A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

Vattai Júlia
Halloween estéjén | előzmény

Ahogy a lány kimondja tanult következtetését, kissé megemeli a szatyrot, egy halvány, különösen önelégült mosollyal biccent egy aprót. Pusztán Júlia öltözékéből és viselkedéséből sejtette, hogy afféle lánnyal van dolga - azzal azonban, hogy gondolkodás nélkül beazonosította a kalózkodás kódszavát, William már biztos lehett a gyanúja helyességében.
Hát mit kezdjen az ember fia egy ilyen éjjeli pillangóval egyedül, Halloween éjszajáján.
   -  William - A mocsármeleg sört lazán elhajítja a bokrok felé, úgy visszonozza a kézszorítást, némileg hosszabban, mint azt illene - Captain William. Megtisztelne, ha az első tisztem lennél ma éjjel.

A tó öt, loccsanó avarban botorkáló erdei sétát követően csillan fel előttük először. Útjukat a szatyor tartalmának csilingelése, néha pedig Will szitkozódása kíséri, amikor meg-megcsúszik a faleveleken. Talán éjfél, ha lehet - a pukkanások, bár távolodnak, sűrűsödnek a falu felé, néha színes villanásokkal és sikoltozással kísérve.
   -  Kell nekünk egy hajó - sandít a lányra, aki reméli, jól tartja erőltetett menetét - Arrafelé tegnap láttam párat - emeli szatyros karját a távolabb álló, sötét épület felé - Szaros kis csónakok, de megteszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838858#post838858][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 00:37[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén | előzmény

Ahogy a lány kimondja tanult következtetését, kissé megemeli a szatyrot, egy halvány, különösen önelégült mosollyal biccent egy aprót. Pusztán Júlia öltözékéből és viselkedéséből sejtette, hogy afféle lánnyal van dolga - azzal azonban, hogy gondolkodás nélkül beazonosította a kalózkodás kódszavát, William már biztos lehett a gyanúja helyességében.
Hát mit kezdjen az ember fia egy ilyen éjjeli pillangóval egyedül, Halloween éjszajáján.
   -  William - A mocsármeleg sört lazán elhajítja a bokrok felé, úgy visszonozza a kézszorítást, némileg hosszabban, mint azt illene - Captain William. Megtisztelne, ha az első tisztem lennél ma éjjel.

A tó öt, loccsanó avarban botorkáló erdei sétát követően csillan fel előttük először. Útjukat a szatyor tartalmának csilingelése, néha pedig Will szitkozódása kíséri, amikor meg-megcsúszik a faleveleken. Talán éjfél, ha lehet - a pukkanások, bár távolodnak, sűrűsödnek a falu felé, néha színes villanásokkal és sikoltozással kísérve.
   -  Kell nekünk egy hajó - sandít a lányra, aki reméli, jól tartja erőltetett menetét - Arrafelé tegnap láttam párat - emeli szatyros karját a távolabb álló, sötét épület felé - Szaros kis csónakok, de megteszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838859#post838859][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 01:10[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A sört egy pillanatig követi tekintetem. Igazából mind a ketten tudjuk, hogy ez volt a legbölcsebb használata annak a vacak sörnek. A neve hallatán elvigyorodom, aztán mikor hozzátoldja azt a mondatot felcsillan a szemem. Baszki úgy érzem magam mint egy izgatott gyerek, akit el akarnak vinni egy vidámparkba. Legszívesebben ugrálnék örömömben, ahogy kimondja. Captain William. Első tiszt. Na jó, igaz a Captain Vattai jobban hangzana de legyen. Lázadni is csak akkor lehet, ha nem te vagy a főnök.
- Vattai első tiszt szolgálatra jelentkezik - kuncogva még szalutáltam is, habár az valószínűleg tökre nem kalózos.
A férfi ment elől, én ugrándozva követtem őt. Már rég elfelejtettem, hogy odaát nagyban megy a buli. Hát nemsokára kalózosdit fogok játszani egy random pasassal a tóparton. Ez mennyivel izgalmasabb már! A léptei gyorsak, de engem akkor se tudna lerázni, ha akarna sem. Fürgén járok a nyomában, ajkamat harapdálva. Tudnék fecsegni, de úgy érzem az teljesen elvenné az éjszaka hangulatát.
- El akarunk vinni egy hajót? - kérdezem, hangomon érezni lehet a vigyorgást akkor is, ha nem látja az arcom. Ez egyre jobb.
- Jók azok, amíg a nyű meg nem eszi őket hűségesek - vágtam rá nagyon hozzáértően, bár ezelőtt szerintem még csak ladikba se tettem be a seggemet. Közben már meg is indulok arra, hogy felderítsem a terepet. Három is várakozik,  kettőben ott is az evező.
- Melyiket vigyük? - billentettem oldalra fejemet, ahogy nézegettem a kis, facsónakocskákat.
- Olyan mint a dinnye, hogy ezt is meg kell kopogtatni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838864#post838864][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 12:37[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A tavat körbeölelő, öreg nádas mentén haladnak el, meg, megsüllyedve a sárban. Sötétkék szövetkabátját fázva húzza össze magán szabad kezével, néha-néha a lányra pillantva pedig, valahol az agya peremén eljátszik a gondolattal, hogy ha most bármit is tenne vele, annak az iszap mélyén alvó békákon kívül senki sem lenne szemtanúja. Nem mintha ilyen terve lenne, a kósza, elhaló elképzelést pedig nyomban vissza is száműzi oda, ahová nem szívesen jár ő sem.
A csónakház tövében rozoga, repedezett lakkozású ladikok lengedeznek a tavon, orrukat a tómenti, nyálkás homokon pihentetve. A cipői alatt felbuggyan a víz, ahogy melléjük sétál.
   -  Őszintén, sosem voltam egy nagy tengerész.
Vallja be, miután végignézett a választékon, majd praktikusan megállapodott a hozzá legközelebb esőn. Ezt jelezve ráfog annak peremére, a zacskót pedig beereszti a ladik padlójára. Eztán, továbbra is a csónakot egy helyben tartva, fordul felsőtesttel a lány felé, majd nyújtja ki a kezét. Ha az elfogadja, akkor segít neki beszállni, ha nem, akkor a rosseb rohassza meg ott, ahol van, a kis k*rváját, bekecmereg, ahogy tud.
   -  Azért úszni tudsz? Csak, hogy ha beborulsz, kiröhögjelek, vagy ugorjak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838867#post838867][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 16:55[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Cuppog a talaj, zizeg a nádas, nemsokára tényleg odaérünk. Will előttem halad nem tudom egészen, hogy azért, hogy mutassa az utat vagy, hogy ne kelljen beszélnie velem. Néha viszont rám tekint, néhány pillanat erejéig. Ilyenkor mindig rávigyorgok, milyen édes, hogy figyeli megvagy-e még. Én meg azt hittem úgy egy fél órája, hogy pszichopata sorozatgyilkos. Lassan lehet kijárna egy bocsánatkérés. Persze csakis gondolatban. A hangoshoz túl büszke ember vagyok. Odaérve elindul a mustra, melyiket kell vinni, melyiket otthagyni. Állok, bámulom őket, fingom sincsen mit kellene nézni. Egyáltalán kell valamit nézni? A Hajó ha jó, hajj, ó de ha nem jó csak Ó. Mivan?
Amikor kiderül, hogy amaz se ért hozzá csak bólintok. Akkor ez lutri lesz, aztán vagy hajó vagy nem jó. Will kiválaszt egyet, meg nem tudom mondani mi alapján. Kiszámolta mondókával vagy csak rábökött egyre, bár ahogy látom az van legközelebb, lehet ez is meghatározó tényező volt. Irreleváns, megvan a főhadiszállás, benne az ital. A kinyújtott kézre rábámulok, kicsit meglep. Mármint na, tök rendes. Nyilván elfogadom, csak azért is, mert így nem fogok spárgába lemenni miközben mászok. A ruhámat feljebb húzom, engem aztán nem zavar, hogy mennyit lát a combomból, amúgy is az ő gondja ha túlságosan tetszik neki, meg akkor is ha egyáltalán nem. Miatta ruhát elszakítani nem fogok. A válasszal várok, míg benn nem találom magam a csónakban két lábbal, szárazon. Akkor ráemelem a tekintetemet és hátrálva felelek.
- Ugorj utánam - tudok úszni. Melyik balfasz ne tudna. De nehogy már csak én legyek vizes. Közben érzem, hogy vádlimat végigkarcolta a hűvös, szálkás fa. Elértem az orrot, így elégedetten le is tettem a seggemet a kis deszkára ami úgy tűnt arra való.
A pulcsimat összehúztam magamon a kis gombokat begomboltam a lyukakba. Vastag ez a bigyó, csak lehetett volna annyi eszem, hogy mondjuk egy harisnyát magamra veszek.
- És mond csak Will, gyakran szoktál egyedül kalózkodni errefelé? - mert még sohasem láttam. Pedig a kis tavacska környéke elég népszerű átadási pont szokott lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838868#post838868][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 17:17[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween estéjén

A lány elfogadja a kezét, így akár egy valamirevaló lovag, besegíti az imbolygó csónakba. A neveltetése elvégre élete első tíz évében nem szenvedett hiányt, az apja a maga lehetőségei szerint előzékenységre és toleranciára nevelte. A szívroham egy májusi délelőttön vitte el, onnantól kezdve azonban már nem volt, akit különösebben érdekelt volna a viselkedése. Ennek köszönhető, hogy a gesztus lezárásaként leplezetlenül végigméri a lány fedetlen lábait; ha pedig ez mégsem tetszik neki, hát ne öltözködjön így.
Megvárja, míg Júlia elhelyezkedik, ő aztán lök egyet a ladikon, hogy az nyikorogva - recsegve elváljon a parttól. Cipője félig elmerül a sárban, miközben átlépi a peremet, a hajó vészjóslóan megbillen, ő két kézzel egyensúlyozik, mielőtt óvatosan leereszkedne a másik deszkára.
   -  Egy hete vagyok csak itt. Mármint, az országban - Apró ferdítés. Kissé oldalra dől, hogy a lába mellől felvegye az egyik rozoga, törött végű evezőt. Fintorogva elpöccint róla egy rothadó falevelet, aztán meríti a vízbe - Kamaszkoromban kalózkodtam utoljára. Az iskolám mellett volt egy majdnem ugyanilyen tó, Halloweenkor narancssárgára volt mint az alkoholista pisa. Apropó - A cipőjével a lány felé tolja a szatyrot - Csak utánad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838869#post838869][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 17:53[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|1Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Kiegyenesedek a csónakban és lepillantok rá. A hold meghazudtolva azt, hogy október 31.  elárasztja a tavat fényével, ugyan megduzzadnak így az árnyékok, de sokminden apró gesztus tökéletesen kivehető. Ilyen az is, hogy egyből levágni a férfi nem a szemembe néz. Sokkal lejjebb, pofátlanul. Elvigyorodom. Aztán, csak, hogy tegyek még egy lapáttal rá, megmarkolom oldalt a ruhát és még feljebb rántom néhány pillanat erejéig, mielőtt elengedném, hogy visszahulljon helyére. No ennyi fizetség igazán belefér. Díjazni kell az udvariasságot, mert a kutya is pozitív megerősítésből tanul.
Már csücsülök amikor csatlakozik köreimhez egy óriási lökés után. Felsikkantok, megmarkolva kétoldalt a fát. Aztán kuncogva vetem hátam a hajó orrának kényelmesebb pózt felvéve.
- Az igen - füttyentek egy rövidet, bár kezdek hozzászokni, hogy Bogolyfalva ugyan éppen hogy csak megkapta a város címet de már eléggé multikulti. Az iskolában is hemzsegnek a külföldi nevű egyének. Csak tudnám mikor lett ilyen népszerű magyarhon.  
- Amerika vagy Egyesült Királyság? Esetleg Ausztrália? - kezdek találgatni a Willből kiindulva. Az olyan angolos, úgyhogy azokat a nyelvi országokat kezdem sorra venni.
- Nem is tudom, én adnám, ha színes lenne a tó - vigyorodom el, sokkal királyabb lenne, mint az unalmas kék. Mindenhol kék. Akkor itt miért nem lehet valami másmilyen. Közben szememet nem igazán veszem le róla. Figyelem ahogy előrángatja az evezőt majd elkezdünk elindulni. Az ital említésére még oda is löki nekem a rumot. Na, a vacak sört sajnálta tőlem, de a rumot adja. Szépen vagyunk, bár lehet az is olyan kalózos aztán azért kínálgatja ennyire lelkesen.
- A kapitány úr nagyon nagylelkű - jegyzem meg, miközben kiszedem a zacsiból nekiállok bontani, aztán ha sikerül meg is húzom.
- Látom a sör csak beetetés volt - mennyivel jobb ahogy végig égeti a torkom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838872#post838872][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 18:43[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A kutya pedig köszöni szépen a pozitív megerősítést, a látottakat pedig elraktározza magának, hogy higgadtabb körülmények között majd visszatérjen rá.
A lány tippjére elismerően vonja fel a szemöldökét, azigen. Persze, valószínűleg fülbántóan sértő, néhol pedig komikus akcentusa miatt is sejthető, hogy nem a szomszéd aluból származik. Megmeríti az evezőt, melynek pereme még az iszapot karcolja, szárazföldi patkány létére meglepően szakavatott mozdulatokkal indítja magukat útnak a tó hozzávetőleges közepe felé.
   -  Anglia és Kanada. De anyám itt tanult. Itt voltam csecsemő, de semmire sem emlékszem belőle.
Magyarázza, miközben kissé kihajol a csónakból, jócskán megbillentve azt, hogy az evezőt leszúrva ellenőrizze a víz mélységét. Nincs oka rá, hogy feleslegesen titokzatoskodjon a lány előtt, ha az este jól halad, úgyis hamarosan a haját fogja majd, amíg az savanyú rummal okádja tele a tavat. Különben sem titkolta sosem, hogy az anyja tizenhat évesen akadt össze az apjával valahol a faluban, ő pedig ennek az estének a korcsa.
   -  Hey, hey, óvatosan - a lány úgy csavarodik rá az üvegre, mint kisgyerek a csöves kukoricára, ha pár évvel fiatalabb lenne, ő most nyomban szerelembe is esne. Ő is lehajol a szatyorért, hogy kiválasszon magának egy üveget - Az éjszakai séta első szabálya, hogy tűnj csórónak - a zárjegyet a kupakkal együtt tépi le, ezeket lepottyantja a lába mellé, majd kissé megemeli az üveget a lány irányába - Harrr.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838874#post838874][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 20:35[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Rohadtul csak beletrafáltam mégis amikor meglátom arcán azt a kis elismerést akaratlanul is kihúzom magam büszkén, hogy bizony én vagyok ekkora faszalegény.
- Oh hát általában a csecsemők nem szoktak. De tökre igazuk volt a szüleidnek, hogy leléptek innen, én is szívesebben éltem volna Kanadáááááháá...ban - a vége kicsit elcsúszik ahogy újból billegni kezd a csónak és megint készenléti állapotba kellett helyeznem magam. Vagyis fogódzkodni.
-Ettél jávorszarvashúst is?Tényleg olyan mint a csirke? - tudakolom gunyorosan, mert hát mindig ezt hallom, ha olyan húst próbálnak elmagyarázni, amit nem ismerek. A béka is csirke ízű, a kígyó is csirke ízű, a csiga is csirke ízű.
Belevigyorgok az üvegbe ahogy rám szól, hogy óvatosan, de azért ami a számba van lenyelem aztán megvárom, míg ő is kibontja, addig nőiesen megtörlöm ajkam a kézfejemmel.
Felnevetek a kijelentésére.
- Nem is tudtam, hogy az éjszakai sétáknak vannak szabályaik, taníts mester! - somolyogok, s mikor kibontja és koccintásra emeli az üvegét én is megteszem az enyémmel.
-HARR! - még az orromat is összeráncolom annyira beleélem magam a felkiálltásba, hogy aztán újból meghúzhassam. Aztán kicsit inogva felállok.
- Amúgy baszki, hét éve rohadok a suliba és még sohasem voltam a tavon - realizálom ahogy a kezébe adom az üvegemet, hogy meg tudjak fordulni és feltérdelni a lécre. Kicsit inog a csónak de egészen okés az egész. Muszáj megtapicskolnom a vizet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838876#post838876][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 20:56[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Harr. Fanyar vigyorral beleiszik a keserédes-szagú italba. Összeszorítja a szemét, ahogy az végigmarja a torkát, hogy végül meleg gombócként érkezzen meg a gyomrába. A tömény sosem tartozott az erősségei közé, az elmúlt három évben pedig értelemszerűen még inkább elszokott tőle. Így egyfajta kellemes meglepetésként éri az íz, az illat és az, hogy kénytelen megköszörülni a torkát, mielőtt válaszolhatna.
   -  Jávorszarvast azt nem, de barnamedvét igen. Annak olyan íze van, mint a... - az üveggel apró köröket ír le a levegőben, amíg végiggondolja, hogy is írhatja le legkönnyebben az élményt - Mintha a marhát kinnhagyták volna a napon.
Egész büszke magára. Kényelmesen, már amennyiben egy efféle kosyos bárkában azt lehetséges, lejjebb csúszik, hogy a hátát megtámassza és a helyhez mérten kinyújtsa a lábát. A következő pillanatban azonban kénytelen ismét megfeszíteni az izmait, a kezébe adott rum kilöttyen, ahogy ösztönösen a csónak oldalához kap, míg Júlia kis híján felborítja a csatahajójukat.
   -  Ácsi na óvatosan már mégis - dohog, ahogy a csuklójáról lerázza a cseppeket - A rum, bazdmeg. Kifolyik a szaros rum.
Az üveget készenléti magasságban tartja, amíg a lány végérvényesen elhelyezkedik. Immáron neki háttal. A helyzettel és látvánnyal megelégedve engedi el magát ismét, iszik újra. Hét éve. Az azt jelenti, hogy...
   -  Mert hány éves vagy mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838878#post838878][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 21:50[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

- Hűűűhaa - csillogó szemekkel hallgatom a beszámolót. Barnamedvét. Hát ez sokkal menőbb mint a szarvast. Ez a gyerek megevett egy igazi, szőrös - bár akkor már talán nem - ragadozót. Úgy tudtam azok nem is jók, aztán ezt meg is erősíti. Tök mindegy az íz, ez még így is király.
- Coool - nyugtázom.
A néhány korty rum után úgy döntök ha már vízen vagyok, hát megnézem magamnak közelebbről is. Szépen feltérdelek, a rumot előtte lepasszolom, s mikor hátulról meghallom a kommentárt vállam felett a férfire tekintek.
- A rum? Hát öcsém három perce sincs, hogy odaadtam neked, vigyázz rá jobban! - szólok, méltatlankodva. Hát ilyen embert, hogy ennyire csekély időre se tudja egyenesbe tartani az üveget. Rémes. Közben egészen kihajolok, hogy megérintsem a vizet. Hm nedves, hideg. Vizes. Kicsit pacsálok, figyelem ahogy néhány csepp felreppen. A hold meg-megcsillanó fényében olyan mintha ezüst gyöngyök repülnének a levegőbe. Elég fasza.
- Hm? - mászok vissza rá pillantva - ohm, mennyi is? Húsz - kicsit hantázok, mert senki fogyatékos nem ismerné el, hogy kicsi. Az mindent elront. Megváltozna tőle a légkör, feszengene és ettől én is. Nem vagyok már gyerek. Akkor sem, ha mást mond a személyim. Nemsokára az se fog ilyen hülyeségeket állítani. Fél év. Annyit kell kibírni.
- Miért te mennyi vagy? - nyúlok közben a rumért. Megvolt a kaland jöhet a pia alapon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838880#post838880][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 22:17[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Élvezi, hogy a rum átmelengeti a mellkasát és az ujjait kellemesen zsibbasztani kezdi. Mindkét üveget a mellkasának döntve egészen hátracsúszik, valamelyikbe bele-beleiszik, maga sem tudja, melyikbe. Míg Júlia a vízbe mártja az ujjait, ő behunyja a szemét, a tarkóját a csónak oldalának támasztja, úgy hallgatja a locsogást és a távoli zajokat. A hajó fenyő- és rothadásillata egész nyugtatólag hat rá; bár valószínűbb, hogy a rum az, ami éhgyomorra lassacskán várható, hogy a fejébe száll. Húsz.
   -  Huszonhat - válaszol továbbra is behunyt szemmel. Érzi, hogy a lány visszahelyezkedik vele szembe, szaporán pislogva néz rá ismét, majd kelletlenül visszanyújtja az üveget, ami úgy hozzánőtt már. A nála maradtat meglötyögteti maga előtt.
   -  És mit tanulsz a... várj. Várj nem érdekel. - ismét hosszan beleiszik a rumba, szemei közben a lány vonásait fürkészik, melyeket épp, hogy ezüstösen megvilágít a Hold fénye - Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838881#post838881][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 22:47[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|2
______________________________________________________

Mire visszafordultam a férfi chillesen, behunyt szemmel hát...mit tudom én, meditált? Gondolkodott? Elvolt. Remélem bealudni nem fog, mert innen kievezni egyedül vicces lesz. Közelebb hajolok, hogy elvegyem a rumom, amit aztán felé emelek, köszönetképp mielőtt meghúznám. Mintha kicsit kevesebb lenne mint volt. Elhelyezkedek eztán én is, kellemesbe. Érzem, hogy lábamon előkúszik a libabőr. Azért hideg van. Többet kell inni, akkor nem érzi az ember.
A kérdésre bár arcomon nem látszik enyhe pánik fog el. Azt se tudom hirtelen milyen szar tagozatai vannak ennek az iskolának. Gyógyító biztos. Viszont lenne annyira hülye, hogy elhiggye, hogy annak tanulok? Milyen elcseszett attitűdű gyógyító lennék már." Ne nyájjá má', nesze itt egy kis rum igyá'. Látod már nem is fáj." Aztán szerencsére ezt inkább vissza is szívja. A következő kérdésére annyira se számítottam mint a mit tanulszra. Kicsit elgondolkodok, iszok még egy kortyot.
- Hm...merek - kíváncsi voltam mit tud kitalálni egy kis csónakba. Álljak tótágast? Aztán meg amekkora mázlim van mostanában tuti az első kérdés a tanulás lenne. Addig is nyerek időt kiötleni merre tovább. Mondjuk amúgy ezt igazából se ártana, hiszen év végére VAVozok. Aztán muszáj valamerre mennem. Lehet aurornak állok. A korrupt zsaruk amúgy is viccesek. Titkos ügynök képzés álnév alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838882#post838882][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:06[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Így, a félhomályban nem látja a pánikot a lány arcán, de különben sem tudná összekötni a korábbi kérdésével. William, hiába tűnik az ellenkezője valószínűbbnek, igencsak tapasztalatlan pedofil, tehát Júlia válaszát követően már nem ragaszkodik hozzá, hogy igazolványt kérjen, vagy, hogy olyan rocktörténeti keresztkérdésekkel traktálja, amit egy nála jóval fiatalabb nem tudhat. Különben is: nem történik semmi. Jelenleg mindössze csöndben ringatóznak a tó közepén, egy, egy rumosüveget dajkálva, Will, maga részéről, egyre zsibbadtabban.
   -  Ahhh... rendben.
Oldalra biccenti a fejét, kissé összeszorítja a száját, ahogy figyeli a lányt, láthatóan gondolkodik, számol. Ismét a fenekére állítja az üvegét, mely egyre könnyebb, ahogy az ő feje és végtagjai is, mintha alkohol helyett héliummal töltené fel őket.
A rumot az alkarja és az oldala közé szorítva, szabaddá tett kezével óvatosan benyúl a kabátja belső zsebébe, rövid ideig keresgél, míg végül összezárt ujjakkal kivesz onnan valamit. Lomhán feltornázza magát ismét ülő helyzetbe, az üveget leteszi maga mellé a deszkára. Végül pedig a kezét kinyújtja a lány felé; szabad tenyerében pedig egy ötforintos méretű, élénk narancssárga, fényes felületű tabletta fekszik.
   -  Akkor merj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838883#post838883][b]Vattai Júlia - 2021.11.03. 23:42[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Kíváncsian várom, mit talál ki. Fürkészem arcát, úgy tűnik még maga sincs teljesen tisztában a feladatommal. Tényleg valami hülyeségre tudok csak gondolni, mert konkrétan ha kinyújtanánk a lábunkat összeérne olyan szűk helyen vagyunk ennek ellenére, mikor felül és mocorogni kezd kicsit megemelkedik a szemöldököm. Most előveszi a farkát? Előre dőlök, hogy lássam, mit matat, aztán ahogy keze előre nyúl, az arcom is egyre értetlenebbé válik. Na hoppá. Annyit tudok megállapítani, hogy nem az én porom.
Felülök a sarkamra és magam mögé teszem az italt. Egy kicsit hezitálok, néhány pillanatig, aztán kiveszem a markából. Kezdek becsiccsenteni, érzem, hogy lassan a kép csúszik a szemem sarkában. Mégis a fogaskerekek odabenn forognak még. Willel most találkoztam először. Az éjszaka legmélyebb pontján vagyunk, egy tó közepén. Alapból gyanúsnak kell lennie a szitunak, de nem érdekelt túlzottan. Ha drog az király, ha kábító hatású szer hát baszki fogyatékos, ha eszméletemnél tartana jobb lenne a szex, ha meg meg akar ölni nos, az már csak olyan 33% esélyű. Egészen elhanyagolható. Ajkam megnyalom nyelvem hegyével, majd felszegem állam és végig a férfin tartva tekintetemet lassan kinyitom a számat és beveszem a tabit. Néhány pillanatig valami édes íz terjed szét, lekúszva torkomba is. Elkerekedik szemem, elkapom fejemet, a tó felé fordulok és számból máris apró tűzsugár tör a felszínre. Amint vége számra tapad kezem, aztán hangosan felröhögök.
- Baszki ez nagyon király volt  - vigyorgok hátranyúlva a rumért.
- De most én jövök. Felelsz vagy mersz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838884#post838884][b]William Martin Krise - 2021.11.03. 23:55[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Már-már feszülten figyeli a lány vonásait, ahogy az a tablettát tanulmányozza. Tudni akarja, mi fut át azon a szőke tincses fején így a tó közepén. Szeretné, ha megfoghatná az állánál, felnyithatná a koponyáját és közvetlen közelről belenézhetne a gyöngyházfényű, szívdobbanásra lüktető agyába.
Megrázza a fejét.
Az arcára önelégült vigyor telepszik, miközben Júlia kiveszi a kezéből a cukorkát - mert, hogy egy hétköznapi halloweeni édességet tart a tenyerén. Sok ostobaságot tett már életében, azonban újabb pár évet a hűvösön nem kockáztatna meg azért, hogy valódi drogokat adjon egy ismeretlen lánynak, függetlenül attól, egyre inkább tompuló felfogásán túl mit suttog a fülébe az ösztöni énje. Másrészt pedig: ki az az idióta, aki ingyen osztogatja azokat a szereket, amiért drága pénzt adott.
Először csak felhorkan, majd elröhögi magát, ismét a deszkáknak vetett válla rázkódik, miközben a lány bántóan fényes lángcsóvákat tüsszent a víz fölé.
Beszarás, ez a lány.  
   - Ugye? Várj, van még itt valahol... - a szemét a kabátja ujjával törli meg, majd ismét tapogatni kezdi a zsebeit, hátha talál még mást - Felelek.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838885#post838885][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 00:26[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Úgy tűnik egyszerűen megúsztam a dolgot, nem volt más csak egy egyszerű cukorka, amitől lángba borult a torkom. Igazi házi sárkányt faragott belőlem. Talán ez volt a legrövidebben kivitelezett átalakítás, a legtöbben esküvő után tudják csak megvalósítani.
Ahogy visszakérdezek és ő csak felel, megforgatom a szemem.
- Nyuszi - piszkálom, s közben sarkamról felemelkedem, hogy újra hátamat a csónakhoz tudjam dönteni. Addig is gondolkodom mert se erre, se a másikra nem volt tervem. Végül kis, gonosz vigyorral jelzem, hogy megvan a befutó. Előtte hatásszünetet tartok míg iszok egy kortyot, majd aztán megköszörülöm torkomat.
- Mi a legdurvább amit valaha tettél? - szinte egészen biztos vagyok benne, hogy egy berúgós storyt fogok kapni. Az első alkalmak szoktak lenni a legmókásabbak meg a legemlékezetesebbek. Ha nem is az egyénnek de a környezetének biztos, ők meg úgyis készségesen segítenek felfrissíteni a memóriát.
Lassan érzem az alkohol hatását is, hogy eluralkodik rajtam. Bár abból kiindulva, hogy az előbb bevettem egy ismeretlen eredetű tabit, már egy ideje eléggé kalóz állapotba vagyok, csak még tornázom fel magam kapitányi rangra. Vagy első tisztire. Majd meglátjuk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838890#post838890][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 16:05[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Végigütögeti a kabátja, majd farmerje zsebeit, azonban csalódottan állapítja meg, hogy az erdőn át vezető ösvényen minden édességet megevett már, amit a falu egy kapujába kifüggesztett kosárkában talált. Még röhög egy párat, ismét megdönti az üveget, közben flegmán megrántja a vállát a lány csipkelődésére. A rum lustán nyújtózkodik, majd munkába áll benne, ő pedig kifejezetten élvezi, hogy a lábai zselévé válnak.
   -  A felelet mindig érdekesebb. Harr.
Újból fejre állítja az üveget, amíg a lány gondolkodik, ekkor azonban már kis is üríti azt. Köhögnie kell egy párat, a karját kinyújtja a tó fölé, Captain Morgan pedig még egy utolsó, elismerő bólintással nézhet vissza rá, mielőtt elmerülne a sötétségben. A legdurvább dolog, amit valaha tettél.
Felhorkant kissé.

   -  Gran'pa? Gran'pa? Bel', for fucks sake!
Az epinephrine kicsúszik a kezéből és elgurul a parkettán. Ő durván megrázza a földön fekvő férfi vállát, akinek szájából hab és hányadék bugyborékol el. A koponyája, mintha gyurmából lenne, nyúlik meg, a bőr felrepedezik az orrcsont mentén, a testen rázkódás fut végig. Will tenyere alatt a kulcscsont egy nyikorgó reccsenéssel kettétörik.
Ő a pánik és undor egyvelegével hőköl hátra. Keze a zsebében meglapuló fegyver után kutat; háta mögül pedig, szapora szívverésén át hallani véli Anton egyre erősödő morgását.

   -  Megöltem egy embert. - a mutatóujját a halántékához nyomja, mint egy mugli kézifegyvert, mielőtt visszaejtené az ölébe - Most pedig felelj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838891#post838891][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 18:11[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Tény, hogy lehet érdekeseket kérdezni, de a merések mindig sokkal szórakoztatóbbak voltak. Elnyúlva figyelem a férfit míg gondolkodok, aztán érdeklődve, amikor hozzá szegezem a kérdést. Will már kinyalta a saját rumát, sőt, el is süllyeszti. Tényleg komolyan veszi a kalózkodást, hogy palackokat küld csak kifelejtette az üzenetet belőle. No mindegy, a halak úgysem tudnak olvasni.
A csend leszáll közénk, ahogy elmerül magában. Iszogatva figyelem őt, aztán amikor megunom a gondolatoktól barázdált homlokának bámulását felemelem fejem a csillagokra. Ezer meg egy kép rajzolódik ki, mind történettel, jelentésekkel. Egyiket sem ismerem fel. Mind csak pontok, amiket nem tud összekötni az agyam. A hold valahol felettünk magaslik. Ezt legalább azonosítani lehet, hogy hold. A többinek is ennyire egyértelműnek kellene lennie. A válasz így ér, csillagles közben. Először azt hiszem félre hallok. Lassan leengedem állam, hogy tekintetem rajta nyugodhasson. Nem vigyorog, nem röhög. Fapofával nézem tovább, a mozdulatot is épp, hogy elkapom, mielőtt kezeit visszahelyezné valamerre lefelé.
Megölt egy embert? Annyi kérdés sorakozott fejembe, hogy ha ajkam most kinyitnám, talán a tűznél is durvábban törnének a felszínre, így hát helyette lefoglalom azzal, hogy jó nagyot húzok a rumból. Most el kéne szaladnom? Egy csónakban ülök a tó közepén. Nos innentől pusztán a szerencse lesz a döntőbíránk, ha úgy dönt még egy ember életét el akarná venni. Az nyer majd, aki előbb tud átkot szórni a másikra. Az én pálcám a pulóverem szárnyának belső zsebében van. Nem rossz kezdőhelyzet. A négy év alatt az átkokat is bemagoltam annyira, hogy reflexből ki tudjak mondani egyet. Talán jobban kéne rettegnem, lehet negyedik elején meg is tettem volna, de így, félig részegen félig pedig a délutáni porból józanodva ezeken a dolgokon annyira macerás volna aggódni, hogy a legjobb nem ráparázni.
- Rendben, kérdezz nagyfiú

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838892#post838892][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 18:53[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

A bokáinál keresztbe teszi a lábait, fázva összébbhúzza magát a csónak mélyén, a karjait szintén összefonja maga előtt. Újabb üveget kéne bontania, tudja, ám egyre inkább zúgó feje arra csitítja, várjon legalább pár percet. Így hát, a lányt nézi ehelyett.
Valószínűleg érdemes lett volna hazudnia, előadni egy pikáns történetet, netalán egyet részeg, kocsmai verekedésről, mégsem teszi. Részben, mert lélekben túlságosan elcsigázott hozzá. Az elmúlt éveit mással sem töltötte, mint, hogy bizonygassa, ő nem gyilkos, még akkor sem, ha tényleg ő adta be a szert a nagyapjának és kollégájának, majd pedig ő volt az, aki meghúzta a ravaszt. Igen, meghaltak, igen, ő ölte meg az egyiket, de nem, ő nem gyilkos.
Másrészt pedig, és rumködös agyának valószínűleg ez a fő motivációja, kíváncsi arra, mit mond a lány.
Farkasszemet néznek egy ideig, ő néha hosszan pislog, nem fáradt, azonban tudja, ha megmozdítaná a fejét, az imbolyogni kezdene. A hideg ellenére még mindig kellemes melegséget érez a mellkasa táján, csak a végtagjai fáznak, az ujjai elhűlve fonódnak a kabátja karjára. A lány pedig nem szól, jószerével a szeme sem rebben, csak bámulja őt.
A bőre olyan fehér a holdfényben, mint a tejföl.
   -  Mi az amit örülsz, hogy az apád nem tud rólad?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838893#post838893][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 19:15[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

Ahogy a férfi összébb húzza magát valami az én testemben is feleszmél, hogy hűvös van. Nekem nincs olyan kabátom mint neki, így csak egyszerűen egy nagy húzás után leteszem az üveget a lábaim közé, hogy combommal meg tudjam tartani és derekam köré vonom kezeimet, hogy kicsit melegebb legyen legalább felül. Az imbolygás lassan valamiféle ritmussá alakul át, s enyhén fejem is arra döntöm, amerre a hajó billen. A kérdést meghallva nem is kell gondolkodnom. Pontosan tudom a választ. Amíg apám velünk élt mindent tudott rólam. Az összes porcikámat ismerte és gondoskodott is róla csinos kis foltocskákkal, hogy én is emlékezzek erre. De, hogy most ha valahogy szembe találnám magam vele mennyire hallgatnám el előle amiket teszek? Nos, valószínűleg nem titkolnám szándékosan de lefoglalna a zokogva könyörgés, hogy ne bántson. Nem. Hiszem, hogy erősebb lennék ennél. Az a régi Júlia volt aki rettegett. Ugye?
- Hogy túléltem az utolsó találkozásunkat - gunyorosan elvigyorodtam és egészen lecsúsztam a padlóra, hogy fejemet tudjam rátenni a lécre ahol eddig ültem így kitámasztva bámulva bele a csillagos égbe.
- Holtra akart verni, de csak félholtra sikerült annak a balfasznak - úgy kuncogtam, mint mikor az ember más kudarcán derül, hogy hah nem tudsz lemenni hídba vagy a matek dolgozatod ötös helyett kettes lett.
- Jó érzés volt embert ölni? - én jövök és nekem ez a kérdésem. Azt mondta felelni izgalmasabb. Így tudni fogom mennyire kell aggódnom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838894#post838894][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 19:41[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Az este nyomasztóan csöndes körülöttük, már ami az erdőt illeti. Nyaranta békák, szúnyogok és tücskök hangja töltené fel a levegőt, most azonban a falu elhaló zajain kívül semmi sem mozdul. Arrébb csúsztatja a lábait, hogy a lány elférjen, majdnem elheveredve a deszkákon. A hosszú lábak fedetlenül derengenek vele szemben a holdfényben, ő mégis inkább, Júliához hasonlóan, az ég felé tekint.
A kérdésre, amit számtalanszor feltett már, kisvártatva megkapja a válaszát. Az alsó ajkát rágcsálja, a szája keserű a rumtól, a feje tompán zúg. Ismét ugyanaz a lemez, már-már cinikusan szisszen egyet, hányszor hallotta már a történetet az agresszív apáról, a figyelemre éhes lányról, a kivert fogakról. Csak a tekintete fordul a lány felé, az arca nem, a fejét a hajónak támassza, hagyja egy ideig, hogy a szavai érintetlenül lebegjenek közöttük a sötétben.
Ha ettől jobban érzed magad, én örülök neki, hogy túlélted - különben most egyedül lennék itt.
   -  Sajnálom.
Kissé feljebb emelkedik ültében, lehúzza a kabátja cipzárját, majd szenvedő- kínlódó mozdulatokkal elkezd kibújni belőle, ami koordinációs képességeinek nagy részét elvesztve egyre nehezebb. Így hallja a kérdést, az egyik karját szabaddá téve áll meg a mozdulatban, hogy szusszanva fölpillantson az égre.
   -  Nem. Furcsa. Túl egyszerű. Nem kellene ilyen egyszerűnek lennie - megrázza magát, a kabátot végül leszenvedi magáról így, kifordítva, összegyűrve. A lány felé nyújtja azt - Azt hinnéd, valami nagy dolog, dráma és hegedűszó. De nem. Csak a csönd utána...
A szatyorbvól újabb üveget húz elő. Ő is a csónak alján elhelyezkedve, a hátát az ülésnek támasztva kezdi bontogatni azt.
   -  Jó érzés lenne megölni az öreged?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838895#post838895][b]Vattai Júlia - 2021.11.04. 19:56[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

- Hm nem kell, igazából az volt életem egyik legjobb napja - vontam meg a vállam. Hogy fájt? Nyilván rohadtul. De utána örökre megszabadultam tőle. Mint mikor kihúznak az ember testéből egy nyilat ami eddig a falhoz szegezte. Vége volt a rettegésnek. Eljött a szabadság, a tombolás. Nyilván még most is félek, mi történne, ha visszajönne, viszont az ilyen gondolatokat száműztem agyam hátsó részébe remélve, sohasem lesz szükség rá.
A beszámolóját csendben hallgatom tekintetemet az égről lassacskán rá csúszik, ekkor érzékelem csak, hogy a matatás aminek eddig semmi jelentőséget sem tulajdonítottam lényegében a kabátja lerángatása volt. Nekem akarja adni? Felültem és rábámultam a kabátra, aztán a szemébe zavartan.
- Ha átülök melléd mind a ketten tudjuk használni takaróként - nem tudtam mennyire akar közel engedni magához, viszont azt sem szerettem volna ha ő fázik. Nem tűnt olyan fasznak mint az átlag férfiak és bár nem ismertem volna el szóban, egyenesen, nem akartam, hogy miattam legyen beteg.
- A csend ijesztő - állapítom meg. S a kérdésre fordítom figyelmem amin haloványan el is somolyodom, miközben megrázom a fejemet.
- Nem tudnám megölni. Rettegnék tőle - ezt miért mondtam ki. Sohasem akartam kimondani, így meg is ráztam a fejemet, minthacsak ezzel ki lehetne törölni az elmúlt pár másodpercet.
- Szeretem azt aki lettem. Akármi formált is ilyenné. A végeredmény tetszik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838897#post838897][b]William Martin Krise - 2021.11.04. 20:28[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Leengedi a kabáttal kinyújtott kezét. Most, hogy levette, érzi, hogy sötétszürkeingén átmar a levegő, annak ellenére, hogy belülről már rég felfűtötte az alkohol. Ha ismernék egymást, az ő első ötlete is az lett volna, hogy maga mellé invitálja a ladik farába, ám ezt így, félrészegen is minimum illetlen, de inkább abnormálisnak érzett. Nem elég szerencsétlennek, hogy az apja lilára veri, még ő is leitatja, rámászik, ráadásul még fázni is hagyja.
   -  C'mere - A bontatlan rumos üveget az ölébe dobja, arrébb húzódik, hogy helyet csináljon a lánynak maga mellett. Hazudna, ha nem forogna vele a csónak kissé, a mozdulatai ügyetlenebbé válnak, de épp annyira, hogy még, ha nagyon összeszedi magát, képes legyen felrázni a ködöt és józanul viselkedni. Amit, mivel a tó közepén lebegnek, messze bárkitől, aki ítélkezhetne felettük, meg sem próbál.
A csend ijesztő, de most örömmel fogadja.
Ha a lány átül mellé, magukra teríti az Emmától kapott, már átmelegedett, tintakék szövetkabátot. Ez alatt folytatja az üveg bontogatását, pillanatokkal később pedig már a kupakor pöcköli a víz felé.
   - Baromság - beleiszik az italba, ami jóval hűvösebb, mint a korábbi, amit a kezében tartva megmelengetett már - Nem a pofonoktól leszel tökéletes, hanem, mert annak születtél. Ahogy az apád pedig egy elmebeteg fasznak született, ha megütötte a saját gyerekét. De ne higgy nekem... kicsit nem vagyok józan. Merek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838902#post838902][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 00:09[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem vagyok egészen biztos benne, hogy Will elfogadja ezt az alternatívát. Megbámult, de soha nem közeledett. Mintha lenne benne gátlás. Milyen ritka. Amikor végül megengedi mosolyogva végignézem, hogyan mászik arrébb. Addig nem is akarok még csak meg se moccanni, míg ő el nem helyezkedett, nehogy a végén a vízben kössünk ki. Ahogy látom, hogy kész felállok, és azonnal meg is ingok. Kezeimet oldalra nyújtva egyensúlyozok, markomban a rummal. Néhány cseppje így is a tóban landolt. Érzem, hogy nehéz a fejem, szédülök, ahogy hirtelen mozdulatokat teszek. A szél belekap hajamba, így, hogy nem védi már a ladik fala mindenfele száll. Kicsit sem elegánsan sétálok oda, minden pillanatban újra és újra kilengve. A fekvéstől felhúzódott ruhám, az egyensúlyozástól lecsúszott pulóverem válla karomra. Aztán a ruhájé is. Most valahogy úgy festhetek tényleg mint egy hülye liba.
Végül lekuporodok mellé, gátlástalanul bújva oda hozzá. Majd lehámoz ha akar, de míg fázok nem érdekelnek mások ilyesfajta lehet nem is létező aggályai.
Meglepődök szavain majd halványan elmosolyodom és belekortyolok a saját rumomba. Lassan én is elérek az aljára.
- Igen azt tapasztaltam az előző kis mozdulatsorozatodból - utalok a részeg kommentjére -A személyiséget leginkább a környezet formálja, ha régen nem bántanak soha nem lettem volna elég erős szembefordulni vele, tetszik az a Júlia aki annyira erős, hogy kivívta a függetlenségét. A sebek pedig már rég beforrtak- vonok vállat - höhö tiszta pszichomókusra ittam magam - kuncorgok.
- Szóval mersz? Nézzük csak - körbenézek, aztán rá sandítok. Utána az ajkamra mutatok amit enyhén elnyitok, hogy a nyelvem hegye is látszódjon. Innen már lehet sejteni ugye, hogy mire hívom ki?
- Érintsd meg a nyelveddel az orrod hegyét

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838903#post838903][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 00:29[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Hazudna, ha nem hűlne el benne a vér, amikor a lány feláll, ezzel megbillentve az egész csónakot. Ha most a vízbe borulnak, fut át ködös agyán, akkor igencsak córesz van, drága testvéreim, ugyanis, a pálcáját még mindig a Miniszérium őrzi, amíg bizonyítani nem tudja, hogy alkalmas a társadalomba való integrálódásba. Ha pedig a hat fokos tóba esik, illene megszárítani magát, a hiányossága pedig hamar kiderül.
Furcsamód, függetlenül attól, hogy az előbb megosztotta a lánnyal az állítólagos legsúlyosabb tettét, a pálcája hiánya olyan, amit szeretne egyelőre megtartani magának.
A lány egészen hozzásimul, ő helyet hagy neki, fél kézzel átkarolja a takaró alatt. Semmi különösebben perverz; talán észre sem veszi, mit csinál. Az üveget a deszkán tartva billegteti azt jobbra-balra.
   -  Vaaaagy... vagy a Júlia mindig ugyanilyen erős volt belül, csak kívül volt olyan kicsi és törékeny, mint egy kis ropi.
Ropi. Olyan filozofikus mélységekbe merültek, hogy a szeme is majdnem könnybe lábad. Júlia feladványa így pont időben érkezik, mielőtt melankolikus részeggé válnának.
Először csak felvonja a szemét, csodálkozva, teljesen értetlen vigyorral - Komolyan? Mi? Na várj.
Érdekes módon, először csak bandzsítani kezd, kinyitja a száját, kiölti a nyelvét, azt görbítve próbálkozik a feladattal - és mentségére legyen mondva, tényleg próbálkozik! A lélegzetét visszatartva szenved pár másodpercen át. A karja is megfeszül valahol Júlia derekán, végül azonban, egy szusszanással lazul el ismét.
   -  Hát, hát kurva vicces vagy - nevetve, az inge ujjában törli meg a száját, megmozgatja a nyakát és az állkapcsát, mintha csak pofon vágták volna. Az üveg ismét megemelkedik - Felelj megint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838904#post838904][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 01:02[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

Nem lök el, sőt át is karol, így nyugodtan nyugodtan billentem is fejemet vállának, hogy legyen ami megtartsa, mert nyakam lassan alkalmatlanná válik rá. Persze, amikor meghallom a ropi szót már előre dőlve kacagok.
- Kis ropi a fejed csúcsa - nevetek fel, aztán olyan kihívást kap tőlem, hogy csak pisloghat. A reakcióján én is vigyorgok, legszívesebben videóra vettem volna az egészet, hogy újra meg újra lejátsszam később és jót derüljek rajta. Ez az értetlen vigyor nagyon aranyos.
Figyelem ahogy próbálkozik, jó kedvemet nem is vagyok hajlandó leplezni.
- Hát ez elbuktad, nincs büntetés ilyenkor vagy valami? - gondolkodok el somolyogva. Persze nem igazán lehetne büntetés, maximum még egy merés vagy felelés. Ivójátéknak se jó, mert már részegen ezt úgyse tudnánk számon tartani.
- Ezt csak azért mondod mert nem láttad magadat. Te voltál itt a stand up star - jegyezem meg kicsit csipkelődve. Utána meghúzom a rumot ezzel kiürítve az üveget. Meglepve emelem magam elé, aztán fordítom fejére. Hm. Tényleg üres.
- Jól van akkor rendelkezz velem - engedem át drámaian magam, közben egy lendületes dobással elhajítva az üveget. Nagyot placcsan valahol előttünk, látszanak a fodrozódások. Talán meg is kezdeném számolni, ha nem lenne totál felesleges. Úgy érzem a részegséget is egészen kezdem elérni, a kontrollt is csak azért nem vesztem el, mert már anélkül ültem be a csónakba. Ajkamon viszont ott a folyamatos vigyor, amit le se lehetne kaparni és fejem is olyan súlyos, hogy újra Willnek döntöm.
- Szeretek kalózkodni -sóhajtom hirtelen a semmiből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838905#post838905][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 11:02[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

   -  Köszönöm, köszönöm.
Az üveget teátrálisan a mellkasának nyomva bólint mélyen, mintha meghajolna a produkció végén; ám hamar rájön, hogy ez könnyelmű döntés volt, a mozdulat nyomán ugyanis úgy elszédül, hogy össze kell szorítania a szemét. Ennek orvoslására belekapaszkodik a rumba, ha pedig ott van, akkor újabbakat kortyol belőle.
   -  Tényleg jó tengerész is vagy, le vagyok nyűgözve.
A szavai ellassulnak, ő alkoholpárán lebeg, olyan üdítő, kellemes. Az állát a lány hajának dönti, Júlia olyan puha, meleg és jó illatú, mint a saskatchewan-i nyár a tó partján, ahol felnőtt. Szeretné megszorítani, hogy összeroppanjon, akár egy esküvői grillázstorta, vagy az ölébe húzni, hogy aztán...
Hunyorog, megdörzsöli az orrnyergét. A hajszálak az ajkát csiklandozzák.
   -  Harr - az üveg tartalma meglöttyen, a lány felé nyújtja sután - Mi volt a legundorítóbb dolog, amit a szádba vettél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838907#post838907][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 21:38[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|1
______________________________________________________

A bókra büszkén kihúzom magamat, hogy hát igen itt áll a világ ha nem is az univerzum legjobb kalóza, harr, rettegjen aki él.
Felpillantok ahogy Will álla a hajamhoz dől, aztán haloványan elmosolyodom. Most biztos úgy nézhetünk ki mint valami undi, szentimentális öreg pár. Rummal.
Az üveget elveszem és meg is húzom, bár érzem, hogy már nem kéne, mert így is teljesen és totálisan a befolyása alatt állok. Kesernyés íze és illata mintha minden négyzet-centiméterembe beleinná magát, érzem a fejemben, ahogy ködnék telepszik agyamra. Lassít minden ideget és izmot, csak fekszem Willnek támaszkodva és létezem. Így hát a kérdés is kicsit fennakad, néhány percig csend van, a feldolgozás is betunyult. Aztán a reakció is váratott keveset, végül azért csak megszólaltam.
- Egyértelműen a mandragóralevél!- pfuj de rossz volt. Alig bírtam ki azt az egy retkes, tetves, nyűveteg hónapot. Viszont lassan vége az egész hülyeségnek.
- Most te fogsz felelni - és se kérdezek, kijelentek. Mert valami eszembe ötlött, előtört a homályból. Túl részeg vagyok ahhoz, hogy elbíráljam mennyire illik vagy nem illik feltenni. Tapintattal józanon se törődnék, most meg pláne nem fogok.
- Mit tennél velem, ha bármit megtehetnél? - mert kíváncsi vagyok, mert még mindig attól, hogy fapofával hallgattam végig mit tett, sok a kérdésem. Próbálom körbejárni, próbálom megtudni mire képes, mire gondol, ha rám néz. Meg akarna ölni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838909#post838909][b]William Martin Krise - 2021.11.05. 22:25[/b][/url]

Vattai Júlia
Halloween éjjelén

Júlia átveszi tőle az üveget, az ő keze zsibbadtan hull vissza az ölükbe. Hosszú, de nem nyomasztó csönd telepszik közéjük, csak az agyában dobbanó vér zaját hallja és a lány légzését maga mellett. Behunyja a szemét, azt nem tudná megmondani biztosan, hogy az imbolygást a víz vagy a rum okozza.
Hah, mandragóralevél. Elmosolyodik, szusszan egyet, behunyt szemmel, Júlia csak érezheti a gesztust. Ha józan lenne, most nyomban animágiáról kérdezné, ám ebben az állapotában mindössze álmosan nyugtázza a választ. Évekkel korábban ő is próbálkozott átváltozással, még nagyapja mentori segítsége alatt; azonban egyszer sem járt sikerrel. Ő is öklendezett mandragóralevéltől, szedett álmosan harmatot az erdőben, mantrázott, ám amikor átalakulásra került volna a sor, helyette minduntalan grand mal rohama támadt. Olyanok, mint gyerekkorában.
   -  Hah, nem is tudom... - vontatottan dünnyögi a szavakat, a lány fejbúbja fölött belepislog a sötétségbe. Pedig pontosan tudja, mit szeretne tenni vele, gondolkodnia sem kell igazán.
   -  Hazavinnélek - folytatja kisvártatva, mély levegőt vesz, hogy kissé felrázza a rá telepedő, egyre zsibbasyztóbb ködöt - Mármint... Angliába. A házunkba. Volt ott egy nagy kandalló. Felfűteném akácfával. Volt egy kockás takaróm. Beletekernélek, mint egy ilyen kis burritót. Csinálnék egy teát rummal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=838910#post838910][b]Vattai Júlia - 2021.11.05. 23:17[/b][/url]

Will|
Akar most már bemenni a halál...|Ruha a pulcsi alatt|
______________________________________________________

A mély szusszanás sejtet valamit, de azt nem tudom eldönteni boldog, vagy keserédes érzelmek vegyülnek hozzájuk. Talán egyszer kiderítem. Addig is a következő kérdésre figyelek. Nagyon kíváncsi vagyok a válaszra, és az, hogy hatásszünetet tart az alapból türelmetlen természetemnek nem tesz jót, de ajkaimat harapdálva kivárom.
A válasz meglep. Szemöldököm felcsúszik, ahogy óvatosan állam is, hogy tekintetem rajta tudjon nyugodni teljesen. Azonnal két opció ötlik agyamba, ha ötölhet bármi is egy üveg rum után. Az egyik a mézes mázas ahw, női kórusban megszólalva, a másik, hogy nem-e kannibál? Ennivalónak talál ha haza akar vinni, csak melyik értelemben? Végül egy egészen más, harmadik opció hagyja el ajkam.
- Sohasem voltam még Angliába - somolyodom el, s visszahajtom fejem az eredeti pozícióba. Így a rumot nézem a kezembe, amit ajkamhoz is emelek hamar, ha már így felfedeztem, hogy létezik.
- Mesélj Angliáról! Milyen volt ott élni? - kérdezem közben áttéve combjára a rumos üveget. A nyakát tartom, hogy ne lötykölődjön ki, de fél kézzel felemelni és átnyújtani már nem érzem magam képesnek.