Az északi rész alagsorában, egészen közel a rellonosok klubhelyiségének bejáratához kicsi beugró zug látható. Mivel folyamatosan homály és sötétség fedi, na meg a zöldeken kívül nem is sokan merészkednek ide, nem volt népszerű éveken át, azonban nem akármit rejt. Benyitva a kő szegélyezte tölgyfaajtón egyből fáklyák gyulladnak a kör alapú teremben és a szekrények engedelmes, ám lomha csikorgással emelkednek ki a falból feltárva polcaikat. Különböző fiolák, üvegcsék, üvegek és lombikok sorakozna. Néhol sárkányvér, máshol viperafog, de különfélébbnél is különfélébb bájitalösszetevők virítanak, hol elrejtve ritkaságuk miatt, vagy éppen, mert olyan ital komponensei, amit ne akarjon bárki. Máskor pedig egészen elől vannak, mint az üröm, vagy az órákról jól ismert gumók.
A terem közepén egy viszonylag tiszta asztal, hatalmas lyukkal a közepén, amire pont egy üst tehető, vélhetően a korábbi szertárért felelős, vagy Felagund jobb és bal kezei itt gyakoroltak. Adott is hozzá minden eszköz, és talán hozzávaló is.

Bőrig ázottan lépek be a laborba nyűgösen és elég éhesen. Sikerült reggel kihagynom az evést, mert majdnem elkéstem az első óráról. Körbenézek a többieken és elégedetten látom hogy még nem érkezett be a professzor, így nem kell magyarázkodni a késésem miatt, ami körülbelül kettő perc volt. Ledobom a táskámat az első pad mellé, ahol még van egy szabad hely. Visszafordulok a terem sarkához, a kuka felé állva elkezdem kicsavarni a hajamból a vizet. Egy ázott kutyához hasonlíthatok, talán már le kellene vágatnom belőle. Próbálom úgy elvégezni a műveletet hogy ne piszkoljam be a falat a békaszagú vízzel. Mindig is békaszagúnak éreztem az esővizet, nincs ebben semmi probléma, valakinek kellemes és másnak kevésbé. Amikor helyet foglalok, magam mellé nézve felismerem a háztársamat Lénártot. Így már könnyebben, mikor becammogtam csak fekete foltokat láttam a vizességtől. Leveszem a vizes pulóvert, a padba begyűröm és egy hajgumi után kezdek kutatni, amit remélhetőleg a táskámba tettem a nagy rohanáskor reggel nyolckor. Tegnap egy egész doboz konyakmeggyet sikerült elfogyasztani Danával, amitől már annyira megfájdult a fejem hogy az íróasztalnál bealudtam. Nyakamat roppantva halászom elő a gumit, és gyors mozdulattal kontyba fogom a hajamat, és felgumizom. Nem áll túl előnyösen, de ma nem akarok tetszeni senkinek majd holnap.
- Sajnálom ha sikerült lefröcskölnöm egy kis vízzel, eskü nem volt szándékos. – fordulok Lénárt felé sajnálkozó tekintettel. Fehér ingem most szürkésnek tetszik a víztől, és nagyon átlátszik a fekete színű melltartóm. Hátrafordulok és a mögöttem lévő lány segítségével sikerül egy száraz pulóvert felvennem magamara. Még jó hogy kölcsönadta, de az még jobb hogy a nagy kapkodásban sikerült felvennem reggel a melltartót. Sokkal vidámabban szólok megint a sráchoz, bár nem tudom hogy hallja-e amit mondok, mert az esőcseppek durván verik az ablakokat, mintha százezer üvegszilánk ostromolná a kastély falait.
- A mai órán a feledékenység bájitalát vesszük majd, ha jól emlékszem. Tudod, mostanában jól jönne mert annyira szét vagyok szóródva.. Borzasztó. – panaszolom el a problémámat, amikor becsukódik az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=841748#post841748][b]Zayday Hudson - 2022.01.05. 13:32[/b][/url]

Bőrig ázottan lépek be a laborba nyűgösen és elég éhesen. Sikerült reggel kihagynom az evést, mert majdnem elkéstem az első óráról. Körbenézek a többieken és elégedetten látom hogy még nem érkezett be a professzor, így nem kell magyarázkodni a késésem miatt, ami körülbelül kettő perc volt. Ledobom a táskámat az első pad mellé, ahol még van egy szabad hely. Visszafordulok a terem sarkához, a kuka felé állva elkezdem kicsavarni a hajamból a vizet. Egy ázott kutyához hasonlíthatok, talán már le kellene vágatnom belőle. Próbálom úgy elvégezni a műveletet hogy ne piszkoljam be a falat a békaszagú vízzel. Mindig is békaszagúnak éreztem az esővizet, nincs ebben semmi probléma, valakinek kellemes és másnak kevésbé. Amikor helyet foglalok, magam mellé nézve felismerem a háztársamat Lénártot. Így már könnyebben, mikor becammogtam csak fekete foltokat láttam a vizességtől. Leveszem a vizes pulóvert, a padba begyűröm és egy hajgumi után kezdek kutatni, amit remélhetőleg a táskámba tettem a nagy rohanáskor reggel nyolckor. Tegnap egy egész doboz konyakmeggyet sikerült elfogyasztani Danával, amitől már annyira megfájdult a fejem hogy az íróasztalnál bealudtam. Nyakamat roppantva halászom elő a gumit, és gyors mozdulattal kontyba fogom a hajamat, és felgumizom. Nem áll túl előnyösen, de ma nem akarok tetszeni senkinek majd holnap.
- Sajnálom ha sikerült lefröcskölnöm egy kis vízzel, eskü nem volt szándékos. – fordulok Lénárt felé sajnálkozó tekintettel. Fehér ingem most szürkésnek tetszik a víztől, és nagyon átlátszik a fekete színű melltartóm. Hátrafordulok és a mögöttem lévő lány segítségével sikerül egy száraz pulóvert felvennem magamara. Még jó hogy kölcsönadta, de az még jobb hogy a nagy kapkodásban sikerült felvennem reggel a melltartót. Sokkal vidámabban szólok megint a sráchoz, bár nem tudom hogy hallja-e amit mondok, mert az esőcseppek durván verik az ablakokat, mintha százezer üvegszilánk ostromolná a kastély falait.
- A mai órán a feledékenység bájitalát vesszük majd, ha jól emlékszem. Tudod, mostanában jól jönne mert annyira szét vagyok szóródva.. Borzasztó. – panaszolom el a problémámat, amikor becsukódik az ajtó.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=841785#post841785][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.06. 10:44[/b][/url]

A székén hintázva bambul a táblára s közben egy vajas kiflit rágcsál. Feje már félig megszáradt, de még sündisznóra hajazó módon meredezik ezerfelé. Ruhája csak azért száraz, mert már nem az első rodeója ez. Van egy szupermenő sárga esőpelerinje az ilyen napokra (de a csuklyát nem szereti, mert belelóg a szemébe) - mert az ugye nem opció, hogy nem viszi Sissit ki reggel sétálni. Ha menni kell, hát menni kell.
Érkezik mellé egy táska, ami ritka esemény. Azért is ül elől, mert itt nem szívesen ülnek mások. És mert innen lát is valamit. Jó, talán ahhoz is köze van a dolognak, hogy még másodéven az első padba lett parancsolva, mert hátulról csak piszkálta az előtte ülőket. Meg aludt. Nem mintha nem lehetne elől is aludni. Vagy piszkálni másokat. De a tanárok már csak ilyen naívak.
 - Nem baj - ide-oda billentgeti a fejét, s csak nézi, ahogy próbálja összeszedni magát a lány. Tény, hogy került rá egy kevés a vízből, meg az asztalára, meg a könyvére, de annyira nem izgatja a dolog. Sissi rosszabb, pedig jóval kevesebb szőr van rajta, mint a lány fején haj.

Akkor is csak tovább tehénkedik szétfolyva, amikor beérkezik a tanár. Félhangosan felröhög Zay megjegyzésén - az irónia még őt sem kerülte el, bármilyen álmos is legyen épp.
 - Szükséged lesz rá - állapítja meg velősen, de egyáltalán nem bántóan. Szerinte.
 - Öh... van nálad egy toll? - Ahogy felveszi a táskáját a földről és kutatni kezd benne, rájön, hogy nem csak egy tollra lesz szüksége. - Meg egy lapod?
Az már szép eredmény, hogy elhozta a könyvét. És hogy nem késett, ellentétben másokkal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=841979#post841979][b]Zayday Hudson - 2022.01.09. 18:12[/b][/url]

Egy ceruzával próbálom kipiszkálni a fülembe ment vizet, ami rettentően zavar. Kicsit meg kellene rázni, így nagyobb esélye volna hogy kijön. Nem szeretném a padtársam arcára fröcskölni még több vizet, így fog csikorgatva drukkolok magamnak, hogy ne dugjam fel az agyamig a cerkát. Miután pár cseppnyi vizet sikerül kiűznöm a helyéről, kihelyezem a tintásüveget, de amikor eszembe jut hogy van nálam rendes toll azt választom. Nincsen baj a pennával sem, de általában összekenem a kezemet vele, és egy talárom is odalett a tinta miatt. A legjobb viszont az volt, mikor másodévben egy teljes üveg tinta borult bele a táskámba. Sok pénzbe került az új táska és a tankönyvek is, de időben be tudtam szerezni őket. Egy papírzsepivel próbálom helyrehozni a képemet, mert tegnap tartottunk egy kis smink tanfolyamot is a szobában, ami muris volt, de úgy nézhetek ki mint akinek behúztak. Letörlöm hamar az arcomról, majd Lénárt kijelentésére halványan elmosolyodok. A tollamat a fejemhez teszem, és úgy teszek mintha fejbe lőném magam. Kérdésére, a táskámat az ölembe veszem és az előbb kérteket kirakom elé, és magam elé is.
- Tessék. Próbáltam nem összekenni festékkel és vízzel a lapot, ami mint látod sikerült is. Csak halkabban, mert.. – a tollal a tábla irányába intek, jelezve hogy a professzor elkezdte leírni az óra anyagát, és mivel is kezdünk órán? A jegyzeteléssel. Jó tanítási módszernek tartom, de szívesen állnék többet az üst fölött, mint hogy a padnál ücsörögjek. Jó helyzetben vagyok, mert jegyzetelés közben tudok csacsogni is, remélem a padtársam is. Az vihar csendesedni kezd, bár még mindig szinte vaksötét van odakint. A szél az még fúj rendesen, jó hogy védenek minket a falak. A tollak és pennák sercegése tölti be az egész termét, a fő zajt pedig a kréta adja.
- Tegnap, hogy-hogy nem voltál? Beteg vagy talán? Ilyen időben nem is csodálom, nekem se hiányozna más csak egy jó kis nátha. Más nem. – mondom, a táblára szegezve a szemeimet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3259&post=842212#post842212][b]Bácskai Lénárt - 2022.01.14. 19:36[/b][/url]

Enyhe rémülettel figyeli a lány fülpiszkálását. Ki fogja szúrni a dobhártyáját. Úgy általában Lénárt lenne az, aki ilyesmit művel, totálisan gyanútlanul, de mástól látva még neki is feltűnik, hogy ez talán nem a legzseniálisabb ötlet. De mikor Zayday láthatóan túléli, ő is csak vállat von és továbblép.
Megkapja a tollat meg a papírt, s csak egy pillantásra méltatja a tanárt, nem mintha nem hallotta volna belépni, meg nem érezte volna meg messziről az arcszeszét, amit minden reggel magára ken. Azt is tudja, kik ülnek mögöttük, nem kellett hozzá megfordulnia s hangjukat se hallotta még. Az órán figyelés is általában úgy szokott lezajlani, hogy ő intenzíven bambul ki az ablakon vagy firkál egy lap-csücsökre, de közben fülel. Aztán még vele veszekednek, hogy nem figyel oda.
Ami néha igaz. Sokszor igaz. Jó - többnyire.
 - Hm? Nem voltam beteg, dolgoztam. - Lusta, halk hanghordozása ideális az első padban való pusmogásra. Azért most kapnak egy lapost pillantást, de egyelőre még nincsenek megszólítva.
 - Miről maradtam le? - Kérdése inkább reménykedő, mint szomorú. A bájitaltan azon kevés tantárgyak egyike, amiből még soha nem vágták el, de azért nem ejtett könnyeket egy kimaradt óra miatt.