Nem tudom eldönteni, hogy direkt ilyen igénytelen, vagy valóban nem vágyik semmi többre. És nem nem az érzelmekre gondolok, de a szex ennél sokkal változatosabb és izgalmasabb is lehetne. De nem. Neki még mindig csak ilyen alapigényei vannak. Sóhajtok egyet. Jó. Hát ha ezt akarja. Ez végül is teljesen teljesíthető. Majd megkeresem a zöld szalagos férfit, neki biztos érdekesebb vágyai vannak.
- Ennél valami kreatívabbat vártam. De hát... te tudod. Nekem meg abszolút megoldhatónak tűnik - hagyom rá, és még egy mosolyt is kap mellé, annak ellenére, hogy túl hangosan beszél a férfiasságom méreteiről. Nem is értem miért kicsizi le. Tök átlagos. Szerintem. Láttam mér kisebbet is. Meg persze nagyobbat is. De hát nem lehet válogatni. Alacsony vagyok, ezek szerint Theonkának kicsi farokkal. Nem ez lesz az életem vége. - Még szerencse - forgatom meg a szemem, hogy legalább azt elismeri, hogy tudom használni. Vicces lenne, ha nem. Sajnálom azért a pincért, biztos nem erre vágyott valentin-nap. Nekem meg tök mindegy, mert nem úgy tekintek a mai napra, mint valami különlegesre. Bár tény és való, hogy reméltem, hogy tud nomrálisan is beszélgetni a srác. Vagy legalább egy kicsit megnyílik, de nem. Szóval én csak egy bocsánatkérő pillantást küldök a pincérnek, amikor Theon puszit dob neki.
A beszélgetés viszont láthatóan nem az erőssége. Szóval hagyom a dolgot, és az evésre próbálok koncentrálni. Vagy próbálnék, ha nem kötne bele, hogy mit eszek. Így viszont kénytelen vagyok megkóstolni, hogy mi a jó abban, amit ő eszik. Megjegyzem semmi. Ezt a kóstolás is megerősíti, de hát mit ért ő ehhez?
- Jó, akkor a puszta tény, hogy az emberek is húsból vannak... - megvonom a vállam. Ha ezt akarta hallani. Mert ez is a bajom. Na meg hogy morálisan én nem tudnék elszámolni a lelkiismeretemmel, de ezt nem kötöm az orrára, mert semmi köze a dologhoz. De azt hiszem az első két ok is elég lehetne bárkinek. - Sosem szerettem a húst, és ez sajnos nem változik - megvonom a vállam. Nem megyek bele jobban a témába. Helyette jóízűen próbálom elfogyasztani a maradék pizzámat.
- Aha. Tapasztalat - mondom pár zöldségen és gombán nyammogva, egy vigyorral az arcomon. Mert hát... sajnos tényleg. De mivel őt ez szórakoztatja, ráhagyom. Sőt odáig vetemedem, hogy elárulok neki egy titkot. Valószínűleg nem fogja elhinni - Köz- és önveszélyes vagyok, de megszöktem a pszichiátriáról. - Az más kérdés, hogy aztán visszazártak, majd kiengedtek, mert rájöttek, hogy tényleg nincs igazuk. Azt neki nem kell tudnia. De azért érdeklődve figyelem, hogy mit reagál erre.
- Mi? - kapom fel a fejem, ahogy bort rendel és szét is nézek, hogy ugyan kinek, de mire rájövök, hogy nekem, a pincér már el is slisszol, valószínűleg minél kevesebb időt akar az asztalunknál tölteni Theon fantasztikus viselkedése miatt. Én pedig már előre sajnálom az üveg bort, amihez nem fogok hozzányúlni. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve szólalok meg.
- Pedig a zöldségek akkor is jobbak. Mármint az üveget is feldughatod, csak ha eltörik az necces. Bezzeg egy cukkini, vagy egy kígyó ubi nem olyan veszélyes... - Igen tudom. Beteg vagyok. És perverz. De mentségemre legyen mondva, ezt még én sem próbáltam, csak egy mugli pornó filmben láttam. Rosszul is lettem tőle, és vagy egy hónapig nem tudtam az említett zöldségekre ránézni. Na de neki ezt nem kell tudnia. Ekkor teszi le a pincér a boros poharat. A szerencséje, hogy fehérbort hozott. Bár az arcát elnézve, ő is hányni fog, lehet hallotta, amit Theonnak mondtam? Upsz.
- Töltök magamnak - Nyúlok az üvegért, megszánva őt, és nem is akadékoskodik, elsiet, de marha gyorsan. Én meg hülye fejjel, mosolyogva belekortyolok a borba. Még jó, hogy megfogadtam, hogy nem iszom.