Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=837261#post837261][b]Harmat Betti - 2021.09.25. 10:24[/b][/url]

Nem szeretek az alagsorban járni. Rideg hely, általában nincs is erre dolgom. A járőrözés feladata azonban most erre hozott, így akarva, akaratlanul végig kell járnom az alagsori folyosókat. Reménykedem benne, hogy senkivel nem futok itt össze, és hamar letudhatom az itteni körutam, a szerencse azonban nem mellém áll.
Hamar meghallom a furcsa hangokat, és hamar rá is jövök, hogy nem jelent jót a dolog. Valami készül, és ha nem is csínytevés, valószínűleg nem egy mestartanonc gyakorolja a vizsgájára a bájitalokat. A kicsit sem bíztató hangokból ítélve egy fiatalabb diákról van szó, aki nem csak, hogy takarodó után kezdett neki a kotyvasztásnak, még veszélybe is sodorhatja magát a kis akciójával. A veszély alatt pedig nagyobb dolgot értek, mint két hét büntetőmunka. Határozottan fordulok a Bájital-labor felé, és teszem kezemet a kilincsre. Megpróbálok előre kitalálni valami jó szöveget, felvenni legmagabiztosabb arckifejezésemet.
Lassan nyitom ki az ajtót, várva, vajon kit és mit találok odabent. A régi ajtó erősen nyikorog, nem is hallom meg tőle, ha valaki szól odabent. Ugyan ilyen lassan lépek csak be a terembe, körbefuttatva szememet. Először csak a fortyogó üstöt látom meg, ami hála Merlinnek éppen igen nyugalmasan lötyög az üstben. Kell néhány lépést tennem befelé, hogy látóterembe kerüljön az eridonos, a főzet készítője. Elsőre nem tudom eldönteni, hogy előlem menekült-e a sarokba, vagy az üst felrobbanásától félt. Én azt mondanám, az üst félelmetesebb, mint én.
- Szép estét! - Párat lépek felé köszönésem közben, nem is gondolva arra, hogy ez a mozdulat esetleg fenyegetőnek tűnhet. - Ugye tudod, hogy este tíz óra után tilos a házad körletén kívül tartózkodnod? - Nem emelem fel a hangomat, próbálok kedvesen hozzászólni. A lányban felismerem ugyan azt az eridonos diákot, akivel az évnyitón beszéltünk pár szót, így már azt is tudom, hogy másodikos. - Nem mellesleg pedig nem biztonságos dolog egyedül kísérletezgetni a bájitalokkal. Hidd el nekem, hogy egy aprócska robbanás a legkisebb hiba, ami egy bájitalnál becsúszhat. Én a helyedben nem akarnám kipróbálni, milyen a rosszabb eset.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=842266#post842266][b]Harmat Betti - 2022.01.15. 22:34[/b][/url]

A lány kérdésére aprót bólintok. Szám sarkában halvány mosoly jelenik meg, és az eddig egymásba font karjaimat is leengedem. Látom rajta, hogy nem akart ő szabályt szegni, csak elröppent fölötte az idő. Az ilyen néha megesik. Mégsem jó, hogy egyedül kísérletezget, hogy nem figyeli az időt. Ha pedig nem mondok neki semmit az esetre, talán később is megesik.
Arcomon a mosoly meglepődöttségbe csap át, ahogy alkudozni kezd. Na nem az alkudozás része érdekel, hanem, hogy meg akarja mutatni a főzetet. Fogalmam sincs, mit vár tőlem. Talán tanácsot? Hiába vagyok felsőbb éves, azzal valószínűleg nem tudok szolgálni a bájitalokkal kapcsolatban. Az ajánlása viszont nekem is tetszik, hiszen így nem én vagyok a gonosz, aki valami szörnyű büntető feladatot szab ki neki. Kitalálta ő magának, mégpedig tökéletesen a helyzethez illően.
- Ránézhetek, ha gondolod - lépek aztán az üst felé párat. Az illata nagyon kellemes, és látványra sem olyan borzalmas, mint sok bájital lenni tud. Azt viszont sosem találnám ki, hogy micsoda, ha Zselyke meg nem mondja a megoldást. - Az illata egész jó - hajolok kicsit még közelebb a főzethez. De semmiképp se túl közel, azért még mindig tartom a biztonságos távolságot. - Viszont lehet, hogy ez most jól sült el, attól még mindig úgy gondolom, hogy nem kéne ismeretlen bájitalokat főznöd egyedül. Pláne olyat, amit még nem tanultatok órán. - Azt nem akarom a fejéhez vágni, hogy másodikosként nem hiszem, hogy gyakorlott.
- És mi a terved most ezzel a főzettel? - pillantok aztán rá kérdőn. Mert az egy dolog, hogy megírja a büntetésképpen magára kiszabott dolgozatot, továbbra sem szabadna már a körletén kívül lennie. Az éntervem pedig az, hogy visszakísérem az Eridonba.