtette az egészet, hanem hogy igenis még jó dolognak tartotta, amikor megírták a kérvényeket és egyéb szörnyűségeket, hogy na, majd ezzel rendbe lesz rakva minden. Aprót sóhajt csak, kár ezen már bármit is, ő nem lát a másik fejébe, de most még az arcáról sem tud nagyon mit levenni, tény és való, ha ő kicsit kibillen, akkor már igencsak képtelen. Beszorul saját magába, a gondolatörvénybe, ami igenis elsodorja, amitől túlgondolja és rosszul ítéli meg. Mert hibás, nem és soha nem is volt tökéletes, az az időszak, amikor ép elméje volt a tét, megrágta és sok szemetet hagyott, idő kell, hogy pucolódjon. Vagy sosem megy el. Ő nem tökéletes, ő nem a legjobb fejben, de próbálkozik. Erőltetett mosolyt húz a mágiára, sőt, nevetne is, olyan szarkasztikus, műanyag nevetést tolna, de nem. Csak eltűnik a mosoly, és magában szitkozódik egy sort. Neki természetes, tudja, érti, hogy mi hogyan működik. Ezt magáról kevésbé tudná elmondani.
- De a vicces még elfogadható. A saját hibám lenne és fel lehetne fogni. Ez fárasztó és kellemetlen – érti ő, hogy érdekes, mert talán neki is az lenne, ha nem magán kellene megtapasztalni. Elvégre ki nem látott erről filmet, olvasott akármit, hogy milyen és hogyan – bár ez itt közel sincs hozzá -, a fikció menő, tiniként falni az ilyet, de felnőttként komolyabbra kellene váltania, csak ez nem olyan, mint a pattanások, hogy eltűnnek ha vége a pubertásnak. Akaratlanul gondol arra, hogy mi lesz, ha egyszer a főzet már nem jó, ha nem használ és akkor jön a baj. Akkor kerülhet be akárhova, ha el tudják kapni. Nem, akkor, ezzel a fejjel gondolkodva, simán bevállalna egy golyót. És tessék, megint a végletekig elmegy. És most jobban zavarja, mint kellene, kelletlen fészkelődik ültében, miután tudatta vele, mire képes. Pőrének érzi magát, gondolatait meztelennek és megnyúzottnak. A valóság ugye sokszor nem kellemes.
- Tőled. És nem leszel itt minden nap, hogy elzavard őket. Ne érts félre, nem félek tőlük. Csak nem mindig van humorom és türelmem – nem kell már magyarázni, miért, legalább ez könnyebb. Nem kell kitalálni valami indokot, hogy miért és hogyan sikerül így, meg úgy. Mégsem örül, továbbra sem. Akkor sem tette, amikor Arie elé tárta, az is kellemetlen volt, végigmarta a torkát, de muszájból.
- Aha. Valahogy így – nem mindig utálja az előbbi kettőt, mert azok nem ártalmasak oly mértékben, amely miatt valóban utálat lenne ez. Inkább csak zavar, kelletlenség, dolog, amit nem ért és amitől irtózhat kicsit. A másik azonban, mindennek rákfenéje.
- Mert nem akarom – ha ezen múlna... - Mármint, ha belátsz ide – bök a saját homlokára – akkor látod a helyzetet. Nem vagyok idevaló, sosem kellene tudnom arról, milyen ez a hely és látni sem. Élnem kéne valami panelben, meg minden, VB-t nézni és punnyadni, de nekem nem ez jutott. Utálom, mert valódi és semmit nem tudok ellene tenni – és meg a saját hibája. Utólag könnyű az önostorozás, azonban később már kár bármi, mégis műveli.
- Nem tudom, van-e korhatár, de baromi sokkoló és ijesztő ez, akár tagadom, akár nem. Az is, amit te csinálsz, az is, ami velem történik. Nem tudom, mi a jó válasz a kérdésedre sem. Összezavar ez az egész.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 12. 21:12 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


A minden oké? körkérdést lehet inkább napolja, az van a nyugi mellett, ami a még ki tudja csapni még nála is a biztosítékot, pedig mindig próbál olyan nyugodt lenni, mint egy fadarab. Hát hagyja, bármi is legyen, meg tudja oldani és ameddig nem kezd rángatózni vagy bármi látványos dologba, nem is moccan, csupán figyel. Visszatér, idő kellett. Ő is néha elmereng, megesik. Akármi is volt, a témát nem engedte, tovább tartja és feszíti. Most neki kell pár pillanat, egy apró szusszanás, hogy ki tudja ejteni anélkül, hogy az összes világfájdalom kizuhanna belőle. Elsőre sem volt kellemes, amikor a kezébe nyomták és kvázi közölték, hogy ettől függ, hogy vadállat vagy ember, hogy köszöntse élete végéig tartó barátságát ezzel a mixtúrával és sose feledje. Neki most fehérjeturmixot kéne reggelente inni, hogy szálkás maradjon, sört, mert péntek és vége a hétnek, teát, mert jön a hideg évszak, akármit, de nem, ő mint valami kikúrt mesében, bájitalt iszogat. Még mindig égeti a száját.
- Amitől nem falom fel Piroskát – meg úgy senki mást sem. Elviekben működése egyszerű, ember marad a fenevad mélyén és képes gondolkodni. Sosem emlékszik, még arra sem, amikor kimaradt, csak a kellemetlen érzésre, ami maradt utána. Mind az, lényegében, de ott más volt. - Ha nem iszom meg, akkor annyira sem tudom irányítani a dolgot, mint amennyire – nem kell tovább ragozni, kell és muszáj. És még van egy rakat, amit akkor kellett innia, amikor lábadozott és amiknek már csak elméje emlékszik a borzalmas ízére, mára azonban elhagyta. Nem épp ez a kedvence, mégsem kapott patikát maga mellé, ha fájt a feje, arra is valami löttyöt hozattak neki. Nem olyan bonyolult ez, még talán a könnyebbik része talán.
- Nem vagyunk már ovisok, hogy ettől tartsak. Ha megteszik, tegyék. Majd megköszönöm – fogalma sincs igazából, hogy mit is tenne ebben az esetben, miképp reagálna. Nyilván ott és akkor szarul, enné magát kicsit, majd hagyná az egészet. Az egész lénye furán kezeli a társaságot, nem lenne meglepő, ha úgy tenne, mintha mi sem történt volna. Vagyis megpróbálna, de lehet, hogy úgy visszavágna, hogy több alkalom nem lenne. Jó kérdés. Nem húzza tovább, a figyelj szóra pillant vissza rá, homloka enyhén ráncolódik, ahogy ömleni kezd belőle a szó. Eddig ujjaival akaratlanul dobolt az asztal lapján, most azok is nyugszanak. Igen, belegondolhat, hogy mindig az a rossz, ami és másoknak semmi bajuk nem lehet, de ez nem igaz. Tudja, hogy vannak szarabb helyzetek, fájdalmasabbak, csak nem figyel rá. Elfelejtett figyelni égő esőerdőkre, éhező gyerekekre és olyanokra mint ő, akik több dologgal küzdenek. Nem tudja nem lesütni pár pillanatra a szemeit, mintha szégyellné kicsit és mégis, neki ezekhez nincs köze. Nem rághatja magát azért, hogy mi történik vele, nem tudja cipelni mindenki sorsát. Egykor simán, most üres.
- Részvétem, mindenért – kezd bele, aztán rágyújt, fogalma sincs, mikor égett le a sajátja. - Nem azt mondtam, hogy jaj de jó, mindenki más élete virágos és rózsaszín. Ordíts már kérlek hangosabban, ők még nem hallották – persze, hogy nem esik ez jól neki, kinek esne jól? Ember. Az emberek ilyenek, ha szembefordítják velük az ilyet, mogorvábbak. Vagy csak tényleg pofonnak érződik, hogy mennyire igaza van a másiknak. Mégsem ma fog minden megváltozni.
- Élek vele, amint látod, de nem kötelező szeretnem is. Élvezni? Mit élvezzek? Hogy a nyakamra járnak, hogy érezzem újra meg újra, hogy kábé kifordul mindenem és ezt a helyet? A falut? Óóó hogyne, pár Coelho idézet, hogy felírjam a falra és minden reggel mosolyogjak is? Megértem, hogy szar neked, nem is akarom elébe helyezni magam, ne érts félre – hamuz egyet, majd sóhajt. Nem kéne kiakadni, nem most. Mégis feltör. A vadállat kaparászik. Nagyot sóhajt végül és nem húzza tovább. Aztán, ami jön. Most szabad ujjai ismét idegesen kopognak az asztalon.
- Tizenegy – ismétli meg. - Gyerek. Én elmúltam húsz. Nyelveket is tizennyolc éves korig nyelsz könnyebben, utána nehezedik. Felnőtt fejjel nem arra vágytam, hogy mágusokról meg vadállatokról oktassanak, magamról és egyebekről. Nyomták le a torkomon és nem, nem kértem belőle. Örülök, hogy te tudod kezelni. Nem tudom mi az elemes mágus se, sem azt, hogy mi a franc jó ebben. Csak számolj kicsit, gyerekként nekem is könnyebb hinni a mesékben... - dől hátra, majd oldalra pillant. Franc. Mióta ácsorog itt?
- De jó, itt a kaja.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. október 2. 20:27 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Legalább nevet, ez már egy jó jel? Beszélni tud, ennyi. Az, hogy mi tódul kifele, már más dolog. Ezek szerint vicces, ez megmaradt. Valami olyasmi volt annak idején, a vicces figura. Laza.
- Ja. Teszek hát, meg mert belém beszélték, hogy ezt akkor is innom kell, ha a világnak épp vége. Lehetne tenni, de olyan mélyre sosem mentem. Ha megveszek, majd kilőnek – von vállat, nem tudja befolyásolni, hogy ha a szar el akarja tényleg érni, ő biztos kiússzon. Nem tud többet, ebben igaza van, talán kicsit egyet is ért és lehet ez volt a mai nap célja, semmi több. Aztán talán több is, de még szűken lát és közelre, egyszer talán, amikor a hűs hajnalon a fűben ücsörög, lehet akkor jön majd meg az esze és rágja át idegenek szavait, ha elméjéről lemászik a köd. Mókás lesz. Ahogy az is, ahogy tekintetével követi ő is a füstöt és most már ketten bámulják azt a gömböt odafent. Ez még mókásabb, csak hangot nem ad neki. Egy pillanatra érez kényszert, hogy belenyomja az ujját, de aztán elveti. Ki tudja, mennyire árasztaná el a helyet a füsttel meg na, már nincs abban a korban.
- Beszéljen belőled a próféta – szakad el a látványosságtól kicsit késve, így csak állát nézheti egy ideig, majd végül arcát is, amelyen nem ütközik ki semmi harag, annyira nem szállt el. Jó, aztán nem is a legjobb, kicsit élces és recsegős a hangulat csak, emberi. Aztán szemeit forgatja, persze, hogy nem kér belőle, miért is kérne, senki csak csupán, egy vonás az életben, amelyből vagy kikopik vagy nem, senkinek nem kötelezi, hogy egy hét múlva akár felismerje és ez mindig is így volt. Aki menni akar, annak ott a kabát, mégis, csak vállát vonja meg apró mozdulattal, nem ezen fog most aztán vitatkozni.
- Azt csinálom, tanulom – bár kissé szárazabban sikerült közölnie, mint akarta. Tanulja már egy ideje és mégis újra és újra keserű, nem lesz attól jobb, hogy már olyan, mint a levegővétel. Aztán ő is elmosolyodik végül – Az már szar ezzel együtt egy ideje, oda se neki – már nem akarja megfojtani, ez határozott fejlődés is lehet akár, még ha nehezebben is megy, mint illene. Igazából talán az az egészben a fura, hogy valaki végre kimond egy véleményt, amely nem a lelke megnyugtatására való, hanem inkább egy olyan hideg zuhany, amely felrázza a rémálomvilágból. Ezért nem tudja hova tenni és kezelni, vagy épp köszönömöt rebegni és felnyílt szemmel távozni, leülni meditálni és minden egyéb. Nincs vattacukor lelke, hogy ne történhessen meg ilyen, nem fog sírni vagy épp őrjöngeni, de hazudna, ha valaha nem volt így. A kellemetlen időszak emléke rázza ki, hideglelés, majd el is röppen, mint a csikk maradéka. Koncentrál inkább arra, amit mond, szemöldöke lágyan emelkedik meg.
- Elaltatják? - érdekesen hangzik, meg persze az is, hogy küzdött érte. - De miért? Veszélyes vagy vagy mi a fenét látnak? - nem érti, vagyis csak sejtése halovány erről, bár aztán nem is köteles belemennie. Nem lesz ő lelki tanácsadó, de tény, ha dolgozott érte, rossz lenne elengedni.
- Az én kínom gondolom nem lehet altatni – mormog inkább magának, ismeri a tényállást, amelyet az ital mellett a fejébe vertek. Ehh. Talán majd egyszer.
- Na erre már rájöttem – ezt már könnyebben mondja persze, nem lecseszés, a mese már rég nem itt kezdődik és tart. Mégis olyan. Neki mindig is az lesz. - Nem tudok? Ha mondjuk otthon a kis kotyogósban is le tudom már főzni a bájitalt se engednek el? - ez mondjuk most jobban zavarja, mint bármi, mert hát ő ezért gürizik, munkálkodik. És akkor most ez is az igazság pofonja lesz? Ó komolyan... ma vett volna ki inkább szabadságot.
- Nem maradok ebben a gedvás faluban életem végéig – tiltakozik is, nem neki való ez, túl nyugodt, rosszabb, mint a kis világvége helyei. Nem, onnan el kellett jönni, szép volt, de ha már mennie kellett... Aztán rájön, hogy fogalma sincs igazából, mit akart. De ezt már nem mondja ki hangosan, örül is annak, hogy másra terelődik a szó.
- Lehet tudom, olvastam elég vacakot, de egy nagy massza az egész, hadd ne kelljen itt órákig agyalnom a válaszon – amúgy is, a varázslás részével még annyira sem, úgyse érinti. Így mint a kisdiák, úgy figyel a jelekre, a dolgokra és világosodik meg.
- Áhh! Vágom, mint az az Avataros mese – bólogat. Kulturált ő, csak másképp. - Van, amire nem akarok emlékezni. A többi lényegtelen, szóval marad ez... - a jelen. Kelletlen nyúl a pizzaszelet után és harap bele, mint a durcás gyerek, aki nem ezt akarta enni, de amúgy éhes, tehát, eszik. Egy intéssel köszöni meg a pincérnek, mivel tele szájjal nem illik és a fele hamar el is tűnik a szeletnek.
- Egyél te is – nem utasítás, inkább gesztus.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 22. 13:03 | Link

Sok jó ember. renoválás folyamatban.


Komolyan szerzett egy kantáros nadrágot, mert újabban talán nem normális és feszegeti a saját határait. Persze, nem ebben akar villogni, használt holmi, kicsit kopott, de a célnak tökéletes. Ebbe bújik bele, alatta egy megviselt póló, aminek már mindegy. Lassan a legtöbb pólójának amúgy is mindegy, ez tény, ideje lenne majd elmerészkedni vásárolni is, de arra se ideje, se kedve, ha lennének olyan lány ismerősei, akiknek szólhatna, legalább elvihetné magával, hogy valaki kettejük közül élvezze az üzleteket. Tornacipőt húz a lábára, kusza tincseit egy baseball sapka alá rejti, aminek sildjét hátra forgatja, mintha menő akarna lenni. Aztán tükörbe néz és akkorát röhög, hogy belezeng az egész ház. Már csak a lapát hiányzik a kezéből, egy kőműves actimel a mellkasán lévő zsebből és kész is a magyar álom. Tessék, vigyétek. Előbb kifejeli hozzá még pár fogát is.
Rötyögve indul meg, kisurran a házból, mert másnak nem akar olyan röhögőgörcsöt, mint magának. Zsebébe végül telefont tömködött, füléből zsinór lóg ki, már most egy muzsikát hallgat, miközben tart a pizzéria felé. Hogy ott miféle katasztrófa ment végbe, azt nem tudja, de segített összesöpörni múltkor, épp elég is volt. Szerencsétlen hely, meg tulaj meg bárki. Ezt senkinek sem kívánná, bár ő semmit sem, szóval érdemtelen ezen gondolkodni akármeddig is. Út közben tolja el a kötelező koporsószögét, bent azért már sok lenne, ő nem tud olyan menő buborékot, amiben a füstfelhő senki nem zavar és mivel illedelmes, rágót is töm utána a szájába. Igazi lesz a kép lassan, megint rátör a röhögés, de mint valami veszett farsang, úgy élvezi. Hamar oda is ér, nem tér ki italboltba, se kajáért, a bőséges reggelit már magába lapátolta és nincs gond, most hangulatát sem húzza semmi, arról is le van a gond.
Mikor beér, kihúzza a füleseket, hogy halljon és körbetekint az egybegyűlteken. Oké, a dresscode-ot csak ő tolta túl, tény, ő nem is tud könnyedén megszabadulni semmi folttól, szóval, elnézhető.
- Hali főnök, meg mindenki – int egyet, arcán vidám mosollyal. Hát, vannak páran, ezt nem gondolta. Semmit sem. Valahogy fejében az volt, hogy azok lesznek, akik eleve itt dolgoznak, de aztán... ezek szerint mégsem. Nem baj, hát megoldja. Nagy gyerek már.
Csendben hallgatja Bánki monológját, a létra környékén, mert azt már kinézte magának, hogy kelleni fog. Oké, annak már örül, hogy manuális minden, bár szépérzéke neki nagyon minimális, igen, ha rajta múlna, minden lenne egy színű, fehér, vagy valami hasonló, így akár még jó az is, ha másokra hagyatkozik.
- Ugyan, szívünk-lelkünk eddig benne, most is úgy lesz. Hát hajrá akkor... - bólint egyet, felveszi az eszközöket, a védőcuccot nem, mert arra emlékszik, egyszer vett olyat fel és meg akart fulladni. Amúgy is azért jött ilyen toprongyosba, szóval mindegy is. Ecsetet, hengert is fog, no meg a létrát, amivel a magasabb pontokat fogja elérni. Ekkora magasság nem gáz, még a végén kiderül, hogy szakmát tévesztett, nem az eszéből kellene élnie, hanem a kezéből. Festéket is szerez, nem, nem fehér, valami zöldes árnyalat, de abból hatezer van, nem is akarja kibogarászni, melyik árnyalat. Körbetekint, végül odasétál a lány mellé, aki már bele is kezdett.
- Szia, Laura. Elférek itt én is? - őt legalább ismeri, így könnyebben csapódik mellé, nem mintha zavarni akarna, vagy amúgy bármi mást. Fél fülébe dugja vissza a muzsikát és kezd bele ő is a mázolásba, ha nem küldik messzebbre, oké, ez nem olyan egyszerű, mint hitte, de egy két vonás és már jobb is. Körbenéz, ki merre és mit és dönt, ő tényleg marad az egyszerű vonalnál, más nem alapoz csak, a többi meg majd szépít.
- Nem tudod amúgy, mi történt? - kíváncsiskodik, hátha a másikhoz több ért el, mint hozzá.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 25. 20:56 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


- Ott? Te ott? Minek? - lepődik meg. Nagyon. Ha megveszik, rohadtul ne legyen ott senki se, még az ellensége se, ha lenne. Nem. Fejét rázza. - Dehogy, senki. Csak valami ügyes... mit tudom én, vadász. És így a legjobb – ezzel ő pontot tesz a végére. Nem, azon a napon baromira nincs senki a közelében, erről tesz, ahogy tett és tenni fog mindig is. Nem is engedi tovább húzni, ha mégis úgy akarna tenni, kezét emeli, hogy elég és ne tovább. Amiben biztos, az az, hogy ez az ő dolga és oldja meg, ahogy kell. Ha egyszer szarul sül el a bájital, az meg... főleg. Bahh. Most ezen kattog és a végén még felhúzza magát, kellett ez neki mára? Nem. De már kihúzták belőle a lényeget, csalással, de ki és ezen már nem lehet változtatni. Nem tud kiszedni emlékeket és dolgokat senki fejéből, pedig... szívesen tenné. Talán most jobban, mint illene. Saját magából nem beszél próféta, de semmi más sem, csak a saját hülyesége, más szerencsére okosabb vagy tapasztaltabb, könnyebb hagyni, hogy beszéljen és érvényesüljön, ameddig ő hallgat, bólogat, vagy csak a saját nyelvét rágva emészti meg a hallottakat és oldja meg a maga módján. Ez bevett rendszer és tény, hogy eddig nem beszélgetett egy vendéggel sem többet, mint kellene, és most megint új helyzet, amit tudnia kellene, csak nem fog öt perc alatt, akkor sem, ha vért izzad. Szusszanva dől hátra inkább, biccent arra, hogy helyesel és hát igazat ad. Nem tud többet, nem is akar. De másnak is szar, lehet szar, még ha mindig a saját bajával törődik, akkor sem süket, bár könnyeket nem ejtett senkiért, még saját magáért sem, figyelve emelkedik meg a szemöldöke. Hogy eleve mik vannak és hogy mennyire lehet ezen még csavarni a szar felé. Szisszen egyet, a mondat utolsó tagjára főleg, tény, az élet semerre sem egyszerűbb, a baj könnyen jön. Azt is tudja, hogy ha nem szedték volna össze, talán ő is megrágott volna valaki mást és mivel ha ebbe nem kerül bele, nincs a bájital sem, akkor főleg. Kicsi a világ és erre sem egyszerűbb. Ezt is jó ha majd megtanulja.
- Hát... szurkolok, hogy ne és a kellemetlen körök is elmaradnak – a minisztérium nyomása szar dolog, még ha nem fenyegették őt, csak tanácsokat meg minden szutykot osztottak, akkor is, a tekintetek néha elegek voltak. Mert nem olyan kellemes ez, sem az, sem semmi, ahogy a majdnem gyilkosság sem. De nem ül fel a dologra, semmi köze hozzá és persze tudja, a kellemetlen emlékeket felhúzni nem az ő feladata, bár úgy érzi, mintha csak azt közölte volna, hogy el volt törve a karja és leverte a gipszes kezével a vázát. Fura. Az egész az, bár az is elég erős kijelentés, hogy van ilyen. Van csak... hát nem minden napos. Félszeg mosoly, erre ő már bőven nem tud mit mondani, nincs illedelmes szava. Ehh. Kicsit örül is, hogy saját magára terelődik a szó.
- Elkaptál, ha nem vagyok itt, akkor meg nem. Ehh. Amúgy ja, vágom, az első volt amit közöltek, hogy ez végleges. Van ilyen – lopja el a zárómondatot, mintha olyan fontos lenne, hogy így és lezárja egyáltalán. Semmi sem az, ameddig ki nem mondja.
- Mondanám, hogy én sem tudok sokat, de akkor hazudnék – von vállat, hiszen ez tény, akaratlanul tud többet és válik ezzel majd a válaszadóvá, már ha akarja, vagy épp nem, csak... megtörténik. Fogalma sincs, hiszen az előbbi is csak megtörtént és viselnie kell. Vagy nem. Elvégre, nem köteles semmire sem, szóval, probléma már nincs.
- Wales? Egy kicsit irigyellek – még ha amúgy nem is szeret utazni, meg hát, nem is teszi, meg... mindegy is. Wales-t is csak képekről látta, a világ nagy részét onnan látta, ez már csak olyan megszokott dolog. A környezetváltozás most is megvolt, nem panaszkodhat igazából, még ha amúgy meg is teszi kicsit. Csendben.
- Akkor csak nyaralni, vágom – bólint egyet, hát nem tudja, hogy mi lesz vagy épp mi nem. Azt már nem kell közölnie vele, amúgy is göngyölödik előre minden téma, lassan kapkodnia kell a fejét, nem szokott ilyesmihez, követni sem lesz képes lassan, jó, hát nem meglepő, hogy kettejük közül nem ő a beszédes. Harap is, rág is egyet, az asztalra könyökölve bólogat, hogy oké, ezzel a hasonlattal sokkal előrébb van, mint bármilyen magyarázattal írná körbe. Vagy könnyebb felfogni, miképp is működnek a dolgok. Vagy mi. Mindenre lesz vajon hülye hasonlata? Erre kíváncsi.
- Ööö oké – nem érti, mitől, de marasztalni bizonyára nem ő fogja, elvégre, nem is miatta jött. Nyel egy nagyot, hogy eltüntesse a falatot a szájából.
- Ez kicsit fenyegetően hangzik, de oké? - fogalma sincs, mennyire oké, hát talán mégse keresi meg? Ez elválik, tervei szerint nem változtat helyszínt, gyakorlatilag lehet egy ilyen szólás után illene elgondolkodnia, hogy... messzebb megy. Mindegy is. Elválik. Ereszt azért valami barátságosabb mosolyfélét, de hogy ez beleegyezés? Nehezen értelmezhető.
- Hello, hello – pillant utána, majd aztán visszanéz és elfogyasztja a megkezdett szeletet legalább. A többit majd elcsomagolja, van rá ideje, össze is pakolászik hamarost, hogy aztán a kis felkavarodott gondolataival szépen visszamásszon a műszakjába, ha még eddig nem lett kinézve, majd most. Remek. Fura ez a nap. Fura minden.

//kései záró, de kösszönöm a játékot :*
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 26. 02:33 | Link

Sok jó ember. renoválás folyamatban.
𝕃𝕒𝕦𝕣𝕒, picit 𝔻𝕒𝕣𝕪𝕒


- Szuper! - lelkendezik egy sort, bár tény, talán amúgy sem mászott volna másfele, csak bedugaszolta volna a másik fülét is és akkor lehetne ecsetet meg vödröt dobálni hozzá, hogy ha azt akarják, figyeljen. Mert talán nem is a munka kapcsolja ki, hanem mint sokszor, a muzsika és elbújva egy-egy szövegkörnyezet világába, már egész jól elmulattatja magát. Vagy valami olyasmi. Ez legalább nem a nyomasztóbb lista, nem fog komor arcot vágva megállni és létezni. Reméli. Fogalma sincs. Dolgozni jött ide, hogy aztán dolgozhasson itt, micsoda láncolat, mint valami dominó, hogy aztán végül minden flottul dőlhessen.
- Ugye? Már első pillanatra én akartam lenni a létrás ember – nem tiltakozik, majdnem azt is mondja, ez a férfimunka, de hát akkor meg degradál mindenki mást, aki nem férfi és a jó lelke még mindig nem engedi, szóval lenyeli a szöveget és hátrafordulva kapja ki a muzsikát és figyel az instrukciókra. Ó bakker, és tényleg. Meglátszik, mennyi szobát festett le, csak mímeli itt a szakembert, közben meg aztán ha a nyári konyhát festette utolsónak, lehet nagyot mond. Röhög egy sort saját magán és leereszti az ecsetet, lepakolja a vödör szélére, hogy ne csöpögjön össze mindent.
- Annyi színt pakoltak ki, hogy az teljesen kiment a fejemből. Alapozni is kéne, tudtam, hogy valami hiányzik – tudta a fenéket és csípőre tett kézzel nézi a falat. Na ez szakemberes. Hümmögve fordul a lány felé, majd a falra és mire kettőt kérdezhetne, át is színezi, csak épp más módon. Jó, így könnyű, tény, és elismerően bólogat. Megtette volna ő szívesen, de nem tudja, így hagyatkozik másokra.
- Köszi, így nem kell lekaparnom – hálás pillantás, aztán kérdő, amikor ujját emeli fel. Persze, érthető, kell fehér is, de mordul egyet. Halkan. - Jaj, szólj csak, ne cipekedj ennyit – csóválja a fejét és veszi át az egyik vödör terhét, majd letéve, egyszerűbb megoldást keresve a hengerért nyúl, elvégre, eleve ezzel kellett volna. Belemeríti, a felesleget lehúzva róla pedig már fel és alá fut a falon, immáron a kért színt húzva rá. De figyel, egyelőre a füles csak lóg a nyakában.
- Ihhh. Ez nem hangzik kellemesnek. Még ha azt mondanám, régi a hely és nincs rá figyelve... - néz körbe, fel a plafonra, a potyogás pedig marhára alapos volt, szinte már-már ebben van művészet, nem abban, hogy ezt akármilyen színre mázolják. Visszadönti a fejét és miközben megmeríti a hengert, szemöldöke feljebb csusszan, szkeptikus pillantással hallgatja a lány szavait, mert hát, neki tény, hogy minden érdekes, no de ez? Nem tudja mérlegelni.
- Hmm... - kocogtatja meg a nyelet, amit a kezében fog és közben újra nekiáll folytatni a munkát. - Nem tudom, nem hiszem, hogy Arie keze lenne a dologban, vagy... bárkié. Nem tudom, az épület sem tűnik elátkozottnak meg úgy igazából, csak nem így tiltakozik maga a... pizzázó. Mármint, tök hülyeség. De azt hiszem, azért a véletlent ki lehet zárni, mert az nem létezik – húz még egy csíkot, fel és le, majd elmereng. Aztán ki tudja, errefelé minden más, ha valahol vakolat potyog, rossz az alap. Elengedi egyik kezével a nyelet és tenyerével a még csupasz felületre tapogat.
- Ebben sincs semmi fura. Csak fal – aztán egyelőre ennyit tud hozzátenni. Az biztos, hogy a főnöke feje jobban fáj emiatt, mint neki, így nem fogja hangosan odakurjantani, mi a frászkarika történt mégis, hátha okosabb. Közben nyílik az ajtó, érdekes szavak töltik be a pillanatnyi csendet. Öööö. Ha a nő körbenéz, ez értetlen arcot tuti talán. Az övét.
- Szép napot! Egy kicsit még nem, oda sem neki! - aztán igazából Bánki döntése, hogy kitessékeli, vagy befogja, ő csak köszönt, vissza is tér a falhoz. Lábakat a szájába, ezen röhög egy sort halkan, ha nem hallja, nem is hiszi el.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. december 31. 15:03 | Link

Sok jó ember. renoválás folyamatban.
𝕃𝕒𝕦𝕣𝕒, & 𝔻𝕒𝕣𝕪𝕒, 𝔹𝕖𝕟𝕖𝕥𝕥


- Áucs, hát azt nem hagyhatom. Bár az ecset még a jobbik eset, az nem fáj – kivéve, ha valaki fejére esik, de részletkérdés, ez nem olyan magas létra, vagy épp állványzat, ahonnan ténylegesen fájdalmas még lenézni is. Ezt a festegetést már jobban közelebb érzi magához, mint bármi mást, így aztán bátrabb is, mint akármiben, mondjuk az iskola falai között. Ott még néha mindig olyan, mintha minden nap elfelejtené, milyen is.
- Ó, az esetek nagy részében igen, mert már van alatta mire festeni. De ez a csupasz vakolat, amely átüt általában, így alapozni kell. Csak megzavarodtam és nem vettem észre. Itt amit évek alatt felkentek, mind lemászott, van ilyen. Mármint, lehet rétegezni, a filmekben amikor a gyilkos házakba költöznek, mindig pucérra kaparják a falakat. Tuti mert nagyobb zajjal jár, na mindegy – legyint egyet a kis utalásra, bár nem tudja, tapéta biztos nem volt, azt kész öröm lehetne letépkedni, a koleszban volt annak idején fehér, amely alatt meg valami ősrégi meszelés maradványa pihent, de amíg nem pergett le – vagy nem tépték le ugye – nem volt vele gond. Legalább időt is spóroltak.
- Ahh, megtisztelő volt ezt látni akkor, köszönöm – biccent felé, ha már ő nem tud olyat, sem könnyű megoldást. Legalább akkor az eszét tudja, tudná, de az apró malőr után majd előbb gondolkodik. Kicsit meglepte a tömeg, egyszerű ez, de mivel nem kell egymás nyakán állni még jó is. A főnök és a többiek elvannak egymással, ők is, mindenki a maga módján, ami még jó is, mert vezet valamire. Nem kell kupaktanács, az instrukció elég volt, megelőzte azt, hogy duplán dolgozzanak. Már csak azt kell elérni, hogy a fal ne dobja le magáról, a festést újfent, akár azért, mert nem tetszik neki az, hogy ennyien és ennyifélét akarnak. Most már simán el tudja képzelni.
- Azért mégis kéne valami egységes. Mármint, színekre. Oké, most fehér, de aztán... hmm. Na mindegy, nem nekem kell eldönteni, az én agyam túl egyszerű ehhez – legyezi el a dolgot végül, inkább tér át a vödrökre, a cipekedésre és a munka tényleges részére. Mert aztán a végén annyit beszél, hogy amellett, miszerint megint meglepi magát, nem lesz semmiből sem semmi. Lepakolva kezd bele, majd megáll és a lányra pillant.
- Igazából nem feltétlen. Alapozunk, tehát nyugodtan te is csinálhatod így, megmutatom, ha szeretnéd. Hamarabb terítjük be a falat és akkor mindketten ecsetezhetünk. Az alját kell majd a szegélynél, meg odafent, amit nem ér el szépen a henger. És akkor mindenkinek jut ebből is, abból is – meg mert felesleges lenne, ha fent, vagy lent pepecsel, akkor még a festék is rácsepeg, egyszerűbb, ha előbb letolják a kellemes részét, miközben elméteket szőnek. Ez valahol mókás, de valahol komolyan gondolja. Eddig csak elméletben tapasztalta a mágusvilágot, vagy abban se, mióta itt él és több minden történik vele, élesben, a saját bőrén és a tapasztalatlan elme gyárt mindent, amire nincs kész válasza.
- A kastély is fura hely és akkor az albérletednek is. Az enyémnek nem volt, igyekeztek úgy csinálni, hogy semmi ne üssön el egy pesti albérlet szintjétől, még ha nem is kedvelték a dolgot. Most még nem beszélt vissza a kávéfőző, de ki tudja. Nem tudom, hogy egy épületnek lehetnek-e „érzései” vagy épp csak azért fura, mert a sok mágia után átveszi azt, mint mi grillezéskor a füstszagot szóval... passz. Ne haragudj, nincsenek logikus válaszaim a mágiára, még csak most szokom – olyan infó ez, mintha azt mondaná, most tanul gitározni, nézze el, ha mellépenget. Közben leken még egy részt, épp merít, amikor a nő is megjelenik, a kérdésre azonban fejet ráz.
- Nem, amíg tart ez, nem nyitunk ki, elvégre, ki akar festékszagban enni – neki mondjuk tetszik, mint a benziné vagy épp a kámforos kenőcsé, de ez a saját kinkje. Az érkezőkből kettő lesz, sebaj, sebaj, még a végén hamarabb végeznek, ő meg, ha már a főnök épp leült enni, ami rá is fér, mert pocsékul nyúzott a képe és legalább hölgyekkel teszi, így arrafelé nem zavarog. Az érkezők felé fordul.
- Huh, hát sziasztok amúgy. Pizza helyett ma ez van terítéken, szóval... - vakarja meg a fejét, a figyelem irányulása nehezebb, mint hinné. Megigazgatja sapkáját, a nő magabiztosabb, hát ez már jó jel.
- Dehogy zavarsz, dehogy. Odaadom a létrámat, itt is van – nem az övé csak idehozta, ő a hengerrel majd felér a tetejéig, egy székre állva neki már a plafon is menni fog. Csak vigye, a többi eszköz meg még ott hever érintetlen. Aztán csak leesik neki, hogy saját háztársaihoz beszél. Kínos.
- Te pedig ühm. A mellettünk lévő falat? Amikor összeérünk, majd kitaláljuk mi merre – nem akar dirigálni, már így is szorosabban szorongatja a henger nyelét, mint kellene. Hahó, valaki nagyhangú? Vagy valami. Elfordulva szusszan egyet és a lányra pillant, felüdüléssel zökken ki. Zene? Ó, tényleg!
- Jó kérdés, nem is figyeltem – akasztja ki a zsinórt, és belehallgat. - Áhh, ősrégi darab. Heath of the moment. Asia, ha mondd valamit – húzza ki a kantárból, ahova akasztotta, így a zsinór hosszú, ha akarja, nyugodtan hallgasson csak bele, ha érdeklődik, a zenét szereti megosztani, még ha érdekes az ízlése és mindenhonnan válogat. Közben folytatja tovább a munkát, bár ég a füle, nem baj, megérti, ha lecseszi Bánki, mert rendezkedik, csak segíteni akart, mert tanácstalan álltak csak ott. Oké, lehet nem olyan megszokott dolog erre festegetni.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. január 13. 23:12 | Link

Sok jó ember. renoválás folyamatban.


Somolyog egy sort a dologra, azért a gyakorlatban nem nézné meg a dolgot, de tény, át tudja érezni. Amikor séta közben a semmiben botlik meg, vagy megfejel mindent, vannak ezek a napok, amikor csak dögleni kellene, lehetőleg a földön, mert annál lejjebb nem lehet esni, csak épp az élet akkor kívánja meg, hogy fontos dolog legyen, vagy bármi más, így... marad az, hogy csak fogat lehet szívni a végére és tűrni a legrosszabbat is.
- Ahm, a legtöbb horror egy rohadt klisé. Amiben ház van, majd mind így kezdődik. Van egy ház, benne éltek régen, csúnya halál és vagy nem tudják, vagy pont tudják és odaköltöznek. Azzal kezdődik, hogy felújítanak és jön a baj – von vállat, sok ilyet sütöttek már el a filmes világban, hol jól, hol rosszul, ő meg sok filmezős estén van túl a múltból vagy épp a jelenből, ahol ezekbe belefuthatott. Gonosz ház, elátkozott, meg ilyenek, lehet sorolni, mibe futnak bele olykor, de úgy tűnik, a lány nemigen néz ilyenek, megérti, mert sok lány nem is bírja ezeket, csak jó alkalom a pasihoz bújni meg minden, szóval nem kezd bele részletekbe, nehogy aztán hazamenve keresse a jeleket, mennyire akarja a lakása megölni meg ilyenek. Errefelé igen jól neveltek a házak, nem hallott ilyesmiről.
- Az macerásabb, inkább szakembernek való. Ha rosszul kevered ki a ragasztót, vagy nem jót veszel, bla, bla. Meg az nem bírja annyira a hőt, meg a tömeget, egy idő után lepereg. A festés, ha vigyázva van rá és nem gondolja úgy a fal, hogy ledobja, tovább megmarad. Nem ragasztottam még tapétát, de hallottam a szomszédot anno, amikor csinálta, és a kocsit szégyellte volna magát mellette, mennyire nem tetszett neki – meg így olcsóbb is. Festék, eszközök és jó napot a világnak. Lehet már eleve voltak eszközök, csak tisztítva lettek, a többi meg adott. Tapéta. Tény, hogy sokkal szebb hatásokat el lehet érni vele, de ő meg pasi, nem flancol ilyenekkel, hogy az északi fal domború, a déli fal csíkos, a színekkel sem, hogy burgundivörös meg ibolyalila. Bah. Francnak.
- Van itt sok minden, szerintem nem tudja, milyen legyen, ezért bízta ránk. Hátha modern művészek vagyunk, bár ha eladnak vásznak pár pacával, én idefestem a mesterművem – csak a kutya nem fogja megvenni, nem úgy, mint azt a rohadt banánt a falról. Oké, zárkózik ő mindig a világ híreihez, a neten lehetett mindig szörfözni anonim, de ez... na ez kiakasztja. Egy banánt. Hova fejlődik a világ? Ha valaki legközelebb taknyos zsepit dob le a padlóra, szobor lesz belőle? Ehh.
- Na hát nekem a több zöld is zöld lesz amúgy, szóval... de ahogy látom, a bugyirózsaszínt kihagyta a vásárból, legalább azt kizárta – röhög egy sort, mert na, nem teázó ez meg ilyenek, szóval, mindennek is van határa. Bólint egyet, ha kell, meg is mutatja, hogyan csinálja, hogy ne csöpögjön, ne legyen fura, de az sem baj, ha hézagos, majd kitapasztalja és átmegy rajta még egyszer. Nem olyan nehéz, csak annak tűnik.
- Aaah! Hogy mondják ezt... Vintage! Az. Nem az én világom, de aranyos lehet – mert ő inkább az egyszerű és a modern, kellemes és hasznos, egy ilyen helyen a nagyi házában érezné magát, ahol várja a sütiszagot és a tipikus nagyis illatokat, meg a macskát az asztalon, a horgolt terítőt a tv tetején. Na ez nem ő, de érti, milyen a hely.
- Nem, nem ott. Dolgozni jöttem ide előbb, aztán tanulni, szóval nem változtattam. Könnyebb így – mert nem kell kerülőt tennie és mert, bár azt nem mondja ki hangosan, nem tudna ennyi ember közelében élni és a kórsága is diszkréciót kíván, amit négy falnak kelljen csak viselni. Jobb ez így.
- Hú ez nagyon ezoterikus. Bár tény, hogy vitatkoznak a brit tudósok, mennyi érzelmük van az ilyen dolgoknak, én mégis a mágiára adom a voksom. Izgalmas dolog – meg ijesztő. Egy ház, aminek tudata van, egy eszköz ami visszaszól, olyanok, amiket ugye eddig filmekbe képzelt bele, nem a valóságba. - Uhm, igen. Én mugli vagyok, nincs semmi mágiám – vakarja meg a tarkóját, bár még mindig nem szégyelli, de tudja, mi jön utána. A kérdés, hogy mit keres itt. Ebbe „zavar” bele az érkezők és komolyan, hálát ad kicsit, legalább kitalál egy olyan választ, ami nem ijesztő. Feléjük is néz, addig pihenteti a rácson a hengerét és bólogat.
- Nem muszáj ecset, haladhat azzal amivel neki gyorsabb. De igen, akkor ő létrázzon – ha már szeretne és engedi is, ha netán a nő el is akarja azonnal kezdeni, engedi, a háztársára koncentrál aztán. Kicsit volt sok csak a figyelem, hamar túllendül rajta. Szerencsére, mert nem nagy a tömeg.
- Jó dolog ez is, majd jöhetsz ide mindenkivel, hogy na, ez a te kezed munkája – az is valami, nem? Vagy csak neki esik jól, mindenki más szóval... A zene kérdésre fordul vissza, engedi a zsinórt, majd visszaveszi, a zsebébe tömi, most nem kell, hallani kell, így ki is kapcsolja.
- Igen, mindig kapcsolok, ha csinálok kaját, takarítok, ilyenek. Nem szeretem a csendet – és mégis, de az, ha közben zene szól, nem zavarja. Mintha mindig kívánna háttérzenét az élethez, meg így jobban telik az idő. Míg egyedül volt ez, az olvasás és más dolgot meneteltették előre az időt, a teljes csendben elveszett és a rossz dolgok jöttek. Így meg jobb. - Nem, nem. De hallgatok mindent is, épp milyen a kedvem – nem válogat, van minden néha, meg is lepődnének egyesek. Nem veszi most elő, az ecsetelés felé pillant, mint valami szaki. Vagy annak nézik? Jaj, pedig nem.
- Persze, hogy jó. Lényeg, hogy ne maradjon csupasz rész, erre még úgy is jön szín – bólogat, leken még egy részt közben, egész jól haladnak, így majd együtt fejezik be a másik falat is, vagy az összeset, bánja fene, hogy diskurál a főnökség, majd eldolgoznak helyettük ők. Nincs ezzel baja.
- Igen, itt. Én már egy ideje, még az előző főnökkel kezdtem, szóval ez amolyan házi – nevet, mert úgy tűnhet, mintha ezzel akarna teperni, vagy épp rájuk lett kényszerítve, pedig nem. Nem is jött el mindenki, szóval... Nem mintha ezzel ő ítélkezik vagy valami, csak csendben jegyezte meg.  Oldalra lépked, ahogy halad, vagy épp mustrálja, hogy hagyott ki egy sávot, de az alapok készülnek. Szóval, minden tökéletes eddig.
- Nincs rossz neki, a benzinnek se, amikor valaki füvet nyír, akkor meg főleg. Máskor meg kifutok a világból, mint a körömlakk szag, vagy az a nagyon, nagyon édes parfüm, ami már olyan, hogy harapni lehetne – fintorog is egy sort, buszokon érezte anno, bármin, ami tömeg volt és ehh. Errefelé még nem, talán erre nincsenek ilyen ízlések.
- Na és te? Mesélj bármit nyugodtan, nem kell kukának lenned közben – néz háztársa felé, mert ő már kezd kicsit sokat beszélni és frusztrálja. Fura ez, még mindig.

//isten a tanúm, hogy nem akartam ilyen hosszút. sorry

Utoljára módosította:Helvey Belián Balázs, 2020. január 13. 23:13 Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2020. március 22. 22:19 | Link

.értetlenkedve. kajaszünetben.


Átlagos nap. Már ha lehet neki olyanja, ebben már nem olyan biztos, mint általában. És mégis, egyelőre nem kell órára sietnie, így csak a munka terheli, nem siet, nem pörög az agya. Átlagos. Egy kicsit a maga fejébe költözni, miközben korzózik az asztalok között és lesi, kinek mi a kívánsága. Itt mindig könnyű volt mozogni és hallgatni a többet, beszélni és kérdezni, pedig, nem is tudná megmondani igazán miért. Elhivatottság? Annyira nem, talán inkább az, hogy a sivár egyformaságból először ez húzta ki és zökkentette egy másik állásba. Mert igazából ami rémhíreket hallott, hogy sose fogják szívesen látni, nem alkalmazzák nagy örömmel, az itt totál bedőlt, mert tolerálva van minden és türelmesek. Hogy akkor igazak-e a hírek, vagy sem, nem tudja, de működik, elég régóta, az ő idejét tekintve és elég könnyedén fogadja a tényt, hogy az idő múlik. Pedig ha belegondol, sokat pazarol és már túl van, szívesen visszavenne párat. De már mindegy. A vele szemben hagyott mindenségért cserébe pedig azt és úgy teszi, amennyire a legjobban tudja.
Átlagos nap, és nem is vette észre, hogy már nyugodtan tarthatna szünetet. Épp bement leadni a rendelést, amit a hármas asztalnál adtak le, amikor a bentiek szóltak, hogy tegye le magát valahova, mielőtt azt veszi észre, hogy vége a napnak és mehet haza. Nem is figyelte, de amikor ebéd gyanánt – vagy reggeli? olyan rég volt – pakol magának pár szeletet a tányérra, már igencsak korgó gyomra jelzi, hogy jó, hogy hallgatott a többiekre. Ez ő, aki nem figyel, aki néha elkalandozik és néha szólni kell, hogy figyeljen másra is, legalább az órára. Itt máshogy telik az idő, sosem volt sztahanovista, de az se, aki bezárva egy pici kartonba, billentyűket nyomkodjon és monitort bámuljon. Nem tudja mi lenne a tökéletes, csak sejti, de egyelőre megbékél ezzel is.
Épp emeli a második szeletet, közben magához híven olvas valami a telefon képernyőjén, amikor mozgásra lesz figyelmes. Mivel szüneten van, így nem figyel, ujjával pöccintve lapoz és rágcsál, bár eredetileg ki akart ülni a levegőre, mégis ideáig ért el csak. Lábát valamiért épp ösztönösen behúzza a szék alá, aztán halk, de mégis hallható hangot hall. Fejét felemelve néz körbe, de senki nem áll mellette, mögötte sem, homlokár ráncolva fordul épp vissza és emeli az asztallapra a tekintetét, amikor megleli. Épphogy látni, az asztal alól és ennek hirtelenségére ugrik aprót ültében. Baszki.
- Én nem haragszom, csak kicsit a szívem gyenge – teszi le a szeletet és megtörli az ujját a szalvétában. Közben a foltos arc felé figyel, azonban mire szólhatna róla, úgy meglepi, hogy elsőre csak pillog nagyokat. Kukorica. Menten lefele pillant.
- A... a micsodád? Ha kaja, akkor hagyd, felsöpröm majd – legyint, mert tényleg, ha ilyen történik, megoldják ők, de mást nem tud elképzelni jelenleg. Lejjebb csusszan a széken, lábait felhúzza és keres, végül, ahogy előrehajol és nem jól számol, feje koppan az asztalba. Sziszegve fog oda, és keresi meg a nő arcát.
- Én nem látok semmit. Mit kell keresnem? Akkor visszaadom, persze – a kis sajgó pont mellé azonban enged egy mosolyt is, nem morcos ő, kezét leeresztve kémlel le megint, de lehet inkább le kéne másznia a székről és úgy okosabb lesz.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. június 6. 22:42 | Link

hello, ismét. bekukkantok. nosztalgia


Noha kicsit már nem mozog a körforgás közelében, a hírek őt is elérik, inkább utóbb, de ki nem kerülök. A faluban járva, főleg, ha emberek között mozog, elkapja az éppen aktuális szavakat, amelyeket az ajkukra vesznek és továbbadnak egymás között. Így hallotta azt is, hogy egykori főnöke, a pizzéria volt tulaja visszatért. Emlékszik arra, amikor elment, hogy mit hagyott hátra, vagy éppen, kit. Nem volt egy kellemes mese, még ha semmi köze se volt hozzá, csak akaratlan sikerült beszélnie róla azzal, aki végül szintén elhagyta a kis városkát. Furcsa véletlenek, vagy talán csak idő kellett neki, míg a nő végül nem várta meg? Túl szövevényes dráma lenne, neki ahhoz meg nincs kedve. Ameddig nincs baj, ő nem folyik bele semmibe. Mégsem tudta megállni, hogy ne a pizzázó felé menjen haza és ne álljon meg egy kicsit az épület előtt. Akaratlanul kerül elő a kérdés ártatlanul, laposan közelítve; mi lett volna ha? Ha itt marad, ha megmarad a kedves, szorgalmas felszolgálósrácnak, aki zárkózott, de szívesen elegyedik szóba két rendelés között. Aki innen hazament, tette a kis dolgát és talán észre sem vette volna senki. Könnyebb lenne, de ugyanolyan magányos út, mint a mostani. Nem tudja eldönteni, hogy megbánás van benne, vagy csak a szomorúság maradványa, amely lassan süpped el a semmiben. Majd lesz valahogy.
Elindul, csakhogy megálljon ismét és visszaforduljon. Nincs nála sok holmi, azok táskájában lapulnak, így nem kell sietnie, ráér. Enni mindig tud, szerencsére étvágya megjavult, így legalább azon nem kell aggódnia senkinek – aki esetleg ráérne ilyet tenni –, hogy elfogy. A kellemes emlékekkel telve nyomja le a kilincset majd nyit be és néz körbe. Van forgalom és lesz is, ebben mindig is bízott. Talán még nem késő eldobni azt, ami van és visszaállni ide, elhinni, hogy semmi sem történt meg azokból, amik miatt kétes és furcsa most a jelenje. Elhinni, hogy még mindig az a kis szürke kisegér, akit senki sem vett észre. Csak szeretné, hogy olyan lássa, aki képes enyhíteni azon, ami benne növekszik.
Nyugodtan ül le egy asztalhoz, majd ad le egy rendelést és vár, hátha megpillantja azt, aki miatt beült ide. Nem ront rá az irodában, nincs már neki joga ilyen helyekre menni, így kivárja a pillanatot. Az bőven van neki jelenleg.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. július 24. 17:04 | Link

hello, ismét. bekukkantok. nosztalgia


Akárki akármit mond, hogy apró és nem hatalmas karriert ígérő munka ez, neki nagyon sokat segített és adott. Segített beilleszkednie, nyugodtan mozognia emberek között, miközben legalább az irodán tudták, micsoda ő. A törzsvendégek nyilván több alkalom után össze tudták tenni, mégsem fintorgott senki, amikor eléjük tette az ételt, vagy éppen csak beszélt velük pár szót, amikor reggel a kávét szervírozta és olyankor jól esik pár szó. Azóta sok minden történt és sok minden változott, libikókázott, fent, majd lent, megint lent és így tovább, most fogalma sincs hogy hol billeg, annyi biztos, letette a fenekét és kivárja a pillanatot. Odalépnek hozzá, így rendel: kávét kér, feketén és egy sonkás-szalámis pizzát, sok kukoricával. Bár nyilván nem miatta fognak többet rátenni, de jól esett kimondania most neki, hogy mi a speciális. Kapott néha ő is olyan megrendeléseket, amiket nem értett, aztán rájött, hogy a glutén nem valami szósz és a paleo az, amikor ki kéne mennie mammutot vadászni, és azt tenni a tányérra. Lehet maradi, de ő annak idején csak a kenyér héját nem akarta megenni, hálás a sorsnak és a kórságnak közben, hogy nem szenved ételallergiában, mert akkor lehet minden kajálás előtt sírva fakadna.
A pincérnő eltűnik, ő pedig a kitett szalvétával kezd origamizni. Csak hajót tud, meg repülőt, de azok kiválóak, viszont a szalvéta repülésre nem, így hajó készül. Érzékeli, hogy érkeznek felé, úgy hiszi, a pincérlány, hiszen kávé is kerül elébe, végül azonban más hang üti meg a fülét, amelyre felemeli a fejét.
- Barnabás! Szia! - széles mosoly kerül arcára és eltolja maga elől a félkész művét. - Dehogy is, olyan vagyok, mint a csótány. Egy atomvillanás sem tudna – persze, ez nem igaz. Ha csak a közelmúltat nézi, a csontsovány önmagára gondol, arra, aki a sötét szobában várta a halált. Igenis kitudna, de nem akar, már nem. Ezt azonban illedelmesen ki fogja hagyni a beszélgetésből, mint mindenki másnál. Még az sem tud kísérleteiről, akinek kellene. De nem fog soha beszélni erről Neki, eldöntötte. Ezt a titkát, és érzéseit magával viszi majd messzire.
- Ó, nagyon is a nosztalgia. Illetve, hallottam, hogy visszajöttél és látni szerettelek volna – bólint, ahogy jelzi, leülne, a hely szabad, meg úgymond, rá is várt. Akadálya nincs. Elhelyezkedik a férfi és ő is, majd kényelembe helyezi magát. Saját lábait húzza a szék alá, hogy ne egymás bokáját rugdossák véletlen. Hallotta mi történt anno, azonban neki abba semmi beleszólása, így ítélete sincs. Tiszta lap? Valahogy úgy.
- Mesélj, merre jártál? - érdeklődik első körben. Mert mindig jobb másokat hallgatni, mint mesélnie magáról, ugye.
Szál megtekintése

Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2021. október 6. 21:52 | Link

hello, ismét. bekukkantok. nosztalgia


- A csótány nem a rondaságáról híres első sorban. Túléli az atomcsapást és két hétig elél a feje nélkül. Nos, a fejem még megvan, a többi sem kísért, de azért na, érted – vagy nem. Egy kicsit belekeveredett a végére, mégis a lényeg a túlélés. Vagy valami hasonló. Nem büszkélkedik, mert őszintén nincs mivel, annyira nincs és arra pedig nem fogja a mellkasát veregetni, hogy tessék szépen megdicsérni.
- Hát el is találtad. Messze van az még – vagy inkább el sem fogja sosem érni. A tökéletesség furcsa dolog, vagy elhiszi valaki, hogy az, vagy tényleg az. Nos, az ő történetében, ahol többen voltak, bőven nem ő volt a tökéletesség és továbbra sem az.
- És ha tényleg hiányoztál? Sosem tudhatod – mert tény és való, hogy nem írtak egymásnak kilométeres leveleket, azonban sokszor jutott eszébe, amikor éppen erre járt. És akkor még nem is ő állt hozzá közelebb, hanem akárki más, így aztán erre nem tud választ adni. Tény, amikor elment és ahogy, amiatt, bizonyára szerzett olyanokat, akik nem zárták, zárják a szívébe, azonban nem ezen múlik, hogy most itt marad vagy sem.
- Úgy, hogy te jól vitted és viszed. Az előző is biztosan, mégis, sok mindent pakoltál bele. A kezedre áll. Mi ez a negativitás? - bagoly mondja, ugyebár. De ebben most nem érti, hiszen ha nem kell lehúzni a rolót, akkor nyilván nem csinálja rosszul. Vannak vendégei, bevétele, mindene. Szóval mi akkor az, amit ennyire savaz? - Na, így máris szebben hangzik. Üdv újra itt, főnök – mert nem felejtette el azt sem, hogy meddig dolgozott itt, még ha nem is hosszú évek, évtizedek távlata az. Az is egy másik korszak, az egész kezdete. Talán azt jelenti, hogy vissza kellene néha járnia ide és akkor el tudná engedni a mindent, újra tudná kezdeni? Jó kérdés. Enni jön, ez biztos.
- Ó, egy falu. Már jól hangzik. Lehet tudni merre van? - sejti, hogy valami isten háta mögötti dologról van szó. Még a végén kedve támad megnézni magának. Amerikában is a világ egyik végén volt, az is egy menedék volt és szerette. - Menedékház? Mesélj erről – meglepi mégis, hogy belevágott, na de mibe az jó kérdés. Érdeklődve figyeli, majd csóválja meg ismét a fejét.
- Senki sem születik tudással, ezt az internet már megmondta. Az a lényeg, hogy most már megy – kortyol ő is, követve a mozdulatot, majd mikor leteszi a poharat, a vállán ránt egyet.
- Semmi jó és közben van mégis. Tanítok, most már egy jó ideje az Előkészítőben kaptam gyakorlati helyet. Aztán végeztem ugye és gyakorlótanárként a Mágustanodában. Igazából nekem most ez az, ami megy. A többi… örülök, hogy lefoglalja az időm a két iskola – nem is bontja ki, nem szükséges itt elrontani a hangulatot. Inkább iszik ismét, persze, ha közben kérdez, válaszol. Csak magától nem nyílik meg ilyen téren.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed