36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2020. március 29. 19:19 | Link

Krumplifej


Már egy ideje annak a mugli 'chewy candy' cukorkának a csomagolásával szarakodok, amit még Nádja rejtett a kabátom zsebébe valamelyik este, és amiről állítólag az a hír járja, hogy komoly függőséget okoz a varázstalanok bizonyos százalékánál. Ennek megfelelően kaptam narancsosat, epreset de meg citromosat is, gondolom, biztos ami biztos alapon, ha valamilyen oknál fogva nem hagynám ott a fogam a sárkányok között, azért legalább a cukorbetegség elvigyen. Hát most mit mondjak? Nadine okos lány. Akarom mondani vénkisasszony.
A gondolatra, hogy most mennyire kiakadna, ha itt lenne és belelátna a fejembe, nem bírom ki, hangosan kuncogni kezdek, majd az asztal fölött átpillantok a szintén vigyorgó tökszószra. Furcsán beteg-érzetű látványára a vonásaim azonnal megfagynak. Mia...
- Áruld már el, mit vigyorogsz itt állandóan? Ha így folytatod, egy-két éven belül lekörözöd a dédit ránctémában - jegyzem meg komolyan, míg a cukorkapapír végét fogaim közé veszem, és homlokráncolva tépni kezdem, akár egy ötévesforma, eszköztelen gyerek. - Amúgy is, rohadt ijesztő vagy így. Mintha mentális problémákkal küszködnél vagy nemt'om.
A narancssárga csomagolás végül csak megadja magát a befektetett energiának, és míg elégedetten hátradőlök, minden teketóriázás nélkül szaggatom szét a fóliát, hogy aztán egészen felvillanyozva pillantsam meg erőfeszítéseim gyümölcsét.
- Hű, ez furcsán műanyagnak tűnik - pillantok fel csodálkozva a húgomra, majd anélkül, hogy udvariasan megkínálnám a zsákmányból, egy kicsit ugyan kételkedve a muglik józan eszében, de azért különösebb hiszti nélkül tolom be az egész sor olvadós cukrot. Persze hajtogatva, ahogy azt - Nádja szerint - kell.  Borira meredve kezdek rágni, ráérősen kóstolgatom az édességet, majd váratlanul a hörcsögszerűen felpuffadt pofazacskóimra mutatok, és totál érthetetlenül megszólalok. Talán még néminemű sopánkodás is kiül az arcomra. - Baffusz! Ké'té' vó'na?
Mer' bármikor kiköpöm a cuccot, hogy testvériesen megosztozzam rajta, fele-fele meg minden, csak egy szavába kerül.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Boróka
INAKTÍV


#Alcedo atthis
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 447
Írta: 2020. április 14. 22:25 | Link

Noncsicsi


A helyzet az, hogy még jócskán a föld felett lebegek és ez bizony látszik is rajtam. Amúgy sem vagyok egy magába forduló kis nyomi, de azért lényegesebben elfogadhatóbb arcelrendezéssel szoktam járkálni emberek között, mint az elmúlt két napban. De jelen pillanatban csak Nonó van velem szemben, szóval nincs ki előtt szégyellnem vagy játszanom magam, szemrebbenés nélkül adom át magam az arcomra kúszó béna vigyornak.
Hiába, tudom, hogy ez egyszeri alkalom volt, hisz én akarom így, mégis volt benne valami... valami felettébb újszerű és lenyűgöző. Az sem utolsó szempont, hogy igazán egosimogató, hogy miattam mondott fel, bár szükségtelenül. De erről pont nem én fogok neki kiselőadást tartani, felnőtt ember, neki kell elszámolnia a tetteivel. Én pedig csak kiélveztem azt, ami a helyzettel járt. Ebben ugyan nincs semmi rossz, sőt. Nagyon is jó volt.
A révedezésből Nonó hangja térít magamhoz és félig felvont szemöldökkel pillantok rá. Angyali mosolyra húzódnak ajkaim, úgy támasztom könyökömet az asztal lapjára és helyezem a tenyerembe az arcom. Angyali mosoly az ördök arcán.
- Nem akarlak elkeseríteni, de a tiéd már három éve úgy néz ki. Mellesleg én akkor is jobban néznék ki, mint anno Nelli a gót korszakában... - nevetek fel halkan a saját szavaimon. Mindketten emlékszünk Nelli otthoni önkifejezési próbálkozásaira. - És ha már itt tartunk Nonó, nem tervezel végre megszabadulni a hajléktalan külsőtől? Lassan nem merek majd veled nyilvánosan mutatkozni - vigyorodok el szépen lassan. Megszámolni sem tudom, hogy hányszor kértem már, hogy szabaduljon meg legalább attól az átkozott szakálltól, de hallgat rám? Nem. Nem is értem, hogy így mit eszik rajta Rohr. És ha már itt tartunk...
- Lassan te fogsz ilyesfajta problémákkal küzdeni édes bátyám, ha tovább tartasz ennyi vasat a tűzben. Mondd csak, tud bármelyik is a másikról? - kérdem még mindig szélesre húzott ajkakkal, immár elégedetten hátradőlve a széken. Tudja minderről a véleményem, nem kezdem el újra ragozni. Az a helyzet, hogy büszke vagyok rá. Fannit sose kedveltem igazán, Nonót elvakította az a semmirevaló szerelemnek nevezett átok, amit a nő mosolya gerjesztett benne. Örülök, hogy végre észhez tért és attól függetlenül, hogy ismét a szerelem nevében teszi azt, amit, képes volt egy valamirevaló nőt az ujjai köré csavarni. Mégiscsak aranyvérű, végre apánk is újra felvállalhatja a fiát. Hurrá-hurrá.
- Nem foglak itt élesztgetni, ha belehalsz valami mugli szarba - közlöm  és undorral az arcomon figyelem a további ténykedését. Persze úgy se hagynám, hogy itt halálozzon el, hisz mégiscsak a testvérem, de az biztos, megleckéztetném a hülyesége miatt. Nem értem mit eszik ezekben. A végén még elkap valami nyavalyát, aztán leshet.
- Undorító vagy - viszont már nem bírom ki nevetés nélkül. Viszont inkább az étlapot kezdem böngészni, minthogy a mugliragaccsal való ténykedését nézzem. A végén még elmenne az étvágyam.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Noel
INAKTÍV


Bejegyzett pyromágus
offline
RPG hsz: 782
Összes hsz: 6313
Írta: 2020. május 27. 18:43 | Link

Krumplifej


Nahát, hogy a kis Ombozi már megint viccesnek képzeli magát! A szemtelen visszavágásra úgy döntök, szavak helyett inkább csak egy rendkívül előnytelen grimasszal felelek, viszont amint szóbakerül Nelli meg azok a jó kis tragikus évek, mikor családilag tervezett elmerülni a gót szubkultúra letisztult világában, nem bírok a lelkiszemeim előtt tolongó borzalmas emlékképekkel, muszáj elnevetnem magam. Meg-megrázkódó vállakkal bontogatom a 'chewy candy'-t, aztán jelentőségteljes pillantással nézek át az asztal túloldalán viruló tökfejre.
- Na de csókolom! - vonom fel a szemöldökeimet, majd az orromat ál-sértetten felhúzva, szavaimat már a sószórónak címezve folytatom. - Ha olvasnál újságot, tudnád, hogy a szakáll manapság nagyon is divatos. A 2020-as trend szerint tehát nem hajléktalan, hanem geci stílusos vagyok. Csak mondom. Hogy tudd. Meg hogy felzárkózz.
A mondadóm végére azért csak rápillantok, méghozzá egy igen kaján vigyor kíséretében, hiszen, ha jól tudom, neki sincs épp ellenére az arcszőrzet, már ha az nem rajtam, hanem valaki máson van. Eredetileg nem akartam felhozni a témát, mert igyekszem olyan testvér lenni, aki megadja a húgainak azt az egészséges teret, amit azok amúgy is kiharcolnának maguknak, és ahelyett, hogy minden szarért, amit a világban járva róluk hallok, rivallót meg sóbálványátkot küldenék a nyakukba, inkább türelmesen kivárom, hogy akkor keressenek meg, mikor azt ők érzik jónak, és maguk hozzák fel a dolgot, legyen szó akármilyen, számomra esetleg kínos témáról is. Most viszont, így, hogy beszólt, nem bírom ki, engednem kell a jobb vállamon pöffeszkedő kisördögnek, és...
- Amúgy meg fogalmam sincs, mi bajod a szőrömmel - pislogok át ártatlanul az asztal fölött Boróra, de a számszegletében bujkáló kacér kis vigyor tudom, hogy elárul. Tudom, hogy tudja, hogy tudom. A tekintetét keresem, szuggerálom az Ombozi család nőtagjaira oly jellemző világos szempárt, és várok. Még egy pillanat, és még egy, és még egy. Aztán egyszerre elnyílnak ajkaim, és kimondom:  - Jasoné se szebb.
Úgy dobban meg a szívem, mintha egy fontos, ám mindeddig csupán egy néma, kettőnk között lappangó titokról rántottam volna le a leplet azzal, hogy kimondtam a férfi nevét. Nem tudom, hogy mi van velük, hogy egyáltalán van-e bármi is, de azt, hogy felmondott a mágustanodában, maga Jason árulta el a minap. Nem kérdezek, nem beszél - egyikük sem, így pedig nem könnyű mélyebben belelátni az életükbe.
- Mina tud Fanniról és Nádjáról - válaszolok automatikusan, mindennemű gondolkodás nélkül, és a magát éppen megadó cukorkapapíron felvidulva, széles vigyorral nézek fel Borira. Sikerült!, lelkendezik csillogva a tekintetem, pont mint egy meglett ötévesé hasonló helyzetben, egy pillanattal később azonban, mikor realizálódik bennem, mit is mondtam az előbb, ajkaimról eltűnik a vidám görbület, és homlokomat ezer helyen keresztező ráncokkal kezdem javítani magam. - Úgy értem... hogy izé, Mina, mint... mint egy nagyon jó barát tud róluk. Írország óta nem történt semmi közöttünk. Eskü. Az, hogy Fanni tud-e bárkiről is, egy nagyon jó kérdés, én azt gondolom, hogy nem. Nádja meg... - kelletlen sóhajjal vakarom meg a fejem - ...nem igazán említettem neki, hogy nős vagyok. A gyűrűmet azóta nem viselem, hogy összefutottunk a karácsonyi vásárban. Az mindent megváltoztatott. Úgyhogy ja - sóhajtok egy újabbat, már egy sokkal rövidebbet, mintha az életemben amúgy semmi sem számítana, és ezt erősítve széles mosolyra húzom a számat. - ...hamarosan valszeg tényleg megőrülök ennyi nő között.
Csak adja Merlin, hogy ne lányom szülessen, ha egyszer odajutok, mert akkor biz' isten visszakapok mindent, amit életem során elkövettem - és az koránt sem biztos, hogy tetszeni fog.
- Mit efünk? - az olvadós cukorkától majd megfulladva váltok témát aztán hirtelen, és az összegyűrt papírt az asztal közepére dobva húzok magam elé én is egy étlapot, hogy ha csak egyetlen percre is, de mögé bújhassak. Legalább addig ne kelljen találkoznom Bori megmondtam pillantásával. Pedig megmondta. Mindig megmondja.
Utoljára módosította:Ombozi Noel, 2020. május 27. 18:58
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed