36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:10 | Link

Brown

- Nem hasonlítgatlak, magyarázatot kerestem.
Mert ugyebár, ahogy Ariana nem adta meg nekem a miértet, úgy Ophelia sem. Egyikőjük se mondta meg, hogy miért hagyott el, csak úgy nem voltunk már többé egy pár, csak úgy vége lett, és ilyenkor az ember agya, ösztönösen azon elmélkedik, hogy mégis miért lett vége. A bizonytalanság a legrosszabb.
- Semmit.
Felelem őszintén, ahogy közelebb araszol hozzám. Furcsa, de nem várok magyarázatot, már nem. Akkor nagyon örültem volna neki, ha azt mondja, úgy érzi, mellettem nem tud teljes lenni, vagy azt, hogy Jason Payne inkább fekszik neki. De az, hogy csak zokog, és nem tudja kimondani, hogy gyáva módon hallgatott akkor, nem vitte előre a történéseket. Ha akkor elmondja, nem hiszem, hogy gond lett volna közöttünk. Mostanra viszont felhúztam egy védőfalat, és nem tudom, hogy ez valaha lerombolható lesz-e. Nem szeretem megégetni magam.
- Ha holnap visszajön, akkor egészségedre a kielégítést, és kösz, nekem is jó volt.
Felelem végig a szemébe nézve, mer ha holnap visszajön, nem nagyon hiszem, hogy van miről beszélnünk. Ha Jason holnap belibben az életébe, őt fogja választani, én pedig nem leszek harmadik kerék, mert nem akarok valakinek csak a “b oldal” lenni. Én azt akarom, hogy akarjon, hogy csak engem akarjon, és jelenleg nem tudom elhinni, hogy Ophelia beérné velem. Csak nincs itt Jason, és ő aggódik, kielégítetlen, és ezért jött el hozzám. Ennyi történt. Tudom, a szívem bármennyire is szeretne mást hinni, most az eszem a döntőbb érvelő.
- Ha soha nem jön vissza? Ki tudja mi lesz akkor. Az idő eldönti, gondolom.
Nézlek, ahogy ott ülsz, és tudom mit akarsz. Ha valamiben tudom, hogy jó vagyok, akkor az ez. Ideális szexpartner, hiszen nem kéretem magam, elég csak a jó szögben ülnöd, hogy ujjaim elinduljanak melleid felé, elmélkedő arccal simogatom őket, izgatom a bimbóidat, de nem mozdulok közelebb, még nem. Csak bal kezemmel járom be a két melled minden szegletét, és élvezem azt, ami az arcodra kiült.
- Nem tudom, melyiknek örülnék jobban, Brown.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:11 | Link

- Miért nem kérdezel, ahelyett, hogy keresed? - reflektálok visszakézből. Nem találgatni kell, Frank, nem tippelgetni, hanem rákérdezni arra, amire valójában kíváncsi vagy, mert ettől a bizonytalanságtól, ettől az egésztől, hogy érzem valami nem stimmel, egyszerűen megőrülök. Nem eresztem el tekinteted, mert az már biztos, hogy te is ugyanúgy akarsz engem még mindig, mint én téged. Ezért nem értem, hogy miért van az, kedvesem, amiért ennyire hűvös vagy velem mégis, mindazok ellenére, amik az elmúlt egy órában történtek. Valami nyomja a csőröd, de nem mondod ki, én pedig, mivel fogalmam sincs mire irányulhat a kérdés, hogy is kérdeznék rá? Na ugye… Mondd el nekem Arie. Kérlek, mondd el, mi nyomja a lelked, hadd próbáljam meg megérteni, és ha tudok, akkor segíteni.
- Szóval semmit - csettintek nyelvemmel, ahogy kiegyenesedem térdemre támaszkodva, hogy legalább így valamennyire egy vonalba legyen tekintetünk. Most egy vonalban vagyunk, nem állsz felettem, Frank, ilyenkor mi a teendő? Szemöldököm megemelkedik, ahogy válaszolsz következő kérdésemre is, fejemet is oldalra biccentem, egy zavaró tincsemet tűröm fülem mögé.
- Hogy micsoda? - nézek rád értetlen továbbra is. - Én… - kicsit megakadtam. Egyáltalán nem számítottam tőled ilyenre, vagy hogy egyáltalán kinézed belőlem ezt. Mégis más nőkhöz hasonlítasz Arie, és a szívem szakad meg ettől. - Én nem azért jöttem, hogy megdugj, Frank! - csattanok fel hirtelen, kezeidet ellököm melleimtől. - Nem is értem, hogy jut eszedbe! Azért jöttem ide, hogy megnézzem jól vagy-e, hogy bocsánatot kérjek, te meg kihasználod, hogy mit érzek irántad, szétteszem neked a lábam, aztán az arcomba vágod?! - felállok az ágyról, miközben fehérneműim után kutatok. Melltartóm az ágy végénél találom meg, míg tangámat sehol. Remek! - Ha nem csinálod meg a kis tervedet, akkor nem lennék most itt! De látom nem is kellene itt lennem, mert te kurva boldog vagy, ahogy elhallgatlak! - hangom megremeg a végére, de megfogadtam magamnak már rég, hogy nem fogok ilyen szituációkban sírni. Egyszer már elbuktam, Arie, és többet nem engedhetem meg magamnak… Mégis… miért ilyen nehéz ez? Érzem, ahogy az első könnycsepp kezd lefolyni arcomon, de gyorsan letörlöm, és csak remélem, hogy nem vetted észre.
- Már én sem tudom melyiknek örülnék… - suttogom a parkettának, miközben szemem megakad tangámon is. Gyorsan felkapom, és kezdek el öltözködni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:12 | Link

Brown

- Nem nagyon akartalak látni.
Vallom be őszintén, mert ez az igazság. Jobb volt, hogy utána nem találkoztunk egyáltalán, hogy nem kellett az arcát néznem, a hangját hallanom. Nem akartam róla egyáltalán tudomást venni. Egy ideig úgy bántam vele, mintha nem létezett volna, mintha sosem lett volna. Nem akartam vágyódni utána, nem akartam semmit.
Elmosolyodom, ahogy nulláról százra pörög, és hirtelen kezd el mérgesen beszélni, felpattan, kutakodik a holmija után, és vádol. Felsétáltam, és ő fehérneműben állt előttem, senki sem kényszerítette, hiszen én csak megérintettem a kezét, semmi többet nem tettem. Nem kényszerítettem rá, hogy feljöjjön, nem én téptem le róla a ruháit, és mégis én vagyok a szemét. Van egy pont azonban, amikor már nem tudok csak ülni, és hallgatni őt, amikor felkelve elkapom a csuklóját, hirtelen rántom magamhoz, nem hagyva egy lélegzetvételni távolságot sem.
- Még nem végeztünk.
Mordulok bele a csókba, és tudom, hogy ő is akarja még, hogy bármennyire is azt mondja, hogy nem, bármennyire is játssza a sértett dívát, újra és újra széttenné a lábaid, és élvezné, hogy közéjük mászom. Szorosan tartom, és nem érdekel, ha ellenkezik, tudom, hogy csak megjátszott, hiszen éppen az előbb mondta ki, hogy akar engem, ahogy én is őt. Igen, tudom, hogy akarjuk egymást. De meddig? Amíg Jason Payne fel nem bukkan a széles vállaival? Nekem most nem megy az, hogy megbízzak benne.
- Heteid voltak arra, hogy megmagyarázd. Heteid.
Közben visszavezetem az ágyhoz, kényszerítem, hogy visszafeküdjön rá, fölé hajolva, mélyen az arcába hajolok, mélyen a szemébe nézve, fogságba tartva a tekintetét.
- Akarlak. Szeretlek.
Nem hazudok, akarom őt, szeretem őt. A szerelem könnyen elmúlik egyeseknél, másoknál nem, vagy talán soha. Fölé hajolva tartom magam, fogságban tartom őt.
- De nem tudok bízni benned. Most nem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:13 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

Dühös vagyok. Annyira dühös vagyok, hogy még szavakba sem tudom önteni, mert egyszerűen annyira felment az agyamban a pumpa. Mégis hogy merészeled rám kenni az egészet? Hogy mondhatod, hogy miattam jöttünk fel ide? Hiszen te használtad ki az egész helyzetet! Te értél hozzám, te beszéltél hozzám, és mire jutottunk? Szexre! Erre meg az arcomba vágod, hogy mennyire könnyen széttettem neked a lábam ismét, és még csak megküzdened sem kellett értem! De persze az ilyenkor el van felejtve, hogy nem én feküdtem le más nővel, amikor annyira, de annyira szerelmes voltam. Csapkodva és folyamatosan káromkodva keresem a ruháimat, legalább a tangám már rajtam van, ami azért haladás, ahhoz képest, ahogy indultam. Nadrágom sehol nem látom, hiába kapkodom ide-oda a tekintetemet a szobában.
Halkan felsikkantok, amikor magadhoz húzol. Az istenért sem hagyod, hogy kiszabaduljak, egy hajszálnyi hely sincs közöttünk. Szívem olyan hangosan dobog, hogy félek meghallod, de akkor is küzdök, hogy sikerüljön kiszabadulnom. Megdermedek, amikor megcsókolsz. Istenem… miért csinálod ezt velem? Egész testemen érzem, ahogy a pihés szőrök állnak mindenhol, ráz a hideg és elgyengül a lábam, mert ajkaid annyira követelik az enyémeket, hogy táncoljanak, szinte belé sajdulna az ember szeme. De a csókot nem viszonzom. Most nem… Heteim lettem volna? Egy pillanatra megállok, és szomorkásan elmosolyodom, ahogy tűztől égő tekintetemet a tiedbe fúrom.
- Amikor megpróbáltam, sem adtál lehetőséget - vonok vállat, már amennyire erős, férfias szorításod engedi. - Próbáltam összeszedni magam, elmondani neked, bocsánatot kérni, te meg felálltál és ott hagytál. Mire számítottál? Hogy futni fogok utánad? - halkan felkuncogok, ahogy lehuppanok az ágyra, és bele sem gondolok abba, hogy esetleg megbántalak, hogy esetleg neked az előbb kiejtett szavak fájhatnak. Ilyenkor nem gondolkodom. Nőiességemet és hitelességemet kell megőriznem, és nem mások, hanem magam számára. Ez a nem mindegy, mert bizony és nem leszek az a nő, aki feladja magát pár férfi szájból kiejtett szóért…
Szemeim kikerekednek, ahogy engedelmesen hátra dőlök az ágyon, hajam érzem, ahogy elterül arcom körül. Nenenenene, miért kellett ezt, Frank? Miért nem tudtál elengedni? Miért kellett…
- Baszdmeg! - mordulok fel hangosan, ahogy gyorsan tarkódra simítom kezemet, fejedet lerántva magamhoz csókollak meg. - Én is szeretlek - pihegek ajkaid közé. - Soha nem kértem, hogy bízz bennem. Alapból lehetetlen küldetés - suttogom a lágy csókba, amivel magamál tartalak. Mint egy félő vad fordítom meg testhelyzetünket, hogy én kerülhessek fölülre, ám most nem másért, minthogy fejemet mellkasodra hajtsam, és hallgassam szívverésedet.
- Istenem, mennyire hiányoztál - szorítalak magamhoz még ennél is jobban, beléd kapaszkodom, mint aki bármikor lezuhanhat. Lassan emelem fel fejemet, hogy tekintetem tiédbe fúrjam, és egy halovány mosollyal folytassam. - Bocsáss meg nekem - hunyom le szemeimet egy pillanatra a mondat végén, de aztán újra letekintek rád. - Mindenért, Arie. Mindenért - fejemet visszahajtom mellkasodra, és érzem, hogyha nem szólalsz meg huzamosabb ideig, akkor biztos vagyok abban, hogy elalszom. Itt, a mellkasodon fekve, szívdobogásodat hallgatva, boldogan elalszom.
Utoljára módosította:Ophelia Carolina Brown, 2019. augusztus 19. 21:14 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:14 | Link

Brown

- Bocsánatot kérni.
Halkan mondom ki ezt a két szót, mert nem akartam, hogy bocsánatot kérjen, azt akartam, hogy mondja el, hogy őszintén beszéljen róla, hogy mi a bánat baja van. De nem, ő csak sírt, én vártam, és semmi nem volt jó. Nem mondta meg, hogy miért. Nem mondott nekem semmit.
- Épp azon dolgozom.
Felelek szemtelen hangon, amikor javasolja, hogy basszam meg. Igen, az a tervem éppen, hogy most megint jól magamévá teszem. Az előbb ő nem csókolt vissza, én viszont megteszem, mély élvezettel a csók iránt. Élvezem, hogy vele lehetek, ezt kár tagadni, de nem hiszem, hogy megérti azt, amit mondok neki. Valahogy úgy érzem, hogy nem érti meg, hogy mindennek súlya van, minden tette következményekkel jár. Nem ellenkezem, amikor fordít rajtunk, szorosan magamhoz ölelem, és lehunyt szemmel élvezem, ahogy az illata, a haja, körbeleng.
- Nem haragszom.
Felelem csendesen, de ez nem jelenti azt, hogy mindent úgy folytatunk, mintha semmi sem történt volna, hogy folytatunk bármit is. Nem tudom ezt megígérni, nem tudom azt mondani, hogy majd minden megy tovább, mert nem vagyok benne biztos, hogy mehet tovább. Viszont érzem, hogy fárad, hogy el fog aludni, így elengedve őt, a mágiámat segítségül hívva, egy plédet terítek magunkra, és én is lehunyom a szemem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ophelia Carolina Brown
INAKTÍV


Brownie
offline
RPG hsz: 269
Összes hsz: 608
Írta: 2019. augusztus 19. 21:15 | Link

Martin - viszontlátás - f*ck

Az a nap után, amikor egy szót nem tudtam kinyögni neked, mindig eszembe jutott megbántott arcod, és a hátad, ahogy elsétálsz tőlem. Kiabálni akartam utánad, ordítani, hogy ne menj el, hogy jöjj vissza, beszéljük meg, összeszedem magam, és megkapod azt az Opheliát, akit megismertél. Az összeszedett és határozott Opheliát. De nem tudtam megszólalni, csak könnyeim keresztül néztem a sziluettet, ami távolodott tőlem. Majd összetörtem. Lelkileg, testileg, mindenhogy, ahogy egy ember összetörhet. És mindezt miért? Hogy az illető, akiért megtettem, akivel tisztalappal akartam kezdeni, eltűnjön. Remek választás, Brown!
Halkan felnevetek a válaszon, ám belém fojtod még a nevetést is, ahogy viszonzod a csókot. Élvezettel és vággyal még mindig. Ahogy mindig is tetted, én pedig megszabadítottam magam ettől, olyannyira, hogy még téged is elvesztettelek.
- Ne hazudj nekem - válaszolom a csók végén. Lecsúszok rólad, de fejemet mellkasodon hagyom pihenni, mert szívednek dobogása megnyugtat. Bal kezemmel rajzolok absztrakt mintákat csupasz mellkasodra. - Tudom, hogy semmi nem lesz olyan, mint régen, Arie. Soha nem lesz már olyan, és azt is tudom, hogy amit most tettem annak következményei lesznek az én részemről is, de leginkább a tiedről - mély levegőt veszek, mielőtt folytatom. - Olyan sebeket szakítottam fel most, amikhez nem lett volna jogom - egy pillanatra abbahagyom a rajzolást, hogy feltekintsek rád, és amikor látom, hogy szemeid nyitva vannak még, folytatom. - Egyszerűen látni szerettelek volna, egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége - nevetek fel halkan. Szemeimet lehunyom, ujjaim mozgása leáll. - És hiába szeretlek annyira, hogy meghalnék érted, akkor sem lesz semmi olyan, mint amilyen az előtt az este előtt volt - szorosabban bújok hozzád, miközben érzem, ahogy a puha takaró ellep minket. Szorítalak magamhoz, és így boldogan és mégis aggódva jön álom az agyamra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 19. 21:16 | Link

Brown

- Nem hazudok.
Tényleg nem, mert nem haragszom. Megbántott, és nagyon mérges voltam, de nem tudok haragudni, mert egyszerűen nem olyan ember vagyok. Riára se haragszom, pedig szerintem mind a kettejüknél minden okom megvan rá, hogy örökre haragudjak. Mégsem teszem. Nincs értelme. Hallgatom őt, csukott szemmel, szándékosan nem nyitom ki. Csak szeretnék aludni, addig, amíg felkelve már nem lesz itt. Ahhoz ért a legjobban, hogy lelépjen. És ha nem lesz itt, akkor nem kell tovább feszegetnünk ezt a témát, mert tényleg nem kellett volna felszakítania a sebet. Csak csináljuk és lépjünk tovább. Nyilván nem lesz semmi olyan, mint volt, de attól még az elmúlt pár óra jó volt, és hagyhatnánk ennyiben. Csak simán jó volt, köszönjük. De nem, még mindig beszél.
Próbálom egyenletessé tenni a lélegzésemet, hogy ne kelljen erre felelnem, mert valljuk be, hogy ez egy meddő vita lenne, semmi több, én pedig nem szeretnék ezzel sokkal tovább foglalkozni, mert semmi értelme nem lenne. Szerintem legalábbis nem. Ha úgy alakul az életünk, hogy egymás mellett kell kikötnünk, akkor egymás mellett leszünk. Ha nem, akkor nem. Ariana is visszatért az életembe, bár nem nagyon hittem volna, hogy ez még megtörténik, és mégis így alakult.
Átölelem szorosabban a takaró alatt, és ahogy ő, úgy én is álomba merülök. Elég volt ez mára, bőven elég. Hogy mit hoz a reggel, azt meg majd meglátjuk még.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 27. 17:57 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Igen, én kimondhatom, hogy unatkozom a vizsgaidőszakban. Megjelentem a vizsgákon, megírtam őket jól, majd távoztam, így amíg tart a vizsgaidőszak jöhet az olyan jól megérdemelt faszverés. Nem szó szerint értendő, de jöhet. És ki a legjobb unaloműző? A maga szellemességével és szerencsétlenségével a nőkkel bizony Frank Arie Martin, aki kiérdemelte ezt a tisztséget az én szememben. Valamiért úgy érzem, hogy ez a szerencsétlenség még most sem múlt el, de mintha elkezdett volna felfelé ívelni inkább a dolog. Talán már nem hagyja magát, talán már talált maga mellé egy normális nőt. Milyen szép idők is voltak azok, amikor én mondhattam el ezt. Azóta igen sok mindent változott, de szarjuk le, haladjunk!
Szóval blázzal a számban sétálok be a pizzériába. Talán még eszek is valamit, ami tekintettel arra, hogy ma van harmadik napja, hogy egy falat nem megy le a torkomon, lehet nem jönne rosszul, ráadásul Frank pizzájánál nincs jobb. Az első ablak melletti asztalhoz huppanok le, és várom a csodát, hogy 1. valaki feltűnjön, és 2. meglássam vagy halljam Franket. Egyelőre mindkettő elég lehetetlennek tűnik, mert a sok gondolat közül egy sem Franké, és az asztalomhoz sem jött senki. Hosszú délután lesz ez, de nem sietek sehova, és a napi nyugi-adagom is bennem van, így türelmesen csúszok lejjebb székemen, hogy fejemet annak háttámlájára támasszam, lábamat áttegyem egymáson, és kezemet keresztbe fonjam. Hát ki várta valaha ennyire higgadtan a pizzáját? Ugye, hogy nincs válasz, szóval nincs mit.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. augusztus 27. 18:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 27. 20:43 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Végtelenül türelmes, úgy néz ki. Mármint, ezt már a gyorsétteremben is megtapasztalta, pedig ott aztán akadtak olyanok, akiknek kapásból tálcát lehetett volna csapni az arcába, kétszer is, ő viszont ha kicsit vicsorogva is, de tűrte és hagyta őket. Persze, most már talán más lenne ott, a benne pihenő  feszültség bizonyára átnyúlna a pulton, hogy leosszon egy tockost, ezért talán jobb is, hogy azt a helyet nem kell felkeresnie. Mivel azonban végtelen mazoista, ide jött hát, egy pizzázóba és lényegében most sétálva teszi próbára a türelmét. Ez kifejezetten vicces olyankor, amikor a naptár máshol jár és mondjuk lejön egy rakás diák, akik csivitelnek, röhögnek és képtelenek elmondani, melyik pizza felét kérik az egyik és másik oldalra, mert közben ugyanúgy röhögnek, vihognak, mint a hiénák. Lehet fűvel etetik őket. Lehet csak mert tinik. Lehet ő lett már öreg.
A falnak dőlve szív egy nagyot a cigarettából, kezében egy pohárban némi kávé. Ennek felét már megitta, egy kis beálló szünetben kilépett eltölteni a szusszanásnyi idejét és bámulni a járókelőket, miközben iszik és fúj. Csak hát ilyenkor történik mindig az, hogy valaki jön, a többiek meg ugyanúgy kint vannak és érdekesnek vélik a földet bámulni vagy süketet játszani. Persze, majd az újonc mosogat, meg farag le az idejéből. De ő ugye türelmes.
Egy utolsó slukk, egy utolsó korty, a csikket a pohárba dobja és a földre teszi, majd később kidobja. Gyors kéztörlés és már be is libben, már oda is indul a kényelmesen majdhogynem fetrengő alakhoz. Így is lehet, végül is. Valahol irigyli, olyan lazának tűnik, hogy menten szétesik. Ezt még meg kell tanulnia.
- Ne haragudjon a várakoztatásért – áll meg végül, veszi elő a „nem tojtunk a fejedre, te vagy az első” arcát. - Mit hozhatok? Vagy még várjak ezzel? - fogalma sincs, vár-e valakit, így vacillál azon, mit is akar itt kezdeni. Neki meg ugye a türelem, nem siet semerre. Még bőven van hátra a munkaidőből.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faith Abigail Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. augusztus 27. 22:11 | Link

Arie

Nem akartam olyan korán hazajönni, még most is úgy érzem, nem állok készen rá. A tekintetekre, a kérdésekre, aztán a megrovásra, vagy épp, hogy a fejemhez vágják, nem is vártak tőlem mást, hisz én magam is csak egy becsúszott gyerek vagyok, és főleg nem akarom ennek kitenni Zarát.
Jó, még csak pár hónapos, jószerével semmit nem fog fel a dolgokból körülötte, csak hát ez úgy belém kódolódott, hogy óvom mindentől.
Nem, most sem pályázom meg az év anyja díjat, valószínűleg sose leszek jó anya, de azt tudom, hogy az életben nem bocsátottam volna meg magamnak, ha átlépem a klinika küszöbét, mikor az volt a feltett szándékom.
Visszatáncoltam, nem tudom, hogy a többiek sejtik-e, hisz utána egyből le is léptem. Nem akartam senkivel megosztani, nem akartam tanácsokat, figyelő tekinteteket, saját magam mentem keresztül rajta, mint ahogy mindenen. És most visszajöttünk, én és Zara. Ketten. Furcsa volt, hogy Max is segített, hogy ő aztán végképp nem mondott még csak annyit se, mekkora ostobaság volt, hisz tudtam. És nem lábatlankodott, és főleg nem kürtölte világgá. Hogy képes leszek-e egyedül életben tartani a csöppséget? Most már merem azt mondani, hogy igen.
Azt se tudom, hogy miért veszem egyből a már zárt pizzéria felé az irányt, ez már amolyan beidegződés, hogy én Arieval osztom meg először a nagy momentumokat, így evidens, hogy Zara is rámosolyoghat először, már ha nem rúg ki minket páros lábbal.
Óvatosan nyitok be, holott általában rárontani szoktam, mert tudom, hogy ez nem lesz kellemes neki, Norina mesélt róla. Mégis nem megbántani szeretném, csak mutatni neki egy apró csodát.
- Zavarhatlak? Valaki meg szeretne ismerni - nem volt még akkora a hasam, mikor találkoztunk, hogy ilyesmire gondoljon, de ahogy kitárom az ajtót, és betolom rajta a lányom, hamar nyilvánvalóvá válik.
- Ezért tűntem el, és.... én hajlamos vagyok csak úgy felszívódni, mindenféle búcsú nélkül - vonom meg a vállam, bocsánatot mégse kérek, hisz nem vagyok én az a tagja a családnak, akinek az eltűnése akkora feltűnést keltene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 28. 09:13 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Gyorsan ki kéne találnom valamit, mert be kell vallanom az az opció nem jutott eszembe, hogy Arie nincs itt. Hát bassza meg, az övé a hely, ahol még dolgozik is! Nem is csoda, hogy eszembe sem jutott, mert ő éppen tudja a tököm mit csinál. Itt kellene lennie, hogy tudjam szívatni és jobb legyen a lelkemnek, de nincs itt. És miért nincs? Remek kérdés kérem, amint kiderül el fogom mondani mindenkinek. Cigarettám lazán fityeg a számban, és kicsit úgy érzem magam, mintha egy western filmben lennék a főszereplő. Már csak egy cowboy kalap kéne, és valljuk be, kurva szexi cowboy lennék.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatok cikáznak a fejemben, amikor megzavarnak. Fél szememet kinyitva sandítok a mellettem állóra, aki kedélyesen és akkora művigyorral kérdezi meg, hogy mit kérek, mint innen Bécs. Egyem meg a szívedet, te drága. Új itt, rendben, ezt már tudjuk, és a srácok, ahogy hallom szeretik ráhagyni a szar munkát. Megtisztelő, hogy én is az vagyok, ezek szerint még Frank pizzázójáig is eljutott a hírem.
- Egy kis heroin jól esne - helyezkedem vissza eredeti állapotomba, majd mosolyogva a plafont kezdem bámulni. - Kávé kellene, de inkább ülj le - nem kérem a srácot, nem is utasítom, valahogy meg van a kettő közti átmenet, ami remélem hatásos lesz. Egyelőre nincsenek sokan az étterembe, vagy már nincsenek sokan, így hadd dolgozzanak egy kicsit a többiek is, amíg én elszórakoztatom magamat, ha már Frank hoppon hagyott. A srác gondolatai elég egyértelműek, a fasza ki van a nappal, azzal, hogy a munkatársai mindent ráhagynak. Ha nem lenne túl egomán a dolog, akkor kimondanám, hogy nincs mit, amiért leültetem, de mivel az lenne, így megtartom magamnak, hogy elégedettségemet egy mosollyal jelezzem.
- Mi a neved? - döntöm fejemet hátra ismét, mélyet szívok cigarettámból. Igen, varázslat, hogy a füst nem megy sehova, hanem felettem gomolyog egy felhőcskében. Igen, felhőcske. Kurvára nem érdekel a neve, ha őszinte akarok lenni - már pedig mindig az vagyok. Legtöbbször. -, de ha szórakozni szeretnék, akkor talán illene tudnom.
Utoljára módosította:Denis A. Brightmore, 2019. augusztus 28. 09:13 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 28. 18:51 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Elkalandozott, egy pillanatra azt hiszi, el is aludt. Akkor talán pokrócot kellene keresni, sosem volt még dolga bealudt vendéggel. A régebbi helyén csak felpörögtek attól, amit ettek és valljuk be, nincs idegesítőbb a visító gyerektömeggel, akiket lelőni sem lehet, mert egy, illegális, kettő, az anyjukra sem hallgatnak, mit érdekli őket valaki a pult mögött. De nem alszik és nem is fog visítani, ő meg a toll kis akasztójával szórakozik, amit holnapra ilyen ütemben le fog törni és akkor lesz már három, amit így végzett ki. És reccsen is, amint a kérés elhangzik, csak mert annyira meglepi, mintha az asztalra köpne. Pár pillanatra lehunyja a szemeit, azért kedve lenne vigyorogni egy sort, de nem teszi, csak egy hosszú pislantásnak tűnik az egész. Közben meg, wáó.
- Azzal, minden tudásomat beleadva sem tudok szolgálni – hacsak nem ugrik ki a raktárból valami rozzant alak, aki csak erre várt, hogy elhangozzon, de amúgy nem komoly, ez a hely nem tűnik annak, amit most elméje gyors lefest. Ki nem szórakoztatja magát a választást várva, vagy csak mikor megpillant valakit. Ez már csak ilyen. Nem mintha ő olyannak tűnne, akinek a raktárban a helye, de olyannak sem, akinek festik a glóriát. Kicsit megint lehet irigy, meg minden, de sosem tudni, hogy a merész külső, vagy épp a varratok mit takarnak. Ő meg, mint akit kicibáltak egy sitcom-ból, a kis kötényével, megint saját akarattal rendeződő hajtincsekkel, hogy üvölt róla, hogy ez az egyetlen hely, ahol karriert építhet.
- Hozom is a kávét akkor. De nem lenne jó órabérem, ha ücsörögnék – nem azért utasítja el, mert fúj és minden, hanem mert úgy véli, ez nem a munkaköre. Aztán ki tudja. Itt van már egy ideje, egész tetszik neki, nem akarja elcseszni, főleg, mert Arie elé kipakolta a kártyáit, minden rosszal és mégis ideengedte, pedig legjobb tudása szerint sem kedvelik azt, ami ő. Vagy ki tudja, még mindig nem tud mindent.
- Balázs – bök a kis táblácskára, amit magára aggatott, a szíve tájékán. Aztán gyors elillan, hogy a kávét, amit csak fél szóval is akár, de megrendelt, kész is legyen. Egyszerű lesz, mivel nem volt különös kívánság, így a tálcára pakol mindent, amiről úgy tudja, ember a kávéjába öntheti. Még sót is hoz, ha extrém lenne. Végül lepakol az asztalra, a füsttel nincs gondja, de nem tudja nem azt nézni, míg pakol. Oké, az új dolgokon leakad, folyton. Aztán kapcsol és megrázza a fejét.
- Tessék. Azért még valamit? - még mindig áll, milyen kis illedelmes.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. augusztus 29. 10:19 | Link

Abigail.


Szeretem a pörgősebb és a nyugodtabb napokat is. Ha pörög, akkor én is kint pörgök, ha nyugis, akkor tudom csinálni a könyvelést, a különböző papírmunkákat. Az életem ezen részével teljesen elégedett vagyok. Éppen a múltkor vicceltünk azzal, hogy már minden pénzt, amit kártyával kerestem, tisztára mostam, innentől élhetek én is tisztességesen. Többnyire. Vannak ezek a nőügyeim, erre még annyira nem vagyok büszke, de  jelenleg élvezem. Muszáj, mert csak így van esélyem arra, hogyha egyszer berobog az ajtón az igazi, hogy "helló, jöttem", akkor ne akarjak már kifelé tekintgetni.
A mai nap olyan kettős, eddig a számokkal voltam elfoglalva, most pedig éppen semmi dolgom, ezért kicsit kitekintek, hogy lehet-e valamit csinálni. Mei most érkezik vissza a következő rendelésért, abban már biztos vagyok, hogy a lányé lesz év végén a legvaskosabb prémiumboríték. Ahogy elhaladok mellette, rámosolyogok, és látom, hogy minden rendben zajlik, így tovább haladok. Köszöntök néhány visszajáró vendéget. Az egész nap ilyen, kellemes. Este záráskor felajánlom a maradást, és mindenkit hazaküldök, mert jól dolgoztak, megérdemlik, hogy pihenjenek egy kicsit. Szépen elrendezem az asztalokat, a helyiség nagy részét rendbe rakom. A tányérok és evőeszközök mosogatják magukat, a szószos tálak sorba állnak. Teljesen ideális minden. Mindig a kellemes estéken történnek a váratlan fordulatok. Ilyen ez a mai is.
- Abigail!
Szélesen elmosolyodok, ahogy a hang irányába fordulok. Ezer éve nem láttam, ha bárkit kérdeztem, értsd Cath, Ariana, Helena, senki sem felelt. Senki. És ez volt a leggyanúsabb. Rendesen elkezdtem elhitetni magamban, hogy Maxwell képes megölni a saját gyerekét is a pénzért, és üdítő a látvány, hogy mégsem tett így. Bólintok a kérésre, és várom, hogy belépjen a csodapasi, aki miatt eltűnt. Azonban, ahogy kilép, majd vissza, lefagyok. Különben már rég ott lennék, hogy segítsek neki, így azonban csak állok, mint egy hülye, és nézem őt.
- Mint a legtöbb Payne.
Mert ez jellemző rájuk, eltűnnek, felszívódnak, aztán a legváratlanabb pillanatban újra megjelennek. Darabosan lépkedek felé, mint aki azt hiszi, hogy egy álomban van. Még meg is csípem magam, hogy felkeljek kicsit, de nem, ez nem álom. Ahogy a kislány fölé hajolok, vonásaim ellágyulnak.
- Azta.
Egy kisbaba. Leguggolva, óvatosan simítom meg az apró, ökölbe szorított kézfejet. A puha, fehér bőr, az apró ujjak, melyek ujjaim után nyúlnak, és rászorítanak. A szívem megtelik szeretettel.
- Szép, mint az anyukája.
Nem is figyelek arra, hogy beszélek, mert teljesen lenyűgöz a látvány. Az apró, nyugodt baba. A szemeim csillognak, ahogy nézem őt. Egy új életet. Ajkai rezdülnek, pici nyelvét kidugja, mosolyog. Egy kis csöppség. Nagy nehézségek árán elszakítom a tekintetem tőle, és Abigailre emelem.
- Felvehetem?
Utoljára módosította:Frank Arie Martin, 2019. augusztus 29. 10:20 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faith Abigail Payne
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 23
Összes hsz: 76
Írta: 2019. augusztus 29. 11:29 | Link

Arie

Még azt se tudom elmondani, hogy túl fiatalon lettem anya, mert nem. Csak tény, hogy nem így kellett volna, hogy az én tévképzeteimben egy normális családom van, de túlléptem ezen, és életem ezen korszakát se cserélném el semmiért, bárhogyan is alakult.
Valahogy jó érzéssel tölt el, hogy mosolyog, hogy nem kér számon, vagy ró fel nekem bármit is, de tudom, hogy az öröm csak pillanatnyi állapot, vagyis szentül meg vagyok arról győződve, hogy Zara majd kiveri nála a biztosítékot. Talán tényleg jobb lett volna gyorsan lefizetni egy pasit útközben, és elhitetni, hogy révbe ért az életem, de azért ekkora hazugságra én nem vagyok képes.
- Legalább mégis van valami közös bennünk - vigyorodok el, mert noha túlléptem már nagyjából azon, hogy a testvéreim nem a testvéreim, mert nekem June van csak... valahol, mégse érzem még most sem azt, hogy annyira közéjük tartoznék. Viszont a legszebb az, hogy már nem is akarok. az ajtó nyitva áll mindegyik előtt, meg én is tartom velük a kapcsolatot, Willel főleg, de már nem akarok a nagy boldog család részese lenni.
- Nem, ő nálam sokkal szebb - halkan közlöm vele, mosolyogva, és tényleg boldog vagyok. Mikor megkérdezi, felveheti-e, szó nélkül veszem ki a kocsiból, és adom a kezébe, mert hála égnek az én lányomnak oly' mindegy, kinek a kezében van, csak ott legyen.
- Próbáltam nem folyton fogni, hogy aztán ne legyen belőle probléma, de még Max is agyon nyünyöjgette nekem, szóval ennek már lőttek. Meglepő volt, de marha sokat segített - ezen még tényleg sikerült felocsúdnom, főleg, mert elmondtam neki, hogy nem sok különbség van Zara születése és az enyém között. Nem tudom, mi változhatott, mindenesetre nagyon jól jött a segítség.
- Nem tudom, ki az apja - huppanok le a székre, mert úgy érzem, ezt is tudnia kell, és már képes vagyok beszélni róla rendesen, hiszti, vagy pánik nélkül.
- Cathék esküvője volt az utolsó csepp, és elmentem kirúgni a hámból.... miután megtudtam, hogy terhes vagyok, kerestem egy ideig, de... hát veszett ügy - húzom el a szám, mert azért büszke mégsem vagyok rá.
- El akartam vetetni, sőt.... de a klinika lépcsőjén inába szállt a bátorságom, és hátraarcot vágtam, életem legjobb döntése volt - ezt teljesen komolyan gondolom, mert rendben, még most sem vagyok az év anyukája, de legalább tudom, hogy sose lenne teljes életem nélküle, ahogy azt is, amióta ő van, nem kell más, vagy nem tudom. Nekem ez így most jó.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 29. 19:58 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Elvigyorodom. Nem olyan őszintén, de azért szerintem érzékelhető, hogy nem számítottam arra, miszerint tényleg előáll nekem a raktárból egy adaggal. Pedig jól jönne - mikor nem? -, ám valószínűleg nincs beleírva a munkakörébe, hogyha beállít egy újonnan jött drogos, akkor pedig kell neki hozni az adagot, mert baj lesz. Arie arcát elképzelvén pedig nagyon vicces lenne, de akkor sem várhatunk el ilyet egyetlen vendéglátó helytől sem, pedig aztán lenne itt jó világ, ha ez így menne.
- Szomorú - alsó ajkamat is lebiggyesztem egy kicsit, hogy szomorúságom jobban átmenjen. Cigarettámból mélyet szívok, majd a füstöt orrlyukaimon engedem ki, ahogy fejemet előrebiccentem, majd megint hátra. Szinte hallom, ahogy húzódnak az inak, és kattognak a porcok. Talán egy kis mozgás nem ártana, ugyanis mostanában nemigen mozdultam meg, csak amit muszáj volt, az meg elég elenyésző. A mosdó-konyha-hálószoba trió annyira nem igényli az izmok működését, bármennyire is szeretném. Ha újra elkezdenék futni, akkor jó lenne a dolog? Legalább nem begubózva, mint egy kibaszott hernyó élném az életem, hanem haladnék valamerre. Lassan kezdődik az egyetem, én meg annyira vagyok összeszedve, mint egy üvegnyi homok, amit szétszórtak.
Biccentek egyet arra, hogy hozza a kávém, az előtte lévő részre még reagálni sem akarok, mert úgyis le fog ülni, és ebben majdnem biztos vagyok. Seperc alatt visszaér a kért kávémmal, én pedig szkeptikusan nézem az elém letett tálcát, amin minden van. És a minden úgy értendő, hogy minden, mert ha jól tippelek, akkor nem két cukrot hozott, hanem az egyikben só van. Micsoda elképzelés! Sóval inni a kávét, amikor a cukortól rosszul vagyok? Merész gondolat, és megfordul a fejemben, hogy fogom és beleöntöm a jó egyharmadát, amikor eszembe ötlik, hogy levegőt venni is lusta vagyok, nemhogy megmozdulni azért, hogy a sótartó teteje lekerüljön a helyéről.
- Balázs - motyogom a nevét magam elé. Jobb kezem közé fogom a csészét, amiből nagyot kortyolok. - Türelmes gyerek vagy - hunyom be szemeimet. - De én nem, úgyhogy ülj le, hogy a kollégáid feje szép lassan felforrjon, engem pedig szórakoztasson - igyekszem az egyik legelbűvölőbb mosolyomat küldeni felé, ámbár félek, hogy ez annyira nem jön össze. - Ha Frank megtudja, hogy elfoglaltál, amíg ő nem volt itt, még meg is duplázza a fizetésed, mert te leszel az oka annak, hogy nem basztam szét semmit - vigyorgom el gonoszan. Elmesélem majd Franknak nyilván, hogy eszembe ötlött az a remek ötlet, hogy hagyok magam után egy kis emléket itt jártamról, de ha a srác hajlandó szórakoztatni, amíg a kávémat nyugodtan elszürcsölgetem, akár egy idegesítő nyugdíjas, akkor minden rendben, és mindenki nyugodtan tér ma haza.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. augusztus 30. 23:08 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Ugye aki a fél karját is... Bár ez sem teljesen igaz, de a vendéglátásban mindent értük szituáció áll fent, csak ha épp ingoványosabb talajhoz érnek, az szül pár kellemetlen momentumot. Bár most abszolút nincs ilyenben, noha köze nem volt a szerhez sosem, ő is volt olyan korban, amikor bele-belekóstolt a dolgokba, az ártatlanabbakba, de amikor nem volt egy hatalmas fék a nyakában. Ki gondolta volna, hogy most még egy sörre is úgy rázza a fejét, hogy majd leesik, előtte pedig simán versenyt ivott bárkivel. Az élet szívás, egy rohadt gödör, amit addig ásnak, ameddig elég mély nem lesz az örök pihenőre. Addig meg néha kivigyorog, hogy egész rendben van.
- Sajnos. Sok gonddal járna – mintha tényleg ez lenne a legnagyobb baj, azon kívül, hogy nagyon más tematika lépne életbe a helyen belül, mint valami rossz filmben, és olyan, ahova nemigen esnének be csak úgy és szívesen. Pláne nem kölykök. Valahol most kényelmesebb, hogy nincsenek itt, azt tudja, hogy nekik mindjárt vége, így az alappopuláción kívül nem lesznek többen, nem lesz roham, mint mikor lejönnek ide és a hosszú sétától mindenki egyszerre éhes, neki meg hat kezének kéne lennie. Nem mintha baj lenne, de... Határok. Van, amikor vékonyabb minden perem.
Ő most a békés korszakot fogta ki, már ha jól saccolja a napokat, mindenkinek jobb így, még azoknak is odakint vagy épp bent, fogalma sincs, azóta bejött-e bárki a szünetről, vagy még most is a lábukat pihentetik. Oda sem neki, csak egy fél pillantás erejéig néz körbe, már azért is, hogy nem bújt elő más akárhonnan, aki rá vár, vagy akár a kávéra, széles választékkal. Nem határozta meg, mit merre, aztán próbált kreatív lenni. Vagy valami olyasmi.
- Aha, az a védjegyem – többek között. Elég ennyit tudnia bárkinek. Azonban nem enged abból, amelyet nemrég hozott fel, a rögtönzött pihenés és társaság ötletéből, és ha valóban nem türelmes, még a végén parancsol, vagy ki tudja. Nem ismeri a tagot, kit ismer ő igazán innen, a tapasztalatlanság kellemetlen dolog, mint valami elsőrandis, téblábol a legtöbb esetben és próbálja kitalálni, mi a franc lehet a jó megoldás. Most végül azonban felszusszan, leteszi a kezéből a tálcát és a széket kihúzva ül le rá. Tessék. Szófogadó is?
- Már csak az kéne, hogy miattam veszítsed el. Ők meg... - fordul ismét arrafelé, ahonnan érkezett ő is, majd egyszerűen vállat von. - Nem vészes, engem nem zavar, hogy néha lepasszolják a dolgokat, amikor mégis, nem számít. Meg kell csinálni – fordul vissza, bár nem gyújt rá, akármennyire is kényelmes megoldás lenne, csak lábait nyújtja ki és dönti hátát a támlának. Így már jobban látja és még okosabb is lesz. Vagy így!
- Ha ez így lesz, estig itt ülök ha kell – jó nem, de na. Még egy valamiféle vigyort is megereszt, bár a tény, hogy tényleg ő tartja vissza a tombolástól, nem teljesen megnyugtató. Isten tudja mikor „hadakozott” magán kívül bárkivel, talán tök elpuhult.
- Hogy szólíthatlak? Ha már Arie ismeretsége vagy és majd el kell dicsekednem vele, hogy elfoglaltalak.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Anik Khan
INAKTÍV


A kis herceg
offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 91
Írta: 2019. augusztus 31. 11:02 | Link

Henrik

- Kérlek, ne.
Nyögök fel őszintén a gondolattól. Ez az egy, amitől tartok, hogy az emberek majd elkezdenek kínosan figyelni a megszólításomra. Pontosabban, azok az emberek, akik közel állnak hozzám. Henrik életem egy pontján szerves része volt a mindennapjaimnak, és bár úgy alakult, hogy nem vált azzá véglegesen, mégis örömmel tölt el, hogy újra láthatom, és nem szeretném, ha másabbul köszönne, mint korábban. Abban is éppen elég tisztelet volt, és itt álljunk is meg, ha beszélgetünk, szeretném, ha megmaradna a baráti csevely, amihez már úgy hozzászoktam. Jól esik néha könnyedén beszélni, mintha nem lennék egy jövendőbeli uralkodó, mintha csak egy fiú lennék. Itt jó csak egy fiúnak lenni.
- Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel most atyám egyetértene, ugyanis úgy határoztam, hogy egy világi lánnyal kötöm össze az életem.
Bár atyám arcán semmilyen reakciót nem tudtam megfigyelni, sejtem, hogy milyen háború dúlt benne odabent. Elárultam őt, ha mondhatok ilyet, hiszen terveivel ellenkező döntést hoztam úgy, hogy még nem én gyakorlom a hatalmat. Azonban nem tiltott, mégis ismerem, jobban, mint mások, tudom, hogy mikor ellenkezik arcjátéka szívével, és amikor kijelentettem, hogy egy törzsfőnök unokáját kívánom elvenni, nem azt mondta, amit gondolt. De majd megismeri, és rájön, hogy a lehető legjobb döntést hoztam.
- Sol kiváló társam lesz. Érzékeny, vidám, szeretettel teljes. Képes enyhíteni rajtam, képes elviselhetőbbé tenni a nyomást. v
Ez pedig olyan erények tárháza, melyre nekem szükségem van. Érzem, ahogy vonásaim ellágyulnak, ha róla beszélek, hangszínem megváltozik. Ő az, a lány, akit igazán szeretek, és ezt azt jelenti, hogy vele kell élnem, vele kell léteznem. Mondjanak a törvények bármit. Tudom, hogy Jasmin se örvendett a hírtől, hogy sorsát eldöntötték.
- Valóban? Okkult mágiát?
Érdeklődöm, mert hozzánk is ezért látogatott el, az elhivatottsága, a kutatási szenvedélye magával ragadott, és mindennél jobban kívántam ezt a tudást én magam is. A másik téma, érzékeny, nincs jogom, hogy én hozzam fel, nem illendő, magát a történetet, amit a lapok írnak, koholmánynak gondolok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. augusztus 31. 19:05 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Szeretem, ha valaki azt teszi, amit mondok és ez nem a hatalmasságról, vagy a másik lealázásáról szól. Egyszerűen arról, hogy magának is, de legfőképpen nekem mennyire megkönnyíti azt, hogy nem kell faszfejkednem egy tök idegen sráccal, hogy tegye azt, amit kérek tőle. Jöhetnék itt a baromságokkal, mert a vendég az első, mindig a vendégnek van igaza, de ezek alapvetően akkora pusztulat faszságok, hogy hányhatnékom van tőlük, és egyszerűen szeretem, mert megkönnyíti. És lehet ő tényleg türelmes típusnak írja le magát, de ha most hagyja ezt, akkor később baszhatja az egészet, mert így is fog maradni. Ő lesz az, aki nem szívja el a cigit soha, aki nem tud megállni inni egy kortyot, aki nem tud élni majd, mert ezek a gyökerek nem hagyják. Nem megmentem, félreértés ne essék, engem csupán annyi vezérel, hogyha a sok okoska bejön, akkor lássák, hogy ül, és én hadd derüljek jót az önző és gusztustalan gondolataikon. Mert ilyen gondolataik lesznek, ami engem feldob, még akkor is, ha anyaggal nem tud szolgálni új ismerősöm.
Csak megemelem szemöldököm, hogy ez a védjegye, de nem válaszolok. Ha valakinek ez a védjegye, akkor valamit nagyon elcseszhetett az életében. És itt alapvetően nem a türelmességgel van a gond, hanem azzal, hogy nem elég, hogy türelmes, de még jámbor is mellé. Akár egy bárány. Aha, ez lesz a megfelelő erre. Mosolyom szélesebb lesz, ahogy helyet foglal az asztalnál, és elégedetten emelem a csészét ajkaimhoz, hogy jókorát kortyoljak belőle. Fejemet az ég felé emelem, miután cigarettám utolsó slukkját is a tüdőmben tudhatom,  majd kifújom a füstöt, ami a gomolygó levegőbuborék felé veszi az irányt. Gyönyörű, és mennyire büszke vagyok rá, hogy eljutottam eddig, te szent Merlin!
- Valóban meg kell - bólintok egyet, miközben a csikk porrá lesz kezemben. - De ha te megcsinálod, akkor ők mi a faszt csinálnak? - egy egyszerű kérdés, amire meglepően kíváncsian várom a választ. Meglep, hogy ebben az elb*szott világban vannak még ilyen emberek. Azért csinálja meg, mert meg kell, mert a többiek nem hajlandóak rá, vagy egyszerűen nem akarják. Mi ez, ha nem jámborság?
- Nagyon helyes - megiszom kávém maradékát. Magamban jót derülök a srác készségességén. Tényleg lefoglal és legalább nem kell nyomot hagynom Franknek, hogy tudja itt jártam, de ő nem volt itt, úgyhogy kapja be. - Kajás vagyok - jelentem ki a tényt, de fejemben már végig pörgött az összes pizza lehetősége, amit kérni fogok, amint belép az egyik hülye. - És te itt maradsz - érdekes, hogy tényleg éhes vagyok, de na, én is ember vagyok - vagy valami olyan féle -, és az illatok engem is felhívtak keringőre. Legalábbis a gyomromat mindenképpen.
- Elég annyit mondanod neki, hogy itt járt a mestere és tudni fogja - vigyorodom el szélesen. Bár megbeszéltük, hogy soha többet nem hív így, még poénból sem, az első alkalom után, de most biztos vagyok abban, hogy érteni fogja.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 14:42 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Általában ezek azok a percek, amik döntenek arról, mi is az a bizonyos benyomás, milyennek is látszik most, itt. Hát talán egy rakás szerencsétlenségnek, ez azonban még mindig békésebb, mint bármi más. Van az úgy, hogy nem érdekli az, mennyire már a valóság és az, mi és a másik fejében. Mert nem számít, hiszen itt annyian jönnek és mennek, hogy mire ő itt kiér, már lehet el is felejti. A véletlenek meg pont nem itt fognak végbemenni, tehet bármit, ameddig nem a kávét önti a fejére, nincs különösebb probléma. A többit meg majd túléli. Hát így hagyja rá az ültetést, a pillantást, bármit. Mert nem számol vele, mert nem gondolkodik ismét, csak hagyja magát sodródni. Talán üvölt róla, hogy neki a rendelés felvételéig tartanak a kontaktok, hogy talán a borravalón még nem esik zavarba, vagy bármibe, de tovább nem gondolkodik, hogy igazából akármennyien veszik körbe, ő akkor is egyedül van, kivéve, amikor betolakodnak oda, akármivel. Lehet az, hogy ráhagynak mindent, lehet az, hogy beszéltetik. Azt meg nem mondhatja meg senkinek sem, hogy miképp ítélje meg épp akkor, amikor kényelmesen dől hátra. Tetézhetné, cipelhetne magának is egy kávét, elnyomhatna még egy cigarettát is, de mégsem merész. Két külön lap és fejezet az életből, ahogy rápillant, és ahogy követi az utolsó füstcsomó útját. Még mindig túl zavaros némely dolog, azonban már nem szólal fel, nem hirdeti hátrányát és mivoltát, nem valami felvonulás ez, hogy kikönyörögje a jóindulatot.
Időközben egy még vissza is merészkedik, így felé pillant, semmi több, se a fölényes mosoly, csak nézi, hagyja, hogy a tekintetek találkozzanak, majd már fordul is vissza. Nem szán rá több időt, talán amaz sem, nem itt fogja meglelni a tökéletes alapokat a barátsághoz. Kérdés, hogy egyáltalán menne-e az, rozsdás mindene.
- Nos, ők majd megkapják a hétvégéket, illetve, mikor a diákok ismét ellepik a helyet – von vállat, úgyis oda fog esni nem is egy alkalom, amikor el kell kerülnie a helyet, vagy épp semmi ereje sem lesz, így aztán ez nem is igazán bosszú, neki előny, és mégis, annak adhatja el, hogy ő sem teljes mértékben jámbor, inkább alattomos és sunyi, hogy valami ilyesmivel vág vissza. Vagy tényleg reménytelen. Mit számít. Ha azt veszi ki a szavaiból, akkor itt fog ülni még egy darabig, és akaratlan le fogja pakolni a kártyáit. Kicsit több, mint amire eddig vállalkozott, de a hátárok arra vannak, hogy tologassák. Vagy mi.
- Bár minden bizonnyal erre az ajánlatra mind ideülne – utalok azokra, akik miatt ő lett a szerencsés, és még valami apró vigyort is a szája szélébe ültet. Aztán persze nem hülye, ezek a dolgok addig igazak, míg kimondják, így mindenre számíthat majd, semmin nem fog meglepődni. Néha kapar vissza kicsit, a múltba, mintha más lenne ott és azt kívánná másolni, műanyagíz azonban az egész, semmi több, csak kapálózás és kényszer. Le kellene szoknia róla, de talán ha még többet mozog a tömegben, elképzelhető.
- Mondhatnám, hogy kedves tőled, de fogalmam sincs, mit miért teszel. De tőlem, ha így jó – mert valóban, mi játék ez, csak ő tudja. Nem olvas a sorok között, ahhoz tapasztalatlan. Akaratlan járnak ujjai, nem dobol, nem csap zajt, inkább körmeit piszkálja, mintha mániákusan koszt keresne, amely nincs és mégis.
- A mestere – hümmög egy sort, lehet ehhez bármit társítani, a kettejük dolga. - Mondjuk ez nekem nem mondd többet, ha valakihez nevet kell társítanom. Vagy talán titok övezi? - mert inkább volt kérdése személyes, hogy mégis, ha már ő adott nevet, akkor a másik is. Aztán mégis megszegi a dolgát, kezével jelezve áll fel és megy tölteni magának egy adag kávét, ha már az előzőtől el kellett búcsúznia. Nem az, hogy felbátorították erre, talán kicsit táncol csak a fütyülésre és amúgy nem a kedvence ez a lötty, mégis, valami cselekvés kell. Így ül vissza, ízesíti be és kortyol aprót. Idő lesz rá.
- Alapvetően nem szokásom az ilyesmi, szóval nézd el nekem, ha egy idiótának nézek ki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 1. 16:18 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Talán fel kéne állnom és elmennem a picsába, mert egyelőre a két barom, aki bejött és meg is látták, hogy Balázs az új haverom, azoknak a gondolatai nem voltak kielégítőek számomra. Valami nagyobb volumenű kimenetelre számítottam, de egyelőre ezzel kitörölhetem a seggem. Mélyet sóhajtva döntöm hátra a fejemet a széktámlának ismét. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha Frank itt lenne, elmennénk valahova és berúgnánk. Ez a nap lenne a legtökéletesebb az eddigi szarokhoz képest, de nyilvánvaló, hogy Frank pont ma nincs itt, amikor a legnagyobb szükségem lenne az elesettségére.
- Cseles - pillantok elismerően az immár előttem ülőre, még biccentek is egyet felé. Talán mégsem annyira jámbor, mint amilyennek tűnik vagy mutatja magát, egyszerűen taktikus, és én ezt annyira szeretem, hogy szavakba sem tudom önteni. Szeretem, ha valaki taktikus, ha nem kiszámítható, és Balázs eddig kiszámíthatónak hatott, de meglepett, így meg is cáfolta az egészet. Talán annyira mégsem lesz unalmas ez a nap, mint amilyennek ígérkezik, és talán - hatalmas talán -, még jól is fogom magam érezni. Balázs eddig nem tűnt valami nagy számnak, de felkeltette az érdeklődésem, ami manapság nagyon ritka, főleg, ha egy férfi egyedről beszélünk. Változnak az idők, ezt szokták mondani, nem?
- Leszarom - vonok vállat semlegesen, mert valóban nem érdekel, hogy rajta kívül még ki ülne ide. Ő lett a szerencsés, mert a többi gyökér idegesítő, és csak az jár a fejükben, hogy melyik munkát tudnák lepasszolni Balázsnak, amitől áll a szőr a hátamon. Ennél gusztustalanabb viselkedés a világon nincs. - Furcsa magamat egy mondatban hallani a kedves szóval - hunyorítok pár pillanatig. - De kösz - lábamat felhúzva ülök fel rendesen a széken, akár egy ember, hogy normálisabb körülmények között tudjuk folytatni a beszélgetést. Bólintok egyet, mert bizony én vagyok Arie mestere, hiába nem hívhat így, mert okádok tőle, de ez akkor is így van, és ha minden jól megy, akkor előbb is fog levizsgázni, mint én. Ah, olyan büszke vagyok rá. Milyen hamar felnőnek, bassza meg!
Szememmel követem Balázst csak, amíg elmegy kiönteni magának egy kávét, majd visszatér hozzám. Amint leül kapom el egy kollégáját, hogy leadjam a magam rendelését, majd kérdő pillantással forduljak felé. Nem fogok helyette rendelni, nem vagyok az apja, így azért ezt talán meg tudja oldani egyedül. Érzem a szúrós tekintetet, amit kapok a pincértől, de engem ez csak még jobban feldob, így már mosolyogva várom Balázs válaszát.
- Lökjed már - sürgetem meg kicsit. - Úgyis én fizetek, mit szűzieskedsz? - nézek rá értetlen egy pillanatra, majd ha leadja a rendelést, vagy nem, mittudomén, a pincért útjára eresztem, és még mindig vigyorogva nézek rá.
- Elnézem - rakom rá jobb lábamat bal térdemre. - Denis vagyok - turkálom ki a fellazult zsebből cigarettámat és dobom az asztalra zavartalan. Mennyivel kényelmesebb, hogy nem nyomja még a vesémet is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 19:50 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Ezért még szívni fogják a vérét és kicsit zavarja is a figyelem, ami rá vetül, mintha akaratlan tolta volna a srác ki középre, a székkel együtt és tessék, most jól meg lehet bámulni. Akaratlan nyakát vakarja meg, mintha épp oda égne a rosszalló vagy épp meglepett pillantások bármelyike, végül is, az nem tilos, hogy bárki nézze vagy épp megítélje, ez már csak olyan védekező mechanizmus a magafajtáknak. Aztán leereszti merev vállait, ha túlfeszeng, itt szemben vele is csak a feszültséget keveri, aztán akkor talán szétzúz valamit, akaratlan. Áhh. Nem éri meg. Mégsem sikerül a leglazábban, de már haladt egy sort.
- Nem vagyok totál hülye – csak elharap dolgokat, amik a javát szolgálják. Mégis, a ténye annak, hogy megússza az egy-két hétvégét a zsibogás nélkül, megér ennyi cselességet. Nekik meg több fejfájást. Bár gyanítja, ők is lesznek majd hasonlóan cselesek, egyenesen szemetek és hasonlók, azonban nem aggódik. Ugyan velük már semmit nem osztott meg nagyon magáról, más az, miket lehet akár hallani. Ez egy falu, nemigen van sok lehetőség semmire sem, határolt és elég sokan ismernek majdnem mindenkit. Egy idő után felüti a fejét minden, akár vele is, így kellemetlen meglepetések még akadhatnak, talán ha nem is ül időzített bombán. Van elég idő mindenre, nem tervez örökké itt maradni. Csak amennyit szükséges, semmi többet. Viszont, hogy hova megy, az már egy jó kérdés. Minek előre gondolkodni, ennyire, úgyis úgy fog változni minden, ahogy nem akarja. Mégis, a furán felcsapó gondolatokat félresöpörve arca békés. Ez már nagyon jól megy.
- Annyira csak nem lehetetlen. De ha ezzel aláásom a hírneved, ki se mondtam – sejtése sincs továbbra sem, annyira rosszul ismer ki bármit, hogy az fájó. Mindenki olyan könnyedén olvas másokból és ő is tudna, de a szöveg kínaiul van, így aztán előtte ő egy rejtvény, amit kinyitott, megnézett és most a toll végét rágva – képletes – csak bámulja, honnan kezdjen neki.
- Semmi – mert valóban. Végtére is, apróságokon múlik a legtöbb dolog, akár csak a könnyebb lélek. Vagy a kellemesebb. Ennek ellenére tűnik el mégis egy szösszenetnyi időre lelép, mást azonban megtalál, így furcsa érzet, ahogy ül és önnön kollégájára pillant fel, még nem tért be ide civilben, ha kellett valami, elvitte melegében, inkább otthonevős típus. Így persze, hogy elsőre nem kapcsol, hogy mit várnak tőle. Pislogva néz a másikra, majd megint a kollégára, hogy mi a francra várnak. Aztán persze.
- Hű, leesett, ne nézz így rám – tényleg lassan. Meg hát, ezt már nem gondolta, eddig csak ülésről volt szó. Kicsit sután kap az étlap után, persze, minek kéne az, tudja fejből, mégis, kicsit a kusza fejét húzza rendbe. Aha, szűzieskedik.
- A pásztorosból kérek, köszi – ó, hát szép tekintetet már nem. Munkaidőben mi. Még vigyort is ereszt, de inkább annak szól, lehetőleg ne köpj rá, mielőtt kihozod címmel. Ha megtudja, akkor lehet belenyomja a sajtok közé a fejét. A köcsögösködést nem szereti, akármennyire békés.
- Oké, Denis. Így már könnyebb – fordul vissza. - Ez még vissza fog ütni, de köszönöm – annyira nem volt éhes, neki azonban ezzel nincs gondja, a maradék meg elfér majd ebédre is. Továbbra is az étlappal szórakozik, de túl sutának és csendesnek érzi a helyzetet.
- Fogalmam sincs, milyen témával tudnálak lekötni, így... hát felőlem mesélj bármiről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 1. 20:21 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Hogy nem totál hülye? A gondolat sem merült fel bennem, így megemelkedett szemöldökkel nézek vissza a srácra. Oké, én elhiszek mindent, így csak egy halkat kuncogva, fonom keresztbe ismét kezeimet, amikor a pincér is végre eltakarodik. Nem esett le neki valami korán, de a lényeg, hogy megtörtént, én pedig ugyebár sehova nem sietek. Talán felrontok megkukkantani Franket, hátha van ekkora mázlim és éppen valami csajjal van. Úristen, mennyire jó lenne! Fejemet kissé megrázva vetem el a gondolatot, mert jelenleg az előttem ülő sokkal érdekesebbnek bizonyul, mint kellemetlen helyzetbe hozni Franket, és ha már elértem, hogy leüljön, csak nem hagyom hoppon. Gátlástalan megtenném, de tényleg felkeltette az érdeklődésemet, akár egy új könyv.
- Hírnév? - őszintén felnevetek. Mégis miféle hírnév? - Te egy nagyon vicces gyerek vagy - konstatálom még mindig nevetve a dolgot, de eskü igyekszem moderálni magam. Eszembe sem jutott, hogy nekem van olyanom, mint hírnév. Nem tagadom, sokan ismerik a nevemet, de az, hogy hírnevem legyen enyhe túlzásnak érzem. Soha nem vágytam figyelemre, egyszerűen megtaláltak az emberek, akiknek nem tetszett a stílusom, mégis a közelemben akartak maradni, és az a legszomorúbb, hogy nem egy ilyen van a közelemben, leginkább alsóbb évesek. Valahogy nem értik meg, hogy a könyveim társaságán kívül nagyon kevés ember közelségét vagyok hajlandó elviselni.
- Örülök, hogy megkönnyítettem - pöckölök ki egy szálat a dobozból, majd Balázs elé hajítom. - Csak nyugodtan, megérdemled - intek felé egyet, hogy gyújtson rá, mert ráfér. Láttam, amikor a cigaretta felét elnyomta és jött is, hogy kiszolgáljon, a parasztok meg simán cseverészve tovább szívták. Szórakoztassam én őt? Hah, tényleg vicces srác ez a Balázs.
- Vérfarkas vagy, nem? - gyújtom meg a szálat, mélyet szívok belőle, majd pár másodpercig bent tartom, hogy a plafon felé fújjam a füstöt. - Szerintem neked több mesélni valód lenne, mint nekem - hogy tolakodó lennék? Lehetséges. Amióta a feneke érintette a velem szemben lévő széket matatok az agyában, szóval igen, mondhatjuk, hogy tolakodó vagyok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 1. 20:41 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


Legyint egyet a pillantásra, felesleges tovább húzni a dolgot, hiszen nem fontos, az időbeosztás olyan dolog, amivel egyedül kell megtanulnia bánni, senki orrára nem kell kötni és főleg nem elpanaszolni, ha esetleg szarul vagy épp jól csinálja. Akkor aztán végképp olyan elveszett anyámasszony katonája lenne, hogy kár rá pazarolni a perceket is, odáig meg nincs lesüllyedve, vagy már nincs részletkérdés. A gödör mélyének a mélye, viszont nem várhatja mindenkitől, hogy létrát vagy kezet nyújtson. Attól nem fél, hogy elcseszi a munkalehetőséget, ha valóban ilyen a kapcsolat, az meg már más, hogy ami eddig alakult a többiekkel, annak totál más lesz a vége. Mindegy is, hiszen nem haverkodni jár be ide, bár most épp az ellenkezőjét műveli. Ilyenek a véletlenek. A kávéba nagyobbat kortyol, most már teljesen elűzte a reggeli kótyagosságot, még ha nemrég még volt is belőle akármi. A többi innentől a maga hülyesége.
- Vicces? Szar a humorom újabban – mondjuk ki, nincs. Vagy lassú. Pedig előtte élt vele, a morbiddal, a kellemessel, akármivel. Hogy most inkább szánalmas nyekergés, az már más. - Honnan tudhatom, hogy van-e. Azt viszont biztosra, hogy régebb óta vagy itt, így valami csak akad. A rossz is az, ha úgy nézzük – akaratlan ragad rá az emberre, hiszen ez az, amit nem kér és kap, előbbiért meg jobban meg kell dolgozni. De ha nincs, hát nincs, elvégre csak szófordulat, semmi több. Próbálkozik, mondja, ami először felötlik ott, ahol másnak a régi ismeretség kútja fakad és a tudás, hogy legalább megkérdezze, hogy van, mint működik manapság. Ha nincs, akkor ezek egyelőre feleslegesek.
- Erre már tényleg azt kell mondanom, hogy elkényeztetsz – pillant le a dobozra, aztán odanyúl. A bagózás kifejezetten tökéletes cselekvés a magafajtáknak, látszik, hogy nem tudja letenni. Zsebéből előkerül a gyújtója, majd már szívja is, a dicséretre pironkodhatna, de nem teszi, fogalma sincs, mit érdemel, az élet úgyis megkínálja majd vele. Már épp azon van, hogy valami hamunak valót is beszerez most már, ha ennyire el kell engednie magát, de a kövér slukk úgy csusszan félre, mint máskor egy korty víz. Prüszkölve, köhögve dől előre, de nem a friss bagósok gondjával, hanem mint akire most nyomták rá a bélyeget. Vagyis éppen letépték a ragtapaszt, amivel takarta. A jóságos. Az.
- Arie mondta, gondolom – szűri ki fogai között, miközben visszadől, és talán egy árnyalattal feszültebben de most aztán totál hálásan szív bele a cigarettába. Persze, ő a naiv, hova gondolná ő ki és hol matat, még ha érezni is lehet, csak a gerincén futkározik fel és alá, nem tudja betájolni. Ebben valóban szűz volt, az elméje legalább csak az ő terepe.
- Több? Mind ugyanúgy kezdődik és végződik. Bemész, kimész, ha nem pusztulsz bele, akkor pedig van ez, hogy meghúzod magad és köntörfalazol. Nem épp kellemes – nem sértett, nem áll fel és rúgja rá az asztalt, csupán valóban kínos kimondani az igazat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Ambrózy Henrik
Tanár, Mestertanonc Tanár, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


HeRNik | naGIGÁThor
offline
RPG hsz: 247
Összes hsz: 1268
Írta: 2019. szeptember 2. 10:48 | Link

Anik

Nem tehet mást, kineveti Anikot. Tudja jól, hogy az lenne a legutolsó kérése, hogy Henrik tegyen így, mégis, ha csak elültetheti a gondolatot a másik fejében és ezzel némi szörnyülködésre bírhatja, már megérte. Mert úgy egyébként hozzá kell majd szoknia, hogy az emberek így adják majd meg a kellő tiszteletet, hiszen ez is a szokás. Tény, hogy az indiainál már egy sokkal lazább és szabadosabb kultúrát is megismerhetett, ezáltal lényegesen idegenebbnek tűnik neki sajátja, de sajnálatos módon a hazájában még nagyon sok minden igenis kötött és szigorú.
- Nincs kétségem afelől, hogy atyád nem örül neki. De ha ez a lány szeret téged és Te is Őt, ráadásul a szabályok szerint játszotok... Nyilván atyád sem akarja, hogy boldogtalan légy, így el fogja fogadni a választásodat - egy biztató mosolyt küld felé. Emlékszik, milyen volt a férfi, mikor ők találkoztak: kimért, hűvös. Kellett neki idő, míg megismerte Henriket és elfogadta, hogy egy jó szándékú, tisztességes ember. Nyilvánvalóan ezzel a bizonyos lánnyal is így lesz majd, egyszerűen csak szüksége van időre. Öreg már és félti a fiát attól, hogy valaki magához dédelgesse némi hatalomért cserébe, de ha tényleg tiszta szándék és szerelem rejtőzik a házasságuk mögött - márpedig az egyértelmű, hogy Anik szerelmes -, akkor neki sem lehet ellenvetése. A helyi szokások tanulhatóak, nem nagy tragédia, ha más szemlélet is szép lassan becsorog Indiába. - Jó ezt hallani. Vigyázz rá nagyon - ahogy kiejti ezeket a szavakat, kissé elfacsarodik a szíve. Lillával már nem ugyanolyan semmi sem. A ki nem mondott szavak ott feszülnek kettejük között és, bár még vissza-visszatérnek a régi pillanatok, amikor önfeledten estek egymásnak és gond nélkül nevettek mindenféle hülyeségen, ez egyre ritkább. Kevesebbet vannak kettesben és a közös pillanataik sem olyan meghittek már. Fájó arra gondolnia, hogy talán mégsem maradnak együtt addig, amíg akartak.
- Okkultizmust és fekete mágiát, hogy pontos legyek - biccent egyet és már rögtön ki is igazítja a másikat. Bár a kettő szoros kapcsolatban van egymással, közel sem ugyanaz, meg ugye Henrik büszke a tárgyára, amit még meg sem kapott. Hátra van még a Kriszpinnel való beszélgetés, de az is, ki tudja, mikor jön majd össze.
- Gondolom olvastad, miket írnak rólam - az újságot kettejük közé ejti és gondterhelten mered maga elé. - Nem tudom, mennyi esélyem lesz így a tanításra. Kriszpin helyében nem biztos, hogy rámondanám az áment - komoran néz Anik szemeibe, mert tudja, hogy pengeélen táncol. Nem mintha a herceg tehetne bármit is annak érdekében, hogy a helyzet javuljon, mégis jól eső érzés Henriknek, hogy ezt elárulhatja. Lehet, hogy nem ők a világ legnagyobb spanjai, de amióta ez a herce-hurca folyik, mintha Henrik barátai sorra szívódnának fel. Minő meglepetés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 2. 20:20 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Soha nem gondoltam volna, hogy tényleg érdekesebb a srác, mint amilyennek tűnik, de legnagyobb megdöbbenésemre lepett meg. Érdekes dolog ez a vérfarkas-kór. Minden teliholdkor elhagyod önmagad és konkrétan egy állattá válsz. A legviccesebb az egészben, hogy nekem ehhez nem kell telihold, elég, ha felbasszák az agyamat és máris ott a baj. Annyi különbséggel talán, hogy Balázsnak fájdalmasabb a történet, nekem maximum eltörik pár csontom, aminek a fájdalmát majdnem mindennaposként köszöntöm.
Morgok egyet arra, hogy elkényeztetem, ez csak egy cigaretta, és nem azért ül itt, mert én annyira jó fej lennék, egyszerűen érdekel hogy éli meg a vérfarkas létet. Eddig csak az vezérelt, hogy jót kacarásszak magamban a kollégái gondolatain, de most már kezd érdekesebbé válni a helyzet, és az istenért sem hagyom ezt kárba veszni. Túlságosan érdekes. Emésztem a hallottakat, nem tudom hány perc telhet el szótlanul, mire megszólalok, de ugye; nem sietek sehova.
- Miből gondolod ezt? - cigarettámat szám szegletébe dugom, és csak hagyom lógni. Kíváncsian várom a választ. - Rólam folyamatosan mennek a pletykák - vonok vállat semlegesen. Hát nem így van? A legutóbbi Edictumot leszámítva amennyire vissza tudok emlékezni az összesben benne voltam, és leginkább olyan fals hírekkel, mint felcsináltam Payne-t, megkértem a kezét ez miatt kockacukorral, Cath és én testvérek vagyunk, Lorin a barátnőm, és napestig sorolhatnám, de nincs kedvem, és tényleg kurva sok is van, így legyen elég ennyi. Túl sok az olyan információ rólam, ami hamis, bezzeg, ami igaz lenne, azt meg senki nem hiszi el. Közöltem egy alsóbb évessel, hogy moderálja a gondolatait a lányról, aki tetszik neki, mert gusztustalan, ez meg nézett rám, mint egy hülye, amikor közöltem vele, hogy legilimentor vagyok és szinte látom magam előtt én is meztelenül a lányt. Hangosan felröhögök, amikor majdnem megfullad az első szívástól, de következő mondatára megkeményednek vonásaim.
- Arie nem mondott semmit - hangom talán erélyesebb, mint kellene, hogy legyen, amikor feljön a téma. Nem mondana el ilyet, csak azért mert ő tudja. Annak mégis mi a fasz értelme lenne? - Belelátok a fejedbe - és ismét témánál vagyunk. Mélyet szívok cigarettámból, arra várva, hogy a jómadár ismét megszólaljon, és hála égnek nem is kell sokáig várnom, mert egész hamar belezd a csiripelésbe.
Előredőlök, figyelmesen hallgatom, talán csüngök is minden szaván, amikor belekezd a lényegbe. Vagyis nem kezd bele a lényegbe, én meg ülök előtte kikerekedett szemekkel, hogy mégis mi az anyám van, amiért nem beszél értelmesen a dologról?
- Értem, hogy feszélyez a téma - csippentem ujjaim közé a blázt, hogy ne egy füstfelhőn keresztül kelljen beszélgetnünk. Micsoda kedves gesztus. - Azt magyarázd el, miért? - nem értem, és meghalnék azért - drámai túlzás, kösz -, hogy őszinte választ kapjak anélkül, hogy megint agyának legmélyebb zugaiba kelljen bebotorkálnom, mint egy kuruzsló. Megtehetném, de annyira nem érdekes, mert attól még, hogy én turkálok, az emberi érzelmek nem látszanak. Én meg látni akarom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 3. 22:12 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤



- Azt se biztos, hogy gondolom. Csak kimondtam – mert hát már nem talál magában erre jobb magyarázatot sem, sem azt, hogy miért kellene megcáfolnia. Belekavarodott talán, vagy már nem is érte, merre akart kilyukadni. Egyszerűbb lett volna ki sem mondani, csak akkor még némább lett volna, mint ami már akár kellemetlen is. Áhh.
- Ahogy gondolom mindenről. Ezért veszett ügy egy falu – mert hát nincs továbbra sem kibékülve vele, a vidék addig volt jó, míg maga volt, a sok fül és szem pedig csak a bajt okozza. Nem mintha vágyna bármire, még pletykára sem, elég volt azokból anno a gimiben, ne kelljen visszamennie az időben, hogy megtanulja totál ignorálni az összeset. Vagy hát, ami elválik. Mondhatná, hogy erre a pletykavonalra célzott megérzéssel, de nem teszi, amúgy is olyan sebeden törlődik el az eddigi gondja, mint ahogy mások pislogni szoktak. Mert hát talán egy fals pletyka kellemesebb tagadnivaló és időtöltés, mint egyből a közepébe vetülni. Még köhécsel párat, míg a másik kiszórakozza magát a kínján, ugyan a hátára nem csapnak rá, szükségtelen, a szavak is elegek voltak, egy tenyérrel aztán csak rosszabb lenne. De megmarad, nem kell a gödröt sem készíteni, visszadőlve normalizálja levegővételeit és sandít a másik felé.
Arie nem. Azért valahol megnyugtató, de kellemetlen is, nem akart azonnal és alaptalan vádat generálni, de ez amolyan ösztönös reakció volt, amely egyenes ágon jött a fulladással és a védelmi mechanizmussal. Vagy mi a szösszel.
- Jó, jó, nem ő – szív egy újabb slukkot, amit már nem kíván kiköpni, sem véglegesen megfulladni, és amúgy is érzi, hogy ezzel kicsit most belenyúlt, érthetően kelt akaratlan a védelmére. De akkor is.
- A fejembe – most aztán jöhetne a kretén játék, hogy mégis milyen számra gondolok, mit lát és mit nem, de csak szemei akadnak fenn kissé, hunyja is le őket és elnyújtott, fáradt sóhaj hagyja el ajkait.
- Hogy én milyen rohadtul utálom ezt a mágia dolgot ilyenkor – valami rémlik neki egy olvasatában, hogy ilyen létezik, de eddig csak olcsó mentalista dolognak vélte, át tudatosan sosem élte, az utolsók között sem lett volna, mint lehetőség a miértre. Orrnyergét dörzsöli, ha nagyon idiótán akarna viselkedni, jöhetne a filmes klisé a fóliasapkával, de nem tesz semmit. Csak ül, lehajt egy adag kávét, és odabent minden faszom.
- Komolyan könnyebb lenne arról beszélni, hogy valami gáz pornó terjed rólam a neten, mint ez – pöcköli le a hamut, elpillant a konyha felé, libben-e az ajtó. De hát a kajának még nincs itt az ideje, ő meg elnémult, mintha szavakat keresne, pedig nem kell.
- Mert utálom. Azért – fordul vissza. - Ha ez a szar nem lenne, nem kéne itt ülnöm, elviselnem, hogy azok épp mivel akarnak szopatni, vagy épp azt, hogy egy olyan helyre kell mennem tanulni, ahol kicseszett seprűn repkednek. Minden zsigerem tiltakozik, és mégis, most még el is kell magyaráznom. Nem a legkedvesebb hobbi – nyomja el a csikket, ha eddig nyomorultnak tűnt, most annál határozottabb mindene. Ebben legalább biztos.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 4. 20:41 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Vérfarkas kór. Egy olyan dolog, ami mindig minden körülmények között felkelti az érdeklődésem. Mindegy, hogy totálisan be vagyok ütve, vagy éppen ki, mindegy, hogy szétverték a fejem, és éppen varrják össze a hátamat; mindig érdekel. Mert ez egy ilyen dolog. És nem feltétlen maga a kór érdekel, egyszerűen az, hogy a különböző személyiségű és típusú emberek, hogy élik meg a teliholdkori átváltozást kivétel nélkül. Mert ugye, mindenki máshogy fogja fel, valaki örül neki, valaki pedig teljes szívéből gyűlöli az egészet, ahogy az előttem ülő is, aki végre nem fullad meg az elvett cigarettától.
- Akkor előtte gondolkozz - vonom meg vállaimat kissé. Cigarettámat szám szegletébe dugom. Bólintok egyet felé, mert tény és való, hogy egy faluban nemigen tud titkot tartani az ember. Ez pont olyan, mint amikor az emberek azt hitték meghaltam - majdnem, de nem, szóval kapjátok be -, és Cath a temetésemre ment Olaszországban. Ilyenek ezek a pletykák. Az emberek látnak valamit, összeállítanak egy történetet köré, amit valósnak hisznek, elmondják másoknak és bumm! Robban minden, mintha igaz lenne, vagy mintha lenne valóság alapja annak, amit csak kitaláltak. Balázs ezt egyelőre megúszta, ahogy kiveszem szavaiból, de ha az emberek megtudják, hogy vérfarkas, ott bizony kő kövön nem marad. Jönnek majd a hírek, miszerint megölt ki tudja hány embert, vérfarkassá tett egy tucatnyi embert, talán már falkája is van, mert mennyire elvetemültek a vérfarkasok.
Tévedsz, haver, nem akaratlan keltem a védelmére, egyszerűen hányok az alaptalan vádaskodásoktól, és az csak tetézi ezt, ha egy olyan emberről szólnak, aki közel áll hozzám. Kimondanám hangosan, de felesleges, nincs köze ahhoz, hogy én milyen kapcsolatot ápolok a hely tulajdonosával.
- Azt elhiszem - húzom gonosz vigyorra számat. Mindenki utálja, én meg imádom, és csak akkor nem használom, amikor már szégyellem. Hogy ilyen mikor van? Körülbelül soha, de ezt az embereknek nem kell tudnia, ahogy azt sem mondom el mindenkinek, hogy legilimentor vagyok. Ráadásul már bejegyzett és a vizsgáról kéne diskurálnom Sárközivel. Kegyetlen volt. Szó szerint. A vizsga gondolatától elkomolyodok, ahogy eszembe jut Cath, ahogy ott ül, vérzik, és én nem tehetek semmit.
- Az csak vicces lenne, nem érdekes - vonom meg vállaimat, megpróbálva ismét felvenni a beszélgetés ritmusát, de Cath véráztatta arca és ruhája csak-csak lelki szemeim elé kerül. Megindul a srác nyelve, én pedig cigarettámat kivéve a számból, kezemet az asztal szélén megtámasztva hallgatom. Túl sok sérelem, de nem a lényegről. Akkor ezt elengedem szerintem.
- Megértem - biccentek egy aprót felé. - Ők semmivel nem fognak megszopatni, mert félnek tőlem - mutatok a konyha felé könnyedén. - Szóval utálod a mágiát, és a mágusokat, azon túl pedig a vérfarkas létedet is. Miért? - még fejemet is oldalra biccentem kicsit. Hányadszor kérdezem ezt meg? Nem tudom, de mindig a miértre a válasz a legfontosabb. Most sincs ez másképp, mert érdekel, miért vélekedik így az egészről, miért ennyire ellenszenves ezzel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár


grey wind | disney princess
offline
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4910
Írta: 2019. szeptember 7. 09:24 | Link

.munkanap, kettétört cigiszünet.
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤


- Talán azt kéne, meglehet – tény, bevallja, nem mindig teszi. Néha minden üres és meg kell tölteni valamivel, viszont ez nem feltétlen az, hogy ő felül bármiféle pletykavonatra, ahol aztán tovább szövi, hogy bizony harmadik szeme is volt és a többi. Nem. Ha valamit hall és érdekes, talán még rá is kérdez, ha jó passzban van, viszont róla ő nem tudja ezeket és azokat, így alaptalan és tét nélkül piszkálta meg kicsi, de bánja a fene. Ennyi még elmegy.
- Mindenkivel ezt művelik? Mármint, a pletyka – akaratlan is kell tudni, mennyire veszélyes ez a falu, hogy tényleg inkább befogja-e a száját és inkább folytassa az üres és lényegtelen fecsegést, még ha gázos is. És aztán az iskola. Már majdnem bele is sápad a gondolatba, hogy ott... Nem, talán eleve egy hülye ötlet volt, hogy belement, hogy nem csak elment csendben vizsgázni és elfelejtette az egészet, hanem hogy igenis még jó dolognak tartotta, amikor megírták a kérvényeket és egyéb szörnyűségeket, hogy na, majd ezzel rendbe lesz rakva minden. Aprót sóhajt csak, kár ezen már bármit is, ő nem lát a másik fejébe, de most még az arcáról sem tud nagyon mit levenni, tény és való, ha ő kicsit kibillen, akkor már igencsak képtelen. Beszorul saját magába, a gondolatörvénybe, ami igenis elsodorja, amitől túlgondolja és rosszul ítéli meg. Mert hibás, nem és soha nem is volt tökéletes, az az időszak, amikor ép elméje volt a tét, megrágta és sok szemetet hagyott, idő kell, hogy pucolódjon. Vagy sosem megy el. Ő nem tökéletes, ő nem a legjobb fejben, de próbálkozik. Erőltetett mosolyt húz a mágiára, sőt, nevetne is, olyan szarkasztikus, műanyag nevetést tolna, de nem. Csak eltűnik a mosoly, és magában szitkozódik egy sort. Neki természetes, tudja, érti, hogy mi hogyan működik. Ezt magáról kevésbé tudná elmondani.
- De a vicces még elfogadható. A saját hibám lenne és fel lehetne fogni. Ez fárasztó és kellemetlen – érti ő, hogy érdekes, mert talán neki is az lenne, ha nem magán kellene megtapasztalni. Elvégre ki nem látott erről filmet, olvasott akármit, hogy milyen és hogyan – bár ez itt közel sincs hozzá -, a fikció menő, tiniként falni az ilyet, de felnőttként komolyabbra kellene váltania, csak ez nem olyan, mint a pattanások, hogy eltűnnek ha vége a pubertásnak. Akaratlanul gondol arra, hogy mi lesz, ha egyszer a főzet már nem jó, ha nem használ és akkor jön a baj. Akkor kerülhet be akárhova, ha el tudják kapni. Nem, akkor, ezzel a fejjel gondolkodva, simán bevállalna egy golyót. És tessék, megint a végletekig elmegy. És most jobban zavarja, mint kellene, kelletlen fészkelődik ültében, miután tudatta vele, mire képes. Pőrének érzi magát, gondolatait meztelennek és megnyúzottnak. A valóság ugye sokszor nem kellemes.
- Tőled. És nem leszel itt minden nap, hogy elzavard őket. Ne érts félre, nem félek tőlük. Csak nem mindig van humorom és türelmem – nem kell már magyarázni, miért, legalább ez könnyebb. Nem kell kitalálni valami indokot, hogy miért és hogyan sikerül így, meg úgy. Mégsem örül, továbbra sem. Akkor sem tette, amikor Arie elé tárta, az is kellemetlen volt, végigmarta a torkát, de muszájból.
- Aha. Valahogy így – nem mindig utálja az előbbi kettőt, mert azok nem ártalmasak oly mértékben, amely miatt valóban utálat lenne ez. Inkább csak zavar, kelletlenség, dolog, amit nem ért és amitől irtózhat kicsit. A másik azonban, mindennek rákfenéje.
- Mert nem akarom – ha ezen múlna... - Mármint, ha belátsz ide – bök a saját homlokára – akkor látod a helyzetet. Nem vagyok idevaló, sosem kellene tudnom arról, milyen ez a hely és látni sem. Élnem kéne valami panelben, meg minden, VB-t nézni és punnyadni, de nekem nem ez jutott. Utálom, mert valódi és semmit nem tudok ellene tenni – és meg a saját hibája. Utólag könnyű az önostorozás, azonban később már kár bármi, mégis műveli.
- Nem tudom, van-e korhatár, de baromi sokkoló és ijesztő ez, akár tagadom, akár nem. Az is, amit te csinálsz, az is, ami velem történik. Nem tudom, mi a jó válasz a kérdésedre sem. Összezavar ez az egész.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Frank Arie Martin
INAKTÍV


Pizzamester
offline
RPG hsz: 159
Összes hsz: 358
Írta: 2019. szeptember 7. 10:04 | Link

Abigail


Óvatosan veszem át a kicsit, és fektetem a mellkasomra, vigyázva, hogy az érzékeny feje jó szögben legyen. Mostanában rengeteg gyerekekkel kapcsolatos könyvet kiolvastam, hogy tudjam, mit kell majd csinálni, ha megszületik a nővérem babája.
- Elég sok ember van a családotokban, aki gyerekközpontú, szerintem nagyon elkényeztetik majd, bármit is teszel. Ha sosem vennéd fel, akkor is állandóan lenne valakinél.
Sok időt töltöttem a Payne családban, ezért tudom, hogy a kislányért szinte mindenki megveszik. Látom is magam előtt, ahogy a kis Zara elveszik teljesen Jason hatalmas karjaiban. A csupaszőr, hatalmas férfi a legnagyobb szívvel megáldott családtag, aki odáig van a gyerekekért, türelme végtelen. Akárhányszor találkoztunk, a körmén csillogó lakk, hajában kusza fonatok, királylányos masnik, csatok, korona. A lányok állandóan díszítettek rajta valamit. Will is szereti a gyerekeket, nem véletlenül specializálódott gyermekorvosnak, míg Cath önkéntesként az óvodában dolgozik. Nem hiszem, hogy lesznek itt gondok azzal, hogy ki vigyázzon a kis Zarára.
- Az esküvő?
Nem értem, hogy mi volt az, ami ott rossz volt. Álomszerű inkább, hiszen végül a Payne lány a Brightmore fiú felesége lett, áldás, békesség. Mert aki már látta őket együtt, az nem hiszi, hogy akkora szenvedés lenne ez a házasság. A legjobb barátok, jól megértik magukat a barátságon túl is, szóval szerintem ez jól alakult. Még ha ugye az a bizonyos szerelem másnál is kötött ki. Furcsa, de életem két nője után már nem vágyom a szerelemre, inkább egy nyugodt, kiegyensúlyozott, szeretettel teli kapcsolatra.
- Jobban döntöttél, mint Ariana, annyi szent.
Simogatom a baba hátát, és közben figyelem Abigail nyugodt arcát. Szerintem jól tette, hogy hozzám jött.
- Mik a terveid?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
offline
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
Írta: 2019. szeptember 7. 22:00 | Link

Helvey Belián Balázs - nem is hozzád jöttem - mindegy

Sokan nem gondolkodnak mielőtt megszólalnak, és ez hatalmas hiba. A boldog békeidőkben pontosan én is ezt tettem, mert nem volt szükségem arra, hogy gondolkozzak, mielőtt beszélek. Ami a szívemen, a számon alapon éltem, és tengettem mindennapjaimat, ami nem volt gond, egészen addig, amíg be nem kerültem egy iskolába, ahol mások is vannak rajtam kívül. És nem ők tanítottak meg erre, hanem Catherine Hope Payne, a gyökér stílusával, amikor berobbant a mindennapjaimba, a semmiből. Egy egyszerű kalandnak indult, és nézzük meg hova jutottunk; a feleségem, és nem tudom, hogy akarom-e, hogy már ne legyen az. A gyűrűnek hamarosan el kell tűnnie ez ujjamról, mert a második év vége rohamosan közeledik. A gondolat megszületik, nekem pedig arcomra olyan hidegség ül ki, hogy félek, szinte már éget. Ha a gyűrű lekerül az ujjáról, soha többet nem lesz az enyém. Így az enyém, nem tehet azt, amit csak szeretne, így én irányítok, de ha a gyűrű lekerül az ujjáról, ami hozzám köti, akkor vége. Elvesztem? Nem vagyok benne biztos. Fejemet lehajtom, pár hosszabb hajtincsem hullik előre, de most nem zavar. Szemeimet összeszorítva, a levegőt fogaimon keresztül szívom be, ahogy elém kerül a kép, Cath ujján már nincs a gyűrű, és egy másik férfival él boldogságban, amiben én nem szerepelek. Amikor még a halott húgom halott volt, ő volt az egyetlen biztos pont az életemben. Ő van Ivana előtt és után, ő mindig ott volt, amikor kellett, én pedig ezt ki is használom, akárhányszor csak lehetőségem nyílik rá. Az asztallapon pihenő kezem ökölbe szorul, a felém intézett kérdést a pletykákról, nem is értem, annyit hallok meg, hogy Balázs mondd valamit, ám a szavaknak nincs értelme. Szemeim kipattannak, amikor rájövök, hogy minden rajtam múlik. Jegyezzem el még egyszer, hogy örökre az enyém maradjon, így, ahogy most? Szerelmesen belém, amit nem tudok úgy viszonozni, ahogy elvárná tőlem?
Fejemet kissé megrázom, és amikor felpillantok beszélgető partneremre a hideg merevség ugyanúgy ott ül arcomon. Cigarettámat ismét szám szegletébe dugom, hátamat a szék háttámlájának vetem, kezeimet keresztbe fonom magam előtt, így figyelek. Figyelek? Inkább a véráztatta ruha és bizonytalanságomon túl próbálom meglátni az előttem ülőt, és felfogni mégis miről beszélünk.
- Milyen főzet? - a vérfarkas kór, és a pornófilm. Igen, ismét felvettem a fonalat, és ismét felkeltette az érdeklődésemet a téma, attól elvonatkoztatva, hogy agyam eldugottabb részeiben mégis milyen gondolatok születnek meg folyton folyvást. Tényleg elmebeteg lennék? Nos, sokan mondták már, például a mostani pszichiáterem előtti négy darab, akik nem bírtak velem mit kezdeni. Tény, nem is könnyítettem meg nekik a dolgot, de a mostani valahogy mindig fel tudta kelteni az érdeklődésemet, és elérte, hogy beszélni akarjak a démonjaimról.
- Nem kell félni tőlük ahhoz, hogy meg tudjanak szívatni - vonom meg vállaimat könnyedén. Tudom milyen érzés lehet, nekem a gyerekkorom nagy része így tellett. Baszogatással, kiközösítéssel, szívatásokkal, mert más voltam. Már akkor is más voltam, ami nem tetszett a gyerekek legtöbbjének. A gyerekek utáltak, mert kivételeztek velem a tanárok, majd eljutottunk odáig, hogy a tanárok is utáltak, állandó szívatások központja voltam mindenkitől. Anyám a képességeim kijöttétől egy évet bírta tovább húzni, az is csoda, hogy eddig bírta az oktatásomat, majd elküldött a Bagolykőbe. Nem mondom, bátor lépés volt.
- Figyelj, öcsém - kezdek bele, mélyet szívva cigarettámból. - Nekem dühkitöréseim vannak és pánikbetegségem egy gyerekkori trauma miatt - kezdek bele a vidám történetbe. - Majd jött, hogy majdnem megöltem a szüleimet, és mindezekre rá klausztrofóbiám is van, hidegérzékenységem és hajlamos vagyok a kiszáradásra, mindezt azért, mert elemi mágus vagyok - sorolom fel az agyamban és lelkem lévő pszichés és mentális problémákat, mintha bármi köze is lenne hozzá, de mégis; annyira szép ilyen csokorba szedve, nem? Egy nőnek is adhatnám akár baszd meg! - És tudok élni ezekkel. Te mi a jó édes büdös faszért nem tudsz együtt élni azzal, hogy vérfarkas vagy? Megtörtént, nem tudod visszaforgatni, de ahelyett, hogy picsogsz, amikor nem üt be a krach, addig élvezhetnéd az ezen világ adta csodákat - ismételten beleszívok cigarettámba, majd elmosolyodom. Lehet, hogy ez most sok volt a srácnak, de be kell látnia, nem csak neki vannak problémái, talán valakinek mindennap szarabb. Nem mondom, hogy érdekel a valaki, akinek mindennapja kihívás, de akkor is így van. Mert például Lorin, aki tényleg minden kibebaszott nap küzd az életéért, még mindig talpon van, és soha nem hisztizik, hanem éli az életet, ami megadatott neki. Ezért lesz ő mindig erősebb mint én, és ezért volt is erősebb.
- Tehát nemrég kerültél ebbe bele - mutatok körbe mutatóujjammal a helyen, és talán érthető, hogy az egész világra gondolok. - Én is belekerültem egyszer, amikor tizenegy voltam, és tudom kezelni - na már most eszembe ötlött két opció a beszélgetés kapcsán; vagy kurvára elbeszélünk egymás mellett, vagy simán én nem értem, amiről ő beszél. Mindkét opció teljesen reális lenne amúgy, mert - bár felróható lenne nekem, de ne tegyük meg inkább, pls -, nemigen vagyok képben mostanában. Érhető okokból szerintem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


RÉDNÜT CSÓTÁNY

Oldalak: « 1 2 ... 6 7 [8] 9 10 ... 18 ... 38 39 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed