36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa
Csónakház - Nathaniel Wright hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 4. 19:03 | Link

Kisnyuszim Love


Ha szerelmes vagy, márpedig az vagy, bármit képes vagy megtenni a szeretett nőért. Bármit, olyat is, ami őrültség, mégis, képtelenség, hogy ne történjen meg. Így én is megteszek mindent, amit csak meg lehet tenni. Sosem gondoltam magamra úgy, mint nagy szervező, sem úgy, mint szerencsés ember, de aztán jött ő, és az életem megváltozott. Vele, érte, képes vagyok jó lenni. Érte megéri, miatta el tudom nyomni azt, aki olyan sok bűnös gondolatot ébresztett bennem, és bár vágyom rá, jobban, mint bármire az életben, jobban, mint Cara-ra, miután elvált tőlem, mégis képes vagyok várni. Legalábbis, ha nagyon sokszor mondom, akkor képes vagyok. Mert képes vagyok, ugye? Néha már magam sem tudom, nem vagyok teljesen biztos benne.
Felkutatva minden ismeretséget és lehetőséget, megpróbáltam egy igazi elvarázsolt világot varázsolni neki. A múltkori észrevétele, mely szerint kedvem sincs megcsókolni olyan mélyen belém ivódott, hogy azóta mást sem tettem, mint bizonyítottam a szerelmem. Hol egy rózsával, hol meglepetésből - nem, nem féltékenységből -, megnézett edzéseken, hol csak úgy, apró üzenetekkel. Most is egy apró üzenetet küldve biztosítottam róla, hogy gyönyörű, és ha kedve van, esetleg, velem vacsorázhatna a csónakháznál.
Talán kicsit klisés jó pár elem, de férfi aggyal nagyon korlátoltak a lehetőségek. Mégis, megpróbáltam kihozni a legtöbbet belőle, hogy még ne legyen ízléstelen. A karácsonyi fényeket kibérelve, a közeli fákat körbetekertem velük, így, amikor a nap alábukik, lassan meggyúlnak majd. Cseresznyefák, gyönyörűen, rózsaszínen keretezik az újrafestett, sötétbarna házikót, amit igen, én festettem újra cserébe azért, hogy ez a hely most csak a miénk lehessen. Éjjeli csónakázás is lehetséges, a csónakot is feldíszítettem. Főztem, minden étel és ital bent van a házba, természetesen odafigyeltem mindenféle diétára és kalóriabevitelre, ami a sport miatt elmaradhatatlan, mégis, finom ételeket készítettem. Emellett pedig a menhelyről elhoztam az összes nyuszit, akik most a fűben ugrálnak, a nyakörvük pedig az életüket óvja. Nem szöknek és nem fúlnak vízbe. Már jó. Szeretném, ha érezné, hogy fontos nekem, hogy törődök vele, hogy szeretném boldognak látni. Már csak abban reménykedhetek, hogy eljön, és ha igen, akkor úgy érzi, hogy jól választott, amikor mellettem döntött.
Szál megtekintése

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 5. 09:02 | Link

Kisnyuszim Love


Van egy apró különbség a férfiak és a mi Nathanielünk között. Ő emlékszik. Mindenre. Jó, nem mindenre, de mindenre, ami Layla. Vele kapcsolatban olyan, mint a nők azzal, hogy mit csinált a férfi nem egy díszes példánya. Azt nem tudják, hogy mit ebédeltek, na de, hogy mit mondott a Feri három éve májusban este hat óra harmincnyolc perckor, arra tisztán. Ez amúgy a nőknél természetes, míg szegény Nathaniel Alexander Wright-nál betegségként aposztrofálták volna, már amennyiben valaki, valaha is foglalkozott volna vele, hogy megfigyelje szerencsétlen kölyköt. Valószínűleg amennyire jámbor a lelke, annyira fogadta volna el a segítséget, hogy egy nap ne legyen ő maga a megtestesült démoni gonoszság, de... ez nem történt meg, és éppen ezért ki tudja, hogy mi minden történhet még...
- A legjobbat érdemled.
Nem mozdulok, amíg nem szeretné, amíg a kis szőrös állat fontosabb neki, bár tény és való hogy egy pillanatra a féltékenység dühe fellobbant, és azt kívánta, hogy roppantsak egyet a nyúl nyakán, hogy már ne állhasson az utunkba. Azonban mégsem tettem, nem szabad, hiszen Layla szereti őket, éppen ezért vannak itt. Nem csak ő, hanem vagy húsz másik társa is, akiket kedvtelésből vettek, majd a menhelyen kötöttek ki. Nézem őt, szememben az esti félhományban jótékony takarásában csillan meg a vágy, ahogy végigpillantok rajta, akaratlan is megnyalom ajkaimat. Kívánatos, szeretem ezt a színt rajta, szeretem, ahogy az anyag rásimul a testére, ahogy idomait felfedi. Szőke tincsei édesen omlanak vállára, hátára, és bennem lassan fel-felébredni látszik a szunnyadó vágy. Akarom őt, évek óta, és most, hogy az enyém, a boldogságom földöntúli, ám nem teljes, és ezt minden férfi megértheti tizennégy és száznégy év között. De nem akarom elriasztani, a múltkor is megrettent, amitől bűntudatom lett, pedig annyira szeretnék játszani vele, megismertetni vele a játékot, érezni a testét a testemen, látni őt meztelen, vétlen... aprót rázom a fejem, az elém táruló kép túl sok, és helyét átveszi a féltékenység, hiszen láttam, hogy néz másokra. Akkor is láttam, amikor ő azt hitte, hogy nem látom. És ezt nem sokáig fogom eltűrni.
- Van kedved játszani?
Szál megtekintése

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 5. 14:10 | Link

Kisnyuszim Love


Ellenkezni szeretnék. Nem én vagyok neki, ő van nekem. Ha ő ne lenne, ki tudja már, hogy hol lennék. Volt pillanat, amikor nem volt visszatartó erő, amikor Péter befurakodott közénk, és én Babát akartam. Nem úgy, ahogy Nyuszit, ő nem, Babát úgy akartam, ahogy nekem kellemes, nála eszemben sem volt várni, udvariasnak lenni. A szerencse, és az az ostoba kölyök mentettem meg, semmi más. Layla más, ő az angyal, akit azért küldtek, mert imáim végre meghallgatásra találtak. Ő a menekvés, a mentsvár, az ölelés, mely ha elég hosszan tart, kiűzi belőlem a gonoszt. Amikor ő van, nincs más, akkor csak ő van, és amikor távol van, akkor sem érzem, hogy ne lenne. Mindig velem van. Képei gondosan elrejtve az életteremben, megbújnak más képek között, ám bárhol is éltem a világban, mindig velem voltak, mindig pontosan ugyanoda tettem vissza őket. Mert ott volt a helyük, ahogy neki is ott van a helye, ahol most van, benne az életemben.
Édes csókját szeretném elmélyíteni, szeretném szenvedéllyel csókolni, de mintha nem lenne rá képes, mintha nem szenvedéllyel szeretne. Ugyan, ez ostobaság, csak még nagyon tapasztalatlan ezen a téren, a múltkor is megrezzent, nem akarom elijeszteni. Ki tudja, meddig leszek még képes várni, de nem akarom bántani, őt nem, sem akarva, sem akaratlan, mégis, ahogy érzem, hogy a testem éled, ahogy belefeledkeznék, ő úgy libben el, nézve a tájat, mindent, ami miatta van. Miatta, hogy legyen olyan, hogy miattunk.
- Arra gondoltam, hogy az egyik nyuszit megtarthatnád, vagyis mi, együtt. Közösen gondoskodhatnánk róla. Nálad lakna, de elhozhatnád magaddal, amikor találkozunk, vagy lehet néha nálam is, ahogy, akár te is. A lakásban, amit kibéreltem, van egy vendégszoba.
Elsősorban a nyúlnak, de ez most egy teljesen mellékes tény. Apró lépések. Alhatnánk együtt, hiszen, hónapok óta egy párt alkotunk, nincs férfi, aki ennyit várna egy nőre. Hónapokat? Egy kicsit talán kedvesen bántam a szavakkal.
- Nem kell azonnal válaszolnod, de az egyik nyuszin van egy kulcs, ami a lakásom ajtaját nyitja.
Lassan közelebb lépek hozzá, félresimítva a haját apró csókot lehelek a nyakszirtjébe, mielőtt nyakába óvatosan egy láncot akasztanék.
- Ma van egy éve annak, hogy először csókolóztunk.
Annak, hogy azt mondjuk, egy pár vagyunk, még kell pár hét, de a csók az egy évvel ezelőtt történt. Mondtam, hogy nagyon kedvesen bánok a szavakkal. Hónapok... egy év.
Utoljára módosította:Nathaniel Wright, 2021. április 5. 14:10 Szál megtekintése

Nathaniel Wright
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 98
Összes hsz: 109
Írta: 2021. április 5. 15:58 | Link

Kisnyuszim Love


- Igen és igen és... igen.
NEM. A harmadik az határozottan egy nem lenne, és talán érződik is azon az igenen, ahogy annyira nem igen, mint a másik kettő. Mert igen, fogadjunk örökbe egy nyuszit, és igen van egy lakás, amit kibéreltem, és igen, van benne vendégszoba, de nem, nem neki. Viszont tudom, hogy egy év után már az is csoda, hogy nem a panzióban lakom, hanem van egy hely, ahol ugyan még semmi sincs, mert még nem rendezkedtem be, de otthonnak lehet nevezni. Utoljára gyerekkoromban volt otthonom. Azt követte a Roxfort, majd mindenemet belepakoltam egy tértágított bőröndbe, amivel a világot jártam. Egyetlen bőrönd, ennyi az életem, de Layla mellett képes lennék letelepedni, képes lennék azt mondani, hogy otthonom van, mert én mindig ott éreztem magam otthon, ahol ő van.
- Lenne, de most még nincs benne semmi, csak egy konyhabútor, meg egy matrac, amin alszok. Segíthetnél kiválasztani a bútorokat.
Nekem elég. Van, ahol főzni tudok, működnek a csapok, a fürdőszoba teljesen fel van újítva, és van egy meglepően kényelmes matracom, amin alhatok. Kell több? Nem. Viszont onnantól, hogy az ember életében nő van, és márpedig az én életemben egy ifjú hölgy igencsak benne van, tudom, hogy muszáj leszek beáldozni arra, hogy jól is érezze magát nálam. Anyagilag bármit megadhatok neki, mivel szinte sosem költöttem semmire. Ételt vettem, utaztattam magam, ha az adott szerződésben nem volt. A szállásom többnyire mások fizették, és itt is egy ideig ingyen volt, de a munkát elvégeztem, indulni viszont nem akarok. Most nem, tőle el... képtelen lennék rá. Olykor el-elutazom az országon belül, de mostanság csak saját szórakozásra fényképezek, mint akinek már nincs miért tartalékolni. Őrült gondolat a halandóség, amikor éppen állandóságra törekvő gondolatok vannak az emberben.
- Valahogy?
Kérdezek vissza, hangomba némi pajkosság hevül, ahogy közelebb lép. Bárcsak, ugyebár, de nem tartom valószínűnek, hogy egy nyelvet beszélnénk ezen a téren. Már szinte számolom magamban a másodperceket, nagyjából tudom, hogy mikor szokta megszakítani a csókot, talán éppen ezért is lep meg, hogy ahelyett, hogy elhúzódna, még közelebb jön, és nem szakít meg semmit. Az agyam egyből átkapcsol, jobbom a derekára csúszik, míg a ballal a gyönyörű szín haját simítom hátra. Finoman húzom közelebb, hogy érezzem, ahogy a teste a testemhez simul. A fények, melyek eddig lágyan pislákoltak, most hirtelen vállnak ragyogóvá, miközben halk zene kezd szólni. Tökéletes pillanat, olyan, amibe az ember szeretne beleragadni. De mint tudjuk, az élet ennél sokkal, de sokkal kegyetlenebb. Ajkaim elvállnak ajkaitól, finom csókot lehelek a homlokára.
- Mit szeretnél csinálni?
Szál megtekintése

Csónakház - Nathaniel Wright hozzászólásai (4 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa