 A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni. 
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 14. 20:46
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794008#post794008][b]Theon Delacroix - 2020.02.14. 20:46[/b][/url] Prücsök  x x x
 | | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Kifejezéstelen arccal bámulom őt, kezeimet ölbe teszem, testtartásom ellazítom. A számban a cukor egyre csak olvadni kezd, a mentolos íz már betölt mindent, mégis hűssége ellenére sem érzem, hogy testhőmérsékletem csökkenne. Épp ellenkezőleg, minden kis mozdulatára rezzen a testem, mintha csak azt akarná, hogy bőre újra az enyémhez érjen, hogy szám az övét csókolhassa. Mégis kivárok, s bár nagyon nehéz, próbálok közömbös maradni. Még sürgetőn dobolok is lábammal, s jóllehet ezzel azt fejezem ki számára, hogy már nagyon unom a banánt, valójában csak saját zakatoló szívemet akarom vele lecsitítani.
Aztán mégis feladom, s megindulok felé, hogy kabátom a nemrég még birtokunkban álló asztalra dobjam. A mozdulat olyan erőteljesre sikeredik, hogy a ruhanemű átszánkázik a bútoron, majd éppen hogy csak, de fennmarad rajta. Persze ez már engem cseppet sem érdekel, agyamat már rég a fiú vezérli, no meg csodálatos műsora, amit az előbb nyújtott nekem. Elkapom szorgos kis alkarját, majd felkeltetem a székről. A nadrágja lecsúszik, de benne még van annyi lélekerő, hogy foglalkozzon ilyen jelentéktelen apróságokkal. Bennem már nincs. A gatyám szorít, az agyam ködös. Amikor pedig végre ráültetem térdemre, szinte már felüdülés, mikor szája ismét megtalálja az enyémet. Vadul csókolom, meg sem várva, hogy magától átengedjen szájába. Nem, magam török utat, majd hívom nyelvét szenvedélyes csókcsatába. Mintha az előbbi kis incidens meg sem történt volna. Kezét a saját tagomra teszem, majd kiadom neki a parancsot. Arra számítanék, hogy majd visszakozni kezd, ehhez képest nagyon is bátran nyúl bele gatyámba. Egy percre felszisszenek a hirtelen jött hűvösségtől, ami kezéből árad, de amint megtalálja rajta a fogást, már vissza is kerül kéjenc mosolyom.
- Még semmit sem láttam. Úgy nézek ki, mint aki mindjárt elmegy? Gyerünk, csináld csak tovább! – Adom ki az utasítást szemét módon, kicsit sem törődve azzal, hogy talán ezért dicséretet várt tőlem. Megadhatnám neki az örömöt, mégis inkább választom a nehéz utat. Mindkettőnk számára. Nekem az egyre elködösödő agyam jelent hátrányt, számára pedig minden bizonnyal saját belső félelmével és irántam érzett érzelmeivel kell megküzdenie. Mert igen, tudom, hogy nem vagyok közömbös számára. Ha az lennék, nem adná csak úgy ide magát nekem. Sokkal szerényebb fiú ő ahhoz, olyan fajta, aki csak a szerelmének adja meg ezeket az örömöket. Vicces ugye? Hogy én lennék a szerelme. Ejj, mekkorát fogsz majd koppanni, Szívecském!
Élvezem, ahogy a kis kezecskék le-fel járkálnak férfiasságomon. Persze az istenért se mutatnám ezt ki, azon kívül, hogy hófehér bőröm kipirosodik az ingeráradattól, mást nagyon nem vehet rajtam észre. Adom a macsó kihaénnemet, arcomon a magabiztos mosoly, ám légzésem azért kezd már gyorsulni. Mégsem tudok végigülni egy ilyen aktust minden reakció nélkül. A testem egy áruló, de nem bánom. Ha figyel rám, láthatja, hogy nagyon is élvezem, ám mégis vannak fenntartásaim. Mégsem olyan, ahogy én szoktam csinálni. Ez pedig zavar.
- Nem, nem jó – vágok közbe, ám az istenért se vetetném le tagomról a kezét. Nem, annak nagyon is helye van ott, ahol van. – Használd a szádat – fújok egyet tettetett frusztrációmban, miközben saját mancsom rákulcsolódik az ő péniszére. Játszom a tanító bácsit, holott nem kéne, mert a fiú igenis ügyesen csinálta, de ismertek, ha nem én vagyok a helyzet magaslatán, akkor az nem tetszik.
- Az édes kis szádat, amivel olyan jól tudsz csókolni - bókolok egy utolsót, hogy megadjam neki a kezdő ego boostot, majd ismét hátradőlök és figyelem, mikor is kezdi el a tényleges melót.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 14. 22:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794040#post794040][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.14. 22:45[/b][/url]  tovább a hozzászóláshoz...
 | | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
A testem feletti uralmat felváltja valami belső, korábban hosszú időn át elnyomott vágyak vezérelte szellem, amit Theon vad érintései engednek ki a palackból. Akárhogy nézem, mindenhogy kínos, amit most művelünk. Egy évvel ezelőtt még az is elképzelhetetlen lett volna, hogy egy bentlakásos varázslóiskolában tanuljak az Északi-középhegység szívében, nemhogy egy srác ölében ülve csináljak mindenféle felnőtteknek való dolgot. Bátorságomért cserébe vadállat módjára cuppan rá az ajkaimra, nyelvével becsusszan a fogaim közötti résen, hogy sajátommal találkozva szenvedélyes táncba kezdjen. Szinte teljesen átdugom az enyémet az ő térfelére, miközben előbb a hátát ragadom meg, majd hátul a hajába kapaszkodom. Fokozódik a nyáltermelésem, köszönhetően a mentolos utóíznek, amit kedvenc cukorkánk aromája kölcsönöz. Szája ettől csak még kívánatosabbá válik, lelkes amatőrként kezdem el nyalogatni nyelve hegyéről az ízeket. Már alsó ajkába harapva élvezkedem, amikor karomért nyúl, ezzel mintegy kiadva az új parancsot. Nagy levegőt véve lassan csúsztatom be a kezem a gatyájába, hideg ujjaimtól való felszisszenésére pedig féltően kapom arcára a tekintetemet. Aztán sokkal inkább a férfiassága kezd el érdekelni, amit türelmetlenül szabadítok ki a farmerja fogságából. Egy mondat erejéig muszáj vagyok megjegyezni, hogy odalenn is illik rá a Tejföl jelző, ellentétben az én szőrzetemmel. Tizenöt évesen kevesen mondhatják el magukról, hogy ilyen élményekben részesülnek, mindezt egy bentlakásos intézményben, még ha ki is szöktünk érte a faluba. Kérését komolyan véve aprót bólintok, egyre gyorsuló ütemben kezdek dolgozni rajta. Először félve szorítok rá, aztán egyre magabiztosabban kísérletezem, de a kívánt eredményt nem sikerül elérnem. Halkan sóhajtozni kezd, ez igaz, viszont az arca elég kifejezéstelenül fest. Aggódni kezdek, belülről tépelődöm, ezzel párhuzamosan a végén már-már görcsösen rákapcsolok valami nagyobb fokozatra, mert mindenképpen ki akarom őt elégíteni. De arcom gondterhelt, homlokom összeráncolódik, a koncentrálástól apró izzadságcseppek jelennek meg rajta. Odalenn pedig lankadni kezdek, olyannyira az ő boldogságára koncentrálok, amit mintha mégsem tudnék elérni. Jónak jó, de kevés. Hamar hiányérzetem támad. És velem van a baj, valamit rosszul csinálok. Örökké ezzel fog piszkálni, ha nem tudom őt rendesen felizgatni. Szinte kérlelően meredek rá, hogy nyögje már ki a szükségleteit, mire végre megszólal.
- De... - torpanok meg a műveletben, mikor kihúzom magam, s helyezkedem kissé az ölében, hogy ne zsibbadjak el. Mérgemben halkan felmordulok. Az erőlködéstől kapkodva veszem a levegőt, s csak azután szólalok meg, hogy kellően kifújtam magam. - Azt még sosem csináltam. Nem... nem tudom, hogyan kell - remegek meg, ahogy tenyerével rákulcsol odalenn.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 15. 01:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794054#post794054][b]Theon Delacroix - 2020.02.15. 01:10[/b][/url] Prücsök x x x
| | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Csontos kis feneke nyomni kezdi abban a pillanatban combomat, mikor az találkozik saját vézna lábaimmal. Az apró, szúró fájdalmat csak egy pár pillanatig érzem, utána már egészen másra koncentrálok. Édes ajkai az enyémhez nyomódnak, nyálammal együtt a mentolos cukorkánk ízét is odaadom neki. Percekig csak a vad cuppogás hallható, mígnem az erotika hangjait saját morranásom töri meg, mikor először hátamba, majd hajamba kezd el kapaszkodni kínjában. Nekem pedig majd’ elborul az agyam, olyannyira sikerül beletrafálni a dolgokba. A fejbőrömet érő apró kis húzogatások és a fiú illata egyszerűen kezd már a mániámmá válni. Legszívesebben felfektetném az asztalra és jó keményen megraknám, de neeem, én játszom a kibaszott úriembert és vigyázom a sejhaját. Mégis a sajátomat nyalogató nyelve egyszerűen túl soknak bizonyul. Ha nem hűtöm le a fejem, nagyon nagy gondok lesznek itt. Oké, Theon, te egy higgadt és felettébb menő ember vagy. Viselkedj is így!
Felnevetek, mikor megjegyzést tesz intimszőrzetem színére, bár nem sok időm marad a mókázásra, mert hideg kezének érintése rögtön kellemetlenségre utaló hangok hagyják el szám. Arcom fancsali grimaszba torzul, még szemem is becsukom egy percre, ám mikor ismét kinyitom, szembetalálom magam aggódó tekintetével. Megsimogatom arcát nyugtatásképp, de aztán már keményítek is be, nehogy túlságosan elpuhuljon. Azt nem szeretném, mert akkor odalenne a kezdeti vadsága, ami igaz csak apró jelekben bújik meg, mégis én nagyon élvezem. Eszméletlenül vadító, tényleg vissza kell magam fognom. Befúj, kiszív, Theon!
Aztán mégis megtörök. Értetlen arcára még egy utolsó csókot nyomok, majd úgy emelem fel kis testét, mintha csak egy szöszt szednék le ruhámról, hogy aztán a mögöttünk elterülő asztalra ültessem. Időközben bokájára csúszott nadrágjából gyorsan kibújtatom, ahogy alsógatyáját is lerángatom róla, hogy jobban hozzáférhessek az időközben elfeledett férfiasságához. Mit ne mondjak, láttam már sokkal nagyobbat is, de valahogy az övé mégis… nem tudom, fura érzéseket kelt bennem. Örülök nagyon, hogy így láthatom őt. Hogy én vagyok az egyetlen, aki ezt a részét láthatja. Kezecskéit a fejemre teszem, hogy ott játszadozasson hajammal, míg én még egy utolsó pillantást vetek tekintetére. Jó, a kezdetben látott vágy még mindig ott ég, nekem pedig nem is kell más. Először kezembe veszem őt, majd apró puszit lehelek a makkjára.
- Na, milyen érzés? – Kérdezem meg a nyilvánvalót, miközben egy pillanatra sem veszem le tekintetem tagjáról. Túlságosan is gyönyörűnek tartom ahhoz. Nem tudom, miért féltette tőlem. Aztán végignyalok rajta. A tetejétől, egészen golyóiig, amiket meg is szívogatok, hogy aztán újra a kezdőponthoz érhessek, majd elkezdjem ritmikusan nos… szó szerint szopogatni őt.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 15. 04:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794055#post794055][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.15. 04:18[/b][/url] tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
Van valami ijesztő számomra abban, amit csinálok, és ugyan az ölelkezésekkor még mindig bevillannak az első találkozásaink rémképei, a félelemmel átitatott izgalmat átveszi valami bizsergető érzés, amiről tudom, hogy rossz és helytelen, de mégis vonzó. Pont attól, hogy veszélyes ennyire közel engednem őt magamhoz, s a kiszámíthatatlansága ezúttal tetteiben nyilvánul meg. Félek, mert nem tudom hogy mit vár el tőlem, de azt sem hogy miként juttassam el a csúcsra. Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz a következő lépése, amitől csókjaink ellenére nyugtalanná válok. Elfelejtem, hogy milyen híre van a suliban, annak tudata pedig, hogy most a tűzzel játszom, egyenesen az egekbe emeli a dopaminszintemet. A tiltott gyümölcsnek pedig nagyon tetszik, amit csinálok vele. Én meg azt élvezem, hogy végre valami igazán rólam szól. Lettem valaki. Felfigyeltek rám, és kiválasztottak. A sok szar után némi boldogság is jut. Álló farkamat markoló keze akár le is levezethetné a stresszt, ami a vizsgák előtt nem egy rossz dolog. Szándékosan fokozom benne a vágyat irántam, mikor már lassan kapiskálni kezdem, hogy mi jön be neki a legjobban, olyannyira, hogy már alig bírjon magával. Nem tudom, hogy mit szeretnék, s meddig akarok eljutni vele, csak boldognak akarom végre látni, hogy jóvátegyem az irántam érzett korábbi indulatait, s hogy megmutathassam neki a valódi énemet, amit eddig valamiért félreismert. Mert rohadt jó, hogy összeakadtam vele, és azóta, hogy úgy elbánt velem a tanulószobán, nem tudok szabadulni ettől az illattól, amibe most beleszagolok, s a hangtól amit közvetlenül a fülemben hallok. Beférkőzött az álmaimba, amíg azon kaptam magam, hogy a lányok helyett az ő képére verem ki a zuhanyzóban, és basszus...
Most mindketten szuszogunk. A hajával játszok, na meg odalenn a péniszével, aggódóan figyelve minden egyes rezdülését. Összenézünk, én elmosolyodom, ő finoman végigsimít az arcomon, majd jó fiú módjára bólintok egy aprót, mint aki jól tudja, hogy mi a dolga, hiszen megmondták neki, nem is egyszer. Teljesítenem kell hát a parancsot. Kezem szorgalmas munkába kezd, mígnem egy könnyed mozdulattal az asztalra ültet. Lapja egy pillanatra megfeszül a súlyomtól, de nem elég vén ahhoz, hogy összerogyjon alattam. Nem csoda, ha Tejföl is lazán képes felemelni. Mindig is gyengének éreztem magam hozzá képest. Összehúzom magam az új környezettől, és még arról is elfeledkezem, hogy hátsóm a koszos asztallapot éri. Mielőtt bármit tehetnék, lerángatja rólam a cuccaimat, nekem pedig arra marad csak időm, hogy megkapaszkodjak az asztal peremében.
- Várj! Ne! - szólok rá kétségbeesetten, mikor már tincseibe markolok. Odalenn megrándulok, ajkaim apró sóhajra nyílnak. Megdöbbent férfiasságom iránti csodálata. Az elején összeszorított fogakkal viselem, ahogy profin kényeztetni kezd a szájával, majd mikor ritmikus mozgásba kezd, vele szinkronban kezdek hangos nyögdécselésbe. - Ez... jó... - préselem ki a szavakat egy-egy sóhaj között remegve, s mintha ettől a tetőponthoz is csak egyre közelebb érnék. Tudom magamról, hogy hamar elsülök, óriási szégyen lenne, ha pont az első ilyen alkalmamnál égnék be előtte.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 16. 16:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794363#post794363][b]Theon Delacroix - 2020.02.16. 16:35[/b][/url] Prücsök x x x
| | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Egyszerűen eszméletlen, mire nem képes ez a jelentéktelen kisfiú a testemmel. Ahol csak hozzámér, lángolni kezdek, verejtékmirigyeim majd’ megbolondulnak a túlzott izzadságtermeléstől, valamint a bőrömet borító apró szőrök is nyomban égnek állnak, amint kezét a hajamba vezetem, hogy míg én őt kényeztetem odalenn, addig ő frizurámmal játszhasson. Még mielőtt belevágnék a buliba, jó kéjenchez méltóan veszek egy mély lélegzetet, hogy beszívhassam a fiú illatát. Eddig is majdnem megőrültem hajának és testének édes aromáitól, most pedig hogy intim szférájának is érezhetem odorát, egyszeriben számomra is nehézkes kezd lenni a kobra féken tartása. Nagyon szorít már nadrágom, s igaz a fiú már kigombolta, a gatya még sajnálatos módon rajta feszít, elő váladékommal terítve be a puha anyagot. Mondanám, hogy kínos lesz egy ilyen alsót a manók elé dobni, hogy mossák ki, de tőlem szerintem már megszokták, hisz nap, mint nap érkezek vissza a kastélyba sokszor még ondóval tarkított alsóneművel is. Szóval számomra egyáltalán nem nagy cucc, amit csinálunk. Csak egy átlagos hétvége. Az már más tészta, hogy a fiúnak valószínűleg ebben az ócska kis viskóban fog megtörténni nem csak az első orális élménye, hanem… nos, véleményem és reményeim szerint az első szexuális aktusa is. Mert igen, én nem tervezem megállni egyszerű nyelvjátéknál. Bár látom rajta, és hajamat szorító ujjacskáiból érzem is, hogy számára már ez is igazán jó, mégis én tovább akarok menni. Meg akarom kapni az eddigi türelmemért járó jól megérdemelt jutalmam. Aztán, ha pedig jó lesz vele, akkor talán megtartom amolyan ágyasfélének. Mert, hogy ebből kapcsolat nem lesz, az is biztos. Nem szeretem őket, meg nem is értek hozzájuk. Jobban mondva feleslegesnek tartom őket.
Hallójárataimat az édes nyögdécselése, és a saját szürcsögő, cuppogó hangjaim töltik be. Minden egyes fel-le játékomnál markol egyet tincseim közé, én pedig elvesztem az agyam. Túl sok az inger, a hormonok pedig csak úgy tombolnak bennem. Végtére is egy kamasz srác vagyok, megvannak a saját igényeim. Belemosolyogok játékomba, mikor bevallja, hogy tetszik neki, amit csinálok. Válasza melegséggel tölt el, ami egészen a szívemtől sugároz ki egész lényemre, majd állapodik meg az alhasamban. Mindannyian tudjuk, mit jelent ez, csak én nem. Számomra ez egyszerű vágy, testi reakció, s még véletlenül sem fordul meg a fejemben, hogy esetleg én, ha csak egy kicsit is, de kezdek beleszeretni a fiúba.
Érzem, hogy már közel a vég számára, azonban mielőtt még elélvezhetne, kiveszem őt szájából, majd rászorítok makkjára. Szemét lennék? Csak egy kicsit. Egy darabig tartom így őt, ám végül megenyhülök kérlelő tekintetére, s még egy utolsó mentre visszaveszem őt. Élvezem, amit csinálok, olyannyira, hogy még torkom is ellazítom, hogy teljes egészében be tudjam őt venni a számba.
Közben persze megy nagyban a tanakodás, hogy mikor is hagyjam abba, s legyek önző, hogy jómagam is végre érezzen valami élvezetet, ám még kivárok. Szép lassan, majd egyre gyorsabban és ismét kicsit lassabban kényeztetem őt, miközben kezeimmel a combja belső részét markolászom. Valahogy nekem is le kell vezetnem a frusztrációt.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 16. 21:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794408#post794408][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.16. 21:52[/b][/url] tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
Megszeppenve görnyedek az asztallapon, vállam előre esik, amint az odalent munkálkodó srácot kémlelem kíváncsi szempárommal. Mámoros pillantásaim mögött ugyanakkor megrémít, hogy mit művelünk tulajdonképpen. Konkrétan másodpercek alatt kiléptetett a komfortzónámból, egyenesen valami új és ismeretlen érzésvilágba csöppentve. Ezzel egy időben érthetetlen számomra az irántam tanúsított rajongása, ahogy átszellemülten veti rá magát a férfiasságomra. Mindketten túlhevültek vagyunk, hajszálaink összeállnak az izzadságtól. Az idegességtől kocsonyaként reszket minden végtagom, úgy kapaszkodom meg benne, ujjaimmal kitapintva egyre nedvesedő fejbőrét. Ennyire még sosem akartak, sosem csodáltak. Ez egészen más érzés, mint amikor magamnak csinálom. A lámpaláztól vörös arccal feszítem be izmaimat az erősödő ingerekre, s próbálom megtalálni a helyem ebben a szituációban. Mert átadni magam ennek az érzésnek mégsem tudom teljesen, a szorongásom csupán részlegesen oldódik fel bennem. Rettegek attól, hogy viszonoznom kell a kényeztetését, vagy netán tovább akarna menni. Még néhány mozdulat, pár gyengédebb érintés, és mintha bármikor a csúcsra érhetnék. Gyermekien nyöszörgök nyelvének játékától, s mikor igazán közel vagyok, ő elszorít a hegyénél. Hangosan felmordulok a kínzásnak ható játékától, már-már könyörgően vizslatok végig rajta, hogy ne hagyjon ebben az állapotban. Beletúrok a hajamba, majd szelíden az arcát kezdem cirógatni. Teljesen eltűnök odalenn a szájában, amitől egyre hangosabban fújtatok. Szemeim bekönnyeznek a gyönyörtől, lábaimat finoman lóbálni kezdem. Valami elindul bennem, egészen mélyről, mintha átjárná minden porcikámat. Még ki akarok tartani, minden erőmmel felvenni a harcot a bizonytalan érzés ellen. Ez már az vajon, vagy csak beképzelem? Olyannyira küzdök, hogy a karját is megragadom, amivel eddig rásegített a munkájára, hátha meg tudom őt állítani. Mégis elkések azzal, hogy közbeavatkozzak. Alig néhány perce dolgozik rajtam, s azt hiszem én máris elélvezek. Hátradöntöm a fejem, szemeim összeszorítom ijedtemben. Nem tudok uralkodni a hangszálaimon, a hangos nyüszítések betöltik a szebb napokat látott termet. A robbanásszerűen távozó nedvek célállomása egyelőre nagy rejtély számomra. Hosszú másodpercekig kapkodom a levegőt a csúcs után, mígnem az euforikus ingert felváltja a marcangoló szégyenérzet. Túl hamar megadtam magam...
- Én... én asszem elmentem - hebegve kapok a számhoz ijedtemben, mintha nem lenne egyértelmű számomra a jelekből. Mégis kételkedni kezdek, mert az érzés maga különbözik attól, ahogy alapból szokott történni. - Ugye nem baj? - pislogok rá ártatlanul, naivan reménykedve abban, hogy ez nem lesz neki nagy ügy. Mondjuk lehet illett volna figyelmeztetni őt erre, hogy hová fröcskölök, de ez más kérdés.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 16. 22:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794415#post794415][b]Theon Delacroix - 2020.02.16. 22:43[/b][/url] Prücsök x x x
| | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Hangosan szürcsölök, fejem intenzív mozgásától meg-megremeg az asztal, ahogy a fiú is édes kalimpálásba kezd. Előre-hátra hintázunk a koszos felületen, nyálam lecsorog férfiasságáról, hogy aztán kis tócsába gyűljön össze alatta. Nem vagyunk valami higiénikusak, hogy egy ilyen helyen csináljuk, de mintha ez bármikor is érdekelt volna engem. Legalább színt viszünk a csónakház sokat látott falai közé. Vajon hányan fektették meg ugyanígy a párjukat itt? Nem mintha mi egy párt képeznénk. Pff… Miket gondolsz te, Butus. A halál faszára se kívánnék egy kapcsolatot. Ha pedig ő ezt másként gondolja, nos, akkor ebből még nagyon rossz dolog is kisülhet. Persze tudom, hogy ő többet érez irántam, mint egyszerű barátság, mégis reménykedem abban, hogy inkább elfolytja az érzelmeit és nem ad nekik hangot. Mert ha ez ellenkezőjét teszi, akkor nem tudom, mit fogok majd reagálni.
Persze egyelőre nem kell ezzel foglalkoznom, most minden figyelmemet péniszének szentelem, ami apró kis rángásokba kezd számban. Én kiakasztom állkapcsom és ellazítom torkom, s bár nem egy nagy méretről beszélünk, mégis azt szeretném, hogy megtapasztalja azt is, mikor egészében bennem lehet. Ahogy hallom, élvezi is, ám még mielőtt túl hamar vége lenne a mókának, hangos cuppanással kiveszem őt, majd rászorítok hegyére. Ő erre természetesen nem reagál jól, meg is értem, én sem vagyok egy türelemember, ha ilyen helyzetekről van szó. Szó szerint vehető már kínzásnak, amit csinálok vele, mégis nagyon élvezem. Ujjamat makkjához vezetem, majd cirógatni kezdem, ezzel felkeverve az ő váladéka és az én nyálam adta egyveleget. Szinte már megbabonázva nézem, ahogy a lámpa gyér fényében megcsillan a folyadék. Aztán gyengéd kezem kezdik el cirógatni arcom, mire elmosolyodom, majd játékosan belelapulok az érintésbe, s szabad kezemmel elkapom, hogy puszit lehelhessek ujjaira. Majd visszaveszem őt, s megadom neki azt, amire eddig vágyott; hagyom elmenni. Még pumpálom tagját egy darabig, majd érezni kezdem, hogy az a bizonyos sós íz megtölti szám. A reflexeknek hála először öklendezném vissza, de aztán erőt veszek magamon, s miközben hagyom, hogy farka visszaessen az asztallapra, s toccsanjon ott egyet én addig teli szájjal pillantok fel rá. A világért sem akarom kiköpni, de azt se tudom, hogy lenyeljem e. Elég sok kijött, még szám szélére is jutott belőle, amit amint ahogy veszek magamon egy nagy erőt, lenyalok, s a többivel együtt küldöm le gyomromba. Persze ruhámra azért csöppen le néhány csepp, de azzal nem foglalkozom. Majd a házi manók elintézik. Úgyis jártasak már ebben, ha rólam van szó.
- Azt hiszed? – Mosolygok rá cinkosan. – Ahhoz képest elég rendesen megküldted – nevetek már fel rendesen, majd szétterpesztet lábai közt előrehajolok hozzá, hogy adjak neki egy jutalomcsókot. Akárhogy is nézzük, igaz viszonylag hamar ment el, én mégis büszke vagyok rá. Az első ilyen élménye. Az első velem.
- Viszont én még nem mentem el. Most neked kell nekem törlesztened – utalok ezzel saját péniszemre, amit a nyomatékosság kedvéért most ki is veszek börtönéből. Nem, nem arra gondolok, hogy most neki kéne engem leszopnia, de ez gondolom neki is leesik, ahogy eldöntöm az asztalon, hogy édes kis járatához illesszem magam. Be vagyok indulva nagyon, most még az sem jut eszembe, hogy elő kellene készíteni, vagy egyáltalán figyelmeztetni. Nem, most már annyira nincs agyam, s túlságosan is az élvezeteket akarom hajszolni, hogy nem megy. Bekattantam, teljesen.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 16. 23:55
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794419#post794419][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.16. 23:55[/b][/url] tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
Olykor az asztal lábai megreccsennek alattam a finom lökésektől, amiket a srác mozgása idéz elő. Nem gondoltam volna korábban, hogy ez ilyen jó lesz. Valahányszor csak összeszedem a bátorságom ahhoz, hogy a lábam közé pillantsak, úrrá lesz rajtam egy nagyon furcsa, bizsergető érzés. Egyre nedvesebb a helyzet odalenn. A nyáltermelése fokozódik a szájában, vagy valami egészen más? Esetleg mindkettő. A számon át hangosan sóhajtozva elveszítem az érzékeim feletti kontrollt, az ingerek fokozatosan erősödnek fel azokon a bizonyos részeken, s ami egy másodperccel ezelőtt még távoli célnak tűnt, az utóbb mintha már bekövetkezett volna. Lehet, hogy az újszerű élményektől. Vagy a bennem rejlő félelem hozta ki belőlem túl hamar. Esetleg éretlen vagyok még egy rendes orgazmushoz, feltéve ha nem ő végezte túl profin a dolgát. Kétségtelenül az ujjaim megpuszilása után kezdem el azt érezni, hogy átmentem egy olyan ponton, amitől kezdve a folyamatok megállíthatatlanul zajlanak le a testemben. Szívem még sokáig hevesen kalapál a tetőpont után, amiről egy rövid időintervallumban azt se tudom, hogy valóban bekövetkezett-e. Akkor sejtek meg valamit, amikor hirtelen kivesz a szájából. Ágaskodó tagom némi váladékával együtt felcsap a felsőm pereméig, mielőtt védően rámarkolnék a kezemmel. Elégedetlenül sóhajtok fel, hogy belekezdjek a magyarázkodásomba. A filmekben valahogy tovább szokott tartani... Magamnak viszont a suli óta túl hamar tudom le. Talán ez a baj... Hozzászoktattam a gyorsasághoz, kivéve ha a nyelve volt szokatlanul ügyes. Még mindig pironkodó arccal szúr szemet a szája szélén csillogó nedv. Csak ennyi jött volna ki? Aztán amint lenyalja, s egy nagy nyeléssel tünteti el ajkáról, egyúttal világossá válik, hogy miért nem terítettem be őt a váladékommal. Elszörnyedve nézek vissza rá, majd magam elé, hogy undorodva húzzam el a számat a csókja elől, amiből végül csak egy rövidke puszi lesz. Még mit nem... Undorító. Hogy saját magamat? Na ne...
Az viszont némileg vigasztal, hogy állítása szerint nem spóroltam az adagjával. Biztosan a hetekig elfojtott feszültség az oka. Még mindig szégyellem magam, de boldogabb és felszabadultabb is vagyok, végtagjaim ernyedten lógnak magam mellett. Arcomon halvány mosoly jelenik meg az elégedettségtől, talán utoljára... Pillanatnyi nyugalmam egészen addig tart, amíg egy túlfűtött lökéssel hanyatt nem fekszem a porcicás asztalon. Hátamat az otthagyott újsághalmok nyomják, párnaként az egyik könyv kemény borítójára érkezik fejem. Szavaitól lesápadok, szívverésem kihagy néhányszor. Kiszabadított férfiassága a hátsómat bökdösi. Felemelem a fejem, s az ő szenvedélytől csillogó íriszei néznek vissza rám. Nyelek egy nagyot, lábaim húzni kezdem felfelé, két tenyeremmel nyílásomat védem. Tudom, hogy tartozom neki, és bár fantasztikus élményben részesített, de az első alkalmat nem így képzeltem el. Nem egy csónakházban, nem úgy, hogy nem tisztáztuk pontosan a kapcsolatunkat.
- Várj, Tejföl... - simítom kósza hajtincseimet a fülem mögé. - Most akkor... tényleg Azt akarod? Mármint nem túl gyors ez egy kicsit? Mármint. Most. Együtt. Vagyunk. Igaz? De hát még csak most jöttünk össze - győzködöm őt kétségbeesetten.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 17. 09:50
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794444#post794444][b]Theon Delacroix - 2020.02.17. 09:50[/b][/url] Prücsök x x x
| | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Cuppanó hanggal válok el tőle, tagja a kilövellés után ernyedtebben esik előre. Én reflexeimmel küszködök, a hirtelen jött ingertől először visszahánynék mindent. A sós utóíz keveredik saját nyálammal, a cucc felragad a szájpadlásomra ugyanúgy, mint ahogy arcom és ruhám is beteríti. Nyelek egy párat, hogy ne egészében engedjem le gyomromba, nehogy a végén még megfulladjak a hatalmas adagtól. Mit ne mondjak, igazam volt, mikor azt állítottam, hogy igazán megküldte. Mindenem ragad, belsőm és külsőm egyaránt, mégsem zavartatom magam. Legalább benne volt kurázsi és még ha nem is így akarta, de elment. Ha hiszitek, ha nem voltak már olyan partnereim, akik erre nem voltak képesek. Most persze főként csajokról beszélünk, hisz azok tudják a legjobban megjátszani az orgazmust.
Aztán kortyolok egy nagyot a cuccból, s egészében leküldöm a végét. A fiúnak persze nem tetszik, sőt még elszörnyedett arca mögött némi undort is vélek felfedezni, mikor előrehajolok hozzá, hogy egy csókkal pecsételjem meg eddigi kalandunk. Ő elhajol tőlem, s szájunk találkozásából végül csak egy puszi lesz az arcára.
- Mi az? Nem tetszik saját magad? Pedig hidd el, finom ám. Cseresznyés – viccelődök vele, szavaim az arcát csiklandozzák. Valójában persze nyoma sincs az említett íznek, de gondoltam valahogy oldom a kínos hangulatot, amit az ő zavartsága hozott létre. Persze nem értem, mire fel a prűdség, hisz pár perccel ezelőtt még gátlástalanul nyögdösött érintéseim alatt. Azokról az édes sóhajokról nem is beszélve. De jól van, ő tudja. Én nem fogom kioktatni a testiségről. Vagyis szavakkal nem, tettekkel már annál inkább.
Kicsit talán túlságosan is erőszakosan döntöm őt neki az asztal mocskos és mindennel borított lapjának. Feje a könyveken pihen, teste alatt újságok hevernek. Én végre kiszabadítom fogságban lévő tagom, mire az elégedetten ágaskodik fel, mintha csak ő is a fiút várná ennyire, csak úgy, mint ahogy agyam se kering most más körül.Benett, Benett, Benett, visszhangzik elmémben, szinte már kiáltva harsogják a hangok, én pedig azon kapom magam, hogy férfiasságomat édes kis járatának nyomom. Azaz csak tenném, hisz ahogy várhattam is volna, ő megijed, majd védekezően rakja szabad fenekéhez mindkét kezét.
Aztán jön a feketeleves. Először fel sem fogom, mit mond, elmém olyannyira zajos, hogy a szavak nem jutnak el hozzám. Aztán szép lassan beszivárog néhány foszlány, én pedig mint sóbálvány fagyok meg. Kezemből kicsúszik péniszem, arcomról lefagy minden érzelem. Megijedek, csak a színtiszta félelem marad bennem. Én nem akarok egy kapcsolatot, én… nem állok készen rá. Idegesen túrok bele hajamba, még az sem érdekel most, hogy minden nedv kezemről tincseimre jut. Amitől tartottam, bekövetkezett. Benett többet akar, s ez nagyon is veszélyes. Számomra az, hogy Louison kívül soha nem volt senkim, s hogy az igaza megvalljam, nem arra számítottam, hogy majd egy ilyen kis nyomorékat intéz mellém a sors, mint amilyen a fiú is.
Hosszú percekig csak nézem őt, s próbálom eldönteni, hogy most mit is reagáljak. Aztán elengedem magam, torkomból hangos, eget rengető nevetés tör fel. Kínomban megpaskolom a lábát, hátha az segít lecsillapítani a röhögéstől beállt rekeszizomfájdalmat.
- Hogy együtt vagyunk e? Jó vicc. Drágám, leszoptalak. Attól még nem foglak elvenni – simogatom meg arcát, mintha szavaim kegyetlenségén ez valamit is segítene. Most komolyan, azt remélte, hogy mi majd egy szép álompár leszünk? Az egyenlet már ott elbukott, hogy engem vett a másik félnek. Köztudott én nem élek ilyenekkel. A hátam közepére sem kívánom őket.
- Térj észhez, Királylány! Az élet nem egy tündérmese – mondom fájóan, számban valami keserű ízt kezdek érezni, gyomrom felkavarodik. Nadrágomért nyúlok, hogy a csalódástól elernyedt magamat visszabújtassam annak jogos helyére. Nem nézek a fiúra, úgy kezdek el öltözködni.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 17. 12:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794486#post794486][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.17. 12:24[/b][/url] tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
Csillapodik a görcs a hasamban, a lüktető érzés is alábbhagy odalenn, mintha soha nem is létezett volna. Egészen elpilledek, s a történtektől kényelmetlen érzésen túl csak valami furcsa elégedettség marad meg bennem. Beteljesülésemre egyedül testnedveink jellegzetes illata, valamint óvó tenyeremben lapuló tagom emlékeztet. Rosszallóan megcsóválom a fejem, mikor megtudom hogy hová tűntek a bűnjelek. A kisebb fajta undorral mintha észhez térnék, és már nem vágynék úgy a csókjaira, mint korábban. Vagy csupán a saját ízemre nem vagyok kíváncsi. Ezúttal vigyorgás helyett csak forgatom a szemeimet a cukkolására. Még sosem kóstoltam magam, de egyszer eljátszottam a gondolattal. Mégse hiszem, hogy ennyire sietnünk kéne. Eddig azért volt jó közöttünk az összhang, mert mindketten figyeltünk a másikra. Addig mentünk el, amíg engedtem neki. Most viszont mintha gyorsítani akarna, és bár bennem is nagy a vágy, én előtte azért szeretném átbeszélni, hogy most akkor mi a helyzet kettőnkkel. Mert a túlfűtöttség és a kíváncsiság közbeavatkozott az orális jelenetnél, de már abba se mentem volna bele magamtól, ha nem állít döntés elé. Nekem idő kell, és bizalom. Meghitt környezet, nem egy csónakház. Muszáj tudnom, hogy mi van köztünk.
Felteszem a bátortalan kérdést, hozzá körítésnek a gyenge lábakon álló, légből kapott feltételezéseimmel. Arcán sokkos rémület tűnik fel, amire a magam értetlen nézése a válasz. Szájtátva ülök fel az asztalról, s néhány pillanatra szabaddá vált péniszét is végigmérem magamnak, a biztonság kedvéért, na meg a miheztartás végett. Megrándulok a nevetésétől, mely fülsértően visszhangzik a szobában. Ijedtemben a csattanó paskolásra az alsómért nyúlok, majd a farmerommal együtt húzom fel a térdhajlatomig. Vöröslő fejemmel először rá se merek nézni, a gombóc a torkomban pedig egyre csak gyűlik, hogy levegőt is alig kapok.
- De... nem értem. Akkor nem jövök be neked? Hiszen azt mondtad fontos vagyok... és csodálatos. Meg ilyenek - horgasztom le a fejem megszégyenülten, a dühtől forrongva. - Most akkor ez mi volt? - gördül le egy könnycsepp az arcomon. Szipogok párat, s még ökölbe szorított kézzel is, de ellenállok a sírásnak. Érzem viszont, hogy csak egy kicsit kell tovább bántania ahhoz, hogy végleg elszakadjon a cérna. A harag és csalódottság pedig a közöttünk lévő kínos csend alatt egyre csak nő.
- Mi a baj velem?! - túrok bele a hajamba, lassan fújva ki a levegőt. - Senkinek nem kell róla tudnia, ha ez a bajod... Majd titkoljuk. Tartom magam az ígéretemhez. De én nem olyan vagyok, mint a többiek. Tudom, hogy sok szarságon mentél keresztül, és most csak félsz... De belül te is tudod, hogy... - nem fejezem a mondatom, mert elcsuklik a hangom, az idegességtől pedig immár teljesen visszabújok a nadrágomba, hogy összefont karral nézzek vele farkasszemet. Még reménykedem, hogy ez az egész csak egy félreértés.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 17. 13:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794502#post794502][b]Theon Delacroix - 2020.02.17. 13:24[/b][/url] Prücsök x x x
| | Figyelem!
Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Bekattanok. Semmire nem tudok koncentrálni, csak arra, hogy mennyire is akarom őt. Feszegetem az oly’ törékeny kapcsolatot köztünk, talán még túl messzire is megyek, mikor tagomat erőszakosan bejáratához nyomom. Aztán a kapocs megtörik, s én csak hosszú percekig pislogok rá, kezemben egyre ernyedtebb tagommal. Arcom akár a tavaszi szeszélyes időjárás, minden leolvasható róla. Félelem, csalódottság, majd düh váltakozik rajta, mígnem feladom, s hangos hahotázásban török ki. Saját nevetésem már az én fülem is sérti, na még hogy a fiúét, tekintve, hogy most rajta nevetek. Vagyis nem egészen Benetten, sokkal inkább a kialakult és felettébb abszurd szituáción. Ugye ő sem gondolta ezt komolyan? Akartam még egy darabig húzni az ügyet, hogy játszadozhassak vele még, de ha így alakult, hát így alakult. Én nem fogom elkötelezni magam egy kis görcs mellett, aki, ha valami nem úgy alakul, mint ahogy ő azt tervezte, rögtön picsogni kezd. Szánalmas.
- Látom nem érted a viccet. Azokat azért mondtam, hogy megdughassalak – mondom, miközben visszaugrok saját gatyámba. – Valójában a hátam közepére sem kívánlak – szavaimnak ellent mond még ágaskodó tagom, de ha fáj is, visszateszem a nadrágba. Mérges vagyok, hogy a testem nem ad igazat szavaimnak. Hogy úgy reagál a srácra, mintha számomra a világot jelentené. Persze ez… nem igaz. Én nem érzek iránta semmit. Esetleg némi szánalmat, de ezen kívül az égvilágon semmit.
- És hogy mi volt ez? Drágám, hallottál már olyanról, hogy színjáték? Tudod, nem véletlen vagyok a társulat tagja – fájnak a szavak, szinte égetik belsőm, ahogy elhagyják torkom. Mégis tovább megyek, tovább bántom őt. Könnycseppek gördülnek le arcán, bennem pedig megrezzen valami. Egy belső késztetés azt mondja, hogy menjek és vigasztaljam meg, hogy mondjam azt, hogy semmi baj sincs, s hogy eddigi szavaim részese voltak egy hatalmas hazugságnak, ám mikor előre akarnék lépni, lábaim nem engednek. Csak szellemem mozzan, testem ugyanolyan hanyag börtön, mint eddig is volt. A félelem és a saját magam védelme nagyobb, mint azok a gyengéd érzelmek, amiket a fiú iránt táplálok, így hát azokra hallgatok. Mentem a saját bőröm, mint valami gyáva alak. Talán tévedtem, s nem is ő, hanem én vagyok a szánalmas.
- Cicám, vége. Fogd fel. Én nem akarok tőled semmit. Érted? Semmit – vágok közbe szavaiba. Nem csak ő, de én is kezdek egyre frusztráltabb lenni, saját hajamba is beletúrok a felgyülemlett idegességtől. Mert az vagyok, nagyon is. Amikor pedig felemlegeti a múltam… nos, akkor végkép elgurul a gyógyszer. Ha valamire allergiás vagyok, akkor az a családom, s az ahhoz köthető gyengébbik oldalam. Így mikor azt kezdi el boncolgatni, én reflexből nyúlok karja után, hogy jó alaposan megszorongathassam őt.
- Félek? Szerinted ez félelem? – Nevetem el magam megint, de markomat csak még jobban rátekerem védtelen kis csuklójára. Az erős hatásnak köszönhetően saját kezem fehéredni, míg az övé vörösödni kezd. - Mondjad csak! Mit tudok? Ha ennyire jól megértesz engem, akkor fejezd csak be a mondatot! – Sziszegem, szemeim összeszűkülnek az idegességtől.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 17. 14:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794521#post794521][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.17. 14:35[/b][/url] tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem!
Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
- Viccet? Mit? - pislogok, mintha csak egy rossz álomból ébrednék fel hirtelen. Kétkedve, gyanakodva nézem őt. Még mindig kapaszkodok abba a kis reménysugárba, amit kreáltam magamnak. Naiv vagyok és hiszékeny. Nincs más választásom, mint hinni magamban. Abban, hogy hirtelen megváltozik, és csak azért viselkedik így, mert neki is újszerű ez az érzés. Minden egyes szava újabb késszúrás a szívembe. Mellkasom összeszorul, a fátyolos szememből a nehéz könnyek lassan gördülnek lefelé útjukra. Nem akarok sírva fakadni előtte. De mégis, hogy lehettem ennyire vak? És miért nem azelőtt kérdeztem meg ezeket, mielőtt megkaphatott volna? Annyira valóságosnak tűnt, hogy komolyan mondja. Az érintések, a csók, a játéka... És amit tett értem eddig. Nem áll össze.
- Akkor miért lógtál ennyit velem, ha? - vetem oda dacosan, ahogy bevillannak előttem az utolsó hónapok emlékképei. A tanulószoba, a karácsonyi bál, a folyosókon és szünetekben való összefutások, na meg a faház a naplóval, és az iménti tettei. Túl sok emlék, túl sok köztük a jó, amiben nem volt semmi hátsó szándéka szerintem, és amiben mélyről jöttek az érzések.
- Ezt. Nem. Hiszem. El - dadogom a haragtól összeszűkült szemekkel, mikor már mindketten visszaöltözünk. Idegesen leugrom az asztalról, s a méreg olyannyira elönti a fejem, hogy kissé meglököm őt a mellkasánál. Sosem értheti meg talán, hogy mennyire megalázott az előbb. Vagy hogy milyen az, amikor igazán be tudok gurulni... Általánosban sok baj volt velem, mert ha túl sokáig húzták az agyamat, akkor átváltottam közveszélyes ámokfutóvá. Pár alkalom a pszichológussal elérte, hogy ennyire azért ne akadjak ki, de még mindig előfordul, hogy túlfeszítik azt a bizonyos húrt. Ezúttal Tejföl rúg belém.
- Hazudsz! - kiáltom rá kétségbeesetten. A mellettünk lévő székbe rúgok, amin a kabátom is van. Hangosan koppan a vas és fa anyaga a földre, amint fellököm az indulattól. Hátrafordulok és lesöpröm az asztalról a könyveket és újságokat, amik hangos csattanással szóródnak szét körülöttünk. - De... én... azt hittem... hogy... - szipogok néma dühöngésem után, mikor megköszörülöm végre a torkomat és megszólalok, majd megrázom a fejem. Nem fejezem be a mondatot, mert félek kimondani a szavakat. Pontosabban azt a szót, vagy valami olyasmit. De azt az örömet nem akarom megadni neki, hogy hallja tőlem, így is elég kárörvendő lehet a számára, hogy sírni lát. A könnyeim potyognak, hiába törölgetem őket koszos kezemmel, bőgni viszont még egyelőre nem bőgök. Helyette hangosan szitkozódom egy sort, így némileg jobban érzem magam.
Nyilvánvaló, hogy neki van igaza. Vak voltam. Szürke kisegér. Felültettek, sokadjára. Sokkosan ledermedve állok meg előtte, sajnálva már, hogy az előbb meglöktem, sajnálva hogy belementem a hülye kis játékába. Csak egy kicsit nyitottam felé, és mindenestül kihasznált. Visszaélt a jóindulatommal, a titoktartásommal. Megvédtem őt a többiek előtt, és teljes mellszélességgel hittem abban, hogy ő más, mint amit gondolnak róla, mint amit mutat magáról. És most pofán basz. Duplán. Triplán. És még ötször. Minden értelemben.
- Eressz el! - szólítom őt fel, hangom fájdalommal teli. Húznám magamhoz a csuklómat, de nem bírom. Erősen szorítja, vénám lüktetni kezd. Pont ott fog rá, ahol a múltkor megtaposott, így különösen érzékeny azóta. Felszisszenek, csúf grimaszt vágva a fájdalomtól. - Hogy lehetsz ekkora fasz? - fakadok ki, mikor már rángatnám a karom, csak hogy szabaduljak tőle. Menekülni akarok. Úgy megütném most, de tényleg... Csak ne lennék ilyen gyenge.
|
|
|
|
|
Theon Delacroix
INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác"
offline
RPG hsz: 311
Összes hsz: 869
|
|
Írta: 2020. február 18. 11:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794630#post794630][b]Theon Delacroix - 2020.02.18. 11:10[/b][/url] Benett - Már mondtam, hogy megdöthnesselek– vonom meg hanyagul vállam, mint akit valóban csak ennyi vezérelt, azonban tudom, hogy valami nincs rendben mondatommal. Keserédes íz kezd el terjengeni a számban. Olyan, mintha szívem ezen keresztül próbálna velem kommunikálni, hogy amit teszek, az igenis bántó és helytelen. Valahol persze én is tudom, hogy ez így van, ám a félelem nagyúr, s jelen helyzetben az irányít engem. Hideg ködfátyolként ereszkedik szemeim elé, szívemet markában szorongatja. Féltem magam, az érzéseim, a hírnevem, úgy egészében mindenem. Túl nagy kockázat számomra a fiú, s még ha tudom is, hogy tartaná a száját, mégsem akarom, hogy az a bizonyos léc jobban remegjen alattam. Így is sok szarságon mentem már keresztül, nem kell még ez is. Hogy talán majd ő megoldhatná mindezt és lehetnénk együtt boldogok? Kötve hiszem. Én már kinőttem ebből.
- Pedig jobban tennéd. Mindkettőnk helyzetét megkönnyítenéd – lököm oda értetlenkedésére, hangom érzelemmentes és hideg, ám arcomon felfedezhető némi eltorzulás, amit a testemben keringő furcsa érzelmek idéznek elő. Fogalmam sincs, hogy most mit csináljak. Mondataim közt be-bevillannak együtt töltött szép és kevésbé kellemes emlékeink. Az első találkozásunk a tanulószobában, a faházas kalandunk a naplómmal, valamint az az elfeledhetetlen felelsz vagy mersz a kísértetházban. Egy percre még mindig érezni kezdem a torta és a pezsgő ízét, ami keveredik a fiú édes csókjával. Aztán az álom szertefoszlik, mikor Benett az asztalról lepattanva inkább nekem jön. Szemeim elkerekednek a hirtelen jött ingertől. Álmomban sem gondoltam volna, hogy az az édes kisfiú tud erőszakos is lenni. Olyan törékenynek és szánalmasnak tűnik, hogy egyszerűen ennek eshetősége sem merült fel fejemben. Amikor pedig mérgében feldönti a széket és lesöpri az asztalon heverő papírokat, elismerően füttyentek egyet.
- Dühöngj csak, attól nem lesz jobb – nevetek fel kínomban. Nem arról van szó, hogy nem tudnék elbánni a fiúval, egyszerűen csak… nem tudom, mit érzek most. Először saját démonjaimmal kell megküzdenem ahhoz, hogy tudjak máshoz is viszonyulni. Amik most elég nagy gondot okoznak, főleg mikor felmerül családom gondolata. Agyamat kezdi elönteni az a bizonyos tűzpiros egyveleg, s azon kapom magam, hogy mérgemben a fiú csuklóját kezdem el szorongatni. Pont ott, mint ahol a tanulószobában is. Kezem elfehéredik a nagy erőkifejtéstől, izmaim s ereim kiduzzadnak karomban. Sziszegem számára a szavakat, akár csak egy mérges kígyó. Nyelvem ugyanolyan csípős, pupilláim szintén beszűkülnek.
- Mert ilyen vagyok. Ez vagyok én igazából. Egy fasz, ahogy te mondod. Azt hitted, hogy majd egy olyan kis nyomorék miatt, mint amilyen te vagy, majd megváltozom? – Kiáltom már a végét az arcába, nyálam fröcsög az indulatoktól. Egy percre nem engedném el őt, még meg is rángatom, ahogy beszélek. Valójában persze más miatt nem akarok tőle szabadulni, de ezt még jómagam sem tudom, nem hogy ő.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
offline
RPG hsz: 415
Összes hsz: 581
|
|
Írta: 2020. február 18. 19:51
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=794694#post794694][b]Ivanich R. Benett - 2020.02.18. 19:51[/b][/url] - Hát rábasztál. Nem sikerült - erőltetek bárgyú mosolyt könnyekkel teli arcomra. Ez az egy tény legalább vigasztal, mert ha nem suhan át az agyamon, hogy előbb a viszonyunkat kellene tisztázni, még a végén a kútba is beugrottam volna talán a parancsára. Komolyan azt hittem, hogy azért is hív többek között a csónakházba, hogy majd szerelmet valljon nekem. Bármit megadnék azt hiszem, hogy így tegyen. Még most is, mindezek ellenére. De nem... Helyette muszáj volt lerombolnia mindent. Hetek, hónapok munkája. Azok az először ártatlan kis érintések, és a gyermeteg párbeszédeink. Kuka. Éppen sikerült rendeznem a Karolával való vitámat, majd jó pár háztársam segítségével, de átlendíteni magam valamennyire a családomon belül dúló konfliktusokon, erre neki most muszáj belém rúgnia. Vagy egy másik nézőpontból, nekem valahogy sorsszerűen szükségem volt arra, hogy keresztbe tegyek saját magamnak. Túlságosan érzékeny vagyok, és iszonyatosan hiszékeny. Mindig, mindenkinek elhiszem, hogy megváltozott. Apáról is, a testvéreimről is... Ahogy róla is elhittem. Persze nem akarom ezt túldramatizálni. Én voltam a hülye. Mindenki próbált figyelmeztetni, hogy tartsam magam távol a sráctól, de én nem hallgattam rájuk. Különösen fáj, hogy Tejföl volt a támaszom és segítőm ebben a nehéz időszakban, méghozzá igen erősen számítottam rá. És rohadtul visszaélt vele, a saját kis önző céljai érdekében. Úgy tűnik, a lelki sérültek tovább nyomorítása az új kedvenc hobbija.
Hiába szorítom az öklömet egyre idegesebben, csak nem akar csillapodni bennem a féktelen harag. Hajszál híján, de majdnem több történt köztünk, amitől iszonyatosan indulatos vagyok.
Leszarom, hogy mit gondol... Többé már azt sem hiszem el neki, amit kérdez. Látom persze a szemein, hogy őt is megdöbbenti, ahogy erővel meglököm, aztán a széket döntöm fel, majd az asztallapot takarítom le. Ez is a Benike, ez is az ő Prücsökje, bármit is gondolt korábban. És még mindig csak tombolnék. De igaza van, marhára nem lesz jobb tőle. Bántani se akarom, az az egy szerencséje. Helyette dühösen vicsorgok rá, farkasszemet nézve félig-meddig önelégült pofájával. Csak akkor feszíti túl a húrt, mikor a csuklómat kezdi el szorongatni. Ide-oda rángatom a karom, hogy szabaduljak tőle, aztán a kétségbeesett kalimpálásom közben félrelököm őt.
- Hagyj békén - kiáltok rá sírva, holtsápadt arccal. Egy életre elég volt belőle, esküszöm. Eljátszotta az esélyét. Az erős szavak beleégnek az agyamba. Egy pillanatra elveszítem a fejem, szabad kezemmel csattanós, a maga módján erős pofont keverek le neki, amitől talán elenged egyre fájóbb szorításából. - Remélem Theory is úgy jár majd, mint te! - üvöltöm torkom szakadtából, a gyűlölettől résnyire zárt szemmel. Dehogy gondolom komolyan... Rettentően fáj, amit most mondok neki, direkt nem az ő példájával támadok vissza. Még mindig túl jóindulatú vagyok vele.
Kiszabadulva a markából, felkapom a szék alá esett kabátomat, majd a zárnyitó bűbáj sikeres elvégzése után kiviharzok a csónakházból.
|
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV
Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
|
|
Írta: 2020. március 27. 02:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=801119#post801119][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.03.27. 02:10[/b][/url] VerénaA mai hűvös éjszaka a tavon éri. Ahogy a csónakban fekve siklik a víz felszínén, íriszei a csillagokat pásztázzák. Noha a látkép festői, nem bír mély filozófiai tartalommal: Ilián egyszerűen szórakozni vágyott, kicsit kiszakadni a megszokott közegből, ezért az éjszaka közepén kijött ide. Nincs ebben semmi több. Persze attól, hogy a jelenet tartalmilag nem filmbe illő, az nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztatja ezer meg egy gondolat. Nem is igazán tudja, melyiket kellene megragadnia, hisz nehéz választania. Amióta itthon tengeti mindennapjait, minden sokkal csendesebb és lényegesen több ideje van magával foglalkozni, mint egy-egy kiküldetésen. Természetesen ez esetben sem a világ megváltása, vagy egyéb magasztos ügyek foglalják le, de jó néha azt képzelni róla, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint először gondolnánk. Ezzel persze nem tévednénk sokat: eleve az, ahogy saját lényéhez, fajához áll, már az különleges és kiemeli a többiek közül. Sokszor kívánja azt, bárcsak ember lenne, bárcsak ne folyna ereiben véla vér, de ez is tipikusan olyan dolog, amit senki sem választ magának, hanem készen kapja.
Lassan hajnalodni kezd, ő pedig felülve kinyújtóztatja elmacskásodott végtagjait, majd a csónakház felé veszi az irányt. Lomhán, kényelmesen evez el odáig, hogy aztán kikösse apró hajóját, kiszállni belőle azonban épp nincs lehetősége, ugyanis egy ismerős női hang üti meg a fülét. Méghozzá úgy, hogy a nevén szólítja.
- Veréna? - kérdőn vonja össze szemöldökeit, miközben lábai a biztonságos fapadlón landolnak és megindul a hang irányába. Honnan tudja a nő, hogy itt van? Persze nem hibáztatja, ő mondta, hogy keresse meg, ha bármiben tud segíteni neki, de őszintén szólva nem gondolta volna, hogy az éjszaka közepén, épp a csónakházban él majd eme lehetőséggel. Mikor tekintete végre rálel a keresett alakra, azonnal megállapítja, hogy valami nincs rendben. Zaklatottnak és sokkosnak tűnik, ami semmit jót nem jelent. - Mi történt?
|
|
|
|
|
Éjféli Veréna
INAKTÍV
Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
|
|
Írta: 2020. március 27. 13:34
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=801187#post801187][b]Éjféli Veréna - 2020.03.27. 13:34[/b][/url] Ilián Mély levegő! Lélegezz! Ki és be, ki és be! Ez az! De ez az illat, az alvadt vér szaga...Nem, nem bírom...Nem bírom tovább...Kapaszkodom a csónakház ajtajának keretébe és érzem fut ki lábaimból az erő. Már majdnem összecsuklom, ujjaim szinte elfehérednek úgy markolom a keret fáját. Ekkor azonban nevemet vélem hallani Károly hangján kimondva. A szívem kihagy egy ütemet, torkom egészen elszorul és összezavarodom. Csekély erőmhöz mért gyorsasággal fordulok arra felé, ahol a hang forrását feltételezem. - Igen - suttogom, amikor a felém közeledő alakban Iliánt ismerem fel. Megkönnyebbülés apró szikrája gyúl bennem, de ez a kis jó sem tart sokáig. Épp csak addig, míg kérdésével fel nem elevenednek és el nem kezdenek leperegni előttem a délután történtek képei. Éles színű és hangos villanásokként cikáznak lelki szemeim előtt a jelenet töredékek. Míg a szakadozott film ki nem merevedik Károly élettelen tekinteténél. Csak ekkor tudok nagy nehezen megszólalni újra. - Meghalt. Károly...meghalt... - ejtem ki elfúló hangon a szörnyű tényt, ami talán most jutott el valójában a tudatomig. A könnyeim elerednek és ha hátam nem vetném neki az ajtófélfának akkor biztosan összeesnék. Így viszont csak kicsit lejjebb csúszom és elernyednek tagjaim. Megadom magam a kétségbeesésnek. Nem vagyok hisztérikus. Sosem voltam. Inkább rezignálttá válok. Metamorf mágiám teljesen elveszti hatását és felfedi a valódi küllememet. Kicsit sötétedik és nő a hajam és szemeim kékje is változik kissé. Ajkaim a hideg és a félelem okán lilás árnyalatban játszanak. Nem érzem a hideget, illetve nem fogom fel, hogy mennyire fázom és hűltem ki a temetőben és itt töltött hosszú órák alatt. Létfenntartó ösztönöm eddig a lábaimnak adott hajtóerőt, hogy idejuthassak és ebből most ennyire futotta. Kabátom, nadrágom és kezem mocskos a rádermedt vértől, ami az éjszakai derengésben is egészen jól látható. A tájat belepő vékony hóréteg felerősíti azt a kevés fényt, ami erre a részre vetődik.
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV
Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
|
|
Írta: 2020. április 19. 10:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=806016#post806016][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.04.19. 10:29[/b][/url] VerénaEz az éjszaka meglepően nyugalmas volt eddig és Ilián, tőle teljesen szokatlanul örült is volna, hogyha ez így marad. Számításait azonban a sokkos állapotban lévő Veréna húzza keresztbe. A nő látványa még Őt is megdöbbenti, mert bár tud arról, hogy maga ajánlotta fel a segítségét, de egyrészt nem igen tudhatta a másik, hogy hol lesz ma éjjel, másrészt nem hitte volna, hogy ilyen hamar eljön az a nap, mikor nélkülözhetetlenné válik.
- Tiszta vér vagy - el is feledkezik magáról, ösztönösen tegezi le, mintha csak ezzel is biztosítani akarná, hogy a társaságában lehet szabadabb, megnyílhat és nem kell tartania semmitől. Ez persze nyálasan hangzik, de közel sem az: az, akivel tegeződsz, az egy hozzád közel állóbb réteg, ők valamivel többek már. A magázódás távolságot feltételez két ember között, Ilián viszont pont ezt akarja megszüntetni. Szinte már türelmetlenül várja, hogy mi történt, amikor a remegő ajkak közül kiszökik a válasz. Az auror homloka ráncba gyűrődik, szemöldökei összeszaladnak, aztán szép lassan, ahogy Veréna felfedi saját magát előtte, már minden egyértelművé válik számára. Nem kell legilimentornak lennie, de még csak az emlékeket sem kell látnia ahhoz egy merengőben, hogy legyen elképzelése a nő eddigi éjszakájáról. Nos, nem azzal telt, hogy egy csónakban ringatózva a csillagokat bámulta. Látva, hogy elhagyja az erő, néhány lépéssel ott terem, de nagyon óvakodva, mintha egy sebzett vadhoz közeledne, úgy próbálja megfogni a nő két felkarját, hogy megtartsa.
- Bántott? Önvédelem volt? - szemei előtt már rég nem az lebeg, hogy valahol a faluban van egy hulla, az a legkisebb gondjuk. Viszont, ha Károly nem támadta meg, ő viszont úgy érezte, pontot kell tennie az ügy végére és önbíráskodik... Nos, akkor tényleg az lesz a legkevesebb bajuk, hogy meghalt a férfi, az már inkább, hogy nem tudja elintézni, hogy Verénát felmentsék. Az arcán lepergő könnyek persze az Ilián által felhúzott álcát is rövid úton lebontják. Sohasem tudta elviselni, ha egy nő sír - ez abból adódik, hogy édesanyja is rengetegszer tette. Sok gyermeket veszített el, az auror pedig minden alkalommal hallotta, ahogy a szobájának sötétjében önmagát ostorozza valami miatt, amiről nem tehetett. Ez a vértisztítás eredménye és ez az oka, hogy ő nem akar ilyenné válni. Aggódva figyeli a másik reakcióját.
- Kérlek, mondd el, mi történt.
|
|
|
|
|
Éjféli Veréna
INAKTÍV
Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
|
|
Írta: 2020. április 19. 13:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=806032#post806032][b]Éjféli Veréna - 2020.04.19. 13:25[/b][/url] Ilián Fogalmam sincs hogyan találtam rá a férfira. Hány helyen jártam mielőtt itt kötöttem ki a csónakház ajtajánál. Kiestek a tudatomból ezek az órák. Ha találkoztam volna bárkivel, akkor valószínűleg nem jutottam volna el ideáig, főleg mert egyértelműen látszik rajtam, hogy valami szörnyűség történt velem. Ilián megjelenéséig tudtam tartani magamat. Amint a közelembe ért kezdtem elveszíteni azt a kevés lélekjelenlétemet is ami megmaradt. Ha nem nyújtja felém a kezét biztosan összerogyok. Azt a tényt, hogy letegezett bevallom észre sem veszem. Nem vagyok önmagam egészen. Mondhatni önkívületi állapotba kerültem az elmúlt ki tudja hány órában. Szavaim, amiket válasznak szánok sokára tudatosodó kérdésére is csak nagy nehezen buknak ki belőlem. Könnyen nyílok meg előtte. Talán mert ő volt ez alatt a sok év alatt az egyetlen aki hitt nekem és sajnálat nélkül nézett rám, nem pedig úgy, mint egy gyáva selejtre. Nyelvemet azonban mintha leláncolták volna és gondolataimnak is csak egy része jut át ajkaimon. Lelkem gátat emelt, amivel védeni próbál. - A temetőben voltam - kezdem elrévedő tekintettel. Kék szemeim elsötétednek az önkéntelen metamorf mágiámtól - Odajött mögém és szorításával a padnak szegezett - csak rövid villanásokként tűnnek elém az eseménysor emlékfoszlányai. Nem igazán tudok komplexen gondolkozni és a beszédem is töredékes kissé, de legalább mindkettő az időben lineárisan halad. - El akartam kábítani, hogy elfuthassak - idéződik fel bennem a közvetlen közelről is célt tévesztett igézet és most sem értem mi történt, hiszen mindig kifejezetten jó párbajozó voltam - Vissza akart kényszeríteni...Azt akarta, hogy menjek vele és teljesítsem asszonyi kötelességemet - Károly alakja és az a természetellenes magabiztosság még most is elborzaszt, ami akkor a szavaiból és minden mozdulatából áradt. Mielőtt elszöktem már jó ideje undorodtam az érintésétől, a csókja ízétől a hányinger fogott el, és amikor kénye kedve szerint erőszakkal magáévá tett azt sem tudtam utána titokban hogyan mossam le magamról és ki magamból mindazt ami ő volt. Így ez a kívánsága a halállal volt egyenértékű számomra. - Azt kiabáltam, hogy el akarok válni, hogy hagyjon végre békén, de csak nevetett - hangom rezignált és olyan üres amilyennek érzem magam, ám ahogy tovább beszélek kezdek megtelni érzésekkel és hangom leköveti ezt a folyamatot - Azt mondtam megátkozom, de meg sem rezzent...Aztán hirtelen kedves lett és arról kezdett beszélni, hogy a születendő gyermekeinknek milyen jó lesz itt...Megrémültem, nem láttam más kiutat...Tudtam ha magával visz abba belehalok...Hogy inkább megölöm magam, mint, hogy még egyszer újra bármilyen módon bánthasson - fejem ekkor lecsüggesztem és úgy folytatom tovább - Akkor döntöttem el, hogy azt teszem vele, amit ő velem. Elhitettem vele, hogy nyert. Behódoltam neki, hogy közel engedjen magához - a jelenet lelki szemeim előtt kiélesedik és lelassulva fut - Megölelt és én leszúrtam, hogy alkut ajánlhassak - elborzadok és hangom megbicsaklik egy zokogáshullám tör rám, amit alig tudok elfojtani - Életért Életet - mondom ki a legocsmányabb mondatot, ami valaha elhagyta a számat - De nem ment bele. Megütött, akkora erővel, hogy elterültem a hóban - talán még most is nedves minden ruhám - Aztán megtörölte a kés markolatát, rámarkolt és kihúzta magából, pedig tudta, hogy abba belehal - a pillanat ott van előttem, éles mint egy fénykép - Annyit mondott: Fuss. - ezt a tettét míg élek nem fogom megérteni. Apró gyöngyökként potyognak a könnyeim, ahogy újra rá merek nézni Iliánra. Azonban tekintetem még sötétebb mint mondandóm kezdetekor - Nem tudtam megtenni! NEM! Visszarohantam hozzá és a létező összes gyógyító igét ráolvastam amit csak ismerek, de semmi sem használt! SEMMI! - emelkedik meg hangom ereje, ahogy egyre jobban elönt a kétségbeesett őrület - NEM AKARTAM, HOGY MEGHALJON!...CSAK SZABAD AKARTAM LENNI!...SZABAD!...- pszichés kínjaim tetőpontján, a teljes káoszban metamorf erőm is elveszti kontrollját. Így változik folyamatosan alakom azokká a nőkké és férfiakká akiknek bujkálásom alatt a küllemét viseltem. Hol rövid fekete haj és duci alkat, hol kusza szőke tincsek és egy nyurga fiatal férfi, hol őszes törékeny nénike az, aki zokog és zihál Ilián előtt szinte megállíthatatlanul. Összeomlásom totalitása visszavonhatatlan. Innen már egyenes út vezet a kataton állapot felé.
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV
Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
|
|
Írta: 2020. április 20. 03:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=806183#post806183][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.04.20. 03:18[/b][/url] VerénaFeszülten figyeli a nő reakcióit, ugyanis az önkívületi állapottól nem tartja túl sok távol. Az, ami idáig hozta, legyen az bármi, kiveszni, kihunyni látszik, s jelenleg az egyetlen dolog, ami egyben tudja tartani, az Ilián jelenléte. Nem mondanám, hogy ez nem helyez igen nagy súlyt a férfi vállára, de azért lett auror, hogy ilyesmivel megbirkózzon. Kérdése is azon túl, hogy aggodalmat sugároz, láthatóan a jövőbe tekint. Hajlandó lenne vallani a nő mellett, amennyiben úgy adódik, de ahhoz ismernie kell a történet részleteit, legyen bármily fájdalmas is azok felidézése.
- Folytasd – kedvesen, de határozottan kéri. Ez még nagyon kevés, ez még nem elég ahhoz, hogy fogja és megölje a férfit. Több kell, az kell, hogy Károly bántsa, hogy megpróbálja erőszakkal távozásra bírni. Egyébként is nehéz a családon belüli erőszak, hiszen Károly halálával már az sem bizonyítható, hogy minden így történt-e. Illetve de, az emlékeken keresztül, de mindenki szubjektíven, máshogy lát dolgokat, ahogyan ezek manipulálása is teljes mértékben lehetséges, ahogy azt már jó ideje tudjuk. Nem azért, mert az auror feltételezi, hanem azért, mert az igazságszolgáltatás igen. Neki pedig erre is fel kell készülnie. Mégis, nehéz erre koncentrálnia, miközben a karjaiban tartott nő lassanként darabjaira hullik. Kristálytisztán hallja a szavait, érti őket, de mélyen legbelül be akarja fogni a fülét. Ez nem az a fajta kínzás, amit a törvények büntetnek: ez egy csendes, lelket összeroppantó, gyilkos szenvedés. Mindent érez, mindent ért, Veréna bűntudata, önostorozása és lelketlen fájdalma teljesen nyilvánvaló a számára, segíteni azonban nem tud neki, nem tudja megváltani az életét és a lelkiismeretét. Ez egy olyasvalami, ami egész életében elkíséri majd, s Ilián, tegyen bármit, nem lesz képes enyhíteni a tett súlyát. Bár ez nem is tiszte, valahol mégis szükségét érzi, mivel teljes mértékben tisztában van a tettek miértjével, látja azt a kilátástalanságot, az út nélküliséget, mely végül erre vitte a nőt. A csel, ha becstelen is, egy végső ötlet, az elkerülhetetlen megoldás volt, s ha merne is akárkit gyilkosságért elítélni, az nem ő lenne. Nem ez a megtört, szárnyaszegett, szinte már kislánnyá zsugorodó ember.
- Meg akarta menteni az életed. Ez is egy játszma volt – a férfi egyetlen pillanat alatt látja át a feltételezett öngyilkosság okát. Ugyan Károly többé nem gazdagítja az élők sorát, felesége sohasem szabadulhat tőle, mert miközben megveti, gyűlöli és féli majd, mindvégig el fogja kísérni a tudat, hogy a szabadságát a saját bátorságának, hanem férje irgalmának köszönheti. Hogy megkímélte az emberöléstől, a béklyótól, melyet házasságuk jelentett, de ez is csak egy csel, akárcsak Verénáé volt: azzal zárja kalitkába, hogy a nő örök életére tartozni fog. Életért életet, ahogy ő fogalmazott. Pontosan ezt kapja a férfitól, semmi mást. Ha elveszti a boldogságot, a függőséget, a mindent, akkor a nő se élhessen tovább szabadon, kísértse mindig tettének súlya és kegyetlensége. Undorító.
Ezután viszont valami még ijesztőbb történik. A kezei között lévő teljesen kontrollját veszti, ahogy hangja erősödik, úgy válik egyre erősebbé Ilián ujjainak szorítása. Nem engedheti, hogy elszabaduljon, pedig ő is tudja, hogy el fog. Nem lesz képes megnyugtatni, s amitől a leginkább tart, lassan kibontakozik. Az eddig stabil metamorfmágia hirtelen labilissá válik a nő állapotával együtt, s az a felkar, mely eddig kitöltötte tenyerét, egyszeriben sokkal kisebbé válik, egy öreg hölgyévé, aztán nyurga, de maszkulinabb férfiévá. Nem tudja nyomon követni a sok változást, de mindegyikben felismerni véli a profilokat, melyet az ügy aktájában talált. Képtelen megállítani ezt. Pálcájáért nyúl jobbjával, majd erősen koncentrál, hogy a manát összpontosítani tudja, utána pedig halkan ejti ki a varázsigét. – Relevo – még korábban, mikor a különböző tudatmódosítókkal gyakorta életek, muszáj volt nyugtató után nézniük, de lehetőleg azonnalira. Ekkor kapott tippet egy gyógyító ismerősétől. Ha minden igaz, ez majd segít Verénának abban, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon.
|
|
|
|
|
Éjféli Veréna
INAKTÍV
Phoenix
offline
RPG hsz: 211
Összes hsz: 268
|
|
Írta: 2020. április 20. 22:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=806386#post806386][b]Éjféli Veréna - 2020.04.20. 22:22[/b][/url] Ilián Még elég tiszta tudattal hallottam meg, amit a férfi mondott. Arról, hogy mi lehetett Károly szándéka. Csak az marad meg bennem belőle, hogy játszma volt. Ennek sejtem én is, de nem vagyok képes átgondolni, miközben beszélek és mind mélyebbre süllyedek emlékeim borzalmában. A felidézésük okozta pszichés sokkom egészen odáig fajul, hogy teljesen elveszítem a kontrollt alakváltó képességem felett és küllemem pillanatról pillanatra változik. Mint valami amorf lény, ami nem találja a valóság síkján való megjelenés legmegfelelőbb formáját. Mindehhez még lélekszaggató zokogás is társul különböző hangokon. Ekkor talál el az igézet, melynek hatása pár pillanaton belül érzékelhető. Mágiám lecsillapodni látszik. Testem rövid időn belül nem változik tovább. Sötétvörös tincseim hosszan omlanak le ismét a derekam alá. Lélektükreim világoskékekké és értelemmel telivé alakulnak vissza. Minden vonásom a helyére kerül és megállapodik. Ez az eredeti formám, amivel születtem és felnőttem. Pilláim kisvártatva megrebbenek, jelezvén érzem Ilián kezének szorítását. Ez azonban egészen másfajta mint amikben eddig részem volt. Azokat szép és gyengéd szavak előzték meg, majd harag vagy ütlegelés követte a rám feszülő ujjak érintését. Ennek az embernek a szavai erősek, de a tettei elmondják számomra, hogy az a bizalom amit kezdettől fogva vele kapcsolatban érzek egyáltalán nem alaptalan. Bármilyen bűbájt is vetett rám, mert akkor nem hallottam és nem láttam amikor megtette, azért hálás vagyok. Ez látszik a szememben, ahogy ránézek. Még nem tudok beszélni. Keresem a szavakat elmém frissen beállt csendjében. Mint amikor elül a vihar és, ugyan az eget még sötét felhők árnyékolják, de az eső illata feledteti a villámlás és mennydörgés ijesztő rémségét. Ezt érzem. Éteri könnyűséget és nyugalmat. Ez azzal is jár, talán a varázslat hatása, hogy ösztönös lényem ki tud bontakozni abból a keretből, melybe egóm beszorította. - Köszönöm -suttogom a zokogástól még rekedtes hangon, majd fejemet a férfi mellkasának támasztva lehajtom. Lehunyom szemeimet és egyszerűen csak létezem. Lebegni érzem magamat a semmiben.
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV
Ilcsi | ageless
offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
|
|
Írta: 2020. május 17. 03:43
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=808670#post808670][b]Machay Ilián Konstantin - 2020.05.17. 03:43[/b][/url] VerénaEgyáltalán nem biztos benne, hogy a varázsige segíteni fog a nőnek, de mindent meg kell tennie, mert ha nem nyugtatja meg, még akármi is történhet. Ijesztő a látvány, az azt kísérő hangok pedig velőtrázók és szívszorítók. Tenni akarna valamit, enyhíteni ezen a végtelen fájdalmon, mert világ életében egyetlen gyenge pontja volt: a női könnyek. Ezekkel szemben sohasem tudott védekezni, s legyen bármilyen kőkemény és macsó, megtört a látvány súlya alatt.
Azonban aggodalma végül csillapodik, mikor az elmormolt varázslat hatni látszik. A hangos, tüdőt és lelket szaggató zokogás először sírássá, majd halk pityergéssé, végül csendes, kissé még szakadozó légzéssé szelídül. El nem tudja mondani, mennyire megkönnyebbül, s az ennek jeléül szolgáló sóhaj is csak azért nem tör fel belőle, mert fogalma sincs, tényleg vége van-e. Mindenesetre az átváltozások sora abbamarad és csak egy vörös hajú, szomorú, égszínkék szemű nő marad a kezei között, aki megtört ugyan, de józan eszénél van. Mégsem hiszi, hogy ennek itt vége van. Van egy halott a temetőben, van egy meggyötört, idegileg összeomlott nő a karjaiban, ezekkel pedig sorban, de kezdenie kell valamit. Fellőhetne egy jelzést a pálcájával, de nem akarja, hogy egy akárki, aki ideérkezik, kezelésbe vegye. Maga akarja eljuttatni az ispotályba, az lesz a legjobb.
- Nincs mit – hangja halkan, lágyan csendül, miközben a neki dőlő Verénát magához húzza, s míg egyik keze a térd hajlatába csúszik, a másikkal átöleli a törzset, hogy aztán fogást találva rajta először ölébe húzza, majd megemelje, miközben feláll. Ideje indulniuk, mert a gyenge test könnyedén megfázhat. Erősen koncentrál a rendelő képére, hogy odahoppanálhasson, miközben a nő, mellkasán pihentetve fejét próbál megnyugodni. Hamarosan minden rendben lesz, sugallja a férfiből áradó melegség, majd eltűnnek, hogy pár pillanat múlva már egy gyógyítónak adhassa át a kezében tartottat. Hosszú éjszaka vár rájuk.
|
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
|
Írta: 2020. június 14. 15:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811404#post811404][b]Süveges Lili - 2020.06.14. 15:52[/b][/url] SáriHabár nem volt az a shoppingolós lányka, Lili nagyon is szeretett a barátnőivel lejárni a faluba. És bár valóban boltokat látogattak ilyenkor, a szőke csak kíséret volt, esetleg rácsodálkozott, meg lelkendezett egy-két dolognak, de nem vásárolta össze a fél falut magának, és inkább a cukrászdára tartogatta szerény kis vagyonát, és elsősorban a társaság vonzotta az efféle körútra.
Egy-két ruhadarabra ugyan rádumálták, és még egy új fülbevalója is volt, de azt ajándékba megkapta, így maradt pénze egy minyonra is, mielőtt visszaindult volna a kastélyba. Egyedül ment, mert a többiek még betértek a csárdába is, ahová Lili annyira nem vágyott, és különben is, jutott eszébe, még volt némi házija és várt rá némi pálcagyakorlat is. Utóbbit tudta volna odalent is csinálni, csak jó szokásához híven valahová letette készülődés közepette a varázseszközt és ott felejtette.
Éppen megpillantotta a tavat, mikor harmadjára is felmordult az ég. Az első kettőt még nem vette annyira komolyan, de mostanra már elkezdte megszaporázni a lépteit, mert úgy sejtette, percek kérdése, hogy esni kezdjen az eső. Azonban kicsit elszámította magát, mert ahogy sietősre fogta, az első cseppek pettyezni kezdték arcát. Melléhez szorította a vászontáskát, amiben szerzeményei voltak, és futásnak eredt, de hiába, a nyári zápor nem olyan volt, ami jó előre figyelmeztetett volna, és hagyta volna menekülni az embereket, hanem nyomban lezúdult, és pillanatok múlva már sűrűn zuhogva áztatta a levitást, akinek még a széllel is meggyűlt a baja, mert az meg még az arcába is fújta a zivatart.
Megcsúszott a nedves füvön, és majdnem el is esett, de csak, hogy aztán még két lépés-botlást követően belehuppanjon egy tócsába. Gyorsan kikecmergett belőle, és felpillantva meglátott egy házikófélét a tó mellett.
Csak amíg eláll az eső, gondolta, és már rohant is az épülethez, amit legnagyobb örömére nyitva talált. Épp csak üres volt, legalábbis nem volt otthon senki.
Igaz, otthonnak elég kicsi is lett volna, nem hogy hálószoba, de konyha, fürdőszoba se volt benne, sőt, eszmélt rá, ez csupán valamiféle pihenő lehetett, talán épp az olyan kis szerencsétlenül jártaknak, mint amilyen most ő maga volt. Egyetlen, szegényesen bútorozott szoba fogadta mindössze, és semmi melegség.
Az egyik székbe huppant, csurom vizesen, dideregve, lábait álla alá felhúzva, és remélve, hogy amilyen gyorsan jött, olyan hamar tovább is áll az eső odakint.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
|
Írta: 2020. június 16. 12:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811663#post811663][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.16. 12:00[/b][/url] 
outfit|bőrig ázvaFeltétlenül fedett helyet kellett találnia. Nem csak azért, mert nem akarta, hogy megázzon a frissen mosott haja, sokkal inkább azért, mert már az első morranásnál kétszer olyan gyorsan vert a szíve, mint egészséges lett volna. Nem is volt igazi dörgés még, de már előrevetítette a közelgő vihart. Persze mikor elindult a faluba még hétágra sütött a Nap, nem sejtette, hogy rövidesen ennyire rosszra fordul majd az idő.
Egyetlen szerencséje volt, hogy meglátott egy nagyon ismerős szőke buksit a falu határában. Lilkót bárhol bármilyen szögben megismerte volna, abban a pillanatban ő jelentette számára a reménysugarat. Hiszen olyan céltudatosnak látszott, hogy Sári gond nélkül elhitte, hogy barátnője pontosan jól tudja, hová is tart. Leszakadt az ég, Lili elcsúszott, de Sári nem volt elég közel ahhoz, hogy segíteni tudjon neki. Ehelyett megpróbált okulni a szőke hibájából és nem sietett annyira, inkább lassan, de biztosan lépkedve próbált bejutni az aprócska házba, minek következményeként alaposan megázott. Haja, a frissen mosott és féltő aggódással óvott haja összetapadt, minden ruhadarabjából facsarni lehetett a vizet. De legalább egyben, sárfoltok és sérülések nélkül sikerült elérnie a kis házikót. Úgy lökte be az ajtót, mintha az élete múlott volna rajta, majd ugyanilyen sebességgel be is csapta maga mögött.
- Szép időnk van - vigyorgott rá a szőkére, mintha csak a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy felbukkant itt a semmiből. Remélte, hogy barátnője nem ijed meg tőle, bár egészen hatásosra sikerült a belépője, mi tagadás. A kopogó eső hangja nem zavarta annyira, nem dörgött, nem villámlott, csak szakadt, mintha dézsából öntenék. Letelepedett a másik székre és kíváncsian körbenézett a szegényesen berendezett szobácskában. - Hol is vagyunk egyébként? - érdeklődte meg, hátha Lili egy fokkal tájékozottabbnak bizonyul nála.
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
|
Írta: 2020. június 17. 18:45
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811770#post811770][b]Süveges Lili - 2020.06.17. 18:45[/b][/url] SáriKényelmes, bő rövidnadág, ujjatlan top és egy kigombolt kockás ing jelentették öltözékét, melyek most vizesen tapadtak libabőrös testére. A nadrágja még saras is volt, amit világos színének köszönhetően nem is nagyon lehetett nem észrevenni rajta. Egyelőre képtelen volt átgondolni, vajon jobban fázna-e, ha legalább az ingtől megszabadulna, vagy kevésbé, mert túlzottan lekötötte a didergés. Majd pedig az, hogy kiugorjon ijedtében a bőréből, ami persze csak képletesen sikerült, valójában csak a székből pottyant majdnem ki.
És amint meglátta, hogy nem a házikó tulajdonosa érkezett, hogy kipenderítse a betolakodót, hanem Sári, méghozzá az a Sári, egy pillanatra még a didergése is alábbhagyott. Melegséget érzett, de persze csak belülről, és hosszútávon nem segített ázott-fázó mivoltán.
Másodszor is rájött a frász, ahogy az ajtó becsapódott az eridonos mögött, pedig erre már számított is. Ahogy annak sem kellett volna meglepnie, hogy a másik lány is épp úgy csurom víz volt, mint ő maga.
- Ahaa - felelte végül jól meggondoltan válaszát, miután Sári már el is helyezkedett mellette.
Nem tudott gondolkodni, pedig nagyon igyekezett felfogni, hogy Sári ott van mellette, és kérdezett is valamit, amire válaszolnia kéne. Megrázta magát, kitörölt a szeméből némi vizet, és a haját, amiből odafolyt, és megpróbált felelni anélkül, hogy fogai túl sokszor összekoccantak volna közben.
- Azt hiszem, hogy.. a bácsi, aki kiadja a.. izé, a csónakokat. Na, ott.
Végül is sikerült erőt vennie magán, és kibújt először egyik, majd a másik kezével is az ingből, és hagyta, hogy cuppanva a padlóra essen. Vagy egy liter víz lehetett benne.
- Hűűha, ezzel fel is moshatok itt akár - állapította meg, és bár jelen állapotában a ruhadarab valóban úgy nézett ki, mint egy rongy, azért nem tervezte ilyesmire használni.
Sárira sandított, és az ajkába harapott. Vajon követte őt ide? Nem sokkal utána érkezett, kizárt, hogy ne látta volna.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
|
Írta: 2020. június 18. 17:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=811825#post811825][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.18. 17:38[/b][/url]
outfit|bőrig ázvaÖsszekoccant a foga a benti hőmérséklettől. Irtózatosan hideg volt és ezen nem segített, hogy meg is ázott. Azonnal fel kellett volna valahogy melegednie, de nem látott sem radiátort, sem kandallót, sem semmit, amit melegítésre használhattak volna. Egészen picire húzta össze magát, miközben a mintás selyem ing úgy tapadt rá, mintha eleve ilyen szűkre tervezték volna. Pálca természetesen nem volt nála, így nem tudott fűtőbűbájt alkalmazni magán és barátnőjén.
- Mindketten úgy nézünk ki, mint egy-egy felmosórongy - állapította meg halvány mosollyal. Bent nem lehetett több tizenöt foknál, de se takaró, se száraz ruha nem állt a rendelkezésükre. - Van nálad pálca? - érdeklődött vacogva, mert akkor hirtelen minden problémájuk megoldódott volna. Persze, az fel sem merült benne, hogy ő bizony magától is képes lenne tüzet gyújtani, de ha ilyen gondolatai támadtak volna se alkalmazhatta volna képességét, mert nem talált volna semmit, amiről nem gyulladt volna fel az egész ház. A padló és a bútorzat fából készült, az a néhány textil és régi újság ami bent volt meg nem tartott volna elég sokáig a kezében, hogy megszáradjanak. Mert persze akkora tüzet nem tudott a tenyerén létrehozni, ami megszárította volna mindkettejüket és még az egész szobácskát is befűtötte volna.
- Ha nem áll el az eső hamarosan itt fogunk megfagyni... - morogta bosszúsan, mintha ezzel megállíthatná a felhőszakadást. Ezzel szemben az eső csak zuhogott és zuhogott, mintha dézsából öntenék és a nagy sötét felhőkből nem úgy tűnt, hogy hamar továbbáll a vihar. Pedig őt tényleg fenyegette a kihűlés, de legalább egy jó kis tüdőgyulladást mindenképp megkapott, ebben már ott biztos volt. Hirtelen elkapta a sírhatnék reménytelen helyzetükre való tekintettel, de nem hagyott utat a sós cseppeknek. Így is túl sokat sírt már az elmúlt napokban egy bizonyos navinés göndör miatt, nem akart megint könnyeket pazarolni a semmire. Különben is, csak még vizesebb lett volna, mint eddig volt, szóval nagyon igyekezett visszafogni magát.
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
|
Írta: 2020. június 21. 20:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812019#post812019][b]Süveges Lili - 2020.06.21. 20:44[/b][/url] SáriEl sem tudta képzelni, nyár elején hogy lehet ilyen hűvös egy ilyen kis ház, de talán a mostani, állandóan esőzéses időben nem tudott tartósan átmelegedni. Esténként pedig egészen hideg is tudott lenni. Persze, ha nem lett volna Lili bőrig ázva, nem fázott volna, és ugyanez igaz lehetett Sárira is. Úgy vacogtak ott, mint két kis jégkocka. De a felmosórongy is találó hasonlat volt.
- M-mindjárt be is fog minket valaki ta-tavaszi nagytakarításra - nevetgélt nem túl nagy beleéléssel a szőke, majd megrázta a fejét. - Fent hagytam a Levitában. Elvégre ott pont tök nagy hasznát veszem.
Nem gúnyosan, csak tovább viccelődve mondta ezt, fogalma sem volt, miért. Talán, mert szórakoztatni akarta ösztönösen a másikat. De ahogy ismét rápillantott, és azt látta, hogy Sári ha lehet, még őnála is jobban didereg, elfogta némi aggodalom, és valami más is.
- Te tényleg nagyon fázol - jelentette ki a nyilvánvalót, ahogy pillantását immár le sem véve a lányról letette lábait a földre, és a szék karfájára támaszkodva közelebb hajolt hozzá. Még mindig egész testét végigpettyezte a libabőr, de fogai már nem kocogtak veszettül. Jobban lekötötte a Sári miatt aggódás, minthogy arra tudott volna koncentrálni, hogy épp fázik. Mintha átkapcsoltak volna egy kallantyút a fejében, és az kizárta volna tudatából, hogy épp megfagyni készült, és a blokk, ami az agyán ült, fellazult, épkézláb ötleteknek helyet adva.
Váratlanul eszébe jutott, hogy van nála pár százaz ruha. Vagy legalábbis biztosan szárazabbak, mint amik rajtuk voltak. Felpattant, és a földre dobott vászontáskáért nyúlt, amiből gyorsan elő is kapott egy, az egyik oldalán színes bogarakkal telihímzett farmert, és egy rövidujjú, cicamintás, kék pólót. A farmer egy kicsit nedves lett, de csak egy részen, és ott se nagyon, a póló viszont teljesen száraz maradt.
Sári mellé guggult, és az orra alá dugta szerzeményeit. Most már nagyon örült, hogy rádumálták ezekre a ruhaneműkre, már inkább azt sajnálta, hogy többre nem sikerült. Most nagyon szeretett volna egy új pulcsinak is a boldog tulajdonosa lenni.
- Tessék, vedd fel ezeket!
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
|
Írta: 2020. június 23. 12:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812156#post812156][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.06.23. 12:49[/b][/url]
outfit|bőrig ázvaLegalább nem áztak meg ennél is jobban. Ha a kisház csak egy valamire is jó volt, akkor határozott előnye volt, hogy nem ázott be. Ezzel szemben olyan hideg volt odabent, mintha nem is június, sokkal inkább december lett volna. Nem erre volt felkészülve, egy kellemesen meleg nyári napra számított. Úgy tűnt, az eső kissé csendesedett, de még mindig túl sötét volt az ég ahhoz, hogy ki mert volna merészkedni.
- Legalább tisztaság lesz – vonta meg vállait. Ha már Lili próbálta némi humorral enyhíteni a helyzetet akkor ő is igyekezett partner lenni ebben. Nem is beszélve arról, hogy lassan átfagy. Átkozta vékonyságát, mennyivel jobb lett volna némi jótékony zsírréteggel ücsörögni ott, mint így. Ennél jobban talán sosem akart a telt lányok csapatába tartozni. Mondjuk akkor nem vehette volna fel ezt a csodás szettet, amit amúgy viselt, de igazából azt is elcserélte volna egy jó meleg pulóverre. Fehér felsője mindent láttatni engedett, épp bele illett volna a legutóbbi találkozásukkor szóba került vizespóló verseny élmezőnyébe.
- Ez amolyan szakmai ártalom – motyogta a lány egyértelmű kijelentésére. Hát persze, hogy nagyon fázott, ő a melegben érezte jól magát. A leégésen kívül semmi problémája nem volt a nyáron tomboló hőséggel, ő kiválóan érezte magát ilyenkor is a legtöbb emberrel ellentétben. Viszont tizenöt fokban már hajlamos volt megfagyásra panaszkodni, ha nem volt rajta kellő mennyiségű ruha, amit meg a többiek nem értettek meg. Néha elgondolkodott, hogy biztosan nem Közép-Afrikából fogadták-e örökbe, de aztán később minden értelmet nyert számára is.
- Vedd csak fel őket te. Én jól vagyok. – Nem tűnt valami meggyőzőnek a visszautasítása, de nem akarta tönkre tenni a lány jól láthatólag frissen vásárolt ruháit. A ruhák számára majdnemhogy a szent és sérthetetlen kategóriába tartoztak, így mindegy volt hogy a sajátjairól vagy máséról volt szó nagyon vigyázott rájuk.
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
|
Írta: 2020. július 4. 15:19
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812730#post812730][b]Süveges Lili - 2020.07.04. 15:19[/b][/url] SáriPálcátlanul vacogtak, de Lili úgy tippelte, hogy ha nála is lenne a varázseszköz, sok haszna nem származna belőle, mert túl sok épkézláb gondolata közepette egy varázslat se jutott eszébe, amivel javíthatott volna átfagyott helyzetükön. De aztán a agyblokk megszűnt, viszont ekkor már nem varázslatokon pörgött, hanem minden gondolata Sári körül forgott.
Lilkó az ajkába harapott, ahogy végignézett a lányon, és az aggodalommal vegyes érzés, ami eltöltötte, teljesen feledtette vele, hogy ő is fázik. Persze, a bőre libabőrös maradt, és ajkai is remegtek kissé, de szíve olyan hevesen vert, hogy úgy érezte, felköltözött a torkába. Nyelnie kellett, és ujjai egész elfehéredtek, annyira szorongatta kezében a bevásárlásból szerzett ruhadarabokat.
Hitetlenkedve pislogott párat, majd nagy nehezen előbukott belőle a válasz:
- Ugye csak viccelsz? Látom rajtad, hogy majd' megfagysz!
Felpattant, és odaállt Sári elé. Olyan határozottságot sugárzott, ami nem volt jellemző rá, és mikor ismét megszólalt, saját magát is meglepte ellentmondást nem tűrő hangja.
- Vedd le azokat a vizes göncöket gyorsan, vagy én fogom!
Persze nem volt szavai mögött semmi szándékos mögöttes tartalom, ahogy elhagyták száját, ráébredt, hogy nagyon is furcsán hangozhatott. Hirtelen el is illant belőle a határozottság, és még rá is harapott a nyelvére, ahogy magyarázkodni kezdett:
- Mármint izé, nem konkrétan lerángatom rólad, vagy ilyesmi, csak érted, na.
A füléig vörösödött, és bár ez önmagában kínosan érintette, legalább kicsit melengette őt a szégyenérzet. Egyéb esetben örült volna a tapasztalatnak, elvégre egészen érdekes volt egy olyan érzés, ami egyszerre jó és rossz, de most jobb szeretett volna láthatatlanná válni. Miért pont Sári előtt csinál magából bolondot?!
- Kérlek - nyújotta felé a száraz ruhákat.
|
|
|
|
Vizsnyiczky Heléna Sára
INAKTÍV
a lány, aki lángralobbant
offline
RPG hsz: 375
Összes hsz: 758
|
|
Írta: 2020. július 5. 21:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812850#post812850][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2020.07.05. 21:22[/b][/url]
outfit|bőrig ázva- Te sem vagy jobb állapotban - nézett rá csúnyán. Az hiányzott még, hogy mindketten a gyengélkedőre kerüljenek. Akkor már inkább Lili ússza meg a betegség balhét, nem volt annyira önző, hogy magának akarja a jót. Sokkal jobban szerette annál a barátait és bizony Lilit már igazán jó barátjának tekintette. Közel engedte magához, a szívébe fogadta és ezek után igazán nem hagyhatta, hogy a saját ruháit neki adja, csak hogy ne fagyjon halálra.
- Jól van, akkor csináljuk úgy, hogy ezt leveszem - mutatott a selyem felsőjére és a székre terítette. Az alatta viselt viszonylag mélyen dekoltált atléta nem ázott el vészesen, a víz nagy részét felfogta a kardigánja. - És akkor felveszem a nadrágod, de meg a pólót. Jó? - Ha beleegyezett, ha sem, Sári már eldöntötte, hogy ez így lesz és kész. Elvette a száraz farmert, hogy ne legyen vizes jobb híján a földre tette, míg kibújt a cipőjéből és zoknijából. A rátapadt farmertől is olyan könnyed zavartalansággal szabadult meg, mintha Lili ott sem lenne. Egészen pici korától kezdve hozzá volt szokva, hogy több másik lány, sőt olykor fiú társaságában kell átöltöznie egy-egy előadás előtt, alatt vagy után. Aztán bekerült a Herzbergbe, ahol szintén együtt kellett élnie néhány másik lánnyal, meg most is így járt, szóval semmiféle szégyenérzetet nem érzett. Persze ismert olyanokat is, akik inkább a mosdóban öltöztek, csak hogy a szobatársaik se láthassák meg őket.
Sári lábait már maga Merlin sem tudta volna helyrehozni, régi sérülések, törések utáni hegek, kék-zöld foltok és zúzódások mindenhol a gyakorlás közben esés-kelés hatására. Megbarátkozott a ténnyel és ennek ellenére sem félt rövidnadrágot húzni nyaranta. Belebújt a bogarakkal díszített nadrágba majd jó messzire a vizes cuccoktól helyet foglalt a padlón.
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
offline
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
|
Írta: 2020. július 6. 20:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=812896#post812896][b]Süveges Lili - 2020.07.06. 20:17[/b][/url] SáriKomolyan nem tudta, mi ütött belé, ami ugyan nem volt teljesen szokatlan, mert általában nem értette saját maga sem, hogy miért örül vagy lelkendezik bizonyos dolgok iránt, vagy csak úgy egész egyszerűen miért van minden ok nélkül jó kedve, de amit Sári mellett tapasztalt, az nem hasonlított egyetlen korábbi megérthetetlenkedéseihez sem. Felpezsdült, de nem vigyorgott, nem boldogság tajtékzott benne, de mégis valamiféle jó érzés. Csak olyan, ami a küszöbön egyensúlyozik, és még nem döntötte el, hogy bemegy a jókedv birodalmába, vagy elsüllyed odakint a mocsárban.
Bár most odakint tényleg esélyes volt némi mocsár, legalábbis az esőzés nem akart alábbhagyni.
- De én már nem fázom, és.. - kezdte volna a magyarázkodást, de aztán Sári úgy döntött kompromisszumot ajánl, és megvált a selyem felsőjétől.
Lilin mintha bekapcsolták volna a "mute" funkciót, szája még kicsit tátva is maradt, mintha a nyelvén egyensúlyozna a kimondatlan szó, és csak nézte, amint a másik lerúgta cipőjét, és zokniját, és egy pillanat múlva már zavartalan könnyedséggel húzta le nadrágját is. Ezen a ponton jutott eszébe Lilinek, hogy el illene fordulnia, de a hirtelen jött felismerés miatt ezt kimondottan látványosan csinálta, kis híján el is csúszott az időközben ruhájából a földre csepegett esővízben, mely szép kis körben kezdett gyülekezni körülötte.
Aztán meg úgy állt ott, mintha sóbálványátkot szórtak volna rá, és olyan élénken látta maga előtt az előbbi jelenetet, mintha még mindig Sárit nézte volna. Még a szemét is behunyta, pedig addigra az eridonos már kicsit távolabb, a földön ücsörgött.
Ismét vacogni kezdett, és ez emlékeztette, hogy bizony nagyon jól fog esni egy száraz póló most, szóval kissé görnyedve kibújtatta fejét a csurom vizes felsőjéből. Alatta nem viselt mást, elvégre nem volt ő egy dúskeblű hölgyemény, az alkatát és felmenőit elnézve ráadásul nagyjából el is érte a maximumot, de azért ez még nem jelentette azt, hogy fiú módjára félpucérkodhatna, ezért gyorsan bele is bújt a száraz pólóba, amit eddig a térdei közé szorított. Nadrágja nem csak vizes, de ugyebár sáros is volt, így attól is meg kellett válnia, de mivel a póló majdnem a combja közepéig leért, ebből nem csinált ügyet.
- S-sikerült! - emelte meg diadalittasan kissé egyik öklét, és szokatlanul félszegen odamasírozott barátnőjéhez.
Leült a közelébe, de aztán szinte ösztönösen közelebb húzódott hozzá, és válla a másikéhoz ért, akárcsak térde, ami a féltöröküléséből lógott ki oldalra.
- Köszi, hogy meghagytad a felsőt - mondta, mintha épp nem az övé lett volna, és megsimogatta rajta a cica mintát.
Akart volna még mondani valamit, sőt, egész armadányi dolog eszébe jutott, de végül is csak ránézett a másikra, és elmosolyodott. Kezdett egészségesebb színt ölteni az ajka. Bár a kék is biztos egészséges, ha mondjuk eskimó az ember.
|
|
|
|
