36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2018. november 24. 18:42 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Otthonosan huppanok le egy üres asztalhoz, miután leadtam a rendelésem egy egyszemélyes Félszemű Kukorica Pizzára, és egy sajttorta szeletre, pedig még életemben nem jöttem be ebbe a pizzázóba. Előtte gyakran elmegyek a pubba tartva, vagy onnan eljőve, de bent most járok először. Végignézek a berendezésen, a falakon, az asztaloknál ülőkön, és magamban megjegyzem, hogy egész csinos kis hely, bár nekem túl sok a rikító sárga mindenhol, ami zavarja a szemem, úgyhogy inkább magam elé meredek az asztallapra, majd onnan a telefonomra. Bejátszottam, hogy beteg vagyok, úgyhogy nem mentem be ma az órákra, így műszakot is cseréltem a pubban, nehogy Eleonorenak szemet szúrjon, hogy az órájáról hiányzom, de a vendégeknek meg halál nyugodtan töltögetem a whiskyt, és keverem a koktélokat. A szabadnapomon így azt csináltam, amit csak akartam. Délelőtt boltokban lógtam, megvettem Cathnek azt a ruhát, amit a múltkori körutunkon kinézett, de végül sokallta rá a pénzt, és még Willék babája is gazdagabb lett egy cipővel a mai nap után. Norina szerint még felesleges rendes cipőt venni a gyereknek, mert úgyis kinövi, de Will elmondása alapján már lassan megtanul járni, és szerencsétlennek meg nem lesz egy normális cipője sem, amit ráadhatnak, úgyhogy megvettem. Ezek még nem a karácsonyi bevásárlásom eredményei, majd odaadom nekik, ha legközelebb találkozunk.
A szatyraim társaságában, halál nyugodtan görgetek le a közösségi oldalak hírfolyamában, néha fel-felnézve, amikor valaki rám köszön a pub gyakori vendégei, vagy a bagolyköves diákok közül, aki felismer, és még arra a középkorú pasira is, aki két asztallal arrébb bámul már két perce folyamatosan a pizzája mögül. Időközben megérkezett a feleségének kinéző asszonyság is, így magamban röhögve nézek vissza felváltva a telefonomra, és arra a fura kis bigyóra, amit a rendelésem leadása után adtak, hogy majd szól, ha kész a kajám. Ez valami mugliktól átvett módszer, egy kis varázslattal átitatva, vagy ez az ötlet komolyan egy varázsló fejéből pattant ki? Összehúzott szemöldökkel bököm meg a lényt, mert mintha elaludt volna, nem motyog, mióta odaadták. Az érintésemre újra recsegő-morgó hangot ad ki, majd halkabban folytatja, mintha csak egy macska dorombolna az asztalon. Fúj. Macskák.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. november 24. 19:29 | Link

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Nincs semmi baj, komolyan.
Nyugtatom a sírás közeli lányt a füstölgő pizza felett. Igazából én magam sem tudom, hogy mi történt, mert egyszer csak kigyulladt a közepe. Nem lett volna ok rá, mégis megtörtént. Szegény meg komolyan lefogja bőgni itt emiatt a tökéletes gonddal kihúzott szemeit.
- Figyelj, csinálok én egy másikat, te meg addig dobj össze egy piros limonádét. Extra gyümölccsel oké?
Szipog párat, de végül arrébb lép, én meg felöltöm a kötényemet. Ma leginkább papírmunkát csináltam, így szinte felszabadulok, ahogy a nyers tésztát érzem az ujjaim között. Szabadság. Gyors mozdulatokkal intézem, hogy a tészta engedelmesen formálódjon az ujjaim között. Sietnem kell, erre figyelmeztet Luna is, aki szerint a vendég már kétszer megrezegtette. Igen, ez jogos, ezért is készül az extra üdítő. Fel sem nézve rá bólogatok, és az utolsó simításokat végzem a pizzán, így egy gyors sütés után már tálcára is rakom. Vannak ilyen kényes helyzetek, amikor az embernek nagyon a vendég kedvében kell járnia, ha azt akarja, hogy visszatérjen.
- Melyik asztal?
Kérdezem, ahogy a torta és az üdítő is rákerül a tálcára, meg az evőeszközök is. A nő, aki rendelt, háttal ül nekem, így csak azt tudom, hogy a sötét hajú. A kötényt is elfelejtem levenni, úgy sietek ki vele, hogy több percet már ne csússzunk, és pakolom le elé.
- Elnézését kérjük a késlekedésért, kérem fogadja el a ház ajándékát.
Teszem le elé az extrán gyümölcsös limonádét is a tortaszelet és a pizza mellé.
- Ha tehetek valamit a kényelméért, kérem csak jelezze... Ms. Payne.
Igen, most, hogy ránéztem, tudom, hogy ki ő, de még mennyire, hogy tudom. De azt mondták, hogy ő az egyetemre ment tovább. Érzem, ahogy a vér szépen fokozatosan távozik az arcomból.    
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2018. november 25. 16:49 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Ráérősen olvasgatom a legújabb híreket Meghan hercegné terhességéről. Sokan arra tippelnek, hogy ikreket vár. Egészen mesébe illő fordulatot vett az élete, legalábbis a sajtó régóta ezt szajkózza. Én inkább sajnálom őt. Színésznő volt, a nekik kijáró szabadsággal, erre képes feláldozni ezt az életet azért, hogy egy szigorú szabályokkal járó pozíciója legyen, és a fiatalságát arra áldozza, hogy gyerekeket neveljen egy palotában? Nem hiszem, hogy a helyében képes lettem volna ezt az utat választani, még egy jóképű hercegért sem. Vagy mégis? Ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, amikor a hátam mögül egy férfi hangját hallom meg. Eszembe se jut, hogy esetleg nekem szól a mondanivalója, így csak akkor ismerem fel a helyzetet, amikor egy pizza, egy szelet torta, és egy pohár limonádé landol előttem az asztalon.
- Ó, én még csak nemrég ér... - kezdek bele a magyarázkodásba, hiszen nem érzem soknak az eltelt időt, így jogosnak sem az ajándék limonádét, de amint felnézek a férfira, a szavam elakad. - Arie?
Egy kicsit magasabbnak tűnik, az arca idősebbnek, és borostásabbnak, de ő az, ez teljesen biztos. Felismerem, hogyne ismerném, ahogy ő is engem. Eddigi életem talán egyetlen komolyabb párkapcsolatának emléke tolul a fejembe egy pillanat alatt. A gyomrom görcsbe rándul, és hirtelen elfog a rosszullét. Olyan események rémlenek fel a szemem előtt, amiket négy éve rengeteg időbe telt elásnom az elmém legmélyére. Egy pillanatra megszédülök, meg kell kapaszkodnom az asztal lapjában, hogy ne dőljek le a székről. Újból a mellettem álló férfira nézek, mintha csak azt akarnám ellenőrizni, hogy nem hallucinálok, ez a pasas tényleg az exem.
- Te itt dolgozol?
Elképedve meredek rá, és mivel más, normális ötletem nincs, lassan felállok a székről, óvatosan, mert a fejem még mindig kótyagos a viszontlátástól. Üdvözölni talán illene őt.      
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 5. 14:26 | Link

Ms. Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


Köszönöm élet, nincs még elég dolog a hétköznapjaimban, amikkel foglalkoznom kell, most még az egyetlen terület, amit mélyen elástam magamban is egy pillanat alatt váratlanul a középpontba kerül: Ez pedig az érzelmi világom. Ariana fontos volt számomra, életem talán legfontosabb embere, aztán történt valami, fogalmam sincs, hogy mi, és vége lett. Nem az érzelmeknek, kicsit sem, a kapcsolatnak. Elvágta magát tőlem, ha kerestem nem felelt, és nekem meg adva volt a feladat, hogy oldjam meg, dolgozzam fel, anélkül, hogy tudnám, mit is kell feldolgozni, hogy mi történt. Mindig tudtam, hogy a nőkkel nem könnyű, hiszen Luna a nővérem, de mégis van egy szint amit nem tudok hova tenni, ez pedig Ariana.
Amikor idejöttem, megfogadtam, hogy ez az, amiről sosem beszélek, amit sosem említek, amit nem veszek figyelembe, hiszen csak a munka és a munka érdekel. Fel akarom virágoztatni ezt a helyet. Erre beül ide, és néz rám a hatalmas csokoládébarna szemeivel, méghozzá úgy néz, ahogy mindig is, aminek nem tudtam soha nemet mondani. Úgy néz rám, hogy attól valami fájdalmasan nyekken bennem.
- Nem, Ariana.
Felelem végül csendesen, és rá se nézve folytatom a dolgok asztalra pakolását. Nem akarom megadni a kapcsolatfelvétel lehetőségét, mert tudom, hogy akkor saját magamnak ártanék vele. Nem szabad, hiszen, ha most hagyom neki a dolgot, akkor magával ránt a kétségek mezeje, és még a végén azon kapom magam, hogy kérdezek. "Miért hagytál el?", "Mivel ártottam neked?", "Hiszen szerettél, tudom, hogy szerettél.", "Szerettelek". Helyette azonban  csak elhelyezek mindent, gondosan és precízen az asztalon.
- Az enyém a hely, csak beugrottam, mert sokan vannak, de többnyire láthatatlan vagyok.
Muszájnak érzem, hogy ezt elmondjam, hiszen, ha nem azt nézem, hogy mennyire szerettem őt, azon túl ott van az, hogy ő egy potenciális vevő, aki nyilván rendelkezik baráti körrel, ha most őket miattam máshova viszi, akkor nekem az bevételkiesés, ami nem igazán szerencsés.
- Hozhatok még valamit?
Hozzászólásai ebben a témában

Ariana Roxanne Payne
INAKTÍV


Payne 5.0 | önző dög
offline
RPG hsz: 63
Összes hsz: 364
Írta: 2018. december 14. 15:37 | Link

Frank Arie Martin
mit keresel itt?

Lassan hátrálok vissza egy lépést, hogy megtámaszkodjak az asztal szélében. Mit is vártam, tulajdonképpen? Hogy mintha mi sem történt volna, egymás karjaiba omlunk, így, négy év távlatában, és minden rendben lesz? A nagy lósz*rt. Semmi sincs rendben, ezt mindketten tudjuk, csak az egyikünk valamivel többet tud, és az természetesen én vagyok.
Megkapaszkodom az asztal szélében, mintha mi sem történt volna, áhh, én nem akartam odamenni hozzá, megölelni, üdvözölni, dehogy. Az nem lenne arianás, legalábbis a mai értelmében biztos nem. Amikor jártunk, még megszokott volt tőlem az ilyesmi, de... minden megváltozott. A családom csak egy kis ideig furcsállta a dolgot, majd ráfogták arra, hogy kamaszodtam, és ez a kor nálam így ütött be, pedig valójában súlyos dolgok álltak a pálfordulás mögött.
Összeszorul a gyomrom, ahogy a férfi, akit annak idején teljes szívemből szerettem, most képtelen rám nézni, vagy legalább úgy tenni, mintha nem tört volna ezer darabra a szíve aznap, mint ahogy az enyém is. Idegenül hangzik a szájából a nevem. A szemeim bepárásodnak, ahogy nézem őt tőlem karnyújtásnyira az asztalomon matatni. Muszáj elkapnom a tekintetemet az arcáról, mielőtt még legördülne egy könnycsepp az arcomon. Nem. Akarok. Sírni. Itt meg főleg nem. Mi ütött belém?
- Értem - bólintok egy aprót - Gratulálok a helyhez, nagyon csini. - Halkan beszélek, leginkább az asztalon lévő sótartónak címezve a mondandómat. Zavarban vagyok, ami nálam igen ritka, valamilyen csípős, vagy humoros megjegyzéssel mindig kivágom magam az ilyen szituációkból, de valahogy Arie társaságában előtör belőlem a régi Ariana, aki még nem volt ilyen lázadozó és nagyszájú. Legalábbis ennyire.
Megrázom a fejem a kérdésére. Nem kérek semmi mást. Vagyis de, ha őszinte lennék, már kérném is a számlát, hogy az érintetlen kajámat az asztalon hagyva kirohanjak innen. Mégsem teszem.
- Nincs kedved leülni? - simítok végig az asztal lapján, még mindig állva. Fogalmam sincs, miért kérdezem, biztosan nincs kedve, hiszen látom, mennyire felkavarja őt is a jelenlétem. Ez kezd egyre kínosabbá válni.
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2018. december 21. 20:32 | Link

Miss Payne
Lehettél volna a nagy szerelmem,
de másként hozta az élet


- Köszönöm.
Felelem őszinte hálával. Tényleg örülök, hogy tudunk egymásnak ilyen mondatokat mondani, főleg mivel ott van a nagy kérdőjel a köztünk lévő illendő három lépés távolságon. Miért? Félek, hogy erre mér sosem kapok választ. Miért kellett mindennek így történnie? Mit tettem én, ami miatt te, elhagytál engem? Miért nem feleltél akkor? Miért hazudtál? Egy nappal korábban a világot jelentettük egymásnak, majd a következő napon már semmik voltunk. Nem tudom, hogy mi történt. Ekkora távlatból pedig már olyan mindegy lenne? Nem? Miért nem? Miért nem lehet azt mondani, hogy mondtam valamit, vagy történt valami, és elmondani, hogy mi?
Egyszerűen érzem, ahogy az ujjaim megfeszülnek a konyharuha alatt, ahogy arra gondolok, hogy megragadom Ariana vállát, és addig rázom, amíg el nem mondja az igazságot. Lehet, hogy neki könnyű volt, hogy ő már nem is emlékszik az arcomra, ahogy ott hagyott, és biztos vagyok benne, hogy a bennem lévő érzelmeket még annyira sem ismeri, a mai napig kínoz az, hogy nem mondta el, hogy nem tudom, ez miért történt. Megriaszt, hogy képes lennék megtenni, képes lennék tényleg bántani őt. Nem szabad a közelében maradnom.
- Sajnálom, ez remek lenne, de sajnos elég sok munka felgyülemlett.
Féligazság, mégis kegyesebb, mint amit ő akkor mondott nekem. Nem fogok kiabálni vele, nem fogom sem őt, sem magamat szégyenbe vonni a vendégek előtt. Nem fogok utalni arra, hogy valaha is volt köztünk valami. Volt, valami tökéletes volt, aztán véget ért. Olyan gyorsan, mint ahogy a hajnal el szokott jönni. Lassan lefejtem az ujjaimat a konyharuháról és a vállamra dobom.
- Legközelebb?
Kérdezem illedelmesen, és tudom, hogy erre igen lesz a válasza. Akkor majd mindenképpen. Egy olyan legközelebben, ami sosem jön el. Mindkettőnk érdekében. Visszamenekülve az irodámba ki sem dugom a fejem zárásig, akkor is csak óvatosan.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed