36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 11. 15:39 | Link


Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben.
   -  Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat.
A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba.
   -  Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek.
Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét.
Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti.
Soha többé nem iszom semmit.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 11. 22:57 | Link

Will
______________________________________________________


Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki.
Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves.
A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash.
- Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 11. 23:22 | Link


   -  Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem.
A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét.
Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született.
Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán.
William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk...
   -  Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?

Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 11. 23:22
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 11. 23:40 | Link

Will
______________________________________________________


- Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni.
A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek.
- Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban.
- De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta -  tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét.
- Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt.  Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 00:17 | Link


Azóta, hogy tíz-tizenkét évesen kiemelték a Krise-közegből, nem foglalkozott vérminőséggel és származással. Tényszerűen látta a mikroszkóp alatt, hogy a gubancos családfa semmit sem jelent, mindenki vére épp egyformán vörös, a könnyeik pedig ugyanúgy sóvá száradnak a bőrükön, ha veszteség sújtja őket. Aztán visszakerült ide. Keselyűk. A vagyon és hírnév fölötti vita, rangidősek és vak oldalról elnyomott családtagok, ő, a fattyú.
Hazudna, ha azt mondaná, nem hajlamos rá, hogy elnyelje a téma. A lelke mélyén igenis akarja, hogy megkapja, ami születési jogon neki jár. Pénzt, akár hatalmat is - nem azért, mert kiérdemelte, hanem mert jó helyen és megfelelően csengő vezetéknévvel született. Amikor erre gondol, elfelejti, milyen sajátos árnyoldalai vannak a helyzetének.
Hadd emlékeztessünk rá, hogy a segítségnyújtás a családon belül sincs ingyen. Megértjük, hogy szeretett nagyapád - az Isten nyugosztalja a lelkét - nem vette kellő komolysággal a szabályokat. Most azonban...
Tapintatos odafigyeléssel hallgatja a lány szavait, a fejét felé döntve az üvegen. Sejtette, de nem lehetett egészen biztos benne. Ahhoz túlságosan magabiztos a világukban, hogy mugli születésű legyen - bennük évek múltán is felismerhetőegyfajta riadt viszolygás -, azonban dámákat megszégyenítő viselkedése látszik, hogy nem a véréből fakad. Talán abból, hogy egy túlélő ő is.
   -  Ha visszakapom a pálcámat, szívesen eltöröm az apádon különben.
A szája széle fájdalmas mosolyra rándul, az ő hangsúlya sem drámai, tényszerűen közli vele. Tudja már egy ideje, hogy a lányt bántalmazták gyerekként, ennek mértékére azonban nem kérdezett és nem is fog rákérdezni soha. Vallja, hogy bizonyos részleteire a múltnak jobb, ha az ember jótékonyan ráhajtja az ajtót és nem is nyitja fel többé.
   -  Nem. A kékvérűeknél sem egyszerű - az ujjait összekulcsolja maga előtt, azokra pillant le. Beszélni akar róla. De mégis hogyan? Júlia nem ebben a közegben nevelkedett, talán fogalma sincs az életét keretbe foglaló szabályokról. Végül aztán csak levegőt vesz, csöppet benn tartja, majd - Azt hiszem, hogy a családom hozzám akar adni valakit.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 12. 00:18
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 00:48 | Link

Will
______________________________________________________


A gesztusra elnevetem magam, aztán lassan mosolygás és fintor elegyévé csökken a fejfájás miatt. Baszki ez már kezd nagyon idegesítő lenni.
- Édes vagy, de ezer éve elnyelte a föld - legyintek, mert tényleg fingom sincs hol van, ha mákom van talán nem is él. Az volna a legjobb, akkor nem tudna egyszer csak visszatérni. Amitől minduntalan rettegek. Elnyomom magamban, de azt hiszem ez az egyik legnagyobb félelmem. Undorítóan kedves vigyorral beállít egy nap, kitárt karjaival ölelést kér és mézédes hangon fülembe súgja, hogy hazaértem. Mint egy horrorfilm kezdete.
Újra azt a feszültség érzem rajta mint tegnap este. Egyre biztosabb, hogy valami nem oké vele. Nem akarok nyíltan rákérdezni, semmi közöm hozzá. Aztán nem is kell, kinyögi maga is. Leolvad ajkamról a mosoly. Meg fog házasodni? Akkor ezek a kis kalandok véget érnek? Zavar, hogy zavarna ha véget érne, mégis enyhe csalódást érzek. Megfogom poharam és nagyot kortyolok belőle. A narancs savanyú utóíze jól jönne, csak elnyomja a taknyosan édes szirup amit belepumpáltak.
- Tudod már kit? - pillantok rá. Hangom most egészen más, együttérző? Maybe. Mármint az aranyvérűek közötti beltenyészes házasságnak tökre van értelme. Sőt ez ad értelmet az egész házasság dolognak, mert a szerelem az egy nagy lószar. Így Willnek lesz hatalma. Nagyobb mint eddig. Lesz egy nője akit akkor dughat meg amikor akar és valamennyivel több szava is a családon belül. Ő ezzel csakis nyerhet ha félreteszi az érzéseit. Mégsem tűnik annyira feldobottnak.

Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 01:15 | Link


Tegnap este óta folyamatosan a fejében jár - percekre, ha képes volt elfelejteni, de végül mindig visszakanyarodott a terjedelmes levélhez, ami késő délután érkezett egy elegáns fülesbagoly kopogtatásával, a nagyanyja pecsétjével lezárva. Időbe telt, amíg értelmezte a fennhéjazó angolsággal és körülményesen fogalmazott sorokat és rájött, hogy azok valójában mit jelentenek. természetesen azt nem várhatja el, hogy Madlen Krise egyenesen megfogalmazza neki az akaratát.
Válaszra nyitja a száját - a kukoricalény azonban ekkor, dudorászását abbahagyva pattan fel, hogy hangosan fügyülni kezdjen. Egész testében megrázkódik a hangra, a kis dögöt a tenyerével kapja le az asztalról. Csak int Júlia felé, maradjon a helyén, fáradtan és mogorván kecmereg fel, sétál a pultig, hogy aztán két pizzával térjen vissza. A sajátját - félszemű kukorica - az korábbi helye mellé löki, úgy ül le ismét.
   -  Nem, fogalmam sincs, ki az.
Nem nyúl a reggelije után rögtön, étvágytalanul és némi undorral nézi a felszálló gőzt, egész hátradől ültében. A tekintete innen fordul át a lányra. Nem a barátnője - bár komolyan eljátszott a gondolattal, hogy felveti a lehetőségét, azonban az elképzelés is helytelennek tűnt. Valójában senkije sem Júlia; neki pedig nincs benne tapasztalata, az illem mit diktál ilyenkor. Ha együtt lennének, záros határidőn belül kénytelen lenne szakítani vele, na de kapcsolat híján?
Esze ágában sincs elengedni.
   -  Egy egy procedúra. Ha szerencsém van, több év még, amíg bármi kiderül - mintha csak semmiség lenne, vonja meg a vállát -, de minimum hónapok. Még az is lehet, hogy tévedek, a nagyanyám szereti a drámát, lehet, hogy csak rám akar ijeszteni. De jelezte, hogy ha én nem találok valakit, aki "hozzám illik" - itt az ujjait is a levegőbe emeli - akkor ő fog. Mert valakinek tovább kell vinni ezt az elbaszott vérvonalat. A legjobb lenne, ha az egész velem halna, ha engem kérdezel.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 01:39 | Link

Will
______________________________________________________


Az a dög elkezd fütyülné. Ha Will nem előzne meg és kaparintaná markai közé valószínűleg pár pillanaton belül a tenyerem lapítaná palacsinta vékonyra ezt a nyomorultat. Elindul a pizzáért én pedig magamban maradok a gondolataimmal.  
Will el fog venni valakit. Furcsa. Még akkor is ha nem beszélnek érzelmekről az elején általában valami előbb vagy utóbb ki fog alakulni. Talán végre boldog lehet. De én szeretek dugni vele. Ahj már, nem lehetne boldog pár év múlva?
Ahogy megjön a pizza az illata eszembe juttatja mennyire rohadtul éhes vagyok és a nagy drámai beszélgetés mellett is képes vagyok szinte azonnal odakapni, hogy aztán sziszegve rázzam meg megégetett ujjaim. Hamar ajkaim közé teszem, aztán felpillantok rá.
Ha a helyébe lennék keresnék magamnak egy manipulálható nőcskét akivel könnyű bábozni, az se számítana ha randa, sőt még jobb, önbecsülése se lenne, hátulról baszva meg úgyse nézi az ember. Abban az esetben viszont, ha a család választ meg lehet szívni.
- Oh akkor nem a legjobb alkalom arra, hogy közöljem a pár héttel ezelőtti feketególyát másnaposan kihánytam és most terhes vagyok ugye? - húzom el a számat, aztán mintha mi sem történt volna a végre emberi fogyasztásra hűlt pizzát a számba kanyarítom. A faszt még mindig süt, de ki nem köpöm, előbb fulladok meg, a gyomromnak kaja kell vagy önmagát emészti meg.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 01:56 | Link


A feje fáj, furcsa mód pedig mintha a fogaiba sugározna ki; a nyaka, a válla, általánosságban véve az egész ember egy fájdalomgóc, ami szeretne elnyúlni a műbőr ülésen most és összegömbölyödve szenvedni. Tegnap az első gondolata ez volt, egyedül lenni és dagonyázni az önsajnálatban, azonban hiányozni kezdett neki ő. Vagy még inkább a társasága, az a kis könnyed illúzió, mintha csak az övé lenne. És persze a teste.
Ő is a saját pizzája után nyúl, bár étvágya egyáltalán nincs, tapasztalatból tudja, hogy a zsíros tészta segíteni fog kavargó gyomrán. A kintről beömlő napfény az arcába süt, fél szemét is behunyja - és akkor Júlia a beszélgetés asztalára ráborítja a maga atombombáját.
A szeme anélkül fordul rá, hogy ő maga megmozdulna, az arca bizarr gyorsasággal vesz fel egy olyan kifejezést, amivel Júlia még nemigen találkozott. Valamennyivel élénkebb, mint a pub mögött, talán épp ridegebb annál, mint amikor elküldte a lakásából.
   - Mondd, hogy most szórakozol velem.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 02:07 | Link

Will
______________________________________________________


Olyan furcsa az egész reakció. Azt hittem felfogja, hogy tréfa, hiszen annyira adta magát a szituáció, ebből kiindulva pedig csak egy halk, mély nevetést vártam volna tőle mielőtt leint, hogy ne hülyéskedjek.
Azonban a valóság meg se közelíti ezt az elképzelést. Sőt, mi több inkább az ellenkezője. A tekintete...visszarepít a sikátorba. Most nem csak a narancssárga fény világítja meg, hanem minden apró részlet jól kivehető. Hangja rideg. Annyira, hogy kiráz a hideg. Ha most nem ülnék lehet hátrálnék egy lépést vagy átvenném fejben hol is van a pálcám egész pontosan.
Épp teli pofával bámulok rá, így míg megrágom és lenyelem van időm gondolkodni. Nyelvemen van, hogy rávágjam, hát persze, hogy szórakozom, ne nézz már bolondnak. Ha kihánytam volna azt a szart akkor iszok egy másikat.
Viszont ott bujkál bennem a kíváncsiság. Mi lenne, ha tovább játszanék? Meddig lehetne ezt elvinni? Mit tudnék kikényszeríteni Williamből? Megmutatná a foga fehérjét amit megvillantott a sikátorba. Izgatottság fut végig gerincem mentén, már ezerszer éberebb vagyok mint néhány perce.
Lenyelem a falatot aztán, mint aki nem érzékeli, hogy amonnan elég ijesztő atmoszféra áramlik épp a sonkás-gombás pizzájába megvonom a vállam.
- Jobb időpontot kellett volna keresnem erre - megrázom fejemet, miközben a második szeletért nyúlok, közben fel-felsandítok rá. Vajon fog gőz szállingózni a füleiből? És sípolni közben?
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 02:23 | Link


Benne nincs igazán gátlás azzal kapcsolatban, mivel viccelődik - nyomorúság, halál, beteg csecsemők, egyre megy. Azonban Júlia vékonyka kezei olyan kerületre tévedtek, amit a szemében nem hiba, hanem megbocsáthatatlan bűn piszkálgatni.
Szemei bizalmatlanul kutatják Júlia vonásait, az egész teste mozdulatlan, csak a pupillája szűkül össze a fényben.
Lehet, hogy viccel, igen, valószínűleg ennek kellene a legelső gondolatának lennie. Számára a helyzet azonban hátborzongatóan ismerős és olyasmi, ami ösztönös, dühbe forduló pánikot ébreszt benne. Vannak témák, amit képtelen félvállról venni.
Ez az egyik.
Júlia újabb szelet után nyúl, az ő keze gyorsabb nála, arrébblöki a tányért az asztalon. Félig felemelkedve hajol közelebb.
   -  Júlia, most rám nézel és megmondod, hogy szórakozol vagy sem.
Utoljára módosította:William Martin Krise, 2021. december 12. 02:24
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 02:38 | Link

Will
______________________________________________________


Egy józan ember itt talán megállna. Zavartan elmakogná, hogy nyilván viccelt én viszont nem igazán vagyok józan. Talán kicsit, mert a másnaposság mégsem nevezhető annak. Apropó másnaposság, széjjel ittam magam tegnap azzal a szar koktéllal, hogy nem esik le neki még innen sem?
Állom tekintetét, nem nézek félre. Mosolygok is közbe, mint egy idillikus képben. Amikor arrébb löki a pizzás tálat meglepetten pillantok le.
- Én ettem volna még - morgom felháborodottan. Azért a ló padlizsánjának is van vége. Étellel nem viccelünk. Fölém emelkedik, én pedig akaratlanul néhány pillanatra döbbentek tekintek rá.
Valami azt suttogja az agyam hátuljába, hogy valljam be. A parancsoló felszólítás a férfitől vad kalapálásra buzdítja szívemet. De nem, legutóbb megfutamodtam. Most nem fogok.
- Nem szeretem ha parancsolgatsz- felelek egyszerűen és a tányér után nyúlok, hogy visszahúzzam magam elé -Attól olyan csúnyán összeráncolódik az orrod felett - mutatok oda a saját orromon.
Egyszerre örülök és zavar, hogy szem előtt vagyunk. Egyrészről védve vagyok valamilyen szinten, másrészt faszért kell jelenetet rendezni mint egy drámakirálynőnek.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 02:53 | Link


Higgadj le.
Nem ingerült - legalább is nem úgy, mint általában. A dühe aktív érzés, ami cselekvésre ösztönzi, általában erőszakra. Arra, hogy ragadja meg a torkánál fogva és rázza addig, amíg ki nem köhögi a válaszát. Ez azonban hideg és passzív, nem kényszeríti sem arra, hogy bántsa a lányt, vagy más drámai módon nyilvánuljon meg felé.
Nem hiszi, hogy igazat mond. Ő is emlékszik az előző estére, ahogy az összes többire - na nem mintha ezt jelenleg összekapcsolná fejben -, azt is tudja, hogy Júlia eddig akadékoskodás nélkül megivott mindent, amit árnyújtott, legyen az alkohol vagy főzet. Mégis. Az az aprócska, minimális esély. A hibalehetőség.
Hosszú másodpercekig csak farkasszemet néznek az asztal fölött. Most azonban ő az első, aki feladja ezt. Pislogni kezd, arckifejezése elsimul, egy mélyről jövő szusszanással ereszkedik vissza az ülésre. Először arrébblöki a tányért maga mellől, az asztalra könyökölve megadóan temeti arcát a tenyerébe.
Fáradt. Elege van.
   -  Hogy mit érdemeltem, hogy ezt csinálod velem... - dünnyögi leginkább csak magának, ujjai a hajába túrnak. A feje fáj, másnapos, nem elég, hogy összeadják valami fogatlan aranyvérű kurvával, hát még ez is.  
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Vattai Júlia
Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák


Porcica
offline
RPG hsz: 1175
Összes hsz: 1243
Írta: 2021. december 12. 03:09 | Link

Will
______________________________________________________


Hát ennyi, a vulkán végül csak nem robban. Enyhe csalódás fut végig agyamon ahogy visszahanyatlik, majd az asztalra dől.
Szavaira megforgatom szemeim. Legszívesebben megrúgnám figyelmeztetésképp, hogy ne legyen már ilyen nyomi de végül nem teszem. Helyette most én emelkedek fel félig. Benyúlok álla alá óvatosan és felemelem, hogy szemeim elérhessék az övéit és belemélyedjenek.
- Mit csinálok veled Will? Hát nem ez lenne a legfantasztikusabb dolog, ami történhetne veled? Ha az apám tényleg kvibli, az azt jelenti, hogy aranyvérű sarj vagyok, így pedig elvehetnél feleségül. Megajándékoználak egy szőke, göndör hajú kisfiúval, te pedig végre gyűrűt húzhatnál az ujjamra és birtokolhatnál örökre. Nem erre vágysz? - kis hatásszünet után elengedem és egy nagyobb szelet pizza után nyúlok.
- De persze nem vagyok terhes, apám meg nem aranyvérű - vonom meg a vállamat kilépve a boxból. - Kössz a pizzát, legközelebb kiengesztellek ezért az aprócska tréfáért ígérem - intek neki mielőtt hátat fordítva neki kilépnék a pizzéria ajtaján magamba tömve azt a nagy szelet pizzát. Csak egy rohadt nagyot akarok aludni baszki. Semmi mást.
Hozzászólásai ebben a témában

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 20:24 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


A szomszédos boxban ücsörgött és lényegében végighallgatta az előző beszélgetést az ismeretlen lány és William között. Gondolta, hogy felméri egy kicsit a terepet, mielőtt rászállnának Rubennel a férfira. Egy dolog, hogy kaptak background infót, más dolog, hogy az ifrit szeret a másodkézből érkező tudáson kívül saját tapasztalatból építkezni.
Nagyon lendületben volt azzal kapcsolatban, hogy érje el a férfinél azt az abszolút mélypontot, amelyből aztán felkanalazhatja - de kezd olyan érzése lenni, hogy a közbenjárásuk nélkül is adottak lennének a körülmények.
Na mindegy. Az ötlete továbbra is annyira tetszik saját magának, hogy nem akar lemondani róla. Igazából most jönne az, hogy felkel a helyéről és hazamegy, de nincs kedve, kíváncsiságát pedig nem is próbálja megzabolázni. Fogja ay XXL-es epershake-jét és felkelve a helyéről átsétál a másik boxna, ahol immáron egy lógó orrú William kuporog egyedül.

Kinézetre egy 20 év körüli fruska, göndör szőke haj, kedves, lágy vonások, boszorkányosan ívelő szemöldök, pisze orr.
- Hali. Fruzsina vagyok, a szomszéd boxból. - Fejével eddigi ülőhelye felé biccent és már be is csúszik a Willel szemben lévő ülésre.
- Bocsi, tökre lehetett hallani, hogy miről van szó, nem akartam hallgatózni vagy ilyesmi. - A fenéket nem, alapvetően csakis ezért, ebből a célból van itt, de ezt a másiknak nem kell tudnia. Ez a vallomás viszont lehet hitelesebbé teszi Will szemében, elvégre ritkán vallják be az emberek a hasonlót.
- Lehet tévedek, de amúgy ez eléggé úgy hangzott, mint egy majdnem-szakítás, gondoltam, meghívlak egy szarazélet-shake-re. - Megemeli a saját italát, aztán a szájához emeli a szívószálat és beleiszik. - Engem is ma dobott ki a pasim, szóval tisztára megértelek.
Egyszerre pofátlanság, hogy csak így ideült, ráadásul az ál-együttérzésével leginkább csak sót dörzsöl a sebbe. Még ha a lány valójában nem is szakított Willel, mert nem ez történt, a férfi elég rosszul érzi magát ahhoz, hogy "Fruzsina" szavai nyomán már most borúsabb színben lássa az előbbi beszélgetést Júliával. Akárhogy is, ez a betoppanás elég hirtelen inger lesz számára, hogy Yeznek érdekes legyen a reakciója.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 20:53 | Link


Ő különben csak pizzát akart enni és egy kicsit elmélyülni a bugyborékoló önsajnálatban. Tegnap túlságosan friss és zavaros volt az élmény, hogy megossza a lánnyal, remélte, hogy fájó fejjel, másnaposan és megfelelően lemozgatva a lány befogadó lesz arra, hogy csak meghallgassa, netalán bólogasson, de semmiképp se nyissa ki a száját. Nincs szüksége véleményre, csak sajnálatra, netalán egy ócska vállveregetésre. Nem érezné jobban magát tőle, de mégis jól esne. De hát...
Az ajtó fölöti csengő még leng Júlia nyomában, ő még mindig azt emészti, mi történt vele az imént. A kis dög. Egy szusszanó morgással dől hátra, kezeivel tehetetlen türelmetlenségében maga mellett a műbőrre csap, legyűri az ingerét, hogy feltépje az ajtót, utána menjen és úgy istenigazából hátulról tarkón üsse a lányt. Még csak nem is dühös, pedig annak kellene lennie, helyette inkább azzal a lemondó szórakozottsággal nyúl a pizzája után, amivel az ember egy halálos kór diagnózisát fogadja. Ez a nap is egyre csak jobb és jobb lesz.
Egy szőke villanás vele szemben: ő megütközve pillant föl. A szája válaszra nyílna - el lehet takarodni a bús picsába innen -, a lány csacsogása azonban beléfojtja a szót. Csak meglepetten nézi, hogy az a túlméretezett poharával leül oda, ahol Júlia helye szinte még ki sem hűlt.
   -  Mindenekelőtt - a pizzaszeletet visszaejti a tányérra - Ő nem a barátnőm, hanem csak a...
Csak micsoda. Eddig felemelt mutatóujja csöppet meginog, a hirtelen ellenséges arckifejezését, amivel reflexből kiosztotta volna a lányt, a kétely egy apró homálya vetül.
   -  Miért, szerinted azt akarta mondani, hogy látni se akar?

Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 21:25 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Hát ezt hihetetlenül bájosnak tartja, mármint azt a megilletődöttséget, ami 'beletörődésben' kulminál. Lerí a férfiról, hogy hirtelenségében annyira nem tud mit kezdeni a helyzettel, hogy inkább nem is próbálkozik.
- Igen? Pedig úgy tűnt, sorry akkor a félreértésért. De azért tetszik neked.. - Mármint, hogy ez nem kérdés, nem viszi fel a hangsúlyt a mondat végén, határozottan ponttal zárja kérdőjel helyett.
- Hát figyu. Mint női comrade, ha én így hagyok ott valamit egy ilyen beszélgetés után, nincs jó kedvem. - Újabb korty a szívószállal. Nagy bambi szemekkel pislog át az asztal fölött. Tényleg csak egy szemtelen fruskának tűnik, akit jobbára elzavarnak, amiért beleüti a pisze orrát mindenfélébe.
- Eléggé befeszültél a terhességre, mármint ne érts félre, ha seggarcnak tartanálak, nem akartalak volna meghívni egy shake-re, de elég hervasztó, ha mondjuk egy srác tetszik neked és az úgy reagál az esetleges közös gyerekre, mintha a Katrina-hurrikán elvitte volna a házát.
Olyan szinten nem ismeri Júliát, hogy abszolút csak rizsázik az egészről. Mi lehet a legrosszabb? Később megbeszélik a problémát Willel, Júlia megmondja a srácnak, hogy hát ez az ismeretlen kiscsaj teljes baromságokat mondott.. na bumm. A világtörténelemben még sosem fordultak elő félreértések.
- Mi lányok azért szeretnénk, ha a másik fél el tudná képzelni magát mellettünk kicsit tovább, mint pár hét meg néhány dugás. - Olyan kis ártatlan, szomorkás hangon mondja, elmélyülve a shake pasztellrózsaszín színében, nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy össze lehessen rakni, a "pasijával való szakítás" is valami hasonlóról szólhatott. Legalábbis ezt a benyomást akarja kelteni.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 12. 22:01 | Link


William különben nem egy magának való ember - aki elég időt tölt a hűvösön, az hamar éhezni kezdi a társaságot, akkor is. Minden más napon azonban valószínűleg ő is úgy reagálna, ahogy más: felhívná a lány figyelmét, hogy egyáltalán nincs kedve beszélgetni és nyomatékosan megkérné rá, hogy hagyja magára a reggelijével.
Júlia azonban kognitív kernelpánikkal kényszerítette térdre a gondolkodását. Az arculcsapást követően egyelőre nem volt ideje magához térni, ebbe a szürreális helyzetbe pedig éppenséggel belefér az orbitális epershake és a csacsogó lány.
Tompán sajgó fejéből hosszú pillanatokig egész elveszetten hallgatja a másik hangját, késve rázza meg magát, szedd össze magad, a rohadt picsába is. A gyomra lustán kavarog, ez emlékezteti az előtte heverő pizzára, ismét azután nyúl, kihasználva a tevékenységet arra, hogy a szemét elfordíthassa a lányról.
   -  Bocsáss meg, Fruzsina, ha nem reagáltam megfelelően romantikusan arra, hogy valaki gyomorszájon vágott így vasárnap reggel. Legközelebb megígérem, jobban fogok igyekezni.
Meg sem próbálja palástolni borús hangulatát, nem figyel a hangszínére, sem pedig arra, hogy milyen türelmetlen mozdulattal tép le egy darabot a pizzája sarkából és tömi a szájába. Az ujjai még mindig reszketnek, ezt talán a lány is láthatja, ő csak érzi, hogy a mozdulatai zsibbadtak és ügyetlenek.
   -  Különben is ő az - lendülettel mutat a szomorkás szelet pizzával az ablak felé - aki ennyire mocskosul független, nem én. Nézd meg, most is lelép, hát komolyan meg is tépem egyszer.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 12. 22:44 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Ugyanmár, a fiatal, gondtalan huszonévesek nem érdekli, hogy a másiknak van-e kedve éppen beszélgetni. Fiatalok, szépek, övék a világ és mindent megúsznak. Pontosabban Fruzsina alteregója pont ezt a következmények nélküli nyíltságot hivatott hirdetni. Több-kevesebb sikerrel. Néha azért szájontörlik, nem lehet mindenki olyan aranyosan kiszolgáltatott napsütéséses szenvtelenségének, mint Will. Felteszi a két kezét, megadóan, mintha fegyvert tartanának rá, ő meg mutatná, hogy semmi sincs a kezeiben.
- Ugyanmár, én nem haragszom. Nem azért mondtam, hogy ítélkezzek. Egy csomóan vagyunk, akik nem tudnak mindig minden helyzetben jó válaszokat adni. Úgy a világ 99 egész 99 százaléka, ha engem kérdezel. De tényleg, ne rendeljek egy shake-et? Milyen ízt szeretsz? A vendégem vagy.
Érdeklődően hallgatja William szavait, ezt most még eljátszania sem kell, valóban csak úgy szívja magába az ingereget, mégis milyen ember a célpontja pontosan.
- És hogyhogy nem mentél utána? Csak érdekel, én nem vágom a helyzetet, szóval.. - megvonja vékony kis vállait.
- Én, mikor nagy dirrel-durral vonulok ki valahonnan, egy kicsit azért mindig vissza-visszanézek, hátha utánamjön, utánamszól. Tudom, hogy gyerekes meg minden, de... - elbiggyed.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 13. 16:31 | Link


Türelem. Nyugalom. Erőszakkal zabolázza meg arckifejezését és mozdulatának hevességét, amivel végre beleharap az életmentő reggelibe; az egyetlen dologba, ami jelenleg elválassza attól, hogy azt a pár korty áfonyalevet az asztalra hányja. Étvágytalanul rág, miközben a lány csicsergőn magyaráz vele szemben, furcsamód jelenleg még élvezi is ezt a könnyed, ostoba háttérzajt.
Mindig szerette az ostoba picsákat - csak okádják magukból a szót, neki figyelnie sem kell, de kitöltik a teret és elterelik a gondolatait. Jelenleg, kriminálisan másnaposan, pontosan erre van szüksége, hallgatni a csiripelést és hagyni, hogy az ingerültsége alábbhagyjon.
   -  Én... nem, kösz. Elvagyok - az állával az alig megkezdett áfonyaleve felé bök. A shake gondolatától is végigborzong, a gyomra pedig újabb fájó bukfencet vet. Így sem biztos benne, hogy a hazafelé útja során nem eteti meg az útszéli szilvafákat a pizzájával, azonban egy habos, gejl ital biztos, hogy négykézlábra küldené.
   -  Mert szerinted utána kellene mennem? - őszintén kérdez vissza, a csodálkozás és egyfajta nyomott, elemi pánik keverékével. Nem, William nem fog Júlia után rohanni... vagy mégis? Rágása bizonytalanul lassul. Ő nem nő, sosem értette őket, egy alattomos és kiszámíthatatlan állatfaj számára, amivel mégsem tud betelni. Minél hisztérikusabbak és alattomosabbak, annál jobban felkeltik az érdeklődését. Különben nem is ülne itt, tekintetét ismét a párás üveg felé fordítva.
   -  Tudja, hogy megőrjít ezzel. Azért csinálja ez a kurva. Az agyamra akar menni. - szusszan egyet. Imádom.
Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 14. 22:25 | Link

William Martin Krise

A világ legostobább kiscsibéje lesz, ha arra van szükség. Ha nincs szükség rá, de van hozzá kedve - akkor is. Egyébként is meg van róla győződve, hogy az intelligencia erősen túlértékelt erény.
- Hát, te tudod. - Vállat von az elutasításra, ő felajánlotta a shake-et. Ivott ennél már sokkal jobbat, mármint a helynek nyilvánvalóan nem épp ez a fő terméke, szóval eléggé átlagos.
- Ezen a világon semmit sem kell csinálni. Mittudomén, ha fegyvert tartanak a fejedhez, akkor sem muszáj megcsinálni. Dönthetsz úgy, hogy szarsz bele. Mondjuk lehet, hogy akkor kiloccsantják az agyad, de hé! Ennyi erővel egy gyorshajtó thesztrálhintó is elgázolhat. Még csak nem is látnád a lovakat! Crazy.
Hát amiatt tényleg nem kell aggódnia Willnek, hogy nem fogják szóval tartani - és azon kellene gondolkodnia, mit is kéne mondani. A kiscsaj nyilvánvalóan szereti hallani a saját hangját, gondtalanul cseverészik, csicsereg.
- De független attól, hogy kell-e, tuti jólesett volna neki. Neked meg tetszik, szóval ha neki jólesik valami, akkor neked is jó, nem?
Távol álljon tőle, hogy komolyan rá akarja venni Williamet a kapcsolatai rendezésére. Nem is jönne neki rosszabbul az, minthogy a férfi hirtelen harmonikus életet kezdjen élni, azt a fajta békét nem lehet kihasználni, csak ha összetöri előtte. Viszont kíváncsi William reakcióira, meg hogy pontosan mennyire is komoly a szőkeséggel kapcsolatban. Használhatja-e a "Júlia" témát a későbbi beszélgetésekben a maga javára vagy sem.

Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 17. 19:12 | Link



Csak hallgatja és őszintén élvezi ezt a gondolkodás nélküli fecsegést, ami a lányból árad és aláfestése az eddig pocsékul folyó reggelijének. A mélyre ható bölcsességre csak biccent egy aprót, a szívószállal beleiszik a gyümölcslevébe, most, hogy a feje tisztulni kezd, először végigméri az előtte ülőt.
   -  Gondolkodtál már rajta, hogy könyvet adsz ki ezekből?
Fájdalmasan vigyorog, a pulóvere ujjába törli a másnapos fájdalomtól ismét könnybe lábadt bal szemét. Gyorshajtó thesztrálhintó, láthatóan nem egy filozófus a lány, de talán pontosan erre van szüksége most. Egyáltalán hány éves lehet? Bizonyára elmúlt tizennyolc, fizikailag legalább is, különben is...
   -  Majd... majd kiengesztelem valahogy - szusszan egyet, a szemét végül elfordítja a lány arcáról, hol hosszabban időzött, mint ami megengedhető lett volna - Nem az első alkalom lenne, hogy rohanok utána, nem is az utolsó.


Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 18. 12:55 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Visszavigyorog, érzi ő az enyhe vagy nem is olyan enyhe iróniát - illetve azt, hogy talán, de csak talán tapintatlan volt azzal, hogy ide telepedett.
- Nem. Miért, azt mondod, elolvasnád? - Egyik kezével felkönyököl az asztalon, ezzel felvéve a legkazsuálabb csevegő pózt, ami létezik e föld kerekén.
- "A csajok természetrajza", ez lehetne a címe és határozottan elkülöníteném a Csajok és Nők csoportját. Mint ahogy vannak Pasik és Férfiak. A pasik átlagéletkora az alacsonyabb, mert ők csinálnak olyat, minthogy egy bérelt kajakban leszánkóznak a síugrópályán részegen.
Szájával megkeresi a szívószálat és csak ivás közben hümmög Will szavaira.
- És olyan rossz rohanni utána? Nem szokta megérni? Én általában tökre elgyengülök tőle, ha látom, hogy próbálkozik és még a legnagyobb hülyeséget is megbocsátom.
Hozzászólásai ebben a témában

William Martin Krise
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


cyanide glazed cinnabun
offline
RPG hsz: 1817
Összes hsz: 1868
Írta: 2021. december 18. 22:19 | Link


Ahogy a lány az asztalra könyököl, ő ösztönösen utánozza le ezt, a fejét az öklére hajtja. Szabad tenyerével elnyom egy ásítást, érzi, hogy az állkapcsa megroppan az erőfeszítéstől, a szeme pedig ismét könnyel telik meg. Automatikusan nyúl az üdítő utána párát a mutatóujjával törli le egy csíkban róla, miközben hallgatja, hogy a lány folytatja a beszédét, újabb olyan információkkal gazdagítva az univerzumot, amire senkinek semmi szüksége nem volt. Gondolatai láthatóan elkalandoznak, ő hagyja, hadd tegyék. Mint a legtöbb hozzá hasonló korú, úgy-ahogy egyedülálló férfi, abban a pillanatban, ahogy eldönti, semmit sem akar az előtte ülőtől, a szavait háttérzajnak minősíti.
A tekintete ismét az ablakra vándorol. Mélyen szusszan, akár egy öreg, fáradt labrador. Nehéz lenne eldönteni, hogy a látható másnaposság, vagy pedig a gondolatai súlya nyomasszák, vagy egész egyszerűen az álmossága, ami minden lenyelt falat után komótosabbá teszi a mozdulatait. Az adrenalin, amit Júlia színjátéka és elviharzása okozott, már felszívódott benne sajnos.
   -  Hmmmhmmm - a középső ujjával eltolja a poharát maga elől - Miért én vagyok az, aki állandóan bocsánatot kér? - nem vár választ, megerősítést sem, a hangja elkeseredetten panaszkodó csak - Tudod mit? - fölpillant a lányra - Most legyen ő az, aki behódol. Vagy vigye el a rohadt kurva isten, vagy aki akarja, engem nem érdekel.

Hozzászólásai ebben a témában


wow those are bold words
for someone in stabbing range

Yezebel
Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 305
Írta: 2021. december 19. 12:22 | Link

William Martin Krise
-as Császár Fruzsina-


Átpillant az asztallap felett a másikra. Ha egy lány ennyire könnyen ki tudja billenteni a lelki békéjéből, akkor ez még szórakoztatóbb is lehet a jövőben, mint ahogy eredetileg gondolta.
- Nem tudom, anyám mindig azt mondja, hogy ha a kacsa nem tud úszni, nem a víz a hülye. Az is lehet, hogy azért kell mindig neked bocsánatot kérni, mert te voltál a faszfej.
Már-már provokatív sértésnek tűnhetne, de szélesen vigyorog mellé, amivel lekerekíti a sértés élét.. bár a szavak jelentése attól még ugyanaz marad. Az üres műanyag pohár a kezében tompa koppanással érkezik az asztalra.
- Najó, hagylak szövögetni hódító terveidet, hajrá a gaz női nem térdrekényszerítésében.
Jókedvűen kacsint egyet, majd felkel a helyéről - poharát otthagyja Williammel szemben, és még egy utolsó intéssel búcsúszva kioldalog a Pizzériából.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed