Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=840823#post840823][b]Reményi Boglárka - 2021.12.25. 22:10[/b][/url]

Nem mondom, hogy nincsenek hátrányai, hogy tanárgyerek vagyok, de lássuk be, hogy sokkal inkább előnyökhöz juttat. Az, aki szereti a szüleimet engem is szeret, és ezért kivételes jóindulattal bánik velem, legyen szó beadandóról, vizsgáról vagy bármi ilyesmiről. Jó, persze ennek a fordítottja is igaz, mert jól meg tudnak ám szivatni is, de inkább a mérhetetlen pozitivitást tapasztalom - hála Merlinkének. Na de mondjuk Rudi bácsi pont olyna, akinek a szívébe én magam ástam alagutat. Tudom, hogy az ősz hajszálainak nyolcvan százalékát nekem köszönheti (és ez még csak az első évem!), na de azt is tudom, hogy amúgy rajongva szeret engem, és majdnemhogy a kedvenc diákja vagyok. Egyrészről imádnivaló vagyok és cuki, hogyne szeretne. Másrészről kenem-vágom a tárgyát, és minden tanár szereti azt, aki remekel az óráin. A bájitaltan tipikusan olyan, amihez nem kell sokat tanulni meg ilyenek, így a lustaságom nem akadályoz meg abban, hogy kiteljesedhessek.
Ez a hosszas felvezető az ok egyik fele. Az ok, hogy követtem csóri Zalánt a laborba. A másik fele az, hogy unatkozom, és bízom benne, hogy ez jó buli lesz. Meg amúgy szeretek ám segíteni, csak ez nem mindig látszik.
- Olvasd tovább - tanácsolom az ajtófélfának támaszkodva költői mivan kérdésére. Azt hiszem, ezzel most kicsit a szívbajt hozom rá, de sebaj.