Az utóbbi évtizedekben nálunk is elterjedt a muglik kedvenc étele, a pizza. A Félszemű Kukorica a Közép- és Kelet-Európában legnépszerűbb pizzázó-lánc, eredetileg cseh. Varázstalan szomszédaink valószínűleg megdöbbennének azon a tényen, hogy a legjobb pizzákat ők készítik. Nem az olaszok, még véletlenül sem. Az olasz varázslók kifejezetten utálják ezt a találmányt.

Ahogy belépsz a pizzázóba, rögtön szembetűnik, hogy minden sárga. De nem olyan kellemes okker, hanem élénk, napsütötte réteket idéző, amibe belefárad az ember szeme, ha sokat nézi. A székek, a polcok, a szalvéta. Ami nem sárga, az meg krém és fehér. Adnak itt a dekorációra, de ez szerencsére nem látszik meg az árban.

A konyhából semmiféle zaj nem szűrődik ki és belépni is szigorúan tilos illetéktelenek számára. Vannak olyan elvetemültek, akik mégis megpróbáltak bejutni, de rögtön utána azon kapták magukat, hogy odakint állnak és egy hónapra száműzve lettek minden Félszemű Kukoricából. Második kihágásnál fél év, harmadiknál pedig örökre. Szóval nem éri meg kíváncsiskodni.

A rendelésed leadása után kapsz egy kicsi Félszemű Kukorica-lényt, aki a kajád elkészültekor hangos kiabálásba kezd, de addig is kitartóan motyorog, megpróbálhatsz vele beszélgetni, ha olyan kedve van. Azonban vigyázz rá jól, mert ha nem vagy résen, lelécel és lehet, hogy többet soha nem kapod meg a kajádat. A rendelést ugyanott tudod felvenni, ahol leadtad, a pultnál.

- pásztorpite pizza (sok borsó, répa, darálthús, paradicsomszósz, cheddar)
- félszemű kukorica pizza - jogvédett (sok-sok kukorica, mozzarella, fokhagymaszósz, és miközben eszed, popcornná pattan a szádban)
- lángnyelv pizza (sonka, mozzarella, paradicsomszósz, de ezekből körülbelül semmit se érzékelsz a borzalmasan csípős habanero miatt. Lángolva tálalják, de nem éget a tűz)
- meglepetés pizza (teljesen normálisan néz ki, sonka-sajt-gomba-kukorica, de van rajta valami meglepő íz, amit nem mondanak meg előre - frissen nyírt fű, sárga hó, mentolos csokoládé, kutyakaja, hánytató cukorka stb.)
- vajsör pizza (a nevéhez hűen pont úgy néz ki, mint egy vajsör, csak lapos és egy pizzalapon fekszik. A többi pizzától eltérően ennek a lapja is édes, amit egy zselatinos fűszeres karamelles sörréteg borít, s az egész tetején ott rezeg az édeskés, fodros hab)

Visszafestettem a hajam barnásra. Úgy döntöttem ideje lezárni a szőke korszakot és komolyodni kicsit. Elvégre lassan két diplomám is lesz vagy mi. Egészen felnőtt vagyok. Ki is csíptem magam. Fehér, simulós ing, fekete nadrág, ami épp csak nem túl feszes, és így pont kényelmes. A zakóm lazán a vállamra vetve. Zöld karszalaggal virítok, és igazából fogalmam sincs, mit keresek itt. Elég régóta tudom, hogy a Valentin-nap a legnagyobb baromság a világon, de ha mást nem arra jó, hogy szórakozzak kicsit, nem? Elvégre, ha valaki más rózsaszín karszalaggal - vagy zölddel - úgy dönt, akkor még jól is érezhetjük magunkat együtt. Ez az, ami itt tart, aztán pedig egész érdekes lesz a dolog. Feldobnak egy licitet - ami egyébként kifejezetten morbid nekem, mert emberekre licitálunk, és hát khm... - én pedig azon kapom magam, hogy rögtön az elején bedobok Theonra 5 sarlót. Nem gondolom végig, meg sem fordul a fejemben, hogy ennyi elég. Olyan árakat dobnak be másokra, hogy csak nézek. Vajon mit tud egy-egy ember, hogy így megvesznek értük? Mert kötve hiszem, hogy jótékonykodni akar mindenki ennyire. Ahhoz nem kell ilyen Valentin-nap meg semmi hasonló. Tőlem ezeket a dolgokat amúgy is havi szinten vonják, vagy hogy mondjam? Ilyen automatikus a dolog, csak úgy leemelhetik a galleonokat a számlámról. Támogatok én mindent, még saját kis jótékonyság alapítványom is van, csak éppen nem híresztelem. De a boltban van kint róla infó, egy-egy művész palántának, aki betéved magam adom a kis kártyát. Na de... visszatérve. Beszélgetek pár emberrel, a rózsaszín szalagosokat viszont láthatóan ijeszti a zöld, ami szerintem vicces, de az is esélyes, hogy így végül egyedül maradok. Maradnék, mert a licit végére senki más nem ad le pénzt Theonra én pedig arra kapom fel a fejem, hogy kihirdetik, hogy én vihetem el pizzázni. Hmm... Érdekes.
- Szia szépfiú! Mit gondolsz ki bírsz két órát, úgy hogy csak pizzát eszünk? - hajolok közel hozzá, lábujjhegyen állva, a fene, hogy ilyen magas. Jó tudom én vagyok alacsony. Hülye gének. Na de, mennyi lehet ez? tíz centi? Azért legalább nem kell attól félnem, hogy elesek. Határozottan lehetne rosszabb is.
- Jössz? - nézek rá kihívóan, és még a karom is nyújtom, mert no mégis csak randizunk vagy mi. Lol. Így akarok én tanár lenni... megrontom a jövőbeli diákjaimat. Jó kezdés. Remélem a vezetőség hamar elfelejti ezt. Egyébként is csak jótékonykodom, meg bohóckodom. Ezt pedig senki sem veszi be.
- Milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, ha mellém szegődik, meg ha nem akkor is. Bár akkor kénytelen leszek a vállamra kapni és elcipelni a pizzériáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=795249#post795249][b]Choi Min Jong - 2020.02.22. 10:08[/b][/url]

Visszafestettem a hajam barnásra. Úgy döntöttem ideje lezárni a szőke korszakot és komolyodni kicsit. Elvégre lassan két diplomám is lesz vagy mi. Egészen felnőtt vagyok. Ki is csíptem magam. Fehér, simulós ing, fekete nadrág, ami épp csak nem túl feszes, és így pont kényelmes. A zakóm lazán a vállamra vetve. Zöld karszalaggal virítok, és igazából fogalmam sincs, mit keresek itt. Elég régóta tudom, hogy a Valentin-nap a legnagyobb baromság a világon, de ha mást nem arra jó, hogy szórakozzak kicsit, nem? Elvégre, ha valaki más rózsaszín karszalaggal - vagy zölddel - úgy dönt, akkor még jól is érezhetjük magunkat együtt. Ez az, ami itt tart, aztán pedig egész érdekes lesz a dolog. Feldobnak egy licitet - ami egyébként kifejezetten morbid nekem, mert emberekre licitálunk, és hát khm... - én pedig azon kapom magam, hogy rögtön az elején bedobok Theonra 5 sarlót. Nem gondolom végig, meg sem fordul a fejemben, hogy ennyi elég. Olyan árakat dobnak be másokra, hogy csak nézek. Vajon mit tud egy-egy ember, hogy így megvesznek értük? Mert kötve hiszem, hogy jótékonykodni akar mindenki ennyire. Ahhoz nem kell ilyen Valentin-nap meg semmi hasonló. Tőlem ezeket a dolgokat amúgy is havi szinten vonják, vagy hogy mondjam? Ilyen automatikus a dolog, csak úgy leemelhetik a galleonokat a számlámról. Támogatok én mindent, még saját kis jótékonyság alapítványom is van, csak éppen nem híresztelem. De a boltban van kint róla infó, egy-egy művész palántának, aki betéved magam adom a kis kártyát. Na de... visszatérve. Beszélgetek pár emberrel, a rózsaszín szalagosokat viszont láthatóan ijeszti a zöld, ami szerintem vicces, de az is esélyes, hogy így végül egyedül maradok. Maradnék, mert a licit végére senki más nem ad le pénzt Theonra én pedig arra kapom fel a fejem, hogy kihirdetik, hogy én vihetem el pizzázni. Hmm... Érdekes.
- Szia szépfiú! Mit gondolsz ki bírsz két órát, úgy hogy csak pizzát eszünk? - hajolok közel hozzá, lábujjhegyen állva, a fene, hogy ilyen magas. Jó tudom én vagyok alacsony. Hülye gének. Na de, mennyi lehet ez? tíz centi? Azért legalább nem kell attól félnem, hogy elesek. Határozottan lehetne rosszabb is.
- Jössz? - nézek rá kihívóan, és még a karom is nyújtom, mert no mégis csak randizunk vagy mi. Lol. Így akarok én tanár lenni... megrontom a jövőbeli diákjaimat. Jó kezdés. Remélem a vezetőség hamar elfelejti ezt. Egyébként is csak jótékonykodom, meg bohóckodom. Ezt pedig senki sem veszi be.
- Milyen pizzákat szeretsz? - kérdezem, ha mellém szegődik, meg ha nem akkor is. Bár akkor kénytelen leszek a vállamra kapni és elcipelni a pizzériáig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=795495#post795495][b]Theon Delacroix - 2020.02.23. 18:39[/b][/url]

A számok csak úgy repkednek a fejem felett, ám sajnos egyik sem értem szól. Eredetileg sarlókban meghirdetett licit vége felé már galleonokkal kezdenek el dobálódzni, én meg azon kapom magam, hogy egyelten ember adott le rám szavazatot, akit a felépített pódiumról csak homályosan látok. Aztán ahogy az aukciónak vége van, s leengednek minket a párjainkhoz, bennem meg még a szar is megfagy. Túlságosan is ismerős az a mosolyogós kis coronavírus hordozó, aki most kezét felém nyújtja.
Oké, hivatalosan kijelenthetem, hogy a karma egy büdös ribanc. Így jár az, aki random csávókkal fekszik össze, nem foglalkozva azzal, hogy az bizony akár a tanára is lehet. Jelen esetben könyvtárosa vagy mi a szösz. Bizony-bizony, randira megyek MJ-vel. Ugye milyen röhejesen hangzik, hogy a nagy kurafi, félredobva eddigi magatartását csak úgy elmegy pizzázni azzal a csávóval, akivel nemrég még a vízesésnél nyomta jó keményen? Nos… igen, számomra is elég hihetetlen. Eleinte csak egy jó bulinak indult az egész. Azért adtam magam fel az aukcióra, hogy szerezzek egy csinos csajt, vagy egy helyes pasit egy gyors menetre, nem pedig azért, hogy jó pofizzak neki egy randevú keretei között. Na meg számításaim közt az is szerepelt, hogy a rám licitált összegeket begyűjtve lelépek a büdös francba, de ugye ezt nem lehet, mert a menhelynek meg annak a szaros alapítványnak több szüksége van rá, mint mondjuk nekem. Holott ugye én árultam a testem, nem más. Eskü a késő esti kuncsaftjaimat több ésszel áldotta meg az ég, mint ezeket, aztán van olyan, aki még a kakaskáját se találja.
Mérgesen kirántok egy zöld karszalagot az ajtóban ácsorgó DÖK-ös kezéből, majd veszek egy jó mély levegőt, mielőtt megfordulhatnék, hogy MJ szemeibe nézhessek. A kis cukinak pipiskednie kell, hogy felérjen. De nem baj, úgy is azt mondják, hogy a kis ember nagy bottal jár… És nekem már volt szerencsém ráülni erre a botra. Mondhatom, varázslatra képes, még ha többé már nem is tud mágiát használni. Cink.
- Itt az a kérdés, te kibírod e. Nekem nélküled is megvan a napi adagom – mosolyodom el, ahogy megsimítok feje búbját. Legutóbb nem tűnt fel a méretkülönbségünk, lehet azért, mert akkor mindketten ültünk, most viszont nagyon is szemet szúr. Bizonyára őt a szülei nem tömték azzal a zsiráftáppal, mint engem, vagy nyújtották éjszakánként. Bár apám és anyám utóbbit nem tette, mégis faterból simán kinézem, hogy ilyet meglépne. Azok után, amit tett, főleg.
- Húst-hússal. Olyan pasisan. Csak semmi zöldség, ha nem akarod, hogy a reggelim is rád kerüljön – indulok meg utána, ahogy belekarolok, majd seggemet rázva megindulok vele a pizzéria felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=795636#post795636][b]Choi Min Jong - 2020.02.24. 18:19[/b][/url]

- Vicces vagy - mondom neki nevetve, ahogy azt mondja neki meg van a napi adagja. Közben pedig a zsebembe nyúlok és kihúzom a két kártyát, amit két zöld karkötőstől szereztem. A lány elég rámenős volt, a férfi valamivel félénkebb, azt saccolom, most először vállalhatta fel, hogy inkább a zöld kategória, de nem firtattam. A kártyán az elérhetőségük, így nekem is meg van mondhatni a napi adagom - Látod, van B meg C tervem is - libbentem meg a szemei előtt a lapokat aztán gondosan visszateszem őket a zsebembe, mert ha nem is ma, holnap meg egy hét múlva is jól jöhetnek még. Sosem lehet tudni. De azért vigyorgok én Theonra is, mer élvezem, ahogy a hajamba túr. Legutóbb még szöszi voltam, most barna, élvezem ha így is nyúlkálni akarnak hozzá. Pedig tudom sokan utálják. De na, meg tudom mosni, ha koszos lenne... szóval semmi gond.
A pizzáról kérdezem útközben és a válaszán is csak nevetni tudok. Pasisan. Jó szöveg.
- Még szerencse, hogy én nő vagyok - felelem még mindig nevetve, majd hátrapillantok a fenekére, amit riszál - habár... lehet mégsem én vagyok az - nézek fel rá, kihívóan, mert hát, mégis csak a lányok riszálják így a hátsó felüket. No nem baj. - Megoldjuk, te eszel valami húsos borzadályt én meg valami finom zöldségeset. Vagy hármat. Mégis csak két óránk van vagy mennyi. Az sok nem? - magyarázok, de az idő kapcsán azért elbizonytalanodom. Nekem a telefonom az életem, ha az nem mondja meg mindig, hogy mit csináljak nem lennék ott időben sehol sem. De hát na. A számok bonyolult dolgok. Az okos telefon meg okos, mert ha én nem is értem néha, hogy mit kérdezek tőle, azért a készülék tudja. Éljen a mugli technológia.
Szerencsére hamar megérkezünk a pizzázóba. Kivételesen nem érdeklődöm hol szeretne ülni, biztosan tudom, hogy bár sötétedik azért nem ülök ablak mellé, ez már csak ilyen megszokás, inkább a sötétebb zúgok felé húzok, így egy hátsó, félreesőbb asztalt szemelek ki és ahhoz tartok. Lazán dobom le a zakóm az a székem támlájára, aztán megvárom amíg Theon is helyet foglal azután ülök le én is.
- Hey google, ébresztő, két óra múlva - mondom a telefonomnak, ami szépen vissza is szól, hogy beállítva, én pedig elégedetten teszem el - No, akkor mesélj valamit - nézek a srácra félredöntött fejjel, aztán amikor megjön a pincér, akkor egy zöldséges pizzát kérek, megkérve, hogy még véletlenül se tegyenek rá húst, viszont duplázzák meg rajta a spenótot. Mellé rendelek még egy narancslét, aztán újra Theonnak szentelem a figyelmem. Nem tudom miért, de nagyon érdekes srácnak gondolom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=796520#post796520][b]Theon Delacroix - 2020.03.02. 13:51[/b][/url]

Tiszta bullshit ez az egész. Komolyan, kezdem magam úgy érezni, mintha legalább A szürke ötven árnyalatának egyik elcseszett spin-off-jába kerültem volna. Nehezen, de eltudom képzelni a csávóról, hogy van egy szex dungeon-ja, teli mindenféle játékszerrel, amiket a kiláncolt rabszolgáin alkalmaz. Nem mondom, hogy nem lennék a rabok helyébe, azok után, hogy miket leművelt velem a vízesésnél. Még most is érzem magamban az idegen testet, mire farpofáim összeszorulnak, szívem pedig heves kalapálásba kezd.  Legszívesebben itt helyben csinálnék egy majomcsapdát, hisz nagyon is illene a mostani helyzethez és minden bizonnyal a srác is nagyon élvezné. Én minden bizonnyal igen, s ahogy levágtam eddigi találkozásunkból, nagyon is hasonlítunk egymásra. Olyannyira, hogy az szinte már frusztrálttá tesz. És nem, most nem a jóleső, bizsergető érzésre gondolok. Nem. Jobban inkább ahhoz hasonlítanám, amilyen erővel tépem ki a karkötőt, majd egy fújtatás keretében felcsapom azt karomra. Nagyon ajánlom neki, hogy ez az egész csak egy rossz vicc legyen, vagy különben előtör belőlem a vélahiszti. Jah, hogy nem tartozom abba a fajba? Nos, édeskéim, anélkül is lehet olyan patáliát csapnál, hogy a közösség tagja lennél. Nekem elhiheted, ha valami nem úgy van, ahogy azt én akarom, akkor ott kő kövön nem marad. Jelenleg pedig ez a randevúnak csúfolt szarság egyáltalán nem képezi a tervem részét. Csak még egy hülye, aki majd azzal jön, hogy szeret. Pff… jó vicc. Kérlek MJ, ne legyél a második Benett!
Ahogy a karperec a kezeimre kerül, MJ is elveszi sajátját, majd valamit susmusol a DÖK-ösökkel. Hamarosan ki is derül mit, mikor zsebéből két kártyát húz elő, mindegyiken egy-egy elérhetőséggel. Sandán nézek rá, szemöldököm felröppen, ám mikor elmosolyodom, azok is visszaállnak normális helyzetükbe. Gondolhattam volna, hogy neki is van több terve az estére végtére is, ahogy már említettem, nagyon is hasonlítunk egymásra. Mondjuk csak személyiségileg, hisz külsőleg nagyon eltérőek vagyunk, főleg most, hogy rajtam már semmi ázsiai sincs. Talán méretkülönbségeink a legnagyobbak, hisz körülbelül pontosan tíz centi lehet köztünk, úgy, hogy ő már egy felnőtt férfi, míg én csak egy kiskamasz vagyok. Néha az élet nagyon igazságtalan tud lenni.
- Jól áll a barna – jegyzem meg, továbbra is tincseivel játszadozva. Igazából sosem értettem az ázsiaiak haj és szemváltoztatós mániáit, de kétségtelen, hogy a srác sokkal felnőttesebb ezzel a színnel.
Aztán végre elindulunk, én a fenekemet bőszen rázom, egyik lábam a másik után rakva, mintha kifutón sétálnék. Hogy adom e alá a lovat? Hmm… minden bizonnyal igen. Jó lenne, ha tőle kapnám meg a napi adagom, hisz nagyon is élveztem a legutóbbit. Mérges vagyok a randevú miatt, hisz hogy ne lennék, mégis úgy vélem, egy vagy két menet belefér még vele. Mert az, hogy szexelünk, még nem jogosít fel senkit egy kapcsolatra. Jó lenne, ha más is így gondolná. Kedves Prücsök, most rád gondolok jó erősen. Remélem, csuklasz.
- Hidd el, velem csak úgy repül az idő – kacsintok rá, ahogy végül az ajtó becsukódik utánunk, majd megindulunk a pizzázó felé. Elég hideg van még így közel a tavaszhoz is, ilyenkor pedig áldom az eszem, hogy nem az egyik csipkés vagy hálós cuccomat vettem fel, mert akkor tuti, hogy jégcsákánnyal kellene a lyukamhoz férnie a férfinek.
Beér hanyagul dobom a kabátom a székre, majd huppanok le az asztalhoz, ahova patáimat fel is pakolom. Szarom le, hogy nem illik, meg hogy idegen helyen vagyunk. Majd ha szólnak, akkor megveszem az üzletet, aztán nekik már semmi beleszólásuk sincs a dologba, hisz mondhatni akkor már itthon lennék. Na, igen, milyen jó, ha kő gazdag vagy. Vagyis nem én, hanem anyám, de… értitek a lényegét.
- Én annyira nem vagyok izgalmas – húzom fintorra arcom, majd veszem le lábaim, s hajolok át az asztalon, hogy a Valentin-nap alkalmával tányérokra kirakott édességet az ő térfeléről is elvegyem. – Ellenben te… - ülök vissza hanyagul, a nyalókát jó mélyen bevéve számba, majd szívok rajta egyet – Te már sokkal izgibb vagy. Mr. Damfír kujon. Milyen a falu bikájának lenni? – Teszem vissza az édességet, majd kezdem el nyitott számban forgatni nyelvemmel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=797049#post797049][b]Choi Min Jong - 2020.03.05. 18:13[/b][/url]

Vicces nézni, hogyan változik az arckifejezése, hogy tisztázom, hogy van más elképzelésem is, ha ő nem akar velem lenni. De megnyugtató, hogy egyikünk sem akar ebből az egészből többet, mint ami. Kölcsönös, kellemes együttlét. Mert hát egyértelműen nem akar ő sem semmi romantikusat ebből, ahogy én sem. Nem vele. Persze ettől még mindig vannak álmaim, hogy majd egyszer lesz családom, de lehet hetven éves leszek, mire odajutok. Végül is, ráérek. Vagy mi.
- Tudom - pillantok fel rá, kicsit kidugva a nyelvem, a piercingemmel játszadozva - De jó tudni, hogy másnak is bejön - teszem még hozzá, mert amúgy értékelem a bókot. Mondjuk nagyon régóta szőke voltam, elsőre nagyon megijedtem, amikor megláttam a barnát, de pár nap alatt egészen megszoktam és most teljesen boldog vagyok vele. Jobban is illik a jövőbeli terveimbe.
- Dereng valami... de ami azt illeti nagyon rossz az idő érzékem - nézek rá, ezúttal én kihívóan, mert hát tényleg. A vízesésnél, nem tudom mennyi időt töltöttünk el egymással, de egyáltalán nem tűnt soknak. Most pedig viszonylag gyorsan érünk el a pizzériába is.
Nem kekeckedik, beül velem a sötétebb sarokba, s akár hálás is lehetnék, de azt hiszem őt valóban nem érdekli és nem miattam megy bele, szóval csak örülök, hogy rá licitáltam és nem másra, aki esetleg akadékoskodni akarna. Helyet foglalunk és miután beállítom a két órát, kérdezgetni kezdem, hogy meséljen valamit magáról, de szinte rögtön vissza is dobja a kérdést. Felhúzom a szemöldököm, úgy pillantok rá kérdőn. Mit titkolsz? Fut át a fejemen a gondolat, de nem faggatom.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. Szűz vagyok - nézek rá teljesen komolysággal, s ekkor érkezik meg egy felszolgáló is - A csillagjegyem - pontosítok a srácra nézve, mert nyilván nem hiszi el ő sem, hogy én az vagyok. Vagy végül is... ha azt hiszi sem baj.
- Hányféle vega pizzátok van? - kérdezem, ha már itt ácsorog, de aztán csak legyintek - mindegy. Mindegyikből kérek egyet. És te? - pillantok át Theonra, hogy ő is rendelhessen. Miután pedig ez meg van, még rendelek egy narancslevet magamnak, aztán ha lelép a felszolgáló lelép, visszafordulok Theonhoz.
- Ezt a sok baromságot honnan szeded amúgy? - dőlök hátra a székemen, kezeimet összekulcsolva a mellkasomon és lábaimat bokáimnál keresztezve kinyújtva az asztal alatt. Oké. Érzékeny pontra tapintott. Nem híresztelem, hogy milyen kórsággal vagyok megáldva, még ha terveztem is, hogy elmondom majd nyíltan még nem tartok ott. Szóval érdekel, hogyan jött rá, vagy kitől hallotta, egyáltalán van-e még értelme annak, hogy úgymond "kijöjjek a szekrényből"?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=798830#post798830][b]Theon Delacroix - 2020.03.17. 10:30[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=798934#post798934][b]Choi Min Jong - 2020.03.17. 21:50[/b][/url]

Felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy feldobja a lábait az asztalra. Ezek szerint illemet sem tanítottak szegénynek. Vagy csak azt hiszi, hogy ez menő? Ha utóbbi eléggé félre van informálva. De végül csak mosolyogva megcsóválom a fejem és nem törődöm vele. Engem speciel nem zavar, amíg nem büdös a lába, de egyelőre nem lépett kutyaszarba, szóval nincs gond.
Ahogy beszélgetni kezdünk, lekerülnek a lábai, valószínűleg annyira mégsem kényelmes, aztán még az édességeimet is elveszi. Na szép. De ráhagyom. Az az egy szerencséje, hogy amióta félvámpír vagyok, jobban ízlenek a sós dolgok.
- Álmodban - nevetek fel ahogy magát bűbáj professzornak kiáltja ki. Nem ő az egyetlen, aki hall ezt azt. Egy könyvtárban elég sokan megfordulnak és bizony mondanak is sok mindent, amikor azt hiszik nincs ott senki. Így speciel pont tudom, hogy Theon nem jeleskedik annyira a mágiában, mint azt nyilván szeretné. Bár nem tudom szeretné-e. Nem hiszem, hogy ezt kompenzálja az extrém dolgaival.
Közben rendelünk és ismételten csak megcsóválom a fejem, hogy a vega pizzám mellé ő az összes húsost kéri. Az aranyon, amit meg lecsap mellé, csak pislogok. Én azt hittem ingyen kajálunk. Ez jött le a licites dologból. Na mindegy. Ha Theon fizetni akar, élvezze. Én nem szólok bele.
- Nem, mintha titok lenne - vonom meg a vállam, mert nem szeretem, ha zsarolni próbálnak, már pedig határozottan úgy tűnik, hogy ő szeretne valamit, a hallgatásáért cserébe. De ez nem így működik - Nem hirdetem, de ha valaki rákérdezne, nem tagadnám le - pontosítok a dolgon. Igaz eleinte mondtam olyasmiket, hogy nap allergia és hasonlók, de igyekszem nem hazudni, mert az nem kelt jó benyomást, és később több galibát okoz. - Kár, hogy a többség úgy gondolja a hátam mögött kell ezt megvitatni - Mert tényleg az. Még ha nem is szeretném nagy dobra verni, ha már beszélnek róla, tehetnék nyíltan. Így az esetleges félreértéseket is tisztázhatnám. Na de, jó tudni, hogy beszélnek erről. A kövi tanévet, majd ennek fényében kezdem. - De mesélj, mivel szeretnéd, hogy elhallgattassalak? - hajolok én is közelebb, miután elveszem a narancslevem a felszolgálótól. Nem iszom bele egyelőre, megvárom míg megérkezik a pizza is, addig pedig várom a választ Theontól. Aztán meglátjuk, hogy megkapja-e, amit szeretne. Mondjuk az, hogy zsarolni próbál, továbbra sem tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=799324#post799324][b]Theon Delacroix - 2020.03.19. 16:24[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=799636#post799636][b]Choi Min Jong - 2020.03.21. 14:09[/b][/url]

Nem tudok kiigazodni a fiún. Nem mintha kéne. De reméltem, hogy azért megértem. Van ez a kis hang, ami azt súgja, hogy a bevállalós, nagyképű maszk mögött egy érzékeny kisfiú bujkál. Aztán lehet, hogy óriásit tévedek... de végül is van időm kideríteni. Addig meg, szórakozunk. Mert... mert megtehetem, és feltételezem ő is élvezi, különben nem próbálkozna ennyire azzal, hogy felhúzzon, vagy nem is tudom mire megy ki a játék. De kevés ahhoz, amit szeretne. Vagy csak én vagyok sokkal tapasztaltabb? Mindegy. Maradok az eddigi taktikánál, és szépen belemegyek a kis játékba.
- Bármit fel tudnék ajánlani. De nem biztos, hogy akarom... Szóval mesélj, és meglátom, hogy jó üzlet-e az nekem - farkasszemet nézek vele, és nagyon halkan válaszolok, hogy csak ő halhassa. A szempárbajnak aztán az érkező pincér vet véget, ahogy elénk rakja a pizzákat.
- Végre! - pillantok le boldogan a pizzáimra, és rögtön el is veszek egy szeletet az előttem heverő gombás-zöldséges finomságból. - Hmm... - emelem tekintetem a srácra, ahogy kérdez, aztán lenyelem a falatot, amit eddig majszoltam és megnyalom a számat is. - Mi a jó a húsban? - dobom vissza a kérdést, mert hát nem értem. Nyilván más az ízlésünk. Én nem szeretem a húst, ő nem szereti a zöldségeket. Na bumm.
- Te meg nyilván azért vagy barom, mert túl sokat ettél már - forgatom meg a szeme, ahogy fűnyírónak titulál. Aztán átnyúlok az asztalon és elveszek egy szeletet a kolbászos pizzájából, megszagolom aztán bólogatok párat - oké. Ez lehet jó - vallom meg őszintén, mert az illata alapján nem olyan émelyítő, aztán bele is harapok. Hosszasan rágom, elemzem magamban az ízét. Aztán leteszem a szeletet vissza oda ahonnan elvettem - Tévedtem. A friss vér jobb - azzal megvonom a vállam és folytatom a saját zöldséges finomságom fogyasztását.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=799969#post799969][b]Theon Delacroix - 2020.03.22. 22:12[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=800305#post800305][b]Choi Min Jong - 2020.03.23. 21:41[/b][/url]

Megforgatom a szemeimet. Mondhatna valami újat, valamit, amire nem jöttem rá még a vízesésnél. De nem.
- Unalmas vagy -  közlöm vele a tényt, és egy pillanatnyi hatás szünet után hozzáteszem - ezt mindenki tudja. Még a falak is.- S bár farkas szemet akartam vele nézni a pillantásom az ujjára téved, amivel a haját böngyörgeti - Ezt pedig fejezd be. Nem áll jól - kérem, mert ha látná magát kívülről ő is kiábrándulna, nem csak én. Jó persze nem vagyok szerelmes, de nem hiszem, hogy lenne kedvem bármihez is egy sráccal, aki ezt csinálja. Még ha hosszú lenne a haja... de nem az - Szóval mesélj inkább, hogy akarod. Mire vágysz? - faggatom tovább, hátha hajlandó kifejteni. Amúgy is érdekes, hogy mi jár most a kamaszok fejében. Újat mondjuk nem hiszem, hogy tud mondani, de hátha meglep.
Amíg pedig a válaszra várok, eszem pizzát. Megkóstolom az övét is, de nem bejövős. Mert bár érzem rajta, hogy akár jobb is lehetne... nem véreshurka. De azt sem veszek, mert nem. Tiltja a vallásom.
- Leginkább a törvény - felelem a kérdésére, mert hát az hiányzik nekem, hogy a minisztérium elkezdjen a nyakamra járni, hogy megharaptam valakit. Mondjuk amúgy sem tenném - meg a világnézetem - toldom még hozzá, mert igazából ha nem lenne ilyen szabályozás, akkor sem tudom elképzelni, hogy megharapjak valakit, még akkor sem, ha... Oh Merlin.
- Fejezd be - nézek rá komolyan, amikor ajánlgatni kezdi magát, mert bár hívogató az ajánlat, elég nagy az önfegyelmem. Pedig... - Tudod, ha ilyeneket kérsz még a végén bezárnak a diliházba. Mármint téged - közlöm vele a legfontosabbat, mert van tapasztalatom. Azt pedig nem akarja. Azt senki nem akarja. A legrosszabb amikor tudod, hogy nincs agybajod, csak a kíváncsiság hajt, vagy egy hülye vágy, és mert egyszer engedsz a kísértésnek elmebetegnek titulálnak. Nem buli. Inkább eszem pizzát.
- A zöldségekben van mindenféle vitamin, meg hasonló amire szüksége van a szervezetednek - bizony. Meg biztos a vérre is kihat valahogy. De nem vagyok biológus. Csak azt tudom, hogy a különböző vércsoportok is más-más ízűek és hogy még azok között is van, ami jobb... Zöldséges pizza. Nyami.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=801155#post801155][b]Theon Delacroix - 2020.03.27. 11:16[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=801364#post801364][b]Choi Min Jong - 2020.03.28. 20:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=802100#post802100][b]Theon Delacroix - 2020.04.01. 07:26[/b][/url]

Hosszú éveim alapján, mióta a bizniszben futok, megtanultam egy s mást. Többet között azt is, hogy az olyan férfiak, mint amilyen MJ is, mindig csak egy dolgot akarnak. Te is tudod, mi az, ne kelljen kimondanom. Lepedőakrobatikát. Az már más kérdés, hogy milyen körítéssel. A barnahajú szerint unalmas vagyok, ergo ő többre vágyik, egyszerű, hétköznapi szexnél. Nekem mindegy, én mindenre vevő vagyok. Bár abból kiindulva, legutóbb milyen volt ez… megvétóznám ezt az állítást. MJ beszari. Annak ellenére, hogy félig vámpírvér csörgedezik az ereiben, mégsem használja ezt ki. A kastély és a falu minden szegletében vannak szemeim és füleim, szóval ha akarna, se tudna elrejteni előlem semmit. Bár nincs is mit. Se kapcsolat, se erő, semmi nincs se vele, sem pedig benne. Ha valakire lehetne mondani, hogy unalmas, hát az ő lenne.
Végignézem a mizériát, minek keretein belül elemel egy szeletet az én étkemből, míg én az övébe hammogok bele. Mindketten ugyanolyan arckifejezést váltunk, hisz nekem nem tetszik a zöldség, míg ő a hús mindennemű fajtájától irtózik. Talán mégsem különbözünk annyira, mint gondoltam. Esélyt nem adok magunknak, mivel mindketten tisztában vagyunk a kapcsolatunk miértjével, barátokra pedig nincs szükségem.
Teli szájjal csámcsogok, úgy hallgatom a férfi magyarázatát állítására. Nem kétlem, hogy sok mindenen ment már élete során keresztül, de akárhogy is próbálkozom, valahogy nem tudom megérteni őt. Adódhat ez a fiatalkoromból eredeztethető tudatlanságomból, vagy egyszerűen abból, hogy nagyon hanyag és nemtörődöm kedvemben talált rá ma szerény személyemre. Többek között persze az is hozzátesz, hogy abszolút hülyeségnek tartom ezt a randinak csúfölt förmedvényt. Minek dumáljak a csávóval, amikor tudom, hogy mire képes az ágyban. Vagy a vízesés füves, homokos talaján. Na mindegy, érted a lényeget.
- Ohó! – Csapom le a pizzánt vissza a tányérra, majd csillogó tekintetem Min Jongéba fúrom. – Ha jól gondolom, ennek az egész damfírságnak köze lehet a dologhoz – vonom le ügyesen a konklúziót, hisz akármennyire is tűnök üresfejű idiótának, sokan meglepődnének, hogy van mit a tejbe aprítanom. Már csak az a kérdés, hogy pontosan hogyan is fűződnek össze a szálak.
- Mesélj még – nem kérem, de nem is utasítom. Egyszerű, kijelentő hangsúlyban hagyják el a szavak a számat. Tudom, hogy mesélni akar, én pedig olyan vagyok, mint egy feketelyuk; elnyelek mindent és mindenkit. És mivel ez utóbbival jelenleg nem számolhatok, marad az előbbi opció. Magányos lehet így a suli könyvtárosaként élni, mindennemű kapcsolatok nélkül. Tudom, hogy a sors végül valami hasonlót fog számomra is hozni, kivéve persze, hogy nekem még állásom se lesz. Önkényesen kitagadott, így család nélkül maradott gyerekként elég nehéz bárminemű szép jövőt is elképzelni magamnak. Tudván, hogy a kemény és becsületes utakat nem szeretem, nagyon úgy tűnik, hogy valamelyik útszakaszon, prostiként fogom végezni.
Pincér suhan el mellettünk, én pedig intek neki, hogy kérünk egy üveg bort. Azt már a férfire bízom, milyen fajtát, elvégre is én annyira nem értek hozzá, bár már nem egyszer fogyasztottam kiskorúságom ellenére alkoholt. Még mielőtt távozhatna a kiszolgálónk, hálám jeléül küldök neki egy puszit, amit az elfintorodva fogad, majd amilyen gyorsan feltűnt, olyan gyorsan távozik is. MJ rosszallóan néz rám, mire én csak megrántom a vállam, amolyan ártatlannak is hatható stílusban.
- Drágám – könyökölök le az asztalra egy jó nagy arcátlan mosollyal az arcomon – szerinted olyan ártatlan vagyok én, hogy ilyenekre magamtól nem jöttem volna rá? Meglepődnél, ha tudnád, mi minden rejtőzik az ágyam alatt – igen, valóban vannak furcsa tárgyaim az alagsori szobámban. Meglepődne, ha tudná, mi minden van a tarsolyomban. Persze a mugli felnőtt filmek az én figyelmem sem kerülték el, tanultam pár szép és kevésbé szép dolgot belőlük. Kár, hogy talán sosem próbálhatom ki a férfivel.
Hangos koppanásra leszek figyelmes. Íriszeimet partneremről a letett talpas poharakra emelem. A szesz hamar az üvegcsébe kerül, én pedig mint gyakorlott iszákos fogom meg, majd hörpintem le egy húzóra annak tartalmát.
- Nos – öntök magamnak még egy pohárral – valami mást is terveztél mára, vagy mi lesz? – Tárom szét karjaimat. Megunom a cicázást, elveszem az üveget, majd úgy nyakalom meg azt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3264&post=808464#post808464][b]Choi Min Jong - 2020.05.14. 17:31[/b][/url]

Nem hiszem, hogy érti mire gondolok. Vagy ha érti akkor csak direkt nem akar normális választ adni. Mindegy, feladom. A stílusához limitált a türelmem és érzem, hogy kezdek a végére érni, pedig alapjáraton nyugodt természet vagyok. De van, ami még nekem is sok. Ma úgy tűnik igencsak rossz kedve van, így ráhagyom a dolgot.
A pizzájáról hamar megállapítom, hogy nem lesz a kedvencem és megpróbálom neki még egyszer utoljára elmagyarázni, hogy mi bajom a vérivással, de persze erre se nagyon figyel. A fejébe vett valamit és azt hiszi jobban tud mindenkinél mindent. Mit lehet ilyenkor tenni? Valószínűleg semmit. Még a pszichiátria sem ijeszti el, bár sejtem, hogy azért mert arról is csak meséket hallott, és fogalma sincs milyen valójában egy kis fehér szobában ücsörögni aztán beszélgetni valakivel mindenféle baromságról, csakhogy meggyőzd nem vagy őrült. Nagyot sóhajtok, de nem, nem mesélek neki erről. Helyette gonoszka mosollyal kezdek bele az amúgy abszolút nem frappáns, de jelenlegi humoromnak megfelelő történetbe.
- Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy fiúcska, aki olyan dolgokba ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - Jelentőségteljesen pislogok rá, hogy értse, róla mesélek. Másról pedig nem fogok. Legalábbis ebben a témában biztosan nem. Más témákban tudnék neki sok mindent mesélni. Épp ezért kezdek a zöldségekről is egy kisebb beszámolóba, hátha neki ez meghozza a kedvét a fogyasztásukra, de nem. Bár helyeselni látszik a dolgot, de akkor meg nem értem.
- Nem hiszem, hogy tudnál olyasmit mutatni, ami meglep. Mondjuk nem értem, ha tudod, mire jó egy-egy zöldség, miért utálod őket ennyire... - persze ha van egy-két mugli kütyüje az jobb, mint egy cukkini, vagy hasonló de nem tudom van olyan ember, aki az ilyesmit elvinné felrúnáztatni, hogy működjön egy varázslóiskolában. Ezt még belőle sem nézem ki. Illetve abban sem vagyok biztos, hogy nem ódzkodna-e valaki, az ilyen eszközök felrúnázásától. Szóval a zöldség minden szempontból jobb opciónak tűnik, még akkor is, ha amúgy rettentően gusztustalan.
A bor közben megérkezik és én egy pillanatig döbbenten figyelem, ahogy a kis srác előbb tölt magának, majd miután a pohárból felhörpinti az adagját az üvegért nyúl és azt próbálja meghúzni. Épp csak nem hagyom neki. Gyorsaságban könnyű szerrel leverem, így mielőtt még az ajkaihoz érne a palack szája megragadom az üveg nyakát és kitépem azt a kezéből, majd nemes egyszerűséggel a földre ejtem.
- Upsz. Ez eltört - a pincérnek persze azt mondom, hogy véletlen volt, és ha kell ki is fizetem, de amúgy nem zavartatom magam miatta különösebben.
- Nos, én ha megettem a pizzámat hazamegyek. A kérdés az, hogy jössz-e? - mondjuk nem tudom, hogy a gyerekes viselkedését akarom-e magamnak otthonra. De talán ha nem veszik körbe emberek, nem akarja majd játszani az agyát ennyire. Majd kiderül. Addig is, két pizzaszeletet egymásra hajtok, mint valami szendvics lenne és úgy harapok bele. Nekem az az egy pohár bor is sok lesz, ha nem eszem rendesen, szóval be kell tömnöm a pizzát, akármit is válaszol.