36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2021. július 8. 20:54 | Link

Zente
#ootd #stu-dying
A Navine toronyban összerámolok pár olyan cuccot, ami úgy tűnik, mintha hasznosnak bizonyulhatna egy kellemes, szombat délelőtti study session-höz. Habár rég tanultam bárki más társaságában, azért az alapvető felszerelésekkel talán tisztában vagyok. A hátizsákomba dobok pár tankönyvet, különböző emberek órai jegyzeteit, egy pokrócot, hogy mégse a földön kelljen üldögélni és elindulok a megbeszélt találkozóponthoz, a csónakház felé. Az ajtón való kilépés előtt azért végignézek magamon, bár ez inkább megszokás, mint valódi érdeklődés. A napi outfitembe sem fektettem túl sok energiát, felkaptam egy eredeti funkciója szerint futásra használható shortot és egy óriási pólót, amit a szekrényemben találtam. Hirtelen azt sem tudtam eldönteni, alapvetően a bátyámhoz vagy az öcsémhez tartozott-e, de egyikük sem tárcsázta forróra a telefont miatta, szóval úgy gondoltam, hogy akkor már nálam is maradhat. Fél év ingázás, fél év magántanulói státusz és két hónap olaszországi kényszerpihenő után szinte nosztalgikus újra a Bagolykő folyosóit koptatni. Gyakran már csak az izommemória vezet át az ódon épületen. Séta közben azon gondolkozom, milyen sok víz folyt le azóta a Dunán, hogy kviddicses csapatkapitányként dobogó szívvel bontogattam a Visegrádi Viperák nekem címzett levelét a kastélyban. Ha az akkori énem megtudná, hogy -a szüleim előzékeny közbenjárásával ugyan, de- megfosztottam magunkat az álomkarriertől, egy kiskanál vízben is megfojtana, ez egészen biztos. Esetleg belátná, hogy a két hónappal ezelőtti helyzetemen az csak segített volna, ezért boldogan végignézte volna, ahogyan előbb Budapesten szenvedek a figyelemtől, a folytonos spekulációktól és attól, hogy konkrétan minden újság elején én mosolyogtam, majd ahogyan az öcsémmel közös olaszországi, kissé hosszúra nyúlt nyaraláson folytatom ezt a jó szokásom. Itália elvileg figyelemelterelésnek készült, számomra és a sajtó számára, hogy mivel úgysem leszek kézközelben, csak elkezdenek valami elérhetőbb alanyon csámcsogni. Ám a felszívódásom híre csupán olaj volt a tűzre az első pár hétben. Utána pedig csak lassan csitultak a kedélyek.
De szerencsére a Bagolykőben akad olyan, akit nem izgat, hogy a héten hányadszorra próbálnak rámsütni egy drogbotrányt, verekedést vagy becsületsértő viselkedést. Ezen kevesek közé tartozik Zente is, akit még az aktív DÖK-ös időkből ismerek. És akivel közösen valljuk, hogy egyedül tanulni sokkal rosszabb, mint ketten, ma délelőtt legalábbis biztosan. Szóval rá várok  a csónakház melletti füves területen, ahol a pokrócom leterítése után elegánsan hasra vágtam magam. A mágusjog jegyzeteimet a kezembe véve pedig azon kezdek agonizálni, vajon hogy lehet ennyire érthetetlen számomra az, amit valójában én magam írtam pár napja.
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. július 11. 11:58 | Link


lazán tanulunk, beszélgetünk, minden szuper


Ma megtanulok mindent. Eldöntöttem. Aztán eszembe jutott, hogy nem idebent és nem egyedül fogok, úgyhogy lejjebb adtam az egészből és elég lesz a fele is. Végül úgyis a negyede lesz, ismerem magam, minden jobban fog érdekelni. Dankának örültem, rég hallottam róla, vagyis, ez így nem igaz. Hallani róla, csak nem tőle és az ő szavaival. Véletlen el-elkap bárki morzsákat azokról, akiknek több oka van szerepelni a nyilvánosság előtt ugyebár, nekem is sikerült. De ezzel is úgy vagyok, mint az Edictummal: valaki próbál kettő darab valódi szóból novellát írni, vagy egyenesen egy regényt és aztán, ebből annyi igazság születik, mint az én pennámból a rímek. Semmi. Pont ennyire foglalkoztam azzal a pár dologgal, mikor ismét találkoztunk. Nem faggattam, nem nyaggattam, szimpla beszélgetés volt, olyan, mintha csak tegnap válik el az ember pár óra erejére és minden megy tovább. Vagyis, remélem ez a legjobb megoldás neki is, nem érzi, hogy bizonyítania kell, hogy ő nem más, nem az, amiről írnak, hanem ugyan az a lány, aki elment, hogy megkeresse az útját.
Vállat vonok végül, elengedem az ambícióimat. A táskámat húzom magam elé, beteszem azt, amiből megírni vagy csak befejezni kell a beadandót, kerül bele pár jegyzet, amiket át kell olvasni és egy regény, ha netán előbb végzek – haha – és Danka még nem, de lefoglaljam magam és ne zavarjam. Kitérőt teszek, nem nagyon és szerencsére időben vagyok. A konyhában szerzek be limonádét meg töklevet, az üvegek, amiket még a faluban vettem, pont meg vannak bűvölve, hogy hidegen is tartsák azt. Kérek még pár szendvicset, a ropikhoz pont jó, amiket a táskába tettem a könyvek tetejére és ezekkel felpakolva indulok végül meg a cél felé. Kell az energia, én mindig szeretek eszegetni tanulás közben, olvasás alatt, ezért is morzsásak a könyveim mindig. A hangyák szeretnek, annyi biztos.
Az órámra pillantva sietősebb lépteket veszek fel, elkerülve a tavacskát, nehogy megint olyat lássak, amit nem kellene, majd már megint egyenesen csak oda és előre. Hamar meglátom a csónakházat, majd mellette a fűben heverésző alakot. Nem lehet más, mint Danka, mert ennyire konkrétan véletlenül helyet elfoglalni nem lehet, így hát egy-két lépés és már meg is állok a pokróc mellett.
- Helló, helló! - köszönök rá, bár pont látom, hogy éppen valamit nagyon olvas. Mivel direkt ide, így bátran pakolom le az italokat és a szendvicseket, ami persze be van csomagolva, hogy ne hangyázzunk annyira direkt, majd már bújik is ki a cipőből.
- Hoztam enni, inni, én mindig megéhezem a jegyzetektől – szusszanok, ahogy végül leülve, leveszem a táskám és egyelőre hozzá se értek a tanulnivalóhoz. - Hogy vagy? - kérdem végül és helyezkedem, hogy mindkettőnknek kényelmes legyen.
Hozzászólásai ebben a témában
Nérel Danka
INAKTÍV


bukott angyal
offline
RPG hsz: 131
Összes hsz: 364
Írta: 2021. július 15. 14:07 | Link

Zente
#ootd #stu-dying
Elfelejtettem tanulni. Talán másoknak egyértelmű lenne, hogy ha egy teljes évig tankönyvhöz is csak véletlenül érsz hozzá, akkor valahogy a módszertan is kimegy a fejedből. Én viszont ezzel nem számoltam, azt reméltem, csak visszakullogok szépen az iskolapadba és megy majd minden úgy, mintha a másfél éves intermezzo meg sem történt volna igazán. Nos, a valóság ennél kissé árnyaltabb. Kezdve ott, hogy elfelejtettem, hogyan kell szép, átlátható jegyzeteket készíteni, fejben tartani az összes beadandót és azoknak határidejét. A tanulás egyértelműen nem olyan, mint a biciklizés, és mint mostanában jó sok mindent, ezt is a saját bőrömön tapasztaltam meg.
Szóval most szenvedhetek a mágusjog jegyzetemmel, amiben össze-vissza nyilazva, csillagozva, listázva, kiemelve vagy éppen aláhúzva igyekeztem a jövőbeli énem tudtára adni a szuverenitásról hallottakat. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. Szóval ebben az állapotomban talál rám Zente, aki láthatóan sokkal felkészültebb, mint én valaha is leszek.
- Hali - mosolygok rá, miközben gyors mozdulattal törökülésbe pozicionálom magam. Nem akarom elfoglalni az egész pokrócot. Miután stabil ülő helyzetbe kerülök, pár, a táskámból menekülni kívánó jegyzet után kapok. Szépen összerendezem őket, hozzájuk fogva néhány szétszórt, a pokrócon heverő pergament, hogy Zente dolgainak is bőven legyen hely. A mágusjog jegyzetemet pedig az ölembe ejtem. Kezdem feladni, hogy szegényből bármit képes leszek megtanulni.
- Oh, te vagy a megmentőm - lelkesedek a finomságok látványától. - Kábé fél oldalt ha átfutottam, de már most eszembe jutott, hogy valami pótcselekvést kellene végezni inkább - ecsetelem a nem túl pozitív igazságot. Amikor még tudtam hogyan kell tanulni sem ment el úgy negyed óra, hogy valami másba bele ne fogtam volna, legyen az evés, takarítás, levél a családomnak, a szekrény átrendezése, vagy tényleg bármi. Elég kreatív tudok lenni, ha a tanulás elkerüléséről van szó.
- Megvagyok. Kicsit nosztalgikus ennyi idő után megint a Bagolykőben lenni - vonok vállat, lazán mosolyogva. Talán nem beszéltünk arról, miért voltam ennyit távol, de minden bizonnyal feltűnt neki, vagy hallotta máshonnan. Egyébként ha rákérdezne, Zentének még el is mondanám, de elég lehangoló történet és kérés nélkül nem akarom a hülyeségeimmel traktálni. Most pedig engem sem zavar annyira, a Bagolykő pont jó hely felejtésre.
Hozzászólásai ebben a témában
Somogyi Zente Domokos
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 132
Írta: 2021. augusztus 2. 22:05 | Link


lazán tanulunk, beszélgetünk, minden szuper


Elég sok mindent látok én előpakolva, még ha az egy darab könyv is, meg a jegyzetek, de mivel éppen nem ott van az agyam, már sok. Nekem is így kéne, aztán lehet, hogy mégsem, nem tudom még, hogy mi a módszere. Lehet szeretné, ha kikérdezném az anyagból, lehet nem, én mondjuk egyszer-kétszer csináltam ilyet és egész jó volt. Kár, hogy mikor le kellett írni a vizsgán, nem jutott eszembe és teljesen mást írtam. A végeredmény egész jó volt, még ha az a válasz nem is, így nem bánkódom ezen, akkor sem tettem. Mindegyik olyan lesz, amilyen. Ameddig át tudok vele menni a vizsgán, tök szuper.
Gondolkodtam, hogy kihozom Tüskét is, de olyan aranyosan aludt, hogy nem volt szívem megzavarni. Meg idekint nehezebben figyelek rá, akármennyire is szokott kézhez, simán el tud menni és felfedezni, mert itt sok a bogár, az inger. Aztán a tanulásból az lenne, hogy kergetném a fűben és mérges lennék, majd be kellene mennem. Így tettem be neki nassolnivalót, majd eljöttem. Talán legközelebb megpróbálom. Lehet, hogy veszek egy olyan kis gömböt, csak nagyobb méretben, amiben hörcsögöket szoktak sétáltatni, azzal könnyen meglelném, bármerre is jár. Egyelőre azonban megvárom, míg felül és valamelyest összerendezi a jegyzeteit. Futó pillantás elég a nehéz szövegre, hogy tudjam, mi van ott.
- Jaj, mágusjog. Kész kínzás – pakolok le, miután leültem és elrendezem nagyjából a dolgokat, hogy útban se legyenek, de mégse kelljen felállni meg ilyesmik. Felnevetek aprót a pótcselekvésre, mert nagyon ismerős. Ilyenkor nekem is mindig akad: rendet rakok, falat bámulok, legyet, pókot, bármit. Tüske jó, ha olyankor ébren van és teszi amit kell: sünösködik. Az olyan jó program.
- Ismerős, ismerős. Addig sem kell tanulni, aztán meg amikor már nincs időm, jön a pánik. Áhh, kegyetlen az élet – sóhajtok egy nagyot, pedig tudom én, hogy addig kell örülni, míg a tanulás a legnagyobb feladat. Aztán majd jönnek a felnőtt dolgok, előre persze nem szaladok, felesleges. De szenvedni néha kicsit jó.
- Gondolom, mennyire az és fura. De a lényeg nem változott, maximum sok új arc van – az pedig mindig akad, mindig jönnek elsősök, út közben átiratkozók és a többi. Ez szerintem neki sem új, vagy olyan dolog, ami meglepné. - És most már maradsz végig? - nem tudom miért nem volt, annyit igen, hogy sportolt. Lehet, hogy megsérült és nem tudja folytatni, vagy éppen szünetet tart, mert tanulnia kell. Ez már az ő dolga persze, nem az enyém, nem is akarom faggatni egyelőre. Ha szóba kerül, majd kiderül.
- Na de addig is… mivel kezdjünk? - nézek először a jegyzetek felé, amiket én is kipakolok, majd az ételekre. Nem is kérdés, mire értettem a szavaimat.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaA falu határa