Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745317#post745317][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:19[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745327#post745327][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745332#post745332][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:28[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745338#post745338][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745342#post745342][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:40[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745349#post745349][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745357#post745357][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:52[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=745362#post745362][b]Frank Arie Martin - 2019.01.06. 12:56[/b][/url]

- Nem akarsz zavarni?
Emelem meg a szemöldökömet ránézve. Nos, akkor, ha nem akarna zavarni, akkor nem éjjel kellett volna érkeznie, és nem pont az én pizzázóm előtt különbségkeresőset játszani a hópihéken. A zavarás pedig nem zavarás, hanem felzavarás. Felzavarta azt az állóvizet, azt a mohás, trutyis mocsarat, amiben egy ideje már a szívem ázott. Azt hittem, az idők során szép lassan teljesen elsorvad és elsüllyed, elfelejtve azt, hogy milyen is, amikor érez. Este, mielőtt a szemetet kivittem, egy régi képet néztem, jó pár éves, az egyetlen, amit megőriztem. A képen Ariana és én vagyunk, talán Catherine fotózta, nevetünk, csókolózunk, integetünk. Egy hete még kissé szomorúan néztem a képre, szomorú voltam, mert nem sikerült, mert nem értettem. Este, amikor újra elővettem, dühöt és undort éreztem. Nem sokkal a váratlan szakítás előtt készült, és én egészen mostanáig nem tudtam, hogy hárman vagyunk azon a képen. Ez pedig így volt jó. Nem akartam tudni az igazságot, vagyis persze, akartam, de úgy voltam vele, hogy okkal történt, okkal nem tudtam, és elfogadtam volna, idővel mindenképpen. Nem akarok rá emlékezni, nem akarok belegondolni abba, amit Ariana tett. A hátam mögött döntött. Mostanra lenne egy gyerekem, és boldog lennék. Nem gátoltam volna Ariana-t, de nem engedtem volna, hogy megölje a gyerekünket.
A mocsárba aztán, ami ellepte a szívem, ez a szőke boszorka belecsattogott, és nem foglalkozva a sok nyálkával elkezdte kihúzni onnan. A nevetésével, az incselkedésével, a ringó csípőjével fényt hozott az életembe, akkor is, ha ez nem működik, legalább tudom, hogy érek valamit még, és hogy képes vagyok meghódítani embereket. Talán a nagy magány tette és teszi azt velünk, hogy fontosnak érezzük a másikat, talán más, de most ez így jó. Az egész olyan kerek volt. Belemosolygok a csókba, már látszik, hogy a párna és a takaró közelsége elhozta az álmosság erősebb hullámait is, de még képben vagyok, valamennyire.
- Semmit, csak élvezd. Ha rágörcsölünk, oda az egész.
Nem akarok tervezni vele, nem akarok ábrándokat kergetni. Most itt van, és ki tudja, mire kinyitom a szemem, talán már eltűnik. Akárki lehet, akár tolvaj is. Fogja, és kipakolja a pénztárcám, talán egy-két értékesebb könyvet is magával visz. Bánnám? Nem hiszem, mert ez a felfordulás, amit okozott, előrelendít, már most. Persze remélem, hogy nem tolvaj, és hogy amikor újra kinyitom a szemem, akkor még itt lesz, de a tervezést félre akarom tenni. Élvezni akarom őt, élvezni akarom a jelenlétét. Erősebben magamhoz vonom, átölelem, és egy pillanattal később már alszom is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=746820#post746820][b]Frank Arie Martin - 2019.01.19. 17:00[/b][/url]

Pörög az üzlet, ezt már szeretem! Lelkesen állok be én is segíteni, most azonban nem azért, mert valaki kiesett, hanem mert a megnövekedett forgalom miatt minden kézre szükség van. Emellett pedig az iroda magányában, munka helyett, az elmúlt heteken elmélkedtem, pedig nagyon nem kéne már ezeket forszírozni. Van egy pár új ötletem, új könyvbe tervezek kezdeni, egy regénybe. Sosem írtam még regényt, szóval éppen itt lesz az ideje.
- Még valamit? Rendben, egy piros és egy sárga limonádé. Máris hozzuk.
Hátul most ketten pörögnek, így én leginkább a rendeléseket veszem fel, vagy ha éppen olyan van, akkor viszem az elkészült ételt, italt. Most is, visszalépve a pulthoz, az éppen utamba kerülő lánynak leadom a két italra a megrendelést, meg azt, hogy a négyeshez kell vinni, és már robogok is tovább.
Az új szenzációnk, a Scarlett által összeállított két pizza egyszerűen a három legnépszerűbb termékünk listájának első két helyét birtokolja. Az a lány egyszerűen szenzációs, most is ezeket kérik a hatosnál, két lángnyelv whiskey társaságában. Gyorsan ellenőrzöm a fiatalok életkorát, de mivel mind a ketten betöltötték már a húszat is - fene a szerencsés genetikát -, nyugodtan megkaphatnak mindent. Megint visszalépek, átadom a rendelést, majd a kezembe nyomnak egy megpakolt tálcát, hogy a hármasnál rendelték. Lépek is, megkerülve egy távozó párt, és a férfi elé pakolom a rendelésér.
- Hozhatok még valamit? Ma kifejezetten kiváló a boszorkánykrémesünk.
Olyan szinten, hogy a személyzet konkrétan azt ebédelte, de ez nem tudom, hogy mennyire lenne kampányszöveg a megkóstolása mellett. Tényleg nagyon jól sikerült, kell küldenem egy üzenetet még a beszállítónak, hiszen ez a mai összeállítás minden várakozást felülmúlt. Még a végén igazán édesszájú leszek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=747592#post747592][b]Frank Arie Martin - 2019.01.27. 11:25[/b][/url]

A kislány, akit Bence kifogott sokadszorra utasítja el, de nem azért, mert nem akarja odahívni sem Alexet, sem Arie-t, hanem mert egyszerűen egyiküket sem találja. Leginkább azért nem, mert az előbbi az árubeszerző körútján van, míg utóbbi kint a forgatagban. Nagy kő esik le a szívéről azonban, amikor végre megpillantja Arie-t, és már felderülve közli a férfival, hogy máris szól neki. Gyorsan oda is szalad a férfihoz, vált vele két szót, majd vissza röppenve már széles mosollyal néz a férfira.
- Egy perc és itt lesz. Adhatok addig még valamit?
Mintha az arcát is kicserélték volna. Új még, és nagyon kell neki a munka, nem akarja elszúrni, de tudja, hogy minden esetben, ha a tulajt vagy az étterem vezetőjét keresik, akkor a két férfi közül az egyiknek szólnia kell. Nem bánnak vele rosszul, talán csak az önbizalma nincs még teljesen a helyén. De idővel az is meglesz. Viszont örül annak, hogy sikerélménye van, és ez már jó út.

- Máris jövök!
Pillantok Bencére, akivel a lány beszél, de mivel a kezemre egy kiöntött kávé maradéka ragad, így előtte mindenképpen gyorsan kezet mosok és a kötényt levéve magamról, kilépek újra, de most nem az asztalokhoz lépek oda, hanem egyből a férfihoz, felé nyújtva a kezem.
- Frank Martin, örvendek. Itt szeretne beszélgetni, vagy menjünk inkább az irodába?
Nem tudom, hogy mit szeretne, hogy panasszal élne vagy hirdetne a dobozon, de mindenképpen megadom a választás jogát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748559#post748559][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 11:50[/b][/url]

Egész éjjel pörgött az agyam, az írógép megállíthatatlanul szaladt. Igen, írógépen írok. Ez már csak ilyen. Ez a példány ősöreg, a mágia tartja egyben. Állítólag az egyik első példány volt. Mintha a családom szelleme átjárná. Na nem mintha Lunán kívül beszélhetnénk családról az esetemben. Vagy az ő esetében. A kattanások amúgy segítenek, imádom, hogy elmém gondolatai egyből papírra vetülnek, hogy nincs megállás, átgondolás, átírás. Ilyenkor nem látok, nem olvasok vissza, nem hibázok. Csak írok, és írok, újabb és újabb oldalak telnek meg élénk képzeletem minden egyes momentumával. A történet, amit írok, nem csak simán egy újabb mágiatörténeti felfedezés. Távolabb már nem is állhatna tőle. Regényt írok. Igazi regényt. Én. Sosem írtam még, de a múzsám homlokon csókolt. Többek között, aztán lelépett, és nekem egy halom kérdőjel van a fejemben.
Eddig próbáltam elfoglalni magam, főleg az elemi mágiával, de egy ponton túl már nem segített a dolog. Most azonban jött egy pillanat, egy érzés, és neki kellett állnom. Egyedlen éjszaka alatt megírom négy fejezetet, és csak akkor hagytam abba, amikor éreztem, hogy már az ágyig se tudom elvonszolni magam. Álomtalan álomba süppedtem, amiből a hűvös ujjak érintése rángat ki.
- Chleo.
Motyogok a párnába, igyekszem elhúzni az arcom. A megszólított eddigi áldásos tevékenységét - vagyis, hogy nyelvével módszeresen végignyalja az ablaküveget - abbahagyja, és kérdőn döntött fejjel nézi a szőke nőt. Nem zavartatja magát azonban különösebben. Nem az a házőrző típus, de mit vár tőle az ember, Arianat is kedveli. Mélyet lélegzem a levegőbe, megérzem az illatot, és elmosolyodom.
- Ophelia.
A tekintetem nem nyitom ki, de a kezem a kezéhez kap, elmosolyodva húzom a számhoz, és csókot lehellek rá.
- Feküdj még vissza, olyan korán van.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748579#post748579][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 12:38[/b][/url]

Mindenre, amit mond, bólintok. Azt hiszem, hogy alszok, pedig nem, ébren vagyok, csak nagyon fáradt. Érzem az illatát, az ujjait, a puha bőrét. Érzem a súlyát, ami nem sok, de mégis, megváltoztatja a matracom elrendezkedését. Érzem őt.
- Muszáj elmenned?
Kérdezem végül, és bár félek kinyitni a szemem, mégis megteszem. Látni akarom őt, hogy tényleg ő van ott, és nem csak elképzelem. Alszok, álmodom, és álmomban is ugyanolyan gyönyörű, mint élőben. Csodálatos asszony, aki csak a jelenlétével is mosolyt csal az arcomra.
- Várni fogok rád.
Ebben egészen biztos vagyok. Lehetett volna más, de nekem nem kellett, én őt akarom. Minden lányban, aki jelen volt az első találkozásunk és a mostani között, őt kerestem. Nem volt semmi röptében a legyet is állapot, hogy elfelejtsem. Nem is menne. Elvagyok a vágyakozással, és most, hogy itt van, hogy látom őt, tudom, hogy képes vagyok a türelemre.
- Ophelia?
Kicsit helyezkedek, felülök, de még mindig azt érzem, hogy nyom a fejem, hogy álmos vagyok. Remek, a saját álmomban még álmos is vagyok. Mindegy, majd ezzel a problémával foglalkozom ezek után.
- Azt hiszem, hogy beléd nagyon szerelmes tudnék lenni.
Nem mondhatom teljes bizonyossággal, hiszen csak egyetlen éjszakát töltöttünk együtt, de azóta is csak rá gondolok, csak ő van a fejemben, csak őt akarom. Szeretem őt, és tudnék belé szerelmes is lenni. Nagyon szerelmes.
- Megértem, ha dolgod van máshol. De ha lehetőséged van rá, adj egy esélyt nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748609#post748609][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 14:55[/b][/url]

- Ne menjek veled?
Nem mintha tudnám, hogy hová megy, vagy mit fog ott csinálni. Sőt, azt sem tudom, hogy eddig hol volt. Néha azt hittem, látom. Többször utána indultam, máskor meg embereket is megszólítottam. Volt olyan, hogy eltűnt a következő sarkon, mire odaértem.
Talán, ő tényleg az. Sorozatgyilkos. Magamról mondtam, amikor behívtam, hogy nem vagyok az, de ő a maga részéről nem cáfolt. Talán a sárkányok sem sárkányok, hanem az áldozatai. Ez a kódnevük. Viszont, azt hiszem, ez sem zavar. Elhiszem, hogy bérgyilkosként a kormánynak dolgozik, és rossz embereket öl. Így nem olyan rossz a helyzet, elvégre ez is csak egy szakma. Tanárként én is azt mondom a diákjaimnak, hogy mindig a vágyaik és képességeik szerint éljenek. Ha ő ezt szereti és keresett - elvégre mivel magyarázod azt, hogy hetekig nem látod, eltűnik egy szempillantás alatt -, majd felbukkan olyan hajnalban, amikor normális emberek alszanak, hogy elköszönjön, és csak reméli, hogy visszatérhet.
- Türelmes leszek.
Mondom neki határozottan. Az elmém álmomban is kattog. Biztos vagyok benne, hogy a készülő regényemben a nő kém lesz. Nem gyilkos, csak kém. Nem akarom, hogy kikövetkeztessék esetleg, hogy a nőről van szó. Ki tudja, mi lesz velünk, talán még mélyebb kapcsolatunk is lehet, ha csakugyan visszatér. Én jó bérgyilkos férj alapanyag vagyok amúgy is, pizzázóm van, olasz kajákat szolgálok fel.
- De te is légy az velem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748625#post748625][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 16:51[/b][/url]

Érintések. Olyanok vagyunk, mint akik csak kerülgetik egymást, de nem merjük az utolsó lépést megtenni, mintha félnénk az ébredéstől. Én félek az ébredéstől, félek attól, hogy kinyitom a szemem, és valóban nem lesz ott. Sem ő, sem az a melegség, ami belőle árad. Kinyitom a szemem, és hűvös lesz minden. Újabb csók a kezemre, érzem a teste melegét, elhiszem, hogy ő itt van, hogy ő valós. El akarom hinni, és azt akarom, hogy itt maradjon velem. De tiszteletben tartom, hogy neki időre van szüksége.
- Ophelia.
Most már határozottabban mondom ki a nevét, mintha a tény, hogy indulnia kell, megmozdított volna bennem valamit. Kezem kihúzom a kezéből, és erős, határozott mozdulattal, derekát átölelve húzom magamhoz, nem érdekel az sem, ha ellenkezik, nem akarom, hogy csak úgy kisétáljon innen.
- Elfogadom, hogy el kell menned.
Pillantok fel rá határozottan, bal kezem a tarkójára csúsztatva húzom közelebb az arcát az enyémhez. Végig a szemébe nézve, csókot lehelek a kulcscsontjára, majd tovább haladva a nyakára, az állára, az arcára. Orrom az orrához érintem, eszkimópuszit adva neki. Nem csókolom meg, ezt a választást meghagyom neki.
- Várok rád, ameddig csak kell. De ha visszajössz hozzám, többé nem engedhetlek el.
Ehhez viszont ragaszkodom, most elengedem, de legközelebb már nem, és ha visszajön hozzám, akkor azt akarom, hogy úgy tegye, tisztában van a döntés következményével.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=748651#post748651][b]Frank Arie Martin - 2019.02.03. 19:26[/b][/url]

Engedem, hogy kibontakozzon az ölelésemből. Nézem, ahogy felkel, engedem, hogy elhagyjon, hogy elmenjen, ha neki erre van szüksége, akkor megtegye. El kell mennie, ahhoz, hogy rájöjjön, itt van a helye, mellettem. Milyen furcsa álom ez. Álmomban azzal hitegetem magam, hogy csak egy kis távolságra van szüksége, hogy időt kell adnom neki annak érdekében, hogy végül örökre velem maradjon. Bárcsak ennyi volna. Na meg persze ott van a bérgyilkos kérdés is. Vagy kémnő, vagy mindegy, de valami olyan, amit jobb, ha nem tudok, és amiről jobb ha nem tudok, és persze, ami miatt fel kell szívódnom.
Nézem, ahogy elsétál, szusszanva várom, hogy a szoba újra kihűljön, hogy álmomban sivárság érkezzen. Aztán, ajkai az ajkaimat érik, olyan hevesen, hogy szinte kicsordul a vérem, de nem érdekel, mert én is úgy csókolom, mintha csak azon múlna az életünk, hogy egymás száját érintjük. Ha ez kell, én megteszem. Hevesen és vadul, szinte kínzóan hosszan csókolom, de nem érdekel az sem, ha az agyamból kimegy minden oxigén. Érzem, ahogy a testem is egyre forróbb, ahogy éled. Kénytelen-kelletlen szakítom meg összefonódásunkat.
- Indulnod kell.
Közlöm vele határozottan. Nem akarom, hogy kétségbeesettnek vagy szomorúnak lásson. Nem akarom, hogy megbánja, hogy ma eljött ide. Ki kell állnom mellette, a döntésével egyet kell értenem, ha azt akarom, hogy ez most működjön, és mindennél jobban vágyok kettőnkre. Elengedem, és ha elmegy, szemem behunyva, engedelmesen fekszem vissza.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=749265#post749265][b]Frank Arie Martin - 2019.02.09. 12:08[/b][/url]

- Ajánlatot?
Nem is magával a szóval volt a bajom, hanem azzal a három száz euróssal, ami a pultomon hevert. Nagyon nincs jó időszaka a forintnak, de ez testvérek között is közel százezer forint. Ő meg csak így lepakolja ide a pultra, és bármennyire is nem akarom figyelni, látom, hogy van még ott, ahonnan ez jött. Tisztán látom. Próbálom mégis inkább a szemkontaktust fenntartani, és nem úgy csinálni, mint akit valójában teljesen felcsigázott az a lehetőség, hogy extra bevételre tehet szert, természetesen törvényesen. Más nem is nagyon lehetne, főleg mivel akkor nem itt beszélgetnénk, és játszanánk a százasokkal. Aztán a tekintetem követi a feje helyzetének változását, és szemöldökeim összehúzódnak, amint a tulajdon testvéremen állapodik meg a szemem. Belül egy hang élből üvölt: NEM! Kint azonban, mintha mi sem történt volna, nézem, ahogy kiszolgál két lányt, majd tovább sétálva számlát ad a következő asztalnak.
- Sajnálom, uram, de ez a hely azon túl, hogy valóban egyre vonzóbb és vásárlóbarát szemléletűbb, egy határon nem megy túl.
Lepillantok a már négy darabra dagadó toronyra, és bár de, szükségünk van a pénzre, nem azért töltöttem az életem egy jelentős részét kaszinókba, hogy a gödörből való kimászás után, visszalökjem Lunát, és rajta nyerészkedjek. A pénzét a pulton finoman felé tolom.
- Remélem nem veszi sértésnek, ha megkérem, hogy a jövőben az üzletemben tartózkodjon az ilyen jellegű megnyilvánulásoktól. Egyik felszolgálóm sem nyújt extra szolgáltatásokat, sem most, sem a későbbiekben. Feltételezem, hogy ön tisztességes úriember, aki ha udvarolni kíván, a megfelelő módon teszi.
Érzem, ahogy elpattan egy ér az agyamban, mégis igyekszem olyan szinten tisztességesen és nyugodtan beszélni vele, hogy az már művészet. A gondolataimban már helyből átugrottam a pultot, és téptem le a fejét. Az pedig, hogy az összes lány közül a nővéremért fizetne, csak még növeli a lassan, bennem felgyülemlő agressziót. Érzem, ahogy egy apró, de annál határozottabb szellő felkapja a négy bankjegyet, és szorosan a férfi mellkasához nyomja. Mosolyra húzódik a szám.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750242#post750242][b]Frank Arie Martin - 2019.02.17. 21:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750335#post750335][b]Frank Arie Martin - 2019.02.18. 21:07[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=750731#post750731][b]Frank Arie Martin - 2019.02.23. 09:20[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=751118#post751118][b]Frank Arie Martin - 2019.03.02. 17:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=753687#post753687][b]Frank Arie Martin - 2019.03.31. 18:25[/b][/url]

Amikor az ember kapcsolatban él, és mondjuk a dolgok elején van, akkor minden olyan különleges és új még. Mi azt se tisztáztuk le igazából, hogy kapcsolatban vagyunk-e, vagy mi a helyzet most éppen. Havonta egy hetet távol van, én cserébe megkértem a kezét, amire nem mondott semmit, és amiről nem beszélünk. Technikailag mintha meg sem történt volna, és bár ez nekünk jól megy, attól még az egyetemen igencsak suttogva beszélnek róla, gyakran megnéznek minket, összesúgnak a hátunk mögött, akár együtt vagyunk, akár egyedül. Lassan, de biztosan kezdünk hozzászokni.
Mivel ma jön haza, jó alaposan előkészítettem a terepet, hogy lássa, várom. Friss ágynemű, rózsacsokor, bor, ahogy ezt kell. Egész addig jól is ment, amíg Chleo úgy nem döntött, hogy ő unja már az uborkát, és inkább valami mást enne, például rózsát. Komolyan, az összes rózsaszirmot megrágcsálta, nagy részét el is fogyasztotta. Szerintem a virágos lány azt hisz, délelőtt és délután más lánnyal randizom, mert most lépek ki egy második csokorral az üzletből. Chleo nincs velem, megfenyegettem, hogy elcserélem Cortezre, azóta, úgy csinál, mint aki szégyelli magát, és alszik.
Vidáman ballagok vissza a pizzériába, fel az emeletre, és akkor, ahogy kicsit kinyitom az ablakot hallom meg a keserves sírást. Persze erre a kisasszony is felkel, egyből odasomfordál, és a vállamra felmászva kezdi el nézni a csöpp kiscicát. A ház régóta lakatlan, de tudom, hogy egy olyan vad kutya lakja az udvart, akit még senki sem tudott befogni. Nézem őt, ahogy ott köröz most is a fa alatt, várja, hogy a cica leessen, és ő rajta demonstrálja az erejét.
Nem tudok repülni, és nem is most kezdeném el ennek a gyakorlását, az az egy alkalom éppen elég volt ahhoz, hogy letudjam a problémát. Viszont nem fogom hagyni, hogy a kicsinek valami baja legyen.
- Chleo? Valahogy meg kellene nyugtatni.
Azért látom rajta, hogy nem nagyon tetszik neki, amit mondok, mert van az a tipikus nézése, amikor tudom, hogy igazán nőből van, és most éppen fáj a feje. Mégis, szeret engem, hiszen a macska hangját utánozva kapcsolatba lép vele. A kutya meg, látom, hogy megőrül, azt se tudja, hogy hova ugasson. Tudom, ha csak úgy felemelném, akkor mind a tíz körmével kapaszkodna, és ha valamit nem szeretnék, akkor a riadalom mellett még fájdalmat is okozni neki. Érzem és a hangján hallom, hogy fokozatosan megnyugszik, bal kezemet tenyérrel felfelé tartom, a jobbal próbálom elkapni a grabancát, és szépen lassan elindítom magam felé. Igyekszem egy képzelt burokban tartani, és lassan mozogni, mintha magam felé húznám. A levegőben tudom, hogy nem érzi magát biztonságba, hogy elég egy hirtelen mozdulat, és máris vége a dalnak. Ezért tartom a nyakát, nyomom kicsit le sűrűbb levegővel, hogy még csak eszébe se jusson menekülni. Közben én is hátrálok, magamban számolom a lépéseket az ágyig. Elméletileg bent van, mire már nem tudok tovább lépni, gyakorlatilag azonban elszámolom magam, és egy lépéssel korábban érzem, hogy a térdhajlatomnál bevág valami. Nem tudok mit tenni, mint rántok egyet a macskán, és próbálom elkapni, mielőtt a földet éri. Chleo pedig, mint sértett királylány, megvárja, amíg végignyalom a földet, és kegyelemdöfésként a hasamra ugrik, onnan dobbant tovább.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=759441#post759441][b]Frank Arie Martin - 2019.05.25. 20:31[/b][/url]

Azt hittem, hogy a múltkori probléma meg is szűnt az alatt a pár nap alatt, amíg kiemelkedően figyeltem Chleo közérzetére, azonban valahogy mégsem történt így, mert bár hetek teltek el a koratavaszi nyünnynek nevezett hisztis korszaka óta, most valahogy mégis újra azt tapasztalom, hogy nem boldog attól, ha az apró kis mancsai a földdel érintkeznek, és nem, nem a szőnyeg a baja. Nem bírja sem a füvet, sem a járdádát, sem a járólapot. Semmit. Ráadásul, mintha valamiféle depresszió is úrrá lenne rajta, ami nálam is hasonló érzéseket vált ki. Mondjuk, amennyit esik mostanában, nem is csodálom, hogy így nincs kedve vidámnak lenni. Mégis inkább azt látom, hogy azt kerüli, hogy a földdel találkozzon.
Furcsa pózokban alszik, egyszer azt hittem, hogy már nem is él, és azt hiszem bepánikolva próbáltam újraéleszteni, amiből az lett, hogy olyan szinten megijedt szerencsétlenem, hogy az ágy alá menekült, és amikor megpróbáltam kiszedni, karmolt és harapott tiltakozása jeléül. Csak akkor sikerül kicsalnom, amikor egy friss jégsalátát kezdtem el ropogtatni az ágyon. Megjegyzem, soha többet nem vagyok hajlandó egyetlen levelet sem megenni belőle, mert még most is érzem az utóízét. Brrr, belegondolni is rossz.
- Nem jó?
Kérdezem a hátsó kertben ülve. Délután kettő van, dolgoznom kellene, megcsinálni a könyvelést, a jövőhavi beosztást, és felkészülni egy megbeszélésre az egyik beszállítónkkal, de aggaszt, hogy mi a baja, és még nem készültem fel arra lelkileg, hogy odaállok Westwood elé, azt mondva, hogy “elromlott”. Nem akarom, hogy elvegye tőlem. Chleo a mindenem, és meg akarom oldani a problémát, valahogy. Most egy kicsit továbbgondoltam a múltkori sűrű levegős megoldást, és az egészet, mint egy hörcsöglabdát köré keríteni, hogy ne csak a talpai, de a teste se találkozzon a talajjal, azonban úgy tűnik, hogy ez nem az az út, ami nagyon bejönne neki. Lassan visszabontom a falat, és inkább gördeszkává alakítom át, így érezheti az őt körülvevő világot, mégsem kell érintkeznie vele. Egy repülő lila puffancs, remek, ahogy látom tetszik is neki. Először az apró kert egyik, majd másik végébe repültetem, azonban, amikor visszafelé gyorsítok kicsit rajta, szegényem megijed, és talán meg is billen - ami nagyon nem normális egy levegő elemű lénytől - és leesik.
- Chleo!
Nem nagyon a távolság közöttünk, de úgy vetődök utána, mint aki attól fél, ha földet ér, eltűnik örökre. Elkapva őt, karjaim közé zárom, és átölelve, a mellkasomra szorítva őt, várom meg, hogy a kis szíve ne dobogjon olyan nagyon. Érzem, ahogy a fejét a nyakamnak nyomja, én pedig, legyek bármennyire is kitartó, félretéve minden büszkeségem, sírom el magam, mint fáradt szülő a lázas gyereke ágya mellett.
- Ne haragudj, de nem tudom megoldani.
Szólnom kell Westwoodnak, ehhez kétség sem fér.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767812#post767812][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:30[/b][/url]

- Meg fogod vágni magad, hagyd.
Megfogom a kezét a csuklójánál, bár nem terveztem hozzáérni. Egész idő alatt abban reménykedtem, hogy nem igazi, hogy el tudom nyomni magamban a vágyat, hogy megérintsem, hogy érezzem őt, a bőrét a bőröm alatt. Szívem szerint magamhoz rántanám, a vállamra csapnám, és minden ellenkezését elnyomva rántanám fel magammal az emeletre, és az után, hogy többször nyomatékosítottam, hogy ő hozzám tartozik, megkérdezném, hogy ugyan, miért szakított, mert a legutóbb valahogy nem sikerült beszélgetnünk.
- Add.
Engedem el végül a csuklóját, és nyújtom ki a kezem, miközben a másikat a föld felé fordítom, és egy kis koncentrációval elérem, hogy minden egyes apró szilánk egy pontba gyűljön, és anélkül, hogy akárcsak egy is leesne, emelem fel a kupacot, egyesítem a többiekkel és küldöm a kuka felé.
- Ophelia. Tudsz beszélni?
Kérdezem meg óvatosan, mert illendő volna, ha mondjuk ez megtörténne.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767814#post767814][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:32[/b][/url]

- Értem.
Nem, igazából rohadtul nem értem. De megint itt tartunk. Azt mondom Lunának, hogy itt van ez a tökéletes lány, akit szeretek, mindennél jobban, akivel képes vagyok tervezni, és aki minden szempontból tökéletes, aztán, ahogy Ariana esetében, úgy nála is megtörténik a  “bocs” kategória, vagyis az, amikor minden indok nélkül szakít. Arianaról utóbb kiderült, hogy elliffent egy abortuszra, hupsz bocsi, szóval fogalmam sincs, hogy Ophelia mivel rukkolt elő. Remélem azzal, hogy ő is terhes volt, csak mástól, de nem volt pofája elém állni azzal a sztorival, hogy amúgy az enyém, és sajnáljam már. Mondjuk, ha tényleg ez volt, akkor egyrészt nem akarok róla tudni, másrészt jó, hogy ezt nem vállalta be végül, mert az nagyon aljas lenne.
- Tudod, sokkal kevésbé vagy feltűnő, ha hétköznapian nézel ki. Nagyon a végletekbe gondolkozol.
Avagy ki a bánat hord egy zárt helyiségben, ami hőhűtő bűbájjal is el van látva kalapot nyáron? Ugye. Én azért beszélek, és remélem, hogy képes leszek szóra bírni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767816#post767816][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:34[/b][/url]

Hogy miért vagyok még mindig itt? Nem tudom. Mert bosszant. Miért hiszi mindenki, hogy jól vagyok? Vagy azt, hogy nézegetni kell? Miért hiszi mindenki azt, hogy nekem nem fáj? Hiszen megbíztam benne, igazán megbíztam. Neki adtam mindent, a vágyaimat. Elkezdtem beszélni magamról. Ez volt talán a baj? Hogy nem egyből a családfámmal kezdtem? Ez fáj annyira? Miért nem voltam elég jó?
- Nem vagy könnyű eset.
Mondom végül határozottan, mert valóban nem érzem annak, valóban nem tudom azt mondani, hogy igen, ez totál érthető volt. Egyik nap még tervezünk, másik nap már nem vagyunk együtt. A kettő között pedig, eltelt fél nap.
Lehetnék gyerekes, mondhatnék neki számos dolgot, hogy elúszott a foglaló a házra, hogy már majdnem vettem neki egy kutyát, csak még túl fiatal volt, hogy leváljon az anyjáról. Annyi mindent szeretnék az arcába vágni, és helyette, nem teszek semmit. Csak a szemem sarkából nézem őt, és a zsebembe nyúlva egy tiszta zsebkendőt tartok felé.
- Vérzik a szád.
Régebben szerettem, ha vért láttam az ajkain, ha lecsókolhattam a kiserkenő, vöröslő vérét. Mostanra azonban tiltott gyümölcs lett, mint minden, ami vele kapcsolatos.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767818#post767818][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:35[/b][/url]

Hogy mi bosszant a legjobban? Az, hogy nem tudom már megint, hogy mi a tök van, hogy mit csesztem el. Ja persze, semmit, mindig a másik a hülye, és talán három kötőjel öt éven belül végül csak úgy benyögi, hogy terhes volt, idegenek rabolták el, vagy rájött, hogy leszbikus. Bármelyik lehet, amennyire a saját szerencsémet ismerem, a válasz úgyis az lesz, hogy mellettem rádöbbent, hogy leszbikus. Biztos vagyok benne, hogy leszbikus.
Nézem, ahogy az ajkához emeli a zsebkendőt, nem akarok belegondolni abba, hogy a gondolataim még mindig afelé hajaznak, hogy kvázi megerőszakolom, hogy szólásra bírjam őt. Vagy, hogy nekem jó legyen? Áh, inkább csak hagyjuk, hogy mire vágyom, mert amúgy tényleg minden gondolatom vele kapcsolatban nagyon illetlen. Túlontúl illetlen. Megint ugyanaz van, valahogy tegyem túl magam azon, hogy dobott, bár nem adott indokot, és ha valaki azt hiszi, hogy azzal segítek magamon, hogy azt gondolom, leszbikus lett, ki kell ábrándítanom, nem. Vizuális típus vagyok, és nem azt látom magam előtt, hogy ez egy borzalmas esemény, hanem, hogy mennyire benne lennék.
Felnéz rám, én pedig érzem, hogy zavarban vagyok, nem könnyű olyannal beszélgetni, aki egy: nem beszél, és kettő: így is letépnéd róla a ruhát, mert bosszant, hogy mennyire slampos és mennyire fénytelen a nő. Nem szabadna így kinéznie. Gyönyörűnek és magabiztosnak kellene lennie, olyannak, aki vállalja a következményeit a tetteinek.
Vállalja? Hiszen éppen most indul el az emeletre, én meg nézek utána, mint egy rendes hülye, sőt, a pultban álló lányok is néznek rá, meg a pizzamesterem is, aki még ki is hajolt, hogy jól látja-e, amit lát. Mindenki tudja, hiszen egy ideje nem bukkant fel a nő, én pedig nem tudtam indokot mondani.
- Macskabagoly 16. Mei.
Fordulok inkább a lány felé, hogy odaadjam neki a rendelést, egyeztessünk gyorsan. Elmondom, hogy új lakók, a Felagund ház melletti ingatlan, három kisgyerek, lassítson időben. Miután minden megvan, nem húzhatom tovább a dolgot, elindulok az emeletre, és ötletem sincs, hogy mi vár majd rám fent, de engedelmesen lépegetek felfelé, és nyitom ki az ajtót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767823#post767823][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:47[/b][/url]

Na, ha valamiben más ez a mostani eset a korábbitól, az az, hogy Ariana lelépett, és évek múltán találkoztunk, Ophelia ellenben itt, és mint mindig, most is igazán gyönyörű. Teljesen természetesen viselkedik, pedig nincs rajta már egyetlen olyan ruhadarab sem, ami kicsit is elvenné a kedvem tőle. Nézem őt, ő néz engem, és nem tudom, hogy mit kellene tennem. Az biztos, hogy beszélgetni nem akar, és ezt nyomatékosítja is.
- Oké.
Felelem végül könnyedén, ahogy elindulok felé, úgy rúgom le a cipőimet, megállás nélkül haladva befelé, felé, és nem gondolkozva semmin, mert nem akarok gondolkozni, és nem akarok ebben a helyzetben miérteket kutatni, vetem le még az ingem, mielőtt odaérnék elé. Nem nagy a helyiség, de mellette megtanultam nagyon gyorsan vetkőzni, hogy időt spóroljak, és minél többet lehessek vele. Jobbommal a derekát fogom át, és magamhoz rántom, míg balommal az álla alá nyúlva emelem meg a fejét, és egy pillanatnyi habozás után, szenvedélyesen megcsókolom. Nem érdekel, hogy miért, nem érdekel, hogy miért nem, csak a pillanat, hogy én is ezt akarom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767825#post767825][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:56[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767827#post767827][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 19:58[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=767829#post767829][b]Frank Arie Martin - 2019.08.19. 20:01[/b][/url]