37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Félszemű Kukorica Pizzéria - Theon Delacroix hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. február 23. 18:39 | Link

Honey
What the fck am I doing?

A számok csak úgy repkednek a fejem felett, ám sajnos egyik sem értem szól. Eredetileg sarlókban meghirdetett licit vége felé már galleonokkal kezdenek el dobálódzni, én meg azon kapom magam, hogy egyelten ember adott le rám szavazatot, akit a felépített pódiumról csak homályosan látok. Aztán ahogy az aukciónak vége van, s leengednek minket a párjainkhoz, bennem meg még a szar is megfagy. Túlságosan is ismerős az a mosolyogós kis coronavírus hordozó, aki most kezét felém nyújtja.
Oké, hivatalosan kijelenthetem, hogy a karma egy büdös ribanc. Így jár az, aki random csávókkal fekszik össze, nem foglalkozva azzal, hogy az bizony akár a tanára is lehet. Jelen esetben könyvtárosa vagy mi a szösz. Bizony-bizony, randira megyek MJ-vel. Ugye milyen röhejesen hangzik, hogy a nagy kurafi, félredobva eddigi magatartását csak úgy elmegy pizzázni azzal a csávóval, akivel nemrég még a vízesésnél nyomta jó keményen? Nos… igen, számomra is elég hihetetlen. Eleinte csak egy jó bulinak indult az egész. Azért adtam magam fel az aukcióra, hogy szerezzek egy csinos csajt, vagy egy helyes pasit egy gyors menetre, nem pedig azért, hogy jó pofizzak neki egy randevú keretei között. Na meg számításaim közt az is szerepelt, hogy a rám licitált összegeket begyűjtve lelépek a büdös francba, de ugye ezt nem lehet, mert a menhelynek meg annak a szaros alapítványnak több szüksége van rá, mint mondjuk nekem. Holott ugye én árultam a testem, nem más. Eskü a késő esti kuncsaftjaimat több ésszel áldotta meg az ég, mint ezeket, aztán van olyan, aki még a kakaskáját se találja.
Mérgesen kirántok egy zöld karszalagot az ajtóban ácsorgó DÖK-ös kezéből, majd veszek egy jó mély levegőt, mielőtt megfordulhatnék, hogy MJ szemeibe nézhessek. A kis cukinak pipiskednie kell, hogy felérjen. De nem baj, úgy is azt mondják, hogy a kis ember nagy bottal jár… És nekem már volt szerencsém ráülni erre a botra. Mondhatom, varázslatra képes, még ha többé már nem is tud mágiát használni. Cink.
- Itt az a kérdés, te kibírod e. Nekem nélküled is megvan a napi adagom – mosolyodom el, ahogy megsimítok feje búbját. Legutóbb nem tűnt fel a méretkülönbségünk, lehet azért, mert akkor mindketten ültünk, most viszont nagyon is szemet szúr. Bizonyára őt a szülei nem tömték azzal a zsiráftáppal, mint engem, vagy nyújtották éjszakánként. Bár apám és anyám utóbbit nem tette, mégis faterból simán kinézem, hogy ilyet meglépne. Azok után, amit tett, főleg.
- Húst-hússal. Olyan pasisan. Csak semmi zöldség, ha nem akarod, hogy a reggelim is rád kerüljön – indulok meg utána, ahogy belekarolok, majd seggemet rázva megindulok vele a pizzéria felé.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 2. 13:51 | Link


What the fck am I doing?
...────────────────────────────────────...

Tiszta bullshit ez az egész. Komolyan, kezdem magam úgy érezni, mintha legalább A szürke ötven árnyalatának egyik elcseszett spin-off-jába kerültem volna. Nehezen, de eltudom képzelni a csávóról, hogy van egy szex dungeon-ja, teli mindenféle játékszerrel, amiket a kiláncolt rabszolgáin alkalmaz. Nem mondom, hogy nem lennék a rabok helyébe, azok után, hogy miket leművelt velem a vízesésnél. Még most is érzem magamban az idegen testet, mire farpofáim összeszorulnak, szívem pedig heves kalapálásba kezd.  Legszívesebben itt helyben csinálnék egy majomcsapdát, hisz nagyon is illene a mostani helyzethez és minden bizonnyal a srác is nagyon élvezné. Én minden bizonnyal igen, s ahogy levágtam eddigi találkozásunkból, nagyon is hasonlítunk egymásra. Olyannyira, hogy az szinte már frusztrálttá tesz. És nem, most nem a jóleső, bizsergető érzésre gondolok. Nem. Jobban inkább ahhoz hasonlítanám, amilyen erővel tépem ki a karkötőt, majd egy fújtatás keretében felcsapom azt karomra. Nagyon ajánlom neki, hogy ez az egész csak egy rossz vicc legyen, vagy különben előtör belőlem a vélahiszti. Jah, hogy nem tartozom abba a fajba? Nos, édeskéim, anélkül is lehet olyan patáliát csapnál, hogy a közösség tagja lennél. Nekem elhiheted, ha valami nem úgy van, ahogy azt én akarom, akkor ott kő kövön nem marad. Jelenleg pedig ez a randevúnak csúfolt szarság egyáltalán nem képezi a tervem részét. Csak még egy hülye, aki majd azzal jön, hogy szeret. Pff… jó vicc. Kérlek MJ, ne legyél a második Benett!
Ahogy a karperec a kezeimre kerül, MJ is elveszi sajátját, majd valamit susmusol a DÖK-ösökkel. Hamarosan ki is derül mit, mikor zsebéből két kártyát húz elő, mindegyiken egy-egy elérhetőséggel. Sandán nézek rá, szemöldököm felröppen, ám mikor elmosolyodom, azok is visszaállnak normális helyzetükbe. Gondolhattam volna, hogy neki is van több terve az estére végtére is, ahogy már említettem, nagyon is hasonlítunk egymásra. Mondjuk csak személyiségileg, hisz külsőleg nagyon eltérőek vagyunk, főleg most, hogy rajtam már semmi ázsiai sincs. Talán méretkülönbségeink a legnagyobbak, hisz körülbelül pontosan tíz centi lehet köztünk, úgy, hogy ő már egy felnőtt férfi, míg én csak egy kiskamasz vagyok. Néha az élet nagyon igazságtalan tud lenni.
- Jól áll a barna – jegyzem meg, továbbra is tincseivel játszadozva. Igazából sosem értettem az ázsiaiak haj és szemváltoztatós mániáit, de kétségtelen, hogy a srác sokkal felnőttesebb ezzel a színnel.
Aztán végre elindulunk, én a fenekemet bőszen rázom, egyik lábam a másik után rakva, mintha kifutón sétálnék. Hogy adom e alá a lovat? Hmm… minden bizonnyal igen. Jó lenne, ha tőle kapnám meg a napi adagom, hisz nagyon is élveztem a legutóbbit. Mérges vagyok a randevú miatt, hisz hogy ne lennék, mégis úgy vélem, egy vagy két menet belefér még vele. Mert az, hogy szexelünk, még nem jogosít fel senkit egy kapcsolatra. Jó lenne, ha más is így gondolná. Kedves Prücsök, most rád gondolok jó erősen. Remélem, csuklasz.
- Hidd el, velem csak úgy repül az idő – kacsintok rá, ahogy végül az ajtó becsukódik utánunk, majd megindulunk a pizzázó felé. Elég hideg van még így közel a tavaszhoz is, ilyenkor pedig áldom az eszem, hogy nem az egyik csipkés vagy hálós cuccomat vettem fel, mert akkor tuti, hogy jégcsákánnyal kellene a lyukamhoz férnie a férfinek.
Beér hanyagul dobom a kabátom a székre, majd huppanok le az asztalhoz, ahova patáimat fel is pakolom. Szarom le, hogy nem illik, meg hogy idegen helyen vagyunk. Majd ha szólnak, akkor megveszem az üzletet, aztán nekik már semmi beleszólásuk sincs a dologba, hisz mondhatni akkor már itthon lennék. Na, igen, milyen jó, ha kő gazdag vagy. Vagyis nem én, hanem anyám, de… értitek a lényegét.
- Én annyira nem vagyok izgalmas – húzom fintorra arcom, majd veszem le lábaim, s hajolok át az asztalon, hogy a Valentin-nap alkalmával tányérokra kirakott édességet az ő térfeléről is elvegyem. – Ellenben te… - ülök vissza hanyagul, a nyalókát jó mélyen bevéve számba, majd szívok rajta egyet – Te már sokkal izgibb vagy. Mr. Damfír kujon. Milyen a falu bikájának lenni? – Teszem vissza az édességet, majd kezdem el nyitott számban forgatni nyelvemmel.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 17. 10:30 | Link


What the fck am I doing?

Hanyagul dobom fel lábaimat az asztallapra, kezeim pedig tarkómnál keresztezem. Huncut mosoly bújik meg ajkaimon, miközben szemeimben kíváncsiság csillan fel. Nem ismerem a férfit, egyedül a nevével valamint a foglalkozásával vagyok tisztában. Az pedig, hogy tudom róla, hogy damfír, csak nagyon nagy szerencsémre vall. Na meg arra, hogy prefektusként, főképp pedig rellonosként megvannak a saját kapcsolataim, amiket ilyen alkalmakkor igen nagy szeretettel használok fel. Elég néhány szép szó, pár kedves érintés és azok a kis titkok igencsak gyorsan a kezem alá kerülnek. Persze csak azokra bukom, amik engem is érdekelnek, MJ pedig akárhogy is nézzük, igenis izgalmas egy alany. Szóval, amikor kedvenc pártfogoltam, Anna arról kezdett el nekem hablatyolni, hogy egy bizonyos koreai srác könyvtáros lett a suliban, még nem jöttem lázba. Volt már dolgom ázsiaival, és mit ne mondjak, nem sokat tudnak nyújtani. Igen ám, de mikor a lány felhozta, hogy a csávó régen a suli diákja volt, s azóta nemigen öregedett sokat, már nagyobb érdeklődéssel fordultam hozzá. A lányok szerint damfír lehet a csávesz – zengnek még mindig Anna szavai a fejemben, ahogy az étlapról lassan pilláimat MJ-re emelem. Lábaim lekerülnek az asztalról, miközben előrehajolok, hogy partnerem tányérján maradt szív alakú bonbont, valamint a szintén csak ebben a formában ékeskedő nyalókát eltulajdonítva visszahuppanjak a helyemre.
- Jah, én meg az új bűbájtan professzor – vetem oda cinikusan megjegyzésére, miközben az édességet nyelvemmel megkóstolom, majd miután kellően körbeszopogattam, beveszem a számba. Direkt erotikusan teszem amit, hátha ezzel feltüzelhetem a srácot, és nem lesz már egyikünknek sem szüksége B vagy C tervre. Jóllehet kapcsolatot nem akarok a másiktól, ám néhány menetben még benne lennék. Csak a móka kedvéért.
- Mindent, amin van valami húsos – csapok le egy egész zsáknyi galleont az asztalra, ezzel egész meglepett mimikát varázsolva a pincér arcára. Bizonyára életében nem látott még ilyen nagy mennyiségű varázspénzt, nemhogy ő maga kapta volna meg. Bátorítóan rámosolygok, hogy vegye csak el, miközben legyintek egyet a kezemmel, hogy ennek függvényében amilyen gyorsan csak tud, tűnjön is el, majd hozza a megrendelt ételeinket.
- Megvannak a kapcsolataim. Az emberek pedig beszélnek, Min Jong. Mi lehetne izgalmasabb egy fel vámpírnál, aki valamilyen oknál fogva könyvtárosdit játszik? Ha szerencséd van, akkor még nem zeng a titkodtól az egész kastély – gonosz mosolyba fordulnak ajkaim, ahogy a férfi arckifejezését fürkészem. Míg ő hátrébb húzódik, addig én közelebb hajolok, az asztalon megtámasztom fejem összefűzött kezeimen. – Persze a hallgatásunknak megvan az ára – azzal rámosolygok a pincérre, aki egyelőre igaz még nem hozta a rendelésünket, de frissítőkkel tud szolgálni. Elveszek egy pohár vizet a tálcáról, majd míg MJ saját démonjaival küzd, lassan, komótosan lehörpintem.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 19. 16:24 | Link


What the fck am I doing?

Jah, hogy ez a rendezvény ingyenes és nincs szükség galleonok költésére? Nos, akkor fogjuk fel a kezemből kikerülő persejt amolyan borravalónak. Bizonyára egy normális ember nem adna ennyi jutalékot egy egyszerű pincérnek, de ki vagyok én, hogy átlagosnak tituláljanak? Ha úgy tartja kedvem, megveszem ezt a kócerájt, az összes benne lévő szerencsétlen lélekkel együtt, aztán mindenkit az uralmam alá hajtok. Kezdve a férfivel. Megpróbálom zsarolni, hátha azzal belemegy a játékba és megadja nekem azt, amit akarok, de úgy látszik, ő jobban fel van fegyverkezve, mint én. Állításaim kicsit sem rengetik meg nyugalmában, arca ugyanolyan gondmentes, mint akkor, amikor besétáltuk az épületbe. Hogy ez zavar e? Hmm… nos egy cseppet talán. Mármint nem az, hogy lehet ebből nem lesz kamaty, hanem az, hogy nem én vagyok a helyzet magaslatán. Mostanság túlságosan is sokszor előfordul velem ez, s még sajnos egy olyan erős személyiséget, mint amilyen én is vagyok, képes elbizonytalanítani. Na, nem mintha ettől anyukájáért síró kisfiúvá változnék de… kifejezetten bántja a rólam alkotott képet.
- Az attól függ, te mit tudsz ajánlani – hajolok én is közelebb és közelebb, mígnem az asztal lapja gyomromba fúródik. Nem akarom megcsókolni, annak sosem voltam híve. Meghagyom a romantikus, szerelmemmel teljes kis párocskáknak. Persze szex közben igencsak izgató tud lenni, de mivel most a szék nyomja a hátsóm és nem az ő férfiassága, így eltekintek emellett.
Kis csevegésünk félbeszakítja a pincér a megrendelt pizzákkal, így mire kettőt pislogok, már egy halom húsos szörnyeteg terpeszkedik az én asztalrészemen. Sonkás, kolbászos, szalámis, van itt minden, mint a jó boltban. Míg én egy darab disznót tömök a számba, kicsit sem elegánsan, addig valószínűleg MJ élvezi a vega kosztját.
- Mi jó a zöldségekben? – Kérdem ugyan csak teli szájjal, kis híján akadályozva meg, hogy egy falatnyi húsos borzalom a számból az asztalra essen. – Technikailag füvet eszel. Azt a kertben is csinálhatod, aztán nem kell a nyíró felrúnázásával küszködnie varázslóéknak.
Utoljára módosította:Theon Delacroix, 2020. március 19. 16:24 Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 22. 22:12 | Link


What the fck am I doing?

Nehéz este vagyok, jól tudom, de pont ezét izgis. Az agyam egy olyan hely, ahova az ember nem szívesen tenné be a lábát, pláne azért, mert jól tudja, milyen mocskos és erkölcstelen odabenn minden. Nem sokat kell azon gondolkodnia az embernek, hogy leessen; mi az, amit egy ilyen szituációban a másiktól akarok.
- Szexet – mondom ki azt a bűvös szót végül, íriszeimet szigorúan a férfin tartva, ezzel mintegy elfogadva a farkasszemezésre adott utalását. Kacér fény csillan meg a felhős időre emlékeztető kék szemeimben, ahogy szabad mancsommal megtámasztom buksim, míg a másikkal rövidke hajam göndörgetem. Sokkal szexisebb volt ez a mutatvány, míg hosszú loknikkal rendelkeztem, most inkább tűnök így egy baleknak, mintsem valami Adonisznak. Persze régi hagyomány nehezen hal, ezért sem szoktam még le róla. Majd ahogy a sminkelést, előbb vagy utóbb, ezt is elengedem.
Megérkezik a rendelt menü, elém a húsos csodák, míg MJ asztalfelére a botanikus kert kerül. Undorodva húzom el a szám már a látványtól is, ahogy a kis brokkolik vagy mi a rákok ott csücsülnek a szósz tetején. Vizuálisan képtelen vagyok befogadni ennyi borzalmat, amikor pedig a szaga is megcsap… nos akkor mintha a gyomrom vetne egy háromszázhatvan fokos fordulatot, visszaböfögtetve velem a ma bekajált szendókat. Elfordulok, hogy ha kell, akkor ne a csávóra hányjak, amikor pedig fejem visszafordítom az irányába, annak leszek szemtanúja, hogy szentnemesénsosemeszekhústmertaztabu uraság elvesz egy szeletet a kolbászos finomságomból, majd miután kellően kinyammogta magát, undorodva visszateszi azt a jogos helyére.
- És mi akadályoz meg benne, hogy megszerezd azt a friss vért? – Teszem fel a kacér kérdést, talán még meg is húzogatva kissé nyakamat előtte. Kábé olyan mostanság a viselkedésem, mint egy tüzelő szukának, főleg, ha olyanról van szó, amit sosem tapasztaltam még. A vámpírok pedig egy ilyen kategóriába tartoznak.  Abban talán hazudtam, hogy sok-sok pletyka kering MJ félvérségéről, ám ahhoz kétség sem fér, hogy a kisdiákok fantáziáját kellően beindítja, ha az ilyen veszélyes lényeket a tankönyv lapjain kívül is láthatnak. Mármint kinek hogy. Valaki csak beszélni akar velük, ismerkedni, míg én arra vagyok a legkíváncsibb, hogy tényleg mindennél jobb érzés e, ha egy ilyen bestia megharap.
- Egy szavadba kerül Drágám, és a tiéd lehet – veszek el én is egy darabka zöldséges borzalmat a tányérjáról, majd miután megszagoltam – ez mostanság nagyon is fontos érzékelés lett számomra – és megbizonyosodtam, hogy talán nem halok meg tőle, beleharapok, majd azzal a lendülettel teszem is vissza oda, ahonnan elvettem. Pfúj.
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. március 27. 11:16 | Link


What the fck am I doing?

x x x
Szál megtekintése
Theon Delacroix
INAKTÍV


"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
Írta: 2020. április 1. 07:26 | Link

What the fck am I doing?

Hosszú éveim alapján, mióta a bizniszben futok, megtanultam egy s mást. Többet között azt is, hogy az olyan férfiak, mint amilyen MJ is, mindig csak egy dolgot akarnak. Te is tudod, mi az, ne kelljen kimondanom. Lepedőakrobatikát. Az már más kérdés, hogy milyen körítéssel. A barnahajú szerint unalmas vagyok, ergo ő többre vágyik, egyszerű, hétköznapi szexnél. Nekem mindegy, én mindenre vevő vagyok. Bár abból kiindulva, legutóbb milyen volt ez… megvétóznám ezt az állítást. MJ beszari. Annak ellenére, hogy félig vámpírvér csörgedezik az ereiben, mégsem használja ezt ki. A kastély és a falu minden szegletében vannak szemeim és füleim, szóval ha akarna, se tudna elrejteni előlem semmit. Bár nincs is mit. Se kapcsolat, se erő, semmi nincs se vele, sem pedig benne. Ha valakire lehetne mondani, hogy unalmas, hát az ő lenne.
Végignézem a mizériát, minek keretein belül elemel egy szeletet az én étkemből, míg én az övébe hammogok bele. Mindketten ugyanolyan arckifejezést váltunk, hisz nekem nem tetszik a zöldség, míg ő a hús mindennemű fajtájától irtózik. Talán mégsem különbözünk annyira, mint gondoltam. Esélyt nem adok magunknak, mivel mindketten tisztában vagyunk a kapcsolatunk miértjével, barátokra pedig nincs szükségem.
Teli szájjal csámcsogok, úgy hallgatom a férfi magyarázatát állítására. Nem kétlem, hogy sok mindenen ment már élete során keresztül, de akárhogy is próbálkozom, valahogy nem tudom megérteni őt. Adódhat ez a fiatalkoromból eredeztethető tudatlanságomból, vagy egyszerűen abból, hogy nagyon hanyag és nemtörődöm kedvemben talált rá ma szerény személyemre. Többek között persze az is hozzátesz, hogy abszolút hülyeségnek tartom ezt a randinak csúfölt förmedvényt. Minek dumáljak a csávóval, amikor tudom, hogy mire képes az ágyban. Vagy a vízesés füves, homokos talaján. Na mindegy, érted a lényeget.
- Ohó! – Csapom le a pizzánt vissza a tányérra, majd csillogó tekintetem Min Jongéba fúrom. – Ha jól gondolom, ennek az egész damfírságnak köze lehet a dologhoz – vonom le ügyesen a konklúziót, hisz akármennyire is tűnök üresfejű idiótának, sokan meglepődnének, hogy van mit a tejbe aprítanom. Már csak az a kérdés, hogy pontosan hogyan is fűződnek össze a szálak.
- Mesélj még – nem kérem, de nem is utasítom. Egyszerű, kijelentő hangsúlyban hagyják el a szavak a számat. Tudom, hogy mesélni akar, én pedig olyan vagyok, mint egy feketelyuk; elnyelek mindent és mindenkit. És mivel ez utóbbival jelenleg nem számolhatok, marad az előbbi opció. Magányos lehet így a suli könyvtárosaként élni, mindennemű kapcsolatok nélkül. Tudom, hogy a sors végül valami hasonlót fog számomra is hozni, kivéve persze, hogy nekem még állásom se lesz. Önkényesen kitagadott, így család nélkül maradott gyerekként elég nehéz bárminemű szép jövőt is elképzelni magamnak. Tudván, hogy a kemény és becsületes utakat nem szeretem, nagyon úgy tűnik, hogy valamelyik útszakaszon, prostiként fogom végezni.
Pincér suhan el mellettünk, én pedig intek neki, hogy kérünk egy üveg bort. Azt már a férfire bízom, milyen fajtát, elvégre is én annyira nem értek hozzá, bár már nem egyszer fogyasztottam kiskorúságom ellenére alkoholt. Még mielőtt távozhatna a kiszolgálónk, hálám jeléül küldök neki egy puszit, amit az elfintorodva fogad, majd amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozik is. MJ rosszallóan néz rám, mire én csak megrántom a vállam, amolyan ártatlannak is hatható stílusban.
- Drágám – könyökölök le az asztalra egy jó nagy arcátlan mosollyal az arcomon – szerinted olyan ártatlan vagyok én, hogy ilyenekre magamtól nem jöttem volna rá? Meglepődnél, ha tudnád, mi minden rejtőzik az ágyam alatt – igen, valóban vannak furcsa tárgyaim az alagsori szobámban. Meglepődne, ha tudná, mi minden van a tarsolyomban. Persze a mugli felnőtt filmek az én figyelmem sem kerülték el, tanultam pár szép és kevésbé szép dolgot belőlük. Kár, hogy talán sosem próbálhatom ki a férfivel.
Hangos koppanásra leszek figyelmes. Íriszeimet partneremről a letett talpas poharakra emelem. A szesz hamar az üvegcsébe kerül, én pedig mint gyakorlott iszákos fogom meg, majd hörpintem le egy húzóra annak tartalmát.
- Nos – öntök magamnak még egy pohárral – valami mást is terveztél mára, vagy mi lesz? – Tárom szét karjaimat. Megunom a cicázást, elveszem az üveget, majd úgy nyakalom meg azt.
Szál megtekintése
Félszemű Kukorica Pizzéria - Theon Delacroix hozzászólásai (7 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed