36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 1. 18:44 | Link

Mihail | pofi

Azt mondták, ez egy igazi randi lesz, amire készülnöm kell. Egy igaz randi, aminek a végén majd a fiú megcsókol. A lányok, akikkel beszélőviszonyban vagyok, mind odáig voltak a hírtől, hogy az én licitem nyert és egy nálam jó pár évvel idősebb fiút fogok elvinni pizzázni.
Na már most, szerintem ez totál gáz. Be voltam bájitalozva, amikor ez történt, a spórolt pénzem fele ráment egy buta licitre, mellesleg azt sem tudtam, kire és mire jelentkezek. Csak magával ragadott a szerelem és meggondolatlanul cselekedtem. Arról pedig inkább nem is nyilatkozok, mit gondolok a csókról. Maradjunk annyiban, hogy szerintem ez nem randi és nem szeretném viszontlátni az elfogyasztott pizzát.
Szóval én nem csináltam ebből nagy ügyet, picit megfésülködtem és Lola befonta a hajam a tanulószobában, aztán Mihail a körletben találkoztunk. Most mondjam, hogy annak ellenére, hogy még sosem beszéltünk két szót sem egymással, mindenféle gátak nélkül fecsegtem végig a faluba vezető utat egészen ideáig a pizzériáig? Meglepő, ugye?
- Neked melyik a kedvenced? Ugye kóla nélkül nincs pizza? - teszem fel a fiúnak a kérdéseket miközben helyet foglalunk az egyik asztalnál. A kajálás mindig fellelkesít, meg hát az is, hogy egy teljesen idegen személlyel oszthatom meg ezt a tevékenységet.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 2. 16:27 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

A terv az volt, hogy a DÖK-ösök közül is bedobja magát pár ember, hátha nem lennének jelentkezők a licitre, így lehetett az, hogy engem is felírtak, ámbár elég indokolatlan a dolog, tekintettel arra, hogy elég kevesen ismernek még, ami nekem nem baj, de a licitet aligha mozgatta volna előre. És akkor jött a meglepetés, mert minden DÖK tagra érkezett licit - az nem számít, hogy az egyiket én nyertem meg, hiszen meg van rá az okom -, szóval rám is érkezett. Az összeg kedves, a lány, aki tette pedig fiatal. Borzasztóan fiatal, és csak párszor láttam a körletben. Na igen, mert Rellonos, szóval illene tudnom, hogy ki ő, de ha tehetem nemigen állok le beszélgetni alsóbb évesekkel, mondjuk felsőbb évesekkel sem, nem fontos. Szóval a lány komolyan hiperédes, és a kezdeti megszeppenés után, amit láttam rajta a klubhelyiségben, végig beszélte a pizzázóhoz vezető utat. Komolyan végig dumálta, de mindenről, ami eszébe jutott, nekem meg már a helyszínre érkezéskor lezsibbadt az agyam, és mérhetetlen fáradtságot éreztem, pedig még el sem kezdtük az érdemi részt.
A helyszínre érkezvén egy kis felüdülés ütött mellkason, mert bizony, ha tele a szája, talán nem beszél ennyit. És pizzával. Kizárólag pizzával van tele a szája, nem mással. A széket kihúzom neki, majd amikor helyet foglal könnyedén tolom azt be az asztalhoz a pihe súlya alatt. Mosolyogva foglalok helyet vele szemben, igyekezvén a ránk szegeződő pillantásokat figyelmen kívül hagyni, mert sajnos nem annak szól, hogy egy ilyen fiatal lánnyal jöttem - pedig bárcsak -, hanem nekem. Inkább tituláljanak pedofilnak, mintsem bámuljanak, mert egy idő után frusztráló ám a lelkemnek a dolog, de egyelőre könnyedén viselem.
- Bármelyik pizzát megeszem, csak ne legyen rajta ananász - esik pillantásom Médire. - És kapsz kólát is - bólintok egy aprót, majd a hozzánk lépő pincérnek adom a kártyát, ami az itt fogyasztásunk fedezését igazolja, majd a lányra pillantok. Haja két fonatban omlik vállára, ami az amúgy is kislányos külsőt csak még jobban azzá teszi. Halvány mosollyal ajkaimon dörzsölöm meg arcomat, majd kékjeim megállapodnak a bársonyos arcon.
- Bármit rendelhetsz, amit szeretnél - őszinte mosoly kerül fel ajkaimra. - Ha túlmegyünk a kereten, akkor is - mert ha már eljöttünk, akkor adjuk meg a módját és az első randinak mindig emlékezetesnek kell lennie, nem? Még akkor is, ha én egyáltalán nem készültem rá, csak felhúztam egy fekete nadrágot egy kék pólóval. Kinek mi a rákészülés.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 2. 21:05 | Link

Mihail | pofi

Beletörődtem abba, hogy ezt a Valentin napot már nem mosom le magamról és hiába ködösek az emlékeim, a memóriámból sem tudom kitörölni. Ez volt életem legcikisebb születésnapja, és még csak meg sem kaptam az ajándékot, amire annyira utaltam anyának. Na mindegy... Kaptam helyette egy új barátot...jó, még nem vagyunk azok, de akár lehetünk is, ha el bírja viselni a hosszas beszédemet és hogy néha tele szájjal is beszélek.
Túlságosan fel vagyok dobódva, szóval észre sem veszem, hogy néznek minket - vagy Mihailt -. Úgy megyek el mindenki mellett a kinézett asztalig, mint a huzat, csak és kizárólag az ebédpartneremmel vagyok hajlandó szóba állni.
- Ananászos, ugh - grimaszolok, mert már a gondolatától is rosszul vagyok, hogy meg kelljen ennem a sült ananászt. Teljesen elrontja a pizza élményét, aminek pont az a lényege, hogy sós és összeérnek az ízek, nem pedig elnyomja valami totál oda nem illő.
Mosolygok a fiúra, most, hogy így szemből is látom, meg nézhetem is, be kell valljam, elég szép arca van. Mint egy szobor, aki életre kelt. Egy picit el is gondolkodok ezen, majd a kijelentése térít észhez. Határozottan rázom meg a fejem.
- Ez az első randim. Én hívtalak el, nem szabad akaratodból jöttél, sh! - anyához hasonlóan, Mihail szája elé tartom az ujjam, hogy ezzel jelezzem, nem tűröm az ellenszegülést. Anyja lánya, a nagyi szerint, mikor kifejezem, mit akarok.
- Szerintem én sima szalámisat szeretnék extra sajttal és colával. Semmiképp sem diétással - mosolygok a pincérre kedvesen, aztán vissza a fiúra.
- Tényleg mestertanonc vagy? Egy-két barátnőm odáig van érted - jegyzem meg az arcát vizslatva. Vajon kontaktlencsét visel, hogy ilyen legyen a szeme színe?
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 3. 10:51 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Halkan felnevetek az ananászos reakción. Legalább már egy közös pontunk van, amiben egyet tudunk érteni, és nem vita tárgya, ami igencsak megkönnyíti, elvonatkoztatva attól, hogy mennyire borzalmasan fiatal. Komolyan, legalább valami hasonló korú lány nyert volna meg és a végén még ki is élvezhettem volna, de nem. Kaptam egy nagyon maximum tizenöt éves kislányt, akinek be nem áll a szája, és pontosan most áll neki nézni is. Remek, kellemes a hasznossal, mert addig sem beszél, így zsibbadozó agyam talán egy kis felüdülést nyer.
- Oh, szóval a te kezedben van minden - motyogom ujja alatt, ahogy neki nyomja azt ajkaimnak. - Értem én - mosolyom szélesebb lesz apró ujja nyomásának ellenére. Ezen ne múljon, felőlem hordhatja ő a nadrágot erre a maximum két órára, amit hajlandó vagyok itt tölteni, hiszen, ha ez a vágya, akkor én megadom neki. Bár a mozdulat, ahogy elkussoltat kissé meglep, de a bátorsága és közvetlensége miatt a képzeletbeli piros pont azért beírásra került. Nem is tudom mikor értek hozzám utoljára úgy, hogy nem kellett rá engedélyt adnom. Meglepő és furcsa fordulatok az életben, amit éppen egy kislánnyal tapasztalok meg, és meg kell mondjam, igencsak különös érzés.
- Engem lepjetek meg - intek a pincér felé, hogy akkor a rendelés leadva, mehet is elfele, mielőtt elcsöppen, vagy kifolyik a nyála az asztalra, amit eléggé nehezményeznék. Gusztustalan. Kékjeim visszaesnek Médire, és még valahogy még mindig nehezen akaródzik elhinnem, hogy vele ülök itt. Mármint itt ugye nem azzal van a baj, hogy vele, hanem a korával leginkább, mert... Merlinre! Hát mennyire fiatal már?
- Igen, az vagyok - bólintok egy aprót feleletem közben. - Nehogy a végén te is odáig legyél értem - forgatom meg szemeimet, miközben megnyomom a két szócskát, amit ő is használt. Ha odáig vannak értem, akkor nincs mese, odáig vannak, nem mintha bármit is tudnék kezdeni ezzel az információval jelenleg. Vagy bármikor máskor. - Üzenem a barátnőidnek, hogy nagyon kedvesek és köszönöm a bókot - halvány mosoly kerül fel ajkaimra, miközben Médi kislányosan csillogó tekintetébe fúrom pillantásom. Nem-nem, nincs mágia, most nincs. Csak egy egyszerű mosoly.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 4. 19:51 | Link

Mihail | pofi

- Pontosan. Most éppen te is
- vigyorgok rá vidáman és persze elégedetten az akaratom érvényesítésével. Nagyon kedves tőle, hogy majd a végén még ő akar fizetni, de azt nem hagyhatom. Ha már egyszer megvoltak a buta döntések Valentin napon, bebájitalozva pedig megvettem valakit egy randira, hát ne ő vállalja be a következményeit. Én egyébként is szeretek új emberekkel barátkozni, talán még a végén jóban is lehetünk. Ki tudja.
Röviden a pincérre mosolygok, aki a rendelésünkkel együtt eltűnik a pult mögött. Azt hiszem, eddig csak én beszéltem, itt az ideje, hogy a szemben ülő fiú is mondjon pár szót. Na jó...megpróbálom hagyni, hogy szóhoz jusson. Kíváncsian vonom fel a szemöldököm, amikor válaszol az egyébként nem is kérdésnek szánt mondatomra.
- Köszi, biztosan nem. Az én fejem körül nem látsz majd szálló szíveket - határozottan ingatom a fejem, még el is fintorodok mellé. Ez a randi nem éppen randi akkor, ha minimum az egyik fél még bőven messze van az érettségtől. Szerintem sosem leszek szerelmes. A fiúk szemtelenek és neveletlenek, leszámítva ezt az egyet itt szemben. Ő eddig egészen kedves.
- És mit tanulsz? Én auror leszek majd egyszer, ha végre felnőtt leszek - mosolyomból leszűrhető, hogy mennyire lelkesen állok a karrierválasztáshoz, pedig nagyon messze van az még számomra. Még csak másodikba megyek...
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 5. 20:01 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Elismerően hümmögök egyet. Nos, ha egy nő azt mondja, hogy a randi is az ő kezében van, meg én is, akkor rendben, csak ugye a baj itt leginkább az, hogy ő nem nő. Hanem egy kislány. Egy hitetlen kacaj csúszik ki ajkaimon, pedig igyekszem komoly arcot vágni az egészhez, de valljuk be, szerintem nem csak nekem megy nehezen a dolog, amikor két fonatba szedett hajjal ül előttem egy kislány. Egy konkrét kislány. Ja, ezen aligha fogok tudni valaha túllépni, nem úgy, mint a pincér, aki végre valahára összeszedi magát, a szavainkat is felfogja, vagy leírja, teljesen mindegy, majd távozik az asztaltól. Jobb kezemet csúsztatom az asztalra, miközben hátradőlök, lábaimat az asztal alatt nyújtom ki.
- Mondod ezt most - engedek meg egy szemtelen mosolyt felé, fejemet is oldalra biccentem kissé. Eszembe sem jutna használni rajta a mágiámat, mégis minek néztek ti engem? Nem vagyok holmi unatkozó gyermek, aki csak azért használja a fajtáját, hogy legyen elfoglaltsága. Régen ez működőképes lett volna, de itt, ahol nagyjából egy lehetek a többiek között, nemigen engedhetem meg magamnak. - De előbb vagy utóbb te is szerelmes leszel valakibe. Ez sajnos nem döntés kérdése - bölcs Sztravinszkij in dö háusz kérem! Tapsot, konfettit, reflektort az arcomba, meg is hajolok hamarosan, csak előbb várjuk meg, amíg degeszre tömöm magam. Mert megtehetem, hiszen az előttem ülő fizet, szinte már-már kiharcolta, én meg nem fogok könyörögni az ellenkezőjéről. Így legyen.
- A kastélyban Varázspszichológiát, az egyetemen Varázspszichiátriát - biccentem hátra fejemet, behunyt szemekkel nagyjából két másodperc erejéig. - Auror? Az szép. Milyen területen? Vagy azt még nem tudod? - meglepő, hogy ennyi idősen már tudja mit szeretne az élettől, mert nekem ennyi idősen a legnagyobb elfoglaltságom az volt, hogy az RJ-ben túléljek, nem az, hogy tudjam mi leszek nyolc év múlva. Vagy én voltam elbaszva, vagy a világ volt és van is, vagy a kislány tényleg tudja mit akar.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 6. 11:14 | Link

Mihail | pofi

Butaságokat beszél, nem is tudom komolyan venni. Nem értem, a barátnőim miért vannak annyira oda érte, vagy akár bárki másért, akit csak láttak, de még nem is beszéltek vele. Nekem legalább megvan a lehetőségem rá, hogy beszélgessek az ő szívük választottjával. Vagy inkább a szemük választottjával?
- A szerelem ül, butít és nyomorba dönt - bölcselkedek, mint akinek annyi élettapasztalata van. Ezt még anyukám egy barátnőjétől hallottam, amikor elvittek magukkal vásárolgatni és egész végig a férfiakról beszéltek. Vele csúnyán elbánt a férje, szerintem igaza lehet. Anya is szerelmes volt és apát elengednie volt a legnehezebb, amin keresztül kellett mennie. Olyan lehet a szerelem, ha rosszra fordul, mint a gyász? Mert akkor aztán tényleg nem kérek belőle.
- Akkor te szereted az emberek bajait hallgatni? - szemöldökömet felvonom, fejemet egy picit oldalra biccentem. Hát nem gondoltam volna, meglepett ezzel az információval. Valami mást, mondjuk tanárságot, vagy sárkánykutatót jobban el tudnék képzelni hozzá. - Kielemzed azt is, akivel pizzázni mész?
Hallottam ám, hogy a pszichiáterek még akkor is elemeznek, amikor nem a pácienssel ülnek. Nem szeretném, ha a fejembe látna és megmondaná, mit kellene csinálnom, vagy faggatna, mert az olyan munkaügy, amiből sosem szabadul.
- Nem tudom. Csak auror, elkapom a gonosz varázslókat és bezárom őket a fegyintézetbe. Szerzek sebhelyeket és a gyerekeimnek majd elmesélem, hogyan szereztem őket.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 7. 13:18 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Halk kacaj hagyja el ajkaimat, amikor elmondja az idézetet. Túl kislány még valószínűleg ahhoz, hogy tudja, a szerelem amilyen borzalmas dolog lehet, pontosan olyan felemelő is. Bár én még nem tapasztaltam, de ahogy rám néznek néhányan, el tudom képzelni mit élhetnek át, mi lehet a fejükben. Mert egy ember tekintete is nagyon sok mindent elárul arról, ahogy egy másik emberre néz, mégis mit gondolhat róla. A tekintetedben és a testbeszédedben is sok minden benne van, amire nem is gondolnál.
- Nem feltétlen szeretem - mosolyodom el halványan. - Érdekes, ahogy egy ugyanolyan, vagy hasonló problémát minden ember másként él meg. Ki belerokkan, ki vállat vonva továbbsétál - dörzsölöm meg arcomat kicsit feszélyezetten. Soha nem beszéltem még arról, hogy miért ezt az irányt választottam, erre éppen egy kislánnyal kerül rá sor. Valahol el kell kezdeni, értem én, és ez rendben is van, de mondjuk nem lehetne, hogy egy nagyjából velem egyidőssel jön szóba? Vagy egy olyannal, aki szintén ezt tanulja? - Az emberek reakciói, és az adott élethelyzethez való hozzáállásuk érdekel engem inkább - nem tudom, hogy ez így vajon érthető-e számára, vagy felfogja a lényeget, mert azért a pszichológiában és a pszichiátriában is több van, minthogy leülök egy ember mellé a noteszkámmal és jegyzetelek róla, majd kielemzem, mondok pár snassz dolgot és tovább lépek, ahogy a páciens is. Nem, én ennél sokkal többet akarok elérni ezekkel a dolgokkal. Segíteni is akarok embereknek, nyilvánvalóan, mert csak a kíváncsiságom miatt, aligha tanulnám ezt, de a reakciók a legfontosabbak.
- Vicces vagy - mosolyodom el szélesen. - Nem elemzem a beszélgetőpartnereimet. Nem meghatározott sémák szerint szeretném őket megismerni, hanem amennyit a szájuk - pillantok jelentőségteljesen a lány ajkaira. - Vagy a testbeszédük elárul róluk - mert a testbeszédet akaratlan veszed észre néha, én pedig erre különösen figyelek, de nem elemzek. Nem keresek okokat és indokokat, hogy mit miért tesz a másik, egyszerűen elraktározom magamban az információt és hagyom, hogy leülepedjen. Elemezni nem vicces, így nem tudnak meglepni.
- Ez nem valami konkrét elképzelés - rázom meg a fejemet somolyogva, de rosszallás nincs bennem. Majd rájön, hogy mit szeretne csinálni pontosan, mert egyelőre ez így elég tág dolog. - A gonosz mágusok elkapása miatt szeretnél auror lenni?
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 7. 19:53 | Link

Mihail | pofi

Lehet, hogy Mihail is butának tart ezért, de én kitartok az állításom mellett, miszerint a szerelem túl van értékelve és erősen kétlem, hogy az én életemben lenne egy fiú, akit meg akarnék csókolni. Borzasztó belegondolni is, mennyi baci jut át egy ember szájából a másikéba és...jaj, ne!
Szemöldököm kissé megemelkedik, mikor belekezd a magyarázatba. Nem hazudok, nem annyira értem, miről beszél, az én életemben kevés volt eddig a dolog, amit rosszul éltem volna meg, egyet leszámítva. Apám volt az életem szerelme, tőle elbúcsúzni felért sok-sok kis lélekhalállal.
- Vagy úgy, Kíváncsi Fáncsi vagy - mosolygok a fiúra. Szerintem nehéz tudniuk a ő korukban levőknek, hogy pontosan mit akarnak tanulni és majd csinálni felnőttként. Én most még ismerem a célom, de amikor majd ott leszek, ki tudja, működni fog-e, azt akarom-e még és egyáltalán lehetséges lesz-e.
A bókjára szívesen meghajolnék, ha olyan helyzetben lennék, de így csak elvigyorodom. Ahhoz képest, hogy egész lefelé vezető úton csak az én hangomat lehetett hallani, most végre Mihail is beszél és nagyon jó hallgatni. Az asztalra könyökölve dőlök előre egy kicsit és iszom minden szavát.
- Túl sokat beszélek, ugye? Bocsánat, majd odafigyelek - értem én, mire utal, le is sütöm a tekintetem és érzem, ahogy elvörösödöm. Az arcom nagyjából olyan színben pompázhat most, mint a hajam. Legalább lenne kiengedve, hogy előre tudjam húzni és eltakarjon egy kicsit... Nagyon ciki.
Egy pici idő kell csak hozzá, hogy újra mosolyogjak és kezdjem elölről a fecsegést az aurorságról. Ha van egy álmom, amihez ragaszkodom, akkor órákig tudnék róla beszélni.
- És hogy megállítsalak, amikor elemzed már minden randipartnered - teszem hozzá nagyokat bólogatva. - Bilincsben foglak elvinni és órákig hallgatlak majd ki.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 7. 22:03 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Szörnyen kislány még. Annyira, hogy talán szavak sincsenek rá, mégsem kelek fel és megyek el, aminek igen egyszerű oka van. Szórakoztat. A naivitása, a hiszékenysége, hogy azt hiszi, amit most eldöntött gyermekded fejjel, az később is teljesen működőképes lehet, mert senki és semmi nem tántorítja el tőle. A probléma az, hogy az élet ennél sokkal bonyolultabb és kegyetlenebb, de amíg a naivitása fent tartja, és elhiteti vele, hogy minden rendben van, addig nem lehet gond. Majd rájön, mert én azt vallom, mindenkinek a saját bőrén kell megtapasztalnia mindent.
- Mondhatjuk így is, igen - bólintok egy aprót, ajkaimon halvány mosollyal. Szerencsésebb helyzetben vagyok, mint a korombeliek legtöbbje, akiknek elképelésük sincs arról, hogy mit akarnak kezdeni magukkal, de így, hogy az előttem ülő - jelenleg randipartnerem -, ennyire határozottan látja a jövőjét aurorként, még akkor is, ha én ebben kételkedem, ad némi reményt, hogy nincs semmi veszve. Nem csak a fiatalabbaknál, de az időseknél sincs.
- Én arra szerettem volna célozni, hogy sokat elárul egy emberről az, ahogy beszél, amiket mondd egy adott témáról - mosolyom szélesebb lesz, ahogy az arcára felkerülő pír szembetűnik. Tény és való, hogy rengeteget beszél, de talán nem is bánom, mert így legalább nem ülünk egymással szemben, mint két kuka, akik egy szót sem szólnak egymáshoz. - Nem zavar, ne kérj bocsánatot - bátorító mosolyt küldök felé, mert valóban így gondolom. Felesleges bocsánatot kérnie, hiszen olyan témákat érintettünk eddig, amik ezek szerint igencsak mélybe menően érdeklik, így ha ő erről szeretne beszélni, akkor tegye. Szólásra nyitnám a számat, hogy feleljek, ám a pincér az asztalhoz lép és leteszi elénk a rendelésünket, amit halkan, direkt nem emelvén pillantásom a pincérre köszönök meg. Ne kísértsük a sorsot, hátha véletlen itt akarna maradni. Szélesen elmosolyodom, még egy kacsintást is megengedek magamnak a lánynak, majd érdemben is reagálok még az előző témára. Illik.
- Szóval órákat szeretnél velem eltölteni egy szűk szobában, és még bilincsbe is vernél - mintha elgondolkodnék, aprókat biccentek mellé. - Nem mondom, elég hízelgő gondolat - csak ne lennél ilyen fiatal. De ezt már nyilvánvalóan nem mondom ki hangosan, mert el kell vonatkoztatni tőle. Muszáj.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 10. 20:24 | Link

Mihail | pofi

Mihail sokkal aranyosabb, mint hittem, meg ahogy azt elmondták. Érthető, miért, hát elég ránézni és megmondja az ember, hogy ő egy igazi jégcsap. Milyen szemei vannak már! Ugye, hogy csak egy fagyos, igazi jégszívű embernek lehet ilyen? Na, tévedtünk mind. Legalábbis addig így gondolom, míg el nem csitít. Általában azok, akik velem lógnak, nem kényszerből teszik azt és tudják, mire vállalkoznak. Arra, hogy rengeteget jártatom a szám akár feleslegesen is. Én legalább tudom, hogy így van. De hát ő nem önszántából ül itt velem, legalább egy kicsit jó benyomást kellene keltenem.
- Ez mondjuk igaz. Nekem is figyelnem kell majd a kihallgatásokon - bólintok rá, elterelve a saját figyelmem arról, milyen vörös az arcom. Talán egy kicsit jobbá teszi az, hogy meglátom és megérzem az illatát a kért pizzának. Beleszagolok a levegőbe, aztán a gyomrom is megkordul. Miközben az első szeletért nyúlok, megakadok a mozdulatban és fél szemöldökömet felvonom. Mihailt nézem.
- De mennyire. Ismerek valakit, aki sárkányostort is tud kölcsönadni hozzá - én nem is igazán érzem ennek a mögöttes tartalmát, egészen komoly fenyegetésnek szánom. Lehet, ha Berci itt lenne, már mondaná, hogy ennél jobban ne égessem be magam, már ha lehetséges.
- Jó étvágyat - nagy vigyorral nézek a fiúról a pizzámra és harapok bele egy nagyot. - Merlin szakállára, kóstold meg, ez csodálatos! - hümmögök és a szemem is becsukom, még anya főztje sem olyan finom, mint ez itt. Mikor kiélvezkedem magam, a szeletet, amibe beleharaptam odatolom Mihail szája elé.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 15. 15:15 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

Az első dolog, amivel szembesültem, amikor idekerültem, hogy a Rellon nem örvend éppen jó hírnek az iskola berkein belül. Az oka számomra ismeretlen, és amikor megkérdezték, melyik házat szeretném erősíteni, közöltem, hogy nekem teljesen mindegy, pakoljanak be valahova, nem azért jövök ide, hogy bárkit is erősítsek, csak saját magamat. És amikor az arcomba került, hogy csak azért, mert rellonos talár van rajtam, az emberek nagy része furán néz rám, minden világos lett. A Rellon a Bagolykő rossz arcait rántja össze. És így a megvilágosodás fényében már az is sokkal világosabb, hogy végül miért ide kerültem. Bár nem tudom mi ez a sztereotipikus hozzáállás, én bírom a rellonosokat, még akkor is, ha némelyiknek én verném be a képét, pedig az erőszak soha nem volt kenyerem. Mindegy, a Rellonba kerültem, sokakat megleptem, hogy amúgy nem vagyok ám egy tajparaszt azért, mert rellonos vagyok, és mennyire imádom ezeket a meglepett arcokat. Minden pénzt megérnek.
- Igen, neked is figyelned kellene, csak ne hagyd, hogy eltereljék azt - a pincér viszonylag hamar pakolja le elénk a kikért kaját és innivalókat, majd el is lépked, amiért komolyan őszinte hálát érzek. Halkan ugyan, de az én fülemet is megüti, ahogy Médi hasa megkordul. Halkan nevetek fel erre, majd poharamat ajkaimhoz emelve kortyolok egy aprót, ami majdnem megakad a torkomon, és szerintem nem is meglepő, ha figyelünk arra, amit mondd. Párat krehácsolok, mielőtt engedném, hogy a nevetés kitörjön belőlem. Hogyne, mindjárt ostor, kár, hogy a mögöttes tartalom neki annyira nem jön át, de engem nagyon is szórakoztat. Ha ezt így folytatjuk, tuti megfulladok a végére.
- Értem - köszörülöm meg torkomat diszkréten, miközben próbálom összeszedni magam és nem a mögöttes jelentésre koncentrálni. Aprót kortyolok ismét, majd nagyot szusszanva emelem kékjeim vissza a lányra. - Ez nagyon komoly fenyegetésnek hangzik, remélem nem találkozunk, ha auror leszel - és akkor itt könyvelhetjük el véglegesen, hogy valóban kurva fiatal. Aki az ilyen egyértelmű dolgokba nem látja bele azt, ami mögötte rejtőzik, az még olyan ártatlan és naiv, hogy szinte nem is létezhet. De Médi létezik, és itt ül velem szemben, nekem pedig moderálnom kell magam.
- Neked is - mosolyodom el halványan felé, ahogy neki áll enni. Én türelmesen, kissé talán szkeptikusan pillantok le az elém letett pizzára, mert annyira nem rajongok érte, de a legtöbb diák meg él hal a pizzáért, így az, hogy a tulajdonossal lemeccseltük a dolgot, szinte evidensnek tűnt. Mindenki szereti a pizzát. Kivéve, akinek a keze alatt mentek a dolgok. Érdekes. Lustán emelem kékjeim a lányra, majd a felém tartott pizzára, miközben szemöldököm tökéletes ívben emelkedik meg, végül fejemet kissé megrázva csúsztatom kezemet a lányéra, majd harapok bele a pizzába, amit felém tart.
- Igen, valóban nagyon finom - nyelem le a falatot, majd visszahelyezkedem. - Örülök, hogy ízlik, már megérte eljönni - mintha az én érdemem lenne bármi is.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 25. 14:42 | Link

Mihail | pofi

- Ha nem leszel bűnöző, lehetnél a társam, vagy segédem. Auror-utánfutó, vagy mi a szösz - vigyorogva vetem fel az ötletet, mit sem törődve azzal az aprócska ténnyel, hogy Mihail pár évvel felettem jár és mire én eljutok addig, hogy elkezdjem egyáltalán kitanulni az aurorságot, ő már rég messze lesz és talán nem is fog emlékezni a fenyegetésemre. - Majd te rám szólsz, ha elterelnék a figyelmem - teszem hozzá, kibővítve ezzel, mire is gondoltam a társ alatt.
Nem tűnik fel, és nem is izgat, hogy neki esetleg máshol járnak a gondolatai. Berci és az idősebbek szoktak olyan témákról beszélni, amik illetlenek és tudom, hogy sokszor egy ártalmatlan mondat mögött is sok ilyet lehet látni, na de én aztán nem gondolok ilyesmire. A felvilágosító óra megvolt, anyu persze nem részletezte, mit lehetne bilincsekkel csinálni a törvényen kívüliek elkapásán kívül. Szóval mi másra gondolnék, mint erre?
Imádom a pizzát, pont mint a jövőmet elképzelni. Ugyanolyan lelkesedéssel kóstolom meg az elém rakott forró tésztát, és mivel jó rellonosként szeretek osztozni, Mihailt is megkóstoltatom vele. Felcsillan a szemem, mikor elfogadja, bár egy pillanatra beugrik, hogy ezt csak Bercivel szoktuk csinálni. Nem kínos? Oldalra pislogok, hogy ki látta, na nem a saját lelkivilágom érdekében, hanem az övében. Gondolom így is elég ciki neki, hogy egy tizenöt évessel randizik.
- Akkor nem bánod, hogy velem kell itt lenned? - teszem fel a kérdést két harapás között. Ha azt mondja, rosszul érinti, akkor sem fogok megharagudni, tökre megérteném. Én sem szeretem az unokatesóimat vinni a játszótérre... - Miért adták el magukat az emberek Valentin napon? Nem értem, ki akarná ezt önszántából vállalni.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihail Vladiszlav Sztravinszkij
INAKTÍV


#fattyú #édes ördög
offline
RPG hsz: 484
Összes hsz: 1243
Írta: 2020. március 26. 20:12 | Link

Radetzky Médi
licites randi / mert megnyertél

- Nem fér bele - rázom meg a fejem halálosan komolyan. - Bűnöző tervezek lenni, így sajnos nélkülöznöd kell a szolgáltatásaimat - vonom meg vállaimat még mindig tartva a komoly ábrázatot. Azért az már nem semmi, hogy egy kislány ajánlja fel nekem, hogyha auror lesz, akkor besegíthetek neki. Mik vannak itt, de tényleg! Ha nagyon kétségbeesek a jövőmet illetően, akkor lehet elgondolkodom rajta, de egyelőre szerencsére ez a veszély nem fenyeget, így egyszerűen továbblépek a dolgon, és csak megrázom a fejemet. Végül elmosolyodom, hogy nehogy komolyan vegye az előbbi szavaimat. Eszem ágában sincs olyat megcselekedni, amely magam után vonzaná az aurorokat, nekem sem ment még el az eszem, hiába jut néha eszembe egy-egy alkalommal, hogy mennyire megfojtanám az akkor éppen előttem állót. Hát na! Engem is idegesíthetnek emberek, és én sem vagyok annyira szent, mint amilyennek tűnök. Pedig hiperaranyosnak tűnök amúgy, nem mehetünk el ez mellett sem azért.
Szemöldököm rándul, ahogy felém nyújtja a pizzaszeletet. Tényleg olyan, mint egy randin, bár az egymást etetés nem volt benne a tervben, de ha már ennyire kis édes, akkor elfogadom. A tészta már-már elolvad a számban, rágok rajta párat, majd elégedettet hümmögve fejtem ki a véleményemet. Nem kerüli el a figyelmem Médi felcsillanó tekintete, ahogy elfogadom a felém nyújtott ételt, kezemet el is húzom az övéről, amint észbe kapok, hogy még mindig rá van csúsztatva. Kissé oldalra biccentett fejjel figyelem, ahogy körbepillant az étteremben, mintha keresne valakit, de végül tekintete visszatér hozzám. Egy kedves mosolyt villantok rá.
- Egyáltalán nem - a mosoly lankadatlan, és talán most már el is fogja hinni nekem. - Viszont az érdekelne, hogy miért rám tettél licitet - amilyen szkeptikusan álltam az egészhez, annyira jól alakul. Bár a tényen aligha változtat, hogy még mindig csak tizenöt éves, de legalább nem olyan, mint az ennyi idős lányok legtöbbje. Nem visítozik, vagy nevet hangosan és feltűnően, nem teszi magát. Ez már piros pont.
- Fogalmam sincs - fogom poharamat a kezembe, hogy aprót kortyoljak. - Be lett dobva, mint ötlet, én meg áldásomat adtam rá, de kissé tartottam tőle, szóval kértem a DÖK tagokat is, hogy írják fel magukat a listára, hátha nem lesz jelentkező. Na, ahhoz képest sokan is voltak, és szép összeg is jött össze - ugyanolyan értetlenül állok a helyzet előtt, ahogy Médi. Fene sem gondolta volna, hogy ekkora sikere lesz ennek az egésznek, ráadásul olyan összegekkel dobálóztak néhányan, hogy leesett az állam. Szóval ja, érthetetlen számomra is az egész, de én csak örülhetek neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák


hercegnő
offline
RPG hsz: 161
Összes hsz: 385
Írta: 2020. március 30. 21:07 | Link

Mihail | pofi

- Nem baj, így legalább megvan, ki után fogok futkosni - vállat vonok, teljesen természetesnek tekintem, ami most itt a beszélgetésben zajlik. Szóval futok utána... Szépen hangzik. De csak nem érti félre, jól belemerültünk a témába, már ami az aurorságot illeti.
A pizza tökéletes, a randipartnerem is, szóval azt hiszem, nem bántam meg, hogy licitáltam ezen a butaságon. Máskülönben biztos vagyok benne, hogy egy Mihail-féle szóba sem állna velem, maximum ha Berci haverja és/vagy rákényszeríti, hogy most már pedig váltania kell velem pár szót, rosszabb esetben el kell viselnie, hogy olyan vagyok tizenöt éves létemre, mint egy tízéves.
Annak viszont örülök, hogy mosolyog és azt mondja, nem bánja, hogy velem kellett idejönnie. Igyekszem csukott szájjal visszamosolyogni, szerintem a szemem is felcsillan, olyan boldogság árad szét bennem.
- Ühm...nem voltam magamnál, bebájitalozott valaki a reggelinél - eleinte nagyon ciki volt erről beszélni, de már nevetek rajta miközben elmesélem. - Nem akartam volna, de azt hiszem megtetszett a hajad és gondoltam jótékonykodok egy kicsit - hát ennyi a nagy magyarázat. Az azért nem titok, hogy én a vörös hajkoronámmal szeretem, ha másnak is feltűnő, ami a fején van.
- Akkor ügyesek voltatok - mosolygok tovább, aztán visszafordulok a pizzámhoz. Nem sok mindenre emlékszem abból az estéből, legalábbis a bájitalos részre nem, de nem bánom, hogy így alakult. Ki tudja, talán ez egy barátság kezdete.

// Love//
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed