A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882862#post882862][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 17:52[/b][/url]

- Látod, neked extrán járna a napfény, petíciót kéne beadnunk! - mondja komolyan, de azért érződik a hangjából, hogy hülyéskedik. Egyébként ahogy megnézi magának Aliciát, úgy gondolja, hogy ki lehetne kupálni a csajt, csak smink kéne rá, meg dögösebb szerkó. A kunyhóhoz érve jót röhögnek, különösen a csaj, Ethannek egy pillanatra még a szemöldöke is felszalad, hallva ezt a röfögést. Még jó, hogy nem étterembe vitte a csajt, vagy moziba, mert most éghetne a bőr a képéről. Az apja tuti kitagadná. - Te, mi volt ez? Vizimalac? - nevet és csak finoman jegyzi meg, úgy hogy az ne tűnjön sértőnek, inkább elvicceli, mert hát a cél érdekében mindent, ezt a csajt ma befűzi. - Ja, elvetemültek - bólint és figyeli a lányt. - Mi van? Nagyon elvörösödtél. Egyébként egész cuki ez a nevetés - jegyzi meg, miközben mosolyogva oldalba böki a lányt. - Ezt kóstold meg! - egy krémes sütit nyújt a vörös felé, és tartja, hagyja, hogy a lány beleharapjon, a maradékot pedig ő kóstolja meg. - Amúgy várod a karácsonyi bált? Gyorsan itt lesz, és kíváncsi vagyok, hogy itt hogyan zajlik. Nálunk elég puccos szokott lenni - jegyzi meg, oldalra fordítva a fejét. - Sütis a szád - jegyzi meg  és mutogat az arca irányába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882863#post882863][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 18:13[/b][/url]

Helyeslően bólogatok, bár túl sok napfényt azért köszönöm, nem kérek, mert akkor meg rákvörös leszek. Igaz, úgy legalább nem látszana, mikor fülig pirulok szégyenemben.
- Neem, csak kiszaladt, na! - lököm meg két kézzel a gúnyolódó srácot, aminek persze túl sok hatása nincs, mivel nagyobb nálam. Mintha az oszlopot akartam volna félrelökni, amivel majdnem összekoccoltam.
Lehet nem gondolja komolyan, mégiscsak itt ül velem, és közönsége sincs, mint általában azoknak szokott, akik előszeretettel bántanak, de berögződéseim vannak az ilyen reakciókra, és amúgy sem ismerem még. Nem értem azt se, utána meg miért mondja, hogy cuki volt. Mert hát nyilván nem volt az..!
- Te most.. engem nézel? - sandítok rá, könyékig a zacskóban.
Aztán mire kapcsolok, már valami illatos édes süti van a szám előtt, majd benne. Leharapok belőle, ügyetlenül morzsálva mindenfelé, és még számat is törölgethetem utána.
- Mmmhh.. fidom! - nyammogom, és amint eltűnik a falat a pocakom irányába, már felelni is tudok kérdésére: - Odahaza Yule bált tartunk, meg úgy tudom, a Roxforban is szokás. Az nagyon szép szokott lenni! Remélem itt sem csak pár fagyöngyöt akasztanak ki.
Nagyon szeretem az ünnepeket, a díszeket, a fényeket, melyek a téli hónapokban az otthonokba, utcákra, intézményekbe költöznek.
Gyorsan megtörölgetem számat a mutatott irányban, remélve, hogy most már sikerül teljesen sütimentesíteni. Kezembe egy hosszúkás nyalóka téved, de arra most nem vágyom, szóval vissza is ejtem a zacskóba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882864#post882864][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 18:29[/b][/url]

- Nem baj, tényleg - elneveti magát a védekező reakción, de ettől még nem fordul ki a székéből, ahhoz nem volt olyan erős lökés. Nem is cikizi tovább, épp elég volt belőle ennyi, főleg hogy még tervei vannak mára, de így legalább tesztelte, hogy mennyire sértődős a lány. Nem vészesen, legalábbis most így ítéli meg a srác. A kérdésre nem válaszol, csak mosolyog úgy, hogy ha nem volt még eddig zavarban a lány, hát legyen csak még jobban, majd a válasz helyett nyújtja a sütit, amit aztán ő is elmajszol és bőszen bólogat. - Tényleg jó ez a cukrászda, többször is le kéne jönni - jegyzi meg, ezzel arra utalva, mintha mostantól együtt jöhetnének-mehetnének, és nem csak ez az első és utolsó alkalom. - Yule? Az pontosan milyen? Lehet nálunk is van, csak máshogy mondják - őszintén annyira nem is érdekli, hogy milyen az a bál, de hát túl sok témája nincs egyelőre a csajjal, azt viszont tudja, hogy a lányok imádják az ilyen témákat, amiben cuki ruhákról, meg zenéről, meg romantikus dolgokról lehet cseverészni. És hát, mindent a cél érdekében. - Ebben reménykedsz? - nevet, ekkor jelzi közben, hogy sütis a szája, viszont hiába sütimentesít a csaj, azért még akad ott egy kis darab. Ethan közelebb is hajol hozzá, és hüvelykujjával gyengén érinti Alicia szája szegletét. - Itt maradt egy kicsi - mosolyog rá, miközben az ujjával el is törli azt a falatot onnan. - Mond csak, csókolóztál már? Állítólag a fagyöngy alatt az a szokás - nem húzódik hátrébb, egyelőre jó így, bele is néz Alicia szemeibe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882865#post882865][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 19:04[/b][/url]

Tök kínos ez a helyzet, és még csak nem is látom az arcát, hogy megállapítsam, a bolondját járatja-e velem vagy sem. A kérdésemre se válaszol, talán tök hülye vagyok, és nem is engem néz, csak elnéz mellettem, most meg nem érti, mit kérdezek ilyeneket. Totál beégetem magam, ennyit a nagyszerű terveimről, hogy barátokat találok majd itt, meg talán egy aranyos fiút is...
- Aham, szerintem is jó - erősítem meg, de az utalást nem veszem észre szavai mögött.
Nyilván úgy érti, hogy majd ő külön, vagy másokkal, esetleg egy neki tetsző lánnyal jön újra el. Nem tudtam igazán körülnézni, mivel a falnivalók kötöttek le, de hangulatos helynek tűnt, akár randi helyszínnek is tökéletes.
- Az ilyen táncos dolog. Nem tudom pontosan, mert még sosem hívtak el rá, de... szép. Úgy tudom - sóhajtok. Az ünnepbe és a hagyományainkba nem akarok belemenni, úgyis csak untatnám vele.
Értetlenül pislogok felé, nem tudva, mire céloz, és rázom is a fejem, míg ő nevet. Dallamos kis nevetése van, mosolygásra késztet, ami amúgy sem baj, legalább nem tűnik úgy, mintha nem érteném a vicces dolgot, amit mondott. Mert azt mondott, nem? Vagy bekrepált a fordítógyűrűm?
Töprengésemből azzal szakít ki, hogy váratlanul közelebb hajol, és szám szélét érinti hüvelyujjával. Sóbálvánnyá merevedek és nagy szemeket meresztve bámulom arcát, amit végre ilyen közelről már tisztán látok, és Odin szerelmére, hát ez a srác rohadt helyes! Ne már, mit csinál ilyen közel hozzám!?
- H-ho-hogy mi-mi? - dadogok kétségbeesetten, kékjeimet mereven övéin tartva. Nem, nem nézek máshova, kizárt dolog! - I-igen, a fa-fagyöngy alatt aha, igen, de.. mármint..! Ezt most miért..?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882866#post882866][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 19:15[/b][/url]

- A táncos mulatságok jók szoktak lenni, bírom őket - és ez még igaz is, táncolni mondjuk nem szokott, de jókat röhög azokon, akik mindenféle mozdulatból próbálnak kihozni valamit. Az ilyen helyeken általában jó a hangulat, finom az étel, szóval minden adott a szórakozáshoz. Reméli, hogy a dakotai csaj is vevő lesz vele egy ilyen mulatságra, mondjuk még odébb van, hogy meghívja. - Én is eddig egyedül mentem , engem sem hívtak - meséli úgy, mintha együttérzésről akarná biztosítani a másikat. Egyébként a haverjaival ment, csoportosan jó volt a buli. S miközben épp erről dumcsiznak, kapva kap az alkalmon, ezt nehéz lenne kihagyni, tipikus trükk, de talán összejön. Az már biztos, hogy sikerül zavarba hoznia Aliciát, ez pedig csak még több önbizalmat ad Ethannek. - Akkor ez most nem lesz újdonság - azzal még közelebb hajolva megcsókolja Aliciát, kihasználva a pillanatot. Szerencsére igent mondott, így feltehetően nem lesz már újdonság a vörösnek a nyelvek tánca. A végén még kiderül, hogy többet is tud annál, mint amit a srác jelenleg gondol róla.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882867#post882867][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 19:33[/b][/url]

Meghökkenve pislogok kettőt, de aztán megint csak elhessegetem a dolgot azzal, hogy ez a srác valamit egész biztos lódít már megint. Vagy azt, hogy bírja a táncos mulatozást, vagy azt, hogy eddig csak egyedül ment el rá.
- A fiúknak szokás a lányokat elhívni általában - makogok közben még, de persze ez tényleg csak egy általánosítás, amolyan hagyomány, amit sokan felrúgnak ma már az egyenlőség nevében, és igazából én is szívesen elhívtam volna már valakit, ha nem lennék biztos benne, hogy elutasít. Arra viszont cseppet se vágyom, akkor inkább ülök egyedül a fagyöngy alatt.
Most azonban nem egyedül melegítem a padot, viszont egy fia növény sincs a fejünk fölé akasztva, Ethan mégis úgy hajol közel hozzám, mintha meg akarna... neeem! Ugyan már, Lissi, ne légy ilyen együgyű! Az kizárt dolog! Miért akarna...?
- Mics... - kezdenék bele a kérdésbe, ám megelőz a válasszal, és simán lesmárol.
Nem szájrapuszit kapok, amit már a kezemen elgyakoroltam sokszor, hanem a nyelvét átdugva csókol szájon, én pedig meglepetten nyögök bele a szájába, és kezdek el hátrafelé dőlni ültemben. Meg is kell kapaszkodjak a nyakában, különben lefordulnék a székről.
A fagyöngy alatt szokás, igen, de nem, még nem csináltam sose. Azt hiszem, így kellett volna megfogalmazzam a válaszom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882868#post882868][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 19:50[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882869#post882869][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 20:13[/b][/url]

Éreztem én, hogy megéri vakon botorkálnom pár napot, és máris lesz valami! Persze először csak barátokban reménykedtem, akik nem azt veszik észre először rajtam, hogy két befőttesüveg vastagságú lencsén keresztül pislogok ki a világba. Erre belefutok egy tök helyes srácba és megcsókol! Csípjetek meg, álmodom!
Persze nagyon nem így képzeltem ezt el, az első alkalmat, és jobb lett volna biztos, ha előbb randizni hív, meg aztán egy újabbra, kapok virágot vagy csokit.. báár.. végül is ez beillik randinak, és édességet is kaptam. Jó, azt magamnak vettem, de akkor is van. Ő mutatta meg, hol szerezzem be, szóval az úgy már majdnem olyan, mintha tőle lenne, nem?
Meg amúgy se az ajándék számít, azzal úgyis csak megvásárolni akarják az emberek egymás szeretetét. Viszont Ethan valami érthetetlen okból velem van itt, és bár összerezzenek, ahogy combomon végigsimít, nem ugrok el tőle, igaz, nagyon nem is tudnék hova. Esetleg neki a korlátnak, át rajta, le a földre. Biztos jól néznék ki.
- M-miért..? Te szeretnéd? - pislogok rá. - Egyáltalán miért.. csináltad? - nevetek összezavarodva.
Olyan kedvesnek tűnik, figyelmesnek, hogy megkérdezi, akarom-e folytatni, és eszemben sincs bevallani neki, hogy ez volt az első alkalmam, még kinevetne, vagy azt gondolná, ilyen béna kislánnyal mégse érdemes randiznia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882871#post882871][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 20:23[/b][/url]

Hihetetlen, hogy nagyjából egyidősek, vagy talán ha egy év lehet köztük, mégis olyan, mintha két külön világban élnének. Míg Ethan már jó pár dolgot tapasztalt, addig úgy érzékeli, hogy Alicia számára ismeretlen még sok minden. Ezt furcsának tartja, hisz általában a vele egyidős csajok már sokkal vagányabbak, de úgy tűnik, hogy nem csak egy asztalon átbukdácsoló csajba sikerült belebotlania. Sebaj, talán éppen ettől izgalmas ez Ethannek, hisz ha nem lenne az, akkor már mással szórakozna. Kicsit az egójának is jót tesz az, hogy láthatóan odáig van érte a csaj, kinek ne jönne be az ilyesmi? - Én mindenképp - mosolyog. - Mert mondjuk tetszel? Na gyere - kedvesen nyújtja a kezét, aztán áthúzza az ölébe a csajt és újra megcsókolja, közben átkarolja és még a keze is felfedezőútra téved, de csakis addig, míg Alicia nem állítja meg.- Mit szólnál, ha tovább folytatnánk odabent? - bök fejével be a csónakházba, biztos kényelmesebb ott, mint kint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882872#post882872][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 20:44[/b][/url]

Hitetlenkedve csóválom a fejem és prüszkölve nevetek. Nem, ilyen tuti nincs! Valami bolondgombát evett, esetleg szerelmi bájitalt itattak vele a hülye haverjai, nem létezik, hogy éppen én tetszek neki! Szeretném elhinni, nagyon is, rettenetesen, de csak rázom a fejem.
- Te tényleg szopatsz! - ismétlem a tegnapit, de ezúttal nevetve, teljes kislányos zavaromban.
Mire mukkanhatnék egy újabbat, az ölébe húz, én pedig a nyakába kapaszkodom, és ezúttal már megpróbálom viszonozni is a csókot. Behunyom a szemem is, mert távolra rosszul látok, de ilyen baromira közelre is, valahol félúton kellett volna megállnia. Vagy... végül is jó így.
Bele is feledkezem kicsit a csókolózásba, és csak kissé késve fogom fel, hogy Ethan keze meg vészesen kúszik fel a lábamon. Odakapok, miközben kénytelen-kelletlen elszakadok ajkaitól, és felhúzom derekamra piszkos kis mancsát.
Rápillantok a házikóra, és az ajkamba harapok.
- Ne-nekem tetszik itt... kint - dadogok picit, és félrenézek szégyenlősen. - Amúgy se szabad oda bemenni szerintem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882873#post882873][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.13. 21:07[/b][/url]

- Fogd be - feleli mosolyogva, nem kell most színt vallania, épp elég, ha a csaj issza minden szavát és elhiszi, hogy Ethan odavan érte. Márpedig tök rendes vele és kedves, mindent megtesz tényleg. El is éri, hogy tovább folytassák a smárcsatát, kezd belejönni Alicia is, viszont a rellonos vendégdiák nem jut tovább. Próbálkozik, de úgy tűnik, hogy tényleg nagyon félénk ez a csaj. - Mi van, félsz tőlem? - kérdi kedves mosollyal. - A csók tetszett, nem? Hát gondold el, még mit tudnák művelni a nyelvemmel - mosolyog rá szemtelenül. - Na jó, menjünk visszafelé? Úgy látom ,hogy esni fog - jegyzi meg, mert tényleg sűrű felhők gyülekeznek, és a szél is elkezdett fújni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882874#post882874][b]Alicia Sara Sjölander - 2024.10.13. 21:38[/b][/url]

Túl szép ez, hogy igaz legyen, győzködöm magam folyamatosan, mert hát eddig csak elutasítással találkoztam, vagy nem túl pozitív figyelemmel, ez a kedvesség nagyon új, és nagyon jól esik. Ha picit el is kezd tolakodóvá válni. De csak ösztönösen mozdulok, és állítom meg kezét, ami olyan helyre készült, ahová csak én nyúlkálok, meg talán még kiskoromban anyukám.
- Nem félek, nem vagy ijesztő - rázom meg a fejem, de persze hatalmas kamu, be vagyok tőle tojva, mint felhizlalt pulyka a novembertől.
Elnyílnak ajkaim a döbbenettől, ami kissé késve ér utol szavaira, mikor már helyeselni kezdenék, hogy igen, a csók nagyon tetszett.
Bizsergek, mintha mentossal és kólával lennék feltöltve, és hirtelen úgy érzem, muszáj kipattannom az öléből, mert túlontúl közel vannak egymáshoz a.. dolgaink.
- Me-menjünk, igen, jó, az jó lesz, igen - hadarom, és el is indulok, kis híján orra esve a lépcsőn jövet. Aztán meg szinte kocogok a rossz irányba.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=882898#post882898][b]Ethan D. Mandrake - 2024.10.14. 19:11[/b][/url]

Tényleg jól elvannak egymással, de ahogy Ethan fokozatot lépne, úgy érzékeli az elutasítást. Ehhez annyira nincs hozzászokva, de az is igaz, hogy nem szokott amatőrökkel próbálkozni, most meg úgy tűnik, hogy sikerült kifognia az egyik legprűdebb csajt a suliból. Na de nem lesz sokáig az. - Akkor? - kérdez mosolyogva, hisz a remény szikrája hal ki utoljára, viszont a csaj úgy ugrik ki az öléből, mintha menekülne és láthatóan totál zavarban van. Ethan arcára ez azért mosolyt csal. - Jól van, menjünk. Vigyázz, nehogy..- későn szól, mert botlik is a lány, kész szerencse, hogy nem esett orra. Menthetetlen. Ethan megrázza a fejét, aztán beérve a csajt, finoman a karjára fog, hogy a helyes irányba terelje, mielőtt totál elveszne a lány nagy zavarában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=885385#post885385][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.06. 22:21[/b][/url]

Anyukájával már kiskora óta szokásuk volt, hogy járták időnként az erdőt, gyűjtötték a különleges faleveleket, virágokat , avagy épp gombát szedtek. Ez izgalmas kihívásnak számított, főleg amióta az egyik helyi lakos időnként direkt félrevezető nyomokat próbált hagyni, hogy maga részére rejtse el az ízletes gombákat. Lilien kivételesen egyedül indult útnak, szüksége volt arra, hogy egy kicsit kikapcsolódhasson a természetben, hogy ne vegyék körbe az emberek, ne legyen zsivaj és végre úgy igazán önmagára koncentrálhasson. A hideg idő miatt kötött sapkát és meleg kabátot is visel, lábait pedig egy jól bevált gumicsizma fedi, ebben battyog körbe az erdőben már egy jó ideje,  s szedi kosarába a Flammulina velutipeseket, köznyelven Téli fülőkét. Hirtelen viszont szakadni kezd az eső, mintha dézsából öntenék, Lilien erre nem készült fel. Se esernyő, sem pedig esőkabát, utóbbit kikészítette ugyan, de sikerült otthon hagynia. Ennek hiányában sietve közelíti meg a Csónakházat, amit már a fák közül észrevett. Odaérve felsiet a lépcsőn, valahogy be akar jutni, de a pálcájával hiába mondja el a zárnyitó varázslatot, az valamiért nem akar működni. - Merlinemre, ne most mondj csődöt - kezd elázni rajta a kabát, a sapka, ebből biztosan megfázás lesz, minimum.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=885593#post885593][b]Markovits Bence - 2025.01.14. 11:38[/b][/url]

Ó, ha tudná valaki, hogy most milyen mérges a kutyára, nem hinné el. Tudta, hogy nincs jó idő, mégis kihozta Foxit sétálni, hiszen mindene az állatok. Márpedig a sétáltatás nem maradhat el, főleg, ha van rá ideje is, amit mostanában egyre nehezebb találni bármire. De most volt, viszont a kis csavargó elkódorgott, ő meg már legalább fél órája a hangját kergeti a spánielnek.
- Ha elkaplak egy hét ólfogságra ítéllek - bosszankodik tovább, pedig egyébként jó kedve lenne. Jól sikerült a szilveszter, meg egészen sokat pihent a téli szünetben, jó kedvvel vágott neki a tanév hátralévő résznek. Ezen most sokat rontott, hogy Foxi elkóborolt, plusz hirtelen kezdett esni az eső. Bár nem fél, hogy túlságosan megázna, erről a kabátja gondoskodik és a Bazsitól elsajátított leperex-bűbáj mindent megold. De most már igyekszik és fel is tűnik Foxi sziluettje a csónakház felé, szóval arra veszi az irányt. Mire odaér a kutyát nem, viszont egy alakot lát, akit nem tud kivenni pontosan, hogy ki is lehet ő, bár a hangja elég ismerős.
- Helló - köszön oda már messziről, suhanva az illető felé, mert nem akar tovább ázni, és talán a bejártnál már van tető.
- Á. Lili! - örül meg a lánynak, amikor felismeri. - Jól áll neked az ázott haj - mondja vidáman, majd előveszi a pálcáját. - Alahomora! - mutat rá zárra, ami halkan kattan egyet. - Csak utánad - néz körbe, és ekkor jelenik meg Foxi, aki rohan hozzájuk. - Na, mindenki megvan, szuper - csóválja meg a fejét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=885600#post885600][b]Várkonyi Lilien - 2025.01.14. 15:37[/b][/url]

Az elmúlt hetekben rosszalkodott néha a pálcája, de betudta annak, hogy rossz napokat élt meg, s emiatt nem működött kellően a kapcsolat közte és a pálcája között. Most viszont már azon is elgondolkodik, hogy talán nem ártana meglátogatni egy pálcamestert, ugyanis a sokadik próbálkozásra sem nyílik a csónakház ajtaja, ráadásul se a leperexet nem tudja használni, sem egyéb taszító bűbájokat. Már a kosarát is félreteszi, két kézzel próbál bejutni az ajtón, tekergeti a kilincset, hátha, de nem mozdul a zár. Az eső meg tovább esik, ráadásul a szél is kezd felerősödni, és még hideg is van. Annyira belefeledkezik abba, amit csinál, hogy már csak akkor kapja fel a fejét riadtan, amikor valaki ráköszön. - Jajj - fordul meg, mire észreveszi az ismerős arcot. - Nahát, Te vagy Bence? Már azt hittem, hogy a csónakház tulaja - elmosolyodik és az ijedtség is alább hagy. - Oh, köszi. Teljesen eláztam - sóhajt, miközben félreáll az ajtóból. - Próbáltam bejutni az eső elől, de a pálcám felmondta a szolgálatot - meséli a szomorú valóságot, közben a srác sikerrel nyitja az ajtót, Lili pedig máris bemenekül, majd az előtérben már húzza is le magáról a kabátot, hogy felakassza a fogasra. - Rémes idő, nem számítottam rá - jegyzi meg, ekkor látja meg Foxit, le is guggol hozzá.
- Szia Foxi, de aranyos vagy - megsimogatja a buksiját, majd körbepillant, lát is néhány széket, az egyikre leül, haját előre dobja és az ujjaival túr bele, hogy fésű helyett nagyjából rendezze, majd visszaveti. - Ha nem lenne nagy kérés, meg tudnál szárítani? - láthatóan jól elázott, talán nem esik majd a feladat Bence nehezére.