36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. január 27. 20:04 | Link

Bence
előzmény - Kins&Kens

Már elhagytuk a boltot, amikor válaszolhattam a kérdésére Benivel kapcsolatban, s igen, valóban ő volt a legjobb barátom, akárhogy is számolgattam ujjaimon a többieket, tényleg ő állt hozzám a legközelebb, legalábbis a fiúk közül.
- Ő az, vele nagyon sok közös témánk van, meg sokszor tanulunk együtt is, szóval igen. Egyébként jófej srác tényleg, csak egy kicsit most legutóbb összekaptunk - vallottam be Bencének, de a részletekbe már nem akartam beavatni, meg amúgy is, annyira örültem az új mobilomnak, hogy pillanatok alatt sikerült visszakanyarodnom a készülékhez. Bence tényleg nagyon jófej volt, nem is kívánhattam volna jobb unokatesót magamnak, s tényleg örültem annak, hogy rátaláltam itt Bagolykőn.
- Rácsatlakozom ám, de mindenre meg kell tanítanod, tényleg mindenre - a telefon kapcsán még mindig izgatott voltam, s bíztam abban, hogy ha Bencének több ideje lesz, akkor majd kiokosít mobilhasználatból. Az alapokra mondjuk máris szükségem volt, de úgy gondoltam, hogy a pizzériában lesz elég időnk arra, hogy a legfontosabb dolgokat majd megtanítsa nekem.
Meg is indultunk a pizzéria felé, útközben a pillantásommal néha a kirakatok ablakát pásztáztam, de közben egy elég komoly témát is felvetettem Bencének.
- Igen..végülis, ti is ott voltatok - egészítettem ki a szavaimat, s egy picit féltem is attól, hogy a srác mit felel majd. Az őrült szó hallatán máris lesütöttem a tekintetem, féltem a folytatástól, de későbbi szavai megnyugtattak, s egy kő esett le a szívemről, mikor kimondta, hogy nem ítéltek el a történtekért.
- Otthon semmiképp - hálásan mosolyogtam Bencére, talán mondanom sem kellett, elég volt rám néznie, s tudhatta, hogy a szavaival megnyugtatott. S ha ez nem lett volna elég, még meg is ölelt, tényleg nagyon aranyos volt, ha lett volna bátyám, valahogy így tudtam volna elképzelni, támogatónak, s megértőnek. Az öleléséből kibontakozva, Márk említésének hallatára egy kicsit zavarba jöttem, már ha csak róla volt szó, hülyén viselkedtem, s el is kaptam a pillantásomat az unokatesóm tekintetéről.
- Jó - motyogtam egy kicsit rosszkedvűen, mert azóta lényegében nem is beszéltem Márkkal, a srác egész biztosan került, s azt sem tudtam, hogy haragszik-e a történtekért, vagy sem. Nehéz volt rajta kiigazodni, s megfordult a fejemben az is, hogy Bence tanácsát kérjem, de aztán mégis elbizonytalanodtam, mert ha szóba hoznám, a végén még kitalálná, hogy nekem tetszik Márk, és aztán meg elmondaná Masának, és akkor áh.
- Hú nagyon éhes vagyok - megtörve a kínos pillanatot, gyorsan el is tereltem a témát, s kicsit megszaporáztam a lépteimet Bence mellett, hogy minél előbb érjük el a pizzériát. Odaérve, ha előre engedett, akkor besétáltam az étterembe, s pillantásom máris a menütáblán akadt meg.
-  Imádom a pizzát, te milyet kérsz? - kíváncsian fordultam a fiú felé, miközben készítettem a tárcámat, s a benne lévő galleonokat egy kiadós evésre.
- Amúgy...ezt már meg akartam kérdezni, de mi a helyzet veled és Márkkal? Nekem ott úgy tűnt, hogy...mintha nem nagyon csípnétek egymást - ebben persze nem voltam biztos, hisz aznap reggel megvolt a magam baja, de azt még én is kiszúrtam, hogy Márk majd fellökte őt, olyan hévvel rongyolt ki a szobája ajtaján.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. január 31. 15:42 | Link



- Összekaptatok? Majd megbékültök – nagyon örültem, hogy Karola így beilleszkedett, hiszen látszik azon is, hogy mennyi kalandba keveredett már azóta. Biztos, hogy sok jóra nem számíthat, mert az Edi fülei mindenhol ott vannak, és nagyjából biztos vagyok benne, hogy meg fogják írni az elsős szépség viszontagságait. Annak is nagyon örülök, hogy vannak barátai, meg annak is, hogy egymásra találtunk tök véletlenül! Ez maga a csoda, de hát én már mióta abban élek itt, hmm? Nem tudom, hogy miért is csodálkozom ennyire ezen. Imádnivaló, ahogy a csajszikám örül a telefonjának – kábé én is így örültem, de csss -, és megígérteti velem velem, hogy segítsek eligazodni a kommunikáció mugli eme szent keresztjén. Felelősséggel fogok viselkedni ebben a témában, ígérem!
- Persze, hogy így lesz! Csodákat fogsz látni, ebben biztos vagyok, és tényleg megmutatok mindent, amit csak tudok ezzel kapcsolatban – mondom neki elég ádáz tekintettel, de látom ám, hogy ahogy közeledünk a pizzériához egy kicsit elkomolyodik. Jobban, mint, ahogy azt én szeretem. De aztán kiderül, hogy mi a baja, hát nem ismer még minket eléggé, ez látszik. Egyébként személyes véleményem szerint nagyon összeillenének Márkkal, olyan mágnesek benyomását keltették, akik taszítva vonzzák egymást. Mindegy, bármi is lesz, én Karola pártján leszek valószínűleg, ha Márkkal nem tudok dűlőre jutni valahogy. De az egy másik menet lesz. Amúgy pedig kedvelem mindkét bolondot. Igen, mi is ott voltunk, bólintok a szavaira, de nem neheztelünk, ahogy azt elmondtam neki. Egyrészt szerencsére mi sokkal könnyedebben fogtuk fel az egészet, másrészt valószínűleg nem is ismerjük a teljes sztorit, legalábbis én. Melyikőjüktől kérdeztem volna meg? De azért sikerült helyrerántani a hangulatát, megnyugtatva azzal, hogy nincs semmi baj és ez a lényeg. Még át is karolom Karolát – ééérted – a vállánál, hogy ne búslakodjon. Amúgy sem lehet már rajta változtatni.
- Figyelj, minden rendben lesz, mindenki követhet el hibákat. Majd legközelebb okésabb lesz, és Márk nagyon rendes volt, hogy elhozott, és mindent megtett, hogy ne érezd magad rosszul. El sem hiszem, hogy pont én sorol Márk erényeit – mosolyogva mondok ki minden szót, és ha ő ki akar szállni a karjaim alól hagyom, ha nem, akkor így jutunk el a pizzériáig, ahol előre engedem, persze.
- Én is imádom! A legdrágábbat! – nevetem el magam, majd megrázom a fejem. -  Csak hülyülök, hmm, legyen mondjuk egy Meglepi pizza, de akár meg is felezhetjük, ha akarod – nézek rá, előveszi a tárcáját, én meg kezdem kínosan érezni magam megint. ugyanez van mindig Masával, nem szeretem, ha ő fizet, kivéve, ha valami fogadás miatt én nyerek. Ez mondjuk ritka, de… nem akkor sem szeretem. Valahogy így udvarias, ha a férfi fizet, de nem akadályozhatom meg, mert azt sem akarom, hogy nem hagyom őt békén ezzel. Néha tényleg nem hagyom. A kérdés persze kicsit felzaklat, nem tudom igazán, hogy mit mondjak erre.
- Hát, csak egyoldalú a dolog. Márk nem csíp engem, én mondjuk úgy, hogy emiatt nem tudom őt kedvelni, de elfogadom, amit csinál velem. Masa tesója, mégis mit tehetnék, ha nem vagyok neki valami miatt szimpi? Amúgy gőzöm sincs, miért csinálja ezt, de majd egyszer megunom és megkérdezem tőle. Ő nem mesélt neked erről esetleg? Tudja, hogy rokonok vagyunk egyáltalán? – kérdezek vissza, erre nagyon kíváncsi vagyok. Masa viszont nagyszerű villámhárító mindig, Márk olyankor kevésbé szólogat be, vagy lök föl, mint a múltkor. Viszont olyan sokat meg nem találkozunk, hogy ez igazán zavarjon. Legalábbis egyelőre.
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 2. 18:05 | Link

Bence

Ugyan volt bennem némi aggodalom amiatt, hogy talán Masa és Bence is neheztel rám a történtek végett, netán rosszat gondolnak rólam, de közeledve a pizzéria felé az unokatestvérem megnyugtatott afelől, hogy bennük ugyan nincs semmi rossz érzés velem kapcsolatban, s hogy ezt ne csak úgy mondja, még át is karolt. Ez a gesztus, meg a szavai pedig felértek egy terápiával, s őszintén úgy éreztem, hogy megnyugszom. Bence amúgy sem hazudott volna, amióta megismertem, mindig segítőkésznek bizonyult, s mióta megtudtuk, hogy rokonságban állunk, azóta meg jóformán mindenben számíthattam rá. Igaz, ez fordítva is így volt, bár eddig neki nem sok szüksége volt a támogatásomra, leginkább eddig én szorultam rá.
- Igen, már ott is átgondoltam reggel a dolgokat, meg azóta is sokat agyaltam ezen és tudom, hogy rendes volt. Ha nincs ott, akkor lehet, hogy sokkal komolyabb problémám is lenne most - sóhajtottam, a rellonos zaklatásáról azonban nem akartam Bencének mesélni, egyrészt azért, hogy ne aggódjon fölöslegesen, másrészt azért, hogy ne keverjem bajba, harmadrészt meg azért, mert nem akartam, hogy a hülyeségeimről szóljon az egész nap.
A pizzériába érve szerencsére könnyedén át lehetett hangolódni az étkezésre, már csak azért is, mert isteni illatok szárnyaltak a levegőben, s már attól megéheztem, hogy szaglószerveimmel felismertem az olvadt sajt - a paradicsommártás-és a sült tészta illatát.
- A legdrágábbat? - nem tagadom, hogy egy picit feljebb szaladt a szemöldököm, hisz én inkább a feltét alapján választottam mindig, de el is nevettem magam, mert éreztem, hogy Bence csak viccelődik.
- Jó ötlet, úgy sem bírnék megenni most egy ilyen...hű 32 centis pizzát. Szóval akkor felezzünk, és legyen meglepi! - mondtam nevetve, majd a pénztárhoz léptem, röviden vázoltam az eladónak, hogy valami nagyon finom meglepi pizzát kérünk, jó sok feltéttel és extra sajttal, azután fizettem, majd csatlakoztam újra a sráchoz, hogy keressünk egy kényelmes ülőhelyet, ahol megtelepedhetünk. Közben csak nem hagyott nyugodni néhány kérdés, így finoman ugyan, de csak rákérdeztem nála a Márkos témára, mert valamiért úgy éreztem, hogy ők ketten annyira azért nem csípik egymást.
- Nem, ő nem mesélt nekem rólad, meg ha őszinte akarok lenni, akkor az elmúlt időszakban eléggé került engem. A bál előtt se szívesen dumált velem, meg...szóval azóta se beszéltünk, hogy ott voltam náluk - ekkor vállat vontam, sóhajtottam is egyet, hisz nem igazán értettem a fiút. Annyira azért nem követtem el olyan nagy hibát, hogy ennyire ne akarjon velem beszélni, bár az is lehet, hogy megutált.
- Na de, visszatérve rátok, szerintem talán csak Masa-t félti, mert a húga és lehet, hogy emiatt nem bízik meg benned. De ha megpróbálnád keresni a társaságát, lehet, hogy ezen javíthatnátok. Lehetne valami közös hobbitok is akár, ami miatt összehaverkodnátok - próbáltam javaslatokat tenni, hogy mégis hogyan lehetne kiküszöbölni ezt a nehézséget.
- Öhm, azt hiszem azt már tudja, hogy rokonok vagyunk, náluk megtudta. Mondanám, hogy segítenék, de azt hiszem, hogy csak olajat öntenék a tűzre, amennyire nem kedvel - mosolyodtam el. - Lehet, hogy egyszerűen unszimpi neki a családunk, te is , én is, ki tudja - ismét vállat vontam, közben sikerült kiszúrnom egy jó kis félreeső helyet, ahová be is vetődtem, lekapva magamról a sapkát, és a kabátot, kényelembe helyeztem magam az egyik széken.
- Egyébként szerintem értékelnie kellene, hogy te udvarolsz Masanak és nem valami más, elég sok bunkó futkos a kastélyban, tudod? Szóval szerintem inkább örülnie kellene. Meg amúgy is, szerintem nagyon összeilletek - vallottam be egy mosollyal, közben a sálat is letekertem a nyakamból, s megpillantottam az asztalra kihelyezett étlapot is.
- Nahát, azt írja, hogy itt lehet kapni varázsshake-t, aminek olyan íze van, amilyen a hangulatod. Ez érdekesen hangzik - hümmentve toltam az étlap italos részét a srác elé, hogy ő is lecsekkolhassa azt.
- Amúgy te miből jöttél rá, hogy neked Masa az igazi?- kíváncsiskodva tettem fel neki a kérdést, bár nem tagadom, hogy az elmúlt időszakban igen csak foglalkoztatott ez a téma, leginkább Márk miatt. Közben előhalásztam az újonnan vásárolt telefonomat a zacskójából, egyelőre azonban csak az asztalra helyeztem, mert fogalmam sem volt arról, hogyan is kellene azt használatba helyeznem.
  
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 5. 08:14 | Link



Úgy érzem, hogy jól tettem, amikor átkaroláztam őt – nem tudok erről leszokni, bocs -, mert talán segítek neki megérteni, hogy a dolgok sokkal egyszerűbbek, mint, ahogy egyes emberek túlgondolják. Itt van ő és Márk esete, a fiú tényleg nagyon rendes volt vele, ő pedig túlságosan is ellazult, és megtörténtek a dolgok, ennyi. Az megint más kérdés, hogy Márk néha azt sem tudja, hogy melyik rendezvényen van, de legalább utál. még nagyszerű pont is vagyok az életében, ami csak nekem nem kellemes szerintem. Masától még sosem kérdeztem, hogy nem zavarja-e, hogy Márkó ellenséges velem, valahogy olyankor sosem jut eszembe a tesója.
- Az volt – bólintok is a szavaim mellé, és nem mondom el neki mégsem, hogy utána már nem annyira volt az, amikor Masát egyszerűen… áh, hagyjuk is, csak felbosszantom magam, pedig nem kéne. Mindjárt zaba és telópötyögtetés!
- Bizony ám! – mosolygok, majd vele egyszerre kezdek nevetni, de láttam, hogy vette a lapot, egy kicsit bele is borzolok a hajába, de mire komolyabb kergetőzésbe kezdenék vele, már az étlapon gondolkodunk, illetve azokon a dolgokon, amik rajta vannak. Amíg Karcsi keresi a pénzt és fizet, addig egy szuper helyet találok, és megvárom őt, csak ledobom a kabátom a kinézett szék támlájára. Nem kell sokáig várni, hamar megérkezik, és máris folytatjuk ott, ahol abbahagytuk, Márknál.
- Ó, kár, azt hittem megtudok valamit… bárkitől – fintorgok, majd csak megrázom a fejem, amíg ő elmondja a véleményét, és félig-meddig igazat adok neki. Csak Márk eddig azt a pár gesztust sem értékelte, amit neki próbáltam adni. De tényleg, túl jófiú vagyok vele szemben, ahelyett, hogy ignorálnám, vagy csak simán beszólnék neki. Mindegy, egyszer majd kikötöm ezt a Gordiuszi csomót és akkor normalizálódik a helyzetünk.
- Ó, hát akkor még én is lesokkoltam a hírrel, akkor azért is lehetett ennyire feldúlt. Meg nem tudom mit műveltetek, amíg mi a konyhában voltunk, de eléggé ki volt akadva… - egy igazi paraszt volt. De ne is beszéljünk róla, inkább nem említem Karolának, nem kell az olaj a tűzre, ahogy mondja, szóval mosolygok, de gyorsan elkapom a félve mondott mondatát, mert nem hiszem, hogy ez igaz lenne. – Ez biztos nem így van, és két családot nem utálhat csak úgy. Áh, igazad van, az jobb lesz – a kuzin kiszúrt egy jobb helyet, ahol az előbb még ültek, szóval a kabátomat áttranszportálom a másik székre és lecsüccsenek. Szavai melegéget hoznak a szívembe, és valószínűleg el is pirulok egy kicsit.
- Tudom, de Masa nem hiszem, hogy bármikor is bunkót választana barátjának. Vagy hát, gondolom nem – vonok vállat, ilyen szempontból nem vagyok képben Őt illetően. Meg hát én sem vagyok az a nagy tapasztalt barátnő terén, mert nekem Masa a barátom is, nem csak a barátnőm, szóval passz, hogy neki ki és mi tetszik még.
- Ú, iszunk olyat is? – felcsillan a szemem a varázsshake-en, de nyomban Karola szemébe is fúrom a tekintetem kicsit ijedten. – Már, ha khm… nem bánod. Nem akarlak kifosztani – sütöm le a szemeimet, mert egyáltalán nem az én stílusom ez. De gyorsan kirángat ebből a hangulatból, mert egy nagyon érdekes kérdést tesz fel Masával kapcsolatban. Nagyon össze kell szedni a gondolataimat, hogy komoly választ tudjak adni a „csak, mert szerelmes lettem belé” vagy „éreztem” helyett.
- Fú, te lány, zavarba hozol – mosolyom kedves azért, és megint elpirulhatok, mert ég az arcom. – Jó fej volt, sokat találkoztunk és összebarátkoztunk. Aztán a barátság szép lassan átalakult valami mássá, illetve többé. Kerülgettük egymást egy darabig aztán… a legilimencia segített – közben elrévedve mosolyodok el, ahogy a barlangra gondolok. Igen, az talán rendhagyó szerelmi vallomás lehetett mindkettőnk részéről. – Szóval a kérdésedre nem igazán tudok válaszolni komolyan, mert biztos, hogy mindenki máshogy találja meg a párját, de az biztos, hogy amikor kell, tudni fogod – kacsintok rá, miközben ő előhalássza a telefonját. Ragadozószemekkel nézem, ahogy óvatosan kinyitja és leteszi elénk az asztalra.
- Szóval… ez az eleje, ez meg a hátulja – veszem kézbe a készüléket és szépen elmagyarázom neki, hátul pedig lehet látni a bonyi rúnát, ami segít, hogy tudjuk használni. Közben a fülem mellé teszem, hogy jól lássa – Így kell tartani, amikor beszélsz, mert az alján van az a kis bigyó, ami a hangot továbbítja, a teteje-oldalán meg ami a másik hangját küldi a füledbe, eddig oké, igaz? – nézek rá, majd elveszem a fülemtől, és a kezébe adom, úgy, hogy a kijelző legyen „felül”. - A jobb oldalán középen van egy gomb, azt nyomd be hosszan, amíg meg nem rezzen a kezedben a telefon – megvárom, amíg bekapcsolja, és nézem, ahogy az egész elindul. – Ezzel lehet bekapcsolni, jól csináltad! – mosolygok rá, majd a készülék bejelentkezik. – Nos, ebben segítek – odahúzom a mellé a széket és nyújtom a kezem, hogy átadja a cuccot és kitöltjük az alapokat. Ráadásul jön az eladó hölgy pizzával a kezében! De szép kis nap ez!
Utoljára módosította:Lóránt Bence, 2020. február 5. 08:15
Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 8. 16:40 | Link

Bence

Miközben vártunk a pizzára, szóba került Masa és Márk is, meg persze az a furcsa reakció, ahogyan a levitás srác viszonyult az unokatesómhoz. Nekem is úgy tűnt, hogy van benne némi ellenszenv, sőt, az nem kifejezés, hogy némi. Csak azt nem értettem, hogy ennek vajon mi lehet az oka, mert Bence szerintem egy nagyon helyes és aranyos srác volt, olyan anyuka kedvence féle, akivel bárki is állítana haza, biztosan megdicsérnék. Ötleteim azért voltak, hogy mi állhat még a háttérben, de mégis úgy gondoltam, hogy talán az lenne a legjobb, ha ezt a srác Masatól kérdezné meg, vagy akár személyesen Márktól.
- Igen, lehet hogy ez is benne van, mert tényleg nem tudta. Mondjuk nem hiszem, hogy annak, hogy mi unokatesók vagyunk, köze lenne bármihez is - ezen picit el is gondolkodtam, hogy vajon tényleg valami gond van-e a családunkkal, vagy mindez csak a véletlen műve? Közben Bence elejtett egy mondatot, amire hirtelen nem is tudtam, hogy reagáljak-e, de végül is, megbíztam benne, s amúgy is úgy éreztem, hogy a történtek óta magyarázattal tartozom.
- Ennyire kiakadt? Értem... - sóhajtottam egyet, rossz volt azt hallani, hogy Márk tajtékzott, mert nem gondoltam volna, hogy egy kis csók majd ilyen indulatokat vált ki belőle.
- Igen, biztos csak véletlen egybeesés - feleltem újra a kuzinos témára, majd kiszúrtam egy másik asztalt, s Bencével áttelepedtünk oda.
- Szerintem sem, amennyire ismerem őt, tuti nem választana bunkót - mosolyogtam Bencére, majd hogy kicsit tereljem a témát a feszültséget okozó problémákról, az itallapot böngészve találtam egy-két nagyon klassz dolgot, s azokra fel is hívtam a srác figyelmét.
- Aha, igyunk egyet! Dehogy bánom - nevetve vállon veregettem a srácot, majd lerakva a lapot, ismét olyan dolgok felől érdeklődtem, melyek talán túl személyesnek tűnhettek, mégis, nekem segítségül lehettek ahhoz, hogy megértsem, mi hogyan történik.
- Tudom, jó kérdés - nevettem el magam, amint éreztem, hogy ezzel azért sikerült a kuzint zavarba hoznom. Ezt követően azonban már teljes figyelemmel hallgattam őt.
- Aha, szóval először összebarátkoztatok? Aha...- mindebből, amit elmondott, semmit nem éreztem hasznosnak, mert nálam egész más volt a helyzet, s nem is értettem, hogy akkor mi van velem. Mert ha ennek így kell történnie, akkor velem valami egész biztos, hogy nem stimmelt. Ugyanis Márkkal mi még nem igazán barátkoztunk össze, ellenben, ha a közelében voltam, rám tört valami megmagyarázhatatlan érzés. De ezek szerint az nem lehetett ugyanaz, mint amit Bence és Masa érez egymás iránt? Vagy mégis?
Közben előkerült a telefonom is, amit átadtam Bencének, majd kicsit közelebb húzódva hozzá, kíváncsian figyeltem, hogy mit magyaráz, s próbáltam is megjegyezni az infókat.
- Aha, eddig egész egyszerűnek tűnik - bólogattam mosolyogva, majd jobban figyeltem, amikor a gombok kerültek szóba, s ha átadta, akkor némi bénázást követően csak sikerült megcsinálnom azt, amit tanított. A készülék hangot adott ki, s pillanatok alatt bevillant a képernyő.
- Hűűű de jó! - örömmel figyeltem, hogy mi történik, majd széles mosollyal pillantottam Bencére.
- Aha, szóval akkor ezt ide és ezt is, aha... - a srác magyarázott, én meg pötyögtem, amit mond, meg úgy nyomkodtam a készüléket, ahogy mondta. Csupán néhány alapdolgot sikerült beállítanunk, de megérkezett a pizza, aminek az illata azonnal az orromba kúszott.
- Hmm, ez mennyei, köszönjük! Szeretnénk még két ilyen shaket is - mutattam az itallap megfelelő sorára, mire az eladóhölgy kedves mosollyal bólintott, s tova száguldott. A telefonomat pedig félreraktam, hogy végre neki ülhessünk a gőzölgő pizzának.
- Jó étvágyat! Hmm de jó az íze is - egy harapás után a sajt még mindig nyújtózott, azt igyekeztem az ujjammal lecsippenteni, s utána a számba gyömöszölni. Közben Bencére mosolyogtam, láttam, hogy az ő pizzaszeletén is nyúlik azért a sajt.
Miután befaltam a magam részét, egy szalvétába törölgettem az arcomat, meg a kezeimet, s elővettem újra a mobilt, amit igyekeztem a tanultak alapján bekapcsolni.
- Juhúú, nem felejtettem el, itt vagyok a menüben. Öhm, azt mondtad, hogy ezzel lehet fotográfiákat is készíteni ugye? Mi van, ha szeretnék rólad egyet, amint tömöd magadba a pizzát, azt hogyan tudom megcsinálni? - kérdeztem nevetve a srácot, közben megkaptuk a két shaket is.
Hozzászólásai ebben a témában
Lóránt Bence
INAKTÍV


MT (marha tehetséges)
offline
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
Írta: 2020. február 12. 11:13 | Link



A Karácsonyi mizéria sajnos nem volt happy end, de kicsit lenyugodtam azóta. Akkor tényleg majdnem elpattantam, de szerencsére megállított Masa. Nem csak azért, mert az aztán aláaknázta volna a kapcsolatomat végleg Márkkal, hanem mert nem akartam senkinek sem kellemetlenséget okozni, például a szüleinek. De ott volt a szexibogyó villámhárító és elhárította a bajt, mák…. vagy baj, vagy mi.
- Nagyon kiakadt, de mit mondtál neki? Tényleg nem láttam még ilyen mérgesnek, még a cuccoddal teli táskát is hozzám vágta és gyakorlatilag kidobott a házukból veled – nézek rá kíváncsian, hogy mi lehetett. Elég kellemetlen a téma, de hát ő hozta fel, legalább túl leszünk rajta. Kibeszéljük, aztán lesz, ami lesz. Aztán hagyom, hogy elhelyezkedjünk, Masáról pedig egyelőre nem beszélnék többet, főleg ebben a remek témában. Kicsit össze is szorul a gyomrom az ilyen felvetésre, de akkor csak rá kell gondolnom, és eszembe jut a mosolygós arca, a huncut villanás a szemében és ösztönösen elmosolyodom.
- Jeee, iszunk is! – mint a kisgyermek úgy örülök a hírnek, rendes ezen a drága kuzin. Emma imádni fogja, szerintem, már mondta nekem a temetés után, hogy milyen kis cuki, mikor elköszöntünk tőle utána. Aztán megint eliprít, lassan pirítós kenyérnek érzem magam, ahogy felhozza a témákat. No, nem baj, Benceboo segít a drága uncsijának. Megpróbálom elég vázlatosan megosztani vele a mi történetünket, de szerintem az olyan rendhagyó, legalábbis a slusszpoén, hogy abból sokat nem fog tudni kamatoztatni.
- Nem tudnám azt sem elmondani, hogy mikor szerettem belé a barátságból. Ki tudja, hogy mikor kattan át az embernek az agya, vagy mikortól tud bármit. Amúgy is ez az egész olyannyira ködös, hogy szerintem kár ezzel foglalkozni. Biztosan úgy alakul, ahogy kell. De, ha szeretnéd, hogy felgyorsuljon a helyzet, küldjél neki jeleket. Vagy támadd le  - felnevetek, mert ezt már nem mondom ám komolyan. – Nehogy ám – nevetek tovább, fura lenne, ha rámászna Karcsi Márkra. – Amúgy… neked tetszik Márkó? – kérdezem, de közben már be vagyok sózva és elővesszük a telót is. Hát lehet, hogy nekem jobban csillog a szemem, mint neki, de ez szakmai ártalom. Nagyon lelkes és mindent jól csinál, olyan, mintha felfedeztük volna az olasz vigaszt, vagy mit. Közben megjön a pizza is, teljes lesz az örömöm. gyorsan csinálok helyet, a dobozokat félreteszem a zacskóba, meg a papírokat, hogy legyen hely a pizzáknak és a tányéroknak. Közben rendel Karcsi shaket is, amit megbeszéltünk, nagyszerű délután! Azonnal enni kezdünk én kézzel tömöm be az első falatot, és a sajt nyúlik le vagy húsz centit, mintha hinta lenne, ahogy elhúzom a számtól.
- Neked is – mondom félig teli szájjal, Karola pedig sokkal szebben abszolválja az első falatjait. Hát, én Masámhoz vagyok szokva, akinek ez nem számít. Karola pedig máris a telójához nyúl… nem is éhes!
- Persze! Próbáld meg megtalálni előbb a nevem – hagyom, hogy csinálja, ha nem iskerül, lassan megmutatom neki. – Na, ezaz és akkor itt ez a fényképezős ikon – bökök rá – tedd rá az ujjad, akkor bejön a fényképező, látod? – várakozom egy picit, és az öröm után, folytatom. – Van ott egy kör alakú kis ikon, azzal fényképezel, látsz benne? Ha igen, nyomj rá és a végén a mentés feliratra – bekapom a következő falatot és várom, hogy megcsinálja.
- Ha a főmenübe - kis kör gomb alul – is van sima fotózás, ugyanezzel az ikonnal. Azzal mindenfélét fényképezhetsz – mondom már kicsit nyammogva, és én lassan be is fejezem a kajálást. Leküldöm a shaket és hátradőlök. – A többit majd fedezd fel te, ha várj, kérem szépen – nyújtom a kezem és átveszem tőle. Letöltöm a bk-sender nevű programot és beteszem neki Masát, Márkot, magamat, Danát ismerősének. – Ha ide kattintasz, itt tudsz nekünk írni, meg akinek még felviszed a nevét – mosolygok és elmutogatom neki, hogy mi, hogy is van. Nagyjából egy fél órát még elszórakozunk, aztán úgy érzem, hogy magára kell hagynom.
- Na, én megyek, jó? Hagylak ismerkedni a telóval. Ha bármi van, tudod, hol találsz – kiveszem a telómat és meglebegtetem előtte nagy mosollyal. Majd odatoppanok elé és jó erősen átölelem, meg adok neki két puszit.
- Szia Karcsi – felöltözök és kifelé menve írok neki még egy üzenetet, amit már csak odakint fejezek be. „Na, milyen Karcsi? Írj valamit Márknak” A a végére teszek egy kacsintós smile-t, és vigyorogva megyek vissza kastélyba.


//Köszönöm a játékot Kiss//

Hozzászólásai ebben a témában

A legjobb postairón a környéken.
Bossányi Karola
INAKTÍV


Boska | Karcsi
offline
RPG hsz: 529
Összes hsz: 941
Írta: 2020. február 12. 20:51 | Link

Bence

- Komolyan? - nagyon megdöbbentem azon, amikor Bence elmesélte, hogy Márk hogyan viselkedett azon a reggelen, hisz azért nem tettem olyan dolgot, amiért így kellett volna viselkednie.
- Nem mondtam neki semmit - sietve ráztam meg a fejem, majd mély hallgatásba burkolóztam, de az arcom talán egy kicsit elpirult, hisz nem meséltem el a teljes igazságot Bencének. Nem hazudtam, hisz tényleg nem mondtam semmit, viszont tettem valamit, ami valószínűleg ilyen heves reakciót válthatott ki Márkból. A kérdés már csak az volt, hogy vajon miért dühítette fel őt a tettem? Miért haragudhatott meg rám?
Mindegy is, nem akartam igazán erről beszélni, főleg nem Bencével, hisz a tettem miatt még mindig égett az arcom. Ehelyett inkább az ő kapcsolatára tereltem a beszélgetést, egyrészt azért, hogy ne az én dolgaimról kelljen beszélni, másrészt meg azért, mert Masaval ők ketten nagyon aranyosak voltak, és tényleg érdekelt, hogyan sikerült összejönniük. Kíváncsian figyeltem rá, de aztán valahogy megint zavarba ejtő dolgokról kezdett el beszélni nekem, mintha a vesémbe látna.
- Hogyan?? - még jó, hogy éppen nem ittam, akkor egész biztos, hogy kiköptem volna az italt, mert a kérdése váratlanul ért, s persze még jobban elpirultam.
- Nem - vágtam rá hirtelen, majd lehajtottam a fejem, hogy az asztal lapját kémleljem, de egy kicsit azért rosszul éreztem magam, ugyanis ezúttal nem mondtam igazat. Bencének meg nem akartam hazudni, meg amúgy senkinek sem akartam hazudni, csak nem hittem volna azt, hogy ennyire nyilvánvaló ez a dolog.
- Na jó...tetszik, de nem tudom, hogy miért. Még nem volt ilyen, fogalmam sincs mi ez - magyaráztam, ahogy a fiúra pillantottam. - Ott reggel meg...nem tudtam normálisan beszélni vele, és akkor csak úgy megcsókoltam, és zavarba jöttem, és bezárkóztam a fürdőbe. Ez történt, gondolom emiatt haragszik rám. Meg én is magamra, mert én nem vagyok ilyen...és...- egy pillanatra elnémultam, aztán felpillantottam Bencére. - Légyszi ezt ne mond el senkinek - kértem szépen, ugyanis valamiért tök cikinek éreztem a történteket.
Szerencsére ekkor megkaptuk a pizzáinkat, így legalább nem kellett tovább erről beszélnem. Italt is rendeltem a finom olasz étel mellé, s közben Bence segített megismerkednem a telefonommal.
- Merlinre, ezt azért még szoknom kell, nagyon sok mindent tud ez a kütyü, szerintem amit most mondasz, annak a felét el is fogom felejteni - mondtam nevetve, de azért próbálkoztam, s úgy nyomkodtam két falat pizza közt a készüléket, ahogyan a srác mutatta, s mondta hogy mikor mit tegyek.
- Ó nahát, ez tök jó! - ámulva-bámulva hallgattam tovább, örültem nagyon a készüléknek, meg annak hogy Bence volt oly rendes, és elkísért engem erre a vásárlásra. Nélküle nem hiszem, hogy be tudtam volna szerezni egy ilyen készüléket, sőt, ez szinte biztos. Csak anyáék ne tudjanak róla!
A kuzinnal még tovább nézegettük a készüléket, nagyon sok mindent elmagyarázott még, közben én is iszogattam a shakemet, végül aztán Bence úgy döntött, hogy távozik.
- Jól van, persze. És nagyon köszi, hogy segítettél! - hálásan mosolyogtam rá a srácra, visszaöleltem őt, és adtam neki két puszit. Ezután még visszatelepedtem a székre, de figyeltem Bencét, s még integettem neki, amikor elhagyta a Pizzériát.
- Kérek még egy ilyen shaket - intettem az egyik pincérnőnek, közben még ismerkedtem a telefonommal, amikor egyszer csak pittyeget egyet.
- Jajj - ijedten, majd kiejtettem kezeim közül a készüléket. Furcsa volt, s még szokni kellett, hogy ez néha hangot ad ki magából, meg rezeg.
Nagy nehezen próbáltam visszaemlékezni arra, hogyan is működik, és sikerült megnyitnom az üzenetet, de amikor elolvastam a sorait, újra elvörösödtem, majd egy halovány mosoly is kúszott az arcomra.
"Szuper" - írtam vissza az üzenetet, a Márkos üzenetére azonban nem reagáltam.


// én is köszi Smiley //
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed