Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=842659#post842659][b]Kis Laura Grace - 2022.01.23. 21:48[/b][/url]

Az a helyzet, hogy nem tudok mit kezdeni valakivel, aki sír, azon kívül, hogy a hátát veregetem, és azt mondom, hogy nem lesz semmi baj. De, mint tudjuk, ez nem segít. Az van, hogy bár nem lakom bent állandóan, de a nagypapi már megint kórházi ellenőrzésre lett berendelve, és mivel még kiskorú vagyok, ezért nem maradhatok otthon, egyedül, az meg nyilván halál ciki lenne, hogy vagy a szomszédba aludjak, ahol ott van Winter Cone, aki határozottan fiúból van, vagy a házvezetőmnél, ami meg még cikibb, mert, hát mert az. Ő is együtt lakik a testvérével, meg az unokatestvérével, akik szintén férfiak. A nagypapi is az, de ő a rokonom, és a nagypapám, szóval értitek. Nem fura.
Na de! Annak köszönhetően, hogy én most itt ragadtam, a nyakamba kaptam a zokogó Rebekát, aki azért sír, mert Csanáddal most lenne a randijuk, de totálisan tele van pattanásokkal, és az arca az izgalomtól egyre csak rosszabb és rosszabb kinézetet ölt. Én viszont, mint aki hivatalosan is utálja, ha valaki csak sír, de nem oldja meg a helyzetet, Rebekát Tami vállára fektettem át, én meg azzal az ígérettel, hogy csinálok pattansátalanítót, elrobogtam lefelé. Nem menekültem, esküszöm megoldom. Amúgy is, a nagy izgalomra, pontosabban arra, hogy több, mint harminchárom alkalommal hangzott el fél óra alatt a "pattanás" szó, érzem, hogy nekem is fog nőni egy pár az arcomon, legalábbis már haluzom az orromhoz, a homlokomra, a szemöldökeim közé, a számhoz, az államhoz, vagyis oda, ahol Rebekának ténylegesen vannak, így hát nem várhatok egy percet sem, mert, mondjuk én jól viselem őket, csak nem szeretem. Meg kell oldanom a krízist, ha én ma nem alszom ki magam, akkor valaki nagyon pórul jár.
Azt tudom, hogy Rudolf bácsi nincs itt, így tőle nem kérhetek segítséget, szóval nekem kell megoldanom, ha csak vész esetén nincs a bájitallaborban. Csettintek az ujjammal, mint aki most oldott meg minden bajt, és úgy vágom ki az ajtót, mintha ne lenne holnap. Vagy ne lenne ott senki, de nyilván van valaki, amire felsikkantok, mert hát meglepődtem. Jé, hogy egy ekkora helyen másnak is vágya legyen bájitalt főzni. Hát tényleg döbbenet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=842889#post842889][b]Kis Laura Grace - 2022.01.28. 10:16[/b][/url]

Légy mindig körültekintő. Azt hiszem, ezt még egészen kisgyerek koromban mondta nekem az apukám, olyan hat éves lehettem, és akkor úgy éreztem, hogy ez egyike a nagy, bölcs tanácsoknak. Valójában így volt. Nagy és bölcs tanácsokat adott át nekem, csak nem eleget, mert ő sem hitte, hogy csak ilyen kevés ideje van velem. Senki sem hitte. De ezt idejében átadta, és bizony meg is jegyeztem. Csak van ez a “hasznosítsd a gyakorlatban is” rész, ami annyira azért nem megy jól. Rendben, egyáltalán nem megy jól. Ez látható is.
- Laura.
Valljuk be: nem érdekli, és nem azért kérdezte, mert éppen most kíván velem megismerkedni, hanem azért, mert elképzelhető, hogy talán egy icipicit túl heves voltam. Fent sír egy lány, akinek SOS kell a segítség, mert még a végén teljesen mentálisan összeomlik, és egyrészt nem szeretném, másrészt meg nem is nagyon vagyok jó abban, hogy segítsek. Ezt az érzelmes-beleérzős, sőt, hosszan beleérzős dolgot még nagyon nem sajátítottam el.
- Bájitalt szeretnék készíteni.
Ami evidens, gondolom. Elvégre ez egy bájitallabor, ami arra van, hogy az emberek bájitalokat készítsenek benne. Azonban, ha valamit nem tudok megadni, az az, hogy megijedjek, vagy, hogy azonnal bocsánatot kérjek, mert egyelőre leragadtam annál, hogy rám szólt és számon kér, amit nem értek, hiszen ez egy bentlakásos iskola, itt bárhová mehetek a takarodóidőn kívül, ahová csak biztosítva van a bejárásom, és ide bizony biztosítva van.
- Mi tört össze? Hátha segíthetek.
Bár jobb lenne, ha nem tenném, gondolom, de miért is ne ajánlanám fel, lehet még meglepődik, hogy miket nem tudok.