31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. április 18. 16:29 | Link

Picim Love


- Nem tudok, csak az eszem játszom.
Felelem teljes komolysággal, mintha tényleg ez lenne a helyzet, és addig szórakoznék, amíg valahogy össze nem áll a massza, amit itt kavargatok az ujjaimmal, aztán lesz, ami lesz, ráfogom majd a kemencére. Nem, a helyzet az, hogy nagyon is tudom, hogy mit csinálok, és egy pillanattal később már elég nagy vigyor ül az arcomon.
- Amikor hárman, majd négyen lettünk, a szüleim elég hamar elfáradtak, anya sokszor volt ideges, amikor mondjuk odakapott a főzelék, pedig egyszerű a trükkje, ehető, csak ne merj az aljából.
Még a vállam is megvonom, nem igénytelen vagyok, csak praktikus, csak mert valami nem tökéletes, vannak jó részei, így egy főzelék is tud finom lenni, ha picit odakap, csak ha baj van, akkor ne kapkodj, és ne kapard fel, ez a trükk az élet számos területén követendő, és akkor viszonylag nyugis életet élsz.
- Már akkor is érdeklődtem, amikor Ervin született, aztán, amikor Zente, akkor komolyabban elkezdtem átvállalni a terhet, mert mégsem hagyhattam, hogy Domca éhen haljon, bár csábító volt a gondolat. Tényleg szeretem csinálni, megnyugtat. Ha nem a gyógyítást, akkor valószínűleg a gasztronómiát választottam volna. Lehetett volna ez a mi pizzériánk is.
Egy pillanatra megállok a mozdulatban, mert valljuk be, eléggé elgondolkodtató, hogy ha nem csak egy pizzázós estét adok neki, hanem mondjuk azt mondom, hogy megvettem a kedvenc éttermét, ahhoz mit szól. Oké, valljuk be, ez egy enyhén túlzó és burzsuj dolog lett volna, meg aztán ugyebár ott tartunk megint, hogy miből. El kéne adom az egyik vesémet érte, mondanám, hogy a tüdőmet, de azt nem hiszem, hogy olyan sokan vinnék, megtermékenyített petesejtem pedig nincs, pedig állítólag olaszba tízmillánál kezdődik az ára, ami megintcsak nem rossz.
- Az erősben egyetértünk, holnap pedig randizhatunk a gyengélkedőn. Majd romantikusan összetolunk két ágyat, és együtt szenvedünk hátul. Úgyis rég szerepeltünk az Edictumban. Nem is tudom, hogy az eljegyzésünk végül felbontódott-e, vagy már a feleségem vagy.
Esetleg megcsaltuk egymást, de tényleg, egy idő után, valaghogy nem volt gusztusom követni az eseményeket magunkkal kapcsolatban. Nyilván jobb lett volna a hozzáállásom, ha közben együtt vagyunk, és nem éppen a Rómeó és Júlia összes jelenetét visszük színre.
- Nem hiszem. Végül is, ez egy diéta. Minden diéta, meg edzés tartalmaz csalónapot. Az a lényeg, hogy a csalónap motiváljon a további napok betartására, nem? Szóval, ha ma eszel pár szelet pizzát, az motiváló lehet arra, hogy ha folytatod a diétát, akkor hamarosan újra kaphatsz valamit. És akkor mázlista vagy, hogy a pasid nem csak szexi a bongyor hajával, de bármit képes megfőzni vagy sütni neked. Én nem dobnám ki ezt a kincset. Csak szólok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kállay Ákos
KARANTÉN


Cursed Crow
offline
RPG hsz: 105
Összes hsz: 166
Írta: 2021. április 25. 01:08 | Link

Zorka

Mostanság sokkal jobban áll a főzéssel, amióta Rebeka megmutatott neki néhány trükköt, meg megszerezte azt a nagyon jó receptes füzetet, amit a fiatal nő osztott szét a ház szerencsétlenebb férfilakói között. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy szívesen veti magát alá a konyhaművészet csodáinak, hiszen döcögve megy, ráadásul nem tartja éppen a legjobb elfoglaltságnak, amikor annyi minden mást is csinálhat a gőzben való vesztekelés helyett. Igaz, leginkább pihenni szeret meg zenét hallgatni, de még az is jobb, mint munka után dolgozni.
Emiatt időnként nehéz szívvel, de megenged magának egy-egy éttermi fogást, pizzát, egy gyors hamburgert vagy bármit, ami még nem az ötcsillagos étkezdéből kerül ki.
Ma úgy ment haza munkából, hogy más nem egy instant levest főz, azonban semmi kedve nem volt a héten már harmadszor azt enni, így kedvtelenül, de zárás előtti órára odaért a Félszeműhöz, ahol többen már csak elvitelre kérték az ételt.
Meg is rendelte a sajátját, sonka-gomba-kukoricásat, ám kért rá extra paradicsomot, hogy úgy tűnjön, mintha nagyon figyelne a zöldségbevitelre. Fizetést követően még matatott a pénztárcájával, így nem tudott azonnal elindulni. Sietősen készül távozni az emberektől nyüzsgő épületből, nehogy még összefusson valakivel, vagy valami diák betalálja, így csak felkapja a dobozt, hogy kiforduljon, mint aki itt sem járt, azonban egy kedves női hang a nevén szólítja. Furcsállja, hogy miért szeretne bárki ennyire szívesen találkozni vele, elvégre nem alakított ki túl sok új kapcsolatot errefelé az elmúlt egy évben. Döbbenetét leplezve, faarccal emeli tekintetét a hang irányában lévő szőke hölgyre, aki nagyon ismerősen fest számára, azonban hirtelen nem tudja hová tenni. Egy pillanatnyi tétova pislogás és kínos csend után sikerül a fejében nevet is találnia az előtte állóhoz. – Zorka? – Kérdi ezúttal nem leplezve meglepettségét. Nagyon régen nem találkoztak, 11 éve látta utoljára a fiatal nőt. Az utolsó tanévben már nem sokat beszéltek, mert egészen furcsán kezdett a kamasz Ákos közelében viselkedni. A fiúnak akkor volt már barátnője, akivel aztán szét is ment. Igazából még tetszett is volna neki a navinés leányzó, ha nem viselkedett volna olyan kínosan. Aztán meg jött a végzős év, a tanulás… teljesen elsodródtak egymástól. Mostanra biztosan felnőtt és családja van, nem úgy, mint Ákosnak. – Szia, hát ez… rég volt. Nem változtál sokat. – Nem úgy, mint Ákos, aki a cserfes, mindenre elszánt ifjúból egy megkeseredett, reszketeg tanárrá változott, mert elrontotta a karrierjét.
Kékjeivel pislogva próbálja felfogni, hogy miről beszél Zorka, milyen mentes és társai, azonban végül sikerül lefelé irányítani a tekintetét a dobozra, ahol megpillantja a ’Bánki Zorka’ nevet. – Áh… ez a Tied. – Nyújtja át a dobozt és kicseréli a sajátjára, azonban először megnézi a tartalmát. Mi van, ha azt cserélték először össze és csak utána az embereket? – Jó, ebben ez van, amit kértem. – Erősíti meg, bár kicsit furcsállja, hogy miért szeretne Zorka a nevével ellátott dobozzal futkározni. – Remélhetőleg attól már nem lesz bajod. Csak nem… gyengélkedsz? – Kérdi, ahogy remegő jobbjával próbálja visszazárni a dobozt. Reméli, hogy nem nézi idegesnek vagy alkoholistának a nő. – Nem is tudtam, hogy erre laksz. – Nem mintha olyan sok mindenkit ismerne errefelé, de azért csak sikerült belefutnia a régi ismerősökbe. Lizibe, Rudiba, meg persze Balázsba is. Egy újabb ember, aki előtt szégyenkezhet, még akkor is, ha az elmúlt időben sokat változott az előnyére.  Mindenesetre aggasztó, hogy egy paradicsomos son-go-ku ártalmas lehet a számára.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 445
Írta: 2021. április 26. 00:28 | Link

Svyaz' snova | ¤


Érdeklődve hallgattam mindent, amit Viktor mondott nekem. Azzal, hogy újrakezdtük a kapcsolatunkat, azt is vállaltuk, hogy képesek leszünk felnőttként megismerni egymást. Nem csak a szex fog minket egymás mellett tartani, ha minden. És be kellett vallanom, hogy minél többet hallottam, annál többet akartam. Úgy éreztem a férfiről való tudásom minden mondatával egyre több, mégis kevesebb. Már nem az a megbízhatatlan szoknyapecér volt a szememben, mint egy évvel ezelőtt.
- A testvéreid jól jártak veled. Még Zente is, annak ellenére, hogy mennyit szekálod – jelentettem ki egy kis viccelődős éllel a hangomban. Hiába, ha levitás volt a tesó, akkor legalább életemben egyszer beszélgettem vele, így a legfiatalabb tagtól is hallottam már egysmást. Plusz még jóba is voltam vele, ha már pontosak akarunk lenni.
- Úú, csak nem fogjuk pozitív élménnyel felruházni a gyengélkedőt? Lehet már itt volt az ideje a frissítésnek - jegyeztem meg, utalva arra, hogy legutóbbi alkalommal pont ott sikerült szakítanunk. - Szerintem már ennyi idő alatt háromszor szakítottunk, öt másik kapcsolatunk volt, és lassan megszületik az első gyerekünk - elmélkedtem el. Igaz, ami igaz elég sokat szerepeltünk a pletykarovatban, mindig eltúlozva a helyzetet. Most már egy fél éve talán, hogy rá se néztem a pletykaújságok rovataira, de talán jobb is volt. Még a végén én is elhittem volna, hogy Somogyival már családot alapítottunk.
- Igen, de az diéta. Ott az a lényege a csalásnak, hogy aznap többet eszel, mert azt szeretnél. Ha én csalnék, akkor valószínűleg aznap nem ennék semmit. Tudod, ez az agy mindig másképp működik, mint a többi - böktem a halántékomra. Viccelődtem vele, mert így könnyebb volt feldolgozni ezt a sok marhaságot, amik folyton forogtak odabent. De igazából már alig vártam, hogy megszabaduljak tőlük.
- Magyarországon van cirkusz nem? – kérdeztem, ahogy gondolkodja hátra dőltem a székemben. Így, hogy oda a balett, valamit kezdenem kellett a felesleges energiáimmal. Mármint nem azonnal, hiszen még nem voltam olyan erőben, de jó lett volna, ha van valami motiváló előttem.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. április 26. 19:41 | Link

Picim Love


 tovább a hszhez...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Alexander Burton
Mestertanonc Navine (H), Szélvész Szalamandrák csapattag, Művészetis tanonc, Harmadikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 94
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 30. 23:55 | Link


csak úgy; kellemes ételek társaságában;illusztráció


Sokaknak mániája a páros, a szimmetrikus, ez nem lep meg. Nekem mikor mi tetszik, van, amikor egyik sem, van, amikor pedig a rend. De a munkaasztalom, a szekrényem káosz, valahogy az ecseteim, festékek és egyéb kellékek rendben tartása az, ami megy, minden más mehet és nézhet ki úgy, ahogy esik és puffan. Nem nagyon vannak nagyobb igényeim a kényelmesnél, szóval, nem rendezek belőle gondot. Csak akkor és abban a pillanatban, amikor valami tényleg nagyon kell és nem gondolom át, hova is tehettem, akkor csapkodok kicsit, majd elmúlik és mindent ugyan úgy pakolok össze és vissza. Nem vagyok a rendmániások kedvence, de azt mondják, a művészet káosszal jár.
- Igen, többnyire. Vannak napok, amikor az sem – fáradtság vagy épp más állapot, de nem akarok itt rossz színben feltűnni vagy éppen a kedélyeket borzolni, csak megjegyeztem. Eszek pár falatot, elvégre kihűlni nem épp a legjobb ötlet hagyni egy pizzát, szerencsére túl forrón sem kaptam, hogy hólyagosra égessen, mint mohóbb társaimat néhanapján. De tudok olyat, aki úgy szereti, ha közben fáj és még bele sem halt. Érdekes, miket bírnak az emberek. A szavai hallatán sóhajtok egyet és leteszem a szeletet.
- Ó, nagyon is. Szenvedni, sírni, könyörögni. Máskor meg nem hagy aludni, volt, hogy napokig ébren voltam, mert csak jött és jött. Fájtak a kezeim, kicsit talán hallucináltam is, de… jó volt – ezt azonban nem csodálom, ha furcsán fogadja, úgy szokták, az ilyeneket csak az érti meg, aki benne van és aki esetleg át is élte. Nem lehet elmondani sem, mert akkor mást és máshogy érzékeltem, érzékel az ember.
- Persze, hogy jók. Az arcmemóriám még jobb – ha neveket nem is tudok társítani mellé, de sok mást igen. Színeket, mi volt aznap rajta, mit csinált. Igen, ez nagyon ijesztően hangzik, de csak annyit mutat, hogy a megfigyelés részletesebb.
- Elég annyi is, ha kikapcsolódásnak szánod, még ha csak takarítasz is. De valamennyi művészet kell, ez tény. Miket festesz? - kérdezek én is, majd közben iszok egy kortyot. - Ó, a szürrealizmus. Szeretem, csinálom, és nem tudom mi fogott meg. Talán minden, az, hogy alkothatok és elmondhatom azt, én hogyan látom a világot. Kivéve, ha meg van adva mit és ho… - akadok meg látványosan. Mit és hogyan. Mit és hogyan… Szinte villámcsapásként ér a felismerés.
- Van egy beadandóm. Ó, te jó ég, beadandó – és el se kezdtem, mert utálom. De muszáj, hogy ne essek ki, hogy ne buktasson, hogy ne veszítsek. Szinte felpattanok és bocsánatkérően nézek rá.
- Köszönöm, hogy szóba hoztad. Nélküled lehet elbuknék, de most mennem kell, hogy meg is csináljam. Nézd, ezt máskor, más formában, de be fogjuk pótolni. Ígérem. Most pedig… ne haragudj és szia – összekapkodom a dolgaim és szó szerint hazáig futok, hogy ha haraggal, utálattal, de le tudjak holnap adni valamit. Muszáj lesz. Szegény lány, remélem nem bántottam meg.


// Love
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 445
Írta: 2021. május 2. 01:22 | Link

Svyaz' snova | ¤


Bólogattam és nevetettem azokra, amiket mondott, de a végén képtelen voltam igazat adni neki. - Tévedsz. Nem fogok semmire se rászülni - mondtam ki idegenkedve a szót, és csak remélni mertem, hogy ugyanúgy fordítja vissza a lánc, ahogy Viktor mondta. - Lehet, hogy te sok gyereket akarsz, mert hatalmas családban nőttél fel, de én nem fogok neked kismillió kis Viktort szülni - ingattam a fejem is. - Egy szülés nagyon fájdalmas, és különben is ha egy maximum kettő gyereked van, jobban tudsz rájuk figyelni - kezdtem neki az érvelésemnek. És addig volt jó, amíg nem kezdtünk el komolyabban veszekedni. Csak nem kezdünk felnőni? Meglepődnék.
Értetlenül néztem rá, ahogy magyarázott. Általában nem kérdőjeleztem meg a magas IQ-mat, de ahogy a srác magyarázott nekem, kétségekbe merültem. Bár csak félig hibáztattam magamat, félig pedig az ő agymenésének tudtam be az egészet. - Nem teljesen értem hova akarsz kilyukadni ezzel a ma-holnap dologgal, de nagyon is kíváncsi lettem erre a feminin énedre. Mióta bujkál benned? És ha rendesen kitör elhagysz-e egy pasi miatt? - kérdeztem rá huncut vigyorral az ajkaimon. Hiába, ha egy orosz lányt akar elvenni, akkor nem nagyon játszottak ezek a köztes útvonalak. Főleg nem a Kazanov családban. Egy ilyen mondat a babushkának és kiteszi a szűrét a szibériai hidegbe.
Számhoz emeltem a poharat, de szerencsére még épp a kortyolás előtt csusszant ki az igazság Viktor száján. Kaján vigyorral vontam fel a szemöldököm. - Na mesélj, pontosan miket csinálnál velem? - Hiába, ha elég jó az ajánlata, talán még be is adom a derekamat.
- Öhmm... akár - válaszoltam kitérően, és a kicsit sem érdekes poharamat kezdtem el mustrálni. - Tudod arra gondoltam, hogy ha már otthagytam a balettot, akkor elmennék egy cirkuszhoz. És mivel neked még elég sok idő az egyetem, így megpróbálnék bekerülni egy itteni társulatba - vázoltam fel a szituációt. Azt is mondhatnám, hogy utolsó év után szedem a sátorfám és visszaköltözök oroszhonba, visszamegyek a régi társulatomhoz, de az mit mondana el rólam és a kapcsolatunkba vetett hitemről? - Persze nem most és azonnal, mert még rengeteget kell dolgoznom ahhoz, hogy ugyanolyan sokáig bírjam a gyakorlatokat csinálni, de...igen. Mit gondolsz? Akkor nem kéne távol lennünk egymástól - néztem Viktorra kiskutyaszemekkel. Tudtam, hogy a balettot nem támogatta, mert rossz hatással volt. És meg is ígértem, ogy nem csinálom. De a trapéz és a légtánc ellen csak nem lehetett egy szava sem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 3. 10:50 | Link

Picim Love


- És ha kis Daryák?
Pillantok fel kérdőn, mert nem ragaszkodom én ahhoz, hogy fiunk legyen csak. Pusztán csak azt jegyeztem meg, hogy mi fiús szülők vagyunk. Ebben pedig nem  hiszem, hogy tévedtem.
- Két gyerek. Az egy elkényeztetett, a kettő ideális. Tisztes, de nem nagy korkülönbséggel, hogy kiélvezzék az anyjuk nyújtotta... nos... előnyöket.
Ujjaimmal finoman a melle környékére irányzok, hogy értse, hogyan értem a dolgot. De tényleg, kell a különbség. Ha Domca és én nem lennénk ennyire közel egymáshoz, akkor valószínűleg másabb lenne a viszonyunk, talán nem lennék én sem ennyire, nem is tudom, morcos. Van egy alap nem tetszésem vele szemben, de erről ő nem tehet, ez az én hibám, én nem tudok megbékélni ennyi év után sem.
- Ha egyszer apa leszek, szeretném jól csinálni. Jelen lenni. Tudom, hogy akkor másik hivatást kellett volna választanom, de úgy érzem, hogy a megfelelő nővel, sikerülhet.
Az egyik pillanatban még kedvesen és szépen udvarolok neki, a következőben meg már úgy nézek rá, mint aki szellemet látott, megint eggyel arrébb pedig kitör belőlem a nevetés, és erősebben megrázom a fejem.
- Ne reménykedj, teljes bizonyossággal állíthatom magamról, hogy monogám kapcsolatban élő, egyetlen nőről álmodozó, heteroszexuális férfi vagyok, a szerelem azon szakaszában, amikor a szemem elé táruló mocskos és perverz képzelgésekben még a nőm, és nem Mila Kunis jelenik meg. Vagy az a babaarcú szőke színésznő, akinek nem jut eszembe a neve. Ilyen kék a szeme. Na mindegy, szóval, ha tetszik, ha nem, jelen pillanatban elkötelezett Daryaista vagyok, aki legszívesebben mindenhol is magáévá tenne.
De most még nem szabad, egyelőre kell egy kicsit híznia ahhoz, hogy én magam se féljek attól, hogy fájdalmat okozok neki. Csak még egy kicsit, csak annyira, hogy ne érezzek bűntudatot, ha erősebben fogom meg, márpedig erősebben fognám meg.  
- Itt maradnál velem?
Megállok a mozdulatban, és meghatódottan pillantok rá. Egy hosszú pillanatig csak nézem őt, mielőtt végül mozdulok. Kezeimet kicsit megtörölve, hogy mégse kenjem össze, lépek oda hozzá, hogy két kezem mellette megtámasztva hálás csókot nyomjak az ajkaira.
- Elmentem volna veled Oroszországba, akkor is, ha csak kifutófiú lettem volna.
Utoljára módosította:Somogyi Viktor Domonkos, 2021. május 3. 10:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. május 8. 19:46 | Link

Zsófi


- Szerinted engednék, hogy otthagyd?
Azt tudom, meg látom is, hogy elég sokat lazultak a szabályok. Olykor engedik, hogy te választhass házastársat, ám elég rendesen meg szokták vizsgálni még ekkor is a családi hátteret, és igazán csak akkor boldogok, ha megvan a legalább három generációnyi arany, mert akkor nem esik akkora csorba a család hírnevén. Mostanra rájöttek, hogy az elmebajos utódoknál jobb az, ha kicsit hígabb a vérük, vagy éppen jobban keveredik a nemzetségük. Régebben ezek az opciók is igencsak lehetetlenek voltak. Emlékszem, hogy olvastam, a másodfokú unokatestvérséget már inkább nem is tekintették rokonságnak, de volt olyan, hogy az elsőfoknál lévő kockázatra is legyintettek. Sőt, volt olyan, aki a saját lányát, vagy éppen testvérét vette el, de azok nagyon középkori és nagyon beteg szokások voltak, szerencsére ilyen, legalábbis remélem, már meg sem fordulnak az emberek fejében.
- Vannak házak a faluban, amik a tanács tulajdonában vannak, és igen olcsón lehet bérelni őket. Alap felszereltségük van, felújítottak. Köthetsz szerződést csak bentlakásra, de akár vásárlásra is. Az utóbbinál egy picit alacsonyabb a havidíj, viszont néhány éven belül meg kell vásárolnod az ingatant. Az a jó benne, hogy kedvedre alakíthatod. A legtöbb fehérre van festve, te bármilyen színt belevihetsz, változtathatod az udvart, a haidíj nyolcvan százaléka pedig a vételárba beleszámít, vagyis, ha mondjuk öt év múlva megveszed, akkor ugye már kevesebbet kell fizetned. A Macskába már nincs, de a többibe van még két-három ilyen ház, szóval ha van ötleted, hogy milyennek örülnél, akkor meg tudom neked mutogatni őket, mert nálam van mindegyik kulcsa, meg én intézem a papírmunkát is.
Mondhatjuk úgy is, hogy a legjobb embertől kérdezte. Ez amolyan sorsszerű dolog. Te  csak kitalálod, hogy mit szeretnél, és tessék, megvalósul a dolog. Szeretem az ilyen jó pillanatokat, amikor ennyire jól találkozik két szándék. Ő lakna valahol, nekem pedig a célom, hogy ne csak kiadjam a házakat, de olyanoknak, akikben megbízok.
- Örökbefogadás. Mivel valahogy a társadalom peremén egyensúlyozok, és elég rossz a statisztikám a mellettem megmaradó hímneműek terén, úgy döntöttem, hogy férfi nélkül leszek anya. Már az út végén járok, csak néhány kitöltésre váró papír, és hamarosan nálam lesz a kislányom, Erika.
Aki, bár már itt is tudom, de később csak még biztosabb lesz, életem legjobb döntésének bizonyosul majd. Ha senki másom nem is lesz a világon, akkor is teljesen boldog leszek, hiszen ő lesz nekem. Kell ennél több? Nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 113
Írta: 2021. május 10. 22:41 | Link

Zsófia
Hupsz! | Outfit

Csak egy lemondó fejrázást kapott válaszként. Bár azt hiszem, Zsófi is sejtette, hogy ez lesz a felelet. Elég jól ismeri az aranyvérű családokat ahhoz, hogy tudja, semmi esetre sem hagynának olyat megtörténni, ami csorbát ejthet a család hírnevén. Ha engem elengednének, hamar kiderülne, hogy elvesztették az irányítást fölöttem, azt pedig nem néznék jó szemmel az elit körökben. Maximum egy-két év távollétet tudnának kimagyarázni, külföldi oktatással, ha pedig akkor visszatérnék, még a kezükre is játszanék, könnyebben tudnának "eladni", mint külföldön művelődött lányt. Talán igaza van Zsófinak, és azzal járok a legjobban, ha olyan férjet keresek magamnak, akivel még jól ki is jövök. Ha a szüleimre hagyom, ki tudja, milyen ember mellett fogok kikötni. A gond csak az, hogy a világon a legmesszebb áll tőlem, hogy tisztavérű fiúk után vadásszak, mint alma után a piacon. Én nem a nővérem vagyok.
Felcsillanó szemmel hallgattam, ahogy a házakról mesélt. Kívülről láttam már őket, s a pultra kipakolt papírjaim is a leírásukat, árukat tartalmazzák. Már csak arra várok, hátha felbukkan egy lakótárs. Hiszen egyedül könnyen megsavanyodik az ember, hát még az olyan, aki csak társaságban érzi igazán jól magát. No meg a lakbért felét fizetni csak... Az igazán megkönnyítené a helyzetemet.
- Ó, szuper lenne, ha valamikor körbe tudnál vezetni, megmutogatni a kiadó házakat. Még csak kívülről láttam őket, de ha be akarok költözni, nem ártana, ha belülről is látnám őket - nevettem fel.
Persze az, hogy a kastélyban élek az év nagyobb részében, biztosít egyfajta szabadságot számomra. Az igazi korlátlanság az volna, ha saját magamról gondoskodhatnék, ha például saját pénzemből vett székre ülhetnék le enni. Nem kötnének a kastély szabályai a nap 24 órájában, csak abban a 6-8-ban, amit az órákon töltök. Munkám már van, már csak elég pénzt kell összegyűjteni ahhoz, hogy legalább az első havi lakbért kifizessem, és berendezhessem a házat. Azt viszont, hogy a szüleimnek hogyan fogom tálalni ezt az egészet, még nem tudom.
Közben a pincér is megjelent, két kézzel két pizzát egyensúlyozva, hogy aztán letegyen elénk egyet-egyet. Megittam a limonádémból maradt utolsó kortyokat, majd félre toltam a poharat, hogy felvághassam az ebédemet.
- Hű, gratulálok! - Meglepett a válasza, azt hittem, munka az, ami fölött ül. Sosem gondoltam volna, ilyesmi dolgon gondolkodik.
Meglepettségem ellenére azonnal tisztelet ébredt bennem. Becsülöm azokat az embereket, akik egyedül vágnak bele a gyereknevelésbe. Én sosem lennék képes rá. Őszintén szólva gyerekek nem is szerepelnek a terveim között. Ha elképzelem a jövőmet, csak önmagamat látom benne. Furcsamód, hiszen mindig emberek közé vágyom. Konkrét terveim között viszont nem szerepel se férj, se gyerekek. Talán csak ez csak egy újabb út, amivel szembe szállhatok a szüleimmel.
- Nem hiszem, hogy nekem valaha is lesznek gyerekeim - osztottam meg a mellettem ülővel is gondolataimat. - Pláne, ha végül férjem se lesz - vissza az előző témához.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. május 15. 08:19 | Link

Zsófi


- Igen, ez célszerű. Volt nemrég egy fiatal nő, ő is úgy választott házat, hogy belépve otthon érzi-e magát. Meg úgy, hogy melyik utcanév nem erőszakos.
Egy picit megvonom a vállam, nem nagyon szoktam érteni az ilyen logikát, de tény és való, hogy ezáltal a Holdfény volt a legnyerőbb a számára. Szegény Mennydörgő valóban nem arról hírlik, hogy délutánonként virágcsokrot szed és a réten szökdécsel, a tündérmanó meg igen szeszélyes lény. A holdfény viszont szép, romantikus, olyan, amiben az ember szívesen sétál, aranyvérű lányok esetén megfelelő kísérő és/vagy pesztonka kíséretében természetesen. De igen. Nálam egyértelmű volt az utca, mivel én az apámhoz költöztem be, aztán az is egyértelmű volt, hogy nem akarok távol maradni tőle, ha baj lenne. És hát lássuk be, az alkohol és a gyakran cserélődő női partnerek is beletartoznak ebbe a kategóriába.
- Bármikor, csak szólj, hogy neked mikor alkalmas, és én ott termek.
Vagy legalábbis majdnem bármikor, de mivel ez is a munkám része, ezért jó be tudom építeni a mindennapjaimba. Sokan nem tarták sokra a titkárnősködést, és értem, hogy a jogi végzettségemmel és a temperamentumommal nem ott kellene tartanom, hogy titkárnő vagyok, de az igazság az, hogy ez jelenleg olyan, amire az emberek azt szokták mondani, hogy álmaik állása. Komolyan. A főnököm csodálatos és tiszteletre méltó, elismerik a képességeimet, több területen is szerezhetek gyakorlatot, és amikor jeleztem a szándékomat az örökbefogadásra, maximálisan támogattak. Kell ennél több? Nem hiszem.
- Köszönöm.
Mosolyodom el, majd a mosoly apró kuncogássá fajul a következő pillanatokban, miközben finoman megvonom a vállam, a saját pizzámat rendezgetve. Tudom, sokan nem értik azokat, akik késsel és villával eszik ezt az ételt, de nekem valahogy ösztönösen ez áll kézre, így most, amikor elég chilis majonézt helyezek rá, a két eszköz után nyúlok.
- Igazából... nekem se kellett. Nem is nagyon tudom elképzelni magamról, hogy férjem legyen. Pontosabban, nem tudom elképzelni azt a férfit, aki a kitűnő személyiségemre vágyna, bár mondják, hogy mazochisták mindig léteztek.
Csakhogy, ha a tényeket nézzük, életem negyed évszázadában sosem volt kapcsolatom, mert vagy engem, de esélyesebben inkább én másokat a harmadik alkalom után meguntam. Intim együttlétekre volt, akivel sor került, de az is olyan régen volt... ráadásul a legutolsó alkalom Benővel volt majd két éve... aki valójában meg akart verni azért, ahogy beszéltem vele, de mind a kettőnknek jót tett, hogy inkább mást csináltunk. Emellett szerelmet is csak foglalt férfi iránt voltam képes érezni, amiből meg az következett, hogy kiderült elemi mágus vagyok. Egy igazi kis tüzes példány. Ilyen alapokkal pedig, nos, lássuk be, vajmi kevés esélyem van arra, hogy egy józan gondolkodású, normális férfi jövőképében szóba jöjjek. Valahogy, ha vágyom is ilyenre, nem adok neki hangot. Nem mondom ki hangosan, és akkor nem fáj, vagy mi.
- Viszont a gyerek beférkőzött a tudatomba. Aztán neve lett, majd arca, és a végén itt vagyunk, utolsó papírokat töltögetve. Az élet számos meglepetéssel tud kecsegtetni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 445
Írta: 2021. május 18. 19:54 | Link

Svyaz' snova | ¤


Rögtön ingatni kezdtem a fejemet. - Daryából ez az egy is bőven sok a világnak, nem kell belőle kicsi - jelentettem ki nevetve. Bár ha jobban belegondoltam, kis Viktorra sem volt feltétlen szüksége az emberiségnek. Csak nekem. Talán. Később. Semmiképpen nem most.
- Megnyugodhatsz, nem szándékozom potyogtatni a kölyköket magamból
- nevettem hitetlenkedve. Valószínűleg egy gyerek után annyira el fog menni a kedvem, hogy nem is akarok többet. Vagy ki tudja. Igazából az is lehet, hogy csak azért gondolok ennyire negatívan a szülésre, mert az én gyerekkorom sem volt valami felhőtlen. Nemrég apám pedig egyenesen a szemembe mondta, hogy én vagyok a hibás anyám haláláért. Mondjuk ez legalább sok mindent megmagyarázott a viselkedésével kapcsolatban.
- Ajánlom is, hogy az legyél - mosolyogtam a férfire. - Azt hiszem féltékeny típus tudok lenni. Akár Mila Kunisra is, ha kell - figyelmeztettem, bár az igazat megvallva fogalmam sem volt milyen a "szerelmes Darya". Voltam már párkapcsolatba, de az egészen más volt. Nikitát úgy hagytam ott Oroszországban, hogy majdnem neki is elfelejtettem szólni. Viktor... hát az elmúlt fél év is elég volt, hogy mindenki rájöjjön mennyire más ez az egész köztünk, mint amit eddig produkáltunk. Ez különleges.
- Szeretnék - pillantottam fel zavartan a pohárról. Aztán amikor érzékeltem a közeledését, testem gondolkodás nélkül reagált rá. Kezeim arca két oldalán simítottak végig, és visszacsókoltam, hogy érezze mennyire sokat jelent nekem.
- Tudom - bólintottam, miközben homlokomat összeérintettem övével. Balomat tarkójára csúsztattam, míg jobbommal állán emelve kicsit újabbat csókoltam ajkaira. - Azt szeretném, hogy mind a kettőnknek jó legyen. És itt, ez most jó - hunytam le egy pillanatra a szemeimet, csak hogy utána megint Viktor íriszeibe mélyesszem kékjeim.
- Viszont szeretném, ha eljönnél velem a cirkuszba. És előtte segítenél felkészülni - suttogtam kettőnk közé, és beharaptam alsó ajkam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. május 29. 18:21 | Link

Barnabás
Kinézetem


Két opcióm volt a mai napra, az egyik, hogy holnap reggel korán kelek, és még munka előtt elviszem a papírokat, a másik, hogy úgy alakítom az estét, hogy a pizzériában vacsorázzunk, és valljuk be, mostanában nem sok lendületem van reggelente, pontosabban, hosszan bámulom a plafont, próbálom magam életre hívni, percekig sorolom az okokat, hogy miért nem maradhatok az ágyban, és szenvedhetek egy csomó puha dolog között. Puha párna, puha takaró, puha minden. Ráadásul tegnap cseréltem le az ágyneműmet is, vagyis, holnap reggel még mindig intenzív illatba burkolózva szenvedhetek. Mindenképpen célszerű ma elhozni a papírokat, és szerencsére sorozatban második napja Erika is gond és tanári kíséret nélkül jutott ki az iskolából, illetve nekem se volt jelenésem se tanárnál, se igazgatónál. Nem, ez nem fejlődés, ez vihar előtti csend. Ismerem a lányom, tudom, hogy nagy játékos, aki ezt sosem adná fel. Ráadásul Benővel is összefutottunk, szóval, amíg én elintézem ezeket a papírokat, a gyerek sem marad felügyelet nélkül. Mi ez, ha nem a tökéletes alkalom?
Persze, nyilván, amikor az ember megjegyzi, hogy van még egy kis munkája, akkor tökéletesen tudják meg egyszerre forgatni a szemüket, és sóhajtani is, és ha nem itt nőttünk volna fel, illetve azoknak, akik az elmúlt tíz évben nem éltek itt, simán lejöhet úgy, hogy mi ketten nagyon korán, még az iskolaéveink alatt gyereket vállaltunk, és nem egyszer kaptunk már érdekes nézéseket is emiatt, ami csak megmosolyogtat minket. Azt mondják, az ember menjen hozzá a legjobb barátjához, hogy boldog legyen. Nos, ha az én két legjobb barátomat kérdeznék erről... az egyik frászt kapna, a másik pedig éppen halottnak van nyilvánítva, és be kell vallanom őszintén, rettegek attól, hogy mi lesz, ha egyszer ott állunk majd egymással szembe, és mondanom kell valamit, vagy neki. De erre most gondolni sem akarok, inkább a pulthoz lépek, és az ismerős arcra mosolygok.
- A szokásosat szeretném kérni, és elméletileg van itt egy Bánki Barnabás nevű férfi, akivel némi papírmunkám. Szólnál neki, kérlek?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. május 29. 23:56 | Link

Picim Love


- Tudod, ez külső szemmel baromira érzéketlennek tűnhet, de én nagyon élvezem, hogy ennyire határozott és egyező elképzelésünk van a jövőről.
Tudom, tudom, ez nem az a nagy romantika, amit az emberek többsége elvár egy kapcsolattól, de mi legyünk bármennyire csöpögősek, és igen, elképesztően sziruposak is tudunk lenni, mégis imádom, hogy ennyire céltudatosak vagyunk a jövőnkkel kapcsolatban. Pár dolgot biztosan tudok, hogy őt akarom, és hogy még éveket akarok vele tölteni. Én nem akarom azt, hogy bármelyikünk is feladjon bármit, azért, mert jön a gyerek, csak szépen sorba, mindent csak a megfelelő időben és helyen. Rendben, volt olyan, amit elhamarkodottan jelentettem ki, mint azt, hogy éljünk együtt, de az a nagy helyzet ezzel a témával kapcsolatban, hogy még mindig szentül hiszek benne, hogy ez egy jó döntés lenne, csak éppen nem hangoztatom. Még.
- Áh, felesleges, igazából olykor szexinek, olykor riasztónak gondolom a nagy szemeit, nem lennék képes pár óránál tovább vele lenni. Nem mintha lenne esélyem, de ha mondjuk felajánlanák ezt, akkor is tudom, hogy olyan száötven perc után azon gondolkoznék, hogy mennyire nagyon para ez a nő. De, nem akarlak elveszíteni, nincs más, és nem is lesz.
Ebben egészen biztos vagyok. Csak ő, nem tudom, hogy mikor történt, nem tudom, hogy hogyan, mert ez más, mint a vágy, más, mint a szerelem. Vágytam rá, akkor éjjel, amikor először voltunk együtt, és másnap is, amikor újra megkaptam, vágytam a testére. Szerelembe estem vele, amikor hallgattam őt, amikor megismertem mindazt, amit korábban talán senki, szerelmes lettem a lelkébe.
De ez, ami kettőnk között van, egyszerre mindkettő, és mégsem. Ez valami, több, valami más. Ez az otthon. Amikor a világban bárhol vagy is, nem számít, mert csak az a hely a tökéletes, ahol ő van. Én nem vágyom többre, másra, csak rá, és amióta ezt tudom, azóta van bennem ez az átkozott kettősség. Mintha állandó háborúban állna a lelki béke, és az szív örvénylő káosza. Kívül nyugodt vagyok, belül forr a vérem, és mellette, azt hiszem, egyre empatikusabbá és szelídebbé válok. Ahogy homlokunk egymásét támasztja, tudom, hogy miatta válok jobb emberré, hogy miatta éri meg.
- Csak arra ne kérj, hogy a trapézra is utánad menjek, mert annál kevesebb megaláztatást tudok csak elképzelni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bernáthy Zsófia
Diák Eridon (H), DÖK tag, Színjátszós, Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 83
Összes hsz: 113
Írta: 2021. május 30. 00:09 | Link

Zsófia
Hupsz! | Outfit

Felnevettem a rövidke történetre. Számomra jó lenne bármelyik utca, sőt, ha a saját ízlésem szerint otthonosság tudom tenni, igazából bármelyik ház is. Az, hogy egyedül béreljek házat viszont eltántorít az egésztől, akármilyen vonzó is Zsófia ajánlata. Valószínűleg pénzben sem tudnám megengedni magamnak, de unatkoznék is borzasztóan. Muszáj volna hát találnom egy lakótársat. A diákok nagyobb részének azonban kényelmes a kastély, élvezik, bármikor kilóghatnak a konyhába nassolni, hogy a házimanók mosnak és főznek rájuk, no meg, hogy nem kell felsétálni a faluból az órákra. Tényleg kényelmes a dolog, azt be kell látnom. Én viszont szabadulnék. A tanárok és fontoskodó prefektusok megvető tekintetétől, attól, hogy mások gondoskodnak rólam. És attól is, hogy haza kelljen mennem a szünetekre, mert nincsen értelmes indokom az "Otthon a helyed ilyenkor!" felszólításra.
Mosolyogva néztem rá, ám arcom akaratlanul is megrándult, ahogy kezébe vette az evőeszközöket. Én csak egy szeletet vágtam ki a pizzából, hogy aztán azt a kezembe véve kezdjem falatozni. Jobban belegondolva azonban Zsófi tökéletes eleganciájához jobban illett a kés-villa párossal való evés, mintha egyszerűen megragadta volna a szeletet, mint ahogy én is tettem.
Miközben mesélt, akaratlanul is elképzeltem magam, egy majd aztán több gyerekkel is az oldalamon. Meg kell hogy mondjam, szürreális kép volt. Pedig elvárják tőlem, hogy anya legyek, hogy - még ha nevemet nem is fogják viselni a gyerekeim - tovább örökítsem úgy a Bernáthy, ahogy a Kalóz vérvonalat is. Ám míg a nővéremmel vannak elfoglalva, addig én feledésbe merülök ezzel a témával kapcsolatban. Legnagyobb szerencsémre még legalább 3-4 évig ez így is marad.
Mosolyom eltorzult aztán, ahogy a férfiakra visszatért ő is. Furcsállom, hogy egy ennyire magabiztos és erős nő így vélekedik magáról, szóvá azonban nem tettem a dolgot. Inkább pizzát tömtem a számba, és próbáltam feldolgozni a hallottakat. Zsófia egy gyerekkel. Gyűlölöm, hogy eszembe jutott, de bekúszott az agyamba: vajon mit fog ehhez szólni az elit? A társaság peremén álló lányka egyedül akar gyereket nevelni. Előre hallom az unatkozó banyákat, ahogy csámcsognak a sztorin. Tény, hogy nem érdekelnek értelmes embert. Azt viszont be kell látnom, hogy nem lehet könnyű Zsófinak.
- Nagy bátorságod van, hogy bevállalod ezt az egészet - néztem rá őszintén bevallva amit gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bánki Barnabás
Független varázsló, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 627
Írta: 2021. június 1. 11:05 | Link

Zsófi


Olyan, mint egy kisgyerek. Talán még aludni sem sikerült neki úgy igazán. Mikor elhatározta, hogy visszajön a faluba, a második megvalósítandó dolog volt a listáján a pizzázó. Nem szereti, ha félbemaradnak a dolgai, s ez a hely bizony nem kapott méltó lezárást tőle. Most pedig nem is véget, hanem egy új kezdetet szeretne reggelente látni, mikor becsattog, hogy kinyisson.
Kora hajnal óta a pizzázó falai között ingázik. Ahogy betette a lábát az ismerős illatok, a hely szellemisége és a közmunkában kifestett falak, ezernyi emléket hoztak vissza számára. Nem kérdés, ez a harmadik otthona.
Mire az alkalmazottak, akiknek amúgy már pár napja belengette, hogy ő lesz a főnök, beértek, arra igyekezett normális szférát, még reggeli kávét és szendvicset is készíteni. Persze aztán beközölte, hogy erre ne számítsanak mindennap, mert nem az a hülye, aki másfél évvel ezelőtt volt. Csupán csak az első közös napot kívánta kissé fellendíteni.
Az iroda kellemes hűvösében intézi a papírokat, nemcsak a pizzázóét, hanem az ifjúságiét is, mikor kopognak az ajtaján, s kiinvitálják. Ő nyel egy nagyot, mert nem tudja igazán elképzelni, hogy ki lehet a látogató, s valószínűleg, ha nem említik, hogy hölgyről van szó, akkor az első, aki beugrik neki, az Denis lenne, meg valami átok. Feláll, elrendezi magát, elindul, s sűrűn pislogva néz Zsófira, akivel amúgy már egyszer találkozott
– Ssszép Nanapot Zsófia – köszörüli meg torkát, miután állát, amely a nő kinézetének köszönhetően leesett, lassan felkaparja. – Mmmiben segíthetek? – dadogja lassan kérdést, s kénytelen megkapaszkodni a pultban, mert a mi Barnabásunk a szép nők társaságában még mindig annyira szerencsétlen, hogy képes lenne Zsófi egyetlen egy pillantásától is összeesni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. június 2. 09:13 | Link

Barnabás


Azért jó érzés, hogy hatással vagyok a férfiakra, és rossz, hogy ők nincsenek rám hatással. Eddig azt hittem, hogy totálisan csökött az érzelmi intelligenciám azon része, mely a velük való egészséges viszony, esetlegesen szerelem irányába felelős, mostanra azonban rá kellett jönnöm, hogy fene mód disney-funkciósan vagyok bekötve. Meglátni és megszeretni, illetve csak egyet szeretni, és a többit észre se venni. Na mindegy, a lényeg, hogy én érzékelem a zavart, de nem tudok mit kezdeni a helyzettel, mert teljesen sügér vagyok ezen a téren, így inkább csak úgy csinálok, mintha észre se vettem volna. Jól megoldom én ezt. Kedvesen rámosolygok a felém közeledőre, és a mappát a pultra helyezem.
- Ne aggódjon, minden teljesen rendben van, csak végre minden papír elkészült. Nem akartam minden nap zaklatni, mert tudom, hogy a visszatérés utáni berendezkedés egy elég húzós folyamat, így összevártam a papírokat, aláírattam a polgármester úrral, és a banki kivonatot is lekértem, ami igazolja, hogy kifizette a megbeszélt árat.
Miközben beszélek, rá figyelek, és ha rám figyel, akkor nagyon esélyes, hogy a tekintetünk találkozik egymással. Kellemes, kedves és nem kimért a hangom, amikor elkezdtem dolgozni, sokan kifogásolták, volt, aki pökhendinek, más egyenesen arrogánsnak mondott. Tény és való, hogy a minisztériumban teljesen más volt a normális, mint ami itt van, hiszen a vidék mindig kedvesebb. Mostanra már én is beleillek ebbe a képbe, szépen átszoktattam magam ide. Emellett van egy gyerekem, ami még jobban lágyított rajtam, észrevétlen lettem egyre kedvesebb. De belegondolva azért furcsa.
- Három példányban kell mindent aláírni. Egy az ön példánya lesz, kettőt visszaviszek magammal. És ha bármilyen kérdése van, akkor szívesen állok a rendelkezésére. Elég sokszor megfordulunk itt, mert nagy kedvencünk a hely, szóval nyugodtan jöjjön oda akár munkaidőn túl is. Én többnyire akkor is dolgozom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Darya Mikhaila Kazanova
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Meg/is/merni
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 445
Írta: 2021. június 4. 00:16 | Link

Svyaz' snova | ¤



Ahogy hallgattam a nagy magyarázását Mila Kunisról, már vártam a pillanatot, hogy félbeszakíthassam valami féltékenykedő megjegyzéssel, de aztán egészen más felé terelte a szavakat. Összehúzott szemekkel méregettem egy kicsit, mintha azt akarnám eldönteni, hogy most vajon hiszek-e neki, vagy ott hagyom a pizzájával együtt.
- Az a nagy szerencséd Somogyi, hogy jól forgatod a szavakat - jegyeztem meg egy félmosoly kíséretében. Most éppen jó értelemben használta őket, de nem egyszer találtuk már szembe magunkat az érzéssel, hogy olyan dolgokat vágunk egymás arcába, amiket nem is gondoltunk komolyan. Csak ki kellett mondanunk, mert sérültünk, és egy olyan hurrikánba kerültünk, ahol utána nem akartunk semmi mást, csak hogy a másik is olyan nyomorultul érezze magát, mint mi. Természetesen még nem nőttük ki ezt a fajta vitázást, de már nem fajult veszekedésekbe, és az nálunk már haladás volt.
Felháborodottan néztem rá, ahogy megint sikerült megtörnie a romantikus pillanatunkat. Jó, néha én is meg szoktam, mert azért mi nem bírunk olyan sok időt csöpögős beszélgetés mellett tölteni, de azért mindig megpróbáljuk.
- A trapéz nem is megalázó, ne mondj ilyeneket. Mellesleg benned jobban bíznék, hogy elkapsz, mint bárki másban - jelentettem ki komolyan, mert valahogy a hónapok alatt ez tényleg igazzá vált. Sose gondoltam, hogy valaki ennyire le tudja építeni a belső falamat úgy, mint ő.
- És nem, nem akartalak ilyesmire kérni. Elég ha nézed. És tanácsokat adsz ha nem nyújtom ki eléggé a karom, ha túl lapos az előadás, bármi. Meg persze edzenem is kell majd rendesen, mert... - magyaráztam bizonytalanul. Nem szerettem erről beszélni. Tudtam, hogy nem volt jó dolog amit csinálok. Szégyenlem is miatta magam, mégse tudtam megállítani. És ha Odett és Viktor nem lenne, most se tudnám abbahagyni. Olyan mint valami rossz drog, amire rászoktam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Viktor Domonkos
Mestertanonc Levita (H), Harmadikos mestertanonc


Mr. Maximalizmusné
offline
RPG hsz: 97
Összes hsz: 141
Írta: 2021. június 5. 08:06 | Link

Picim Love


- Tudom, ezért szeretsz.
Nem, nem csak ezért, sőt, ami azt illeti, néha szent meggyőződésem, hogy ezért szeret a legkevésbé, de mit van mit tenni, ha olyan fene mód összepasszolósok vagyunk, mint amilyeneket elképzelni se tudtam volna. Néha még most is fekszem, bámulom a plafont, és felrémlik egy-egy veszekedésünk. Milyen jókat is üvöltöttünk. Van egy ér a jobb halántékomon, amit az egyik haverom Kazanova-érnek nevezett el, mert mindig akkor jött elő, amikor vele üvöltöttem. Ha nem lány lett volna, párszor már szétvertem volna, de lássuk be, azért nagy előnyei vannak annak, hogy lány, nem csaptak ki verekedését és jó vele a szex, de elég sok végigordított év kellett hozzá, hogy elkezdjek pozitív érveket is mellé sorolni. Aztán mostanra már ott tartunk, hogy néha random elmosolyodok, meg olyan furcsa, kuncogó hangot hallatok. Szerelmes vagyok.
- Láttál te már engem magasban? Hidd el, kiábrándulnál. Én szeretem adni a magabiztos férfit, de csak síkterepen.
Mondja a fiú, aki a Mátrába él, dolgozik, tanul és Pécsre jár iskolába. Ennél jobban, ha akartam volna, de tudtam volna belőni a történetet. De ezekhez hozzászoktam, ellentétben azzal, ha tényleg olyan mocsok magasra kellene felmásznom.
- Nem vitatom a művészi értékét.
Teszem még hozzá, mert tényleg nem, csak nekem ne kelljen. Abba bele se szeretnék gondolni, hogy mi lenne akkor, ha nem kapnám el. Azt hiszem, nem tudnék elképzelni egy Darya nélküli világot, vagy olyat, amiben korlátozva van. És mind a kettőt átélhettem, és bár már csak az álmaimban jönnek elő a múlt eseményei, az a világ kiszínezi, és némiképp átformálja az eseményeket, amik eleve nem voltak könnyedek és kellemesek.
- Szóval, én lennék a személyi edződ?
Simítok végig a karján elgondolkodva, miközben a teret lassan belenge a sülő pizza illata, és bár én próbálok nagyon, de nagyon romantikus lenni, a hasam hangos korgással jelzi, hogy ő ezt most nem nagyon akarja megélni, inkább enni adjak neki. A hosszú és hangos korgás pedig hosszú nevetést eredményez, én pedig nevetve hajtom a fejem Darya ölébe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 627
Írta: 2021. június 5. 12:40 | Link

Zsófi


Fontos megjegyezni, hogy Barnabás előtt, aztán apácaruhában is lehetne a nő, ő pontosan ennyire zavarban lenne. Gyakorlatilag a saját anyjától is képes pillantok alatt paradicsomvörössé változni, pedig ezernyi munkaóra van már benne, hogy ne reagáljon így a nőkre. Elvégre ideje lenne már felnőnie. Zsófiával szemben azonban semmiféle ellenszere nincs, pedig a nő tényleg nem viselkedik úgy, hogy attól így kellene dadognia a hősünknek.
– Köszönöm –hálásan pillant gyorsan a másikra, de tekintete máris másfelé vetődik, mert nem akarja még jobban beégetni magát. Volt idő mikor erre visszavágta volna, hogy maga aztán bármikor bármeddig zaklathatna, de Barnabásunk visszafejlődött erről a szintről, így csak félszegen mosolyogva nyúl a papírokért és egy tollért.
– Nem akarnám zaklatni a munkaidején kívül, ne vicceljen - horkan fel, majd az egyik aláírt példányt már tolja is a nő elé. – Mindennek legyen meg a helye és az ideje.. Én se örülök neki, ha valaki munkaidőn kívül traktál olyasmivel, amihez semmi kedvem a szabadidőmben -  az elején beleesett abba a hibába, hogy a menedék ügyeivel éjjel és nappal is foglalkozott, aztán rájött, hogy annak nem lesz jó vége.
– Kész –tolja oda a második példányt is, majd leteszi a tollat és kihúzza magát. – Mivel tartozom? Iszik egy kávét esetleg? – nem, nem kávézgatni invitálja meg, mert ő ahhoz analfabéta, csak felajánl egy italt, nem ugyanaz a kettő. Ugye!?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. június 5. 15:28 | Link

Barnabás


Elmosolyodom a gondolatra, hogy nem fog zaklatni, mások is így kezdték, aztán valahogy mégis úgy alakult, hogy zaklattak. Hiszek neki, hogy úgy hiszi, nem fog, de én sosem ringattam magam abba a hiú ábrándba, hogy ez valójában meg is fog történni. De az a jó bennem ezen a téren, hogy én tényleg nagyon szeretek dolgozni, szóval sosem pukkadok meg a méregtől, ha valaki megállít, pedig az a valaki általában Jolika.
- Pedig biztos a fél város a pizzarecepteket akarja megtudni. Én jó fej leszek, elég lesz csak a lángnyelvet elárulnia.
Ajkaim széles mosolyra húzódnak, miközben halkan kuncogok az évődésünkön. Egyáltalán és semennyire sem szeretném tudni a pizza receptjét, hiszen szeretek idejárni, és a legnagyobb örömömre Riri is szeret, szóval ez egy hivatalosan anya-lánya program, ami olykor, mint, ahogy most is, kiegészül egy baráttal, jelen esetben Benővel.
- Gyorsan ír alá. Na nézzük.
Fogom a papírokat, és a három példányokat új kupacokba rendezem, a három példány helyett három csomag lesz, ebből egyet sárga, egyet piros mappába teszek az ellenőrzés után, a harmadik kupacot pedig Barnabásnak nyújtom át.
- Gratulálok Bánki úr, ezzel a halom papírral hivatalosan is újra magáé lett a hely. Tettem bele egy tájékoztatót is az éppen aktuális adókról, melyeket minden év december 31-ig kell megfizetnie, illetve a diákmunkával kapcsolatos lehetőségekről is. A legtöbb itteni vendéglátó hely foglalkoztat diákokat, nem tudom, hogy ön régebben alkalmazta-e őket, de szívesen jönnek, és az a visszajelzés érkezik, hogy jól végzik a munkájukat.
De én nem fogom ráerőltetni a dolgot, ha ő szeretné, akkor majd úgyis felveszi a kapcsolatot a megadott elérhetőségen az iskolával, én amúgy is csak a futár vagyok.
- Köszönöm, nem kávézom, amúgy is várnak rám.
Bökök hátra a fejemmel a szőke kislány és a széles vállú férfi felé.
- Törzsvendégek vagyunk itt, és ha rám hallgat, akkor, amikor újítana az étlapon, fagylaltban is gondolkodhatna.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Bánki Barnabás
Független varázsló, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 219
Összes hsz: 627
Írta: 2021. június 6. 13:02 | Link

Zsófi


Elneveti magát Zsófia felvetésétől, s fejét is rázni kezdi, hogy ezzel is alátámassza, amit mondani kíván. – Nem a pizzázó végett kerestek, amúgy se tudnám elmondani fejből a receptet – nevet még mindig. Szégyen vagy nem, nem fújja kívülről őket, sőt ami azt illeti, nem is ő készíti el a tésztákat, mert abból aztán lenne hatalmas katasztrófa. – Van egy ingatlanom, amelyet úgy alakítottam ki, hogy az elveszett gyermekek otthonra leljenek ott, amolyan menedék. Mivel eléggé friss így bőven vannak gondok körülötte és evégett szoktak keresni – bár nem kérdezte a nő, magyarázatot ad arra, hogy mi járt a fejében, mikor feljött ez a munkaidőn kívüli téma. A helyben benne van a szíve a lelke és valószínűleg ha éjjel kettőkor hívnák, hogy gond van, kis morgások közepette ott is teremne.
–Van benne rutinom – mosolyodik el, majd türelmesen vár, míg a nő átnézi, hogy minden rendben van-e. Aztán csak hallgat. Csendben és nyugodtan hallgatja végig, miközben Zsófia az adókról és a diákokról fecseg. Végül még mindig mosolyogva szólal meg. - Már volt kezemben a hely, tisztában vagyok a dolgokkal, de köszönöm – először be volt szarva ezektől, illetve minden áron meg akart felelni annak, amit Arie hátrahagyott, de most. Most saját maga kívánja kiépíteni az utat és a hely szellemiségét.
– Ohh, rendben. Ez esetben, jó étvágyat kívánok – ő nem erőltet semmit, nem az a nyomuló fajta. –Természetesen a ház ajándéka – teszi hozzá, miközben hátulról megérkezik a pizza. – Fagylalt, rendben – bólint is hozzá. Majd leül és átgondolja a tendenciát, a vásárlók véleményét pedig illik meghallgatni és fontolóra venni, ezt már korábban is tapasztalta.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Helvey Belián Balázs
Gyakorlótanár, Egyetemi hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák, Előkészítős tanár


grey wind
online
RPG hsz: 727
Összes hsz: 4336
Írta: 2021. június 6. 22:42 | Link

hello, ismét. bekukkantok. nosztalgia


Noha kicsit már nem mozog a körforgás közelében, a hírek őt is elérik, inkább utóbb, de ki nem kerülök. A faluban járva, főleg, ha emberek között mozog, elkapja az éppen aktuális szavakat, amelyeket az ajkukra vesznek és továbbadnak egymás között. Így hallotta azt is, hogy egykori főnöke, a pizzéria volt tulaja visszatért. Emlékszik arra, amikor elment, hogy mit hagyott hátra, vagy éppen, kit. Nem volt egy kellemes mese, még ha semmi köze se volt hozzá, csak akaratlan sikerült beszélnie róla azzal, aki végül szintén elhagyta a kis városkát. Furcsa véletlenek, vagy talán csak idő kellett neki, míg a nő végül nem várta meg? Túl szövevényes dráma lenne, neki ahhoz meg nincs kedve. Ameddig nincs baj, ő nem folyik bele semmibe. Mégsem tudta megállni, hogy ne a pizzázó felé menjen haza és ne álljon meg egy kicsit az épület előtt. Akaratlanul kerül elő a kérdés ártatlanul, laposan közelítve; mi lett volna ha? Ha itt marad, ha megmarad a kedves, szorgalmas felszolgálósrácnak, aki zárkózott, de szívesen elegyedik szóba két rendelés között. Aki innen hazament, tette a kis dolgát és talán észre sem vette volna senki. Könnyebb lenne, de ugyanolyan magányos út, mint a mostani. Nem tudja eldönteni, hogy megbánás van benne, vagy csak a szomorúság maradványa, amely lassan süpped el a semmiben. Majd lesz valahogy.
Elindul, csakhogy megálljon ismét és visszaforduljon. Nincs nála sok holmi, azok táskájában lapulnak, így nem kell sietnie, ráér. Enni mindig tud, szerencsére étvágya megjavult, így legalább azon nem kell aggódnia senkinek – aki esetleg ráérne ilyet tenni –, hogy elfogy. A kellemes emlékekkel telve nyomja le a kilincset majd nyit be és néz körbe. Van forgalom és lesz is, ebben mindig is bízott. Talán még nem késő eldobni azt, ami van és visszaállni ide, elhinni, hogy semmi sem történt meg azokból, amik miatt kétes és furcsa most a jelenje. Elhinni, hogy még mindig az a kis szürke kisegér, akit senki sem vett észre. Csak szeretné, hogy olyan lássa, aki képes enyhíteni azon, ami benne növekszik.
Nyugodtan ül le egy asztalhoz, majd ad le egy rendelést és vár, hátha megpillantja azt, aki miatt beült ide. Nem ront rá az irodában, nincs már neki joga ilyen helyekre menni, így kivárja a pillanatot. Az bőven van neki jelenleg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

we all eat lies
when our hearts
are
hungry
dr. Hollóvölgyi Zsófia
Bogolyfalvi lakos, Elemi mágus, Végzett Hallgató


Nyomokban Vasváry-t tartalmazó pöttyös Zsafi=^.^=
offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 235
Írta: 2021. június 7. 13:44 | Link

Barnabás


- Ez egy nagyon szép gesztus, ön nagyon különlegesen gondolkozik, és gondolom az érzelmei sem hétköznapiak.
Különleges fickó, ezt egyből megjegyeztem, megmosolyogtató a zavara és nagyon empatikus. Az ilyen férfi nagy kincs, és többnyire egy erős akaratú nő férje. Ki tudja, hogy mikor és hogyan, de úgy vélem, egy nagyon domináns nő veszi majd férjül.
- Ha gondolja, szívesen segítek a papírmunkában. Szeretek rendbe tenni papírokat, kikapcsol.
Nehezen teremtek kapcsolatot, nehezen kötődöm, de, akihez mégis, ahhoz egy életen át. Irigylem azokat, akik feltétel nélkül tudnak érinteni, akiknek könnyen kialakul a kötődése, a szeretete, én elég rosszul vagyok bekötve, és az, ha kötődni kezdtem, semmi jóhoz nem vezetetett. Az édesanyám korán elment, Benővel megvoltak a magunk zavart pillanatai, Erika haladó cukorkafüggő, és Marcell hivatalosan halott. Azt hiszem, ezzel az alappal valahogy még nehezebben is megy az, hogy újabb és újabb embereket beengedjek a szívembe.
- Ön nagyon kedves, örülök, hogy visszatért és ilyen jó vezetője lett a kedvenc helyemnek.
Elvégre, ha nem a munkahelyemen és nem az irodában vagyok, akkor itt, imádok itt lenni, itt tudok dolgozni, a családommal lenni, valahogy az egész hely megragadott. Tökéletes, ahogy mondani szokták. A fagylalos javaslat mellé egy széles mosolyt még megengedek a mai nap margójára, és miután elbúcsúzunk egymástól, én is visszalépek a pároshoz, akiknek a szeme se áll jól, ha együtt vannak. Tudom, hogy Erika nem szeretne apát, ugyanazt a mondatot mondta, amit én is anyának, amikor megkérdezte. Sokkal később, a temetés után értettem csak meg, hogy miért kérdezte, hogy lett volna lehetősége, de mégis nekem élt. Amikor erre gondolok, örülök, hogy itt van Benő, aki nem az apja, és nem is lesz sosem, de mégis, egyfajta férfikép, ami nem árt, ha van, én már csak tudom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Reiner Kende
Prefektus Navine, Navinés pásztor, Elemi mágus, Negyedikes diák


got the spirit of a Fela
offline
RPG hsz: 173
Összes hsz: 300
Írta: 2021. június 9. 17:19 | Link


 
Egy kezén megtudja számolni mikor evett ő pizzát. A Reiner birtokon ilyen mocskot nem lehet kérni, de azért Kende néha a mai napig leszökik – sőt mostanában, ha otthon van csak azt teszi- a vízpartra egy lángosért, vagy éppen, a pizzáért. Boskával is így volt, még tavaly. Talán akkor evett először ilyen olasz tésztát. Mondjuk onnan is tudja, hogy a csaj nem semmi kajás, odavan a hamburgerért meg más strandkajákért. Utóbbi legalább előny Almádinak a sok szutyi mellé. Na, a másik kezén meg talán pont megtudja számolni azokat az alkalmakat, amikor Rókával kajálni mennek mozgás és kimerítő sportolás helyett. Ráálltak mostanában, hogy ketten menjenek le az edzőterembe, persze akkor amikor a vörös nem akarja Reinert lecsapni ketchupnak,mert inkább egyedül nyomná aznap. Olyankor a homokbarna nem forgolódik emiatt éjszakákat, csak vállat vonva kitalál magának valami mást, ami rohadt meglepő de legtöbbször az úszás. Most viszont úszógumira gyúrás lesz. Tegnap elég random kapta el a lányt, ha már hétvége akkor nem lépnek e le pizzázni egyet? Kende amúgy is sűríti a programokat, amik kirángathatják és igen random jutott eszébe a dolog. Róka még gödröcskés mosolyt is kapott jóhaveri alapra, amikor ebbe beleegyezett, szegény lány most bezzeg hallgathatja ahogy Kende Marina születésnapjának azon részeit meséli, amiről a fürtöske lemaradt. – Egyszer amúgy tök jó lenne, ha valami közös sütögetést is csinálnánk – gondolkodik el hangosan, mert meglepi, de ebből is csak a sznob verziójára futotta a családdal. Plusz, igen, most nagyjából olyan, mint egy kiéhezett golden retriever. Tudna már enni, de még éppen csak belöki a lány előtt a pizzázó ajtaját. – Most képzeld el az évfolyamot – vigyorog - milyen fárasztó viccek lennének ott miután mindenki bekajált? – forgolódik picit, majd Rókán állapodik meg szürkéskékje. - Hova ülnél Róka? – túr a hajába körbepillantva, majd amerre indul, arra követi, mert neki aztán olyan mindegy. Kendének csak az étlap kell. Meg mondjuk jó volna, ha a kaját is kihoznák majd amikor annak is eljön az ideje.
Utoljára módosította:Reiner Kende, 2021. június 9. 17:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

CHICANO AQUAMAN
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. június 27. 12:53 | Link

Lucas      

Haját copfba fogta, aztán kiengedte. Megfésülte, aztán összeborzolta kicsit. Három ruhát is felpróbált, mielőtt egy vékony, spagettipántos, sárga ruha mellett döntött, ami a térde alá ért kicsivel. Lábbeli gyanánt egy kék szandált választott, bár azt se első próbálkozásra. Hajgumiját azért csuklójára húzta, hátha mégis meggondolja magát a haját illetően, és így indult el a faluba, ami igazából város volt. Ez még mindig kicsit zavaros volt számára, de sokkal inkább foglalkoztatta most az a gondolat, hogy miért is tart oda.
Levelet kapott Lucastól, amit először összegyűrt, aztán kisimított, majd újra a kukába vágta, végül megint kihalászta, és miközben szobatársai hülyének nézték, elhatározta, hogy elmegy a randira. Mert, hogy a srác arra hívta. Igaz, már korábban is beszéltek róla, csak aztán újfent elbaltázott mindent a navinés, így úgy tűnt, az egészből nem lesz semmi. Erre jött ez a bagoly, és Lili képtelen volt nemet mondani rá. Főleg, mert nem is hagyott neki más lehetőséget a másik. Ugyanis nem várt választ rá, inkább tényként közölte, hogy ő vasárnap délben ott lesz a pizzázóban, és várni fogja őt. A lány meg túl cuki volt felültetni. Még ha meg is érdemelte volna.
Így aztán elindult, jó fél órával dél előtt, és időben oda is ért a helyszínre. Ami pont olyan sárgán volt berendezve, mint amilyen ruhát ő felhúzott. Szinte elveszett a környezetben, de ezt persze ő nem látta, csak bárki más, aki rávetette pillantását. Páran felé is fordultak, de Lilkó egyikük tekintetében sem ismerte fel Lucast. Még nem volt itt, úgy tűnik, vagy talán nem is lesz? Csak nem felejtette el! Vagy lehet mégis várt választ tőle? Meg kellett volna írja, hogy oké, rendben, eljön?
Ajkába harapva forgatta fejét és állt lábujjhegyre, hátha úgy jobban lát. Miért nem írt vissza neki? Persze, ettől még feltételezhette volna, hogy eljön! Nem? De! Vagy mégse?
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. június 27. 12:53 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 254
Írta: 2021. június 27. 13:53 | Link

Lili

Nem a legszebben váltunk el legutóbb, pontosabban Lili kiabált velem, én meg nem nagyon értettem azt, hogy miért váltott át Hófehérkéből hirtelen a gonosz banyává. Rosszul is esett, meg bántott is a dolog, de közben próbáltam kielemezni, hogy miért is viselkedhetett úgy, ahogy. Aztán végül arra jöttem rá, hogy hát azért, mert lány, és a lányok tök máshogy gondolkodnak, és biztos tettem valami olyat, ami nem tetszett neki, vagy amin megsértődött. Bár ezt nem igazán értettem, hisz épp elhívtam egy randira. A lényeg, hogy nem jól alakult az a délután, még olyasmit is hozzám vágott, hogy talán nem is fog velem randizni, szóval nem voltam benne biztos, hogy mégis eljönne velem. Ezért is küldtem neki később egy baglyot, amiben újra szóba hoztam a randit, viszont mivel előzőleg már elhívtam, nem is kérdeztem ezúttal rá, hogy jönne-e, hanem csak elküldtem neki a címet és az időpontot. Erről sokan mások gondolhatnák, hogy mekkora bunkó vagyok, vagy hogy mennyire nagy az egóm, ha azt hiszem, hogy csak úgy eljön majd. Pedig nem erről volt szó, közel sem voltam biztos abban, hogy Lili ott lesz, inkább csak próbálkoztam, hátha mégis odajön, és akkor tudunk beszélgetni. Ezen kétségek miatt nem is úgy készültem erre a találkozóra, mint aki tényleg randira készül, az az izgalom hiányzott belőlem. Mármint, izgultam persze, de inkább azért, mert attól féltem, hogy majd nem jön el.
A gondolataim amúgy is ezer felé terjengtek, voltak napok, amikor magamba fordultam, aztán néha meg hiányérzetem támadt. Hiányzott Lili társasága, még akkor is, ha mondjuk veszekedett velem. Szóval, ilyen vegyes érzelmekkel vágtam bele a napba, egy halászgatyát meg egy inget kaptam magamra, s gondoltam rá, hogy szerzek valami szép virágot, de félúton eszembe jutott, hogy egyszer már adtam neki, és akkor annyira azért nem örült neki, mert a csokit szereti. Emiatt az utolsó pillanatban irányt váltottam, s bár távolabb volt az édességbolt, de odamentem, és vettem is neki egy doboz bonbont, valami jó félét nem túl csicsás dobozban. Volt szív alakú is, de olyat nem akartam venni, nehogy aztán azzal törje be a fejem, így maradtam a szimpla sötétbarna doboznál-bordó csíkokkal.
A kis rögtönzött vásárlás végett persze sikerült pár percet késnem, így szinte beestem a pizzéria ajtaján, hátam mögé rejtve a dobozt. Pillantásom először körbejárta a termet, majd még egyszer, s akkor végre kiszúrtam Lilit, aki mégis eljött. Pedig egy pillanat erejéig azt hittem, hogy cserben hagyott. De nem, mert mégis ott ült, majd beleolvadva a belső dizájnba.
- Szia Lili! - lépdeltem közelebb az asztalhoz, egy halovány mosolyt is villantottam felé, de ami azt illeti, feszült voltam a múltkori miatt, nem is tudtam, hogyan viszonyuljak hozzá. - Csinos vagy - ez egyből feltűnt, jól állt neki ez a ruha, ment a halványkék ingemhez. - Hát ejöttél…- kezdtem bele, s még egyelőre nem is ültem le, mert nem tudtam, hogy most adjak neki puszit, vagy öleljem meg, vagy csak vágódjak le mellé, nem volt jellemző rám ez a randi téma, fogalmam sem volt, hogy mit csináljak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. június 27. 14:14 | Link

Lucas      

Kicsit még feszengett, mielőtt úgy döntött, leteszi a tomporát, amíg várakozik, mert ha nem is a legelőkelőbb, mégiscsak egy étterem volt ez, és ott nem a terem közepén álldogálva szokás várakozni. Csak előbb meg kellett bizonyosodnia felőle, hogy valóban ő az, akinek várnia kell, és Lucas nem lesi valamelyik sarokból, hogy mikor bukkan már föl.
Nem nagyon randizott még, és ez furcsán nagyon bántotta. Nem is igazán az, hogy ez eddig kimaradt, hanem ugye az, hogy más lépések viszont, melyek a randit szokták követni, már megtörténtek korábban. Pedig ő amúgy nem volt az a szabálykövető, hagyománytisztelő, mindent a nagy könyvben írtak szerint teljesítő lány. Nem zavarta, sőt, egyenesen szerette a káoszt, ha semmi sem úgy történik, ahogy kellene, de ez a dolog, ami közte és Lucas közt zajlott, mégis bántotta. Talán mégis volt értelme a dolgoknak időnként a helyes mederben folynia. Mert úgy talán nem érezte volna magát olyan lánynak.
Most mindenesetre nem ezen akart tépelődni, sokkal aktuálisabb volt azon izgulni, hogy miközben neki lett volna rá oka, most lehet, hogy a srác fogja felültetni őt, és nem fordítva. De aztán szerencsére nem így lett, és Lilkó arcára ki is ült egy megkönnyebbült mosoly, ahogy a navinés odalépett hozzá az asztalhoz.
- Szia! - köszönt ő is, és az ajkába harapott. Szegény srác, még nála is bizonytalanabbnak tűnt. - Köszönöm... hozzáöltöztem a helyhez.
Széttárta karjait, aztán pislogott kettőt az üres helyre magával szemben. - Leülsz? Vagy rendeljünk? Asszem itt ki kell menni oda, nem szolgálják fel.
A pult felé mutatott, és közben másik kezével ruháját igazgatta magán. Még így is melege volt, hogy csak ez volt rajta, de nem volt egészen biztos benne, hogy ez a belső hőmérséklet számlájára írható. A srácra pillázott, látta rajta, hogy zavarban van, nem tudja, mit kéne csinálnia, ezért aztán abban is biztos volt, hogy legjobb lesz, ha tiszta lappal indítanak, és még csak szóba sem hozzák, hogy legutóbb milyen körülmények közt váltak el.
Utoljára módosította:Süveges Lili, 2021. június 27. 14:15 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 254
Írta: 2021. június 27. 14:27 | Link

Lili

Visszaköszönt, és még mosolygott is! Ez már jó jel volt azt hiszem, s ennek örömére egy kicsit bátrabban szélesedett ki a mosolyom, s már nem éreztem azt, hogy Lili le akarná tépni a fejem. - Igen, azt látom, sárga falak, sárga ruha, pont ideillő - jegyeztem meg egy mosoly kíséretében, s talán ezzel próbáltam leplezni azt a nem kis zavart, ami rám telepedett, mert hát, tényleg nem tudtam, hogy most hányadán is állunk. Valóban kimaradtak ezek a kötelező körök, s talán túl hamar történtek meg dolgok. Ezeket mondjuk nem bántam, de lehet, hogy Lilinek épp ez volt a gondja, nem tudom. Mindenesetre most itt volt, eljött, nem hagyott cserben, s ez azt jelentette számomra, hogy akkor talán még sem akkora nagy az a harag, s ki tudja, talán már el is párolgott.
- Igen, le - bólintottam, de épp csak, hogy leültem, már fel is pattantam. - Igaz, akkor előbb rendeljünk, de várj..ezt neked hoztam - hátam mögül előhúzva a doboz bonbont, Lili elé csúsztattam az asztalon. - Ezerízű bonbon - fűztem hozzá mosolyogva, mondjuk nem kóstoltam, de a boltban ezt mondták, hogy állítólag sok íz van benne, olyanok, amikre épp gondol az, aki eszi. - Örülök amúgy, hogy eljöttél, mert azt hittem, hogy haragszol rám. Szóóval, mit együnk? - magam elé húztam az étlapot, miközben helyet foglaltam Lilivel szemben a széken, s gyorsan végig futottam a kínálatot, de mi tagadás, volt benne egy-két bizarr választás. - Fúú, Te, ezek nagyon rémes pizzák. Lehet, hogy én ilyen három kívánságot kérek sonka-gomba-kukoricásat, mindenféle magic utóíz nélkül. Te mit kérsz?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Süveges Lili
Diák Levita (H), Negyedikes diák


MAZSOLA ^_^ SÜVILILI
offline
RPG hsz: 405
Összes hsz: 1153
Írta: 2021. június 27. 14:45 | Link

Lucas      

Felcsillant Lili szeme, mikor Lucas elé tolta a dobozkát, és lelkesen le is csapott rá. Kinyitotta, és bekukucskált, de félő volt, hogy nagyon maszatos lesz, ha most csokizni kezd, hiszen meleg volt, és ilyenkor gyorsan olvadt az édesség. Úgyhogy csak megszaglászta, és elégedetten bólintott egyet.
- Köszönöm! Ez bármelyik virágnál jobb! - Félretolta, de nem azért, mert nem örült neki, vagy ne akarta volna egyből befalni, csak talán jobb lett volna egyelőre az itteni felhozatalra, a hagyományos, és attól kissé eltérőbb pizzákra koncentrálni.
Lili tényleg nem akarta felhozni, de Lucas azért csak felvetette, hogy azt gondolta, haragszik rá a lány. És ez így is volt. Valahol, mélyen még legalábbis. Úgyhogy csak bólintott egyet, és mosolygott arra, hogy a srác örül neki, hogy eljött. Örült ő is. Tényleg.
Ő maga is az étlap után nyúlt, és kerekre tágult szemekkel futotta át, majd egy-egy ponton hangosan fel is nevetett.
- Na neee, pattogatott kukorica lesz a végére? Ez oltááári! - mondta a hasát fogva, és el is határozta, hogy ebből kér. De aztán tovább olvasott, és nevetett, szóval elbizonytalanodott.
- Ez a vajsörös is nagyon bizarrul hangzik! - csóválta a fejét izgatottan. - Ne már, ha a medzsik utóíz nélkül kéred, úgy nincs is semmi értelme! Kérd azzal, és én is olyat kérek! Na?
Erre nem mondhatott nemet, Lili még a csillogó szemeit is bevetette, ahogy kicsit előrehajolva Lucasra nézett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

accidental homewrecker
🥝
Lucas M. Deighton
Diák Navine (H), Elsős mestertanonc



offline
RPG hsz: 202
Összes hsz: 254
Írta: 2021. június 27. 14:59 | Link

Lili

Kíváncsian figyeltem a mozdulatait, ahogyan a doboz után nyúlt, próbáltam elcsípni a reakcióit, hogy most vajon örül-e a bonbonnak, vagy ezzel is mellé lőttem, mint legutóbb a virággal. Aztán végül csak kiderült, hogy jó választás volt ez az édesség, így a vigyorom is kiszélesedett, örültem magamnak, hogy végre valamit jól csináltam, meg persze annak is, hogy sikerült ezzel egy kis örömöt szereznem a lánynak. Egy pillanat erejéig azt hittem, hogy most azon nyomban enni is fog belőle, mert máris felnyitotta a dobozt, s bevallom, meglepett volna, ha pizza előtt betol ebből párat, de szerencsére nem így történt. Magamban már azt is elhatároztam, hogy bármit is kér, a vendégem lesz, mert ez azt hiszem, így szokás, és szerencsére volt még félrerakva némi pénzem. Gyorsan górcső alá is vettük az étlapot, nekem annyira nem tetszett ez a sok furcsaság, Lilinek viszont annál inkább, láthatóan lelkesebb volt, olyannyira, hogy végül ezzel a kedvvel, na meg a tekintetével csak rávett arra, hogy olyat válasszak, amit Ő.
- Jó-jó, legyen akkor ez a medzsik utóízes, de felelősséget nem vállalok magamért a továbbiakban! - tettem hozzá nevetve, máris kicsit könnyedebbnek éreztem magam a társaságában, mintha azok a fullasztó kövek elkezdtek volna leomolni a mellkasomról. - Akkor máris rendelek, kóla, víz vagy gyümilé? - még mielőtt ott hagytam, ezt gyorsan megkérdeztem, akár egy pincér, majd kisétáltam, leadtam gyorsan a rendelést, aztán visszatértem két pohár itallal , az egyiket elé csúsztattam, az enyémben jéghideg cola volt, sok jégkockával, szívószállal. - Szóval mi újság veled mostanában? - visszatelepedve vele szemben, összefűztem az ujjaimat, s érdeklődve figyeltem. Azt még se kérdezhettem meg, hogy mondjuk jár-e valakivel, vagy mi van azzal a csajjal, akivel azon a bulin láttam még régebben. Igaz, akkoriban nem gondoltam, hogy lenne jelentősége, most meg nem tudtam, de nem is kérdeztem rá, ha akar, majd úgyis mesél magáról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 10 ... 18 19 [20] 21 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed