36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 1. 18:04 | Link

Barnabás(talan)
Ruha

Ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy ennem kell, különben vége, meghalok. Jó, ennyire nem drasztikus a helyzet, ha egy normális emberről beszélünk, de mivel rólam van szó, egyértelműen tragikus a helyzet. Bizony. Nekem muszáj ennem, viszont Cole azt ígérte, hogy lesz kaja is, így a bevásárlást csak holnapra terveztem, vagyis lassan mára, mivel az utolsó vonattal sikerül visszatalálnom a faluba. És mit eredményez az utolsó falu? Bezárt helyeket. Szóval vagy éhen halok, ami szinte biztos, vagy megpróbálkozom, hátha Barnabás megérezte, hogy meg kell etetnie egy szerencsétlent, és még nyitva tart, legalább addig, amíg meg nem bizonyosodik róla, hogy rossz a megérzése, és nincs semmilyen szerencsétlen. Remélem, hogy még kivár, és ahogy látom a fényeket a pizzériában, úgy kezdem el sarkaimat gyorsabban szedni. Legalább egy kis sajtot adjon legalább, mert tényleg otthon semmi sincs. Amióta újra vannak lakótársaim, a főzött étel sem tart ki napokig, ami egyrészt jó, mert legalább gyakorolok és változatosan étkezem, másrészt meg rossz, mert én mindig éhes vagyok.
- Éhes vagyok!
Ezzel a kijelentéssel lépek be az üres pizzázóba, és szinte odatáncolok Barnabáshoz, hogy egy hatalmas cuppanós puszival köszöntsem. Majd ellépve tőle, lekapjam magamról a kabátot. Hát most már csak nem fog kidobni.
- Adsz nekem enni? Tök mindegy, hogy mit, csak sok legyen, komolyan, most mások maradék pizzája is jó. Tudod mi volt a nagy kaja, amire úgy rákészültem? MINISZENDVICSEK! Hát komolyan mondom, amikor megláttam, esküszöm azt hittem, hogy a bátyám csak viccel, és igazából ez csak valami szivatás, még nevettem is, de nem volt az, komolyan miniszendvicsek voltak. Meg még a sütemények is, ilyen körömnyi darabok. A kedvenc hamburgeresem meg átépítés alatt van, szóval ez a nap nagyon el van szúrva. Szóval, adsz enni?
Igyekszem a lehető legszebben nézni rá, közben kicsit még a számat is lebiggyesztem, hátha úgy jobban megszán. Nagyon szeretném, ha megtenné, olyannyira, hogy még a pult mellé is feldobom magam, miközben a nyelvem meg pörög ezerrel.
- Cserébe egyszer nálam vacsorázhatsz. Na?
Utoljára módosította:Emily Dorothea Fisher, 2020. február 1. 18:04
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 1. 22:50 | Link

Emily Fisher x mi a retek? x dupla szívás



Poénnak indult az egész. Már második reggel keltem Barnabás testébe zárva, és meg kell mondjam, kurvára nem tetszik a helyzet, egyenesen felbassza az agyamat, mert ha megtudom ki volt, nagy valószínűséggel meghal, de ebbe ne menjünk bele, mert elviszi az egészet egy teljesen másik irányba, amiről nem szeretnék beszélni, majd máskor. Tehát poénnak indult, bejöttem, gondolván, hogy Bánki is itt van, csak ugye Omboziként, mert azért a pizzázót vezetni kell vagy mi az anyám, de legnagyobb megdöbbenésemre a csávó nem volt sehol. Mondom sehol. Ezt abból is gondolhattam volna, hogy egyszerűen nem hallottam a gondolatait, de nekem mindenképpen biztosra kellett mennem, így mit sem sejtve léptem be a pizzázóba, ahol mindenki köszönt boldogan, nagy hévvel, mosolyogtak is meg minden, valami csaj jött oda papírokkal, én meg mindent jóváhagytam körülbelül, amit az orrom elé toltak, és amikor eljött a nap vége, annyi mindennel volt tele a fejem, hogy csak leültem és ültem. Ennyi tellett tőlem egy ideig. Majd végül kiürítettem mindent, ami nem fontos, merthogy én láttam egy pöpec üveg whiskyt valamelyik fiókban.
Éppen túrom fel az irodát, amikor az ajtó nyílik, közli valaki idegesítően magas hangon, hogy kajás, én pedig reflexből vágnám rá, hogy akkor menjen haza és egyen ott, de nincs esélyem, mert mellém kopog – szó szerint, szaros magassarkú – arcon csókol, majd elkezd lepakolni. Mi az anyám? Barnabáshoz ilyen nőcik járkálnak zárás után? A fiókot egy könnyed mozdulattal vágom be, miután kihúztam belőle a whiskyt, majd a kupakot lecsavarva töltök magamnak egy pohárkával. Senkit nem érdekel, hogy a nő kér-e, van szája, majd kér. Megemelkedett szemöldökkel hallgatom végig a borzalmas történetet a miniszendvicsekről, és lassan elhiszem, hogy kijön a migrénem, amikor végre elhallgat. Aprót kortyolok, amikor újra megszólal, én pedig megforgatom a szemeimet. Rendben, hogy egy éjszakára nem lenne rossz, de hogy lehet ennyit beszélni? Édes Merlin gyere le, kérlek!
- Tehát szia. Mondták már, hogy rohadt sokat beszélsz? – mutató- és középső ujjamat nyomom halántékomnak, párszor körözök csak ott, majd elveszem onnan, kortyolok a whiskyből és visszapillantok a nőre, de immár teljes valójában mérem végig, arcomon elismerés suhan át. – Gondolom ezt a külsőddel kompenzálod, gyönyörű mondhatom – ciccegek is kicsit, szemeimet lehunyva rázom meg a fejemet, majd ismét felpillantok. – De ha ilyen nők járnak hozzá, akkor valamit tudhat a csávó – mérem végig ismét, egy halvány, de teljességgel szemtelen mosollyal ajkaimon. – Nekem meg előadja a balfaszt! Ó, rohadjon meg! Mekkora színész már! – csapok homlokomra, ahogy áll össze a kép és kezdenek leesni a dolgok. Bánki, te tróger, ezért még elkaplak, ha már átbasztál, és nem, nem érdekel, hogy mennyire furcsán is nézhet ki, amikor igazából magamról beszélek, mert én vagyok Bánki, de nem én vagyok, csak a teste az enyém. Érthető, nem?
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 1. 23:14 | Link

Barnabás(talan)

- Állandóan.
Húzom ki magam büszkén, mert igen, én vagyok az egy levegővétellel a legtöbb mondatot elmondás koronázatlan királynője. Megbocsátom, mert van koronám otthon is meg az iskolában is, bár mostanában kezdünk leállni a koronával, mert most ugye a tündérek a menők. Változó kislánytrendek, olyan nehéz őket követni. Eddig jó volt az unikornis, most meg már csak a láma a menő. Van egyentetkónk ki a kislányokkal, egy Nodrama Llama, amit olykor, ha jól viselkedtek a héten, felcsillámozunk magunkra pénteken. Igen, vannak tekintetek, amikor például rúdtánc edzésen becsillan a lámám.
- Mivan?
Pillantok le magamra, mert nem igazán értem, hogy mégis mi baja van. Ez nem is annyira merész, mint mondjuk a piros ruha volt, attól instant frászt kapott, ettől a feketétől meg itt lelkesedik? Bár, ne, fúj, csak ne lelkesedjen. Éhes vagyok, és nem akarok üres pocakkal lefeküdni, mert ő éppen gerjed. Ráadásul rám? Hát az egyik legjobb barátjának a nője vagyok. Oké, exnője, de ez egy átmeneti állapot, ott voltam szilveszterkor, tudom, hogy miről beszélek. Nico is pont annyira nincs túl rajtam, mint én rajta, csak ő egy sértett olasz, és a sértett olasznál nincs keményebb dió. De most térjünk vissza arra, hogy...
- Te most komolyan szexuálisan zaklattál?
Mert, hogy ugye a testemre tett megjegyzés már annak számít, és ahogy néz, hát komolyan mondom, mindjárt elfutok. De ugyanakkor meg nagyon aggódok, mert kezd úgy viselkedni, mint aki be van szívva. Úristen, én se voltam ki ennyire, csak mert dobtak, szerencsétlen meg itt nekiállt betépni? Mondd, hogy csak fű, te barom, és nem csinálsz hülyeséget?
- Milyen nők? Mi?
Most Nicoról beszél?! Nagyon remélem, hogy nem, mert akkor nagyon kiakaszt, ha itt a megjegyzése után beközli velem, hogy még másik nő is van az életében. De nem, Nico nem olyan, biztos, hogy nem, és ha jobban belegondolok, ez valamelyik drog mellékhatása lesz, tuti, vagy bájital, de biztos vagyok benne, hogy valami van a szervezetében, aminek nem kellene ott lennie. Na de, hogyan szedjük ki? Mármint, ha már függő, akkor kellene neki valami elvonó nem? Miközben kattog az agyam, azért próbálom keresni a vicceskedést, de valahogy nem találom. Hát mi a baj a világgal?! Oké, ne pánikoljunk.
- Na akkor még egyszer, elölről. Nem tudom, hogy mi bajod van, de tanultam önvédelmet Bánki az olyanok ellen, akik úgy néznek a nőkre, mint most te, szóval, ha nem adsz enni, de tovább csinálod ezt az izét a szemeddel, simán megverlek, és nem, nem kérek bocsánatot, de azt meghallgatom, hogy mégis mi bajod van.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 2. 15:27 | Link

Emily Fisher x mi a retek? x dupla szívás



Állandóan. Ez az egyetlen egy szó engem egy cseppet sem vigasztal, mert ha most ideragad és végig beszéli az este hátralévő részét, akkor valószínűleg szörnyet halok. És nem gyilkosság lesz, hanem a saját kezem általi halál a WC-ben, mert én ezt nem bírom. Azt sem tudom mi történt az elmúlt pár órákban, annyi minden szart kellett megoldani, mert az itt dolgozók komolyan életképtelenek. Hát kijön ide, hogy eltörött egy pohár? Ember! Akkor söprű és lapát, feltakarítod, és mész tovább, mi ebben olyan kurva bonyolult? Szóval ja, pont nem lenne szükségem még egy ilyen IQ fighterre, de nagyon úgy tűnik, hogy itt ragad. Remek, akkor beszélgessünk.
- Nem fognak az eszedért ellopni – húzom el számat a nő felé, majd mielőtt válaszolnék, kortyolok egyet. – Hogy zaklattalak volna szexuálisan, elmondod, kicsicsillag? – emelkedik meg szemöldököm, és a még el nem fogyott whiskyre öntöm rá inkább a következő adagot, mert ez egy borzasztóan hosszú este lesz. Bánki hogy az anyámba bírja ezt mindennap? Mindennap bejön egyáltalán, vagy vannak olyan napok, amikor azt mondja, hogy fuck the system, bemutat mindenkinek és inkább otthon marad? Fene sem tudja, remélem, hogy vannak ilyen napok, mert ha nincsenek, akkor a csávó elméje hamarosan megborul, aztán vihetem az ELME egyik kórterébe ezt a szerencsétlent.
- Muszáj megkérdeznem – koppan a pohár a pulton, miközben szemtelen mosollyal ajkaimon mérem végig megint a nőt. – Mivel foglalkozol? – agyi kapacitásból kiindulva nem atomfizikus, rendben, eddig egyedül is sikerült eljutnom, de valami többre lennék kíváncsi. A ruhából kiindulva nem hivatalban dolgozik, aligha engedik meg ott az ilyesfajta öltözködést a cuki kis titkárnőknek, szóval valóban nincs elképzelésem sem, hogy mivel keresheti a kenyérre valót. Ha Bánkinak nyújt szolgáltatásokat, és mondjuk nem szólal meg az elkövetkezendő másfél órában, akkor lehet boldog este lesz.
- De édes vagy – nevetek fel őszintén. Ő elver engem, lemegyek hídba mindjárt neki, aztán verekedhetünk, ameddig csak bírjuk. Aztán a mosoly lefagy az arcomról, mert hogy leesik, én bizony most nem Zlatan vagyok, hanem a cukkancs, mindenki kedvence Barnabás, akihez ezek szerint zárás után is járnak a bulák enni. Pazar. Lehúzom a whiskym felét, majd a nőre nézek, unottan válaszolok. – Először is, ha kajás vagy, oldd meg. Másodszor pedig, nem Bánki vagyok – vonom meg vállamat, a maradékot is eltüntetem, vállat vonva fordítok neki hátat és indulok el az irodaszerű bármibe, hogy a kényelmes székbe belehuppanva, az asztalon szanaszét heverő papírokra dobjam a lábam és töltsek magamnak még egy pohárral. Nem tudom miféle whisky ez, de itatja magát. Részegen feküdtem le, majd lettem Bánki, ha részegen fekszem le megint, akkor lehet visszakapom a testem. Örülnék neki.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 2. 18:03 | Link

Barnabás(talan)

- A tekinteteddel.
Felelem könnyedén, mert igen, az, ha így néznek végig rajtad, vagy utánad fütyülnek az utcán, az is az. És éppen ő, és ahogy néz, hát ez örökre az elmémbe égett. Komolyan mondom. Viszont, amikor azt mondja, hogy nem az eszemért fognak ellopni, gondolkodás nélkül vágom hozzá a sapkámat, mert más, amit hozzá vághatnék éppen nincs a közelemben, bár a szalvétatartó nyilván még fájdalmat is okozott volna neki.
- Ez most komoly? Istenem, hát Opheliánál is tényleg elcseszted, te barom.
Mert, ha ezt a kérdést így tette fel, miközben így nézett, akkor nem csodálom, hogy a nő azt mondta neki, hogy nem lesz semmi közöttük. Behunyom a szemem, és pördülök egy lassút a bárszékkel, de nem, a tekintete nem változik, és közel állok, hozzá, hogy komolyan felkeljek, és hazamenjek, de aggódom miatta, és félek, hogy ha magára hagyom, akkor, akkor csak még jobban szét fog csúszni. Szegény, én meg lebarmoztam. Inkább fogom az üveget, és halászok magamnak egy poharat, hogy én is igyak egy kicsit. Nem sokat, de inkább csak arra vagyok kíváncsi, hogy a piába kevert-e valamit, vagy előtte szedte be.
- Bármilyen meglepő, még mindig tanár vagyok, tudod, az a kollégád, aki megtartja az óráidat, amíg te elvonulsz, és aki enni hoz, mielőtt éhen halsz. Ha pedig így nézel rám, azzal Nico-t és a barátságotokat sérted, szóval kérlek, ne bámulj.
Mert esküszöm, hogy belenyomom az arcát a pultba, és ha megtudom, hogy mit szedett be, akkor meg azért is megverem. Mert nem önmaga, ez teljesen biztos. Ha önmaga lenne, akkor nem így viselkedne, akkor normális lenne. De most komolyan, ennyire szétesni? Bele se merek gondolni, hogy akkor Nico mit élt meg, hogy ő mit csinált utánam. Az ösztönös inkább csináljunk valamit, mint gondolkodjunk, bekapcsol nálam, így megkerülve a pultot a férfi mellé lépek, és összerakok magamnak valami ehetőt, tényleg van itt még pár pizzaszelet, amihez nem nyúlt senki, szóval összeválogatom a saját pizzám, átmelegítem, ketchup, mustár és majonéz is kerül rá. Nem gondolkozom Nico-n, ez a lényeg ilyenkor.
- Persze... Nos, ha nem Bánki vagy, akkor ki?
És ahogy ezt a mondatot kimondom, úgy nyer értelmet számomra a dolog. Nem, nem arra jövök rá, amire kell, hanem arra, hogy ez a mondat Bánki Barnabás életében mit is jelent. Merlinre, hát nem csoda, hogy szét van csúszva. Bűntudatosan a férfi után sétálok, és az asztal egy üres részére felülve, aggódva pillantok le rá.
- Mégis kiderítetted, hogy kik a szüleid? Miért? Egy ilyen titok mindig fájdalmas.
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 3. 20:52 | Link

Emily Fisher x mi a retek? x dupla szívás



- A tekintetemmel – biccentem előre fejemet, hogy ne lássa mennyire kell nevetnem, csak a rázkódó vállaim árulhatnának el, de előtte még kitör belőlem, és hahotázva emelem meg fejemet, majd takarom el szememet. Szóval a tekintettel már lehet szexuálisan zaklatni embereket, tudtátok? Édes Merlin, ezt mindenképpen be kell vinnem a mugli és a mágusok törvényeibe, mert poén lenne ülni a kihallgató szobában és hallgatni, ahogy a nő előadja; őt márpedig zaklatta egy férfi a nézésével. Te meg ülsz, hogy ember, mégis hogyan? A varázs is elmúlik, inkább már unottan nézek az előttem lévő nőre, aki hozzám vágja a sapkáját. Egy apró mosollyal ajkaimon vonom meg vállamat, majd gyűröm be farzsebembe a darabot. Jó lesz majd törölgetni a port otthon.
- Ki a franc az az Ophelia? – ó. Hogy ó! Az az a nő, aki miatt próbarandin volt valami nővel, aki az olasz csaja amúgy, és botrány lett belőle, mert minden Bianchi a torkára pályázott? Hah, összeérnek itt a szálak, szegény Bánki, akkor elbaszta a csajnál? Ja, hiszen mesélte is, hogy elrontotta az egészet, én meg jól kiröhögtem, hogy most meghallgassam, hogy amúgy én mekkora balfasz vagyok, mert az ő testében élek, és igazából én rontottam el. Na jó, ez egyre csak bonyolultabb, és követni sem bírom. Halántékomat masszírozom, majd a feltett kérdésre is kapok választ, pontosan annyira kifejtve, és tele fűzve felesleges információkkal, amiért az érdeklődő tekintet eltűnik, és ismét átveszi a helyét az unalom. Tanár. Előkészítős tanár ráadásul. Tényleg ilyen nőkre bízzák a jövő nemzedékét? Most nem azért, de ezt tudva, ha becsúszik egy gyerek évek múltán, akkor tudjuk, hogy ide bizonyosan nem fog járni, bármit is akar az anyja. Ebbe nem lesz beleszólása, az is tuti. És akkor erre jön rá az, hogy sértem a Nico és köztem lévő barátságot. Mi a fasz baja van ennek a nőnek, de tényleg? És Barnabás hogy tudja elviselni egy hosszabb nap után, ha csak úgy belibben ide kaját követelve?
- Ombozi Zlatan, üdv – kiabálok ki az irodából, miközben kényelmesen elhelyezkedem a széken és az asztalon, majd mivel a nő már töltött magának egy egyszerű intéssel invitálom magamhoz közelebb azt a whiskys üveget, nehogy magányos maradjon nélkülem. Kortyolok egy aprót, de a csajt nem úszom meg, és akkor esik le, hogy kicsit megkésve válaszoltam, mert a nő már tovább vitte, én meg nem kapok szikrát. Mi az, hogy kiderítette kik a szülei? Bánki nem Bánki? Mármint Bánki, csak örökbe fogadták? Elkomorodva veszem le lábaimat az asztalról, majd dőlök előre, komoly arccal támaszkodom meg térdeimen, miután kiiszom a pohár teljes tartalmát.
- Szóval Bánkit örökbe fogadták – mondom ki a nyilvánvalót. – Nem tudsz te kicsit sokat róla? – emelkedik meg szemöldököm kérdőn, ahogy hátra dőlök, majd pár pillanatra lehunyom szemeimet, és amikor ismét kinyitom elkapom a nő pillantását. – Tehát Ombozi Zlatan, személyesen, csak ennek a szerencsétlennek a testébe zárva – ennyi elég is. Zakóm belső zsebéből túrom ki a fém cigarettatartót, veszek ki belőle egy szivarkát, majd gyújtom meg zavartalan. A vanília kellemes illata azonnal betölti a helyiséget, én pedig az első füst távozásával dobom fel ismét lábaimat az asztalra.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. február 3. 21:13 | Link

Barnabás(talan)

Lehet, hogy balesete volt, nem is szívott? Ajj, hát így még rosszabb. Szóval annak ellenére, hogy kinevet, és semmibe veszi Nico-t, ami esküszöm, hogy jobban felháborít, mint az a tekintete, amit kaptam tőle, aggódom, hogy valami nagyon komoly baja van, és rendesen elgondolkozom azon, hogy szóljak Nico-nak, hogy baj van, de, ahogy én is végignézek magamon, és a tényt is konstatálom, hogy zárás után nézek ki így itt, rájövök, hogy ez nem egy jó ötlet, mert csak újabb félreérthető pillanatot szülne kettőnk között, és nem kell még több, így is lassan tele a padlás vele. Inkább belemegyek a játékba.
- Ombozi Zlatan. Aaah, a puccos üvegházas a Holdfényben.
Azért nem árt jóban lenni Bözsi nénivel, mert minden új emberről elmond mindent. Hát még egy Ombozi, csodálatos. Na így legalább már tudom, hogy ki ő, legalábbis így nagyjából el tudom helyezni a történetben. Rendben, akkor játsszunk így, bár egyelőre még nem nagyon győzött meg azzal kapcsolatban, hogy rendben van fejben. A pizzámat majszolva nézem őt az asztalon ülve, szorosan keresztbe fonva a lábam, mielőtt még bármi egyebet akarna, akár Barnabás tépett be nagyon, akár tényleg beütött a krach, és ő ez a Zlatan.
- Én vagyok az egyenletben a lány, aki mindenbe beleüti az orrát és tanácsokat osztogat, plusz összekavart a haverral, aki félreértett mindent, és most megy a feszkó, meg a mi csak barátok vagyunk dolog. Emily Fisher.
Nyújtom ki a kezem, miután megtöröltem, hogy ha már így bemutatkoztunk egymásnak, akkor kezet is fogjunk, bár lehet, hogy nekem is hazudnom kellett volna, és inkább valami mást mondani, de már késő, így jártam. Állítólag vannak pontok az életemben, ahol nem vagyok túl elővigyázatos. Viszont, ha ő tényleg az, akinek mondja magát, akkor bizony be kell tudnia azonosítani engem. Bizony kérem, szinte már szappanoperába illő ez a kavarodás, ami itt van Nico, Barni meg köztem, és ha így folytatjuk, még Zlatannal is megkeveredik ez az egész. De jó is lesz az.  
- Igen, de értékelném, ha nem ezzel indítanál nála.
Mert ha neki nem mondta el, akkor nyilván oka van, hogy nem tette. Talán tényleg hasznos vagyok, olyan szinten, hogy én meghallgatom, és megértem őt. Nagyon szeretném, ha így volna. Ha egy nap tényleg úgy érezné, hogy valamiben tudtam segíteni is neki.
- Szóval, akkor Barnabás most valahol a te testedben parádézik?
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Zlatan
INAKTÍV


A hibád
offline
RPG hsz: 194
Összes hsz: 308
Írta: 2020. február 16. 20:58 | Link

Emily Fisher x mi a retek? x dupla szívás



- Az én házamat puccosozod, amikor te így járkálsz az utcán? - mutatok végig rajta nem éppen diszkréten, miközben kicsit oldalra biccentem a fejemet. Bánkinak vajon csak ilyen ismerősei vannak? Arról nem is beszélve, hogy elég szemtelen a csaj, mert az én házam tökéletes, és egyáltalán nem puccos. Pontosan megy a tökéletes személyiségemhez, így legalább mindenki tudja a nevem, ami nem azért fontos, amiért mindenki hiszi, hanem azért, mert legalább senki nem kopog be valami baromság miatt. Na ja. Sokszor eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Székesfehérvárra, vagy Pesten keresek valami házat, de mit csinálna nélkülem Bánki? Ugye, hogy szarrá unná magát, főleg, ha ilyen idegesítő és borzalmasan sokat beszélő pi... lányok járnak hozzá. Bár valamiért nagyon örömködve rontott be ide a nő, lehet tényleg spanok, vagy a fasz sem tudja, de valamiért nem akarja megérteni, hogy én nem Barnabás vagyok, velem nem szükségszerű beszélgetnie, nem vágyom a társaságát, sőt! Jobban örülnék, ha fogná a pizzáját és simán elsétálna, mintha egyikünk sem lett volna itt, de természetesen nincs ekkora mázlim. Miért is lenne? Akkor beszélgessünk, de nem vállalok érte felelősséget.
- Ah! - csettintek nyelvemmel rögtön, lábaimat is leveszem az asztalról, ahogy rákönyökölök, mert így máris érdekesebb a történet. - Szóval te vagy az, aki úgy kipucolta magát valami kajálásra, mint egy rossz ku... lány - nem megy ez ma nekem. - Így már értem! Miattad akarták megölni az olaszok Bánkit! - röhögök fel hangosan. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt a napot, mert Barnabás úgy dörömbölt az ajtómon, mintha az élete múlna rajta, aztán kiderült, hogy félig-meddig valóban erről van itt szó kérem. Vigyorogva fogom meg a felém nyújtott kezet, amit határozottan megrázok, majd útjára engedem. Nincs kedvem játszani, szóval megúszta, de ez a szerkó akkor is para, szóval majd legközelebb, ha találkozunk, akkor lehet elkapom egy játékra. Talán még bele is menne.
- Pedig arra gondoltam, hogy amint visszaadja a megtestesült tökéletességet - utalok itt nem feltétlen finomat a testemre. A saját testemre. - Rögtön az arcába vágom az infót - arcomra biztosan kiül a "hülye vagy?" kérdés, de kimondani nem mondom ki, mert úriember vagyok. Komolyan az vagyok, szóval csak diszkréten tárom szét a kezemet értetlenül, miközben megrázom a fejemet.
- Ahogy mondod - sóhajtok egy mélyet, miközben ajkaimhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak belőle. - És nagyon remélem, hogy nem éppen tényleg valami nemi betegséget szed össze - dörzsölöm meg arcomat, csak egy pillanatra ül ki fejemre a kétségbeesés, inkább lehúzom a whisky maradékát, és visszapakolom a lábaimat az asztalra, miután újratöltöttem.
Hozzászólásai ebben a témában

Emily Dorothea Fisher
INAKTÍV


Mrs. Bianchi <3
offline
RPG hsz: 394
Összes hsz: 1136
Írta: 2020. március 15. 12:07 | Link

Barnabás(talan) Zlatanos

- De hát puccos! És mégis, hogyan járok az utcán?
Pillantok végig magamon, mert komolyan mondom, nem értem, hogy mi baja van. Van rajtam ruha, nem is néz ki rosszul az összeállítás, és nincs benne semmi olyan, amiért be kéne szólni. Ha most itt komolyan nekiáll lekövérezni, akkor meg még fel is háborodom, mert azért na, mindennek van egy egészséges határa, és különben is, amíg Niconak jó ez így, addig pont nem érdekel az ő véleménye. Még csak nem is Barni, bár ettől a ténytől olyan rohadt nehéz elvonatkoztatni, mert ránézek és őt látom, és egyszerűen a hideg futkos a hátamon a ténytől, hogy nem ő van a testében. Nem értem, hogy ez hogyan történhetett, de nagyon szeretném visszakapni Barnabást, mert nekem ő a barátom, nekem rá van szükségem, én vele szeretek időt tölteni, és nem ezzel a másik emberrel. Nem tudom, hogy hogyan képesek barátok lenni, annyira másabbak.
- Remélem nem terveztél lekurvázni.
Emelkedik meg egy kicsit a szemöldököm, és nem szokásom káromkodni, de azért a felháborodásom jelen esetben teljesen jogos, mert megtette volna, és szerintem vannak lányok, akikkel simán meg is teszi, mert tiszteletlen. Még mindig nem értem, hogy hogyan képes vele barátkozni, és remélem, hogy Maci nem tagja ennek az összeállításnak. Ő nem lenne képes így gondolni senkire, és szerintem Barnabás sem. Bár nekem is vannak furcsa barátaim, biztos.
- Egy piros ruha volt. Mindenki akkora ügyet csinál belőle jézusom! Barni szeretett volna nem felsülni a randin egy nagyon szép és nagyon dögös nővel, ha mackóban megyek egy álrandira, ahol én alakítom a nőt, az hiteltelen lett volna, mert az lett volna a lényeg, hogy ne kapjon frászt már attól, hogy egy légtérben vannak. Ezért felhúztam egy szexibb ruhát, de ennyi.
Még a szemem is megforgatom, hogy leplezzem, mennyire rosszul esik ez a téma még mindig. Nem azért, mert furcsának gondolják az emberek, hanem, mert Nico kinézte volna belőlem, hogy képes lennék megcsalni őt. Sosem szerettem embert annyira, mint őt, sosem éreztem ennyire mélyen, ilyen választékosan és impulzívan ember iránt, mint iránta. És nevezhet bárki csöpögősen gusztustalannak, az sem érdekel, egyszerűen csodálatos érzéseket élek meg vele kapcsolatban. Motivál, előrelendít, nevel, és felelősségteljessé tesz. Változom, mert van egy ember, akiért érdemes változnom, és ez az igazi csoda. Hogy van kiért változnom, mert hozzá akarok tartozni.
- Barnabásról beszélünk.
És itt nem a test a lényeg, hanem a személyiség. Zlatan láthatóan röptében a legyet is képes lenne elkapni, de Barni nem ilyen. Ő kedves, szelíd, kicsit béna és esetlen ezen a téren. Olyan, mintha a férfi megfelelőm lenne. Neki a tökéletes nő okoz hatalmas fejtörést, nekem a tökéletes férfi, és ahogy az lenni szokott, mind a ketten elszúrjuk, állandóan.
- Kérlek, ne bántsd azzal, hogy furcsa pletykákba kevered. Túl jó a lelke, nagyon nehezen heverné ki.
Tudom, mert én se nagyon tudtam még kiheverni ezt az egész Barnabás meg én dolgot, pedig csak segíteni akartam, és minden összeomlott. Szeretem Barnit, mintha a testvérem lenne, és nem szeretném, hogy ő is olyan gondolatokkal találja szembe magát, mint én tettem, amikor összeomlott a világom.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed